HU224182B1 - Eljárás és prés felületi rétegek és egy mag összekötésére szendvicselemmé - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya eljárás és prés felületi rétegek (12, 13) és egymag (14) összekötésére szendvicselemmé (23) azáltal, hogy a rétegeketés a magot egy préselendő tárggyá (9) összerakják, amelyet azután egyprésben összenyomásnak vetnek alá két nyomólap (3, 7,11) között,legalább az egyik nyomólap (7) flexibilis és több erőegység hat rá. Azeljárás lényege, hogy az erőegységek (8) a préselendő tárgyra (9)nyomást fejtenek ki, amely annak bizonyos összenyomását okozza és avastagságát meghatározza, és az erőegységeket (8) a nyomás alattegyenként vagy csoportosan szabályozzák úgy, hogy az összenyomónyomástól való helyi eltérést egy előre meghatározott intervallumban(Pmin.–P és P–Pmax.) tartják. A prés lényege, hogy legalább az egyiknyomólap (7) flexibilis és több erőegység (8) hat rá, és a flexibilisnyomólap flexibilitása az erőegységeknek a nyomólap felettihelyzetéhez viszonyítva úgy van megválasztva, hogy az erőegységek (8)beállíthatók úgy, hogy helyi nyomást fejtsenek ki a préselendő tárgyra(9), amelynek előre meghatározott nagysága Pmax.–Pmin. között van.

Description

Szendvicselemeket általában épületeknél és hajóknál hosszú évek óta alkalmaznak. Elsősorban vékony betonrétegek alakjában alkalmazták, amelyeket egy szigetelőréteg, azaz a mag választott el. Gyakran mechanikai kapcsolat volt a betonrétegek között, mivel a mag általában nem tudta átadni azokat az erőket, amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy az elemeket összetartsák. Később olyan szendvicselemeket alkalmaztak, amelyeknél a felületi rétegek vékony rétegekből, mint például fémrétegből vagy laminátumból készültek. A vékony és flexibilis felületi rétegek alkalmazásából adódott az az igény, hogy merev magot alkalmazzanak, amely át tudja adni az erőket. Ezt az igényt a sejtszerű műanyagokkal meg lehetett oldani, azonban különösen a tűzállóságra és a hangszigetelésre való törekvés azt eredményezte, hogy az ásványgyapot a mag nagyon fontos anyagává vált.

Ahhoz, hogy az ásványgyapot mag eléggé szilárd legyen, néha elegendő, ha annak sűrűségét növelik. Az általánosabb gyakorlat azonban az, hogy a szálak irányát a magban úgy választják meg, hogy a szálak főiránya a felületi síkra merőleges legyen. Ilyen szálirányítás mellett a lap jobban ellen tud állni a deformációnak, amikor a síkra merőlegesen van terhelve, mint az olyan ásványgyapot mag, amely nincsen újra irányítva. Az újrairányítás úgynevezett laminálási technikával végezhető el, azaz a normál megkeményedett ásványgyapot lapokat vékony csíkokra osztják szét, amelyeket saját tengelyük körül 90°-ban elforgatnak, és egy új, lapszerű szerkezetté egyesítenek. Az újrairányítás elvégzésének más módszerei is léteznek.

A fejlődés azonban afelé irányult, hogy olyan szendvicselemeket alkalmazzanak, amelyekben a fémlapokat felületi rétegként is alkalmazzák, nemcsak válaszfalként, mint előzőleg, hanem külső falaknál és tetőknél is. Ez sokkal nagyobb követelményt emel az elemek minőségével szemben, mind a külső megjelenését, mind pedig a feszültség jellemzőit illetően, ugyanakkor az elemek méretei az előző méretek sokszorosára nőnek.

Ilyen típusú szendvicselemek előállítását ismerteti a WO 98/42503 számú szabadalmi leírás.

A ragasztó, amely a magot a felületi rétegekhez kapcsolja, előnyösen hőre keményedő típusú, de lehet önkeményedő vagy más módszerrel megkeményedő, például ultrahanggal megkeményedő típusú is. Egy nyomóművelet során, ha szükséges, melegítés vagy más eljárás során, a felületi rétegeket az ásványgyapot réteghez kötik, és a ragasztó megkeményedik. A szendvicselemek gyártásánál a nyomóműveletet általában vezérlik azáltal, hogy azt egy leállítóblokk ellenében végzik, amely meghatározza a nyomólapok közötti távolságot és ily módon az elem vastagságát az összenyomás alatt.

Ez a módszer rossz eredményt adhat, ha vékony fémlemezt alkalmaznak, és olyan hibákat eredményezhet, mint érdes felületi rétegek és gyenge ragasztási csatlakozások. Valójában ez látható problémákat okoz, mivel még a csekély felületi érdességek, barázdák vagy kiemelkedések alakjában világosan láthatók, különösen egy teljesen sík felületen. A feszültség is romlik, ami általában nem megengedett. Ezeknek a problémáknak a kiküszöbölésére növelték a ragasztó mennyiségét, a felületi rétegek vastagságát, az ásványgyapot réteg sűrűségét, a kötőanyag-koncentrációt, vagy pedig a felületet kiegészítőleg gépi megmunkálásnak vetették alá. A kiegészítő ragasztó- és kötőanyag-tartalom azonban rosszabb tűzálló tulajdonságokat eredményez. Egy másik tényező, hogy a termék költségesebbé válik, és amellett az eredmény még mindig nem eléggé kielégítő vagy nem előre megjósolható. Az utolsó komoly probléma, hogy költséges eljárásokat kell végezni olyan elemeken is, amelyek hibája nem nyilvánvaló.

A fenti problémák megoldására széles körű és gondos tanulmányokat és kísérleteket végeztek, aminek eredményeképpen a WO 98/42503 számú szabadalmi leírásban ismertetett eljárás jött létre. Ennek értelmében az összenyomást, ha hőhatás alatt kell végezni, akkor nem az ütközőblokkok ellenében végzik egy előre meghatározott vastagságig, hanem egy előre meghatározott értékhatáron belüli P_max.-Pmin. nyomást alkalmaznak, amelynek nagyságát a szóban forgó komponensek az ásványgyapot laminátum, a felületi rétegek és a ragasztó határozzák meg. Ebben az esetben az intervallum két végső pontját két különböző jelenség határozza meg: az összenyomási nyomás alsó határa az a legkisebb nyomás, amely szükséges ahhoz, hogy ne következzen be a tapadásban szakadás, a felső határt pedig az határozza meg, hogy mennyit tud a mag anyaga kibírni ahhoz, hogy megtartsa szerkezeti tulajdonságait.

Ennél az ismert eljárásnál egy fontos probléma azonban megmarad, mégpedig, az, hogyan lehet az összenyomási nyomást ezen korlátok között helyileg megtartani a nyomólapokon elosztva. A problémát az ásványgyapot mag újraorientálása még kihangsúlyozza, ami szisztematikus változásokat okoz a mag különböző részei között, függetlenül attól, hogy milyen rendszert alkalmaznak az újraorientálás létrehozásánál. Ennek egyik oka az elem szilárdsági követelménye. A magszerkezetet egyrészt nem szabad tönkretenni túlzott összenyomással, másrészt a felső réteg hozzákötését biztosítani kell. Az elem külső megjelenése is igen fontos, mivel az emberi szemet zavarja még a legkisebb kiemelkedés is az elem felületén.

Egy további probléma az összenyomással kapcsolatban abban van, hogy a nyomólapoknak sík felületűeknek és párhuzamosaknak kell lenniük. Általában a szerkezetek hatalmasak, 15 m²-es méretek nem szokatlanok, és gyakran az a követelmény áll fenn, hogy a simaságtól és a párhuzamosságtól való eltérés ne legyen több, mint 0,2 mm. A nyomólapokat általában fűtik, és a szokásos préseknél problémák merülnek fel, amennyiben az elmozdítható nyomólap gyakran kissé meghajlik.

A találmány feladata ezeknek a hiányosságoknak a kiküszöbölése, és egy olyan eljárás és berendezés létrehozása, amely mentes ezektől a hibáktól.

Ha vékony felületi rétegeket, például fémrétegeket kell hozzákapcsolni egy újraorientált ásványgyapot

HU 224 182 Β1 maghoz egy szendvicselemben, akkor a találmány értelmében egy eljárást alkalmazunk felületi rétegek és egy mag összekötésére szendvicselemmé azáltal, hogy a rétegeket és a magot egy préselendő tárggyá összerakjuk, miután ezek közé egy ragasztóréteget helyeztünk, amelyet azután egy présben összenyomásnak vetünk alá két nyomólap között, miközben a ragasztó megkeményedik és legalább az egyik nyomólap flexibilis és több erőegység hat rá, amelyek a nyomólap felett vannak elhelyezve, egymástól viszonylag kis távolságban, az erőegységek egy rögzített tartószerkezet ellenében hatnak, és egy nyomóerő hat a préselendő tárgyra. Az eljárás lényege, hogy az erőegységek a préselendő tárgyra nyomást fejtenek ki, amely annak bizonyos összenyomását okozza és a vastagságát meghatározza, és az erőegységeket a nyomás alatt egyenként vagy csoportosan szabályozzuk úgy, hogy az összenyomó nyomástól való helyi eltérést egy előre meghatározott intervallumban (P_mi_n-P és P-P_max.) tartjuk.

A legegyszerűbb kivitelnél mindkét nyomólap rögzített és sík.

Előnyösen az eröegységeket az összenyomás előtt szabályozzuk oly módon, hogy a flexibilis nyomólap lapossá és előnyösen párhuzamossá válik a többi nyomólappal.

Bizonyos alkalmazások esetén előnyös, ha mindkét nyomólap flexibilis, és az erőegységek külön hatnak rájuk, amely erőegységek hatását a nyomás alatt külön vagy csoportosan szabályozni lehet.

A nyomólapok kialakíthatók ívelt keresztmetszettel is. Ekkor mindkét nyomólapnak ugyanabba az irányba kell meghajolnia és ugyanolyan mértékben. Az elem ekkor ennek megfelelően ívelt vagy dóm alakú lesz, amely előnyös lehet néhány alkalmazás esetében. Ezek a dóm alakú elemek építészeti hatást adnak és a dóm alak azt jelenti, hogy az egyébként szabályos síktól való kisebb eltérések nem lesznek olyan jól láthatóak, mint egy síkelem esetében.

Normálesetben az erőegység hatását úgy szabályozzuk, hogy a két flexibilis nyomólap egymással párhuzamossá váljon és sík legyen. Amint említettük, a cél az lehet, hogy olyan elemeket kapjunk, amelyeknek ívelt keresztmetszete van, és ezekben az esetekben a nyomólapoknak mindenképpen párhuzamosnak kell lenniük.

Folyamatos nyomásnál a ragasztó optimális megkeményedése megkívánja, hogy a nyomólapok síkok, és összetartok vagy széttartók legyenek.

Az optimális ragasztási hatás elérése érdekében szükséges, hogy a nyomólapok nyomást fejtsenek ki az összenyomandó tárgy irányában, előre meghatározott határok között, amikor is az alsó határt a legkisebb nyomás P_miri -ot határozza meg, amely szükséges ahhoz, hogy amikor az összekötést szétszakítjuk, akkor ne jöjjön létre ragasztóhiány, és a felső nyomást, Pmax.-ot az határozza meg, hogy a maganyag az arányossági határát ne érje el.

A határok a legszélesebb esetben P_max és P_min, azonban ha a gyakorlati lehetőségek egy speciális esetben lehetővé teszik, akkor úgy is meghatározhatók, hogy ez az intervallum kisebb legyen, azaz hogy az alsó nyomáshatár P_mi_n+0,25(P_max-P_min.) legyen és a felső határ P_max.-0,25(P_max-P_min j legyen. A legtöbb esetben lehetséges és kívánatos, hogy a ragasztó megkeményedését meggyorsítsuk az összenyomás! művelet folyamán azáltal, hogy az egyik vagy mindkét nyomólapot fűtjük attól függően, hogy vannak-e felületi rétegek az egyik vagy mindkét oldalon. Más típusú gyorsítóhatás is elképzelhető a ragasztó jellegétől függően.

Magától értetődik, hogy ha a mag mindkét oldalán vannak felületi rétegek, akkor a fűtést vagy más megkeményedést gyorsító hatást is mindkét oldalon kell alkalmazni, különben nem lesz elegendő, ha csak arról az oldalról jön, ahol a felületi réteg el van helyezve.

Ez a lehetséges gyorsítás lehetővé teszi, hogy valamivel lassúbb ragasztókat is alkalmazni lehessen, ami az eljárást zavarásokkal szemben kevésbé érzékennyé teszi, ugyanakkor megtartja a termelékenységét, mivel a ragasztó gyorsan megkeményedik, amikor az összenyomandó tárgy a két nyomólap közé van helyezve.

Egy másik mód fűtött nyomólapok alkalmazására az, hogy a felületi rétegeket és/vagy a ragasztót lehűtjük, hogy a ragasztó megkeményedését késleltessük, amíg pontosan elhelyezkedik a présben.

Egy másik módszer arra, hogy a ragasztó megkeményedését meggyorsítsuk az, hogy a felületi réteget vagy rétegeket előmelegítjük, ami történhet meleglevegő-befúvással, infravörös melegítéssel vagy ha a felületi rétegek fémből készülnek, induktív melegítéssel.

Függetlenül attól, hogyan történik a megkeményedés meggyorsítása, előnyös lehet, ha azt szabályozni lehet a nyomólap vagy nyomólapok teljes felületén. Előnyös lehet továbbá fűtött nyomólap vagy nyomólapok esetében, ha azok hőmérsékletét, valamint a hőmérséklet eloszlását is észlelni lehet.

A nyomólapok felületének fűtése egy különálló lépésben is történhet, mielőtt azok a présbe lennének behelyezve. Ez más előnnyel is járhat, mivel a belső feszültségek és a felületi rétegek melegítés következtében változó méretei kiküszöbölhetők és enyhíthetők.

Számtalan szempontból előnyös, ha az összenyomandó tárgyat folyamatosan szállítjuk a présen keresztül, részben mivel nagyobb gyártási sebességet lehet elérni, részben pedig, mivel olyan elemeket lehet előállítani, amelyek hosszabbak, mint a prés maga, vagy fordítva, a prés rövidebb lehet.

A folyamatos gyártás két módon érhető el, vagy úgy, hogy különálló préselendő tárgyakat készítünk bizonyos hosszban a nyomás előtt vagy folyamatos préselendő tárgyakat készítünk. Mindkét esetben ezeket folyamatosan szállítjuk a présbe azon keresztül, és a présből kifelé. Ahhoz, hogy folyamatos gyártást érjünk el egy présben, nyomólapok segítségével, szükséges, hogy a préselendő tárgyat két szállítószalag közé helyezzük. Egy olyan préselendő tárgy esetében, amely a présen keresztül halad, hogy nyomásnak legyen alávetve, a nyomólapok közötti távolságnak kisebbnek

HU 224 182 Β1 kell lennie, mint a tárgy és a szalagok együttes vastagsága, terheletlen állapotban.

A találmány tárgyát képezi továbbá egy prés felületi rétegek és egy mag összekötésére egy elemben, amelyben a felületi rétegek és a mag egyesítve vannak, hogy egy préselendő tárgyat képezzenek, miután a felületi rétegek és a mag közé ragasztóréteget adtunk hozzá, amely azután két nyomólap közötti nyomásnak van alávetve. A prés lényege, hogy legalább az egyik nyomólap flexibilis és több erőegység hat rá, amelyek a nyomólapok és rögzített tartószerkezet között vannak elhelyezve úgy, hogy erőt tudnak kifejteni, amely a rögzített tartószerkezetről a nyomólapokra adható át, és amelynek hatását egyenként vagy csoportosan lehet szabályozni, és a flexibilis nyomólap flexibilitása az erőegységeknek a nyomólapok feletti helyzetéhez viszonyítva úgy van megválasztva, hogy az erőegységek beállíthatók úgy, hogy helyi nyomást fejtsenek ki a préselendő tárgyra, amelynek előre meghatározott nagysága P_max-P_mi_n. között van.

Az erőegységek pneumatikusak vagy hidraulikusak lehetnek, azaz egyszerű flexibilis csövek vagy párnák, vagy megfelelően működtetett henger-dugattyú egységek. Más lehetőségek is vannak. így például az erőegységek lehetnek menetes orsók vagy excenterek vagy villamos, illetve mechanikus típusú egységek.

A nyomólapok flexibilitása nem állapítható meg pontosan, azonban olyan flexibiliseknek kell lenniük, hogy alakjuk jelentősen változni tudjon azoknak az erőknek a hatására, amit az erőegységek képesek létrehozni. A nyomólapoknak egyrészt elég mereveknek kell lenniük ahhoz, hogy megakadályozzák azt, hogy a préselendő tárgy felületi rétegében éles hajlások keletkezzenek. Ezeket a préselendő tárgy tulajdonságaihoz kell hozzáilleszteni. A szakember számára feltehetően mód van arra, hogy az adott esetben egyszerű számítással és kísérletekkel meghatározza azt, hogy az erőegységeknek milyen kapacitásúaknak kell lenniük, és hogy a nyomólapok flexibilitása milyen határok közé kell hogy essen. A számításokhoz egy jó szabály az, hogy a hajlások magassága és mélysége az átmérőjüknek az 1 ezreléke legyen.

A tartószerkezet, amelynek ellenében az erőegységek dolgoznak, egy nyomólap vagy egy keretszerkezet lehet, amely gerendákból vagy hasonlókból áll.

Ha az erőegységek hosszúkásak, azaz nyomás alatti tömlőkből állnak, akkor előnyös, ha mindegyiket vagy mindegyik párat külön vezéreljük. Ha az erőegységek nem hosszúkásak, hanem sorokban vannak elhelyezve, akkor előnyös, ha minden sort külön vezérlünk.

A vezérlést az alkalmazott erőegység típusához kell igazítani. Ha hidraulikus erőegységről van szó, akkor a szabályozás természetesen a nyomóközeg nyomásának vezérléséből áll. Ha az erőegységek különböző típusúak, akkor az erő méretét és bizonyos esetekben az erő irányát is mérni kell tudni, amellyel a flexibilis nyomólapokra hat, például megfelelő detektorok segítségével.

Egy présben általában előnyös, ha a másik nyomólap sima, célszerűen álló elrendezésű. A flexibilis nyomólap, amely magában foglalja az erőegységeket, ekkor előnyösen egy vezérlőberendezéssel simává és/vagy párhuzamossá tehető a másik nyomólaphoz képest.

Egy ilyen vezérlőberendezés többé-kevésbé önműködő lehet. Ahhoz, hogy a flexibilis nyomólapot simává tegyük, a simától való eltérését csupán a legegyszerűbb módon mérjük, és az erő, amivel a különböző erőegységek a nyomólapra hatnak, változtatható úgy, hogy ezeket az eltéréseket kiegyenlítse.

Ilyen mérés elvégezhető egy tárcsás mérőeszközzel, villamos jelzőkészülékkel vagy optikai, előnyösen lézeroptikai rendszerekkel. A mérés történhet egy kalibrált nyomótárggyal is, amelyet, mielőtt az eljárás megindulna, behelyezünk a présbe, és ez a beállítást könnyebbé teszi.

A találmány szerinti présnél mind a két nyomólap flexibilis lehet és mindegyikre több erőegység hathat, amelyek ezek között és egy rögzített tartószerkezet között vannak elhelyezve oly módon, hogy erőt tudnak kifejteni, amely a rögzített tartószerkezetről a nyomólapokra tud átadódni, és amelynek hatását egyenként vagy csoportosan lehet vezérelni, és a prés úgy van kialakítva, hogy az erőegységek a nyomólapokat párhuzamossá és/vagy simává tudják tenni.

Annak érdekében, hogy optimális ragasztást lehessen elérni, szükség van arra, hogy a préselendő tárgyra a présben ható nyomás leolvasható legyen, és kézzel vagy automatikusan olyan határok között legyen tartható, amelyet előre meg lehet határozni a szóban forgó komponensek számára.

Az erőegységek meghosszabbíthatók egy olyan hosszal, amely a flexibilis nyomólap méretének felel meg az egyik irányban. A meghosszabbított erőegységek csövek lehetnek. Ha ezek helyett párnákat vagy hidraulikus hengereket alkalmazunk, akkor célszerű azokat sorban elhelyezni. Előnyös, ha a meghosszabbított nyomóegységeket vagy az egyedi nyomóegységek sorait a flexibilis nyomólapra keresztirányban helyezzük el, mivel az a legfontosabb igény, hogy annak hosszanti meghajlását kiküszöböljük. Sok esetben más kivitel előnyös, például a heringcsontos mintázat. Ha előnyös a nyomólap vezérelt meghajlása úgy, hogy egy ívelt keresztmetszetet kapjon, akkor a hosszúkás erőegységeket vagy az erőegységsorokat a nyomólapok hosszanti irányában kell elhelyezni.

Általában előnyös, ha a ragasztó megkeményedését meggyorsítjuk valamilyen módon, amikor a préselendő tárgy már a nyomólapok közé van helyezve a présben, például melegítés révén. Ekkor arra van szükség, hogy az egyik vagy mindkét nyomólapot fűtsük, például egy keringtetett fűtőközeggel. Az, hogy milyen közeget választunk, főleg attól függ, hogy milyen hőmérsékletre kell a nyomólapot vagy nyomólapokat melegíteni. Ez viszont a ragasztó tulajdonságaitól függ és attól, hogy milyen mértékben kívánjuk az eljárást meggyorsítani.

Annak érdekében, hogy gyorsan át tudjunk váltani a préselendő tárgy egy másik vastagságára, előnyös, ha a tartószerkezet vagy két flexibilis nyomólap esetében legalább az egyik tartószerkezet úgy van kialakítva, hogy

HU 224 182 Β1 különböző helyzeteket tudjon felvenni, például amelyeket az ütközőblokkok határoznak meg. A tartószerkezet lehet egy keret, amelyet hidraulikus hengerekkel fel lehet emelni és le lehet süllyeszteni az ütközőblokkokra. Egy sorozat ütközőblokkot lehet alkalmazni különböző gyártási helyzetekhez, vagy olyan ütközőblokkokat lehet alkalmazni, amelyeket könnyen be lehet állítani különböző gyártási helyzeteknek megfelelően.

Annak érdekében, hogy a flexibilis nyomólap vagy nyomólapok az alakjukat változtatni tudják anélkül, hogy a préselendő tárgyon egy nyomás képződne, az erőegységeknek kettős működésűeknek kell lenniük úgy, hogy ne csak tolóerőt, hanem húzóerőt is ki tudjanak fejteni.

A találmány előnyösen alkalmazható olyan helyzetben, ahol a maganyag ásványgyapotból készül, előnyösen orientált vagy másképpen újraorientált ásványgyapotból, hogy jobb ellenállást mutasson a mag fő síkjára merőleges nyomásterhelés esetén. Laminált típusú ásványgyapot magok és hasonló tulajdonságokkal bíró szerkezetek ugyanis nagyon nagy mértékben azt a problémás képet mutatják, amelyből a találmány kiindul, különösen akkor, ha a sűrűség viszonylag kicsi, amire gazdaságossági okokból szükség van. Ha maganyagként ásványgyapotot választunk, akkor ez általában gazdaságossági szempontból történik, és mivel tartós és jó tűzbiztonsági tulajdonságai vannak.

Más maganyagok megfelelők lehetnek bizonyos alkalmazásoknál, például a polisztirén sejtszerű műanyagok és a fenolos sejtszerű műanyagok.

Példa

Tipikus esetként egy folyamatos nyomást mutatunk egy présben, amelynek munkahossza 5 m. A prés felső nyomólapja flexibilis, míg az alsó nyomólapja merev. Az erőegység a flexibilis nyomólap és annak tartószerkezete között 16 csőből áll, amelyek a nyomólapon keresztülnyúlnak 330 mm távközzel. Kettesével egy hidraulikus rendszerhez vannak csatlakoztatva úgy, hogy mindegyik csőpámak egyedi nyomásszabályozása van. Mindkét nyomólapnak belső furatos rendszere van, amelyben 92 °C hőmérsékletű víz áramlik, és ez a nyomólapoknak a nyomófelületek közelében 85,5 °C hőmérsékletet ad.

A préselendő tárgyat a présen keresztül két szállítószalag szállítja. A kalibrálóelem ellenében való nyomásnál a nyomást a különböző csőpárokban úgy állítottuk be, hogy a flexibilis nyomólap sík legyen és párhuzamos a többi nyomólappal, 30-40 kPa összenyomás! nyomás esetén.

A préselendő tárgy egy laminált orientált kőzetgyapot típusú ásványgyapot mag, amelynek sűrűsége 90 kg/m³. A sűrűség értéke általában erre az esetre 70-120 kg/m³, általánosan 90-100 kg/m³. A kötőanyag koncentrációja a példában 2,5%, általában 2-4%. A préselendő tárgy mindkét oldalán egy műanyaggal bevont acéllemez van. A lemez vastagsága 0,5 mm az egyik oldalon és 0,6 mm a másik oldalon.

A példában a préselendő tárgy hossza, amelyből a szendvicseim lesz, 7 m és a szélessége 1,2 m.

A hossz általában 6-10 m, de az elem 10 m-nél hosszabb is lehet. A szélesség általában 0,8-1,2 m.

Az acéllemez réteg és a mag között egy ragasztóréteg van, amely kétkomponenses poliuretánragasztó, kb. 175 g/m².

Ehhez a préselendő tárgyhoz a megfelelő nyomás P_min =25 kPa és Pmax.^öO kPa. Az elem görbülete <0,2 mm/m és a tapadás a felületi réteg és a mag között kielégítő volt az elem teljes felületén. A flexibilis nyomólap nyomása a préselendő tárgy ellenében 35 kPa-ra lett beállítva, ami után az összenyomó nyomást az erőegységekben, amelyek a nyomólapok felett különböző helyeken voltak elhelyezve, vezéreltük úgy, hogy az esetleges helyi eltérések ettől az értéktől az előre meghatározott határértékeken belül maradjanak.

A találmányt részletesebben a rajzok alapján ismertetjük, amelyek a találmány szerinti prés példaként! kiviteli alakját tüntetik fel.

Az 1. ábrán a találmány elve látható nyomásdiagram alakjában.

A 2a. és 2b. ábrák a találmány különböző kiviteleinek vázlatos ábrázolásai keresztmetszetben.

A 3. és 4. ábrák a találmány különböző kiviteleinek vázlatos ábrázolásai hosszanti metszetben.

Az 1. ábrán látható diagram a találmány egyik kivitelének grafikus ábrázolása. A flexibilis nyomólapok kiegyenesítése erőegységekkel történt, azaz a nyomólapokat a nyomóművelet előtt kalibráltuk, ami után a préselendő tárgyat elvileg előre meghatározott nyomással lehet összenyomni a teljes felületén. Az ettől a nyomástól fellépő esetleges helyi eltéréseket a P_max és P_min határok között lehet tartani azáltal, hogy az erőegységeket egyenként vagy csoportosan szabályozzuk.

A 2a. ábrán két 1 oszlop, amelyeket egy 2 felső darab köt össze, és egy alsó 3 nyomólap látható. Egy felső 4 keret van nekinyomva 5 hidraulikus hengerek segítségével állítható 6 ütközőblokkoknak. A felső 4 kerethez kapcsolódva egy felső flexibilis 7 nyomólap van elhelyezve, amely 8 erőegységek segítségével van a préselendő tárgynak nekinyomva.

A 2b. ábra egy hasonló berendezést ismertet, mint a 2a. ábra, azzal a különbséggel, hogy egy felső nyomólapja van, és a flexibilis 7 nyomólap az alsó kerethez kapcsolódva van elhelyezve, és erről van a 9 préselendő tárgynak nekiszorítva a 8 erőegységek segítségével.

A 3. ábrán egy 15 szállítóberendezés látható hajtógörgőkkel, amelyen a 9 préselendő tárgy és egy jövendő 23 szendvicselem fekszik. A 9 préselendő tárgy egy felső 12 felületi rétegből és egy alsó 13 felületi rétegből áll, amelyek között egy 14 mag van újrarendezett, például lamináltán orientált ásványgyapotból. A felső felületi réteg és az alsó 13 felületi réteg és a mag között ragasztórétegek vannak, amelyek az ábrán nem láthatók.

A prés maga egy keretből áll, amelynek 1 oszlopai és 2 felső darabja van. A keret alsó részébe egy alsó 16 nyomókeret van beépítve. Ezen egy 17 nyomóágy

HU 224 182 Β1 és 3 nyomólap nyugszik. A 3 nyomólap fölött egy 18 szállítószalag van elhelyezve. A 18 szállítószalag továbbnyúlik két 19 henger fölé. A 18 szállítószalag alsó részét 20 támasztógörgők támasztják alá.

A keret felső részében egy felső 21 nyomókeret van felfüggesztve kettős működésű 22 hidraulikus hengerekkel. A felső 21 nyomókeretről egy flexibilis 7 nyomólap van felfüggesztve a 8 erőegységekről.

Az állítható 6 ütközőblokkok az alsó 16 nyomókereten nyugszanak és úgy vannak elhelyezve, hogy találkozhatnak a felső 21 nyomókerettel, amikor ezt a 22 hidraulikus hengerek lenyomják.

A prés úgy működik, hogy a 22 hidraulikus hengerek először felemelik a felső 21 nyomókeretet a hozzá csatlakoztatott flexibilis 7 nyomólappal olyan szintre, hogy a távolság e között és az alsó 16 nyomólap között nagyobb legyen, mint a 9 préselendő tárgy és a 18 szállítószalag együttes vastagsága. Ezt követően a 9 préselendő tárgyat a 15 szállítóberendezés és a 18 szállítószalag segítségével az alsó 3 nyomólap és a flexibilis 7 nyomólap közé visszük. Ezután a 22 hidraulikus hengerek lenyomják a felső 21 nyomókeretet a 6 ütközőblokkok ellenében, ami után a 8 erőegységek tovább nyomják a flexibilis 7 nyomólapot a 9 préselendő tárgy ellenében szabályozott nyomással.

Miután a nyomás annyi ideig hatott, amely szükséges ahhoz, hogy a ragasztó megkeményedjen, a felső 21 nyomókeretet ismét felemeljük, és amikor a nyomás a 8 erőegységeknél megszűnik, a 9 préselendő tárgy, ami most 23 szendvicselemmé vált, kivehető. Ez a 18 szállítószalaggal történik a 24 szállítóra, azzal egy időben, amikor egy új 9 préselendő tárgyat táplálunk be a másik oldalról.

A 4. ábrán egy találmány szerinti berendezés látható, amely egy folyamatos préselendő tárgy folyamatos nyomására alkalmas. Egy laminált orientált ásványgyapotból lévő folyamatos 14 magot mozgatunk előrefelé egy hengersoron. Két hengerről, amelyek a rajzon nem láthatók, egy műanyaggal burkolt acéllemezekből lévő felső 12 felületi réteg és az alsó 13 felületi réteg gördül le, illetve fel a folyamatos 14 magra. Mielőtt a 12, 13 felületi rétegeket a 14 maggal összehoznánk, az ezek közötti térbe 28 fúvókákról 27 ragasztóréteget injektálunk be.

Az így kialakított 9 préselendő tárgyat, amely a jelen esetben folyamatos, a 15 szállítóberendezés a prés felé viszi az alsó 18 szállítószalag, amelynek 19 hajtóés forgatógörgői és 20 támasztógörgői vannak és a felső 29 szállítószalag közé, amelynek 30 hajtó- és forgatógörgői és 31 támasztógörgői vannak.

A prés maga egy keretből áll, 1 oszlopokkal és egy felső darabbal. A keret alsó részébe egy alsó 16 nyomókeret van szerelve. Ezen egy 17 nyomóágy és egy nyomólap nyugszik.

A keret felső részébe egy felső nyomókeret van felfüggesztve kettős működésű 22 hidraulikus hengerekre. A felső nyomókeretről egy flexibilis 7 nyomólap függ le a 8 erőegységekről. A felső 29 szállítószalag 30 hajtó- és forgatógörgői a 21 nyomókeretből kiálló 32 konzolokra vannak szerelve.

Az állítható 6 ütközőblokkok az alsó 16 nyomókereten nyugszanak és úgy vannak elhelyezve, hogy találkozhatnak a felső 21 nyomókerettel, amikor azt a hidraulikus hengerek lefelé nyomják.

A 4. ábrán látható berendezés így folyamatos működésre alkalmas. Amikor a 9 préselendő tárgy a 18, 29 szalagok között az alsó 3 nyomólapok és a felső flexibilis 7 nyomólapok közé kerül, akkor nyomásnak van alávetve, amely bizonyos összenyomást okoz. Ugyanakkor a 12, 13 felületi rétegeket mind a két nyomólap melegíti, amelyeket a nyomólapokban lévő furatokban keringő meleg vízzel melegítünk, ami az ábrán nem látható. A nyomás és a melegítés egyidejű hatására a ragasztó megkeményedik, és a 9 préselendő tárgyat szendvicselemmé alakítja át, amelyet a 24 szállítóberendezésből kiveszünk. Mivel az ábrázolt kivitelnél egy folyamatos előállításról van szó, a terméket később megfelelő hosszúságú darabokra vágjuk. Ez a vágóberendezés nem tartozik a találmányhoz, ezért a rajzokon nincs ábrázolva.

A 4. ábrán látható berendezés alkalmazható szakaszos préselendő tárgyak nyomására is, amelyeknek hossza következésképpen nem függ a laminálóberendezés préselési hosszától. A préselendő tárgyak hosszabbak lehetnek, mint a prés, vagy rövidebbek lehetnek annál, és akkor azokat szorosan egymás után lehet betáplálni.

Claims (18)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás felületi rétegek (12, 13) és egy mag (14) összekötésére szendvicselemmé (23) azáltal, hogy a rétegeket és a magot egy préselendő tárggyá (9) összerakjuk, miután ezek közé egy ragasztóréteget helyeztünk, amelyet azután egy présben összenyomásnak vetünk alá két nyomólap (3, 7, 11) között, miközben a ragasztó megkeményedik és legalább az egyik nyomólap (7) flexibilis és több erőegység (8) hat rá, amelyek a nyomólap (7) felett vannak elhelyezve, egymástól viszonylag kis távolságban, az erőegységek (8) egy rögzített tartószerkezet ellenében hatnak és egy nyomóerő (P) hat a préselendő tárgyra (9), azzal jellemezve, hogy az erőegységek (8) a préselendő tárgyra (9) nyomást fejtenek ki, amely annak bizonyos összenyomását okozza és a vastagságát meghatározza, és az erőegységeket (8) a nyomás alatt egyenként vagy csoportosan szabályozzuk úgy, hogy az összenyomó nyomástól való helyi eltérést egy előre meghatározott intervallumban (P_mj_n-P és P-P_max.) tartjuk.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az erőegységeket (8) az összenyomás előtt szabályozzuk oly módon, hogy a flexibilis nyomólap (7) lapossá és előnyösen párhuzamossá válik a többi nyomólappal (3, 11).
3. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az összenyomás! nyomástól (P) való eltérés megengedett értékét a minimális nyomástól (P_min) és a maximális nyomástól (P_max.) úgy választjuk meg, hogy a préselendő tárgy (9) felületében lévő helyi kiemelke6

   HU 224 182 Β1 dések magasságát vagy helyi mélyedések mélységét az említett egyenetlenségek átmérőjének egy ezrelékénél kisebb értékén tartjuk.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan nyomólapokat alkalmazunk, amelyek a másik nyomólaphoz rögzítve vannak és síkak.
5. 5. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan nyomólapokat (3, 7,11) alkalmazunk, amelyek mindegyike flexibilis és különállóan hatnak rájuk az erőegységek (8), amelyek a rögzített tartószerkezetek ellenében hatnak, és amelyeknek hatását a nyomás alatt egyenként vagy csoportosan beállítjuk.
6. 6. Az 5. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az erőegységek (8) hatását úgy szabályozzuk, hogy mindkét flexibilis nyomólap (3, 7, 11) egymással párhuzamossá válik és/vagy sík.
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a ragasztó megkeményedését a nyomás alatt meggyorsítjuk azáltal, hogy egyik vagy mindkét nyomólapról (3, 7, 11) melegítjük.
8. 8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a préselendő tárgyat (9) folyamatosan vezetjük a présen keresztül két szállítószalag (18) között, és a nyomólapok (3, 7, 11) közötti távolság kisebb, mint a préselendő tárgy (9) és a szállítószalagok (18) együttes vastagsága terheletlen állapotban.
9. 9. Prés felületi rétegek és egy mag összekötésére egy elemben, amelyben a felületi rétegek és a mag egyesítve vannak, hogy egy préselendő tárgyat képezzenek, miután a felületi rétegek és a mag közé ragasztóréteget adtunk hozzá, amely azután két nyomólap (3, 7, 11) közötti nyomásnak van alávetve, azzal jellemezve, hogy legalább az egyik nyomólap (7) flexibilis és több erőegység (8) hat rá, amelyek a nyomólap (7) és rögzített tartószerkezet között vannak elhelyezve úgy, hogy erőt tudnak kifejteni, amely a rögzített tartószerkezetről a nyomólapra adható át, és amelynek hatását egyenként vagy csoportosan lehet szabályozni, és a flexibilis nyomólap (7) flexibilitása az erőegységeknek (8) a nyomólap (7) feletti helyzetéhez viszonyítva úgy van megválasztva, hogy az erőegységek (8) beállíthatók úgy, hogy helyi nyomást fejtsenek ki a préselendő tárgyra (9), amelynek előre meghatározott nagysága Pmax.-Pmin. között van.
10. 10. A 9. igénypont szerinti prés, azzal jellemezve, hogy a másik nyomólap (3) sík, és a prés úgy van elhelyezve, hogy az erőegységek (8) a flexibilis nyomólapot (7) síkká tudják tenni és párhuzamossá a többi nyomólaphoz (3).
11. 11. A 9. igénypont szerinti prés, azzal jellemezve, hogy mindkét nyomólap (3, 7,11) flexibilis és több erőegység (8) hat rájuk, amelyek a nyomólapok (3, 7,11) és a rögzített tartószerkezet között vannak elhelyezve úgy, hogy erőt tudnak kifejteni, amely átadható a rögzített tartószerkezetről a nyomólapokra (3, 7, 11), és amelynek hatását egyenként vagy csoportosan lehet ellenőrizni, és a prés úgy van elhelyezve, hogy az erőegységek (8) a nyomólapok (3, 7,11) párhuzamosokká és/vagy síkká tehetik.
12. 12. A 9-11. igénypontok bármelyike szerinti prés, azzal jellemezve, hogy az erőegységek (8) egy hosszal meg vannak hosszabbítva, amely hossz a flexibilis nyomólap (7) méretének felel meg az egyik irányban vagy egyedi nyomóegységek sorával, amelyeknek ilyen hossza van.
13. 13. A 12. igénypontok bármelyike szerinti prés, azzal jellemezve, hogy a meghosszabbított erőegységek vagy egyedi nyomóegységek sora a flexibilis nyomólapon (7) keresztül van elhelyezve.
14. 14. A 9-13. igénypontok bármelyike szerinti prés, azzal jellemezve, hogy egy vagy mindkét nyomólap (3, 7, 11) melegítve van, például keringtetett fűtőközeggel.
15. 15. A 9-14. igénypontok bármelyike szerinti prés, azzal jellemezve, hogy egy szállítószalag (18) nyúlik végig az alsó nyomólap (3, 7) fölött, hogy préselendő tárgyakat (9) szállítson a présen keresztül.
16. 16. A 15. igénypont szerinti prés, azzal jellemezve, hogy még egy szállítószalagja (18) van, amely úgy van elhelyezve, hogy a préselendő tárgy (9) a présen keresztül szállítható a két szállítószalag (18) között.
17. 17. A 9-16. igénypontok bármelyike szerinti prés, azzal jellemezve, hogy a tartószerkezet vagy legalább az egyik tartószerkezet úgy van elhelyezve, hogy különböző helyzeteket tudjon felvenni, amelyeket előnyösen állítható ütközőblokkok határoznak meg.
18. 18. A 9-17. igénypontok bármelyike szerinti prés, azzal jellemezve, hogy az erőegységek (8) kettős működésű egységek úgy, hogy nemcsak kitolóerőt, hanem húzóerőt is ki tudnak fejteni.