HU219114B

HU219114B - Eljárás csővezetékek javítására

Info

Publication number: HU219114B
Application number: HU9701242A
Authority: HU
Inventors: Andreas Reimelt
Original assignee: GEVI Gesellschaft für Entwicklung und Vertrieb Industrieller, Zerstörungsfreier und Umweltfreundlicher Verfahrenstechniken zur Innensanierung von Rohrleitungen mbH.
Priority date: 1994-08-29
Filing date: 1995-08-29
Publication date: 2001-02-28
Also published as: RU2152272C1; ATE173424T1; SK18797A3; US5924913A; BG101243A; AU3252995A; PL178885B1; JPH10505285A; EP0777551A1; NO970835D0; DE4430334A1; NO970835L; HUT76747A; CZ58197A3; CZ293551B6; EP0777551B1; BG62797B1; DE59504280D1; DE19580923D2; WO1996006710A1

Abstract

A találmány eljárás csővezetékek javítására, ahol a belső borításokata csővezetékből áramló abrazív anyaggal eltávolítják, és viszkózkikeményedő anyagból bevonóanyagként bevonatot készítenek. A találmánylényege, hogy az abrazív anyagot a csővezetékbe nyomásesésselbevezetik, a csővezetékben alternáló nyomáseséssel ide-odaáramoltatják, míg a csővezetékből a csővezeték két vége közöttinyomáseséssel kiszállítják. Előnyösen az abrazív anyagot acsővezetékben uralkodó vákuum segítségével az egyik végén vezetik be. ŕ

Description

A találmány eljárás csővezetékek javítására, ahol a csővezeték belső borítását a csővezetékben áramló abrazív anyaggal eltávolítjuk, és viszkóz kikeményedő anyagból bevonóanyagként bevonatot készítünk.

Ezen a helyen alapvetően meg kívánjuk jegyezni, hogy a javítandó, szanálandó csővezetékek alatt itt olyan már beszerelt, lefektetett vezetékeket értünk, amelyekben gáz, gőz, illetve folyadék áramlik. így például víz csővezetékekről, szennyvízlevezető vezetékekről vagy gázvezetékekről lehet szó, melyek lakásban, iparban vagy kommunális épületekben kerülnek alkalmazásra. Ezen vezetékek legtöbbje hajlamos az eltömődésre, ami főleg mész- vagy vízkőlerakódásból, rozsdaképződésből származik a vezeték belső falán, és ezek az anyagok a csőben áramló közegből válnak ki. A lerakodó anyagok származhatnak valamilyen reakciótermékből, amely a csőben áramló anyag és a csővezeték anyagának reakciójából keletkezik. Ezek a fent említett jelenségek nagymértékű csőkeresztmetszet-csökkenést eredményezhetnek, és ez a csővezeték szállítóképességét nagyon hátrányosan befolyásolja vagy akár meg is szüntetheti.

A találmány szerinti eljárás csővezetékek javítására lehetővé teszi a csővezeték komplett kicserélésének kiküszöbölését, ami különösen kompletten beszerelt szaniterberendezések esetén igen nagy előnyökkel jár. Itt ugyanis a szerelvények eltávolítása után a csővezetékek többé-kevésbé hozzáférhetők, amikor is a kívánt tisztítás és a belső csőfal beborítása alkalmazható. Lényeges minden esetben, hogy a csővezeték a két nyitott végén hozzáférhető legyen, és így az egyes eljárási lépések kivitelezhetek. Az igényelt eljárás a hagyományos helyi javítást nem záija ki, és így a komplett csőhálózat részben is felújítható, részben pedig az igényelt eljárással szanálható.

A bevezetőben említett típusú eljárás a gyakorlatban ismeretes. Ilyen eljárást ismertet a 0.299.134 számú európai szabadalmi leírás. Az itt ismertetettekkel szemben a csővezeték belső borításának eltávolítása és a csővezeték belsejének újraborítása kizárólag nyomólevegővel történik. Más szavakkal az ismert eljárásnál a nyomólevegőt mint hordozóközeget a csővezetéken keresztülnyomják. A belső borítás eltávolításakor az abrazív anyag szállítása kizárólag nyomólevegővel történik, és így különösen elzáródások, dugulások esetén a dugulás eltávolítása igen nagy ráfordítást igényel. A nyomólevegővel elragadt lapos részecskék ugyanis hajlamosak - különösen az íves csőszakaszokban - lerakódásra, ami végül is a csővezeték komplett eldugulásához vezethet.

Az ismert eljárás ezenkívül egy igen jelentős hátránnyal rendelkezik, hogy az eljárás alkalmazása alatt, azaz a nyomólevegővel történő kezelés alatt az esetleges szivárgások nem állapíthatók meg. Továbbá fennáll a veszély, hogy a szivárgások dacára kerül a belső borítás elkészítésre, aminek következtében a szivárgások lezárása nem történik meg. A nagyobb mértékű szivárgás, illetve a csővezetéken egy lyuk a borítás elkészítésekor éppen csak letakarásra kerül, és így hatásosan nem lesz lezárva.

A találmány feladata egy eljárás létesítése csővezetékek javítására, szanálására, aminek eredményeképpen a csővezeték az eredetivel azonos szállítási tulajdonságokkal, minőséggel rendelkezik, és ezt igen egyszerű technikai eszközökkel lehet megvalósítani, a dugulások elkerülése mellett, amelyek a leoldott borítás következtében keletkezhetnek.

A találmány tehát eljárás csővezetékek javítására, ahol a belső borításokat a csővezetékből áramló abrazív anyaggal eltávolítjuk, és viszkóz kikeményedő anyagból bevonóanyagként bevonatot készítünk. A találmány értelmében a kitűzött célt azáltal étjük el, hogy az abrazív anyagot a csővezetékbe nyomáseséssel bevezetjük, a csővezetékben alternáló nyomáseséssel ideoda áramoltatjuk, majd a csővezetékből a csővezeték két vége közötti nyomáseséssel kiszállítjuk.

A találmány szerint arra a felismerésre jutottunk, hogy a feladatot a jellemzők kombinációja oldja meg, mégpedig az, hogy az abrazív anyagot egy nyomásesés segítségével szállítjuk be a vezetékbe. Mihelyt megfelelő mennyiségű abrazív anyag van a csővezetékben, az abrazív hatást azáltal hozzuk létre, illetve fokozzuk, hogy az abrazív anyagot váltakozó nyomáseséssel a csővezetékben ide-oda áramoltatjuk. Ez a találmány szerinti intézkedés biztosítja, hogy a csővezetéken belül a leoldódó belső borítás részecskéi nem okoznak dugulást. Különösen csővezetékíveknél, illetve azok tartományában küszöbölhető ki hatásosan a dugulás. Az abrazív anyagnak a váltakozó nyomáseséssel történő szállítása, azaz ide-oda mozgatása a csővezetéken belül mindaddig történik, míg a csővezeték a belső borításától teljesen meg nincs szabadítva, tehát legalább addig, míg az abrazív anyag akadálytalanul a csővezetékben ide-oda tud áramolni. Amikor ez a helyzet már létrejön, akkor a további tisztítási folyamat már alternáló nyomásesés nélkül is megvalósítható, mégpedig egyszerűen egy egyszerű nyomásesés segítségével, illetve az abból származó abrazívanyag-áramlással a csővezetéken keresztül. Más szavakkal: végül az abrazív anyagot egy nyomásesés segítségével, amely a csővezeték két vége között áll fenn, a csővezetékből kiszállítjuk, amikor is itt már egy folyamatos folyamatról lehet szó, miközben ugyanis a csővezeték bevezetőoldalán további abrazív anyag kerül a csővezetékbe beszívásra vagy a csővezetékbe befúvásra.

A találmány egy előnyös kivitele szerint az abrazív anyagot a csővezeték egyik végéről vákuum segítségével vezetjük be a csővezetékbe.

Azonkívül felismertük, hogy a technika jelenlegi szintje szerint alkalmazott nyomólevegő egyrészt a szanálandó csővezeték sérüléséhez vezethet, illetve dugulást hozhat létre, másrészt pedig különleges egyéb intézkedések hiányában jelentős környezetterhelést okoz, mivel a túlnyomással a csővezetékbe befújt levegő a kiengedővégen káros anyagokkal együtt nagy nyomással távozik és jut a környezetbe. Különleges felfogó- és szűrőberendezésre van ezért ott szükség, függetlenül a nyomólevegőt előállító berendezéstől, aminek következtében járulékos berendezésekre és így többletköltségre van szükség. Járulékos berendezésekre a talál2

HU 219 114B mány szerinti vákuum-előállító berendezések alkalmazása esetén már nincs szükség, mert itt kizárólag a csővezeték egyik oldalán kerül a levegő beszívásra, és a beszívott levegő együtt a részecskékkel egy, a szívóberendezés előtt elrendezett szűrő- vagy egyéb berendezésben felfogásra, illetve kiválasztásra kerül. Ehhez járul az a különleges előny még, hogy az eljárás a csővezeték egyik végén történő szívással valósítható meg, mégpedig a csővezeték szívóoldalán. A viszkózus bevonóanyagot a csővezeték szabad végén kell bejuttatni, ami szintén történhet szívás segítségével, és így egyetlen kezelőszemélyre van szükség a csővezeték szívóoldalán, aki a bevonóeljárás indítását és lefolytatását végzi.

Azonkívül a találmány szerinti eljárás egy előnyös foganatosítása esetén jelentős előnyt eredményez, ha a szívóoldalon létrehozott vákuum a csővezeték nyitott vége felé csökken. A leszakított részecskék a csővezeték kiáramlóoldalához csökkenő távolságban erősebben kerülnek szállításra, azaz így a kihordóvégen beálló nyomásesés az eldugulást hatásosan kiküszöböli. A leszakított burkolatdarabok ugyanis egyre nagyobb mértékben és erővel kerülnek a csővezeték kihordóvége felé továbbításra. A találmány szerinti eljárással ezen túlmenően a szivárgások azáltal állapíthatók meg vagy mutathatók ki, hogy egy, a kihordóvég közelében lévő szivárgás esetén kisebb vákuum keletkezik. Amennyiben ez a vákuumesés ütésszerűen következik be, ott a csővezetékben egy felszakításra kerülő lyuk van.

Az abrazív anyag mozgását a csővezetékben előnyös módon azáltal generáljuk, hogy az abrazív anyagot alternáló vákuum és túlnyomás segítségével ideoda szállítjuk. Más szavakkal, a csővezetékben váltakozó vákuummal és túlnyomással érjük el, hogy az abrazív anyag váltakozva szívásra és átnyomásra kerül. Lehetséges az abrazív anyagot a csővezeték két végén váltakozó vákuum segítségével ide-oda szállítani, amikor is szintén a már fent említett előnyök lépnek fel. Végül lehetséges az abrazív anyagot a csővezeték két végén váltakozó túlnyomással ide-oda szállítani, ahol is azonban a túlnyomás az abrazív anyag szállítására csak akkor alkalmazandó célszerűen, ha a csővezetékben lényeges szivárgások, lyukak nincsenek.

A találmány egy különösen környezetbarát kiviteli módja esetén előnyös, ha a csővezeték szárítására szolgáló előmelegített levegőt nem egyszerűen beszívjuk, hanem egy szűrőberendezésen át szívjuk a csővezetékből, illetve szívjuk keresztül a csővezetéken. Az ehhez szükséges kompresszort közvetlenül a szűrő elé lehetne iktatni, aminek következtében különleges szerkezeti részekre nincs szükség.

A belső borítás eltávolítására használt abrazív anyagként az áramló levegő által szállított részecskéket lehet használni, melyeknek keményebbnek kell lenniük, mint az eltávolított borításnak. Vízvezetékek szanálására, javítására különösen előnyösnek mutatkozott, ha a részecskék mintegy 0,3-6 mm szemcseméretűek lennének. A részecskék fajsúlya pedig előnyösen több mint 3 g/cm³, ami szintén előnyösnek mutatkozott. Hordozóközegként természetesen itt is levegőt veszünk számításba. Konkrétan abrazív hatású részecskékként korundot vagy kvarchomokot alkalmazhatunk, azonban ezek a részecskék lehetnek fémrészecskék, különösen ferromágneses részecskék. Az ilyen részecskék következtében egy mágneses elválasztás kerülhet a végén alkalmazásra, az abrazív hatású részecskéknek a leváló borítás részecskéktől történő szétválasztására, például az előbb említett rozsdától és/vagy mészdarabocskáktól történő szétválasztására.

A bevonóanyag felvitele és ezáltal a csővezeték belső falának jó beborítása, valamint a bevonóanyag gyors kikeményedése azáltal válik igen előnyössé, ha a csővezetéket a belső borítás eltávolítása után egy, a szobahőmérséklet fölötti hőmérsékletre melegítjük. Igen kedvezőnek mutatkozott, ha ezt a felmelegítést mintegy 40 °C-ra végezzük. A csővezeték felmelegítése történhet a felhevített levegőnek a csővezetéken keresztül történő átszívásával, amely mindaddig történik, amíg a csővezetéknek a kiengedőoldali vége a kívánt hőmérsékletre nem melegedett. Ennek a hevített levegőnek az átvezetése történhet a csővezeték két vége közötti nyomáseséssel. Lényeges, hogy a felhevítés a csővezetéken át történő hevített levegő átvezetésével, átszívásával vagy átnyomásával történik. Végezetül a csővezeték felhevítésére szolgáló előmelegített levegőt adott esetben ugyancsak szűrőberendezésen keresztül szívjuk át, amely szűrőberendezés a szívásra szolgáló kompresszor elé van közvetlenül iktatva.

Ezen túlmenően különösen előnyös lehet a csővezeték-felhevítést kizárólagosan vagy járulékosan a csővezetékbe bevezetett fűtőberendezéssel végezni. így például a felhevített levegő beszívására nincs feltétlenül szükség, ha a csővezetékbe beszívott fűtőeszköz kielégítő. A fűtőeszköz különösen extrém hosszú csővezetékek esetén a beszívott levegő lehűlését akadályozza meg, aminek következtében a felmelegítési folyamat jelentősen meggyorsítható. Az erre a célra alkalmazott fűtőeszköz (előnyösen egy fűtőszál) vagy különösen egy önszabályozó fűtődrót lehet. Ilyen fűtődrót például az ellenállásfűtés elvén működhet kerámiaszigeteléssel. Alapvetően azonban más egyéb, a csővezetékbe bejuttatható fűtőeszköz alkalmazható.

A csővezeték fűtése szempontjából előnyös lehet, ha a fütőszál lényegében az egész csővezeték mentén elnyúlik. így biztosítható a csővezeték egyenletes felfűtése.

A fűtőszál bevezetését tekintve különösen előnyös, ha azt egy vontatórendszerrel juttatjuk, illetve szívjuk be a csővezetékbe. Vontatórendszerként például ernyőket vagy hasonlókat alkalmazhatunk, amelyek a túlnyomás következtében létrejövő légáramlás hatására a csővezetéken keresztülhaladnak és a fűtőszálat magukkal húzzák.

A csővezeték felfűtése után előnyösen a belső borítás elkészítése előtt a fűtőszálat a csővezetékből kihúzzuk. A csővezetékből a fűtőszálat akár a bevezetőoldalon, akár a kivezetőoldalon kihúzhatjuk, míg az utóbbi esetben az áramcsatlakozásokat a beengedőoldalon oldani kell.

A felhevített csővezetékbe ezután a bevonóanyagot beadjuk, amit egy kiengedőoldali vákuum létesítésével juttatunk a csővezetékbe. Ezen vákuum alapján a bevonóanyag együtt a környezeti levegővel a csővezetékbe

HU 219 114B kerül beszívásra, és a levegő és a bevonóanyag viszkozitásainak különbsége következtében a porózus bevonóanyag a csőfalra szorul és azt beborítja. Gyanta, illetve műgyanta vagy műanyag mint bevonóanyag alkalmazása esetén egy tökéletes belsőfal-beborítás jön létre a csővezetékben, míg a szükséges nyomáskülönbséget kizárólag a kiengedőoldali vákuummal hozzuk létre.

Jelentős szivárgások, lyukak esetén a bevonóanyag előnyösen szálasanyagot, különösen műszálakat tartalmaz, de különösen előnyös lehet ilyen célra üvegszál alkalmazása. Ezek az üvegszálak a nyílások, szivárgást okozó lyukak helyén a rendetlen szálelrendezés következtében fennakadnak, és a viszkóz bevonóanyagot ott megfogják, a nyílásokat, szivárgási helyeket így lezárják. Ezáltal legalább a kisebb lyukak, szivárgási helyek lezárhatók.

A környezeti károsodás kiküszöbölésére különösen előnyös, ha a csővezetékbe bejuttatott bevonóanyag mennyiségét úgy határozzuk meg, hogy a csővezeték belső fala teljes egészében bevonásra kerül, azonban a szívóoldalon jelentős mennyiségű bevonóanyag a csővezetékből már nem lép ki, más szavakkal az előre meghatározott bevonási vastagság és a bevonandó csővezeték hossza ismeretében szükséges bevonóanyagmennyiséget mintegy előre meghatározzuk, mégpedig úgy, hogy szívóoldalon már nagyon kevés ilyen anyag lép ki, amely külön gondoskodást igényel.

A találmány szerinti eljárás szerint az egyoldali szívás esetén a csővezeték szabad vége legalább időszakosan lezárásra kerül, miközben a helyenként bekövetkező vákuum az esetleges szivárgásokat jelzi. Ha jelentős vákuum nem érhető el, az azt jelenti, hogy a szanálandó, javítandó csővezetékrendszer igen jelentős szivárgási helyekkel rendelkezik.

Amennyiben a már megtisztított csővezetéket a tulajdonképpeni bevonás előtt - állapotát tekintve - ellenőrizni, megvizsgálni akarjuk vagy a bevonás után a bevonat minőségét akatjuk kontrollálni, akkor a csővezetékbe az optikai ellenőrzéshez eszközt juttatunk be, mégpedig ugyancsak szívással. Itt is lehet segédeszközként vontatórendszert alkalmazni. Optikai eszközként legegyszerűbb esetekben üvegszáloptikát alkalmazhatunk, amelyet egy oldalon a csővezetékbe juttatunk, és az ott reflektáló fénysugarakat a csővezetékből kivezetjük. Üvegszálkötegként különböző üvegszál vezetékeket alkalmazhatunk. Különösen előnyös kivitel esetén az optikai eszköz egy bizonyos endoszkópberendezés lehet, azaz a csővezetékbe beszívható miniatűr kamera megfelelő megvilágítással és miniatürizált távirányítással.

Végül különösen kiemelésre kívánkozik, hogy az igényelt eljárás számos további előnyös eljárási lépésekkel kombinálható, anélkül hogy ezáltal az 1. igénypontunk oltalmi körén túllépnénk.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Eljárás csővezetékek javítására, ahol a belső borításokat a csővezetékből áramló abrazív anyaggal eltávolítjuk, és viszkóz kikeményedő anyagból bevonóanyagként bevonatot készítünk, azzal jellemezve, hogy az abrazív anyagot a csővezetékbe nyomáseséssel bevezetjük, a csővezetékben alternáló nyomáseséssel ide-oda áramoltatjuk, míg a csővezetékből a csővezeték két vége közötti nyomáseséssel kiszállítjuk.
2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az abrazív anyagot a csővezetékben uralkodó vákuum segítségével az egyik végén vezetjük be.
3. Az 1. vagy 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az abrazív anyagot a csővezetékben alternáló túlnyomással és vákuummal szállítjuk ide-oda.
4. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az abrazív anyagot a csővezeték két végén váltakozva létesített vákuummal szállítjuk ide-oda.
5. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzaljellemezve, hogy az abrazív anyagot a csővezeték két végén váltakozva létesített túlnyomással szállítjuk ide-oda.
6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a bevonóanyagot az egyik végétől a csőbe beszívjuk, illetve a csövön átszívjuk.
7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a csővezetéket abrazív anyaggal történő kezelés előtt előnyösen előmelegített levegővel szárítjuk, és a szárítólevegőt a csővezeték két vége közötti nyomáseséssel szállítjuk a csővezetéken keresztül.
8. A 7. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a csővezeték szárítására szolgáló levegőt a csővezeték egyik végétől szívjuk be a csővezetékbe, illetve azon keresztül.
9. A 8. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a csővezeték szárítására szolgáló, adott esetben előmelegített levegőt egy szűrőn át szívjuk.
10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy abrazív anyagként a levegőben szállított részecskéket alkalmazunk.
11. A 10. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a részecskék szemnagysága 0,3-6 mm tartományban van.
12. A 10. vagy 11. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a részecskék fajsúlya nagyobb, mint 3,0 g/cm³.
13. A 10-12. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy részecskékként korundot vagy kvarchomokot alkalmazunk.
14. A 10-12. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy részecskékként fémrészecskéket, különösen ferromágneses részecskéket alkalmazunk.
15. Az 1-14. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a csővezetéket a belső borítás eltávolítása után 40 °C-ra felmelegítjük.
16. Az 1-15. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a csővezeték felmelegítését a csővezetéken átszívott, felhevített levegővel végezzük.
17. A 16. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a csővezeték felmelegítésére szolgáló levegőt egy szűrőberendezésen átszívjuk.
18. Az 1-17. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a csővezeték felmelegítését

HU 219 114 Β kizárólagosan vagy járulékosan a csővezeték tisztítása után és a belső borítás előtt a csővezetékbe szívott fűtőeszközzel végezzük.
19. A 18. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy fűtőeszközként futőszálat alkalmazunk.
20. A 19. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a futődrótot egy vontatóeszközzel szívjuk be a csővezetékbe.
21. Az 1-20. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a bevonóanyagot a levegő- 10 vei együtt szívjuk be a csővezetékbe.
22. A 21. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy bevonóanyagként gyantát, előnyösen műgyantát, illetve műanyagot alkalmazunk.
23. A 22. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemez- 15 ve, hogy a bevonóanyagban beágyazott szálakat, előnyösen üvegszálakat alkalmazunk.
24. Az 1-23. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a csővezeték szabad végén bevitt bevonóanyag-mennyiséget úgy határozzuk meg, hogy az a csővezeték belső falát bevonja, anélkül hogy szívott oldalon nagyobb mennyiségű bevonóanyag a csővezetékből kilépne.

5
25. Az 1-24. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a csővezeték egyoldalú szívásakor annak szabad végét legalább időlegesen lezárjuk, és a keletkező vákuum hatására az esetleges szivárgási helyeket megállapítjuk.
26. Az 1-25. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a csővezeték ellenőrzésére és a bevonat minőségének ellenőrzésére a csővezetékbe egy optikai eszközt szívunk.
27. A 26. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy optikai eszközként üvegszáloptikát alkalmazunk.
28. A 27. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az optikai eszköz legalább a legtágabb értelemben vett endoszkópberendezés.