HU222768B1

HU222768B1 - Folyadékszállító szövedék felületi energiagradienssel, eljárás előállítására és ezt tartalmazó abszorbens cikk

Info

Publication number: HU222768B1
Application number: HU9603583A
Authority: HU
Inventors: John Billings Burchnall; Anna Renee Haney; Frederick Michael Langdon; Yann-Per Lee; William Robert Ouellette
Original assignee: The Procter & Gamble Company
Priority date: 1994-06-30
Filing date: 1995-06-12
Publication date: 2003-10-28
Also published as: PE66096A1; GR3031190T3; ES2135752T3; EP0767648A1; DE69512067D1; KR970703739A; NO965579D0; DE69512067T2; WO1996000548A1; CZ288371B6; US6231948B1; JPH10502006A; DK0767648T3; US6025049A; TW300164B; FI965226A; FI965226A0; TR199500799A2; ATE184185T1; CN1130175C

Abstract

A találmány tárgya szövedék, amelynek van egy első felülete (90) ésegy második felülete (85), és számos folyadék-- összekötő útja van azelső és a második felület (90, 85) között folyadékátviteli kapcsolatotlétrehozóan, és a területek (98) által meghatározott és azokonelhelyezkedő, egyedi felületienergia-gradiensek vannak kialakítva,amelyek az első felülettel (90) érintkező folyadékra erőhatástkifejtve a folyadékot a folyadék-összekötő utak felé irányítják azt azelső felületről a második felület (85) felé elszállítva. A találmányszerint a szövedéket úgy állítják elő, hogy (a) műanyag fóliátalakítanak ki, a fólia első rétege egy első csövességgel és egy elsőfelületi energiával rendelkezik, és a fólia második rétegének egymásodik csövessége van, ami nagyobb, mint az első csövesség, és egymásodik felületi energiával, ami nagyobb mint az első felületienergia; (b) a műanyag fóliát formázószerkezetre viszik; (c) a műanyagfóliát nyomáskülönbségnek vetik alá a műanyag fóliát aformázószerkezethez illeszkedni kényszerítve, és a fóliát eltörve úgy,hogy különálló folyadék-összekötő utak jöjjenek létre, amelyek azátvitelt létrehozzák az első és második felület között. A szövedékabszorbens cikkek fedőlapjában alkalmazható. ŕ

Description

Iroda, Budapest (54) Folyadékszállító szövedék felületienergia-gradienssel, eljárás előállítására, és ezt tartalmazó abszorbens cikk

KIVONAT

A találmány tárgya szövedék, amelynek van egy első felülete (90) és egy második felülete (85), és számos folyadék-összekötő útja van az első és a második felület (90, 85) között folyadékátviteli kapcsolatot létrehozóan, és a területek (98) által meghatározott és azokon elhelyezkedő, egyedi felületienergia-gradiensek vannak kialakítva, amelyek az első felülettel (90) érintkező folyadékra erőhatást kifejtve a folyadékot a folyadék-összekötő utak felé irányítják azt az első felületről a második felület (85) felé elszállítva.

A találmány szerint a szövedéket úgy állítják elő, hogy (a) műanyag fóliát alakítanak ki, a fólia első rétege egy első csövességgel és egy első felületi energiával rendelkezik, és a fólia második rétegének egy második csövessége van, ami nagyobb, mint az első csövesség, és egy második felületi energiával, ami nagyobb mint az első felületi energia;

(b) a műanyag fóliát formázószerkezetre viszik;

(c) a műanyag fóliát nyomáskülönbségnek vetik alá a műanyag fóliát a formázószerkezethez illeszkedni kényszerítve, és a fóliát eltörve úgy, hogy különálló folyadék-összekötő utak jöjjenek létre, amelyek az átvitelt létrehozzák az első és második felület között.

A szövedék abszorbens cikkek fedőlapjában alkalmazható.

A leírás terjedelme 34 oldal (ezen belül 9 lap ábra)

6. ábra

HU 222 768 B1

HU 222 768 Bl

A találmány tárgyát felületienergia-gradienssel rendelkező folyadékszállító szövedék, előállítása és ezt a szövedéket tartalmazó abszorbens cikk képezi. Speciálisan, a találmány szerinti szövedékek arra szolgálnak, hogy megkönnyítsék a folyadék továbbítását egy kitüntetett irányba az egyik felülettől egy másik felülethez, és megakadályozzák a folyadékszállítást az ellenkező irányba.

Az eldobható abszorbens cikkek területén régóta ismeretes, hogy igen kívánatos olyan termékeket, így eldobható pelenkákat, egészségügyi betéteket, inkontinencianadrágokat, bandázsokat, sebkötöző szereket létrehozni, amelyek a használónak száraz felületi érzést nyújtanak, s így javítják viselés közben a kényelemérzetet, és a minimumra csökkentik olyan nemkívánatos bőrállapotok kialakulásának lehetőségét, amelyek az ilyen cikkekben felszívódott nedvességnek hosszabb ideig kitett bőrön bekövetkeznek. Ezért általában célszerű a gyors folyadékszállítást egy tárolószerkezetbe a viselőtől távolodó irányba elősegíteni, miközben az abszorbens cikk ellenáll az ellenkező irányú folyadékszállításnak.

A fenti probléma egy használható, technika állása szerinti megoldása az, hogy a viselővel érintkező kitett felületen egy borítást vagy fedőlapot használnak, amely formázott, perforált, hőre lágyuló fóliából álló anyag. A 4 342 314 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás ismertet egy ilyen jellegzetes formázott fóliát. Hasonlóképpen az EP-A-0 596 532 számú leírás a jobb felületi szárazságot létrehozó laminált fóliaanyagot ismertet abszorbens cikkekben a testtel érintkező rétegként, amely hőre lágyuló fóliaanyagot tartalmaz, és ennek kötései egymástól elkülönített kötési mintázatban helyezkednek el. Az EP-A-0 304 617 számú leírás olyan anyagréteget ismertet, amely beburkolja az egészségügyi betét abszorbens magját, és a réteg nyílásokkal rendelkező, hidrofób fóliát tartalmaz, amely rézsútos falú bemélyedéseket tartalmaz a visszanedvesedés megakadályozására. Az EP-A-0 272 118 számú leírásból megismerhető fedőlap anyaga elősegíti a folyadék átáramlását és csökkenti a visszanedvesedést a gumiszerű bevonattal ellátott hidrofil felülete következtében. Ezek a szövedékek kapilláris folyadékszállítást használnak a folyadék elvezetésére a viselővel érintkező egyik felülettől a szövedékbe és azon keresztül, az anyagban kialakított háromdimenziós kapillárisok útján, és tovább, az alatta elhelyezkedő abszorbens szerkezetbe. Abból a célból, hogy a fogyasztó kifogásait figyelembe vegyék a cikk műanyagszerű megjelenését és érzetét illetően, ezeket a szövedékeket úgy fejlesztették ki, hogy szálszerfi megjelenésű, összekapcsolt szerkezetet képezzenek, abból a célból, hogy textilszerűbb, esztétikusán tetszetősebb megjelenésűek legyenek. Ezenkívül olyan perforált, formázott, hőre lágyuló szövedékeket fejlesztettek ki, amelyek mikroszkópos felületi szerkezettel (mikrotexturával) és/vagy mikroszkópos nyílásokkal (mikronyílásokkal) rendelkeznek, hogy a szövedékek vizuális és tapintási impresszióját tovább javítsák. Ilyen jellegzetes fóliaszövedékeket ismertet a 4 463 045 és 4 629 643 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás.

A technika állása szerinti másik használható megoldás az, hogy ezeken a cikkeken borításként vagy fedőlapként egy szálasanyagot használnak önmagában vagy mint bevonatot vagy laminátumot más anyagokon. Egy ilyen típusú jellegzetes fedőlapszerkezetet ismertet a WO 93/09741 számú nemzetközi közzétételi irat. Ezek a szálasanyagok egy megfelelő szálfajta szövött vagy szövés nélküli szövedékének alakjában lehetnek jelen, és adott esetben a szövedék különállóan formázott nyílásokat tartalmazhat, a szövedék saját, vele járó porozitása mellett. Az ilyen típusú szövedékek is mutatnak kapilláris folyadékszállító tulajdonságokat a szálak közötti rések által képezett háromdimenziós kapillárisok révén, és hasonlóképpen elvezetik a folyadékot a viselővel érintkező felülettől az alatta elhelyezkedő abszorbens szerkezetbe. Ezek a szövedékek esztétikailag tetszetős, textilszerű felülettel és tapintási benyomással rendelkeznek, a felület szálas jellege következtében. Például az EP-A-0 235 309 számú leírás nemszövött jellegű fedőlapanyagot ismertet, amely a fent említett problémát úgy oldja meg, hogy különböző szálösszetételű, nemszövött szövedék két rétegéből van kialakítva, és ezek összetételükben eltérő hidrofil, illetve hidrofób jellegűek.

A fenti típusú kapilláris szövedékek hatásosak ugyan a folyadék szállításában, de hatékonyságukat korlátozza, hogy az ilyen kapillárisszerkezet csak akkor tudja a folyadékot továbbítani, ha az a kapilláris belsejét elérte. Az a folyadék, amely nedvesít és ott marad a viselővel érintkező felületeken, hozzájárul a „nedves” tapintási érzethez vagy benyomáshoz, és amennyiben a folyadék színezett vagy szennyezett, hozzájárul a „foltos” látszathoz. A szövedék anyagában eredetileg jelen lévő felületi textúrák, vagy amelyeket a formázás során adunk a szövedéknek, tovább növelik annak lehetőségét, hogy a maradék folyadék inkább visszamarad a viselővel érintkező felületen, mint hogy belépne a kapillárisszerkezetekbe, amely elszállítaná azt a felületről. így a felszíni morfológia, amely hozzájárul a kívánt vizuális és tapintási benyomáshoz, amikor száraz, visszatarthatja a maradék folyadékot a kitett felületen, és így csökkentheti a cikk célszerűségét a használati körülmények között.

Ezért kívánatos lenne olyan szövedék létrehozása, amely fokozottan hatásos a folyadék elszállításában arról a felületről, amely kezdetben érintkezik a folyadékkal.

Közelebbről, kívánatos lenne megtartani az olyan szövedékek vizuális és tapintási tulajdonságait, amelyek szálas vagy más textúráit felületekkel rendelkeznek, miközben gyorsabban és tökéletesebben szállítanák el a folyadékot a viselővel érintkező felületről az ahhoz csatlakozó abszorbens cikk belsejébe.

A találmány tárgya szövedék, amelynek van egy első és egy második felülete, és számos folyadék-összekötő útja van az első és a második felület között folyadékátviteli kapcsolatot létrehozóan, és a szövedéken területek által meghatározott és azokon elhelyezkedő, egyedi felületienergia-gradiensek vannak kialakítva, amelyek az első felülettel érintkező folyadékra erőhatást kifejtve a folyadékot a folyadék-összekötő utak felé

HU 222 768 Bl irányítják azt az első felületről a második felület felé elszállítva.

A találmány tárgyát tehát folyadékáteresztő szövedék képezi, amelynek van egy első vagy a viselővel érintkező felülete és egy második, a ruházat felé néző felülete. Ez a szövedék kiváltképpen alkalmas fedőlapként használva eldobható abszorbens cikkekben. Az első és második felületet egymástól egy közbülső rész választja el. A szövedék első felülete olyan szerkezetet biztosít, amely kisebb felületi energiájú, mint a közbülső rész. Egy előnyös kiviteli alakjában a szövedék több területtel rendelkezik, viszonylagosan kis felületi energiával, amelyek felületienergia-gradienseket határoznak meg ott, ahol a nagyobb energiájú szövedékfelületekkel érintkeznek.

Közelebbről, a találmány tárgyát folyadékáteresztő szövedék képezi, amely számos kisméretű felületienergia-gradienssel rendelkezik, s ezek úgy vannak orientálva és elhelyezve, hogy hatásosan szállítják el a folyadékot az első vagy a viselővel érintkező felületről. A szövedék lényegében megtartja az alapanyag vizuális, tapintási és fizikai tulajdonságait, miközben a kívánt felületienergia-tulajdonságokkal rendelkezik.

A találmány szerinti folyadékszállító szövedékek előnyösen nem folytonos, egymástól elkülönülő területekkel rendelkeznek, amelyek kisméretű felületienergia-gradienseket határoznak meg az első felületen, ezek segítik a folyadék kisméretű továbbítását a nyílások vagy kapillárisok bevezető részei felé, s így a folyadékot az első felületről elszállítják. A szövedékek előnyösen magukban foglalnak olyan kisméretű felületienergia-gradienseket is, amelyek a kapillárisszerkezetben az első felületre merőlegesek, s ezek segítik a folyadék továbbítását az első felületről a kapillárisokba, kapilláris folyadékszállítás céljából.

A találmány további tárgya eljárás számos felületienergia-gradienssel rendelkező szövedék előállítására, amelynek van egy első felülete és egy második felülete, oly módon, hogy:

(a) műanyag fóliát alakítunk ki, amelynek van egy első rétege és egy második rétege, a fólia első rétege egy első csövességgel és egy első felületi energiával rendelkezik, és a fólia második rétegének egy második csövessége van, ami nagyobb, mint az első csövesség, és egy második felületi energiával, ami nagyobb mint az első felületi energia;

(b) a műanyag fóliát formázószerkezetre visszük;

(c) a műanyag fóliát nyomáskülönbségnek vetjük alá a műanyag fóliát a formázószerkezethez illeszkedni kényszerítve, és a műanyag fóliát eltörve úgy, hogy különálló folyadék-összekötő utak jöjjenek létre, amelyek az átvitelt létrehozzák az első és második felület között, s így ezeknek a folyadék-összekötő utaknak a kialakulása feltárja az első felület mellett lévő első réteget és a második felület mellett lévő második réteget.

A találmány tárgyát képezik továbbá abszorbens cikkek, amelyek tartalmaznak egy fedőlapot, a fedőlaphoz erősített hátlapot és a fedőlap és a hátlap között elhelyezkedő abszorbens magot. Az abszorbens cikkekben a fedőlap a találmány szerinti energiagradiensekkel rendelkezik.

A találmányt részletesen a rajzokra hivatkozva ismertetjük. A rajzok a találmány szerinti szövedék példaszerű bemutatására szolgálnak, és nem korlátozó jellegűek.

Az 1. ábra a 4 342 314 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban általánosságban ismertetett típusú, a technika állása szerinti műanyag szövedék nagyított, részben szegmentált, távlati ábrázolása;

a 2. ábra felületienergia-gradienssel rendelkező, találmány szerinti előnyös műanyag szövedék nagyított, részben szegmentált, távlati ábrázolása;

a 3. ábra egy kis folyadékcsepp nagyított keresztmetszeti nézete egy szilárd felületen, ahol az A szög szemlélteti a folyadék illeszkedési szögét a szilárd felülettel;

a 4. ábra egy folyadékcsepp nagyított keresztmetszeti nézete egy szilárd felületen, mely utóbbi két különböző felületi energiával rendelkezik, s így két különböző illeszkedési szöget [A(a) és A(b)] mutat;

az 5. ábra egy folyadékcsepp nagyított keresztmetszeti nézete, amely egy felületienergia-gradienst mutató gyűjtőkapilláris mellett helyezkedik el;

a 6. ábra egy találmány szerinti szövedékfelépítést szemléltető 2. ábra szerinti szövedék továbbnagyított résznézete;

a 7. ábra egy találmány szerinti másik szövedékfelépítést szemléltető 2. ábra szerinti szövedék továbbnagyított résznézete;

a 8. ábra a jelen találmány egy másik előnyös kivitelezését szemléltető szövés nélküli anyag nagyított, részben szegmentált, távlati rajza;

a 9. ábra a 8. ábra szerinti szövés nélküli anyag továbbnagyított, a 6. ábrához hasonló résznézete;

a 10. ábra a találmány szerinti felületienergia-gradienssel rendelkező makroszkóposán habosított, mikroszkóposán perforált háromdimenziós szövedéknek a 2. ábráéhoz hasonló, erősen nagyított, egyszerűsített, vázlatos keresztmetszeti rajza;

a 11. ábra a 10. ábra szerinti szövedéknek a 6. ábráéhoz hasonló, továbbnagyított résznézete;

a 12. ábra a 10. és 11. ábra szerinti szövedék nagyított, keresztmetszeti nézete, de részletesebben mutatja a felületienergia-gradiensek orientációját a szövedékhez viszonyítva;

a 13. ábra általánosságban a 9. ábrához hasonló nézet, de egy találmány szerinti összetett szövedék további kiviteli alakjának szemléltetése;

HU 222 768 Β1 a 14. ábra egy egészségügyi betét felülnézeti rajza, amelyen az egészségügyi betét egyes részei ki vannak vágva, az egészségügyi betét felépítésének világosabb szemléltetése céljából;

a 15. ábra a 14. ábra szerinti egészségügyi betét keresztmetszeti nézete a 15-15 metszésvonal mentén;

a 16. ábra egy találmány szerinti egészségügyi betét kiviteli alakjának fedőlaprésze felülnézetből;

a 17. ábra a találmány szerint készített másik egészségügyi betét kiviteli alakjának fedőlaprésze felülnézetből;

a 18. ábra a találmány szerint készített, pelenka formájújellegzetes abszorbens cikk nagyított, részben szegmentált, távlati ábrázolása;

a 19. ábra a találmány szerint készített egészségügyi betét vagy menstruációs betét formájújellegzetes abszorbens cikk nagyított, távlati ábrázolása.

Az 1. ábra a technika állása szerinti rugalmas, háromdimenziós, folyadékáteresztő műanyag 40 szövedék nagyított, részben szegmentált távlati rajza, amely szálszerű és műanyag tulajdonságok kombinációjával rendelkezik. Ez az anyag igen alkalmasnak bizonyult fedőlapként használva eldobható abszorbens cikkekben, mint a 14. és 15. ábrán általánosságban ábrázolt típusú 22 fedőlap a 20 egészségügyi betétben. A technika állása szerinti 40 szövedék általánosságban megfelel a 4 342 314 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás ismertetésének. A folyadékáteresztő 40 szövedék számos nyílással rendelkezik (például a 41 nyílásokkal), amelyeket több egymást keresztező szálszerű elem (például a 42,43,44,45 és 46 elem) képez, ezek a szövedék első vagy a viselővel érintkező felületén egymással össze vannak kötve. Mindegyik szálszerű elem magában foglal egy alaprészt (például az 51 alaprészt) az 52 síkban, és mindegyik alaprésznek van egy oldalfalrésze (például az 53 oldalfalrészek) ezek széléhez kapcsolódva. Az oldalfalrészek előnyösen a szövedék 55 második felületének irányába nyúlnak ki; az egymással kapcsolódó szálszerű elemek egymást metsző oldalfalrészei összekötik a szövedék első és második felületét, és lényegileg egymással párhuzamosan az 55 második felület 56 síkjában végződnek.

A leírásban használt „szálszerű” kifejezés, amit a műanyag szövedékek külsejének leírására használunk, általában kiemelkedések vagy nyílások bármely finom méretű, rendezetlen vagy rendezett, hálós vagy nem hálós mintájára vonatkozik, amely emberi szemmel nézve szövött vagy szövés nélküli szálasanyag általános megjelenését és benyomását adja. Amikor a szövedék kialakításához használt elemeket lenjük, a leírásban a „szálszerű” kifejezést akkor alkalmazzuk, amikor az elemek külsejét vagy alakját ismertetjük. A leírásban a „makroszkóposán habosított” kifejezés, ha ezt háromdimenziós műanyag szövedékek, szalagok vagy fóliák leírására használjuk, akkor ez olyan szövedékekre, szalagokra és fóliákra vonatkozik, amelyeket úgy alakítottunk ki, hogy megfeleljenek a háromdimenziós formázószerkezet felületének úgy, hogy annak mindkét felülete a formázószerkezet háromdimenziós mintájával rendelkezzék, és ez a minta könnyen látható emberi szemmel, ha a függőleges távolság a szemlélő szeme és a szövedék síkja között körülbelül 30,5 cm (12 inches).

A leírásban a „makroszkópos” kifejezést használva, az általában olyan szerkezeti jellemzőkre vagy elemekre vonatkozik, amelyek normál emberi szemmel könnyen láthatók, ha a függőleges távolság a szemlélő szeme és a szövedék síkja között körülbelül 30,5 cm (12 inches). Ezzel ellentétben a „mikroszkópos” kifejezést használva, az olyan szerkezeti jellemzőkre vagy elemekre vonatkozik, amelyek normál emberi szemmel könnyen nem láthatók, ha a függőleges távolság a szemlélő szeme és a szövedék síkja között körülbelül 30,5 cm (12 inches).

Az ilyen makroszkóposán habosított szövedékek, szalagok és fóliák általában úgy vannak kialakítva, hogy illeszkedjenek a formázószerkezetek felületéhez domborítással (vagyis ha a szerkezet olyan mintájú, amely elsődlegesen kiemelkedéseket tartalmaz), vagy üregeléssel (vagyis amikor a szerkezet elsődlegesen üreges kapillárisháló mintájával rendelkezik) vagy egy gyantás olvadékot extrudálva bármilyen típusú formázószerkezet felületére.

A „planáris” kifejezés viszont a leírásban műanyag szövedékek, szalagok és fóliák leírására használva, a teljes szövedék, szalag és fólia általános teljes állapotára vonatkozik, ha szabad szemmel, makroszkópos méretben nézik.

Egy kiváltképpen előnyös kiviteli alakban az egymással összekapcsolódó 53 oldalfalrészek egymással lényegileg párhuzamosan az 55 második felület 56 síkjában végződnek, és a szövedék 55 második felületén a 49 nyílásokat alkotják. Az egymással kapcsolódó oldalfalrészek által képezett 59 kapilláris hálószerkezet lehetővé teszi a folyadék szabad áramlását a szövedék első vagy a viselővel érintkező 50 felületétől közvetlenül a szövedék 55 második felületéhez anélkül, hogy a folyadék a szomszédos kapillárishálók között oldalt kiszivárogna.

Valamennyi szálszerű elem lényegileg egyforma U alakú keresztmetszetet mutat hossziránya mentén. Primer szálszerű elem esetében keresztmetszetének van egy alaprésze, amely a viselővel érintkező síkban helyezkedik el, és egy oldalfalrésze, amely az alaprész mindegyik széléhez kapcsolódik és általában a szövedéknek az abszorbens betéttel érintkező felülete irányába nyúlik ki. Az oldalfalrészek, amelyek egymást metszik, egymáshoz kapcsolódva közvetítenek a szövedék viselővel érintkező felülete és az abszorbens betéttel érintkező felülete között, s így a szövedék ellentétes felületeit összekötő kapilláris hálószerkezetet alkotnak.

A műanyagból készült fedőlap használatával kapcsolatos hátrány, hogy kitűnő folyadékszállító tulajdonságai ellenére egyes felhasználók vonakodnak olyan fedőlapot használni, amelyen könnyen észrevehető, hogy műanyag, mert külseje fényes a bőrükkel érintkezve. A szövedék látható felületének, vagyis a szövedék azon

HU 222 768 Β1 részének, amely felülről közvetlenül látható, fényességének csökkentése céljából bebizonyosodott, hogy felületi aberrációk mikroszkópos mintájának a bevitele - amelyek nem vehetők észre, ha a függőleges távolság a szemlélő szeme és a szövedék síkja között körülbelül 30,5 cm - igen hatásos. A 4 463 045 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás meghatározza azokat az alapvető kritériumokat, amelyeket ki kell elégíteni ahhoz, hogy a háromdimenziós habosított szövedék lényegileg nem fényes felületet mutasson.

Egy kiváltképpen előnyös kiviteli alakban az 51 alaprész magában foglalja az 58 felületi aberrációk mikroszkópos mintáját, amely általánosságban egyezik a fenti 4 463 045 számú szabadalmi leírás ismertetéseivel. Az 58 felületi aberrációk mikroszkópos mintája lényegileg nem fényes látható felületet biztosít, ha a szövedéket ráeső fénysugarak érik.

A fenti 4 342 314 számú szabadalmi leírásban általánosságban ismertetett típusú fedőlap, amely a fenti 4 463 045 számú szabadalmi leírás szerinti felületi aberrációkkal rendelkezik, szálszerű megjelenésű és tapintási benyomású, valamint nem fényes látható felületű. Ezenkívül a fedőlap igen hatásosan elősegíti a gyors folyadékszállítást a fedőlap első vagy a viselővel érintkező felületétől a második vagy az abszorbens betéttel érintkező felületéhez. Az utóbbi típusú fedőlapok nagy kereskedelmi sikert arattak menstruációs betéteken használat közbeni tiszta és száraz külsejük miatt, összehasonlítva a hagyományos szövés nélküli szálas fedőlapokkal.

A technika állása szerinti 40 szövedéket - fedőlapként használva egy abszorbens cikken - általában egy felületaktív anyaggal kezelik, hogy a fedőlapot hidrofillé tegyék. Az 51 alaprészek és az 53 oldalfalrészek kitett (szabad) részeit általában felületaktív anyaggal kezelik, s így mindkettőt lényegileg hidrofillá teszik, s ezáltal csökkentik annak lehetőségét, hogy a testfolyadékok inkább lefolyjanak a fedőlapról, mint hogy a fedőlapon átjussanak, és így az abszorbens magban felszívódjanak. Megfelelő módszereket a felületaktív anyagok alkalmazására ismertet a 4 950 254 és 5 009 563 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás.

A felületaktív anyaggal kezelt, technika állása szerinti folyadékáteresztő 40 szövedék hatásos működése ellenére a fedőlap alkalmazásánál eldobható abszorbens cikkekhez, így egészségügyi betétekhez, vannak bizonyos hátrányok, amelyek a hasonló felépítésű fedőlapokkal kapcsolatosak. így például, ha a fedőlap egész kitett felületét felületaktív anyaggal kezelik, akkor igen hidrofil felületet kapnak, amely, ha érintkezésbe kerül a viselő bőrével, előidézheti, hogy a fedőlap a viselő bőréhez ragad. Ez pedig meleg, nedves és/vagy ragadós érzést okoz a felhasználónak, amit bizonyos felhasználók kevésbé kívánatosnak tekintenek.

Ezenkívül, bár a fenti típusú kapilláris szövedékszerkezetek hatásosak a folyadék továbbításában, hatásosságukat korlátozza, hogy ezek a kapillárisszerkezetek csak akkor tudják a folyadékot továbbítani, ha az elérte a kapillárisok belsejét. Az a folyadék, ami nedvesít, és ott marad a viselővel érintkező felületen, hozzájárul a „nedves” tapintási érzethez vagy benyomáshoz, és ahhoz, hogy ez a folyadék lehet színezett vagy szennyezett, és hozzájárul a „foltos” vizuális benyomáshoz. A szövedék anyagában természetesen megjelenő felületi textúrák, vagy amelyeket formázással adnak a szövedéknek, tovább növelik annak lehetőségét, hogy folyadék marad visszatartva a viselővel érintkező felületen, ahelyett, hogy bejutna a kapillárisszerkezetekbe és elkerülne a felületről. így a felületi morfológiák, amelyek hozzájárulnak a kívánatos vizuális és tapintási benyomásokhoz, amikor szárazak, szintén visszatarthatnak maradék folyadékot a kitett felületen, és így csökkentik a használat közbeni állapotok kívánatosságát.

A 2. ábra a találmány szerinti háromdimenziós, szálszerű, folyadékáteresztő formázott fólia 80 szövedék nagyított, részben szegmentált, távlati ábrázolása. A folyadékáteresztő 80 szövedék geometriai konfigurációja általánosságban hasonló az 1. ábrán látható, technika állása szerinti 40 szövedékéhez, és általánosságban megegyezik a már említett 4 342 314 számú szabadalmi leírás ismertetéseivel. Más megfelelő formázott fóliákat ismertet a 3 929 135,4 324 246 és 5 006 394 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás. A 80 szövedék előnyösen hőre lágyuló fóliából készül. Megfelelő anyagok, amelyek 80 szövedékként használhatók, például - nem korlátozó értelemben - a poliolefinek, így a polietilének, beleértve a lineáris kis sűrűségű polietiléneket, a kis sűrűségű polietiléneket, az ultra kis sűrűségű polietiléneket és a nagy sűrűségű polietiléneket; a polipropilének; metallocén katalizátor alapú polimerek; a nejlon (poliamidok); cellulóz-észterek; poli(metil-metakrilátok); polisztirol; poli(vinil-klorid); poliészterek; poliuretánok; kompatibilis polimerek; kompatibilis kopolimerek; biológiailag lebontható polimerek; és keverékek; laminátumok és/vagy ezek kombinációi. Az ilyen anyagokból készített fóliák a szakterületen ismert adalékokkal képlékennyé tehetők. Más adalékok is bekeverhetők a kívánt fizikai tulajdonságok elérése céljából.

A folyadékáteresztő műanyag 80 szövedék számos nyílással vagy 71 folyadék-összekötő úttal rendelkezik, amelyeket számos, egymást metsző szálszerű 91, 92,93, 94 és 95 elem alkot, amelyek a szövedék viselővel érintkező első 90 felületén egymáshoz kapcsolódnak. Mindegyik szálszerű elemnek van egy alaprésze, az első 81 felület, amely a 102 síkban helyezkedik el, és mindegyik alaprésznek van egy 83 oldalfalrésze, amely annak széleihez kapcsolódik. A 83 oldalfal vagy közbülső részek általában a szövedék 85 második felülete felé nyúlnak. A szálszerű elemek egymást metsző oldalfalrészei egymáshoz kapcsolódva összekötik a szövedék első és második felületét, és lényegileg egymással párhuzamosan végződnek a 85 második felület 106 síkjában.

A leírásban használt „folyadék-összekötő út” kifejezés magában foglalja azokat a zárt vagy legalább részben zárt szerkezeteket vagy csatornákat, amelyeken a folyadék közlekedhet. így a folyadék-összekötő út kifejezés magában foglalja a „nyílás”, „csatorna”, „kapilláris”, valamint más hasonló kifejezéseket.

Egy kiváltképpen előnyös kivitelezésben az összekapcsolódó 83 oldalfal- vagy közbülső (közvetítő) ré5

HU 222 768 Bl szék lényegileg egymással párhuzamosan a 85 második felület 106 síkjában végződve a szövedék 85 második felületében a 89 nyílásokat képezik. Az összekapcsolódó 83 oldalfal vagy közbülső részek által alkotott 99 kapilláris hálószerkezetek lehetővé teszik a folyadék szabad áramlását a szövedék viselővel érintkező első 90 felületéből közvetlenül a szövedék 85 második felületébe, anélkül, hogy engednék a folyadékot a szomszédos kapilláris hálószerkezetek között oldalt kiszivárogni.

A jelen találmány szerint a 80 szövedék viselővel érintkező első 90 felülete viszonylag nem hidrofil, összehasonlítva a viszonylag hidrofil 83 oldalfal- vagy közbülső részekkel. A hidrofilitás (nedvesíthetőség) hasznos paramétere az illeszkedési szög, amit egy folyadékcsepp (gáz-folyadék határfelület) képez egy szilárd felülettel (gáz-szilárd határfelület). Amint az a 3. ábrán látható, a 112 szilárd felületre helyezett 110 folyadékcsepp a szilárd felülettel az A illeszkedési szöget zárja be. Ahogy nő a szilárd felület nedvesíthetősége a folyadékkal, úgy csökken az A illeszkedési szög; és ahogy csökken a szilárd felület nedvesíthetősége a folyadékkal, úgy nő az A illeszkedési szög. A folyadék-szilárd felület illeszkedési szöge meghatározható a szakirodalomból ismert eljárásokkal, amelyeket a következő irodalmi helyek részletesen ismertetnek: Physical Chemistry of Surfaces, Second Edition, by Arthur W. Adamson (1967); F. E. Bartell and Η. H. Zuidema: J. Am. Chem. Soc. 58, 1449 (1936); és J. J. Bikerman: Ind. Eng. Chem. Anal. Ed. 13, 443 (1941). Ezen a területen az utóbbi időkben megjelent közlemények: Cheng et al.: Colloids and Surfaces, 43, 151-167 (1990); és Rotenberg et al.: Journal of Colloid and Interface Science, 93 (1), 169-183 (1983).

A leírásban használt „hidrofil” kifejezés olyan felületekre vonatkozik, amelyek rájuk rakodott vizes folyadékokkal (például vizes testfolyadékokkal) nedvesíthetek. A hidrofilitást és a nedvesíthetőséget általában a szóban forgó folyadékok és szilárd felületek illeszkedési szögével és felületi feszültségével definiáljuk. Ezt részletesen ismerteti az American Chemical Society által közzétett mű, amelynek címe „Contact Angié, Wettability and Adhesion”, Róbert F. Gould kiadása (Copyricht 1964). Egy felületet egy folyadék akkor nedvesít, vagyis a felület akkor hidrofil, ha a folyadék spontán szétterül a felületen. Ezzel ellentétben a felület hidrofób, ha a folyadék nem terül szét spontán a felületen.

Az illeszkedési szög függ a felület egyenetlenségeitől (kémiai és fizikai, így érdesség), szennyeződésétől, a szilárd felület kémiai/fizikai kezelésétől és összetételétől, valamint a folyadék jellegétől és szennyeződésétől. A szilárd felület felületi energiája ugyancsak befolyásolja az illeszkedési szöget. Ahogy csökken a szilárd felület felületi energiája, úgy nő az illeszkedési szög. Ahogy nő a szilárd felület felületi energiája, úgy csökken az illeszkedési szög.

Az energia, ami szükséges ahhoz, hogy egy folyadékot egy szilárd felülettől (például fóliától vagy száltól) elválasszon, az alábbi (1) egyenlettel fejezhető ki:

(1) W=G(l+cosA) az egyenletben:

W=az adhéziós munka, joule/m²-ben mérve;

G=a folyadék felületi feszültsége, N/cm-ben mérve; és A=a folyadék-szilárd illeszkedési szög, fokokban mérve.

Egy adott folyadékkal az adhéziós munka a folyadék-szilárd illeszkedési szög koszinuszával növekszik (akkor érve el a maximumot, amikor az A illeszkedési szög zéró).

Az adhéziós munka hasznos eszköz egy adott felület felületienergia-jellemzőinek a megértéséhez és kvantitatív kifejezéséhez. Egy másik hasznos módszer, ami alkalmazható egy adott felület felületienergia-tulajdonságainak a jellemzésére a „kritikus felületi feszültség” paramétere [H. W. Fox, E. F. Hare and W. A. Zisman: J. Colloid Sci. 8, 194 (1953); és W. A. Zisman: Adván. Chem. Series No. 43. Chapter 1, American Chemical Society (1964)].

Az 1. táblázat az illeszkedési szög és az adhéziós munka fordított arányát szemlélteti egy speciális folyadékra (például vízre), amelynek felületi feszültsége 7,5. 10~² N/m (75 din/cm).

1. táblázat

A (fokokban)	cosA	1 +cosA	W (joule /m²)
⁰	1	2	15
30	0,87	1,87	14
60	0,5	1,50	11,3
90	0	1,00	7,5
I 120	-0,5	0,5	3,8
150	-0,87	0,13	1
180	-1	0	0

Amint az 1. táblázatból látható, ahogy csökken egy speciális felület adhéziós munkája (a speciális felület kisebb felületi energiáját mutatva), a felületen lévő folyadék illeszkedési szöge nő, és ezért a folyadék gömbölyödik („bead up”) és kisebb érintkezési felületet foglal el. Hasonlóképpen érvényes ennek ellenkezője, amikor egy adott felület felületi energiája csökken egy adott folyadékkal. Ezért az adhéziós munka befolyásolja a folyadék határfelületi jelenségeit a szilárd felületen.

A találmánnyal összefüggésben még fontosabb, hogy azt találtuk, hogy a felületienergia-gradiensek vagy diszkontinuitások használhatók a folyadékszállítás gyorsítására. A 4. ábra a 110 folyadékcseppet szemlélteti, amely két területtel, a felületi 113 és 115 területekkel rendelkező szilárd felületen foglal helyet, és ezek a területek különböző felületi energiával bírnak (a felületek a szemléltetés céljából eltérően vannak keresztbe vonalkázva). A 4. ábrán látható helyzetben a 113 terület viszonylag kisebb felületi energiát mutat, mint a 115 terület, és ezért kisebb a nedvesíthetősége a folyadékcseppel, mint a 115 területé. így a 110 folyadékcsepp A(b) illeszkedési szöget képez a cseppnek a 113 területtel érintkező szélén, amely szög nagyobb, mint az A(a) illeszkedési szög, amit a csepp a 115 területtel érintkező szélén képez. Meg kell jegyeznünk, hogy bár a grafikai világosság miatt az „a” és „b” pontok egy síkban feksze6

HU 222 768 Bl nek, az „a” és „b” pontok közötti „dx” távolságnak nem kell lineárisnak lenni, ehelyett a csepp/felület érintkezésének mértékét képviseli, tekintet nélkül a felület alakjára. A 110 folyadékcsepp így a felületi energia kiegyensúlyozatlanságával találkozik, és ezért egy külső erővel, a relatív felületi energiák különbözősége (vagyis a felületi energiagradiens vagy - diszkontinuitás) miatt a 113 és 115 területek között, ami a (2) egyenlettel fejezhető ki:

(2) dF=G[cos A(a)-cos A(b)]dx az egyenletben:

dF a tényleges erő a folyadékcseppen;

dx a távolság az „a” és „b” referenciahelyek között;

G a fentiekben definiált; és

A(a) és A(b) az A illeszkedési szögek az „a”, illetve „b” helyeken.

Az (1) egyenletet megoldva cos A(a)-ra és cos A(b)-re, és behelyettesítve a (2) egyenletbe, a (3) egyenletet kapjuk:

(3) dF=G[(W(a)/G-l)-(W(b)/G-l)]dx.

A (3) egyenlet egyszerűsíthető a (4) egyenletté:

(4) dF=[W(a)-W(b)]dx

A két felület felületi energiájában fennálló különbség fontosságát világosan mutatja a (4) egyenlet, mint ahogy a közvetlenül arányos hatást is, amit az adhéziós munka különbségének nagyságában végbemenő változások gyakorolnának az erő nagyságára.

A felületi energiahatások és a kapillaritás fizikai természetének részletesebb ismertetését adja a szakirodalom [Textilé Science and Technology, Volume 7, Absorbency, edited by Portnoy K. Chatterjee (1985); és Capillarity, Theory and Practice, Ind. Eng. Chem. 61, 10 (1969) by A. M. Schwartzj.

így az erő, ami egy cseppnél fennáll, mozgást fog előidézni a nagyobb felületi energia irányába. Az egyszerűség és a grafikai világosság kedvéért, a felületienergia-gradienst vagy diszkontinuitást a 4. ábra mint egyetlen éles diszkontinuitást vagy határvonalat ábrázolja az egyenként állandó, de különböző felületi energiájú, jól definiált területek között. A felületienergiagradiensek lehetnek folytonos gradiensek vagy szakaszos gradiensek, valamely speciális kis cseppre (vagy egy ilyen csepp részeire) kifejtett erővel, amit a felületi energia határoz meg a csepp illeszkedésének minden speciális területén.

A leírásban használt „gradiens” kifejezés - ha azt a felületi energia vagy az adhéziós munka különbségeire alkalmazzuk - a felületi energia vagy az adhéziós munka változását jellemzi, ami egy mérhető távolságon bekövetkezik. A „diszkontinuitás” kifejezés egy típusú „gradiensre” vagy átmenetre vonatkozik, ahol a felületi energia változása lényegileg zéró távolságon következik be. így a „diszkontinuitás” a „gradiens” definíció körébe tartozik.

A „kapilláris” és „kapillaritás” kifejezések a leírásban összekötő utakra, nyílásokra, pórusokra vagy hézagokra (közökre) vonatkoznak a szerkezetben, amelyek képesek folyadékot szállítani a kapillaritás elveinek megfelelően, amit általánosságban a Laplace-egyenlet (5) szemléltet:

(5) p=2G (cos A)/R az egyenletben:

p=a kapillárisnyomás;

R=a kapilláris belső átmérője (capillary radius); és G és A=a fenti jelentésűek.

Amint az a szakirodalomban le van írva [Penetration of Fabrics by Emery I. Valko, Chapter III of Chem. Aftertreat. Text. pp. 83-113 (1971)], ha A=90°, akkor cos A=zéró, és nincs kapillárisnyomás. Ha A nagyobb mint 90°, akkor cos A negatív, és a kapillárisnyomás szembehelyezkedik a folyadék belépésével a kapillárisba. Ezért a kapillárisfalaknak hidrofil jellegűnek kell lenni (A<90°), hogy kapillárisjelenség lépjen fel. Rnek is elég kicsinek kell lenni, hogy p-nek értékelhető értéke legyen, mivel ha R növekszik (nagyobbak a kapillárisrendszer nyílásai), a kapillárisnyomás csökken.

Talán legalább olyan fontos, mint a felületienergia-gradiensek jelenléte, maguknak a gradienseknek a speciális orientációja vagy elhelyezkedése, maguknak a kapillárisoknak vagy folyadék-összekötő utaknak az orientációjához és elhelyezkedéséhez viszonyítva. Közelebbről, a felületienergia-gradiensek vagy diszkontinuitások a kapillárisokhoz viszonyítva úgy helyezkednek el, hogy folyadék nem lehet az első vagy felső felületen anélkül, hogy legalább egy felületienergia-gradienssel vagy diszkontinuitással érintkezne, és ugyanez áll a gradienst kísérő hajtóerőre. A kapilláris nyílása felé haladó vagy a kapilláris nyílásánál másképpen jelen lévő folyadék előnyösen legalább egy Z irányú gradienssel vagy diszkontinuitással érintkezik, amely magában a kapillárisban vagy a kapilláris nyílásához közel van jelen, és ugyanez áll a Z irányú hajtóerőre, amely a folyadékot a kapillárisba hajtja, ahol a kapilláris erők veszik át a folyadék továbbítását az első felületről. Egy előnyös konfigurációban a kapillárisok előnyösen kis felületi energiájú nyíláshosszt mutatnak, és nagyobb felületi energiájú kapillárisfalat vagy -felületet, s így a felületienergia-gradiens vagy diszkontinuitás viszonylag kicsi, de véges távolságban van az első felület alatt. Ilyen elhelyezkedésnél a diszkontinuitás vagy gradiens úgy van jelen, hogy az első felülettel a kapilláris szélénél vagy a kapilláris nyitott vége felett érintkező folyadéknak alacsonyabb felülete vagy meniszkusza van, amely lefelé nyúlik a kapilláris nyitott végébe, ahol a diszkontinuitással érintkezik.

Ennek az elvnek a további magyarázatához az 5. ábra szemlélteti a kis 110 folyadékcseppet, amely egy gyűjtőkapilláris vagy folyadék-összekötő út felett helyezkedik el. Ezt az ábrázolást elég általánosnak szánjuk ahhoz, hogy bemutassa az itt kifejezett elképzelést anélkül, hogy korlátoznánk egy speciális szövedékanyagra, mintára vagy felépítésre. A 4. ábrához hasonlóan a kapilláris úgy van kiképezve, hogy különböző felületi energiákkal rendelkező 113 és 115 területei vannak (különböző vonalkázással a szemléltetés céljából). Amint a 4. ábrán is, a 113 terület felületi energiája előre meghatározott szintű, ami viszonylag kicsi a 115 terület felületéhez hasonlítva, így a 113 terület felülete hidrofóbnak tekinthető. így a cseppnek a 133 terület felületével érintkező szélei viszonylag nagy A illeszkedési szöget mutatnak, s így a csepp szélei élesen elválnak a 113 területtel képezett

HU 222 768 Bl határfelülettől. Másrészt viszont a 115 területnek nagyobb felületi energiája van, mint a 113 területnek.

Az 5. ábrán bemutatott helyzetben a kis 110 folyadékcsepp felül helyezkedik el és részben benyúlik a kapilláris nyílásába, olyan körülmények között, hogy a felületi feszültség erői és a gravitációs erők nagyjából egyensúlyban vannak. A csepp alsó része, amely a kapillárisban van, a 117 meniszkuszt képezi; szélei érintkeznek a kapilláris falával a 113 területen, amely hidrofób felületienergia-jellemzőkkel rendelkezik. A felületienergia-gradiens, a diszkontinuitás vagy átmenet a 113 és 115 területek felületei között speciálisan úgy van meghatározva, hogy a csepp alsó részével érintkezik a 117 meniszkusz szélének a szomszédságában. A kis csepp elhelyezkedését és a csepp meniszkuszának a mélységét olyan faktorok határozzák meg, mint a folyadék viszkozitása, a folyadék felületi feszültsége, a kapilláris mérete és alakja, és a felső felület és a kapillárisnyílás felületi energiája.

Abban a pillanatban, amikor a csepp elhelyezkedik a kapilláris nyílása felett, és a csepp alsó széle érintkezik a Z irányú felületienergia-gradienssel, diszkontinuitással vagy átmenettel a 113 és 115 területek felületei között, a 117 meniszkusz, amely konvex alakú, átalakul konkáv alakú meniszkusszá, ez a 119 meniszkusz, amelyet az ábrán pont-vonás vonal jelöl. Amikor a meniszkusz konkáv formájúvá, így a 119 meniszkusszá alakul, a folyadék nedvesíti a kapilláris falát a hidrofil 115 terület felső felületének a szomszédságában, és a folyadék ki van téve egy külső erőnek a felületienergiakülönbségek következtében, amit a (3) egyenlet ír le. A kombinált felületi energia és kapilláris nyomáserők így összhangban úgy hatnak, hogy a folyadékot a kapillárisba húzzák, kapilláris folyadékszállításhoz, el az első felülettől. Amint a folyadékcsepp a kapillárisban lefelé halad, a 113 terület felületének viszonylag kis felületi energiájú jellege a kapilláris felső területében a minimumra csökkenti a folyadék adhézióját a felső felülethez és minimumra csökkenti a cseppre ható vonzóerőket, csökkenti annak a lehetőségét, hogy a folyadék függve marad vagy visszamarad a felső felületen vagy ehhez közel.

Referenciafolyadékként végig csak vizet használunk, példaképpen a téma megtárgyalása céljából, de nem korlátozó jelleggel. A víz fizikai tulajdonságai jól ismertek, és a víz könnyen rendelkezésre áll, és általában egyforma tulajdonságokkal rendelkezik, akárhonnan vesszük. A fogalmak, tekintettel az adhéziós munkára a vízzel kapcsolatban, könnyen alkalmazhatók más folyadékokra, így vérre, mensesre és vizeletre, számításba véve a kívánt folyadék speciális felületifeszültségjellemzőit.

A 2. ábrára hivatkozva, míg a 80 szövedék viselővel érintkező első 90 felületének viszonylag kicsi a felületi energiája és viszonylag kicsi az adhéziós munkája egy adott folyadékra (például vízre vagy testfolyadékokra, így mensesre), addig a 80 szövedék 83 oldalfalvagy közbülső részei viszonylag nagy felületi energiával és viszonylag nagy adhéziós munkával rendelkeznek egy adott folyadékra, mivel a 80 szövedék oldalfalrészeinek viszonylag nagy a felületi energiája az első 90 felületéhez hasonlítva, a 83 oldalfalrészek jobban nedvesíthetek, mint az első 90 felület.

A 80 szövedék 85 második felülete előnyösen nagyobb felületi energiával és adhéziós munkával rendelkezik folyadékokra, mint az első 90 felület. A 85 második felület felületi energiája és adhéziós munkája folyadékokra ugyanaz lehet, mint a 83 oldalfalrészé. Egy előnyös kiviteli alakban a 85 második felület felületi energiája és adhéziós munkája folyadékokra viszonylag nagyobb, mint a 83 oldalfalrészé.

Ha van egy szövedékünk felületienergia-gradienssel, amit olyan szerkezetek alakítanak ki, amelyek viszonylag kis felületi energiát létesítenek a szövedék azon része mellett, amelyet a viselő bőréhez és azzal érintkezve helyeznek el (például az első 90 felületet), és egy viszonylag nagy felületi energiájú rész helyezkedik el a viselő bőrével érintkező résztől távolabb (vagyis a 83 oldalfal vagy közbülső részek), akkor a 80 szövedék képes lesz egy folyadékcseppet továbbítani a szövedéknek abból a részéből, amely a viszonylag kisebb felületi energiával rendelkezik, a szövedéknek abba a részébe, amely viszonylag nagyobb felületi energiával bír. A folyadékcsepp mozgását a kisebb felületi energiájú rész és a nagyobb felületi energiájú rész illeszkedési szöge közötti eltérés idézi elő, aminek eredménye a szilárd-folyadék érintkezési síkra ható felületi feszültségi erő kiegyensúlyozatlansága. Valószínű, hogy ennek eredménye a felületienergia-gradiens, ami elősegíti a találmány szerinti 80 szövedék folyadékszállító tulajdonságait, és ami igen alkalmassá teszi a szövedéket fedőlapként való felhasználásra abszorbens cikkeken, így a 22 fedőlapot felhasználva a 14. ábrán látható 20 abszorbens cikkben.

Azonkívül, hogy javulnak a folyadékszállítási tulajdonságok, ha úgy tervezzük a szövedéket, hogy a viszonylag kis felületi energiával rendelkező része a viselő bőrével érintkezésbe kerülhet, akkor csökken az adhézió a bőr és a szövedék között, csökkentve a kapilláris erőt, amit a szövedék első felülete és a viselő bőre között elhelyezkedő abszorbeált testfolyadékok idéznek elő. A viselő bőre és a szövedék között csökkent adhézióval bíró szerkezetet kialakítva, csökken a ragadósság érzése vagy benyomása is, ami a műanyag szövedékből álló fedőlap tapadásával kapcsolatos.

Az újranedvesedés lehetősége szintén csökken, ha a fenti leírás szerinti energiagradienssel bíró fedőlapot használunk. Ha a használati erők arra akarják kényszeríteni az összegyűlt folyadékot, hogy újranedvesítsék a fedőlapot, vagy, hogy kinyomódjanak a betétből (például nyomásra kipréselődjenek az abszorbens magból a fedőlap első felülete felé), akkor ez a nemkívánatos mozgás ellenállásra talál a fedőlap első felületén, amely viszonylag kis felületi energiával rendelkezik, és visszaűzi a folyadékot, amint az megkísérli, hogy a betét nyílásain keresztül a fedőlapba jusson.

A folyadék továbbá gyorsabban tud bejutni a fedőlapba a fedőlap felületienergia-gradiensének hajtóerői következtében. A folyadék a „Z” irányban halad a fedőlap második felülete felé a felületienergia-gradiens út8

HU 222 768 Bl ján, az első felületi energiától a fedőlap oldalfalrészeinek viszonylag nagyobb felületi energiáján keresztül, az abszorbens mag felé.

A találmány szerinti felületienergia-gradienseket tekintve fontos emlékeztetni arra, hogy bármely ilyen gradiens felső és alsó határai egymáshoz viszonyítva relatívok, vagyis a szövedék területeinek, amelyek határfelülete definiálja a felületienergia-gradienst, nem kell a hidrofób/hidrofil spektrum különböző oldalain lenni. Vagyis, a gradienst létrehozhatja két különböző hidrofobitási fokkal vagy két különböző hidrofilitási fokkal rendelkező felület is, és nem kell szükségszerűen egy hidrofób és egy hidrofil felületre való tekintettel létrehozni. A fentiek ellenére azonban jelen esetben előnyös, ha a szövedék felső felületének viszonylag kicsi a felületi energiája, vagyis az általában hidrofób, abból a célból, hogy maximalizálja a belépő folyadékra gyakorolt hajtóerőt, és minimalizálja a viselővel érintkező felület globális nedvesíthetőségét.

A technika állása szerinti számos szerkezet megkísérelte különböző felületi bevonatok alkalmazását, hogy a szövedék teljes felső felületének nagyobb hidrofobitást és/vagy csökkent súrlódási koefficienst biztosítsanak, de ezek a bevonatok általában lényegesen csökkentik - ha nem eliminálják - a bevonat nélküli szövedéken jelen lévő morfológiai felületi jellemzőket. Amint azt a fentiekben leírtuk, ezek a felületi jellemzők fontos fizikai jellemzők a vizuális és tapintási benyomás szempontjából. Ezenkívül, az ilyen bevonatok általában sima, fényes kikészítésűek, amelyek még fokozzák a szövedékek fülledt, ragadós, műanyagszerű érzetét.

Anélkül, hogy elméletileg megkötnénk magunkat, úgy véljük, hogy a felület morfológiája nagyobb szerepet játszik nemcsak az ilyen szövedékekkel általában kapcsolatos negatív vizuális és tapintási benyomások csökkentésében, hanem a testfolyadékok továbbításában és/vagy szállításában és azok visszatartásában is. így a találmány szerinti folyadékáteresztő szövedékeket előnyösen úgy alakítjuk ki, hogy az eredetileg formázott szövedék fizikai felületi morfológiáját megőrizzük, vagyis, hogy a felületi jellemzők túléljék a gradienslétesítő eljárást.

A 6. ábra a 98 területek elrendeződésének nagyított részleges nézete, világosabban ábrázolva a 2. ábra szerinti formázott fólia első 90 felületén és a kapillárisaiban. A 6. ábrát és a következő ábrákat illetően meg kell jegyeznünk, hogy a 98 területek méretét és alakját a felbontásban és a vastagságot illetően a grafikai érthetőség céljából eltúloztuk. Az ilyen lerakódásoknak vagy kezeléseknek a véletlen jellege és szabálytalansága meghaladja a grafikai ábrázolás kereteit, ezért az illusztrációkat csupán szemléltetőnek, nem korlátozónak szánjuk. így a 6. ábrán látható 98 területek előnyösen még kisebb területekkel keverednek, amelyek túl kicsik és véletlenszerűek ahhoz, hogy egy ilyen ábrán ezeket megfelelően szemléltessük. A felületi textúra mikroszkópos aberrációk alakjában (1. ábra, 58, és számozás nélkül látható a 2., 6. és 7. ábrán) mikroszkópos szinten (ahogy azt az említett, 4 463 045 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás meghatározza), és így a 98 területek relatív mérete, vastagsága és kiterjedése értékelhető.

A találmány szerinti felületienergia-gradiensek ezért egyértelmű összefüggésben állnak a találmány szerint készített folyadékáteresztő szövedék felületi jellemzőivel és/vagy textúráival. Amint az a 6. ábrán részletesebben látható, a felületienergia-gradienseket előnyösen úgy alakítjuk ki, hogy kis felületi energiájú 98 területeket képezünk, s ezek érintkeznek a szövedék ezeket körülvevő területeivel, amelyek viszonylag nagyobb felületi energiájúak. Ezért minden 98 terület felületienergia-gradienst létesít a határvonalán. így, minél nagyobb a 98 területek száma, annál nagyobb az egyes felületienergia-gradiensek száma. A 98 területek előnyösen nem folytonosak (vagyis nem fedik be teljesen a szövedéket), ezeket egymástól közök választják el, nagyobb felületi energiájú területeknek helyet adva.

Figyeljük meg a 6. ábrán a 98 területek kialakításához használt felületienergia-kezelés „t” vastagságának ábrázolását, és a „Z” mélységet, amennyire valamely speciális 98 terület a szövedék első 90 felülete alá nyúlik. A „t” vastagság előnyösen kicsi a 98 területek „Z” mélységéhez vagy kiterjedéséhez viszonyítva, s így a minimumra csökkenti a területek képződésének a hatását a szövedék morfológiájára. Abban az esetben, ha a 98 területeket bevonással képezzük, akkor a „t” vastagság a bevonat vastagsága. Ha a területeket a szövedékanyag kémiai állapotának a megváltoztatásával képezzük, a „t” vastagság kisebb lesz vagy legfeljebb egyenlő a fólia vastagsági méretével vagy vastagságával.

Mindegyik gradiensnél a mindkét felülettel érintkező csepp hajtóerőt fejt ki, amely bizonyos fokú mozgást ad a folyadéknak és csökkenti annak lehetőségét, hogy a folyadék stagnáljon vagy fennakadjon, főképpen a felületi morfológián. A 98 területek alkalmazhatók ugyan egy előre meghatározott mintában, de a 98 területek előnyösen véletlenszerűen vannak elrendezve a szövedék felületein, a véletlenszerűség növeli annak lehetőségét, hogy a felületienergia-gradiensek megfelelően helyezkednek el úgy, hogy érintenek minden speciális cseppet vagy folyadékmennyiséget. A véletlenjelleg kívánatos nemcsak a szövedék első felületén keresztül, de magukban a folyadék-összekötő utakban is. így bármely speciális kapilláris vagy összekötő út több felületienergia-gradienst mutathat, amit a 98 területek határoznak meg, és ezek is különböző helyeken lehetnek, az első felülettől Z irányban. A speciális folyadékösszekötő utak több vagy kevesebb 98 területet mutathatnak mint más folyadék-összekötő utak, és a 98 területek úgy is elhelyezkedhetnek, hogy teljes mértékben a folyadék-összekötő utakban helyezkedjenek el (vagyis teljesen az első és második felület között helyezkedjenek el).

A 98 területek előnyösen szakaszos jellegűek a szövedék felületi irányát tekintve. A 6. ábrán kiváltképpen jól látszik, hogy a felület kezelése előnyösen szakaszos a szövedék közti területeihez viszonyítva, az egymásra következő kapillárisok között. Egy kevésbé hidrofób (vagy jobban hidrofil) anyagon, így a szövedék felületén alkalmazott hidrofób felületi kezelés diszkontinuitá9

HU 222 768 Bl sának eredménye kisméretű felületienergia-gradiensek mintája a felület síkjában. Ezeket a gradienseket a zónás jellegű nagyméretű X-Y gradiensektől meg lehet különböztetni az átlagos cseppmérettel szembeni kisebb viszonylagos méretük és a szövedék felületi részleteinek mérete alapján. így a leírásban használt „kisméretű” kifejezés azokra a felületi jellemzőkre, morfológiákra vagy felületienergia-gradiensekre utal, amelyek kisebbek, mint a szóban forgó felületen lévő folyadékcseppek átlagos mérete. Az átlagos cseppméret könnyen meghatározható jellemző, amelyet tapasztalati megfigyelésekről kapunk adott folyadékokra és felületekre. A 2. ábrán szemléltetett szövedékeknél a mesterséges menstruációs folyadék (a későbbiekben definiálva) átlagos cseppméretei általában elég nagyok ahhoz, hogy befedjenek legalább 2-3 külön kapillárist a kezdeti érintkezéskor (a folyadék begyűjtése előtt).

Anélkül, hogy elméletileg megkötnénk magunkat, úgy véljük, hogy a folyadék áthaladási jellemzői megjavíthatok azzal, ha csökkentjük a folyadék tartózkodási idejét a szövedék felső felületén, valamint elősegítjük a folyadék továbbítását a felső felületről a kapillárisokba, kapilláris folyadékszállításhoz. Ezért úgy gondoljuk, hogy a szövedéknek a folyadékkal először érintkező felületén célszerű megkönnyíteni a folyadék kisméretű mozgását (ellentétben a nagyobb oldalirányú mozgásokkal a szövedék felületén keresztül) a legközelebbi, rendelkezésre álló kapilláris felé, majd ezután gyorsan lefelé, az alatta fekvő szerkezetbe. A találmány szerinti felületienergia-gradiensek biztosítják a kívánt Z irányú hajtóerőt, valamint az X-Y hajtóerőt, a kívánt kisméretű folyadékmozgás biztosítására.

Az ilyen szövedékek által mutatott kisméretű felületienergia-gradiensek sokaságát előnyösnek tartjuk a folyadék mozgása szempontjából. A kisméretű gradiensek segítik a szövedék felületén képződött folyadékcseppek oldalirányú vagy X-Y mozgását, amelyek másképpen lehetnek elrendezve, úgy, hogy közrevesznek egy kapillárisok közötti köztiterületet vagy felületi konkávitást, amely a szövedék felső felületén van jelen, ahol különben a folyadék összegyűlhetne vagy legalább késleltetve lehetne haladásában a legközelebbi rendelkezésre álló kapilláris felé. így egy kapilláris szövedékszerkezet felületén lévő kisméretű felületienergia-gradiensek között előnyösen egy olyan átlagos (közepes) távolság van, ami kisebb, mint a kapillárisok közötti átlagos távolság, s így megszakítják a különben konstans felületi energia köztiterületét a kapillárisok között.

Ezenkívül a 98 területek, amelyek felületszerű kiterjedésükben kisebbek, mint az odaérkező testfolyadékcsepp, -áram vagy -ér, a cseppet, áramot vagy eret destabilizálóerőknek vetik alá, mivel elkerülhetetlen, hogy a folyadék áthidaljon egy felületienergia-gradienst vagy diszkontinuitást.

A leírásban ismertetett típusú felületienergia-gradiensek ugyan előnyösen alkalmazhatók nem kapillárisszerkezeteken, beleértve olyan szerkezetek felületeit, mint a kétdimenziós („planáris”) fóliák, a jelen találmány szerint előnyös alkalmazni mind a kisméretű X-Y felületienergia-gradienseket, mind a leírt típusú kisméretű Z irányú felületienergia-gradienseket, hogy eléijük a folyadék és a csepp egyensúlyának maximális megzavarását, s így a minimumra csökkentsük a folyadék tartózkodási idejét és fennakadását vagy megmaradását a szövedék felső területeiben. így a 98 területek jelenléte a szövedék első felületére korlátozódhat, és ez X-Y funkcionalitást biztosít, vagy a folyadék-összekötő utak belsejére korlátozódik, de előnyösen úgy alkalmazzuk, hogy a legkedvezőbb eloszlású legyen mind a szövedék első felületén, mind a folyadék-összekötő utakban.

így a jelen találmány szerinti kapilláris szövedékszerkezetekben a felületienergia-gradiensek szinergetikus hatást biztosítanak, kombinálva a szerkezet kapilláris jellegével, s így fokozott folyadékszállító és -irányító tulajdonságokkal bírnak. A szövedék első felületén lévő folyadék két különböző, komplementer hajtóerővel találkozik, amikor az első felületről a szövedék második vagy ellenkező felülete felé halad, és általában tovább, az abszorbens cikk belsejébe. Ez a két erő így kombinálva megakadályozza a folyadék mozgását a szövedék első felülete felé, s így csökkenti az újranedvesedés lehetőségét és fokozza a szövedék felületi szárazságát.

A jelen találmány szerinti szinergetikus hatás jellemző szemléltetésével, a kapilláris- és felületienergiahatások kombinálásával vagy szuperponálásával szemben úgy találtuk, hogy a jelen találmány szerinti kapilláris szövedékek egyedülálló kombinációját mutatják olyan tulajdonságoknak, amelyek a fogyasztó szempontjából fontosnak tekinthetők. Közelebbről, azt találtuk, hogy a jelen találmány szerinti kapilláris szövedékek jól begyűjtik a folyadékot, szárazak maradnak és jó fedő (maszkírozó)-tulajdonságúak, amelyeket a későbbekben definiálunk.

A folyadék begyűjtése annak mértékét szemlélteti, amennyire a folyadékot szállító szövedék a folyadék áthaladását akadályozza vagy nem. A tökéletesebb begyűjtési sebesség/idő a folyadék áthaladásának kisebb akadályozását jelenti vagy annak kevésbé áll ellen, valamint a folyadékot hajtó erők, így a kapillaritás és a felületienergia-gradiensek tényleges befolyását. A felület szárazsága annak mértékére utal, amennyire a folyadékot szállító szerkezet ellenáll a folyadék szállításának az ellenkező irányban, lényegében annak mértéke, ahogyan a szerkezet mint egyirányú szelep hat a folyadékáramlásra a kedvező irányban. A fedés (vagy maszkírozás) a felület tisztaságára utal, miután a folyadék áthaladt, továbbá definiálható, mint a maradék színeződés mértéke (színes folyadéknál), és a nem színeződött terület mérete vagy kiterjedése.

Jellegzetesen, ha egy adott kapilláris szövedékszerkezet felületi energiája általában egyenletesen csökken, a felület fedése és szárazsága javul, de annak rovására, hogy romlanak a folyadékbegyűjtési jellemzők. Ezzel ellentétben a folyadék begyűjtésének javulása, amelyeket egy adott kapilláris szövedékszerkezet felületi energiájának egyenletes növekedése idéz elő, általában csökkent fedést és száraz jelleget eredményez. A találmány szerinti felületienergia-gradiens elveit használva,

HU 222 768 Bl amelyeknél a felső felület felületi energiája csökkentett, míg az alsó felület felületi energiája nagyobb marad, és főképpen maguk a gradiensek előnyösen irányítottak és elhelyezkedésűek, fokozódik a folyadék begyűjtése, javul a szárazság és/vagy a fedési tulajdonságok, anélkül, hogy a többi abszorpciós paraméter romlana. Megfelelő analitikai vagy vizsgálati módszereket a szövedék teljesítményének meghatározására, tekintettel ezekre a tulajdonságokra, részletesebben az „Analitikai eljárások” című fejezetben ismertetünk.

Számos fizikai paramétert tekintetbe kell venni a találmány szerinti szövedék megtervezésénél, kiváltképpen a megfelelő méretezést és a felületienergia-gradiensek elhelyezését tekintve, a folyadék megfelelő irányításához. Ezek a faktorok a felületi energiák különbségének a nagysága (ami az alkalmazott anyagtól függ), az anyagok vándorlása, az anyagok biokompatibilitása, a lyukak vagy kapillárisok mérete, a szövedék teljes vastagsága (caliper) és geometriája, a felület morfológiája, a folyadék viszkozitása és felületi feszültsége, és más szerkezetek jelenléte vagy hiánya a szövedék bármely oldalán.

A 80 szövedék 98 területeinek adhéziós munkája vízre előnyösen körülbelül 0 joule/m²-körülbelül 15 joule/m² tartományú, előnyösebben körülbelül 0 joule/m²-körülbelül 10 joule/m² tartományú, és a legelőnyösebben körülbelül 0 joule/m²-körülbelül 7,5 joule/m² tartományú. A 98 területeket körülvevő szövedék maradékának adhéziós munkája vízre előnyösen körülbelül 0 joule/m²-körülbelül 15 joule/m² tartományú, előnyösebben körülbelül 2,5 joule/m²-körülbelül 15 joule/m² tartományú, és a legelőnyösebben körülbelül 5 joule/m²-körülbelül 15 joule/m² tartományú.

A 98 területek és a maradék szövedék között az adhéziós munka különbsége vízre előnyösen körülbelül 0,5 joule/m²-körülbelül 14,5 joule/m² tartományú, előnyösebben körülbelül 2,5 joule/m²-körülbelül 14,5 joule/m² tartományú, és a legelőnyösebben körülbelül 5 joule/m²-körülbelül 14,5 joule/m² tartományú.

Ahhoz, hogy egy szövedéket, így a 2. ábrán látható 80 szövedéket előállítsuk, amely a találmány szerinti felületienergia-gradiensekkel rendelkezik, egy polietilénívet extrudálunk egy hengerre, ahol vákuummal perforált formázott fóliává alakítjuk, és kívánt esetben koronakisüléses kezelésnek vetjük alá, általánosságban a 4 351 784, 4 456 570 és 4 535 0220 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett módon. A polietilén kívánt esetben tartalmazhat egy felületaktív anyagot a gyantába bekeverve vagy helyileg alkalmazva. Ezúton a perforált, formázott fólia első felületén felületi kezelést alkalmazunk, amely viszonylag kisebb felületi energiájú, így képezzük a 98 területeket, és a felületet előnyösen hőkezelésnek vetjük alá. A felületi kezeléshez megfelel egy tapadásgátló szilikonbevonat, a Dow Corning of Midland, Michigan cégtől, amely Syl-Off 7677 márkanéven kapható, amelyhez egy térhálósítót adunk, ez a Syl-Off 7048 márkanéven kapható, 100 rész/10 rész tömegarányban. A felület kezeléséhez egy másik megfelelő bevonat egy ultraibolya fénnyel kikeményíthető szilikon, amely a kereskedelemben kapható két szilikon keveréke, és a General Electric Company, Silicona Products Division of Waterford, NY cég gyártja, UV 9300 és UV 9380C-D1 néven, a két anyag 100 rész/2,5 rész tömegarányban van keverve. Ha egy ilyen szilikonkeveréket használunk egy formázott fólián, így a 2. és 6. ábrán látható fólián, akkor körülbelül 0,5-körülbelül 8,0 g szilikonbevonat 1 m² szövedékfelületen alkalmazva kielégítőnek bizonyult, bár más bevonatmennyiségek is megfelelhetnek bizonyos alkalmazásokhoz, a szövedék anyagának és felületének jellegétől, a folyadék tulajdonságaitól stb. függően. A perforált, formázott fólia első felületén lévő tapadásgátló szilikonbevonat felületi energiája kisebb, mint a polietilén közbülső részek felületi energiája, amelyeket koronakisüléses kezelésnek vethetünk alá és/vagy felületaktív anyaggal kezelhetünk.

Más megfelelő kezelőanyagok - nem korlátozó jelleggel - a fluorozott anyagok, így a fluoipolimerek (például a poli(tetrafluor-etilén) (PTFE), amely a kereskedelemben TEFLON® néven kapható) és a klór-fluorpolimerek. Egyéb anyagok, amelyek megfelelőnek bizonyulnak csökkent felületi energiájú területek létesítésére, a petrolátum, latexek, paraffinok és hasonlók, de jelenleg a szilikonanyagok a legelőnyösebbek folyadékáteresztő szövedékeken használva abszorbens cikkekben, biokompatibilis tulajdonságaik miatt. A leírásban használt „biokompatibilis” kifejezés olyan anyagokra utal, amelyek alacsony szintű specifikus adszorpcióval rendelkeznek, vagy más szavakkal, kis affinitásúak biofajtákra vagy biológiai anyagokra, így glükoproteinekre, vérlemezkékre és hasonlókra. Ezek az anyagok mint olyanok ellenállnak a biológiai anyag leülepedésének, nagyobb mértékben, mint más anyagok a használati körülmények között. Ez a tulajdonságuk lehetővé teszi, hogy jobban megtartsák felületienergia-tulajdonságaikat, ami szükséges a következő folyadékirányító helyzetekhez. Biokompatibilitás nélkül az ilyen biológiai anyag lerakódása növelné a felület érdességét vagy nem egyenletes voltát, ami növelné a húzóerőt vagy az ellenállást a folyadék mozgásával szemben. Ezért a biokompatibilitás megfelel a csökkent húzóerőnek vagy a csökkent ellenállásnak a folyadék mozgásával szemben, és így a folyadék gyorsabban eljut a felületienergia-gradienshez és a kapillárisszerkezethez. Fenntartva lényegileg ugyanazt a felületi energiát, fenntartjuk az eredeti felületienergia-különbséget is, a folyadék elkövetkező vagy tartós leülepedéséhez.

A biokompatibilitás azonban nem szinonim a kis felületi energiával. Egyes anyagok, így a poliuretánok biokompatibilitást mutatnak bizonyos mértékig, de viszonylag nagy felületi energiákkal is rendelkeznek. Egyes kis felületi energiájú anyagok, amelyek különben vonzóak lehetnének a találmány szerinti felhasználásra, így a polietilén, nem rendelkeznek biokompatibilitással. A jelenleg előnyös anyagok, így a szilikon és fluorozott anyagok, előnyösen mind kis felületi energiával, mind biokompatibilitással rendelkeznek.

Megfelelő felületaktív anyagok hidrofílizálásra vagy a szövedék választott területi felületi energiájának a növelésére - amelyeknek nagy felületi energiával

HU 222 768 Bl kell rendelkezni például az etoxilezett észterek, így a Pegosperse® 200-ML, a Glyco Chemical, Inc. of Greenwich, Connecticut, cég gyártmánya; az ÁTMÉR® 645, az ICI terméke; glükózamidok, etilénoxid és propilén-oxid hármas tömbpolimerei, így a Pluronic® P103, a BASF gyártmánya; és szilikon és etilénglikol kopolimerei, így a DC 190, a Dow Corning of Midland, Michigan cég terméke. A felületaktív anyagok bekeverhetők a szövedék kiindulási polimer anyagába (resin-incorporated surfactant=RIS), a fent említett WO 93/09741 nemzetközi PCT közzététellel összhangban, vagy alkalmazhatók a szövedék felületén szórással, nyomtatással vagy más megfelelő módon, ahogy azt a 4 950 264 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás ismertette.

Egy másik módszer szövedékek előállítására a találmány szerinti felületienergia-gradienssel abból áll, hogy egy koronakisüléses és szilikonos kezelésnek alávetett 80 szövedék 83 oldalfalrészeit egy nedvesítőszerrel (például egy felületaktív anyaggal, így a Pegosperse® 200-ML vizes oldatával) bemártással bevonjuk, s így a 83 oldalfalrészek viszonylag nagyobb felületi energiával rendelkeznek, mint a szövedék koronakisüléses és szilikonos kezelésnek alávetett első 81 felülete (a 98 területek).

Egy másik előnyös eljárás egy adott esetben felületaktív anyaggal bekevert polietilén fóliaszalag feldolgozására perforált formázott fóliává az, hogy vízből vagy hasonlóból álló nagynyomású folyadéksugarat engedünk hatni a fólia egyik felületére, miközben előnyösen vákuumot alkalmazunk a fólia ellenkező oldalán. Ezeket a módszereket részletesebben ismerteti a 4 609 518, 4 629 643, 4 637 819, 4 681 793, 4 695 422, 4 778 644,4 839 216 és 4 846 821 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás. A perforált formázott fóliát kívánt esetben alávethetjük koronakisüléses kezelésnek. Ezután egy tapadásgátló szilikonbevonatot vihetünk fel vagy nyomtathatunk a perforált formázott fólia első felületére, így képezzük a 98 területeket, és a fóliát előnyösen hőkezelésnek vetjük alá. A perforált, formázott fólia közbülső és alsó részeit bemártással bevonhatjuk egy nedvesítőszerrel, így a szövedék szilikonnal nem kezelt közbülső és alsó részeinek viszonylag nagyobb a felületi energiája, mint a szövedék koronakisüléssel és szilikonnal kezelt első 81 felületének (a 98 területeknek). A szilikonnal kezelt 98 területek felületi energiája kisebb, mint a szövedék kezeletlen részeinek felületi energiája.

A 7. ábra egy másik módszert szemléltet a találmány szerinti energiagradienssel rendelkező formázott fólia képzésére, többrétegű fóliát használva a fent leírt formázóeljárásban. A fólia 103 első rétege, amely a szövedék első felületét képezi, egy első anyagból készül, míg a fólia 101 második rétege, amely a szövedék második felületét képezi, egy második anyagból van kialakítva. A második anyag előnyösen nagyobb csövességet és nagyobb felületi energiát mutat, mint az első anyag, s így a perforálási művelet alatt a fólia 103 első rétege törik el (szakad el) először, míg a fólia 101 második rétege nagyobb mértékben nyúlva képezi a szövedék alsó részét. így a kész szövedék első felülete az első anyagból áll, míg a kész szövedék közbülső és alsó részei a második anyagból állnak, ami az első anyag törése után a két anyag közötti határvonallal a kapillárisokban és a szövedéknek kissé az első felülete alatt helyezkedik el szabadon, ahogy az a 7. ábrán látható.

A kész szövedék így felületienergia-gradienst mutat az első felülettől a második felület felé, amit a határfelület definiál a 103 első réteg szélei (a 6. ábra szerintieknek megfelelő „terület”) között, anélkül, hogy az első a közbülső és/vagy a második felületet adalékokkal vagy bevonatokkal kezelnénk. Figyeljük meg a 7. ábrán a 103 első réteg szélének szabálytalanságát, ami megfelel a felületienergia-gradiens (amit a 103 terület széle határoz meg) véletlenszerű távolságának a szövedék első felületétől. Az említett első és második felületet egymástól egy vagy több átmeneti réteg választhatja el egy három vagy több réteget tartalmazó többrétegű fóliában (az ábrán nem látszik), amelyek adott esetben részt vesznek a fólia felületienergia-gradiensében, mivel ezek a legfelső és legalsó rétegekre jellemző felületienergiajellemzők közötti jellemzőkkel rendelkeznek.

A 8. és 9. ábrára hivatkozva, ezek a találmány szerinti 200 folyadékszállító szövedék egy másik kivitelezésének távlati ábrázolásai. A 200 folyadékszállító szövedék magában foglalja a 202 folyadékáteresztő szövedéket, amely előnyösen a 203 polipropilénszálakból áll. Más megfelelő szálak a természetes szálak, így a facellulóz, gyapot vagy rayon, vagy a szintetikus szálak, így a poliészter vagy polietilén, kétkomponensű szálak vagy természetes és szintetikus szálak kombinációi, valamint különböző szövedék vagy papírszerű szálasanyagok.

A 202 szövés nélküli anyagnak előnyösen van egy első vagy felső 205 felülete és egy második vagy alsó 206 felülete. A 205 első felületet a 206 második felülettől a 207 közbülső rész választja el. A 205 első felületnek előnyösen több 210 területe van, amelyek megfelelnek a 6. ábra 98 területének. A 210 területek előnyösen viszonylag kis felületi energiával rendelkeznek, és előnyösen kis felületi energiát biztosító felületkezelésben részesültek, ahogyan azt a 2. és 6. ábrák szerinti kivitelezéseknél ismertettük. A 215 nyílások előnyösen a 202 szövés nélküli anyag 205 első felületétől a 206 második felületéig nyúlnak.

A 210 területek előnyösen viszonylag kis felületi energiával és viszonylag kis adhéziós munkával rendelkeznek a szövés nélküli anyag szálaihoz hasonlítva, amelyek viszonylag nagy felületi energiával és viszonylag nagy adhéziós munkával rendelkeznek. így a kezelt, szövés nélküli 200 folyadékszállító szövedék számos felületienergia-gradienst mutat, amelyeket a 210 területek határvonalai, vagyis a 210 területek és az ezeket körülvevő szálfelületek határvonalai határoznak meg.

A felületi kezeléseket a 210 területek létesítéséhez a 202 szövés nélküli anyag 205 első felületén alkalmazhatjuk, a szakterületen ismert eljárásokkal, így szitanyomással, mélynyomással, permetezéssel, bemártással bevonva stb. A szövés nélküli 200 folyadékszállító szövedék perforálható a szakterületen ismert eljárásokkal, így tűszúrással, vízzel összekuszálva (hydroentangling), gyű12

HU 222 768 Β1 rűs hengerléssel (hengerelve egymásba kapcsolódó, bordás hengerek között), felhasítással, feszítéssel vagy domborítással stb.

Olyan alakzatokhoz, amelyeknél a szövedéknek meghatározott nyílásai vannak, a felületi kezelést a 210 területek létesítésére a szövés nélküli anyag első felületén előnyösen akkor végezzük, amikor a perforálási műveletet befejeztük. A 210 területek létesítését felületi kezeléssel a szövés nélküli anyag első felületén elvégezhetjük a perforálási művelet előtt is.

Amint az a 9. ábrán látható, a 210 területek és a felületi morfológia (beleértve az egyedi szálakat, amelyek a szövedék felső felületéből kiállnak) közötti összefüggését fontos tényezőnek tekintjük a jelen találmányban. Figyeljük meg a területek szakaszos vagy kihagyásos, térközös jellegét a szövedék felületi irányát és a szövedék vastagságának irányát tekintve, kiváltképpen, mivel a 9. ábrán látható felületi kezelés ténylegesen különálló részecskék, cseppek vagy gömbök sokasága, amelyek inkább befedik az egyes szálak részeit, mint hogy áthidalnák vagy maszkolnák a szálakat, amelyek elzárnák a szálak közötti pórusokat. Amint azt a fentiekben ismertettük, a diszkontinuitás eredménye számos kismértékű felületienergia-gradiens kialakulása, amelyeket előnyösnek tartunk a folyadékirányítás szempontjából.

A 9. ábrán világosan látható továbbá a felületi kezelés behatolása a 202 szövés nélküli anyag 205 első felületébe és ez alá. A 210 területek nagy része ugyan magának a 205 első felületnek a közelében koncentrálódik, de a kezelt területek lefelé nyúlnak, keresztül a szövedéken szál/szál alapon, hogy elérjék azt a behatolást, ami hasonló ahhoz, amit a formázott fóliaszövedékkel kapcsolatban meghatároztunk. A 210 területek előnyösen a 205 első felület közelében koncentrálódnak, és csökken a gyakoriságuk (nőnek a közök), ahogy nő a távolság az első felülettől, úgy, hogy több kis felületi energiájú terület, és így több felületienergia-gradiens jön létre a 205 első felületen vagy ennek közelében, s így nagyobb hatással vannak a folyadékokra az első felületen vagy ennek közelében. Átlagosan tehát a szövedék felső területi, közel az első felülethez, kisebb átlagos felületi energiát mutatnak, mint a szövedék alsóbb területi, amelyek a második felülethez közelebb vannak.

A fenti ismertetés ugyan a jelenleg előnyös, perforált, szövés nélküli szerkezetre vonatkozik, amely viszonylag nagy különálló nyílásokkal rendelkezik a szálak közötti távolságokhoz hasonlítva, de úgy gondoljuk, hogy a jelen találmány elvei azonos hatással alkalmazhatók olyan nem perforált szövés nélküli szerkezetekre is, amelyek elegendő hatásos porozitással rendelkeznek ahhoz, hogy lehetővé tegyék a kívánt folyadékáthaladási tulajdonságokat. Ez az alkalmazhatóság valószínűleg abból adódik, hogy a szálak közötti kapillárisok nincsenek elzárva, s így elég folyadék-összekötő út marad nyitva ahhoz, hogy folyadékot szállítson az alsó szerkezetbe. Egy olyan szerkezetben, amelynek különálló nyílásai viszonylag nagyok a szálak közti résekhez képest, a nem elzártság kevésbé fontos, de előnyösnek tartott.

A fenti ismertetés ugyan egy valódi szövés nélküli anyagra vonatkozott, de meg kell érteni, hogy a jelen találmány fogalmai hasonló módon alkalmazhatók szövött vagy vegyes, szövött/szövés nélküli anyagokra is. Ha így teszünk, akkor ismerni kell az összeszövőd szerkezetben jelen lévő porozitás mértékét, hogy a szövés nélküli anyagok porozitását és a szálak közötti kapillárisközöket tekintve, a fenti ismertetést az összeszövőd szerkezetekre extrapoláljuk.

Ezenkívül a leírásban használt „szál” definíció magában foglalja az olyan típusú szálszerkezeteket is, amelyekre általában mint „kapilláriscsatomás szálakra” hivatkozunk, vagyis amikor a szálban kapilláriscsatoma van kiképezve. Ilyen típusú megfelelő szálakat ismertet részletesebben az 5 200 248, 5 242 644 és 5 356 405 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás. Az ilyen szálakból képezed szálas szerkezetek nemcsak a szálak közötti kapillárisokat és közöket mutathatnak, hanem a szálakon belüli kapillárisszerkezeteket is.

A 10. ábra a találmány szerinti háromdimenziós, folyadékáteresztő, formázott fólia kiviteli alakjának nagyított, részben szegmentált távlati ábrázolása, amit általánosságban 310 jelez. A 310 folyadékáteresztő szövedék geometriai konfigurációja hasonló a 2. ábra szerintihez, de magában foglalja a 4 629 643 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás szerinti mikronyílásokat.

All. ábra a 10. ábra szerinti szövedék nagyított részleges ábrázolása, amely részletesebben szemlélteti a 325 mikronyílások viszonyát a teljes szövedékszerkezethez. All. ábrán láthatók a 328 primer, nem deformált szövedékfelületek vagy köztirészek is, a mikroszkópos felületi aberrációk alapjai között és körül, amely aberrációk a 326 szirmokkal rendelkező 325 mikronyílásokban végződnek. All. ábra szemlélteti továbbá a különálló, szakaszos, térközös 390 területeket is, amelyek előnyösen viszonylag kis felületi energiával rendelkeznek, összehasonlítva annak a szövedéknek a közbülső felületeivel, amelyek a 6. ábra szerintiekhez hasonlóak, kialakítottak és összetételűek.

A 12. ábra all. ábra szerinti makroszkópos szerkezetek egyikének keresztmetszeti nézete, világosabban szemléltetve a 390 területek jelenlétét a szerkezet felső felületén. Amint az a 12. ábrán látható, bizonyos körülmények között a 390 területek beléphetnek a 325 mikronyílások közül legalább egyesek belsejébe (391-nél jelezve). Ez tovább csökkentheti a szövedék felső felületének felületi energiáját, összehasonlítva a közbülső résszel, amely nem eltömött mikronyílásokkal rendelkezik. Ezenkívül a formázott fólia legfelső kis felületi energiájú területekkel rendelkező részén lévő mikronyílások belsejének részleges vagy teljes fedése (takarása) tovább csökkenti annak lehetőségét, hogy folyadék marad vissza a mikronyílásokban, s ez elősegíti a viselő által tapasztalt szárazság érzését.

Amint az a 11. és 12. ábrákon is látható, úgy gondoljuk, hogy a 390 területek és a felületi morfológia (beleértve a 325 mikronyílásokat) összefüggése lényeges vonása a jelen találmánynak. Figyeljük meg a 390 területek kihagyásos vagy szakaszos jellegét a szövedék fe13

HU 222 768 Bl lületi irányát tekintve. Amint azt a fentiekben említettük, ennek eredménye számos kismértékű felületienergia-gradiens képződése minden ilyen terület és az ezeket körülvevő szövedékfelület közötti határfelületen, amelyeket előnyösnek tartunk a folyadékirányítás szempontjából.

A 12. ábrán látható továbbá, hogy a 390 területek behatolnak a szövedék felszíne alá és lefelé, a nyílásokba, hasonlóan a fent említett behatoláshoz. A 12. ábra szemlélteti továbbá a 390 területek különböző szintű vagy mértékű behatolását a szövedék makronyílásaiba, ahol a 330 makronyílás viszonylag kisebb behatolást mutat a szövedék első felülete alá, és a 340 makronyílás nagyobb fokú behatolást mutat. A 390 területek előnyösen az első felület közelében koncentrálódnak, és gyakoriságuk csökken (a térközök nőnek), ahogy nő a távolság az első felülettől, s így több kis felületi energiájú terület és több felületienergia-gradiens képződik az első felületen vagy ennek közelében, s így nagyobb a hatás a folyadékokra az első felületen vagy annak közelében. Ezért a szövedéknek az első felülethez közel eső felső területi átlagosan kisebb közepes felületi energiával rendelkeznek, mint a szövedéknek a második felülethez közelebb eső alsó területi.

A 10-12. ábrán látható mikroperforált, makroszkóposán habosított és/vagy perforált formázott fóliák előállítására használható eljárások jellegét tekintve specifikusabb részleteket ismertet a 4 609 518 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás. A mikroperforált formázott fóliák előállítása után a formázott fóliát ellátjuk a találmány szerinti felületienergiagradiens-tulajdonságokkal, oly módon, ahogy azt a 2. és 6. ábrával kapcsolatban ismertettük, majd a fóliák beépíthetők a 14. és 15. ábrán látható abszorbens cikkekbe. A találmány szerinti felületienergiagradiens-tulajdonságok valóban igen jól használhatók arra, hogy leküzdjük a folyadékok hajlamát arra, hogy a 10-12. ábrán látható formázott fóliákban jelen lévő mikronyílásokban és ezek körül összegyűljenek. Ez azt eredményezi, hogy a szövedékek jobb, textilszerű külsővel rendelkeznek, anélkül, hogy a viselő száraz érzetét feláldoznánk.

A fenti ismertetések közül sok egyetlen anyagrétegből vagy -lapból álló egységes (egy szerkezeti elemmel a Z irányban) folyadékáteresztő szövedékekre irányult ugyan, de meg kell érteni, hogy a jelen találmány elvei ugyanúgy alkalmazhatók több laminátumból vagy rétegből álló egységes (egy szerkezeti elemmel a Z irányban) folyadékáteresztő szövedékekre is, amely rétegek összetett szerkezetté vannak egyesítve. Ha az ilyen többrétegű szerkezetek hasonló fizikai tulajdonságokkal rendelkező több anyagrétegből állnak is (vagyis több fóliarétegből, több szövött rétegből vagy több szövés nélküli rétegből), ezek a szerkezetek magukban foglalhatják vegyes anyagok csoportját is, amelyek az anyagok különböző fizikai családjaiból álló rétegeket tartalmaznak, így szövés nélküli/fólia összetételeket, szövés nélküli/fólia/szövés nélküli összetételeket stb. Úgy véljük, hogy ilyen anyagok esetében a találmány szerinti felületienergiagradiens-elvek alkalmazhatók a kapott szerkezet folyadéknak kitett felületeire, ugyanúgy, ahogy azt a fentiekben a megfelelő különálló anyagokra leírtuk.

A jelen találmány ezen vonását szemlélteti példaképpen a 13. ábra, amelyen az 510 szövés nélküli/fólia/szövés nélküli összetett anyag látható, ahol a viselő bőre és az érkező folyadék egy szövés nélküli anyaggal találkozik. Egy ilyen típusú jellegzetes összetételt ismertet részletesebben a 4 780 352 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás. Egy ilyen találmány szerinti összetett szövedék magában foglalja az 530 felső szálas réteget, az 540 közbülső műanyag fólia rétegét és az 550 alsó szálas réteget. így a találmány szerinti felületienergiagradiens-elvek, amelyek az 520 területekben vagy az 530 felső szálas réteg szálai körül érvényesülnek, szerkezetileg és viselkedésükben hasonló jellegűek mint a 8. és 9. ábrával kapcsolatban ismertetett szövés nélküli anyag. Ezenkívül, az 540 műanyagfólia-réteg úgy funkcionálhat, mint egy gát az 520 területek képzéséhez használt felületi kezelés további behatolása ellen, s így biztosítja azok koncentrálódását a szövedék felső felületének közelében. Ezzel ellentétben, ha az összetett szövedék felső felülete egy fólia lenne, és alatta lenne egy szálas réteg, akkor a találmány szerinti felületienergiagradiens-elvek szerkezetileg és viselkedésükben hasonló jellegűek lennének, mint a 6., 7., 11. és 12. ábrákkal kapcsolatban ismertetett formázott fóliaszövedéknél. Ezért úgy gondoljuk, hogy az alul elhelyezkedő rétegek egy összetett szerkezetben, bár részt vesznek a szövedék globális tulajdonságaiban, nem befolyásolják a kezdeti folyadékbegyűjtés folyadékszállító viselkedését, amennyiben nem képeznek kitett (szabad) felületet az érkező folyadéknak.

Más megfelelő anyagok a polimer habanyagok, amelyek egymással kapcsolódó nyitott közök flexibilis hidrofil hálószerkezetéből állnak folyadékszállító szövedékként, és ezeket láthatjuk el a találmány szerinti felületienergia-gradiensekkel. Ilyen típusú megfelelő habanyagokat ismertet az 5 147 345 és 5 397 316 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás.

A fent leírt rétegzéses eljárásokon kívül, a találmány szerinti felületienergia-gradiensek alkalmazhatók olyan fóliákhoz, szövés nélküli vagy összetett szerkezetekhez, amelyeket más mechanikai műveleteknek vetettünk alá, így kreppelésnek, nyújtás/aktiválásnak bordás hengerekkel hengerelve, vagy más egyéb módon. Egy ilyen mechanikai művelet alkalmazható a fent leírt eljárások helyett vagy a fenti eljárások mellett, vagyis az ilyen eljárások előtt vagy után.

A fentiekben az ismertetések többsége ugyan arra a jelenleg előnyös megoldásra irányult, hogy a fedőlap elkészítését egy túlnyomórészt hidrofil szövedékkel kezdjük, és ezen egy bevonatot, kezelést vagy egy felette elhelyezkedő anyagréteget alkalmazunk, így képezzük a kis felületi energiájú területeket, és a felső részeket hidrofóbbá tesszük, de tisztában kell lenni azzal, hogy számításba vehetők más megoldások is felületienergia-gradiensek kialakítására, amelyek a találmány oltalmi körébe tartoznak. Ilyen megoldások például hidrofil anyag (így hidrofil latex) alkalmazása egy eredetileg hidrofób

HU 222 768 Bl szövedék alsó részeihez, így hidrofil területeket alakítunk ki, határvonalakkal a hidrofób szövedékfelületekkel érintkező felületeken; a szövedéket két vagy több különböző felületienergia-jellemzőkkel bíró anyagból kialakítva, a megfelelő anyagok közötti határvonalak által képezett felületienergia-gradiensekkel; a szövedéket túlnyomórészt hidrofób anyagból vagy túlnyomórészt hidrofil anyagból elkészítve; és a választott területek felületi kémiai állapotát mechanikai, elektromágneses vagy kémiai úton, vagy a szakterületen ismert más technikai módokon megváltoztatjuk, s így szelektív felületienergia-gradienseket létesítünk; a szövedék kémiai komponenseinek kitüntetett irányú migrációjával, ami változtatni tudja a felületi energiát; a hidrofób területeket kezelve, azokat időszakosan hidrofillá téve és felületienergia-gradienseket létesítve használat közben stb.

Jellegzetes abszorbens cikkek

A leírásban az „abszorbens cikk” kifejezés általában olyan eszközökre utal, amelyeket testfolyadékok felszívására és megtartására használnak, és specifikusabban, olyan eszközökre vonatkozik, amelyeket a viselő teste mellé vagy annak közelébe helyeznek el, hogy a testből kibocsátott különböző váladékokat felszívják és megtartsák. Az „abszorbens cikk” kifejezés magában foglalja a pelenkákat, menstruációs betéteket, tamponokat, egészségügyi betéteket, inkontinenciabetéteket és hasonlókat, valamint a bandázsokat és sebkötöző szereket. Az „eldobható” kifejezést a leírásban olyan abszorbens cikkekre használjuk, amelyeket nem kívánunk mosni vagy másképpen rendbe hozni (felújítani) vagy újra használni mint abszorbens cikket (vagyis ezeket korlátozott használat után eldobjuk és előnyösen újrahasznosítjuk, komposztáljuk vagy másképpen elimináljuk környezetbarát módon). Az „egységes” abszorbens cikk kifejezés olyan abszorbens cikkekre vonatkozik, amelyeket egyetlen szerkezetként alakítunk ki, vagy mint külön részeket egyesítjük, s így koordinált egységet képezünk, úgy, hogy nincs szükség külön kezelőrészekre, így egy külön tartóra vagy betétre.

Egy egységes eldobható abszorbens cikk egy előnyös kiviteli alakja a találmány szerint elkészítve a 14. ábra szerinti 20 egészségügyi betét vagy menstruációs betét. A leírásban az „egészségügyi betét” kifejezés olyan abszorbens cikkre vonatkozik, amit nők viselnek a szeméremtesti tájon, általában a húgy- és ivarszervi területen kívül, és amely arra szolgál, hogy a viselő testéből távozó menstruációs folyadékokat és más vaginális váladékokat (például vért, mensest, vizeletet) felszívja és tárolja. A szeméremajkak között elhelyezkedő eszközök, amelyek a viselő vestibulumán részben belül, részben kívül helyezkednek el, ugyancsak a találmány tárgyához tartoznak. Meg kell érteni azonban, hogy a találmány alkalmazható más női higiénés vagy menstruációs betétekre, vagy más abszorbens cikkekre, így pelenkákra, inkontinenciabetétekre és hasonlókra is, valamint más szövedékekre, amelyek arra vannak tervezve, hogy megkönnyítsék a folyadék eltávolítását egy felületről, így eldobható törülközőkre, arctörlőkre és hasonlókra.

Meg kell jegyeznünk, hogy az abszorbens cikkek globális mérete, alakja és/vagy konfigurációja, amelyekbe a találmány szerinti folyadékszállító szövedékeket beépítjük vagy azokkal együtt használjuk, nincsenek kritikus vagy funkcionális összefüggésben a jelen találmány elveivel. Az ilyen paramétereket azonban át kell gondolni, a tervezett folyadékkal s a tervezett funkcionalitással együtt, amikor meghatározzuk a megfelelő szövedékkonfigurációkat és a találmány szerinti felületienergia-gradiensek megfelelő orientációját.

A szemléltetett 20 egészségügyi betétnek két felülete van, a 20a első felület, amire néha úgy hivatkozunk, mint a viselővel érintkező vagy szembenéző felületre, vagy a testtel érintkező vagy szembenéző felületre vagy „testfelületre”, továbbá a 20b második felület, amire néha úgy hivatkozunk mint a ruházat felé néző vagy azzal érintkező „ruházatfelületre”. A 20 egészségügyi betét a 14. ábrán a 20a első felület felől látható. A 20a első felület van arra szánva, hogy a viselő a teste mellett viselje. A 20 egészségügyi betét 20b második felülete (amely a 15. ábrán látható) az ellenkező oldalon van, és ez arra van szánva, hogy a viselő ruházata mellé helyezzük, amikor a 20 egészségügyi betétet viselik.

A 20 egészségügyi betérnek két középvonala van, az „L” hosszirányú középvonala és a „T” keresztirányú középvonala. A leírásban a „hosszirányú” kifejezés a 20 egészségügyi betét síkjában olyan vonalra, tengelyre vagy irányra vonatkozik, amely általában összhangban van (például megközelítőleg párhuzamos) azzal a függőleges síkkal, amely az álló viselőt bal és jobb testfelekre osztja, amikor a 20 egészségügyi betétet viseli. A „keresztirányú” vagy „oldalirányú” (laterális) kifejezések a leírásban egymás között felcserélhetők, és a 20 egészségügyi betét síkjában olyan vonalra, tengelyre vagy irányra vonatkoznak, ami a hosszirányra általában függőleges. A 14. ábrán az is látható továbbá, hogy a 20 egészségügyi betérnek van a 30 kerülete, amit a 20 egészségügyi betét külső szegélyei (szélei) határoznak meg, s amelynél a hosszirányú szegélyeket (vagy „oldalszegélyeket”) 31 és a végszegélyeket (vagy „végeket”) 32 szám jelzi.

A 14. ábra a találmány szerinti 20 egészségügyi betétnek felülnézeti ábrázolása, lényegileg lapos állapotában, ahol az egészségügyi betét egyes részei ki vannak vágva, a 20 egészségügyi betét felépítésének világosabb szemléltetése céljából. A 20 egészségügyi betétnek az a része látszik, (20a) amely viseléskor a viselő felé néz vagy a viselővel érintkezik.

Amint az a 14. ábrán látható, a 20 egészségügyi betét előnyösen tartalmazza a 22 folyadékáteresztő fedőlapot, a 22 fedőlaphoz csatlakozó folyadékot át nem eresztő 23 hátlapot, a 22 fedőlap és a 23 hátlap között elhelyezkedő 24 abszorbens magot és a szekunder fedőlapot vagy 25 gyűjtőréteget a 22 fedőlap és a 24 abszorbens mag között.

A 20 egészségügyi betét előnyösen magában foglalja az esetleges 34 oldallapokat vagy „szárnyakat”, amelyek a viselő nadrágrészének lépésrésze köré vannak hajtva. A 34 oldallapok több célt szolgálhatnak, így - de erre nem korlátozva - segítik, hogy a betét megfe15

HU 222 768 ΒΙ lelő helyzetben legyen, miközben megvédik a viselő nadrágját a szennyeződéstől, és az egészségügyi betétet a viselő nadrágjához erősítve tartják.

A 15. ábra a 20 egészségügyi betét keresztmetszeti ábrázolása, a 14. ábra 15-15 vonala mentén véve. Amint az a 15. ábrán látható, a 20 egészségügyi betét előnyösen fel van szerelve a 36 rögzítőeszközökkel, amelyek arra szolgálnak, hogy a 20 egészségügyi betétet a viselő fehérneműjéhez erősítsék. A 37 eltávolítható tapadásgátló bevonatok takarják a 36 rögzítőeszközöket, nehogy a ragasztó használat előtt más felülethez ragadjon, mint a fehérnemű lépésrészéhez.

A 22 fedőlapnak van egy 22a első felülete és egy 22b második felülete, amely a 25 gyűjtőréteg 25a első felülete mellett helyezkedik el és előnyösen ahhoz van erősítve, hogy elősegítse a folyadékszállítást a fedőlapról a gyűjtőrétegbe. A 25 gyűjtőréteg 25b második felülete a 24 abszorbens mag vagy folyadéktároló réteg 24a felülete mellett helyezkedik el és előnyösen ahhoz van erősítve, hogy elősegítse a folyadékszállítást a gyűjtőrétegből az abszorbens magba. A 24 abszorbens mag 24b második felülete a 23 hátlap 23a első felülete mellett helyezkedik el és előnyösen ahhoz van erősítve.

A 20 egészségügyi betérnek a hossziránya és keresztiránya mellett még van egy „Z” iránya vagy tengelye is, ez az irány, amely a 22 fedőlapon keresztül lefelé halad és a rendelkezésre álló 24 abszorbens magba vezet. A cél az, hogy lényegileg folytonos utat biztosítsunk a 22 fedőlap és a 24 abszorbens mag alatta fekvő rétege vagy rétegei között, így a folyadék a „Z” irányban lehúzódik a cikk fedőlapjáról a végső tárolóréteg felé.

A 24 abszorbens mag lehet bármely abszorbens eszköz, ami folyadékokat (például mensest és/vagy vizeletet) abszorbeálni és megtartani képes. Amint az a 14. és 15. ábrán látható, a 24 abszorbens magnak van egy 24a test felé néző felülete, egy 24b ruházat felé néző felülete, oldalszegélyei és befejező szegélyei (végei). A 24 abszorbens mag elkészíthető igen különböző méretekben és alakokban (például lehet téglalap alakú, ovális, homokóra, kutyacsont, aszimmetrikus alakú stb.), és készülhet számos különböző folyadékfelszívó anyagból, amit általában az egészségügyi betétekben és más abszorbens cikkekben használnak. Ilyen például a facellulóz, amire általában mint légnemezre (airfelt) hivatkoznak. Más megfelelő abszorbens anyagok például a kreppelt cellulózvatta, olvadékból fújt polimerek, így a koform; kémiailag keményített, módosított vagy térhálósított cellulózszálak; szintetikus szálak, így a göndörített (hullámosított) poliészterszálak; tőzegmoha; szövedékek, így szövedékborítások és -laminátumok; abszorbens habok; abszorbens szivacsok; szuperabszorbens polimerek; abszorbens gélképző anyagok; vagy bármely, ezekkel egyenértékű anyag, ilyen anyagok kombinációja vagy ilyen anyagok keverékei.

Az abszorbens mag alakja és felépítése szintén változhat, például az abszorbens magnak lehetnek változó vastagságú zónái (például úgy profilírozva, hogy a közepén vastagabb legyen) hidrofil gradiensei, szuperabszorbens gradiensei vagy kisebb sűrűségű vagy kisebb átlagos négyzetméter-tömegű gyűjtőzónái; vagy magában foglalhat egy vagy több réteget vagy szerkezetet. Az abszorbens mag teljes abszorpciós kapacitásának azonban kompatíbilisnak kell lenni az abszorbens cikk tervezett terhelésével és szándékolt felhasználásával. Továbbá, az abszorbens mag mérete és abszorbens kapacitása változhat, hogy alkalmazkodjék a különböző felhasználásokhoz, mint amilyenek az inkontinenciabetétek, nadrágbélések, normál egészségügyi betétek vagy éjszakai egészségügyi betétek.

A jelen találmányban abszorbens magként használható abszorbens szerkezeteket ismertet például a 4 950 264, 4 610 678 és 4 834 735 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás és a 0 198 683 számú közzétett európai szabadalmi bejelentés.

A 24 abszorbens magnak egy előnyös kiviteli alakjában olyan felületienergia-gradiense van, amely hasonló a 22 fedőlap felületienergia-gradienséhez. Az abszorbens magnak a test felé néző 24a felületének és a 24 abszorbens magnak közvetlenül a test felé néző 24a felülete mellett lévő részének viszonylag kis felületi energiája van a ruházat felé néző 24b felületéhez hasonlítva, amely viszonylag nagy felületi energiával rendelkezik. Lényeges megjegyezni, hogy a 24 abszorbens magban van felületienergia-gradiens, de az abszorbens magnak a viselővel érintkező vagy test felé néző 24a felülete előnyösen nagyobb felületi energiával rendelkezik, mint a 25 gyűjtőréteg ruházat felé néző 25b felülete. Ez az összefüggés azért előnyös, mert a folyadék lehúzódhat vagy lekényszerülhet a gyűjtőrétegből az abszorbens magba. Ha az abszorbens mag test felé néző 24a felületének a felületi energiája kisebb lenne, mint a gyűjtőréteg ruházat felé néző 25b felületéé, akkor a 25 gyűjtőrétegben lévő folyadékot az abszorbens mag visszanyomná, s így az abszorbens mag haszontalanná válna.

A 23 hátlap és a 22 fedőlap a 24 abszorbens mag ruházat felé néző felülete, illetve a test felé néző felülete mellett foglal helyet, és előnyösen ehhez és egymáshoz kapcsolódnak (az ábrán nem látható) a szakterületen jól ismert rögzítőeszközökkel. így például a 23 hátlap és/vagy a 22 fedőlap az abszorbens maghoz vagy egymáshoz erősíthető egy egyenletes folytonos ragasztóréteggel, egy mintás ragasztóréteggel vagy különálló ragasztóvonalak, -spirálok vagy -foltok bármely elrendezésével. A ragasztókat, amelyek megfelelőnek bizonyultak, a Η. B. Fuller Company of St. Paul, Minnesota cég gyártja HL-1258; és a Findlay of Minneapolis, Minnesota cég H-2031 megjelöléssel. A rögzítőeszközök előnyösen ragasztószálak nyitott mintájú hálószerkezetéből állnak, ilyeneket a 4 573 986 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás ismertetett. A szálak nyitott mintájú hálószerkezetéből álló rögzítőeszköz például tartalmaz több ragasztószálfonalat spirál mintába tekerve, mint ahogy azt a 3911 173, 4 785 996 és 4 842 666 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett berendezés és eljárás szemlélteti. A rögzítőeszközök azonban magukban foglalhatnak hőkötéseket, nyomással képezett kötéseket, ultrahangkötéseket, dinamikus mechanikai köté16

HU 222 768 Β1 seket vagy bármely más megfelelő rögzítőeszközt vagy ezeknek a szakterületen ismert kombinációit.

A 23 hátlap folyadékokra (például mensesre és/vagy vizeletre) át nem eresztő, és előnyösen vékony műanyag fóliából készül, de más flexibilis, folyadék-átnemeresztő anyagok is használhatók. A leírásban a „flexibilis” kifejezés olyan anyagokra vonatkozik, amelyek hajlékonyak és könnyen illeszkednek az emberi test általános formájához és körvonalaihoz. A 23 hátlap megakadályozza, hogy az abszorbens mag által felszívott és tárolt váladékok a 20 egészségügyi betéttel érintkező cikkeket, így nadrágokat, pizsamákat és egyéb fehérneműket átnedvesítsék. A 23 hátlap magában foglalhat szövött és szövés nélküli anyagokat, polimer fóliákat, így polietilén vagy polipropilén hőre lágyuló fóliákat vagy összetett anyagokat, így fóliával bevont szövés nélküli anyagokat. A polietilénfóliából álló hátlap előnyösen körülbelül 0,012 mm (0,5 mii)-körülbelül 0,051 mm (2,0 mii) vastag. Megfelelő polietilénfóliákat gyárt például a Clopay Corporation of Cincinnati, Ohio cég, P18-1401 megjelöléssel; és a Tredegar Film Products of Térre Houte, Indiana cég XP-9818 megjelöléssel. A hátlap előnyösen domborított és/vagy matt kikészítésű, hogy szövedékszerűbb megjelenésű legyen. A 23 hátlap lehetővé teszi továbbá, hogy a gőzök a 24 abszorbens magból eltávozzanak (vagyis lélegzik), miközben megakadályozza, hogy a váladékok a 23 hátlapon átjussanak.

Használat közben a 20 egészségügyi betét az erre a célra jól ismert bármely segédeszközzel vagy rögzítőeszközzel (az ábrákon nem látható) a helyén tartható. Az egészségügyi betétet a használó előnyösen a fehérneműjébe vagy nadrágjába helyezi, és egy rögzítőeszközzel, így egy tapadóeszközzel odaerősíti. A tapadóeszköz arra szolgál, hogy az egészségügyi betétet a nadrág lépésrészéhez erősítse. Ezért a 23 hátlap 23b ruházat felé néző vagy külső felületének egy része vagy az egész ragasztóanyaggal van bevonva. Jelen esetben ragasztóanyagként használható a szakterületen erre a célra használt bármely tapadó- vagy ragasztóanyag, amelyek közül előnyösek a nyomásra tapadó anyagok. Megfelelő ragasztókat gyárt a Η. B. Fuller Company of St. Paul, Minnesota cég, „2238” megjelöléssel. Megfelelő tapadórögzítőket ír le a 4 917 697 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás is. Mielőtt az egészségügyi betét használatba kerül, a nyomásra tapadó ragasztót általában a 37 eltávolítható tapadásgátló bevonat (borítás) fedi, hogy a ragasztót a kiszáradástól megvédje, vagy hogy használat előtt más felülethez ne ragadjon, mint a nadrág lépésrészéhez. Megfelelő tapadásgátló borításokat ismertet a fenti 4 917 697 számú leírás is. A kereskedelemben kapható, ilyen célokra általánosan használt bármely tapadásgátló borítás használható. Nem korlátozó jellegű példája a megfelelő tapadásgátló borításoknak a BL30MG-A Silox 4P/O, amely az Akrosil Corporation of Menasha, WI cég gyártmánya. A találmány szerinti 20 egészségügyi betétet úgy használjuk, hogy a tapadásgátló borítást eltávolítjuk, majd az egészségügyi betétet a nadrágba helyezzük úgy, hogy a ragasztóanyag a nadrággal érintkezzék. A ragasztó az egészségügyi betétet a használat alatt a helyén tartja a nadrágban.

A jelen találmány egy előnyös kiviteli alakjában az egészségügyi betétnek van két 34 szárnya, amelyek az abszorbens mag oldalszegélyei mellett helyezkednek el, és attól oldalra nyúlnak ki. A 34 szárnyak olyan konfigurációjúak, hogy a viselő nadrágjának a szélei fölött áthajthatók a lépésrészben, s így a szárnyak a viselő nadrágjának a szegélyei és a viselő combjai között helyezkednek el. A szárnyak legalább két célt szolgálnak. Először, a szárnyak segítenek megakadályozni, hogy a viselő teste és nadrágja menstruációs vérrel szennyeződjék, előnyösen kettős falú gátat képezve a nadrág szegélyei mentén. Másodszor, a szárnyak előnyösen el vannak látva rögzítőeszközökkel a ruházat felőli oldalukon, s így a szárnyak alul visszahajthatók a nadrág alá, és a nadrág ruházat felőli oldalához erősíthetők. Ily módon a szárnyak arra szolgálnak, hogy az egészségügyi betétet a nadrágban megfelelő helyen tartsák. A szárnyak különböző anyagokból kialakíthatók, így a fedőlaphoz vagy a hátlaphoz hasonló anyagokból, más kelmékből vagy ilyen anyagok kombinációiból. A szárnyak lehetnek továbbá külön elemekként az egészségügyi betét főrészéhez erősítve, vagy a fedőlap vagy a hátlap (vagyis az általuk képezett egység) nyúlványát alkothatják. A találmány szerinti egészségügyi betétekkel való használatra megfelelő vagy adaptálható egészségügyi betétszárnyakat ismertet a 4 687 478 és 4 589 876 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás.

A találmány szerinti abszorbens cikk egy előnyös kiviteli alakjában a 25 gyűjtőréteg(ek) helyezkedhet el a 22 fedőlap és a 24 abszorbens mag között. A 25 gyűjtőrétegnek több funkciója van, így javítja a váladékok felszívódását az abszorbens magra és magba. Annak, hogy miért fontos a váladékok jobb felszívódása, több oka van, beleértve azt, hogy biztosítja a váladékok egyenletesebb eloszlatását az abszorbens magon keresztül, és lehetővé teszi, hogy a 20 egészségügyi betétet viszonylag vékonyra készítsük. A felszívódás, amire itt hivatkozunk, magában foglalja a folyadékok továbbítását egy, két vagy valamennyi irányban (vagy az x-y síkban és a z irányban). A gyűjtőréteg több különböző anyagból állhat, így szintetikus szálak, például poliészter-, polipropilén- vagy polietilénszálak szövés nélküli vagy szövött anyagából; természetes szálakból, így gyapotból vagy cellulózból; ilyen szálak keverékéből vagy bármilyen, ezekkel egyenértékű anyagokból vagy az anyagok kombinációiból. Egészségügyi betéteket gyűjtőréteggel és fedőlappal részletesebben ismertet például a 4 950 264 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás. Egy előnyös kiviteli alakban a gyűjtőréteg össze lehet erősítve a fedőlappal bármely szokásos eszközzel, amit szövedékek összeerősítésére használnak, a legelőnyösebben olvasztással összehegesztve, ahogy azt részletesebben a fenti szabadalmi bejelentés ismerteti.

Egy előnyös kiviteli alakjában a 25 gyűjtőréteg a 22 fedőlapéhoz és/vagy a 24 abszorbens magéhoz hasonló felületienergia-gradienssel rendelkezik. Egy elő17

HU 222 768 Β1 nyös kivitelezésnél a 25 gyűjtőréteg első vagy a viselő felé néző 25a felületének előnyösen viszonylag kicsi a felületi energiája, az abszorbens maggal érintkező 25b felületéhez képest. A 25 gyűjtőréteg 25a első felületének a felületi energiája előnyösen nagyobb, mint a 22 fedőlap második felületének a felületi energiája. A 25 gyűjtőréteg 25b második felületének a felületi energiája továbbá viszonylag kicsi a 24 abszorbens mag 24a test felé néző felületének felületi energiájához hasonlítva.

A 16. ábrára hivatkozva, ezen a találmány szerint előállított 120 egészségügyi betétnek egy másik előnyös kiviteli alakja látható. A 16. ábrán a 120 egészségügyi betét az első vagy a viselővel érintkező 120a felülete felől látható. A 120 egészségügyi betétnek van egy folyadékáteresztő 122 fedőlapja, a 122 fedőlaphoz kapcsolódó folyadék-átnemeresztő hátlapja (az ábrán nem látszik), a 122 fedőlap és a hátlap között elhelyezve egy abszorbens magja (az ábrán nem látszik), és a 122 fedőlap és az abszorbens mag között elhelyezkedő gyűjtőrétege (az ábrán nem látszik).

A 122 fedőlap előnyösen több területet és/vagy zónát foglal magában, így a centrális 132 első területet, a 132 első terület mellett lévő és azzal határos 134 második területet, és a 134 második területtel szomszédos és azzal határos 136 harmadik területet. A 122 fedőlap első felülete a centrális 132 első területben előnyösen viszonylag nagyobb felületi energiával rendelkezik, mint a fedőlap első felülete a szomszédos 134 második területben. Hasonlóképpen, a 122 fedőlap első felülete a 134 második területben viszonylag nagyobb felületi energiával rendelkezik, mint a fedőlap első felülete a szomszédos, 136 harmadik területben. így a 122 fedőlapon lerakódott folyadék a 136 harmadik területből a 134 második terület felé, és a 134 második területből a 132 első terület felé áramlik. így a folyadék áramlása a 136 harmadik területből a 122 fedőlap 132 első területébe irányul, s ez segít megakadályozni, hogy folyadék szivárogjon ki az egészségügyi betét 140 kerületénél.

Míg a 122 fedőlap első vagy a viselővel érintkező felületének felületienergia-gradiense van az egyik területből a másikba, ami lehet különálló (nem összefüggő) vagy folytonos, a 122 fedőlapnak előnyösen lesz egy további felületienergia-gradiense is a 122 fedőlap első felülete és a 122 fedőlap oldalfal- vagy közbülső részei között. A 134 második területen lévő oldalfalrészek felületi energiája a fedőlap megfelelő területeiben nagyobb lesz, mint a viselővel érintkező felület felületi energiája a 122 fedőlap első, második és harmadik területeiben. így a fedőlap is elősegíti a folyadék továbbítását a „Z” irányban, mint a 2. ábrán látható 80 szövedék fedőlapja.

Bizonyos esetekben célszerű lehet, hogy olyan felületienergia-gradiens legyen a 122 fedőlap első felületén, ami a folyadékot az első területből a második területbe, és a második területből a harmadik területbe kényszeríti. Ebben a kivitelezésben a 122 fedőlap első felületének a 132 első területben viszonylag kisebb felületi energiája van, mint a 122 fedőlap első felületének a 134 második területben. Hasonlóképpen, a 122 fedőlap első felületének a 134 második területben viszonylag kisebb felületi energiája van, mint a 122 fedőlap első felületének a szomszédos 136 harmadik területben. így a 122 fedőlapra lerakódott folyadék a 132 első területből a 134 második terület felé, és a 134 második területből a 136 harmadik terület felé kényszerül haladni. Ez a típusú felületienergia-gradiens célszerű lehet olyankor, amikor megpróbáljuk teljesen kihasználni a fedőlap alatt lévő abszorbens mag abszorbens kapacitását, azzal, hogy a testfolyadékokat hagyjuk szétterjedni a fedőlap első felületén keresztül, s így a folyadékok közvetlenebb utat találnak az alul lévő abszorbens mag kerületi részeihez.

Amint az a 16. ábrán látható, a 132,134 és 136 területek vagy zónák általánosságban ovális alakúak. A területek azonban számos különböző alakban és nagyságban lehetnek kialakítva, így lehetnek téglalap, ellipszis, homokóra, kutyacsont, aszimmetrikus, háromszög és kör alakúak stb. vagy tetszőleges alakúak és méretűek is. A 17. ábrára hivatkozva, ezen a 180 egészségügyi betét látható, 180a első felülete felől szemlélve. A 180 egészségügyi betét hasonló alkotóelemekkel vagy komponensekkel rendelkezik, mint a 14. és 15. ábra szerinti 20 egészségügyi betét, így a 182 folyadékáteresztő fedőlappal, a 182 fedőlaphoz kapcsolódó folyadék-átnemeresztő hátlappal, a 182 fedőlap és a hátlap között elhelyezkedő abszorbens maggal, és a 182 fedőlap és az abszorbens mag között elhelyezkedő szekunder fedőlappal vagy gyűjtőréteggel. A 180 egészségügyi betétnek a 190 kerülete van, amit a 180 egészségügyi betét külső szegélyei határoznak meg, ahol a hosszirányú szegélyeket (vagy „oldalszegélyeket”) 191 számmal és a befejező szegélyeket (vagy „végeket”) 192 számmal jelöljük.

A 182 fedőlap több területet foglal magában, ezek általában párhuzamosan nyúlnak el a 180 betét „L” hosszirányú tengelyével. A 182 fedőlap magában foglalja a centrális 184 első területet, amely az egészségügyi betét egyik végétől a másikig a hosszirányú tengellyel párhuzamosan nyúlik el. A centrális 184 első terület szomszédságában helyezkednek el a 185 és 186 második területek, ezek a 184 első területtel lényegileg párhuzamosak. A 185, illetve 186 második területek mellett vannak a 187 és 188 harmadik területek. Az első területnek előnyösen viszonylag kicsi a felületi energiája, a 185, 186 második területekéhez hasonlítva. Hasonlóképpen, a 185, 186 második területek viszonylag kis felületi energiával rendelkeznek a 187,188 harmadik területekhez hasonlítva.

Az is lehetséges, hogy az első terület viszonylag nagy felületi energiájú a 185,186 második területekkel összehasonlítva. Hasonlóképpen, a 185, 186 második területeknek is lehet viszonylag nagy felületi energiája a 187,188 harmadik területekhez hasonlítva.

Meg kell jegyeznünk, hogy a 16. és 17. ábrán látható területek felületienergia-tulajdonságai a találmány szerinti felületienergia-gradiensekhez és tulajdonságokhoz hozzájárulnak. így a 16. és 17. ábrán meghatározott egy vagy több területben a 2. és 6-13. ábra alapján ismertetett felületienergia-jellemzők és tulajdonságok is benne foglaltatnak.

HU 222 768 Bl

A 18. ábra egy eldobható abszorbens cikk jellegzetes kivitelezését szemlélteti a 400 pelenka alakjában. A leírásban a „pelenka” kifejezés olyan ruhadarabra utal, amit általában kisgyermekek és inkontinens személyek viselnek a viselő alsó torzója körül. Meg kell érteni azonban, hogy a jelen találmány alkalmazható más abszorbens cikkekhez is, így inkontinencianadrágokhoz, inkontinenciabetétekhez, tréningnadrágokhoz, pelenkabetétekhez, egészségügyi betétekhez, arctörlőkhöz, papírtörülközőkhöz és hasonlókhoz. A 18. ábrán látható 400 pelenka egy egyszerűsített abszorbens cikk, amely egy pelenkát ábrázol, mielőtt a viselőre helyezik. A jelen találmány azonban nem korlátozódik a 18. ábrán látható pelenka speciális típusára és alakjára.

A 18. ábra a 400 pelenka távlati ábrázolása nem összehúzott állapotában (vagyis az összehúzódást előidéző minden elasztikus anyag el van távolítva), ahol a szerkezet egyes részei ki vannak vágva, a 400 pelenka felépítésének világosabb szemléltetése céljából. A 400 pelenkának a viselővel érintkező része van szemben a szemlélővel. A 18. ábrán látható 400 pelenka előnyösen magában foglalja a 404 folyadékáteresztő fedőlapot, a 404 fedőlaphoz kapcsolódó, folyadék-átnemeresztő hátlapot és a 404 fedőlap és a 402 hátlap között elhelyezkedő 406 abszorbens magot. A pelenka tartalmazhat még járulékos szerkezeti komponenseket, így elasztikus elemeket és rögzítőeszközöket, amelyek a pelenkát a helyén tartják a viselőn (például füles rögzítőpántokat).

A 404 fedőlap, a 402 hátlap és a 406 abszorbens mag ugyan számos jól ismert alakzatban összerakható, de egy előnyös pelenkakonfigurációt ismertet általánosságban a 3 860 003 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás. Más előnyös konfigurációkat eldobható pelenkákhoz ismertet még a 4 808 178, 4 695 278 és 4 816 025 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás.

A 18. ábra a 400 pelenka egy előnyös kiviteli alakját szemlélteti, amelyben a 404 fedőlap és a 402 hátlap együtt nyúlnak, és hosszúsági és szélességi méreteik általában nagyobbak, mint a 406 abszorbens magé. A 404 fedőlap a 402 hátlapra helyezve azzal kapcsolódik, s így képezi a 400 pelenka kerületét. A kerület a 400 pelenka külső kerületét vagy szegélyeit határozza meg. A pelenka kerülete a 401 befejező szegélyekből és a 403 hosszirányú szegélyekből áll.

A 404 fedőlap hajlékony, puha tapintású és nem irritálja a viselő bőrét. A 404 fedőlap továbbá folyadékáteresztő, átengedve a folyadékokat, amelyek gyorsan áthaladnak annak vastagságán. Megfelelő 404 fedőlap elkészíthető számos különböző anyagból, így pórusos habokból, hálós habokból, perforált műanyag fóliákból, természetes szálakból (például cellulóz- vagy gyapotszálakból), szintetikus szálakból (például poliésztervagy polipropilénszálakból) vagy természetes és szintetikus szálak kombinációiból. A 404 fedőlapot előnyösen a találmány szerint állítjuk elő, és így felületienergia-gradienseket tartalmaz.

Egy kiváltképpen előnyös 404 fedőlap szakállhossz („staple length”) hosszúságú polipropilénszálakból áll, amelyek körülbelül 1,5 denier fmomságúak, mint amilyen a „Hercules type 151” polipropilén, amit a Hercules, Inc. of Wilmington, Delaware cég forgalmaz. A leírásban használt „szakállhossz” kifejezés olyan szálakra vonatkozik, amelyek hossza legalább körülbelül 15,9 mm.

Számos gyártási eljárás van, amelyek a 404 fedőlap előállításához használhatók. így például a 404 fedőlap lehet szövött, szövés nélküli, szálhúzással összekötött, kártolt vagy hasonló. Az előnyös fedőlap kártolt és termikus kötésekkel van ellátva, a textiliparban dolgozó szakemberek számára jól ismert módon. A 404 fedőlap négyzetmétertömege előnyösen körülbelül 18-körülbelül 25 g/m², száraz szakítószilárdsága legalább körülbelül 400 g/cm a gépirányban és nedves szakítószilárdsága legalább körülbelül 55 g/cm a keresztirányban.

A 402 hátlap folyadék-átnemeresztő és előnyösen vékony műanyagfóliából készül, de más flexibilis folyadék-átnemeresztő anyagok is használhatók. A 402 hátlap megakadályozza, hogy a 406 abszorbens mag által felszívott és tárolt váladékok átnedvesítsék a 400 pelenkával érintkező cikkeket, így lepedőket és alsóneműket. A 402 hátlap előnyösen polietilénfólia, amelynek vastagsága körülbelül 0,012 mm (0,5 mil)-körülbelül 0,051 mm (2,0 mils), de más, flexibilis, folyadék-átnemeresztő anyagok is használhatók. A leírásban a „flexibilis” kifejezés olyan anyagokra vonatkozik, amelyek hajlékonyak (rugalmasak), és könnyen illeszkednek a viselő testének általános alakjához és körvonalaihoz.

Megfelelő polietilénfóliát gyárt a Monsanto Chemical Corporation, amit a kereskedelemben „Film No. 8020” néven forgalmaz. A 402 hátlap előnyösen domborított és/vagy matt kikészítésű, hogy textilszerűbb megjelenést biztosítson. A 402 hátlap átengedi továbbá a 406 abszorbens magból távozó gőzöket, miközben megakadályozza, hogy a váladékok a 402 hátlapon átjussanak.

A 402 hátlap mérete a 406 abszorbens mag méretétől és a pelenka választott pontos tervezésétől függ. Egy előnyös kiviteli alakban a 402 hátlapnak módosított homokóraalakja van, amely a 406 abszorbens magon túlnyúlik, legalább körülbelül 1,3-2,5 cm minimális távolságra a pelenka teljes kerülete körül.

A 404 fedőlap és a 402 hátlap bármely megfelelő módon egymáshoz erősíthető. A leírásban az „egymáshoz erősíthető” kifejezés magában foglalja azokat a konfigurációkat, amelyeknél a 404 fedőlap közvetlenül kapcsolódik a 402 hátlaphoz úgy, hogy a 404 fedőlapot közvetlenül a 402 hátlaphoz erősítjük, továbbá olyan konfigurációkat, amelyeknél a 404 fedőlap közvetett módon kapcsolódik a 402 hátlaphoz úgy, hogy a 404 fedőlapot közbülső tagokhoz erősítjük, mely utóbbiakat viszont a 402 hátlaphoz rögzítjük. Egy előnyös kiviteli alakban a 404 fedőlap és a 402 hátlap közvetlenül van egymáshoz erősítve a pelenka kerületén, az ábrán nem látható rögzítőeszközökkel, így ragasztóval vagy bármely más, a szakterületen ismert rögzítőeszközzel. így például a 404 fedőlapnak a 402 hátlaphoz való rögzítésére használható egy egyenletes folytonos ragasztóréteg, egy mintás ragasztóréteg, vagy külön ragasztóvonalak vagy foltok elrendezése.

HU 222 768 Bl

A füles rögzítőpántokat (az ábrán nem látszik) általában a 400 pelenka deréktáján, hátul alkalmazzuk, így olyan rögzítőeszközt biztosítva, amely a pelenkát a viselőn tartja. A füles rögzítőpánt lehet a szakterületen jól ismert bármely ilyen eszköz, így a 3 848 594 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett rögzítőpánt. Ezeket a füles rögzítőpántokat vagy más pelenkarögzítő eszközöket általában a 400 pelenka sarkainál alkalmazzuk.

Elasztikus elemek (gumiszalagok) az ábrán nem látható módon vannak a 400 pelenka kerülete mellett elhelyezve, előnyösen a 403 hosszirányú szegélyek mentén úgy, hogy ezek az elasztikus (rugalmas) elemek a 400 pelenkát a viselő lábaihoz húzzák és ott tartják. De az is lehetséges, hogy az elasztikus elemeket a 400 pelenka egyik vagy mindkét 401 végénél helyezzük el, s így övét létesítünk inkább, mint combpántokat. Megfelelő övét ismertet a 4 515 595 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás. Ezenkívül, rugalmasan összehúzható elemekkel rendelkező eldobható pelenka gyártására alkalmas eljárást és berendezést ismertet a 4 081 301 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás.

Az elasztikus elemek a 400 pelenkához rugalmasan összehúzott állapotban vannak erősítve, úgyhogy normál, nem feszített alakjukban az elasztikus elemek a 400 pelenkát hatásosan összehúzzák vagy beráncolják. Az elasztikus elemek legalább kétféle módon lehetnek rugalmasan összehúzható állapotban a pelenkához erősítve. így például az elasztikus elemeket megnyújthatjuk, és úgy erősítjük a 400 pelenkához, miközben az nem összehúzott állapotban van. De úgy is eljárhatunk, hogy a 400 pelenkát összehúzzuk, például redőzéssel (berakással), és az elasztikus elemeket a 400 pelenkához erősítjük, miközben az elasztikus elemek relaxált vagy nem nyújtott állapotukban vannak. Az elasztikus elemek a 400 pelenka hosszának egy része mentén nyúlhatnak el. De az is lehetséges, hogy az elasztikus elemek a 400 pelenka teljes hosszában nyúlnak el, vagy bármilyen más hosszúságban, ami alkalmas arra, hogy rugalmasan összehúzható szegélyt biztosítson. Az elasztikus elemek hosszúsága a pelenka tervezésétől függ.

Az elasztikus elemek többféle konfigurációban lehetnek. így például az elasztikus elemek szélessége körülbelül 0,25 mm-körülbelül 25 mm vagy ennél több lehet; az elasztikus elemek állhatnak egyetlen elasztikus anyagú szálból vagy több párhuzamos vagy nem párhuzamos elasztikus anyagú szálból; vagy az elasztikus elemek lehetnek szögletesek vagy görbe vonalúak. Az elasztikus elemek továbbá a szakterületen ismert többféle módszer bármelyikével a pelenkához lehetnek erősítve. így például az elasztikus elemek ultrahangkötéssel, termikusán vagy nyomással rögzíthetők a 400 pelenkához, különböző kötési mintákat használva, vagy az elasztikus elemek egyszerűen a 400 pelenkához lehetnek ragasztva.

A 400 pelenka 406 abszorbens magja a 404 fedőlap és a 402 hátlap között helyezkedik el. A 406 abszorbens mag számos különböző méretben és alakban elkészíthető (így téglalap, homokóra, aszimmetrikus stb.

alakban). A 406 abszorbens mag abszorbens kapacitásának azonban kompatíbilisnak kell lenni az abszorbens cikk vagy pelenka szándékolt felhasználásához tervezett folyadékterheléssel. A 406 abszorbens mag mérete és abszorbens kapacitása változhat továbbá, hogy alkalmazkodjék a viselőkhöz, kisgyermekektől felnőttekig.

A 18. ábrán látható 406 abszorbens mag magában foglalja a 408 folyadékeloszlató elemet. A 18. ábrán látható előnyös konfigurációban a 406 abszorbens mag előnyösen magában foglalja a 410 gyűjtőréteget vagy -elemet, amely folyadék-összeköttetésben van a 408 folyadékeloszlató elemmel, és a 408 folyadékeloszlató elem és a 404 fedőlap között helyezkedik el. A 410 gyűjtőréteg vagy -elem különböző anyagokból állhat, így szintetikus szálak, például poliészter-, polipropilén- vagy polietilénszálak, természetes szálak, például pamutvagy cellulózszálak; ilyen szálak keverékei vagy ezekkel egyenértékű anyagok vagy anyagkombinációk szövés nélküli vagy szövött szövedékeiből.

Használat közben a 400 pelenkát úgy helyezzük el a viselőn, hogy a hátsó övterületet a viselő háta alá helyezzük, és a 400 pelenka többi részét áthúzzuk a viselő combjai között úgy, hogy az elülső övterületet a viselő elülső részén keresztbe helyezzük el. Ezután a füles rögzítőpántokat vagy más rögzítőket előnyösen a 400 pelenka kifelé néző részeihez erősítjük.

Jellegzetes abszorbens cikkek előállítása

Az alábbiakban ismertetünk egy megfelelő eljárást egy jellegzetes abszorbens cikk előállítására, amely magában foglal egy találmány szerinti folyadékszállító szövedéket.

Kezelt fedőlapok készítése „SYL-OFF 7048” térhálósítót keverünk 10% mennyiségben „SYL-OFF 7677 Release Coating” tapadásgátló bevonathoz. Mindkét anyag a Dow Corning terméke. A szilikonkeveréket ezután bőségesen felvisszük egy ív papírtörülközőre, amely a kereskedelemben Bounty® márkanéven a Procter and Gamble Company of Cincinnati, Ohio cégnél kapható. A felhasznált speciális törülközőfajta nem rendelkezik szemmel látható felületi domborított mintával. Miután a keverék beszívódott a papírtörülközőbe, a SYL-OFF keverék feleslegét eltávolítjuk úgy, hogy egy száraz törülközővel felitatjuk, hogy szabad szilikonanyag összegyűlve ne legyen látható. Erre a papírtörülközőre a továbbiakban úgy hivatkozunk, mint „kezelt törülközőre”.

Egy ív fedőlapanyagból fedőlapokat vágunk a kívánt méretben, és ezeket mint hordozóanyagra a papírtörülközőkre (Bounty®) szalaggal felerősítjük úgy, hogy a fedőlap ruházat felőli oldala legyen szemben a hordozóanyaggal. A szalaggal megerősített fedőlap viselővel érintkező oldalát ezután a kezelt törülközőre helyezzük. Ezután egy hengerrel (amely a kereskedelemben felszerelési cikkek lerakatából kapható típus és mint hengemyomó ismeretes, így a „Speedball” henger a Hunt Mfg. Co. cégtől) könnyedén átmegyünk a szalaggal megerősített fedőlap-papírtörülköző hátsó részén úgy, hogy a fedőlapnak a viselővel érintkező fe20

HU 222 768 Bl lülete érintkezik a kezelt törülközővel. A szalaggal megerősített fedőlapot ezután azonnal felakasztjuk a viselővel érintkező oldalával lefelé egy 60 °C hőmérsékletű nem levegókeringetésű szárítószekrénybe, és 10 percig hőkezelésnek vetjük alá. Hogy biztosak legyünk benne, hogy a keményedés tökéletes, a fedőlapon a szalagot megvizsgálhatjuk, hogy a SYL-OFF keverék nem dörzsölődik-e le.

A hőkezelés után a szalagot és a papírtörülközőt eltávolítjuk a fedőlapról, és a fedőlapot a kívánt méretre és alakra vágjuk (nagyobbra mint amekkora a kész abszorbens cikk) a fedőlapanyag középső (nem szalagos) részéből. Ezt azért végezzük el, hogy eltávolítsuk a szalagot tartalmazó részt a fedőlapból, mielőtt a fedőlapot megmérnénk, hogy kiszámítsuk a fedőlapon lévő SYL-OFF négyzetmétertömegét.

A SYL-OFF négyzetmétertömegét úgy határozzuk meg, hogy kivonjuk a bevonat nélküli fedőlapanyag négyzetmétertömegét (g/m²) a bevonattal ellátott fedőlapanyag négyzetmétertömegéből. Ha a bevonat nélküli kiindulási fedőlapanyag négyzetmétertömege előzőleg nem ismert, akkor a kiindulási fedőlapot ismert méretre vágjuk, mielőtt a bevonási műveletet elkezdenénk.

Abból a célból, hogy a fedőlapanyagon különböző tömegű szilikonbevonatokat kapjunk, kívánt esetben számos paraméter megváltoztatható. Ilyen paraméterek a henger nyomása a fedőlapanyagon való használata alatt, az, hogy hányszor visszük át a hengert a fedőlapanyag felett, a szilikonanyag viszkozitása (amit befolyásolhat például a hőmérséklet), a kezelt papírtörülköző telítettségi szintje stb.

Az eredetileg hidrofil anyagból készült fedőlapok ekkor készek arra, hogy ezeket menstruációs betétekhez alkalmazzuk. Az eredetileg hidrofób anyagból készült fedőlapokat 0,1 %-os Pegosperse 200 ML-oldattal kezeljük, hogy a szilikonnal be nem vont területeket hidrofillá tegyük. Az ilyen fedőlapok ruházat felőli felületét megfelelő méretű edényben Pegosperse 200 ML-oldatba mártjuk. A fedőlapot ezután a viselővel érintkező felületével felfelé azonnal felakasztjuk 60 °C hőmérsékletű nem levegókeringetésű szárítószekrényben, amíg megszárad. Ekkor a fedőlap kész arra, hogy menstruációs betétre helyezzük.

Menstruációs betétek előállítása

A menstruációs betéteket a következőképpen készítjük el.

Szilikonnal bevont tapadásgátló papírra „H 2031 Findlay hot melt” ragasztót viszünk fel spirál mintában, 0,04 g/6,45 cm² (1 in²) mennyiségben. Ezt a ragasztóréteget átvisszük egy szekunder fedőlap tetejére (a viselővel szembenéző oldalára) úgy, hogy a szekunder fedőlapot és a bevont tapadásgátló papírt kézi hengerrel összehengereljük. A szekunder fedőlapot szövés nélküli anyagból (Fort Howard Airlaid Tissue, Grade 817) készítjük, amely a Fort Howard Corp. of Green Bay, Wisconsin cégnél kapható. A fedőlapot a szekunder fedőlap ragasztós oldalához illesztjük, és a kettőt összeerősítjük úgy, hogy kézi hengerrel kíméletesen összenyomjuk ezeket. A polietilén hátlap mindkét hosszú oldalára két csík 0,62 cm-es (one-quarter-inch) kétoldalas szalagot illesztünk. Az abszorbens magot hozzáadva kialakítjuk a komplett abszorbens szerkezetet.

A 19. ábrán látható jellegzetes abszorbens cikk kialakítása céljából az abszorbens szerkezet komponenseihez az alábbi anyagokat használjuk.

A 19. ábra szerinti abszorbens cikk (menstruációs betét) szerkezetileg hasonló a 14-17. ábrán látható cikkhez, azzal az eltéréssel, hogy ez homokóra alakú globális profilt mutat. A magréteget a következőképpen állítjuk össze: egy ív Fort Howard anyagot, amit a szekunder fedőlaphoz is használtunk, 190 χ 143 mm kész méretre vágunk. Egy szilikonnal bevont tapadásgátló papírt, amely a „H2031 Findlay hot melt” ragasztó spirál mintáját tartalmazza, a Fort Howard anyagra illesztünk 0,04 g/6,45 cm² mennyiségben. A szilikonnal bevont tapadásgátló papírt, amit a ragasztó átvitelére használunk, a Fort Howardon hagyjuk, és egy 190x65 mm-es sablont helyezünk az ív közepére úgy, hogy hosszirányú szélei egy vonalban legyenek a Fort Howard hosszirányú széleivel. A Fort Howardot ezután a sablon felett összehajtva összehajtjuk az anyagot, azt három részre osztva. A sablont ezután eltávolítjuk, a ragasztó az összehajtott Fort Howardon marad. Ezután szemcsés abszorbens gélképző anyagot „Nalco 1180 AGM” alakjában egyenletesen elosztunk 0,68 g/betét mennyiségben a Fort Howard szövés nélküli anyag ragasztós oldalán. Ezt követően 190 mm, 0,63 mm-es (0,25 inch) kétoldalas szalagot illesztünk a Fort Howard anyag belső szegélyéhez, amit azután a hajtásoknál felhajtunk úgy, hogy a szalagos széle felül legyen. Az így kapott tárolómag végső mérete: 190x65 mm. A szekunder fedőlapot ragasztóval a fedőlaphoz erősítjük. A tároló magréteget két csík 0,63 cm-es (0,25 inch) kétoldalas szalaggal a polietilén hátlaphoz ragasztjuk.

A fedőlapot és abszorbens szerkezetegyüttest kombináljuk. Ezután egy Teflon® lapot helyezünk az egyesített szerkezetre. A termék szegélyeit megfelelő alakú, vasalóhoz erősített szerszámmal légmentesen lezárjuk úgy, hogy a polietilén fedőlap és hátlap olvadáspontja fölötti hőmérsékletre hevítjük. A vasalószerszámot az anyaghoz kézi nyomással alkalmazva a szegélyeket lezárjuk. A menstruációs betétről ezután a felesleges anyagot kéziolló segítségével levágjuk.

A találmány szerinti eljárást a példákkal szemléltetjük.

1. példa

Fedőlapot készítünk a fent ismertetett eljárás szerint. A kiindulási anyag háromdimenziós, makroszkóposán habosított formázott fólia, amely általánosságban megegyezik a fent említett ’342 és ’045 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett fóliával, és amit egészségügyi betéteken a The Procter and Gamble Company of Cincinnati, Ohio cég „DRI-WEAVE” néven forgalmaz. A fólia általános megjelenése olyan, mint az 1. ábra szerinti fóliáé, és gyantába kevert felületaktív anyagot (RIS) tartalmaz, s így általában hidrofil jellegű. A fedőlapot a viselővel érintkező oldalán szilikonnal vonjuk be, 0,47 g/m²

HU 222 768 Bl mennyiségben, és a fenti eljárás szerint beépítjük egy menstruációs betét formájú abszorbens cikkbe, amely a 19. ábra szerinti menstruációs betét globális megjelenésével bír.

2. példa

Fedőlapot készítünk az 1. példa szerint, azzal az eltéréssel, hogy a szilikonbevonat tömege 1,3 g/m². Ezt építjük be egy menstruációs betét formájú abszorbens cikkbe, amelynek globális megjelenése megfelel a 19. ábra szerinti menstruációs betétnek.

3. példa

Fedőlapot készítünk a fentiek szerint. A kiindulási anyag polipropilénszálak nem perforált, szövés nélküli szövedéke, amely a kereskedelemben mint „Diaper Topsheet P8” (23 g/m²) kapható a Veratec of Walpole, Massachusetts cégtől, s amely általában hidrofil jellegű. A fedőlapot a viselővel érintkező felületén szilikonnal vonjuk be, 0,50 g/m² mennyiségben, a fent ismertetett eljárás szerint, és beépítjük egy menstruációs betét formájú abszorbens cikkbe, amelynek globális megjelenése megfelel a 19. ábra szerinti menstruációs betérnek.

4. példa

Fedőlapot készítünk a 3. példa szerint, azzal az eltéréssel, hogy a szilikonbevonat 2,7 g/m², és a fedőlapot beépítjük egy menstruációs betét formájú abszorbens cikkbe, amelynek globális megjelenése megfelel a 19. ábra szerinti menstruációs betérnek.

5. példa

Fedőlapot készítünk a fentiekben ismertetett módon. A kiindulási anyag háromdimenziós, makroszkóposán habosított formázott fólia, amely az említett ’643 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás szerinti mikronyílásokkal rendelkezik. A fólia a

10. ábrán látható fóliához hasonló globális megjelenéssel bír. A fedőlapot a viselővel érintkező felületén szilikonnal vonjuk be, 0,52 g/m² mennyiségben, helyileg kezeljük felületaktív anyaggal a fentiekben ismertetett módon, és ugyancsak a fenti eljárás szerint beépítjük egy menstruációs betét formájú abszorbens cikkbe, amelynek általános megjelenése megfelel a 19. ábra szerinti menstruációs betérnek.

6. példa

Fedőlapot készítünk az 5. példa szerint, azzal az eltéréssel, hogy a szilikonbevonat tömege 1,08 g/m², és a fedőlapot beépítjük egy menstruációs betét formájú abszorbens cikkbe, amelynek általános külseje megfelel a 19. ábra szerinti menstruációs betérnek.

Analitikai módszerek

A következő módszerek jellegzetes analitikai eljárások, amelyeket megfelelőnek és használhatónak találtunk a találmány szerinti folyadékszállító szövedékek teljesítményének a meghatározására. Az itt leírt analitikai eljárásokat előnyösen úgy végeztük, hogy egy speciális standard folyadékot használtunk, amelyre mint szintetikus (mesterséges) menstruációs folyadékra („AMF”) hivatkozunk, bár hasonló analitikai vizsgálatok végezhetők más folyadékokkal is.

1. A folyadék begyűjtési sebessége

A leírásban a begyűjtési sebesség annak az időnek a mértéke, ami szükséges ahhoz, hogy a felületre jutó folyadék adott térfogata belépjen vagy „áthatoljon” egy, a felület alatt elhelyezkedő abszorbens szerkezet fedőlapanyagába. A jelenlegi tesztsorozatban az idő mértéke másodpercben az az idő, amely alatt 7,5 ml mesterséges menstruációs oldat, amelynek felületi feszültsége 46-58 din/cm, beszívódik egy 2,54 cm (1 inch) átmérőjű és kb. 0,6 cm (5/8 inch) mély üregből, amelynek legalsó felületén számos nyílás van. Más megfelelő folyadéktérfogatok 17 ml és 5 ml. Az üreg szervesen van kiképezve egy 10,2x10,2 cm (4 inch χ 4 inch) áthatoló („strike through”) lemezben, amit a fenti leírás szerint készített, és a vizsgálandó fedőlapot magában foglaló, komplett abszorbens cikkre helyezünk. A fedőlapmintának a viselővel érintkező felülete néz felfelé. Stopperóra indul meg, amikor a mesterséges menstruációs oldat érintkezik az üregben lévő térközös két elektródával. A stopper automatikusan kikapcsol, amikor az összes mesterséges menstruációs oldat leszívódott az üregből az abszorbens elembe. Az időt másodpercekben adjuk meg.

2. Szárazság

A szárazság, ahogy azt a leírásban használjuk, annak a mértéke, hogy a folyadék milyen könnyen tud vándorolni felfelé, a fedőlapnak a viselővel érintkező felületére a folyadék begyűjtése után, valamint a maradék nedvesség mértéke a fedőlap felületén. 90 másodperccel azután, hogy a mesterséges menstruációs folyadék begyűjtése a begyűjtési sebességet vizsgáló fenti tesztben befejeződött, a lemezt eltávolítjuk, és egy körülbelül 12,7x12,7 cm (5 inchesx5 inches) nagyságú, előre lemért szűrőpapírmintát illesztünk az abszorbens cikk fedőlapjának felső felülete fölé, és a mintára előre megállapított, 1,72 kPa (0,25 psi) nyomóterhelést alkalmazunk 30 másodpercig. Ezután a szűrőpapírt eltávolítjuk és újra megmérjük, és a szűrőpapír által felszívott folyadék mennyiségét nevezzük a minta „felületi nedvességének”. Az eredményeket a szűrőpapír által felszívott folyadék gramm-mennyiségében fejezzük ki. A megfelelő időt, a folyadék begyűjtésének befejezése után, növelhetjük 20 percre. Amint az nyilvánvaló, egy kisebb „felületinedvesség”-szám szárazabb felületi érzést jelent. Célszerűbben, a „szárazság” kifejezhető mint 1/felületi nedvesség, ami nagyobb szárazsági értékeket eredményez a szárazabb felületi érzethez.

3. Maszkolás

A leírásban a „maszkolás” kifejezést úgy definiáljuk, mint a visszavert fény intenzitásának a különbségét a „használt” vagy szennyezett termék intenzitása és a használat előtt leolvasott kezdeti intenzitás között. Az, hogy egy menstruációs betétet elfogadnak-e, nagyban függ fedőlapjának maszkolási teljesítményétől. A jó maszkolás nemcsak tisztább és szárazabb fedőlapfelületet biztosít, hanem jobb felszívóképességre is

HU 222 768 Bl utal, és arra, hogy a tennék kevéssé nedvesedik újra. A maszkolást úgy analizálhatjuk, hogy megmérjük a termék felületéről visszavert fény intenzitását, miután átnedvesedett, hogy mennyiségileg kifejezzük és összehasonlítsuk a különböző termékekre kapott eredményeket.

A fény intenzitása a fény energiáját adja meg. A belépő fénysugár (például napfény) visszaverődik a felületről és kilépő (visszavert) fénysugarat képez, amelynek eltérő az energiája vagy intenzitása. A belépő és kilépő fénysugár intenzitásában lévő különbség az energia, amit a felület elnyel. így például egy fekete felület lényegesen több energiát vagy fényt nyel el, mint egy fehér felület. Az energia, amit a fekete felület elnyel, átalakulhat hővé. Ezért a fekete autók nyáron melegebbek, mint a fehérek. A fény intenzitása nagyban függ a fényfonástól. A fényerősség általában különböző szürke árnyalatok alkalmazásával jellemezhető. Ehhez a fehér értéke zéró (fehér=0) és a fekete értéke 255 (fekete=255). Bármely szürke (vagy fényerősség) e két érték között valahol 0 és 255 között lesz.

Egy mintaterméket analizálunk a kiértékeléshez, mielőtt valamely folyadékot rávinnénk, vagyis még használatlan állapotában. Meghatározunk egy mérési területet, és egy sor mérést végzünk. Öt mérés eredményeit átlagoljuk. A mintákra ezután 5 ml folyadékot öntünk aszerint az eljárás szerint, amit a folyadékbegyűjtési tesztre, a mérések elvégzésére ismertettek. Az áthatolási lemez eltávolítása előtt, és mielőtt a mintát alávetnénk a maszkolómérésnek és analízisnek, három percig hagyjuk a folyadékot beszívódni, hogy állandó állapotban helyezkedjék el a mintában. Ezután egy második sorozatmérést végzünk ugyanezen a terméken, ugyanazt a mérési területet használva. Öt mérés eredményét átlagoljuk. A numerikus különbség az átlagos kezdeti leolvasás és a használat utáni leolvasás között adja a visszavert fény különbségét mennyiségileg, és így a termék felületének tisztaságát. A kis számbeli különbségek kis változásra utalnak a használat előtti állapotból, és így hatásos „maszkolásra”, míg a nagyobb különbségek nagyobb változásra utalnak a használat előtti állapotból, és így kevésbé hatásos „maszkolásra”.

Az alábbiakban ismertetjük a megfelelő komponenseket és a megfelelő eljárást a találmány szerinti folyadékszállító szövedék maszkolóteljesítményének a vizsgálatához.

Hardverelemek

A szkenner, amit használunk hagyományos „HP Scanner IIp”, ami egy Apple Macintosh számítógéphez van kapcsolva. A számítógépnek legalább 8 MB RAM memóriájának kell lenni, hogy képes legyen futtatni a szkennerszoftvert és a NIH Image-t egy időben. A monitornak legalább 256 szürke árnyalatának kell lenni a szoftver futtatásához.

Szoftverelemek

Szkennerszoftver (DeskScan II2.1)

A szoftvert a HP (Hewlett Packard) adja, és az a HP Scanner Ilp-hez van tervezve.

NIH Image Version 1.44

Ez a program lehetővé teszi az egyéneknek, hogy elemezzék a képet, és meghatározzák bármely szín vagy szürke árnyalat denzitásértékét és a visszavert fény intenzitását.

Mérési eljárások

Az alábbiakban részletesen ismertetjük egy menstruációs betét vagy hasonló cikk mérésére szolgáló eljárást.

Az adatok meghatározása

Igen fontos a minta felületének a lapossága, abból a célból, hogy következetes értékeket kapjunk. Ezért egy 30,5 cm (12 inches) hosszú, 42,8 g tömegű fémvonalzót helyezünk el a menstruációs betét hosszában, hogy a mintát kellőképpen lelapítsuk a mérések elvégzéséhez anélkül, hogy azt feleslegesen összenyomnánk vagy deformálnánk.

A nedves minták letapogatása után az ernyőt puha, alkohollal átitatott ruhával megtisztítjuk. A szkennerernyőnek mindig nagyon tisztának kell lennie, mivel a szennyeződés az ernyőn befolyásolhatja az érzékelt minta és a mérés minőségét.

A szkenner használata

Az alábbi műveletek szükségesek egy minta letapogatásához HP IIp szkennerrel.

A szkenner előkészítése

1. Győződjünk meg róla, hogy a szkenner csatlakoztatva van a számítógéphez.

2. Indítsuk meg a számítógépet.

3. Kapcsoljuk be a szkennert.

4. Indítsuk meg a szkennerszoftvert (Desk Scan II 2.1).

Egy kép letapogatása

5. Helyezzük a betétet az ernyő közepére.

6. Helyezzük a súlyt (például fémvonalzót) a betétre.

7. Nyomjuk meg a PREVIEW gombot a program menüjén.

8. Válasszuk ki a szükséges képtípust (választás: fekete és fehér fotó).

9. Válasszuk ki a nyomtatási utat (választás: Lintronic).

10. Válasszuk ki azt a területet, amit ki akarunk menteni a fájlba (adatállományba).

11. Állítsuk be a fényerőt és a kontrasztot

Fényerő: 114

Kontraszt: 115.

Ezeket az értékeket be kell állítani, hogy mindig azonos minőségű képet kapjunk.

12. Győződjünk meg róla, hogy mindent helyesen beállítottunk.

13. Nyomjuk meg a FINAL gombot.

- A rendszer kérni fogja, hogy határozzunk meg egy nevet és egy gyűjtőt (folder) a fájl tárolására. A fájlnak TIFF formátumúnak kell lenni. Ez rendszerint az alapértelmezés. De győződjünk meg arról, hogy a fájlt TIFF formátumban ment23

HU 222 768 Β1 sük ki, hogy ezt a fájlt a NIH Image-ben meg tudjuk nyitni.

- A szkenner újra letapogatja a betétet, ezúttal lassabban, mivel kimenti a képet a fájlba.

Az adatok kiértékelése

Az alábbi műveletekkel ismertetjük az eljárást a letapogatott kép elemzésére.

A beolvasott kép elemzése a NIH Image használatával A program beállítása

1. A NIH Image megnyitása.

2. A program beállítása (csak első használatkor).

a) OPTIONSmenü.

- A szürke skála ellenőrzése.

- Preferenciák (segítségek): - Undo and Clipboard puffer méretét 1500 K-ra állítani.

- A FILE menüben ezeket a beállításokat elmenteni.

b) ANALYZEmenü.

- Választási lehetőségek: - Area (terület és Mean Density (átlagsűrűség) ellenőrzése.

- Digits right of.: 1-re beállítani.

c) Az NIH Image újraindítása a beállítások érvényesítéséhez.

Mérés

3. A CALIBRATION.TIFF nevű fájl megnyitása.

4. A beolvasott kép TIFF formátumban való megnyitása.

- Ha a rendszer figyelmeztet, hogy az Undo Buffer mérete túl kicsi, akkor meg kell növelni a 2. a) műveletek megismétlésével.

- Ha a CALIBRATION.TIFF fájl meg van nyitva, akkor a beolvasott fájl mérésének a kalibrálása automatikusan megtörténik. Le lehet ellenőrizni, hogy a kép kalibrálása megtörtént, azzal, ha egy fehér gyémánt jelenik meg a címsorban.

5. Az ANALYZE menüből ki kell választani a RÉSÉT menüpontot.

6. A mérés elindítása.

a) Ki kell jelölni a területet, amit mérni szeretnénk [választható egy körülbelül 1,0 χ 1,0 cm-es (0,4 χ 0,4 in.) négyzet], ami kisebb, mint a folyadékkal szennyezett terület.

b) Az ANALYZE menüből a MEASURE menüpont választása.

c) A 6. a) és b) műveleteket ötször megismételni a szóban forgó terület különböző részeiről.

d) Az ANALYZE menüből a SHOW RESULTS választása.

7. A fájl bezárása mentés nélkül.

8. A 4-7. műveletek ismétlése a mérés befejezéséig.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Szövedék, amelynek van egy első felülete (90) és egy második felülete (85), és számos folyadék-összekötő útja (71) van az első és a második felület (90, 85) között folyadékátviteli kapcsolatot létrehozóan, azzal jellemezve, hogy területek (98) által meghatározott és azokon elhelyezkedő, egyedi felületienergia-gradiensek vannak kialakítva, amelyek az első felülettel (90) érintkező folyadékra erőhatást kifejtve a folyadékot a folyadék-összekötő utak (71) felé irányítják azt az első felületről a második felület (85) felé elszállítva.
2. Az 1. igénypont szerinti szövedék, azzal jellemezve, hogy a területek (98) egyenlőtlen elhelyezkedésűek.
3. Az 1. igénypont szerinti szövedék, azzal jellemezve, hogy területei (98) legalább részben a folyadékösszekötő utakon (71) belül vannak.
4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti szövedék, azzal jellemezve, hogy legalább egy folyadékösszekötő út (71) több területtel (98) rendelkezik, és ezek a területek (98) legalább részben a folyadékösszekötő utakon (71) belül helyezkednek el.
5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti szövedék, azzal jellemezve, hogy a területek (98) véletlenszerű eloszlásban vannak az első felületen (90).
6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti szövedék, azzal jellemezve, hogy a területek (98) véletlenszerű eloszlásban vannak legalább részben a folyadékösszekötő utakon (71) belül.
7. Az 1 -6. igénypontok bármelyike szerinti szövedék, azzal jellemezve, hogy első felületének (90) egy első felületi energiája és a második felületnek (85) egy második felületi energiája van, amely nagyobb, mint az első felületi energia.
8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti szövedék, azzal jellemezve, hogy a felületienergia-gradienseket a különböző energiatulajdonságokkal bíró területek és anyagok közötti határvonalak határozzák meg.
9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti szövedék, azzal jellemezve, hogy a területek (98) kis felületi energiájú anyagból álló bevonatot tartalmaznak, és ez az anyag előnyösen hőkezelhető szilikonanyag.
10. Eljárás számos felületienergia-gradienssel rendelkező szövedék előállítására, amelynek van egy első felülete (90) és egy második felülete (85), azzal jellemezve, hogy:

(a) műanyag fóliát alakítunk ki, amelynek van egy első rétege és egy második rétege, a fólia első rétege egy első csövességgel és egy első felületi energiával rendelkezik, és a fólia második rétegének egy második csövessége van, ami nagyobb, mint az első csövesség, és egy második felületi energiával, ami nagyobb mint az első felületi energia;

(b) a műanyag fóliát formázószerkezetre visszük;

(c) a műanyag fóliát nyomáskülönbségnek vetjük alá a műanyag fóliát a formázószerkezethez illeszkedni kényszerítve, és a műanyag fóliát eltörve úgy, hogy különálló folyadék-összekötő utak (71) jöjjenek létre, amelyek az átvitelt létrehozzák az első és második felület (90, 85) között, s így ezeknek a folyadékösszekötő utaknak (71) a kialakulása feltárja az első felület (90) mellett lévő első réteget és a második felület (85) mellett lévő második réteget.

HU 222 768 Bl
11. Abszorbens cikk, amely tartalmaz egy fedőlapot (22), egy hátlapot (23) és a fedőlap (22) és a hátlap (23) között elhelyezkedő abszorbens magot (24), azzal jellemezve, hogy a fedőlap (22) az 1. igénypont szerinti szövedéket tartalmazza. 5
12. A 1. igénypont szerinti szövedék, azzal jellemezve, hogy folyadékáteresztő, formázott fólia és a szövedék előnyösen különálló kráterszerű felületi aberrációkat tartalmaz, amelyek mindegyike legalább egy mikronyílással rendelkezik.
13. A 12. igénypont szerinti szövedék, azzal jellemezve, hogy a folyadékáteresztő, formázott fólia egy többrétegű fólia, ennek van egy első rétege és egy második rétege, a második réteg nagyobb csövességgel rendelkezik, mint az első réteg, és a második rétegnek nagyobb a felületi energiája, mint az első rétegnek.

HU 222 768 Bl

Int. Cl.⁷: A 61 F 13/15

1. ábra (Technika állása)

2. ábra /02 /06

HU 222 768 Bl

Int. Cl.⁷: A 61 F 13/15

H3

HU 222 768 Bl

Int. Cl.⁷: A 61 F 13/15

6. ábra

HU 222 768 Bl

Int. Cl.’: A61 F 13/15

8. ábra