HU220212B - Berendezések és eljárások szemcsés anyagok elektrosztatikus permetezésére - Google Patents

Description

A találmány elektrosztatikus permetezésre vonatkozik.

Folyadékalapú anyagok kipermetezésére számos, széles körben alkalmazott eljárás ismeretes. Például az aeroszolos adagolók széles körben elterjedtek. Ilyen adagolók különösen jól alkalmazhatók személyes használatra és a személyi higiéniai készítmények (például parfümök, dezodorok, kozmetikai szerek stb.) szórására. Az ilyen készítményekben lévő hatóanyagok sok esetben szilárd anyagok, amelyeket a kiadagolás elősegítésére folyékony hordozóanyagban szuszpendálnak vagy oszlatnak szét.

Elektrosztatikus terek használata a szemcsés anyagok kipermetezésében önmagában jól ismert. Például a WO 94/19042 számú nemzetközi közzétételi iratból (Balachandran és munkatársai) megismerhető, hogy az inhalálható anyag részecskéin lévő elektrosztatikus töltés mértékének változtatásával befolyásolható az, hogy az inhalálható anyag a légző szervrendszer mely részében rakódjon le. A WO 94/19042 számú nemzetközi közzétételi iratból olyan berendezés ismerhető meg, amelyben a szervezetbe juttatandó anyagot inhalálható részecskék (aeroszolos folyadék vagy por) formájában juttatják a berendezés szájrésze által meghatározott járatba, és a járaton belül elektródákat rendeznek el, hogy átadja az elektrosztatikus töltést a kiadagolandó részecskéknek. Ily módon az adott típusú adagolóeszközből kiadagolandó részecskékre juttatott jellemző elektrosztatikus töltés szabályozható, amikor a részecskék áthaladnak az elektródaelrendezés által létesített feltöltőtartományon. Ilyen változtatás a részecskékre juttatott elektrosztatikus töltés mértékének növelése, csökkentése, a töltés megfordítása és közömbösítése.

Az ilyen elrendezéssel nehéz biztosítani a részecskék állandó szintű elektrosztatikus töltését, mert a részecskék az inhalált légáramban diszpergálva haladnak keresztül az elektródák által keltett elektromos téren. Minthogy a részecskék a légáram különböző helyein helyezkednek el, hajlamosak arra, hogy különböző mennyiségű elektromos töltést vegyenek fel, így végeredményként különböző mértékben feltöltött részecskék széles spektrumát tartalmazó részecskeáram képződik.

Az US 4 331 298 számú és a GB 2 010 126 számú szabadalmi leírás eljárást ismertet anyagok permetezésére oly módon, hogy a kipermetezendő anyag részecskéivel töltött patronra vagy tartályra nagyfeszültséget juttatva az anyag részecskéit elektromosan feltöltik, aminek révén a részecskék kirepülnek a patronból vagy tartályból.

A találmány szemcsés anyagok permetezésére alkalmas berendezésre vonatkozik, amelynek burkolata, kipermetezendő szemcsés anyagot befogadó tárolótere vagy a szemcsés anyagot a burkolaton belül tároló eszköze, a szemcsés anyagra nagyfeszültséget juttató, a burkolatban elhelyezett feszültséggenerátora és a berendezés használatakor elektromosan feltöltött részecskék távozási helyéül szolgáló kiadagolási helyet meghatározó eszköze van. A találmány szerinti berendezést az jellemzi, hogy

- a berendezésnek a berendezésben tárolt, szemcsés anyag mennyiségéből diszkrét adagokat elkülönítő eszköze és a nagyfeszültséget az elkülönített adagokra juttató eszköze van, vagy

- a tárolóeszköz a szemcsés anyagot diszkrét adagokban tároló eszközként van kialakítva, és a berendezésnek az egyes diszkrét adagokat a kiadagolási helyhez illesztő eszköze és a nagyfeszültséget a kiadagolási hellyel fedésbe jutott, diszkrét adagokra juttató eszköze van.

A találmány tárgya továbbá eljárás szemcsés anyagok permetezésére oly módon, hogy

- a permetezőberendezésben tárolt szemcsés anyagmennyiségből anyagrészletet különítünk el, az így elkülönített anyagrészletre nagyfeszültséget juttatunk, és az elkülönített anyagrészletet elektromosan feltöltött részecskék formájában kipermeteződni hagyjuk; vagy

- a permetezőberendezésbe diszkrét adagok sokasága formájában szemcsés anyagot helyezünk el, az egyes diszkrét adagokat a berendezés kiadagolási helyéhez illesztjük, a kiadagolási hellyel fedésbe jutott adagra nagyfeszültséget juttatunk, és az adagot elektromosan feltöltött részecskék formájában kipermeteződni hagyjuk.

A találmány szerint semmiféle folyékony hordozót nem használunk a szemcsés anyag szuszpendálására, és a nagyfeszültséget magára a szemcsés anyagra kapcsoljuk, a részecskéknek a szemcsés anyagmennyiségből való kiszakadását megelőzően.

Elektrosztatikus permetezést különböző céltárgyak műanyaggal történő bevonására is alkalmaznak, ahol a műanyagot először viszonylag vastag rétegben rápermetezik a céltárgyra, majd melegítéssel folyamatos rétegként megszilárdítják. A fluidizált, szemcsés anyagot a készülékbe vezetett levegővel áramoltatják, és az anyagáramot koronakisülésű elektródák között vezetik, ahol a fluidizált részecskék elektromosan feltöltődnek. Az ilyen bevonóeljárásokban nagy (tipikusan 10¹⁴ ohm.cm és nagyobb) ellenállású, szemcsés anyagokat használnak, amelyek nem permetezhetők ki akkor, ha a feszültséget csak magára a kipermetezendő anyagra juttatják, mert az anyag nagymértékben szigetelő jellege megakadályozza a ráadott feszültség elvezetését és a töltés keresztülszivárgását az anyag tömegén. Ezeknél a bevonóeljárásoknál alapvető kívánalom, hogy a töltet ne legyen vezetőképes, mert az ilyen permetező technológiával általában viszonylag vastag bevonatokat kell felvinni, és a töltet nemvezető jellege (azaz a töltésszivárgás hiánya) fontos tényező annak biztosítására, hogy a felvitt anyag a kipermetezés és a felhevítéses folyamat alatt eltelt, viszonylag hosszú időtartam során kellően odatapadjon a céltárgyhoz.

Ezzel szemben a jelen találmány szerinti eljárásban a fent ismertetett, bevonóeljáráshoz használtaknál kisebb ellenállású, szemcsés anyagokat használunk annak érdekében, hogy a részecskék - koronakisülés helyett - az anyag tömegén keresztüli töltésátszivárgás révén is feltölthetőek legyenek. Mivel a szemcsés anyagok elektrosztatikus erők hatására kevésbé képesek megtapadni, a szemcsés anyagot rendszerint az előzőnél sokkal kisebb vastagságú rétegben kell felvinni, és - ahol a gravitáció is szerepet játszhat - a tapadás szempontjá2

HU 220 212 Β ból meghatározó lehet annak a felületnek a nedvessége vagy ragacsossága is, amire a szemcsés anyagot permetezik. A találmány szerinti eljárás végrehajtásakor szükségtelen gáznemű folyadékot áramoltatni annak érdekében, hogy a szemcsés anyagot szállítsa, mert ehelyett az elektromos tér szolgál a részecskék kirepítésére.

Miként már említettük, a találmány szerinti eljárásban felhasznált anyagok kisebb ellenállása miatt az anyagok felszínhez való tapadóképessége (amit elektromos erők keltenek) is kisebb, mert lehetőség van töltésszivárgásra vagy disszipációra. A kisebb tapadóképességet azonban a bepermetezendő felület nedves vagy ragacsos volta kiegyenlítheti. Esetenként a kipermetezett, szemcsés anyag retenciója fokozható, ha a bepermetezendő felületre és/vagy a szemcsés anyagra alkalmas tapadásfokozót viszünk fel.

Magát a kipermetezendő, szemcsés anyagot kiadagolónyílással ellátott tartályban helyezhetjük el úgy, hogy a kiadagolónyílásnál legalább a kipermetezés alatt a betöltött anyag felülete az elektromos tér hatásának van kitéve.

A kipermetezendő anyagra kapcsolt feszültség lehet pozitív vagy negatív (a pozitív feszültség előnyös) és értéke jellemzően 3-40 kV, rendszerint 30 kV-nál kisebb, például 3-25 kV lehet. A találmány egy fontos jellemzője, hogy a feszültséget úgy választjuk meg, hogy a koronakisülés nulla vagy minimális legyen. Ez azt jelenti, hogy ha a szemcsés anyaggal fel nem töltött készüléket helyezzük üzembe, a feszültséget úgy választjuk meg, hogy a készüléken lényegében ne alakuljon ki koronakisülés. A találmány szerinti megoldásban a koronakisülés nemkívánatosnak tekintendő, szemben a technika állása szerinti megoldásokkal, ahol a koronakisülés fontos tényező.

Egyes esetekben [például az egyébként elektrosztatikusán nehezen bepermetezhető céltárgyak, így haj (különösen száraz, finom haj) bepermetezésére] célszerű lehet olyan nagyfeszültségű feszültséggenerátort használni, amely váltakozva szolgáltat pozitív és negatív kimeneti feszültséget. Ilyen megoldásokat ismertettünk például az EP 468735 és az EP 468736 számú szabadalmi leírásban és a WO 94/13063 számú közzétételi iratban, amelyek tartalmát hivatkozásként belefoglaljuk a jelen leírásba. A találmány gyakorlati megvalósításakor az EP 120633,441501,482814,486198,503766 és 607182 számú korábbi szabadalmi leírásainkban ismertetett megoldások egyéb jellemzőit is alkalmazhatjuk; ezek tartalmát hivatkozásként szintén belefoglaljuk a jelen leírásba.

A nagyfeszültségű feszültséggenerátor az EP-163390 számú szabadalmi leírásban ismertetett típus lehet. Azonban az ilyen fajta feszültséggenerátorok előállítása költséges, és viszonylag nagy térfogatuk miatt előnytelenek olyan elektrosztatikus permetezőkészülékekben való felhasználására, amelyeknél a kompakt méret fontos tényező (ilyenek például a kozmetikai szerek, parfümök és orvosi és más gyógyító készítmények, például szem-, száj-, orr- és bőrkezelő szerek kijuttatására szánt készülékek). További hátrányt jelent, hogy az ilyen feszültséggenerátorok használatakor a telepet is el kell helyezni a permetezőkészülék burkolatán belül, és azt gyakran kell cserélni vagy újratölteni.

Ezért találmány szerinti célra olyan feszültséggenerátort célszerű felhasználnunk, amely egymással nagyfeszültséget kialakítóan összekapcsolt feszültség-előállító elemek nagyszámú sokaságát tartalmazza.

Egy előnyös megoldás szerint a feszültséggenerátor szilárdtest eszköz, amely a kimeneti nagyfeszültséget együttesen létrehozó, egymással sorba kötött, egyedi feszültség-előállító elemek százait, sőt ezreit tartalmazza.

A feszültséggenerátor kimenő áramerőssége jellemzően olyan érték, ami 100 mW vagy annál kisebb, rendszerint 50 mW vagy annál kisebb, névleges teljesítményt tesz lehetővé. Például egy festékszóró berendezésnél a feszültség 25 kV-nál nagyobb, az áramerősség pedig ugyanakkor 1 mikroamper körüli lehet (a névleges teljesítmény 30 mW körüli), míg egy szobai illatszerszóró esetén a teljesítmény rendszerint 0,5-2,0 mW, jellemzően 1,2 mW körüli érték lehet (ennek például 100 nA áramerősség és 12 kV feszültség felel meg).

A nagyfeszültségű feszültséggenerátor rendszerint fényérzékeny, feszültségálló elemek sorozatát tartalmazza olyan elrendezésben, hogy az általuk szolgáltatott kimeneti feszültség legalább 1 kV legyen.

Előnyösen a fényérzékeny feszültség-előállító elemek rendszere úgy van elrendezve, hogy a létrejövő kimeneti feszültség legalább 5 kV, célszerűen legalább 8 kV legyen.

A feszültséggenerátor rendszerint nagyszámú, fényérzékeny feszültség-előállító elem sorozatát tartalmazó, szilárdtest eszköz lehet. A szilárdtest eszköz például fényelektromos anyagot (így a napelemek és napelemtáblák gyártásához használatos, alkalmasan adalékolt polikristályos szilíciumot) tartalmazhat, megfelelő módon (például a félvezető eszközök gyártásában szokásosan használt maratással és/vagy lézerkarcolással) diszkrét szakaszokra osztott formában. Ez alkotja a nagyszámú, fényérzékeny feszültség-előállító elemet, amelyek fénysugár hatására együttesen, a korábban említett, nagy kimeneti feszültséget hozzák létre.

A fényelektromos anyagból (például tiszta, p-típusú rács kialakításakor borral adalékolt szilíciumból) készült egyedi feszültség-előállító elemek fény hatására viszonylag kis (jellemzően 0,45 V körüli) kimeneti feszültséget szolgáltatnak. A kimeneti feszültség értéke a megvilágítás intenzitásától és teljesítményétől függ, de független a feszültség-előállító elem felületének nagyságától. Ugyanakkor a kimeneti áramerősség mind a megvilágítás intenzitásától, mind a feszültség-előállító elem felületének területétől függ. Minthogy az elektrosztatikus permetezés azon területein, amelyekre a találmány elsősorban vonatkozik, igen kis (mikroamper, sőt esetenként nanoamper nagyságrendű) áramerősségre van szükség, kellően nagy számú, egyedi, kis kimeneti feszültségű, fényérzékeny feszültség-előállító elem sorbakapcsolásával könnyen kialakíthatjuk az elektrosztatikus permetezéshez szükséges, nagy (például néhány kV nagyságrendű vagy ennél is nagyobb) kimeneti feszültséget anélkül, hogy a napelemekre jellemző nagy összfelületre szükség lenne.

HU 220 212 Β

A feszültség-előállító elemek például fényelemek, lehetnek olyan elrendelkezésben, hogy azok a környezeti fénnyel megvilágíthatóak legyenek. Ebben az esetben a feszültség-előállító elemek sorozata a feszültséggenerátort magában foglaló permetezőberendezés burkolatának külső részén helyezkedhet el, a környezetnek közvetlenül kitett formában. Ez a kiviteli alak például szobai légfrissítő szerek permetezésére alkalmas. A berendezés feszültséggenerátora a nappali fény hatására (az esti órákban a szoba világításának bekapcsolására) üzemel, sötétben (a szobavilágítás kikapcsolásakor) azonban leáll az üzemelés.

A berendezés ellátható olyan eszközzel is, amellyel a feszültség-előállító elemek sorozatát választás szerint kitehetjük a környezeti, elektromágneses sugárzás/fény hatásának vagy elzárhatjuk attól, annak függvényében, hogy szükség van-e a nagy kimeneti feszültség kialakítására vagy sem. Például a feszültséggenerátor vagy a permetezőkészülék burkolata olyan köpennyel vagy a sugárzást kizáró más védőburokkal látható el, amely a feszültség-előállító elemek sorozatát a környezet hatásának kitevő és attól elzáró helyzetek között mozgatható. Más megoldás szerint a sugárzástól védő eszköz egy tetszés szerint eltávolítható fedél lehet, ami a feszültséggenerátorra vagy a permetezőberendezésre helyezve vagy ahhoz csatlakoztatva megakadályozza, eltávolításakor pedig lehetővé teszi a feszültség-előállító elemek sorozatának besugárzását. így a berendezés ki-be kapcsolása a fedél visszahelyezésével és eltávolításával történik.

A védőburok vagy fedél állítható kivitelben is kialakítható a környezetnek kitett rész méretének szabályozására; ezzel például a permetezés sebességét szabályozhatjuk.

A kézben tartva használandó permetezőberendezéseknek a berendezés kézben tartását lehetővé tevő része (például nyele) lehet. Lehet továbbá egy olyan szakasza, amit a berendezés szokásos használatakor kézzel nem fognak át. Az utóbbi szakaszon helyezkedik el a fényérzékeny feszültség-előállító elemek sorozata a környezeti sugárzás/fény hatásának kitéve.

Ha a feszültség-előállító elemek sorozatát úgy helyezzük el a berendezés egy szakaszán, hogy használatkor sugárzást/fényt kapjon, a feszültség-előállító elemek sorozata fölé a sugárzást/fényt legalább részlegesen átbocsátó anyagból készült réteget vagy borítót is helyezhetünk annak érdekében, hogy megvédjük a feszültség-előállító elemek sorozatát a károsodástól.

Egy másik kiviteli alak szerint a feszültség-előállító elemeket fényérzékeny elemek alkotják olyan elrendezésben, hogy azokat a permetezőberendezés részét képező fényforrás sugározza be. Ez a fényforrás a feszültség-előállító elemek sorozatát besugározó egyetlen eszköz lehet, vagy a környezeti sugárzás/fény kiegészítésére szolgálhat. A fényforrás például sugárzást kibocsátó elem, így egy fénykibocsátó, szilárdtest elem (például fénykibocsátó dióda), egy áram hatására fényt kibocsátó szál (például villanykörte izzószála) vagy fluoreszcens lámpa lehet. Ekkor a feszültséggenerátor be- és kikapcsolt állapota a sugárzást kibocsátó elem be- és kikapcsolásával szabályozható. Ekkor a nagy, kimeneti feszültség keltésére/megszüntetésére kisfeszültségű ki/be kapcsolóeszköz is alkalmas. A feszültséggenerátor váltakozó ki- és bekapcsolására a feszültség-előállító elemek sorozatát választás szerint a sugárzást kibocsátó elem hatásának kitevő vagy attól elzáró módon üzemeltethető eszköz is szolgálhat. Ezt az eszközt például a berendezés használója mozgathatja a feszültségelőállító elemek sorozatához viszonyított, kinyitó és elzáró helyzet között.

Ha a permetezőberendezésnek van ilyen fényforrása, az elektromos tápegység (például kisfeszültségű elem) hozzákapcsolását lehetővé tevő csatlakozókkal is ellátható. Ebben az esetben a permetezőberendezés burkolatának előnyösen a tápegység beillesztésére alkalmas rekesze is van, és kívánt esetben a sugárforrás és a nagyfeszültségű feszültséggenerátor a burkolaton belül is elhelyezhető. A feszültséggenerátor be- és kikapcsolására a felhasználó által működtethető kapcsoló szolgálhat, amely utóbbi (használatkor) a csatlakozókat és a tápegységet magában foglaló elektromos áramkör részét képezi.

A feszültség-előállító elemek sorozatának besugárzása a felhasználó által kezelt működtetőegységgel is szabályozható (például a generátor ki- és bekapcsolásának szabályozása céljából). Permetezőberendezések esetében például ez a működtetőegység szabályozza az anyagszállítást a berendezés kimenetéhez és egy mozgatható fedőelemhez is kapcsolható úgy, hogy a permetező kimenetéhez való anyagszállításra reagálva a fedőelem elmozdul. Ennek révén fény jut a feszültség-előállító elemek sorozatára, és az így létrejött nagyfeszültség hatására elektromosan töltött részecskékből álló permet lép ki a berendezésből. Egy tipikus kiviteli alaknál a permetező berendezésnek egy, a felhasználó által működtethető nyomáskifejtő hajtóműve van, amely a tartályba (például dugattyúval ellátott hengerbe vagy összenyomható tartályba) töltött, elektrosztatikusán kipermetezhető anyagot nyomás hatására a permetezőberendezés kimenetéhez szállítja. A hajtómű fedőelemhez kapcsolódik, amely a feszültség-előállító elemek sorozatához képest (síkban vagy forgathatóan) elmozdulva a környezeti sugárzás vagy a berendezéshez társított fényforrásból származó sugárzás hatásának teszi ki a feszültség-előállító elemek sorozatát, vagy növeli a feszültség-előállító elemek sorozatának azt a hányadát, ami ki van téve a sugárzásnak. Más megoldás szerint a fedőelem elhagyható, és a hajtómű működtetésére reagálva a fényforrás kapcsolhat be, ami besugározza a feszültség-előállító elemek sorozatát, miközben a hajtómű az anyagot a permetezőberendezés kimenetéhez szállítja.

Az adott esetben felhasznált fényforrás kettős célt is szolgálhat, azaz a fényérzékeny feszültség-előállító elemek sorozatának besugárzásán kívül a bepermetezendő céltárgyat/célpontot is megvilágíthatja. Ezen kívül a fényforrás annak jelzésére is szolgálhat, hogy a berendezés működő állapotban van-e vagy sem.

Miként a már idézett EP 468735 és EP 468736 számú szabadalmi leírás és a WO 94/13063 számú közzété4

HU 220 212 Β teli irat ismerteti, egyes esetekben (például egyébként nehezen bepermetezhető, elektromosan szigetelő anyagok, így műanyagok vagy emberi haj permetezésére) célszerű bipoláris kimeneti nagyfeszültséget kialakítani. A feszültséggenerátor ilyen felhasználási célokra bipoláris kimenettel is kialakítható. A polaritásváltás frekvenciája például az EP 468735 és az EP 468736 számú szabadalmi leírásban megadott lehet. így például a feszültséggenerátor nagy kimeneti feszültségét a feszültséggenerátorhoz csatlakoztatott elektromos áramkör segítségével a kívánt (esetenként a felhasználó által szabályozható) frekvenciával hozható létre bipoláris kimenő feszültség. Erre a célra például a WO 94/13063 számú közzétételi iratban ismertetett, nagyfeszültségű átkapcsolóelrendezés használható. Más megoldás szerint a feszültséggenerátor fényérzékeny feszültség-előállító elemek két sorozatát tartalmazhatja. Az egyikük pozitív, másikuk negatív, nagy kimeneti feszültséget szolgáltat. Emellett a feszültséggenerátomak az egyes feszültség-előállító elemsorozatok [környezeti sugárzással/fénnyel vagy a feszültséggenerátorhoz társított, sugárforrás(ok)ból származó sugárzással/fénnyel való] váltakozó besugárzását lehetővé tevő, így a pozitív és negatív érték között a szabályozóelem által megszabott frekvenciával váltakozó összfeszültség elérését biztosító szabályozóeleme van.

Egy sajátságos kialakításban a permetezőberendezésnek két, a fentiekben ismertetett típusú, nagyfeszültségű szilárdtest feszültséggenerátora van, és a berendezésnek az egyes feszültséggenerátorokat bipoláris kimeneti feszültséget eredményezően váltakozva bekapcsoló elemei vannak. (Ilyenek a WO 94/13063 számú közzétételi iratban ismertetett, sugárzásra reagáló kapcsolóelemek.) Ez a megoldás lehetővé teszi, hogy a permet vagy ionáram képződési helyére bipoláris feszültség jusson úgy, hogy a pozitív feszültség az egyik feszültséggenerátorról, míg a negatív feszültség a másik feszültséggenerátorról származik. Például mindegyik feszültséggenerátor egy-egy hozzárendelt, sugárzásra reagáló kapcsolóelemen keresztül kapcsolódhat a permet vagy ionáram képződési helyéhez, és a berendezésnek az egyes kapcsolóelemekhez rendelt sugárforrások szabályozása révén a kapcsolóelemeket előre meghatározott periodicitással váltakozva működtető szabályozó áramköre lehet.

A kipermetezendő anyag előnyösen olyan lehet, amely tömörített formában (azaz tömörített, szemcsés anyagmennyiségként) elektromosan nem túlzottan szigetelő, azaz fajlagos ellenállása jellemzően körülbelül 10¹¹ ohm.cm vagy annál kisebb (rendszerint 10⁵—10¹¹ ohm.cm), ami lehetővé teszi, hogy a részecskékre juttatott feszültség keresztülhaladjon a teljes anyagmennyiségen.

Kétségek elkerülésére hangsúlyozzuk, hogy nem szükségszerű, hogy magának a kipermetezendő anyagnak a térfogati ellenállása a fenti tartományon belüli érték legyen. Az a lényeges, hogy a tömörített, szemcsés anyag ellenállása lehetővé tegye az anyagmennyiségre juttatott feszültség elvezetését ahhoz a felülethez, ahonnan a részecskék permet formájában leválnak. így például lehetséges, hogy a részecskéknek nagy szigetelőképességű (10¹¹ ohm.cm-nél lényegesen nagyobb térfogati ellenállású) anyagból készült magjuk van, de kisebb ellenállású anyaggal vannak körülvéve úgy, hogy a tartályba töltött és tömörített, de össze nem préselt anyagmennyiségben a részecskék fajlagos ellenállása a 10⁵-10^H ohm.cm tartományon belül marad. Esetenként a szemcsés anyag eltérő térfogati ellenállású anyagok keveréke is lehet. Például ha azt tapasztaljuk, hogy egy adott anyag egyedül betöltve nem permetezhető kielégíthetőén, hozzákeverhetünk egy attól eltérő fajlagos ellenállású másik anyagot, ami már lehetővé teszi az anyagkombináció permetezését az adott feszültségi viszonyok között.

A találmány szerinti eljárással kipermetezhető részecskék átlagos mérete rendszerint 1 -1000 mikron, jellemzően 400 mikronnál kisebb, előnyösen 10-200 mikron lehet. A részecskék előnyösen nem szálas jellegűek, mert a megnyúlt rostok és hasonló alakzatok a gömb alakú (ezért előnyösebb) részecskéknél nagyobb mértékben hajlamosak koronakisülés előidézésére.

A találmány szerinti eljárást például a következő területeken alkalmazhatjuk a megfelelően porított hatóanyagok kipermetezésére:

Személyi higiéniai és testápoló termékek, mint például dezodorok, izzadásgátlók, kozmetikumok (smink, púder), továbbá orvosi és más gyógyító készítmények felvitele az emberi testre (beleértve többek között az orr- és szájüreget is);

háztartási cikkek, mint például háztartási tisztító- és felületkezelő anyagok (így sütőtisztítók, konyhaeszköz-kezelők, fehérítők, WC-tisztító porok), növényvédő szerek, rovarirtó szerek, fertőtlenítőszerek, növényi tápanyagok felvitele;

ipari anyagok, így élelmiszeradalékok, élelmiszerbevonatok, szerszámbevonatok (például sütőedénybevonatok) felvitele.

Ismert például, hogy néhány hagyományos izzadásgátló készítmény hatóanyagként alumíniumvegyületeket (így alumínium-klórhidrátot) tartalmaz szemcsés formában, a kipermetezhetőség elősegítése céljából illékony, szerves, folyékony hordozóanyagban szuszpendálva. A találmány szerinti megoldást alkalmazva csak az izzadásgátló hatóanyagra van szükség por formájában, azaz az illékony, folyékony hordozóanyag használata szükségtelenné válik.

A találmány szerinti megoldás néhány alkalmazási területén az elrendezés olyan lehet, hogy a rákapcsolt feszültség hatására a részecskék nem tudnak kilépni a betöltött anyagmennyiségből mindaddig, amíg az elektromos tér kellően fel nem erősödik, azaz amíg az anyagmennyiség elég közel nem kerül a bepermetezendő célponthoz vagy céltárgyhoz. Másként kifejezve, esetenként az elrendezés olyan lehet, hogy a szemcsés anyag kipermeteződése lényegében megszűnik akkor, ha az anyag kilépési felülete és a bepermetezendő célpont vagy céltárgy közötti távolság egy előre meghatározott értéken kívül esik. Ez a távolság az adott felhasználási céltól függően változhat, sok felhasználási területen azonban az előre meghatározott távolság jellemzően

HU 220 212 Β cm körüli vagy ennél kisebb érték. Egyes esetekben (például kozmetikai célú vagy a test bepermetezésével járó más célú felhasználáskor) ez az előre meghatározott távolság mintegy 10 cm vagy kevesebb, míg a pontos, közvetlen bepermetezést igénylő felhasználási területeken az előre meghatározott távolság akár 5 cm vagy annál is kisebb érték lehet.

Az anyagot előnyösen anélkül permetezzük ki a berendezésből, hogy az anyagot mobilis, gázalakú közeggel szállítanánk. A nagyfeszültséget előnyösen akkor kapcsoljuk az anyagmennyiségre, amikor az sztatikus állapotban van az azt befogadó tartályban.

Mivel a berendezésből kipermetezendő részecskék elektromos töltésűek, a permetnek - a töltött részecskefelhő földkereső természete miatt - határozott irányultsága van. Ezért a levegőben szuszpendált szabad „részecskeköd” kialakulása alapjában véve ki van küszöbölve. A részecskék elektromos töltésük következtében inhaláláskor a tüdőben való lerakódásra is kevésbé hajlamosak. A részecskék feltöltődési módja (azaz az, hogy a részecskék az anyagmennyiségen való töltésátszivárgás révén töltődnek fel, amikor a sztatikus anyagmennyiségre nagyfeszültséget juttatunk) azzal a kedvező következménnyel is jár, hogy az összes részecske feltöltődik, ami nem szükségszerűen következik be akkor, ha a részecskék fluidizált áramát a WO 94/1904 számú nemzetközi közzétételi iratban megadott módon, koronakisüléssel töltjük fel.

A találmány szerinti berendezés előnyösen önálló, önmagában zárt egységként van kialakítva, amelynek kézben tartható vagy egy kézzel hordozható burkolata van, és a burkolat a nagyfeszültségű feszültséggenerátort és az adott esetben szükséges tápegységet (például elemes tápegységet) is magában foglalja.

A szemcsés anyag a berendezés burkolatán belül kialakított tárolótérben tárolható vagy a berendezéssel összeilleszthetően kialakított (például betétként a berendezés burkolatának egy belső rekeszébe helyezhető) cserélhető és/vagy újratölthető tartályban helyezhető el.

A találmány szerinti berendezés egyik kiviteli alakjánál a szemcsés anyag tárolótérben vagy tartályban (ami cserélhető kivitelű is lehet) van elhelyezve.

Előnyös, ha a berendezésnek egy, a felhasználó által üzembe helyezhető működtetóeleme is van a kiadagolónyílás nyitásának és zárásának szabályozására, ahonnan a szemcsés anyag távozik. A működtető elem a nagyfeszültségű feszültséggenerátor működését is szabályozhatja, célszerűen olyan elrendezésben, hogy a működtetőelem üzembe helyezve összehangolja a kiadagolónyílás nyitását a feszültséggenerátor üzembe helyezésével.

A működtetőelemnek különböző formái lehetnek. Például a szemcsés anyagot tartalmazó tartálynak vagy tárolótérnek lehet nyílása, amelyen keresztül a porszerű anyag kilép, és a működtetőelem a nyílás nyitását és zárását szabályozó, mozgatható elemet foglalhat magában. A mozgatható elem lehet csapóajtó kiképzésű (például írisz típusú csapóajtó) vagy egy vagy több apertúrával lehet ellátva, amely(ek) a mozgatható elem elmozdulásának hatására fedésbe jöhetnek a nyílással, vagy ez a fedés megszüntethető. A mozgatható elem például úgy lehet elcsúsztatható, hogy az abban elhelyezkedő egy vagy több apertúra a nyíláshoz viszonyítva oldalirányban mozdul el két helyzet között. A helyzetek egyikében az apertúra vagy apertúrák fedésben vannak a nyílással, míg a másik helyzetben az apertúra vagy apertúrák a nyílás egyik oldalán túl helyezkednek el, a nyílást pedig a mozgatható elem nem perforált része fedi úgy, hogy ezzel a tárolóteret vagy a tartályt legalább a szemcsés anyag kijutását megakadályozó mértékben lezárja. A mozgatható elem csúszó mozgása a berendezéshez viszonyítva forgó vagy transzlációs mozgás lehet. Egy kényelmesen használható megoldás esetén a mozgatható elem úgy van elrendezve, hogy amikor a berendezést kézben tartják, azt a felhasználó a hüvelykujjával elmozdíthassa a nyitó és záró helyzetek között, akár úgy, hogy a felhasználó hüvelykujja közvetlenül a mozgatható elemmel érintkezik és azt oda-vissza csúsztathatja, akár úgy, hogy a felhasználó hüvelykujja a nyitást és zárást szabályozó, mozgatható elemmel összekapcsolt, működtetőelemet kezeli.

Kívánt esetben a működtetőelem a záróhelyzet irányába előfeszített (például rugóterhelésű) is lehet.

A találmány szerinti megoldás a szemcsés anyag diszkrét adagokban való kipermetezését teszi lehetővé. Például a berendezés működése során a szemcsés anyag egy részét elválasztjuk az anyag főtömegétól, és az így elválasztott anyagrészletre juttatunk nagyfeszültséget.

Alternatív módon a szemcsés anyag (például kapszulákba vagy cellákba töltve) különálló, diszkrét adagokként is tárolható. Ekkor a berendezés működésének egyik lépésében a kapszula vagy cella felnyitásával vagy roncsolásával szabaddá tesszük a betöltött anyagot, amelyet az anyagra nagy feszültséget juttatva permetezünk. Ebben az esetben a szemcsés anyagot befoglaló kapszulák vagy cellák sorba rendezhetők (például egy közös szalagban összekapcsolhatók). A berendezésnek lehet egy irányítóeszköze, amely a cellákat egymást követően arra a helyre irányítja, ahol végbemegy a cellák felnyitása és nagyfeszültség juttatása az így szabaddá, tehát kipermetezhetővé vált anyagra. A cellák helyzetbe irányításához szükséges működtetést maga a felhasználó szolgáltathatja például egy billentyű vagy a felhasználó által kezelhető, más működtetőelem mozgatásával. Ez az elem úgy is elrendezhető, hogy összehangolja a szemcsés anyag szabaddá válását a nagyfeszültségű feszültséggenerátor üzembe helyezésével.

A találmányt az alábbiakban kiviteli példa kapcsán, rajzok alapján ismertetjük részletesebben. Az 1-6. ábra az oltalmi igényen kívül eső megoldásokat szemléltet magyarázatként; az ott bemutatott egyes elemek azonban a találmány szerinti berendezésekben is szerepelhetnek. Az

1. ábrán egy olyan berendezést mutatunk be nézetben, vázlatosan, amellyel a poranyag túlnyomórészt felfelé permetezhető ki, elektrosztatikus úton; a

2. ábra az 1. ábra szerinti berendezés függőleges metszetét mutatja; a

HU 220 212 Β

3. ábra egy olyan berendezést mutat be nézetben, vázlatosan, amellyel a poranyag túlnyomórészt lefelé permetezhető ki, elektrosztatikus úton; a

4. ábra a 3. ábra szerinti berendezés függőleges metszetét mutatja; az

5. ábrán egy por alakú testápolószer vagy hasonló termék felvitelére alkalmas permetezőberendezést mutat be vázlatosan, nézetben; a

6. ábra az 5. ábra szerinti berendezés függőleges metszetét ábrázolja; a

7. ábra a találmány szerinti permetezőberendezés egyik kiviteli alakjának vázlatos képe, amely a működés elvét is bemutatja; a

8. ábra részletrajz, amely a poranyag permetezéshez való szabaddá tételét szemlélteti; a

9. és 10. ábra egy további lehetséges működési módot mutat be vázlatosan; a

11-13. ábra további működési módokat szemléltet vázlatosan; a

14. ábra inhalálandó anyag kipermetezésére és a légző szervrendszerbe juttatására alkalmas berendezést szemléltet vázlatosan; a

15. ábra az 1-14. ábrán bemutatott kiviteli alakok bármelyikénél alkalmazható módosítást személtet vázlatosan; és a

16. ábra a tömörített, szemcsés anyag (poranyag) ellenállásának meghatározására alkalmas mérőcellát szemléltet vázlatosan.

Rátérve az 1. és 2. ábrára, az ott bemutatott permetezőberendezésnek a berendezés vízszintes felületre való elhelyezhetőségét biztosító 10 talpegysége van, amelynek 12 fenéklapja arra szolgál, hogy a berendezést földpotenciálhoz kapcsolja azon a felületen keresztül, amelyen a berendezés áll. Ebből a célból a 12 fenéklap elektromosan vezető vagy legalább bizonyos mértékű elektromos vezetőképességgel rendelkező anyagból készült 13 lemezt foglal magában. A 10 talpegységen belül telepes tápegység helyezkedik el, amely nagy (jellemzően 8 kV vagy nagyobb) feszültséget előállító 16 áramkör táplálására szolgál, a felhasználó által kezelhető 18 kapcsoló által vezérelt módon. A 10 talpegységre 20 felső egység van ráerősítve, amely központi 22 csőszakaszt foglal magában. A 22 csőszakasz felső 24 vége nyitott, alsó 26 vége pedig elforgathatóan van befoglalva a 10 talpegységbe úgy, hogy a 20 felső egység elfordulhat a 22 csőszakasz tengelye körül. A 22 csőszakaszt külső 28 burkolat foglalja magában, amelynek olyan a kialakítása, hogy felfelé domborodó 30 tartományt alkosson a központi 22 csőszakasz nyitott felső 24 vége körül.

A 10 talpegységre rögzített 32 rúd van rászerelve, amely felfelé kinyúlik a központi 22 csőszakaszba. A 32 rudat, amely hossza mentén külső menettel van ellátva, a 22 csőszakaszon belül elhelyezett 34 tárcsa fogja be. A 34 tárcsa képezi a por befogadására szolgáló 36 üreg alaplapját. A 34 tárcsán idomok vannak kialakítva, amelyek csúsztathatóan kapcsolódnak a 22 csőszakasz belső perifériális falán kiképzett, hosszanti kulcshomyokba. Ez az elrendezés korlátozza a 34 tárcsa elfordulását a 22 csőszakaszhoz képest, ugyanakkor azonban a 34 tárcsa hosszirányban szabadon elmozdulhat, ha a 20 felső egységet elfordítjuk a 10 talpegységhez képest. így a por befogadására szolgáló 36 üreg mélysége a 36 üregben lévő anyag mennyiségének csökkenése ütemében változtatható. A 2. ábrán a 34 tárcsát elmozdulási tartománya közepén lévő helyzetben mutatjuk be.

A 34 tárcsával való együttműködésen túlmenően a 32 rúd elektromosan vezetőképes úthosszát képez a nagy feszültséget előállító 16 áramkör nagyfeszültségű kimenete (előnyösen a pozitív kimenet) és a porszerű anyagot befogadó 36 üreg belseje között. Ennek következtében nagyfeszültség kapcsolható a 36 üregben lévő porszerű anyagra, amikor a 18 kapcsolót bekapcsolva a 16 áramkörre energiát juttatunk. A berendezés üzemeltetésekor a 20 felső egység és a 10 talpegység egymáshoz viszonyított helyzetének megfelelő beállításával a por alakú anyag szabad felszíne a 22 csőszakasz nyitott, felső 24 végének közelében tartható. A 36 üreg belsejében lévő anyagra juttatott nagyfeszültség keresztülvezetődik a porszerű anyagon (ennek elérésére a porszerű anyagnak legalább kismértékű vezetőképességgel kell rendelkeznie). így elektromos tér alakul ki, amelynek hatására a szabad felszínen lévő részecskék kiszakadnak a poranyag főtömegéből és onnan kihajtódnak. A 22 csőszakasz felső 40 széle kúpos kiképzésű, azért, hogy fokozza az elektromos tér intenzitását. A felső 40 szélen vagy a 40 szélen való elektromos töltés-felhalmozódás következtében (ha a 22 csőszakasz nagy szigetelőképességű anyagból készült) hozható létre nagyfeszültség, vagy úgy, hogy a 16 áramkör nagyfeszültségű kimenetét elektromosan a 40 szélhez kapcsoljuk (erre például a 32 rúd, a 34 tárcsa és egy, a 22 csőszakaszon átnyúló vezeték által alkotott, megfelelő vezetőképességű pálya szolgálhat).

Annak érdekében, hogy a porszerű anyagot visszatartsuk az éppen nem üzemelő berendezés belsejében, a 20 felső egységet vagy a 22 csőszakaszt egy (az ábrán nem látható) eltávolítható fedéllel láthatjuk el, ami a porszerű anyagot befogadó 36 üreget zárja le.

A 3. és 4. ábrán bemutatott berendezésnek 50 burkolata van, amely telepes 52 tápegységet foglal magában. Az 52 tápegység egy, a felhasználó által kezelhető 56 kapcsoló által vezérelt módon táplálja a nagyfeszültségű 54 feszültséggenerátort. A berendezés a felhasználó által földelhető, amikor a felhasználó ujjával megérinti az 56 kapcsoló bekapcsolására szolgáló 57 gombot. Az 50 burkolat magában foglal egy porszerű anyag befogadására szolgáló 58 üreget, amelynek alsó vége alá alakos 60 tárcsa van szerelve. A 60 tárcsa körgyűrű alakú 62 csatornával van kiképezve, amibe a gravitáció hatására folyhat be a porszerű anyag, és úgy van méretezve, hogy a porszerű anyag rézsűszöge ne eredményezze a porszerű anyag túlfolyását. Az 54 feszültséggenerátor nagyfeszültségű kimenete az 58 üreg belsejéhez (és így a 58 üregbe töltött porhoz) van csatlakoztatva 64 rúd segítségével, amely arra is szolgálhat, hogy a 60 tárcsát az 50 burkolathoz kapcsolja. A berendezésnek lehet egy (az ábrán nem látható) eszköze is a 60 tár7

HU 220 212 Β csa helyzetének állítására vagy mozgatására az 50 burkolathoz képest, amellyel például megváltoztatható a 60 tárcsa és az 58 üreg alsó vége közötti nyílás mérete, és/vagy a 60 tárcsa záró helyzetbe hozható, hogy megakadályozza a porszerű anyag kifolyását az 58 üregből, amikor a berendezést nem használják. Ez az eszköz a nagyfeszültségű 54 feszültséggenerátor működésével koordináltan is működtethető úgy, hogy az 58 üreg nyitását a nagyfeszültség porra való juttatása kövesse és viszont. A berendezés üzemelésekor akkor következik be a permetezés, amikor a 60 tárcsát az ábrán bemutatott, kinyúló helyzetben tartva (azaz úgy, hogy a por be tudjon folyni a 62 csatornába) nagyfeszültséget kapcsolunk a porszerű anyagra. A feszültség a betöltött poron keresztül a szabad felülethez vezetődik, ahonnan megtörténik a részecskék kilövellése. Az 58 üreg felső 66 vége egy vagy több réssel van ellátva, amelyen keresztül a porszerű anyag szintjének csökkenése ütemében levegő áramolhat a berendezésbe. A 3. és 4. ábrán bemutatott berendezéssel elsősorban oldalirányban vagy lefelé permetezhetünk porszerű anyagot a bepermetezendő felületekre.

Az 5. és 6. ábrán bemutatott berendezés többek között személyi higiéniai és testápoló anyagok kipermetezésére használható. A berendezés 80 burkolata telepes 82 tápegységet foglal magában, amely a felhasználó által kezelhető, 86 kapcsoló által vezérelt módon táplálja a nagyfeszültségű 84 feszültséggenerátort. A 80 burkolat egyik végénél porszerű anyagot befogadó 88 üreg helyezkedik el. A 88 üreg belsejébe a 84 feszültséggenerátor nagyfeszültségű kimenetéhez kapcsolt vezetéken keresztül juttatható feszültség. A 88 üreg a felső végénél nyitott, de ha a berendezést nem használják, ez a felső vég csúsztatható, flexibilis anyagból (például megfelelő műanyagból) készült 92 szalaggal le van zárva.

A 92 szalag lenyúlik a 80 burkolat oldalán és 94 bemélyítéssel van ellátva a felhasználó hüvelykujjával történő mozgatás céljára. A hüvelykujj megfelelő mozdulatával a 92 szalagot az A nyíllal jelzett két irányba el lehet mozdítani a 88 üreg nyitott végéhez képest egy (a

6. ábrán bemutatott) légmentesen lezáró helyzet és egy (az 5. ábrán bemutatott) kipermetező helyzet között. Kipermetezéskor - miként az az 5. ábrán látható - a 96 nyílás jut fedésbe a 88 üreg nyitott végével, és így a porszerű anyag szabaddá válik. Kívánt esetben a működtető 92 szalagot elő lehet feszíteni (például rugóterheléssel) a 6. ábrán látható zárt helyzetbe. A működtető 92 szalag (miként vázlatosan szemléltettük) úgy kapcsolódik össze a 86 kapcsolóval, hogy a 84 feszültséggenerátor a 88 üreg felső végének a 92 szalag kezelésével elért zárásával és nyitásával összehangoltan üzemel vagy nem üzemel. így például az elrendezés olyan lehet, hogy a 84 feszültséggenerátor mindaddig nem üzemel, amíg a 96 nyílás nem jut teljesen fedésbe a 88 üreg nyitott végével. A 94 bemélyítéshez vezető 98 szakasz is társítható úgy, hogy az elektromos áramkör földelése akkor jöjjön létre, amikor a kezelő hüvelykujja fedésbe jut a 94 bemélyítéssel. Ha az 5. és 6. ábra szerinti berendezést személyi higiéniai és testápoló anyagok felvitelére kívánják használni, a feszültséget gyakran úgy célszerű beállítani, hogy noha a 84 feszültséggenerátor már üzembe van helyezve és a por szabaddá van téve a 96 nyílásnál, az elektromos térerő nem éri el a por kipermetezéséhez szükséges értéket mindaddig, amíg a berendezés felső vége előre meghatározott távolságba nem jut a permetezés célpontjától. Ez az előre meghatározott távolság a kibocsátandó, porszerű anyag természetétől függően például körülbelül 10 cm vagy annál kisebb lehet. így például szemhéjfesték felhordására használt berendezés esetében az elrendezés olyan lehet, hogy a berendezés kilépő nyílásán mindaddig nem lép ki permet, amíg a berendezés a célponttól számított körülbelül 1 cm-es távolságon belül nem kerül.

Az 1-6. ábra szerinti kiviteli alakoknál a porszerű anyag a berendezésen belül befogadóedényben vagy üregben van elhelyezve. Rátérve a találmány szerinti megoldásokra, a 7. és 8. ábrák egy olyan kialakítást szemléltetnek, ahol a kipermetezendő, porszerű anyag kapszulában van tárolva, és kipermetezéskor a kapszula felszakításával válik szabaddá. A berendezésnek az előzőekben leírtakhoz hasonlóan - 110 burkolata van (ez az ábrákon csak részben látható), ami magában foglal egy telepes 112 tápegységet. Az utóbbi a felhasználó által kezelhető, 116 kapcsoló által vezérelt módon táplálja a nagyfeszültségű 114 feszültséggenerátort. A 110 burkolat 118 szalagot fogad be, amiben porszerű anyagot tartalmazó 120 kapszulák sorozata helyezkedik el hosszirányban. A 118 szalag felső 122 anyagréteget (például fóliát) és alsó 124 anyagréteget (például fóliát) foglal magában, amelyek között a porszerű anyag diszkrét mennyiségei vannak bekapszulázva. Legalább a felső 122 anyagréteg olyan anyagból készült, ami könnyen felszakad, míg az alsó 124 anyagréteg olyan anyagból készült, vagy legalább egy része olyan anyagot tartalmaz, ami vezetőképessége vagy részleges vezetőképessége révén lehetővé teszi nagyfeszültség juttatását a bekapszulázott, porszerű anyagra. A bemutatott kiviteli alaknál az alsó 124 anyagréteg vezetőképes 126 szakaszokat tartalmaz a megfelelő 120 kapszulákkal fedésben.

A berendezésnek a 118 szalag továbbítására szolgáló (az ábrán be nem mutatott) eszköze is van, ami lépésenként továbbítja a 118 szalagot 128 nyílás felé úgy, hogy mindegyik 120 kapszula sorban fedésbe kerüljön a 128 nyílással. A 128 nyíláshoz 130 tüske van rendelve, amelynek vezetőképes anyagból készült, a 114 feszültséggenerátor nagyfeszültségű kimenetére kapcsolt központi 132 magja van. A 130 tüske csúcsánál pedig vezetőképes anyagból készült 134 végdarab csatlakozik a központi 132 maghoz úgy, hogy a nagyfeszültség a 134 végdarabra vezetődik. A 130 tüske a B nyilak irányában előre-hátra mozgatható a 128 nyílástól, és a 118 szalag mozgáspályája a C nyíl irányában a 130 tüske csúcsa és a 128 nyílás között halad úgy, hogy amikor a 120 kapszula fedésbe jut a 128 nyílással, a 130 tüske mozgása érintkezésbe hozza a 134 végdarabot a vezetőképes 126 szakasszal, és a 120 kapszulát felfelé kényszeríti. Ennek következtében a felső 122 anyagréteg felszakad, és - miként a 8. ábra mutatja - a porszerű

HU 220 212 Β anyag szabaddá válik. A 118 szalag és a 130 tüske mozgását a 114 feszültséggenerátor üzembe helyezésével összehangolva (ami azáltal történik, hogy a felhasználó működésbe hozza a 116 kapcsolót) a 128 nyílás szomszédságában szabaddá vált, porszerű anyagra egyúttal feszültség jut a 132 magon, a 134 végrészen és a vezetőképes 126 szakaszon keresztül, és így a porszerű anyag diszkrét adagja kipermeteződik.

A 9. és 10. ábrák olyan kiviteli alakot mutatnak be, ahol a berendezésen belül elhelyezkedő tárolótérből diszkrét mennyiségekben (a továbbiakban: adagokban) különítjük el a porszerű anyagot, és az egyes adagokra juttatunk nagyfeszültséget. Ahogy az ábrákon vázlatosan látható, a porszerű anyag tárolótereként a berendezés 142 burkolatával társított 140 garatszakasz szolgál. A korábban ismertetett kiviteli alaknál közöltekhez hasonlóan a 142 burkolat ebben az esetben is magában foglal egy, a felhasználó által működtethető, kapcsolóval vezérelhető, telepes tápegységet, ami a nagyfeszültségű feszültséggenerátor feszültséggel való ellátására szolgál (ezeket a berendezéselemeket nem ábrázoltuk). A 140 garatszakasz alján lévő nyíláson keresztül 144 dugattyú nyúlik a 140 garatszakaszba. A 144 dugattyú egyenes irányban mozgatható a 9. ábrán szemléltetett, visszahúzott és a 10. ábrán szemléltetett, feltolt helyzet között. Egy, az ábrán be nem mutatott eszköz a hozzá csatlakozó működtetőeszközre reagálva a nyíl irányában mozgatja felfelé a 144 dugattyút. A működtetőeszköz a nagyfeszültségű feszültséggenerátor üzembe helyezését vezérlő kapcsolóhoz is hozzá van kapcsolva (ezeket a berendezésrészeket sem ábrázoltuk). A felsorolt eszközök a 144 dugattyú visszahúzását is vezérelhetik, vagy - más megoldás szerint - ez automatikusan is végrehajtható például megfelelő előfeszítő eszközzel (így rugóterheléssel), ami a felhasználó által kezelt, adott esetben a nagyfeszültségű feszültséggenerátor üzembe helyezését is szabályozó működtetőegység működésének hatására enged el.

A 144 dugattyú felső végén 146 csésze van elhelyezve úgy, hogy amikor a 144 dugattyú alulról felfelé mozog, a 146 csésze a 10. ábrán bemutatott módon elkülönít egy adagot a 140 garatszakaszban lévő, porszerű anyagból. A feszültséggenerátor nagyfeszültségű kimenete 148 vezeték és a 144 dugattyú vezetőképes 150 rúdja útján jut a 146 csészében lévő, porszerű anyagra. Az egyedi berendezéselemek működése úgy van összehangolva, hogy a nagyfeszültségű feszültséggenerátor akkor kap feszültséget, amikor a 144 dugattyú feltolt helyzetben van. Ekkor a 146 csészében elkülönített adag a létrejövő elektrosztatikus tér hatására kipermeteződik. A berendezésnek az ábrán fel nem tüntetett fedele is lehet, ami lezárja a 140 garatszakaszban lévő, porszerű anyagot, amikor a berendezést nem használják.

A 9. és 10. ábra szerinti kiviteli alak egy módosított változatánál, amit all., 12. és 13. ábra mutat be, a porszerű anyagon áthaladva a 146 csészében adagot elkülönítő 144 dugattyú helyett 160 dugattyú szerepel, ami oldalsó 164 nyílással ellátott 162 furatban mozdulhat el. A 164 nyílás porszerű anyagot tároló 166 tárolótérrel van összeköttetésben. Amikor a berendezés használaton kívül van, a 160 dugattyú átlapolja a 164 nyílást (lásd a 11. ábrát), és ezáltal megakadályozza, hogy a porszerű anyag a 162 furatba jusson. Amikor a berendezés működő állapotban van, a felhasználó által működtethető mozgató mechanizmus (nincs ábrázolva) megkezdi a 160 dugattyú visszahúzását (lásd 12. ábrán) úgy, hogy a porszerű anyag bejuthat a 160 dugattyú felvezető végénél lévő 168 csészébe, és azután kitolt helyzetbe tolja a 160 dugattyút (13. ábra). Amikor a 160 dugattyú az utóbbi helyzetben van, a poranyag kipermetezése végett a 160 dugattyún áthaladó 167 vezeték útján nagyfeszültséget juttatnak a 168 csésze tartalmára. A nagyfeszültségű feszültséggenerátor működése megfelelően össze van hangolva a 160 dugattyút mozgató mechanizmussal. A permetezés befejezésekor a 160 dugattyú visszatér a 11. ábrán bemutatott helyzetbe.

A 14. ábra por alakú orvosi vagy más gyógyító hatású készítményeknek a légző szervrendszerbe való permetezésére szolgáló berendezést szemléltet. A kipermetezendő, porszerű anyag kapszulázott formában van tárolva; kipermetezéskor a kapszula falának feltépésével teszik szabaddá a porszerű anyagot. A berendezés

210 burkolata úgy van kialakítva, hogy kivezető vége orrlyukkal vagy szájjal fedésbe hozhatóan méretezett

211 szórófejrészt képez (attól függően, hogy a készüléket ónba vagy szájba való permetezésre használják. A 210 burkolaton 234 nyílások vannak kiképezve, amelyek lehetővé teszik, hogy a 210 burkolaton keresztül levegő jusson 228 nyíláshoz, amikor a felhasználó inhalál. A 210 burkolathoz (csak részben látható) van illesztve nagyfeszültségű 214 feszültséggenerátort tápláló, telepes 212 tápegység, melyet a felhasználó által működtethető 216 kapcsolóval lehet vezérelni. A 210 burkolat 218 szalagot fogad be, amiben a porszerű anyagot tartalmazó 220 kapszulák sorozata helyezkedik el hosszirányban. A 218 szalag felső anyagréteget (például fóliát) és alsó anyagréteget (például fóliát) foglal magában, amelyek között a porszerű anyag diszkrét mennyiségei vannak bekapszulázva. Legalább a felső anyagréteg olyan anyagból készült, ami könnyen felszakad, míg az alsó anyagréteg olyan anyagból készült vagy legalább egy része olyan anyagot tartalmaz, ami vezetőképessége vagy részleges vezetőképessége révén lehetővé teszi nagyfeszültség juttatását a bekapszulázott, porszerű anyagra. A bemutatott kiviteli alaknál az alsó anyagréteg vezetőképes szakaszokat tartalmaz a megfelelő 220 kapszulákkal fedésben.

A berendezésnek a 218 szalag továbbítására szolgáló (az ábrán be nem mutatott) eszköze is van, ami lépésenként továbbítja a 218 szalagot a 228 nyílás felé úgy, hogy mindegyik 220 kapszula sorban fedésbe kerüljön a 228 nyílással. A 228 nyílással fedésbejutott 220 kapszulák feltépésére az ábrán be nem mutatott mechanizmus szolgál, ami például a 7. és 8. ábrán bemutatottal azonos lehet. A 218 szalag és a felszakító mechanizmus mozgását a 214 feszültséggenerátor üzembe helyezésével összehangolva (ami azáltal történik, hogy a felhasználó működésbe hozza a 216 kapcsolót) a 228 nyílás szomszédságában szabaddá vált, porszerű anyagra egyúttal nagyfeszültség is jut, és így a porszerű anyag diszkrét

HU 220 212 Β részlete a felhasználó orrába vagy szájába permeteződik, amikor a felhasználó inhalál. Egy módosított kiviteli alaknál a berendezésnek a felhasználó belégzése által keltett légáramlás érzékelésére alkalmas eszköze is lehet, ami a belégzésre reagálva indítja meg a fent ismertetett műveletsort.

Általában a kiadagoló hely a 211 szórófejrész előrenyúló végének a felső szakaszán helyezkedik el, a felhasználó belégzése által keltett légáramlat irányába. Mivel a permet a 211 szórófejrészben alakul ki, az elektrosztatikusán töltött részecskék legalább egy hányada hajlamos lesz a 211 szórófejrészben való leülepedésre, mert ez a berendezésrész a felhasználó ormyílásával vagy ajkával érintkezve földpotenciálra kerül. Ez a leülepedést hajlam nagymértékben csökkenthető, ha a berendezés 211 szórófejrészét jó szigetelőképességű anyagból készítjük, ekkor ugyanis a 211 szórófejrész felületén elektromos töltés halmozódhat fel a permetezés során, ami megakadályozza az elektrosztatikusán feltöltött részecskék leülepedését a felületen.

Miként már közöltük, mind a 7., mind a 14. ábrán bemutatott kiviteli alaknál a diszkrét adagok 120,220 kapszulák helyett egy sor, egymással összekötött cellába is bezárhatok.

Minden egyes eddig leírt kiviteli alakban a nagyfeszültségű feszültséggenerátort telepes feszültségforrás táplálja, és a feszültséggenerátor arra szolgál, hogy a kisfeszültséget kis áramerősségű, nagy kimeneti feszültséggé alakítsa. Minden egyes esetben a nagyfeszültségű feszültséggenerátor helyett szilárdtest feszültség-előállító eszközt is használhatunk, amit nem szükséges külön tápegységgel táplálni. Például a feszültséggenerátor egymással sorbakötött, nagyszámú, diszkrét feszültségelőállító elemet (így fényelektromos elemet) foglalhat magában, amelyek fénnyel vagy más elektromágneses sugárzással (például infravörös sugárzással) való besugárzás hatására nagy kimeneti feszültséget szolgáltatnak. A feszültség-előállító elemek sorozata elrendezhető úgy, hogy a környezeti fény hatásának legyen kitéve; ekkor például az elemsorozatot a berendezés külső felületén helyezhetjük el (a 9. ábrán bemutatott berendezéshez például a 15. ábrán szereplő 328 feszültséggenerátor rendelhető), vagy a berendezésen belül helyezhetjük el, a berendezés burkolatán kialakított ablak közelében. Ilyen esetekben az összes berendezés mozgatható fedéllel látható el, záróhelyzetéből eltolva vagy eltávolítva azonban szabaddá teszi az elemsorozatot, és ekkor lehetővé válik a feszültség előállítása.

A 15. ábra egy alternatív elrendezést mutat be, amely alkalmazható minden egyes bemutatott berendezéshez. Ennél az elrendezésnél a 328 feszültséggenerátort képező elemsor besugárzását sugárzást kibocsátó elem - az ábrázolt esetben fénykibocsátó 340 dióda (LED) - szolgáltatja, ami egy, a felhasználó által kezelhető 344 kapcsolóval és egy 341 feszültségforrással (például egy vagy több, adott esetben újratölthető teleppel) együtt 97 áramkör részét képezi. Ez az áramkör és a nagyfeszültségű 328 feszültséggenerátor a berendezés 314 burkolatának 312 falán keresztül földelhető. A földelés úgy történhet, hogy a 312 fal földelt felülettel került érintkezésbe, amire a berendezést ráhelyezzük, vagy úgy, hogy a berendezés a 312 falnál a felhasználó kezével érintkezik. A 344 kapcsoló záqa és nyitja a kisfeszültségű áramkört, ennek hatására jut vagy nem jut energia a fénykibocsátó 340 diódára, és így szabályozható a 328 feszültséggenerátor fényelektromos elemeinek a megvilágítása. Amikor a 344 kapcsolóval zárjuk a kisfeszültségű áramkört, a 328 feszültséggenerátor fényt kap és nagy (jellemzően 5-15 kV nagyságrendű) kimeneti feszültséget szolgáltat kis áramerősség mellett. Ezt a feszültséget 316 vezetéken keresztül a kipermetezendő anyagra juttatva létrejön az elektrosztatikus permetezés. Szükség esetén a fénykibocsátó 340 diódához optikai eszköz (például lencse) rendelhető annak biztosítására, hogy a kibocsátott fény egyenletesen oszoljon el a feszültség-előállító elemek sorozatán.

Az eddig tárgyalt és rajzokon bemutatott minden egyes kiviteli alak olyan elrendezésben is kialakítható, hogy a permetezés mindaddig nem indul be, amíg a berendezés a bepermetezendő célponthoz vagy céltárgyhoz elég közel nem kerül. A közelség mértéke függ a különböző felhasználási módoktól. Például, ha a berendezést kozmetikai anyagok felhordására használjuk, ez a távolság kisebb annál, mint amikor a berendezést háztartási tisztítószerek kipermetezésére használjuk. A távolság szabályozására például hengeres védőborítás (vagy más, feszültséggradienst csökkentő eszköz) szolgálhat, ami körülveszi azt a teret, ahonnan a porszerű anyag kipermeteződik, és amelynek feszültsége olyan érték, hogy a helyi térerő kellően lecsökken mindaddig, amíg a berendezés kellően közel nem kerül a bepermetezendő céltárgyhoz. Ekkor a céltárgy feszültsége (például földpotenciál) szolgál a poranyag szabad felületének környezetében lévő elektromos tér felerősítésére olyan mértékig, hogy megindulhasson a permetezés. A védőborításon a poranyagra juttatott, nagyfeszültség által előidézett, szórt koronakisülés hatására jöhet létre feszültség, vagy pedig úgy, hogy a védőboritást alkalmas módon a nagyfeszültségű feszültséggenerátorhoz kapcsoljuk. A távolságot alternatív módon vagy járulékosan, a poranyagra juttatott feszültség megfelelő megválasztásával is szabályozhatjuk úgy, hogy a poranyagra a permetezés megindulásához elégtelen feszültséget juttatunk mindaddig, amíg a berendezés a kisfeszültségű célponthoz elég közel nem kerül.

A fent ismertetett távolságszabályozás például rovarirtó szerek kipermetezésekor lehet előnyös. Ekkor a berendezést úgy lehet elrendezni, hogy normális körülmények között a permetezés ne induljon be, hanem csak akkor, amikor egy rovar (például házilégy) elég közel jut a permet kilépési helyéhez. Ekkor a rovar jelenléte kellően felerősíti az elektromos teret ahhoz, hogy a berendezésből porpermet lépjen ki, ami a rovarhoz tapad. A berendezés a rovarokat vonzó eszközzel is ellátható. Erre a célra például maga a poranyag szolgálhat, ha az inszekticid hatása mellett a rovarokat csalogató illatot is kibocsát, vagy a berendezés a rovarokat (például sötétben) vonzó, sugárzáskibocsátó eszközzel látható el.

Kísérleteink során azt tapasztaltuk, hogy egy sor anyag, például szilikagél kristály, alumínium-klórhid10

HU 220 212 Β rát részecskék, bamacukor és fehércukor kellően permetezhetők. Közelebbről, a következő anyagoknál tapasztaltunk kielégítő permetezhetőséget:

Merck szilikagél 60 a következő mérettartományokban :

0,015-0,04 mm (katalógusszám: 15111)

0,04-0,063 mm (katalógusszám: 9385)

0,063-0,2 mm (katalógusszám: 7734)

0,2-0,5 mm (katalógusszám: 7733) és

Macrospherical 95 alumínium-klórhidrát (gyártja: Reheis Inc., 235 Snyder Avenue, Berkeley Heights, New Jersey 07922, USA).

Egy, a távolságszabályozás vizsgálatára szolgáló kísérletben egy Delrinből készült hengeres pohár (magassága 58 mm, belső átmérője 38 mm és külső átmérője 44 mm) aljára belülről elektródát illesztettünk, és a poharat nyitott szájával felfelé, hossztengelye irányában függőleges helyzetben rögzítettük. Az elektródát nagyfeszültségű kábellel egy Applied Kilovolts KS 30/26P típusú, nagyfeszültségű feszültséggenerátor kimenetéhez kapcsoltuk. Ezután a pohárba a fent meghatározott szemcseméretű szilikagél mintákat töltöttünk, és az elektródára nagyfeszültséget kapcsoltunk. A feszültség szabályozásával sikeresen tudtuk kipermetezni a porszerű anyagot. Ezután a feszültséget a kipermetezhetőség küszöbértéke alá csökkentettük (ez azt az értéket jelenti, amikor megszűnik a részecskék kirepülése a pohárból; az észlelés megkönnyítésére a hátteret megvilágítottuk). Ezeket a körülményeket fenntartva azt tapasztaltuk, hogy ha egy tárgyat a pohár nyitott szájához közelítünk, kellő közelség elérésekor ismét megindul a részecskék kipermeteződése, ami azzal magyarázható, hogy a kisfeszültségű, közeli tárgy hatására kellően felerősödik az elektromos tér.

Kísérleteink eredményei azt is igazolták, hogy az önmagukban csak gyengén permetezhető, porszerű anyagok jobban permetezhetőkké válnak, ha azokhoz jobban permetezhető, porszerű anyagokat keverünk. így például azt tapasztaltuk, hogy a Micro-dry típusú tiszta alumínium-klórhidrát (gyártja: Reheis Inc.), amelynek ellenállása körülbelül 1,3xlO⁶ ohm.cm, még akkor is rosszul permetezhető, ha földközelbe hozzuk, és hajlamos arra, hogy nagy aggregátumok formájában permeteződjön ki (az ellenállást a 16. ábra kapcsán ismertetendő berendezésben mértük). Ha azonban ezt a port 15-40 mikron szemcseméret-tartományú szilikagél porral keverjük össze például 75 tömeg% alumíniumklórhidrát: 25 tömeg% szilikagél por arányban, ez a keverék már finom, egyenletes permetet szolgáltat. A keverék ellenállása (a következőkben ismertetendő módszerrel mérve) 2,4 χ 10⁷ ohm.cm volt.

Miként már közöltük, a leírásban az „ellenállás” és „fajlagos ellenállás” megjelöléseken mindig a tömörített, porszerű anyag ellenállását értjük, nem pedig az anyag térfogati ellenállását. A tömörített, porszerű anyag fajlagos ellenállását a 16. ábrán bemutatott készülékkel mértük. A 16. ábrán bemutatott készüléknek porszerű anyagot befogadó 200 cellája van, ami általában hengeres alakú, és mindegyik végén egy-egy 202,

204 elektródával van lezárva, amelyek segítségével a porszerű anyaggal megtöltött 200 cella váltóáramú hídon (például Wayne-Kerr Automatic Precision Bridge B905 típusú hídon; gyártja: Farnell Instruments, Durban Road, Bognor Regis, West Sussex, NagyBritannia) keresztül kapcsolható. A 202 és 204 elektróda egyikét eltávolítva a 200 cellát lazán megtöltjük a porszerű anyaggal, és a poranyag gravitációs összerendeződésének elősegítésére a felszínt többször ütögetjük. Amikor a poranyag leülepedése befejeződött, a 200 cellába további poranyagot töltünk, amíg az kissé túl nem csordul a portartó üregen, a fölösleget eltávolítjuk (simítókésként például papírlapot használhatunk). Az eltávolított elektróda visszahelyezésével lezáijuk a 200 cellát. Ezután az elektródák közé zárt, porszerű anyag ellenállását a váltóáramú híddal mérjük, és a mért értékből a következő egyenlettel kiszámítjuk az ömlesztett, porszerű anyag ellenállását (p_p):

P_P=RI/A ahol R a mért fajlagos ellenállás (ohm), I a 200 cellában lévő portöltet tengelyhossza (cm), és A a portöltet keresztmetszete (cm²).

Claims (22)

1. Berendezés szemcsés anyagok permetezésére, amelynek burkolata (142), kipermetezendő szemcsés anyagot befogadó garatszakasza (140), tárolótere (166), a szemcsés anyag mennyiségére nagyfeszültséget juttató, a burkolatban (142) elhelyezett feszültséggenerátora (84; 328) és a berendezés használatakor elektromosan feltöltött részecskék távozási helyéül szolgáló, kiadagolási helyet meghatározó eszköze van, azzal jellemezve, hogy a berendezésben tárolt szemcsés anyag mennyiségéből diszkrét adagokat elkülönítő dugattyúja (144, 160), csészéje (146,168) és a nagyfeszültséget az elkülönített adagokra juttató eszköze van.

2. Berendezés szemcsés anyagok permetezésére, amelynek burkolata (110; 210), szemcsés anyagot a burkolaton (110; 210) belül tároló kapszulája (120; 220), a szemcsés anyag mennyiségére nagyfeszültséget juttató, a burkolatban (110; 210) elhelyezett feszültséggenerátora (84; 114; 214; 328) és a berendezés használatakor elektromosan feltöltött részecskék távozási helyéül szolgáló, adagolónyílást (128; 228) meghatározó eszköze van, azzal jellemezve, hogy a kapszula (120; 220) a szemcsés anyagot diszkrét adagokban tároló eszközként van kialakítva, és a berendezésnek az egyes, diszkrét adagokat az adagolónyíláshoz (128; 228) illesztő szalagja (218; 118), tüskéje (130) és a nagyfeszültséget adagolónyílással (128; 228) fedésbe jutott, diszkrét adagra juttató eszköze van.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a feszültséggenerátor (84; 114; 214; 328) üzemelő állapotában a szemcsés anyag távollétében koronakisülést lényegében elő nem idéző mértékű nagy feszültség lép fel.

4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a kijuttatott nagy feszültség legfeljebb 25 kV.

HU 220 212 Β

5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy kézben tartható vagy egy kézzel hordozható burkolattal (50) ellátott önálló, önmagában zárt egységként van kialakítva.

6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a szemcsés anyag távozási helyéül szolgáló adagolónyílás (96) nyitásának és zárásának szabályozását ellátó, a felhasználó által üzembe helyezhető működtetőszalagja (92) van.

7. A 6. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a működtetőszalag (92) a nagyfeszültségű feszültséggenerátor (84) működését is szabályozóan, üzembe helyezve a kiadagolónyílás (96) nyitását a feszültséggenerátor (84) üzembe helyezésével összehangolóan van kialakítva.

8. A 6. vagy 7. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a működtetőszalagnak (92) az adagolónyílás (96) nyitását és zárását szabályozó, a berendezést kézben tartó felhasználó kezével mozgathatóan elrendezett bemélyítése (94) van.

9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy orr- vagy szájüreggel fedésbe hozhatóan méretezett, használatkor a belépő szemcsés anyag számára átjárót meghatározó és a keresztülhaladt anyagnak az orr- vagy szájüregbe való kilépését lehetővé tevő szórófejrésszel (211) ellátott burkolata (210) van.

10. A 9. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a szórófejrész (211) az átjáróba juttatott anyagnak a felhasználó általi inhalálással, az átjáróba juttatott levegő segítségével az átjárón való áthaladását és a szórófejrészen (211) kilépve az orr- vagy szájüregbe juttatatását lehetővé tévőén van társítva a kiadagolási helyhez.

11. A 9. vagy 10. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az adagolási nyílás (228) a szórófejrész (211) előrenyúló végének a felső szakaszán van elhelyezve.

12. Az 1. és 3-11. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a szemcsés anyag diszkrét adagjait a kiadagolási hely környezetében megtartó csészéje (146; 168) van.

13. Az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy bipoláris kimenetű feszültséggenerátora (84; 114; 214; 328) van.

14. Az 1-13. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy egymással nagyfeszültséget létrehozóan összekapcsolt, nagyszámú, diszkrét feszültség-előállító elem sorozatát tartalmazó feszültséggenerátora (84; 114; 214; 328) van.

15. A 13. vagy 14. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a feszültséggenerátor (84; 114; 241; 328) szilárdtest eszköz.

16. Azl. és 3-15. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a garatszakasznak (140), a tárolótérnek (166) a szemcsés anyag felszínét legalább a permetezés alatt szabaddá tehető kiadagolási helye van.

17. A 16. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a garatszakasz (140) és a tárolótér (166) a berendezéssel összeilleszthetően méretezett, cserélhető és/vagy újratölthető tartályként van kialakítva.

18. A 2-11. és 13-15. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a diszkrét adagokat kapszulákba (120; 220) zárt formában tartalmazza, és a kapszulák (120; 220) anyagrétegét (122) az adagolási nyílásnál (128; 228) felszabadító, felszakítható, ezáltal a kapszulába (120; 220) zárt anyag szabaddá válását és kipermeteződését eredményező nagyfeszültség azt követő rájuttatását lehetővé tevő tüskéje (130) van.

19. A2-11. és 13-15. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a szemcsés anyagot egy sor egymással összekötött cellába zárva tartalmazza, és a cellákat sorban az adagolási nyílásra (128; 228) irányító eszköze, valamint a cellákat az adagolási nyílásnál (128; 228) felszabadító, felszakítható, ezáltal a bezárt anyag szabaddá válását és kipermeteződését eredményező nagyfeszültség azt követő rájuttatását lehetővé tevő eszköze van.

20. Eljárás szemcsés anyagok permetezésére, azzal jellemezve, hogy egy permetezőberendezésben tárolt szemcsés anyagmennyiségből anyagrészletet különítünk el, az így elkülönített anyagrészletre nagyfeszültséget juttatunk, és az elkülönített anyagrészletet elektromosan feltöltött részecskék formájában kipermetezzük.

21. Eljárás szemcsés anyagok permetezésére, azzal jellemezve, hogy egy permetezőberendezésbe diszkrét adagok sokasága formájában szemcsés anyagot helyezünk el, az egyes diszkrét adagokat a berendezés kiadagolási helyéhez illesztjük, a kiadagolási hellyel fedésbe jutott adagra nagyfeszültséget juttatunk, és az adagot elektromosan feltöltött részecskék formájában kipermetezzük.

22. A 20. vagy 21. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a feltöltött részecskéket a felhasználó által inhalálással keltett légáramba juttatjuk.