HU217294B - Csökkentett betétméretű tárcsafék és fékpofa - Google Patents

Abstract

Egy, a találmány szerinti csökkentett betétméretű tárcsafékben afékbűrkőlat (1) támasztófelületei (14, 15), amelyek arra valók, hőgyfölfőgják a kerületi erőket, egy őlyan henger egy szeletének megfelelőalakúak, amelynek a középpőntja (B) megegyezik a fékhenger (11)középpőntjával. Ezek a támasztófelületek (14, 15) egyúttal egycsatőrna (7) sűgárirányú külső nyílása irányában terjeszkednek, amelycsatőrna (7) sűgárirányban csak őlyan mértékben hatől át afékbűrkőlatőn (1), hőgy lehetővé tegye a fékpőfák (8) kiemelésétsűgárirányban kifelé a csatőrnán (7) keresztül. Ez a találmányszerinti elrendezés egyrészt a fékbűrkőlat (1) költségkímélő gyártásátteszi lehetővé őlyan módőn, hőgy a támasztófelületeket (14, 15) afékhengerek (11) fűratával együtt, egyetlen műveletben lehetmegműnkálni, másrészt lehetővé teszi a fékpőfák (8) eltávőlítását vagybeszerelését, ami előnyös a karbantartás szempőntjából, minthőgy afékbűrkőlat (1) leszerelése nélkül elvégezhető. ŕ

Description

1. ábra

HU 217 294 B

A leírás terjedelme 8 oldal (ezen belül 2 lap ábra)

HU 217 294 Β

A találmány csökkentett betétméretű tárcsafék fékpofáinak megtámasztására és a hozzá tartozó fékpofákra vonatkozik.

A fő igénypont bevezető részének megfelelő csökkentett betétméretű tárcsafék ismeretes például a 3833 553 számú német szabadalmi iratból. Ebben a fékben a fékpofákat a fék burkolatának egy csatornájából sugárirányban kifelé el lehet távolítani anélkül, hogy a fék burkolatát szét kellene szerelni vagy ki kellene bontani. A fék működtetése következtében föllépő kerületi erők a fékpofákról a fék burkolatának tengelyirányú nyúlványaira adódnak át, amelyeknek sík támasztófelületük van, és amelyek a kerület irányában körülveszik a csatornát, és amelyeken a fékpofák nyugszanak. A szerkezetnek tartócsapjai vannak a fékpofák sugárirányú elmozdulásának megakadályozására, amely tartócsapok tengelyirányban kinyúlnak a csatorna sugárirányú külső környezetébe a csatorna nyílásán keresztül, és cserélhető módon vannak rögzítve a fék burkolatán. A fékpofák betéttartó lemezeinek kinyúló részei vannak a tartócsapok számára kialakított nyílásokkal. Egy, a tartócsapok tartományában leszerelhetően rögzített rugó nyomja neki a fékpofákat sugárirányban a tartócsapoknak úgy, hogy megakadályozza a fékpofák billegését. A fékpofák eltávolításához a rugót és a tartócsapokat el kell távolítani.

Ennek az ismert, csökkentett betétméretű féknek az a hátránya, hogy a fék burkolatának gyártása közben sok, viszonylag bonyolult marási munkát kell végezni, amikor a fékpofák említett sík támasztófelületeit megmunkálják. A fékpofák vezetőpályája és rögzítőkészüléke a tartócsapokon ugyancsak jelentős mennyiségű gyártó- és szerelőmunkát igényel.

Egy másik csökkentett betétméretű tárcsafékben, amely a 1475 288 számú német szabadalmi iratból ismeretes, körív alakú támasztófelületek vannak a fékpofák számára, amely felületek nem marással készülnek, hanem a négy fékhenger hengeres furataival együtt történő esztergálással. A fékpofákat mind sugárirányban, mind kerületi irányban ezek a támasztófelületek támasztják meg. Ennek a megoldásnak azonban az a hátránya, hogy a fékpofákat nem lehet sugárirányban kifelé kivenni. A fékpofák cseréjéhez a fék burkolatát le kell szerelni, ami járulékos szerelési műveleteket igényel és azzal együttjáró többletköltségeket.

A jelen találmány feladata olyan csökkentett betétméretű tárcsafék létrehozása, amelyben a kerületi erők felvételére kialakított támasztófelületek a fékhenger furatával együtt esztergálhatok, továbbá a fékpofák sugárirányban kivehetők a fék burkolatának egy sugárirányban kifelé nyitott csatornáján keresztül.

Ennek a feladatnak a megoldása a fő igénypont jellemző részéből következik.

A jelen találmány szerinti támasztófelületek a fékhenger sugaránál nagyobb sugarú hengerfelület szegmenseinek megfelelő alakúak úgy, hogy a két hengerfelület közös tengelyű. Ez az elrendezés lehetővé teszi, hogy a támasztófelületeket a fékhenger furatával együtt fúlják vagy esztergálják egyetlen munkamenetben egy lépcsős szerszám alkalmazásával, amelynek axiálisan különböző szakaszain különböző sugara van. Ez a támasztófelületek külön-külön marási műveleteinek előnyös kiküszöbölését eredményezi és ezzel együtt a gyártási költségek csökkentését. Ugyanakkor a jelen találmány szerinti támasztófelületek csak olyan mértékig nyúlnak ki a fék burkolatának a fékpofákat befogadó csatornája sugárirányú külső nyílása irányában, hogy lehetővé tegyék a fékpofák sugárirányú eltávolítását a csatornából. Ennek előnyös hatása van a szerelés és a karbantartás költségeire. A kis támasztófelületek további előnye, hogy csökkentik a fékpofát tartó szerkezet korrózió iránti hajlamosságát.

Lehetőség van rá a fékpofák bármilyen tartócsapjai nélkül, a 2. igénypontnak megfelelően, hogy további támasztófelületek álljanak rendelkezésre a fékburkolat nyúlványain, amelyeket a találmánynak megfelelően terveztünk azért, hogy sugárirányban megtámasszák a fékpofákat olyan módon, hogy a fékpofákat egy rugó nyomja neki a támasztófelületeknek, amely rugó a féktárcsa tengelyének az irányában működik. Ez kiküszöböli a tartócsapok és a rögzítésükre való, a fékburkolatban lévő furatok gyártási költségeit.

A javasolt rögzítőszerkezet és fékpofavezetés esetében azonban bizonyos körülmények között az öntésből következő hibák léphetnek fel a fékburkolat nyúlványain. Ha ugyanis a sugárirányú megtámasztásra való nyúlványfelületeket nem pontosan az előírásnak megfelelően alakítják ki az öntéskor, akkor a fékpofák vezetése axiális irányban bizonytalanná válhat. Ez egyebek között a fékpofa megbillenését és a féktárcsán való nemkívánt súrlódását okozhatja. Ez a hiba kétségtelenül kijavítható az öntött felület utólagos simító marásával. Ez azonban a gyártási költségeket növelné.

Erre az esetre egy, a 3. igénypont szerinti kiviteli alak ajánlható az említett hátrány elkerülésére. Ebben egy tartócsapot javasolunk a fékpofák rögzítésére és vezetésére, amely tartócsap keresztülnyúlik a fék burkolatában lévő, kifelé nyitott csatornán és ott leszerelhetően rögzítve van. A fékpofák betéttartó lemezeinek sugárirányban kifelé irányuló nyúlványaik vannak, továbbá nyílások vannak ezeken a nyúlványokon úgy, hogy a fékpofákat axiális irányban eltolható módon a tartócsap vezeti.

Ennek a megoldásnak az az előnye, hogy a fék burkolatának a nyúlványain lévő sugárirányú felületek nem vezetik a fékpofákat. így az öntés által okozott bármilyen egyenlőtlenség nem lehet negatív hatással a fékpofák vezetésére. így a továbbiakban semmiféle utólagos felületi megmunkálásra nincs szükség. Sőt még a fékpofák is egyszerűbbek lesznek, mert semmiféle speciális, vezetésre való nyílásra nincs szükség a fékbetéttartó lemezben. A betéttartó lemezek keskenyebb oldalán, amely a féktárcsa kerületének irányában fekszik, csupán egy-egy ív alakú kidudorodás van, amelyek a kerületi erők átvitelére a fék burkolatának a megfelelő nyúlványára támaszkodnak. A találmány szerinti ezen elrendezésnek egy további előnye abban van, hogy a fékpofák vezetése a korrózióval szemben kevésbé érzékeny.

Egy, a 4. igénypont szerinti előnyös kiviteli alakban csupán egyetlen vezetőcsap van. Ez az elrendezés külö2

HU 217 294 Β nősen egyszerű, és csupán csekély anyag- és szerelési költsége van. Az elhasználódott fékpofáknak újakra történő kicserélése céljából a szerelőnek csupán az egyetlen vezetőcsapot kell kilazítani, és azután a fékpofákat a fék burkolatának csatornáján keresztül sugárirányban kifelé eltávolíthatja.

A fékpofáknak a vezetékükben való billegésnek a megakadályozására az 5. igénypontnak megfelelően egy rögzítőrugót alkalmazhatunk, amely a fékpofákat a vezetőcsaphoz képest előfeszíti. Egy, a 6. igénypont szerinti egyszerű kiviteli alakban a rögzítőrugó rugóhuzalból van hajlítva és be van feszítve a vezetőcsap és a fékpofák közé úgy, hogy el ne veszhessen.

A 7. igénypont szerinti további kiviteli alakban két vezetőcsapot alkalmazunk. Ez az elrendezés költségesebb és bonyolultabb, és csak abban az esetben javasolható, ha egyetlen vezetőcsap használata esetén üzemzavarok léphetnek fel.

A 8-10. igénypontok olyan fékpofákra igényelnek szabadalmi oltalmat, amelyeket az ezen találmány szerinti fékburkolatban történő felhasználásra terveztek. Ugyanez vonatkozik all. igénypont szerinti huzalrugóra.

A találmány példakénti kiviteli alakjait a következőkben ismertetjük részletesebben a mellékelt rajzokra való hivatkozással, ahol az

1. ábra a találmány első kiviteli alakja szerinti kétrészes fékburkolat egyik részének nézete a féktárcsa síkja felől nézve; a

2. ábra az 1. ábra A-val jelölt részletének nagyított rajza; a

3. ábra a találmány szerinti csökkentett betétméretű tárcsafék másik kiviteli alakja részlegesen kimetszett oldalnézete; a

4. ábra a 3. ábra szerinti D irányból készített részlegesen kimetszett felülnézeti rajz.

Az 1 öntvény, amely az 1. ábrán látható és amely a találmány szerinti tárcsafék burkolatának egyik fele, amely burkolat lényegében két ilyen típusú öntvényből áll, 2 csavarok segítségével van a másik öntvénnyel összecsavarozva. A 3 furatok arra valók, hogy azok felhasználásával van a fék 1 burkolata a gépkocsi tengelycsonkjához rögzítve. Az 1 öntvény síkjából két 4, 5 hídrész nyúlik ki a néző felé. A nem ábrázolt másik öntvény megfelelő hídrészeivel együtt ezek egy méretmeghatározó hidat alkotnak, amelyek behatárolják a 6 féktárcsa átmérőjét. A 6 féktárcsa kerületét pontvonallal rajzoltuk meg.

Egy sugárirányban kifelé nyíló 7 csatorna van elrendezve a két 4, 5 hídrész között. Ezen 7 csatornán keresztül lehet sugárirányban kifelé eltávolítani vagy sugárirányban befelé a helyükre tolni a fékpofákat. A 8 fékpofának 9 betéttartó lemeze és arra ráerősített 10 fékbetétje van. Egy nem ábrázolt hidraulikus működtetőszerkezet segítségével egy fékhengerben elcsúsztathatóan elrendezett fékdugattyú mozdítja el a 8 fékpofát a nézővel szemben addig, amíg nekiütközik a féktárcsának. A fékhenger furatát, amelyet a 8 fékpofa eltakar, 11 szaggatott vonallal jeleztük. A fék burkolatának középső részén két 12 és 13 nyúlvány van elrendezve a féktárcsa kerülete mentén az ábrázolt 1 öntvényen és ugyanúgy a nem ábrázolt másik öntvényen olyan módon, hogy a 12 és 13 nyúlványok egymással szemben helyezkednek el, és az 1 öntvény nyúlványai a rajz síkjából a szemlélő irányába nyúlnak ki. Egy 8 fékpofa van elrendezve az első 1 öntvény 12 és 13 nyúlványa között, ugyanúgy egy másik fékpofa a nem ábrázolt másik öntvény megfelelő nyúlványai között. Amint a 2. ábrán jobban felismerhető, a és 13 nyúlványoknak 14 és 15 támasztófelületük van, amelyeken a 9 betéttartó lemezek ívelt 16 és 17 felfekvő felületei támaszkodnak. Ezáltal a 8 fékpofán a fék működtetése következtében fellépő kerületi erők átadódnak az 1 öntvényre, azaz a fék burkolatára. A 14 és 15 támasztófelületek körív alakúak, amely körív C sugara az

1. ábrába be van rajzolva, és amelynek B középpontja egybeesik all fékhenger tengelyével, amely 11 fékhenger szaggatott vonallal fel van tüntetve az 1. ábrán. A 9 betéttartó lemez ívelt 16 és 17 felfekvő felülete illeszkedik a 14 és 15 támasztófelülethez. Egy hézag van kialakítva a 14 támasztó és 16 felfekvő, illetve 15 támasztó és 17 fel fekvő felület között a gyártási mérettoleranciák és a hő tágulás hatásának a kompenzálására. A 14 és 15 támasztófelület csak olyan mértékig teqeszkedik a 7 csatorna külső nyílása felé, hogy a 8 fékpofa sugárirányú eltávolítását a 7 csatornán keresztül a 12 és 13 nyúlvány ne akadályozza. A 9 betéttartó lemeznek két 18 és 19 nyúlványa van közvetlenül a 16 és 17 felfekvő felületek mellett, amelyek a kerület irányában helyezkednek el. A 18 és 19 nyúlvány 20 és 21 keskeny oldala, amelyek közvetlenül határosak a 16 és 17 felfekvő felületekkel és azokra lényegében merőlegesek, az 1 öntvény 12 és 13 nyúlványainak 22 és 23 külső oldalára támaszkodnak, amint a 2. ábrán jól látható. A 8 fékpofát így a 12 és nyúlványok sugárirányban is megtámasztják, és egy huzalból készült 24 rugó sugárirányban befelé nekinyomja a 12 és 13 nyúlványoknak. A 24 rugó a 4 és 5 hídrészeken kialakított 25 és 26 mélyedésekben van lehorgonyozva. Az említett rugó egyrészről a fék burkolatára támaszkodik, másrészről a 8 fékpofák 9 betéttartó lemezének sugárirányban kifelé eső keskeny oldalára.

A 3. és 4. ábrán bemutatott csökkentett betétméretű tárcsafék fékburkolata lényegében két 31 és 32 öntvényből áll, amelyeket 33 csavarok tartanak össze. A 31 és 32 öntvény közrefogja a 34 féktárcsa külső élét, és sugárirányban kifelé nyitott 35 csatornát képez a két öntvény között, amely csatornán keresztül a 34 féktárcsa két oldalán elrendezett 36 és 37 fékpofák eltávolíthatók, illetve beszerelhetők. A két 36 és 37 fékpofának egy-egy 38 betéttartó lemeze és egy-egy 39 fékbetétje van. A 40 és 41 fékhengerben fellépő hidraulikus nyomás hatására a 36 és 37 fékpofa a fékhengerekben elrendezett, a 3. ábrán szaggatott vonalú körrel ábrázolt 42 fékdugattyúk közvetítésével axiális irányban nekinyomódik a 34 féktárcsának. A 31 és 32 öntvénynek 43 és 45, illetve 44 és 46 nyúlványa van, amelyek a 34 féktárcsa irányában terjeszkednek, kettő-kettő egy-egy 31 és 32 öntvényen és a 34 féktárcsa kerülete mentén vannak elrendezve a 36 és 37 fékpofa mellett. A 43,44, 45 és 46 nyúlványok 47 támasztófelületei, amelyek egy B tengelyű hengerfelületnek megfelelően íveltek, arra valók, hogy ütközőfelület3

HU 217 294 Β ként szolgáljanak a 38 betéttartó lemezek ívelt 48 kidudorodásai számára azoknak a kerületi irányú erőknek a felvételére, amelyek a fékezés hatására jönnek létre, és amelyeket a 36 és 37 fékpofa visz át a 31 és 32 öntvényekből álló fékburkolatra.

Egy 49 tartócsap szolgál a 36 és 37 fékpofák tartására és vezetésére. Az említett 49 tartócsap axiális irányban van elrendezve a 35 csatorna tartományában és leszerelhetően van rögzítve a 31 és 32 öntvények két 50 és 51 furatában. A 36 és 37 fékpofa egy-egy 38 betéttartó lemezének sugárirányban kifelé nyúló 52 nyúlványa van 53 nyílással a 49 tartócsap átvezetésére. A 36 és 37 fékpofát tengelyirányban elmozdíthatóan a 49 tartócsap vezeti, és egy huzalból készült 54 rugó előfeszíti, azaz nekinyomja a 49 tartócsapnak úgy, hogy megakadályozza a billegésüket. Az 54 rugónak két párhuzamos 55 és 56 huzalága van axiális irányban elrendezve és a 36 és 37 fékpofáknak nekinyomódva. Két további 57 és 58 huzalág hullámformára meghajlítva lényegében a 49 tartócsapra merőleges és nekinyomódik a 49 tartócsapnak. Az 57 és 58 huzalágak hullámformája miatt a megfeszített 54 rugó úgy van rögzítve, hogy elveszíthetetlen legyen. Az 56 huzalág tartományában a két szabad 59 és 60 huzalvég félkör alakúra van hajlítva és egymásra ráhajlítva úgy, hogy az 54 rugó zárt alakúvá válik.

Claims (11)

1. Csökkentett betétméretű tárcsafék, amelynek egy féktárcsát körülvevő fékburkolata és két fékpofája van, amelyek a fékburkolat sugárirányban kifelé nyitott csatornájában vannak elrendezve olyan módon, hogy sugárirányban kifelé eltávolíthatók, amely fékpofák egy hidraulikus működtető szerkezettel, amely közvetlenül hat legalább egy fékpofára, és amelynek legalább egy fékhengere van, nekiszoríthatók a féktárcsának, továbbá a fékburkolatnak nyúlványai vannak, amelyek axiálisan a féktárcsa felé terjeszkednek, és a csatornát kerületi irányban határolják, és amelyeknek támasztófelületük van a fékpofák megtámasztására, amely támasztófelületek a kerületi erők felvételére valók, azzal jellemezve, hogy a nyúlványok (12, 13, 43, 44, 45, 46) említett támasztófelületei (14, 15, 47), amely támasztófelületek (14, 15, 47) a féktárcsa (6, 34) kerületének irányában és párosával vannak elrendezve úgy, hogy szemben legyenek egymással, egy olyan hengerfelület szeleteinek megfelelő alakúak, amely hengerfelület a fékhengerrel (11, 40, 41) egytengelyű, és csak olyan mértékig terjeszkedik a csatorna (7, 35) sugárirányú külső nyílása felé, hogy lehetővé tegye a fékpofák (8, 36, 37) sugárirányú eltávolítását a csatornán keresztül.

2. Az 1. igénypont szerinti csökkentett betétméretű tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a fékburkolat (1) említett nyúlványainak (12, 13), amely nyúlványok (12, 13) a féktárcsa (6) kerületének az irányában és párosával úgy vannak elrendezve, hogy szemben legyenek egymással, további, előnyösen sík támasztófelületük (22, 23) van, amely a csatorna (7) sugárirányú külső nyílása felé néz, és hogy a fékpofákat (8), amelyeket a csatornán (7) keresztül vezetnek be, egy rugó (24) sugárirányban befelé nekinyomja ezeknek a támasztófelületeknek (22, 23), és így biztosítja őket kiesés és billegés ellen.

3. Az 1. igénypont szerinti csökkentett betétméretű tárcsafék, azzal jellemezve, hogy legalább egy tartócsapja (49) van lényegében a féktárcsa (34) tengelyével párhuzamosan elrendezve a fékpofák (36, 37) vezetésére, amely tartócsap (49) leszerelhetően van rögzítve a fékburkolaton (31, 32) és keresztülnyúlik a fékburkolat (31, 32) sugárirányú csatornáján (35), továbbá hogy mindegyik fékpofának (36, 37) sugárirányban kifelé mutató nyúlványa (52) van legalább egy nyílással (53) egy tartócsap (49) átbújtatására.

4. A 3. igénypont szerinti csökkentett betétméretű tárcsafék, azzal jellemezve, hogy csak egy tartócsapja (49) van, amely a csatorna (35) közepén van elrendezve.

5. A 3. vagy a 4. igénypont szerinti csökkentett betétméretű tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a fékpofák (36, 37) egy rögzítőrugóval (54) a fékburkolathoz (31, 32) képest elő vannak feszítve, amely rugó (54) a tartócsapra (49) támaszkodik.

6. Az 5. igénypont szerinti csökkentett betétméretű tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a rögzítőrugó (54) egyetlen darab rugóhuzalból van kialakítva, és lényegében derékszögű négyszög alakú, és két huzalága (55, 56) van, amely huzalágak lényegében párhuzamosak és a tartócsaptól bizonyos távolságra vannak, és a két fékpofa (36, 37) sugárirányban kívül fekvő, oldalsó felületein támaszkodnak, valamint két további huzalága (57, 58) van, amelyek lényegében merőlegesek a tartócsapra (49) és előnyösen hullám alakúra vannak kialakítva, és a tartócsapra (49) támaszkodnak.

7. A 3. igénypont szerinti csökkentett betétméretű tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a csatornában (35) két tartócsap van elrendezve egymástól bizonyos távolságra.

8. Fékpofa az előző igénypontok bármelyike szerinti csökkentett betétméretű tárcsafékhez, amelynek betéttartó lemeze és fékbetétje van, azzal jellemezve, hogy a féktárcsa (6, 34) kerülete mentén fekvő keskenyebbik oldalán a betéttartó lemeznek mindig van egy olyan szakasza, amelyet ívelt felfekvő felület (16, 17, 48) határol, amely felfekvő felületek (16, 17, 48) lényegében olyan alakúra vannak kiképezve, mint a fékpofa (8, 36, 37) középpontja (B) körüli kör egy-egy szelete.

9. A 8. igénypont szerinti fékpofa, azzal jellemezve, hogy a betéttartó lemeznek (9) két nyúlványa (18, 19) van, amelyek közvetlenül a felfekvő felületek (16, 17) mellett nyúlnak ki kerületi irányban úgy, hogy a nyúlványok (18, 19) keskeny oldala (20, 21), amely közvetlenül határos az ívelt felülettel (16, 17), lényegében merőleges az ívelt felfekvő felületre (16,17).

10. A 8. igénypont szerinti fékpofa, azzal jellemezve, hogy a betéttartó lemeznek (38) olyan nyúlványa (52) van, amely a féktárcsa (38) szélén túl kifelé mutat, és legalább egy nyílása (53) van egy tartócsap (49) átbújtatására.

11. Rögzítőrugó a 3-6. igénypontok bármelyike szerinti tárcsafékhez, azzal jellemezve, hogy a rögzítőrugó

HU 217 294 Β (54) egyetlen rugóhuzaldarabból áll és lényegében négyszögletes alakú, amelynek két huzalága (55, 56) lényegében párhuzamos egymással és egymástól meghatározott távolságban van, és úgy van kialakítva, hogy felfekszik a fékpofákra (36, 37), és két további huzalága (57,

58) van, amelyek egymáshoz képest meghatározott távolságra vannak elrendezve és előnyösen hullám alakúak, és lényegében a két első huzalágra (55, 56) merőlegesek, és úgy vannak kialakítva, hogy felfeküdjenek egy

5 tartócsapra (49).