HUT62578A

HUT62578A - Process for producing cyclic group-substituted imidazolylpropenoic acid derivatives and pharmaceutical compositions comprising such compounds

Info

Publication number: HUT62578A
Application number: HU9203125A
Authority: HU
Inventors: Thomas Kraemer; Juergen Dressel; Rudolf Hanko; Walter Huebsch; Ulrich E Mueller; Matthias Mueller-Gliemann; Martin Beuck; Stanislav Kazda; Johannes-Peter Stasch; Andreas Knorr; Stefan Wohlfeil
Original assignee: Bayer Ag
Priority date: 1991-10-01
Filing date: 1992-10-01
Publication date: 1993-05-28
Also published as: ZA927499B; NO923581L; CA2079266A1; DE4132633A1; AU2602592A; KR930007938A; AU646762B2; EP0535465A1; JPH05213937A; TW206966B; CZ297792A3; NO923581D0; HU9203125D0; IL103292A0; US5225428A; MX9205434A

Description

A találmány tárgya ciklusosán szubsztituált imidazolil-propénsav-származékok, eljárás a vegyületek, előállítására, valamint a vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények, különösen vérnyomáscsökkentő és antiatheroszklerotikus szerek előállítására.

Ismeretes, hogy a renin, egy proteolitikus enzim in vivő lehasítja az angiotenzin I dekapeptidet az angiotenzinogénről, és ez az angiotenzin I dekapeptid a tüdőben, a vesében vagy más szövetekben a vérnyomás növelő angiotenzin II oktapeptiddé bomlik le. Az angiotenzin II különböző hatásai, mint például az ér összehúzó hatás, a vese Na⁺ retenciója és az aldoszteron felszabadulás a mellékvesében és a szimpatikus idegrendszer tónus növekedése szinergetikusan hatnak egy vérnyomás növekedés értelmében.

Ezen kívül az angiotenzin II képes sejtek növekedését és szaporodását, például a szívizomsejtek és simaizomsejtek növekedését és szaporodását fokozni, így különböző betegségi állapotokban, például magas vérnyomásban, atheroszklerózisban és szív elégtelenségben ezek a sejtek jobban nőnek és szaporodnak.

Egy lehetséges beavatkozás a renin angiotenzin rendszerbe (RAS) a reninhatás gátlása mellett az angiotenzin-konverziós enzim (ACE) hatásának gátlása, valamint az angiotenzin II receptorok blokádja.

A 324 377 A2 számú, a 403 158 A2 számú és a 403 159 A2 számú európai közzétételi iratokból már ismeretesek fenilalkil-imidazolok és imidazolil-alkénsavak, melyek angiotenzin

II-receptor gátló hatással rendelkeznek.

A találmány (I) általános képletű ciklusosán szubsztituált imidazolil-propénsav-származékokra és sóira vonatkozik, ahol Rf jelentése egyenes vagy elágazó láncú legfeljebb 8 szénatomos alkil- vagy alkenil-csoport, melyek adott esetben 3-6 szénatomos cikloalkilcsoporttal vannak szubsztituálva, vagy

3-8 szénatomos cikloalkilcsoport,

R2 jelentése hidrogénatom vagy halogénatom, hidroxil-, , nitro-, ciano-, trifluor-metil-, trifluor-metoxi- vagy pentafluor-etil-csoport, vagy egyenes vagy elágazó láncú, legfeljebb 6 szénatomos alkilcsoport, vagy 6- 10 szénatomos arilcsoport, n értéke 0, 1, 2, 3, 4 vagy 5,

R³ jelentése 3-8 szénatomos cikloalkilcsoport,

R⁴ jelentése hidrogénatom, egyenes vagy elágazó láncú, legfeljebb 8 szénatomos alkil- vagy fenilcsoport,

R⁵ és R⁶ azonos vagy különböző és jelentésük hidrogén- vagy halogénatom, ciano-, nitro-, trifluor-metil-, hidroxil-, trifluor-metoxi- vagy egyenes vagy elágazó láncú, legfeljebb 6 szénatomos alkilcsoport vagy alkoxicsoport,

R⁷ jelentése hidrogénatom vagy egyenes vagy elágazó láncú, legfeljebb 6 szénatomos alkilcsoport.

A találmány szerinti ciklusosán szubsztituált imidazolil-propénsav-származékok sóik formájában is előfordulhatnak.

Sókon általában szerves vagy szervetlen bázisokkal vagy savakkal képezett vegyületeket értünk.

A találmány keretén belül a fiziológiásán elfogadható sók az előnyösek. Fiziológiásán elfogadhatók az imidazolil-propénsav-származékok ásványi savakkal, karbonsavakkal vagy szulfonsavakkal képezett sói. Különösen előnyösek a sósav, a hidrogén-bromid, kénsav, foszforsav, metánszulfonsav, etánszulfonsav, toluolszulfonsav, benzolszulfonsav, naftalindiszulfonsav, ecetsav, propionsav, tejsav, borkősav, citromsav, maleinsav vagy benzoesav sói.

Fiziológiailag elfogadható sók még a fém- vagy ammóniumsók is, melyek szabad karboxilcsoportot tartalmazó vegyületekből keletkeznek. Különösen előnyösek a nátrium-, kálium-, magnézium- vagy kalciumsók, valamint ammóniumsók, melyeket ammóniából vagy szerves aminokból származtathatunk, ez utóbbiak lehetnek például etilamin, di- illetve trietil-amin, diilletve trietanol-amin, diciklohexil-amin, dimetil-amino-etanol, arginin, lizin vagy etilén-diamin.

A találmány szerint előállított vegyületek sztereoizomer formában fordulhatnak elő, melyek vagy kép és tükörkép (enantiomerek) vagy nem mint kép és tükörkép (diasztereomerek) viselkednek. A találmány kiterjed mind az enantiomerekre vagy diasztereomerekre, valamint ezek elegyeire. A racém formát ugyanúgy, mint a diasztereomereket ismert módon sztereoizomer szempontból egységes komponensekké választhatjuk külön [E.L. Eliel, Stereochemistry of Carbon Compounds, McGraw Hill, 1962].

Előnyösek azok a (I) általános képletü vegyületek, ahol

R¹ jelentése egyenes vagy elágazó láncú, legfeljebb 6 szénatomos alkil- vagy alkenil-csoport, melyek adott esetben ciklopropil-, ciklobutil-, ciklopentil- vagy ciklohexil-csoporttal vannak helyettesítve, vagy ciklopropil-, ciklopentil- vagy ciklohexil-csoport,

R² jelentése hidrogénatom, fluor-, klór- vagy brómatom, jódatom, trifluor-metil-, trifluor-metoxi-, pentafluor-etil- vagy egyenes vagy elágazó láncú, legfeljebb 6 szénatomos alkilcsoport, n értéke 0, 1, 2, 3 vagy 4,

R³ jelentése ciklopropil-, ciklobutil-, ciklopentil-, ciklohexil- vagy cikloheptil-csoport,

R⁴ jelentése hidrogénatom vagy egyenes vagy elágazó láncú, legfeljebb 6 szénatomos alkilcsoport,

R⁵ és R⁶ azonos vagy különböző, és jelentésük hidrogén-, fluor-, klór- vagy brómatom, trifluor-metil-, trifluor-metoxi- vagy egyenes vagy elágazó láncú alkilcsoport, amely legfeljebb 4 szénatomos,

R⁷ jelentése hidrogénatom vagy egyenes vagy elágazó láncú, legfeljebb 4 szénatomos alkilcsoport és sói.

Különösen előnyösek azok a (I) általános képletű vegyületek, ahol

R¹ jelentése egyenes vagy elágazó láncú, legfeljebb 4 szénatomos alkil- vagy alkenil-csoport, vagy ciklopropil-csoport,

R² jelentése hidrogénatom, fluor-, klór-, bróm- vagy jódatom,

trifluor-metil-, pentafluor-etil-, trifluor-metoxi- vagy egyenes vagy elágazó láncú, legfeljebb 4 szénatomos alkilcsoport , n értéke 1, 2 vagy 3,

R³ jelentése ciklopropil-, ciklopentil-, ciklöhexil- vagy cikloheptil-csoport,

R⁴ jelentése hidrogénatom, vagy egyenes vagy elágazó láncú, legfeljebb 4 szénatomos alkilcsoport,

R⁵ és R⁶ azonos vagy különböző, és lehet hidrogénatom, fluor-, klór- vagy brómatom,

R⁷ jelentése hidrogénatom, metil-, etil-, propil- vagy izopropil-csoport, valamint ezen vegyületek sói.

Egész különösen előnyösek azok a (I) általános képletű vegyületek, ahol

R¹ jelentése egyenes vagy elágazó láncú, legfeljebb 4 szénatomos alkil- vagy alkenil-csoport,

R² jelentése hidrogén-, fluor-, klór- vagy jódatom, trifluor-metil- vagy pentafluor-etil-csoport, n értéke 1 vagy 2,

R³ jelentése ciklopropil-, ciklopentil- vagy ciklohexil-csoport,

R⁴ jelentése hidrogénatom, metil- vagy etilcsoport, és

R⁵, R⁶ és R⁷ jelentése hidrogénatom, valamint ezen vegyületek sói.

Az (I) általános képletű vegyületeket úgy állítjuk elő,

- 7 hogy egy (II) általános képletű aldehidet, ahol

R¹, R², R⁵ és R⁶ jelentése a fenti, először (III) általános képletű vegyülettel - aol R³ és n jelentése a fenti és

R⁸ a fenti R⁴ jelentésének felel meg hidrogénatomot kivéve inért oldószerben, bázis jelenlétében (IV) általános képletű vegyületté reagáltatunk - ahol

R¹, R², R³, R⁵, R⁶, R⁸ és n jelentése a fenti -, majd a szabad hidroxicsoportot védőcsoporttal ellátjuk és egy utolsó lépésben inért oldószerben bázis jelenlétében eltávolítjuk, és

R⁴ hidrogénatom jelentése esetén az észtert elszappanosítjuk, és ha R⁷ hidrogénatomtól eltérő, akkor az NH-csoportot alkilezzük.

A találmány szerinti eljárást az 1. reakcióvázlat szemlélteti.

A hidroxi-védőcsoport általában lehet a következő: benziloxi-karbonil-, metánszulfonil-, toluolszulfonil-, 2-nitro-benzil-, 4-nitro-benzil-, 2-nitro-benziloxi-karbonil-,

4-nitro-benziloxi-karbonil-, terc-butoxi-karbonil-, alliloxi-karbonil-, 4-metoxi-karbonil-, acetil-, triklór-acetil-, 2,2,2-triklór-etoxi-karbonil-, 2,4-dimetoxi-benziloxi-karbonil-, 2-(metil-tio-metoxi)-etoxi-karbonil-, benzoil-, 4-metil-benzoil-, 4-nitro-benzoil-, 4-fluor-benzoil-, 4-klór-benzoilvagy 4-metoxi-benzoil-csoport. Előnyösek az acetil-, metán-

- 8 szulfonil- és toluolszulfonil-csoport.

Oldószerként az eljáráshoz használhatunk szokásos szerves oldószereket, melyek a reakciókörülmények között nem változnak. Ide tartoznak előnyösen az éterek, például dietil-éter, dioxán, tetrahidrofurán, glikol-dimetil-éter, vagy szénhidrogének, például benzol, toluol, xilol, hexán, ciklohexán vagy ásványolajfrakciók, vagy halogénezett szénhidrogének, például diklór-metán, triklór-metán, tetraklór-metán, diklór-etilén, triklór-etilén vagy klór-benzol, vagy ecetsav-etil-észter, trietil-amin, piridin, dimetil-szulfoxid, dimetil-formamid, hexametil-foszforsav-triamid, acetonitril, aceton vagy nitrometán. Ezen oldószerek elegyét is használhatjuk. Előnyös a különböző lépésekben a tetrahidrofurán, a metilén-klorid és a toluol.

A találmány szerinti eljáráshoz bázisként általában szervetlen vagy szerves bázisokat használhatunk. Használhatunk előnyösen alkáli-hidroxidokat, például nátrium-hidroxidot vagy kálium-hidroxidot, alkáliföldfém-hidroxidokat, például bárium-hidroxidot, alkáli-karbonátokat, például nátrium-karbonátot, vagy kálium-karbonátot, alkáliföldfém-karbonátokat, például kalcium-karbonátot vagy alkáli- vagy alkáliföldfém-alkoholátokat, például nátrium- vagy kálium-metanolátot, nátrium- vagy kálium-etanolátót vagy kálium-terc-butilátot, vagy lítium-diizopropil-amidot (LDA), vagy szerves aminokat, trialkil-1-6 szénatomos aminokat, például trietil-amint, vagy heterociklusokat, például 1,4-diazabiciklo[2.2.2]oktánt (DABCO), 1,8diazabiciklo[5.4.0]undec-7-ént (DBU), piridint, diamino9

-piridint, metil-piperidint vagy morfolint. Bázisként használhatunk alkálifémet, például nátriumot vagy hidridjeit, például nátrium-hidridet. Előnyös a lítium-diizopropil-amid (LDA) és a DBU.

Általában a bázist 0,05 mól - 10 mól, előnyösen 1-2 mól mennyiségben használjuk 1-2 mól (III) képletű vegyületre vonatkoztatva.

A találmány szerinti eljárást általában -100 és +100, előnyösen -78 °C hőmérsékleten hajtjuk végre.

A találmány szerinti eljárást általában atmoszférikus nyomáson végezzük, azonban az eljárást túlnyomásnál vagy alacsonyabb nyomásnál is végrehajthatjuk, például 0,5-5 bar nyomástartományon belül.

A védőcsoport bevezetését általában a felsorolt bázisok egyikében és egy bázisban, előnyösen metilén-kloridban és dimetil-amino-piridinben hajtjuk végre.

A védőcsoport bevezetését általában 0 - 60 °C hőmérsékleten, előnyösen szobahőmérsékleten és atmoszférikus nyomáson végezzük.

A védőcsoport lehasítását általában a felsorolt oldószerek egyikében, előnyösen toluolban és a felsorolt bázisok egyikének jelenlétében, előnyösen DBU-ban hajtjuk végre.

A lehasítást általában +30 - +130 °C-on, előnyösen +50 +100 °C hőmérsékleten végezzük atmoszférikus nyomáson.

Bázisként az elszappanosításhoz a szokásos szervetlen bázisokat használhatjuk. Előnyösek az alkáli-hidroxidok vagy alkáliföldfém-hidroxidok, például nátrium-hidroxid, kálium-hid♦ · · · • · · • · ··· ··« ··· ··· · · · · • ·«* ·« · ·

- ίο roxid, vagy bárium-hidroxid, vagy alkáli-karbonátok, például nátrium- vagy kálium-karbonát vagy nátrium-hidrogén-karbonát, vagy alkáli-alkoholátok, például nátrium-metanolát, nátrium-etanolát, kálium-metanolát, kálium-etanolát vagy kálium-terc-butanolát. Különösen előnyösen nátrium-hidroxidot vagy kálium-hidroxidot alkalmazunk.

Oldószerként az elszappanosításhoz használhatunk vizet vagy az elszappanosításnál szokásos szerves oldószereket. Ilyenek előnyösen az alkoholok, például metanol, etanol, propanol, izopropanol vagy butanol, vagy éterek, például tetrahidrof urán vagy dioxán vagy dimetil-formamid, vagy dimetil-szulfoxid. Különösen előnyösek az alkoholok, például metanol, etanol, propanol vagy izopropanol. Ugyanúgy ezen oldószerek elegye is alkalmazható.

Az elszappanosítást adott esetben savval, például trifluor-ecetsawal, ecetsavval, hidrogén-kloriddal, hidrogén-bromiddal, metánszulfonsavval, kénsavval vagy perklórsawal, előnyösen trifluor-ecetsawal végezhetjük.

Az elszappanosítást általában 0 - +100 °C, előnyösen +20 +80 °C közötti hőmérsékleten hajtjuk végre.

Általában az elszappanosítást atmoszférikus nyomáson végezzük. Ennél magasabb vagy alacsonyabb nyomás is alkalmazható, például 0,5-5 bar.

Az elszappanosításhoz a bázist általában 1-3 mól, előnyösen 1 - 1,5 mól mennyiségben használjuk az 1 mól észterre vonatkoztatva. Különösen előnyösen a reagenseket moláris mennyiségekben alkalmazzuk.

A reakció során az első lépésben a találmány szerint előállított vegyületek karboxilátjai keletkeznek közbenső termékként, melyeket izolálhatunk. A találmány szerinti savakat a karboxilátok szokásos szervetlen savakkal történő kezelésével kapjuk. Ide tartoznak előnyösen az ásványi savak, például hidrogén-klorid, hidrogén-bromid, kénsav vagy foszforsav. A karbonsavak előállításánál előnyösnek mutatkozott, hogyha a bázikus reakcióelegyet az elszappanosításnál egy második lépésben a karboxilát izolálása nélkül megsavanyítjuk. A savakat azután ismert módon izolálhatjuk bázikus, heterociklusok esetén, a karboxilát oldatokat a felsorolt savakkal kezelve nyerhetjük a heterociklusok szervetlen savakkal képezett sóit is.

Az alkilezést általában alkilezőszerrel, például 1-6 szénatomos alkil-halogeniddel, szulfonsav-észterrel vagy szubsztituált vagy szubsztituálatlan 1-6 szénatomos dialkilvagy diaril-szulfonáttal, előnyösen metil-jodiddal vagy dimetil-szulfonáttal végezhetjük.

Az alkilezést általában a fent felsorolt oldószerek egyikében, előnyösen dimetil-formamidban végezzük 0 - +70 °C, előnyösen 0 - +30 °C hőmérsékleten, és atmoszférikus nyomáson.

A (II) általános képletű vegyületek önmagukban ismertek, vagy ismert módon a PCT W091/00277 számú bejelentés szerint állíthatók elő.

A (III) általános képletű vegyületek ismertek vagy ismert módon a kereskedelmi forgalomban lévő savak észterezésével állíthatók elő (lásd például MSD 2. könyv, 1593 D) .

* · · · ♦ ···««· *«·· · · ·

- 12 A (IV) általános képletű vegyületek mint konkrét vegyületek újak, és például a fent felsorolt eljárásokkal állíthatók elő.

A fenti előállítási eljárást csak a találmány megvilágítására adtuk meg. A találmány szerinti (I) általános képletű vegyületek előállítását nem korlátozzuk a fent leírt módra. Ezen eljárások módosítása is hasonlóan alkalmazható az előállításra.

A ciklusos szubsztituált imidazolil-propénsav-származékok előre nem látható értékes farmakológiai hatásspektrummal rendelkeznek.

Az új vegyületek specifikus A II-antagonista hatással rendelkeznek, mert kompetitiv módon gátolják az angiotenzin II kötődését a receptorokra. Elnyomják az angiotenzin II ereket összehúzó és aldoszteron szekréció fokozó hatását. Ezáltal gátolják a simaizom sejtek szaporodását.

Ennélfogva arteriális magas vérnyomás és atheroszklerózis kezelésére gyógyszerként alkalmazhatók. Ezen kívül használhatók koronária szívmegbetegedések, szívelégtelenség, agy teljesítmény zavarok, ischémiás agy megbetegedések, perifériás vérkeringési zavarok, a vese és a mellékvese működési zavarai, a hörgő izom görcsös és érrendszeri megbetegedései, nátrium retenció és ödéma kezelésére.

Agonistákkal előidézett összehúzódás gátlásának vizsgálata

Mindkét nemű nyulakat megsüketítünk és kivéreztetünk nyaki ütéssel, vagy pedig esetenként körülbelül 60-80 mg/kg nembutállal narkotizálunk intravénásán, és a mellkas felnyitásával az • · · · ·♦ ·« • · »·· ······ ···· · · » • ··· · · ··

- 13 állatokat leöljük. A mellkast kivesszük, megszabadítjuk a tapadó kötőszövetektől, 1,5 mm széles gyűrű szegmensekre osztjuk és egyenként egy kezdeti 3,5 g-os terhelés mellett 10 ml szervfürdőbe helyezzük, amely 37 °C hőmérsékleten temperált karbogénnel gázosított Krebs-Henseleit-tápoldatból áll, melynek összetétele a következő: 119 mmól/1 nátrium-klorid, 2,5 mmól/1 kalcim-klorid x 2 H2O; 1,2 mmól/1 KH2PO4,’ 10 mmól/1 glükóz, 4,8 mmól/1 KC1; 1,4 mmól/1 magnézium-szulfát x 7 H2O; és 25 mmól/1 NaHCO₃.

Az összehúzódásokat izometriásan mérjük Statham UC2-sejtekkel híd erősítőn keresztül (Mülheim ill. DSM Aalen) és A/D mérővel (570-es rendszer, Keithly München) számszerűsítjük, valamint kiértékeljük. Az agonista dózis-hatás görbét óránként vesszük fel (DWK). Minden DWK-val a fürdőkbe 3 illetve 4 koncentrációt alkalmazunk 4 perces különbségekkel. A dózis-hatás görbe befejezése után, és az ezt követő növekedési ciklusok után (16-szor 5 sec/perc a fenti tápoldattal) lezárul egy 28 perces nyugalmi illetve inkubációs fázis, melyen belül az összehúzódások rendszerint a kiindulási értéket érik el.

A normális esetben 3 DWK magasságát tekintjük viszonyítási nagyságnak a további tesztanyagok értékelésénél, mely tesztanyagot a további dózis-hatás görbéknél mindig növekvő dózisban alkalmazzuk a fürdőbe az inkubációs idő kezdetével. Minden aorta gyűrűt eközben egész nap stimulálunk mindig ugyanazzal az agonistával.

Agonisták és standard koncentrációik (alkalmazott térfogat egyszeri adagolásnál = 100 μΐ)

KC1	22,7; 32,7;42,7;52,7;	mmól/1
L-noradrenalin	3xl0“⁹;3xl0~⁸;3xl0^-7;3xl0^-6;	g/ml
Serotonin	10“⁸;10“⁷;10^-6;10~⁵	g/ml
B-HT 920	10“⁷;10“⁶;10“⁵	g/ml
Methoxamin	10⁷;10⁶;10“⁵	g/ml
Angiotensin	3xl0^-9;10⁸;3xl0“⁸;10“⁷	g/ml

Az IC5Q kiszámításánál (azaz az a koncentráció, melynél a vizsgált anyag 50 %-os gátlást okoz), a hatást mindig a 3., azaz szubmaximális agonista koncentrációnál tekintjük alapként.

A találmány szerint előállított vegyületek dózisfüggően gátolják az angiotenzin II-vel előidézett izolált nyúl aorta összehúzódást. A kálium-depolarizációval vagy más agonistával előidézett összehúzódás gátlása nem következett be, vagy csak igen gyengén magas koncentrációk hatására.

Angiotenzin II-vel infundált patkányon mért vérnyomás

Moellegaard, Koppenhága, Dánia hímnemű Wistar patkányokat, melyeknek testtömege 300 - 350 g, 100 mg/kg tiopentállal érzéstelenítünk intraperitoneálisan. A tracheotromia után a comb verőérbe a vérnyomás mérésére egy katétert helyezünk, és a comb vénába az angiotenzin II infúzióhoz és az anyag adagolásához egy másik katétert helyezünk. A ganglion blokkoló hatású 5 mg/kg pentolinium intravénásán történő adagolása után indítjuk a 0,3 gg/kg/perc angiotenzin II infúziót. Amint a vérnyomás értékek egy stabil szintet elérnek, a teszt anyagokat vagy • · ·· ·» • · · · · • · * · · ·*·«·· • · · · · · · • ·*· ·· ··

- 15 intravénásán, vagy 0,5 %-os tilózisban oldott szuszpenzió illetve oldat formájában orálisan adagoljuk. A vérnyomás változásokat az anyag adagolása közben átlagos értékként ±SEM adjuk meg táblázatosán.

Éber magas vérnyomásos patkányokon vérnyomáscsökkentő hatás meghatározása

A találmány szerint előállított vegyületek orális antihipertenzív hatását éber patkányokon vizsgáltuk, melyek sebészetileg előidézett egyoldalú vese artéria sztenózisban szenvednek. Ehhez a jobb vese artériát egy 0,18 mm-es szélességű ezüst csipesszel beszűkítjük. Ennél a hipertónia formánál a plazma renin hatás az első 6 hétben a beavatkozás után nő. Az artériális vérnyomást az anyag adagolása után farok mandzsettával meghatározott időintervallumokban mérjük. A vizsgált anyagokat egy tilózis szuszpenzióban intragasztrálisan, azaz orálisan különböző dózisokban adagoljuk nyelőcső szondán keresztül. A találmány szerinti vegyületek a magas vérnyomású patkányok artériális vérnyomását klinikailag releváns dózisban csökkentik.

Ezenkívül a vegyületek gátolják koncentráció függvényében a radioaktív angiotenzin II specifikus kötődését.

A találmány szerinti vegyületek és angiotenzin II receptor kölcsönhatása szarvasmarha mellékvese kéreg membrán frakcióján

Frissen kivett és kapszula jegytől alaposan megszabadított ••«4 ·« * · «44 • ^Λ 4·· ·<*«·* •·· · · · · • ♦·· ·· 4«

- 16 szarvasmarha mellékvese kérget (NNR) 0,32 mól szacharóz oldatban egy Ultra-Turrax segítségével (Janke & Kunkel, Staufen i.B.) durva membrán homogenizátummá aprítunk, és parciálisán tisztítunk membrán frakciókká két centrifugálási lépésben.

A receptor kötődési vizsgálatokat szarvasmarha NNR parciálisán tisztított membrán frakcióin végezzük radioaktív angiotenzin II-vel egy 0,25 ml-es kísérleti térfogatban, amely 50 - 80 Mg parciálisán tisztított membránt, 3-5 nM ³H-angiotenzin Il-t, 50 mmól Trisz teszt-pufferoldatot, pH = 7,2, 5 mmól magnézium-kloridőt és 0,25 % BSA-t, valamint a vizsgálandó anyagot tartalmazza. Egy 60 perces szobahőmérsékleten végzett inkubációs idő után a minták nem megkötött radioaktivitását egy megnedvesített üvegszál szűrő segítségével (Whatman GF/C) elkülönítjük és a megkötött radioaktivitást a protein mosása után jéghideg puffer oldattal (50 mmól Trisz/HCl, pH = 7,4, 5 % PEG 6000) spektrofotometriásán mérjük egy szcintillációs koktélban. A nyers adatok analízisét komputer programmal végezzük, K^, illetve IC50 értékeket kapunk, a Kp az alkalmazott radioaktivitással korrigált IC5Q értékek; az IC₅₀ értékek: az a koncentráció, amelynél a vizsgálandó anyag a radioligandum teljes kötődését 50 %-osan gátolja.

Simaizom sejtek szaporodásának gátlásának vizsgálata a találmány szerinti vegyületek esetében

A szaporodás gátló hatás megállapításához olyan simaizom sejteket alkalmazunk, amelyeket a patkányok aortáiból média • · « « · * · ··· ··«··« •·· · · · · • ·♦· «« ··

- 17 explantátum technikával nyertünk [R. Ross, J. Cell. Bioi. 50. 172, 1971]. A sejteket rendszerint 24-lyukú lemezekbe elhelyezve megfelelő tenyésztési csészékbe helyezzük és tenyésztjük 2-3 napig 199 közegben, 7,5 % FCS és 7,5 % NCS, 2 mmól L-glutamin és 15 mmól HEPES összetételben, pH = 7,4 5 % szén-dioxidban, 37 ’C hőmérsékleten. Ezután szérum elvonással 2-3 napig szinkronizáljuk a sejteket, majd ΑΙΙ-vel, szérummal és más tényezőkkel idézzük elő a növekedést. Egyidejűleg hozzátesszük a teszt vegyületeket. 16-20 óra múlva hozzáadunk 1 MCi ³H-timidint, és további 4 óra múlva mweghatározzuk ezen anyag beépülését a sejtek TCA-val kicsapható DNS-ébe.

Az új hatóanyagokat ismert módon alakítjuk a szokásos készítményekké, például tablettává, drazsévá, pirulává, granulátummá, aeroszollá, sziruppá, emulzióvá, szuszpenzióvá és oldattá, miközben inért, nem-toxikus gyógyászatilag elfogadható hordozókat vagy oldószereket használunk. A gyógyászatilag hatásos vegyületet 0,5- 90 tömeg % koncentrációban használjuk, azaz a megadott dózis játéktér eléréséhez elegendő mennyiséget alkalmazunk.

A készítményeket például úgy állítjuk elő, hogy a hatóanyagot oldószerrel és/vagy hordozóval elkeverjük, adott esetben emulgeálószert és/vagy diszpergálószert használunk, például víz alkalmazásánál hígítószerként adott esetben szerves oldószert is alkalmazhatunk segéd oldószerként.

Az alkalmazás ismert módon történik, előnyösen orálisan vagy parenterálisan, különösen perlinguálisan vagy intravénásán.

• «« «« Β » «· * · · · · • · *·· « · ··« • · · · · · f • ·» · « · » «

- 18 Parenterális adagolásnál a hatóanyag oldatát megfelelő folyékony hordozó alkalmazásával használjuk. Általában előnyös, ha intravénás alkalmazásnál 0,001 - 1 mg/testtömeg kg, előnyösen 0,01 - 0,5 mg/testtömeg kg dózist alkalmazunk. Orális adagolásnál a dózis 0,01 - 20 mg/testtömeg kg, előnyösen 0,1 10 mg/testtömeg kg.

Ajánlatos lehet adott esetben eltérni a megadott mennyiségektől, mégpedig a beteg testtömegétől, az alkalmazás módjától és a beteg gyógyszer érzékenységétől függően, továbbá a készítmény kikészítési formájától, az adagolás időpontjától illetve intervallumától függően. Bizonyos esetekben a minimális mennyiségnél kevesebb is elegendő, míg más esetekben a fenti felső határt túl kell lépni. Nagyobb mennyiségek alkalmazásánál ajánlatos lehet naponta többször kisebb dózist adagolni.

Kiindulási vegyületek

I. példa

3-[2-n-Butil-4-klór-1-{ (2' - (N-trif enil-metil-tetrazol-5-il-bif enil-4-il) -metil}-lH-imidazol-5-il]-2-ciklohexil-metil-3-idroxi-propionsav-metilészter (1) képletű vegyület

1,77 g, 17,5 mmól N,N-diizopropil-amin 20 ml tetrahidrofuránnal készített oldatához védőgázban -78 °C hőmérsékleten 10,3 ml, 16,5 mmól 1,6 mmól-os n-butil-lítium-n-hexánnal készített oldatát fecskendezzük be. Ezt követően az oldatot röviden melegítjük 0 °C-ra, majd ismét lehűtjük -78 °C hőmérsékletre, és 2,55 g, 15 mmól 3-ciklohexil-propionsav-metil-észtert adunk hozzá 10 ml tetrahidrofuránban. 30 percig keverjük -70 °C hőmérsékleten. 6,63 g, 10 mmól 2-n-butil-4-klór-l-[(2'-(N-trifenil-metil-tetrazol-5-il)-bifenil-4-il) -metil]-lH-imidazol-5-karboxaldehidet adunk hozzá 15 ml tetrahidrofuránban és 1 óra hosszat keverjük -70 °C hőmérsékleten. Ezután lassan 25 °Cra melegítjük, hozzáadunk 20 ml telített ammónium-klorid oldatot és háromszor extraháljuk 50 ml etil-acetáttal. A szerves fázist nátrium-szulfát felett szárítjuk, bepároljuk, és a maradékot tisztítás nélkül tovább reagáltatjuk.

Rf = 0,43 és 0,32 (diasztereomer elegy, etil-acetát/petroléter = 1:2).

II. példa

3-Acetoxi-3-[2-n-butil-4-klór-l“{(2¹-(N-trifenil-metil-tetrazol-5-il)-bifenil-4-il)-metil}-lH-imidazol-5-il]-2-ciklohexil-metil-propionsav-metil-észter (2) képletü vegyület

8,7 g, 10,4 mmól I. példa szerinti vegyületet 15 ml diklór-metánban oldunk, majd 443 mg, 3,63 mmól N,N-dimetil-amino-piridint (DMAP) és 1,12 g, 10,9 mmól ecetsavanhidridet adunk hozzá és 3 óra hosszat keverjük 25 °C hőmérsékleten. 30 ml étert adagolunk hozzá, majd egymás után egyenként 50 ml telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal és telített nátrium-klorid-oldattal mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. Az így kapott terméket a III. példában tovább reagálhatjuk.

Kitermelés: 8,75 g (96 %).

Rf = 0,63 (etil-acetát/petroléter = 1:2).

• 9 ··« ««·· • Λ ··« »·« • · · • 4 · «

III. példa

3-[2-n-Butil-4-klór-l-{(2'-(N-trifenil-metil-tetrazol-5-il)-bifenil-4-il)-metil}-lH-imidazol-5-il]-2-ciklohexil-metil-2-propénsav-metil-észter (3) képletű vegyület

8,75 g, 10,4 mmól II. példa szerinti vegyületet feloldunk 100 ml toluolban, majd hozzáadunk 3,8 g, 25 mmól 1,8-diazabiciklo[5.4.0]undec-7-ént (DBU), és 20 óra hosszat keverjük 90 °C hőmérsékleten. Lehűlés után toluolban vizet veszünk fel, a szerves fázist nátrium-szulfát felett szárítjuk, bepároljuk, és a maradékot kovasavgél 60-on kromatografáljuk, etil-acetát és petroléter 1:3 arányú elegyét használjuk.

Kitermelés: 2,8 g (34 %)

Rf = 0,52 (etil-acetát/petroléter = 1:3).

IV. példa

2-n-Butil-l-[(2'-(N-trifenil-metil-tetrazol-5-il)-bifenil-4-il)-metil]-lH-imidazol-5-karboxaldehid (4) képletű vegyület

12,0 g, 18,1 mól 2-n-butil-4-klór-l-[(2'-(N-trifenil-metil-tetrazol-5-il-bifenil-4-il)-metil]-lH-imidazol-5-karboxaldehid 150 ml metanollal készített oldatát 25 °C hőmérsékleten 1,2 g 5 %-os palládium csontszén katalizátor és 2,46 g, 18,1 mmól nátrium-acetát-trihidrát jelenlétében hidrogénezzük 1,5 óra hosszat 3 bar hidrogén nyomáson. Ezután a katalizátort leszűrjük, bepároljuk, és a maradékot kovasavgélen kromatografáljuk. Eluálószerként etil-acetát és petroléter 1:1 arányú elegyét használjuk. Kitermelés: 3,85 g (34 %) Rf = 0,41 (etil-acetát/petroléter = 1:1).

V. példa

3-[2-n-butil-l-{(2'-(N-trifenil-metil-tetrazol-5-il)-bifenil-4-il)-metil}-lH-imidazol-5-il]-2-ciklopentil-metil-3-hidroxi-propionsav-metil-észter (5) képletű vegyület

0,7 g, 7 mmól N,N-diizopropil-amin 10 ml tetrahidrofuránnal készített oldatához védőgázban -78 °C hőmérsékleten 4,1 ml, 6,6 mmól 1,6 n n-butil-lítium n-hexános oldatát fecskendezzük be. Ezután az oldatot röviden 0 °C hőmérsékletre melegítjük, majd ismét -78 °C-ra hűtjük és 0,94 g, 6 mmól 3ciklopentil-propionsav-metil-észtert adunk hozzá 5 ml tetrahidrofuránban. 30 percig keverjük -78 °C hőmérsékleten, és 2,51 g, 4 mmól IV. példa szerinti vegyületet adunk hozzá 10 ml tetrahidrofuránban és 1 óra hosszat -78 °C-on keverjük. Lassan felmelegítjük 25 °C-ra, hozzáadunk 20 ml telített ammónium-klorid-oldatot és háromszor extraháljuk egyenként 50 ml etil-acetáttal. A szerves fázist nátrium-szulfát felett szárítjuk, bepároljuk, és a maradékot kovasavgélen tisztítjuk etil-acetát és petroléter 3:1 arányú elegyével.

Kristályosítjuk: 2,18 g (70 %) .

Rf = 0,18 (etil-acetát/petroléter = 1:2, diasztereomer elegy).

VI. példa

3-Acetoxi-3-[2-n-butil-l-{(2·-(N-trifenil-metil-tetrazol-5-il)-bifenil-4-il)-metil}-lH-imidazol-5-il]-2-ciklopentil-metil-propionsav-metil-észter (6) képletű vegyület

11,3 g, 14,4 mmól V. példa szerinti vegyületet feloldunk

100 ml diklór-metánban és hozzáadunk 694 mg, 5,69 mmól N,N-dimetil-amino-piridint és 2,04 ml, 21,6 mmól ecetsavanhidridet és 16 óra hosszat keverjük 25 °C hőmérsékleten. Éterrel hígítjuk, 1 x 40 ml és telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal mossuk, a szerves fázist nátrium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. Az így kapott nyersterméket kovasavgélen kromatográfáljuk. Etil-acetát és petroléter 2:1 arányú elegyét használjuk.

Kitermelés: 9,38 g (79 %) .

Rf = 0,61 (etil-acetát/petroléter = 2:1).

VII. példa

3-[2-n-butil-l-{(2 * -(N-trifenil-metil-tetrazol-5-il)-bifenil-4-il)-metil}-lH-imidazol-5-il]-2-ciklopentil-metil-2-propénsav-metilészter (7) képletű vegyület

9,38 g, 11,4 mmól VI.. példa szerinti vegyületet feloldunk

100 ml toluolban. Hozzáadunk 4,26 ml, 25,8 mmól 1,8-diazabiciklo[5.4.0]undec-7-én-t (DBU) és 6 óra hosszat melegítjük visszafolyató hűtő alatt. Ezt követően ismét hozzáadunk 4,25 ml, 28,5 mmól DBU-t és a lombik tartalmát 16 óra hosszat kever jük 80 °C hőmérsékleten. Lehűlés után 1 x 70 ml telített nátrium-klorid-oldattal mossuk, a szerves fázist nátrium-szulfát felett szárítjuk, szűrjük és bepároljuk. A maradékot kovasavgélen kromatográfáljuk, etil-acetát és peroléter 1:2 arányú elegyével eluáljuk.

Kitermelés: 5,1 g (58 %) .

Rf = 0,72 (etil-acetát/peroléter = 1:1).

Előállítási példák

1. példa

3-[2-n-Butil-4-klór-l-{(2(tetrazol-5-il)-bifenil-4-il)-metil}-lH-imiazol-5-il]-2-ciklohexil-metil-2-propénsav (8) képletű vegyület

2,8 g, 3,43 mmól III. példa szerinti vegyületet feloldunk ml tetrahidrofuránban, hozzáadunk 9,1 ml vizet és 9,1 ml trifluor-ecetsavat, és 16 óra hosszat keverjük 25 °C hőmérsékleten. Az elegyet híg sósavval ismét megsavanyítjuk, és háromszor extraháljuk egyenként 20 ml etil-acetáttal. A szerves fázisokat nátrium-szulfát felett szárítjuk, bepároljuk és a maradékot kovasavgél 60-on kromatográfáljuk, diklór-metán és metanol 10:1 arányú elegyével eluáljuk.

Kitermelés: 1,07 g (54 %).

Rf = 0,43 (diklór-metán/metanol = 10:1).

2. példa

3-[2-n-Butil-4-klór-l-{(2'-tetrazol-5-il)-bifneil-4-il)-metil}-lH-imidazol-5-il]-2-ciklopentil-metil-2-propénsav-metil-észter (9) képletű vegyület

Az 1. példa analógiájára kapjuk a cím szerinti vegyületet

2,8 g, 3,5 mmól 3-[2-n-butil-4-klór-l-{(2'-(N-trifenil-metil-tetrazol-5-il)-bifenil-4-il)-metil}-lH-imidazol-5-il]-2-ciklopentil-metil-2-propénsav-metil-észterből.

Kitermelés: 1,2 g (62 %)

Rf = 0,45 (etil-acetát/petroléter 2:1).

3. példa

3-[2-n-Butil-l-{(2'-(tetrazol-5-il)-bifenil-4-il)-metil}-lH-imidazol-5-il]-2-ciklopentil-metil-2-propénsav-metilészter (10) képletű vegyület

5,0 g, 6,66 mmól VII. példa szerinti vegyület 50 ml metanollal készített oldatát lassan 2 ml koncentrált sósavval elegyítjük. 10 perc múlva az oldatot 300 ml vízre öntjük, diklór-metánnal 3 x 70 ml mennyiségben extraháljuk, a szerves fázist nátrium-szulfát felett szárítjuk, leszűrjük és bepároljuk. A maradékot kovasavgélen toluol/metanol/jégecet 35:5:0,2 arányú elegyével eluálva kromatográfáljuk. Kitermelés: 2,06 g (75 %).

Rf = 0,25 (toluol/metanol/jégecet - 35:5:0,2).

4. példa

3—[2—n-Butil—l-{(2'-(tetrazol-5-il)-bifenil-4-il)-metil}-lH-imidazol-5-il]-2-ciklopentil-metil-2-propénsav (11) képletű vegyület

1,8 g, 3,4 mmól 3. példa szerinti vegyület 50 ml metanollal készített oldatához hozzáadjuk 1 g nátrium-hidroxid 10 ml metanollal készített oldatát és 16 órán keresztül keverjük 50 °C hőmérsékleten. Lehűlés után híg sósavval megsavanyítjuk, 2 x 50 ml etil-acetáttal és 3 x 50 ml diklór-metánnal extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat nátrium-szulfát felett szárítjuk, szűrjük, bepároljuk. A maradékot kovasavgélen kromatografáljuk, toluol/metanol/jégecet 35:5:0,2 arányú elegyével eluáljuk.

Kitermelés: 1,41 g (80 %)

Rf = 0,14 (toluol/metanol/jégecet 35:5:0,2).

Az 1-4. példák előírása alapján állítuk elő az 1. táblázatban felsorolt vegyületek.

A sók előállításának általános módja

A megfelelő imidazolil-propénsavat dioxán és víz oldatát ekvimoláris mennyiségű 1 n nátrium-hidroxiddal semlegesítjük, befagyasztjuk és éjjel liofilizáljuk.

• 4

1. táblázat (IA) képletű vegyületek

Példa R^{* 2} R³ R⁴ R_f száma

Cl H 0.2^b)

H H 0.23^d)

Az általános előírás szerint a következő vegyületeket állítjuk elő.

2. táblázat (IB) általános képletű vegyületek

Példa R³ R⁴ M⁺ száma

CH, Na ^Na ^Na

a) etil-acetát/petroléter = 2:1

b) toluol/metanol/jégecet = 35:5:1

c) diklór-metán/metanol = 10:1

d) toluol/etil-acetát/jégecet = 10:30:1

Claims

1. (I) általános képletű ciklusosán szubsztituált imidazolil-propénsav-származékok - ahol jelentése egyenes vagy elágazó láncú legfeljebb 8 szénatoinos alkil- vagy alkenil-csoport, melyek adott esetben 3-6 szénatomos cikloalkilcsoporttal vannak szubsztituálva, vagy

3-8 szénatomos cikloalkilcsoport,

R₂ jelentése hidrogénatom vagy halogénatom, hidroxil-, nitro-, ciano-, trifluor-metil-, trifluor-metoxi- vagy pentafluor-etil-csoport, vagy egyenes vagy elágazó láncú, legfeljebb 6 szénatomos alkilcsoport, vagy 6- 10 szénatomos arilcsoport, n értéke 0, 1, 2, 3, 4 vagy 5,

R³ jelentése 3-8 szénatomos cikloalkilcsoport,

R⁷ jelentése hidrogénatom vagy egyenes vagy elágazó láncú, legfeljebb 6 szénatomos alkilcsoport és sói.

2. Az 1. igénypont szerinti ciklusosán szubsztituált imidazolil-propénsav-származékok - ahol

R1 jelentése egyenes vagy elágazó láncú, legfeljebb 6 szénatomos alkil- vagy alkenil-csoport, melyek adott esetben ciklopropil-, ciklobutil-, ciklopentil- vagy ciklohexil-csoporttal vannak helyettesítve, vagy ciklopropil-, ciklopentil- vagy ciklohexil-csoport,

R^ jelentése hidrogénatom vagy egyenes vagy elágazó láncú, legfeljebb 6 szénatomos alkilcsoport,

3. Az 1. igénypont szerinti ciklusosán szubsztituált imidazolil-propénsav-származékok - ahol

R¹ jelentése egyenes vagy elágazó láncú, legfeljebb 4 szénatomos alkil- vagy alkenil-csoport, vagy ciklopropil29

-csoport,

R² jelentése hidrogénatom, fluor-, klór-, bróm- vagy jódatom, trifluor-metil-, pentafluor-etil-, trifluor-metoxi- vagy egyenes vagy elágazó láncú, legfeljebb 4 szénatomos alkilcsoport, n értéke 1, 2 vagy 3,

R³ jelentése ciklopropil-, ciklopentil-, ciklohexil- vagy cikloheptil-csoport,

R⁷ jelentése hidrogénatom, metil-, etil-, propil- vagy izopropil-csoport és sói.

4. Az 1. igénypont szerinti ciklusosán szubsztituált imidazolil-propénsav-származékok - ahol

R³ jelentése ciklopropil-, ciklopentil- vagy ciklohexil-csoport,

R⁴ jelentése hidrogénatom, metil- vagy etilcsoport, és

R⁵, R⁶ és R⁷ jelentése hidrogénatom 30 és sói.

5. Eljárás (I) általános képletű imidazolil-propénsav-

-szárinazékok - ahol jelentése egyenes vagy elágazó láncú legfeljebb 8 szénatomos alkil- vagy alkenil-csoport, melyek adott esetben 3-6 szénatomos cikloalkilcsoporttal vannak szubsztituálva, vagy

3-8 szénatomos cikloalkilcsoport,

R³ jelentése 3-8 szénatomos cikloalkilcsoport,

R⁷ jelentése hidrogénatom vagy egyenes vagy elágazó láncú, legfeljebb 6 szénatomos alkilcsoport és sói előállítására, azzal jellemezve, hogy egy (II) általános képletű aldehidet, ahol

RÍ, R², R⁵ és R⁶ jelentése a fenti, először (III) általános képletű vegyülettel - aol

R³ és n jelentése a fenti és

6. Az 5. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a reakciót -100 és +100 °C közötti hőmérsékleten végezzük.

7. Eljárás gyógyászati készítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy hatóanyagként legalább egy 5. igénypont szerint előállított ciklusosán szubsztituált imidazolil-propénsav-származékot - ahol R¹, R², R³, R⁴, R⁵, R⁶, R⁷ jelentése és n értéke az 1. igénypontban megadott - gyógyászatilag elfogadható hordozókkal összekeverünk és gyógyszerkészítménnyé alakítunk.

A meghatalmazott:

6257 8

KÖZZÉTÉTELI PÉLDÁNY

7/1 (I B)

I

i.

)

R³-(CH₂)_n-CO₂R⁸ ( Hl ) (H5^C6Í3^C

N • · · • · «

7/3

OH

L./'/ « *·· · ·4 ·♦ • · * ν ·

4 · · · « ······ • · « · « · · • · · · ·· ··

7/4

1/5 (11)

7/6

N

DBU

Toluol ··*

7/7

1. reakcióvázlat folytatása

1. ) NaOH

2. ) HCl