HUT70476A - Process for defining virus-inactivating capacity - Google Patents

Description

Eljárás vírusinaktiváló kapacitás meghatározására

IMMUNO AKTIENGESELLSCHAFT, Bécs, AT

Feltalálók: dr. EIBL Johann, Bécs, AT dr. ELSINGER Friedrich, Bécs, AT dr. LINNAU Yendra, Bécs, AT dr. WÖBER Günther professzor, Oberwaltersdorf,AT

A bejelentés napja: 1992. 06. 15.

Elsőbbsége: 1991. 06. 20. (A 1237/91) AT

A találmány egy vírusinaktiválást célzó kezelés vírusinaktiválási kapacitásának a meghatározására szolgáló eljárásra vonatkozik.

Vérkészítmény alatt olyan emberi vagy állati vér-, illetve plazmaeredetü termékeket értünk, amelyeket terápiás, profilaktikus vagy diagnosztikus alkalmazásra szánunk. Az • · · · · · · ·· · · · · · • ··»··· ·*· ···· · · · ·

- 2 ilyen termékek enzimeket, proenzimeket, beleértve az alvadási faktorokat, továbbá enzim-kofaktorokat, enzim inhibitorokat, immunglobulinokat, albumint, plazminogént, fibrinogént, fibronektint vagy plazmát tartalmazhatnak.

A vérkészítmények alkalmazása fertőzési kockázatot rejt magában, a véradó plazmájában esetleg jelenlévő fertőző anyagok, így a hepatitis vagy AIDS vírus miatt. Ha kizárólag olyan plazma kerül is feldolgozásra, amelynek a vizsgálata azt mutatta, hogy ezen fertőző anyagoktól mentes, a vizsgálati módszerek korlátozott érzékenysége miatt mégsem lehet kizárni a betegeknél a fertöési veszélyt. A vérkészítmények előállítása során arra kényszerülnek, hogy az esetleg jelenlévő fertőző anyagokat különböző műveletekkel inaktiválják.

A vérkészítményekben lévő kórokozók inaktiválásával bőséges szakirodalom foglalkozik.

A különböző eljárások az alábbi módszereket tartalmazzák:

vérkészítmények melegítése vizes oldatban, adott esetben virucid anyagok hozzáadása mellett, vérkészítmények melegítése vizes oldatban, stabilizátorok jelenlétében, vérkészítmények kezelése szerves oldószerekkel és/vagy detergensekkel, vérkészítmények melegítése száraz vagy nedves állapotban, vérkészítmények kombinált kezelése szerves oldószer/detergens használatával és e vérkészítmények melegítése száraz állapotban.

Ezen inaktiváló eljárásokkal arra törekednek, hogy a készítmények potenciális fertőzőképességét megszüntessék biológiai aktivitásuk messzemenő megtartása mellett. Ezt a célt eddig azonban csak albumin készítmények esetén lehetett elérni, mégpedig úgy, hogy a vizes albumin-oldatokat 10 órán át 60 ’c hőmérsékleten melegítették, minthogy az albumin lényegesen stabilabb hőbehatással szemben, mint az összes többi vér-protein.

A technika mai állását illetően példaképpen az alábbi szakirodalmi adatokat ismertetjük.

A DE 29.16.711 számú szabadalmi bejelentés eljárást ír le véralvadási faktorokat tartalmazó készítmények vizes oldatban való kezelésére 30 - 100 ’C hőmérséklet alkalmazásával, amikoris a véralvadási faktorok oldatához egy aminosavat és egy mono- vagy oligo-szacharidot vagy cukoralkoholt adnak.

Az EP 0.053.338 számú szabadalmi bejelentés IX és X faktort tartalmazó készítményekben a hepatitis vírus inaktiválására ismertet eljárást, amely szerint a vérkészítmény vizes oldatát kalcium-ionok és adott esetben egy aminosav és/vagy egy szacharid vagy cukoralkohol jelenlétében melegítik egészen 100 *C hőmérsékletig.

Az EP 0.035.204 számú szabadalmi bejelentésben vizes protein-oldatok inaktiválására szolgáló eljárás szerepel. Ezek az oldatok VIII faktort, fibronektint, globulint, fibrinogént és más proteineket tartalmazhatnak. A készítményhez egy poliolt kevernek és a keveréket 60-75 *C hőmérsékletre melegítik fel.

Az EP 0.052.827 számú szabadalmi bejelentés hepatitis vírusok inaktiválására szolgáló eljárást ír le, II és VII faktort tartalmazó vizes oldatban, kelátképző anyag és adott esetben egy aminosav és/vagy egy szacharid vagy cukoralkohol jelenlétében.

Az US 4.379.085 számú szabadalmi bejelentés eljárást ír le plazmaproteinek - ilyen a Cj^-inhibítor vagy a IX faktor - hőinaktiválására vizes oldatban, kalcium-citrát vagy ammónium-citrát jelenlétében.

Az EP 0.077.870 számú szabadalmi bejelentés inaktiváló eljárást ír le, ebben egy VIII faktort tartalmazó vizes oldatot aminosavakkal, monoszacharidokkal, oligoszacharidokkal, cukoralkoholokkal és 3-10 szénatomos szénhidrogén- vagy hidroxi-szénhidrogénkarbonsavakkal 50-80 *C hőmérsékletre melegítenek.

A WO 83/04371 számon nyilvánosságra hozott nemzetközi szabadalmi bejelentés hepatitis vírusok inak4 tiválására szolgáló eljárást ismertet. A vírust tartalmazó készítményt 4-40 ’C hőmérsékleten halogénezett szénhidrogénnel, főként kloroformmal kezelik.

Az EP 0.015.055 számú szabadalmi leírás eljárást ír le vérkészítmény kezelésére. Az eljárás szerint a terméket vízmentes állapotban mikrohullám besugárzásnak vetik alá a jelenlévő mikroorganizmusok inaktiválása céljából.

A XII. Nemzetközi Vértranszfúziós Kongresszusra készített értekezésben [”MIR Kiadó, Moszkva (1969.), Kivonatok, 473-475. oldal] Rosenberg és munkatársai leírtak egy eljárást albumin-tartalmú készítmények és fibrinogén inaktiválására száraz állapotban, 10 órán át 60 ’c-on végzett kezeléssel.

Az EP 0.094.611 számú közrebocsátási irat VIII faktort tartalmazó készítmény kezelésére - a jelenlévő hepatitis vírusok inaktiválására - szolgáló eljárást ismertet. A készítményt száraz állapotban - például liofilizáltan - legalább 60 *C hőmérsékleten kezelik.

A WO 82/03871 számon nyilvánosságra hozott nemzetközi szabadalmi bejelentés véralvadási enzimeket tartalmazó készítmények kezelésére szolgáló eljárást ír le. A készítményeket száraz állapotban hevítik a jelenlévő fertőző vírusok inaktiválása céljából, a száraz állapotot úgy határozták meg, hogy az 5 tömeg%-nál kevesebb vizet jelent.

Kitűnt, hogy a liofilizált VIII faktor koncentrátum száraz hővel 10 órán át 60 ‘c-on végzett kezelésének ugyan van bizonyos vírus inaktiváló hatása, azonban a száraz hővel kezelt termék beadásával hepatitis és AIDS vírust is át lehet vinni [Eur. J. Epidemiol., £. , 103/118. (1987.)].

Annak érdekében, hogy a száraz hővel végzett kezelés hatásfokát emeljék, a WO 88/08710 számon nyilvánosságra hozott nemzetközi bejelentésben a hőkezelések sorozatát javasolják. Ez az eljárás sem eredményez azonban vírusbiztos terméket.

Az EP 0.378.208 számú közrebocsátási iratban a protein-tartalmú készítményeknél ugyancsak száraz hővel végzett kezeléssel kombinált trialkil-foszfátos kezelést írnak elő.

····

Az EP 0.159.311 számú közrebocsátási irat szerint a vérkészítményeket szilárd vagy nedves állapotban hidroxilcsoportot tartalmazó vegyület jelenlétében hőkezelik. A készítmény víz-, metanol- vagy etanol-tartalmát 5-70 tömeg%-ra állítják be, például a készítményt gőzzel kezelik, majd zárt edényben 50-121 ’C hőmérsékleten hevítik.

Megállapítható azonban, hogy a hőkezelést alkalmazó eljárások egyike sem ad megbízható eredményt.

Az EP 0.050.061 számú közrebocsátási irat biológiai készítmények és gyógyszerek nem denaturáló amfifil (detergens) 0,12-10 tömeg% mennyiségével való kezelését ismerteti. Az EP 0.031.740 számú szabadalmi leírás azonban bemutatja, hogy vírus inaktiválás céljából az egyedül egy detergenssel végzett kezelés viszonylag hatástalan. A hatékony kezeléshez ez a szabadalmi leírás egy detergensből és egy di- vagy trialkil-foszfátból álló kezelést javasol. Itt a detergens koncentrációja 1% és az oldószeré 0,1%.

A szakirodalomban [American Journal of Hematology, 35. _f 142. (1990.)] is szerepel egy szerves oldószer/detergens és hő kombinációjával végzett kezelés, amely szerint a vérkészítményt száraz állapotban melegítik.

Ma azt a vírusinaktiváló eljárást nevezik hatékonynak, amikor egy vérkészítmény mintához nagy dózisban tesztvírust adnak (például véralvadási faktor készítményben 5 körülbelül 10 maximális lehetséges titernek megfelelően) és az illető eljárás szerinti kezelés után a mintában már nem lehet vírust kimutatni, minthogy a vírus titer a kimutathatósági határ alá csökkent.

Az inaktiválás mértékéül az úgynevezett redukciós faktor szolgál, amelyet egy teszt-vírus egyszeri hozzáadása után a kezdeti és végső vírus titer hányadosának tizes alapú logaritmusából számítanak ki. Az Európai Közösség bizottságának EC III/8115/89-EN jelű irányelveiből is ismeretes az úynevezett össz-redukciós faktor. Ezt a faktort az egyes egymást követő inaktiválási eljárások redukciós faktorainak az összegéből számítják ki.

A modern orvoslásban fennáll annak a szükségessége, • · ·· ·· • · · • ··· « · · · · · hogy számos vérkészítményt hosszú ideig - sok esetben tartós kezelésként - nagy mennyiségben, megelőzésre is alkalmazzanak. Ez szükségszerűen a fertőző partikulák felhalmozódásához vezet, ezáltal lényegesen megnő a fertőződés kockázata még a már vírusinaktivált készítmények adása esetén is.

A redukciós faktorokat a teljes plazmapool vírus fertőzőttségét tekintve az úgynevezett worst case situation eshetőséggel kell összevetni. A szakirodalomból [Allgemeine Medizin, 65.., 429-433. (1989.)] ismert, hogy vizsgált és HÍV negatívnak talált plazma feldolgozása esetén

...

a plazma-származékoknak 10 ID/ml (ID = mfektív dózis) HÍV tartalma lehet. Feltételezve, hogy egy betegnek élete folyamán összesen körülbelül 100 liter VIII faktor készítményt adnak be, a plazma-származékokat olyan vírusinaktiváló eljárásnak kell alávetni, amely legalább 10¹⁰ vírus titer redukciót biztosít, hogy a beteg AIDS vírussal való megfertőzése elkerülhető legyen.

A vérkészítmények biológiai aktivitását mint enzimatikus aktivitást (például véralvadási enzimek és kofaktorok esetén) vagy mint aviditást (immunglobulinok esetén) vagy mint antigén aktivitást - esetleg aktivitásmarker, illetve antigén-marker alkalmazása révén határozzuk meg.

A vírusbiztos vérkészítményeket a hagyományos vérkészítményekből úgy állíthatjuk elő, hogy az inaktiválást annyi ideig végezzük, amennyi elégséges ahhoz, hogy elérjük a legalább 40-es össz-vírus-redukciós faktort.

A találmány a legalább egy inaktiváló módszert tartalmazó vírusinaktiváló kezelés vírusinaktiváló kapacitásának a meghatározására szolgáló eljárásra vonatkozik, ahol teszt-vírus segítségével meghatározzuk a redukciós faktort. Az eljárás értelmében a teszt-vírust ismételten adagoljuk a legalább egy inaktiváló eljárás folyamán és a legalább egy inaktiváló eljárás egyes redukciós faktorait - adott esetben a további inaktiváló módszerek redukciós faktoraival - össz-vírus-redukciós faktorrá összegezzük.

Teszt-vírusként felhasználható például az AIDS vírus vagy a Sindbis vírus (a hepatitis vírusok modell-vírusa).

Az inaktiválás időtartamát a vérkészítmény egy mintáján kísérletileg határozhatjuk meg. A kísérleti kezelés alatt meghatározott mennyiségű teszt-vírust adunk ismételten a mintához és minden kezeléshez csak akkor fogunk hozzá, ha a vírus titer egy meghatározott értékre - előnyösen a kimutathatósági határ alá - csökkent. Az össz-vírusredukciós faktor, amint említettük, az egyes redukciós faktorok összegéből adódik.

Ha tehát a vírusinaktiválást célzó kezelés folyamán teszt-vírust adunk meghatározott időközönként egy biológiai termékhez, a kezdeti és végső vírus titer meghatározása után a vírus titer arányok tizes alapú logaritmusát az időközök számával megszorozzuk és a redukciós faktorokat hozzáadjuk az össz-vírus-redukciós faktorhoz. Ez a számítás feltételezi, hogy az utolsó teszt-vírus adása után a vírus titer redukció nem nagyobb, mint az előző titer redukció volt. Kísérleteink ezt bizonyították.

A találmányt az alábbi példákkal szemléltetjük, anélkül azonban, hogy a találmány oltalmi körét ezekre a példákra korlátoznánk.

1. példa

Humán plazmából VIII faktort tartalmazó krioprecipitátum-oldatot állítunk elő az AT 391.808 számú szabadalmi leírás szerint. Az oldat Tween 80 koncentrációját 8 tömeg%ra állítjuk be és HIV-1 vírus szuszpenziót adunk hozzá hétszer 2-perces időközönként. Az ossz inkubációs idő 14 percig tart 25 *C-on, majd ezután a vírust centrifugáljuk és titerét meghatározzuk. A kontroll minta titer értéke Tween 5 1 hozzáadása nélkül 10 ' volt. Tween kezelés után a vírus 0 5.

titer a 10 ' kimutathatósági határ alá csökkent és a negatív reverz transzkriptáz teszt alapján 0-nak minősült. Ez 7 x 5,1 = 35,7 vírus redukciós faktornak felel meg.

A Tween-mentesített oldathoz újból HIV-1 vírus ·· ·· ·· • · · · · « · · · · · • · · · · •··· · · ··

- 8 szuszpenziót adunk, majd az oldatot liofilizáljuk és az EP 0.159.311 számú közrebocsátási iratban leírt módon vízgőzzel kezelve víztartalmát 8 tömeg%-ra beállítjuk, fi P ezután 10 órán át 60 ’C-on melegítjük. A vírus titer 10 ' értékről 0-ra csökkent.

Tehát a két inaktiváló lépés után az össz-vírusredukciós faktor 41,9. Ezzel bemutattuk, hogy egy VIII faktor készítménynek, amelyet a fenti feltételek mellett detergenssel és hővel kezeltünk, össz-vírus-redukciós faktora 41,9 és vírus-biztosnak tekinthető.

A VIII faktor maradék aktivitásának a meghatározását a tromboplasztin képződési vizsgálat (2-lépcsős vizsgálat) segítségével végeztük el. A VIII faktor maradék aktivitását a melegített minta VIII faktor aktivitásának és a Tween kezelés előtti kiindulási anyag VIII faktor aktivitásának a hányadosából számítottuk ki. A kapott aktivitás 80%-os volt.

2. példa

Emberi plazmából a Vox Sanguinis Γ 3 3 . . 37/50.

(1977.)] című folyóiratban leírt módszer szerint II, IX és X alvadási faktort tartalmazó készítményt (parciális protrombin komplex, PPK) állítunk elő DEAE-Sephadex-re való adszorbeálással, az ioncserélő mosásával és a komplex eluálásával.

A PPK-oldathoz, amely 22% Tween 80-at tartalmazott, HÍV—1 vírust adunk és az oldatot 25 ’C-on inkubáljuk. A vírus szuszpenziót 20 másodperces időközönként 15-ször adagoljuk. A Tween-t nem tartalmazó kontroll vírus titere 5 7 0 5 · volt. A Tween kezelés utáni végső vírus titer a 10 ' kimutathatósági határ alá esett. Az ebből számított összvírus-redukciós faktor legalább 15 x 5,2 = 78. Tehát egy PPK készítménynél, amelynél a fenti Tween kezelést alkalmaztuk, az össz-vírus-redukciós faktor 79-et tett ki, és ezt a készítményt vírus-biztosnak tekintjük.

Az alvadási faktorok aktivitását a IX faktor példáján határoztuk meg oly módon, hogy a vizsgálandó mintát egy IX faktor hiányos plazmához adtuk hozzá, és meghatároz tűk az aktivált parciális tromboplasztin időt (1-lépcsős vizsgálat), amelyet a Tween kezelés alig befolyásolt. A kezelt minta aktivitásának és a kezeletlen PPK IX faktor aktivitásának a viszonya közel 100%-os volt.

3. példa

A 2. példa szerinti PPK készítményt modell-vírusok jelenlétében (Sindbis, illetve vezikuláris stomatitis vírus = VSV) 12% dimetil-oktil-amin-N-oxiddal inkubáltuk 25 °C-on. A vírus szuszpenziót 5-perces időközönként 10-szer adagol. 0 5 tűk. Detergens kezelés után a vírus titer mindig a 10 ' kimutathatósági határ alatt volt. A kontroll értékek deter6 4 gens adagolás nélkül az alábbiak voltak: 10 ' , illetve

Ί ' . Az ebből számított össz-vírus-redukciós faktor legalább 10 x 4,9 = 49, illetve 10 x 4,6 - 46.

A biológiai aktivitást a detergens kezelés alig károsította és közelítőleg 100%-os maradt.

4. példa

Plazmát Cohn szerint frakcionálunk és fibrinogént tartalmazó Cohn I frakcióhoz modell-vírust (Sindbis, illetve VSV) adunk. Liofilizálás után a 8% vizet tartalmazó koncentrátumot az EP 0.159.311 számú szabadalmi bejelentésben leírt eljárás szerint 10 órán át 60 ’C-on, majd 3 órán át 80 °C-on melegítjük. A vírus titer 10 ' -ről, illetve 10 -ról a . . . 4 9. 55 liofilizálás révén 10 ' -re, illetve 10 ' -re csökkent, majd o 0 5 a 60 °C-on végzett kezelés után a 10 * kimutathatósági határ alá csökkent.

A 80 ’C-on végzett második inaktiváló kezelés kapacitását párhuzamos mintában határoztuk meg: liofilizálás után a vírus titer 10^5/5-ről, illetve 10^6,0-ról újból 4 9 5 5 ' -re, illetve 10 * -re csökkent, és az ezt követő 80 ’C-os kezelés hatására a kimutathatósági határ alá csökkent.

A redukciós faktor a kétszeri redukció logaritmusából számítva 5, illetve 5,5 mínusz 0,6, illetve 0,5, mivel a fibrinogén készítményt a kétlépcsős kezelés folyamán csak egyszer liofilizáltuk. Tehát a redukciós faktor 9,4, illetve 10,5.

A port ezután 5% oktil-glükozidot tartalmazó közegben oldjuk fel, és az oldathoz 5-perces időközönként 9-szer adunk Sindbis vírust, illetve VSV-t. Inkubálás után (összesen 45 perc 25 ’C-on) meghatározzuk a vírus titert. A 0 5.

detergens kezelés a vírus titert a 10 ' kimutathatósági határ alá csökkentette. A kontroll minta - detergens adás nélkül - titere 10⁶'⁹, illetve 10^6,0 volt. A számított vírus redukciós faktor tehát legalább 57,6, illetve 49,5, az össz-vírus-redukciós faktor 67,0. illetve 60,0. Tehát egy fibrinogén készítmény esetén, amelynél a fenti feltételek mellett hőkezelést és detergens kezelést alkalmazunk, az össz-virus-redukciós faktor legalább 60,0 és a készítmény vírus-biztosnak tekinthető.

A fibrinogén biológiai aktivitását az oktilglükozidot tartalmazó frakció 8% etilalkohollal kicsapott csapadékában határoztuk meg a fibrin-a1fa-1áncok hálósodásának vizsgálatával [Seelich, T., Redl, H. : Theoretische Grundlagen des Fibrinklebers”, a Fibrinogén, Fibrin und Fibrinkleber c. kiadványban, szerkesztette: Schimpf, K., Schattauer Verlag, Stuttgart-New York, 199-208. oldal (1980.)] és trombe1asztográfiáva1 [Hátér, H. értekezése a Thrombosis and Bleeding Disorders c. kiadványban, szerkesztették: Bang, N. U. és munkatársai, Georg Thieme Verlag, Stuttgart, Acad. Press New York, London, 70-76. oldal (1971.)], minden esetben a XIII alvadási faktor hozzáadásával.

A Cohn I frakció biológiai aktivitására vonatkoztatva a kezelt fibrinogén biológiai aktivitása 87%os volt hálósodási vizsgálattal és 56%-ot mértünk trombelasztográf iával.

5. példa

Megfelelően választott plazmát Cohn szerint frakcionálunk. A Cohn III frakcióhoz, amely tetanusz toxoid elleni gamma-globulint tartalmaz, 15% Triton X-100 jelenlétében HIV-1, illetve Sindbis vírust adunk, majd a frakciót

- 11 25 °C-on inkubáljuk. A vírus adagolást 1 perces időközönként végezzük 30-szor. Az összesen 30 perces inkubációs idő után 2 5. 15.

a vírus titer a 10 ' , illetve 10 ' kimutathatósági határ alá csökkent. A detergens nélküli kontroll minta titere 5 7 7 5 ' , illetve 10 ' volt. Az ebből számított össz-vírusredukciós faktor legalább 30 x 3,2 = 96, illetve 30 x 6 = 180. Egy gamma-globulin készítmény össz-vírus-redukciós faktora, ha azt a fenti detergens kezelésnek vetjük alá, legalább 96 és vírus-biztosnak tekinthető.

A biológiai aktivitást aviditási vizsgálattal határozzuk meg. Tetanusz toxoidot mikrotitráló lemezre adszorbeálunk, zselatinnal fedjük és mossuk. A vizsgálandó gammaglobulin hígításait rávisszük az előkészített lemezre és a nem adszorbeálódott immunglobulint kimossuk. A tetanusz toxoidhoz kötött gamma-globulin meghatározását úgy végezzük, hogy az immunglobulin F részéhez egy anti-humán IgG-perc oxidáz konjugátumot adszorbeálunk, ezt követően a peroxidáz színreakciót ad a diamino-benzidinnel és H₂O₂~dal és ennek a reakciónak az extinkcióját mérjük.

A gamma-globulin aviditását a tetanusz toxoidhoz a detergens kezelés alig befolyásolja. Nem észleltünk jelentős különbséget a kezelés előtt és után mért aviditás között.

6. példa

C^-észteráz inhibitort (amelyet a Vogelaar, E. F. és munkatársai által leírt módon állítottunk elő, Vox Sang.,

26., 118-127., (1973.), Contributions to the Optimál Use of Humán Blood) tartalmazó oldat 0,95 ml-éhez hozzáadunk 20 mg Triton Χ-100-at és az oldatot 25 ’C-on inkubáljuk. A vírus inaktiváló kapacitás meghatározása céljából az oldathoz 5perces időközönként VSV vírust (10 μΐ) adunk. Ötször ismé. 0 5 telt vírus adagolás után a vírus titer a 10 ' kimutathatósági határ alá csökkent. A detergens adagolás nélküli . . 7 5 kontroll minta titere 10 · volt. Az ebből számított vírus redukciós faktor legalább 5 x 7 = 35.

A C^-észteráz inhibitort DEAE-Sephadex-re adszorbeáljuk és 8,89 g/liter nátrium-kloridot tartalmazó oldattal

- 12 addig mossuk, amíg detergensmentes nem lesz. Az inhibitor deszorpcióját 59 g/liter nátrium-kloridot tartalmazó oldattal végezzük, majd az inhibitor-oldatot 1,0 g/liter nátrium-citrátot és 0,4 g/liter nátrium-kloridot tartalmazó oldattal (pH = 6,8) szemben dializáljuk. Ehhez az oldathoz liofilizálás előtt újra VSV vírust adunk. A készítményt száraz állapotban 24 órán át 72 °C-on melegítjük. A liofilizálás folyamán és az ezt követő hőkezelés alatt a vírus titer 10 ' -ről a 10 ' kimutathatósági határ alá csökkent. A vírus redukciós faktor tehát legalább 6,7.

A detergenssel és hővel való kezelés vírus redukciós faktorából számított össz-vírus-redukciós faktor legalább 41,7. Az inhibitor biológiai aktivitását a VSV vírusok inaktiválása alig károsította. Az aktivitás közel 100%-os maradt.

Claims (1)

1. Szabadalmi igénypont

   Eljárás legalább egy virusinaktiváló módszert tartalmazó inaktiváló kezelés vírusinaktiváló kapacitásának a meghatározására a redukciós faktor teszt-vírus segítségével történő meghatározásával, azzal jellemezve, hogy a teszt-vírust a legalább egy inaktiváló módszer folyamán ismételten adagoljuk és az inaktiváló módszer egyes redukciós faktorait - adott esetben a további inaktiváló módszerek redukciós faktoraival - össz-vírus-redukciós faktorrá összegezzük.