HU221311B1 - Perfluoroalkyl tripeptides inhibitors of elastase, pharmaceutical compositions comprising thereof and their use - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya az (I) általános képletű vegyületek, ahol aképletben P3 jelentése Ala, bAla, Leu, Ile, Val, Nva, bVal vagy Nle;P2 jelentése Pro, Pip, Aze vagy Pro(4–OH); R1 jelentése Ala, Leu, Ile,Val Nva vagy bVal oldallánc; X’ jelentése –CF2CF2CF3 vagy–CF2CF2CF2CF3; K jelentése 3-piridil-propanoil-csoport; hidrátjai,optikai izomerjei és gyógyászatilag alkalmazható sói, valamint (IV)általános képletű vegyületek, ahol a képletben P3 jelentése Ala, bAla,Leu, Ile, Val, Nva, bVal vagy Nle; P2 jelentése Pro; P1 jelentése Ala,Val, Nva, bVal, Leu, Ile vagy Nle; és hidrátjai, optikai izomerjei ésgyógyászatilag elfogadható sói. A találmány szerinti vegyületekelasztázgátló, különösen humán neutrofil elasztázgátló hatássalrendelkeznek, így felhasználhatók gyógyszerkészítmények előállítására. ŕ

Description

A találmány elasztázgátló (I) és (IV) általános képletű vegyületekre, különösen humán neutrofil elasztázvegyületekre vonatkozik, melyek számos gyógyászati célra alkalmazhatók. A találmány magában foglalja még ezen inhibitoroknak gyógyszerkészítmények előállítására történő alkalmazását és a gyógyszerkészítményt.

A humán neutrofil elasztáz a kötőszövet pusztulási folyamatában vesz részt, mely folyamat számos gyulladásos megbetegedéssel kapcsolatos, így a krónikus bronchitisszel, a cisztikus fibrózissal és a reumás artritisszel [I L. Malech és J. I. Gallin, New Engl. J. Med., 377(11), 687 (1987)]. Az elasztáz széles skálájú proteolitikus aktivitást mutat a kötőszövet makromolekuláival szemben, beleértve ebbe az elasztint, a fibronektint, a kollagént és a proteoglikánt. Az elasztáz enzim jelenléte ilyen típusú patológiás eltérésekre utal.

A normál plazma nagyszámú proteázinhibitort tartalmaz, melyek számos olyan enzimet szabályoznak, melyek a kötőszövet gyulladásáért és egyensúlyának felbomlásáért felelősek. így például az α-1-proteinázgátló (a-1-Pl) szerinproteáz-inhibitor, mely az elasztáz aktivitását blokkolja. Az α-1-ΡΙ különleges jelentőséggel bír, mivel kevesebb mint 15%-kal csökken a plazma szintje a normál állapothoz viszonyítva az emfizémia korai kifejlődése esetében. A plazmaeredetű proteázgátlók szekréciós folyadékot, beleértve a bronchikumokat, az orrváladékot, a cerviális mukuszt és a szeminális folyadékot endogén proteázgátlókat, úgynevezett leukoproteáz-inhibitort (SLPI) tartalmaznak, melyek az elasztázt inaktiválhatják és feltételezik, hogy ennek fontos szerepe van az epithelium integritásának fenntartásában gyulladásos sejtproteázok jelenlétében. Bizonyos patológiás állapotokban az a-1Pl és az SLPI neutrofil oxidatív mechanizmusokkal inaktiválódnak és ily módon a neutrofil proteázok lényegében gátlásmentes tényezővel működnek. így például a bronchiális folyadékok a felnőttkori respirációs distressz-szindrómát mutató betegekben (ARDS) aktív elasztázt és α-1-PI-t tartalmaznak, melyek oxidációban inaktiválódnak.

Az oxidatív mechanizmuson túlmenően a neutrofilek nem oxidációs mechanizmust is működtetnek az antiproteázok gátlásának létrehozására. A krónikus granulomás megbetegedésekben szenvedő beteg neutrofíliái alkalmasak az endothéliás sejtmátrix lebontására α-1-PI-felesleg jelenlétében. In vitro kísérletekkel bizonyítható, hogy a stimulált neutrofiliák oly módon kötődnek szubsztrátjaikhoz, hogy a szérium antiproteázok gyakorlatilag kizáródnak a sejtszubsztrát mikrokömyezetből. A nagyszámú neutrofília beáramlása valamely gyulladásos helyre azt eredményezi, hogy a szövet sérül, mivel ebben a régióban proteolízis történik.

Vizsgálataink során azt találtuk, hogy az elasztáz egyike a primer neutrofil proteázoknak, melyek a porcanyag degradációjáért felelősek, mely képességet a neutrofil lizát, a tisztított elasztáz és a stimulált neutrofiliák proteoglikan porcanyagcsökkenésének mértéke mutat. Azt találtuk továbbá, hogy a korábban felfedezett peptidszármazékok elasztázinhibitorként alkalmazhatók, felhasználva farmakológiai aktivitásukat, így például a peptidszármazékok elasztázinhibitorként alkalmazhatók, olyan peptidekben, ahol a terminális karbonilcsoportot valamely pentafluor-etil-karbonil (-C(O)C₂F₅)-csoporttal helyettesítik, és amelyben az N-terminális aminosav számos heterociklust tartalmazó csoporttal védett, így például valamely 4-morfolin-karbonil-csoporttal, mint azt a 0529568 számú európai szabadalmi bejelentés ismerteti. Munkánk során perfluoralkil-karbonil-tripeptideket állítottunk elő, melyek elasztázgátló vegyületek egy csoportját alkotják.

A találmány tárgya egyrészt új (I) általános képletű vegyületek, hidrátjaik, optikai izomerjeik és gyógyászatilag elfogadható sóik, ahol az (I) általános képletben P₃ jelentése Ala, bAla, Leu, Ile, Val, Nva, bVal vagy

Nle;

P₂ jelentése Pro, Pip, Azé vagy Pro(4-OH);

R[ jelentése Ala, Leu, Ile, Val, Nva vagy bVal oldallánc;

X’ jelentése -CF₂CF₂CF₃ vagy -CF₂CF₂CF₂CF₃;

K jelentése (a) képletű piridil-propanoil-csoport.

A gyulladásgátló hatású (I) általános képletű vegyületek köszvény, reumás artritisz és más gyulladásos megbetegedések kezelésére használhatók, így például felnőtt respiráció distressz-szindrómában, szeptikémiában, disszeminált intravaszkuláris koagulációban, cisztikus fibrózisban, krónikus bronchitiszben, krónikus obstruktív pulmonáris megbetegedésben, bélgyulladásban, különösen ulceratív colitisben, vagy Crohnmegbetegedésben, és az emfizéma kezelésében használhatók.

A találmány tárgya továbbá (IV) általános képletű új vegyületek, hidrátjaik, optikai izomerjeik és gyógyászatilag elfogadható sóik, ahol a (IV) általános képletben

P₃ jelentése Ala, bAla, Leu, Ile, Val, Nva, bVal vagy

Nle;

P₂ jelentése Pro;

P₍ jelentése Ala, Val, Nva, bVal, Leu, Ile vagy Nle; és hidrátjai, optikai izomerjei és gyógyászatilag elfogadható sói.

A találmány vonatkozik még az (I) és (IV) képletű vegyületek gyógyszerkészítmények előállításában történő alkalmazására.

Az (I) és (IV) általános képletű vegyületek optikai izomerjei olyan vegyületek, melyekben a P₂ és P₃ szubsztituens egy vagy több α-aminocsoportja nem természetes konfigurációjú (amennyiben létezik természetes konfiguráció). Előnyös, ha a találmány szerinti vegyület nem izomer formában van, különösen előnyös, ha a peptidamin kötés nem modifikált, de amennyiben a kötés modifikált, előnyös az izoszter modifikációt minimumon tartani.

Az (I) és (IV) általános képletű vegyületek gyógyászatilag elfogadható sókat képezhetnek valamely nem toxikus szerves vagy szervetlen savval. A szervetlen savak például a sósav, a hidrogén-bromid, a kénsav és a foszforsav, továbbá a savak fémsói, így a nátrium-monohidrogén-ortofoszfát és a kálium-hidrogén-szulfát. A szerves sóképzésű savak mono-, di- és trikarbonsa2

HU 221 311 Bl vak lehetnek. Ilyen savak például az ecetsav, a glikolsav, a tejsav, a piroszőlősav, a malonsav, a borostyánkősav, a glutársav, a fumársav, az almasav, a borkősav, a citromsav, az aszkorbinsav, a maleinsav, a hidroxi-maleinsav, a benzoesav, a hidroxi-benzoesav, a fenil-ecetsav, a fahéjsav, a szalicilsav, a 2-fenoxi-benzoesav és a szulfonsavak, mint például a metánszulfonsav és a 2-hidroxi-etán-szulfonsav.

Mindegyik α-aminosavnak jellegzetes R csoportja van, mely R csoport oldallánc vagy csoport, amely az α-aminosav a szénatomjához kapcsolódik. Például az alanin R csoport oldallánca metilcsoport, valin esetében ugyanez izopropilcsoport. (Ennek megfelelően az R, csoport azonos az R csoporttal mindegyik tárgyalt α-aminosav esetében). Az α-aminosavakat és specifikus R csoportjait vagy oldalláncait az A. L. Lehninger’s Biochemistry [Lehninger A. L., Biochemistry, 2^nd Edition, chapter 4, „The Aminoacid Building Blocks of Proteins”, pp. 71 (1978)] írja le.

A természetes aminosavak a glicin kivételével királis szénatomot tartalmaznak. Hacsak másképp nem jelezzük, a találmány szerinti előnyös vegyületek R-konfigurációjú optikailag aktív aminosavak, azonban úgy találtuk az (I) és (IV) képletű aminosavak akár D- akár L-konfigurációjúak vagy ezen izomerek keverékei lehetnek, beleértve a racém keverékeket is. Az a-aminosavak rövidítéseit az 1. táblázat mutatja.

1. táblázat

Aminosav	Szimbólum
Alanin	Ala
Izoleucin	Ile
Leucin	Leu
Prolin	Pro
Valin	Val
Norvalin	Nva
Norleucin	Nle
béta-Alanin	bAla
béta-Valin	bVal

Az alábbiakban megadjuk az α-aminosavak szerkezetét és nevét.

Azetidin-2-karbonsav (3 ’) képlet Azé

Pipekolinsav (4’) képlet Pip

4-hidroxi-prolin (5’) képlet Pro(4-OH)

A szerkezetileg megfelelő vegyületek közül bizonyos csoportok és konfigurációk előnyösek. Az (I) általános képletű előnyös vegyületek az alábbi csoportokat foglalják magukban.

Előnyös (I) általános képletű vegyületek azok, melyekben a P₃ szubsztituens jelentése Ile, Val vagy Ala. Különösen előnyösek azok az (I) általános képletű vegyületek, melyeknek képletében P₃ jelentése Val.

Előnyösek azok az (I) általános képletű vegyületek, melyeknek képletében P₂ jelentése Pro.

Előnyösek azok az (I) általános képletű vegyületek is, melyeknek képletében Rj jelentése -CH(CH₃)₂ vagy -CH₂CH₂CH₃, mivel az α-aminosavak (Val és Nva) jellegzetes „R csoportok”. Különösen előnyösek azok az (I) általános képletű vegyületek, melyeknek képletében Rj jelentése -CH(CH₃)₂.

A (IV) általános képletű előnyös vegyületek az alábbi csoportokat foglalják magukban.

Előnyösek azok a (IV) általános képletű vegyületek, melyeknek képletében P₃ jelentése Ile, Val vagy Ala. Különösen előnyösek azok a (IV) általános képletű vegyületek, melyeknek képletében P₃ jelentése Val.

Különösen előnyösek azok a (IV) általános képletű vegyületek, melyeknek képletében P, jelentése Val vagy Nva.

A (IV) általános képletű vegyületek közül kiemelt vegyület például az N-[3-(3-piridil)-propanoil]-L-valilN’-[3,3,4,4,4-pentafluor-l -(l-metil-etil)-2-oxo-butil]L-prolinamid.

Az (I) és (IV) képletű találmány szerinti vegyületek általában standard kémiai reakciók felhasználásával önmagában ismert módon állíthatók elő, mint azt az A reakcióvázlat ismerteti.

A reakcióvázlat

H₂N-CH(R₁)-C(=O)-X (1)

P₂, K-P₃ kapcsolás

K-P₃-P₂.NH-CH(R₁)-C(=O)-X (2. szekvencia) (I) és (IV) (4. szekvencia)

A P₂ és K-P₃ csoportok az (1) szerkezetű aminosavszármazék szabad aminocsoportjához kapcsolódhatnak. Megjegyezzük, hogy az (1) szerkezet olyan vegyületet képvisel, ahol a P[ csoportban X jelentése -CF₃ vagy valamely fenti X’ csoport. A P₂ és K-P₃ csoport a védőcsoportot nem tartalmazó szabad aminovegyülethez kapcsolható önmagában ismert peptidkötési eljárásokat alkalmazva. A P_b P₂ és K-P₃ csoportok továbbá bármely sorrendben együttesen kapcsolva alakíthatják ki a végső K-P₃-P₂-Pj-X szerkezetet. Például a K-P₃ csoport a P^P^X csoporthoz kapcsolódik; vagy a K-P₃ csoport a P₂ csoporthoz kapcsolódik, majd a C-terminálisan védett Pj csoporthoz és a C-terminális védőcsoport X csoporttá alakítható.

Általában a peptideket oly módon alakítjuk ki, hogy az N-terminális csoport α-aminocsoportját hasítjuk és kötjük a következő alkalmas N-védett aminosavhoz önmagában ismert módon peptidkötést kialakítva. Ez a hasítás és kapcsolási eljárás addig ismétlődik, míg a kívánt szekvenciát kialakítjuk. A kapcsolási eljárást az A reakcióvázlatban ismertetett módon a részt vevő aminosavakból lépésenként alakítjuk ki vagy a két különböző aminosavcsoportot kondenzáljuk vagy a két folyamatot egyesítjük vagy szilárd fázisú peptidszintézist alkal3

HU 221 311 Β1 mázunk, melyet eredetileg a J. Am. Chem. Soc. 1963, 85, 2149-2154 irodalmi helyen Merrifield publikált. A peptideljárást a jelen leírásba beépítettük. Ha a szilárd fázisú szintézist alkalmazzuk, a C-terminális karbonsavat oldhatatlan vivőanyaghoz kapcsoljuk (általában polisztirénhez). Ez az oldhatatlan vivőanyag valamely olyan csoportot tartalmaz, mely az aldehidcsoporttal reagálva olyan kötést képez, amely a lánchosszabbítás során stabil, de később könnyen hasad. Ilyen anyagok például: a klór- vagy bróm-metil-gyanta, a hidroxi-metil-gyanta, az amino-metil-gyanta. Számos ilyen gyanta a kereskedelemben hozzáférhető és a kívánt C-terminális aminocsoporttal könnyen beépíthető.

Más élj árás változat szerint a találmány szerinti vegyületek automata peptidszintetizátor-készüléket alkalmazva is előállíthatok. A peptidszintéziseket a Steward és Young „Solid Phase Peptide Synthesis”, 2nd ed., Pierce Chemical Co., Rockford, IL (1984); Gross, Meienhofer, Udenfriend, Eds., „The Peptides: Analysis, Synthesis, Biology”, Vol. 1, 2, 3, 5 and 9, Academic Press, New York, 1980-1987; Bodanszky, „Peptide Chemistry: A Practical Textbook”, SpringerVerlag, New York (1988); és Bodanszky, et al., „The Practice of Peptide Synthesis”, Springer-Verlag, New York (1984) irodalmi helyek ismertetik, melyeket a jelen leírásba beépítettünk.

Két aminosav kapcsolása, valamely aminosav és egy peptid, vagy két peptidffagmens kapcsolása ismert kapcsolási eljárásokkal, így például az azidmódszerrel hajtható végre. További módszerek a karbon/karbonsavanhidrid (izobutil-klór-formiát) módszer, a karbodiimid (diciklohexil-karbodiimid, diizopropil-karbodiimid vagy vízoldható karbodiimid) módszer, az aktív észter (p-nitro-fenil-észter, n-hidroxi-szukcinimido-észter) módszer, a Woodward reagens K módszer, a karbonil-diimidazol-módszer, a foszforreagenses módszer, így a BoP-Cl-módszer vagy az oxidációs-redukciós eljárások. Számos ilyen eljárás (különösen a karbodiimidmódszer) úgy hajtható végre, hogy 1-hidroxi-benzotriazolt, N-hidroxi-szukcinimidet, dimetil-amino-piridint vagy hasonló vegyületeket alkalmazunk. Ezek a kapcsolási reakciók akár oldatban (folyékony fázisban), akár szilárd fázisban hajthatók végre.

Az építőelem-aminosavak funkciós csoportjait általában a kapcsolási reakció alatt védeni kell a nem kívánt kötések képződésének elkerülésére. Az alkalmazható védőcsoportokat a Greene, „Protective Groups in Organic Chemistry”, John Wiley & Sons, New York (1981) és „The Peptides: Analysis, Synthesis, Biology”, Vol. 3, Academic Press, New York (1981) sorolja fel, mely leírásokat a jelen leírásba beépítettünk.

A C-terminális csoportok α-karboxilcsoportjait általában, de nem szükségszerűen védjük valamely észter kialakításával, melyet hasítva az alkalmas savat kapjuk. Ilyen védőcsoportok például: 1) az alkil-észterek, így a metil- és t-butil-észter; 2) az aril-észterek, így a benzilvagy helyettesített benzil-észterek; vagy 3) olyan észterek, melyek enyhe bázisos kezeléssel hasíthatok vagy enyhe reduktív módszerekkel hasíthatok, például a triklór-etil-észter vagy a fenacil-észter.

Mindegyik aminosav α-aminocsoportja a növekvő peptidlánchoz köthető, de az eljárás során védeni kell. Számos védőcsoport ismert a szakirodalomban. Ilyen csoportok például: 1) az acil típusúak, mint a formilcsoport, a trifluor-acetil-csoport, a ftalilcsoport és a p-toluolszulfonsav-csoport; 2) az aromás karbamát típusú csoportok, mint például a benzil-oxi-karbonil-csoport (Cbz vagy Z), és a helyettesített benzil-oxi-karbonilek, az l-(p-bifenil)-l-metil-etoxi-karbonil-csoport és a 9fluorenil-metil-oxi-karbonil-csoport (Fmoc); 3) az alifás karbamát típusú csoportok, így a terc-butil-oxi-karbonil (Boc), az etoxi-karbonil-csoport, a diizopropil-metoxi-karbonil-csoport és az allil-oxi-karbonil-csoport; 4) a ciklusos karbamát típusú csoportok, így a ciklopentil-oxi-karbonil-csoport és az adamantil-oxi-karbonilcsoport; 5) az alkil típusú csoportok, így a trifenil-metil-csoport és a benzilcsoport; 6) a trialkil-szilán-csoport, így a trimetil-szilán-csoport és 7) a tioltartalmú csoportok, mint a fenil-tiol-karbonil-csoport és a ditioszukcinoil-csoport. Előnyösen használhatjuk a-amino védőcsoportként mind a Boc-, mind az Fmoc-csoportot, különösen előnyösen a Boc-csoportot. Számos aminosavszármazék, mely a peptidszintézis céljára megfelelően védett, a kereskedelemben hozzáférhető.

Az újonnan bevitt aminosavcsoportok a-amino védőcsoportjai a kapcsolás előtt a következő aminosavhoz történő kapcsolás előtt hasítandók. Ha Boccsoportot használunk, választhatunk a trifluor-ecetsavas módszer vagy a diklór-metános vagy a dioxándietéleter sósavas módszer között, vagy az etil-acetátos eljárás alkalmazását is számba vehetjük. A kapott ammóniumsót ezután semlegesítjük akár a kapcsolás előtt, vagy in situ a bázisos oldatban, így vizes pufferben vagy a tercier aminokat diklór-metánban vagy dimetilformamidban. Ha Fmoc-csoportot használunk védőcsoportként, a piperidint vagy helyettesített piperidint dimetil-formamidban használhatunk fel reagensként, de számos szekunder amin vagy vizes bázisoldat is felhasználható. A hasítást 0 °C és szobahőmérséklet közötti hőmérsékleten hajtjuk végre.

Az aminosavak funkciós oldalláncait a peptidszintézis alatt bármely fent leírt védőcsoporttal védeni kell. A szakember számára nyilvánvaló, hogy a megfelelő védőcsoportok kiválasztása ezekre a fünkciós oldalláncokra az adott aminosavtól és a peptiden jelen lévő más védőcsoportoktól függ. A megfelelő védőcsoport kiválasztása azért is jelentős, mivel annak a hasítás és a kötés alatt nem szabad leválni az a-aminocsoportról.

Ha Boc-csoportot használunk mint a-amino védőcsoportot, az alábbi oldallánc-védőcsoportokat alkalmazhatjuk: p-toluolszulfonil (tozil)-csoport, mely aminosavak amino oldalláncainak védésére használhatók, ilyen aminosavak a Lys és az Arg; a p-metil-benzil-csoport, az acetamido-metil-csoport, a benzilcsoport (Bzl) vagy a t-butil-szulfonil-csoport, mely olyan aminosavak védésére alkalmas, melyek szulfidot tartalmaznak, mint a cisztein, és a benzil (Bzl) éter olyan hidroxicsoport-tartalmú oldalláncok védésére alkalmas, mint a Ser és Thr aminosavak.

HU 221 311 Β1

Ha Fmoc-t választunk az α-amin védésére, rendszerint terc-butil-alapú védőcsoportot használunk. Például a Boc a Lizin védésére, a terc-butil-éter a szerin és a treonin védésére és a terc-butil-észter a glutamiksav védésére alkalmas.

A peptidlánc kialakításakor, illetve annak befejezésekor valamennyi védőcsoportot el kell távolítani. Ha folyadékfázisú szintézist használunk, a védőcsoportokat bármilyen olyan módon eltávolíthatjuk, melyet a védőcsoport kiválasztásánál figyelembe vettünk. Ezek az eljárások önmagukban ismertek.

Amennyiben szilárd fázisú peptidszintézist használunk, a peptidet a gyantáról rendszerint szimultán hasítjuk a védőcsoporttal. Ha Boc-védőeljárást használunk a szintézisben, előnyösen vízmentes hidrogén-fluoriddal kezelünk adalékkal együtt, így dimetil-szulfiddal, anizollal, tioanizollal, p-krezollal és a szintézist 0 °C hőmérsékleten hajtjuk végre és ilyen körülmények között hasítjuk a peptidet a gyantáról. A peptid hasítása más savas reagensekkel is történhet, így trifluor-metánszulfonsav/trifluor-ecetsav keverékkel. Ha Fmoc-védést használunk, az N-terminális Fmoc-csoportot az előzőekben leírt reagensekkel hasítjuk. Más védőcsoportok és peptidek a gyantáról oly módon hasíthatók, hogy trifluor-ecetsavat és különböző additívumokat, így anizolt stb. alkalmazunk.

Az (I) és (IV) általános képletű vegyületek más eljárás szerint standard kémiai reakciókkal önmagában ismert módon állíthatók elő, mint azt a B reakcióvázlat mutatja.

B reakcióvázlat

H₂N-CH(R,)-CH(OH)-X (2)

P₂, K-P₃ kapcsolás

K-P₃-P₂-NH-CH(R,)-CH(OH)-X (3) (5. szekvencia) v oxidáció (1. szekvencia) K-P₃-P₂-NH-CH(R,)-C(=O)-X (I) és (IV) (4. szekvencia)

A B reakcióvázlat alternatív általános szintézist mutat be az (I) és (IV) általános képletű vegyületek előállítására.

A P₂ és K-P₃ csoportot a (2) szerkezetű amino-alkohol-származék szabad aminocsoportjához kötjük az A reakcióvázlatban leírt módon és ily módon a (3) szerkezetű peptido-alkoholt kapjuk.

A (3) szerkezetű peptido-alkohol funkciós csoportját ezután önmagában ismert oxidációs technikákkal és eljárásokkal oxidáljuk, mely a szakember számára nyilvánvaló, ilyen technika a Swem-oxidáció, melynek során oxalil-kloridot vagy trifluor-ecetsavanhidridet és dimetil-szulfoxidot használunk, és így jutunk az (I) általános képletű vegyületekhez.

Az A és B reakcióvázlatban használt kiindulási anyagok a szakember számára könnyen rendelkezésre állnak. Például az (1) általános képletű aminovegyületeket - melyeknél X jelentése CF₂CF₃ - a 0503203 (1992. 09. 16.), valamint a 0410411 (1991. 01. 30.) számú európai szabadalmi bejelentésekben ismertették.

Az (1) szerkezetű vegyületek - a képletben X jelentése -CF₂CF₃ - előállítását más módon eljárva az F reakció vázlat mutatja.

A (14) szerkezetű kiindulási anyagok kereskedelemben hozzáférhetők vagy önmagában ismert módon előállíthatók. A „Pg” kifejezés a megfelelő védőcsoportra vonatkozik és a fentiekben teljes mértékben megadott.

Az F reakcióvázlat a) műveletében a (14) képletű védett aminosavat a (15) képletű hidroxamáttá transzformáljuk. Az amidálást két aminosav kötési reakciójával hajtjuk végre a (14) képletű aminosavat és n-alkil-O-alkil-hidroxil-amint használva. A standard kapcsolási reakciót a szokásos kapcsolási eljárásokat alkalmazva hajtjuk végre a fent leírt módon a két aminosav kapcsolására és ily módon a (15) képletű hidroxamátot kapjuk.

A (15) képletű védett hidroxamátot a b) műveletben a (17) vagy (18) képletű védett pentafluor-ketonná alakítjuk. Ezt a reakciót az M. R. Angelastro, J. P. Burkhart, P. Bey, N. P. Peet, Tetrahedron Letters, 33 3265-3268 (1992) irodalmi helyen leírtak szerint hajtjuk végre.

A c) műveletben a (15) képletű hidroxamátot önmagában ismert módon hasítjuk például a T. H. Green, „Protection Groups in Organic Synthesis”, John Wiley and Sons, 1981, Chapter 7 irodalmi helyen leírtak szerint és ily módon a hasított hidroxamátot kapjuk. A hasított hidroxamátot a következő megfelelő védett aminosavhoz kapcsoljuk a peptidkötés kialakításával a fentiekben ismertetett módszereket alkalmazva (A reakcióvázlat), vagy a fragmensek kondenzációjával vagy mindkét folyamat kombinációjával és így a (16) képletű megnövelt aminosavszámú pepiidhez jutunk.

A d) műveletben a (17) képletű ketont önmagában ismert módon hasítjuk. A (17) képletű hasított ketont a következő aminosavval peptidkötéssel kapcsoljuk az A reakcióvázlatban leírtak szerint, vagy a fragmentumokat kondenzáljuk vagy mindkét folyamatot kombináljuk, és így a meghosszabbított láncú (18) szerkezetű ketonhoz jutunk.

Más élj árás változat szerint a (14) képletű megfelelő N-védett aminosav-észtert [azaz a (15a) képletű PgNH-CH(Rl)C(=O)OR₂, ahol a képletben R₂ és Pg jelentése a fentiekben megadott] a (15) képletű hidroxamáttá alakítjuk. A megfelelő (14) képletű védett aminosav-észter a kereskedelemben könnyen hozzáférhető vagy a (14) képletű vegyületből könnyedén előállítható önmagában ismert módon. A b) műveletben a (15a) szerkezetű aminosav-észtert a (17) képletű Nvédett pentafluor-ketonná alakítjuk [adott esetben a (18) képletű vegyületet ugyanilyen módon állítjuk elő]

HU 221 311 Β1 a megfelelő hidroxamát kialakításakor azon eljárást alkalmazva. A c) és b) műveletek a (15) képletű hidroxamát előállításánál alkalmazott eljárással azonosak lehetnek.

Az F reakcióvázlat szerinti eljárást olyan (1) szerkezetű vegyületek előállítására is alkalmazhatjuk, melyek képletében X’ jelentése -CF₂CF₂CF₃ vagy -CF2CF2CF2CF3, oly módon, hogy a (15a) képletű aminosav-észtert valamely alkalmas perfluorozó szerrel, így 4-8 ekvivalens perfluor-propil-jodiddal vagy perfluor-butil-jodiddal reagáltatjuk, bár ekvivalens bromidot is használhatunk. Ezeket a reakciókat valamely alkalmas alkálifémbázis jelenlétében például 4 ekvivalens MeLi/LiBr jelenlétében, valamely alkalmas vízmentes oldószerben vagy oldószerkeverékben, így éterben, t-butil-éterben vagy toluolban hajtjuk végre. Alkalmas alkálifémbázisok például a t-butil-lítium, EtMgBr, PhMgBr, n-BuLi és hasonló vegyületek. A reakciót csökkentett hőmérsékleten -100 °C-0 °C hőmérsékleten, előnyösen -30 °C és -80 °C közötti hőmérsékleten végezzük, és ily módon a védett perfluor-propilamino-ketonhoz és a megfelelő védett perfluor-butilamino-ketonhoz jutunk. A c) és d) műveletekben az eljárások azonosak a (15) képletű hidroxamát előállítására alkalmazott módszerekkel.

Más eljárásváltozat szerint a (15a) képletű N-védett aminosav-észtert először hasítjuk és valamely alkalmas N-védett pepiiddel kapcsoljuk alkalmas kapcsolószer és megfelelő kapcsoló oldószer jelenlétében. A képződött (16a) képletű N-védett peptidésztert [KP₄P₃P₂NH-CH(R,)C(=O)OR₂ (16a)] ezután önmagában ismert módon perfluorozva a megfelelő hidroxamátot kapjuk. A c) és d) műveletek azonosak a (16) hidroxamát kialakításakor alkalmazott eljárásokkal.

A jelen leírásban használt „alkalmas kapcsolószer” és „alkalmas kapcsoló oldószer” kifejezések alatt valamennyi standard kapcsoló reagenst és oldószert értünk, melyeket a standard kapcsolási eljárásoknál már ismertettünk. Hasonlóan az „alkalmas hasítószer” és „alkalmas szerves oldószer” kifejezések alatt valamennyi standard hasítószert és oldószert értünk, melyet a fenti hasítási műveleteknél leírtunk. Hasonló eljárásokat ismertet a Gassman, P. 0., O’Reilly, N.J., J. Org. Chem, 1987, 52, 2481 és Portella C., Doussol, P., Dondy, B., Synthesis 1992, 995 irodalmi hely ismertet.

Az (I) általános képletű vegyületek előállítása során alkalmazott valamennyi aminosavak a kereskedelemben hozzáférhetők, mely a szakember által könnyen előállíthatok.

A következő példákban az A-B reakcióvázlat jellegzetes szintéziseit mutatjuk be. Ezeket a példákat találmányunk illusztrálására mutatjuk be anélkül, hogy igényünket azokra korlátoznánk. A leírásban használt kifejezések során „g” jelentése gramm; „mmol” jelentése millimól; „ml” jelentése milliliter; „bp” jelentése forráspont; „°C” jelentése Celsius fok; „Pa” jelentése Pascal; „pl” jelentése mikroliter; „pg” jelentése mikrogramm; pmol” jelentése mikronról; „DME” jelentése 1,2-dimetoxi-etán; „DCC” jelentése diciklohexil-karbodiimid; „h” jelentése óra; „DMF” jelentése N,N’-dimetil-formamid; „conc.” jelentése koncentráció; „NMM” jelentése N-metil-morfolin; „in vacuo” jelentése az oldószer eltávolítása csökkentett nyomáson; „GC” jelentése gázkromatográfia; „R_t” jelentése retenciós idő.

1. példa (referencia)

N-[(l,l-Dimetil-etoxi)-karbonil]-L-valil-N’-[3-metoxi-l-(l-metil-etil)-2-oxo-propil]-L-prolinamid előállítása [(19) képletű vegyület], MDL 104 259 3,1 g (0,01 mól) az Advanced ChemTechtől beszerzett N-(terc-butil-oxi-karbonil)-L-valil-L-prolin és 1,10 ml (0,01 mól) NMM 100 ml CH₂Cl₂-ben elkészített oldatához -20 °C hőmérsékleten 1,3 ml (0,01 mól) izobutil-kloroformátot adunk. 20 perc keverés után további ekvivalens 1,10 ml (0,01 mól) NMM-et adunk, majd 1,67 g (0,01 mól) (Aldrich) L-valin-metil-észterhidrokloridot adunk szilárd formában egy adagban. A reakcióelegyet -20 °C-on további 1 órán át keverjük, majd hagyjuk szobahőmérsékletre felmelegedni, Az elegyet ezután 50 ml CH₂Cl₂-vel hígítjuk és 3x50 ml HCl-dal, 2x50 ml telített NaHCO₃-mal és 1x50 ml sóoldattal mossuk. A kapott szerves fázist magnézium-szulfát felett szárítjuk és csökkentett nyomáson bepárolva a kívánt terméket kapjuk (MDL 104 259).

Tömeg: 4,27 g, kitermelés 100% fehér hab. Vékonyréteg-kromatográfia R_f 0,33 (3:1 Et₂Ohexán);

FT-IR (KBr) 3553, 3537, 3520, 3510, 3310, 2968, 2935, 2876, 1741, 1687, 1631, 1527, 1440, 1390, 1367, 1338, 1309, 1244, 1203, 1172, 1114, 1093, 1043, 1016, 962, 923, 883, 831, 754, 665, 628, 603 cm^-1;

'H-NMR (300 MHz, CDC1₃) δ 7,22 (br d, 1H, J=8,4 Hz, NH); 5,24 (br d, 1H, J=ll,0 Hz, NH); 4,62 (dd, 1H, J=8,2, 2,9 Hz, CH Val); 4,43 (app. dd, 1H, J=8,6, 5,1 Hz, CH Pro); 4,30 (dd, 1H, J=9,5, 6,4 Hz, CH Val); 3,75-3,70 és 3,63-3,59 (pr m, 2H, CH₂N); 3,7 (s, 3H, OMe); 2,36 (m, 1H, β-CH Val); 2,17-1,91 (m, 5H, CH₂CH₂ és β-CH Val); 1,43 (s, 9H, t-Bu); 1,00 (d, 3H, J=6,7 Hz, CH₃); 0,95-0,90 (m, 9H, 3 χ CH₃);

'3C-CMR δ 172,5, 172,1, 170,9, 155,8, 79,5, 77,4, 77,1, 76,9, 76,8, 76,5, 59,9, 57,5, 56,7, 52,0, 47,0,

47,6, 31,4, 31,0, 28,3, 28,3, 28,2, 27,1, 25,1, 19,5,

18,9,17,8, 17,2;

MS (CI/CH4) m/z (rel. intenzitás) 428 (MH+, 22), 372 (68), 328 (100).

Elemanalízis a C₂iH₃₇N₃O₆ képletre: számított: C: 58,99; H: 8,72; N: 9,83; mért: C: 58,68; H: 8,79; N: 9,55.

2. példa (referencia)

N-[(1,1 -Dimetil-etoxi)-karbonil]-L-valil-N ’[3,3,4,4,4-pentafluor-l-(l-metil-etil)-2-oxo-propil]-L-prolinamid előállítása [(20) képletű vegyület], MDL 102 051

3,8 g (9,0 mmol) 1. példa szerint előállított termék

-78 °C-on 100 ml Et₂O-ban elkészített oldatához

5,5 ml (48,0 mmol) kondenzált pentafluor-etil-jodidot

HU 221 311 Bl adunk. A reakcióelegyhez 28,5 ml (42,0 mmol) metil-lítium-lítium-bromid komplexet adunk oly módon, hogy a reakció belső hőmérséklete -70 °C hőmérséklet alatt maradjon. Az adagolás módja alatt az adagolás sebességét értjük. A reakcióelegyet -78 °C hőmérsékleten 0,5 órán keresztül keverjük, majd hideg hűtőbe helyezve a hűtést 5 percen keresztül folytatjuk. Az elegyet 100 ml vízbe öntjük és a vizes fázist In sósavval megsavanyítjuk. A vizes fázist további 100 ml Et₂Oval kirázzuk és az éteres extraktumokat magnéziumszulfát felett szárítjuk. Az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítva nyers sárga színű olajat kapunk, melyet azonnal oszlopkromatografálunk (4,0x25 cm oszlop, 3:1 Et₂O/hexán eluens) és ily módon a kívánt termékhez jutunk (MDL 102 051) (1,95 g tömegű) fehér hab formájában (42%).

•H-NMR (300 MHz, CDC1₃) δ 7,60 (br d, 1H, J=7,6 Hz, NH); 5,23 (br d, 1H, J=9,2 Hz, NH), 4,94 (dd, 1H, J=7,6,4,4 Hz, CH Val); 4,63 (dd, 1H, J=8,l, 2,8 Hz, CH Pro); 4,28 (dd, 1H, J=9,3,

6,5 Hz, α-CH Val); 3,81-3,69 és 3,64-3,54 (pr m, 2H, CH₂N); 2,44-1,81 (m sorozat, 6H, β-CH Val, CH₂CH₂); 1,44 (s, 9H, t-Bu); 1,02 (d, 3H, J=6,8 Hz, CH₃); 0,98 (d, 3H, J=6,8 Hz, CH₃); 0,95 (d, 3H, J=6,8 Hz, CH₃); 0,88 (d, 3H, J=6,8 Hz, CH₃);

¹⁹F-NMR5 -82,15 (s, CF₃); -121,70 és -122,70 (AB kvartét, J=296 Hz, CF₂);

MS (C1/CH₄) m/z (rel. intenzitás) 516 (MH+, 52), 460 (100),416(26).

3. példa (referencia)

N-[(l, l-Dimetil-etoxi)-karbonil]-L-valil-N [3,3,4,4,5,5,5-heptafluor-l-(l-metil-etil)-2-oxopentil]-L-prolinamid előállítása [(21) képletű vegyület], MDL 103 830

3,8 g (9,0 mmol) 1. példa szerint elkészített termék

100 ml Et₂O-ban -78 °C hőmérsékleten elkészített oldatához cseppenként, nitrogéngáz-atmoszférában 6,6 ml (48,0 mmol) perfluor-propil-jodidot (Aldrich-rézzel stabilizált) adunk. Az elegyhez ezután 28,5 ml (42,0 mmol) metil-lítium-lítium-bromid komplexet adunk olyan adagolási sebességgel, hogy a reakcióelegy belső hőmérséklete -70 °C alatt maradjon. A reakcióelegyet -78 °C hőmérsékleten 1 órán keresztül keverjük, vizes hűtőágyba helyezzük és a keverést 5 percen keresztül folytatjuk. Az elegyet 100 ml vízbe öntjük és a vizes fázist 1 n sósavval megsavanyítjuk. A vizes fázist további 100 ml Et₂O-val kirázzuk és az egyesített éteres extraktumokat magnézium-szulfát felett szárítjuk. Az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítva nyers sárga olajat kapunk, melyet azonnal oszlopkromatografálunk (4,0x25 cm oszlop, 3:1 Et₂O/hexán eluens) és ily módon a kívánt termékhez jutunk fehér hab formájában (MDL 103 830), tömeg 654 mg, kitermelés 13%.

FT-IR (KBr) 3423, 3292, 2972, 2937, 2879, 2823,

2771, 2739, 2253, 1755, 1687, 1635, 1525, 1444, 1392, 1367, 1348, 1313, 1232, 1178, 1126, 1041, 1018, 966, 922, 910, 877, 837, 798, 756, 736, 667, 650, 632, 596 cm ·;

‘H-NMR (300 MHz, CDC1₃) δ 7,63 (d, 1H, J=8,2 Hz, NH); 5,44 (d, 1H, J=9,2 Hz, NH); 5,02 (dd, 1H, J=7,8, 4,5 Hz, CH Val); 4,64 (dd, 1H, J=8,0, 3,0 Hz, CH Pro); 4,30 (dd, 1H, J=9,2, 6,8 Hz, a-CH Val); 3,80-3,74 és 3,66-3,60 (pr m, 2H, CH₂N); 2,31-1,92 (m sorozat, 6H, β-CH Val, CH₂CH₂); 1,44 (s, 9H, t-Bu); 1,02 (d, 3H, J=7,0 Hz, CH₃); 0,98 (d, 3H, J=6,9 Hz, CH₃); 0,94 (d, 3H, J=6,7 Hz, CH₃); 0,88 (d, 3H, J=6,9 Hz, CH₃);

•³H-NMR δ 193,3, 193,0, 192,7, 172,9, 171,1, 155,7, 118,7, 115,8, 111,3, 108,9, 108,6, 108,2, 105,9,

79.6, 77,3, 77,2, 76,9, 76,6, 59,7, 59,3, 56,8, 47,8,

31,4, 29,0, 28,3, 26,9, 25,1, 19,9, 19,8, 19,7, 19,5, 19,4,17,5,17,4,16,3,16,1;

•’F-NMR (376,3 MHz, CDC1₃) δ -80,91 (t, CF₃); -119,03 és -120,43 (AB kvartét, J=297 Hz, CF₂); -126,62 (s, CF₂).

MS (C1/CH₄) m/z (rel. intenzitás) 566 (MH+, 100). HRMS(C₂₃H₃₄F₇N₃O₅) (M+) számított:566,2492; talált :566,2475.

4. példa (referencia)

N-[(1,1 -Dimetil-etoxi)-karbonil(-L-valil-N [3,3,4,4,5,5,6,6,6-nonafluor-1-(1 -metil-etil-)-2oxo-hexil]-L-prolinamid előállítása [(22) képletű vegyület], MDL 105 731

3,8 g (9,0 mmol) 1. példában előállított termék

100 ml vízmentes Et₂O-ban elkészített oldatához -78 °C hőmérsékleten cseppenként nitrogéngázatmoszférában 7,6 ml [48,0 mmol (Aldrich)] perfluorjodidot adunk. Az elegyhez 28,5 ml (42,0 mmol) metillítium-lítium-bromid komplexkeveréket adunk olyan adagolási sebességgel, hogy a reakcióelegy belső hőmérséklete -70 °C alatt maradjon. A reakcióelegyet -78 °C hőmérsékleten 1 órán át keveijük, majd hűtőágyba helyezzük és a keverést 5 percen keresztül folytatjuk. Az elegyet 100 ml vízbe öntjük és a vizes fázist In sósavval megsavanyítjuk. A vizes fázist 100 ml Et₂O-val extraháljuk és az egyesített éteres fázisokat magnézium-szulfát felett szárítjuk. Az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítva nyers sárga olajat kapunk, melyet azonnal oszlopkromatografálunk (4,0x25 cm, 3:1 Et₂O/hexán eluens). Ily módon 493 mg tömegű kívánt terméket kapunk (MDL 105 731) fehér hab formájában. Kitermelés 9%.

FT-IR (KBr) 3421, 3292, 2972, 2937, 2879, 2773, 1755, 1687, 1637, 1525, 1444, 1392, 1367, 1309, 1238,1174, 1138,1093, 1043, 1016, 960, 927, 875, 848, 744, 709, 690, 667, 653, 599, 574 cm-';

••C-NMR δ 173,0,170,9,155,7, 79,7, 77,2, 77,1, 76,9,

76.6, 59,7, 59,3, 56,8, 47,8, 31,3, 28,9, 28,3, 26,7,

25,1,19,8, 19,5,17,4, 16,2.

•’F-NMR (376,2 MHz, CDC1₃) δ -81,35 (s, CF₃); -118,27 és -119,91 (AB kvartét, J=297 Hz, CF₂); -123,09 (s, CF₂); -125,97 (s, CF₂).

MS (C1/CH₄) m/z (rel. intenzitás) 616 (MH+, 68), 560 (100),516(31).

Elemanalízis a C₂₄H₃₄F₉N₃O₅ képletre: számított: C: 46,83; H: 5,57; N: 6,83; mért: C: 46,32; H: 5,65; N: 6,66.

HU 221 311 BI

H-RMS (C₂₄H₃₄F₉N₃O₅) (M+) számított:616,2433: mért: 616,2435.

5. példa (referencia)

N-L- Valil-N ’-[3,3,4,4,5,5,5-heptafluor-l-(l -metiletil)-2-oxo-pentil]-L-prolinamid előállítása [(23) képletű vegyület]

0,21 g (0,37 mmol) 3. példa szerint előállított vegyület 10 ml EtOAc-ban elkészített oldatához keverés és jeges vizes hűtés közben 4 percen keresztül HCl-gázt buborékoltatunk át. A buborékoltatás megszűnésével és a reakció szárítócsővel történő szárításával a reakcióelegy hőmérsékletét keverés közben szobahőmérsékletre engedjük felmelegedni. 1 óra elteltével a reakcióelegyet bepároljuk és szén-tetrakloridban azeotropon desztillálva magas vákuumban 185 mg tömegű (100% termelés) terméket kapunk fehér, szilárd anyag formájában.

‘H-NMR (300 MHz, CDC1₃) δ 8,29 (br s, 2H, NH₂);

7,88 (br s, IH, NH); 5,70 (m, IH, CH); 4,89 (m, IH,

CH); 4,16-3,55 (m sorozat, 4H, CH, CH, CH₂N);

2,40-1,94 (m sorozat, 5H, β-CH Val és CH₂CH₂);

1,13 (br s, 6H, 2xCH₃); 1,01 (d, 3H, J=5,8 Hz,

CH₃); 0,94 (d, 3H, J=4,8 Hz, CH₃).

¹⁹F-NMR δ -81,02 (s, CF₃); -120,11 (s, CF₂);

-126,75 (s, CF₂).

6. példa (referencia)

N-[4-(4-Morfolinil-karbonil)-benzoil]-L-valil-N'[3,3,4,4,5,5,5-heptafluor-l-(l-metil-etil)-2-oxopentil]-L-prolinamid előállítása [(24) képletű vegyület], MDL 105 495

0,13 g (0,53 mmol) 4-(4-morfolinil-karbonil)-benzoesav és 1 mg (0,004 mmol) benzil-trietil-ammónium-klorid 20 ml, 1,2-diklór-metánban kevert szuszpenziójához 0,05 ml (0,53 mmol) tionil-kloridot adunk. A reakcióelegyet visszafolyató hűtő alatti forralás hőmérsékletén tartjuk. 2,5 óra elteltével a reakcióelegyet szobahőmérsékletre hűtjük, és csökkentett nyomáson bepároljuk. A párlási maradékot ezután széntetrakloriddal azeotropként desztilláljuk és magas vákuumban világos narancssárga olajat (kvantitatív) kapunk, melyet további tisztítás nélkül használunk fel. Egy másik gömbölyűfenekű lombikban az 5. példa szerinti 185 mg (0,37 mmol) termékkel készített 10 ml CH₂Cl₂-kal készített kevert oldatát -20 °C-ra hűtjük. Ezután 0,2 ml (2,0 mmol) NMM-et adunk hozzá és azonnal 5 ml CH₂Cl₂-ben elkészített savkloridot adagolunk cseppenként olyan sebességgel, hogy a reakció belső hőmérséklete -10 °C alatt maradjon. Miután az adagolást befejeztük, a reakcióelegy hőmérsékletét szobahőmérsékletre hagyjuk emelkedni. 1,5 óra szobahőmérsékleten való tárolás után a reakcióelegyet 20 ml CH₂Cl₂-vel hígítjuk, 3 χ20 ml In sósavval, majd 2x20 ml telített nátrium-hidrogén-karbonáttal és 1 χ 20 ml sóoldattal mossuk. Az elegyet ezután magnézium-szulfát felett szárítjuk és csökkentett nyomáson történő bepárlás után 260 mg tömegű nyers kívánt terméket kapunk. A nyers fehér habot azonnal oszlopkromatografáljuk (2 x 15 cm oszlop 1:27 MeOH-CH₂Cl₂ eluens), és ily módon 162 mg tömegű kívánt terméket kapunk fehér hab formájában (MDL 105 494), termelés: 64%.

IR (KBr) 3431, 3323, 3049, 2970, 2935, 2877, 1755, 1693, 1631, 1529, 1437, 1394, 1346, 1300, 1278, 1259,1232, 1161,1118,1068, 1014, 933, 896, 862, 842, 798, 785, 740, 686, 653, 628, 596 cm-‘;

'H-NMR (300 MHz, CDC1₃) δ (d, 2H, J=8,4 Hz, aril); 7,52 (d, IH, J=8,4 Hz, NH); 7,46 (d, 2H, J=8,3 Hz, aril); 7,12 (d, IH, J=8,7 Hz, NH); 5,04 (dd, IH, J=8,2, 4,2 Hz, α-CH Val); 4,84 (dd, IH, J=8,6, 7,3 Hz, α-CH Val); 4,62 (dd, IH, J=7,9, 2,9 Hz, CH Pro); 3,94-3,37 (m, 10H, 2xNCH₂CH₂O és NCH₂ Pro); 2,29-1,97 (m sorozat, 6H, 2 χ β-CH Val és CH₂CH₂); 1,06 (d, 3H, J=6,8 Hz, CH₃); 1,01 (d, 6H, J=6,7 Hz, 2xCH₃); 0,86 (d, 3H, J=6,9 Hz, CH₃);

‘3C-NMR δ 172,2, 170,9, 159,2, 166,3, 138,5, 135,1,

127,4, 127,3, 77,4, 77,1, 76,9, 76,5, 66,7, 59,9, 59,3, 55,9, 47,9, 31,8, 29,1, 27,0, 25,1, 19,8, 19,5, 17,8,16,2.

i’F-NMR (470,2 MHz, CDC1₃) δ -80,24 (t, J=9 Hz, CF₃); -118,39 és -119,87 (dq, J = 295,9 Hz, COCF₂); -125,99 (AB m, CF₂).

MS (C1/CH₄) m/z (rel. intenzitás) 683 (MH+, 59), 367 (100).

Elemanalízis a C₃₀H₃₇F₇N₄O₆.l,3 H₂O képletre: számított: C: 51,01; H: 5,65;N: 7,95; mért: C: 51,34; H: 5,27; N: 7,87.

7. példa (referencia)

Boc-Val-CFyCF, előállítása [(25) képletű vegyület], MDL 101 286

2,27 g (9,81 mmol) Boc-Val-OCH₃ 14 ml Et₂O és

11,3 ml PhMe-lal elkészített oldatát -50 °C hőmérsékletre hűtjük és 3,7 ml (31,1 mmol, 3,2 ekv.) CF₃CF₂1vel kezeljük, majd az elegyet tovább hűtjük -60 °C hőmérsékletre és cseppenként metil-lítium-lítium-bromid komplexszel kezeljük (55 perc, -60 °C-(-50) °C,

1,5 mól 20 ml Et₂O oldószerben, 30 mmol, 3,1 ekv.). A kapott reakcióelegyet 1 órán keresztül keverjük, majd cseppenként 20 percen keresztül -50 °C-nál alacsonyabb hőmérsékleten izopropanollal kezeljük. 30 perc keverés után a reakcióelegyet 0 °C-ra hagyjuk melegedni, majd 60 ml térfogatú 1 mol/l-es KHSO₄-be öntjük. A fázisokat elválasztjuk és a vizes bázist 1 χ 50 ml Et₂O-ban extraháljuk. A szerves fázisokat egyesítjük és magnézium-szulfát felett szárítjuk, szűrjük és a szűrletet csökkentett nyomáson (szobahőmérséklet, 2399,4 Pa) fehér, szilárd anyagot kapunk. A nyersterméket, mely a kívánt termék és a kiindulási anyag 3:1 arányát tartalmazza más szennyezés nélkül, (>1%) görbe alatti terület (GC). A nyers fehér, szilárd terméket szilícium-dioxidon kromatografáljuk (40 g 3x6,5 cm; 400 ml hexán), majd 10% etil-alkohol/hexán oldattal eluálunk, és ily módon 2,22 g kívánt terméket kapunk 70%-os kitermeléssel. Ezt a szilárd anyagot 40 ml hexánból átkristályosítjuk refluxálás, majd 0 °Cra történő hűtés után, és ily módon 1,62 g tömegű kívánt tiszta terméket kapunk 57% kitermeléssel (MDL 101 286). (Az anyalúg visszamaradó anyagot tartal8

HU 221 311 Β1 máz.) Rf=0,77 20%-os etil-acetát/hexán rendszerben; olvadáspont: 69-70 °C.

•H-NMR (CDClj) 5,0 (m, 1H); 4,8 (m, 1H); 2,3 (m, 1H); 1,44 (s, 9H); 1,1 (d, 3H, J=6,8 Hz); 0,84 (d, 3H, J=6,9 Hz).

¹⁹F-NMR (CDClj) -82,1 (s); -121,4 (d, J=297 Hz); -122,8 (d, J=297 Hz).

IR (CDC1₃) vmax 3443, 2976, 1753, 1716, 1500, 1369, 1234,1197,1163 cm-i;

UV (MeOH) Zmax 225 nm (ε=754);

CIMS (CH₄) m/e (relatív intenzitás %) 320 (M+H+100).

Elemanalízis a C₁₂H_]8NO₃F₅ képletre: számított: C: 45,14; H: 5,68; N: 4,39; mért: C: 45,28; H: 5,71; N: 4,26.

8. példa (referencia)

Alternatív eljárás Boc- Val-CF₂CF₃ előállítására [(25) képletű vegyület], MDL 101 286

8,0 g (1,11 mól) Boc-Val-N-metil-O-metil-hidroxámsav és 4,7 liter vízmentes Et₂O elegyét 12 literes háromnyakú lombikba helyezzük, mely keverővei, hőmérővel, szárazjég-kondenzátorral, gázdiszperziós csővel és folyamatos nitrogéngáz-áramlást biztosító csővel felszerelt. A kapott oldatot -60 °C-(-65) °C hőmérsékletre hűtjük. 885,2 g (3,60 mól) C₂F₅l-t adagolunk egyszerre a gázdiszperziós csövön keresztül körülbelül 30 perc alatt a Boc-Val-N-metil-O-metil-hidroxámsavhoz, amíg a hőmérséklet -54 °C között marad. A gázadagolás befejeződése után azonnal 2,93 liter

1,5 mol/l-es CH₃Li:LiBr-t adunk 3,59 mól Et₂O-ban oly módon, hogy 1 óra alatt a reakcióelegy hőmérséklete -52 °C-(-58) °C között maradjon. A kivált csapadékhoz ezután az előbbi térfogathoz viszonyítva 1/3-nyi mennyiségű CH₃LiLiBr-t adunk és az adagolás befejezésekor tiszta oldatot nyerünk. A kapott oldatot -52 °C-(-58) °C hőmérséklet között 1 órán át keverjük. A reakciót GC-módszerrel monitorozzuk (MDL 101 286 Rt=l,3 perc, Boc-Val-N-metil-O-metil-hidroxámsav R_t=l,51 perc) és 7,2% Boc-Val-N-metil-Ometil-hidroxámsav-tartalmat találtunk. Ezután 250 ml (3,47 mól) acetont adunk 15 perc alatt az elegyhez oly módon, hogy a hőmérséklet -52 °C-(-(58) °C között maradjon és a kapott elegyet 10 percen keresztül keverjük. Az elegyet 22 literes lombikba öntjük, mely 0,75 mól (4,7 liter) KHSO₄-et tartalmaz és az így kapott elegyet 0 °C hőmérsékletre hűtjük. A szerves fázist 500 g magnézium-szulfát felett szárítjuk és a szárítószert kiszűtjük. A szűrletet 40 °C/13330 Pa nyomáson bepároljuk és 409 g félszilárd terméket kapunk. A nyersterméket 1,2 liter hexánban oldjuk 45 °C hőmérsékleten és lassan 30 perc alatt -25 °C-(-30) °C hőmérsékletre hűtjük. A szilárd fehér kristályokat kiszűrjük és 250 ml hexánnal mossuk -30 °C hőmérsékleten. A kapott MDL 101 286-ot csökkentett nyomáson szárítjuk (25 “C/13330 Pa) és ily módon 176,7 g tömegű terméket kapunk. A szűrletet 35 °C/1333O Pa nyomáson bepároljuk és a párlási maradék tömege 153,5 g. Az anyagot Kugelrohr desztillálókészülékbe helyezzük és a desztillálást 40 °C/79,98 Pa nyomáson végezzük. A szedőket cseréljük és összesen 10,5 g nyers MDL 101 286-ot gyűjtünk össze 40 °C-60 °C hőmérsékleten 79,98 Pa nyomáson. A nyersterméket 500 ml hexánban 50 °C hőmérsékleten feloldjuk. A kapott oldatot -30 °C hőmérsékletre hűtjük. A szilárd kristályokat kiszűrjük és 100 ml hideg (-30 °C) hexánnal mossuk. A terméket csökkentett nyomáson 25 “C/13330 Pa szárítva másik 68,0 g tömegű MDL 101 286-ot kapunk 244,7 g össztömegben (70% kitermelés). Az anyag tisztasága 99,9% (GC). Elemanalízis a C₁₂H₁₈F₅NO₃ képletre (319.28):

számított: C: 45,14; H: 5,68; N: 4,39;

mért: C: 45,30,45,49; H: 5,50, 5,58; N: 4,26,

4,35

9. példa

N-[3-(3-Piridil)-propanoil]-L-valil-N-[3,3,4,4,4pentafluor-l-(l-metil-etil)-2-oxo-butil]-L-prolinamid előállítása [(27) képletű vegyület]

a) H-Val-CF₂CF^.hidroklorid előállítása

350 mg (1,1 mmol) Boc-Val-CF₂CF₃-at 0 °C hőmérsékleten 50 ml etil-acetátban oldunk. Az oldaton keverés közben 30 percen át 5 percen keresztül hidrogénklorid-gázt vezetünk át. Az oldószer csökkentett nyomáson eltávolítva a cím szerinti vegyületet kapjuk.

b) Boc-Val-Pro-Val-CF₂CF₃ előállítása

314 mg (1,0 mmol) Boc-Val-Pro-OH-t 4 ml metilén-kloridban oldunk és az oldathoz 252 g (2,5 mmol) N-metil-morfolint adunk. Az oldat hőmérsékletét -22 °C-ra állítjuk be és 136 mg (1,0 mmol) izobutilkloroformátot adagolunk. Az oldatot 20 percen keresztül keverjük és további 1,1 mmol H-Val-CF₂CF₃.hidrokloridot adagolunk. Az elegyet 1 órán keresztül -22 °C hőmérsékleten keverjük, majd az elegy hőmérsékletét szobahőmérsékletre hagyjuk emelkedni 3 órán keresztül. Az oldatot szilikagéloszlopon kromatografáljuk 40% etil-acetát/hexán eluenst alkalmazva, és ily módon 405 mg tömegű cím szerinti vegyületet kapunk.

c) H-Val-Pro-Val-CF₂CF₃.hidroklorid előállítása

385 mg (0,74 mmol) Boc-Val-Pro-Val[CF₂CF₃]-t ml etil-acetátban oldunk 0 °C hőmérsékleten történő hűtés közben. Az oldatot 5 percen keresztül hidrogénklorid-gázzal kezeljük és 30 percen keresztül keverjük. Az oldószer csökkentett nyomáson történő eltávolítása után 334 mg tömegű cím szerinti vegyületet kapunk.

d) N-[3-(3-piridil)-propanoil]-L-valil-N-[3,3,4,4,4pentafluor-l-(l-metil-etil)-2-oxo-butil]-O-prolinamid előállítása

174 mg (1,15 mmol) 3-(3-piridil)-propionsavat [Walker, F. A. és munkatársai, J. Amer. Chem. Soc., 102, 5530-5538 (1980)] 15 ml metilén-kloridban oldunk. Az oldathoz 0,38 ml (3,45 mmol) N-metil-morfolint és 0,32 ml (2,30 mmol) trietil-amint adunk és hűtés után tiszta, színtelen oldatot kapunk -18 °C hőmérsékleten. Ezután 0,15 ml (1,15 mmol) izobutilkloroformátot adagolunk keverés közben 20 perc alatt. Ezután egymás után 0,13 ml (1,15 mmol) N-metil-morfolint és 520 ml (1,15 mmol) H-Val-Pro-ValCF₂CF₃.hidrokloridot adunk -20 °C hőmérsékleten keverés közben 1 óra alatt. A reakcióelegy hőmérsékletét szobahőmérsékletre emeljük, az elegyet további 35 ml

HU 221 311 Β1 diklór-metánnal hígítjuk és egymás után 3x20 ml In sósavval, 2x20 ml telített nátrium-hidrogén-karbonáttal és 1x20 ml sóoldattal mossuk. A nyersterméket szárítjuk és bepároljuk. A nyersterméket oszlopkromatográfiásan tisztítjuk (75:25 aceton: etil-acetát) és ily módon fehér, szilárd hab formájában 470 mg tömegű cím szerinti vegyületet kapunk (kitermelés 74%). Vékonyréteg-kromatográfia R_f 0,42 (3:1 aceton:etilacetát);

•H-NMR δ 8,49 (br s, 1H, aril); 8,45 (br d, 1H, J=4,2 Hz, aril); 7,84 (br d, 1/4H, J=7,7 Hz, NH); 7,53 (dt, 1H, J=7,8, 1,7 Hz, aril); 7,50 (br d, 3/4H, NH), 7,21 (dd, 1H, J=7,7, 4,8 Hz, aril); 6,31 (br d, 3/4H, J=8,9 Hz, NH), 6,24 (br d, 1/4H, J=8,9 Hz, NH); 5,02-4,92 (m, 1H, CH); 4,67 (dd, 1/4H, J-8,1, 2,1 Hz, a-CH Pro); 4,63-4,55 (m, 3/4H, aCH Pro és a-CH Val); 3,87-3,72 és 3,70-3,55 (pr m, 2H, CH₂N); 3,07-2,87 és 2,63-2,50 (pr m, 4H, aril CH₂CH₂CO); 2,50-1,80 (m, 6H, 2χβ-ΟΗ és CH₂CH₂); 1,12-0,79 (d sorozat, 12H, 4xCH₃).

•’F-NMR δ-82,13 (s, CF₃, főizomer); -82,17 (s, CF₃, alizomer); -121,53 és -122,71 (AB kvartét, J=295 Hz, CF₂, alizomer); -121,59 és -122,61 (AB kvartét, J=295 Hz, CF₂ főizomer).

MS (El) m/z (relatív intenzitás) 548 (M + , 4), 401 (6), 233 (65), 205 (100), 134 (45), 106 (35), 70 (77).

10. példa

N-[3-(3-Piridil)-propanoil]-L-valil-N[3,3,4,4,5,5,5-heptafluor-l-(l -metil-etil)-2-oxopentil]-L-prolinamid előállítása [(28) képletű vegyület]

a) Boc-Val-Pro-Val-OCH₃ előállítása

1,30 (0,010 mól) izobutil-kloroformátot 3,1 g (0,01 mól, Advanced ChemTech) Boc-Val-Pro-OH 100 ml diklór-metánban elkészített oldatához adunk -20 °C hőmérsékleten 20 perc alatt keverés közben. Ezután 1,10 ml (0,01 mól) további ekvivalens N-metilmorfolint adagolunk, majd 1,67 g (80,01 mól, Aldrich) L-valin-metil-észter-hidrokloridot adagolunk, annak szilárd formájában. A reakcióelegyet -20 °C hőmérsékleten további 1 órán át keverjük és engedjük szobahőmérsékletre melegedni. 50 ml további diklór-metánnal hígítunk és egymás után 3 χ 50 ml In sósavval, 2 χ 50 ml telített nátrium-hidrogén-karbonáttal és 1 χ 50 ml sóoldattal mosunk. A kapott szerves fázist magnézium-szulfát felett szárítjuk és csökkentett nyomáson történő bepárlás után a cím szerinti vegyületet kapjuk fehér hab formájában (tömeg: 4,27 g, kitermelés: 100%).

Vékonyréteg-kromatográfia R_f 0,33 (3,1 Et₂O-hexán); FT-IR (KBr) 3553, 3537, 3520, 3510, 3310, 2968,

2935, 2876, 1741, 1687, 1631, 1527, 1440, 1390, 1367, 1338, 1309, 1244, 1203, 1172, 1114, 1093, 1043, 1016, 962, 923, 883„ 831, 754, 831, 754, 665, 628, 603 cm-·;

‘H-NMR (300 MHz, CDC1₃) δ 7,22 (br d, 1H, J = 8,4 Hz, NH); 5,24 (br d, 1H, J= 11,0 Hz, NH); 4,62 (dd, 1H, J=8,2, 2,9 Hz, CH Val); 4,43 (app. dd, 1H, J=8,6, 5,1 Hz, CH Pro); 4,30 (dd, 1H, j=9,5, 6,4 Hz, CH Val); 3,75-3,70 és 3,63-3,59 (pr m, 2H, CH₂N); 3,7 (s, 3H, OMe); 2,36 (m, 1H, β-CH Val); 2,17-1,91 (m, 5H, CH₂CH₂ és β-CH Val); 1,43 (s, 9H, t-Bu), 1,00 (d, 3H, J=6,7 Hz, CH₃); 0,95-0,90 (m, 9H, 3 χ CH₃).

•³C-CMR δ 172,5, 172,1, 170,9, 155,8, 79,5, 77,4,

77,1, 76,9, 76,8, 76,5, 59,9, 57,5, 56,7, 52,0, 47,6,

31.4, 31,0, 28,3, 28,2, 27,1, 25,1, 19,5, 18,9, 17,8,

17,3;

MS (C1/CH₄) m/z (relatív intenzitás) 428 (MH+, 22),

372 (68), 328 (100).

Elemanalízis a C₂₁H₃₇N₃O₆ képlet alapján: számított: C: 58,99; H: 8,72; N: 9,83; mért: C: 58,68; H: 8,79; N: 9,55.

b) Boc-Val-Pro-Val-CF₂CF₂CF₃ előállítása

6,6 ml (48,0 mmol, Aldrich-rézzel stabilizálva) perfluor-propil-jodidot cseppenként nitrogéngázatmoszférában 3,8 g (9,0 mmol) 100 ml vízmentes dietil-éterrel elkészített Boc-Val-Pro-Val-OCH₃-oldathoz adunk -78 °C hőmérsékleten. Ezután 28,5 ml (42,0 mmol metil-lítiumlítium-bromid komplexet adagolunk olyan sebességgel, hogy a reakció belső hőmérséklete -70 °C hőmérséklet alatt maradjon. A reakcióelegyet -78° C hőmérsékleten 1 órán át keverjük, majd hűtőágyra helyezzük és a keverést 5 percen keresztül folytatjuk. A reakcióelegyet 100 ml vízbe öntjük és a vizes fázist In sósavval megsavanyítjuk. A vizes fázist további 100 ml dietil-éterrel extraháljuk és magnézium-szulfát felett szárítjuk az egyesített éteres extraktumokat. Az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítva és tisztítás után sárga habot kapunk, melyet oszlopkromatografálunk (4,0 χ 25 cm-es oszlop 3:1 Et₂O/hexán eluens) és ily módon fehér hab formájában a cím szerinti vegyületet kapjuk (termelés: 654 mg, kitermelés: 13%).

FT-IR (KBr) 3423,3292,2972, 2937,2879, 2823,

2771, 2739, 2253, 1755,1687, 1635, 1525,1444,

1392,1367, 1348, 1313,1232,1178,1126,1041,

1018, 966, 922, 910, 877, 837, 798, 756, 736, 667,

650, 632, 596 cnr‘;

•H-NMR (300 MHz, CDC1₃) δ 7,63 (d, 1H,

J=8,2 Hz, NH); 5,44 (d, 1H, J=9,2 Hz, NH); 5,02 (dd, 1H, J=7,8,4,5 Hz, CH Val); 4,64 (dd, 1H,

J=8,0, 3,0 Hz, CH Pro); 4,30 (dd, 1H, J=9,2,

6,8 Hz, a-CH Val); 3,80-3,74 és 3,66-3,60 (prm,

2H, CH₂H); 2,31-1,92 (m sorozat, 6H, β-CH Val,

CH₂CH₂); 1,44 (s, 9H, t-Bu); 1,02 (d, 3H,

J=7,0 Hz, CH₃); 0,98 (d, 3H, J=6,9 Hz, CH₃).

¹³C-NMRö 193,3,193,0, 192,7, 172,9, 171,1,

155,7, 118,7, 115,8,111,3, 108,9, 108,6,108,2,

105,9, 79,6, 77,3, 77,2, 76,9, 76,6, 59,7, 59,3, 56,8,

47,8, 31,4, 29,0, 28,3, 26,9, 25,1, 19,9,19,8, 19,7,

19.5.19.4, 17,5,17,4,16,3,16,1;

•⁹F-NMR (376,3 MHz, CDC1₃) δ -80,91 (t, CF₃);

-119,03 és -120,43 (AB kvartét, J=297 Hz, CF₂);

-126,62 (s, CF₂).

MS (CI/CH4) m/z (relatív intenzitás) 566 (MH+), (100).

H-RMS (C₂₃H₃₄F₇N₃O₅) (M+) számított: 566,2492, mért: 566,2475.

c) H-Val-Pro-Val-CF₂CF₂CF₃.hidroklorid előállítása

HU 221 311 Β1

0,21 g (0,37 mmol) Boc-Val-Pro-Val-CF₂CF₂CF₃ 50 ml etil-acetátos oldatán sósavgázt buborékoltatunk keresztül keverés közben és az oldatot jeges vizes hűtőre helyezzük. Az elegyet 4 percen keresztül hidrogénklorid-gázzal kezeljük. A reakcióelegyet 1 órán keresztül keverjük, majd szobahőmérsékleten melegítjük. A reakcióelegyet bepároljuk és szén-tetrakloridos azeotropot kapunk. Magasvákuumban fehér, szilárd anyag formájában a cím szerinti vegyületet kapjuk (tömeg: 185 mg, kitermelés: 100%).

H-NMR (300 MHz, CDC1₃) δ 8,29 (br s, 2H, NH₂);

7,88 (br s, 1H, NH); 5,70 (m, 1H, CH); 4,89 (m, 1H,

CH); 4,16-3,55 (m sorozat, 4H, CH, CH, CH₂N);

2,40-1,94 (m sorozat, 5H, β-CH Val és CH₂CH₂);

I, 13 (br s, 6H, 2xCH₃); 1,01 (d, 3H, J=5,8 Hz,

CH₃); 0,94 (d, 3H, J=4,8 Hz, CH₃).

’F-NMR δ -81,02 (s, CF₃); -120,11 (s, CF₂);

-126,75 (s, CF₂).

d) 3-(3-Piridinil)-propanoil-klorid előállítása

0,05 ml (0,53 mmol) tionil-kloridot 80,2 mg (0,53 mmol) 3-(3-piridil)-propionsav és 1 mg (0,004 mmol) benzil-trietil-ammónium-klorid 200 ml 1,2-diklór-metánban elkészített oldatához adunk a szuszpenzió keverése közben és az elegyet 2,5 órán keresztül visszafolyató hűtő alatti forralás hőmérsékletén tartjuk. A reakcióelegyet szobahőmérsékletre hűtjük, és csökkentett nyomáson bepároljuk. A párlási maradékot szén-tetrakloridba azeotropként kezeljük és magasvákuumba helyezzük. A kapott savkloridot további tisztítás nélkül használjuk fel.

e) N-[3-(3-Piridil)-propanoil]-L-valil-N[3,3,4,4,5,5,5-heptafluor-l-(l-metil-etil)-2-oxopentil]-L-prolinamid előállítása

185 mg (0,37 mmol) H-Val-Pro-ValCF₂CF₂CF₃.hidrokloridot 10 ml metilén-kloridban oldunk és az oldatot -20 °C hőmérsékletre hűtjük keverés közben. Ezután 0,2 ml (2,0 mmol) N-metil-morfolint adagolunk, majd az adagolás után cseppenként 5 ml metilén-kloridban 3-(3-piridil)-propanoil-kloridot olyan sebességgel, hogy a reakció belső hőmérséklete -10 °C hőmérséklet alatt maradjon. Az adagolás befejeződése után a reakcióelegy hőmérsékletét szobahőmérsékletre emeljük és azon a hőmérsékleten tartjuk 1,5 órán át. Ezután a reakcióelegyet 20 ml metilén-kloriddal hígítjuk és 2 χ 20 ml In sósavval, 2 χ 20 ml telített nátrium-hidrogén-karbonáttal és 1x20 ml sóoldattal mossuk. Magnézium-szulfát feletti szárítás és csökkentett nyomáson történő bepárlás után flash formában a cím szerinti terméket kapjuk. Azonnali oszlopkromatográfiás tisztítás után (2x15 cm-es oszlop, 1:27 MeOH-CH₂Cl₂ eluens) a cím szerinti vegyületet kapjuk.

II. példa

N-[3-(3-Piridil)-propanoil]-L-valil-N[3,3,4,4,5,5,6,6-nonafluor-l-(l-metil-etil)-2-oxo-hexil]-L-prolinamid előállítása [(29) képletű vegyület]

a) Boc-Val-Pro-Val[CF₂CF₂CF₂CFJ előállítása

7,6 ml (48,0 mmol, Aldrich) perfluor-butil-jodidot nitrogéngáz-atmoszférában -78 °C hőmérsékletű 3,8 g (9,0 mmol) Boc-Val-Pro-Val[OCH₃] 100 ml vízmentes dietil-éteres oldatához adjuk. Ezután 28,5 ml (42,0 mmol) metil-lítium · lítium-bromid komplexet adagolunk olyan sebességgel, hogy a reakcióelegy belső hőmérséklete -70 °C alatt maradjon. A reakcióelegyet -78° C-on 1 órán át keveijük, majd hűtőágyra helyezzük és a keverést további 5 percig folytatjuk. A reakcióelegyet 100 ml vízben oldjuk, a vizes fázist In sósavval megsavanyítjuk. A vizes fázist további dietil-éterrel (100 ml) kirázzuk és magnézium-szulfát felett az egyesített éteres extraktumokat szárítjuk. Az oldószert csökkentett nyomáson bepároljuk és a kapott sárga nyers olajat oszlopkromatográfiásan tisztítjuk (4,0 χ 25 cm-es oszlop 3:1 Et₂O/hexán eluens). Ily módon eljárva fehér hab formájában nyerjük a cím szerinti vegyületet (tömeg : 493 mg, kitermelés: 9%).

FT-IR (KBr) 3421, 3292, 2937, 2879, 2773, 1755, 1687, 1637, 1525, 1444, 1392, 1367, 1309, 1238, 1174, 1138, 1093, 1043, 1016, 960, 927, 875, 848, 744, 709, 690, 667, 653, 632, 599, 574 cm ·;

>³C-NMR δ 173,0,170,9,155,7, 79,7, 77,2, 77,1, 76,9,

76,6, 59,7, 59,3, 56,8, 47,8, 31,3, 28,9, 28,3, 26,7,

25,1,19,8, 19,5,17,4, 16,2;

⁹F-NMR (376,2 MHz, CDC1₃) δ -81,35 (s, CF₃); -118,27 és -119,91 (AB kvartét, J=297 Hz, CF₂); -123,09 (s, CF₂); -125,97 (s, CF₂).

MS (C1/CH₄) m/z (relatív intenzitás) 616 (MH + , 68), 560,(100),516(31).

Elemanalízis a C₂₄H₃₄F₉N₃O₅ képlet alapján: számított: C: 46,83; H: 5,57; N: 6,83; mért: C: 46,32; H:5,65; N: 6,66.

H-RMS (C₂₄H₃₄F₉N₃O₅) (M+) számított:616,2433, mért: 616,2435.

b) H- Val-Pro- Val-CF₂CF₂CF₂CF₃ hidroklorid előállítása

245 mg (0,40 mmol) Boc-Val-Pro-ValCF₂CF₂CF₂CF₃ 50 ml etil-acetátban elkészített oldatán keverés közben sósavgázt buborékoltatunk keresztül és jeges vizes fürdőn hűtünk. A hidrogén-klorid-gázzal történő kezelést 4 perc alatt végezzük. A reakcióelegyet 1 órán keresztül szobahőmérsékleten folytatjuk. A reakcióelegyet csökkentett nyomáson CCl₄-os azeotrop formájában bepároljuk. Magasvákuumba helyezés után a cím szerinti vegyületet kapjuk.

c) N-[3-(3-Píridil)-propanoil]-L-valil-N[3,3,4,4,5,5,6,6,6-nonafluor-1 -(1 -metil-etil)-2-oxohexil]-L-prolinamid előállítása

221,0 mg (0,40 mmol) H-Val-Pro-ValCF₂CF₂CF₂CF₃ hidrokloridot 10 ml diklór-metánban oldunk és az elegyet -20 °C hőmérsékletre hűtjük keverés közben, Ezután 0,2 ml (2,0 mmol) N-metil-morfolint adagolunk és az adagolás befejezése után azonnal cseppenként 3-(3-piridil)-propanoil-kloridot adunk 5 ml metilén-kloridban olyan sebességgel, hogy a reakcióelegy belső hőmérséklete -10 °C értéknél alacsonyabb maradjon. Az adagolás teljes befejeződése után a reakcióelegy hőmérsékletét szobahőmérsékletre emeljük. Az elegyet 1,5 órán keresztül szobahőmérsékleten tartjuk, 20 ml metilén-kloriddal hígítjuk, majd 2 χ 20 ml In sósavval, 2x20 ml telített nátrium-hidrogén-karbo11

HU 221 311 Β1 náttal és 1 χ 20 ml sóoldattal mossuk. A magnéziumszulfát felett történő szárítás és csökkentett nyomáson történő bepárlás után nyers formában a cím szerinti terméket kapjuk. A nyersterméket azonnal oszlopkromatografáljuk (2x15 cm-es oszlop 1:27 MeOH-CH₂Cl₂ eluens) és ily módon a cím szerinti vegyülethez jutunk.

A találmány szerinti gyógyszerkészítményt neutrofíliával kapcsolatos gyulladásos megbetegedésekben szenvedő betegek kezelésére alkalmazhatjuk oly módon, hogy azoknak terápiásán hatékony mennyiségű (I) vagy (IV) általános képletű vegyületet tartalmazó gyógyszerkészítményt adunk. A „neutrofíliával kapcsolatos gyulladásos megbetegedés” kifejezés alatt olyan megbetegedést vagy állapotot értünk, amely a gyulladásos helyeken a neutrofiliák migrációjával és azokból történő participációjával jellemezhető a biológiai matricák proteolitikus degradációja során. A neutrofíliákkal kapcsolatos gyulladásos megbetegedések kezelése az (I) és (IV) általános képletű vegyületekkel különösen az emfizéma, a cisztikus fibrózis, a felnőttkori respirációs distressz-szindróma, a szektikémia, a krónikus bronchitisz, a gyulladásos bélbetegségek, különösen az ulceratív colitis vagy Crohn-megbetegedés, a disszeminált intravaszkuláris koaguláció, a köszvény és reumatoid artritisz esetében használhatók.

A jelen leírásban használt „beteg” kifejezés alatt melegvérű állatokat, így emlősöket, valamint az embert értjük, melyek gyulladásos megbetegedésekben szenvednek. A melegvérű állatok alatt például a tengerimalacot, a kutyát, a macskát, a patkányt, az egeret, a lovat, a szarvasmarhát és a juhot értjük.

A „gyógyszerészetileg hatásos mennyiség” kifejezés alatt azt a mennyiséget értjük, amely egyszeri vagy többszöri dózis adásakor hatásos és ily módon a neutrofíliával kapcsolatos gyulladásos megbetegedés szimptómáit enyhíti. A „szimptómák enyhítése” kifejezés alatt a respirációs betegségek esetén azt értjük, hogy annak súlyossága csökken, ami a kezelés nélkül nem volna várható, de ez nem jelenti a betegség teljes megszűnését vagy kikezelését. A terápiás hatékony mennyiségű dózis meghatározását számos tényező befolyásolja, ezek nem korlátozva; az emlős faja, mérete, kora, általános egészségi állapota, specifikus betegségei, a betegség előrehaladottsága vagy súlyossága, az egyedi beteg válasza a kezelésre, az adott vegyület, az adagolás módja, az adott készítmény bioavailabilitásának jellemzői, a választott dózisméret, a kísérő medikációk és számos releváns tényező.

A találmány szerinti (I) és (IV) általános képletű vegyület terápiásán hatékony mennyisége 0,1 milligramm/testtömeg/nap - 100 mg/kg/nap. Előnyösen a terápiásán hatékony mennyisége az (I) és (IV) általános képletű vegyületeknek 0,5-10 mg/kg/nap.

A találmány szerinti vegyületek nagyon magas elasztázgátló hatással, különösen humánelasztáz-gátló hatással rendelkeznek. Úgy gondoljuk, hogy a találmány szerinti vegyületek a gátló hatásukat az elasztáz enzim gátló hatásán keresztül fejtik ki és ily módon csökkentik az elasztázmediált megbetegedéseket, beleértve ezekbe, de nem korlátozva a megbetegedéseket az emfizémára, a cisztikus fibrózisra, a felnőttkori respirációs distressz-szindrómára, a krónikus bronchitiszre, a bélgyulladásra, a szeptikémiára, a disszeminált intravaszkuláris koagulációra, a köszvényre és reumatoid artritiszre. A jelen találmányt nem korlátozzuk semmilyen elképzelésre vagy felállított mechanizmusra, amely alátámasztja a találmány szerinti vegyületek hatékonyságát és gyógyászati alkalmazását.

A fenti betegségekben szenvedő betegek hatékony kezelése az (I) és (IV) általános képletű vegyületekkel bármely formában és módon történhet, melynek során a találmány szerinti vegyület bioavailabilitása hatékony mennyiségű, beleértve az adagolási módba az orális, az aeroszol és a parenterális módokat. Az (I) és (IV) általános képletű vegyületek például orálisan aeroszollal, szubkután, intramuszkulárisan vagy intravénásán, transzdermálisan, intranazálisan, rektálisan, bőrön át és hasonló módon adhatók. Az orális vagy aeroszolos adagolás általában előnyös. A szakember számára nyilvánvaló, hogy könnyen kiválasztja az adagolási formákat és módokat a vegyület partikuláris karakterisztikáitól függően és a kezelendő betegségtől, a betegség előrehaladásától és más releváns körülményektől függően (Remington’s Pharmaceutical Sciences, 18th Ed. Mack Publishing Co. (1990).

A találmány szerinti vegyületek önmagukban vagy valamely gyógyászati készítménybe foglalva valamely gyógyászatilag elfogadható vivő- vagy hígítóanyaggal elkeverve adagolhatok. A dózis nagyságát és természetét a kiválasztott vegyület oldékonysága és kémiai tulajdonságai határozzák meg és befolyásolják az adagolás módját is a standard gyógyszerészeti gyakorlatnak megfelelően. A találmány szerinti vegyületek önmagukban is hatékonyak, adott esetben gyógyszerkészítménnyé alakíthatók és gyógyászatilag elfogadható sóik formájában adagolhatok. így például savaddíciós sóként a stabilitás, a kristályosítás és a megnövekedett oldékonyság céljából.

A találmány tárgya továbbá az (I) vagy (IV) általános képletű vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmény, mely a hatóanyagon kívül egy vagy több inért vivőanyagot tartalmaz. Ezek a készítmények például vizsgálati standardként használhatók az ömlesztett kiszerelés esetén, vagy mint gyógyászati készítményként alkalmazhatók. Az (I)—(IV) általános képletű vegyületek mérhető vizsgálati mennyisége az a mennyiség, amely standard vizsgálati eljárásokkal és technikákkal jól ismert módszerekkel könnyen meghatározható. Az (I)—(IV) általános képletű vegyületek vizsgálható mennyisége általában 0,001%-75% között változhat a készítmény tömegére vonatkoztatva. Inért vivőanyag bármely olyan anyag lehet, amely nem bomlik vagy nem lép kovalens reakcióba az (I) és (IV) általános képletű vegyületekkel. Alkalmas inért vivőanyagok például a víz, a vizes pufferek, így azok, amelyek általánosan felhasználhatók magas felbontású folyadékkromatográfiás analízisben (HPLC); a szerves oldószerek, így az acetonitril, az etil-acetát, a hexán és hasonló oldószerek, és gyógyászatilag elfogadható vivőanyagok vagy hígítóanyagok.

HU 221 311 Bl

Közelebbről a találmány tárgya gyógyászati készítmény, amely terápiásán hatékony mennyiségben az (I) vagy (IV) általános képletű vegyületeket tartalmazza egy vagy több gyógyászatilag elfogadható vivő- vagy hígítóanyaggal elkeverve.

A gyógyászati készítményeket önmagában ismert módon állítjuk elő. A vivő- vagy hígítóanyagok szilárdak, félszilárdak vagy folyékonyak lehetnek, mely anyagok a hatóanyag számára közegként szolgálnak. Alkalmas vivő- vagy hígítóanyagok a szakirodalomból jól ismertek. A gyógyszerkészítmények orálisan, parenterálisan vagy bőrön át használhatók fel és a betegnek tabletta, kapszula, végbélkúp, oldat, szuszpenzió formájában adhatók.

A találmány szerinti gyógyászati készítményeket orálisan adhatjuk a betegnek, például valamely inért hígítószerrel vagy valamely ehető vivőanyaggal együtt. A hatóanyagot zselatinkapszulába tölthetjük vagy tablettákká préselhetjük. Az orális terápiás adagolás céljára a találmány szerinti vegyületeket hígítóanyagokba nyomjuk és tabletta, pasztilla, kapszula, elixír, szuszpenzió, szirup, ostya, rágógumi és hasonló formában használhatjuk fel. Ezek a készítmények legalább 4% találmány szerinti vegyületet tartalmaznak, de ez az érték a dózisformától függően 4-70% között változhat a dózisegység tömegére vonatkoztatva. A találmány szerinti vegyületek mennyisége a gyógyszerkészítményben megfelelő dózis kialakítására alkalmas kell hogy legyen. A találmány szerinti előnyös készítményeket és preparátumokat úgy állítjuk elő, hogy az orális dózisegységforma 5-300 mg találmány szerinti vegyületet tartalmazzon.

A tabletták, pirulák, kapszulák és más gyógyszerformák egy vagy több alábbi adjuvánst is tartalmaznak: kötőanyagokat, így mikrokristályos cellulózt, gumi tragakantot vagy zselatint; hígítóanyagokat, így keményítőt vagy laktózt; dezintegráló szereket, így alginsavat, Primogelt, búzakeményítőt és hasonlókat; lubrikánsokat, így magnézium-sztearátot vagy sterotexet; glidánsokat, így kolloid-szilícium-dioxidokat és édesítőszereket, így szacharózt vagy szacharint, adagolhatunk továbbá ízanyagokat, így borsmentát, metilszalicilátot vagy narancsaromát. Ha a dózisegységforma kapszula, az a fenti anyagokon túlmenően valamely folyékony vivőanyagot, így polietilénglikolt vagy zsírsavolajat tartalmaz. Más dózisegységformák különböző olyan anyagokat tartalmaznak, melyek modifikálják a dózisegység formáját, például kabátos tablettákat alakíthatunk ki. Az ilyen tablettákat vagy pirulákat cukorral, sellakkal vagy más enterikus bevonószerrel látjuk el. A szirupok a találmány szerinti vegyületeken túlmenően édesítőszerként szacharózt és bizonyos konzerválószereket, festékeket és színanyagokat és ízanyagokat tartalmaznak. A különböző gyógyszerkészítmények előállítása során felhasznált anyagoknak gyógyászatilag tisztának és a felhasznált mennyiségben nem toxikusnak kell lennie.

A találmány szerinti vegyületeket parenterális adagolás céljából oldatba vagy szuszpenzióba visszük. Ezek a készítmények legalább 0,1% találmány szerinti vegyületet tartalmaznak, de ez az érték 0,1-50 tömeg% között változhat. A találmány szerinti vegyületek mennyisége ezekben a készítményekben olyan, hogy alkalmas dózisforma álljon rendelkezésre. Előnyös készítmények és preparátumok úgy állíthatók elő, hogy a parenterális dózisegységforma 5-100 mg közötti találmány szerinti vegyületet tartalmazzon.

A találmány szerinti (I) és (IV) általános képletű vegyületek aeroszol formájában is adhatók. Az aeroszol kifejezés alatt számos rendszert értünk, mely a kolloid természetű rendszerektől a nyomás alatti flakonig terjed. A hatóanyag valamely folyadékfázisba hozott vagy kompresszált gáz és alkalmas pumparendszer segítségével diszpergálható, illetve szabadítható fel. az (I) és (IV) általános képletű vegyületeket tartalmazó aeroszolok egyfázisúak, kétfázisúak vagy háromfázisú rendszerek lehetnek, a hatóanyag felszabadításának megfelelően. Az aeroszol megfelelő konténerben, aktivátorban, edényben, szubkonténerben és hasonló csomagolásban helyezhető el. Előnyös aeroszolok a szakirodalomból jól ismertek.

Az (I) és (IV) általános képletű találmány szerinti vegyületeket bőrön át is adhatjuk, ebben az esetben a vivőanyagot oldatba, kenőcsbe vagy gél alapanyagba visszük. Az alapanyag egy vagy több alábbi anyagot tartalmazhat: petrolátum, lanolin, polietilénglikolok, méhviasz, ásványolajok, hígítóanyagok, így a víz és az alkohol, emulgálószerek és stabilizálószerek. A bőrön át ható gyógyszerkészítmények az (I) vagy (IV) képletű vegyületet vagy annak gyógyászatilag elfogadható sóját 0,1-10 tömeg/térfogat% koncentrációban tartalmazzák.

Az oldatok vagy szuszpenziók egy vagy több alábbi adjuvánst is tartalmazhatnak: steril hígítóanyagok, mint az injekciós célokra alkalmazható vízinfüziós telített sóoldat, a fixált olajok, a polietiliénglikolok, a glicerin, a propilénglikol vagy más szintetikus oldószerek; antibakteriális szerek, így a benzil-alkohol vagy a metil-parabén, antioxidánsok, így az aszkorbinsavas nátrium-biszulfit, kelátképző szerek, így az etilén-diamidtetraecetsav; pufferek, így az acetátok, cifrátok vagy foszfátok és olyan szerek, amelyek a tonicitás beállítására alkalmazhatók, mint a nátrium-klorid vagy dextróz. A parenterális készítményeket ampullákba, fecskendőkbe vagy több dózisú ampullákba töltjük. Az ampullák anyaga üveg vagy műanyag lehet.

A humán neutrofil elasztázt szubsztrátként NMeOSuc-Alá-Ala-Pro-Val-p-nitroanilidot felhasználva (mely kereskedelmi forgalomból beszerezhető) in vitro vizsgáljuk. A vizsgálati puffer, pH és vizsgálati technikák hasonlóak a Mehdi és munkatársai, Biochemical and Biophysical Research Communications, 166, 595 (1990) irodalmi helyen leírtakkal. Az enzimet humán sputumból tisztítottuk, bár napjainkban már kereskedelmileg is hozzáférhető. Az immediát inhibitor kinetikus karakterisztikája a Dixon plottal jellemezhető, mely az analízis során Williams és Morrison szerint lassú és/vagy erős kötésű inhibitorokat használ fel. Valamely nagy érzékenységű és alkalmas elasztáz szubsztrát szintézisét és annak felhasználását a J. Bieth, B. Spiess és

HU 221 311 Bl

C. G. Wermuth, Biochemical Medicine, 11 (1974) 350-375 irodalmi hely ismerteti. A 2. táblázat összefoglalja a találmány szerinti vegyületek elasztázinhibitor alkalmazhatóságát. A táblázatban MCBz 4-(4-morfolinil-karbonil)-benzoil-csoportot és Pyr 3(3-piridil)-propanoil-csoportot jelent.

2. táblázat

Vegyület	Enzim
Humán neutrofil elasztáz Ki (nM)
Boc-Val-Pro-Val-CF2CF2CF3	490
Boc-Val-Pro-Val-CF2CF2CF2CF3	590
MCBz-Val-Pro-Val-CF2CF2CF3	18
Pyr-Val-Pro-Val-CF2CF3	29

In vivő vizsgálatok

HNE rágcsálókba történő intratacheális becsepegtetése azt eredményezi, hogy az akut tüdősérülés könnyen meghatározható a bronchiális folyadékban jelen levő hemoglobin Hgb mérésével („BAL”); Fletcher, D. S., és munkatársai, Am. Rév. Resp. Dis. 141, 672-677 (1990). Az (I) és (IV) általános képletű vegyületek hatékonysága a pulmonális hemorrheák és/vagy humán neutrofil elasztáz („HNE”) gátlására in vivő pulmonális hemorrhea modellel demonstrálható rágcsálókban, mint azt a Fletcher, D. S., és munkatársai, ld. és Shah, S. K. és munkatársai, J. Med. Chem. 35, 3745-3754 (1992) irodalmi helyen leírták.

A hörcsögök például N-[3-(3-piridil)-propanoil]-Lvalil-N ’ [3,3,4,4,4-pentafluor-1 -(1 -metil-etil)-2-oxo-butil]-L-prolinamiddal („Pyr-Val-Pro-Val-CF₂CF₃”) előkezelhetők (10, 25 vagy 50 mg/kg, orális adagoláskor) 30 perccel a HNE beavatkozás előtt (20 pg, intratachális adagolás). Az állatokat 1 órával a beavatkozás után felboncoltuk. Hörcsögök esetében 25 mg/kg Pyr-Val-Pro-Val-CF₂CF₃ orális dózist alkalmazunk 30 perccel az intratacheális HNE-vel kiváltott reakció előtt és 67±6%-os HNE indukálta gátlást tapasztalunk a pulmonáris hemorrheában, mint azt a BAL Hgbmérés jelzi.

Szekvencialista (1) Általános információk:

(i) Bejelentő:

(A) Név : Merrel Dow Pharmaceuticals Inc.

(B) Utca: 2110 E. Galbraith Road (C) Város: Cincinnati (D) Állam: Ohio (E) Ország: Amerikai Egyesült Államok (F) Postai irányítószám (ZIP): 45215 (G) Telefon: 513-948-7960 (H) Telefax: 513-948-7961 (ii) A találmány címe: Elasztázgátló perfluor-alkiltripeptidek, ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények és alkalmazásuk (iii) Szekvenciák száma: 4 (2) 1. szekvencia információi (i) Szekvenciajellemzők:

(A) Hossz: 3 aminosav (B) Típus: aminosav (D) Topológia: lineáris (ii) Molekula típusa: peptid (xi) Szekvencialeírás: 1. szekvencia Xaa Xaa Xaa (2) 4. szekvencia információi (i) Szekvenciajellemzők:

(A) Hossz: 3 aminosav (B) Típus: aminosav (D) Topológia: lineáris (ii) Molekula típusa: peptid (xi) Szekvencialeírás: 4. szekvencia Xaa Xaa Xaa 1 (2) 5. szekvencia információi (i) Szekvenciajellemzők:

(A) Hossz: 3 aminosav (B) Típus: aminosav (D) Topológia: lineáris (ii) Molekula típusa: peptid (xi) Szekvencialeírás: 5. szekvencia Xaa Xaa Xaa 1 (2) 6. szekvencia információi (i) Szekvenciajellemzők:

(A) Hossz: 3 aminosav (B) Típus: aminosav (D) Topológia: lineáris (ii) Molekula típusa: peptid (xi) Szekvencialeírás: 6. szekvencia Xaa Xaa Xaa

Claims (25)

1. (I) általános képletű vegyület - ahol a képletben P₃ jelentése Alá, bAla, Leu, Ile, Val, Nva, bVal vagy

Nle;

P₂ jelentése Pro, Pip, Azé vagy Pro(4-OH);

R[ jelentése Alá, Leu, Ile, Val, Nva vagy bVal oldallánc;

X’ jelentése -CF₂CF₂CF₃ vagy -CF₂CF₂CF₂CF₃;

K jelentése (a) képletű piridil-propanoil-csoport; hidrátjai, optikai izomerjei és gyógyászatilag alkalmazható sói.

2. Az 1. igénypont szerinti (I) általános képletű vegyület, ahol az általános képletben P₃ jelentése Ile, Val vagy Alá; P₂ jelentése Pro, Pip vagy Pro(4-OH); és R, -CH(CH₃)₂.

3. A 2. igénypont szerinti (I) általános képletű vegyület, ahol az általános képletben P₃ jelentése Val és P₂ jelentése Pro.

4. Gyógyszerkészítmény, amely hatóanyagként valamely 1. igénypont szerinti (I) általános képletű vegyületet és gyógyászatilag elfogadható vivőanyagokat és adott esetben adalékanyag(ok)at tartalmaz.

HU 221 311 Bl

5. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti (I) általános képletű vegyületek gyógyszerként történő alkalmazásra.

6. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti (I) általános képletű vegyületek alkalmazása humán neutrofil elasztázgátló gyógyszerkészítmények előállítására.

7. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti (I) általános képletű vegyületek alkalmazása neutrofíliával kapcsolatos gyulladásos betegségek kezelésére alkalmas gyógyszerkészítmények előállítására.

8. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti (I) általános képletű vegyületek alkalmazása emfízéma kezelésére alkalmas gyógyszerkészítmény előállítására.

9. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti (I) általános képletű vegyületek alkalmazása neutrofíliával kapcsolatos cisztikus fibrózis kezelésére alkalmas gyógyszerkészítmény előállítására.

10. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti (I) általános képletű vegyületek alkalmazása neutrofíliával kapcsolatos krónikus bronchitis kezelésére alkalmas gyógyszerkészítmény előállítására.

11. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti (I) általános képletű vegyületek alkalmazása neutrofíliával kapcsolatos krónikus obstruktív pulmonáris eltérés kezelésére alkalmas gyógyszerkészítmény előállítására.

12. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti (I) általános képletű vegyületek alkalmazása neutrofíliával kapcsolatos bélgyulladás kezelésére alkalmas gyógyszerkészítmény előállítására.

13. A (IV) általános képletű vegyület, ahol a képletben

P₃ jelentése Alá, bAla, Leu, lle, Val, Nva, bVal vagy

Nle;

P₂ jelentése Pro;

P! jelentése Alá, Val, Nva, bVal, Leu, lle vagy Nle; és hidrátjai, optikai izomerjei és gyógyászatilag elfogadható sói.

14. A 13. igénypont szerinti (IV) általános képletű vegyület, ahol az általános képletben Pj jelentése Val vagy Nva; P₂ jelentése Pro; P₃ jelentése Val, Nva, Alá vagy bAla.

15. A 14. igénypont szerinti (IV) általános képletű vegyület, ahol az általános képletben Pj jelentése Val és P₃ jelentése Val.

16. A 13. igénypont szerinti (IV) általános képletű vegyület oltalmi körébe tartozó N-[3-(3-piridil)-propanoil]-L-valil-N’-[3,3,4,4,4-pentafluor-l-(l-metil-etil)2-oxo-butil]-L-prolinamid.

17. Gyógyszerkészítmény, mely hatóanyagként a 13. igénypont szerinti (IV) általános képletű vegyületet és gyógyászatilag elfogadható vivőanyago(ka)t és adott esetben adalékanyago(ka)t tartalmaz.

18. A 13. igénypont szerinti (IV) általános képletű vegyület gyógyszerként történő alkalmazásra.

19. A 13-16. igénypontok bármelyike szerinti (IV) általános képletű vegyületek alkalmazása humán neutrofil elasztázgátló gyógyszerkészítmények előállítására.

20. A 13-16. igénypontok bármelyike szerinti (IV) általános képletű vegyületek alkalmazása neutrofíliával kapcsolatos gyulladásos betegségek kezelésére használható gyógyszerkészítmények előállítására.

21. A 13-16. igénypontok bármelyike szerinti (IV) általános képletű vegyületek alkalmazása emfízéma kezelésére használható gyógyszerkészítmények előállítására.

22. A 13-16. igénypontok bármelyike szerinti (IV) általános képletű vegyületek alkalmazása neutrofíliával kapcsolatos cisztikus fibrózis kezelésére használható gyógyszerkészítmények előállítására.

23. A 13-16. igénypontok bármelyike szerinti (IV) általános képletű vegyületek alkalmazása neutrofíliával kapcsolatos krónikus bronchitis kezelésére használható gyógyszerkészítmények előállítására.

24. A 13-16. igénypontok bármelyike szerinti (IV) általános képletű vegyületek alkalmazása neutrofíliával kapcsolatos krónikus obstruktív pulmonáris eltérés kezelésére használható gyógyszerkészítmények előállítására.

25. A 13-16. igénypontok bármelyike szerinti (IV) általános képletű vegyületek alkalmazása neutrofíliával kapcsolatos bélgyulladás kezelésére használható gyógyszerkészítmények előállítására.