HU222313B1 - Csavar fém és/vagy műanyag profilok vagy lapok alapzaton való rögzítésére - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya csavar (1) fém- és/vagy műanyag profilok (10) vagylapok alapzaton (11) való rögzítésére, amely csavarnak (1) egy menetesszakasszal ellátott szára és egy becsavarozókészülék ráfogatásáraszolgáló befogási szakasza (3) van, ahol a szárnak a befogásiszakaszhoz (3) csatlakozó szakasza (6) a befogási szakasz (3)irányában kúposan, lépcsőzetesen kúposan vagy hosszantikeresztmetszetét tekintve egy görbét követő módon kiszélesedik, ésahol a száron kiképzett kiszélesedő szakasz (6) befogási szakaszhoz(3) közelebbi végének átmérője nagyobb, mint a száron levő menetesszakasz külső átmérője, és ennélfogva nagyobb, mint a csavart (1)befogadó furat átmérője a rögzítendő profilban (10), és ennélfogvaugyancsak nagyobb, mint a csavar (1) menetes szakaszának amagátmérője. A találmány lényege az, hogy a becsavarozókészülékráfogatására szolgáló befogási szakaszon (3) egy túlhúzás ellenibiztosításként ható kényszertörési hely (29) van kiképezve. ŕ

Description

A találmány tárgya csavar fém- és/vagy műanyag profilok vagy lapok alapzaton való rögzítésére, amely csavarnak egy menetes szakasszal ellátott szára és egy becsavarozókészűlék ráillesztésére szolgáló befogási szakasza van, ahol a szárnak a befogási szakaszhoz csatlakozó szakasza a befogási szakasz irányában kúposán, lépcsőzetesen kúposán vagy hosszanti keresztmetszetét tekintve egy görbét követő módon kiszélesedik, és ahol a száron kiképzett kiszélesedő szakasz befogási szakaszhoz közelebbi végének átmérője nagyobb, mint a száron levő menetes szakasz külső átmérője, és ennélfogva nagyobb, mint a csavart befogadó furat átmérője a rögzítendő profilban, és ennélfogva ugyancsak nagyobb, mint a csavar menetes szakaszának a magátmérője. Ilyen csavar ismerhető meg például a DE 29 502 068 számú használati minta leírásból.

Profilok vagy lapok alapzaton való rögzítésénél problémák adódhatnak különösen olyankor, ha ezeket erősen az alapzathoz szorított állapotban kell rögzíteni. Ha viszonylag merev profilok vagy lapok adott körülmények között még járulékosan meg is vannak vetemedve, illetve hosszirányban meg vannak csavarodva, még inkább felerősödnek ezek a negatív hatások. Ilyen esetben általában nem lehet mélységütközőt alkalmazni a becsavarozókészüléknél. Még nyomatékkapcsolók alkalmazása esetén is problémák adódnak a lekapcsolási időponttal, mivel a forgatónyomaték a csavarfej rögzítendő profilon való felfekvése után ennek megfelelően megnő, és így a becsavarozókészülék lekapcsolását váltja ki. A további becsavarozás leállítása így attól függetlenül bekövetkezik, hogy a rögzítendő fém- és/vagy műanyag profil vagy lap ténylegesen felfekszik-e az alapzaton, vagy sem.

A találmány által megoldandó feladat a fentiekből következően egy olyan, a bevezetőben vázolt felépítésű csavar létrehozása, amelynek felhasználásakor a rögzítendő profil vagy a rögzítendő lap véglegesen rögzített állapotában szorosan felfekszik az alapzaton, és lehetővé válik a becsavarozókészülék forgatónyomatéktói függő leállítása.

A találmány értelmében a kitűzött feladatot a bevezetőben ismertetett felépítésű csavarból kiindulva azáltal oldjuk meg, hogy a becsavarozókészülék ráfogatására szolgáló befogási szakaszon egy túlhúzás elleni biztosításként ható kényszertörési hely van kiképezve.

Ezen kialakítás következtében a két egymással összekötendő rész megfelelő összehúzása után és a forgatónyomaték megfelelő nyomása révén a szár kiszélesedő szakaszának kapcsolódásakor a forgatónyomaték olyan erősen megnő, hogy a befogási szakasz ezen kényszertörési hellyel ellátott tartománya letörik. Ezáltal hirtelen megszűnik a csavar további becsavarozásának a lehetősége, így megakadályozzuk a csavar alapzatban való túlhúzását, különösen, ha az alapzat csekély vastagságú és/vagy csekély szilárdságú.

Ezen találmány szerinti intézkedés, valamint a csavar egyéb, korábbról önmagukban ismert jellemzői révén már a csavar egy vagy több fordulattal történt becsavarásakor azt érjük el, hogy a rögzítendő fémés/vagy műanyag profilt az alapzat irányában előfeszítjük, és ezzel az alapzathoz szorítjuk. A szár kiszélesedő szakasza a furatban való megfelelő súrlódás és a becsavarozási irányban kiszélesedő kivitel következtében erőhatást gyakorol a rögzítendő profilra.

A találmány szerinti megoldás kapcsán egyszerű egy megfelelő nyomatékkapcsolót úgy beállítani, hogy az csak egy kellően nagy forgatónyomaték esetén lépjen működésbe. Ebben az időpontban a rögzítendő profil a szár kiszélesedő szakasza következtében már szorosan rá van szorítva az alapzatra, így itt már csak arról van szó, hogy a megfelelő forgatónyomaték elérésekor lekapcsoljuk a becsavarozókészüléket. A kellő forgatónyomatékot a kiszélesedő szakasz fúratfallal való erős súrlódása révén éljük el. Ezáltal egy gyors, a forgatónyomaték nagyságától függő lekapcsolás válik lehetővé, illetve a további becsavarozás megbízhatóan meg van gátolva.

A kiszélesedő szakasz fúratfalra gyakorolt hatása révén ezenfelül még egy rendkívül jó kicsavarodás elleni biztosítás is létrejön. A kiszélesedő szakasz felülete a fúratfallal gyakorlatilag illeszkedésben van, miközben ugyanakkor a vetemedett, illetve elcsavarodott profilok igyekeznek visszatérni alaphelyzetükbe. Ezáltal mindig van egy járulékos rugózó terhelés a csavaron, amely a kicsavarodás elleni biztosítást különös tekintettel a kiszélesedő szakasz hatására megerősíti.

Lényeges a találmány szempontjából továbbá, hogy a száron kiképzett kiszélesedő szakasz befogási szakaszhoz közelebbi végének átmérője nagyobb, mint a száron lévő menetes szakasz külső átmérője. Az, hogy csak egy előfúrt fúrat van kialakítva a rögzítendő profilban vagy lapban, vagy egy menetes fúrat, amelybe azután a csavar becsavarozásra kerül, a jelen találmány optimális hatása szempontjából érdektelen. A kiszélesedő szakasz révén mindig egy megfelelő tengelyirányú előfeszítést váltunk ki a rögzítendő profil csavarmenettel ellátott furatában vagy egy, a külső menetátmérőhöz képest nagyobb furatban. Menetek meglétekor ezeket a kiszélesedő szakasz visszanyomja vagy laposra préseli, miközben ezáltal a kiszélesedő szakasz fúratfallal szembeni súrlódása legalábbis az első pár fordulatnál még kisebb, mintha a fúratfal sima lenne. így tehát a rögzítendő profilok, illetve lapok alépítménnyel való megfelelő összehúzása már akkor biztosított, mielőtt a becsavarozókészülék lekapcsolása, illetve a csavar további becsavarozásának félbeszakadása bekövetkezik.

Magától értetődő, hogy a kiszélesedő szakasz kezdetének a szárról, illetve a szár menetmentes szakaszától kell kiindulnia, mivel ezt a kiszélesedő szakaszt a rögzítendő profilban lévő fúratba a szárat követően egyszerű módon kell tudni bevezetni. Ezt követően azonban szükséges az, hogy a kiszélesedő szakasz lehetőleg gyorsan és hatékonyan érintkezésbe kerüljön a fúrat falával, hogy ezáltal a tengelyirányú előfeszítést optimálisan meg lehessen valósítani. így tehát a csavar egy viszonylag rövid becsavarozási tartományára gyakoroljuk a meghúzási nyomatékot, és ezzel a tengelyirányú előfeszítést a rögzítendő profilra, mielőtt a csavar becsavarozási folyamata végleg befejeződne.

A kiszélesedő szakasz révén azt is elérjük, hogy egy alapzaton optimális rögzítések valósíthatók meg akkor

HU 222 313 BI is, ha az alapzat vékony lemezből, másféle vékony anyagokból vagy csekély szilárdságú anyagból, például gázbetonból vagy akár habanyagból van kialakítva. Mivel a kiszélesedő szakasz gyakorlatilag a forgatónyomaték megfelelő növekedésének a kiváltója, így nem következhet be a csavarmenet túlcsavarozása az alapzatban.

A találmány szerinti megoldás értelmében előnyös, ha a szár kiszélesedő szakasza közvetlenül a befogási szakaszig, illetve egy csavarfejként kiképzett befogási szakasz alsó oldaláig húzódik. Ezáltal biztosított az, hogy a furat a csavar végleges behajtásáig folyamatosan táguljon. Ezáltal is egy állandóan növekvő forgatónyomaték adódik, amely a becsavarozókészüléken beállítható lekapcsolási reakcióval érzékelhető, vagy a csavar további becsavarozása más módon megakadályozható.

Ennek kapcsán különösen figyelni kell arra is, hogy a forgatónyomaték általi lekapcsolásnak nagyon pontosan kell bekövetkeznie, mivel egy túl késői kikapcsolás adott esetben a menetes kapcsolat károsodásával járhat az alapzatban, így a rögzítés megint csak hatástalanná válik.

Egy előnyös kiviteli alak adódik akkor, ha a befogási szakasz két, tengelyirányban egymást követő, különböző kiképzésű szerszámráfogatási tartományból áll. Ennélfogva ennél a kiviteli alaknál a mindenkori igényeknek megfelelően lehetőség van nagyobb, illetve kisebb kulcsnyílással, és ezáltal nagyobb vagy kisebb forgatónyomaték-átvitellel történő meghúzásra.

Ebben az összefüggésben egy további előnyös kiviteli alak adódik abban az esetben, ha a befogási szakasz egyik tartománya a becsavarozókészülék ráfogatására, míg egy további tartománya egy, a csavar esetleges kicsavarozására szolgáló szerszám ráillesztésére alkalmas módon van kialakítva, és ugyancsak előnyös, ha túlhúzás elleni biztosításként ható kényszertörési hely a befogási szakasz két szerszámráfogatási tartománya között van kiképezve. Ezáltal lehetőség nyílik arra, hogy a befogási szakasznak ezzel a tartományával a csavar becsavarozását végezzük, ahol a két egymással összekötendő rész megfelelő összehúzása után és a forgatónyomaték megfelelő növelése révén a szár kiszélesedő szakaszának kapcsolódásakor a forgatónyomaték olyan erősen megnő, hogy a befogási szakasz ezen első tartománya letörik. Ennek ellenére a csavarkötés esetleges oldásához fennmarad ugyanakkor a befogási szakasz egy járulékos tartománya, amelyre egy másik szerszám ráilleszthető.

Egy másik előnyös kiviteli alak értelmében a szár befogási szakasztól távolabb eső vége fúrószakaszként van kialakítva. Egy ilyen kiviteli alak különösen akkor előnyös, ha a két egymással összekötendő szerkezetrész nem rendelkezik jelentősebb vastagsággal, illetve, ha az alapzaton rögzítendő szerkezetrész már rendelkezik megfelelő furattal. Ebben az esetben magának a csavarnak már csak az alapzatban kell a furatot elkészítenie.

Abban az esetben, ha két csekély vastagságú szerkezetrészt kell egymással összekötni, az is lehetséges, hogy a szár befogási szakasztól távolabb eső vége fúratképző behatolócsúcsként van kialakítva. Egy ilyen szerkezeti kialakítás különösen akkor célszerű, ha például alumíniumból vagy műanyagból lévő szerkezetrészeket kell egymással összekötni.

Ha fontos a csavar gyors behajtása, akkor előnyös, ha a szár menetes szakasza kétbekezdésű csavarmenettel van kialakítva. így a csavar egy viszonylag gyors tengelyirányú előtolása esetén is a kiszélesedő szakasz elrendezésével és éppen a befogási szakasz tartományában kiképzett kényszertörési hellyel összefüggésben optimális megoldás jön létre.

Egy, már a csavarmenet furatban való kiképzésekor erősen megnövekedő forgatónyomaték kiküszöbölése érdekében célszerű, ha a szár menetes szakasza egy önmetsző csavarmenettel van kialakítva. Egy ilyen kialakítás révén viszonylag kis forgatónyomatékkai tudunk csavarmeneteket képezni, ami megakadályozza a túl korai lekapcsolást, illetve a kényszertörési hely túl korai törését. Ebben az összefüggésben különösen célszerű, ha a szár menetes szakasza a keresztmetszetét tekintve egyvastagságúként, például háromlebenyűként (trilobulárisan) van kiképezve. (Egyvastagságú keresztmetszetről vagy felületről akkor beszélhetünk, ha a felület középpontján átfektetett bármely egyenes a kerület átellenes határolópontjai között azonos hosszúságú.) Bebizonyosodott, hogy a csavarmenet ilyen kiképzése különösen csekély vastagságú és/vagy csekély szilárdságú alapzatban történő alkalmazás esetén előnyös.

A fém- és/vagy műanyag profilok vagy lapok alapzaton való mindenkori speciális rögzítési módjától és az alapzat mindenkori anyagától függően módosítható a becsavarozókészülék lekapcsolásához, illetve a kényszertörési hely töréséhez előirányzott forgatónyomaték, így elképzelhető például, hogy a kiszélesedő szakasz trombitaszerűen van kialakítva. Az is lehetséges azonban, hogy a kiszélesedő szakasz kehelyszerűen legyen kiképezve.

A legegyszerűbb kialakítás ezzel összefüggésben akkor adódik, ha a kiszélesedő szakasz csonkakúpszerűen van kialakítva. Ez esetben ennek a szakasznak a behatolási mélysége előre meghatározható a kúpszög megválasztásával, ezenkívül a mindenkori kúpszögtől függően kisebb vagy nagyobb egymással szembeni súrlódási felületek adódnak a furat, illetve a menetes lyuk és a csonkakúpszerűen kiszélesedő szakasz felülete között.

A találmány egy további előnye abban van, hogy a befogási szakasz a becsavarozókészülék számára közvetlenül belső csatlakozórészként is kialakítható a szár kiszélesedő szakaszán. Az is elképzelhető volna azonban, ha a befogási szakasz nem egy különben szokásos csavarfej formájában lenne kialakítva, hanem a csavar éppenséggel ezen kiszélesedő szakasszal végződne.

A kiszélesedő szakasz és a furat ezzel együtt működő felülete közötti súrlódás befolyásolására további lehetőség akkor adódik, ha a kiszélesedő szakasz a felületén kiemelkedésekkel és/vagy bemélyedésekkel, bordákkal, barázdákkal, recézetekkel vagy hasonlókkal van ellátva. Ezáltal a súrlódás lényegesen megnövelhető, illetve változtatható, anélkül, hogy a rögzítendő profil vagy lap és az alapzat közötti összehúzó hatás csökkenne. A kiszélesedő szakasz felületeinek ez a járulé3

HU 222 313 Bl kos kialakítása további javulást eredményez a kicsavarodás elleni biztosítás tekintetében, különösen olyan rögzítési helyeken, amelyek vibrációknak vagy állandó terhelésváltozásoknak vannak kitéve.

A találmányt részletesebben kiviteli példák kapcsán, a csatolt rajz alapján ismertetjük. A rajzon

az 1. ábra	egy találmány szerinti csavar egyik lehetséges kiviteli alakjának oldalnézete,
a 2. ábra	egy felhasználási példát mutat az 1. ábra szerinti csavarok számára, részben metszetben,
a 3. ábra	a 2. ábrán X-szel jelölt részlet felnagyított képe,
a 4. ábra	egy alkalmazási példát szemléltet a 2. ábra szerinti profilok rögzítésére, távlati nézetben,
az 5. ábra	a találmány szerinti csavar egy további lehetséges kiviteli alakját tünteti fel,
a 6. ábra	az 5. ábra VI-VI vonala szerinti metszet,
a 7-11. ábrák	a találmány szerinti csavar további lehetséges kiviteli alakjait mutatják, míg
a 12-14. ábrák	két alkalmazási változatot szemléltetnek tányérszerű járulékos részekkel együtt működő csavar számára.

Az 1. ábrán látható találmány szerinti 1 csavar egy 2 szárból és egy, például csavarfejként kialakított 3 befogási szakaszból áll. A 2 szár az egyik végén egy 4 fúrószakasszal rendelkezik, emellett pedig egy 5 menetes szakasszal van ellátva. A 2 szár 3 befogási szakaszhoz csatlakozó 6 szakasza a 3 befogási szakasz irányában kúposán kiszélesedő módon van kialakítva.

A továbbiakban csak egy kúposán kiszélesedő 6 szakaszról beszélünk, habár ezen 6 szakasz kialakítása különböző módon történhet. Az ábrákon bemutatott kúpos kialakítás mellett lehetséges volna egy lépcsőzetesen kúpos kialakítás vagy egy olyan kiszélesedés is, amely a hosszanti keresztmetszetét tekintve egy görbét követ. Ezekre a kiviteli alakokra az ábrák kapcsán még részletesebben visszatérünk.

A 2 szár kúpos 6 szakasza közvetlenül a 3 befogási szakasz 7 alsó oldaláig húzódik. A kúpos 6 szakasz csavarfej felőli végének DK átmérője nagyobbra van méretezve, mint az 1 csavart felvevő 14 furat D2 átmérője a rögzítendő 10 profilban. Ennek megfelelően a DK átmérő természetesen nagyobb a 4 fúrószakasz DB fúrási átmérőjénél és az 5 menetes szakasz Dl magátmérőjénél is. Ahhoz, hogy optimális hatást érhessünk el, a kúpos 6 szakasz csavarfej felőli végének DK átmérője nagyobbra van méretezve, mint a 2 száron levő 5 menetes szakasz DG külső átmérője. Az 1 csavar 10 profilok és adott esetben 10’ közdarabok 11 alapzaton való rögzítésére szolgál, amint az a 3. ábrából kitűnik.

A bemutatott speciális rögzítési eset részletesebb magyarázata kapcsán utalunk a 4. ábrára is. A hivatkozott ábrákon látható, hogy egy 21 tartóra 22 acél trapézlemezek vannak lefektetve és azzal szilárdan összekötve. Egy 23 gőzzáró réteg felhelyezését követően a 10 profilokat adott esetben 10’ közdarabok beiktatása mellett megfelelő távolságokban rögzítjük a 22 acél trapézlemezen. Ezek a 22 acél trapézlemezek csekély vastagsággal rendelkeznek, így éppen egy ilyen rögzítési esetben nemcsak a 10 profil 11 alapzatra való erős rászorítása és erős megtartása nagyon fontos, hanem az is, hogy az 1 csavar a behajtásakor ne legyen túlhúzva, vagyis a csavarmenet stabilan lehorgonyozva maradjon a 22 acél trapézlemez nagyon vékony lemezanyagában. A 10 profilok felszerelése után felhelyezzük a 24 hőszigetelést, végül pedig a fémből vagy műanyagból készített állóhomyos tetőt. Az állóhomyos tetőt képező 25 állóhomyos lapok összekötése a 22 acél trapézlemez által képzett alapzattal a 10 profilokon keresztül történik, így ezek a 10 profilok a szélhatás következtében fellépő szívóerők miatt különleges terhelésnek vannak kitéve.

Egy ilyen rögzítési módnál lényeges jelentősége van annak, hogy az 1 csavar pontos behajtási mélysége nem játszik meghatározó szerepet, ami a 2. és 3. ábrából is kivehető. Ezeken jól látható, hogy az 1 csavar további becsavarozása meg lett szakítva, mielőtt a 3 befogási szakasz 7 alsó oldala felfeküdt volna a 10 profil 26 felső oldalán. Éppen egy ilyen jellegű alkalmazás esetén előnyös ez a találmány szerinti szerkezet, minthogy ezt követően a 24 hőszigetelés kerül felrakásra, így az 1 csavarnak a 10 profil 26 felső oldalán túlnyúló részei tekintetében semmiféle problémák nem adódnak. Az 1 csavar 1 -3. ábrák szerinti kiviteli alakjánál a 2 szár kiszélesedő 6 szakasza közvetlenül a 3 befogási szakaszig és ezáltal a csavarfejként kiképzett 3 befogási szakasz 7 alsó oldaláig húzódik. Elképzelhető lenne azonban az is, hogy a kúpos 6 szakaszt ne közvetlenül a csavarfejként kiképzett 3 befogási szakasz 7 alsó oldaláig vezessük, hanem hogy ehhez a kúpos 6 szakaszhoz például egy rövid hengeres szakasz csatlakozzon, amely azután a csavarfejként kiképzett 3 befogási szakasz 7 alsó oldalába menne át.

A 3 befogási szakasz egy különleges kialakítási módja szintén kivehető az ábrákból, nevezetesen az 1. és

2. ábrából. Ezeken jól látható, hogy a 3 befogási szakasz két, tengelyirányban egymást követő 27 és 28 tartományból áll, amelyek különböző kialakítással lettek a szerszámráfogatáshoz kiképezve. Ezek közül a 3 befogási szakasz 27 tartománya a becsavarozókészülék ráfogatásához van kialakítva. A további 28 tartomány, amely a bemutatott kiviteli példánál nagyobb külső kerülettel rendelkezik, mint a 27 tartomány, egy az 1 csavar esetleges kicsavarozására alkalmas szerszám ráilleszkedését megengedő módon van kiképezve. A két 27, 28 tartomány között egy 29 kényszertörési hely van kialakítva. Itt egy megfelelő horonyhatás áll fenn egy vékonyabbról egy vastagabb anyagra való átmenetnél, hogy ezáltal megvalósítható legyen a túlhúzás elleni biztosítás. Ha a kúpos 6 szakasz a 14 furat falán felfekszik, és ha az összekötendő szerkezetrészek egymáshoz szorítása és ezáltal a kúpos 6 szakasz rászorítása révén egy kellően nagy forgatónyomatékot érünk el, akkor a 3 befogási szakasz 27 tartománya letörik, így az 1 csavar további behajtási lehetősége hirtelen megszakad. Ily módon

HU 222 313 Bl nem következhet be a csavarmenet túlhúzása all alapzatban, amely általában csekély vastagságú, illetve csekély szilárdságú anyagból áll.

A két 27 és 28 tartomány, illetve a közöttük levő 29 kényszertörési hely szerkezeti kialakítása természetesen különböző módokon történhet. Elképzelhető lenne például az is, hogy a 3 befogási szakasz 28 tartományát használjuk az 1 csavar behajtására, és ez a 28 tartomány egy kényszertörési helyen keresztül leválhatna a csatlakozó- 6 szakaszról.

Egy ilyen esetben az is elképzelhető lenne, hogy a kiálló 27 tartomány helyett egy megfelelő tartományt mint belső csatlakozórészt alakítsunk ki, amely belenyúlik a kúpos 6 szakaszba. Ily módon a becsavarozásra egy külső csatlakozórész állna rendelkezésre, míg a kicsavarozásra egy belső csatlakozórész. Emellett még az is elképzelhető, hogy a kúpos 6 szakasz legfelső tartománya egy megfelelő kulcscsatlakoztató felülettel lenne ellátva, tehát egyféle 28 tartománnyal rendelkezne, amely azonban nem nyúlik túl a kúpos 6 szakasz kerületén. Ebben az összefüggésben számos szerkezeti változat lehetséges.

A rajz ábráin látható különböző kiviteli változatoknál a 2 szár 3 befogási szakasztól távolabb eső vége 4 fúrószakaszként van kialakítva. Egy ilyen kialakítás különösen akkor ésszerű, ha viszonylag vékony szerkezetrészeket kell egymással összekötni, vagy ha a rögzítendő rész már elő van fúrva. Ebben az esetben egy viszonylag rövid fúrószakasszal be kell érnünk, mivel a fúrási folyamatokat az 5 menetes szakasz kapcsolódása előtt be kell fejezni.

All. ábra szerinti kiviteli alaknál jól látható, hogy az 1 csavar egy fúratképző 30 behatolócsúccsal is kialakítható. Ezt a kiviteli alakot akkor választjuk, ha mind a 10 profil, mind pedig all alapzat viszonylag csekély vastagságú, és előnyösen alumíniumból vagy műanyagból van.

A 2 szár 5 menetes szakasza kialakítható egy- vagy több-bekezdésű csavarmenettel. Több-bekezdésű kiviteli alaknál előnyös a kétbekezdésű kivitel, amely főként akkor jöhet szóba, ha a viszonylag gyors behajtásnak jelentős szerepe van.

Előnyösen a 2 szár 5 menetes tartományát önmetsző csavarmenettel alakítjuk ki. Ezáltal a forgatónyomaték már nem eleve olyan nagy a menet bemetszésekor, így a kényszertörési hely törése vagy a becsavarozókészülék forgatónyomaték-függő lekapcsolása a forgatónyomaték erőteljes megnövekedése miatt csak akkor következik be, ha a kúpos 6 szakasz kapcsolódási helyzetbe kerül. Éppen a csavarmenet formálásánál előnyös, ha egy, a keresztmetszetét tekintve egyvastagságú, például háromlebenyű (trilobuláris) 5 menetes szakasz van előirányozva.

Amint azt már kifejtettük, a kiszélesedő 6 szakasz különböző módokon lehet kialakítva. A 8. ábra szerinti kiviteli alaknál a kiszélesedő 6 szakasz kehelyszerűen van kiképezve, így a 6 szakasz felfekvési szöge kezdetben viszonylag lapos, majd egyre meredekebbé válik. Ezzel szemben a kiszélesedő 6 szakasz a 9. ábra szerinti kivitelnél trombitaszerűen van kialakítva, így a szakasz felfekvési szöge az 1 csavar középtengelyére vonatkoztatva folyamatosan nő. Ily módon az alkalmazandó forgatónyomaték egy járulékos szabályozása valósítható meg.

A kiszélesedő 6 szakasz legegyszerűbb kivitele akkor valósul meg, ha csonkakúpszerűen van kialakítva, amint az a legtöbb bemutatott kiviteli példánál is látható.

A 10., 11., 14. és 15. ábra szerinti kiviteli alakoknál a kúpos 6 szakaszhoz nem csatlakozik a 3 befogási szakasz valamely további különleges tartománya. Ezeknél csupán az egyik befogási szakasz egy 20 belső csatlakozórész formájában van kialakítva.

Az 5. és 6. ábra olyan kiviteli alakot mutat, amelynél a kiszélesedő 6 szakasz egy sokszög alapú csonka gúlára emlékeztető módon van kialakítva, miáltal kiemelkedések és/vagy bemélyedések adódnak, amelyek a súrlódás növelésére szolgálnak a 6 szakasznak a megfelelő furatba való behajtásakor.

A 7. ábra szerinti kiviteli alak 31 bordákkal, illetve barázdákkal rendelkezik, amelyek a kicsavarodás elleni biztosítás javításához járulnak hozzá.

A találmány keretei között az is lehetséges, hogy más módon legyenek kiemelkedések és/vagy bemélyedések, bordák, barázdák vagy például recézettek vagy hasonlók kialakítva. Ezenkívül különböző keresztmetszeti alakzatok is lehetségesek a 6 szakasz tartományában. így a 6 szakasz a keresztmetszetét tekintve lehetne nem kerek, például ellipszis alakú vagy egyvastagságú, például háromlebenyű.

A 12. ábrából kitűnik, hogy a találmány szerinti csavar csekély szilárdságú anyagban történő felhasználásra is különösen alkalmas. így például messzemenően lehetséges ilyen jellegű rögzítések kivitelezése porózus betonban vagy akár habanyagokban is, anélkül, hogy a kellő erejű rögzítés mellett az 5 menetes szakasz túlhúzása következne be a 11 alapzatban.

A 13. ábra szerinti kiviteli alaknál megfigyelhető, hogy a 10 profil nagyon erős feszültségénél vagy elcsavarodásánál adott esetben egy 32 rés jöhet létre a 10 profil és a 11 alapzat között. De még egy ilyen, önmagában nemkívánatos rögzítési helynél is mindig biztosított az, hogy ennek ellenére hatékony a csavarbiztosítás. A 10 profilra a 33 nyíl irányában ható adott terhelés esetén, vagyis például szél hatására bekövetkező szívóterhelésnél, a 10 profil ennek megfelelően felfelé húzódik, így még jobban beékelődik a 6 szakasszal szemben. Ennek következtében a kicsavarodás elleni biztosítás további javulása következik be.

A 14. ábra szerinti kiviteli alaknál egy 10 profilt, illetve egy megfelelő lapot rögzítünk kétoldali lemezlezárással ellátott szigetelés formájában egy 11 alapzaton. Az 1 csavar 5 menetes szakasza behatol all alapzatba, ahol a kiszélesedő 6 szakasz a furatban megszorulva és a súrlódást növelve a 10 profil külső oldalához kapcsolódik. Itt tehát egy ilyen rögzítés is megvalósítható, anélkül, hogy egy csavarfejnek vagy egy csavarfej alsó oldalának teljesen fel kellene feküdnie a 10 profil felületén.

Egy másik kiviteli változat ismerhető meg a 15. és 16. ábra alapján. Egy ilyen kialakításnál például egy

HU 222 313 Bl profilt és egy 11 alapzatot kötünk össze egymással, ahol a 10 profilra egyfajta profilos 35 tárcsát helyezünk fel, amely az 1 csavar becsavarozási folyamata során elfordulás ellen biztosítva van. Az 5 menetes szakasz becsavarozása révén a 10 profil és a 11 alapzat egymáshoz nyomódik, amint a kiszélesedő 6 szakasz a 35 tárcsa tölcsér alakú 36 belső felületével érintkezésbe kerül. Itt is egy megfelelő összehúzódás megy végbe, ezenkívül egy megfelelő súrlódás jön létre a kiszélesedő 6 szakasz által, hogy ez nyomatékfiiggő lekapcsolást váltson ki a becsavarozókészüléknél, illetve a 3 befogási szakasz egy tartományának letörését. A 15. ábra szerinti kivitelnél csupán egy belső 20 csatlakozórész van kiképezve, ezzel szemben a 16. ábra szerinti kiviteli változatnál egy, az 1. ábra szerinti kiviteli alakéhoz hasonló 3 befogási szakasz van kialakítva.

A 3 befogási szakasz egészen speciális alkalmazási célokra a 7 alsó oldalán járulékosan kiemelkedésekkel és/vagy bemélyedésekkel látható el. Ugyanitt adott esetben bordák, hornyok, hullámbordák, felérdesítések, egyedi csúcsok, furészfog alakú bordák vagy hasonlók is kialakíthatók. Egy ilyen kiviteli alak akkor lehetne ésszerű, ha a rögzítendő profil, illetve a rögzítendő lap is egy gyengébb szilárdságú anyagból készült, így a kiszélesedő szakasz adott körülmények között teljesen behúzásra kerül a rögzítendő profilba, illetve a rögzítendő lapba. A becsavarozókészülék ilyen esetben gyakorlatilag csak a legutolsó pillanatban és egy hirtelen rendkívül megnövekedő forgatónyomaték-terhelés mellett lenne lekapcsolva.

A találmány szerinti intézkedések révén a csavar tengelyirányában nézve mindig egy megfelelő meghúzási nyomaték adódik, így a rögzítendő profilok, illetve egy rögzítendő lap mindig biztosan és teljesen hozzászorulnak, illetve hozzászorul a stabil 11 alapzathoz. Ezenkívül éppen a kiszélesedő 6 szakasz felfekvése általi kölcsönös megfeszülés révén egy erős forgatónyomatéknövekedés lép fel, amely megfelelő időpontban a becsavarozókészülék forgatónyomatéktói függő lekapcsolását, illetve a kényszertörési hely tartományában a rögzítőrész letörését váltja ki. Akkor is, ha nem lépnek fel tengelyirányú erők a rögzítendő szerkezetrészek kölcsönös összehúzása révén, egy kellően nagy forgatónyomaték-növekedés érhető el a rögzítőrészre gyakorolt például a becsavarozókészüléktől kiinduló - megfelelő nyomás révén. A nagy forgatónyomaték-növekedés révén a kiszélesedő szakasz kapcsolódásakor biztonsággal garantálható az, hogy a becsavarozókészülék lekapcsolása bekövetkezik, mielőtt a csavarmenet esetleg károsodna az alapzatban, így a találmány szerinti csavar nemcsak az előnyösen vékony lemezeknél, hanem vékony anyagból vagy csekély szilárdságú anyagból lévő alapzatoknál is felhasználható. Ezenkívül mindig biztosított egy megfelelő kicsavarodás elleni biztosítás is.

Claims (15)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Csavar fém- és/vagy műanyag profilok vagy lapok alapzaton való rögzítésére, amely csavarnak (1) egy menetes szakasszal (5) ellátott szára (2) és egy becsavarozókészülék ráfogatására szolgáló befogási szakasza (3) van, ahol a szárnak (2) a befogási szakaszhoz (3) csatlakozó szakasza (6) a befogási szakasz (3) irányában kúposán, lépcsőzetesen kúposán vagy hosszanti keresztmetszetét tekintve egy görbét követő módon kiszélesedik, és ahol a száron (2) kiképzett kiszélesedő szakasz (6) befogási szakaszhoz (3) közelebbi végének átmérője (DK) nagyobb, mint a száron (2) levő menetes szakasz (5) külső átmérője (DG), és ennélfogva nagyobb, mint a csavart (1) befogadó furat (14) átmérője (D2) a rögzítendő profilban (10), és ennélfogva ugyancsak nagyobb, mint a csavar (1) menetes szakaszának (5) a magátmérője (Dl), azzal jellemezve, hogy a becsavarozókészülék ráfogatására szolgáló befogási szakaszon (3) egy túlhúzás elleni biztosításként ható kényszertörési hely (29) van kiképezve.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti csavar, azzal jellemezve, hogy a szár (2) kiszélesedő szakasza (6) közvetlenül a befogási szakaszig (3), illetve egy csavarfejként kialakított befogási szakasz (3) alsó oldaláig (7) húzódik.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti csavar, azzal jellemezve, hogy a befogási szakasz (3) két, tengelyirányban egymást követő, különböző kiképzésű szerszámráfogatási tartományból (27,28) van kialakítva.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti csavar, azzal jellemezve, hogy a befogási szakasz (3) egyik szerszámráfogatási tartománya (27) a becsavarozókészülék ráfogatására, míg másik tartománya (28) egy, a csavar (1) esetleges kicsavarozására szolgáló szerszám ráillesztésére alkalmas módon van kialakítva.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti csavar, azzal jellemezve, hogy a túlhúzás elleni biztosításként ható kényszertörési hely (29) a befogási szakasz (3) két szerszámráfogatási tartománya (27,28) között van kiképezve.
6. 6. Az 1. igénypont szerinti csavar, azzal jellemezve, hogy a szár (2) befogási szakasztól (3) távolabb eső vége fúrószakaszként (4) van kialakítva.
7. 7. Az 1. igénypont szerinti csavar, azzal jellemezve, hogy a szár (2) befogási szakasztól (3) távolabb eső vége fúratképző behatolócsúcsként (30) van kialakítva.
8. 8. Az 1. igénypont szerinti csavar, azzal jellemezve, hogy a szár (2) menetes szakasza (5) kétbekezdésű csavarmenettel van kialakítva.
9. 9. Az 1. igénypont szerinti csavar, azzal jellemezve, hogy a szár (2) menetes szakasza (5) önmetsző csavarmenettel van kialakítva.
10. 10. A 8. vagy 9. igénypont szerinti csavar, azzal jellemezve, hogy a szár (2) menetes szakasza (5) egyvastagságúként, például háromlebenyűként van kiképezve.
11. 11. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti csavar, azzal jellemezve, hogy a kiszélesedő szakasz (6) trombitaszerűen van kialakítva.
12. 12. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti csavar, azzaljellemezve, hogy a kiszélesedő szakasz (6) kehelyszerűen van kialakítva.
13. 13. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti csavar, azzal jellemezve, hogy a kiszélesedő szakasz (6) csonkakúpszerűen van kialakítva.

    HU 222 313 Bl
14. 14. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti csavar, azzal jellemezve, hogy a becsavarozókészülék számára előirányzott befogási szakasz közvetlenül belső csatlakozórészként (20) van kialakítva a szár (2) kiszélesedő szakaszában (6). 5
15. 15. Az 1-14. igénypontok bármelyike szerinti csavar, azzal jellemezve, hogy a kiszélesedő szakasz (6) a felületén kiemelkedésekkel és/vagy bemélyedésekkel, bordákkal (31), barázdákkal, recézetekkel vagy hasonlókkal van ellátva.