HU220269B - Eljárás tartályok korróziója lehetőségének előjelzésére, valamint tároló elrendezés, továbbá érzékelő - Google Patents

Description

A találmány tárgya eljárás tárolóelrendezésben lévő tartályok korróziója lehetőségének előjelzésére, valamint az eljárás szerint kialakított tartályt tartalmazó tárolóelrendezés, továbbá a tárolóelrendezésben alkalmazott érzékelő. A tartály elsődlegesen betemetett tárolóelrendezés részét képezi, ahol a tartály egy külső burkolatban van elhelyezve, amelyben az érzékelő van.

A különféle tárolótartályokban észlelhető, például korrózió hatására történő meghibásodás következtében fellépő szivárgás detektálására különféle eljárások és elrendezések ismeretesek. Az FR 1.551.051 számú francia szabadalmi leírásban egy olyan, olajhoz kiképezett tartály van ismertetve, amely egy rugalmas, belső burkolattal van ellátva, és tartalmaz egy szabályozott szivattyúval működtetett berendezést, amelynek segítségével a belső burkolat és a tartály fala között adott értékű alacsony nyomás van fenntartva. A tartály belső falának a legalsó pontján egy mérőérzékelő van elhelyezve. A mérőérzékelő a tartály legalsó pontján megjelenő folyadékot érzékeli, akár olaj, akár kívülről származó víz. A megoldás célja, hogy ha akár a belső burkolatban, akár pedig a külső tartály falában szivárgás lép fel, az jelzésre kerüljön. Az ilyen típusú tartályelrendezésnek az a hátránya egyrészt, hogy a belső tartály külső oldalán fellépő nedvesség következtében kialakuló korrózióval szemben történő védelemhez nem nyújt időben információt, másrészt pedig nem teszi lehetővé a víz jelenlétének érzékelését akkor, amikor az még csak épp, hogy megjelenik a belső tartály külső falán, mivel a mérőérzékelő nem a belső tartály külső oldalán, hanem a rendszer legalsó pontján van elhelyezve.

Az 1984. március 30-án közzétett Japán Kivonat, amely a 8. évfolyam 68. számának 264. oldalán található, egy olyan tartályt ismertet, amely betonfallal van körülvéve, és a betonfal és a tartály között egy légrés van, ebben egy mélyedés van kialakítva, amelyben egy nedvességérzékelő van elhelyezve. Ennek a megoldásnak is az a hátránya, hogy nem teszi lehetővé a nedvesség jelenlétének érzékelését a belső tartály külső falán abban a pillanatban, amikor megjelenik, ahogyan ezt a már előbb említett FR 1.551.051 lajstromszámú francia szabadalom sem, csak egy bizonyos idő elteltével, akkor, amikor a korrózió adott esetben már kialakult.

Az eltemetett tárolóelrendezésekben lévő tartályok megfelelő viszonyainak és paramétereinek ellenőrzésére ismeretes egy olyan eljárás is, amely abban áll, hogy egy kamera segítségével figyelik a tartály külső falán a korrózió megjelenését, majd a kamerától kapott képet egy monitorhoz továbbítják. Ez az ismert megoldás azzal a hátránnyal rendelkezik egyrészt, hogy rendkívül költséges, másrészt pedig csak akkor ad bármilyen figyelmeztető jelzést, ha a korrózió már megjelent.

A találmánnyal célul tűztük ki egy olyan eljárás, elrendezés és érzékelő kidolgozását, amelynek segítségével az eddigi megoldásoknál korábban jelezhető a korrózió veszélye. Ha ugyanis a nedvesség megjelenését a belső tartályból és külső burkolatból álló elrendezéseknél a belső tartály külső felületén figyeljük, időben jelzést tudunk adni az elrendezés felhasználójának a várható veszélyről, még a korrózió bekövetkezte előtt.

A találmány tehát eljárás tartály korróziója lehetőségének előjelzésére, ahol a tartály korrodálódó anyagból van kialakítva, és a tartálynak van egy külső felülete, amelynek a fenékrészén érzékelő van elhelyezve.

Az eljárás lényege, hogy az érzékelővel a tartály fenékrésze külső felületén a megjelenő vizet detektáljuk.

Nyilvánvaló ugyanis, hogy ha egy tartály lehűl, például cseppfolyósított propángázt tartalmaz, és a tartályban hirtelen nyomáscsökkenés következik be, és a tartály külső felülete és a burkolat közötti térrészben a páratartalom megnövekedett, akkor ez a tartály külső falán lecsapódó víz megjelenését eredményezheti. A víz megjelenése pedig korrózió bekövetkezésére utaló jelzésként érzékelhető. Ha a tartályt azután megfelelően kezeljük, sokkal nagyobb lehetőség van arra, hogy a tartályjó állapotát megőrizzük, és megfelelően el lehet végezni a kezelési műveleteket azelőtt, mielőtt a korrózió következtében szivárgás lépne fel. A tartály fenékrészének külső felülete az, ahol a nedvesség általában először megjelenik.

Előnyös a találmány szerinti eljárás akkor, ha a tartály fenékrészének a külső felületét legalább részben vízmentes, száraz térrészbe helyezzük el, azaz például szivárgásmentesen tömített burkolattal látjuk el.

Mivel a tartály külső felülete olyan közegben van, amely normális viszonyok között nem tartalmaz vizet, a víz megjelenése a tartály külső felületén figyelmeztető jelzés a korrózió várható bekövetkezésére. Ha azonban a burkolat megsérül, úgy a burkolaton kívüli nedvesség bejut a burkolat és a tartály külső fala közé. Ezt követően a megfelelő lépések megtételével meg lehet előzni a korrózió kialakulását. Ez az eljárás lényegében egy jövőbeni korrózió megjelenését vezeti vissza egy korábbi vízérzékelésre, amely víz megjelenése rendkívül egyszerűen detektálható, például villamos áram segítségével.

A találmány tárgya továbbá tárolóelrendezés, amely egy korrodálódó anyagból kialakított tartályt tartalmaz víztől eltérő folyadék tárolására, és a tartálynak van egy fenékrésze, és egy külső felülete, a lényeg pedig az, hogy a tartály külső felületének legalább egy része burkolattal van körülvéve, és a burkolat és a fenékrész között egy szivárgásmentesen tömített térrész van kiképezve, és a tartály fenékrészének a külső felületére egy víz jelenlétét detektáló érzékelő van elhelyezve.

Előnyös, ha a szivárgásmentesen tömített térrész vízmentes, száraz közeggel van megtöltve.

A burkolat, amely nemkorrodálódó anyagból, előnyösen műanyagból van kialakítva, adott esetben kevésbé kell, hogy nyomásálló legyen, mint maga a tartály. Annak érdekében, a mérést akkor is el lehessen végezni, ha a burkolat és a tartály külső felülete közötti térrészben a hőmérséklet lecsökken, például a belső tartályban fellépő gyors nyomáscsökkenés következtében, a találmány szerinti tartályelrendezés előnyösen úgy van kialakítva, hogy ez a térrész száraz közeggel, például levegővel, nitrogénnel van megtöltve. Ezáltal meg tudjuk védeni a tartály külső felületét a köztes térrészben lévő nedvességtől. Száraz közeg alatt értünk minden olyan közeget, amely nem tartalmaz folyékony vi2

HU 220 269 B zet, és a vízpára tartalma is olyan kismértékű, hogy az nem tud lecsapódni.

Az érzékelő a tartály fenékrészének a külső felületére egy eltávolítható rögzítőelemmel, előnyösen mágnessel van rögzítve, és egy információfeldolgozó egységhez van csatlakoztatva, amelyen a víz jelenléte olvasható le.

A mágnes segítségével az érzékelőt rendkívül egyszerűen lehet a tartály alatt elhelyezni, például úgy, hogy egyszerűen rátapasztjuk a mágnest, amely azután az érzékelő tartóelemének a szerepét tölti be, és távtartóként is működik. A mágnes segítségével az érzékelő egyszerű módon távolható el.

Maga az érzékelő olyan higroszkopikus sóból kialakított réteget tartalmaz, amelynek a vezetőképessége oldatban lényegesen nagyobb, mint kristályos formában. A higroszkopikus sóból kialakított réteghez, egymástól adott távolságra, két elektróda van csatlakoztatva, és mindkét elektródához egy-egy vezeték van csatlakoztatva. Tartalmaz továbbá villamosán szigetelő, de termikusán vezető anyagból egy további réteget, és a higroszkopikus sóréteg ezen van elhelyezve.

A higroszkopikus sóréteg (például alkálifém vagy hasonló kloridját, nitrátját vagy szulfátját) az előbb említett, további réteggel a tartály külső felületére van rögzítve. Az elektródák rozsdaálló anyagból, például aranyból, platinából vagy hasonlóból vannak kialakítva, vagy ilyen anyagokkal vannak bevonva.

A higroszkopikus sónak ugyanis kristályos formában igen alacsony a vezetőképessége, ez a vezetőképesség azonban megnövekszik akkor, ha a higroszkopikus só oldatba kerül. Az elektródák között mindaddig nem tud elektromos áram folyni, amíg a higroszkopikus só a rétegben kristályos formában van. Ha víz csapódik le, a só oldódik, és ekkor az elektródák között már áram tud folyni.

Az információfeldolgozó egység olyan áramköri elrendezést tartalmaz, amely az elektródákhoz csatlakoztatott vezetékekkel van összekapcsolva, és el van látva egy tápfeszültségforrással, valamint az elektródák között folyó áramot érzékelő és jelző elrendezéssel, ahol az áramköri elrendezés az érzékelt áramot erősítő, például tranzisztoros erősítőt tartalmaz.

Az információfeldolgozó egység előnyösen egy memóriaegységet tartalmaz, amely azt a tényt tárolja, hogy az érzékelő víz jelenlétét érzékelte.

A memóriaegység előnyösen egy hárompólust, például tranzisztort tartalmaz, amelynek első pólusa, például a tranzisztor bázisa, az egyik elektródához, a második vagy a harmadik pólusok közül az egyik, például a tranzisztor kollektora a másik elektródához van csatlakoztatva, és ez a közös pont egy tápfeszültségforrás első kivezetésére van csatlakoztatva, a harmadik vagy második pólus, például a tranzisztor emittere egy bistabil relé gerjesztő tekercsén keresztül a tápfeszültségfonás második kivezetésére van elvezetve, és a hárompólus olyan kapcsolóként van kiképezve, ahogy az első póluson átfolyó áram hatására, a második és a harmadik pólusból képezett kétpólus vezet, ellenkező esetben nyitott, továbbá a bistabil relének van egy záró kontaktusa, amely egy áramjelzőn, például lámpán keresztül van a tápfeszültségforrás sarkai közé kötve, és tartalmaz még egy, a tápfeszültségforrást a vízlerakódást követően a bistabil relé gerjesztését lekapcsoló elrendezést.

A gyakorlatban a tápfeszültségforrások általában igen gyorsan kisülnek, hogyha folyamatosan hosszabb ideig terhelés alatt vannak. Ha ez a kisülés létrejön, mielőtt a felhasználója az információt leolvasta volna, maga a lámpa a telep kisülése miatt kikapcsol, és a felhasználója tévesen fogja azt a következtetést levonni, hogy a tárolótartály megfelelően működik.

Ezért előnyös az a kiviteli alak, ahol a lekapcsoló elrendezésben a bistabil relé egy nyitó kontaktusa a bistabil relé gerjesztő tekercsével van sorosan csatlakoztatva, és az elrendezés tartalmaz egy, az áramnak az áramjelzőn, például lámpán való áthaladását szabályozó, kézi működtetésű kapcsolót, amely az áramjelzővel, például lámpával van sorosan csatlakoztatva. így az áramjelzőn csak akkor folyik áram, ha a kézi működtetésű kapcsoló is be van kapcsolva.

A tárolóelrendezés egy előnyös kiviteli alakja el van látva egy, az érzékelő és a tartály külső felülete közötti kapcsolatot érzékelő elemmel, például egy rugós működtetésű kapcsolóelemmel, amely két vezetékkel van az elektródákhoz csatlakoztatva, és azokat rövidre zárja a tartály és az érintkező közti kapcsolat megszakadásakor.

Az információfeldolgozó egység és/vagy az ellenőrző kapcsoló a szivárgásmentes térrészen kívül vannak elhelyezve.

A tranzisztor lehet, például egy 2 N 2222 típusú tranzisztor, amelynek a bázisa van az egyik elektródához csatlakoztatva, kollektora a tápfeszültségforráshoz és a másik elektródához, az áram jelenlétét érzékelő elem pedig a tranzisztor kollektora és bázisa közé van csatlakoztatva. Az az áram tehát, amely belép a tranzisztor bázisába, felerősítve lép ki az emitterből.

Általánosságban az ilyen, betemetett tárolóelrendezésekben lévő tartályok olyan anyagból vannak, amelyek vezetik a villamosságot.

A tartály külső felülete és a sóréteg között elhelyezett, hővezető, de villamosán szigetelő réteg lehetővé teszi, hogy az elektródákat a tartály külső felületétől megfelelően elszigeteljük, ugyanakkor azonban azáltal, hogy a hőt vezeti, biztosítja azt, hogy a sóréteg hőmérséklete megegyezzen a tartály külső felületének a hőmérsékletével.

Amikor tehát a só vezetővé válik, áram fog áthaladni a bistabil relé gerjesztő tekercsén, és ekkor annak záró kontaktusa zár, nyitó kontaktusa pedig nyit. Előfordulhat azonban, hogy az érzékelő a tartály külső felületéről leválik. Ezért a tárolóhoz tartozó érzékelő egy további kiviteli alakja úgy van kialakítva, hogy az érzékelő be van tokozva, a tokozás egy olyan elrendezés, amely jelzi azt, ha az érzékelő a tartály faláról leválik.

Az egyik példakénti kiviteli alak esetében az érzékelő el van látva egy, az érzékelő és a tartály külső felülete közötti kapcsolatot érzékelő elemmel, például egy rugós működtetésű kapcsolóelemmel, amely két vezetékkel van az elektródákhoz csatlakoztatva. A rugós mű3

HU 220 269 B ködtetésű kapcsolóelemnél egy összenyomott rugó van a tartály külső felülete és egy, az érzékelővel egybeépített ütköző között elhelyezve, és egy tolórúddal összekapcsolva. A tolórúd akkor, ha az érzékelő eltávolodik a tartály aljától, a rugó hatására elmozdul és két olyan kontaktust zár, amelyek egy-egy vezetékkel az elektródákhoz vannak csatlakoztatva. Összefoglalva, az érzékelő jelezheti azt, hogy víz jelent meg a tartálynál, továbbá arról is figyelmezteti, ha az érzékelőnél valami rendellenesség tapasztalható.

Ha az érzékelő nem jelez semmit, ez lehet annak következménye, hogy vízlecsapódás nem volt tapasztalható, de lehet az is az oka, hogy az információfeldolgozó egység meghibásodott.

Annak érdekében, hogy a felhasználó megfelelő időben értesüljön az információfeldolgozó egység meghibásodásáról, a tárolóelrendezés egy további kiviteli alakja el van látva egy információfeldolgozó egység helyes működését ellenőrző elemmel, amely egy ellenőrző kapcsoló, amelyre az érzékelő és tartály külső felülete közötti kapcsolat megszakadásakor az elektródákat rövidre záró két vezeték van csatlakoztatva.

Ez lehetővé teszi, hogy az ellenőrző kapcsoló zárt állapotában úgy jelezze, mintha víz jelent volna meg a tartály külső felületén, és ily módon lehet ellenőrizni, hogy az információfeldolgozó egység megfelelően működik. Ha nem ez az eset, akkor viszont a felhasználója tudja, hogy meghibásodás vagy rendellenesség tapasztalható, és megfelelő körültekintéssel jár el.

A tárolóelrendezés egy további kiviteli alakja tartalmaz egy olyan figyelmeztető és ellenőrző eszközt, amely a tartály használóját figyelmezteti arra, hogy olyan rendellenesség jelent meg, amely akadályozza a megfelelő működést. Ez az eszköz olyan érzékelőt tartalmaz, amely higroszkopikus sóból kialakított rétegen, két elektródából áll, amelyek egy ellenállással vannak összekapcsolva, amely ellenállásnak az ellenállásértéke kisebb, mint az oldatlan só ellenállása, és nagyobb, mint az az ellenállás, amelyet a már oldott só képez. Az eszközhöz előnyösen burkolat van szintetikus anyagból kialakítva úgy, hogy ez a burkolat nagy vízáteresztő képességgel és alacsony vízdeszorbeáló képességgel rendelkezzen. Ilyen anyag lehet például egy nylon-típusú poliamid vagy más, erre a célra alkalmas, önmagában ismert anyagból készült, porózus elem, például textil.

Amikor a tárolóelrendezés tartályának külső felületén víz csapódik le, a lecsapódott víz könnyedén áthatol a burkolaton, és megváltoztatja a higroszkopikus sóréteg ellenállását úgy, hogy az kisebb lesz, mint az elektródák között elhelyezkedő ellenállás. Ily módon tehát a víz lecsapódása egyszerű ellenállásméréssé alakítható át.

Három eset fordulhat elő:

1. Ha az eredő ellenállás értéke nagyobb, mint az az ellenállás, amelyet az elektródák közé sorosan iktattunk, ebben az esetben a berendezés hibás, mivel szakadás van az áramkörben,

2. az eredő ellenállás értéke megfelel annak az ellenállásnak, amelyet az elektródák közé sorosan iktattunk, az érzékelő működik és vízlecsapódás nincs,

3. az eredő ellenállás értéke kisebb, mint annak az ellenállásnak az értéke, amelyet az elektródák közé sorosan iktattunk, ez azt jelenti, hogy vízlecsapódás történt.

A fentiek alapján tehát egy egyszerű ohmmérő lehetővé teszi mind annak az ellenőrzését, hogy az áramkör működik, mind pedig annak a megállapítását, hogy lecsapódás történt.

A találmány tárgya még érzékelő, amely a találmány szerinti eljáráshoz és elrendezéshez alkalmazható, és amelynek az a lényege, hogy tartalmaz higroszkopikus sóból kialakított réteget, amelynek a vezetőképessége oldatban lényegesen nagyobb, mint kristályos formában, tartalmaz továbbá két elektródát, amelyek adott távolságra vannak egymástól elhelyezve, és a higroszkopikus sóból kialakított réteggel érintkezésben vannak, két vezetéket, amelyek az elektródákhoz vannak csatlakoztatva, és egy további réteget, amely villamosán szigetelő, de termikusán vezető anyagból van kialakítva, és a higroszkopikus sóból kialakított réteg ezen van elhelyezve.

A találmányt a továbbiakban példakénti kiviteli alakjai segítségével, a mellékelt ábrákon ismertetjük részletesebben.

Az 1. ábrán vázlatosan látható a találmány szerinti tárolóelrendezés, a 2. ábrán a találmány szerinti érzékelő egy előnyös példakénti kiviteli alakjának vázlata látható, a 3. ábrán a találmány szerinti tárolóelrendezéshez kialakított villamos áramkör egy előnyös kiviteli alakja látható, amely a szivárgásmentes térrészen kívül helyezkedik el, a 4. ábrán a találmány szerinti, egy további ellenőrző elemének egy előnyös kiviteli alakja látható.

A találmány szerinti kialakított 1 tárolóelrendezés vázlatos rajza az 1. ábrán látható. Az 1 tárolóelrendezés tartalmaz egy acélból készült, 33 töltőnyílással ellátott 2 tartályt, amelyet 3 burkolat vesz körül, amely nemkorrodálódó anyagból, például műanyagból, ezek közül is például polietilénből van, amely a 2 tartály 4 külső felületével együtt egy szivárgásmentes 5 térrészt képez, amelynek a szivárgásmentességét 6 tömítések megfelelő elhelyezése biztosítja. A szivárgásmentes 5 térrész - az ábrán nem látható - záróelemmel van kialakítva, amely lehetővé teszi, hogy vízmentes, fluid közeget vagy gázt vezessünk be a szivárgásmentes 5 térrészbe.

A 2 tartály fenékrészéhez van egy 7 érzékelő rögzítve, amelynek feladata a víz érzékelése, és amely 7 érzékelőhöz két, 8 és 9 vezeték van csatlakoztatva. Ezek a 8 és 9 vezetékek információfeldolgozó 10 egységhez vannak elvezetve, amely lehetővé teszi, hogy megállapítsuk, hogy a 7 érzékelő vízlecsapódást érzékelt. Ez az információfeldolgozó 10 egység könnyen hozzáférhető az 1 tárolóelrendezés használója számára, és közel van általában elhelyezve a föld S felületéhez.

A 2. ábrán látható 7 érzékelő a 2 tartály fenékrészének 4 külső felületére egy 12 mágnes segítségével van

HU 220 269 B oldhatóan rögzítve. A 7 érzékelő tartalmaz egy 11 réteget, amely villamosán szigetelő és termikusán vezető anyagból, például SILPAD 400-ból van kialakítva, amelyet a Bergquist cég gyárt. Ennek all rétegnek az egyik oldala állandó kontaktusban van a 2 tartály 4 külső felületével, ezt a kapcsolatot biztosítja a termikusán vezető 12 mágnes, míg a második oldalát egy higroszkopikus sóból, például lítium-klorid (LiCl), nátrium-klorid (NaCl) vagy hasonlóból kialakított 14 réteg fedi, amelynek a vezetőképessége oldatban lényegesen nagyobb, mint kristályos formában. Ezen a 14 rétegen, egymástól adott távolságra, két 15 és 16 elektróda van elhelyezve, amelyek rozsdamentes anyagból, aranyból, platinából vagy hasonlóból vannak kialakítva vagy ezek egyikével vannak beborítva, és a 11 rétegnek a 4 külső felülettől távolabbi 13 oldalával érintkezve helyezkednek el. Egy műanyag 17 doboz fedi a 7 érzékelő belső részeit annak érdekében, hogy megvédje a higroszkopikus sóból kialakított 14 réteget, és adott esetben még a higroszkopikus só 14 rétegtárolóelemeként is felhasználható.

A 2. ábrán látható még egy rugós működtetésű 18 kapcsolóelem, amely egy 38 rugóból, ehhez tengelyirányban csatlakoztatott, villamosán vezető anyagból készült 40 lemezből, és a 40 lemezhez a 38 rugó tengelye irányában csatlakoztatott 39 tolórúdból áll. A 38 rugó összenyomva van a műanyag 17 doboz fenékrésze és a 2 tartály fenékrésze között elhelyezve, és a 40 lemeztől adott távolságra két villamos 41 és 42 érintkező is el van helyezve, amelyekre 19 és 20 vezetékek vannak csatlakoztatva, amelyek a 15 és 16 elektródákhoz vannak azután kapcsolva. Ha a 12 mágnes valamilyen ok miatt eltávolodik a 4 fenékrésztől, azaz a 7 érzékelő nincs már megfelelően rögzített helyzetben, a 38 rugó kienged, és a vezető anyagból készült 40 lemez érintkezésbe lép a 41 és 42 érintkezőkkel, és a két 19 és 20 vezeték segítségével a 15 és 16 elektródákkal, és az azokhoz csatlakoztatott, két 8 és 9 vezeték útján az információfeldolgozó 10 egységgel. A 8 és 9 vezetékek a 3 burkolaton keresztül megfelelően tömített nyílásokon keresztül vannak a 10 információfeldolgozó egységhez elvezetve.

Ez az információfeldolgozó 10 egység egy, a 3. ábrán látható 21 áramköri elrendezést tartalmaz, amelynek bemenetére a 15 és 16 elektródákról jövő 8 és 9 vezetékek vannak csatlakoztatva. A 3. ábrán látható elrendezés a 21 áramköri elrendezésnél a 9 vezeték egy 22 tranzisztor bázisához van egy 35 ellenálláson keresztül csatlakoztatva, a 22 tranzisztor emittere pedig egy bistabil 23 relé gerjesztő 29 tekercsén és a bistabil 23 relé egy nyitó 23a kontaktusán keresztül van egy 24 tápfeszültségforrás második kivezetésére csatlakoztatva. A nyitó 23a kontaktusnak NC - normally closed zárt állapota és nyitott állapota van. A bistabil 23 relének van egy záró 23b kontaktusa is, amelynek szintén egy zárt állapota és egy NO - normally open - nyitott állapota van. A záró 23b kontaktus egy 25 lámpával és egy kézi működtetésű 26 kapcsolóval van sorosan kötve, és ez a soros áramkör van a 24 tápfeszültségforrásra kapcsolva. A 25 lámpán akkor fog áram folyni, ha egyrészt áram folyt a 22 tranzisztor bázisára, másrészt a kézi működtetésű 26 kapcsolót bekapcsoljuk.

Az elrendezéshez tartozik még egy 27 nullhelyzetvisszaállítókapcsoló, amely bistabil 23 relé egy további 28 segédtekercsével sorosan kapcsolva van a 24 tápfeszültségforrásra kötve.

Két további 30 és 31 vezetéket is láthatunk a 3. ábrán, amelyek szintén a 15 és 16 elektródákra vannak csatlakoztatva, és azt követően a szivárgásmentes módon, a 3 burkolaton keresztül, egy ellenőrző 32 kapcsolóra vannak csatlakoztatva.

A 3. ábrán látható még a rugós működtetésű 18 kapcsolóelemhez tartozó két 41 és 42 érintkező is.

Az 1 tárolóelrendezés 2 tartályában tárolt folyadék vagy gáz, például cseppfolyósított propángáz a 33 töltőnyíláson van bevezetve (ez az 1. ábrán látható), míg a gáz vagy egyéb száraz közeg a szivárgásmentes 5 térrészbe van bevezetve. A szivárgásmentes 5 térrész megfelelő szivárgásmentessége teszi lehetővé, hogy biztosítsuk azt, hogy a 2 tartály 4 külső felülete soha ne legyen kitéve nedves atmoszféra hatásának. Ha azonban bármilyen formában nedvesség jut a szivárgásmentes 5 térrészbe, például lecsapódás formájában víz jelenik meg a 2 tartály 4 külső felületén, különösen pedig a 2 tartály fenékrészénél, akkor azt a 7 érzékelő érzékeli. Normál üzemi viszonyok között, amikor tehát víz nincs, a 15 és 16 elektródák között elhelyezkedő higroszkopikus só 14 rétegnek a vezetőképessége rendkívül alacsony, így a 8 és 9 vezetékeken áram nem folyik. Ha a 14 rétegen víz jelenik meg, a higroszkopikus sóból lévő 14 réteg vezetőképessége nagymértékben megnő, ez lehetővé teszi, hogy áram folyjon a 7 érzékelő 8 és 9 vezetékein keresztül a 22 tranzisztor bázisába.

A 22 tranzisztor az áramot felerősíti, és a 22 tranzisztor emitterén megjelenő áram a bistabil 23 relé gerjesztő 29 tekercsén keresztül és a kiindulási helyzetében NC állapotú, nyitó 23a kontaktuson keresztülfolyik, és ennek hatására a nyitó 23a kontaktus zárt állapotából - amikor is áram tud rajta keresztülfolyni - átbillen nyitott állapotba, amely megakadályozza azt, hogy ezen a körön tovább áram folyjon. A gerjesztő 29 tekercsen folyó áram hatására, a másik, záró 23b kontaktus zár, azaz NO állapotából az zárt állapotába billen, és itt is marad. Az az áramkör, amely a 25 lámpából, a kézi működtetésű 26 kapcsolóból áll, valamint a záró 23b kontaktusból áll, ily módon zár, és ha a 26 kézi működtetésű kapcsolót zárjuk, akkor a következő információt kaphatjuk:

- ha a 25 lámpa világít, a 15 és 16 elektródák között áram folyt keresztül,

- ha a 25 lámpa nem ég, akkor az azt jelenti, hogy a bistabil 23 relé utolsó ellenőrzött állapota óta nem folyt áram, de világítani fog, ha az ellenőrző 32 kapcsolót bekapcsoljuk.

A bistabil 23 relé tehát úgy működteti az áramköri 21 elrendezést, hogy ha a higroszkopikus sóból kialakított 4 réteg vezetőképessége megnő, a 22 tranzisztor bázisába áram tud folyni. Ez az áram felerősödve megjelenik az emitter körben, és átfolyva a bistabil 23 relé gerjesztő 29 tekercsén a nyitó 23a kontaktust kinyitja, azaz az áramot megszakítja, ugyanakkor záró 23b kontaktust zárja.

HU 220 269 Β

Az ellenőrző 32 kapcsoló lényegében rövidre zárja a 15 és 16 elektródákat és lehetővé teszi, hogy áram haladjon a 22 tranzisztor bázisához. Amikor az ellenőrző 32 kapcsolót zárjuk, a felhasználó meg tudja állapítani és ellenőrizni tudja, hogy az információfeldolgozó 10 egység megfelelően működik-e, ha ekkor a 25 lámpa világít. Ha a 25 lámpa nem világít, az azt jelenti, hogy az információfeldolgozó 10 egység hibás, például kábelszakadás van, vagy az alkatrész meghibásodott stb. Ilyenkor javítás szükséges.

Az előbbi ellenőrzéseket követően a felhasználó nyitja a kézi működtetésű 26 kapcsolót, majd záija a nullhelyzet-visszaállító 27 kapcsolót, amely a bistabil 23 relét visszaállítja normál kiinduló helyzetébe azáltal, hogy a bistabil 23 relé 28 segédtekercsét tápfeszültséggel látja el.

A kézi működtetésű 26 kapcsoló, amely a bistabil 23 relé záró 23b kontaktust tartalmazó ágában van elhelyezve, biztosítja azt, hogy a 24 tápfeszültségforrás nincs állandóan terhelés alatt.

Ha a felhasználó zárja a kézi működtetésű 26 kapcsolót és a 25 lámpa ég, akkor ez valamilyen rendellenességre utal. Ez a rendellenesség lehet például az, hogy vízlecsapódás jött létre, ahogy már az előbbiekben ismertettük vagy, hogy a 7 érzékelő a 2 tartály 4 külső felületéről levált. Ekkor ugyanis a rugós működtetésű 18 kapcsolónál a 38 rugó összenyomott állapota megszűnik, és a rugós működtetésű 18 kapcsoló 41 és 42 érintkezői rövidre zárják a 15 és 16 elektródákat, áram tud folyni a 22 tranzisztor bázisába, és ez működésbe hozza a záró 23b kontaktust, és a 25 lámpa ugyanúgy világítani fog, mintha vízlecsapódást érzékelt volna.

Ha a kézi működtetésű 26 kapcsolót benyomjuk, és a felhasználó azt látja, hogy a 25 lámpa ég, akkor ez felhívja arra a figyelmét, hogy ellenőrizni kell a szivárgásmentes 5 térrészt, vagy azért, hogy kiszárítsa, vagy pedig azért, hogy a 7 érzékelőt a 2 tartályhoz rögzítse.

A 4. ábrán a találmány egy további kiviteli alakja látható, ahol egy 36 ellenállás van a 15 és 16 elektródákhoz kapcsolódó 8 és 9 vezetékek közé elhelyezve, a higroszkopikus sóból kialakított 14 rétegben, amely egy 37 burkolaton belül van, amely 37 burkolat vizet erősen vízáteresztő, de ugyanakkor igen kis deszorpciós értékű anyagból van.

Ha a 2 tartály 4 külső felületén víz jelenik meg, a lecsapódott víz könnyen áthatol a 37 burkolaton, és megváltoztatja a higroszkopikus sóból készült 14 réteg ellenállását úgy, hogy annak értéke kisebb lesz, mint a 36 ellenállás értéke. A víz jelenléte egyszerű ellenállásméréssel valósítható meg.

Három eset lehetséges:

1. ) az eredő ellenállás értéke nagyobb, mint a 36 ellenállásé, ez azt jelenti, hogy a 7 érzékelő az áramkör megszakítását követően hibássá vált stb.,

2. ) az eredő ellenállás értéke a 36 ellenállásénak felel meg, ez azt jelenti, hogy a 7 érzékelő megfelelően működik, és vízlecsapódás nem történt,

3. ) az eredő ellenállás értéke kisebb, mint a 36 ellenállásé, azaz vízlecsapódás történt.

Claims (17)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás tartály (2) korróziója lehetőségének előjelzésére, ahol a tartály (2) korrodálódó anyagból van kialakítva, és a tartálynak (2) van egy külső felülete (4), amelynek fenékrészén érzékelő van elhelyezve, azzal jellemezve, hogy az érzékelővel (7) a tartály (2) fenékrésze külső felületén (4) megjelenő vizet detektáljuk.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a tartály (2) fenékrészének a külső felületét (4) legalább részben szivárgásmentesen tömített, száraz térrészben (5) helyezzük el.
3. 3. Tárolóelrendezés (1), amely egy korrodálódó anyagból kialakított tartályt (2) tartalmaz, víztől eltérő folyadék tárolására, és a tartálynak (2) van egy fenékrésze, és egy külső felülete (4), a tartály (2) külső felülete (4) legalább részben burkolattal (3) van körülvéve, azzal jellemezve, hogy a burkolat (3) és a tartály (2) között szivárgásmentesen tömített térrész (5) van kiképezve, és a tartály (2) fenékrészének a külső felületére (4) víz jelenlétét detektáló érzékelő (7) van elhelyezve.
4. 4. A 3. igénypont szerinti tárolóelrendezés, azzal jellemezve, hogy a szivárgásmentesen tömített térrész (5) száraz közeggel van megtöltve.
5. 5. A 3. igénypont szerinti tárolóelrendezés, azzal jellemezve, hogy az érzékelő (7) a tartály (2) fenékrészének a külső felületére (4) eltávolítható rögzítőelemmel, előnyösen mágnessel (12) van rögzítve.
6. 6. A 3-5. igénypontok bármelyike szerinti tárolóelrendezés, azzal jellemezve, hogy az érzékelő (7) egy információfeldolgozó egységhez (10) van csatlakoztatva, amelyen a víz jelenléte olvasható le.
7. 7. A 6. igénypont szerinti tárolóelrendezés, azzaljellemezve, hogy az érzékelő (7) olyan higroszkopikus sóból kialakított réteget (14) tartalmaz, amelynek a vezetőképessége oldatban lényegesen nagyobb, mint kristályos formában, és hővezető kapcsolatban van a tartály (2) fenékrészének külső felületével (4), a higroszkopikus sóból kialakított réteghez (14) egymástól adott távolságra két elektróda (15, 16) van csatlakoztatva, és mindkét elektródához (15, 16) egy-egy vezeték (8, 9) van csatlakoztatva, továbbá villamosán szigetelő, de termikusán vezető anyagból egy további réteg (11) van a tartály (2) külső felülete (4) és a higroszkopikus sóból kialakított réteg (14) között elhelyezve, és a higroszkopikus sóréteg (14) ehhez a további réteghez (11) van rögzítve van, továbbá az információfeldolgozó egység (10) olyan áramköri elrendezést (21) tartalmaz, amely az elektródákhoz (15, 16) csatlakoztatott a vezetékekkel (8, 9) van összekapcsolva, és el van látva egy tápfeszültségforrással (24), valamint az elektródák (15, 16) között folyó áramot érzékelő elrendezéssel.
8. 8. A 7. igénypont szerinti tárolóelrendezés, azzal jellemezve, hogy az áramköri elrendezés (21) az érzékelt áramot erősítő, például tranzisztoros (22) erősítőt tartalmaz.
9. 9. A 6-8. igénypontok bármelyike szerinti tárolóelrendezés, azzal jellemezve, hogy az információfeldolgozó egység (10) egy memóriaegységet tartalmaz,

   HU 220 269 B amely azt a tényt tárolja, hogy az érzékelő (7) víz jelenlétét érzékelte.
10. 10. A 9. igénypont szerinti tárolóelrendezés, azzal jellemezve, hogy a memóriaegység előnyösen egy hárompólust, például tranzisztort (22) tartalmaz, amelynek első pólusa, például a tranzisztor (22) bázisa, az egyik elektródához (16), a második vagy a harmadik pólusok közül az egyik, például a tranzisztor (22) kollektora a másik elektródához (15) van csatlakoztatva, és ez a közös pont egy tápfeszültségforrás (24) első kivezetésére van csatlakoztatva, a harmadik vagy második pólus, például a tranzisztor (22) emittere egy bistabil relé (23) egy gerjesztő tekercsén (29) keresztül a tápfeszültségforrás (24) második kivezetésére van elvezetve, és a hárompólus olyan kapcsolóként van kiképezve, ahogy az első póluson átfolyó áram hatására, a második és a harmadik pólusból képezett kétpólus vezet, ellenkező esetben nyitott, továbbá a bistail relének (23) van egy záró kontaktusa (23b), amely egy áramjelzőn, például lámpán (25) keresztül van a tápfeszültségforrás (24) sarkai közé kötve.
11. 11. A 10. igénypont szerinti tárolóelrendezés, azzal jellemezve, hogy tartalmaz egy, a tápfeszültségforrást (24) a vízlerakódást követően a bistabil relé (23) gerjesztését lekapcsoló elrendezést.
12. 12. A 11. igénypont szerinti tárolóelrendezés, azzal jellemezve, hogy lekapcsolóelrendezés a bistabil relé (23) egy nyitó kontaktusa (23a), amely a bistabil relé (23) gerjesztő tekercsével (29) van sorosan csatlakoztatva, tartalmaz továbbá az elrendezés az áramnak az áramjelzőn, például lámpán (25) való áthaladását szabályozó, kézi működtetésű kapcsolót (26), amely az áramjelzővel, például lámpával (25) van sorosan csatlakoztatva.
13. 13. A 6-12. igénypontok bármelyike szerinti tárolóelrendezés, azzal jellemezve, hogy el van látva egy információfeldolgozó egység (10) helyes működését ellenőrző elemmel.
14. 14. A 13. igénypont szerinti tárolóelrendezés, azzal jellemezve, hogy az ellenőrző elem egy ellenőrző kapcsoló (32), amelynek két vezetéke (30, 31) közé ellenállás (36) van csatlakoztatva, ahol a vezetékek (30,31) az elektródákhoz (15,16) vannak csatlakoztatva.
15. 15. A 4-14. igénypontok bármelyike szerinti tárolóelrendezés, azzal jellemezve, hogy el van látva egy, az érzékelő (7) és a tartály (2) külső felülete közötti kapcsolatot érzékelő elemmel, például egy rugós működtetésű kapcsolóelemmel (18), amelyre az érzékelő (7) és tartály (2) külső felülete (4) közötti kapcsolat megszakadásakor az elektródákat (15, 16) rövidre záró két vezeték (19, 20) van csatlakoztatva.
16. 16. A 6-15. igénypontok bármelyike szerint kialakított tárolóelrendezés, azzal jellemezve, hogy egy információfeldolgozó egység (10), és/vagy az ellenőrző kapcsoló (32) a szivárgásmentes térrészen (5) kívül vannak elhelyezve.
17. 17. Érzékelő a 3-16. igénypontok bármelyike szerinti tárolóelrendezéshez, azzal jellemezve, hogy tartalmaz higroszkopikus sóból kialakított réteget (14), amelynek a vezetőképessége oldatban lényegesen nagyobb, mint kristályos formában, tartalmaz továbbá két elektródát (15,16), amelyek egymástól adott távolságra vannak elhelyezve, a higroszkopikus sóból kialakított réteggel (14) érintkezésben, két vezetéket (8, 9), amelyek az elektródákhoz (15,16) vannak csatlakoztatva, és egy további réteget (11), amely villamosán szigetelő, de termikusán vezető anyagból van kialakítva, és a higroszkopikus sóból kialakított réteg (14) ezen van elhelyezve.