HU223635B1 - Tartószerkezet polcrendszerekhez - Google Patents

Abstract

A találmány tartószerkezet polcrendszerekhez, amelyeknek U alakúkeresztmetszettel rendelkező tartókarja (1) van. Ez fenékfalból (5) éskét oldalfalból (3, 4) áll, valamint polctartó támasztóperemmel (10)van ellátva. Továbbá, a tartószerkezetnek rögzítőidoma (2) van,amelynek lehorgonyzószakasza (17) a tartókar (1) befogadófészkébe (13,14) illeszthető kialakítású, valamint reteszelőszakasza (15) van,amely a támasztóperem (10) mögé nyúlik, ha a lehor- gonyzószakasz (17)a befogadófészekbe (13, 14) behelyezett állapotában van. Lényege, hogya rögzítőidom (2) L alakú keresztmetszettel rendelkezik, valamint azegyik szára képezi a reteszelőszakaszt (15), a másik szára pedig a le-horgonyzószakaszt (17), és a fenékfalon (5) támaszkodik alehorgonyzószakasznak (17) a tartókar (1) befogadó- fészkébebehelyezett állapotában. ŕ

Description

A találmány tárgya tartószerkezet, amely polcrendszerek építéséhez való.

Mint ismeretes, általában a polcrendszerek függőleges tartókból, azaz oszlopokból, valamint lényegében vízszintes tartószerkezetekből (ezeket konzolszerkezeteknek is nevezik) állnak. A tartószerkezetek általában kampós-homyos kapcsolattal vannak rögzítve a függőleges tartókhoz, és ezeken vannak a polcok elrendezve. A jelen leírásban „polc” fogalom alatt lapokat, rácsokat, kosarakat, vályúkat is értünk, amelyek a polcrendszeren vannak elrendezve, ezekre tárgyak helyezhetők, vagy ezekben tárgyak tárolhatók.

Ilyen tartószerkezet tartókarokból áll, amelyeknél a felső szél támasztóperemként van kialakítva, és ezen van elrendezve maga a polc. A tartókar gyakran horonnyal van ellátva a polcról lefelé nyúló reteszelőnyúlványok befogadására, ezek megakadályozzák, hogy a polc előre vagy hátra elcsússzon (lásd például DE-29717791 számú használati mintaoltalmi leírást, vagy a GB-7481578 számú szabadalmi leírást).

Olyan kivitelek is ismertek, amelyeknél a tartókarok egyetlen darabként olyan kampókkal vannak kialakítva, amelyek a támasztóperem mögé nyúlnak (lásd például DE-7221856 számú használati minta leírását, vagy a FR-2501984 számú szabadalmi leírást). Általában kis furatot vagy hornyot alkalmaznak a fából vagy acélból készült polc alsó részének megfelelő helyén, amely kapcsolódhat a tartókar kampójával, és ezzel a polc elcsúszása megakadályozható.

Ismét további rendszereknél járulékos csipeszeket használnak, amelyek a függőleges tartók hornyaiba helyezhetők, és ezáltal akadályozható meg a polcnak a tartókarokról való elmozdítása (lásd például GB-2194134 számú szabadalmi leírás).

A tartókarok általában fémlemezből kivágással vannak kialakítva, és ezáltal kellő teherbíró képességgel rendelkeznek viszonylag alacsony gyártási költségek mellett. A fentebb említett kampó megakadályozza azonban, hogy egyazon fémlapból egymás mellett több tartókart gyárthassanak, hiszen a kivágandó tartókarok között viszonylag nagy mennyiségű hulladék képződésével kell számolni.

A jelen találmánnyal célunk a fenti hiányosságok kiküszöbölése, azaz olyan tökéletesített megoldás létrehozása polcrendszerekhez alkalmazható tartószerkezet gyártásához, amelynek segítségével a tartókaron a polc elcsúszás ellen egyszerűen reteszelhető, és lényegesen gazdaságosabban gyártható, mint az ismert megoldások.

A kitűzött feladatot a találmány szerint olyan tartószerkezettel oldottuk meg, amelynek U alakú keresztmetszetű tartókarja van, ez fenékfalból és két oldalfalból áll. Továbbá, polctartó támasztóperemmel és rögzítőidommal van ellátva, amelynek lehorgonyzószakasza a tartókar befogadófészkébe illeszthető kialakítású, valamint reteszelőszakasza van, amely a támasztóperem mögé nyúlik, ha a lehorgonyzószakasz a befogadófészekbe behelyezett állapotában van. A találmány lényege, hogy a rögzítőidom lényegében L alakú keresztmetszettel rendelkezik, valamint az egyik szára képezi a reteszelőszakaszt, a másik szára pedig a lehorgonyzószakaszt tartja, és a fenékfalon támaszkodik a lehorgonyzószakasznak a tartókar befogadófészkébe behelyezett állapotában.

Célszerű az olyan kivitel, amelynél a tartókar fémlapból kivágással vagy stancolással van kialakítva. Előnyösen a rögzítőidom is fémlapból kivágással vagy stancolással van kialakítva, továbbá a lehorgonyzószakasz lényegében Z alakú végét képezi a másik szárnak.

A találmány további jellemzője szerint a tartókar befogadófészke hornyot foglal magában, valamint a rögzítőidom a támasztóperemmel párhuzamos irányba való elcsúszását a Z alakú lehorgonyzószakasznak a horonnyal való kapcsolata révén akadályozzuk meg.

A találmány szerinti megoldás tehát olyan sajátos rögzítőidomot alkalmaz, amely a tartókartól különálló elemként van kialakítva. Ez a rögzítőidom elhelyezhető a tartókar megfelelő fogadófészkébe, és kinyúlik a tartókar támasztópereméből, ahol a tartókar tartja a polcot. Ezáltal tehát ez a rögzítőidom egyszerűen reteszeli elcsúszás ellen a polcot. Továbbá, a rögzítőidom célszerűen különálló elemként van kialakítva.

A támasztóperem a találmány szerinti megoldásnál tehát mindenféle kampószerű nyúlvány nélkül, azaz lényegesen egyszerűbben gyártható, mint a hagyományos megoldásoknál. A hagyományos megoldásoknál alkalmazott kampó vagy egyéb nyúlvány elhagyása tetemesen csökkenti a gyártási ráfordítást. A találmány szerinti tartókar adott esetben használható, a fentebb részletezett rögzítőidom nélkül is, ha a polc rögzítése szükségtelen, vagy az másként egyszerűbben is biztosítható. Célszerűen a rögzítőidom egyszerűen csak be van illesztve a tartókar fogadófészkébe.

A javasolt különálló rögzítőidomnak az az előnye, hogy a tartókamak a támasztópereme összefüggő sík lehet, azaz azon nem kell semmiféle nyúlványt vagy hornyot kialakítani, következésképpen a kiterített állapotban a tartókar profilja egymás mellett a lehető legkisebb lemezhulladék képződése mellett gyártható.

Az U alakú keresztmetszettel rendelkező tartókar kialakításának előnye a nagy teherbírás és a növelt csavarási ellenállás.

A találmány szerinti megoldásnál tehát a tartókar és a rögzítőidom meglepően olcsón gyártható, és könnyen összeszerelhető.

A találmányt részletesebben a csatolt rajz alapján ismertetjük, amelyen a találmány szerinti megoldás példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon:

az 1. ábrán a találmány szerinti polcrendszerekhez való tartószerkezet első példakénti kiviteli alakját oldalnézetben szemléltettük, amely tartókarból és rögzítőidomból áll;

a 2. ábra az 1. ábra szerinti megoldás elölnézete; a 3. ábrán az 1. ábra szerinti rögzítőidom oldalnézetben látható;

a 4. ábra a 3. ábra szerinti megoldás felülnézete. A találmány szerinti polcrendszerhez való tartószerkezet az 1. ábrán feltüntetett példakénti kiviteli alakjánál a tartószerkezet 1 tartókarból és különálló 2 rögzítőidomból áll. A 2. ábrán jól látható, hogy az 1 tartókar U

HU 223 635 Bl alakú keresztmetszettel rendelkezik, azaz két, lényegében háromszög alakú 3 és 4 oldalfalból, valamint 5 fenékfalból áll. A 2. ábrán feltüntetett elölnézeten jól látható az 5 fenékfal mellső 6 széle.

A 3 és 4 oldalfalak mindegyike 7 nyílással van ellátva, amelynek az a rendeltetése, hogy ennél fogva felfüggeszthetjük az 1 tartókart festés vagy más bevonatkészítés, szállítás vagy tárolás közben.

A 3 és 4 oldalfalak az 1 tartókar hátsó oldalán felső kampószerű 8 nyúlvánnyal és alsó 9 nyúlvánnyal vannak ellátva, ezek a függőleges tartó (oszlop vagy falsín) külön nem ábrázolt hornyával kapcsolódnak (amely tartó vagy oszlop ugyancsak része a polcrendszernek).

A 3 és 4 oldalfalak egyenes felső szélei együttesen 10 támasztóperemet képeznek, amelyen a külön nem ábrázolt polc támaszkodik. Az 5 fenékfal 11 és 12 nyílásokkal van ellátva, amelyeken keresztül a polcot hozzácsavarozhatjuk az 1 tartókarhoz szükség esetén. A polcnak jóval egyszerűbb rögzítésmódját teszi lehetővé az 1 tartókaron a találmány szerinti 2 rögzítőidom.

A 2 rögzítőidom egyszerűen behelyezhető az 1 tartókar mellső részén kialakított befogadófészekbe, amely valójában 13 horonnyal és 14 benyomással van kialakítva. A 13 horony az 5 fenékfal nyílásaként van kialakítva, a 14 benyomás pedig a 13 horony szélénél van kialakítva az 5 fenékfalban.

A 2 rögzítőidom részletei a 3. és 4. ábrán láthatók. A 2 rögzítőidom fémszalagból van kivágva, és a találmány értelmében L alakúra van hajlítva, amelynek két szára van. Az egyik szár 15 reteszelőszakaszt képez, amely a polc külön nem ábrázolt bemélyedésével kapcsolódik. A másik szára hosszúkás 16 középszakaszt képez, amelynek a külső vége lényegében Z alakú 17 lehorgonyzószakaszt tart, amely kapcsolódik az 1 tartókar befogadófészkével, amely a fentiekben már ismertetett módon a 13 horonyból és a 14 benyomásból áll.

Visszatérve az 1. ábrára, itt jól látható, hogy a 2 rögzítőidom miként van behelyezve az 1 tartókar 13 horonnyal és 14 benyomással kialakított befogadófészkébe. A 16 középszakasz felfekszik az 5 fenékfalon, szorosan illesztve a 3 és 4 oldalfalak között, valamint a Z alakú 17 lehorgonyzószakasz keresztülnyúlik a 13 hornyon, és a távolabbi vége a befelé irányuló 14 benyomás alá kerül, de anélkül, hogy lényegében túlnyúlna az 1 tartókar kontúrján.

Mivel a 2 rögzítőidom könnyen behelyezhető az 1 tartókarba, az lényegében az 1 tartókar külső megjelenést komolyabban nem befolyásolja. A 2 rögzítőidom úgy kapcsolódik az 1 tartókarhoz, hogy megakadályozza annak a 10 támasztóperemmel párhuzamos elmozdulását. A 2 rögzítőidomnak a 15 reteszelőszakasza kissé a 10 támasztóperem fölé nyúlik, és a polc külön nem ábrázolt bemélyedésével kapcsolódik, következésképpen a polcot eltolás ellen reteszeli a 10 támasztóperemen, különösen a 3 és 4 oldalfalak felső szélei menti hosszirányú elcsúszással szemben.

Az 1 tartókar egyszerűen gyártható sík fémlemezből való kivágással, vagy stancolással. Ezt követi a 3 és 4 oldalfalak lehajlítása az 5 fenékfalhoz képest, és végül a 13 horony kialakítása és a 14 benyomás préseléssel történő kialakítása. Az 1 tartókarok sorozata vágható ki egyetlen műveletben fémlemezből, mégpedig úgy, hogy a hosszúkás támasztóperemeik egymással szomszédosán helyezkednek el a kivágás előtti helyzetben, hiszen semmiféle kiálló kampó nem zavarja a gyártást. Ezáltal a kivágási veszteségek, és az eddig elkerülhetetlen anyagpazarlás minimálisra csökkenthető, és ezzel a gyártás jóval gazdaságosabbá válik.

A találmány szerinti megoldásnál tehát a tartószerkezet két különböző szerkezeti egységből áll, nevezetesen az 1 tartókarból és a 2 rögzítőidomból. A 2 rögzítőidomnak a 17 lehorgonyzószakasza beilleszthető az 1 tartókar 13 horonnyal és 14 benyomással képzett befogadófészkébe, a 15 reteszelőszakasz pedig kapcsolódik a polccal, amely az 1 tartókar 10 támasztóperemére van fektetve. A találmány szerinti szerkezet tehát meglepően gazdaságosan gyártható, és megbízhatóan rögzíti a polcot a 10 támasztóperemen való elcsúszással szemben, éppen ezért széles körű alkalmazásra nyújt lehetőséget.

Claims (4)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Tartószerkezet polcrendszerekhez, amelyeknek U alakú keresztmetszettel rendelkező tartókarja (1) van, ez fenékfalból (5) és két oldalfalból (3,4) áll, valamint polctartó támasztóperemmel (10) van ellátva, továbbá a tartószerkezetnek rögzítőidoma (2) van, amelynek lehorgonyzószakasza (17) a tartókar (1) befogadófészkébe illeszthető kialakítású, valamint reteszelőszakasza (15) van, amely a támasztóperem (10) mögé nyúlik, ha a lehorgonyzószakasz (17) a befogadófészekbe (13,14) behelyezett állapotában van, azzal jellemezve, hogy a rögzítőidom (2) lényegében L alakú keresztmetszettel rendelkezik, valamint az egyik szára képezi a reteszelőszakaszt (15), a másik szára pedig a lehorgonyzószakaszt (17), és a fenékfalon (5) támaszkodik a lehorgonyzószakasznak (17) a tartókar (1) befogadófészkébe behelyezett állapotában.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti tartószerkezet, azzal jellemezve, hogy a tartókar (1) fémlapból kivágással vagy stancolással van kialakítva.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti tartószerkezet, azzal jellemezve, hogy a rögzítőidom (2) fémlapból kivágással vagy stancolással van kialakítva, továbbá a lehorgonyzószakasza (17) lényegében Z alakú végét képezi a másik szárnak.
4. 4. A 3. igénypont szerinti tartószerkezet, azzal jellemezve, hogy a tartókar (1) befogadófészke horonyt (13) foglal magában, valamint a rögzítőidom (2) a támasztóperemmel (10) párhuzamos irányba való elcsúszással szemben a Z alakú lehorgonyzószakasznak (17) a horonnyal (13) való kapcsolata révén van reteszelve.