HU227153B1

HU227153B1 - N-benzyl-3-indenylacetamides derivatives and use of them for producing pharmaceutical compositions for treating neoplasia

Info

Publication number: HU227153B1
Application number: HU0100170A
Authority: HU
Inventors: Gerhard Sperl; Paul Gross; Klaus Brendel; Gary Piazza; Rifat Pamukcu
Original assignee: Cell Pathways; Univ Arizona
Priority date: 1997-12-12
Filing date: 1998-12-11
Publication date: 2010-08-30
Also published as: CN1281436A; HUP0100170A1; DE69820908D1; CZ20002157A3; JP2002508358A; BR9813540A; NO20002972L; JP4307719B2; AU752072B2; HUP0100170A3; EP1044187A1; PL341151A1; CA2314339A1; AU1498199A; ES2212383T3; NO317097B1; DE69820908T2; US20030009033A1; US6426349B1; IL136603A0

Description

R₃ jelentése hidrogén-, halogénatom, amino-, hidroxiI-, (rövid szénláncú alkil)-amino- vagy di(rövid szénláncú alkil)-amino-csoport;

R₄ jelentése hidrogénatom, vagy

R₃ és R₄ jelentése együttesen oxigénatom;

R₅ és R₆ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, rövid szénláncú alkil-, hidroxilcsoporttal szubsztituált rövid szénláncú alkil-, amino-(rövid szénláncú alkil)-, (rövid szénláncú alkil)-amino-(rövid szénláncú alkil)-, -(rövid szénláncú alkil)-amino-di(rövid szénláncú alkil), -(rövid szénláncú alkil)-nitril, -CO₂H, -C(O)NH₂vagy 2-6 szénatomos aminosavból származó csoport;

R₇ jelentése egymástól függetlenül hidrogén-, halogénatom, amino-(rövid szénláncú alkil)-, rövid szénláncú alkoxi-, rövid szénláncú alkil-, hidroxil-, amino-, (rövid szénláncú alkil)-amino-, di(rövid szénláncú alkil)amino-, -CO₂H, -SO₃H, -SO₂NH₂ vagy -SO₂-(rövid szénláncú alkil);

m és n jelentése egész szám, amelynek értéke egymástól függetlenül 0-3;

Y jelentése kinolinil-, izokinolinil-, piridil-, pirimidinil-, pirazinil-, imidazolil-, indolil-, benzimidazolil-, triazinil-, tetrazoliI-, tiofeniI-, furániI-, tiazolil-, pirazoliI- vagy pirrolilcsoport, vagy ezek szubsztituált változatai, amelyek halogénatom, rövid szénláncú alkil-, rövid szénláncú alkoxi-, amino-, (rövid szénláncú alkil)-amino-, di(rövid szénláncú alkil)-amino-, hidroxil-, -SO₂-(rövid szénláncú alkil)- és -SO₂NH₂ csoport közül választott egy vagy két szubsztituenst tartalmaznak, és a rövid szénláncú csoportok 1-8 szénatomos csoportot jelentenek apoptózist indukálnak, vagy elősegítik azt, és gátolják a daganatos sejtburjánzást, fenti hatásuk következtében különösen alkalmasak neopláziák megelőzésére és kezelésére, beleértve a rákot megelőző állapotban lévő és a rákos léziókat is.

A találmány olyan vegyületekre vonatkozik, amelyek apoptózist indukáló vagy elősegítő és szabályozhatatlan daganatos sejtburjánzást megállító hatással rendel- 25 keznek és amelyek specifikusan használhatók a neopláziák megállítására és kezelésére, beleértve a praecancerosisos (rák előtti stádiumban lévő) és a rákos léziókat.

A találmány háttere

Azok a gyógyszerek, amelyek hatékonyak korai stádiumban lévő neopláziák ellen, a kutatás és potenciális kereskedelmi fejlesztés feltörekvő és egyre szélesebb területét alkotják. Az ilyen gyógyszerek késlel- 35 tethetik vagy megállíthatják a praecancerosis rákká való kifejlődését. Magában az Amerikai Egyesült Államokban minden évben számtalan embernél fejlődik ki praecancerosis, amely statisztikailag erős szignifikanciával bíró tendenciát mutat olyan értelemben, hogy 40 rosszindulatú tumorrá vagy rákká fejlődjön. Ezek közé a léziók közé tartoznak a mell léziói (amelyek mellrákká fejlődhetnek), a bőr kóros elváltozásai (amelyek rosszindulatú melanomává vagy bazális sejt karcinomává fejlődhetnek), a vastagbél adenomás polipjai 45 (amelyek vastagbélrákká fejlődhetnek), a méhnyakdiszplázia (méhnyakrák) és más efféle daganatok.

Azok a vegyületek, amelyek a meglévő, rákot megelőző állapotban lévő vagy rákos léziók vagy karcinomák remisszióját megakadályozzák vagy indukálják, 50 késleltetik a rák beindulását, és ennek a kórnak legalábbis bizonyos formáiból adódó megbetegedést és halálozást is nagymértékben lecsökkenthetik.

Ezek a vegyületek különösképpen jó hatásúak a betegek olyan csoportjaira, akiknél ismétlődően prae- 55 cancerosis fejlődik ki, és ezért statisztikailag nagyobb a valószínűsége, hogy rákot kapnak. Sokféle ráktípusnál (például mell-, vastagbél-, prosztatarák stb.) vannak ilyen betegcsoportok. Egy ilyen csoportot alkotnak például azok a betegek, akik familiáris vastagbél polypo- 60 sisban szenvednek, ezekben szinte kivétel nélkül rák fejlődik ki (ha kezelés nélkül marad). Familiáris polyposisos betegeknél tipikus módon sok (például több száz vagy több ezer) vastagbélpolip fejlődik ki már a serdülőévek kezdetétől. Mivel mindegyik vastagbélpolipnak (legyen az akár familiáris, vagy nem familiáris), a jelentések szerint körülbelül öt százaléknyi az esélye arra, hogy az illető élete során rákká fejlődjön, familiáris polyposisos betegek számára a szokásos terápia egészen mostanáig - a vastagbél sebészeti eltávolítása volt az életük húszas éveinek elején.

Sok más ráknál is vannak olyan betegcsoportok, amelyeknél szintén sokkal nagyobb az esély arra, hogy rákot kapnak fiatalon és arra, hogy a rák visszatér, mint általában olyan betegeknél, akik ilyen rákot kapnak. Például ilyen csoportokat azonosítottak mellrákos és vastagbélrákos betegek között. Az utóbbi csoportban a jelenleg választott kezelési mód az egyes polipok eltávolítása, amint azok létrejönnek. A polip eltávolítását nem familiáris betegeknél vagy sebészeti beavatkozással, vagy száloptikai endoszkópos polipektómiával hajtják végre - ezek olyan eljárások, amelyek kényelmetlenek, drágák (egyetlenegy polipektómia költsége 1000 és 1500 USD között ingadozik endoszkópiás kezelés esetében, és még többe kerül sebészettel), és a vastagbél perforációjának ritka, de fontos rizikójával járnak.

Intenzíven folyik olyan új gyógyszerek kutatása, amelyek hasznosak a neopláziák legkorábbi stádiumban történő kezelésére és megelőzésére, mert a kemoterápia és maga a sebészeti beavatkozás rákkal kapcsolatban gyakran nem hatékony, és a jelenlegi kemoterápiának súlyos mellékhatásai vannak. így különösképpen intenzíven folyik olyan vegyületek felkutatása, amelyek hatékonyak praecancerosis ellen, a hagyományos kemoterápia mellékhatásai nélkül. Az ilyen vegyieteket gyógyult rákbetegeknek is szánják, akiknél fennáll az esély a rák visszatérésére, sőt olyan bete2

HU 227 153 Β1 geknek is, akik profitálhatnának olyan vegyületekből, amelyek daganatos sejtekben szelektív módon apoptózist indukálnak, ellenben normális sejtekben számottevően nem.

A standard rákellenes kemoterápiás gyógyszereket nem tekintik megfelelő rákellenes kemopreventatív gyógyszereknek, mivel az ilyen gyógyszerek bármilyen rákmegelőző (szemben a rákellenes) tulajdonságokkal bírnak is, nem kárpótolnak a súlyos mellékhatásokért. Manapság úgy vélik, hogy a legtöbb standard kemoterápiás gyógyszer a ráksejteket úgy öli meg, hogy apoptózist (más néven „programozott sejthalál”-t) indukál. Apoptózis természetes módon szinte a test minden szövetében előfordul. Az apoptózis kritikus szerepet játszik a szöveti homeosztázisban, azaz biztosítja, hogy a létrehozott új sejtek számát ennek megfelelően egyenlő számú elhaló sejt ellensúlyozza. Az apoptózis különösen kiemelt az önmagukat megújító szövetekben mint a csontvelő, immunsejtek, bél és bőr. Például a bél belső falában lévő sejtek olyan gyorsan osztódnak, hogy a szervezetnek már három nap után sejteket kell eltávolítani azért, hogy védje a bél belső falát és megakadályozza annak túlnövekedését.

A szokásos kemoterapeutikumok elősegítik az apoptózist nemcsak a ráksejtekben, hanem a normális emberi szövetben is, és ezért különösen súlyos hatásuk van olyan sejtekre, amelyek normális körülmények között a szervezetben gyorsan osztódnak (például haj, bél és bőr). A normális sejtekre kifejtett hatások következményei magukban foglalják a hajhullást, testtömegcsökkenést, hányást és a csontvelő immunszuppresszióját. Ez az egyik oka annak, hogy a standard kemoterapeutikumok alkalmatlanok a rákmegelőzésre.

Az egyszeri gyógymód (például génterápia) hiánya a másik oka annak, hogy a rákmegelőzést célzó terápia egy gyógyszer tartós beadását teszi szükségessé a neoplázia kialakulásának megakadályozásához, ami nyilván ellenjavallt standard kemoterapeutikumok tekintetében a fent említett mellékhatások miatt.

Az apoptózis rendellenességei praecancerosishoz és karcinomák kialakulásához vezethetnek. Továbbá az újabb keletű kutatások azt jelzi, hogy az apoptózisban rejlő defektusok nagy szerepet játszanak a rákon kívül más betegségekben is. Következésképpen az apoptózist befolyásoló vegyületek a rák, valamint más betegségek megelőzésében vagy leküzdésében is használhatók lehetnek.

Több nem szteroid gyulladásgátló gyógyszer („NSAID”), amelyet eredetileg az arthritist kezelésére fejlesztettek ki, hatékonynak bizonyult a vastagbélpolipok létrejöttének gátlásában és felszámolásában. A polipok valósággal eltűnnek, amikor a betegek ilyen gyógyszert szednek, különösen a sulindac nevű NSAID adása esetén. Másrészt a jelenleg kapható NSAID-ok folyamatos profilaktikus használatát, még polyposis szindrómás betegeknél is, mindig súlyos mellékhatások kísérik, amelyek közé tartozik a gasztrointesztinális irritáció, perforáció, fekélyképződés és vesekárosodás, amelyet a prosztaglandin-szintetáz gátlásának („PGE-2”) tulajdonítanak. Az ilyen gátláskövetelmény az NSAID-k gyulladásgátló hatásához, mivel a PGE-2 emelkedett szintjei a gyulladással vannak összefüggésben. A PGE-2 védőfunkciót tölt be a gasztrointesztinális traktusban, ez az oka annak, hogy ilyen gasztrikus mellékhatások tartós NSAID-terápia során lépnek fel, amelyet ritkán javallnak a köszvényben szenvedő betegeknek, mivel számukra az akut terápia jelenti a normát. Másrészt a sulindac tartós adása fontos a polyposisos betegek számára, hogy a polipok majdani kialakulását kiküszöböljék és megakadályozzák, ami sok ilyen betegnél gasztrikus mellékhatásokat okoz. Amint a NSAID-kezelést befejezik ilyen komplikációk miatt, a polipok újra jelentkeznek, különösen polyposis szindrómás betegeknél.

Az US 5643959 számú szabadalmi leírásban ismertetett vegyületeket előnyösnek találták a daganatos léziók kezelésében, mivel az ilyen vegyületekről bebizonyították, hogy embereknél apoptózist idéznek elő daganatos sejtekben, ellenben normális sejtekben nem. Ilyenformán ezek az újfajta terápiás szerek nem váltanak ki olyan súlyos mellékhatásokat, mint amelyek a hagyományos kemoterapeutikumok által normális sejtekben indukált apoptózis következtében jönnek létre [lásd „Phase I Trial of Sulindac Sulfone in Patients With Familial Polyposis (FAP) With Rectal Polyps: Optimál Dose and Safety”, Digestive Disease Week, Abstract No. 2457, May 10-16, 1997, American Gastroenterological Association et al.]. Amellett az ilyen vegyületek nem mutatják az NSAID-okkal kapcsolatos gasztrikus mellékhatásokat, minthogy az ilyen vegyületek lényegesen nem gátolják meg a PGE-2-t. Még több hatásos vegyületre van szükség, amelyek neopláziára specifikusak, de számottevő PGE-2-aktivitás nélkül.

A találmány összefoglaló ismertetése

A találmány nagy hatékonyságú vegyületekre vonatkozik, amelyek apoptózist indukálnak daganatos sejtekben (ellenben normális sejtekben számottevően nem), daganatos lézióban szenvedő betegek kezelésére a PGE-2 lényeges gátlása nélkül. A találmány olyan módszerekre is vonatkozik, amelyek ilyen specifikus apoptózist indukálnak daganatos sejtekben azáltal, hogy az ilyen sejteket a találmány szerinti vegyületek farmakológiailag hatékony mennyisége hatásának tesszük ki ilyen kezelést igénylő betegben. Az ilyen vegyületek hatékonyan módosítják az apoptózist és befolyásolják a praecancerosist és a daganatok növekedését, viszont nem rendelkeznek a hagyományos kemoterápiás szerek és NSAID-ok mellékhatásaival.

A találmány részletes ismertetése

A fentiek szerint a találmány (I) általános képletű vegyületekre, és ezek farmakológiailag alkalmazható sóira vonatkozik, amelyek daganatos, különösen rákot megelőző stádiumban lévő léziók kezelésére alkalmazhatók, a fenti képletben

Rí jelentése egymástól függetlenül hidrogén-, halogénatom, rövid szénláncú alkil-, rövid szénláncú alkoxi-, amino-, (rövid szénláncú alkil)-amino-, di(rövid szénláncú alkil)-amino-, (rövid szénláncú alkil)-merkap3

HU 227 153 Β1 to-, (rövid szénláncú alkil)-szulfonil-, ciano-, karbamoil-, karboxil-, merkapto-, -SO₃H vagy hidroxilcsoport;

R₂ jelentése hidrogénatom vagy rövid szénláncú alkilcsoport;

R₃ jelentése hidrogén-, halogénatom, amino-, hidroxiI-, (rövid szénláncú alkiI)-amino- vagy di(rövid szénláncú alkil)-amino-csoport;

R₄ jelentése hidrogénatom, vagy

R₃ és R₄ jelentése együttesen oxigénatom;

Y kinolinil-, izokinolinil-, piridil-, pirimidinil-, pirazinil-, imidazolil-, indolil-, benzimidazolil-, triazinil-, tetrazolil-, tiofenil-, furanil-, tiazolil-, pirazolil- vagy pirrolilcsoport, vagy ezek szubsztituált változatai, amelyek halogénatom, rövid szénláncú alkil-, rövid szénláncú alkoxi-, amino-, (rövid szénláncú alkil)-amino-, difrövid szénláncú alkil)-amino-, hidroxil-, -SO₂-(rövid szénláncú alkil)- és -SO₂NH₂ csoport közül választott egy vagy két szubsztituenst tartalmaznak.

A találmány szerinti alkalmazásra előnyösek azok az (I) általános képletű vegyületek, amelyekben

R₁ jelentése halogénatom, rövid szénláncú alkoxi-, amino-, hidroxil-, (rövid szénláncú alkil)-amino- vagy difrövid szénláncú alkil)-amino-csoport, előnyösen halogénatom, rövid szénláncú alkoxi-, amino- vagy hidroxilcsoport;

R₂ jelentése rövid szénláncú alkilcsoport;

R₃ jelentése hidrogén-, halogénatom, hidroxil-, amino-, (rövid szénláncú alkil)-amino- vagy difrövid szénláncú alkil)-amino-csoport, előnyösen hidrogénatom, hidroxil- vagy (rövid szénláncú alkil)-amino-csoport;

R₅ és R₆ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, hidroxilcsoporttal szubsztituált rövid szénláncú alkil-, amino-(rövid szénláncú alkil)-, (rövid szénláncú alkil)-amino-(rövid szénláncú alkil)-, -(rövid szénláncú alkil)-amino-di(rövid szénláncú alkil)-, -CO₂H, -C(O)NH₂; előnyösen hidrogénatom, hidroxilcsoporttal szubsztituált rövid szénláncú alkil-, -(rövid szénláncú alkil)-amino-di(rövid szénláncú alkil)-, -CO₂H vagy -C(O)NH₂ csoport;

R₇ jelentése egymástól függetlenül hidrogén-, halogénatom, rövid szénláncú alkoxi-, hidroxil-, amino-, (rövid szénláncú alkil)-amino-, difrövid szénláncú alkil)amino-, -CO₂H, -SO₃H, -SO₂NH₂, vagy -SO₂-(rövid szénláncú alkil)-csoport; előnyösen hidrogén-, halogénatom, rövid szénláncú alkoxi-, hidroxil-, amino-, amino- (rövid szénláncú alkil)-, -CO₂H, -SO₃H, -SO₂NH₂, vagy-SO₂-(rövid szénláncú alkil)-csoport;

előnyösen az R₇ szubsztituensek legalább egyike para- vagy orto-helyzetű; legelőnyösebben orto-helyzetű;

Y jelentése kinolinil-, izokinolinil-, piridil-, pirimidinilvagy pirazinilcsoport vagy ezek fent említett szubsztituált változatai.

Az Y csoport szubsztituense előnyösen rövid szénláncú alkoxi-, amino-, (rövid szénláncú alkil)-amino-, di(rövid szénláncú alkil)-amino-, hidroxil-, -SO₂-(rövid szénláncú alkil)- és -SO₂NH₂ csoport közül választott egy vagy két csoport, legelőnyösebben rövid szénláncú alkoxi-, difrövid szénláncú alkil)-amino-, hidroxil-, -SO₂-(rövid szénláncú alkil)- és -SO₂NH₂ csoport közül választott egy vagy két csoport.

A találmány értelmében a fent említett léziók úgy kezelhetők, hogy a betegnek a találmány szerinti (I) általános képletű vegyületet - ahol R-|-R₇ és Y jelentése a fent megadott - tartalmazó gyógyászati készítmény farmakológiailag hatékony mennyiségét beadjuk. A készítményt előnyösen egy NSAID terápiás mennyisége nélkül adjuk.

A találmány értelmében neopláziás léziókban szenvedő betegeket kezelhetünk oly módon, hogy a találmány szerinti vegyületeket tartalmazó, enteroszolvens védőbevonattal ellátott gyógyszerkészítmény farmakológiailag hatékony mennyiségét adagoljuk.

A találmány értelmében daganatos sejtek növekedését is meggátolhatjuk oly módon, hogy a sejteket az (I) általános képletű vegyület - ahol R₁-R₇ és Y jelentése a fent megadott - hatékony mennyiségével kezeljük.

Egy további megközelítésben a találmány értelmében apoptózist indukálhatunk humán sejtekben oly módon, hogy a sejteket egy (I) általános képletű vegyület - ahol Ri-R₇ és Y jelentése a fent megadott - hatékony mennyiségével kezeljük, ahol a fenti sejtek a fenti vegyületekre érzékenyek.

A találmány értelmében továbbá az apoptózis szabályozásával előnyösen befolyásolható betegségben szenvedő betegek is kezelhetők, oly módon, hogy a beteget az (I) általános képletű vegyület - ahol R-|-R₇és Y jelentése a fent megadott - hatékony mennyiségével kezeljük. Az apoptózis szabályozása vélhetően fontos szerepet játszik olyan betegségekben, amelyek a sejtnövekedési képek rendellenességeivel állnak kapcsolatban, mint például a jóindulatú prosztatahiperplázia, neurodegeneratív betegségek, mint a Parkinson-kór, autóimmun betegségek, mint például a sclerosis multiplex és az arthritisz deformáns, a fertőző betegségek, mint például az AIDS, és még más betegségek is.

A találmány szerinti vegyületek a cGMP-specifikus foszfodiészterázaktivitását is gátolják daganatos sejtekben. A fenti foszfodiészterázok közé tartozik a PDE5, valamint az az új PDE, amelyet a 09/173375 számon 1998. október 15-én benyújtott amerikai egyesült államokbeli szabadalmi bejelentésben ismertetnek Pamukcu és munkatársai. A fenti vegyületek PDE-inhibitor ak4

HU 227 153 Β1 tivitását célszerűen az US 09/046739 számon 1998. március 24-én benyújtott szabadalmi bejelentésben Pamukcu és munkatársai által ismertetett módon vizsgálhatjuk, amelynek tartalma referenciaként leírásunk részét képezi. Tehát a találmány szerinti vegyületek PDE5-inhibitorként is alkalmazhatók, és olyan gyógyászati javallatok esetében használhatók, ahol a fenti enzim aktivitásának gátlása kívánatos.

A „rákot megelőző stádiumban lévő lézió” kifejezés magában foglalja mindazokat a szindrómákat, amelyeket a szövet rendellenes daganatos, beleértve diszpláziás elváltozásai képviselnek. Ezek közé tartoznak például a vastagbél-, mell-, hólyag- vagy tüdőszövetben lévő diszpláziás daganatok vagy olyan állapotok, mint a diszpláziás nevus szindróma, ami a bőr rosszindulatú melanomájának egyik előjele. További példaként említhető a diszpláziás nevus szindrómák mellett a polipózis szindrómák, a vastagbélpolipok, a méhnyak prekarcinómás léziói (azaz méhnyak diszplázia) és az ezofágus prekarcinómás léziói, a prosztata diszplázia, a bronchiális diszplázia, a mell, a húgyhólyag és/vagy a bőr prekarcinómás léziói és az ehhez hasonló állapotok (például aktinikus keratózis), akár azonosíthatók a léziók klinikailag, akár nem.

A leírásban a „karcinóma” kifejezés olyan léziókra utal, amelyek rákosak. Ezek közé tartoznak például a rosszindulatú melanomák, mellrák, prosztatarák és vastagbélrák.

A leírásban a „neoplázia” kifejezés mind a rákot megelőző stádiumban lévő, mind a rákos léziókra és hiperpláziára utal.

A leírásban a „halogénatom” kifejezés alatt klór-, bróm-, fluor- és jódatomot értünk, és az „alkilcsoport” kifejezés egyenes vagy elágazó szénláncú csoportokra utal. A „rövid szénláncú alkilcsoport” kifejezés

1-8 szénatomos alkilcsoportokat jelent.

A „hidroxilcsoporttal szubsztituált rövid szénláncú alkilcsoport” kifejezés olyan rövid szénláncú alkilcsoportokat jelent, amelyek legalább egy, előnyösen háromnál nem több hidroxilcsoporttal szubsztituáltak.

Az ,,-SO₂-(rövid szénláncú alkil)” kifejezés egy olyan szulfonilcsoportot jelent, amely egy rövid szénláncú alkilcsoporttal van szubsztituálva.

A „rövid szénláncú alkoxicsoport kifejezés 1-8 szénatomos alkoxicsoportot jelent, beleértve az egyenes és elágazó láncú csoportokat.

A „(rövid szénláncú alkil)-merkapto-csoport” egy olyan szulfidcsoportot jelent, amely egy rövid szénláncú alkilcsoporttal szubsztituált; és a „(rövid szénláncú alkil)-szulfonil-csoport” egy olyan szulfoncsoportot jelent, amely egy rövid szénláncú alkilcsoporttal szubsztituált. A „farmakológiailag alkalmazható sók” kifejezés az (I) általános képletű vegyületek nem toxikus savval képzett sóira és alkáliföldfémekkel képzett sóira utal. A sókat in situ állíthatjuk elő a fenti vegyületek végső izolálása és tisztítása során, vagy külön lépésben, a szabad bázis- vagy savfunkciós csoportokat tartalmazó vegyületek megfelelő szerves savval vagy bázissal történő reagáltatásával. A jellegzetes savaddíciós sók közé tartoznak a hidroklorid-, hidrobromid-, szulfát-, hidrogén-szulfát-, acetát-, valerát-, oleát-, palmitát-, sztearát-, laurát-, borát-, benzoát-, laktál·, foszfát-, tozilát-, mezilát-, citrát-, maleát-, fumarát-, szűkeinél·, tartarát-, glükoheptonát-, laktobionát-, lauril-szulfát-sók és hasonlók. A jellegzetes alkálifém- és alkáliföldfémsók közé tartoznak a nátrium-, kalcium-, kálium- és magnéziumsók.

Figyelembe kell venni, hogy bizonyos (I) általános képletű vegyületek aszimmetriás szénatomot tartalmazhatnak, tehát enantiomerek formájában létezhetnek. Ha más kikötés nincs, a találmány tárgykörébe tartoznak az ilyen enantiomerek, beleértve a racemátokat is. Az egyes enantiomereket királis kiindulási anyagokból kiindulva szintetizálhatjuk, vagy a racemátokat szokásos eljárásokkal rezolválhatjuk, amelyek szakember számára ismertek, ilyen például a királis kromatográfia, a diasztereomer sók frakcionált kristályosítása és hasonlók.

Az (I) általános képletű vegyületek geometriai izomerekként (Z és E) is létezhetnek, előnyös a Z-izomer.

A találmány szerinti vegyületeket gyógyászatilag elfogadható hordozóanyagokkal orális adagolásra szilárd vagy cseppfolyós formában, vagy rektális vagy topikális adagolásra alkalmas gyógyászati készítménnyé formálhatjuk, noha legelőnyösebbek az orális adagolásra szánt készítmények.

Az orális adagolásra alkalmas gyógyászati készítmények közé tartoznak a kapszulák, tabletták, pirulák, porok, gyógycukorkák és granulátumok. Az ilyen szilárd dózisformákban a hordozóanyag legalább egy inért hígítóanyagot, például szacharózt, laktózt vagy keményítőt tartalmazhat. A fenti hordozóanyagok szokásos gyakorlat szerint további, a hígítóanyagoktól eltérő anyagokat, például csúsztatóanyagokat, így például magnézium-sztearátot is tartalmazhatnak. A kapszulák, tabletták, gyógycukorkák és pirulák esetében a hordozóanyag pufferanyagokat is tartalmazhat. A dózisformákat, például tablettákat, pirulákat és granulákat enteroszolvens védőréteggel is elláthatjuk felületükön. Alternatív megoldásként az enteroszolvens védőréteggel bevont hatóanyagot préselhetjük tablettává, pirulává vagy granulává, a betegnek történő adagolás céljából. Előnyös enteroszolvens védőrétegek közé tartoznak azok, amelyek a vastagbél pH-jának hatására oldódnak vagy szétesnek, ilyen például a sellak vagy Eudragit S.

Az orális adagolásra alkalmas cseppfolyós gyógyászati készítmények közé tartoznak a gyógyászatilag elfogadható emulziók, oldatok, szuszpenziók, szirupok és elixírek, amelyek gyógyszerkészítésben szokásosan alkalmazott inért hígítóanyagokat, például vizet tartalmaznak. Az ilyen inért hígítóanyagokon kívül a készítmények adjuvánsokat, például nedvesítőszereket, emulgeátorokat és szuszpendálószereket, és édesítőanyagokat, ízesítőanyagokat és illatosítóanyagokat is tartalmazhatnak.

A topikális adagolásra alkalmas gyógyászati készítmények hordozóanyagként DMSO-t, alkoholt vagy propilénglikolt vagy hasonlót tartalmazhatnak, amelyeket tapaszokkal vagy egyéb folyadékvisszatartó anyaggal

HU 227 153 Β1 lehet alkalmazni a hatóanyag bőrön tartására úgy, hogy a hatóanyag ne száradjon ki.

A rektális adagolásra alkalmas gyógyászati készítmények előnyösen kúpok, amelyek a találmány szerinti hatóanyag mellett inért kötőanyagot, például kakaóvajat vagy kúpkészítésre alkalmas viaszt vagy gélt tartalmaznak.

A gyógyászatilag elfogadható hordozóanyagot és a találmány szerinti vegyületet egységdózis formákká formáljuk a betegnek való beadás céljából. A hatóanyag (azaz a találmány szerinti vegyület) dózisszintje az egységdózisban úgy változhat, hogy a kívánt adagolási módtól (azaz orális vagy rektális) függően a lézió eliminálásához szükséges hatóanyag-koncentrációt biztosítsuk. A választott adagolási szint ezért a beadott hatóanyag természetétől, az adagolás módjától, a kezelés kívánt időtartamától és egyéb tényezőktől függ. Kívánt esetben az egységdózis forma olyan lehet, hogy a hatóanyag napi szükséglete egyetlen dózisban van, vagy több dózisra osztva adagoljuk, például naponta

2-4 alkalommal.

A találmány szerinti gyógyászati készítményeket célszerűen egy tartóba (például dobozba vagy palackba, vagy mindkettőbe) csomagoljuk, megfelelő nyomtatott információval, például a csomagba helyezett melléklettel, amely javallatokat, használati utasítást stb. tartalmaz.

A találmány szerinti vegyületek előállítására több általános eljárás is alkalmas. Az egyik általános eljárás (amelynek több alváltozata van) azt az esetet foglalja magában, ahol mind az R₃, mind az R₄ jelentése hidrogénatom. Ezt az első eljárást az I. reakcióvázlattal szemléltetjük. A másik általános eljárás (amelynek szintén több alváltozata van) arra az esetre vonatkozik, ahol az (I) általános képletben R₃ és R₄ közül legalább az egyik hidrogénatomtól eltérő csoportot jelent. Ezt a második eljárást a 2. reakcióvázlattal szemléltetjük.

Az olyan (I) általános képletű vegyületek előállítását, amelyekben R₃ és R₄ jelentése is hidrogénatom, az

I. reakcióvázlat szemlélteti, amelyet részben az US 3312730 számú szabadalmi leírás ismertet, amelynek tartalma leírásunk részét képezi referenciaként. Az I. reakcióvázlatban lévő képletekben R-| jelentése az (I) általános képletre fent megadott. Azonban az I. reakcióvázlat képleteiben ez a szubsztituens egy olyan reakcióképes csoport (például nitrocsoport) is lehet, amelyet később átalakítunk, hogy a nitroszubsztituált indénektől eltérő, különféle szubsztituált indéneket előállítsuk.

Az I. reakcióvázlat szerinti eljárásnak több alváltozata is alkalmazható. Az egyik alváltozat szerint egy szubsztituált benzaldehidet (a) egy szubsztituált ecetsav-észterrel kondenzálhatunk Knoevenagel-reakcióval (lásd 2. reakciót) vagy egy a-halogén-propionsav-észterrel Reformatsky-reakcióval (lásd 1. és 3. reakciót). A kapott telítetlen észtert (c) hidrogénezve és hidrolizálva kapjuk a szubsztituált benzil-propionsavat (e) (lásd a 4. és 5. reakciót). Alternatív módon egy szubsztituált malonészterből tipikus malonészter szintézissel (lásd 6. és 7. reakciót) és a kapott szubsztituált észter (g) hidrolitikus dekarboxilezésével kapjuk a benzil-propionsavat (e) közvetlenül. Ez utóbbi eljárás különösen előnyös a benzolgyűrűben nitro- és alkil-tio-szubsztituenseket tartalmazó vegyületek esetén.

A következő lépés a β-aril-propionsav (e) gyűrűzárása, amely indanont (h) eredményez, a gyűrűzárást Friedel-Crafts-reakcióval hajthatjuk végre Lewis-savkatalizátor alkalmazásával (lásd Organic Reactions 2, 130) vagy polifoszforsavval történő melegítéssel (lásd a 8., illetve 9. reakciót). Az indanont (h) a-halogén-észterrel kondenzálhatjuk Reformatsky-reakcióval, hogy az alifás sav oldalláncot a karboxilcsoport helyettesítésével bevezessük (lásd 10. reakciót). Alternatív megoldásként ezt a bevezetést Wittig-reakció alkalmazásával is végrehajthatjuk, amelyben reagensként egy a-trifenil-foszfinil-észtert alkalmazunk, ezzel a reagenssel az oxocsoportot egy kettős kötéssel helyettesítjük (lásd 12. reakciót). A kapott termék (1) ezután közvetlenül átrendeződik indénné (j) (lásd 13. reakciót). Ha a Reformatsky-reakciót alkalmazzuk, a köztitermék 3-hidroxi-3-alifás savszármazék (i) dehidratálásával kapjuk az indénszármazékot (j) (lásd 11. reakciót).

Az indenil-ecetsavat (k) THF-ben ezután oxalilvagy tionil-kloriddal vagy hasonló reagenssel reagáltatva állítjuk elő a savkloridot (m) (lásd 15. reakció), majd az oldószert elpárologtatjuk. A benzil-amin-oldallánc (n) addícióját, vagyis a 16. reakciót kétféle módon hajthatjuk végre.

/. módszer

Az I. módszer szerint a benzil-amint (n) szobahőmérsékleten, lassan hozzáadjuk az 5-fluor-2-metil-3indenil-acetil-klorid diklór-metánnal készült oldatához. A reakcióelegyet egy éjszakán keresztül visszafolyató hűtő alatt forraljuk, és 10%-os vizes sósavoldattal, vízzel, és 5%-os vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal extraháljuk. A szerves fázist nátrium-szulfát felett szárítjuk, és bepároljuk. Amidvegyületet (o) kapunk.

//. módszer

A II. módszer szerint az indenil-ecetsavat (k) DMAban karbodiimiddel [például N-(3-dimetil-amino-propil)N’-etil-karbodiimid-hidrokloriddal] és benzil-aminnal reagáltatjuk szobahőmérsékleten 2 napon keresztül. A reakcióelegyet ezután cseppenként, keverés közben jeges vízhez adjuk. A sárga csapadékot leszűrjük, vízzel mossuk, és vákuumban szárítjuk. Átkristályosítással kapjuk az amidvegyületet (o).

A 3. reakcióvázlat szerinti kondenzációs reakcióban egyaránt alkalmazhatjuk az (a’) (3. reakcióvázlat), (o) (I. reakcióvázlat), (t) (II. reakcióvázlat) és (y) (IIB reakcióvázlat) általános képletű vegyületeket.

Szubsztituensek

X=halogénatom, rendszerint Cl vagy Br.

E=metil-, etil- vagy benzilcsoport, vagy rövid szénláncú acilcsoport.

R-), R₂, R6, R5 és R₇ jelentése az (I) általános képletre megadott.

Y, n és m jelentése az (I) általános képletre megadott.

HU 227 153 Β1

Az I. reakcióvázlat szerinti eljárásokban alkalmazott reagensek és reakciókörülmények (a számok a számozott reakciókra utalnak):

(1) Zn-por vízmentes inért oldószerben, például benzolban és éterben.

(2) KHSO₄ vagy p-toluolszufonsav.

(3) NaOC₂H₅ vízmentes etanolban, szobahőmérsékleten.

(4) H₂, szénhordozós palládium, 275,76 kPa (40 psi), szobahőmérséklet.

(5) NaOH vízmentes alkoholban 20-100 °C-on.

(6) NaOC₂H₅ vagy bármely más erős bázis, például

NaH vagy K-terc-butoxid.

(7) Sav.

(8) Friedel-Crafts-reakció, Lewis-sav-katalizátor alkalmazásával (lásd Organic Reactions II, 130).

(9) Melegítés polifoszforsawal.

(10) Reformatsky-reakció: Zn inért oldószerben, melegítés.

(11) p-Toluolszulfonsav és CaCI₂ vagy l₂ 200 °C-on.

(12) Wittig-reakció, (C₆H₅)₃P=CH-COOE alkalmazásával, 20-80 °C-on, éterben vagy benzolban.

(13) (a) NBS/CCI₄/benzoil-peroxid; (b) PtO₂/H₂ (10⁵

Pa)/ecetsav.

(14) (a) NaOH; (b) HCI.

(15) Oxalil- vagy tionil-klorid CH₂CI₂-ben vagy THFben.

(16) I. módszer: 2 ekvivalens NH₂-C(R₅R₆)-Ph-(R₇)_m.

II. módszer: karbodiimid THF-ben.

(17) 1 N NaOCH₃ metanolban, refluxkörülmények között.

Az I. reakcióvázlatban feltüntetett (h) általános képletű indanonok szakirodalomból ismertek, és így köztitermékként könnyen hozzáférhetők a szintézis további részében, tehát az 1-7. reakciók célszerűen elhagyhatók. A fenti ismert indanonok közé tartoznak az alábbiak: 5-metoxi-indanon, 6-metoxi-indanon, 5-metilindanon, 5-metil-6-metoxi-indanon, 5-metil-7-klórindanon, 4-metoxi-7-klór-indanon, 4-izopropil-2,7dimetil-indanon, 5,6,7-triklór-indanon, 2-(n-butil)-indanon, 5-metil-tioindanon.

A II. reakcióvázlat szerinti eljárásnak két, egymást kölcsönösen kizáró változata van: a IIA és a IIB reakcióvázlat szerinti eljárás. A IIA reakcióvázlat szerinti eljárást alkalmazzuk akkor, ha R₃ jelentése hidroxilcsoport és R₄ jelentése hidrogénatom, vagy ha a két szubsztituens együtt oxocsoportot alkot. A IIB reakcióvázlat szerinti eljárást akkor alkalmazzuk, ha R₃ jelentése (rövid szénláncú alkil)-amino-csoport.

Az I. reakcióvázlat szerinti eljáráshoz hasonlóan, a IIA reakcióvázlat szerinti eljárásban az indenil-ecetsavat (k) tetrahidrofuránban oxalil-kloriddal reagáltatjuk visszafolyató hűtő alatti forralás közben, a reakció termékeként savkloridot (p) kapunk (18. reakció), majd az oldószert elpárologtatjuk. A 19. reakció szerint egy benzil-hidroxil-amin-hidroklorid (q) és trietil-amin elegyét 0 °C-on a sav-klorid diklór-metános hideg oldatával kezeljük 45-60 percen keresztül. Az elegyet szobahőmérsékletre melegítjük, és egy órán keresztül keverjük, majd vízzel kezeljük. A kapott szerves fázist 1 N sósavoldattal és sóoldattal mossuk, magnézium-szulfát felett szárítjuk, és bepároljuk. A nyerstermékként kapott N-hidroxi-N-benzil-acetamidot (r) kristályosítással vagy gyorskromatográfiásan tisztítjuk. Ezt az általános eljárást Hoffman és munkatársai ismertetik [JOC 57, 5700-5707 (1992)].

A következő lépés az N-mezil-oxi-amid (s) előállítása a 20. reakcióban, amelyet szintén Hoffman és munkatársai ismertetnek [JOC 57, 5700-5707 (1992)]. Közelebbről, a hidroxámsav (r) diklór-metános oldatához 0 °C-on trietil-amint adunk. Az elegyet 10-12 percen át keverjük, és cseppenként metánszulfonil-kloridot adunk hozzá. A reakcióelegyet 0 °C-on 2 órán keresztül keverjük, szobahőmérsékletre hagyjuk melegedni, és további 2 órán keresztül keverjük. A szerves fázist vízzel, 1 N sósavoldattal és sóoldattal mossuk, és magnézium-szulfát felett szárítjuk. Rotációs bepárlás után a terméket (s) rendszerint kristályosítással vagy gyorskromatográfiával tisztítjuk.

Az N-benzil-a-(hidroxi)-amid (t) előállítását a 21. reakcióval szintén Hoffman és munkatársai írják le [JOC 57, 5700-5707 (1992) és JOC 60, 4121^1125 (1995)]. Közelebbről, az N-(mezil-oxi)-amid (s) CH₃CN/H₂O eleggyel készült oldatához trietil-amint adunk CH₃CN-ben 6-12 óra alatt. Az elegyet egy éjszakán keresztül keverjük. Az oldószert eltávolítjuk, és a maradékot etil-acetátban oldjuk. Az oldatot vízzel, 1 N sósavoldattal és sóoldattal mossuk, és magnézium-szulfát felett szárítjuk. Rotációs bepárlás után a terméket (t) rendszerint átkristályosítással tisztítjuk.

A IIA reakcióvázlat szerinti eljárásban a 22. reakció egy kondenzációs reakció bizonyos aldehidekkel, amelyet a III. reakcióvázlaton szemléltetünk, ez az eljárás az, amely közös az I., IIA és IIB reakcióvázlat szerinti eljárásokkal előállított termékek esetén.

A HA reakcióvázlat szerinti eljárás utolsó, 23. reakciólépésében N-benzil-a-ketoamidot (v) állítunk elő oly módon, hogy egy szekunder alkoholt (u) ketonná oxidálunk például Pfitzner-Moffatt-oxidációval, amely szelektíven az alkoholt oxidálja az Y csoport oxidálása nélkül. Az (u) és (v) általános képletű vegyületekből derivatizálással állíthatjuk elő az (I) általános képletre definiált R₃ és R₄ csoportokat tartalmazó vegyületeket.

Amint azt fent említettük, a IIB reakcióvázlat szerinti eljárást alkalmazhatjuk akkor, ha R₃ jelentése (rövid szénláncú alkil)-amino-csoport. Az I. reakcióvázlat szerinti eljáráshoz hasonlóan, a IIB reakcióvázlat szerinti eljárásban az indenil-ecetsavat (k) THF-ben oxalil-kloriddal reagáltatjuk refluxkörülmények között, ily módon savkloridot (p) kapunk (lásd 18. reakció), majd az oldószert elpárologtatjuk. A 24. reakciólépésben egy alkilhidroxil-amin-hidroklorid (azaz HO-NHR, ahol R jelentése rövid szénláncú alkilcsoport, előnyösen izopropilcsoport) és trietil-amin elegyét 0 °C-on a savklorid diklór-metános hideg oldatával reagáltatjuk 45-60 percen keresztül. Az elegyet szobahőmérsékletre melegítjük, és egy órán keresztül keverjük, majd vízzel hígítjuk. A kapott szerves fázist 1 N sósavoldattal és sóoldattal mossuk, magnézium-szulfát felett szárítjuk, és bepároljuk. A nyerstermékként kapott N-hidroxi-N-alkil7

HU 227 153 Β1 acetamidot (w) kristályosítással vagy gyorskromatográfiásan tisztítjuk. Ezt az általános eljárást is Hoffman és munkatársai írják le [JOC 57, 5700-5707 (1992)].

Az N-mezil-oxi-amidot (x) a 25. reakcióban állítjuk elő, amelyet szintén Hoffman és munkatársai ismertetnek [JOC 57, 5700-5707 (1992)]. Közelebbről, a hidroxámsav (w) diklór-metános oldatát 0 °C-on trietil-aminnal kezeljük, 10-12 percen keresztül keverjük, és cseppenként metánszulfonil-kloriddal kezeljük. Az elegyet 0 °C-on 2 órán keresztül keverjük, szobahőmérsékletre hagyjuk melegedni, és további 2 órán keresztül keverjük. A kapott szerves fázist vízzel, 1 N sósavoldattal és sóoldattal mossuk, és magnézium-szulfát felett szárítjuk. Rotációs bepárlás után a terméket (x) rendszerint kristályosítással vagy gyorskromatográfiásan tisztítjuk.

Az N-benzil-indenil-a-(rövid szénláncú alkil-amino)acetamid (y) előállítását a IIB reakcióvázlat szerinti eljárásban Hoffman és munkatársai módszere szerint végezzük [JOC 60, 4121-25 (1995) és J. Am. Chem. Soc. 115, 5031-34 (1993)], oly módon, hogy az N-mezil-oxi-amidot (x) 30 perc alatt hozzáadott benzil-aminnal reagáltatjuk diklór-metánban 0 °C-on. A kapott oldatot 0 °C-on egy órán keresztül, és szobahőmérsékleten egy éjszakán keresztül keverjük. Az oldószert eltávolítjuk, és a maradékot 1 N nátrium-hidroxid-oldattal kezeljük. A diklór-metános extraktumot vízzel mossuk, és magnézium-szulfát felett szárítjuk. Rotációs bepárlás után a terméket (y) kristályosítással vagy gyorskromatográfiásan tisztítjuk.

A III. reakcióvázlat szerinti eljárásban a heterociklusos aldehideket (azaz Y-CHO általános képletű vegyületeket) indenil-amidokkal kondenzálva kapjuk az (I) általános képletű végtermékeket. Ezt a kondenzációs reakciót alkalmazzuk például az I. reakcióvázlat szerinti 17. reakcióban és a HA reakcióvázlat szerinti 22. reakcióban. Ezt a reakciót alkalmazzuk továbbá a IIB reakcióvázlaton feltüntetett (y) általános képletű vegyültek (I) általános képletű végtermékké történő átalakítására.

A III. reakcióvázlat szerinti eljárásban az amidot (a’), egy N-heterociklusos aldehidet (z) és nátrium-metoxidot (1 M metanolban) 60 °C-on nitrogén alatt 24 órán keresztül keverjük. Lehűtés után a reakcióelegyet jeges vízbe öntjük. A szilárd anyagot leszűrjük, vízzel mossuk, és vákuumban szárítjuk. Átkristályosítás után (I) általános képletű vegyületet kapunk az I. és IIB reakcióvázlat szerinti eljárásban és (u) köztiterméket a HA reakcióvázlat szerinti eljárásban.

Amint arra fentebb már rámutattunk, a találmány szerinti vegyületek különféle típusainak előállításában előnyös, ha az indanonváz benzolgyűrűjében egy nitrocsoport szubsztituens van, és azt később alakítjuk át a kívánt szubsztituenssé, mivel ily módon számos szubsztituenshez eljuthatunk. Az átalakítás során a nitrocsoportot aminocsoporttá redukáljuk, majd Sandmeyer-reakció alkalmazásával az aminocsoport helyett klóratomot, brómatomot, cianocsoportot vagy xantátot vezetünk be. A cianoszármazékokból hidrolízissel karboxamidot és karbonsavat kapunk; ezután előállíthatjuk az egyéb karbonsavszármazékokat, például észtereket. A xantátokból hidrolízissel merkaptocsoportot kapunk, amelyet könnyen oxidálhatunk szulfonsavvá vagy alkilezhetünk alkil-tio-csoporttá, amelyet azután alkil-szulfonil-csoporttá oxidálhatuk. Ezeket a reakciókat az 1-es helyzetű szubsztituens bevezetése előtt vagy azután játszathatjuk le.

A találmányt közelebbről, a korlátozás szándéka nélkül, az alábbi példákkal kívánjuk szemléltetni. A példákban a szubsztituensekre, például R^ R₂ stb. szubsztituensre való utalások a megfelelő (I) általános képletű vegyületekre és szubsztituensekre utalnak.

1. példa (Z)-5-Fluor-2-metil-1-(4-piridil-metilén)-3-(N-benzil)indenil-acetamid (A) p-Fluor-a-metil-fahéjsav literes, nitrogénnel átöblített háromnyakú lombikban összekeverünk 200 g (1,61 mól) p-fluor-benzaldehidet, 3,5 g (2,42 mól) propionsavanhidridet és 155 g (1,61 mól) nátrium-propionátot. A lombikot fokozatosan 140 °C-ra melegítjük olajfürdőn. 20 óra elteltével a lombikot 100 °C-ra hűtjük, és tartalmát 8 liter vízben öntjük. A csapadékot 302 g kálium-hidroxid 2 liter vízben történő hozzáadásával oldjuk. A vizes oldatot éterrel extraháljuk, és az éteres extraktumot kálium-hidroxid-oldattal mossuk. Az egyesített vizes fázist szűrjük, tömény sósavval megsavanyítjuk, és szűrjük. Az összegyűjtött szilárd anyagot, azaz a p-fluor-a-metil-fahéjsavat vízzel mossuk, és szárítjuk, és közvetlenül felhasználjuk.

(B) p-Fluor-a-metil-hidrofahéjsav

177,9 g (0,987 mól) p-fluor-a-metil-fahéjsavhoz 3,6 liter etanolban 11,0 g 5% Pd/C katalizátort adunk. Az elegyet szobahőmérsékleten, 275,76 kPa (40 psi) hidrogénnyomáson redukáljuk. A hidrogénfelvétel befejeződése után a katalizátort leszűrjük, és az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. p-Fluor-a-metil-fahéjsav terméket kapunk, amelyet a következő lépésben közvetlenül felhasználunk.

(C) 6-Fluor-2-metil-indanon

932 g polifoszforsavhoz 70 °C-on (gőzfürdőn) 93,2 g (0,5 mól) p-fluor-a-metil-hidrofahéjsavat adunk lassan, keverés közben. A hőmérsékletet fokozatosan 95 °C-ra emeljük, és az elegyet a fenti hőmérsékleten tartjuk 1 órán keresztül. Az elegyet hűlni hagyjuk, és 2 liter vízhez adjuk. A vizes szuszpenziót éterrel extraháljuk. Az extraktumot kétszer mossuk telített nátriumklorid-oldattal, 5%-os nátrium-karbonát-oldattal és vízzel, és szárítjuk, majd 200 g szilikagéllel (5% éter/petroléterben) töltött oszlopba adagoljuk. Az oszlopot 5-10% éter/petroléter eleggyel eluáljuk. 6-Fluor-2-metil-indanont kapunk. Az eluálást TLC-vel ellenőrizzük.

(D) 5-Fluor-2-metil-indén-3-ecetsav

18,4 g (0,112 mól) 6-fluor-2-metil-indanon, 10,5 g (0,123 mól) ciano-ecetsav, 6,6 g ecetsav és 1,7 g ammónium-acetát elegyét 15,5 ml vízmentes toluolban, keverés közben 21 órán keresztül visszafolyató hűtő alatt forraljuk, miközben a felszabadult vizet

HU 227 153 Β1

Dean-Stark-csapdában gyűjtjük össze. A toluolt elpárologtatjuk, és a maradékot 60 ml forró etanolban és 14 ml 2,2 normál vizes kálium-hidroxid-oldatban oldjuk. Az oldathoz 22 g 85%-os kálium-hidroxid-oldatot adunk 150 ml vízben, és az elegyet nitrogén alatt 13 órán keresztül visszafolyató hűtő alatt forraljuk. Az etanolt vákuumban eltávolítjuk, és a maradékhoz 500 ml vizet adunk. A vizes oldatot éterrel alaposan extraháljuk, majd csontszénnel felforraljuk. A vizes szűrletet pH=2 értékre savanyítjuk 50%-os hideg sósavoldattal. A csapadékot szárítjuk. 5-Fluor-2-metil-indén-3ecetsavat kapunk, olvadáspontja 164-166 °C.

(E) 5-Fluor-2-metil-indén-3-acetil-klorid mmol 5-fluor-2-metil-indén-3-ecetsavat 70 ml THF-ben 35 ml 2 M (70 mmol) diklór-metános oxalilklorid-oldattal reagáltatunk visszafolyató hűtő alatti forralás közben 24 órán keresztül. Az oldószert elpárologtatva cím szerinti vegyületet kapunk, amelyet a következő lépésben közvetlenül felhasználunk.

(F) 5-Fluor-2-metil-3-(N-benzil)-indenil-acetamid mmol benzil-amint adunk lassan, szobahőmérsékleten 2,5 mmol 5-fluor-2-metil-indén-3-acetil-klorid 10 ml diklór-metánnal készült oldatához. A reakcióelegyet egy éjszakán keresztül visszafolyató hűtő alatt forraljuk, majd 10%-os vizes sósavoldattal, vízzel, és 5%-os vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal extraháljuk. A szerves fázist nátrium-szulfát felett szárítjuk, és bepároljuk. A kapott anyagot diklór-metánból átkristályosítva cím szerinti vegyületet kapunk fehér, szilárd anyagként, olvadáspontja 144 °C.

(G) (Z)-5-Fluor-2-metil-1-(4-piridil-metilén)-3(N-benzil)-indenil-acetamid

3,38 mmol 5-fluor-2-metil-3-(N-benzil)-indenil-acetamid, 4 mmol 4-piridinkarbaldehid és 30 ml 1 M metanolos nátrium-metoxid-oldat elegyét 60 °C-on, nitrogén alatt, keverés közben 24 órán keresztül melegítjük. Lehűtés után a reakcióelegyet 200 ml jeges vízbe öntjük. A szilárd anyagot leszűrjük, vízzel mossuk, és vákuumban szárítjuk. Acetonitrilből átkristályosítva cím szerinti vegyületet kapunk sárga, szilárd anyag formájában, olvadáspontja 202 °C (Ri=F, R₂=CH₃, R₃=H, R₄=H, R₅=H, R₆=H, R₇=H, n=1, m=1, Y=4-piridil).

(H) (E)-5-Fluor-2-metil-1-(4-piridil-metilén)-3(N-benzil)-indenil-acetamid f\z 1(G) példában az acetonitriles átkristályosításból származó anyalúg az 1(G) példa szerinti vegyület geometriai izomerjében gazdag. Az E-izomert acetonitrilből történő ismételt átkristályosításokkal nyerhetjük.

2. példa (Z)-5-Fluor-2-metil-1-(3-piridil-metilén)-3-(N-benzil)indenil-acetamid

A cím szerinti vegyületet az 1(F) példa szerinti 5-fluor-2-metil-3-(N-benzil)-indenil-acetamidból állítjuk elő az 1 (G) példa szerinti eljárással, és 4-piridinkarbaldehid helyett 3-piridinkarbaldehidet alkalmazva. Acetonitrilből végzett átkristályosítással cím szerinti vegyületet kapunk, olvadáspontja 175 °C (Ri=F, R₂=CH₃, R₃=H, R₄=H, R₅=H, R₆=H, R₇=H, n=1, m=1, Y=3-piridil).

3. példa (Z)-5-Fluor-2-metil-1-(2-piridil-metilén)-3-(N-benzil)indenil-acetamid

A cím szerinti vegyületet az 1(F) példa szerinti 5-fluor-2-metil-3-(N-benzil)-indenil-acetamidból állítjuk elő az 1 (G) példa szerinti eljárással, és 4-piridinkarbaldehid helyett 2-piridinkarbaldehidet alkalmazva. Etil-acetátból végzett átkristályosítással cím szerinti vegyületet kapunk, olvadáspontja 218 °C (Ri=F, R₂=CH₃, R₃=H, R₄=H, R₅=H, R₆=H, R₇=H, n=1, m=1, Y=2-piridil).

4. példa (Z)-5-Fluor-2-metil-1-(4-kinolinil-metilén)-3(N-benzil)-indenil-acetamid

A cím szerinti vegyületet az 1(F) példa szerinti 5-fluor-2-metil-3-(N-benzil)-indenil-acetamidból állítjuk elő az 1 (G) példa szerinti eljárással, és 4-piridinkarbaldehid helyett 4-kinolinkarbaldehidet alkalmazva. Etilacetátból végzett átkristályosítással cím szerinti vegyületet kapunk, olvadáspontja 239 °C (R-|=F, R₂=CH₃, R₃=H, R₄=H, R₅=H, R₆=H, R₇=H, n=1, m=1, Y=4-kinolinil).

5. példa (Z)-5-Fluor-2-metil-1-(4,6-dimetil-2-piridil-metilén)3-(N-benzil)-indenil-acetamid

Az 1(F) példa szerinti 5-fluor-2-metil-3-(N-benzil)indenil-acetamidot 4,6-dimetil-2-piridinkarbaldehiddel reagáltatjuk az 1 (G) példában ismertetett eljárással. Átkristályosítással nyerjük a címvegyületet (R-|=F, R₂=CH₃, R₃=H, R₄=H, R₅=H, R₆=H, R₇=H, n=1, m=1, Y=4,6-dimetil-2-piridil).

6. példa (Z)-5-Fluor-2-metil-1-(3-kinolinil-metilén)-3(N-benzil)-indenil-acetamid f\z 1(F) példa szerinti 5-fluor-2-metil-3-(N-benzil)indenil-acetamidot 3-kinolinkarbaldehiddel reagáltatjuk az 1(G) példában ismertetett eljárással. Átkristályosítással nyerjük a címvegyületet (R-|=F, R₂=CH₃, R₃=H, R₄=H, R₅=H, R₆=H, R₇=H, n=1, m=1, Y=3-kinolinil).

7. példa (Z)-5-Fluor-2-metil-1-(2-kinolinil-metilén)-3(N-benzil)-indenil-acetamid

Az 1(F) példa szerinti 5-fluor-2-metil-3-(N-benzil)indenil-acetamidot 2-kinolinkarbaldehiddel reagáltatjuk az 1(G) példában ismertetett eljárással. Átkristályosítással nyerjük a címvegyületet (Ri=F, R₂=CH₃, R₃=H, R₄=H, R₅=H, R₆=H, R₇=H, n=1, m=1, Y=2-kinolinil).

8. példa (Z)-5-Fluor-2-metil-1-(pirazinil-metilén)-3(N-benzil)-indenil-acetamid

Az 1(F) példa szerinti 5-fluor-2-metil-3-(N-benzil)indenil-acetamidot pirazinkarbaldehiddel reagáltatjuk

HU 227 153 Β1 az 1(G) példában ismertetett eljárással. Átkristályosítással nyerjük a címvegyületet (Ri=F, R₂=CH₃, R₃=H, R₄=H, R₅=H, R₆=H, R₇=H, n=1, m=1, Y=pirazinil).

9. példa (Z)-5-Fluor-2-metil-1-(3-piridazinil-metilén)-3(N-benzil)-indenil-acetamid

Az 1(F) példa szerinti 5-fluor-2-metil-3-(N-benzil)indenil-acetamidot piridazin-3-karbaldehiddel reagáltatjuk az 1(G) példában ismertetett eljárással. Átkristályosítással nyerjük a címvegyületet (Ri=F, R₂=CH₃, R₃=H, R₄=H, R₅=H, R₆=H, R₇=H, n=1, m=1, Y=3-piridazinil).

10. példa (Z)-5-Fluor-2-metil-1-(4-pirimidinil-metilén)-3(N-benzil)-indenil-acetamid

Az 1(F) példa szerinti 5-fluor-2-metil-3-(N-benzil)indenil-acetamidot pirimidin-4-karbaldehiddel reagáltatjuk az 1 (G) példában ismertetett eljárással. Átkristályosítással nyerjük a címvegyületet (R^F, R₂=CH₃, R₃=H, R₄=H, R₅=H, R₆=H, R₇=H, n=1, m=1, Y=4-pirimidinil).

11. példa (Z)-5-Fluor-2-metil-1-(2-metil-4-pirimidinil-metilén)3-(N-benzil)-indenil-acetamid

Az 1(F) példa szerinti 5-fluor-2-metil-3-(N-benzil)indenil-acetamidot 2-metil-pirimidin-4-karbaldehiddel reagáltatjuk az 1 (G) példában ismertetett eljárással. Átkristályosítással nyerjük a címvegyületet (R₁=F, R₂=CH₃, R₃=H, R₄=H, R₅=H, R₆=H, R₇=H, n=1, m=1, Y=2-metil-4-pirimidinil).

12. példa (Z)-5-Fluor-2-metil-1-(4-piridazinil-metilén)-3(N-benzil)-indenil-acetamid

Az 1(F) példa szerinti 5-fluor-2-metil-3-(N-benzil)indenil-acetamidot piridazin-4-karbaldehiddel reagáltatjuk az 1(G) példában ismertetett eljárással. Átkristályosítással nyerjük a címvegyületet (Ri=F, R₂=CH₃, R₃=H, R₄=H, R₅=H, R₆=H, R₇=H, n=1, m=1, Y=4-piridazinil).

13. példa (Z)-5-Fluor-2-metil-1-(1-metil-3-indolil-metilén)-3(N-benzil)-indenil-acetamid

Az 1(F) példa szerinti 5-fluor-2-metil-3-(N-benzil)indenil-acetamidot 1-metilindol-3-karbaldehiddel reagáltatjuk az 1(G) példában ismertetett eljárással. Átkristályosítással nyerjük a címvegyületet (R₁=F, R₂=CH₃, R₃=H, R₄=H, R₅=H, R₆=H, R₇=H, n=1, m=1, Y=1-metil-3-indolil).

14. példa (Z)-5-Fluor-2-metil-1-(1-acetil-3-indolil-metilén)-3(N-benzil)-indenil-acetamid

Az 1(F) példa szerinti 5-fluor-2-metil-3-(N-benzil)indenil-acetamidot 1-acetil-3-indolkarbaldehiddel reagáltatjuk az 1(G) példában ismertetett eljárással. Átkristályosítással nyerjük a címvegyületet (R-|=F, R₂=CH₃, R₃=H, R₄=H, R₅=H, R₆=H, R₇=H, n=1, m=1, Y=1 -acetil-3-indolil).

15. példa (Z)-5-Fluor-2-metil-1-(4-piridil-metilén)-3[N-(2-fluor-benzil)]-indenil-acetamid (A) 5-Fluor-2-metil-N-(2-fluor-benzil)-inden-3acetamid

A cím szerinti vegyületet 5-fluor-2-metil-indén-3acetil-kloridból [1 (E) példa szerinti vegyület] állítjuk elő az 1(F) példában ismertetett eljárással, benzil-amin helyett 2-fluor-benzil-amint alkalmazva.

(B) (Z)-5-Fluor-2-metil-1-(4-piridil-metilén)-3[N-(2-fluor-benzil)]-indenil-acetamid

A cím szerinti vegyületet 5-fluor-2-metil-N-(2-fluorbenzil)-indén-3-acetamid és 4-piridinkarbaldehid reagáltatásával állítjuk elő az 1(G) példában ismertetett eljárással. Átkristályosítással nyerjük a cím szerinti vegyületet (R^F, R₂=CH₃, R₃=H, R₄=H, R₅=H, R₆=H, R₇=F, n=1, m=1, Y=4-piridil).

16. példa (Z)-5-Fluor-2-metil-1-(3-piridil-metilén)-3[N-(2-fluor-benzil)]-indenil-acetamid

A cím szerinti vegyületet a 15(A) példa szerinti 5-fluor-2-metil-N-(2-fluor-benzil)-indén-3-acetamid és

3- piridinkarbaldehid reagáltatásával állítjuk elő az 1 (G) példában leírtak szerint. Átkristályosítással nyerjük a cím szerinti vegyületet (R₁=F, R₂=CH₃, R₃=H, R₄=H, R₅=H, R₆=H, R₇=F, n=1, m=1, Y=3-piridil).

17. példa (Z)-5-Fluor-2-metil-1-(2-piridil-metilén)-3[N-(2-fluor-benzil)]-indenil-acetamid

2-piridinkarbaldehid reagáltatásával állítjuk elő az 1(G) példában leírtak szerint. Átkristályosítással nyerjük a cím szerinti vegyületet (R₁=F, R₂=CH₃, R₃=H, R₄=H, R₅=H, R₆=H, R₇=F, n=1, m=1, Y=2-piridil).

18. példa (Z)-5-Fluor-2-metil-1-(4-kinolinil-metilén)-3[N-(2-fluor-benzil)]-indenil-acetamid

4- kinolinkarbaldehid reagáltatásával állítjuk elő az 1(G) példában leírtak szerint. Átkristályosítással nyerjük a cím szerinti vegyületet (R₁=F, R₂=CH₃, R₃=H, R₄=H, R₅=H, R₆=H, R₇=F, n=1, m=1, Y=4-kinolinil).

19. példa (Z)-5-Fluor-2-metil-1-(3-pirazinil-metilén)-3[N-(2-fluor-benzil)]-indenil-acetamid

A cím szerinti vegyületet a 15(A) példa szerinti

5- fluor-2-metil-N-(2-fluor-benzil)-indén-3-acetamid és pirazinkarbaldehid reagáltatásával állítjuk elő az 1(G) példában leírtak szerint. Átkristályosítással nyerjük a

HU 227 153 Β1 cím szerinti vegyületet (R-|=F, R₂=CH₃, R₃=H, R₄=H, R₅—H, R₆=H, R₇=F, n=1, m=1, Y=3-pirazinil).

20. példa (Z)-5-Fluor-2-metil-1-(3-piridazinil-metilén)-3[N-(2-fluor-benzil)]-indenil-acetamid

A cím szerinti vegyületet a 15(A) példa szerinti 5-fluor-2-metil-N-(2-fluor-benzil)-inden-3-acetamid és piridazin-3-karbaldehid reagáltatásával állítjuk elő az 1(G) példában leírtak szerint. Átkristályosítással nyerjük a cím szerinti vegyületet (Ri=F, R₂=CH₃, R₃=H, R₄=H, R₅=H, R₆=H, R₇=F, n=1, m=1, Y=3-piridazinil).

21. példa (Z)-5-Fluor-2-metil-1-(3-pirimidinil-metilén)-3[N-(2-fluor-benzil)]-indenil-acetamid

A cím szerinti vegyületet a 15(A) példa szerinti 5-fluor-2-metil-N-(2-fluor-benzil)-inden-3-acetamid és pirimidin-3-karbaldehid reagáltatásával állítjuk elő az 1(G) példában leírtak szerint. Átkristályosítással nyerjük a cím szerinti vegyületet (R-|=F, R₂=CH₃, R₃=H, R₄=H, R₅=H, R₆=H, R₇=F, n=1, m=1, Y=3-pirimidinil).

22. példa (Z)-5-Fluor-2-metil-1-(4-piridazinil-metilén)-3[N-(2-fluor-benzil)]-indenil-acetamid

A cím szerinti vegyületet a 15(A) példa szerinti 5-fluor-2-metil-N-(2-fluor-benzil)-inden-3-acetamid és piridazin-4-karbaldehid reagáltatásával állítjuk elő az 1(G) példában leírtak szerint. Átkristályosítással nyerjük a cím szerinti vegyületet (R-| = F, R₂=CH₃, R₃=H, R₄=H, R₅=H, R₆=H, R₇=F, n=1, m=1, Y=4-piridazinil).

23. példa (Z)-5-Fluor-2-metil-1-(4-piridil-metilén)-3-{N-[(S)-ahidroxi-metil]-benzil}-indenil-acetamid (A) 5-Fluor-2-metil-3-[N-(S)-u-(hidroxi-metil)benzilj-indenil-acetamid

2,6 mmol 1(D) példa szerinti 5-fluor-2-metil-indén3-ecetsavat 2 ml DMA-ban 4 mmol N-(3-dimetil-aminopropil)-N’-etil-karbodiimid-hidrokloriddal és 3,5 mmol (S)-2-amino-2-fenil-etanollal reagáltatunk szobahőmérsékleten 2 napon keresztül. A reakcióelegyet cseppenként 50 ml jeges vízhez adjuk keverés közben. A fehér csapadékot leszűrjük, 5 ml vízzel mossuk, és vákuumban szárítjuk. Etil-acetátból történő átkristályosítással kapjuk a cím szerinti vegyületet.

(B) (Z)-5-Fluor-2-metil-1-(4-piridilmetilén)-3-{N-[(S)-a-hidroxi-metil]-benzil}indenil-acetamid

A fenti (A) lépés szerint előállított 5-fluor-2-metil-3{N-[(S)-a-hidroxi-metil]-benzil}-indenil-acetamidot 4-piridinkarbaldehiddel reagáltatjuk az 1(G) példában ismertetett eljárással. Átkristályosítással kapjuk a cím szerinti vegyületet (R₁=F, R₂=CH₃, R₃=H, R₄=H, R₅=CH₂OH, R₆=H, R₇=H, n=1, m=1, Y=4-piridil).

24. példa (Z)-5-Fluor-2-metil-1-(3-piridil-metilén)-3-{N-[(S)-ahidroxi-metil]-benzil}-indenil-acetamid

A cím szerinti vegyületet 23(A) példa szerinti

5-fluor-2-metil-3-{N-[(S)-a-hidroxi-metil]-benzil}-indenilacetamid és 3-piridinkarbaldehid reagáltatásával állítjuk elő az 1(G) példában ismertetett eljárással. Átkristályosítással kapjuk a cím szerinti vegyületet (R-pF, R₂=CH₃, R₃=H, R₄=H, R₅=CH₂OH, R₆=H, R₇=H, n=1, m=1, Y=3-piridil).

25. példa (Z)-5-Fluor-2-metil-1-(2-piridil-metilén)-3-{N-[(S)-<ihidroxi-metil]-benzil}-indenil-acetamid

A cím szerinti vegyületet 23(A) példa szerinti

5-fluor-2-metil-3-{N-[(S)-(x-hidroxi-metil]-benzil}-indenilacetamid és 2-piridinkarbaldehid reagáltatásával állítjuk elő az 1(G) példában ismertetett eljárással. Átkristályosítással kapjuk a cím szerinti vegyületet (R₄=F, R₂=CH₃, R₃=H, R₄=H, R₅=CH₂OH, R₆=H, R₇=H, n=1, m=1, Y=2-piridil).

26. példa (Z)-5-Fluor-2-metil-1-(4-kinolinil-metilén)-3-{N-[(S)a-hidroxi-metil]-benzil}-indenil-acetamid

A cím szerinti vegyületet 23(A) példa szerinti

5-fluor-2-metil-3-{N-[(S)-a-hidroxi-metil]-benzil}-indenilacetamid és 4-kinolinkarbaldehid reagáltatásával állítjuk elő az 1 (G) példában ismertetett eljárással. Átkristályosítással kapjuk a cím szerinti vegyületet (Ri=F, R₂=CH₃, R₃=H, R₄=H, R₅=CH₂OH, R₆=H, R₇=H, n=1, m=1, Y=4-kinolinil).

27. példa (Z)-5-Fluor-2-metil-1-(pirazinil-metilén)-3-{N-[(S)-ahidroxi-metil]-benzil}-indenil-acetamid

A cím szerinti vegyületet 23(A) példa szerinti

5-fluor-2-metil-3-{N-[(S)-a-hidroxi-metil]-benzil}-indenilacetamid és pirazinkarbaldehid reagáltatásával állítjuk elő az 1(G) példában ismertetett eljárással. Átkristályosítással kapjuk a cím szerinti vegyületet (Ri=F, R₂=CH₃, R₃=H, R₄=H, R₅=CH₂OH, R₆=H, R₇=H, n=1, m=1, Y=pirazinil).

28. példa (Z)-5-Fluor-2-metil-1-(3-piridazinil-metilén)-3{N-[(S)-a-hidroxi-metil]-benzil}-indenil-acetamid A cím szerinti vegyületet 23(A) példa szerinti

5-fluor-2-metil-3-[N-(S-a-hidroxi-metil)-benzil]-indenilacetamid és piridazin-3-karbaldehid reagáltatásával állítjuk elő az 1 (G) példában ismertetett eljárással. Átkristályosítással kapjuk a cím szerinti vegyületet (R^F, R₂=CH₃, R₃=H, R₄=H, R₅=CH₂OH, R₆=H, R₇=H, n=1, m=1, Y=3-piridazinil).

29. példa (Z)-5-Fluor-2-metil-1-(4-pirimidinil-metilén)-3{N-[(S)-a-hidroxi-metil]-benzil}-indenil-acetamid A cím szerinti vegyületet 23(A) példa szerinti

5-fluor-2-metil-3-{N-[(S)-a-hidroxi-metil]-benzil}-indenil11

HU 227 153 Β1 acetamid és piridimidin-4-karbaldehid reagáltatásával állítjuk elő az 1(G) példában ismertetett eljárással. Átkristályosítással kapjuk a cím szerinti vegyületet (R₁=F, R₂=CH₃, R₃=H, R₄=H, R₅=CH₂OH, R₆=H, R₇=H, n=1, m=1, Y=4-pirimidinil).

30. példa (Z)-5-Fluor-2-metil-1-(4-piridazinil-metilén)-3{N-[(S)-a-hidroxi-metil]-benzil}-indenil-acetamid

A cím szerinti vegyületet 23(A) példa szerinti 5-fluor-2-metil-3-{N-[(S)-a-hidroxi-metil]-benzil}-indenilacetamid és piridazin-4-karbaldehid reagáltatásával állítjuk elő az 1 (G) példában ismertetett eljárással. Átkristályosítással kapjuk a cím szerinti vegyületet (R₁=F, R₂=CH₃, R₃=H, R₄=H, R₅=CH₂OH, R₆=H, R₇=H, n=1, m=1, Y=4-piridazinil).

31. példa rac-(Z)-5-Fluor-2-metil-1-(4-piridil-metilén)-3(N-benzil)-indenil-a-hidroxi-acetamid (A) 5-Fluor-2-metil-3-(N-benzil-N-hidroxi)-indenilacetamid mmol N-benzil-hidroxil-amin-hidroklorid és 22 mmol trietil-amin 100 ml diklór-metánnal készült elegyéhez 0 °C-on 45-60 perc alatt hozzáadjuk 10 mmol 1(E) példa szerinti 5-fluor-2-metil-indenil-3-acetil-klorid 75 ml diklór-metánnal készült, hideg oldatát. Az elegyet szobahőmérsékletre melegítjük, és 1 órán keresztül keverjük. Az elegyet 100 ml vízzel hígítjuk, és a szerves fázist kétszer 25 ml sósavoldattal és kétszer 100 ml sóoldattal mossuk, magnézium-szulfát felett szárítjuk, és bepároljuk. A nyersterméket gyorskromatográfiásan tisztítva cím szerinti vegyületet kapunk.

(B) 5-Fluor-2-metil-3-(N-benzil-N-mezil-oxi)-indenilacetamid mmol 5-fluor-2-metil-3-(N-benzil-N-hidroxi)-indenil-acetamid 25 ml diklór-metánnal készült oldatához 0 °C-on 5 mmol trietil-amint adunk. Az elegyet 10 percen keresztül keverjük, és cseppenként hozzáadunk 5,5 mmol metánszulfonil-kloridot. Az oldatot 0 °C-on 2 órán keresztül keverjük, szobahőmérsékletre hagyjuk melegedni, és további 2 órán keresztül keverjük. A szerves fázist kétszer 20 ml vízzel, 15 ml sósavoldattal és 20 ml sóoldattal mossuk, majd magnézium-szulfát felett szárítjuk. Rotációs bepárlás után a terméket gyorskromatográfiásan tisztítva cím szerinti vegyületet kapunk.

(C) rac-5-Fluor-2-metil-3-(N-benzil)-a-hidroxiindenil-acetamid mmol 5-fluor-2-metil-3-(N-benzil-N-mezil-oxi)-indenil-acetamid 12 ml acetonitrillel és 12 ml vízzel készült oldatához 2,1 mmol trietil-amint adunk 24 ml acetonitrilben 6 óra alatt. Az elegyet egy éjszakán keresztül keverjük. Az oldószert eltávolítjuk, és a maradékot 60 ml etil-acetáttal hígítjuk, négyszer 20 ml vízzel, 15 ml sósavval és 20 ml sóoldattal mossuk, és magnézium-szulfát felett szárítjuk. Rotációs bepárlás után a kapott terméket átkristályosítással tisztítva cím szerinti vegyületet kapunk.

(D) rac-(Z)-5-Fluor-2-metil-1-(4-piridilmetilén)-3-(N-benzil)-indenil-a-hidroxiacetamid

A cím szerinti vegyületet a rac-5-fluor-2-metil-3(N-benzil)-a-hidroxi-indenil-acetamidból állítjuk elő az 1(G) példa szerinti eljárással (Ri=F, R₂=CH₃, R₃=OH, R₄=H, R₅=H, R₆=H, R₇=H, n=1, m=1, Y=4-piridil).

32. példa

N-Benzil-2-[(Z)-5-fluor-2-metil-1-(4-piridil-metilén)3-indenil]-oxo-acetamid mmol rac-(Z)-5-fluor-2-metil-1 -(4-piridinil-metilén)-3-(N-benzil)-indenil-a-hidroxi-acetamid 5 ml DMSO-val készült oldatát 3 mmol diciklohexil-karbodiimiddel kezelve Pfitzner-Moffatt-oxidációt végzünk. Az elegyet egy éjszakán keresztül keverjük, és az oldószert elpárologtatjuk. A nyersterméket gyorskromatográfiásan tisztítva cím szerinti vegyületet kapunk (R-i=F, R₂=CH₃, R₃ és R₄ együtt C=O, R₅=H, R₆=H, R₇=H, n=1, m=1, és Y=4-piridil).

33. példa rac-(Z)-5-Fluor-2-metil-1-(4-piridil-metilén)-3(N-benzil)-indenil-a-(2-propil-amino)-acetamid (A) 5-Fluor-2-metil-3-[N-(2-propil)-N-hidroxi]indenil-acetamid

A cím szerinti vegyületet az 1(E) példa szerinti 5-fluor-2-metil-indenil-3-acetil-kloridból állítjuk elő a 31 (A) példában ismertetett eljárással, N-benzil-hidroxilamin-hidroklorid helyett N-(2-propil)-hidroxil-amin-hidrokloridot alkalmazva.

(B) 5-Fluor-2-metil-3-[N-(2-propil)-N-mezil-oxi]indenil-acetamid

A cím szerinti vegyületet a 31 (B) példában ismertetett eljárással állítjuk elő.

(C) rac-5-Fluor-2-metil-3-(N-benzil)-a-(2-propilamino)-acetamid mmol 5-fluor-2-metil-3-[N-(2-propil)-N-mezil-oxi]indenil-acetamid 25 ml diklór-metánnal készült elegyéhez 0 °C-on 4,4 mmol benzil-amint adunk 15 ml diklórmetánban 30 perc alatt. A kapott oldatot 0 °C-on egy órán keresztül, és szobahőmérsékleten egy éjszakán keresztül keverjük. Az oldószert eltávolítjuk, és a maradékot 1 N nátrium-hidroxid-oldattal kezeljük, és 100 ml diklór-metánnal extraháljuk. Az extraktumot kétszer 10 ml vízzel mossuk, és magnézium-szulfát felett szárítjuk. Rotációs bepárlás után a terméket gyorskromatográfiával tisztítjuk.

(D) rac-(Z)-5-Fluor-2-metil-1-(4-piridilmetilén)-3-(N-benzil)-indenil-a-(2-propil-amino)acetamid

A cím szerinti vegyületet rac-5-fluor-2-metil-3(N-benzil)-indenil-a-(2-propil-amino)-acetamidból állítjuk elő az 1(G) példa szerinti eljárással (R-|=F, R₂=CH₃, R₃=izopropil-amino, R₄=H, R₅=H, R₆=H, R₇=H, n=1, m=1, Y=4-piridil).

HU 227 153 Β1

34. példa (Z)-6-Metoxi-2-metil-1-(4-piridil-metilén)-3(N-benzil)-indenil-acetamid (A) Etil-2-hidroxi-2-(p-metoxi-fenil)-1 -metilpropionát

500 ml-es háromnyakú lombikba 36,2 g (0,55 mól) cinkport helyezünk, és egy 250 ml-es adagolótölcsérbe 80 ml vízmentes benzol, 20 ml vízmentes éter, 80 g (0,58 mól) p-ánizsaldehid és 98 g (0,55 mól) etil-2bróm-propionát oldatát töltjük. Körülbelül 10 ml oldatot adunk a cinkporhoz erős keverés közben, és az elegyet óvatosan melegítjük, amíg az exoterm reakció beindul. A fennmaradó részt cseppenként olyan sebességgel adjuk a reakcióelegyhez, hogy az elegy továbbra is enyhe forrásban maradjon (körülbelül 30-35 perc). A beadagolás befejezése után a reakcióelegyet vízfürdőre helyezzük, és 30 percen keresztül visszafolyató hűtő alatt forraljuk. 0 °C-ra való hűtés után 250 ml 10%-os kénsavoldatot adunk hozzá erős keverés közben. A benzolos fázist kétszer 50 ml 5%-os kénsavval extraháljuk, és kétszer 50 ml vízzel mossuk. Az egyesített vizes, savas fázisokat kétszer 50 ml éterrel extraháljuk. Az egyesített éteres és benzolos extraktumokat nátrium-szulfát felett szárítjuk. Az oldószert elpárologtatjuk, és a maradékot 15,24 cm-es (6”) Vigreux-oszlopon frakcionáljuk. 89 g (60%) terméket, vagyis etil-2hidroxi-2-(p-metoxi-feniI)-1 -metil-propionátot kapunk, forráspontja 165-160 °C (1,5 mm).

(B) 6-Metoxi-2-metil-indanon

A 34(A) példa szerinti vegyületet 6-metoxi-2-metilindanonná alakítjuk Vander Zanden eljárás szerint [Rec. Trav. Chim. 68, 413 (1949)].

Ugyanezt a vegyületet úgy is előállíthatjuk, hogy 170 g polifoszforsavhoz 50 °C-on 15 g a-metil-p-(p-metoxi-fenil)-propionsavat adunk, és az elegyet 83-90 °C-on 2 órán keresztül melegítjük. A szirupot jeges vízbe öntjük. Az elegyet fél órán keresztül keverjük, és háromszor extraháljuk éterrel. Az éteres oldatot vízzel kétszer és 5%-os nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal ötször mossuk, amíg az összes savas anyagot eltávolítjuk, és nátrium-szulfát felett szárítjuk. Az oldat bepárlásával 9,1 g indanont kapunk halványsárga olaj formájában.

(C) (Z)-6-Metoxi-2-metil-1-(4-piridil-metilén)-3(N-benzil)-indenil-acetamid

A cím szerinti vegyületet az 1(D)-(G) példákban ismertetett eljárással állítjuk elő azzal az eltéréssel, hogy az 1 (D) példában szereplő 6-fluor-2-metil-indanont

6-metoxi-2-metil-indanonnal helyettesítjük.

35. példa (Z)-5-Metoxi-2-metil-1-(4-piridil-metilén)-3(N-benzil)-indenil-acetamid (A) Etil-5-metoxi-2-metil-3-indenil-acetát

13,4 g 6-metoxi-2-metil-indanon és 21 g etil-brómacetát 45 ml benzollal készült oldatát 5 perc alatt 21 g cink-amalgámhoz adjuk (előállítását lásd Org. Syn. Coll. Vol. 3) 110 ml benzolban és 40 ml vízmentes éterben. A reakció beindítására néhány jódkristályt adunk az elegyhez, és a reakcióelegyet refluxhőmérsékleten (körülbelül 65 °C) tartjuk külső melegítéssel. Három óránként még kétszer 10 g cink-amalgám és 10 g etilbróm-acetát elegyét adjuk a reakcióelegyhez, és az elegyet ezután 8 órán keresztül visszafolyató hűtő alatt forraljuk. 30 ml etanol és 150 ml ecetsav hozzáadása után a reakcióelegyet 700 ml 50%-os vizes ecetsavoldatba öntjük. A szerves fázist elválasztjuk, és a vizes fázist éterrel kétszer extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat alaposan mossuk vízzel, ammónium-hidroxiddal és vízzel, nátrium-szulfát felett szárítjuk, az oldószert vákuumban elpárologtatjuk, majd 80 °C-on (fürdőhőmérséklet) 1-2 mm vákuumot biztosítunk. Körülbelül 18 g nyers etil-(1-hidroxi-2-metil-6-metoxiindanil)-acetátot kapunk.

A fenti nyers hidroxi-észter, 20 g p-toluolszulfonsav-monohidrát és 20 g vízmentes kalcium-klorid elegyét 250 ml toluolban egy éjszakán keresztül visszafolyató hűtő alatt forraljuk. Az oldatot szűrjük, és a szilárd maradékot toluollal mossuk. Az egyesített toluolos oldatot vízzel, nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, vízzel mossuk, majd nátrium-szulfát felett szárítjuk. Bepárlás után kapott nyers etil-5-metoxi-2-metil-3indenil-acetátot savval mosott alumínium-oxidon kromatografáljuk, és a terméket 50-100 térfogat% petroléter/éter eleggyel eluáljuk. 11,8 g (70%) sárga olajat kapunk.

(B) (Z)-5-Metoxi-2-metil-1-(4-piridil-metilén)-3(N-benzil)-indenil-acetamid

A cím szerinti vegyületet az 1 (E)—(G) példákban leírtak szerint állítjuk elő, azzal az eltéréssel, hogy az 1(E) példában szereplő 5-fluor-2-metil-indén-3ecetsavat etil-5-metoxi-2-metil-3-indenil-acetáttal helyettesítjük.

36. példa (Z)-N-Benzil-a-[5-metoxi-2-metil-1-(4-piridilmetilén)-3-indenil]-propionamid (A) a-(5-Metoxi-2-metil-3-indenil)propionsav

A cím szerinti vegyületet a 35(A) példában leírtak szerint állítjuk elő, azzal az eltéréssel, hogy az ott alkalmazott etil-bróm-acetát helyett ekvivalens mennyiségű etil-a-bróm-propionátot alkalmazunk. Etil-a(1 -hidroxi-6-metoxi-2-metil-1 -indanil)-propionátot kapunk, amelyet azonos módon végzett dehidratálással etil-a-(5-metoxi-2-metil-3-indenil)-propionáttá alakítunk át.

A kapott észtert elszappanosítva kapjuk az a-(5-metoxi-2-metil-3-indenil)-propionsavat.

(B) (Z)-N-Benzil-u-[5-metoxi-2-metil-1-(4-pirídilmetilén)-3-indenil]-propionamid

A cím szerinti vegyületet az 1(E)-(G) példákban leírtak szerint állítjuk elő, azzal az eltéréssel, hogy az 1 (E) példában használt 5-fluor-2-metil-indén-3-ecetsav helyett a-(5-metoxi-2-metil-3-indenil)-propionsavat alkalmazunk.

HU 227 153 Β1

37. példa (Z)-a-Fluor-5-metoxi-2-metil-1-(4-piridil-metilén)-3(N-benzil)-indenil-acetamid (A) Metil-5-metoxi-2-metil-3-indenil-a-fluoracetát

0,1 mól kálium-fluorid és 0,05 mól metil-5-metoxi-2metil-3-indenil-a-tozil-oxi-acetát elegyét 200 ml dimetilformamidban nitrogén alatt 2-4 órán keresztül visszafolyató hűtő alatt forraljuk. A reakcióelegyet lehűtjük, jeges vízbe öntjük, majd éterrel extraháljuk. Az éteres oldatot vízzel, nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal mossuk, és nátrium-szulfát felett szárítjuk. Az oldószert elpárologtatjuk, és a maradékot savval mosott alumínium-oxid-oszlopon (300 g) kromatografáljuk, az eluálást 20-50 térfogat% éter/petroléter eleggyel végezzük. Cím szerinti terméket, azaz metil-5-metoxi-2-metil3-indenil-a-fluor-acetátot kapunk.

(B) (Z)-a-Fluor-5-metoxi-2-metil-1(4-piridil-metilén)-3-(N-benzil)-indenilacetamid

A cím szerinti vegyületet az 1(E)-(G) példákban leírtak szerint állítjuk elő, azzal az eltéréssel, hogy az 1 (E) példában szereplő 5-fluor-2-metil-indén-3-ecetsav helyett metil-5-metoxi-2-metil-3-indenil-a-fluor-acetátot alkalmazunk.

A III. reakcióvázlat szerinti eljárásban a =CH-Y molekularész bevezetésére bármely arra alkalmas heterociklusos aldehid alkalmazható, vagy közvetlenül, báziskatalizálta kondenzációs reakcióban, vagy Wittig-reakcióban.

Az alkalmazható aldehideket az alábbi 1. táblázatban soroljuk fel.

1. táblázat

Pirrol-2-karbaldehid*, pirimidin-2-karbaldehid,

6-metil-piridin-2-karbaldehid*,

1- metil-benzimidazol-2-karbaldehid, izokinolin-4-karbaldehid,

4-piridinkarbaldehid*,

3- piridinkarbaldehid*,

2- piridinkarbaldehid*,

4,6-dimetil-2-piridinkarbaldehid*,

4- metil-piridinkarbaldehid*,

4-kinolinkarbaldehid*,

3- kinolinkarbaldehid*,

2-kinolinkarbaldehid*,

2-klór-3-kinolinkarbaldehid*, pirazinkarbaldehid [(előállítását lásd Rutner és munkatársai, JOC 28, 1898-1899 (1963)], piridazin-3-karbaldehid [előállítását lásd Heinisch és munkatársai, Monatshefte Fuer Chemie 108, 213-224(1977)], pirimidin-4-karbaldehid [előállítását lásd Bredereck és munkatársai, Chem. Bér. 97, 3407-3417 (1964)],

2-metil-pirimidin-4-karbaldehid [előállítását lásd Bredereck és munkatársai, Chem. Bér. 97, 3407-3417 (1964)], piridazin-4-karbaldehid [előállítását lásd Heinisch és munkatársai, Monatshefte Fuer Chemie 104, 1372-1382 (1973)],

-meti l-i ndol-3-karbaldeh id*,

-aceti l-3-i ndol karbaldeh id*.

* Beszerezhető az Aldrichtól.

A fenti aldehideket a reakcióvázlatokban feltüntetett eljárásokban különféle megfelelő aminokkal reagáltathatjuk a találmány szerinti vegyületek előállítására. Megfelelő aminokra példákat a 2. táblázat tartalmaz.

2. táblázat

Benzil-amin,

2,4-dimetoxi-benzil-amin,

2-metoxi-benzil-amin,

2-fluor-benzil-amin,

4-dimetil-amin-benzil-amin,

4-szulfonamin-benzil-amin,

-fenil-etil-amin (R-enantiomer), 2-amino-2-fenil-etanol (S-enantiomer), 2-fenil-glicinonitril (S-enantiomer).

38. példa (Z)-5-Fluor-2-metil-1-(4-piridil-metilén)-3-(N-benzil)indenil-acetamid-hidroklorid

1396 g (3,63 mól) 1. példa szerinti (Z)-5-fluor-2-metil-1 -(4-piridil-metilén)-3-(N-benzil)-indenil-acetamidot (móltömeg 384,45) 45 °C-on 28 liter etanolban oldunk. Részletekben hozzáadunk 363 ml 12 M vizes sósavoldatot. A reakcióelegyet egy órán keresztül visszafolyató hűtő alatt forraljuk, majd szobahőmérsékletre hagyjuk hűlni, és -10 °C-on tartjuk 3 órán keresztül. A kapott szilárd anyagot leszűrjük, kétszer 1,5 liter éterrel mossuk, és egy éjszakán keresztül levegőn szárítjuk. Vákuumban, 70 °C-on, három napon keresztül végzett szárítás után kapjuk a cím szerinti (Z)-5-fluor-2-metil-1 (4-piridil-metilén)-3-(N-benzil)-indenil-acetamid-hidrokloridot, olvadáspontja 207-209 °C (Ri=F, R₂=CH₃, R₃=H, R₄=H, R₅=H, R₆=H, R₇=H, n=1, m=1, Y=4-piridil-hidroklorid). Hozam: 1481 g (97%; 3,51 mól); móltömeg: 420,91.

¹H-NMR-spektrum (DMSO-d₆): 2,18 (s, 3, =C-CH₃);

3,54 (s, 2, =CH₂CO); 4,28 (d, 2, NCH₂); 6,71 (m,

1, ar.); 7,17 (m, 8, ar.); 8,11 (d, 2, ar., AB rendszer); 8,85 (m, 1, NH); 8,95 (d, 2, ar., AB rendszer);

IR-spektrum (KBr): 3432 NH; 1635 C=O; 1598 C=C.

Biológiai hatások (A) Sejtburjánzás gátlása

Az 1. példa szerinti vegyület szaporodásgátló aktivitását az ATCC-től (Rockville, Md.) származó humán vastagbél-karcinóma sejtvonalon, az SW-480-οη vizsgáltuk, hogy meghatározzuk a sejtszaporodás gátlásának mértékét. A fenti sejtvonal szaporodásgátlása jelző értékű a rákot megelőző léziókra és daganatokra gya14

HU 227 153 Β1 korolt előnyös hatásra. A fenti vizsgálatokra használt sejtvonal és szaporodási vizsgálat jól ismert, és az NSAID-ok daganatellenes tulajdonságainak kiértékelésére használják azokat. A vizsgálatot a United States National Cancer Institute (Egyesült Államok Nemzeti Rákkutató Intézete) is használja az új rákellenes szerek felismerését célzó programjában.

A gyógyszerhatóanyag-törzsoldatokat 100% DMSOval készítettük, amelyeket RPMI tápközeggel hígítottunk a sejttenyészet vizsgálatokhoz. Az összes hatóanyagoldatot frissen készítettük el a vizsgálat napján. A tenyésztett sejteket a 99. passzálással kaptuk és 5% magzati borjúszérummal és 2 mM glutaminnal, 100 egység/ml penicillinnel, 100 egység/ml sztreptomicinnel és 0,25 pg/ml amfotericinnel kiegészített RPMI tápközegen tenyésztettük. A tenyészeteket 95% levegőből és 5% szén-dioxidból álló párásított légkörben tartottuk 37 °C-on. A tenyészeteket prekonfluens sűrűségnél passzáltuk 0,05% tripszint és 0,53 mM EDTA-t tartalmazó oldat alkalmazásával. A sejteket 1000 sejt/rezervoár mennyiségben oltottuk le 96 rezervoáros, lapos aljú mikrotitrálólemezre.

A tumorsejtek szaporodásának gátlását Sulforhodamine B (SRB) proteinkötődési vizsgálattal határoztuk meg. Ebben a vizsgálatban a tumorsejteket 96 rezervoáros lemezekre oltottuk le, és 6 napon keresztül (folyamatos kontaktussal) kezeltük a hatóanyagot tartalmazó közeggel. Minden egyes lemezen 6 rezervoár szolgált kezeletlen kontrollként, 6 rezervoár hordozóanyag (0,1% DMSO) kontrollként, és a fennmaradó rezervoárok tartalmazták a hatóanyag hígításait, hatóanyag-koncentrációnként három rezervoárral. A kezelési periódus végén a sejteket fixáltuk, és egy proteinkötő festékkel, a Sulforhodamine B-vel megfestettük. A festéket ezután szolubiIizáltuk, és a kapott oldat optikai sűrűségét 96 rezervoáros lemezleolvasó segítségével leolvastuk. A kezelt rezervoárokban kapott átlagos festékintenzitást ezután elosztottuk a kontrollrezervoárokban (6 rezervoár minden esetben) kapott átlagos festékintenzitással, hogy a hatóanyag sejtekre kifejtett hatását meghatározzuk. A festékintenzitás arányos a rezervoáronkénti sejtszámmal vagy proteinmennyiséggel. A kapott százalékos gátlás érték a hatóanyag által kifejtett szaporodásgátlás mértékét jelenti.

Minden egyes kísérletben meghatároztuk az IC₅₀értéket, és ezt alkalmaztuk összehasonlítás céljára. Ez az érték a hatóanyag azon koncentrációját jelenti, amely a tumorsejtek szaporodásának 50%-os gátlásához szükséges. Az IC₅₀-értéket grafikusan kapjuk, az egyes hatóanyag-koncentrációkra kapott átlagértékekből. Minden egyes kísérletben hatóanyag-koncentrációként legalább három rezervoárt vizsgáltunk. A koncentrációt logaritmikus skálán ábrázoltuk az X tengelyen. Az 1. példa szerinti vegyületre kapott IC₅₀-érték 0,724 volt az SW-480 sejtvonalra.

(B) Ciklooxigenáz (COX) gátlás

A COX a prosztaglandinok és tromboxán képződését katalizálja az arachidonsav oxidációs metabolizálása révén. Az 1. példa szerinti vegyületet és egy pozitív kontrollt (szulindak-szulfidot) vizsgáltuk annak meghatározására, hogy ezek gátolják-e az I. típusú tisztított ciklooxigenázt (lásd 3. táblázatot).

A találmány szerinti vegyületeket tisztított COX-re kifejtett inhibitorhatás szempontjából értékeltük ki. A COX-et kos ondóhólyagból tisztítottuk, Boopathy R. és Balasubramanian J. módszere szerint [Boopathy R. és Balasubramanian J. 239, 371-377 (1988)]. A COXaktivitást Evans A. T. és munkatársai módszere szerint határoztuk meg [„Actions of Cannabis Constituents on Enzymes Of Arachidonate Metabolism AntiInflammatory Potential”, Biochem. Pharmacol. 36, 2035-2037 (1987)]. Röviden, a tisztított COX-et 100 μΜ arachidonsavval inkubáltuk 2,0 percen át 37 °C-on a tesztvegyületek jelenlétében, vagy anélkül. A vizsgálatot TCA hozzáadásával fejeztük be, és a COX-aktivitást 530 nm-en az abszorpció mérésével határoztuk meg.

3. táblázat

Vegyület	COXI %-os gátlás (100 μΜ)
	(‘-1000-M)
Szulindak-szulfid	86
1. példa szerinti	<25

(C) Apoptózis

Az apoptózist egy sejthalálteszt alkalmazásával határoztuk meg az apoptotikus sejtek (azaz kondenzált kromatin) morfológiai jellemzői alapján. A hatóanyag előkészítése és a sejttenyésztés körülményei azonosak voltak az SRB-vizsgálatra fent leírtakkal, azzal az eltéréssel, hogy HT-29 humán vastagbélkarcinóma-sejteket alkalmaztunk. Konfluens (egybefüggő) tenyészeteket készítettünk 12,5 cm-es lombikokban, lombikonként 0,5x10⁶ sejt szélesztésével. A tenyészeteket fluoreszcens mikroszkópiával vizsgáltuk apoptózisra akridinnaranccsal vagy etidium-bromiddal történő jelzés után. A lebegő és letapadt sejteket tripszinezéssel gyűjtöttük össze, és PBS-sel háromszor mostuk. Az 1 ml-es aliquotokat centrifugáltuk (3 g). Az üledéket 25 μΙ tápközeg és 100 pg/ml akridinnarancsot és 100 pg/ml etidium-bromidot tartalmazó, PBS-sel készített festékelegy keverékében újraszuszpendáltuk, és óvatosan összekevertük. Az elegyből 10 μΙ-t helyeztünk a mikroszkóp tárgylemezére, és 22 mm²-es fedőlemezzel lefedtük, majd 40-szeres nagyítású száraz tárgylencsével ráeső fényű megvilágítás alatt kombinációs szűrővel vizsgáltuk.

Egy független megfigyelő, aki a minták azonosságát nem ismerte, legalább 100 sejtet jegyzett fel mintánként. Az aprotótikus sejteket az akridin-naranccsal vagy etidium-bromiddal megfestett kromatinmagban látható kondenzációja révén azonosítottuk. Az eredményeket a 4. táblázatban foglaljuk össze.

HU 227 153 Β1

4. táblázat

A vegyületek apoptózisra kifejtett hatásai

	Morfológia	DNS-fragmentáció
példa	apoptózisos sejtek %-a (1 μΜ)	FS (100 μΜ)	EC₅₀ (μΜ)
1.	88	4,2	29
2.		5,4
3.		8,5
4.		3,9
38.			15

Az apoptózist a sejtlizátumokban lévő fragmentálódott DNS mennyisége alapján is meghatároztuk. Röviden, az SW-480 vastagbél-adenokarcinóma sejteket 96 rezervoáros mikrotitrálólemezekre (MTP) oltottuk le 10 000 sejt/rezervoár sűrűségben 180 μΙ térfogatban, és 24 órán keresztül inkubáltuk. A sejteket ezután a megfelelően hígított vegyület 20 μΙ aliquotjaival kezeltük, és további 48 órán keresztül inkubáltuk.

Az inkubálás után a mintákat az alábbi lépésekkel állítottuk elő. Az MTP-t 15 percen keresztül centrifugáltuk 1000 fordulat/perccel, és a felülúszót az MTP gyors megfordításával óvatosan eltávolítottuk. A sejtüledéket az egyes rezervoárokban 200 μΙ lízispufferrel újraszuszpendáltuk, és 45 percen keresztül inkubáltuk szobahőmérsékleten, hogy a sejteket lizáljuk. A lizátumokat ezután 15 percen keresztül centrifugáltuk 1000 fordulat/perccel, és a felülúszóból (citoplazmafrakció) 20 μΙ aliquotokat vittünk át a sztreptavidinnel bevont MTP-be elemzés céljából. Ügyeltünk arra, hogy a lizált üledéket (sejtmagok, amelyek nagy móltömegű fragmentáció nélküli DNS-t tartalmaznak) ne rázzuk fel az MTP-ben. A mintákat azonnal elemeztük, mivel a 4 °C-on vagy -20 °C-on történő tárolás csökkenti az ELISA-jeleket.

A mintákat ezután egy DNS-fragmentálási vizsgálat előírásai szerint feldolgoztuk, és meghatároztuk a dózis-hatás görbéket az optikai sűrűség mért értékei alapján. A DNS mennyiségi meghatározását kereskedelmi forgalomból beszerezhető fotometriás enzim-immunvizsgálattal végeztük (gyártó: Mannheim-Boehringer „Cell Death Detection ELISAP^|us”). A vizsgálat kvantitatív szendvics-enzim-immunteszt elven alapul, DNS, illetve hisztonok elleni egér monoklonális antitestek alkalmazásával. Ez lehetővé teszi a sejtlizátumok citoplazmatikus frakciójában lévő mono- és oligonukleoszómák specifikus meghatározását. A vizsgálati eljárás (röviden) a következő. A mintát (sejtlizátum, szérum, tenyészet-felülúszó stb.) sztreptavidinnel bevont MTP-re helyezzük. Ezután antihiszton-biotin és antiDNS-POD elegyét adjuk hozzá, és 2 órán keresztül inkubáljuk. Az inkubáció alatt az antihiszton antitest a nukleoszómák hisztonkomponenséhez kötődik, és ezzel egyidejűleg az immunkomplexet a sztreptavidinnel bevont MTP-hez rögzíti a biotinon keresztül. Ezenkívül, az anti-DNS-POD antitest reagál a nukleoszómák

DNS-komponensével. A nem kötődött antitestek mosással történő eltávolítása után a nukleoszómák mennyiségét az immunkomplexben visszamaradó POD mérésével határozzuk meg. A POD mennyiségét fotometriásan határozzuk meg, szubsztrátként ABTS® (2,2’-azino-di[3-etil-benztiazolon-szulfonát])* alkalmazásával.

Minden egyes vizsgált vegyületre vonatkozóan meghatároztuk az apoptózisválaszra jellemző stimulálási hányadost (FS=ODmax/ODveh). Az EC₅₀-értékeket vagy specifikusan, adatelemző szoftverrel, vagy becslés révén határoztuk meg az egyes vegyületek hatékony koncentrációtartománya alapján (ECR=minimális hatékony dózis - a csúcshatás kiváltásához szükséges minimális dózis). A vizsgált vegyületekre kapott fenti FS- és EC₅₀-értékeket a 4. táblázat tartalmazza.

Ezenkívül, a DNS-fragmentációs teszt alkalmazásával az 1. példa szerinti vegyületre meghatároztuk a dózis-hatás összefüggést. Az adatokat az 5. táblázatban közöljük.

5. táblázat

Dózis (μΜ)	Apoptózisszint (átlagos OD-érték±SD)
0,5	0,186±0,008
1,0	0,207±0,061
5,0	0,208±0,073
10	0,296±0,050
50	0,500±0,048
100	0,633±0,053
500	0,659±0,012

A találmány szerinti vegyületeket gyógyászatilag elfogadható hordozóanyagokkal szokásos módon egységdózis formává alakíthatjuk, így a rákot megelőző stádiumban lévő léziók terápiáját igénylő beteg időközönként (például naponta egyszer vagy többször) beveheti a találmány szerinti vegyületet. A találmány szerinti vegyületek pontos kezdő dózisát ésszerű kísérlettel határozhatjuk meg. Szakember számára nyilvánvaló, hogy a kezdő dózisnak olyan vérplazma-koncentrációt kell biztosítania, amely megközelíti a találmány szerinti vegyület IC₅₀-értékének egy bizonyos százalékát, amely százalék a kemopreventív vagy kemoterápiás javallottól függ. A kezdeti dózis kiszámításánál több tényezőt figyelembe kell venni, például az adott vegyület adagolási formáját és az adagolás módját, például orális vagy intravénás. Például, ha feltételezzük, hogy egy beteg átlagos vérkeringési rendszerének térfogata körülbelül 4 liter, akkor a találmány szerinti vegyületek IC₅₀-értékei alapján a vegyületek dózisa körülbelül 0,6 mg-4,0 g intravénás adagolás esetén, hogy a keringési rendszerben az IC₅₀-koncentrációval ekvivalens koncentrációt elérjük.

A találmány szerinti vegyületek a cGMP-specifikus PDE-inhibitorok is, az US 09/046739 számon 1998. március 24-én benyújtott szabadalmi leírás kitanítása szerint. A vegyületek foszfodiészterázaktivitásra kifej16

HU 227 153 Β1 tett inhibitor hatását egy tumorsejtvonalból, például ΗΤ-29-ből vagy SW-480-ból izolált enzim alkalmazásával vizsgálhatjuk. A foszfodiészterázaktivitást szakember számára ismert módszerek alkalmazásával határozhatjuk meg, például a PDE5 enzim szubsztrátjaként radioaktív ³H-ciklikus GMP-t (cGMP) (ciklikus 3’,5’-guanozin-monofoszfát) alkalmazó eljárással [Thompson, W. J., Teraski, W. L., Epstein, P. M., Strada, S. J., Advances in Cyclic Nucleotide Research, 10, 69-92 (1979), amelynek tartalma hivatkozásként leírásunk részét képezi]. Röviden, a ³H-cGMP szubsztrát meghatározott specifikus aktivitású oldatát [0,2 μΜ; 100 000 cmp; amely 40 mM Tris-HCI-ot (pH=8,0), 5 mM MgCI₂-ot és 1 mg/ml BSA-t tartalmaz] a vizsgálandó vegyülettel keverjük össze összesen 400 μΙ térfogatban. Az elegyet 30 °C-on 10 percen keresztül inkubáljuk HT-29 sejtekből izolált részlegesen tisztított cGMP-specifikus PDE-vel. A reakciókat például a reakcióelegy 75 másodpercen keresztüli forralásával állítjuk le. Jégen történő hűtés után 100 μΙ 0,5 mg/ml koncentrációjú kígyóméreg oldatot (O. Hannah méreg, kapható a Sigma cégtől) adunk hozzá, és 30 °C-on 10 percen keresztül inkubáljuk. A reakciót ezután egy alkohol, például 1 ml 100%-os metanol hozzáadásával állítjuk le. A tesztmintákat anioncserélő kromatográfiás oszlopra visszük fel (1 ml Dowex, gyártja az Aldrich) és 1 ml 100%-os metanollal mossuk. Az oszlopon áttörő főfrakcióban és mosófolyadékban lévő radioaktivitás mennyiségét ezután szcintillációs számlálóval meghatározzuk. A PDE5 gátlásának mértékét úgy határozzuk meg, hogy kiszámítjuk a hatóanyaggal kezelt reakcióelegyekben lévő radioaktivitás mennyiségét, majd ezt összehasonlítjuk egy kontrollmintával (olyan reakcióeleggyel, amelyből hiányzik a vizsgálandó vegyület).

A fenti vizsgálati eljárások alkalmazásával az 1. példa szerinti cGMP-specifikus PDE-inhibitor IC₅₀-értékét 0,68 μΜ-nek találtuk HT29 sejtextraktumok felhasználásával.

Nyilvánvaló, hogy a találmány szerinti eljárások, készítmények és alkalmazások részleteiben különféle változtatásokat és módosításokat lehet eszközölni anélkül, hogy a találmány eredeti szellemétől eltérnénk, amelyet az alábbi igénypontokban határozunk meg.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. (I) általános képletű vegyület - a képletben

R₁ jelentése egymástól függetlenül hidrogén-, halogénatom, rövid szénláncú alkil-, rövid szénláncú alkoxi-, amino-, (rövid szénláncú alkil)-amino-, di(rövid szénláncú alkil)-amino-, (rövid szénláncú alkil)-merkapto-, (rövid szénláncú alkil)-szulfonil-, ciano-, karbamoil-, karboxil-, merkapto-, -SO₃H vagy hidroxilcsoport;

R₂ jelentése hidrogénatom vagy rövid szénláncú alkilcsoport;

R₃ jelentése hidrogén-, halogénatom, amino-, hidroxil-, (rövid szénláncú alkiI)-amino- vagy di(rövid szénláncú alkil)-amino-csoport;

R₄ jelentése hidrogénatom, vagy

R₃ és R₄ jelentése együttesen oxigénatom;

R₅ és R₆ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, rövid szénláncú alkil-, hidroxilcsoporttal szubsztituált rövid szénláncú alkil-, amino-(rövid szénláncú alkil)-, (rövid szénláncú alkil)-amino-(rövid szénláncú alkil)-, -(rövid szénláncú alkil)-amino-di(rövid szénláncú alkil)-, -(rövid szénláncú alkil)-nitril-, -CO₂H, -C(O)NH₂vagy 2-6 szénatomos aminosavból származó csoport;

R₇ jelentése egymástól függetlenül hidrogén-, halogénatom, amino-(rövid szénláncú alkil)-, rövid szénláncú alkoxi-, rövid szénláncú alkil-, hidroxil-, amino-, (rövid szénláncú alkil)-amino-, di(rövid szénláncú alkil)amino-, -CO₂H, -SO₃H, -SO₂NH₂ vagy -SO₂-(rövid szénláncú alkil);

m és n jelentése egész szám, amelynek értéke egymástól függetlenül 0-3;

Y jelentése kinolinil-, izokinolinil-, piridil-, pirimidinil-, pirazinil-, imidazolil-, indolil-, benzimidazolil-, triazinil-, tetrazoliI-, tiofenil-, furanil-, tiazoliI-, pirazoliI- vagy pirrolilcsoport, vagy ezek szubsztituált változatai, amelyek halogénatom, rövid szénláncú alkil-, rövid szénláncú alkoxi-, amino-, (rövid szénláncú alkil)-amino-, di(rövid szénláncú alkil)-amino-, hidroxil-, -SO₂-(rövid szénláncú alkil)- és -SO₂NH₂ csoport közül választott egy vagy két szubsztituenst tartalmaznak, és a rövid szénláncú csoportok 1-8 szénatomos csoportot jelentenek és farmakológiailag alkalmazható sói.
2. Az 1. igénypont szerinti vegyület, ahol Y jelentése piridil- vagy vagy kinolinilcsoport.
3. Az 1. igénypont szerinti vegyület, ahol R·, jelentése halogénatom, rövid szénláncú alkoxi-, amino-, hidroxil-, (rövid szénláncú alkil)-amino- vagy és di(rövid szénláncú alkil)-amino-csoport.
4. A 3. igénypont szerinti vegyület, ahol R₁ jelentése halogénatom, rövid szénláncú alkoxi-, amino- vagy hidroxilcsoport.
5. Az 1. igénypont szerinti vegyület, ahol R₂ jelentése rövid szénláncú alkilcsoport.
6. A 4. igénypont szerinti vegyület, ahol R₂ jelentése rövid szénláncú alkilcsoport.
7. Az 1. igénypont szerinti vegyület, ahol R₃ jelentése hidrogén-, halogénatom, hidroxil-, amino-, (rövid szénláncú alkil)-amino- vagy di(rövid szénláncú alkil)amino-csoport.
8. A 6. igénypont szerinti vegyület, ahol R₃ jelentése hidrogén-, halogénatom, hidroxil-, amino-, (rövid szénláncú alkil)-amino- vagy di(rövid szénláncú alkil)amino-csoport.
9. A 7. igénypont szerinti vegyület, ahol R₃ jelentése hidrogénatom, hidroxil- vagy (rövid szénláncú alkil)amino-csoport.
10. A 8. igénypont szerinti vegyület, ahol R₃ jelentése hidrogénatom, hidroxil- vagy (rövid szénláncú alkil)amino-csoport.
11. Az 1. igénypont szerinti vegyület, ahol R₅ és R₆jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, hidroxilcsoporttal szubsztituált rövid szénláncú alkil-, amino(rövid szénláncú alkil)-, (rövid szénláncú alkil)-amino17

HU 227 153 Β1 (rövid szénláncú alkil)-, -(rövid szénláncú alkil)-aminodi(rövid szénláncú alkil)-, -CO₂H vagy -C(O)NH₂ csoport.
12. A 10. igénypont szerinti vegyület, ahol R₅ és R₆jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, hidroxilcsoporttal szubsztituált rövid szénláncú alkil-, amino-(rövid szénláncú alkil)-, (rövid szénláncú alkil)-amino-(rövid szénláncú alkil)-, -(rövid szénláncú alkil)-amino-di(rövid szénláncú alkil)-, -CO₂H vagy -C(O)NH₂ csoport.
13. Az 1. igénypont szerinti vegyület, ahol R₅ és R₆jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, hidroxilcsoporttal szubsztituált rövid szénláncú alkil-, (rövid szénláncú alkil)-amino-(rövid szénláncú alkil)-, -(rövid szénláncú alkil)-amino-di(rövid szénláncú alkil)-, -CO₂H vagy -C(O)NH₂ csoport.
14. A 12. igénypont szerinti vegyület, ahol R₅ és R₆jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, hidroxilcsoporttal szubsztituált rövid szénláncú alkil-, -(rövid szénláncú alkil)-amino-di(rövid szénláncú alkil)-, -CO₂H vagy -C(O)NH₂ csoport.
15. Az 1. igénypont szerinti vegyület, ahol R₇ jelentése egymástól függetlenül hidrogén-, halogénatom, rövid szénláncú alkoxi-, hidroxil-, amino-, (rövid szénláncú alkil)-amino-, di(rövid szénláncú alkil)-amino-, -CO₂H, -SO₃H, -SO₂NH₂, amino-(rövid szénláncú alkil)- vagy -SO₂-(rövid szénláncú al ki I )-csoport.
16. A 4. igénypont szerinti vegyület, ahol R₇ jelentése egymástól függetlenül hidrogén-, halogénatom, rövid szénláncú alkoxi-, hidroxil-, amino-, (rövid szénláncú alkil)-amino-, di(rövid szénláncú alkil)-amino-, -CO₂H, -SO₃H, -SO₂NH₂, amino-(rövid szénláncú alkil)- vagy -SO₂-(rövid szénláncú al ki I )-csoport.
17. Az 1. igénypont szerinti vegyület, ahol R₇ jelentése egymástól függetlenül hidrogén-, halogénatom, rövid szénláncú alkoxi-, hidroxil-, amino-, -CO₂H, -SO₃H, -SO₂NH₂, amino-(rövid szénláncú alkil)- vagy -SO₂-(rövid szénláncú alkil)-csoport.
18. A 14. igénypont szerinti vegyület, ahol R₇ jelentése egymástól függetlenül hidrogén-, halogénatom, rövid szénláncú alkoxi-, hidroxil-, amino-, -CO₂H, -SO₃H, -SO₂NH₂, amino-(rövid szénláncú alkil)- vagy -SO₂-(rövid szénláncú alkil)-csoport.
19. A 17. igénypont szerinti vegyület, ahol az R₇szubsztituensek legalább egyike orto- vagy para-helyzetű.
20. A 18. igénypont szerinti vegyület, ahol az R₇szubsztituensek legalább egyike orto- vagy para-helyzetű.
21. A 19. igénypont szerinti vegyület, ahol az R₇szubsztituensek legalább egyike orto-helyzetű.
22. A 20. igénypont szerinti vegyület, ahol az R₇szubsztituensek legalább egyike orto-helyzetű.
23. Az 1. igénypont szerinti vegyület, ahol Y jelentése kinolinil-, izokinolinil-, piridil-, pirimidinil- vagy pirazinilcsoport vagy ezek megadott módon szubsztituált változata.
24. A 18. igénypont szerinti vegyület, ahol Y jelentése kinolinil-, izokinolinil-, piridil-, pirimidinil- vagy pirazinilcsoport vagy ezek megadott módon szubsztituált változata.
25. A 23. igénypont szerinti vegyület, ahol az Y csoport rövid szénláncú alkoxi-, amino-, (rövid szénláncú alkil)-amino-, di(rövid szénláncú alkil)-amino-, hidroxil-, -SO₂-(rövid szénláncú alkil)- és -SO₂NH₂ csoport közül választott egy vagy két szubsztituenssel van szubsztituálva.
26. A 24. igénypont szerinti vegyület, ahol az Y csoport rövid szénláncú alkoxi-, amino-, (rövid szénláncú alkil)-amino-, di(rövid szénláncú alkil)-amino-, hidroxil-, -SO₂-(rövid szénláncú alkil)- és -SO₂NH₂ csoport közül választott egy vagy két szubsztituenssel van szubsztituálva.
27. A 25. igénypont szerinti vegyület, ahol az Y csoport rövid szénláncú alkoxi-, di(rövid szénláncú alkil)amino-, hidroxil-, -SO₂-(rövid szénláncú alkil)- és -SO₂NH₂ csoport közül választott egy vagy két szubsztituenssel van szubsztituálva.
28. A 26. igénypont szerinti vegyület, ahol az Y csoport rövid szénláncú alkoxi-, difrövid szénláncú alkil)amino-, hidroxil-, -SO₂-(rövid szénláncú alkil)- és -SO₂NH₂ csoport közül választott egy vagy két szubsztituenssel van szubsztituálva.
29. Gyógyászati készítmény, amely farmakológiailag alkalmazható hordozóanyagot és egy 1. igénypont szerinti (I) általános képletű vegyületet vagy annak farmakológiailag alkalmazható sóját mint hatóanyagot tartalmaz.
30. A 29. igénypont szerinti gyógyászati készítmény, ahol az (I) általános képletben Y jelentése piridilvagy vagy kinolinilcsoport.
31. A 29. igénypont szerinti gyógyászati készítmény, ahol az (I) általános képletben R·, jelentése halogénatom, rövid szénláncú alkoxi-, amino-, hidroxil-, (rövid szénláncú alkil)-amino- vagy és di(rövid szénláncú alkil)-amino-csoport.
32. A 31. igénypont szerinti gyógyászati készítmény, ahol az (I) általános képletben R-| jelentése halogénatom, rövid szénláncú alkoxi-, amino-vagy hidroxilcsoport.
33. A 29. igénypont szerinti gyógyászati készítmény, ahol az (I) általános képletben R₂ jelentése rövid szénláncú alkilcsoport.
34. A 32. igénypont szerinti gyógyászati készítmény, ahol az (I) általános képletben R₂ jelentése rövid szénláncú alkilcsoport.
35. A 29. igénypont szerinti gyógyászati készítmény, ahol az (I) általános képletben R₃ jelentése hidrogén-, halogénatom, hidroxil-, amino-, (rövid szénláncú alkil)-amino- vagy di(rövid szénláncú alkil)-aminocsoport.
36. A 34. igénypont szerinti gyógyászati készítmény, ahol az (I) általános képletben R₃ jelentése hidrogén-, halogénatom, hidroxil-, amino-, (rövid szénláncú alkil)amino- vagy di(rövid szénláncú alkil)-amino-csoport.
37. A 35. igénypont szerinti gyógyászati készítmény, ahol az (I) általános képletben R₃ jelentése hidrogénatom, hidroxil- vagy (rövid szénláncú alkil)-amino-csoport.
38. A 36. igénypont szerinti gyógyászati készítmény, ahol az (I) általános képletben R₃ jelentése hid18

HU 227 153 Β1 rogénatom, hidroxil- vagy (rövid szénláncú alkil)-amino-csoport.
39. A 29. igénypont szerinti gyógyászati készítmény, ahol az (I) általános képletben R₅ és R₆ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, hidroxilcsoporttal szubsztituált rövid szénláncú alkil-, amino-(rövid szénláncú alkil)-, (rövid szénláncú alkil)-amino-(rövid szénláncú alkil)-, -(rövid szénláncú alkil)-aminodifrövid szénláncú alkil)-, -CO₂H vagy -C(O)NH₂ csoport.
40. A 38. igénypont szerinti gyógyászati készítmény, ahol az (I) általános képletben R₅ és R₆ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, hidroxilcsoporttal szubsztituált rövid szénláncú alkil-, amino(rövid szénláncú alkil)-, (rövid szénláncú alkil)-amino(rövid szénláncú alkil)-, -(rövid szénláncú alkil)-aminodifrövid szénláncú alkil)-, -CO₂H vagy-C(O)NH₂ csoport.
41. A 29. igénypont szerinti gyógyászati készítmény, ahol az (I) általános képletben R₅ és R₆ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, hidroxilcsoporttal szubsztituált rövid szénláncú alkil-, (rövid szénláncú alkil)-amino-(rövid szénláncú alkil)-, -(rövid szénláncú alkil)-amino-di(rövid szénláncú alkil), -CO₂H vagy -C(O)NH₂ csoport.
42. A 40. igénypont szerinti gyógyászati készítmény, ahol az (I) általános képletben R₅ és R₆ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, hidroxilcsoporttal szubsztituált rövid szénláncú alkil-, -(rövid szénláncú alkil)-amino-di(rövid szénláncú alkil)-, -CO₂H vagy -C(O)NH₂ csoport.
43. A 29. igénypont szerinti gyógyászati készítmény, ahol az (I) általános képletben R₇ jelentése egymástól függetlenül hidrogén-, halogénatom, rövid szénláncú alkoxi-, hidroxil-, amino-, (rövid szénláncú alkil)amino-, difrövid szénláncú alkil)-amino-, -CO₂H, -SO₃H, -SO₂NH₂, amino-(rövid szénláncú alkil)- vagy -SO₂-(rövid szénláncú alkil)-csoport.
44. A 42. igénypont szerinti gyógyászati készítmény, ahol az (I) általános képletben R₇ jelentése egymástól függetlenül hidrogén-, halogénatom, rövid szénláncú alkoxi-, hidroxil-, amino-, (rövid szénláncú alkil)amino-, di(rövid szénláncú alkil)-amino-, -CO₂H, -SO₃H, -SO₂NH₂, amino-(rövid szénláncú alkil)- vagy -SO₂-(rövid szénláncú alkil)-csoport.
45. A 29. igénypont szerinti gyógyászati készítmény, ahol az (I) általános képletben R₇ jelentése egymástól függetlenül hidrogén-, halogénatom, rövid szénláncú alkoxi-, hidroxil-, amino-, -CO₂H, -SO₃H, -SO₂NH₂, amino-(rövid szénláncú alkil)- vagy -SO₂(rövid szénláncú alkil)-csoport.
46. A 44. igénypont szerinti gyógyászati készítmény, ahol az (I) általános képletben R₇ jelentése egymástól függetlenül hidrogén-, halogénatom, rövid szénláncú alkoxi-, hidroxil-, amino-, -CO₂H, -SO₃H, -SO₂NH₂, amino-(rövid szénláncú alkil)- vagy -SO₂(rövid szénláncú alkil)-csoport.
47. A 45. igénypont szerinti gyógyászati készítmény, ahol az (I) általános képletben az R₇ szubsztituensek legalább egyike orto- vagy para-helyzetű.
48. A 46. igénypont szerinti gyógyászati készítmény, ahol az (I) általános képletben az R₇ szubsztituensek legalább egyike orto- vagy para-helyzetű.
49. A 47. igénypont szerinti gyógyászati készítmény, ahol az (I) általános képletben az R₇ szubsztituensek legalább egyike orto-helyzetű.
50. A 48. igénypont szerinti gyógyászati készítmény, ahol az (I) általános képletben az R₇ szubsztituensek legalább egyike orto-helyzetű.
51. A 29. igénypont szerinti gyógyászati készítmény, ahol az (I) általános képletben Y jelentése kinolinil-, izokinolinil-, piridil-, pirimidinil-vagy pirazinilcsoport vagy ezek megadott módon szubsztituált változata.
52. A 46. igénypont szerinti gyógyászati készítmény, ahol az (I) általános képletben Y jelentése kinolinil-, izokinolinil-, piridil-, pirimidinil-vagy pirazinilcsoport vagy ezek megadott módon szubsztituált változata.
53. Az 51. igénypont szerinti gyógyászati készítmény, ahol az (I) általános képletben az Y csoport rövid szénláncú alkoxi-, amino-, (rövid szénláncú alkil)amino-, di(rövid szénláncú alkil)-amino-, hidroxil-, -SO₂-(rövid szénláncú alkil)- és -SO₂NH₂ csoport közül választott egy vagy két szubsztituenssel van szubsztituálva.
54. Az 52. igénypont szerinti gyógyászati készítmény, ahol az (I) általános képletben az Y csoport rövid szénláncú alkoxi-, amino-, (rövid szénláncú alkil)-amino-, difrövid szénláncú alkil)-amino-, hidroxil-, -SO₂-(rövid szénláncú alkil)- és -SO₂NH₂ csoport közül választott egy vagy két szubsztituenssel van szubsztituálva.
55. Az 51. igénypont szerinti gyógyászati készítmény, ahol az (I) általános képletben az Y csoport rövid szénláncú alkoxi-, difrövid szénláncú alkil)-amino-, hidroxil-, -SO₂-(rövid szénláncú alkil)- és -SO₂NH₂csoport közül választott egy vagy két szubsztituenssel van szubsztituálva.
56. Az 52. igénypont szerinti gyógyászati készítmény, ahol az (I) általános képletben az Y csoport rövid szénláncú alkoxi-, di(rövid szénláncú alkil)-amino-, hidroxil-, -SO₂-(rövid szénláncú alkil)- és -SO₂NH₂csoport közül választott egy vagy két szubsztituenssel van szubsztituálva.
57. Az 1. igénypont szerinti (I) általános képletű vegyület vagy farmakológiailag alkalmazható sója hatékony mennyiségének alkalmazása neoplázia kezelésére alkalmas gyógyszer előállítására.
58. Az 57. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az (I) általános képletben Y jelentése piridil- vagy vagy kinolinilcsoport.
59. Az 57. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az (I) általános képletben R₁ jelentése halogénatom, rövid szénláncú alkoxi-, amino-, hidroxil-, (rövid szénláncú alkil)-amino- vagy és difrövid szénláncú alkil)-aminocsoport.
60. Az 58. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az (I) általános képletben R·, jelentése halogénatom, rövid szénláncú alkoxi-, amino- vagy hidroxilcsoport.
61. Az 57. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az (I) általános képletben R₂ jelentése rövid szénláncú alkilcsoport.

HU 227 153 Β1
62. A 60. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az (I) általános képletben R₂ jelentése rövid szénláncú alkilcsoport.
63. Az 57. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az (I) általános képletben R₃ jelentése hidrogén-, halogénatom, hidroxil-, amino-, (rövid szénláncú alkil)-aminovagy di(rövid szénláncú alkil)-amino-csoport.
64. A 62. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az (I) általános képletben R₃ jelentése hidrogén-, halogénatom, hidroxil-, amino-, (rövid szénláncú alkil)-aminovagy di(rövid szénláncú alkil)-amino-csoport.
65. A 63. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az (I) általános képletben R₃ jelentése hidrogénatom, hidroxil- vagy (rövid szénláncú alkil)-amino-csoport.
66. A 64. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az (I) általános képletben R₃ jelentése hidrogénatom, hidroxil- vagy (rövid szénláncú alkil)-amino-csoport.
67. Az 57. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az (I) általános képletben R₅ és R₆ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, hidroxilcsoporttal szubsztituált rövid szénláncú alkil-, amino-(rövid szénláncú alkil)-, (rövid szénláncú alkil)-amino-(rövid szénláncú alkil)-, -(rövid szénláncú alkil)-amino-di(rövid szénláncú alkil)-, -CO₂H vagy -C(O)NH₂ csoport.
68. A 64. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az (I) általános képletben R₅ és R@ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, hidroxilcsoporttal szubsztituált rövid szénláncú alkil-, amino-(rövid szénláncú alkil)-, (rövid szénláncú alkil)-amino-(rövid szénláncú alkil)-, -(rövid szénláncú alkil)-amino-di(rövid szénláncú alkil)-, -CO₂H vagy -C(O)NH₂ csoport.
69. Az 57. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az (I) általános képletben R₅ és R₆ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, hidroxilcsoporttal szubsztituált rövid szénláncú alkil-, (rövid szénláncú alkil)-amino-(rövid szénláncú alkil)-, -(rövid szénláncú alkil)-amino-di(rövid szénláncú alkil)-, -CO₂H vagy -C(O)NH₂ csoport.
70. A 68. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az (I) általános képletben R₅ és R₆ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, hidroxilcsoporttal szubsztituált rövid szénláncú alkil-, -(rövid szénláncú alkil)-aminodifrövid szénláncú alkil)-, -CO₂H vagy -C(O)NH₂ csoport.
71. Az 57. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az (I) általános képletben R₇ jelentése egymástól függetlenül hidrogén-, halogénatom, rövid szénláncú alkoxi-, hidroxil-, amino-, (rövid szénláncú alkil)-amino-, di(rövid szénláncú alkil)-amino-, -CO₂H, -SO₃H, -SO₂NH₂, amino-(rövid szénláncú alkil)- vagy -SO₂-(rövid szénláncú alkil)-csoport.
72. A 70. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az (I) általános képletben R₇ jelentése egymástól függetlenül hidrogén-, halogénatom, rövid szénláncú alkoxi-, hidroxil-, amino-, (rövid szénláncú alkil)-amino-, di(rövid szénláncú alkil)-amino-, -CO₂H, -SO₃H, -SO₂NH₂, amino-(rövid szénláncú alkil)- vagy -SO₂-(rövid szénláncú alkil)-csoport.
73. Az 57. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az (I) általános képletben R₇ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, rövid szénláncú alkoxi-, hidroxil-, amino-, -CO₂H, -SO₃H, -SO₂NH₂, amino-(rövid szénláncú alkil)- vagy -SO₂-(rövid szénláncú alkiI)-csoport.
74. A 73. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az (I) általános képletben az R₇ szubsztituensek legalább egyike orto- vagy para-helyzetű.
75. A 73. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az (I) általános képletben az R₇ szubsztituensek legalább egyike orto-helyzetű.
76. Az 1. igénypont szerinti (I) általános képletű vegyület vagy farmakológiailag alkalmazható sója hatékony mennyiségének alkalmazása daganatos sejtek szaporodásának gátlására alkalmas gyógyszer előállítására.
77. Az 1. igénypont szerinti (I) általános képletű vegyület vagy farmakológiailag alkalmazható sója hatékony mennyiségének alkalmazása apoptózis emberi sejtekben történő szabályozására alkalmas gyógyszer előállítására.
78. (Z)-5-Fluor-2-metil-(4-piridilidén)-3-(N-benzil)indenil-acetamid-hidroklorid.