HU222626B1

HU222626B1 - Eljárás szigetelés létesítésére

Info

Publication number: HU222626B1
Application number: HU9901654A
Authority: HU
Inventors: Raymond William Martin; Christopher Osmond
Original assignee: Rockwool Limited
Priority date: 1996-02-21
Filing date: 1997-02-20
Publication date: 2003-09-29
Also published as: EP0882165B1; NO319943B1; CA2247220A1; WO1997031164A1; NO983827L; ATE188269T1; PL186968B1; GB2302346B; EP0882165A1; AU1805797A; NO983827D0; HUP9901654A2; CZ260098A3; GB9603692D0; HUP9901654A3; GB2302346A; DE69701032T2; US6119424A; DE69701032D1; PL328602A1

Abstract

Eljárás szigetelés létesítésére (göngyöleg formájában rendelkezésreálló ásványgyapotból) párhuzamos áthidalások (31, 32, 51, 52) között,melyeknek középvonala X mm távközzel helyezkedik el, és melyeknekmagassága Y mm. Alkalmaznak egy olyan ásványi szálakból lévőgyapotgöngyöleget (30), amely legöngyölt és nyugalmi helyzetébenhosszúkás bundát alkot lényegileg derékszög keresztmetszettel, ésamelynek szélessége X és X+40 mm közötti, vastagsága legalább Y+50 mm.A bunda hosszanti széle mentén felső réteget (35, 55) és alsó réteget(33, 53) tartal- maz, ezeket egy, az említett széltől legalább 15 mm-ig befelé nyúló hasíték (40, 60) határozza meg. Az alsó réteg (33, 53)vastagsága Y±25 mm közötti, a felső réteg (35, 55) vastagsága pediglegalább 25 mm. A bundát úgy göngyölítik ki, hogy az párhuzamos azáthidalással (31, 32, 51, 52), közepe egy pár áthidalás (31, 32, 51,52) között húzódó vonal mentén halad, és az alsó réteg (33, 53) azáthidalás (31, 32, 51, 52) felé van fordulva. Ezután az alsó réteget(33, 53) befelé, a középvonal felé összenyomják, és beillesztik ezt azalsó réteget (33, 53) az áthidalások (31, 32, 51, 52) közé, miközben afelső réteg (35, 55) összenyomásmentes marad. Ezt úgy fektetik azegyes áthidaláspá- rok tetejére, hogy a szomszédos bundák felsőrétegeit (35, 55) egymásnak ütköztetik, éspedig az áthidalások (31,32, 51, 52) középvonalával egy szintben. ŕ

Description

A leírás terjedelme 6 oldal (ezen belül 1 lap ábra)

HU 222 626 Β1

A találmány tárgya eljárás göngyöleg formájában rendelkezésre álló ásványgyapot felhasználásával párhuzamos áthidalások közötti terek szigetelésére, a hőhídhatás minimálisra csökkentésére.

Ismeretes az ásványi szálak szövedékéből, például üveggyapotból vagy kőgyapotból álló szigetelőanyag göngyöleg formájában való biztosítása. Ismeretes továbbá ezen göngyöleg olyan kialakítása, hogy az ásványgyapotbunda alkalmas szélességű az áthidalások közé történő illesztéshez, így például tetőtéri mennyezetáthidalásoknál, melyek szokványos, például 400 mm vagy 600 mm távközzel helyezkednek el egymástól. Az egyik termék, mely bizonyos ideje kapható volt, 100 mm vastag és 570 mm széles anyagot tartalmazott, göngyölegbe összetekerten. Ez megfelelő szigetelést biztosított a korábbi minimális igények kielégítéséhez. Az építési szabályzatok növelték a minimális szigetelési igényeket, valamint megkívánták a szigetelés teljesítményének számítását vagy az „U-értékek” számítását, amit figyelembe kell venni a habarcskötések, faácsolatkötések és favázas szerkezetek esetében a hőhídhatás szempontjából. Ez azt jelentette, hogy a mennyezeti áthidalásoknál a hőhidat minimálisra kell csökkenteni.

Az U-értékek javításának egyik módja az, hogy vastagabb, például 150 mm vagy 180 mm vastagságú szigetelést használnak az áthidalások között. A szokványos szélességű göngyölegekkel nem lehetett megakadályozni a hőhíd létrejöttét, még akkor sem, ha az áthidalások mélysége kisebb, mint a szigetelés vastagsága. Egy 150 mm vastag, homogén bundából alkotott göngyöleg anyagát megfelelően be lehet nyomni az áthidalások közé a térköz kitöltéséhez, de a felső rész, amely az áthidalások fölé nyúlik, nem tudja megfelelően átlapolni az áthidalást ahhoz, hogy biztosítsa a szigetelést az áthidalás felett.

Noha a szokványos, szabványos, derékszög keresztmetszetű bunda vastagságát 180 mm-re növelve megfelelő U-értékek biztosíthatók, az áthidalás magasságánál nagyobb vastagságú tetőtér-szigetelés azt eredményezi, hogy a szigetelés vastagságát össze kell nyomni, amikor behelyezik a merevítőgerendák alá, melyek jellegzetesen át vannak szegelve a mennyezeti áthidalások tetején, hogy elérjék a tető stabilitását.

Ezen probléma egyik megoldása az úgynevezett Rockwool EnergySaver Super 150 mm tetőtér-szigetelés. Ez kettős ásványgyapotrétegből áll, egyetlen göngyöleggé göngyölve. Az alsó réteg 100 mm vastag, a felső réteg pedig 50 mm vastagságú. A göngyöleget normál módon kigöngyölve, az alsó, 100 mm-es réteg beillik az áthidalások közötti térközbe. Az 50 mm vastag felső réteget ezután fellazítják és újból elhelyezik oldalra mozgatással, úgyhogy átfedjen egy áthidalást. A szomszédos csíkok felső rétegeit úgy helyezik el, hogy hosszanti széleik ütközzenek egymáson. Mivel a göngyöleg keskenyebb, mint az áthidalások közepe közötti távolság (annak érdekében, hogy az alsó réteg beilleszthető legyen az áthidalások közé), ezért legalább egy további csíkra van szükség a felső rétegből ahhoz, hogy az áthidalás egész területét lefedjék. A kétlépéses fektetési művelet ráadásul időigényes is.

A hőhíd problémájának leküzdéséhez egy másik módszert ismertetnek az US-A-4303713 számú szabadalmi leírásban. A szigetelőanyag itt is két összetevőből áll. Az első, viszonylag nagy hosszúságú szigetelőanyag hosszúkás hasítékokkal és bevágásokkal rendelkezik, melyek hornyokként működve elősegítik a csík U alakban történő összehajtását úgy, hogy kibélelje az áthidalások közötti térközt. Az U alak felső szára felfelé hajlítható, hogy mindegyik oldalon peremet alkosson, amely átfedi az áthidalásokat, és tetszés szerinti átlapolásba jusson az áthidalások közötti szomszédos térközbe behelyezett csík megfelelő peremével. Az U alakú üregbe egy másik szigetelőréteget göngyölnek. Ez a megoldás még komplexebb, mint az előzőekben említett, mivel két, eltérő típusú anyag külön történő elhelyezését teszi szükségessé, továbbá a hasítékok és bevágások létesítése megnöveli a gyártás összetettségét.

Egy további megoldás ismerhető meg a CA-A-1091886 számú szabadalmi leírásból. Itt a göngyölegben lévő anyag lényegileg T keresztmetszetű, úgyhogy a T alsó része ül az áthidalások között, a felső peremes rész pedig az áthidalások teteje fölé nyúlik. A T alakú bundát akár úgy készíthetik, hogy bevágásokat vágnak a derékszög keresztmetszetű bunda hosszanti szélei mentén, akár úgy, hogy egy szélesebb csíkot fektetnek egy keskenyebb csík tetejére. Mindkét gyártásmód viszonylag komplex, azaz összetett. Ráadásul amikor ezt a bundát göngyöleggé csavarják össze, akkor a végek nem simák és ezért sérülhetnek, miáltal sérülnek a peremrészek, ami csökkentheti a szigetelési tulajdonságokat.

A Flex-A-Batt elnevezésű göngyölt szigetelő terméket a Rockwool Limited és a Rockwool International A/S cég készíti, és tökéletesített hajlékonysággal rendelkezik, úgyhogy amikor szélességirányban összenyomják, megtart bizonyos mértékű rugalmasságot, miáltal kifelé irányuló nyomást fejt ki, például azokra az áthidalásokra, amelyek közé be van tolva. Ez megengedi olyan szigetelőanyag-göngyöleg használatát áthidalások közötti szigeteléshez, melynek szélessége megegyezik az áthidalások közötti távközzel (például 400 mm vagy 600 mm), így tökéletesített hézagkitöltési tulajdonságok és ebből adódóan jobb szigeteléskialakítások érhetők el.

A találmány szerinti eljárásnál olyan terméket alkalmazunk, melynek gyártása egyszerű, és gyorsan és egyenesen fektethető le és magas szigetelési minőség biztosítható, ugyanakkor minimálisra csökkenthető a hőhídképződés az áthidalásoknál.

A találmány eljárás szigetelés létesítésére göngyöleg formájában rendelkezésre álló ásvány gyapotból, párhuzamos áthidalások között, melyeknek középvonalai X mm távközzel helyezkednek el egymástól, és melyeknek magassága Y mm (azaz közöttük Y mm mélységű hézag van), amelynél alkalmazunk egy ásványi szálakból lévő gyapotgöngyöleget, amely legöngyölt, azaz nyugalmi helyzetében hosszúkás bundát alkot lényegileg derékszög keresztmetszettel, és amelynek szélessége X és X+40 mm közötti, vastagsága pedig legalább Y+50 mm-ig terjed, továbbá amely hosszanti szé2

HU 222 626 Bl le mentén felső réteget és alsó réteget tartalmaz, ezeket egy, az említett széltől legalább 15 mm-ig befelé nyúló hasíték határozza meg, az alsó réteg vastagsága Y±25 mm közötti, a felső réteg vastagsága pedig legalább 25 mm; ahol a bundát úgy göngyöljük ki, hogy az párhuzamos az áthidalással, közepe egy pár áthidalás között húzódó vonal mentén halad, és az alsó réteg az áthidalás felé van fordulva; ezután az alsó réteget befelé, a középvonal felé szélességében összenyomjuk, és beillesztjük ezt az alsó réteget az áthidalások közé, a felső réteg eközben összenyomásmentes és úgy fektetjük az egyes áthidaláspárok tetejére, hogy a szomszédos bundák felső rétegeit egymásnak ütköztetjük, éspedig az áthidalások középvonalával egy szintben (azaz egy olyan síkban, amely áthalad az áthidalás középvonalán, a bunda síkjára merőlegesen).

A szigetelőbunda felső és alsó rétege között alkalmazott hasíték lehetővé teszi, hogy az alsó réteg szélességében összenyomható a felső rétegtől függetlenül. Ez biztosítja, hogy az alsó réteg összenyomható és beilleszthető az áthidalások közé, miközben a felső réteg nincs összenyomva, ezért nem kényszerül bele az áthidalások közötti térközbe. A felső és alsó réteg közötti hasítéknak el kell érnie legalább 15 mm-rel a hosszanti széltől befelé. A hasíték minimális szélessége bizonyos mértékig függ az alsó réteg vastagsága és az áthidalások magassága közötti különbségtől, valamint a bunda nyugalmi állapotú szélessége és az áthidalások középvonalai közti távolságtól, végül magának az áthidalásnak a szélességétől. A hasíték legkisebb mérete akkor van, amikor az alsó réteg közel egyenlő „Y”-nal, a bunda szélessége közel egyenlő az „X”-szel, és az áthidalások viszonylag keskenyek.

A hasíték létrehozható egyetlen vágással, például rendesen a bunda síkjával párhuzamosan, a rendszerint derékszög keresztmetszetű bunda hosszanti szélei mentén, mielőtt abból göngyöleget alakítanánk ki. Alternatív megoldásként, de kevésbé ajánlatosán, egy bevágás vagy bemetszés vágható az oldalba. Másik változatként - és előnyösen - a felső és az alsó réteg egymástól teljesen elkülönített réteg. Ezek a gyártás során úgy biztosíthatók, hogy két azonos szélességű bundát egy vonalba hozunk, majd együttesen göngyölítjük össze azokat. Változatként egyetlen bundát hasíthatunk szét és közvetlen ezután göngyölítjük fel.

Az alsó réteg vastagsága rendszerint a lehető legközelebb van az áthidalás magasságához. Előnyösen 10 mmen belül megközelíti az áthidalás magasságát. Az Egyesült Királyságban (UK) mostanában épült házaknál két szabványos magasság található, éspedig 75 mm és 100 mm. Következésképpen az alsó réteg előnyösen 50-125 mm vastag, de előnyösebben 65-110 mm, például 75 mm vagy 100 mm vastagságú.

A felső réteg minimális vastagsága olyan kell legyen, hogy amikor a szomszédos bundák felső rétegei egymáshoz ütközve átfedik az áthidalást, akkor az áthidalás feletti vastagság megfelelő legyen a hőhíd minimalizálásához. Alkalmas vastagsági minimum 25 mm, miközben a felső réteg előnyösen legalább 50 mm vastag. A bunda teljes vastagsága általában legalább 100 mm kell legyen, de előnyösen legalább 120 mm, legelőnyösebben pedig legalább 135 mm. Előnyösen az összvastagság kisebb 175 mm-nél, de legelőnyösebb, ha 160 mm-nél is kisebb.

A bunda szélességének legalább „X” értékűnek kell lennie, ahol „X” az áthidalások középvonalai közötti távolság. Ez lehetővé teszi, hogy a bunda felső rétegei két szomszédos hézag között ütközzenek egymással anélkül, hogy a felső rétegeket el kellene mozdítani (azaz oldalt eltolni) az eredeti helyzetükből. A teljes szélesség általában nem több mint 30 mm-rel, előnyösen legfeljebb 20 mm-rel nagyobb az „X” értéknél, de előnyösen 10 mm-nél kisebb mértékkel nagyobb az „X.” értéknél.

Az ásványgyapot lehet üveggyapot, előnyösebben kőgyapot. A sűrűsége, azaz fajtömege előnyösen 10 és 30 kg/m³, előnyösebben azonban 19 és 27 kg/m³ nagyságrendű. A gyapot előnyösen hajlékony és rugalmas, úgyhogy szélességében összenyomható, de megtartja rugalmasságát, miáltal nekinyomódik az áthidalásoknak, amelyek közé benyomtuk.

A találmányt a továbbiakban annak példaképpeni kiviteli alakjai kapcsán ismertetjük részletesebben a csatolt rajzok segítségével, amelyeknél:

- az 1. ábra egy pár áthidalás metszetét mutatja, amelyen látható az egyforma vastagságú ásványgyapotbunda alkalmazásából adódó probléma;

- a 2. ábrán egy pár áthidalás metszetét látjuk, bemutatva az EnergySaver Super 150 mm-es tetőtéri szigetelés elhelyezését;

- 3. ábránk két áthidaláson át vett metszetet tüntet fel, a találmány egyik kiviteli alakja szerinti szigeteléssel ellátva;

- 4. ábránk egy pár áthidalás metszetét mutatja be, ahol látható a találmány második kiviteli alakja szerinti szigetelés alkalmazása; végül

- az 5. ábránkon perspektivikusan szemléltetjük a találmány első kiviteli alakja szerinti bunda legöngyölítését.

Az 1. ábrán az ismert technika egyik problémáját érzékeltettük. Az 1 és 2 áthidalások, melyeknek magassága „Y” mm és a középvonalak közötti távolság „X” mm, el vannak látva 3 szigetelőbundával, amely az áthidalások közé helyezés előtt lényegileg derékszög keresztmetszetű és „X” mm szélességű (például 400 vagy 600 mm), vastagságuk pedig a jelen esetben 150 mm. A bunda - laza fátyol - kitölti a 4 térközt az 1 és 2 áthidalások között, azonban a bunda teteje az 5 régióban összenyomódik a 6 helyen, úgyhogy 7 légrés marad a 2 áthidalás felett. Az áthidalások felett vagy mellett maradó légrések nem kedvezőek a gyakorlatban, mivel keresztirányú szellőzést eredményeznek az ereszek között, miáltal csökken a szigetelés hatásossága. Az 1 áthidalás feletti 8 ütközési vonal mentén a szigetelés vastagsága nem elegendő, ezért hőhíd képződéséhez vezet.

A 2. ábrán bemutatjuk az ismert technikánál jelentkező probléma megoldását az „EnergySave Super

HU 222 626 Bl

150 mm” tetőtér-szigetelés útján. Itt a 11 és 12 áthidalás közötti térköz, melynek magassága „Y” mm, ki van töltve egy alsó 13 szigetelőréteggel, melynek vastagsága „Y” mm. A 13 szigetelőréteg szélessége nyugalmi, azaz nem összenyomott állapotban valamivel kisebb „X” mm-nél, de nagyobb, mint a 11 és 12 áthidalás oldalai közötti térköz. A 13 szigetelőréteg megfelelően tölti ki a 11 és 12 áthidalás közötti 14 térközt. Az alsó 13 szigetelőréteget - bunda - egy göngyölegről származó kettős réteg egyik rétege alkotja, míg a felső réteg ugyanazon anyagból lévő 15 bunda, melynek nyugalmi szélessége ugyanakkora, mint a 13 rétegé. A kettős réteget egyetlen, derékszög keresztmetszetű bunda hosszanti széthasításával készítik, éspedig azon síkkal párhuzamosan, amelyben a bunda felgöngyölítése előtt elhelyezkedett. A felső 15 réteget a 13 réteggel együtt göngyölik, de ezt követően meglazítják és oldalra mozdítják, úgyhogy ráfekszik all áthidalásra. A szigetelőanyag összvastagsága all áthidalás felett a 18 helyen viszonylag nagy, úgyhogy minimális hőhíd képződik. Látható azonban, hogy az egymás melletti áthidalások közötti 24 térközbe 13 szigetelőanyag van behelyezve, miközben az egyesített felső 25 réteget ismét mozgatják (a rajzon bal felé), hogy átfedje a 12 áthidalást. Ezt a felső 25 réteget még tovább viszik az egyesített alsó 23 szigetelőanyag-réteghez képest bal felé, mivel a 15 és a 25 réteg nyugalmi állapotú szélessége kisebb, mint az áthidalások közti „X” távköz. Mindebből következően egy külön rétegcsíkot kell alkalmazni a szigetelés teljessége érdekében. Ezen túlmenően a kétlépcsős szigetelési művelet, amelynél a felső 15 és 25 réteget újból el kell helyezni, miután az alsó 13 és 23 rétegeket benyomták az áthidalások közé, erősen időigényes.

A 3. ábra bemutatja a találmány első kiviteli alakját és annak használatát a 31 és 32 áthidalás közötti szigeteléshez. A 31 és 32 áthidalások középvonalai között „X” távköz van, ami ebben az esetben 600 mm. Az áthidalások mélysége „Y” mm, a jelen esetben 75 mm vagy 100 mm. A szigetelőbunda alsó 33 rétegből és felső 35 rétegből áll, melyek nyugalmi állapotban azonos szélességűek, nevezetesen ami itt 600 mm. Mind a felső, mind az alsó réteg kb. 75 mm vastag. Más vastagság vagy a vastagságok kombinációja is alkalmazható. Például ha az áthidalások magassága 100 mm, akkor a felső 35 réteg lehet 50 mm vastag, az alsó 33 réteg pedig 100 mm vastag. Mindkét réteg fajtömege azonos és 19-27 kg/m³ nagyságrendű lehet.

A két réteg együtt van feltekerve 30 göngyöleggé, és a 31, valamint a 32 áthidalások közötti térköz mentén a göngyölegről való letekerés útján helyezhetők el. Az alsó 33 réteget befelé összenyomjuk, hogy beilleszthető legyen az áthidalások közötti 34 térközbe. Az ásványgyapot elegendően rugalmas ahhoz, hogy az alsó 33 réteg 39 hosszanti szélei nekinyomódjanak a 31 és 32 áthidalásoknak. A felső 35 réteg nincs benyomva az áthidalások közé. Mivel a bunda - azaz a szigetelés nyugalmi helyzetű szélessége körülbelül azonos a két áthidalás középvonala közötti távolsággal, így a felső 35 réteg 36 széle átfedi a 32 áthidalást, egészen annak középvonaláig. A hosszanti 36 szél felütközik egy, a áthidalás és a (nem ábrázolt) szomszédos áthidalás közé helyezett bunda alsó 43 rétegével egyesített felső 45 rétegének 46 szélén. Belátható, hogy az áthidalás feletti szigetelés összvastagsága a felső 35 és 45 réteg felütköző 36 és 46 szélei mentén maga a felső 35 réteg vastagsága, jelen esetben tehát 75 mm.

Ennél az első kiviteli alaknál a szigetelőbunda alsó rétege és a felső 35 rétege közötti 40 hasíték a szigetelőbunda teljes területén keresztülnyúlik. Ennél a kiviteli alaknál, mivel az alsó 33 réteg vastagsága körülbelül egyenlő a 31 áthidalás magasságával, így nincs, vagy csak egészen minimális 47 légrés van az áthidalás sarkánál, így minimális lesz az átszellőzés. Mivel továbbá a 32 áthidalás felett, a 48 helyen a szigetelés teljes vastagsága viszonylag nagy, ezért hőhíd kialakulása minimális.

A 4. ábrán látható a találmány egyik alternatív kiviteli alakja, ahol 50 szigetelőanyag van elhelyezve az 51 és 52 áthidalások között, melyeknek középvonaltávolsága „X” és magassága „Y” (X és Y értéke ebben az esetben 600 mm, illetve 100 mm). Az 50 szigetelőanyag a hosszanti széle mentén egy alsó 53 rétegből, valamint egy felső 55 rétegből áll, közöttük pedig 60 hasíték található, amit a szigetelőanyag nagyobb felszínével párhuzamos vágással hozunk létre, a szélétől a széltől befelé mért körülbelül 50 mm-nyire. A 60 hasíték lehetővé teszi, hogy az alsó 53 réteget össze lehessen nyomni és így be lehessen illeszteni az 51 és 52 áthidalások közé anélkül, hogy a felső 55 réteg befelé húzódna. A felső 55 réteg felütközik a szomszédos szigetelőanyag felső 65 rétegén, úgyhogy az 51 áthidalás felett, az 58 helyen, a szigetelőanyag összvastagsága megfelelő ahhoz, hogy minimális hőhidat biztosítson. Ennél a kiviteli alaknál az alsó 53 réteg vastagsága körülbelül egyenlő az 51 és az 52 áthidalás magasságával. Következésképpen nincs, vagy csak minimális 57 légrés lehet az 51 áthidalás felett. Ezen túlmenően a vastagsága az 58 helyen nagyobb, mint az 1. ábrán látható 8 ütközési vonalnál, bemutatva a találmány által megoldott problémát, jóllehet a szigetelőanyag összvastagsága kisebb ezen kiviteli alak esetében. A hőhíd képződése ebből kifolyólag a találmány esetében kisebb, mint az ismert technika állása szerint.

Az 5. ábrán azt mutatjuk be, hogy miként juttatjuk az első kiviteli alak szerinti szigetelőanyagot a helyére. A két, 33 és 35 rétegből álló kőgyapotbunda 30 göngyölege a két réteg együttes feltekerésével jön létre. Ezt a kétrétegű terméket például úgy állítjuk elő, hogy a göngyöleggé való összetekerés előtt az egyetlen réteget kétfelé hasítjuk. Az egyetlen réteg készülhet a DE-A-3703622 számú szabadalmi leírásban ismertetett eljárással, ahol a bunda hajlékonyságát a kötőanyag részleges összezúzásával szabályozzák. A göngyöleg lényegileg olyan, mint amilyent az EnergySaver Super 150 mm-es tetőtér-szigetelésnél használnak.

Amint a göngyöleget kigöngyöltük, az alsó 33 réteget, amely a 30 göngyöleg külső oldalán helyezkedik el, a 31 és 32 áthidalás közé helyezzük, miután összeszorítottuk, hogy kitöltse az áthidalások közötti 34 térközt. A felső 35 réteg, amely az alsó 33 réteggel együtt

HU 222 626 Bl került felgöngyölésre, az alsó 33 réteg tetején fekszik és mivel azonos szélességű, mint az áthidalások középvonala közötti távolság, így mindegyik oldalon közelítőleg az áthidalások középvonaláig teljed. Az 5. ábrán a szigetelőanyag 43 és 45 rétege már el van helyezve a 32 és a (nem ábrázolt) szomszédos áthidalás között. A szigetelés egy felső 45 rétegből és egy alsó 43 rétegből áll, amely össze van nyomva az áthidalások között. A 35 és 45 felső rétegek a 48 helyen találkoznak, amely egy vonalban van az áthidalások középvonalaival (azaz függőlegesen helyezkedik el az áthidalások középvonalai felett).

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Eljárás szigetelés létesítésére göngyöleg formájában rendelkezésre álló ásványgyapotból, párhuzamos áthidalások (31,32,51,52) között, melyeknek középvonala X mm távközzel helyezkedik el, és melyeknek magassága Y mm, azzal jellemezve, hogy alkalmazunk egy olyan ásványi szálakból lévő gyapotgöngyöleget (30), amely legöngyölt és nyugalmi helyzetében hosszúkás bundát alkot lényegileg derékszög keresztmetszettel, és amelynek szélessége X mm és X+40 mm közötti, vastagsága legalább Y+50 mm, továbbá amely hosszanti széle mentén felső réteget (35, 55) és alsó réteget (33, 53) tartalmaz, ezeket egy, az említett széltől legalább 15 mm-ig befelé nyúló hasíték (40, 60) határozza meg, az alsó réteg (33, 53) vastagsága Y-25 mm és Y+25 mm közötti, a felső réteg (35, 55) vastagsága pedig legalább 25 mm; a bundát úgy göngyöljük ki, hogy az párhuzamos az áthidalással (31,32, 51,52), közepe egy pár áthidalás (31, 32, 51, 52) között húzódó vonal mentén halad, és az alsó réteg (33, 53) az áthidalás (31, 32, 51, 52) felé fordul, ezután az alsó réteget (33, 53) befelé, a középvonal felé összenyomjuk, és beillesztjük ezt az alsó réteget (33, 53) az áthidalások (31, 32, 51, 52) közé, miközben a felső réteg (35, 55) összenyomásmentes, és úgy fektetjük az egyes áthidaláspárok tetejére, hogy a szomszédos bundák felső rétegeit (35, 55) egymásnak ütköztetjük, éspedig az áthidalások (31, 32, 51, 52) középvonalával egy szintben.
2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan göngyöleget (30) alkalmazunk, amelynek a felső és alsó réteg közötti hasítéka (60) 20 mm-re, előnyösen 30 mm-re, még előnyösebben 50 mm-re befelé nyúlik az említett hosszanti széltől.
3. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan göngyöleget (30) alkalmazunk, amelynek a hasítéka (40) a bunda teljes szélességén végighúzódóan van kialakítva.
4. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan göngyöleget (30) alkalmazunk, amelynek az alsó réteg (33, 53) vastagsága Y± 10 mm értékű.
5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan göngyöleget (30) alkalmazunk, amelynek a bunda szélessége X-től X+10-ig terjedő értékű.
6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan göngyöleget (30) alkalmazunk, amelynek a szigetelőbunda összvastagsága 125 és 175 mm közötti, előnyösen 140 és 160 mm közötti értékű.
7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan áthidalásokat (31, 32, 51, 52) alkalmazunk, amelyeknek „X” értéke 400 mm vagy 600 mm, az „Y” értéke pedig 75-100 mm közötti.
8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan göngyöleget (30) alkalmazunk, amelynek a felső rétege (35, 55) előnyösen 50 mm vagy 75 mm vastagságú.
9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan göngyöleget (30) alkalmazunk, amelynek az alsó rétege (33, 53) 75 mm vagy 100 mm vastagságú.
10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy ásvány gyapotként 19-27 kg/m³nagyságrendű fajtömeggel rendelkező kőgyapotot használunk.