HUT67859A - Antitumour method and antitumor agent - Google Patents

Antitumour method and antitumor agent Download PDF

Info

Publication number
HUT67859A
HUT67859A HU9300612A HU9300612A HUT67859A HU T67859 A HUT67859 A HU T67859A HU 9300612 A HU9300612 A HU 9300612A HU 9300612 A HU9300612 A HU 9300612A HU T67859 A HUT67859 A HU T67859A
Authority
HU
Hungary
Prior art keywords
cells
antigen
specific
mice
lymphocytes
Prior art date
Application number
HU9300612A
Other languages
English (en)
Other versions
HU9300612D0 (en
Inventor
Ichiei Sato
Kohji Egawa
Original Assignee
Bio Defence Inst Co Ltd
Priority date (The priority date is an assumption and is not a legal conclusion. Google has not performed a legal analysis and makes no representation as to the accuracy of the date listed.)
Filing date
Publication date
Application filed by Bio Defence Inst Co Ltd filed Critical Bio Defence Inst Co Ltd
Publication of HU9300612D0 publication Critical patent/HU9300612D0/hu
Publication of HUT67859A publication Critical patent/HUT67859A/hu

Links

Classifications

    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C07ORGANIC CHEMISTRY
    • C07KPEPTIDES
    • C07K14/00Peptides having more than 20 amino acids; Gastrins; Somatostatins; Melanotropins; Derivatives thereof
    • C07K14/435Peptides having more than 20 amino acids; Gastrins; Somatostatins; Melanotropins; Derivatives thereof from animals; from humans
    • C07K14/46Peptides having more than 20 amino acids; Gastrins; Somatostatins; Melanotropins; Derivatives thereof from animals; from humans from vertebrates
    • C07K14/47Peptides having more than 20 amino acids; Gastrins; Somatostatins; Melanotropins; Derivatives thereof from animals; from humans from vertebrates from mammals
    • C07K14/4701Peptides having more than 20 amino acids; Gastrins; Somatostatins; Melanotropins; Derivatives thereof from animals; from humans from vertebrates from mammals not used
    • C07K14/4748Tumour specific antigens; Tumour rejection antigen precursors [TRAP], e.g. MAGE
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61KPREPARATIONS FOR MEDICAL, DENTAL OR TOILETRY PURPOSES
    • A61K39/00Medicinal preparations containing antigens or antibodies
    • A61K39/46Cellular immunotherapy
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61KPREPARATIONS FOR MEDICAL, DENTAL OR TOILETRY PURPOSES
    • A61K39/00Medicinal preparations containing antigens or antibodies
    • A61K39/46Cellular immunotherapy
    • A61K39/461Cellular immunotherapy characterised by the cell type used
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61KPREPARATIONS FOR MEDICAL, DENTAL OR TOILETRY PURPOSES
    • A61K39/00Medicinal preparations containing antigens or antibodies
    • A61K39/46Cellular immunotherapy
    • A61K39/464Cellular immunotherapy characterised by the antigen targeted or presented
    • A61K39/4643Vertebrate antigens
    • A61K39/4644Cancer antigens
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61PSPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P35/00Antineoplastic agents
    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C07ORGANIC CHEMISTRY
    • C07KPEPTIDES
    • C07K14/00Peptides having more than 20 amino acids; Gastrins; Somatostatins; Melanotropins; Derivatives thereof
    • C07K14/435Peptides having more than 20 amino acids; Gastrins; Somatostatins; Melanotropins; Derivatives thereof from animals; from humans
    • C07K14/705Receptors; Cell surface antigens; Cell surface determinants
    • C07K14/70503Immunoglobulin superfamily
    • C07K14/70539MHC-molecules, e.g. HLA-molecules
    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C07ORGANIC CHEMISTRY
    • C07KPEPTIDES
    • C07K16/00Immunoglobulins [IGs], e.g. monoclonal or polyclonal antibodies
    • C07K16/18Immunoglobulins [IGs], e.g. monoclonal or polyclonal antibodies against material from animals or humans
    • C07K16/28Immunoglobulins [IGs], e.g. monoclonal or polyclonal antibodies against material from animals or humans against receptors, cell surface antigens or cell surface determinants
    • C07K16/30Immunoglobulins [IGs], e.g. monoclonal or polyclonal antibodies against material from animals or humans against receptors, cell surface antigens or cell surface determinants from tumour cells
    • GPHYSICS
    • G01MEASURING; TESTING
    • G01NINVESTIGATING OR ANALYSING MATERIALS BY DETERMINING THEIR CHEMICAL OR PHYSICAL PROPERTIES
    • G01N33/00Investigating or analysing materials by specific methods not covered by groups G01N1/00 - G01N31/00
    • G01N33/48Biological material, e.g. blood, urine; Haemocytometers
    • G01N33/50Chemical analysis of biological material, e.g. blood, urine; Testing involving biospecific ligand binding methods; Immunological testing
    • G01N33/53Immunoassay; Biospecific binding assay; Materials therefor
    • G01N33/574Immunoassay; Biospecific binding assay; Materials therefor for cancer
    • G01N33/57484Immunoassay; Biospecific binding assay; Materials therefor for cancer involving compounds serving as markers for tumor, cancer, neoplasia, e.g. cellular determinants, receptors, heat shock/stress proteins, A-protein, oligosaccharides, metabolites
    • G01N33/57492Immunoassay; Biospecific binding assay; Materials therefor for cancer involving compounds serving as markers for tumor, cancer, neoplasia, e.g. cellular determinants, receptors, heat shock/stress proteins, A-protein, oligosaccharides, metabolites involving compounds localized on the membrane of tumor or cancer cells
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61KPREPARATIONS FOR MEDICAL, DENTAL OR TOILETRY PURPOSES
    • A61K2239/00Indexing codes associated with cellular immunotherapy of group A61K39/46
    • A61K2239/31Indexing codes associated with cellular immunotherapy of group A61K39/46 characterized by the route of administration
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61KPREPARATIONS FOR MEDICAL, DENTAL OR TOILETRY PURPOSES
    • A61K2239/00Indexing codes associated with cellular immunotherapy of group A61K39/46
    • A61K2239/38Indexing codes associated with cellular immunotherapy of group A61K39/46 characterised by the dose, timing or administration schedule
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61KPREPARATIONS FOR MEDICAL, DENTAL OR TOILETRY PURPOSES
    • A61K38/00Medicinal preparations containing peptides

Landscapes

  • Health & Medical Sciences (AREA)
  • Life Sciences & Earth Sciences (AREA)
  • Chemical & Material Sciences (AREA)
  • Immunology (AREA)
  • General Health & Medical Sciences (AREA)
  • Cell Biology (AREA)
  • Medicinal Chemistry (AREA)
  • Organic Chemistry (AREA)
  • Molecular Biology (AREA)
  • Public Health (AREA)
  • Pharmacology & Pharmacy (AREA)
  • Veterinary Medicine (AREA)
  • Microbiology (AREA)
  • Animal Behavior & Ethology (AREA)
  • Biochemistry (AREA)
  • Epidemiology (AREA)
  • Engineering & Computer Science (AREA)
  • Proteomics, Peptides & Aminoacids (AREA)
  • Oncology (AREA)
  • Mycology (AREA)
  • Biophysics (AREA)
  • Genetics & Genomics (AREA)
  • Biomedical Technology (AREA)
  • Hematology (AREA)
  • Toxicology (AREA)
  • Urology & Nephrology (AREA)
  • Gastroenterology & Hepatology (AREA)
  • Zoology (AREA)
  • Analytical Chemistry (AREA)
  • Pathology (AREA)
  • Hospice & Palliative Care (AREA)
  • Food Science & Technology (AREA)
  • Physics & Mathematics (AREA)
  • Biotechnology (AREA)
  • General Physics & Mathematics (AREA)
  • Chemical Kinetics & Catalysis (AREA)
  • Bioinformatics & Cheminformatics (AREA)
  • General Chemical & Material Sciences (AREA)
  • Nuclear Medicine, Radiotherapy & Molecular Imaging (AREA)
  • Medicines Containing Material From Animals Or Micro-Organisms (AREA)

Description

A jelen találmány egy tumorellenes eljárással és egy tumorsejtek felszínén termelődő tumor antigénekre specifikus immunreakciót felhasználó tumorellenes reagenssel kapcsolatos.
Fiziológiailag aktív tumorellenes anyag rákos állatok aszciteszéből történő előállítását ismerteti a nem vizsgált, 248532 számon közrebocsátott japán szabadalmi leírás.
Ezen eljárás során tumoros sejteket ültetnek be egy emlős állat hasüregébe egy tumorellenes reagenst juttatnak be az állatba, majd normál szingén emlősből nyert lépsejteket juttatnak be, majd egy előzetesen meghatározott idő eltelte után a hasüregben összegyűlt asziteszből fiziológiásán aktív anyagot nyernek ki. Másfelől fiziológiásán aktív anyag nyerhető olyan rákos betegek hasüregében összegyűlt aszitesz felülúszójából is, akik immunkezeléses terápia során javulást mutatnak.
Tumoros állatokban a tumorsejtek elpusztításának immunológiai mechanizmusa azonban máig nem kielégítően tisztázott.
A jelen találmány egyik tárgya egy tumor antigénre specifikus immunreakciót felhasználó tumorellenes módszer.
A jelen találmány másik tárgya egy tumorellenes reagens, mely hasznossága egy tumor antigénre specifikus immunreakción alapul.
Nem klasszikus I. osztályú hisztokompatibilitási (szöveti összeférhetőség) antigén bejuttatására számos eljárás lehetséges, beleértve a következőket:
1) allogén limofociták bejuttatása, melyek keresztreakciót mutatnak egy a tumorsejteken expresszálódó nem klasszikus I osztályú hisztokompatibilitási antigénnel;
2) a génsebészet módszereivel előállított nem klasszikus I.
• · ·
osztályú hisztokompatibilitási antigén bejuttatása;
3) izolált nem klasszikus I. osztályú hisztokompatibilitási antigén cDNS-ének tenyésztett limfocitákba bejuttatása, melynek során lehetővé tesszük, hogy a limfocita sejtek ezt a nem klaszszikus I. osztályú hisztokompatibilitási antigént a felszínükön expresszálják, és ezt követően ezen limfociták in vitro szaporítjuk és bejuttatjuk.
Ezen eljárások jól ismertek a tudomány területén, pl. a fenti 2) és 3) pont antigénjének előállítási módszere a következő lépésekből áll:
a) nem klasszikus I. osztályú hisztokompatibilitási antigént expresszáló tumorsejtekből mRNS előállítása;
b) az mRNS-nek megfelelő cDNS előállítása reverz - transzkriptáz alkalmazásával;
c) a cDNS-ből lambda fág felhasználásával cDNS könyvtár készítése;
d) a cDNS könyvtárból azon lambda fág kiválasztása a plakk hibridizációs eljárást felhasználva, mely a nem klasszikus I. osztályú hisztokompatibilitási antigén cDNS-ét tartalmazza;
e) ezen cDNS-t expressziós vektorba juttatva a nem klaszszikus I. osztályú hisztokompatibilitási antigén fehérje molekula nagy mennyiségben való termelése E. coli-t alkalmazva; és
f) a d) lépésben nyert cDNS bejuttatása tenyésztett limfocitákba egy DNS transzfekciós módszert alkalmazva, majd ezen limfociták IL-2 jelenlétében való tenyésztése és a limitált hígítás! módszert felhasználva olyan sejtklónok létrehozása, melyek az antigént erősen expresszálják.
Olyan antitest előállítására, mely nem klasszikus I. ősz- 4 • · ·
• · · • · tályú hisztokompatibilitási antigént ismer fel, szintén számos, e tudományterületen ismert eljárást használhatunk. Pl. a következő eljárás alkalmazható:
1) hibridoma (hibrid sejtek) előállítása limfómasejtek és a fenti e) lépésben nyert antigén molekulákkal immunizált állatokból nyert lépsejtekkel való fúzióval vagy olyan limfocitákkal történő fúzióval, melyeket rákos betegek perifériás véréből nyerünk és a fenti e) lépésben kapott antigén molekulák jelenlétében in vitro aktiváljuk; ezután
2) ezen hibridómák közül azok kiválasztása a limitált hígítási eljárás alkalmazásával, melyek a nem klasszikus I. osztályú hisztokompatibilitási antigén azonosítására képesek. Ilyen szelekcióhoz mikrotitráló lemezeken végzett ELISA módszert alkalmazunk.
Olyan citotoxikus limfociták előállítására, melyek a nem klasszikus I. osztályú hisztokompatibilitási antigént azonosítják, szintén e tudományterületen ismert módszereket használhatunk. A következő eljárás alkalmazható például:
1) citotoxikus limfociták előállítása a fenti f) lépésben előállított nem klasszikus I. osztályú hisztokompatibilitási antigént expresszáló limfocitákkal immunizált állatokból nyert lépsejtek tenyésztésével vagy rákos betegek perifériás véréből nyert limfociták révén, melyeket a fenti f) lépésben kapott limfociták jelenlétében in vitro tenyésztünk;
1) a limitált hígítási módszer alkalmazásával ezen limfocitákból citotoxikus kiónok felállítása; és
3) az azonosítás specificitásának bizonyítása mérve a fenti f) lépésben előállított és kontroll cDNS-sel nem transzfektált
..... · .....
limfocitákkal szembeni citotoxicitást.
A jelen találmány egy tumorellenes eljárást, amely során nem
klasszikus I. osztályú hisztokompatibilitási antigént, ezt az
antigént azonosítani képes antitestet vagy egy citotoxikus lépsejtet juttatunk a kezelendő egyedbe, továbbá egy tumorellenes reagenst szolgáltat, mely hatékony komponensként a fenti antigént tartalmazza.
A jelen találmányt a következő példák segítségével részletesen ismertetjük, de a találmány nem korlátozódik ezen példákra.
Az 1. ábra a Qa-2 antigén jelenlétét mutatja H-2k egérből
származó tumorsejteken;
a 2. ábra az anti-Qa-2 monoklonális antitest (mAb) és a
gyors fehérje folyadékkromatográfiás (FPLC) eljárással tisztított anyag komplement-függő citotoxikus aktivitási vizsgálatának eredményeit mutatja;
a 3. ábra a 125-J-dal jelzett FPLC-tisztított anyag
autoradiográfiás vizsgálatának eredményét mutatja;
a 4. ábra a regresszor szérum (RS) aktivitás egy anti—IgDSepharose oszlopon való adszorpcióját mutatja;
az 5. ábra a Qa-2 antigénre specifikus IgD jelenlétét
mutatja az RS-ben enzimmel kapcsolt immunszorbens vizsgálattal
(ELISA);
a 6. ábra a polimeráz láncreakció (PCR) láncindítóként
alkalmazott oligonukleotidok specificitását mutatja;
a 7. ábra egy DNS-DNS hibridizációs vizsgálat eredményét
mutatja;
a 8. ábra egy DNS-RNS hibridizációs vizsgálat eredményét
•· ···· ····
- 6 mutatja;
a 9. ábra a BW5147 cDNS PCR-rel való felerősítését mutatja;
a 10. ábra a Qa-2 antigénre specifikus mAb E. coliból származó fúziós fehérjével való reakció reaktivitását mutatja;
a 11. ábra humán tumorsejtvonalakból előállított cDNS-ek nukleotid erősítését mutatja.
1. példa
Anyagok és módszerek
1) Állatok szingén ismert Qa. TL és Ly fenotípusú egértörzset használunk (lásd az 1. táblázat) és a következő hivatkozásokat: Figueroa J., Dávid F., C.S.: H-2 Haplotypes, gene and antigens: Second listing, Immunoqenetics. 1983, 17:553, Mckenzie, IFC.,
Potter, T.: Murine lymphocyte surface antigens, Adv Immunoi, 1979, 27:179).
A B6, B6,K1 és B6,K2 törzsek a Qa-1 és Qa-2 és Qa-3 antigénekre nézve kongenikusak (STANTON, TH., BOYSE, EA: A new serologically defined locus, Qa-1, in the Tla-region of the mouse, Immunoqenetics. 1976, 3:525).
A C3H/He és C3H-Ly6.2 törzsek az Ly6 antigén allotipusait tekintve kongenikusak. A B6.K1, B6.K2 és C3H-Ly6.2 törzseket Dr. T. Takahashi, Aichi Cancer Center Research Institute bocsátotta rendelkezésünkre és a találmány feltalálói tartják fenn.
- 7 ♦ ···
1. táblázat
Az alkalmazott egértörzsek H
Törzs H-2 Ly -1 Ly -2 Ly -3 Ly -4
C3H/He k 1 1 2 1
C3H-Ly6.2 k 1 1 2 1
CBA k 1 1 2 1
CE k 2 1 2 1
AKR k 2 1 1 1
C58 k 2 1 1 1
BALB/c d 2 2 2 1
DBA/2 d 1 1 2 1
DBA/1 q 1 1 2 1
A/J a 2 2 2 1
C57BL/6 b 2 2 2 2
B6.K1 b 2 2 2 2
B6.K2 b 2 2 2 2
2/ Qa, TL és Ly fenotipusa
Ly Ly Ly TL Q :a Qa Qa
-5 -6 -7 -1 -2 -3
1 1 2 b - - -
1 2 2 b - - -
1 1 2 b - - -
1 1 2 b - - -
1 2 2 b - - -
1 2 1 a + - -
1 1 2 c - - -
1 2 2 c -
1 1 2 b + -
1 1 2 a + +
1 2 1 b - +
1 2 1 b + - -
1 2 1 b 4- +
- 8 ···· · • · • · ·
2) Tumorsejtek
A felhasznált MM2, MM46, MM48, MM102D, FM3A, MH134, MH125F,
MH125P és X5563 jelű aszcitesz típusú rákos sejtek C3H/He egerekből származnak, az EL-4 típusú aszcitesz típusú rákos sejt B6 egerekből származik; és a BW5147 jelű tenyésztett rákos sejt AKR egerekből származik.
3) Monoklonális antitestek és komplement
A 141-15.8 jelű Qa-2 specifikus monoklonális antitestet az
Australian Monoclonal Development, NSW cégtől vásároltuk. Az egér IgGl, IgG2a, IgG2b, IgG3, IgM és IgA immunglobulin alosztályokra monospecifikus birka antiszérumokat a Binding Site Ltd., Birmingham, Egyesült Királyság cégtől szereztük be.
Az egér IgD-re monospecifikus birka antiszérumot az ICN ImmunoBiologicals, ILL. cégtől vásároltuk. Az egér IgG2b-re és IgD-re specifikus patkány monoklonális antitestek és az utóbbi peroxidáz származéka a Meiji Institute of Health Science,
Kanagawa, Japán cégtől származtak.
Az antibakteriális komponensre (az E.
coli NusA fehérjéje) specifikus egér mAb-t (IgG2b osztályú) Dr.
Y. Nakamura,
Meiji
Institute of Health Science bocsátotta rendelkezésünkre és tumor sejtfelszíni antigénekkel kapcsolatos mAb-ként használjuk.
Az egér immunglobulinra specifikus kecske antitest F(ab')2 részét és ennek fluoreszcein-izotiocianát (FITC) származékát a Tago, Inc., Burlengane, Calif. cégtől vásároljuk. A kecske antitest Fab’ fragmentumát az Fab'2 rész 2-merkapto-etil-aminnal való redukcióval és Sephacryl S-200 őszlopkromatográfiával való elválasztással állítjuk elő.
Komplement forrásként előabszorbeált nyúl szérumot használunk, amit a Ceder Lane Laboratories, Westbury, N.Y. cégtől szereztük be.
4) Regresszor szérum (RS)
Beszámoltak arról, hogy a C3H/He egerek MM2 ráksejtekkel beoltva jelentős gyakorisággal tumor regressziót mutatnak, ha a rákos sejteket az aszcitesszel együtt eltávolítják az egerekből az intraperitoneális oltást követő 12-14. napon (KIMURA, Y., TANINO-KOMAIJI, T.: Survival of hosts mice and induces resistance to transplantable ascites tumors, Japan J. Exp. Med., 1966
36:371) .
Két héttel a rákos sejtek eltávolítása után a teljes regressziót mutató egereket választjuk ki és éteres altatás közben szívpunkcióval véreztetjük. A vérből a szérumot (a következőkben regresszor szérum, RS-ként említjük) elválasztjuk és felhasználásig -60 °C-on tároljuk.
5) Az RS adszorpciója
Az RS adszorpciós vizsgálatokban való alkalmazása miatt amint ezt később ismertetjük, a gamma-globulinokat 0,35 telítettségű ammónium-szulfáttal történő kicsapással, majd ezt követően keményítő gél zónaelektroforézissel távolítjuk el az RSből. A kapott anyagot gamma-globulin depletált RS-ként használjuk, bár még mindig tartalmazhat bizonyos mennyiségű gamma-globulinokat.
A gamma-globulin-kimerített RS-t az eredeti térfogatának 100-szorosára hígítjuk 7 % magzati borjúszérummal (FCS) kiegészített RPMI-1640 tápfolyadékkal. Ezen oldat 1 ml-ét előzőleg az ammónium-kloridos eljárással (Boyle, W.: An extension of cytotoxins, Transplantion 1968, 6:761) vörösvérsejtektől ·· ··♦·
- 10 mentesített, majd háromszor Eagle's minimális esszenciális tápfolyadékkal (MÉM) mosott 2xl07 limfocitával (lépsejtek vagy lépsejtek és mezenteriális nyirokcsomósejtek keveréke) vagy hasonlóképpen mosott (4-6)xlO6 aszcitesz tumorsejttel keverjük össze.
A keveréket 25 °C-on 30 percig, majd 0 °C-on 60 percig inkubáljuk. A sejteket 1000 fordulatszámon 5 percig való centrifugálással távolítjuk el. Limfocitákkal való adszorpció esetén a folyamatot kétszer végezzük. A kapott felülúszót adszorbeált RS-ként használjuk.
6) Citotoxicitás vizsgálat
Az RS-függő in vitro citotoxicitási reakció (Tanino T. Egawa K: Regressor serum factor-dependent nonspecific killers in tumorbearing mice) effektor sejtjeiként C3H/He egerek lépsejtjeit használjuk, amiket az MM2 sejtek intraperitoneális beoltása után 3 nappal nyerünk ki. Az effektor sejteket (lxlO6) lxlO4 51Crjelzett célsejtekkel keverjük össze 0,5 ml 7 % FCS-sel kiegészített RPMI-1640 tápfolyadékban.
Az adszorpciós vizsgálatokban az adszorpció előtt vagy után gamma-globulin-kimerített RS-t adunk az eredeti RS 500-szoros hígításának megfelelő végkoncentrációban. Célsejtekként MM2 sejteket, különböző limfoblasztokat és L sejt transzformánsokat alkalmazunk. A keveréket tumorsejtek esetén 18 óráig, limfoblasztok esetén 5-7 óráig és L sejt transzformánsok esetén 10 óráig inkubáljuk 37 °C-on CO2-inkubátorban.
Inkubálás után mérjük a sejtek lízise után a felülúszóban kibocsátott és a sejtekben maradó radioaktivitást és a citotoxicitást a specifikus lízis %-ával fejezzük ki. A ··«·
- 11 meghatározásokat két párhuzamos kísérletben végezzük. Az adszorpciós vizsgálatokban az ismételt vagy a különböző kísérletekben kapott eredményeket normalizáljuk, azaz az RSaktivitás csökkenés %-ában fejezzük ki azokat.
Limfobiasztokát különböző egerek lépsejtjeinek 1x10® lépsejt/ml sejtsűrűség alkalmazásával 2 napig 10 % FCS-sel kiegészített RPMI-1640 tápfolyadékban, majd 3 napig 5 Mg/ml Concanavallin A (Sigma, St. Louis) tartalmazó tápfolyadékban való tenyésztéssel állítunk elő.
Az LQ7b/Kb gs LKb sejteket az Ltk_ sejtek Q7b/Kb hibrid gén DNS-sel és a H-2Kb gén DNS-sel való transzfekciójával hozzuk létre. Az LÖ7b/^b sejtek a Q7b géntermék al és a2 alegységeit és a H-2b molekula a3 alegységét expresszálják. Az al és a2 alegységek felelősek főleg a H-2b egér limfociták immunológiailag meghatározott Qa-2 specificitásáért (Waneck, G. L., Sherman, D. H., Clavin, S., Allén, H., és Flavell, R. A.: Tissue-specific expression of cell-surface Qa-2 antigén from a transfected Qb7 gene of C57BL/10 mice, J. Exp. Med., 1987, 165:1358). Az L^b sejtek a felszínükön a H-2b molekulát expresszálják.
A komplement-függő citotoxikus aktivitást a festékkizárási eljárással vizsgáljuk célsejtekként mezenteriális nyirokcsomó sejteket használva. A sejteket (5xl05) 100 μΐ 5 % FCS-t és antitestet tartalmazó MEM-ben szuszpendáljuk. A szuszpenziót szobahőmérsékleten 90 percig inkubáljuk. A sejteket kétszer MEMben mossuk, 100 μΐ komplementet tartalmazó MEM-ben inkubáljuk 37 °C-on 45 percig, újra kétszer MEM-ben mossuk, majd 0,2 % tripánkék festéket tartalmazó sóoldatot adunk hozzá és mikroszkóp alatt vizsgáljuk. A lízis %-át határozzuk meg és az antitest ·· ··♦♦ · ··
- 12 jelenléte nélkül kapott háttérértéket kivonjuk belőle.
7) Szérumfehérje frakcionálás
A 0,35 és 0,50 telítettségű ammőnium-szulfáttal 4 °C-on kicsapott szérumfehérje frakciót tovább frakciónáljuk keményítő gél zóna elektroforézissel 0,07 mól veronál pufferrel (pH = 8,6) pufferolt 10x40x1,5 cm méretű keményítő darabot alkalmazva.
A gél elektroforézishez használt keményítőt a Connaught Laboratories, Wilowdale, Ontario cégtől vásároltuk.
A 4 °C-on 24 óráig 35 mA-rel végzett elektroforézis után a gélt 1 cm széles darabokra vágjuk és mindegyik részt 10 ml-rel eluáljuk. A kapott β-globulin frakciót 0,01 mól tris-HCl pufferrel (pH = 8,6) szemben dializáljuk egy gyors fehérje folyadékkromatográfiás (FPLC) berendezés (Pharmacia, Uppsala) 1 ml-es Mono-Q oszlopára visszük és a fenti pufferben 0-0,5 mól nátrium-klórid lineáris gradienssel eluáljuk (Tomono T., Ikeda H., Tokunaga E.: High-performance ion-exchange chromatography of plasma proteins, J. Chromatography. 1983, 266:39). Újrakromatografálás után egy szimmetrikus elúciós profillal rendelkező aktív frakciót nyerünk.
Az egér IgGl, IgG2a, IgG3, IgA, IgM és IgD-re monospecifikus birka antiszérumok Sepharose 4B-vel való kapcsolását cianogén bromid-aktivált Sepharose 4B (Pharmacia, Uppsala) és a megfelelő antitestek felhasználásával végezzük. Az FPLC-vel tisztított anyagot a fenti 0,4 ml-es oszlopokra visszük 4 ’C-on. Az oszlopot sóoldattal mossuk és 5 mmol sósavat tartalmazó sóoldattal eluáljuk. Az eluátumot (0,2 ml frakciók) közvetlenül 0,4 ml 10 % FCS-sel kiegészített RPMI-1640 tápfolyadékba csöpögtetjük és az aktivitásvizsgálathoz használjuk.
8) A fehérje radioaktív jóddal való jelzése és poliakrilamid gél elektroforézis
Az FPLC-vel tisztított anyagot (10 pg) 125I-dal jelöljük a klóramin T-eljárást alkalmazva (Greenwood HC., Hunter WM., Glover J.S., The preparation of 131I-labelled humán growth hormoné of high specific radioactivity, Biochem J. 1963, 89:114) 1 mCi hordozómentes nátrium[125I]-jodidot (NEN) használva. A jelzett anyagot a szabad jodidtól Sephadex G-50 oszlopon választjuk el.
Kétdimenziós poliakrilamid gél elektroforézist (PAGE) végzünk az első dimenzióban nem egyensúlyi pH gradiens elektroforézist (NEPHGE) és az anyag redukciója után a második dimenzióban nátrium-dodecil-szulfát (SDS)-PAGE-t (O'Farrell PZ., Goodman HM, O'Farrell PH.: High resolution twodiméntional electrophoresis of basic as well as acidic proteins, Cell, 1977, 12:1233) .
9) Qa-2 antigén kimutatása folyadékcitometriával
T sejtre dúsított egér lépsejteket, egér aszcitesz tumorsejteket és BW5147 sejteket használunk. A T sejtre dúsított frakciót egér lépsejtek nylon vattán való adszorpciójával nyerjük (Jurius MH., Simpson E., Herzenberg LA.: A rapid method fór isolation of functional thymus-dérived murine lymphocytes, Eur J Immunoi 1973, 3:645). A sejteket kétszer MEM-ben mossuk. A szennyező B sejtek sejtfelszine immunglobulinjait kecske antiegér immunglobulin antitestből előállított Fab' részével szobahőmérsékleten 60 percig való kezeléssel blokkoljuk.
Ezután a sejteket Qa-2 specifikus 141-15.8 jelű mAb (200szoros hígítás) reagáltatjuk. Kontrollként normál B6.K1 szérumot ·· «·«· vagy egy bakteriális komponens ellen termelt mAb-ot használunk. A sejteket 90 percig inkubáljuk a mAb-bal és ezután egér immunglobulinra specifikus FITC-cel jelzett kecske antitest F(ab’)2 részével szobahőmérsékleten 60 percig inkubáljuk.
Az összes reagenst 10 % kecske szérumot és 1 % szarvasmarha szérum albumint (BSA) tartalmazó MEM-ben hígítjuk. Az inkubálást 50 μΐ térfogatban végezzük és a sejteket minden inkubálást követően foszfáttal pufferolt sóoldatban (PBS) kétszer mossuk 5000 fordulatszámon 2 percig mikrocentrifugában történő centrifugálással. A FITC-cel jelzett sejteket 1 % paraformaldehiddel fixáljuk és FACSIII berendezést (Becton Dickinson, Mountain View, Calif.) alkalmazva vizsgáljuk.
10) Szérum IgD kimutatása enzim-kötött immunszorbens vizsgálattal (ELISA)
A Qa-2 specifikus IgD kimutatásához a 2. példában ismertetésre került Qa-2-lacZ fúziós fehérjét használjuk. Az E. coli izopropil-tiogalaktoziddal (IPTG) fúziós fehérje termelésre való indukálása után a sejteket kinyerjük és 50 % ecetsavval lizáljuk. Ezután centrifugálással távolítjuk el az oldhatatlan anyagokat. Többszöri 1 % BSA-t tartalmazó PBS-sel szemben történő dializálás után a kapott fúziós fehérjét ELISA-ban használjuk.
Lapos aljú 96-lyuku lemezeket (Immunoplate, Nunc) 50 mmol karbonát pufferben (pH = 9,0) hígított E. coli extraktumával vagy birka anti-(egér IgD) szérummal fedjük, majd 3 % BSA-val újra fedjük. A fedett és mosott lyukak mindegyikéhez PBS-ben hígított szérumminták különböző hígításaiból 50 ml-t adunk és 2 órán át szobahőmérsékleten tartjuk. Az oldatot elöntjük, a lyukakat háromszor PBS-sel mossuk. Ezután az egér IgD-re specifikus
- 15 peroxidázzal jelzett patkány mAb 1 % BSA-ban hígított oldatából 50 μΐ-t adunk. Szobahőmérsékleten 1 óra állás után az oldatot kiöntjük és a lyukakat PBS-sel négyszer mossuk.
Ezt követően 2,2'-azino-di-(3-etil-benztiazolin-szulfonát) oldat és hidrogénperoxid oldat (Kirkegaard and Perry Laboratories, MD) keverékéből 100 μΐ-t adunk mindegyik lyukba és szobahőmérsékleten 5 percig állni hagyjuk. A reakciót 100 μΐ 1 % SDS-oldat hozzáadásával állítjuk le. Az oldat abszorbanciáját 410 nm-en határozzuk meg.
Eredmények
1) Az RS-faktorok specificitásának meghatározása
Beszámoltak arról, hogy aszcitesz tumorsejteket hordozó C3H/He egerekből az oltás után 3 nappal kinyert lépsejtek különböző szingén (MM2, MM46, stb.) és allogén (Meth A, EL-4 stb.) tumorsejteket lizálnak egy RS-függő sejtes citotoxikus reakció révén. Néhány szingén tumorsejt (MM48, X5563 stb.) kevésbé lizálódik e reakció által (Tanino, T., Egawa, K.: Regressor serum factor-dependent nonspecific killers in tumorbearing mice).
Az ilyen RS-aktivitást a reakcióra érzékeny tumorsejtek különböző mértékben adszorbeálják. A reakcióra rezisztens tumorsejtek azonban nem adszorbeálják az RS-aktivitást. Az allogén tumorsejtek általános érzékenysége azt a lehetőséget veti fel, hogy az RS-ben lévő aktív komponensek (RS-faktorokként nevezett) olyan allogén antigéneket ismernek fel, melyek a tumorsejtek felszínén szabálytalanul expresszálódnak. Ezen feltételezés vizsgálata céjából az RS-t különböző egértörzsekből nyert limfocitákkal adszorbeáljuk. Az eredmények a 2. táblázatban láthatók.
- 16 • · ·
2. táblázat
Az RS-aktivitás adszorpciója különböző egértörzsből származó limfocitákkal
Az adszorpció hoz használt limfociták eredete
H-2 Célsejt haplotipus MM2 Meth A
RS-aktivitás csökkenése
%-ban*
C3H/He k 3,4± 2j0 6,5± 4)3
CBA k 2T1± 1,8 5,5± 4,1
CE k 23,5± 1,4 40,5± 2,7 3,6 ± 0)0
AKR k 6,5± 6,5
C58 k 47,0Í 2,7 24|2± 8,2
C57BL/6 b 68,7± 16,1 74,3 ±12,8
BALB/c d 41,8± 9,7 43,3± 3,1
DBA/2 d 67,9 ± 11,3 79|6± 8,7
DBA/1 q 46,8 ± 14,8 68,9 ±12,2
A/J a 49f8± 6,5 84,5± 9,9
* jelentése két kísérlet eredményének átlag ± szórás értéke. Az MM2 és Meth A sejtek specifikus lízise nem adszorbeált anyag jelenlétében 33,2 ± 4,4 illetve 28,4 ± 4,0 %.
Amint az a 2. táblázatból látható, MM2 célsejteket használva az RS-aktivitást különböző mértékben adszorbeálják azon limfociták, melyek H-2 haplotipusa k (CE, AKR és C58) és azok, melyek H-2 haplotipusa k-tól eltérő (B6, BALB/c, CBA/2, DBA/1 és A/J) , de a C3H/He és DBA egerekből (mindkettő H-2^) származó limfociták nem adszorbeálják. Hasonló, de nem azonos adszorpciós képet figyelünk meg, amikor a citotoxikus reakció célsejtjeként Meth A sejteket alkalmazunk. Az eredmények azt mutatják, hogy az RS-faktorok adszorpciója akkor következik be, ha a limfociták Ly antigén csoportjában egy vagy több antigén allotípusa a C3H/He allotipusától különböző, vagy ha a lépsejteken a Qa/TL antigének egyike vagy némelyike expresszálódik. Ezt alátámasztják azon eredmények, amelyeket a 3. táblázatban közölt kettős adszorpciós kísérletekből nyerünk.
- 18 3. táblázat
Az RS-aktivitás kettős adszorpciója különböző egértörzsekből származó limfocitákkal
Az alkalmazott limfociták eredete Célsejt
1. abszorpció 2. abszorpció MM2 Meth A
RS-aktivitás csökkenése %-ban*
A. C58 C3H/He 37,8 ±11,5 34,4 ± 5,2
C58 C57BL/6 97,4 ± 2j6 97,2 ±1,7
C58 B6.K1 33,1 ± 2(2 45, 1 ±4,2
C58 B6.K2 94,1±14,4 93,7 ±4,2
C58 DBA/1 9,6 ± 6,3 94,1 ±0,3
C58 BALB/c 50,7± 6,8 38,6 ±3,1
B. C57BL/6 C3H/He 57,5± 4,3
C57BL/6 A/J 95,7± 1,1
C. A/J C3H/He 38,4± 5,6 99,3 ± 1,0
A/J C57BL/6 92,4± 0,8 103,5±0,7
A/J DBA/2 96,0± 2,8 103,9 ± 8,8
A/J DBA/1 42,8± 0,4 106,7± 1,0
A/J BALB/c 55,2± 0,4 103,5± 2,8
*jelentése két kísérlet eredményeinek átlag ± szórás értéke. A kontroll kísérletekben C3H/He limfocitákkal kétszer előadszorbeált RS-t használunk. Az MM2 és Meth A sejtek specifikus lízise A-ban 27,0 ± 3,0 illetve 28,2 ± 5,4%, B-ben 25,4 ± 1,0 és C-ben 25,0± ±1,3 illetve 28,2 ± 2,0 %.
• · ♦ · · · · • · · · · • · · « · • · · · · · · • » · · · ·
- 19 Az RS-aktivitás egy részét C58 limfociták adszorbeálják. Az aktivitás csökkenése ezen adszorpció után arra utal, hogy az RS tartalmaz olyan faktor(oka)t, melyek kötődnek az Lyl.2, Ly3.1, Ly6.2, Ly7.1, Qa-1 vagy TL antigének egyikéhez vagy ezek közül néhányhoz, feltételezve, hogy az RS-faktorok célpontjai a Qa/TL vagy az Ly antigének.
Azok faktorok, melyek kötődnek az Ly2.2, Lly 4.2, Ly5.2, Qa-2 vagy Qa-3 antigén valamelyikéhez, nem adszorbeálódnak, ha a szérum tartalmazza ezek valamelyikét. A maradék aktivitást majdnem teljesen adszorbeálják a Bs6, B6.K2 vagy a DBA/1 limfociták. Az előadszorbeált RS-ből az aktivitás faktort sem a B6.K1, sem a BALB/c limfociták nem adszorbeálják. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a Qa-2 antigén adszorbeál bizonyos aktivitás faktorokat.
Az RS B6 limfocitákkal, majd az A/J limfocitákkal való adszorpciójával a feltalálók vizsgálják a Qa-1 és TL antigének szerepét is a reakcióban. Bár az eredmények az előadszorbeált RS alacsony aktivitása miatt bizonytalanok, úgy tűnik, hogy egy vagy több Qa-1 és TL antigén részben adszorbeálja az aktivitást.
Az A/J lépsejtekkel előadszorbeált RS aktivitást MM2 célsejteket felhasználva az DBA/2 illetve B6 limfociták szinte teljesen adszorbeálják, míg a DBA/1 vagy a BALB/c limfociták nem. Ez arra utal, hogy az Ly6.2 antigén adszorbeálja az RS aktivitás egy részét. Célsejtként Meth A sejteket használva az A/J sejtek teljesen adszorbeálják az aktivitást.
Összegezve az eredmények arra utalnak, hogy az RS többféle faktort tartalmaz, melyek a Qa-2, Ly6.2 és egy vagy több Qa-1 és TL antigénekhez kötődnek. Ezen antigének mindegyikének fenotipusa
- 20 allogén C3H/He-re nézve. Ezek közül a Qa-1, Qa-2 és a TL antigének a nem klasszikus I. osztályú hisztokompatibilitási antigén csoporthoz tartoznak.
Az eredmények azt is mutatják, hogy az MM2 sejtek Qa-2, Ly6.2 és egy vagy több Qa-2 és TL antigént expresszálnak. A Qa-1, Qa-2 és TL antigének némelyike a Meth A sejteken is expresszálódhat.
A fenti megfigyeléseknek megfelelően a különböző allogén
limfobiasztok, melyek ezen antigének (CE, C58, C57BL/6, B6.K1,
B6.K2, DBA/1, DBA/2, A/J és C3H-Ly6.2) egyikét vagy némelyikét
expresszálják, az RS-függő sejtközvetített reakció során
lizálódnak (4. táblázat), míg a C3H/He és AKR limfobiasztok nem.
A C3H-Ly6.2 limfoblasztok lízise a C3H/He limfoblasztokkal
szemben közvetlenül mutatja az Ly6.2 antigén szerepét.
A Qa-2 specifikus faktor jelenlétét erősíti meg a Qa-2,3kongenikus egér limfoblasztokat és L sejt transzformánsokat felhasználó RS-függő lízis (5. táblázat).
A B6 és B6.K2 limfobiasztok lízisét elősegítő RS-aktivitást a B6.K1 limfociták csak részlegesen, míg a B6 vagy a B6.K2 limfociták teljesen adszorbeálják (5a. táblázat). LÖ7b/Kb és LKb sejteket alkalmazó hasonló kísérletek azt mutatják, hogy az RS egy aktív komponenst tartalmaz, mely specifikus a Q7b géntermék al/a2 szakaszára, mely a szerológiai Qa-2 specificitást hordozza (5b. táblázat).
- 21 4. táblázat
Különböző limfoblasztok RS-függő sejtközvetített lízise
A limfoblasztok RS célpont eredete +
Specifikus lízis% *
C3H/He 0,3 ± 1,2 4,2 ± 5,2
C3H-Ly6.2 0,0 ± 0,6 30,5 ±12,5
CE 0,4 ± 0,3 20,1 ± 3,5
C58 0,2 ± 0,4 31,6 ± 5,1
C57BL/6 5,2 ±4,8 37,5±12,0
B6.K1 0,1 ±0,2 33,2± 4,9
B6.K2 0,1 ± 0,3 37,1± 7,0
DBA/1 4,8 ± 5,3 32,8± 2,7
DBA/2 2,3 ± 3,2 31,4± 1,5
A/J 0,3 ± 0,2 36,7± 1,2
* jelentése két kísérlet eredményeinek átlag ± szórás értékei. Az Ig-kimerített RS-t 500-szoros hígításnak megfelelő végkoncentrációban adjuk.
···♦ ♦
- 22 • · · · · · • * · · · · · • · · ♦ · · · ·· · · · · · ·
5. táblázat
Az RS-aktivitás Qa-2 specificitásának kimutatása az adszorpciós tesztekkel
Az adszorpcióhoz használt sejtek
Célsejtek
A.
Limfociták
Limfobiasztok
B6.K1
B6.K2
RS csökkenése (%) *
C3H/He 0,0 + 1,0 -1,9 ± 11,9
B6.K1 95,8 + 8,1 11,6 ± 17,8
B6,K2 95,1 + 3,9 96,9 ± 1,4
B. L sejt transzformánsok
LKb LQ7b/Kb
L sejt transzformánsok
RS aktivitás csökkenése %-ban *
LKb 59,0 ± 1,6 90,7 1 4,5 LQ7b/Kb 93,1 ± 2,4 96,0±2,2 * két kísérlet eredményeinek átlag ± szórás értékei. Az Igkimerített RS-t limfocitákkal vagy L sejt tanszformánsokkal adszorbeáljuk és 500-szoros hígításnak megfelelő végkoncentrációban adjuk a reakciókeverékhez. A B6, B6.K1 és
B6.K2 limfoblasztok specifikus lízise nem adszorbeált RS jelenlétében 30,3 ± 4,2, 28,3 ± 1,2 illetve 35,4 ± 2,2 %. LQ7b/Kb és LKb sejtek esetén 45,0 ± 1,7 és 33,8 ± 1,3 % nem adszorbeált RS jelenlétében illetve 16,3 ± 2,7 és 10,1 ± 1,2 %.
2) A Qa-2 antigén kimutatása folyadékcitometriával
A Qa-2 antigén jelenléte MM2 és számos más H-2^ (Qa-2-)
- 23 egerekből származó tumorsejtvonalon közvetlenül membrán immunfluoreszcencia módszerével mutatható ki egy 141-15.8 jelű
Qa-2 specifikus mAb alkalmazásával.
Amint az az 1. ábrán látható, jelentős Qa-2 specifikus fluoreszcenciát mutatunk ki reprodukálhatóan a 9 vizsgált sejtvonal közül 7 esetében (MH134 (A), MH125F (B), MH125P (C),
MM2 (D), FM3A (E), MM102D (F), MM46 (G), MM48 (H) és BW5147 (1)). Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a Qa-2 alloantigén a tumorsejteken nem az MM2-re specifikus eset, hanem általános a különböző limfóma és nem limfóma sejtvonal között és részben hozzájárul az RS-függő reakció széles célpont szelektivitásához.
3. A Qa-2 specifikus RS-faktor jellemzői
Az RS-ben feltehetőleg jelenlévő számos alloantigéneket
felismerő faktor közül a legnyílvánvalobban egy Qa-2-re
specifikus faktort mutatunk ki a fent ismertetett módon. A
feltalálók ezért ezen faktorra összpontosítanak és megpróbálják
tovább jellemezni azt.
A szérumfehérje ammónium-szulfátos kicsapásával és preparatív elektroforézissei a B6.K1 limfoblaszttal ellentétben a B6 limfo blaszt sejt-közvetített lízisét elősegítő aktivitás főleg a B-globulin frakcióban található. Ezt a frakciót Mono-Q oszlopon FPLC-t alkalmazva tovább frakciónáljuk.
Az aktivitással rendelkező anyag 0,3 mól nátrium-kloriddal eluálódik, míg az IgG illetve IgM alosztályú egér mAb-ok mindegyike 0,25 illetve 0,35 mól nátrium-kloriddal eluálható.
A részlegesen tisztított anyag Qa-2 pozitív limfocitákkal szembeni komplementfüggő citotoxikus aktivitását is vizsgáljuk (2. ábra). A B6 mezeteriális nyirokcsomó sejtek FPLC-vel ·· «·4· · ·· ···· · · · · • ··« ♦ · · · • · · »··· · ··· ·· · ♦ ····
- 24 tisztított anyaggal való komplementfüggő lízise nem figyelhető meg még akkor sem, ha 35 gg fehérjét használunk vizsgálatonként. Másfelől, az IgG2b osztályú anti-Qa-2 mAb komplement jelenlétében ugyanannak a célsejtnek lízisét okozza tesztenként kisebb, mint 1 μ<3 fehérje antitest koncentrációnál is.
A Qa-2 specifikus RS komponens további jellemzése miatt az FPLC-vel tisztított anyagot 125I-dal jelöljük C58 limfocitákon előadszorbeáljuk, Qa-2+ sejtek felszínén adszorbeáljuk és SDSPAGE vagy két dimenziós page és autoradiográfia segítségével analizáljuk (3. ábra).
A 3. ábrán A) az egydimenziós SPD-PAGE képét mutatja nem redukáló (a) és redukáló (b) körülmények között egy 7,5 %-os poliakrilamid gélt alkalmazva, B) a kétdimenziós PAGE képét mutatj a.
A teljes radioaktivitás kb. 2 %-ának sejtekhez való specifikus kötődését figyelhetjük meg. A kötődött anyag relatív molekulatömege nem redukált körülmények között 160 kDa nagyságúnak becsülhető. Redukáló körülmények esetén kb. 50 kDa és 25 kDa relatív molekulatömeggel rendelkező két fehérjecsík látható. Ezen eredmények mutatják, hogy az anyag az IgG-hez hasonló nehéz és könnyű lánc szerkezettel rendelkezik. A jelzett anyag kétdimenziós gél elektroforézise azt mutatja, hogy 4 vagy több komponensből áll, melyek izoelektromos pontja (Pl) kb. 5,5 és 6,5 közötti és mindegyik nehéz- és könnyű láncszerkezettel rendelkezik.
Ismert, hogy az IgD a szérumfehérjék β-globulin frakciójában található és savas glikoproteinek csoportjából épül fel (Ishihara, E., Tejima, Y. Takahashi, R. Takayasu, T., Shinoda, ··· • · · · • · · · • · · ···· · • · · ·· 9 · ··· ·
- 25 Τ.: Structure and location of asparagine-linked olygosaccharides in the Fc region of a humán immunoglobulin D, Biochem Biophvs Rés Comm 1983, 110:181), míg az IgG-k általában bázikus fehérjék. Az
IgD nehéz- és könnyű láncokból épül fel mint az IgG, de nem reagál a komplementrendszer Clq komponensével (Spiegelberg HL.: Immunoglobulin D (IgD). Methods in Enzymology, 1985, 116:95,
Spiegelberg HL: The structure and biology of humán IgD.
Immunological Rév, 1977, 37:3).
Arról is beszámoltak, hogy az egér IgD-nek két formája ismert. Az egyik kb. 170-220 kDa molekulatömegű, míg a másikból hiányzik a nehéz lánc Cl alegysége és kb. 150-160 kDa molekulatömegű (Finkelman FD., Kessler SW., Mushinski JF. , Potter M: IgD-secreting murine plasmacytomas: Identification and partial charachterization of two IgD myeloma proteins, J. Immunoi, 1981, 126:680: Mountz JD., Mushinski, JF., Owens, JD, Finkelman, FD: The in vivő generation of murine IgD-secreting cells is accompanied by deletion of C μ gene and occasional deletion of the gene fór the C<51 domain. J. Immunoi. 1990, 145:1583). Egy humán monoklonális IgD-ben (NIG-65 mieloma fehérje) a változó cukorrész az izoelektromos pont 5,6 és 6,8 közötti heterogenitását okozza.
Ezen jellemzők egybeesnek a szérum Qa-2 specifikus komponensének tulajdonságaival. Ezért a feltalálók feltételezik, hogy a Qa-2 specifikus komponens egy IgD.
Ennek a lehetőségnek a vizsgálata céljából az FPLC-vel tisztított anyagot Lkb sejtekkel való adszorpció után tovább adszorbeáljuk különböző egér immunglobulin alosztályokra specifikus antitestekkel Sepharose 4B-vel kapcsolt formájukban. A 4-A
- 26 • · ··«· ·
ábrán az anyag Q7b/Kb sejtekkel mutatott sejtközvetített lítikus aktivitását mutatja adszorpció előtt (fekete háromszög), LKb sejtekkel való adszorpció után (fekete négyszög) és Sepharose 4Bvel való további adszorpció után (fekete kör). Az L^7b/Kb célsejtekkel kimutatott aktivitás jelentősen adszorbeálódik antiIgD-vel kapcsolt Sepharose 4B esetén.
Az anti-IgD oszlopon megkötött és arról eluált anyag jelentős aktivitással segíti elő az L,Q17b/Kb sejtek lízisét (4-B ábra). A 4-B ábrán a nyíl az elúció kezdetét jelzi.
Az anti-IgGl-gyel, anti-IgG2b-vel, anti-IgG3-mal, anti-IgAval és anti-IgM-mel kapcsolt Sepharose 4B egyike sem adszorbeál jelentős aktivitást. Csak kevés aktivitás adszorbeálódik és eluálódik az anti-IgG2a-val kapcsolt Sepharose 4B oszlopról. Ezek az eredmények reprodukálhatóak és azt mutatják, hogy az RS-ben lévő Qa-2 specificitású aktív komponens egy IgD.
A Qa-2 antigénre specifikus IgD jelenlétét az RS-ben ELISAban is kimutatjuk Qa-2-lacZ fúziós fehérjét alkalmazva. Amint az az 5. ábrán látható, Qa-2 specifikus IgD mutatható ki az RS-ben, míg normál felnőtt C3H/He egér szérumban nem mutatható ki. A Qa-2 specifikus IgD megjelenésével összhangban a teljes szérum IgD növekedése is megfigyelhető az RS-ben a normál kontroll szérumhoz képest.
Kis mennyiségű Qa-2 specifikus IgG2a és IgG2b is kimutatható ELISA-val az RS-ben fúziós fehérjével fedett lemezeken és peroxidázzal jelzett egér IgG2a-ra és IgG2b-re specifikus patkány mAb-okat használva. Qa-2 specifikus IgG2a és IgG2b nem mutatható ki az FPLC-vel tisztított anyagban, míg Qa-2 specifikus IgD kimutatható.
• ·· ···· · ·· ···· ·· ·· • ··♦ · · · · • · « ·«··· ·»· ·· · · ····
Ezen eredmények alapján megállapítjuk, hogy a Qa-2 specifikus aktivitással bíró szérumkomponens az RS-ben egy IgD.
2. példa
Anyagok és módszerek
1) Egerek
C3H/He, AKR, B6 és B6.K1 egereket alkalmazunk. Az első kettő H-2k és Qa-2 ,3 fenotipussal rendelkezik.
A B6 és a B6.K1 egerek Qa-l“,2+,3+, illetve Qa-l+,2~,3“ fenotipussal rendelkeznek.
2) Tumorsejtek
A BW5147 AKR egér T-sejt limfómából származó in vitro sejtvonal. Az MM2 és FM3A a C3H/He egér vírussal indukált emlő karcinóma aszcitesz sejtvonala. Az MH134 a C3H/He egérben kémiailag indukált hepatóma aszcitesz sejtvonala.
Kimutatták, hogy ezen sejtvonalak reagálnak a 141-14.8 jelű Qa-2 spefifikus mAb-bal (Tanino, T. , Seo, N. , Okazaki, T., Nakanishi-Ito, C., Sekimata, M és Egawa K.: Humorai responses to Qa-2 and other tumor antigens in mice, submitted fór publication in Cancer Immunology Immunotherapy) .
Az i,Q7b/K és LKb sejteket a Q7b/Kb hibrid gén DNS illetve a H-2Kb gén DNS transzfekciójával hozzuk létre. Az LÖ7b/Kb sejtek a Q7b géntermék al és a2 alegységeit és a H-2Kb a3, transzmembrán és citoplazmatikus alegységeit expresszálják. Az Lkb sejtek a H2Kb antigént expresszálják. Mindkét sejt a nem transzfektált L sejtekkel együtt expresszálják a H-2k antigéneket.
3) Antitestek
A 141-15.8 jelű Qa-2 antigénre specifikus mAb-ot az American
Type Culture Collection, MA cégtől szereztük be.
·· ···· · · ·· • ··· · · · · • · · ···· · ··· ·· · · ····
- 28 A 34-1.2 jelű Qa-2 specificitású mAb-ot az Australian Monoclonal Development, NSW cégtől szereztük be.
Egy Qa-2 specifikus 59 jelű mAb-ot termelő hibridoma kiónt újonnan állítottunk elő NS-1 sejteket B6 limfocitákkal immunizált B6.Kl-ből származó limfocitákkal való fúziójával.
A Thyl.1-specifikus mAb-ot a Meiji Institute of Health Science, Japan cégtől vásároltuk. A Thyl.2-specifikus mAb-ot a Ceder Lane Laboratories, N.Y. cégtől szereztük be.
Egy IgG2a alosztályú, egy bakteriális komponensre (NusA fehérje) specifikus egér mAb-ot Dr. Y. Nakamura, Meiji Institute of Health Science bocsátotta rendelkezésünkre és ezt mint tumor sejtfelszíni antigénekkel nem kapcsolatos mAb-ot használjuk. Az egér immunglobulinra specifikus kecske antitest F(ab')2 része és ennek FITS származéka a Tago Inc. , CA cégtől származik. Az antitest Fab' fragmentumát az F(ab')2 rész 2-merkapto-etilaminnal való redukciójával és Sephacryl S-200 őszlopkromatográfiával való elválasztással nyerjük.
4) A tumorsejtek foszfatidil-innositol-specifikus foszfolipáz C (PI-PLC) való kezelése
A Bacillus thurigiensis a (Ikezawa H. és Taguchi R.: Phosphatidylinositol-specific phospholipase C from Bacillus cereus and Bacillus thurigiensis, Method in Enzvmol. 1981, 71:731) származó PI-PLC-t a Sapporo Beer Co., Tokyo cégtől vásároljuk.
A ráksejteket (2xl06) 37 °C-on 60 percig inkubáljuk 30 μΐ 0,1 mU PI-PLC-t és 1 mg/ml ovalbumint tartalmazó D-MEM-ben (pH 7,5). Az inkubálás után a sejteket kétszer D-MEM-ben mossuk és sejtfelszíni antigének vizsgálatához használjuk.
··· ···· ···« · • · • · · • ···· • ·
5) Immunfluoreszcencia vizsgálat
A sejtfelszíni Qa-2 és Thyl antigének kimutatását folyadékcitometriával végezzük. Röviden összefoglalva a sejteket Qa-2 specifikus mAb-bal, majd FITC-cel jelzett egér immunglobulinra specifikus kecske antitest F(ab')2 részével reagáltatjuk.
Limfociták esetén egy nylon vatta oszlopon T sejtre dúsítunk és a szennyező B sejtek sejtfelszíni immunglobulinjait az ellenanyag Fab' fragmentumával való kezeléssel blokkoljuk. A FITC-cel jelzett sejteket 1 % formaldehiddel fixáljuk és fluoreszcencia-aktivált sejtválogatással (FACS III, Becton Dickinson, CA) analizáljuk.
6. cDNS előállítása
Tumorsejtekből és timocitákból kivonjuk a teljes celluláris RNS-t a guanidin izotiocianátos eljárással (Schibler, U., Tosi, M, Pinett, A.-C., Fabiani, L., és Wellauer P.K.: Tissue-specific expression of mouse alpha-amirase genes, J. Mól. Bioi.. 1980,
142:93), és mRNS-re dúsítjuk egy oligo(dT)-cellulózon (Boehringer Mannheim GmbH, Germany) a poli(A)+ RNS-ek izolálásával (Aviv, H., és Leder, P.: Purification of biologically active globin messenger RNA chromatography on oligothymidylic acid cellulose, Proc. Natl. Acad. Sci USA, 1972, 69: 1408). A cDNS szintézisét az mRNS-ről egy cDNS szintézis kittel (cDNS plus, Amersham Corp., Arlington Heights, IL) végezzük láncindítóként oligo-dT-t alkalmazva.
7) Oligonukleotid láncindítók és próbák
A C3H/He egér Qa-2,3 szakaszában lévő gének ismert nukleotid szekvenciája (Watts S., Davis A.C., Gant B, Wheeler C., Hill « ·· ··»* · ·· ···· · · ··
9 99 9*9 9 • · · ···· · ··· ·· ♦ · ····
L. és Goodenow R.S.: Organization and structure of the Qa genes of the major histocompatibility complex of the C3H mouse , Implications fór Qa function and eláss I evolution, EMBO J., 1989, 8:1749) alapján állítunk elő lldt20 tagú oligonukleotidot egy DNS szintetizáló berendezéssel (Applied Biosystems model 391 model), amiket a polimeráz láncreakcióban (PCR) láncindítóként használunk. Ezek szekvenciáját és specificitását a 6. táblázatban és a 6. ábrán mutatjuk be.
Az 1., 2., 3., 4., 5. és 6. oligonukleotid a H-2D^, Ql^, Q2^, Q4^, Q5^ és Q10^ gének első exonjaiban található specifikus antisense szekvenciákkal komplementerek, azaz bázispárosodásra képesek. A 10. és 11. oligonukleotid a 8. illetve 7. exon Q5k-specifikus sense szekvenciájával komplementerek. A 7., 8. és 9. oligonukleotid az összes I. osztályú génekben közös szekvenciával komplementerek. Az ugyancsak szintetizált 12-17. oligonukleotidok az 1-6. oligonukleotidokkal komplementerek és a DNS-RNS hibridizációs kísérletekben próbákként alkalmazzuk ezeket.
6. táblázat
A láncindítóként és próbaként alkalmazott szintetikus dezoxioligonukleotidok
Név 5'-3 szekvencia Specificitás
1. TGGCCCCGGCTCAGACCCGC H-2Dk
2. TGACCCTGACCAAAACCGGA Qlk
3. CCCGGACCCAGAACCGAGCC Q2k
4. AGTCGCCCAGACCCTGATCG Q4k
5, CTCTGACCCAGACCCGCGCT Q5k
6. CCCCGACCCAGACCCAGGCA Q10k
7. GCTGGGCCCTGGGCTTCTAC eláss 1
8. AGGGTGAGGGGCTCAGGCAG eláss 1
9. CTGGCAGTTGAATGGGGAGG eláss 1
10. ATCGTCTGTCACTCAGTCCA Q5k
11. GCTCTAGGAGCTGTCCCTv. Q5k
A 12-17. számú oligonukleotidok az 1-6.
oligonukleotidokkal komplementerek.
8) Polimeráz láncreakció (PCR)
A PCR-t 100 μΐ reakciókeverékben végezzük, mely a következőket tartalmazza: 50 μg DNS, 50 pmol sense és antisense szekvenciákkal komplementer láncindító, 20 mmol Tris—HC1 (pH 8,3), 1,5 mmol MgCl2, 25 mmol KC1, 0,05 % Tween 20, 0,1 mg/ml zselatin, 50 Mmol különböző dNTP és 2 egység Taq DNS—polimeráz (Parkin-Elmer/Cetus, Norwalk, CT). A reakciókeverékre 100 μΐ ásványolajat rétegzünk a párolgás megakadályozása céljából. A termikus ciklusos berendezést (Atto, Tokyo, Japán) 40 ciklussal működtetjük (mindegyik ciklus 1 perc 94 °C-on, 1,8 perc 55 °C-on és 2 perc 70 °C-on való inkubálást tartalmaz).
9) A PCR-rel felerősített DNS klónozása és szekvenálása
A PCR-rel erősített DNS-t közvetlenül vagy a pUC119 Smal helyébe való klónozás után szekvenáljuk. A klónozáshoz kompetens E. coli MV1184 sejteket plazmid DNS-sel transzforrnálünk és ezeket X-gal, IPTG és ampicillin tartalmú lemezen növesztjük. A fehér telepeket választjuk ki és 2xYT táptalajon növesztjük. A sejteket ezután M13KO7 segítő fággal infektáljuk.
A kapott egyláncú DNS-t és a PCR-rel felerősített DNS-t a didezoxi-eljárással (Samage, F., Nicklen, S. és Coulson, A.R.: DNA Sequencing with chain-terminating inhibitors, Proc. Natl. Acad. Sci. USA. 1977, 74:5463) szekvenáljuk DNS-szekvenáló kittet (Sequenase 2. változat, az United States Biochemical Corp., Cleaveland, OH) és PCR láncindítóként szintetikus oligonukleotidokat vagy univerzális M13-at alkalmazva.
10) Genom DNS előállítása és DNS-DNS hibridizáció
B6, C3H/He és AKR egerek lépsejtjeit és BW51347 sejteket 60 °C-on egy éjszakán át 0,1 mg/ml proteináz K-t tartalmazó 0,03 % •4 ···♦ 4 • 4 4 · · · · · « ··· 4 · « · • 4 · 4444 · ·»· 44 · 4 ·4··
- 33 SDS oldatban inkubáljuk és ezután fenollal extraháljuk. A kapott vizes oldatot egy éjszakán át 10 mmol Tris-HCl (pH 7,5) +1 mmol EDTA oldattal szemben dializáljuk és DNS oldatként használjuk.
A genom DNS 10 μg-ját Hindin vagy BamHI enzimmel emésztjük 0,8 % agaróz gélen elektroforézist végzünk és nylon filterre (Hybridon-N+, Amersham) visszük át. A filtert 37 °C-on megszárítjuk és 60 °C-on 1 órán át 6 ml hibridizációs pufferben (6x SSC, 5x Denhard oldat, 0,5 % SDS, 50 % formamid, 20 mmol nátrium-főszfát puffer, pH 6,5) inkubáljuk, amely 1 mg lazac sperma DNS-t is tartalmaz. Ezután a 32P-vel random-primer eljárással jelzett DNS próbát adjuk hozzá. A hibridizációt 42 °Con 1 éjszakán át végezzük.
A hibridizáció után a filtert kétszer mossuk szobahőmérsékleten 15 percig 0,1 % SDS-t tartalmazó kétszeres SSC-ben és kétszer 37 °C-on 30 percig 0,1 % SDS-t tartalmazó 0,2-szeres SSCben. A filtert 0,1-szeres SSC-vel öblítjük és röntgen filmet helyezünk rá intenzifikáló réteget használva.
11) DNS-RNS hibridizáció
AKR-tímuszsejtekből és BW5147 sejtekből poli (A)+-RNS-t állítunk elő a fent ismertetett módon, glioxállal denaturáljuk, 20 mmol foszfát puffért (pH 7,4) tartalmazó 1,2 %-os agaróz gélen elektroforézist végzünk és nylon filterre visszük át. A filtert 37 °C-on szárítjuk és 60 °C-on 1 órán át 2 ml 100 μg lazac sperma DNS-t tartalmazó hibridizációs pufferben inkubáljuk.
Az 5'-végükön 32P-vel jelzett oligonukleotid próbákat adjuk hozzá. Egy éjszakán át 42 ’C-on való inkubálás után a filtert kétszer mossuk 15 percig szobahőmérsékleten kétszeres SSC-ben és kétszer 30 percig 50 °C-on 0,1 % SDS-t tartalmazó kétszeres SSC34
ben. A filtert 0,2-szeres SSC-vel öblítjük és röntgen filmet helyezünk rá intenzifikáló réteget alkalmazva.
12) A Q5^ fehérjeszintézise és Western biot
A BW5147 cDNS-ből felerősített gén 1-4. exonjainak megfelelő DNS-t pUC119-ben klónozzuk és szekvenáljuk a fent ismertetett módon. Azt a telepet választjuk ki, amely az inzerciót a megfelelő irányban és a lacZ promotertől 5',3' irányban megfelelő keretben tartalmazza. Ezt a telepet ampicillint tartalmazó L táptalajon növesztjük, míg optikai denzitása 600 nm-en el nem éri a 0,3 értéket.
μπιοί koncentrációban
IPTG-t adunk a tenyészethez és tovább tenyésztjük, míg az optikai denzitása 0,75 nem lesz.
A sejteket összegyűjtjük, 10 % trifluorecetsawal kicsapjuk, acetonnal mossuk és 2 % SDS-t, 5 % glicerolt, 0,0125 BPB-t és 2,5 % 2-merkaptoetanolt tartalmazó 25 mmol tris-HCl-ben (pH 6,8) oldjuk 100 °C-on 30 percig.
A feloldott anyagot 0,1 % SDS-t tartalmazó 12 %-os poliakrilamid gélen elektroforetizáljuk és polivinil-difluorid membránra (Immobilon, Millipore, Bedford, NA) blottoljuk át 25 mmol tris bázis, 192 mmol glicin, 20 % metanol és 0,02 % SDS tartalmú oldatban. A membránt 10 mmol tris-HCl-lel (pH 7,6) pufférőit és 0,2 % Tween 20 tartalmú 0,15 mól nátrium-kloriddal (TTBS) öblítjük és 2 órán át 37 ’C-on 10 % kecskeszérumot és 10 % lószérumot tartalmazó TTBS-ben inkubáljuk. A membránt vízzel öblítjük és egy éjszakán át szobahőmérsékleten 5 ml, a fenti pufferben 200-szorosára hígított 59 jelű mAb-ot tartalmazó aszcitesszel inkubáljuk. Inkubálás után a membránt háromszor TTBS-ben mossuk és 1 órán át 37 °C-on 10 mmol tris-boráttal (pH «· • · ··· • <· ·*·« · ·· • · · · ♦ · · a « ♦ ··· · • · ·♦··
7,6) pufferőit sóoldatban hígított peroxidázzal jelzett anti-egér IgG-vel (Amersham) inkubáljuk. A membránt újra háromszor TTBS-ben mossuk és a szín kialakítása végett 50 ml 40 mg 3,3-diaminobenzidin-tetrahidrokloridot (Wako Chemicals, Osaka, Japán) és 15 μΐ 30 % hidrogénperoxidot tartalmazó oldattal kezeljük.
Eredmények
1) H-2k egerekből származó tumorsejteken expresszálódó Qa-2 antigén jellemzése
Anti-Qa-2 antiszérumot, vagy a 141-15.8 jelű Qa-2-specifikus mAb-ot alkalmazva membrán immunfluoreszcencia eljárással kimutatták Tanino T., Seo N., Okazaki T., Kananishi-Ito C.,
Sekimata M. és Egawa K: Humorai responses tömeg% Qa-2 and other tumor antigens in mice.
Immunogenetics), hogy (H-2^ (Submitted fór publication in (Qa-2“) egerekből származó legtöbb tumorsejtvonal (a 9 vizsgált közül 7) Qa-2 antigént expresszál.
Ezen sejteken azonban általában nem mutatható ki a Qa-2 antigén, ha egy másik Qa-2-specifikus
34-1.2 jelű mAb-ot használunk.
Az újonnan előállított jelű mAb Qa-2 specificitását vizsgáljuk és összehasonlítjuk a 141-15.8 és a 341.2 mAb-okkal.
Az eredmények a 7. táblázatban láthatóak.
* ···· · ·· • · · · · · · · • ··· · · · · • V · ···· · ··· *· · · ····
7. táblázat
A Qa-2 antigén kimutatása különböző sejteken anti-Qa-2 monoklonális antitestekkel
Qa-2-specifikus mAb Nem-specifikus
Sejt mAb
34-1.2 59 141-15.8
Fluoreszcencia intenzitás átlag
B6 limfocita 156,1 59,0 22,3
B6.K1 limfocita 30,7 25,0 30,9
C3H/He timocita 16,7 17,4 16,6 16,8
AKR timocita 18,1 19,2 19,5 18,0
MM2 58,9 101,3 102,8 64,8
BW5147 46,4 80,4 102,3 45,2
LQ7b/Kb 192,0 180,2 42,1 48,4
LKb 81,2 68,2 71,5
Nyilvánvaló, hogy az 59 jelű mAb a Qa-2 molekula al vagy a2 alegységét ismeri fel, mely a Q7^ gén terméke, és nem keresztreagál a H-2k és Η-2^ antigénekkel. A 34-1.2 mAb-bal szemben az 59 nemcsak a H-2^ limfocitákkal reagál, hanem különböző H-2k tumorsejtekkel is, pl. MM2-vel és BW5147-tel.
A Qa-2 specifikus mAb-ok ilyen reaktivitása azt jelzi, hogy ezen tumorsejtek olyan Qa-2 antigént expresszálnak, amely nagyon • ·
- 37 hasonló, de nem azonos a H-2^ egerek normál limfocitáin kimutatható Qa-2 antigénnel és azt, hogy a molekula al vagy a2 alegysége legalább részben felelős két Qa-2 antigénben lévő különbségekért. A 7. táblázat azt is mutatja, hogy a Qa-2 antigén nem kimutatható H-2^ egerek (C3H/He és AKR) tímuszsejtjein és lépsejtjein, ha ezeket a mAb-okat használjuk.
Kimutatták, hogy a H-2b egerekből nyert limfocitákon expresszálódó Qa-2 antigén érzékeny PI-PLC-vel való emésztésre (Schibler U., Toshi M., Pinett A.-c., Fabiani L. és Wellauer,
P.K.: Tissue-specific expression of mouse alpha-amirase genes, J. Mól Bioi., 1980, 142:93) jelezve, hogy a molekula egy glikofoszfatidil-inozitol (GPI) részen keresztül kapcsolódik a sejtmembránhoz.
Ismert, hogy a GPI szerkezet a sejtfelszíni fehérje molekula egyik aszparaginsaván kapcsolódik (Low, M.G.: Biochemistry of the glycosyl-phosphatidyl inositol membráné anchors, Biochem. J..
1987, 244:1). A Qa-2 molekulát tekintve feltételezik, hogy a GPI a 295. helyzetben lévő aszparaginsavon keresztül kötődik, amit a Q7*3 gén 5. exonjában egy CAC kódol (Waneck G.L., Sherman D.H., Kincade P.W., Low M.G. és Favell R.A.: Molecular mapping of signals in the Qa-2 antigén required fór attachment of the phosphatidil-inozitol membráné anchor, Proc. Natl. Acad. Sci. USA
1988, 85:577). A H-2 antigén molekulában, ami PI-PLC kezeléssel szemben rezisztens, ezt az aminosavat egy valin helyettesíti.
A Qa-2,3 szakasz génjeinek eddig ismert DNS szekvenciája azt mutatja, hogy a Q7 és Q9 kivételével az összes feltételezett Q géntermék valint hordoz ebben a helyzetben (Devlin J.J., Weiss E.H., Panslon M. és Flavell R.A.: Duplication of gene pairs and ♦ · ·
- 38 allels of eláss I genes in the Qa-2 region of the murine major histocompatibility complex: a comparison, EMOB J, 1985 4:3203).
Ezen megfigyelésekből kiindulva feltételezik, hogy a H-2^ tumorsejt felszínén expresszált Qa-2 antigén rezisztens lehet a PI-PLC kezeléssel szemben. Amint az a 8-A táblázatban látható, a 141-15.8 mAb-bal H-2k egerekből származó különböző tumorsejteken detektált Qa-2 molekula rezisztens a PI-PLC kezeléssel szemben.
Kontroll kísérletként a BW5147 sejteken lévő Thy-1 antigén érzékenységét vizsgáljuk. A Thy-1 antigénről szintén tudjuk, hogy egyike azon sejtfelszíni molekuláknak, amely egy GPI-n keresztül kötődnek (Low M.G. és Kindade P.W.: Phosphatidylinositol is the membrane-anchoring domain of the thy-1 glyeoprotein, Natúré, 1985, 318:62).
Ahogy azt a 8-B táblázat mutatja, BW5147 sejteken expresszálódó Thy-1 antigén érzékeny a PI-PLC kezeléssel szemben. Ez az eredmény azt mutatja, hogy a BW5147 sejteken lévő Qa-2 antigénen a GPI hiánya nem a GPI szintézis celluláris mechanizmusának hibájának köszönhető, hanem maguknak a Qa-2 molekuláknak biokémiai különbözőségéből származik.
·· ««·«« ·· • · 9 9 99
999 9999
99 9 99999
- 39 8. táblázat
A Qa-2 és a Thy-1 antigének PI-PLC kezeléssel szembeni érzékenysége
A Antitest
141-15.8 mAb nem-specifikus mAb
PI-PLC kezelés
Sejt + +
Fluoreszcencia intenzitás átlaga
B6 limfocita 152,0 59,7 30,6 29,4
BW5147 85,1 96,4 35,8 36,2
MM 2 88,2 98,0 73,2 74,6
FM3A 108,0 109,3 71,1 72,3
MH134 101,2 102,9 67,9 72,5
Antitest anti-Thyl.l anti-Thyl.2 nem-specifikus mAb
PI-PLC kezelés
Sejt + - +
fluoreszcencia intenzitás átlaga
AKR timocita 193,0 98,0 34,5
B6 timocita 176,0 79,7 40,1
BW5147 176,0 95,1
• ··· · 9 · · • · · ···*· ··· ·· · · ····
- 40 Ezen megfigyelések alapján nyilvánvaló, hogy a H-2k egerekből származó tumorsejteken expresszált Qa-2 antigén (Qa-2k antigén) immunológiailag és biokémiailag különbözik attól, ami a H-2^ normál limfocitákon expresszálódik. A Qa-2k antigént úgy határozhatjuk meg, mint egy H-2k egerekből származó tumorsejteken expresszálódó PI-PLC-rezisztens molekula, mely az 59 és 141-15.8 jelű mAb-okkal reagál, de nem reagál a 34-1.2 mAb-bal.
2) A BW5147 sejtek Qa-2k fenotípusát kódoló gén azonosítása
A Qa-2k pozitív tumorsejtek közül az in vitro növekedő BW5147 sejteket választjuk további vizsgálatokhoz, mert ennek a Qa-2k expressziója elég erős és mivel ezek a sejtek hozzáférhetőek anélkül, hogy a gazdaállatokból származó sejtek szennyeznék.
A 7. ábrán a DNS-DNS hibridizációs vizsgálat eredményét láthatjuk, amely során genom DNS-ek Hindin vagy BamHI fragmentumait olyan kb. 800 bázispár nagyságú 32P-vel jelzett DNS próbákkal hibridizálunk, amelyek az I osztályú gének 2., 3. és 4. exonjait tartalmazó DNS szakaszt mutatják ki.
A C3H/He, AKR egerekből és BW5147 sejtekből származó DNS-sel nyert autoradiogrammok képe azonos és különbözik a B6 egér DNSsel nyert képétől. Ezekből az eredményekből az látszik, hogy az I osztályú gének elrendeződése azonos ezen H-2k egerek genomjában (C3H/He és AKR) és az AKR-ből származó limfóma sejtvonalban.
Tudjuk, hogy a C3H/He genom Qa-2,3 szakasza a Qlk, Q2k, Q4k, Q5k és Q10k géneket tartalmazza (Watts S., Davis A.C., Gant B. , Wheeler C., Hill L. és Goodenow R.S.: Organization and structure of the Qa genes of the major histocompatibility complex of the C3H mouse. Implications fór Qa function and eláss I evolution, EMBO J. 1989, 8:1749; Weiss E.H., Bevec D., Messer G., Schwemmle
S., Grosshause C., Stteinmetz M. és Schmidt: Organization of the AKR Qa region: Structure of a divergent eláss I sequence, Q5k, J. Immunoqenet., 1989, 16:283).
A Q3k gén egy pszeudogén és azok a gének, amelyek a Q6, Q7, Q8 és a Q9 legnagyobb részének felelnek meg, kiesnek. A Q5k gén egy olyan hibrid génnek tűnik, ami a Q5 gén 5'-részét tartalmazó hosszabb és a Q9 gén 3' részének egy rövidebb szakaszából épül fel.
A feltalálók megpróbálják DNS-RNS hibridizácóval és PCR-rel felerősített cDNS-sel azonosítani azt a gént, ami AKR-ben nem íródik át és BW5147 sejtekben átíródik Qlk, Q2k, Q4k, Q5k és a Q10k génekre specifikus láncindítókat és próbákat felhasználva (6. táblázat és 6. ábra).
Egy H-2Dk génre specifikus láncindítót és próbát is alkalmazunk pozitív kontrollként.
A 8. ábra a DNS-RNS hibridizációs vizsgálat eredményeit mutatja. A H-2Dk specifikus próba (12. számú) 1,5 kb-nál specifikus hibridizációs jelet mutat az AKR timocita RNS és BW5147 RNS esetén is. Ezzel szemben a Q5k-specifikus próba (16. számú) kb. 1,2, 1,5 és 4,0 kb-nál hibridizál BW5147 RNS esetében és hibridizáció nem mutatható ki AKR RNS esetén.
Hasonlóan AKR RNS vagy BW5147 RNS esetén nem mutatható ki hibridizáció a 13., 14., 15. és 17. próbákkal (adatokat nem közlünk) . Ezen eredmények jelzik, hogy a Q5k gén a Q-gének közül specifikusan átíródik BW5147 sejtekben, amilyen fajta átíródást nem tapasztalunk H-2k timocitákban. A Q5k gén BW5147 sejtekben való transzkripciójára a PCR-rel nyert eredmények további bizonyítékot nyújtanak.
• ·
- 42 A H-2Dk Qlk, Q2k, Q4k, Q5k és Q10k génekre specifikus láncindítókat (1-től 6-ig) és a 4. exon 3' végén lévő, az I osztályra (8. számú) jellemző sense szekvenciával komplementer láncindítót felhasználva PCR-t végzünk
Amint az a 9. ábrán látható a BW5147 cDNS erősítése csak akkor sikeres, amikor a 8.
használjuk, melyek az 1 láncindítóval az 1. és 5. láncindítót exon H-2Dk illetve Q5k antisense-nek szekvenciáival komplementerek. A 2., 3., 4. és 6. láncindítók 8.
láncindítóval való alkalmazása esetén erősítést nem figyelhetünk meg még akkor sem, ha az anellálási hőmérsékletet 45 °C-ra csökkentjük. Az 5. és 8. láncindító alkalmazásával nyert felerősített DNS-t közvetlenül illetve PUC 119-be való klónozás után szekvenáljuk az 5., 7., 8. és M13 univerzális láncindítót felhasználva.
A szekvenciát a C3H/He Q5k génjének 1-től 4-ig exonjai ismert nukleotid szekvenciájával azonosnak találjuk. A Q5k géntől eltérő gének erősítése nem figyelhető meg a közvetlen szekvenálás közben. Az AKR cDNS H-2Dk szekvenciájának erősítése is kimutatható az 1. és 8. láncindítók alkalmazásával.
Egyik Q-specifikus szekvencia sem indítható azonban az AKR cDNS erősítésekor. A BW5147 cDNS erősítése figyelhető meg szintén a 9. és 10. láncindítók használata esetén, amelyek a 4. exonban lévő I. osztályra jellemző antisense szekvenciával illetve a 8. exonban található egy Q5k-specifikus sense szekvenciával komplementerek.
Ezen láncindítókkal erősített
DNS nukleotid szekvenciáját közvetlenül határozzuk meg a 9.
és 10.
láncindítókat használva.
Ezekből az eredményekből levezetett cDNS nukleotid szekvencia ···· · ·· • · · · • · · · • · · · · · • · · · · ·
- 43 teljesen egybevág a Q5^ gén ismert szekvenciájából következő nukleotid szekvenciával. Ezért nyilvánvaló, hogy a Q5^ gén, mely normál H-2^ limfocitákban nem íródik át, a BW5147 sejtekben átíródik.
Annak meghatározása céljából, hogy vajon a BW5147 Q5k génje kódol-e immunológiailag meghatározott Qa-2 antigént, vizsgáljuk az enzimmel jelzett antigén és az 5. és 9. láncindítókat alkalmazó PCR-rel erősített cDNS szekvencia által kódolt peptid reaktivitását.
A felerősített DNS-t a pUC119 Smal helyére ligáljuk és a kapott rekombinánst kompetens E. coli MV1184 sejtekbe juttatjuk. A lacZ fehérjével kapcsolt fúziós fehérjét a sejtek IPTG jelenlétében való tenyésztésével indukáljuk.
A 10. ábrán látható, hogy a kapott E. coli egy kb. 35 kDa molekulatömegű peptid indukált szintézisét mutatja, ez a molekulatömeg érték a fúziós fehérjéből várható. A 35 kDa fehérje reagál a peroxidázzal jelzett 59 jelű anti-Qa-2 mAb-bal. A peroxidázzal jelzett 34-1.2 jelű anti-Qa-2 mAb esetén azonos körülmények között fehérje nem mutatható ki.
Ezen eredmények alapján a feltalálók megállapítják, hogy a BW5147 sejtek felszínén lévő Qa-2 antigén, amely az 59 jelű mAb— bal kimutatható, de a 34-1.2 jelű mAb-bal nem, és ami rezisztens a PI-PLC kezeléssel szemben a 5^ gén terméke.
3. példa
A fenti példák kísérleteiből nyilvánvaló, hogy a Q5^ gén aktivációja a Qa/Tla szakaszban elfogadott tény, a Q5 génterméke a normál Qa-2 limfocita antigénnel közös antigenitással (keresztreaktivitás) rendelkezik, és továbbá tumorsejteket • · · ·
- 44 hordozó Qa-2” egerek immunválasza a tumorsejtek által expresszált Q5 géntermékre az allogén normál limfociták felszínén lévő Qa-2 antigén (Q7 génterméke) felé is irányul.
Ezért a feltalálók a tumorsejtek elleni rezisztencia indukálása céljából végeznek kísérleteket a Qa-2 antigént felhasználva.
Módszer
Qa-2” egereket allogén Qa-2+ egerekből származó normál limfocitákkal immunizálunk. Qa-2” egérként (C3H/He X B6.K1) Ff hibrid egereket használunk és ezeket C57BL/6 egerek lépsejtjeinek intraperitoneális beoltásával a Qa-2 antigénéi szemben specifikusan immunizáljuk. Tumorsejtként C3H/He egerekből származó Qa-2+ tumorsejteket alkalmazunk.
Eredmények
1. A fenti, Qa-2 antigénre specifikus immunkezeléssel tumorsejtekkel szembeni, pl. C3H/He egerekből származó MM2 tumorsejttel szembeni rezisztenciát indukálunk az Fi egerekben. Azaz míg 2xl05 tumorsejt bejuttatása a kontroll, kezeletlen csoportban hatást vált ki, addig az immunizálatlan egerekben hatástalan marad.
Továbbá amikor az Fi egereket B6.K2 limfocitákkal immunizáljuk C57BL/6 egerek limfocitái helyett, ugyanezt az eredményt kapjuk, amint ezt a 9. táblázat mutatja.
- 45 ··«
9. táblázat
Egér Az MM2 sejtek transzplantációjának mértéke
Qa-2 antigénnel szemben immunizált egér 0/10*
Kontroll kezeletlen egér 10/10
* nevező: az alkalmazott egerek teljes száma számláló: azon egerek száma, ahol a transzplantáció hatásos
2) Az immunizát Fi egérből nyert lépsejteket in vitro C57BL/6 egerek lépsejtjeivel újra stimuláljuk a Qa-2 antigénre specifikus citotoxikus T sejtek indukálása céljából. Ezeket a T sejteket nemcsak Qa-2+ allogén egerek normál limfocitái, hanem a C3H/He egerekből származó tumorsejtek is erősen stimulálják.
Továbbá, ha B6.K2 egerek limfocitáival immunizált Fi egerekből nyert lépsejteket B6.K2 egerek limfocitáival in vitro stimuláljuk, anti-Qa-2 citotoxikus T sejteket indukálunk. A citotoxikus aktivitást tumor célsejtekkel szemben mérjük és a 10. táblázatban közöljük.
• · ··· • · * <· * • · • · · • · · · ·
- 46 10. táblázat
Célsejt Citotoxikus aktivitás (specifikus lízis %)
Tumorsejtek
MM2 77,4±3,3
Meth A 65,3±3,2
Kontrollok 16,9±2,0
B6.K1 limfociták 77,4±3,3
B6.K2 limfociták
Effektorsejt: célsejt = 100:1
3) Fi egereket C3H/He egér eredetű NSFa tumorsejtekkel transzplantálunk a talpi részükön. Amikor a tumor átmérője 1 cm-t eléri, az egerek combját bevágva eltávolítjuk a tumorsejteket és ezután 1-4 nappal C57B1/6 egerek lépsejtjeivel a Qa-2 antigénnel specifikusan immunizálunk.
A kezeletlen kontroll csoport összes egerében számos tüdőáttét jelenik meg és kb. 4 héttel később az összes egér tüdőáttét következtében elpusztul, míg a legtöbb egérben egyáltalán nem figyelhető meg áttét, bár kevés egérben találunk
1-2 áttétet.
- 47 Továbbá, Fi egereket C3H/He egerekből származó NFSa tumorsejtekkel transzplantálunk a talpi részükön. Amikor a tumor átmérője 8-10 mm-es lesz, az egerek combját bevágva eltávolítjuk a tumorsejteket és B6.K2 egerek lépsejtjeit intraperitoneálisan oldva a Qa-2 antigénnel specifikusan immunizálunk. 17 nappal később az egereket felboncoljuk és tüdejüket sztereomikroszkóp alatt vizsgálva a tüdőáttéteket számoljuk, amit a 11. táblázatban mutatunk be.
11. táblázat
Csoport Az immunizálás hoz használt limfociták száma A tüdőáttétek száma
C3H/HexB6.Kl Fi egerek C3H/HexB6.K2 Fi egerek Egér A gócok száma
Egér A gócok száma
1 5xl06 1 0 1 20
2 0 2 6
3 0 3 11
4 0
2 5xl06 1 0 1 9
2 1 2 8
3 0 3 10
4 1
3 5X106 1 5 1 6
2 8 2 12
3 6 3 14
4 immunizálás 1 5 1 9
nélküli 2 9 2 14
kontroll- 3 9 3 10
csoport
így nyilvánvaló, hogy tumorsejtekkel szembeni rezisztenciát indukálhatunk Qa-2“ limfociták allogén normál Qa-2+ limfocitákkal való immunizálásával. Pontosabban a Qa-2“ egerek Q7 génterméke « ♦ • · ·
- 48 elleni immunreakció keresztreakciót ad a Q5 gén termékével és nyilvánvalóan ez a keresztreakció alakítja ki a fenti tumorsejtekkel szembeni rezisztenciát.
4. példa
A humán nem klasszikus I. osztályú hisztokompatibilitási antigének esetén néhány antigénben a gének teljes nukleotid szekvenciája már ismert. Az is ismert, hogy normál felnőttekben néhány gén inaktív.
Ezért valamely génre specifikus nukleotid szekvenciával rendelkező polinukleotidot állítunk elő, amit láncindítóként használunk humán tumorsejtvonalakból (HL60, U937, Hmy2ClR és SKW-3) kinyert cDNS-ek PCR-rel való felerősítésére. Amint a 11. ábrán látható, egy megfelelő hosszúságú (nyilakkal jelezzük) nukleotid felerősítését mutatjuk ki.
Ezen eredmények azt mutatják, hogy a nem klasszikus I. osztályú hisztokompatibilitási antigének, melyek normál felnőttekben nem aktiválódnak, humán tumorsejtekben aktiválódnak.
Mint fent ismertettük, tumorsejtekkel szemben rezisztencia indukálható Qa-2“ egerekben ezek Qa-2+ allogén normál limfocitákkal való immunizálásával. Továbbá Qa-2 + egér eredetű tumorsejtekben a Q5 gén a normál felnőttekkel ellentétben aktiválódik és ezért Q5 géntermékére specifikus immunreakció indukálható a Q5 géntermékét felhasználható immunkezeléssel, ezzel lehetővé téve autogén tumorsejtekkel szembeni rezisztencia indukálását.
Továbbá, emberek tumorsejtjeiben a normál felnőttekkel ellentétben a nem klasszikus I. osztályú hisztokompatibilitási antigének aktiválódnak.
A jelen találmány szerint egy tumorellenes eljárást és egy tumorellenes reagenst nyújtunk. Pontosabban tumorsejtekkel szembeni rezisztencia indukálása lehetséges egy nem klasszikus I. osztályú hisztokompatibilitási antigén, vagy ezt az antigént felismerő antitest vagy egy citotoxikus limfocita szervezetbe való bejuttatásával.
Szabadalmi igénypontok

Claims (6)

1. Tumorellenes eljárás, azzal jellemezve, hogy egy nem klasszikus I. osztályú antigént juttatunk be a kezelendő élőlénybe.
2. Tumorellenes eljárás, azzal jellemezve, hogy egy nem klasszikus I. osztályú antigént felismerő antitestet juttatunk be a kezelendő élőlénybe.
3. Tumorellenes eljárás, azzal jellemezve, hogy egy nem klasszikus I. osztályú antigént felismerő citotoxikus limfocitát juttatunk be a kezelendő élőlénybe.
4. Tumorellenes reagens, azzal jellemezve, hogy hatásos komponense egy nem klasszikus I. osztályú hisztokompatibilitási antigén.
5. Tumorellenes reagens, azzal jellemezve, hogy hatásos komponense egy nem klasszikus I. osztályú hisztokompatibilitási antigént felismerő antitest.
6. Tumorellenes reagens, azzal jellemezve, hogy hatásos komponense egy nem klasszikus I. osztályú hisztokompatibilitási antigént felismerő citotoxikus limfocita.
oidoüL + /11 öJcAiuJdocL·
HU9300612A 1992-03-05 1993-03-05 Antitumour method and antitumor agent HUT67859A (en)

Applications Claiming Priority (1)

Application Number Priority Date Filing Date Title
JP4048840A JPH05246889A (ja) 1992-03-05 1992-03-05 制癌方法および制癌剤

Publications (2)

Publication Number Publication Date
HU9300612D0 HU9300612D0 (en) 1993-05-28
HUT67859A true HUT67859A (en) 1995-03-23

Family

ID=12814449

Family Applications (1)

Application Number Title Priority Date Filing Date
HU9300612A HUT67859A (en) 1992-03-05 1993-03-05 Antitumour method and antitumor agent

Country Status (15)

Country Link
EP (1) EP0563627A2 (hu)
JP (1) JPH05246889A (hu)
KR (1) KR930019225A (hu)
CN (1) CN1079400A (hu)
AU (1) AU3398793A (hu)
BR (1) BR9300764A (hu)
CA (1) CA2090957A1 (hu)
CZ (1) CZ34293A3 (hu)
FI (1) FI930976A (hu)
HU (1) HUT67859A (hu)
IL (1) IL104944A0 (hu)
NO (1) NO930798L (hu)
NZ (1) NZ247057A (hu)
SK (1) SK15993A3 (hu)
ZA (1) ZA931558B (hu)

Families Citing this family (8)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
US6235525B1 (en) * 1991-05-23 2001-05-22 Ludwig Institute For Cancer Research Isolated nucleic acid molecules coding for tumor rejection antigen precursor MAGE-3 and uses thereof
IT1274592B (it) * 1994-08-05 1997-07-18 Angela Turiano Composizione farmaceutica per la terapia tumorale contenente xenoantigeni
EP0937258A2 (en) * 1996-10-29 1999-08-25 Fred Hutchinson Cancer Research Center, Inc. Cell stress regulated human mhc class i gene
EP1054688B1 (fr) * 1998-02-20 2004-06-30 Commissariat A L'energie Atomique Methode de selection de tumeurs exprimant hla-g, sensibles a un traitement anticancereux et ses applications
FR2775189B1 (fr) * 1998-07-24 2001-06-08 Commissariat Energie Atomique Compositions anti-tumorales a base d'antigenes hla-g ou d'anticorps anti-hla-g
GB9827104D0 (en) * 1998-12-10 1999-02-03 Onyvax Ltd New cancer treatments
EP1245675A1 (en) * 2001-03-28 2002-10-02 Kohji Egawa Cancer cell-specific HLA-F antigen and a diagnostic method of cancer by using thereof
WO2004078137A2 (en) * 2003-03-04 2004-09-16 Greenville Hospital System Antitumor agents comprising a targeting portion and an immune response triggering portion

Family Cites Families (1)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
DE3825615A1 (de) * 1988-07-28 1990-02-01 Behringwerke Ag Antigenkonstrukte von "major histocompatibility complex" klasse i antigenen mit spezifischen traegermolekuelen, ihre herstellung und verwendung

Also Published As

Publication number Publication date
EP0563627A2 (en) 1993-10-06
CN1079400A (zh) 1993-12-15
BR9300764A (pt) 1993-09-28
JPH05246889A (ja) 1993-09-24
FI930976A0 (fi) 1993-03-04
NO930798L (no) 1993-09-06
CA2090957A1 (en) 1993-09-06
HU9300612D0 (en) 1993-05-28
NZ247057A (en) 1995-10-26
IL104944A0 (en) 1993-07-08
NO930798D0 (no) 1993-03-04
KR930019225A (ko) 1993-10-18
EP0563627A3 (hu) 1994-04-27
ZA931558B (en) 1993-09-27
AU3398793A (en) 1993-09-09
SK15993A3 (en) 1993-10-06
CZ34293A3 (en) 1994-01-19
FI930976A (fi) 1993-09-06

Similar Documents

Publication Publication Date Title
US10005845B2 (en) Antibodies and fragments thereof raised against the alpha-3 domain of HLA-G protein, methods and means for their preparation, and uses thereof
JP3399943B2 (ja) 癌胎児性抗原を発現する組換えウイルスとその使用方法
JP6182127B2 (ja) 腫瘍において示差的に発現する遺伝子産物およびその利用
Guy-Grand et al. Two gut intraepithelial CD8+ lymphocyte populations with different T cell receptors: a role for the gut epithelium in T cell differentiation.
ES2537323T3 (es) Péptido CDCA1 y agente farmacéutico que lo comprende
US8703916B2 (en) B7-H3 and B7-H4, novel immunoregulatory molecules
US9404925B2 (en) Cancer antigen and use thereof
JP2004504808A (ja) 前立腺癌の治療及び診断のための組成物及び方法
JPH07126300A (ja) ヒトのb細胞受容体複合体の特異抗原を認識するモノクローナル抗体
JP2005504513A (ja) 前立腺癌の治療及び診断のための組成物及び方法
EA009026B1 (ru) Антитела против il-22ra, их партнеры по связыванию и способы их применения при воспалениях
JP2003528591A (ja) 前立腺癌の治療及び診断のための組成物及び方法
JP2007001984A (ja) Wt1特異的免疫療法のための組成物および方法
JP2004504065A (ja) Nk細胞活性化受容体並びにその治療上および診断上の使用
JP5652987B2 (ja) ヒトIgGFcレセプターIIb(FcγRIIb)に結合する物質
HUT67859A (en) Antitumour method and antitumor agent
US20200276291A1 (en) Immunotherapeutic methods for treating and/or preventing lung cancer
US20190359677A1 (en) Novel t cell receptors and immune therapy using the same for the treatment of cancer and infectious diseases
KR20220052987A (ko) Ebv 유래 항원에 특이적인 tcr 작제물
JP2002537272A (ja) アジュバントおよび細胞成熟物質
JP4557886B2 (ja) 食道癌の抗原およびその利用
Sharma Generation of single chain Fv protein a fusion molecules for melanoma therapy
JP2008271978A (ja) 前立腺癌の治療及び診断のための組成物及び方法

Legal Events

Date Code Title Description
DFD9 Temporary protection cancelled due to non-payment of fee