HU220325B - Árokmegtámasztó szerkezet - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya árokmegtámasztó szerkezet, amely tartalmaz: a)kitámasztóelem (8) által távolságra tartott dúcpallókból (5) állóalapszekrényt (3), ahol a dúcpallók (5) felső szélükön kotrólapátütéseivel szemben viszonylag stabil tompa peremmel (7), előnyösennégyszög keresztmetszetű nyomógerendával, alsó szélükön pedig azalapszekrénynek (3) a talajba való, lefelé történő behajtásátbiztosító éllel (6) vannak ellátva, b) legalább egy emeletet, amely azalapszekrénnyel (3) egy vonalba esően elrendezett dúcpallókból (5)álló ráépített szekrényként (4) van kiképezve, ahol a ráépítettszekrény (4) dúcpallói (5) az alapszekrény (3) dúcpallóival (5) azonoskiképzésűek, és a találmány szerint tartalmaz továbbá: c) legalábbegy, az alapszekrényen álló dúcpalló (5) élére (6) helyezett védősínt(9), amely nyomógerenda-szerű hasábprofillal (10) van ellátva, amelyhasábprofil (10) hossza mentén felületeinek egyike felől aprofiltestbe benyúló – az élt (6) alakzáróan felvevő – befogadóalakkalvan ellátva. ŕ

Description

A találmány tárgya árokmegtámasztó szerkezet, amely tartalmaz:

a) kitámasztóelem által távolságra tartott dúcpallókból álló alapszekrényt, ahol a dúcpallók felsó szélükön kotrólapát ütéseivel szemben viszonylag stabil tompa peremmel, előnyösen négyszög keresztmetszetű nyomógerendával, alsó szélükön pedig az alapszekrénynek a talajba való, lefelé történő behajtását biztosító éllei vannak ellátva,

b) legalább egy emeletet, amely az alapszekrénnyel egy vonalba esően elrendezett dúcpallókból álló ráépített szekrényként van kiképezve, ahol a ráépített szekrény dúcpallói az alapszekrény dúcpallóival azonos kiképzésűek,

A DE 20 57 263 C3 lajstromszámú szabadalmi leírás árokfalak megtámasztására szolgáló olyan szerkezetet ismertet, amely legalább két, egymás fölött elrendezett falrészekből álló támasztófalakkal van ellátva. A támasztófalak keresztirányú kitámasztóelemek segítségével egymástól meghatározott távolságra vannak tartva. A legalsó támasztófalpár (a továbbiakban: „alapszekrény”) az alsó szélen a talajba behajtandó éllel van ellátva, míg a falnak az éllel szemben lévő felső széle tompa peremként, például négyszög keresztmetszetű nyomógerendaként van kiképezve. A lapokból (a továbbiakban: dúcpallókból) összeállított alapszekrény fölött emeletenként, lényegében függőlegesen, egy síkban elrendezendő, pallópárokból álló ráépített szekrények mind a felső szélen, mind az alsó szélen tompa (egyenes vagy kissé iveit) lezáróprofillal, illetve a fentiekben említett tompa peremmel, tehát nem éllel, vannak ellátva. A ráépített szekrények dúcpallói az alapszekrények dúcpallóitól lényegében csak abban különböznek, hogy nem rendelkeznek éllel. Az él lehetővé teszi, hogy az alapszekrényt a talajba behajtsák. A ráépített szekrénynek nincs szüksége az ilyen élre, mivel az árok szélességének megfelelő mértékben a talajba már bejutott alapszekrényen fekszik fel.

A speciális ráépített elemek, illetve szekrények alkalmazása esetén jelentkező lényeges hátrány abban van, hogy ezek kizárólag ráépítésekhez, tehát viszonylag mély árkokban alkalmazhatók. Az alapszekrényre viszont minden esetben szükség van. A ráépített szekrényre viszont csak ritkán van szükség, ekkor viszont minden alapszekrényhez legalább egy ráépített szekrény szükséges. Az építési vállalkozónak tehát ahhoz, hogy a különböző megbízások rugalmas teljesítésére megfelelően felkészüljön, raktárában szinte megközelítően azonos számú ráépített szekrényt mint alapszekrényt kell tárolnia annak ellenére, hogy a ráépített szekrényekre normál árokmélységek esetén nincs is szükség.

Az US-A-35 93 528 lajstromszámú szabadalmi leírás olyan árokmegtámasztó szerkezetet ismertet, amely kitámasztóelem által távolságban tartott dúcpallókból álló alapszekrényt tartalmaz, ahol a dúcpallók felső szélükön kotrólapát ütéseivel szemben viszonylag stabil tompa peremmel, alsó szélükön pedig az alapszekrénynek a talajba való behajtását elősegítő éllel vannak ellátva. Az árokmegtámasztó szerkezet az alapszekrényre ráépíthető szekrényt is tartalmaz, amely az alapszekrénnyel egy síkba eső dúcpallókból áll, ahol az alapszekrény és a ráépített szekrény dúcpallói azonosan vannak kiképezve és irányítva.

Annak megakadályozása érdekében, hogy a felső szekrény élei az alapszekrény tompa peremeiről lecsússzanak, az egymáson elhelyezkedő dúcpallók ütközési vonala mentén a mindenkor felül elhelyezkedő dúcpalló élének ferde felületére háromszög-tartólábak vannak rögzítve, előnyösen hegesztve. Az ismert háromszögtartólábak a felül elhelyezkedő dúcpalló alsó éles peremét tompa perem tulajdonsággal ruházzák fel. A mindenkori dúcpallók így tehát ugyanúgy helyezkednek el egymáson, mint a fentiekben ismertetett DE 20 57 263 C3 szerinti ráépített szekrény dúcpallói. Viszont az élek szélső peremet és ezáltal a ráépített szekrény alapszekrényen felfekvő felületének egy részét képezik.

Az US-A-40 56 938 szerinti megoldás esetén a mindenkor felül elhelyezkedő szekrény fordítva helyezkedik el az alapszekrényen. Ebben az esetben a felső dúcpalló tompa peremével fekszik fel az alsó dúcpalló tompa peremén. Ennek megfelelően az alapszekrényre ráépített szekrény élei felfelé mutatnak. A kétemeletes szekrényszerkezetnek a talajba való behajtása során a felül elhelyezkedő élek megsérülhetnek.

A találmány révén megoldandó feladat, hogy olyan árokmegtámasztó szerkezetet hozzunk létre, amely a fentiek szerint leginkább gazdaságtalannak minősítendő speciális ráépített szekrény nélkül abban az esetben is alkalmazható, ha a szükséges árokmélység miatt az alapszekrény magassága a mindenkori árok megtámasztására nem elegendő, amelynél tehát a ráépített szekrény dúcpallói azonosan vannak kiképezve, mint az alapszekrény dúcpallói, és ahol ennek ellenére a dúcpallók behajtása során a dúcpallók egymáshoz képesti elcsúszását megakadályozzuk, és ahol a ráépített szekrény dúcpallói - az adott esetben felfelé mutató élek sérülését elkerülve - az alapszekrényre tompa perem-tompa perem illesztéssel helyezhetők.

A feladat megoldására olyan árokmegtámasztó szerkezetet hoztunk létre, amely tartalmaz :

a) kitámasztóelem által távolságra tartott dúcpallókból álló alapszekrényt, ahol a dúcpallók felső szélükön kotrólapát ütéseivel szemben viszonylag stabil tompa peremmel, előnyösen négyszög keresztmetszetű nyomógerendával, alsó szélükön pedig az alapszekrénynek a talajba való, lefelé történő behajtását biztosító éllel vannak ellátva,

b) legalább egy emeletet, amely az alapszekrénnyel egy vonalba esően elrendezett dúcpallókból álló ráépített szekrényként van kiképezve, ahol a ráépített szekrény dúcpallói az alapszekrény dúcpallóival azonos kiképzésűek.

A találmány szerint az árokmegtámasztó szerkezet tartalmaz továbbá:

c) legalább egy, az alapszekrényen álló dúcpalló élére helyezett védősínt, amely nyomógerenda-szerű hasábprofillal van ellátva, amely hasábprofil hossza mentén felületeinek egyike felől a profiltestbe benyúló - az élt alakzáróan felvevő - befogadóalakkal van ellátva.

HU 220 325 Β

A találmány szerint tehát az árokmegtámasztó szerkezet lényegében csak olyan dúcpallókból áll, amelyek egyik hosszanti szélükön a talajba való behajtást biztosító éllel rendelkeznek. Árok kiásása során először az alapszekrényt az éllel lefelé mutatóan a talajba hajtjuk. Ezt követően az alapszekrényre ráépített szekrényt helyezünk. A ráépített szekrény alternatív módon éllel felfelé vagy éllel lefelé mutatóan pozícionálható. Az utolsóként említett esetben a ráépített szekrény éle és az alapszekrény felső széle védősín, tehát olyan csatolóeszköz segítségével van egymással összekötve, amely csatolóeszköz az élt védi és az élnek az alapszekrény felső széléről való lecsúszását megakadályozza.

Amennyiben viszont a ráépített szekrény tompa peremével az alapszekrény dúcpallóinak szintén tompa peremén fekszik fel - ami a találmány keretein belül előnyösnek tekintendő -, az alapszekrény és a ráépített szekrény közötti csatolóeszközként csapkötésű vagy csavarkötésű, adott esetben egyoldalúan hegesztett összekötő fülek vannak elrendezve, amelyek a ráépített szekrény lecsúszását megakadályozzák és amelyek főleg visszabontás során, tehát a szekrényeknek a talajból való kihúzása során (az árok elkészülte után) jelentős szerepet játszanak.

A találmánynak egy további előnyös kiviteli alakja párosán egymás fölött elhelyezett dúcpallókból álló, felül éllel végződő elrendezésként van kiképezve, ahol az élre védősín van ráhelyezve, amely lényegében előnyösen nyomógerenda-szerű hasábprofillal van ellátva, amely felületeinek egyikéből kiindulva a profil hossza mentén a profiltestbe benyúló bemélyedésként kiképzett befogadóalakkal van ellátva, amelybe az él alakzáróan helyezendő be. Az így kialakított védősín abban az esetben játszik fontos szerepet, ha a ráépített szekrényt felfelé mutató éllel kell pozícionálni, mivel a szekrényt általában az árok kiásásához alkalmazott kotrólapát segítségével a talajba nyomjuk. Amennyiben a kotrólapáttal közvetlenül az élre gyakorolnánk nyomást, az él elgörbülne. Ezért lényeges, hogy felfelé mutató éllel végződő árokmegtámasztó szerkezet esetén minden egyes élen védősínt rendezzünk el.

Előnyös, ha a védősín a mindenkori dúcpalló, illetve él teljes hosszára kiterjed. Egyes esetekben viszont például takarékossági okokból előnyös lehet, ha egy rövidebb védősínt mindenkor csak azokon a helyeken rendezünk el, ahol a kotrólapát a dúcpallóra nyomást vagy ütést fejt ki.

A találmány szerinti védősín teljes hosszára kiteijedő bemélyedéssel van ellátva, amelybe az él lényegében alakzáróan behelyezendő. Ez azt jelenti, hogy a bemélyedés végigvezetően az alapszekrény dúcpallója élének befogadására alkalmas alakkal (anyaalak) van kiképezve. Ez az alak adott esetben a védősín teljes hosszára kiterjedően van kiképezve. Ezen alaknak az élhez alakzáróan illesztett része a sín hossza mentén megszakításokkal is el lehet látva, ha ezen megszakítások a védősínnek a stabilitását és az élen való rögzített helyzetét hátrányosan nem befolyásolják. Ha az él, ahogy szokásosan a mindenkori pallószélnek - alkalmazás során az árok belseje felé irányítandó - egyoldalú ferde lemunkálásából áll, úgy a teljes bemélyedés kialakításához elegendő, ha a dúcpallónak az éllel szemben lévő külső oldalán stabilitás szempontjából kielégítő távolságokban a védősín fülei az élt átfogják.

A védősínt az árokmegtámasztó szerkezet dúcpallóinak felső peremeire helyezzük, ha két- vagy többemeletes árokmegtámasztó szerkezet esetén a legfelső ráépített szekrény élei felfelé mutatnak. Különösen ebben az esetben kívánatos, hogy a védősín hasábprofiljának az él alakzáró befogadására szolgáló bemélyedéssel szemben lévő hátoldala, azaz felső oldala hozzávetőleg ugyanolyan tompasággal legyen kiképezve, mint a szemben lévő dúcpalló tompa pereme. Mivel ebben az esetben az árokmegtámasztó szerkezetnek a talajba való behajtása során a kotrólapáttal közvetlenül a védősinre nyomást gyakorlunk, ezért a védősín olyan stabilitással kell, hogy rendelkezzen, hogy a kotrólapát által kizárólag maga a védősín (különösen nem az alatta lévő él) görbülhessen el vagy egyéb módon sérülhessen meg. Ezenkívül a védősínnek olyan szilárdan kell az élen feküdnie, hogy előnyösen akár különleges rögzítő eszközök nélkül a kotrólapát által kifejtett nyomás vagy ütés hatására az élről ne essen le. Ezért előnyös, ha a védősín úgy van kialakítva, hogy tömegközéppontja lehetőleg mélyen, előnyösen az él szélének szintje alatt helyezkedjen el, ha a védösín az élre van ráhúzva. A teljes hossza mentén az élt alakzáróan átfogó védősínnek az a része, amellyel a kotrólapát közvetlenül ütközik, és amelyet a továbbiakban üllőrésznek nevezünk, viszonylag vékony lehet, úgyhogy az üllőrész vastagsága a sínnek a szomszédos pallósík irányában mért kiteijedéséhez képest kicsi. Ez az arány előnyösen 1:5-től 1:15-ig terjedhet.

Abban az esetben, ha alapszekrényből és ráépített szekrényből álló, két- vagy többemeletes árokmegtámasztó szerkezetben egy él egy tompa peremnek vagy két él egymásnak ütközik, úgy a találmány szerint előnyös, ha az egymáson álló dúcpallók átmenetén védősínként, illetve csatolóelemként hosszúkás szorítóelem (kapocs) van elrendezve, amely az éleket és adott esetben a tompa peremet alakzáróan fogja körül. Előnyös, ha a védősín (előnyösen egyrészesen) az ütközési vonalak közé iktatott kiegyenlítőelem (kiegyenlítőlemez) segítségével az egymáson álló dúcpallók egymás közti közvetlen érintkezést megakadályozó védősín. Ebben az esetben a kapocsszerű védősín alakzáró részei szintén megszakításokkal lehetnek ellátva. Ebben az esetben szintén előnyös, ha a két dúcpalló teljes hosszára kiterjedő védősínt alkalmazunk, annak ellenére, hogy adott esetben elegendő, ha egymással szemben csak egyes részeket támasztunk meg egy vagy több részvédő sín segítségével.

A szorítóelemekként kiképzett védősínek a találmány szerint nem csak a dúcpallók egymáshoz képesti megtámasztására szolgálnak, hanem előnyösen összekötő elemeket is tartalmaznak, amelyek lehetővé teszik, hogy a visszabontás során a mindenkor alul elhelyezkedő alapszekrényt egy fölötte elhelyezkedő szekrénnyel együtt a fölül elhelyezkedő szekrénynél fogva az árokból kihúzhassuk. Erre a célra előnyös, ha az éleket vagy tompa peremeket mindenkor alakzáróan átfo3

HU 220 325 B gó védősínek vagy szorítóelemek, előnyösen az éleken, illetve dúcpallókon átvezetett furatok segítségével a mindenkori pallószéllel vagy éllel szilárdan össze vannak kötve.

A találmány révén olyan építőszekrény-rendszert hoztunk létre, amely csupán alapszekrény dúcpallóiból, illetve alapszekrényekből és csatolóelemekből (például védősínekből) áll. A hagyományosan szükséges ráépített dúcpallók, amelyek az éltől eltekintve gyakorlatilag az alapszekrény dúcpallóival azonos kiképzésűek, teljes mértékben elhagyhatók. így tehát az építési vállalkozónak raktárában csak az alapszekrény szokásos dúcpallóit és - arra az esetre, ha egy ilyen dúcpallópár az árok mélységéhez nem elegendő - csupán járulékos csatolóelemeket kell tárolnia. A találmánynak egy jelentős előnye abban is van, hogy egy alapszekrénnyel és egyetlenegy ráépített szekrénnyel ellátott árokmegtámasztó szerkezet felépítése során az utóbbi az éllel felfelé mutatóan rendezhető el, és az él az élen alakzáróan felfekvő védősín segítségével kotrólapát káros hatásaival szemben tökéletesen levédhető.

Az ismert megoldások alkalmazása esetén tárolandó különleges, az alapszekrénytől eltérő kialakítású ráépített szekrények nagy száma helyett a találmány alkalmazása esetén elegendő, ha általában két alapszekrénypárhoz egy-egy pár védősínt tárolunk. Amennyiben a védősínnel ellátott, fentiekben leírt elrendezésre egy további ráépített szekrényt kívánunk felfelé mutató éllel elhelyezni, úgy háromemeletes árokmegtámasztó szerkezet kialakításához elegendő, ha a raktárkészletben három pár alapszekrény és két pár védősín található. Annak érdekében, hogy a védősíneket alternatív módon vagy alapvetően az árokmegtámasztó elemek két emelete közé történő közbeiktatásra is alkalmassá tegyük, a találmány szerint előnyös, ha a védősín a szomszédos dúcpallóval, illetve dúcpallókkal történő szilárd összekapcsolásra szolgáló összekötő elemekkel, valamint az egymáson álló dúcpallók egymáshoz képesti eltolódásának megakadályozására szolgáló vezetőelemekkel van ellátva.

A találmányt az alábbiakban előnyös kiviteli példák kapcsán a mellékelt rajzra való hivatkozással részletesebben is ismertetjük, ahol a rajzon az

1. ábrán két egymás fölött elhelyezkedő árokmegtámasztó szekrénnyel ellátott, kétszintes árokmegtámasztó szerkezet, a

2. ábrán tompa perem-tompa perem és tompa perem-él sorrendben kialakított illesztéssel egymás fölött elrendezett három dúcpallóval ellátott árokmegtámasztó szerkezetnek egy oldala, a

3. ábrán él-tompa perem és tompa perem-tompa perem sorrendű illesztéssel egymás fölött elrendezett három dúcpallóval ellátott háromszintes árokmegtámasztó szerkezet, a

4. ábrán tompa perem-tompa perem és él-él sorrendű illesztéssel egymás fölött elrendezett három dúcpallóval ellátott háromszintes árokmegtámasztó szerkezetnek egy oldala, az

5-8. ábrákon tompa perem-tompa perem illesztéssel egymás fölött elrendezett dúcpallók egymáshoz való csatlakoztatását bemutató példák, a

9-11. ábrákon él-él illesztéssel elrendezett dúcpallók egymáshoz való csatlakoztatására szolgáló példák, és a

12. ábrán eltérő, egymás fölött elrendezett és egymással összekapcsolt dúcpallókkal ellátott kétszintes árokmegtámasztó szerkezet látható.

Az 1. ábrán 2 talajban kialakított 1 árokban elrendezett 3 alapszekrény és e fölött elhelyezkedő 4 ráépített szekrény látható. A 3 alapszekrény és a 4 ráépített szekrény azonos kiképzésű 5 dúcpallókból áll. Minden egyes 5 dúcpalló egyik hosszanti szélén 6 éllel és ezzel szemben lévő hosszanti szélén például négyszög keresztmetszetű nyomógerendaként kiképzett tompa 7 peremmel van ellátva. A 3 alapszekrény és a 4 ráépített szekrény 5 dúcpallói szokásos módon 8 kitámasztóelem segítségével egymástól meghatározott távolságban vannak tartva (lásd DE 42 09 675 Cl). A 4 ráépített szekrény felfelé mutató 6 élein egy-egy 9 védősín van elrendezve, amely lényegében a kotrólapát ütéseivel szemben ellenálló 10 hasábprofílból és egy, a 10 hasábprofil hossza mentén annak felületeinek egyikéből kiindulva a profiltestbe benyúló 11 bemélyedésből áll, amely 11 bemélyedés a 6 élt lényegében alakzáróan fogja körül. All bemélyedés ennek megfelelően a 6 él befogadására alkalmas befogadó alakkal (anyaalak) van kiképezve, amely adott esetben a stabilitást nem veszélyeztető megszakításokkal van ellátva. Az adott esetben közvetlenül a kotrólapát ütéseinek kitett 10 hasábprofil a megfelelően szükséges stabilitása miatt „üllőprofilnak” is nevezhető.

A 2. ábra szerint lényegében az 1. ábra szerinti elrendezésre egy második 12 ráépített szekrény (az árokmegtámasztó szerkezet harmadik szintjének megfelelően) szintén felfelé mutató 6 éllel helyezhető rá, ahol a felfelé mutató 6 él szintén 9 védősínnel lefedendő.

Amennyiben a 3. ábra szerint a 3 alapszekrény mindenkori 5 dúcpallójára az első 4 ráépített szekrény a 6 éllel nem felfelé, hanem lefelé mutatóan van ráhelyezve, úgy a 3 alapszekrény és a 4 ráépített szekrény csatlakozási vonalán lényegében „fordított” 9 védősín rendezhető el, amely az él-tompa perem illesztéssel egymásra helyezett 3 alapszekrény és 4 ráépített szekrény közötti felfekvési vonalat képezi. A 3. ábra szerinti második 12 ráépített szekrény ugyanúgy, mint a 2. ábrán bemutatott, felfelé mutató 6 éllel helyezhető el. Alternatív módon a 3. ábrához a második 12 ráépített szekrény ugyanúgy, mint az első 4 ráépített szekrény, irányítva helyezhető az utóbbira. Az első és a második 4, 12 ráépített szekrények között ekkor szintén „fordított” 9 védősín rendezhető el.

A tompa perem és az él fentiekben leírt, egymáshoz való illesztésén kívül a 4. ábra szerint olyan elrendezés is lehetséges, amelynél a két 5 dúcpalló között él-él illesztés valósul meg. Ebben az esetben az egymás felé mutató 6 élek csatlakozási vonalán két, egymásnak hát4

HU 220 325 B tál fordított 9 védősín alkalmazható, úgyhogy az első ráépített szekrény 5 dúcpallói és a második 12 ráépített szekrény 5 dúcpallói a 4. ábra szerint végül a tompa oldallal, azaz a 10 hasábprofilnak all bemélyedéssel szemben lévő felületével egymáson fekszenek. A gyakorlatban előnyösebb, ha a 9 védősín hát-hát illesztése egyrészesen vagy eleve szilárdan összekötve, különösen hegesztve, van megvalósítva.

A találmány szerinti árokmegtámasztó szerkezet kifogástalan működése érdekében nem elegendő, ha az éleket a kotrólapáttal szemben, illetve (a tompa peremeket is) a szekrény lefelé mutató, egy vonalba eső dúcpallójának felső széléről való lecsúszás ellen védjük, hanem arról is gondoskodni kell, hogy a teljes árokmegtámasztó szerkezetet visszabontás során a legfelső szekrénynél fogva húzással az árokból ki lehessen emelni. Ennek érdekében az 5 dúcpallókat egymással húzóirányban is szilárdan össze kell kapcsolni. Az 5-8. ábrákon a tompa perem-tompa perem illesztéssel egymásra helyezett 5 dücpallókhoz való csatolóeszközök néhány kiviteli példája látható.

Az 5. ábra szerint a két, tompa 7 peremükkel egymáson felfekvő 5 dúcpalló - a mindenkori 5 dúcpallóra szilárdan, például hegesztéssel -, rögzített 13 fülek és 14 összekötő elemek révén oldható 15 csapok segítségével egymással össze van kötve. Az 5. ábrán látható A részlet a pallósíkra merőleges metszetet, míg az 5. ábra B részlete az 5 dúcpallóra ráhegesztett, a 14 összekötő elemhez és a 15 csapokhoz való furatokkal ellátott két 13 füllel rendelkező csatlakozási helyet mutatja.

A 6. ábrán az 5. ábra szerinti megoldáshoz egy alternatív megoldást mutat, amelynél a két tompa 7 perem előnyösen 17 bemélyedésen belül elhelyezkedő 16 fül és két 18 csap segítségével oldhatóan egymással össze van kötve.

A 7. és 8. ábrák az 5. és 6. ábrákon bemutatott kiviteli példákra vonatkozó megoldásokat ismertetik. A 7. ábra szerint a 14 összekötő elemen egy járulékos profil, például kettős T-sínszerű profil, előnyösen hegesztéssel van elrendezve, ahol a 19 profil szakaszonként vagy a teljes pallóhosszra kiterjedően lehet jelen. Arra szolgál, hogy a tompa 7 élekkel egymáson fekvő dúcpallóknak az egymáshoz képesti elmozdulását tartósan megakadályozza.

A 8. ábra szerint a 6. ábrán látható 16 fül végigfütó profillal előnyösen hegesztés útján van összekötve. Ezenkívül az egymáson álló 5 dúcpallók egymáshoz képesti járulékos stabilizálása érdekében 21 ellenfület alkalmazhatunk. A 8. ábra A részlete a csatlakozási helynek a pallófelületre merőleges nézetet, míg a 8. ábra B részlete a pallófelületre merőleges metszetet mutatja. A 8. ábra B részlete szerint a pallónak az előnyösen négyszög keresztmetszetű nyomógerendaként kiképzett tompa 7 pereme a csatlakozási helyek tartományában keskeny 22 bordaként van kiképezve, amely 23 csap számára furattal van ellátva.

A 9. és 10. ábrákon a 9 védősínnek további, találmány szerinti kialakításai láthatók, amelyek speciálisan él-él illesztéssel egymásra helyezett 5 dúcpallók összeköttetésére szolgálnak. A 9. ábra szerinti 9 védősín 25 csapok számára 24 furatokkal van ellátva, ahol a 25 csapokat a mindenkori 6 élben kiképzett furatokon vagy 26 élszemen kell átvezetni. A 10. ábra szerinti 9 védősín a 9. ábrán bemutatottól abban különbözik, hogy a 6 élek nem csak a 6 él ferde oldala mentén, hanem a stabilitás megnövelése érdekében az 5 dúcpallók felületének egyenes folytatásaként kiképzett 28 él-hátoldal mentén is lényegében alakzáróan fekszenek fel.

A 11. ábra szerint a két 6 él csatolóeszközeként egyetlenegy 29 csap is alkalmazható, amely a két 26 élszemen van átvezetve. A 6 él hossza mentén ebben az esetben legalább két ilyen csapos kötés van elrendezve.

A 12. ábrán az 5 dúcpallók csatlakozására, illetve védősínekre vonatkozó további kiviteli alakok elvi képei láthatók. A 12. ábra szerinti árokmegtámasztó szerkezet esetén egyébként szükséges, az 5 dúcpallók egymás fölött elhelyezkedő emeleteinél távolságtartásra szolgáló kitámasztóelemek a jobb áttekinthetőség érdekében nincsenek részletesen ábrázolva.

A 12. ábra bal oldalán él-él illesztéssel megvalósított elrendezéshez speciálisan kialakított 9 védősín látható. Ezen 9 védősín nagy hosszanti kiterjedésű 35 szorítóelemmel (kapoccsal) van ellátva. A tulajdonképpeni 9 védősín a felső 5 dúcpalló 6 élén fekszik fel, míg a 35 szorítóelem az alsó 5 dúcpalló 36 nyomógerendáját, illetve tompa 7 peremét lényegében szintén alakzáróan fogja át. Ezenkívül húzó igénybevétellel szemben szilárd kötés biztosítása érdekében 25, 30 csapok alkalmazhatók, amelyek a felső tartományban a 6 élen, az alsó tartományban pedig az 5 dúcpallón vezetnek át. A 12. ábrán bemutatott, egymás fölött elhelyezkedő 5 dúcpallók közül az alsónak a jobb oldalán tompa perem-tompa perem illesztés van megvalósítva, amely lényegében az 5. ábrán bemutatott kiviteli példának felel meg. Ebben az esetben a 14 összekötő elem (fül) például a DE 43 41 626 Cl szerint két 31 rugósaru között van elrendezve, amelyekben a két 5 dúcpallót egymással szemben kitámasztó 8 kitámasztóelemek vannak ágyazva.

A 12. ábrán olyan eszközök elvi rajza is látható, amelyeknek segítségével két- vagy többszintes megtámasztó szekrénnyel ellátott árokmegtámasztó szerkezet egy elkészült árokból kihúzható. Amennyiben, ahogy a 12. ábra jobb oldalán látható, a felső 4 ráépített szekrény a 6 éllel felfelé mutatóan helyezkedik el, úgy a mindenkori 32 daruhorog egy, a 6 élben kiképzett 26 élszembe akasztható be. Amennyiben viszont a 4 ráépített szekrény felül a tompa peremmel (ahogy ez az alsó alapszekrénynél magától értetődik) végződik, úgy a 32 daruhorog szokásos módon egy, az 5 dúcpallóban kiképzett, például 37 csappal ellátott kapcsolólyukba, illetve 33 lapszembe, egy, a nyomógerendán, illetve tompa peremen elrendezett 34 gyűrűbe vagy hasonló elembe kapcsolódhat.

Az árokmegtámasztó szerkezet - amelynél az egymással szemben elhelyezkedő 5 dúcpallók a 8 kitámasztóelem segítségével egymástól megfelelő távolságban vannak tartva, és amelynél az alapszekrény 5 dúcpallói az egyik hosszanti szélük mentén a talajba való behajtást biztosító 6 éllel vannak ellátva - a 6 éllel ellátott

HU 220 325 Β dúcpallók segítségével dupla vagy többszörös magasságúra is megnagyobbítható, mivel a 3 alapszekrényekhez és a 4, 12 ráépített szekrényekhez azonos kiképzésű 5 dúcpallókat alkalmazunk, és az egymásra helyezett 5 dúcpallók csatlakozási vonalán (ütközési vonalán) olyan 9 védősíneket rendezünk el, amelyek behajtáskor és az árokmegtámasztó szerkezet visszabontásakor a szétválasztás során az egymáshoz képesti eltolódást megakadályozzák.

Claims (14)

1. Árokmegtámasztó szerkezet, amely tartalmaz:

a) kitámasztóelem (8) által távolságra tartott dúcpallókból (5) álló alapszekrényt (3), ahol a dúcpallók (5) felső szélükön kotrólapát ütéseivel szemben viszonylag stabil tompa peremmel (7), előnyösen négyszög keresztmetszetű nyomógerendával (36), alsó szélükön pedig az alapszekrénynek (3) a talajba való, lefelé történő behajtását biztosító éllel (6) vannak ellátva,

b) legalább egy emeletet, amely az alapszekrénnyel (3) egy vonalba esően elrendezett dúcpallókból (5) álló ráépített szekrényként (4, 12) van kiképezve, ahol a ráépített szekrény (4, 12) dúcpallói (5) az alapszekrény (3) dúcpallóival (5) azonos kiképzésűek, azzal jellemezve, hogy tartalmaz továbbá:

c) legalább egy, az alapszekrényen álló dúcpalló (5) élére (6) helyezett védősint (9), amely nyomógerenda-szerű hasábprofillal (10) van ellátva, amely hasábprofil (10) hossza mentén felületeinek egyike felől a profiltestbe benyúló - az élt (6) alakzáróan felvevő - befogadóalakkal van ellátva.

2. Az 1. igénypont szerinti árokmegtámasztó szerkezet, azzal jellemezve, hogy az egymáson álló dúcpallók (5) él-tompa perem ütközési vonalán csatolóeszközökkel mint csavarzatokkal ellátott legalább egy védősín (9) van elrendezve, vagy az egymáson álló dúcpallók tompa perem-tompa perem ütközési vonalán csatolóeszközök mint csavarzatok vannak elrendezve, ahol a csatolóeszközök a dúcpallóknak (5) behajtáskor és visszabontás során történő szétválasztáskor az egymáshoz képesti eltolódását megakadályozó eszközök.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti árokmegtámasztó szerkezet, azzal jellemezve, hogy az alapszekrényen (3) álló dúcpallók (5) felfelé irányított éllel (6) tompa perem tompa peremre (7) való illesztéssel egymáson vannak elrendezve, és ráhegesztett fiilek (13) és összekötő elemek (14) révén vagy a pallófelületre, illetve a dúcpallónak (5) egy nyílásában csapok (15,18) segítségével rögzített fiilek (16) révén egymással vannak összekapcsolva.

4. A 3. igénypont szerinti árokmegtámasztó szerkezet, azzal jellemezve, hogy az összekötő elemek (14) vagy a fiilek (16) az egymáson álló dúcpallók (5) tompa peremei (7) közé tolandó sínekkel (19,20) szilárdan, előnyösen hegesztéssel vannak összekötve.

5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti árokmegtámasztó szerkezet, azzal jellemezve, hogy párosán egymás fölött elhelyezett dúcpallókból álló, felül éllel (6) végződő elrendezésként van kiképezve, ahol az élre (6) védősín (9) van ráhelyezve.

6. Az 5. igénypont szerinti árokmegtámasztó szerkezet, azzal jellemezve, hogy a befogadóalak egy, az élt (6) alakzáróan felvevő - az élt (6) az él (6) teljes hossza mentén átfedő - bemélyedéssel (11) van ellátva.

7. Az 5. vagy 6. igénypont szerinti árokmegtámasztó szerkezet, azzal jellemezve, hogy a védősín (9) tömegközéppontja az él (6) felső széle alatt helyezkedik el.

8. Az 5-7. igénypontok bármelyike szerinti árokmegtámasztó szerkezet, azzal jellemezve, hogy a védősínnek (9) az él (6) széle fölött fekvő üllőrészének (10) vastagsága és a védősínnek (9) a dúcpalló csatlakozó síkjának irányában mért összmérete közötti méretarány 1:5 és 1:15 közötti tartományban van.

9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti árokmegtámasztó szerkezet, azzal jellemezve, hogy a ráépített szekrénynek (4) az alapszekrényen (3) álló dúcpallói (5) az élükkel (6) a védősín (9) közbeiktatásával a mindenkor alul elhelyezkedő alapszekrény (3) tompa peremként (9) kiképzett szélein vannak elhelyezve.

10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti árokmegtámasztó szerkezet, azzal jellemezve, hogy az első ráépített szekrényre (4) harmadik emeletként él élre, tompa perem tompa peremre vagy él tompa peremre való illesztéssel második ráépített szekrény (12) van ráhelyezve.

11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti árokmegtámasztó szerkezet, azzal jellemezve, hogy egymáson álló dúcpallók (5) átmenetén elrendezett védősínként (9) - az élnek (6) tompa peremmel (7) való találkozása vagy az első és második ráépített szekrény (4, 12) két élének (6) egymással való találkozása esetén ráhelyezett szorítóelemmel (35) ellátott védősín (9) van elrendezve, ahol a szorítóelem (35) a tompa peremet (7) szintén alakzáróan körülfogó és előnyösen egyrészesen közbeiktatott kiegyenlítőelem segítségével az egymáson álló dúcpallók (5) közvetlen érintkezését megakadályozó elem.

12. A 11. igénypont szerinti árokmegtámasztó szerkezet, azzal jellemezve, hogy a mindkét oldalon nyitott szorítóelemként kiképzett védősín (9) elvben két, egymáshoz - hátodalukkal egymáshoz illesztve - hozzáformált, egyoldalú védősínből áll.

13. Az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti árokmegtámasztó szerkezet, azzal jellemezve, hogy az éleket (6), illetve tompa peremeket (7) mindenkor alakzáróan átfogó védősínek (9) az éleken (6), illetve dúcpallókon (5) átvezető furatok (30) segítségével a mindenkori pallószélen egymással össze vannak kapcsolva.

14. Az 1-13. igénypontok bármelyike szerinti árokmegtámasztó szerkezet, azzal jellemezve, hogy a védősínek (9) a szomszédos dúcpallóval/dúcpallókkal (5) való szilárd összekapcsolásra szolgáló összekötő elemekkel, valamint az egymáson álló dúcpallók (5) egymáshoz képesti eltolódását megakadályozó vezetőelemekkel vannak ellátva.