HU225251B1

HU225251B1 - Absorbent article having channel

Info

Publication number: HU225251B1
Application number: HU0104531A
Authority: HU
Inventors: Tsutomu Murota
Original assignee: Procter & Gamble
Priority date: 1998-11-30
Filing date: 1999-11-26
Publication date: 2006-08-28
Also published as: KR20010080636A; EP1135089B1; JP2002531172A; EP1135089A1; DE69910248T2; HUP0104531A3; JP4879397B2; AU1173600A; KR100420817B1; CN1130181C; DE69910248D1; ES2201841T3; WO2000032145A1; CN1328439A; HUP0104531A2; CA2352091A1; AU752867B2; IL143126A; CA2352091C; TR200101531T2

Description

(57) Kivonat

A találmány tárgya abszorbens cikk, amely tartalmaz egy folyadékáteresztő fedőlapot (24), ehhez csatlakozó, folyadékot át nem eresztő hátlapot (26) és egy abszorbens magot (28) a fedőlap (24) és a hátlap (26) között elhelyezve, és a fedőlapon (24) az abszorbens magba (28) beterjedően legalább egy csatorna (36) van kialakítva, és a csatornának (36) egymáshoz képest eltérően összenyomott, legalább egy első része (60) és legalább egy második része (62) van és legalább egy határ van az első rész (60) és második rész (62) között, amelyben a határ lineáris határvonalak csoportját tartalmazza, és legalább egy lineáris határvonal a többi lineáris határvonalhoz képest nem párhuzamosan van elhelyezve.

HU 225 251 Β1

A leírás terjedelme 26 oldal (ezen belül 15 lap ábra)

HU 225 251 Β1

A találmány tárgya csatornával ellátott abszorbens cikk, mint például egészségügyi betét, gyermekpelenka vagy felnőttinkontinenciás termék. Pontosabban, a találmány csatornával ellátott olyan abszorbens cikkre vonatkozik, amely magában foglal legalább egy első részt és ehhez képest eltérő tömörítettségű legalább egy másik részt.

Az olyan abszorbens cikkek, mint például az egészségügyi betétek, pelenkák, felnőttinkontinenciás termékek jól ismertek. Az ilyen abszorbens cikkeknek van egy folyadékot áteresztő fedőlapjuk, egy folyadékot át nem eresztő hátlapjuk és a kettő között van egy abszorbens magjuk. Az abszorbens cikkeket úgy tervezik, hogy a fedőlapon keresztül az abszorbens magba beszívja a testfolyadékokat, mint például a vizeletet és a menzeszt. Az abszorbens cikkek fontos funkcióinak egyike, hogy felszívja és az abszorbens magban megtartsa a testfolyadékokat, és megelőzze az abszorbens magból a testfolyadékok kiszivárgását. Ezért az abszorbens magnak elegendő kapacitásúnak kell lennie, hogy felszívja és megtartsa a testfolyadékot. Azonban, a viselő néha azt tapasztalja, hogy a testfolyadék kiszivárog az abszorbens cikkből, és beszennyezi a viselő alsóneműjét és/vagy ruházatát. A testfolyadék szivárgása az abszorbens cikk hosszanti oldala mentén szokott bekövetkezni. Az abszorbens oldalszélessége jellemző módon rövidebb, mint a hosszúsága. Ennek következtében a testfolyadék az abszorbens cikk hosszanti oldalát könnyebben eléri, mint az oldaléleket. A testfolyadék nem mindig éri el az abszorbens cikk hosszanti oldalát, mielőtt lecserélik az abszorbens cikket. Azonban a viselő bizonytalanságot érez az abszorbens cikkben a testfolyadék szivárgásával kapcsolatban, amennyiben a testfolyadék majdnem eléri a hosszanti oldalt.

Abból a célból, hogy az abszorbens cikk hatékonyan felszívja a testfolyadékot anélkül, hogy a testfolyadék kiszivárogna az abszorbens cikkből, az abszorbens cikket a viselő testéhez szoros közelségben kell alkalmazni úgy, hogy az abszorbens cikk egy tervezett helyén tudja felfogni a testfolyadékot (például az abszorbens mag közepén). Például ezt el lehet érni az abszorbens cikk egy részének vastaggá tételével úgy, hogy az abszorbens mag szorosan helyezkedjék el a viselő testéhez. Azonban ez olyan érzetet kelt a viselőben, mintha nagy terjedelmű volna.

Abból a célból, hogy az abszorbens cikkből a testfolyadék-szivárgást megszüntessék, az abszorbens cikkeket csatornával szerelték fel. A csatornát például a fedőlap az abszorbens mag felé eső oldalának a sajtolásával alakítják ki. A sajtolás eredményeként az abszorbens mag és a fedőlap úgy deformálódik, hogy csatorna alakul ki. A fedőlapon végigfutó testfolyadék a csatornába áramlik, és inkább a csatornában folyik végig, mint folyamatosan végig a fedőlapon. Továbbá miután az abszorbens mag össze van sajtolva, és emiatt az abszorbens mag maradék területével szemben nagy sűrűségű felülete van, a csatornában áramló testfolyadék a nagy sűrűségű terület mentén hajlamos a diffúzióra. Továbbá az abszorbens cikk kedvezően kötődik a csatornánál. Ezért a préselt csatorna megfelelő helyzetben, mint például az abszorbens cikk ellenkező, hosszanti oldala mentén történő elhelyezése javítja az abszorbens cikk illeszkedését a viselő testéhez.

Törekvések történtek a csatornában történő testfolyadék-áramlás szabályozásának javítására. Például létezik az egészségügyi betét fedőlapján, az egészségügyi betét hosszanti, szemben lévő oldalai mentén préssajtolással kialakított barázdapárral ellátott abszorbens cikk. Ezeknek a barázdáknak, annak alján elrendezett kisebb és nagyobb sűrűségű, összenyomott területei vannak egymást váltva és annak hosszanti irányában egymástól elválasztva. Az alján jobban összetömörített területnek kisebb a magassága, mint a kevésbé összetömörített területé. Ilyen csatornát ismertetnek, például az 1997. 04. 28-án közzétett JP97/108262-A szabadalmi iratban és az ennek megfelelő EP-A-0 769 284 számú szabadalmi iratban. Azt állítják, hogy ez a szerkezet abból az elméletből ered, hogy a nagy mennyiségű testváladékok, ha befolytak a barázdákba, túl gyorsan terjedhetnek a barázdák mentén hosszanti irányban, és ezáltal megvédik az egészségügyi betét hosszanti irányú ellenkező oldaléléit, akárcsak a viselőnek az ezekkel az oldalélekkel érintkező fehérneműit, hogy bármilyen mennyiségű testváladékkal szennyeződjenek. Azonban a barázda alsó felületének egyenlőtlen geometriája van az egy sorban alternatív módon elrendezett, jobban összetömörített terület és a kevésbé összetömörített terület következtében. Ezért a testfolyadék nem tud egyenletesen végigjutni a barázda alsó felülete mentén. Ez a barázdában történő testfolyadék-áramlás túlzott akadályozásához vezet és a barázda nem működhet a csatorna irányában a folyadék-áramlással szembeni eredeti elvárásnak megfelelően.

Az abszorbens cikken kialakított csatornaszerkezeti integritását is fenn kell tartani ameddig csak lehetséges az abszorbens cikk használati ideje alatt. A csatornarész fedőlapját, jellemző módon, a fedőlap és az abszorbens mag között hő, hő és nyomás és/vagy ragasztó alkalmazásával az abszorbens maghoz erősítik. Azonban a csatornarész fedőlapja néha elválik az abszorbens magtól, például az abszorbens cikk csavarodása által okozott, a csatornarészre ható lehántóerő következtében. Végül is, a csatorna elveszti az alakját, és nem működik az eredeti elvárások szerint.

Az előzőeket alapul véve szükség van csatornával ellátott olyan abszorbens cikkre, amelyben a csatorna szabályozott, azonban egyenletes testfolyadék-áramlást biztosít a csatornában. Ugyancsak szükség van csatornával ellátott olyan abszorbens cikkre, amiben az abszorbens cikkben kialakított csatorna szerkezeti integritása fennmarad ameddig csak lehetséges az abszorbens cikk alkalmazási ideje alatt. A jelenlegi ismert megoldások egyike sem biztosítja találmányunk összes előnyét és hasznát.

A találmány tárgya abszorbens cikk, amely tartalmaz egy folyadékáteresztő fedőlapot, ehhez csatlakozó, folyadékot át nem eresztő hátlapot és egy abszorbens magot a fedőlap és a hátlap között elhelyezve, és

HU 225 251 Β1 a fedőlapon az abszorbens magba beterjedően legalább egy csatorna van kialakítva, a csatornának egymáshoz képest eltérően összenyomott, legalább egy első része és legalább egy második része van és legalább egy határ van az első és második rész között, amelyben a határ lineáris határvonalak csoportját tartalmazza, és legalább egy lineáris határvonal a többi lineáris határvonalhoz képest nem párhuzamosan van elhelyezve.

A találmány szerinti megoldást kiviteli példák révén rajzok segítségével ismertetjük, ahol az 1. ábrán a találmány szerinti abszorbens cikk perspektivikus képe látható a szerkezet egy részének kivágásával, a 2. ábrán az abszorbens cikknek az 1. ábra ll-ll vonalában vett töredék keresztmetszeti képe látható, a 3. ábrán az 1. ábra szerinti csatornamegvalósítás felülnézeti képe látható, a 4. ábrán az 1. ábrán látható csatorna töredék perspektivikus képe látható, az 5. ábrán az 1. ábra szerinti csatorna egy másik alternatív megoldásának felülnézeti képe látható, a 6. ábrán az 1. ábra szerinti csatorna egy másik alternatív megoldásának felülnézeti képe látható, a 7. ábrán az 1. ábra szerinti csatorna egy másik alternatív megoldásának felülnézeti képe látható, a 8. ábrán a 7. ábrán bemutatott csatornával ellátott abszorbens cikk töredék keresztmetszeti képe látható, a 9. ábrán az 1. ábra szerinti csatorna egy másik alternatív megoldásának felülnézeti képe látható, a 10. ábrán az 1. ábra szerinti csatorna egy másik alternatív megoldásának felülnézeti képe látható, a 11. ábrán az 1. ábra szerinti csatorna egy másik alternatív megoldásának felülnézeti képe látható, a 12. ábrán a találmány szerinti abszorbens cikk más alternatív megvalósításának perspektivikus képe látható, a 13. ábrán az abszorbens cikknek a 12. ábra ll-ll vonala mentén vett töredék keresztmetszeti képe látható, a 14. ábrán a 12. ábra szerinti csatorna egy megvalósításának a felülnézeti képe látható, a 15. ábrán a 12. ábra szerinti csatorna töredék perspektivikus képe látható, a 16. ábrán a 12. ábra szerinti csatorna egy alternatív kivitelezésének a felülnézeti képe látható, a 17. ábrán a 16. ábra szerinti csatorna töredék perspektivikus képe látható, a 18. ábrán a 12. ábra szerinti csatorna egy másik alternatív kivitelezésének felülnézeti képe látható, és a 19. ábrán a 12. ábra szerinti csatorna egy további alternatív kivitelezésének felülnézeti képe látható.

A szóhasználatban a „tartalmaz” azt jelenti, hogy további lépéseket és más elemeket adhatunk hozzá, amelyek nincsenek hatással a végeredményre. A kifejezés magában foglalja az „abból áll és a „lényegében abból áll” kifejezéseket.

Az ábrákra vonatkozólag a találmányt előnyös, de nem korlátozó jellegű megvalósításokon keresztül mutatjuk be.

Az 1. ábrán látható az abszorbens cikk, például egy egészségügyi betét, a találmány szerinti 20 egészségügyi betét, a felépítésének világosabb bemutatása céljából kivágott szerkezeti résszel, A 20 egészségügyi betétet a vaginális, mint például menstruációs váladékok összegyűjtésére alkalmazzák a viselő ruházatának ilyen váladékokkal történő beszennyeződésének megelőzésére. Az 1. ábrán látható módon, a 20 egészségügyi betétnek két középvonala van, egy elsődleges hosszanti irányú L középvonala és egy elsődleges keresztirányú középvonala (az ábrán nem látszik). A szóhasználatban a „hosszanti” olyan vonalat, tengelyt vagy irányt jelent a 20 egészségügyi betét síkjában, amely általában olyan vízszintes síkhoz igazodik (azaz megközelítőleg párhuzamos vele), amely az álló felhasználót bal és jobb testfélre osztja, amikor a 20 egészségügyi betétet viselik, szóhasználatban a „keresztirány”, „oldalirány” vagy „szélesség” egymással felcserélhető, és olyan vonalat, tengelyt vagy irányt jelent, amely a 20 egészségügyi betét síkjában fekszik és a hosszanti irányra merőleges. A 20 egészségügyi betétnek két különálló 30 hosszanti oldalsó élei, két különálló 32 keresztirányú vagy végélei (vagy „végei”) is vannak, amelyek együtt képezik a 20 egészségügyi betét 34 peremét.

A 20 egészségügyi betét alapvetően két felületet foglal magában, egy testtel érintkező 20A folyadékáteresztő felületet vagy „testfelületet”, amelyet szándék szerint a viselő testével szomszédosán viselnek, és egy folyadékot át nem eresztő 20B ruházat felőli felületet (az 1. ábrán nem látszik). A 20A testfelület egy folyadékáteresztő 24 fedőlapot tartalmaz és a folyadékot át nem eresztő 20B ruházat felőli felület egy folyadékot át nem eresztő 26 hátlapot tartalmaz, amely a 24 fedőlaphoz kapcsolódik. A 20 egészségügyi betét tartalmaz egy 28 abszorbens magot a 24 fedőlap és a 26 hátlap között elhelyezve. A 20 egészségügyi betét a 20A testfelületen 36 csatornákat tartalmaz még.

A 2. ábrán a 20 egészségügyi betét önálló összetevői láthatók. A 20 egészségügyi betétnek legalább három főkomponense van, a 24 fedőlap, a 26 hátlap és a 28 abszorbens mag a kettő között elhelyezve. A 24 fedőlapot, a 26 hátlapot és a 28 abszorbens magot a szakterületen ismert különböző alakzatban lehet összeszerelni (köztük a rétegelt vagy „szendvics”-konfigurációk és göngyölt vagy „cső” alakzatok). A 2. ábrán egy szendvicsszerkezetbe kiszerelt 20 egészségügyi betét előnyös megvalósítását láthatjuk, amelyben a 24 fedőlapnak és a 26 hátlapnak általában nagyobb

HU 225 251 Β1 hosszanti és szélességi méretei vannak, mint a 28 abszorbens magnak. A 24 fedőlap és a 26 hátlap a 28 abszorbens mag élein túlnyúlik, kialakítva a 34 peremrészeit. A 24 fedőlap előnyösen a 28 abszorbens mag test felőli oldalához kapcsolódik és a 26 hátlap előnyösen a 28 abszorbens mag ruházat felőli oldalához kapcsolódik. A 24 fedőlapot és a 26 hátlapot a 28 abszorbens maghoz erre a célra a szakterületen ismert bármely alkalmas eszközzel csatlakoztathatjuk, mint például nyílt mintázatú ragasztással. A 24 fedőlap és a 26 hátlap részeit, amelyek túlnyúlnak a 28 abszorbens mag élein, előnyösen egymáshoz is csatlakoztatjuk. A 24 fedőlapnak és a 26 hátlapnak ezeket a részeit szintén a szakterületen ismert bármely alkalmas módszerrel csatlakoztatjuk egymáshoz. Előnyös esetben, a bemutatott kivitelezésben a 24 fedőlapnak és 26 hátlapnak ezeket a részeit, a 28 abszorbens mag élein túlnyúló lényegében teljes részén, ragasztó alkalmazásával erősítjük egymáshoz, és egy hullámosított tömítéssel vesszük körbe a 20 egészségügyi betét 34 peremét, ahol a 24 fedőlap és 26 hátlap nyomás vagy nyomás és hő alkalmazásával tömörítve van. Alternatív módon, a 24 fedőlapnak és 26 hátlapnak ezeket a részeit egymáshoz csatlakoztathatjuk hőkötésekkel, nyomókötésekkel, ultrahangos kötésekkel, dinamikus mechanikai kötésekkel, vagy bármely más, a szakterületen ismert csatlakoztatóeszközzel vagy ezeknek a csatlakoztatómódoknak a kombinációjával.

A 28 abszorbens mag bármilyen abszorbens eszköz lehet, amely képes folyadékokat, mint például vaginális folyadékokat (azaz menstruációs folyadék) és más bizonyos testváladékokat abszorbeálni és visszatartani. A 28 abszorbens magnak van egy 52 ruházat felőli felülete és egy 54 testfelülete, ahogy a 2. ábrán látható. A 28 abszorbens magnak 56 magoldalélei és 58 magvégélei is vannak az 1. ábrán látható módon. A 28 abszorbens mag méret és alak széles választékával [azaz négyszögletes, ovális, óraüvegszerű, piskóta alakú (kutyacsontszerű), aszimmetrikus stb.] és egészségügyi betétekben mindennaposán használt folyadékabszorbens anyagok széles választékából készülhet, mint például zúzott facellulózból, amelyet airfeltnek is neveznek. Más alkalmas abszorbens anyagok példái közé tartozik a kreppelt cellulózvatta, az olvadékból fúvatott polimerek között a koform, térhálósított, kémiailag módosított cellulózszálak, szintetikus szálak, szövetek között szövetburkolatok és szövetlaminátok, abszorbens habok, abszorbens szivacsok, szuperabszorbens polimerek, abszorbens gélesítőanyagok, vagy bármely ezekkel egyenértékű anyag vagy anyagok kombinációja, vagy ezek keveréke. Az abszorbens mag alakzata és felépítése szintén változhat (vagyis az abszorbens magnak változó vastagságú területei, hidrofil gradiense, szuperabszorbens gradiense, vagy kisebb sűrűségű és kisebb átlagos négyzetméter-tömegű gyűjtőzónái lehetnek, vagy tartalmazhat egy vagy több réteget vagy szerkezetet). Az abszorbens mag teljes abszorbens kapacitásának a tervezett terheléssel és az egészségügyi betét szándék szerinti alkalmazásával összemérhetőnek kell lenni. Továbbá az abszorbens mag méretét és abszorbens kapacitását változtatni lehet, a különböző, mint például inkontinenciás párnaként, nadrágbetétként, normál egészségügyi betétként, éjszakai egészségügyi betétként vagy pelenkaként való felhasználáshoz való hozzáigazításhoz.

A találmány szerinti abszorbens magként történő felhasználásra példaszerű abszorbens szerkezet, amely széles körben nyert elfogadottságot és kereskedelmi sikert, Osborn III 1990. 08. 21-én megadott US 4,950,264 számú szabadalmi leírásában ismertetnek. Az abszorbens mag egy előnyös megvalósításának az 1. ábrán látható módon általános négyszögletes alakja van lekerekített végekkel (vagyis 56 lineáris magoldalélei és ívelt 58 magvégélei vannak). A 28 abszorbens magot zúzott facellulózszálakból és/vagy airfeltből alakíthatjuk ki, amelyet oldalirányban és hosszanti irányban úgy profilírozunk, hogy az abszorbens mag középső régiójában vastagabb legyen a termék abszorpciójának és illeszkedésének javítása céljából.

A 26 hátlap folyadékokat (azaz menzesz és/vagy vizelet) át nem eresztő és előnyösen vékony műanyag fóliából készül, azonban más, flexibilis, folyadékot át nem eresztő anyagot is alkalmazhatunk. A szóhasználatban a „flexibilis” kifejezés olyan anyagokat jelent, amely engedékeny és könnyen hozzáigazodik az emberi test általános alakjához és körvonalához. A 26 hátlap megelőzi, hogy a testváladékok, mint például az abszorbeált és a 28 abszorbens magban tartott menzesz benedvesítsék az egészségügyi betéttel érintkezésben lévő ruházati cikkeket, mint például bugyikat, pizsamákat és fehérneműket. A hátlap így tartalmazhat szövött vagy nemszövött anyagot, polimer fóliákat, mint például hőre lágyuló polietilén vagy polipropilénfóliákat, vagy összetett anyagokat, mint például fóliabevonatú nemszövött anyagot. A 26 hátlap lehet páraáteresztő tulajdonságú. Előnyös esetben a hátlap egy 0,012-0,051 mm (0,5-2,0 mii) vastagságú polietilénfólia. Egy példaképpen! polietilénfóliát állít elő a Clopay Corporation of Cincinnati, Ohio. A hátlap méretét az abszorbens mag mérete és a kiválasztott konkrét egészségügyibetét-kialakítás határozza meg. Egy előnyös megvalósításban a hátlap minimális távolságra nyúlik túl az abszorbens magon a teljes egészségügyi betét pereme körül.

A 24 fedőlap engedékeny, lágy tapintású és a viselő bőrét nem irritáló hatású. Továbbá a 24 fedőlap folyadékáteresztő, átengedve a folyadékokat (például menzesz és/vagy vizelet), hogy könnyen áthatoljon annak teljes vastagságán keresztül. A találmány céljára előnyös fedőlapot perforált műanyag fóliával alakítjuk ki. A perforált műanyag fóliák, formázott fóliák előnyösek a fedőlap céljára, mert azok áteresztik a testváladékokat és a még nem abszorbeált folyadékokat. Ennek megfelelően a formázott fólia felülete, amely a testtel érintkezik, száraz marad, miáltal csökkenti a test szennyeződését és még kényelmesebb érzést alakít ki a viselő részére. Alkalmasan kialakított fóliafedőlapot ismertetnek Thompson 1975. 12. 30-án megadott US 3,929,135 számú, Mullane és Smith 1982. 04. 13-án megadott US 4,324,246 számú; Radel és Thompson 1982. 08.

HU 225 251 Β1

03-án megadott, US 4,342,314 számú; Ahr, Lewis, Mullane és Oulette az 1984. 07. 31-én megadott US 4,463,045 számú szabadalmi leírásában. A találmány céljaira alkalmas fedőlap a fenti szabadalmi leírások egyikében vagy többen is ismertetett, és a The Procter & Gamble Company, Cincinnati, Ohio (US) által „DRI-WEAVE” név alatt forgalmazott egészségügyi betéten lévő formázott fólia. Alternatív módon, a fedőlap az anyagok széles választékából készülhet, mint például porózus habokból; hálósított habokból; szövött vagy nemszövött természetes szálakból (például cellulózvagy gyapotszálakból), szintetikus szálakból (például poliészter- vagy polipropilénszálakból), természetes és szintetikus szálak kombinációinak szövedékéből. A találmány egy előnyös megvalósításában a formázott fedőlap testfelülete hidrofil. A hidrofil testfelület segíti a folyadékot, hogy gyorsabban átjusson a folyadék a fedőlapon, mint a nem hidrofil testfelületen. Ez minimálisra csökkenti annak kockázatát, hogy menstruációs folyadék folyjon ki a fedőlapból ahelyett, hogy abszorbeálódna az abszorbens magban. Egy előnyös megvalósításban felületaktív anyagot dolgozunk a kialakított fóliafedőlap polimer anyagaiba. Felületaktív anyaggal összedolgozott formázott fóliafedőlapot ismertetnek az 1993. 05. 27-én WO93/09741 számon közzétett PCT-leírásban. Alternatív módon, a fedőlap testfelületét hidrofillé tehetjük felületaktív anyaggal való kezeléssel. A felületaktív anyagot előnyösen, lényegében egyenletesen és teljesen eloszlatjuk a fedőlap testfelületén. Ezt a szakterületen jártas szakember számára jól ismert mindennapos technikák bármelyikével elvégezhetjük. Például a felületaktív anyagot felvihetjük e felületre permetezéssel, felületi festéssel, vagy átvivőhengerek alkalmazásával.

Az 1. ábrán láthatóan a 20 egészségügyi betétnek 36 csatornái vannak. A szóhasználatban a „csatorna” kifejezés egy abszorbens cikk legalább egy részén kialakított, rendszerint elnyújtott bemélyedést jelent. A csatornarészen például az abszorbens mag mennyiségének csökkentésével és/vagy a csatornarészen sűrítés céljából az abszorbens mag összenyomásával vagy mintapréseléssel tudjuk kialakítani a csatornát. Ezekkel a műveletekkel a csatornarészen az abszorbens cikk részét rendszerint elnyúló bemélyedéssé alakítjuk. A csatorna hajlamos lesz előnyösen diffundálni a testfolyadékot és lehetővé tenni, hogy a testfolyadék végigfolyjon abban az irányban, amelyben a csatorna kiterjed. Ezért a csatorna alkalmas, hogy szabályozza a testfolyadék áramlását, például hogy csökkentse a testfolyadék oldalszivárgását azzal, hogy a csatornát az abszorbens cikk megfelelő pozíciójában helyezzük el. A csatorna az abszorbens cikk kedvező hajlítási tengelyeként is működik. Ennek következtében az abszorbens cikk a csatornánál hajlik meg, például az abszorbens cikk jobb illeszkedését biztosítva a felhasználó testéhez.

A 20 egészségügyi betétnek egy 36 csatornapárja van általában az egészségügyi betét 30 hosszanti oldalsó éle mentén kiterjedően és egy keresztirányú térközzel a kettő között. A 36 csatornák mindegyikének ívelt alakja van a 20 egészségügyi betét L hosszanti középvonalának irányába görbülve. A 36 csatornapárnak a 20 egészségügyi betét hosszanti irányának közepénél van a kettő közötti legszűkebb távolsága. Alternatív módon, a csatorna bármilyen konfigurációjú lehet, azaz egy vagy több egyenes vonalszerű alakban végighúzódva a L hosszanti középvonal mentén, egy vagy több görbe alakban, általában a L hosszanti középvonal mentén, ovális alakban, négyszögletes alakban, háromszög alakban, sokszögű alakban, vagy bármilyen más alakban. A 20 egészségügyi betétnek lehet ezenkívül egy keresztirányban húzódó csatornája is.

Az 1. ábrán látható kivitelezésben, a 36 csatornák oldaltávolsága változtatható. A 36 csatornák oldaltávolsága előnyösen elég széles, hogy a 36 csatornák között elegendő területet biztosítson ahhoz, hogy a folyadék oda jusson. A 36 csatornák közötti intervallum legalább 25 mm, előnyösen legalább 30 mm, még előnyösebben legalább 36 mm. A csatornák hossza szintén változhat. A 36 csatornák hosszát a 28 abszorbens mag hosszával összefüggésben kell meghatározni. A 36 csatorna 38 éle előnyösen 58 magvég éleitől legalább 2 mm-re, előnyösen legalább 4 mm-re, még előnyösebben 6 mm-re fekszik. Ez megvédi a 36 csatornát, hogy belenyúljon a 20 egészségügyi betét 34 peremébe még akkor is, ha eltolódik a gyártási tűrés következtében. A 36 csatorna hossza hosszanti irányban az abszorbens mag hosszának 10-98%-a, előnyösen 20-90%-a, még előnyösebben 25-85%-a között van.

A 24 fedőlapnak és a 28 abszorbens magnak a 26 hátlap felé történő sajtolásával alakítjuk ki a 36 csatornát. A 36 csatornánál a 24 fedőlapot belepréseljük a 28 abszorbens magba és a 28 abszorbens mag összetömörödik. A sajtolás eredményeként a 36 csatorna úgy képződik, hogy egy hosszanti irányú bemélyedése, mint például módosított esővízcsatorna alakja legyen, amelynek van 40 csatornafal-felülete, 42 csatornafenék-felülete és 41 gerincfelülete, ahogy a 2. és a 4. ábrán látható. A 2. ábra szerinti megvalósításban a 36 csatorna oldalsó A szélessége a 24 fedőlap felső felületén 3-5 mm, előnyösen 3-4 mm, még előnyösebben 3-3,5 mm. A csatorna 24 fedőlap felső felülete és a 42 csatornafenék-felület közötti B magassága 2-7 mm, előnyösen 4-6 mm, még előnyösebben 4-5 mm.

A 36 csatornát úgy alakítjuk ki, hogy legyen benne legalább egy 60 első rész és legalább egy 62 második rész, amelyeknek egymáshoz képest különböző az összetömörítettségük. Egyik megvalósításban a 60 első rész egy jobban összetömörített rész és a 62 második rész egy kevésbé összetömörített rész. Alternatív módon, a 60 első rész egy kevésbé összetömörített rész és a 62 második rész egy jobban összetömörített rész lehet. A 28 abszorbens mag a jobban összetömörített 60 első részben jobban össze van nyomva, mint a kevésbé összetömörített 62 második részben. A 2. és 4. ábrán látható kivitelezésben a jobban összetömörített 60 első rész az a rész, amely a 36 csatorna 42 fenékfelületét alkotja. A 28 abszorbens mag a jobban összetömörített 60 első résznél az összenyomás eredményeként sűrűbb, és ezért na5

HU 225 251 Β1 gyobb felszívóképessége van, mint a 28 abszorbens mag maradék részének, amely kevésbé van összenyomva vagy nincs összenyomva. A kevésbé összetömörített 62 második rész olyan rész, amely össze van nyomva, de nem olyan mértékben, mint a jobban összetömörített 60 első rész.

A 36 csatornának 40 falfelülete (vagy fala), 42 fenékfelülete és 41 gerincfelülete van. A 24 fedőlap egy 70 ragasztóval a 36 csatorna 40 falfelületén (vagy falán), és a 41 gerincfelületen keresztül a 28 abszorbens maghoz van ragasztva. A szóhasználatban a „fenékfelület” a csatornának azt a részét jelenti, amelyet nagyobb nyomáson történő összenyomással alakítunk ki. A szóhasználatban a „gerincfelület” a csatornának azt a részét jelenti, amelyet a nagyobb nyomásúnál kisebb nyomáson történő összenyomással alakítunk ki. A szóhasználatban a „falfelület” a csatorna felületének a „fenékfelület”-étől és a „gerincfelület”-étől eltérő maradék felületét jelenti. A szóhasználatban a „csatornafelület” a „fenékfelület”-et, a „falfelület”-et és a „gerincfelület”-et magában foglaló felületet jelenti. A 4. ábrán látható megvalósításban a 42 fenékfelület magában foglalja a jobban összetömörített 60 első rész felületét. A 41 gerincfelület magában foglalja a kevésbé összetömörített 62 második rész a 41A felső felületét és a 41B oldalfelületét. A 40 falfelület magában foglalja a 36 csatorna többnyire függőleges felületét. A 72 csatornafelület ezeknek a felületeknek mindegyikét magában foglalja.

A 4. ábrán látható 36 csatornának több felülete van, mint annak a csatornának, amelyben csak egységesen összenyomott részt alakítunk ki. A kevésbé összenyomott 62 második rész adja a 41 gerincfelületet. A jobban és a kevésbé összenyomott 60 első és 62 második rész kombinációja egyenlőtlenséget létesít a 72 csatornafelületen és megnöveli a 72 csatornafelület területét. Ez a 24 fedőlap és a 28 abszorbens mag közötti érintkezőterület megnövekedésében jelentkezik, ahol megtörténik a ragasztás. A ragasztási terület növekedésével javul a 24 fedőlap és a 28 abszorbens mag közötti kötési szilárdság. Általában egyenlőtlenül növekedve kiterjed a 36 csatorna felülete. Abból a célból, hogy további egyenlőtlenséget adjunk a 36 csatorna felületének, a 36 csatorna magában foglalhat ezenkívül egy további, az első és második résztől eltérő tömörítettségű harmadik részt.

Amennyiben egy abszorbens cikknek további rétege van a csatornánál a fedőlap és az abszorbens mag között, előnyös, ha ragasztót alkalmazunk mind a fedőlap és a további réteg között, mind a további réteg és az abszorbens mag között. Alternatív módon a fedőlapot és a további réteget a szakterületen jártas szakember számára ismert bármely más módon összekapcsolhatjuk, például hővel, hővel és nyomással, ultrahanggal stb.

A 3. ábrán látható megvalósításban, a kevésbé összenyomott 62 második rész egy 64 alapéllel és három, többnyire lineáris 66 határral (köztük egy 66A oldalhatárpárral és egy 66B disztális (az oldalfaltól távolabbi) határral övezett többnyire trapéz alak, amikor felülről nézzük a kevésbé összenyomott 62 második részt. A 64 alapél az a rész, ahol a 41 gerincfelület 41A felső felülete és a 40 falfelület kettéválik (lásd 4. ábra). A 66 határ az a rész, ahol a 41 gerincfelület 41A felső és 41B oldalfelület elválnak a 42 fenékfelülettől. A jobban összenyomott 60 első részt a 66A oldalhatárokkal, a 66B disztális határral és egy 40A fal alapéllel vesszük körbe, amikor felülről nézzük a jobban összenyomott 60 első részt. A 40A fal alapél az a rész, ahol a 42 fenékfelület és a 40 falfelület kettéválik. A 66B disztális határ a 40 falfelületből nyúlik ki a 36 csatorna X hosszanti középvonalának irányába, azonban nem nyúlik túl az X hosszanti középvonalon. A szóhasználatban a csatorna „hosszanti középvonai”-a egy olyan vonalat jelent, amely többnyire kettéosztja a csatornát a 36 csatorna szemben lévő 40 falfelületei között széltében. Ezért, ha a csatorna görbül, az X hosszanti középvonal is görbül többnyire a 36 csatorna szemben lévő 40 falfelületei mentén.

A jobban összenyomott 60 első rész abban az irányban húzódik folytonosan, amely mentén a 36 csatorna húzódik. A kevésbé összenyomott 62 második részt úgy helyezzük el, hogy ne zárja le a jobban összenyomott 60 első rész folytonosságát abban az irányban, amely mentén a csatorna húzódik. A szóhasználatban a „folyamatosan”, a „folyamatos”, vagy „folytonos” egy olyan kialakítást jelent, ahol a csatornarésznek többnyire egyenletes geometriája van legalább a csatorna, lényegében torzítás nélküli részén. Amikor a jobban összenyomott 60 első rész „folytonosság”-a befejeződik, a 36 csatorna geometriája megváltoztatja keresztben a 36 csatorna szélességét, azaz a jobban összenyomott 60 első rész a kevésbé összenyomott 62 második részre változik. A 4. ábrán látható módon, a jobban összenyomott 60 első rész képezi a 36 csatorna 42 fenékfelületét, amelynek általában sík geometriája van (vagyis általában sík felületű). A jobban összenyomott 60 első rész a 36 csatorna hosszának legalább 30%-a, előnyösen legalább 40%-a, még előnyösebben legalább 50%-a mentén folyamatosan húzódik. Az 1. ábrán bemutatott megvalósításban, a jobban összenyomott 60 első rész a 36 csatorna teljes hossza mentén folyamatosan végighúzódik. A 36 csatorna mentén folyamatosan végighúzódó, jobban összenyomott 60 első rész folyamatosan biztosít egy sima fenékfelületet és egy folyamatos nagy sűrűségű részt abban az irányban, amelyben a 36 csatorna húzódik.

A kevésbé összenyomott 62 második részek sokaságát helyezzük el egymástól térközzel elválasztva, ahogy a 3. és 4. ábrán bemutatjuk. Az intervallumok változó távolságból és/vagy relatív irányból állhatnak. A kevésbé összenyomott 62 második részeket a 36 csatorna két szemben lévő 40 falfelületei mentén rendezzük el. A kevésbé összenyomott 62 második részek egyikét sem helyezzük el keresztben a szemben lévő falak között a csatorna keresztmetszetében keresztben, ezért a kevésbé összenyomott 62 második részek egyike sem zárja le a jobban összenyomott 60 első rész folytonosságát abban az irányban, amelyben a 36 csatorna húzódik.

HU 225 251 Β1

Ezenkívül, mivel a kevésbé összenyomott 62 második részek egyike sem nyúlik túl az X hosszanti középvonalon, a jobban összenyomott 60 első résznek van egy jobban összenyomott 68 lineáris része az X hosszanti középvonal mentén. A 3. ábrán, a jobban összenyomott 68 lineáris részt szaggatott vonallal és a kevésbé összenyomott 62 második részek 66B disztális határaival határolt területével ábrázolunk. A 36 csatorna mentén folyamatosan húzódó, jobban összenyomott 68 lineáris rész egy folyamatosan sima, lineáris fenékfelületet alkot. A szóhasználatban a „lineáris rész” a csatornával többnyire azonos irányban húzódó, jobban összenyomott részt jelent, miközben egy állandó szélességet tart fenn. Ezért, ha a csatorna egyenes hosszirányú, a jobban összenyomott lineáris rész is egyenes hosszirányú. Amennyiben a csatorna ívelt hosszirányú, akkor a jobban összenyomott hosszirányú rész is ívelt hosszirányú.

A jobban összenyomott 60 első rész egy előnyös útvonalat biztosít a folyadékáramlásnak. Mivel a jobban összenyomott 60 első résznek folyamatosan sima fenékfelülete van, ezért annak mentén lehetővé válik a testfolyadék akadály nélküli áramlása. Amikor a testfolyadék a folytonos nagy sűrűségű részre húzódik, a folytonos nagy sűrűségű rész kedvezően szétárasztja a testfolyadékot a jobban összenyomott 60 első rész hossza mentén. A 36 csatornának kevésbé összenyomott 62 második része is van a 36 csatornában a jobban összenyomott 60 első rész területének (vagyis az egyenletes fenékfelület) korlátozására anélkül, hogy véget vetnének a jobban összenyomott 60 első rész folytonosságának. Ezért, a kevésbé összenyomott 62 második rész jelenléte megelőzi a testfolyadék túl gyors végigáramlását a 36 csatornában. így a 36 csatorna mentén folyamatosan végigvezető, jobban összenyomott 60 első rész és a kevésbé összenyomott 62 második rész folyadékáramlás-szabályozást (azaz szabályozott sebességet, de sima áramlást) tesz lehetővé a 36 csatorna mentén.

A 3. és 4. ábrán bemutatott megvalósításban, ahogy ezt kifejtettük, van egy határ a jobban összenyomott 60 első rész és a kevésbé összenyomott 62 második rész között. A szóhasználatban a „határ” azt a részt jelenti, ahol a 36 csatorna geometriája lényeges eltéréssel a 60 első részről a 62 második részre változik meg (vagyis a jobban összenyomott 60 első rész a kevésbé összenyomott 62 második részre). A két 66A oldalhatár a 36 csatorna X hosszanti középvonalához viszonyítva bizonyos szögben helyezkedik el. Ezenkívül, a két 66A oldalhatár és a 66B disztális határ általában lineárisak és általában nem párhuzamosak egymással.

A jobban összenyomott 60 első rész egy erősebb kapcsolódást biztosít a 24 fedőlap és a 28 abszorbens mag között, mint a kevésbé összenyomott 62 második rész. Ennek következtében, amikor lehántóerő hat rá, a jobban összenyomott 60 első rész jobban képes ellenállni a lehántóerőnek, mint a kevésbé összenyomott 62 második rész. A lehántóerő a 20 egészségügyi betét csavarodása következtében a felhasználás alatt, mint például sétálás vagy testtartásváltás alatt léphet fel. A 20 egészségügyi betét csavarodása által okozott ilyen lehántóerő általában diagonálisan két különböző D1 és D2 irányban fog terhelődni a 36 csatornára (1. ábra) (Azonban az 1. ábra csak két erőt mutat a különböző D1 és D2 irányban, ezek nem az összes irányban, a 20 egészségügyi betétre ható erők. Változó, más potenciális irányú erők is léteznek. A leírásban csak két, D1 és D2 irányban ható erőt ismertetünk, mert ezek az irányok, amelyben az erő legvalószínűbben fellép). A D1 irányban lévő erő gyakran akkor következik be, amikor a 20 egészségügyi betét T irányban csavarodik és a D2 irányban általában akkor következik, amikor a 20 egészségügyi betét az S irányban csavarodik. A különböző irányokban (azaz nem párhuzamosan) húzódó, jobban összenyomott 60 első rész 66 lineáris határai, a 3. ábrán bemutatott megvalósításban, legalább ebben a két irányban képesek ellenállni a lehántóerőnek. A 66 határ lineáris alakját egy olyan alaknak gondoljuk, amely nagyobb valószínűséggel áll ellen a fellépő erőnek.

Az 5-11. ábrán az 1-4. ábrán látható egészségügyi betét néhány alternatív megoldását mutatjuk be. Meg kell jegyeznünk, hogy az alábbiaktól eltérő, további alternatív megoldások is lehetségesek.

Az 5. ábrán a csatorna egy alternatív megoldását mutatjuk be. A 100 csatorna legalább egy 102 első részt és legalább egy 104 második részt foglal magában, amelyek egymáshoz viszonyítva eltérően vannak összenyomva. Ebben a megvalósításban, a 102 első rész egy jobban összenyomott rész, és a 104 második rész egy kevésbé összenyomott rész. A kevésbé összenyomott 104 résznek egy 106 alapélt és egy 108 disztális élt magában foglaló, többnyire trapéz alakja van, amikor a kevésbé összenyomott 104 részt felülről nézzük. Ebben a kivitelezésben, a 108 disztális él túlnyúlik az X hosszanti középvonalon. Ennek következtében az 5. ábrán ábrázolt 100 csatornának nincs jobban összenyomott lineáris része. Azonban, a 102 jobban összenyomott rész folyamatosan kanyargósán húzódik a 100 csatorna mentén. A szóhasználatban a „kanyargósán” körülölel bármilyen olyan alakzatot, amely nem egyenes, így például kígyózó, szinuszos vagy cikcakkos alakzat.

A 6. ábrán a csatorna további alternatív kivitelezését mutatjuk be. Ebben a megvalósításban, a 110 csatorna 112 jobban összenyomott része háromszög alakú, legömbölyített csúccsal. Alternatív módon, a 112 jobban összenyomott résznek lehet hegyes csúcsú háromszög alakja. A 5. és 6. ábrán bemutatott kivitelezések nagyobb geometriai változásokat eredményeznek a csatornafelületen, mint a 2-4. ábrán bemutatott megvalósítás. Ezért a terület, ahová a ragasztót felvisszük a 24 fedőlap és a 28 abszorbens mag között, megnövekszik.

A 7. és 8. ábrán a csatorna további alternatív kivitelezését mutatjuk be. Ebben a megvalósításban, a 120 csatorna, egymáshoz képest eltérően összenyomott, legalább egy 122 első részt, legalább egy 124 második részt és legalább egy 126 harmadik részt

HU 225 251 Β1 foglal magában. Ebben a kivitelezésben a 122 első rész egy jobban összenyomott rész, a 124 második rész egy kevésbé összenyomott rész, és a 126 harmadik rész a jobban összenyomott és a kevésbé összenyomott rész közötti, közepesen összenyomott rész. A jobban összenyomott 122 első rész általános alakja általában ugyanolyan, amikor felülről nézzük, mint az 5. ábrán bemutatott 102 jobban összenyomott részé. Ez a megvalósítás a közepesen összenyomott 126 harmadik rész és a kevésbé összenyomott 124 második rész jelenléte miatt nagyobb geometriai változást biztosít a csatornafelületnek, mint az 5. ábrán bemutatott. Ezenkívül a csatornának lehet négy vagy több, egymáshoz képest különbözően összenyomott része.

A 9. ábrán a csatorna további alternatív kivitelezését mutatjuk be. Ebben a megvalósításban, a 130 csatorna, egymáshoz képest eltérően összenyomott, legalább egy 132 első részt és legalább egy 134 második részt foglal magában. Ebben a kivitelezésben, a 132 első rész egy jobban összenyomott rész, a 134 második rész egy kevésbé összenyomott rész. A kevésbé összenyomott 134 második résznek háromszög alakja van. A kevésbé összenyomott 134 második rész független a 130 csatorna egymással szemben álló 136 falaitól. A 130 csatornának két jobban összenyomott 135 lineáris része van a szembenálló 136 falak mentén. A 9. ábrán, a jobban összenyomott 135 lineáris részt a 136 fallal, a szaggatott vonallal és a kevésbé összenyomott 134 második részek 138 alapélével körülhatárolva ábrázoljuk. A130 csatornának három vagy több, jobban összenyomott lineáris része lehet.

AZ 10. ábrán a csatorna egy további alternatív kivitelezését mutatjuk be. Ebben a megvalósításban, a 140 csatorna egymáshoz képest eltérően összenyomott, legalább egy 142 első részt és legalább egy 144 második részt foglal magában. Ebben a kivitelezésben, a 142 első rész egy jobban összenyomott rész, a 144 második rész egy kevésbé összenyomott rész. A 144 kevésbé összenyomott rész négyszögletes alakú. A 144 kevésbé összenyomott részek mindegyike az X hosszanti tengely mentén és az egymással szemben lévő 146 falaktól elkülönítve van elhelyezve. A 140 csatornának két, jobban összenyomott lineáris része van a szemben lévő 136 falak mentén.

A 11. ábrán a csatorna egy további alternatív kivitelezését mutatjuk be. Ebben a megvalósításban, a 150 csatorna egymáshoz képest eltérően összenyomott, legalább egy 152 első részt és legalább egy 154 második részt foglal magában. Ebben a kivitelezésben, a 152 első rész egy jobban összenyomott rész, a 154 második rész egy kevésbé összenyomott rész. A 154 kevésbé összenyomott rész kanyargósán húzódik végig a 150 csatorna mentén anélkül, hogy érintené a 150 csatorna szemben lévő 156 falait. Két 152 jobban összenyomott rész van a 154 kevésbé összenyomott rész mindkét oldalán, amelyeket oldalirányban térköztávolsággal helyezünk el.

A 12-15. ábrákon a találmány szerinti egészségügyi betét egy alternatív kivitelezését mutatjuk be. A 12. ábra a találmány szerinti alternatív kivitelezésű abszorbens cikkének perspektivikus képe egy kivágott szerkezeti résszel, hogy világosabban bemutassuk az 1020 egészségügyi betét szerkezetét. A 12. ábrán látható módon, az 1020 egészségügyi betétnek két középvonala van, egy elsődleges L hosszanti középvonala és egy elsődleges keresztirányú középvonala (az ábrákon nem látszik). Az 1020 egészségügyi betétnek is lehet két, térközzel elkülönített 1030 hosszanti oldalélé, két térközzel elkülönített 1032 keresztirányú vagy végélei (vagy „végei”), amelyek együtt képezik az 1020 egészségügyi betét 1034 peremét.

Az 1020 egészségügyi betét alapvetően két felületet foglal magában, egy folyadékáteresztő, testtel érintkező felületet vagy 1020A „testfelület”-et, amely a viselő teste melletti viselésre van tervezve, és egy folyadékot át nem eresztő 1020B ruházat felőli felületet (az

1. ábrán nem látszik). Az 1020A testfelület egy permeábilis 1024 fedőlapot tartalmaz és a folyadékot át nem eresztő 1020B ruházat felőli felület egy folyadékimpermeábilis 1026 hátlapot tartalmaz, amely kapcsolódik az 1024 fedőlaphoz. Az 1020 egészségügyi betét tartalmaz egy 1028 abszorbens magot az 1024 fedőlap és az 1026 hátlap között elhelyezve. Az 1020 egészségügyi betét az 1020A testfelületen még 1036 csatornákat is tartalmaz.

A 13. ábrán az 1020 egészségügyi betét önálló komponenseit mutatjuk be. Az 1020 egészségügyi betétnek legalább három elsődleges komponense van, az 1024 fedőlap, az 1026 hátlap és az 1028 abszorbens mag a kettő között elhelyezve. Az 1024 fedőlapnak, az 1026 hátlapnak és az 1028 abszorbens magnak a fentiekben leírt méretei lehetnek és a fentiekben ismertetett módon lehet összeszerelve. Az 1028 abszorbens magot, az 1024 fedőlapot és az 1026 hátlapot a fentiekben ismertetett anyagokból alakíthatjuk ki.

A 12. ábra vonatkozásában, az 1020 egészségügyi betétnek általában az 1020 egészségügyi betét 1030 hosszanti élek mentén végighúzódó és egy keresztirányú térközintervallummal elhelyezett 1036 csatornapárja van. Az 1036 csatornák mindegyikének van egy ívelt alakja az 1020 egészségügyi betét L hosszanti középvonala felé görbülve. Az 1036 csatornapárnak a közöttük legszűkebb intervalluma az 1020 egészségügyi betét hosszanti irányának közepén van. Alternatív módon, a csatornának a fentiekben ismertetett bármilyen alakzata lehet.

A 12. ábrán látható megvalósításban, az 1036 csatornák oldaltávolsága változtatható. Az 1036 csatornák oldaltávolsága előnyösen elég széles, hogy elegendő területet biztosítson a 36 csatornák között, így az a testfolyadékot odavezeti. Az 1036 csatornák oldaltávolsága legalább 25 mm, előnyösen legalább 30 mm, még előnyösebben legalább 36 mm. Az 1036 csatornák hossza is változtatható. Az 1036 csatorna hosszát a 1028 abszorbens mag hosszával összhangban kell meghatározni. Az 1036 csatorna 1038 éle kedvezően a 1058 magvég élétől legalább 2 mm-re, előnyösen legalább 4 mm, még előnyösebben legalább 6 mm-re van elhelyezve. Ez megelőzi, hogy az 1036 csatorna belenyúljon az 1020 egészségügyi betét 1034 peremébe,

HU 225 251 Β1 még akkor is, ha a 1036 csatorna helyzete elcsúszik a gyártóberendezés tűréshatára következtében. Az 1036 csatorna hossza hosszanti irányban az abszorbens mag hosszának 10-98%-a, előnyösen 20-90%-a, még előnyösebben 25-85%-a.

Az 1024 fedőlapnak és az 1028 abszorbens magnak az 1026 hátlap felé történő sajtolásával alakítjuk ki a 1036 csatornát. Az 1036 csatornánál az 1024 fedőlapot belepréseljük az 1028 abszorbens magba és az 1028 abszorbens mag összetömörödik. A sajtolás eredményeként az 1036 csatorna úgy képződik, hogy egy hosszanti irányú bemélyedése, mint például egy módosított esővízcsatorna alakja legyen, amelynek van egy 1040 csatornafal felülete, egy 1042 csatornafenék felülete, és egy 1041 gerincfelülete, ahogy a 13. és a 15. ábrán látható. A 13. ábra szerinti megvalósításban az 1036 csatorna oldalsó A szélessége az 1024 fedőlap felső felületén 3-5 mm, előnyösen 3-4 mm, még előnyösebben 3-3,5 mm. A csatorna 1024 fedőlap felső felülete és a 42 csatornafenék felület közötti B magassága 2-7 mm, előnyösen 4-6 mm, még előnyösebben 4-5 mm.

Az 1036 csatornát úgy alakítjuk ki, hogy legyen benne legalább egy 1060 első rész és legalább egy 1062 második rész, amelyek egymáshoz képest különböző mértékben vannak összenyomva. Egyik megvalósításban az 1060 első rész egy jobban összenyomott rész és az 1062 második rész egy kevésbé összenyomott rész. Alternatív módon, az 1060 első rész egy kevésbé összenyomott rész és az 1062 második rész egy jobban összenyomott rész. Az 1028 abszorbens mag a jobban összetömörített 1060 első részben jobban össze van nyomva, mint a kevésbé összetömörített 1062 második részben. A 13. és 15. ábrán látható kivitelezésben a jobban összetömörített 1060 első rész az a rész, amely a 1036 csatorna 1042 fenékfelületét alkotja. Az 1028 abszorbens mag a jobban összenyomott 1060 első résznél az összenyomás eredményeként tömörebb, és ezért nagyobb a felszívóképessége, mint a 28 abszorbens mag maradék részének, amely kevésbé van összenyomva vagy nincs összenyomva. A kevésbé összetömörített 1062 második rész olyan rész, amely össze van nyomva, de nem olyan mértékben, mint a jobban összetömörített 1060 első rész.

Az 1036 csatornának 1040 falfelülete (vagy fala), 1042 fenékfelülete és 1041 gerincfelülete van. Az 1024 fedőlap egy 1070 ragasztóval az 1036 csatorna 1040 falfelületén (vagy falán), 1042 fenékfelületén és az 1041 gerincfelületén keresztül az 1028 abszorbens maghoz van ragasztva. A 15. ábrán látható megvalósításban, az 1042 fenékfelület magában foglalja a jobban összenyomott 1060 első rész felületét. Az 1041 gerincfelület magában foglalja a kevésbé összenyomott 1062 második rész 1041A felső felületét és az 1041B oldalfelületét. Az 1040 falfelület magában foglalja az 1036 csatorna többnyire függőleges felületét. Az 1072 csatornafelület ezeknek a felületeknek mindegyikét magában foglalja.

A 15. ábrán látható 1036 csatornának nagyobb felülete van, mint annak a csatornának, amelyben csak egységesen összenyomott részt alakítunk ki. A kevésbé összenyomott 1062 második rész adja az 1041 gerincfelületet. A jobban és a kevésbé összenyomott 1060 első és 1062 második rész kombinációja egyenlőtlenséget ad az 1072 csatornafelületnek és megnöveli az 1072 csatornafelület területét. Ez az 1024 fedőlap és az 1028 abszorbens mag közötti érintkező terület megnövekedésében jelentkezik, ahol megtörténik a ragasztás. A ragasztási terület növekedésével javul az 1024 fedőlap és az 1028 abszorbens mag közötti kötési szilárdság.

A 14. és a 15. ábrán látható módon a jobban összenyomott 1060 első rész és az kevésbé összenyomott 1062 második rész között húzódva van egy 1051 határ. A 1036 csatornának legalább két 1051 határa van a jobban összenyomott 1060 első rész és a kevésbé összenyomott 1062 második rész között. A két 1051 határ többnyire lineáris és egymással többnyire nem párhuzamos.

A 14. és 15. ábrán bemutatott megvalósításban, a jobban összenyomott 1060 első részt és a kevésbé összenyomott 1062 második részt felváltva helyezzük el a csatorna hosszúságának irányában. A szóhasználatban a „felváltva” kifejezés olyan elrendezést jelent, ahol az eltérően összenyomott részek mindegyike a csatorna hosszának irányában, a határánál, általában a csatorna teljes keresztmetszetében végződik és a különböző mértékben összenyomott másik rész ennél a határnál kezdődik. A kevésbé összenyomott 1062 második résznek általános háromszög alakja van egy 1064 alapéllel és két 1051 határral körbevéve, amikor a kevésbé összenyomott 1062 második részt a 14. ábrán felülnézetben nézzük. Az 1064 alapél, ahol az 1041 gerincfelület 1041A felső felületét metszi az

1040 falfelület. Az 1051 határ az a rész, ahol az

1041 gerincfelület 1041B oldalfelületét az 1042 fenékfelület metszi. Az 1051 határt az 1036 csatorna X hosszanti középvonalához képest egy bizonyos szögben és az 1036 csatorna teljes keresztmetszetében helyezzük el. A jobban összenyomott 1060 második résznek az 1051 határpárral és az 1065 fal alapélpárral körülhatárolt általános paralelogramma alakja van jobban összenyomott 1060 első rész felülnézetében. Az 1065 falalapélek azok a részek, ahol az 1042 fenékfelületet metszi az 1040 falfelület. Egy jobban összenyomott 1060 első résszel körülvett 1051 határok általában lineárisak és általában egymással párhuzamosak. Az 1051 határok a jobban összenyomott 1060 első rész irányát határozzák meg. Az 1051 határokkal definiált jobban összenyomott 1060 első rész iránya általában ugyanaz, mint amelyben a lineáris 1051 határok húzódnak. A jobban összenyomott 1060 első részek a 14. ábrán látható két irányban, T1 és T2, mutatnak. Ennek megfelelően, az egyik jobban összenyomott 1060A első rész 1051A határai nem párhuzamosak a másik jobban összenyomott 1060B rész 1051B határaival.

A jobban összenyomott 1060 első rész az 1024 fedőlap és az 1028 abszorbens mag között egy erősebb kapcsolatot biztosít, mint a kevésbé összenyomott 1062 második rész. Ezért, amikor a 12. ábrán a

HU 225 251 Β1

D1-gyel és D2-vel példázott lehántóerő jön létre, a jobban összenyomott 1060 első rész jobban képes ellenállni a lehántóerőnek, mint a kevésbé összenyomott 1062 második rész. A lehántóerő részét, így például a D1-t vagy D2-t, a fentiekben ismertettük. A 14. ábrán látható megvalósításban két különböző irányba húzódó, jobban összenyomott 1060 első rész 1051 lineáris határai (mint például az 1051A és 1051B lineáris határok) legalább ebben a két irányban képesek ellenállni a lehántóerőnek. Az 1051 határ lineáris alakjáról úgy gondoljuk, hogy nagyobb valószínűséggel áll ellen a fellépő erőnek.

A 16-19. ábrákon a 12-15. ábrákon látható egészségügyi betét néhány alternatív megvalósítását mutatjuk be. Meg kell, azonban jegyeznünk, hogy az alábbiakon kívül más alternatív megvalósítás is lehetséges.

A 16. és 17. ábrán az 1100 csatornát úgy alakítjuk ki, hogy legalább egy 1102 első részt és legalább egy 1104 második részt tartalmazzon, amelyek egymáshoz képest különbözőképpen vannak összenyomva. Ebben a megvalósításban, az 1102 első rész egy jobban összenyomott rész, és az 1104 második rész egy kevésbé összenyomott rész. A jobban összenyomott 1102 első rész és a kevésbé összenyomott 1104 második részt az 1100 csatorna hosszának irányában felváltva helyezzük el. A jobban összenyomott 1102 első résznek felülnézetben egy 1106 falalapéllel és két 1108 határral körülvett, többnyire háromszög alakja van. A kevésbé összenyomott 1062 második résznek felülnézetben egy 1108 határpárral és egy 1110 alapélpárral körülvett, többnyire paralelogramma alakja van. A jobban összenyomott 1102 első részt körülvevő 1108 határok általában lineárisak és többnyire nem párhuzamosak egymással. A 16. és 17. ábrán bemutatott megoldásban mindegyik jobban összenyomott 1102 első résznek nem párhuzamos, lineáris 1108 határai vannak. A jobban összenyomott 1102 első rész két irányban húzódó lineáris 1108 határai (mint a 16. ábrán látható megvalósításban az 1102C jobban összenyomott részt körülvevő két lineáris 1108C határok) legalább két irányban képes ellenállni a lehántóerőnek.

A 18. ábrán a csatorna egy további megvalósítását mutatjuk be. Az 1120 csatornát úgy alakítjuk ki, hogy legalább egy 1122 első részt és legalább egy 1124 második részt tartalmazzon, amelyek egymáshoz képest különbözőképpen vannak összenyomva. Ebben a megvalósításban, az 1122 első rész egy jobban összenyomott rész, és az 1124 második rész egy kevésbé összenyomott rész. Alternatív módon, az 1122 első rész lehet a kevésbé összenyomott rész és a 1124 második rész lehet a jobban összenyomott rész. Az kevésbé összenyomott 1124 második résznek, felülnézetben egy 1126 alapéllel és két 1128 határral körülhatárolt többnyire háromszög alakja van. Azonban a háromszög alak 1130 csúcsa nem nyúlik az 1120 csatorna 1132 falához. Ebben a 18. ábrán bemutatott kivitelezésben, habár az 1126 alapél az 1132 falhoz nyúlik, az 1126 alapél megállhat, majdnem az 1132 falnál (azaz kissé előtte). Alternatív módon, a kevésbé összenyomott 1124 második rész lehet trapéz alakú, amely nem ér az 1120 csatorna 1132 falához. A kevésbé összenyomott 1124 második részt úgy helyezzük el, hogy az ne zárja le a csatorna hossza mentén a jobban összenyomott 1122 első rész folyamatosságát, és a jobban összenyomott 1122 első rész folytonosan, kanyargósán húzódjon végig abban az irányban, amely mentén az 1120 csatorna vonul. Sok kevésbé összenyomott 1124 második részt helyezünk el egymástól bizonyos térközökre, ahogy azt a 18. ábrán bemutatjuk. Az intervallumok lehetnek egyenletesek, távolságban és/vagy relatív irányban változtathatók. Az kevésbé összenyomott 1124 második részeket az 1120 csatorna két szemben lévő fala mentén rendezzük el.

A jobban összenyomott 1122 első részt az 1128 határok és az 1132 falalapél határolja körbe. A jobban összenyomott 1122 első részt legalább, többnyire párhuzamos lineáris 1128 határral határoljuk. Habár a jobban összenyomott 1122 első rész folyamatosan kiterjed, tekinthetjük úgy, mint a 15. ábrán bemutatott 1060 jobban összenyomott rész alakjából módosított alakot, amelynek többnyire lineáris és többnyire egymással párhuzamos határvonalpárja van. Ennek következtében az 1128 határok meghatározzák a jobban összenyomott 1122 első rész irányát. A jobban összenyomott 1122 első rész irányát az 1128 határok általában a párhuzamos, lineáris 1128 határok irányával azonosan határozzák meg. A jobban összenyomott 1122 első részek a 18. ábrán látható módon két, T3 és T4 irányban irányulnak. Amikor az 1122D jobban összenyomott részt párhuzamos, lineáris 1128D határok veszik körül, az 1122D jobban összenyomott egyik rész 1128D határai nem párhuzamosak az 1122E jobban összenyomott másik rész 1128E határaival.

A jobban összenyomott 1122 első rész egy kedvező útvonalat biztosít a folyadékáramlásnak. Annak következtében, hogy a jobban összenyomott 1122 első résznek folyamatosan sima fenékfelülete van az 1120 csatorna hosszának irányában, az lehetővé teszi a testfolyadéknak, hogy annak mentén egyenletesen áramoljon. Amikor a testfolyadék a jobban összenyomott 1122 első résszel kialakított folyamatos nagy tömörségű részhez ér, a folyamatosan nagy tömörségű rész kedvezően árasztja szét a jobban összenyomott 1122 első rész hossza mentén a testfolyadékot. Az 1120 csatornának kevésbé összenyomott 1124 második része is lehet, hogy korlátozza az 1120 csatornában a jobban összenyomott 1122 első rész területét (vagyis a sima fenékfelület területét) anélkül, hogy lezárná a jobban összenyomott 1122 első rész folytonosságát. Ezért a kevésbé összenyomott 1124 második rész jelenléte megelőzi a testfolyadékok túl gyors végigáramlását az 1120 csatorna mentén. Ennek megfelelően, az 1120 csatorna mentén folyamatosan végighúzódó jobban összenyomott 1122 első rész és a kevésbé összenyomott 1124 második rész lehetővé teszi az 1120 csatorna mentén a folyadékáramlás szabályozását (vagyis a lassított sebességet, de sima áramlást).

A jobban összenyomott 1122 első résznek lehet egy lineáris jobban összenyomott része az 1120 hosszának

HU 225 251 Β1 irányában. Az 1120 csatorna mentén folytonosan végighúzódó jobban összenyomott lineáris 1122 első rész egy folyamatosan sima lineáris fenékfelületet képez.

A 19. ábrán a csatorna egy további alternatív megoldását mutatjuk be. Az 1140 csatorna, egymáshoz képest eltérően összenyomott, legalább egy első részt és legalább egy második részt foglal magában. Ebben a kivitelezésben, az első rész egy 1142 jobban összenyomott rész, a második rész egy 1144 kevésbé összenyomott rész. Alternatív módon, az első rész lehet egy 1144 kevésbé összenyomott rész és a második rész lehet egy 1142 jobban összenyomott rész. Az 1142 jobban összenyomott rész és az 1144 kevésbé összenyomott rész az 1140 csatorna hosszának irányában felváltva vannak elhelyezve. Az 1142 jobban összenyomott résznek felülnézetben 1148 határvonalpárral és 1146 falalapélekkel körülhatárolt, többnyire paralelogramma alakja van. Az 1144 kevésbé összenyomott részt felülnézetben az 1148 határpár és az 1150 alapélpár határolja körbe.

Az 1142 jobban összenyomott részt körülhatároló 1148 határok általában lineárisak és általában egymással párhuzamosak. Az 1148 határok meghatározzák az 1142 jobban összenyomott rész irányát. Az 1142 jobban összenyomott rész 1148 határokkal meghatározott iránya általában ugyanaz, mint a párhuzamos, lineáris 1148 határok iránya. Az 1142 jobban összenyomott rész három vagy több irányban is irányulhat. A 19. ábrán bemutatott kivitelezésben, az 1142 jobban összenyomott rész három irányban, T5, T6 és T7 irányokba irányul. Ennek megfelelően, az 1142F jobban összenyomott egyik rész 1148F határai nem párhuzamosak az 1142G jobban összenyomott másik rész 1148G határaival és nem párhuzamosak az 1142H jobban összenyomott másik rész 1148H határaival. így, a

19. ábrán bemutatott kivitelezésben három vagy több irányban terjedő az 1142 jobban összenyomott rész lineáris 1148 határai jobban képesek ellenállni több irányban fellépő lehántóerőnek.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Abszorbens cikk, amely tartalmaz egy folyadékáteresztő fedőlapot (24), ehhez csatlakozó, folyadékot át nem eresztő hátlapot (26) és egy abszorbens magot (28) a fedőlap (24) és a hátlap (26) között elhelyezve, és a fedőlapon (24) az abszorbens magba (28) beterjedően legalább egy csatorna (36) van kialakítva, azzal jellemezve, hogy a csatornának (36) egymáshoz képest eltérően összenyomott, legalább egy első része (60) és legalább egy második része (62) van, és legalább egy határ (66) van az első rész (60) és második rész (62) között, amelyben a határ (66) lineáris határvonalak csoportját tartalmazza, és legalább egy lineáris határvonal a többi lineáris határvonalhoz képest nem párhuzamosan van elhelyezve.
2. Az 1. igénypont szerinti abszorbens cikk, azzal jellemezve, hogy a csatornának (36) a csatorna hosszának irányában húzódó középvonala (X) van, és a lényegében lineáris határ szöget zár be a középvonallal (X).
3. Az 1. igénypont szerinti abszorbens cikk, azzal jellemezve, hogy az első rész (60) és második rész (62) a csatorna (36) hosszának irányában váltakozva van elhelyezve.
4. A 3. igénypont szerinti abszorbens cikk, azzal jellemezve, hogy az első rész (60) legalább egy párhuzamos, lineáris határvonalpárral van körülhatárolva, meghatározva az első rész (60) irányát.

HU 225 251 Β1

Int. Cl.: A61F 13/15 . ábra

HU 225 251 Β1

Int. Cl.: A61F 13/15

HU 225 251 Β1

Int. Cl.: A61F 13/15