HU223909B1 - Progresszív többfókuszú kontaktlencse távollátás javítására - Google Patents

Abstract

Progresszív többfókuszú kontaktlencse (1) törőereje („dioptriája")folyamatosan változik a lencse közepe és az optikai zóna kerületeközött a kontaktlencse alaptörőerejéhez képest egy olyan függvénymenetszerint, amelyben középen egy maximum van, amelyből egy első, akontaktlencse (1) alaptörőerejéhez képest gyorsan csökkenő szakasz (a)indul ki, és amely mentén a lencse a közellátásra szolgál; egyközbülső második szakasz (b) az alaptörőerő értékénél lévőabszcisszával lényegében párhuzamosan helyezkedik el, ennek mentén alencse távollátásra szolgál; egy kerületi harmadik szakasz (c) egygyorsan növekvő első részből (c') és egy, az abszcisszával párhuzamosmásodik részből (c'') áll. E két rész (c', c'') megfelel annak atörőerőnek, amelynél a lencse az első részben progresszív a közbülsőtávolságokra, és a második szakaszban (b) állandó a közellátáshoz. ŕ

Description

A találmány progresszív többfókuszú kontaktlencse az öregkori távollátás kompenzálására. A találmány általánosabban alkalmas az öregkori távollátással társult rendellenes fénytörés kiküszöbölésére.

A fent leírt célokra szolgáló, a technika állása szerinti többfókuszú kontaktlencsék fizikailag meghatározott optikai zónákat tartalmaznak egy tárgy kettős fókuszálásának a létrehozására.

Részletesebben a GB 2288033 A irat feltár egy kontaktlencsét az öregkori távollátás korrigálására, amelyben a középső rész nem gömb alakú, és a közellátást javítja, míg a kerület mentén lévő gyűrűs rész gömb alakú, és a távollátást javítja, ahol a nem gömb alakú rész többfókuszú, míg a gömb alakú résznek egyetlen fókusza van.

Az ismert lencséknek a főbb hátránya az, hogy egy kielégítően jó látás csak akkor érhető el, ha a lencse elegendő dinamikát ér el és tart fent, tehát egy kielégítő mozgást biztosít a szaruhártya felületén. De még, ha ezt az eredményt el is érik, ezt kíséri a sugárzó energiafluxusnak egy töredezése, amelyet a két különböző törőerő két területe hatásosan oszt meg a lencse viselőjének a látáskapacitásában létrejött következményes veszteséggel, ami a mezoptikai és éjszakai látást illeti.

Kísérletek hosszú sorozata vezetett a jelen találmányhoz, amely alkalmas a fenti hátrányok kikerülésére, és a következőkben megmagyarázott előnyöket nyújtja. A találmány egy progresszív többfókuszú kontaktlencse, amely az optikai törőerőt - az adott pontban érvényes dioptriaértéket - változtatja az alaptörőerőhöz képest, radiális irányban középtől az optikai zóna kerülete felé. A fénytörés változtatása olyan, hogy az először csökken, azután állandó marad és esetleg újra növekszik. Ez a lencse képes az öregkori távollátásnak vagy az alkalmazkodási rendszer más anomáliáinak az optikai kiküszöbölésére.

A feltalálók úgy vélik, hogy az új és előre nem látható eredmények, amelyeket a kísérleteikkel nyertek, magyarázatot adhatnak a szem és az agy által létrehozott kombinált rendszernek arra a képességére, amely kiválasztja a legkedvezőbb fókuszpontot a szemlélő által kívánt tiszta látásra a figyelmét lekötő képen belül. Abból kiindulva, hogy amit jelenleg a képérzékelés mechanizmusáról ismernek a feltalálók, a fénysugaraknak az útját követték a szaruhártyától visszafelé a kontaktlencsék külső felületéhez. Ezt egy számítógép segítségével szimulálták, és egy külön erre a célra létrehozott szoftvert használva a kontaktlencse optikai zónáját feldolgozták, és kimunkálták, hogy a világosan, tisztán érzékelhető fókuszzónáknak egy megszakítás nélküli csoportját határozzák meg. Ez egy elégé komplex felület megszerkesztéséhez vezetett, de ez egy olyan távolba látást nyújt, amely pontosan azonos egy normális egyfókuszú kontaktlencséjével, és kiváló látást nyújt mind például két közbülső távolságra (asztal, computer), mind közeli távolságokhoz (könyvek, karóra stb.).

Jelen találmány egy sereg kifejezést alkalmaz, amelyeket általában a következő módon értelmezünk:

(i) a „lencse” a továbbiakban kontaktlencsét jelent;

(ii) „belső és külső helyzet” alatt értjük a lencse felületeire vagy profiljaira vonatkoztatva a szemmel érintkezésben lévő oldalt és az azzal szemben lévő oldalt;

(iii) „függvénymenet” alatt a találmány alapvető jellemzőjét értjük, ahogyan a lencse optikai törőereje (adott pontban vett dioptriaértéke) változik a középponttól való radiális távolsággal;

(iv) a „profil” kifejezést a lencseprofil jelölésére használjuk, általában a külsőre, amit a lencsének egy sugárirányú metszete jelenít meg (a „profil” és „külső felület” vagy „belső felület” kifejezések használhatók egy és ugyanazon elv kifejezésére);

(v) az „alaptörőerőt” szokták még mint a lencse fénytörési vagy távollátási törőerejét, vagy mint neutrális teljesítményét említeni;

(vi) a lencsének a függvénymenetét jelképező diagramokban a távolság a középponttól a lencsének az optikai zónájának a kerületéig szerepel mint abszcissza, és a lencse optikai fénytörése szerepel mint ordináta (ez egy forgástestnek a radiális diagramja lesz a lencse középpontja körül);

(vii) a kifejezések, mint „közelről nézni” és „távolról nézni” egyszerűsítve vannak a közellátásra és távollátásra vonatkoztatva.

A függvénymenetnek az a jellemzője, hogy három szakaszt hoz létre, mindegyik csatlakozik a közvetlen mellette lévőhöz: a) egy első szakasz, amelyben a lencse közellátásra szolgál, amely kezdődik egy maximummal, amely középről igen gyorsan az alaptörőereje csökken; b) egy második szakasz, amelyben a lencse a távollátást szolgálja, és lényegében párhuzamos marad az abszcisszával az alaptörőerő szintjén; c) egy harmadik szakasz, amelynek egy első fokozatosan növekvő része van, és egy második része, amely az abszcisszával párhuzamos, és megfelel annak a törőerőnek, amelynél a lencse az első részben a közbülső távolságokra működik, és a második részben a közellátásra egy állandó szinten van.

Úgy találtuk, hogy az első és a harmadik szakasz a) és c), amelyeket a második szakasz b) választ el, befolyásolják egymást, és mind a kettő nélkülözhetetlen a megfelelő látás biztosítására, a közbülső távolságokra és a közellátáshoz.

Könnyen megérthető, hogy a jelen továbbfejlesztett függvénymenet egy sor koncentrikus optikai zónát hoz létre a lencse felületén: egy első központi és kör alakú zónát, és többet gyűrű alakban, kisebb vagy nagyobb szélességben sugárirányban, az utóbbiak mindegyike egyenlő optikai jellemzőkkel rendelkezik a sugárirányú és kör alakú kiterjedésében, és az is látható, hogy minden egyes, bizonyos rendellenes fénytörésben szenvedő személy számára a függvénymenet, bár mindig az előbb említett három szakasz jellemzi, egy általában az összes többitől eltérően sajátos mintájú lesz.

A találmány szerinti lencse lágy, hidrogél vagy merev gázáteresztő típusú lehet.

A találmányt most részletesebben leírjuk, és utalunk a csatolt rajzokra, amelyek:

az 1. ábra a lencse külső felületének a logikai felépítési vázlatát mutatja;

HU 223 909 Β1 a 2. ábra egy átmérő mentén vett lencsemetszetet mutat vázlatos dioptria függvénymenet diagrammal;

a 3. ábra egy első részletes dioptriadiagramot mutat;

a 4. ábra egy második részletes dioptriadiagramot; és az 5. ábra hat dioptriadiagramnak egy csoportját mutatja.

Az 1. ábra a fázisok egymásutánját ábrázolja a találmány szerinti lencséhez.

(i) az alap- vagy belső görbe megválasztása, amelyet minden egyes szemhez alkalmazni kell; ezt az optikus választja meg; mivel ez változatokból áll, annyi görbe sugár található, mint ahány görbe matematikailag lehetséges, és ezért ez nem képezi a kérdéses lencsének a jellemző tulajdonságát.

(ii) a lencse alaptörőereje a figyelembe vett tárgy távollátási törési állapotának a függvénye, és ennek következtében ez megint nem szükséges a presbiopia, az öregkori távollátás kompenzálására.

(iii) miután meghatároztuk az alapgörbét, és ha szükséges az alaptörőerejét, egy egyéni törőerő-változtatást illesztünk a lencse külső felületére amely kiterjed a teljes optikai zónára, hogy kompenzálja az öregkori távollátást. A törőerő-változás a profil vagy a külső felület folyamatos változásában jelenik meg. Bár csak egyet használnak a lehetséges függvénymenetekből (ez a későbbiek alapján könnyebben megérthető), annyi profilt kapnak, mint ahány kombináció leszármaztatható a távollátást szolgáló törőerőből és az alapgörbékből. A függvénymenet meghatározza az öregkori távollátást korrigáló lencsének a teljesítőképességét. így a lencsében a függvénymenet meghatározásra kerül.

(iv) A függvénymenet így az előzetesen leírt elemeknek a függvénye; a lehetséges változatok profilok millióit hozzák létre, amelyek mind különböznek egymástól, és egy adott lencse csak akkor lesz egy másikkal egyenlő, ha a két lencsének a meghatározó elemei (tehát az alapgörbe, a távollátási fénytörés és a fénytörés-változás, amelyből a külső görbét nyerik) mind azonosak. A külső felület megvalósítását egy hagyományos géppel érik el, amely alkalmas a kontaktlencsék előállítására, és egy expressz számítógépes programmal van vezérelve.

A 2. ábra az 1 lencsének egy átmérő mentén vett keresztmetszetét mutatja; a lencse profiljának a továbbfejlesztett változásai a milliméter századrészének a nagyságrendjébe esnek, és a lencse középpontjától minden tíz mikrométerre helyezkednek el az optikai zóna területe felé. Ezek a változások rákerülnek a lencsére a következő szabálynak megfelelően: a lencse középpontjától minden kis területre, minden alapsugárra, amely szükséges a lencsének a szemhez való alkalmazásához, és a távollátáshoz szükséges minden dioptria töredékéhez, zérusból indulva először egy kör alakú fényudvar és azután más gyűrű alakú fényudvarok vannak, és ezeknek a profiljai saját görbületi sugárral rendelkeznek. Ezért nyilvánvaló, hogy a találmány szerinti lencse lehetséges profiljai korlátlanok. Ezért nem valós, hogy a lencse profiljainak bármelyikét egy képletben határozzuk meg, amit itt inkább tenni lehet azaz, hogy a lencse profiljára szuperponáljuk a függvénymenet sematizált diagramját egy - fénytörés középponttól való távolság - diagram alakjában, amely irányítja a lencse szerkesztését. A lencse profiljára alkalmazott diagram vázlatos alakban mutatja a három szakaszt a), b), c), amelyek a függvénymenetet jellemzik. Az 1 lencse jobb oldalán egy sorozat A pont van az l-l optikai tengely mentén, amelyek a fókuszolási pontoknak egy igen nagy számát jelképezik, amit a lencsének a változtatható fénytörése hoz létre. Az a tény, hogy a lencseprofilnak a továbbfejlesztett változatai mikroszkopikusak, biztosítja azt, hogy a függvénymenet inkább a lencse belső felületére juttatható, mint a külső felületére; egyébként az ilyen mikroszkopikus változások nem zavarják a szaruhártya felszínét.

A 3. ábra egy függvénymenetpéldát mutat részleteiben, tehát egy egyedi módon, amelyben a lencsének a fénytörése változhat a lencse közepe és az optikai zóna kerülete között; az a) szakasznak csúcsa van a lencse középpontjánál kb. 5 dioptriával, és azután gyorsan csökken, és legalacsonyabb értéke a 0 dioptriánál van, ami egyenlő a távollátási fénytöréssel a lencse középpontjától 0,7 mm távolságban; a b) szakasz párhuzamos az abszcissza tengelyével 0 dioptria szintjén, és lényegében állandó marad az a) szakasz legalacsonyabb értékétől, tehát 0,7 mm-től 1,8 mm-ig a lencse középpontjától; a c) szakasz egy első részből c’), amely szomszédos a b) szakasszal, amely folyamatosan növekszik az előbb említett 1,8 mm-0 dioptriaértékpártól a 3,0 mm-4 dioptriaértékpárig, és egy második részből c”) áll, amely lényegében állandó marad 4 dioptriaértékben a lencse optikai zónájának a hátralévő részéig, tehát 3,0-tól 9,0 mm-ig.

A 4. és az 5. ábra érzékelteti, hogy a 3. ábra által bemutatott függvénymenet nem más mint a találmány szerinti lencsecsalád egyik egyedi tagja. A 4. ábra a három a, b, c részt mutatja, amelyek jelzik a diagramnak azt a tartományát, amelyben a függvénymenet végtelenségének az a), b), c) részének mindegyike elhelyezhető. Az 5. ábra három lehetséges változatot mutat (5/1-5/6), amely feltételezhető az említett függvénymenet által. Ez az ábra csak a referenciaszámokat mutatja az abszcissza- és ordinátatengelyeken, de nem határozza meg az a), b) és c) szakaszokat, amelyek ugyanazok, mint a 3. ábrában bemutatottak. Az 5. ábrában bemutatott változatok ugyanannyi lehetséges függvénymenetet mutatnak mint, amelyek a 4. ábra diagramjában vannak bemutatva, de ezeket nem kell korlátozó értelemben értelmezni.

Claims (2)

1. Progresszív többfókuszú kontaktlencse (1) az öregkori távollátás kompenzálására, azzal jellemezve, hogy az optikai zóna törőereje folyamatosan változik a 5 lencse közepe és az optikai zóna kerülete közötti alaptörőerejéhez képest egy olyan függvénymenet szerint, amelyben középen egy maximum van, amelyből egy első, a kontaktlencse (1) alaptörőerejéhez képest gyorsan csökkenő szakasz (a) indul ki, és amely mén- 10 tén a lencse a közellátásra szolgál - egy közbülső második szakasz (b) az alaptörőerő értékénél lévő abszcisszával lényegében párhuzamosan helyezkedik el, ennek mentén a lencse távollátásra szolgál -, egy kerületi harmadik szakasz (c) egy gyorsan növekvő első 15 részből (c’) és egy az abszcisszával párhuzamos második részből (c”) áll, e két rész (c’, c”) megfelel annak a törőerőnek amelynél a lencse az első részben progresszív a közbülső távolságokra, és a második szakaszban (b) állandó a közellátáshoz. 20

2. Az 1. igénypont szerinti progresszív többfókuszú kontaktlencse, azzal jellemezve, hogy

- az első szakasznak (a) a lencse közepénél legfeljebb kb. 6 dioptriaértékű maximuma van, amelyről az alaptörőerő értékére, 0 dioptriaértékre csökken, egy, a lencse közepétől 0,5-0,1 mm közé eső távolságban,

- a második szakasz (b) a 0 dioptriaszintnél vett abszcisszával párhuzamos, és lényegében állandó marad az első szakasz (a) aljától a harmadik szakasz (c) alsó végével találkozó pontjáig,

- a harmadik szakasz (c) a következő részekből áll:

I. egy, a találkozás pontjától a lencse közepétől egy 2,5 és 3,5 mm közötti távolságra elhelyezkedő és 0,5 és 5,0 közötti dioptriát jelentő pontig fokozatosan növekvő első rész (c’j,

II. egy második rész (c”), amely lényegében állandó marad a 0,5 és 5,0 közötti törőerő említett értékén a lencse optikai zónájának a teljes fennmaradó terjedelmére, a lencse középpontjától az előbb említett 2,5 és 3,5 mm közötti távolságoktól az optikai zóna kerületéig.