HU224145B1 - Rugós szorító - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya rugós szorító, amelynek szorítótest (2)befogadására szolgáló legalább egy szorítótest-felvevővel ellátottszigetelőteste (1) van, amely szigetelőtesttel (1) egy kar (3) – akarnak (3) hozzávetőleg a középpontjában – elfordíthatóan vanösszekapcsolva, a szorítótest (2) a kar (3) egyik szabad vége (3a)által nyitáshoz és záráshoz deformálható és egy záróiránybanelőfeszített – beszorítandó vezető bevezetését lehetővé tevő – nyitotthelyzetben működtetésmentesen tartható szorítótestként (2) vankiképezve. A kar (3) hosszan elnyúló alakú karként (3) van kiképezve,amelynek másik szabad vége működtetésre szolgáló, zárt helyzetben aszigetelőtest (1) körvonalából kiálló behajlított részként vankialakítva, amelynek zárt helyzetben a szigetelőtest (1) körvonalánkívül elhelyezkedő, szerszám (4) bevezetésére alkalmas átmenőnyílásavan.

Description

A találmány tárgya rugós szorító, amelynek szorítótest befogadására szolgáló legalább egy szorítótest-felvevővel ellátott szigetelőteste van, amely szigetelőtesttel egy kar - a karnak hozzávetőleg a középpontjában elfordíthatóan van összekapcsolva, a szorítótest a kar egyik szabad vége által nyitáshoz és záráshoz deformálható és egy záróirányban előfeszített - beszorítandó vezető bevezetését lehetővé tevő - nyitott helyzetben működtetésmentesen tartható szorítótestként van kiképezve.

A DE 93 12 380 U1 számú iratból ismert ilyen jellegű hagyományos rugós szorító (rugóerőszorító). Ez az ismert rugós szorító szigetelőtesttel van ellátva, amelyben legalább egy szorítótest-felvevő van elrendezve. A szorítótest-felvevő szorítótestet, például kalitka-húzórugót fogad be. A szorítótest nyitóeszköz segítségével nyitott helyzetbe hozható, amelyben egy beszorítandó vezető a szorítótestbe becsúsztatható, hogy például villamos összeköttetést hozzon létre. Szigetelési és biztonsági okokból nyitóeszközként a szigetelőtestben elrendezett és azzal elforgathatóan összekapcsolt kart alkalmaznak. A kar csavarhúzó vagy hasonló szerszám segítségével történő lenyomásával a kar forgástengelye körül elfordul, és a kalitka-húzórugó szorítószárának egy hurokszerű részére nyomást fejt ki. Ezáltal a szorítószár hurokszerű része rugalmasan deformálódik, amivel a szorítószárban lévő kalitkaszerű fészek hozzáférhetővé válik. A szorítótest záróirányban van előfeszítve, úgyhogy a szorítótest az időközben bevezetett vezetőt szorítóan befogja, ha a csavarhúzóval lenyomott kart elengedik.

A fentiekben ismertetett jellegű rugós szorítok általában sorban elrendezett szorítókapocsként kerülnek alkalmazásra. A szigetelőtestet olyan ház képezi, amely csak az egyik oldalon megy végig és a szemben lévő oldalon nyitva van. Ebben a nyitott házban a szorítótest és egy onnan továbbvezető áramsín van behelyezve.

Egy-egy rugós szorítóban gyakran két vagy több szorítótest van elrendezve, amelyek közös áramsínen keresztül vannak összekötve. Az utolsóként említett rugós szorítok olyan csatolótagokat képeznek, amelyeknek szigetelőtestei egy falra szerelt kalapsínre rápattinthatók. Egymás mellett elrendezett több szigetelőtest alkalmazása esetén többpólusú sorkapocs hozható létre. A sorkapcsok választás szerint egydarabos házzal is el lehetnek látva.

Hátrányosnak bizonyult, hogy a vezető beszorzásához a hagyományos rugós szorítóknál szerszámot kell alkalmazni. A szerelőnek ugyanis a szorítótest nyitása érdekében az egyik kezével a csavarhúzót a kar ellen kell nyomnia, míg a másik kezével a vezetőt a nyitott szorítótestbe kell bevezetnie. A kart lenyomott állapotban kell tartania, amikor a vezetőt a szorítótestbe bevezeti. Ezen két aktív műveletnek a vezető beszorzásához szükséges egyidejű elvégzése fáradságosnak bizonyult.

A DE 39 10 937 A1 -bői olyan rugós szorító ismert, amelyet a 3. ábrán mutatunk be, amelynél egy 15 szigetelőtesttel elforgathatóan összekapcsolt, kifelé kiálló kart alkalmaznak a 14 szorítótest nyitásához. A 16 vezetők csatlakoztatása azáltal válik könnyebbé, hogy a kifelé kiálló 13 kar a szerelő számára könnyebben hozzáférhető. Ennél a rugós szorítónál a 14 szorítótest nyitásához szintén szerszám segítségével történő aktív működtetés szükséges, amely szerszámmal a 13 kart le kell nyomni ahhoz, hogy a 16 vezetőt a kalitka-húzórugóként megvalósított 14 szorítótest 14a szorítószárának hurokszerű részében lévő 14b kalitkanyílásba be tudják vezetni. Ezenkívül a beszorzáshoz ebben az esetben szintén ugyanazon két aktív tevékenységet kell egyidejűleg végrehajtani, mint a fentiekben ismertetett esetben.

A DE 195 29 028 A1 és az EP 052 767 A1 számú iratokból ismert rugós szorítok esetén is szükség van külső szerszám alkalmazására a szorítótest nyitott helyzetben való tartásához, amikor a beszorítandó vezetőt bevezetik.

A találmány révén megoldandó feladat, hogy a bevezetőben ismertetett rugós szorító továbbfejlesztésével olyan rugós szorítót hozzunk létre, amelynél a vezető beszorítása egyszerűbbé válik.

A feladat megoldására olyan rugós szorítót hoztunk létre, amelynek szorítótest befogadására szolgáló legalább egy szorítótest-felvevővel ellátott szigetelőteste van, amely szigetelőtesttel egy kar - a karnak hozzávetőleg a középpontjában - elfordíthatóan van összekapcsolva, a szorítótest a kar egyik szabad vége által nyitáshoz és záráshoz deformálható és egy záróirányban előfeszített - beszorítandó vezető bevezetését lehetővé tevő - nyitott helyzetben működtetésmentesen tartható szorítótestként van kiképezve, ahol a találmány szerint a kar hosszan elnyúló alakú karként van kiképezve, amelynek másik szabad vége működtetésre szolgáló, zárt helyzetben a szigetelőtest körvonalából kiálló behajlított részként van kialakítva, amelynek zárt helyzetben a szigetelőtest körvonalán kívül elhelyezkedő, szerszám bevezetésére alkalmas átmenőnyílása van.

A találmány szerint a szorítótest nyitott helyzetében tartható anélkül, hogy ehhez szerszám vagy hasonló által történő működtetésre lenne szükség. Az önműködően nyitott helyzetben tartott szorítótest esetén a vezető könnyen behelyezhető a rugós szorítóba, mivel a vezető bevezetésén kívül egyidejűleg további aktív tevékenységre nincs szükség. A vezető behelyezését követően a szerelő a vezető beszorítására koncentrálhat, amikor is a működtetésmentesen tartott szorítótestet helyzetéből kiszabadítja. Mialatt a beszorítást a szorítótestnek a záró helyzetbe való visszavezetésével záróirányban ható előfeszítés alatt végrehajtjuk, egyidejűleg nincs szükség további aktív tevékenység kifejtésére. A szerelőnek a beszorítás során csak arra kell ügyelnie, hogy a vezető véletlenül ki ne csússzon a szorítótestből. Ennek érdekében a vezetőt passzív módon rögzíti, amikor a szorítótestet záró helyzetbe visszavezeti, amelyben az időközben bevezetett vezetőt beszorítjuk.

A találmány szerinti rugós szorítónak egy előnyös kiviteli alakja úgy van kiképezve, hogy a szorítótest a kar segítségével nyitott helyzetben rögzíthetően van kiképezve.

HU 224 145 Β1

A nyitott szorítótestnek a karral történő rögzítése a szorítótest megbízható nyitott helyzetéről gondoskodik és a nem kívánt időpontban bekövetkező beszorítást megakadályozza. Másfelől a szerelő a karnak a szorítótesttel való rögzítőkapcsolatát egyszerű módon szándékosan megszüntetheti, hogy a vezető beszorítását lehetővé tegye.

Különösen célszerű, ha a szorítótest kalitka-húzórugó.

A kalitka-húzórugó hurokszerű szorítószárral van ellátva, amelyben kalitkanyílás van, amelybe a vezetőt vezetjük be. A kar szabad végeinek egyikével a kalitka-húzórugó szorítószárára nyomást fejthet ki, úgyhogy a kalitkanyílás szabaddá válik. A szorítóbefogás különösen könnyen megvalósítható, és zavarokkal szemben nem érzékeny működtetés biztosítható, ha a kar középpontjában van elfordíthatóan rögzítve és szabad végén a szorítószárral vezérlőpályaként (vezérlőbütyökként) érintkezésbe lép, míg másik szabad vége behajlított részként van kiképezve. A kar elfordítása során az érintkezésben álló szabad vége a helyhez kötött szorítószár mentén csúszik, úgyhogy a vezetőnek a kalitkanyílásban való hirtelen beszorulása a kalitka-húzórugó zárása során elkerülhető. A kalitka-húzórugó nyitása is fokozatosan történik, ami a kalitka-húzórugó elbillenését (elfordulását) megakadályozza.

A kar és a szorítószár közötti felület menti rögzítés különösen előnyösen azzal biztosítható, hogy a kar szabad végének a szorítószár felé mutató homlokoldala homorú kiképzésű, és így a szorítószár hurokszerű részének külső alakjához van hozzáigazítva. A kar szabad vége homorú homlokoldalának az alakja pontosan a szorítószár külső alakjához azon helyen van hozzáigazítva, amelyen a kar szabad vége nyitott helyzetben a kalitka-húzórugóval érintkezésben áll. A homorú felület menti rögzítés a rugós szorító nyitott helyzetének különösen megbízható fenntartását biztosítja. Gyakorlatilag nem fordulhat elő, hogy a rugós szorító nem kívánt módon hirtelen záródjon.

A kar kapcsolódási pontja úgy van megválasztva, hogy a kalitka-húzórugó záróereje a szorítószárán keresztül a karra oly módon hasson, hogy a nyitott helyzetben tartott kar stabilan ezen helyzetben marad. Ebben a helyzetben a nyitott kalitka-húzórugó záróirányba mutató előfeszítő ereje hozzájárul ahhoz, hogy a kar nyitott helyzetben maradjon.

A helyszíni szerelés a szerelő számára különösen azáltal válik egyszerűbbé, hogy a rugós szorítót nyitott helyzetben tartó szorítótesttel előkészítve szállítjuk. A vezető beszorítása előtt nem kell a rugós szorítót nyitni, úgyhogy a szerelő azonnal megkezdheti a vezető bevezetését anélkül, hogy további előkészületi intézkedéseket kellene végrehajtania.

A találmányt az alábbiakban egy előnyös kiviteli példa kapcsán a mellékelt rajzra való hivatkozással részletesebben is ismertetjük, ahol a rajzon az

1. ábrán a rugós szorítónak egy előnyös kiviteli alakja oldalnézetben, nyitott helyzetben, a

2. ábrán az 1. ábra szerinti kiviteli alak oldalnézete zárt helyzetben, a

3. ábrán egy, a technika állásának bemutatása során ismertetett rugós szorító látható.

Az 1. és 2. ábrán a találmány szerinti rugós szorítónak egy előnyös kiviteli példáját mutatjuk be. A rugós szorító 1 szigetelőtesttel van ellátva, amely egyoldalúan végigmenő, előnyösen gyantából, illetve műanyagból készült házként van kialakítva. Az 1 szigetelőtest külső alakja a rugós szorító speciális alkalmazási területéhez igazodik, és így erre részletesebben nem térünk ki. Az 1 szigetelőtestbe 5 áramsín van beágyazva vagy behelyezve. Az 5 áramsín a bemutatott kiviteli példa esetén egy vele érintkezésben álló kalitka-húzórugóként kiképzett 2 szorítótesthez való áram-hozzávezetésre vagy attól való áramelvezetésre szolgál. Az 5 áramsín választhatóan két vagy több kalitka-húzórugót is összeköthet egymással. Az 5 áramsínnel egydarabosan a 2 szorítótesttel való érintkezési helyen 5a vezetőeszköz van kiképezve. Az 5a vezetőeszköz egy, a 2 szorítótest által beszorítandó, az ábrán nem ábrázolt vezető szétálló ereinek oldalirányú kiállását akadályozza meg.

A 2 szorítótest hurokszerűen kiképzett 2a szorítószárral van ellátva. A 2 szorítótest az 1 szigetelőtestbe oly módon van behelyezve, hogy az 5a vezetőeszköz közelében lévő érintkezési helyen az 5 áramsínnel érintkezésben van tartva. A 2a szorítószár szabad végei egyikének közelében 2b kalitkanyílással van ellátva, amelyen a 2 szorítótest szemben lévő vége és az 5 áramsín van átvezetve. Az 1. ábrán bemutatott helyzetben a 2 szorítótest nyitott helyzetben van, amelyben a vezető a 2b kalitkanyíláson keresztül az 5 áramsín oldalán bevezethető. A 2 szorítótest 2a szorítószárára nyitott helyzetben egy, az alábbiakban még bemutatásra kerülő 3 kar fejt ki erőt és ezt megtartja, amikor is a 2a szorítószár záróirányban elő van feszítve. A 2b kalitkanyílás maximális nyitott helyzetben az 5 áramsínnel ellentétes oldalán a 2 szorítótest másik szabad végén fekszik fel.

A 2. ábra a rugós szorító tehermentes állapotát mutatja, amelyben a 2 szorítótest egy maradékfeszültségtől eltekintve feszültségmentes állapotban van és záró helyzetet foglal el. Ebben az állapotban a 2b kalitkanyílásnak az 5 áramsínnel szomszédos oldala az 5 áramsínen fekszik fel.

Ahogy az 1. és 2. ábra mutatja, a 3 kar 3d kapcsolódási ponton az 1 szigetelőtesttel van elforgathatóan összekapcsolva. A 3 kar előnyösen szigetelőanyagból, például gyantából, illetve műanyagból áll. A 3d kapcsolódási pont a 3 karban a 3 kar hosszanti kiterjedésének hozzávetőleg a közepén helyezkedik el. A 3 kar működtetésével a 2 szorítótest nyitáshoz és záráshoz deformálható. Ennek érdekében a 3 kar szabad 3a, 3b végeinek egyike, éspedig a 3a vége a 2 szorítótest 2a szorítószárának hurokszerű részével vezérlőpályaként érintkezésben van. A 3 kar másik 3b vége működtetéshez kismértékben be van hajlítva.

A 3 karnak a 2a szorítószárral érintkezésben álló szabad 3a végének homlokoldala homorú kiképzésű. A homlokoldal a 2a szorítószár hurokszerű részével a 2 szorítótest nyitott helyzetében felületileg rögzítő kap3

HU 224 145 Β1 csolatba hozható. Erre a homlokoldalra vonatkozóan a 3 karnak az 1 szigetelőtesttel való 3d kapcsolódási pontja úgy van megválasztva, hogy a záróirányban előfeszített 2a szorítószár által a 3 karra kifejtett záróerő a nyitott helyzetben lévő 3 kart ebben a helyzetben stabilan tartja. A 3 kar érintkezésoldali végének körvonala záró helyzetben a 2 szorítótest felé mutató oldalon a homorú homlokoldal felől a 3 kar hosszanti kiteijedése irányában le van kerekítve, úgyhogy a 3 kar elfordításával a lekerekített rész által képzett vezérlőpálya mentén érintkezés jön létre, amelynél a 3 kar érintkezésoldali vége a 2 szorítótest 2a szorítószárán csúszik és ezt deformálja.

A 3 kar behajlított 3b vége 3c átmenőnyflással van ellátva, amelybe működtetéshez 4 szerszám, például csavarhúzó vezethető be. A 3 karnak a működtetési oldalon való behajlítása úgy van megválasztva, hogy a behajlított 3b vég záró helyzetben az 1 szigetelőtest körvonalából kiáll. A behajlított végben lévő 3c átmenőnyílás záró helyzetben szintén az 1 szigetelőtest külső körvonalán kívül helyezkedik el.

Az 1 szigetelőtest vele egydarabosan kiképzett 1a, 1b, 1c ütközőszakaszokkal van ellátva, amelyek a 3 kar egyes véghelyzeteihez vannak hozzárendelve. Az 1 a ütközőszakasz a 3 kar záró helyzetéhez van társítva és a 3 kar működtetésoldali részén fekszik fel. Nyitott helyzethez két, 1b, 1c ütközőszakasz van kiképezve, amelyek közül az egyik a 3 kar érintkezésoldali részével a 3d kapcsolódási ponthoz közel, míg a másik ettől távolabb kerül felfekvésre.

Különösen előnyös, hogy a rugós szorító szereléshez nyitott helyzetben tartott 2 szorítótesttel előkészítve kerül leszállításra. A vezetőnek a szorítórugó bemutatott kiviteli példája segítségével történő szorító befogása az alábbiak szerint történik.

A szerelő a vezetőt a 2b kalitkanyíláson keresztül az 5 áramsín mentén a nyitott helyzetben működtetésmentesen tartott kalitka-húzórugóként kiképzett 2 szorítótestbe vezeti be. Ebben az állapotban a szerelőnek csak arra kell ügyelnie, hogy a bevezetett vezető véletlenül ki ne csússzon a nyitott rugós szorítóból. Ezt követően a szerelő a nyitott helyzetben a 2 szorítótesttel rögzítőkapcsolatban lévő kart a 3c átmenőnyílásba bevezetett 4 csavarhúzóval működteti, amivel a rögzítést oldja és a 2 szorítótest előfeszítése révén a 2b kalitkanyíláson keresztül bevezetett vezetőt az 5 áramsínhez szorítja. A 3 kar az 1 szigetelőtest körvonalából kiálló záró helyzetbe kerül, úgyhogy a szerelő könnyen felismerheti, hogy a vezető beszorított állapotba került-e.

A bemutatott kiviteli példa esetén 2 szorítótestként kalitka-húzórugót alkalmaztunk, természetesen e helyett bármilyen más alkalmas szorítótest is alkalmazható. A 2 szorítótestnek nyitóeszköz segítségével nyitott helyzetbe juttathatónak kell lennie.

A bemutatott kiviteli példa esetén a 3 kar a 2 szorítótest számára nyitóeszközt képez. A 3 kar a 2 szorítótestet működtetésmentesen nyitott helyzetben tartja azáltal, hogy vele rögzítőkapcsolatba kerül. Az 1 szigetelőtesttel elforgathatóan összekapcsolt 3 kar helyett olyan csap is alkalmazható, amely a szigetelőtesttel nincs elforgathatóan összekapcsolva, és amellyel a 2 szorítótest nyitható és működtetésmentesen nyitott helyzetben tartható. Ez a csap például egyszer használatos csap lehet, amelyet az elkészült rugós szorítóhoz hozzáadnak, és amelyet egyszeri alkalmazása után kidobnak. Amennyiben több rugós szorítót sorkapocs alakjában alkalmazunk, úgy több csap egy csapegységgé lehet összekapcsolva. Ezen csapegység eltávolításával az összes vagy egy meghatározott mennyiségű, a sorkapocsba bevezetett vezető egyszerre beszorítható.

Claims (6)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Rugós szorító, amelynek szorítótest (2) befogadására szolgáló legalább egy szorítótest-felvevővel ellátott szigetelőteste (1) van, amely szigetelőtesttel (1) egy kar (3) - a karnak (3) hozzávetőleg a középpontjában - elfordíthatóan van összekapcsolva, a szorítótest (2) a kar (3) egyik szabad vége (3a) által nyitáshoz és záráshoz deformálható és egy záróirányban előfeszített - beszorítandó vezető bevezetését lehetővé tevő nyitott helyzetben működtetésmentesen tartható szorítótestként (2) van kiképezve, azzal jellemezve, hogy a kar (3) hosszan elnyúló alakú karként (3) van kiképezve, amelynek másik szabad vége (3b) működtetésre szolgáló, zárt helyzetben a szigetelőtest (1) körvonalából kiálló behajlított részként van kialakítva, amelynek zárt helyzetben a szigetelőtest (1) körvonalán kívül elhelyezkedő, szerszám (4) bevezetésére alkalmas átmenőnyílása (3c) van.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti rugós szorító, azzal jellemezve, hogy a szorítótest (2) a kar (3) segítségével nyitott helyzetben rögzíthetően van kiképezve.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti rugós szorító, azzal jellemezve, hogy a szorítótest (2) kalitka-húzórugó.
4. 4. A 3. igénypont szerinti rugós szorító, azzal jellemezve, hogy a kar (3) az egyik szabad végén (3a) a kalitka-húzórugó egy szorítószárának (2a) hurokszerű részével vezérlőpályaként érintkezik.
5. 5. A 4. igénypont szerinti rugós szorító, azzal jellemezve, hogy a kar (3) szorítószárral (2a) érintkezésben álló szabad végének (3a) homlokoldala homorú kiképzésű, amely a kalitka-húzórugó nyitott helyzetében a szorítószár (2a) hurokszerű részével felületileg rögzítő kapcsolatba hozhatóan van kialakítva.
6. 6. A 4. vagy 5. igénypont szerinti rugós szorító, azzal jellemezve, hogy a karnak (3) a szigetelőtesttel (1) való kapcsolódási pontja (3d) úgy van megválasztva, hogy a záróirányban előfeszített szorítószár (2a) által a karra (3) kifejtett záróerő a nyitott helyzetben lévő kart (3) stabilan ebben a helyzetben tartja.