HU215472B - Rögzítőszerkezet épületfalak, előnyösen homlokzati falak burkolóelemeinek felerősítéséhez - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya rögzítőszerkezet – épületfalak, előnyösenhőmlőkzati falak bűrkőlóelemeinek felerősítéséhez –, amelynek azépületfalhőz erősített tartósínei és a bűrkőlóelemet a tartósíne hezrögzítő beakasztóelemei vannak. A találmány szerintirögzítőszerkezetet az jellemzi, hőgy a tartósín (5) trapézszelvény,amely nyitőtt száraival (21, 22) a fal felé van főrdítva, és azőnszegezett vagy csavarős kapcs lattal (7, 8) van felerősítve, atartósín (5) fallal párhűzamős lapján hősszirányban legalább kétsőrban téglalap alakú áttörések (17) vannak, a tartósín (5) anyagábólegy darabban kihajlítva, hőssza b élük (15, 16) mentén főgakból (13,14) kialakítőtt rővátkasőr (11, 12) van kiképezve, az áttöréseken (17)pedig kívánt számban beakasztó tartókapcsők (6) vannak átbújtatva,tővábbá az épületfal (1) és a bűrkőlóelemek (2) között a tartósínt (5)szőrősan körülvevő kitöltőanyag (23), előnyösen habszivacs betét (37)van elhelyezve. ŕ

Description

A találmány hosszoldalian csatlakoztatott burkolóelemek, mint például lemezek, kazetták, panelok stb. rögzítésére szolgáló felerősítőszerkezetre vonatkozik, amely elsősorban épületek homlokzatainak burkolásánál kerül felhasználásra.

Az épület burkolati elemeinek elhelyezésére többféle változatos megoldás terjedt el.

Rögzítésre alkalmazott szerkezetet ismertet a DE-A-2106 990 számú német szabadalmi leírás, amely belső falburkolat felerősítésére alkalmas, de elvben az épületfal külső felületi burkolására is alkalmazható, amely esetben a következő hátrányok származhatnak:

Köztudott, hogy a homlokzaton a burkolóelemek rendszerint hőszigetelésre szolgálnak úgy, hogy azok hőszigetelő burkolóelemekként vannak kiképezve, és evégett a hőszigetelő anyagból készült burkolóelemeket tartósíneken az épületfalon rögzítik, mivel az épületfaltól a tartósín vastagságával megegyező távolságban vannak, így az épületfal és az azt takaró burkolat között levegőterek keletkeznek, amelyek a hószigetelés szempontjából károsak. A hóvédelem szempontjából további kritikus helyek maguk a tartósínek, amelyek viszonylag merevek, és hídszerűén átmehetnek a fal egyenetlenségein, úgyhogy itt is levegőterek fordulhatnak elő.

A DE-OS 3702534 számú iratból megismerhető homlokzati burkolóelemek „U” keresztmetszetű profilból kialakított rögzítőelemekkel - hordozóelem útján vannak a burkolandó felülethez kapcsolva. A rögzítés módja és kialakítása a hőszigetelést nem biztosítja, a kivitelezés aprólékos, nehézkes, egyben gazdaságtalan az időigényes munka miatt.

A HU 200 382 számú szabadalmi leírás olyan burkolóelemeket mutat be, amelyeknek az épületfal felőli oldalába V alakú vályúkat készítenek, majd ezekbe rögzítőhorgokat vernek be, amelyekkel az elemeket a burkolandó felülethez rögzítik. A kapcsolat szilárdságát ragasztással erősítik meg.

Az FR-A-2 589 904 számú francia szabadalmi bejelentésből ismeretes a szigetelő, lágy habanyag réteg felhelyezése folytonos bordákat képező lapokra úgy, hogy a lágy habanyag réteg a bordákat szorosan körülveszi. A szabadalom nem tartalmazza a jelen találmány lényegét, az összehasonlításra alkalmas rögzítőszerkezetet, a tartósíneket és tartókapcsokat.

Mint ahogy azt a gyakorlat bizonyítja, hagyományos módon a burkolóelemeket a falra erősített falbetétekre egyszerűen rászegelik. Ez nemcsak nagyon körülményes, hanem az elemek egyenletes elhelyezése miatt nagy gondosságot és ennek megfelelően időt igénylő munka. Abban az esetben, ha az elemek kiosztása, illeszkedése nem pontos, az nemcsak esztétikailag kedvezőtlen, hanem a hőszigetelés hatását is rontja.

Találmányunk célja olyan rögzítőszerkezet létrehozása épületfal-burkolat kialakítására, amely megőrzi az előnyöket, vagyis az egyszerű szerelést, a gyors munkát és a burkolóelemek biztos tartását, és ugyanakkor javítja a hővédelmet.

A találmány a kitűzött feladat értelmében rögzítőszerkezet - épületfalak, előnyösen homlokzati falak burkolóelemeinek felerősítéséhez -, amelynek az épületfalhoz erősített tartósínei és a burkolóelemet a tartósínekhez rögzítő beakasztóelemei vannak, a tartósín trapézszelvény, amely nyitott száraival a fal felé van fordítva, és azon szegezett vagy csavaros kapcsolattal van felerősítve, a tartósín fallal párhuzamos lapján hosszirányban legalább két sorban téglalap alakú áttörések vannak a tartósín anyagából egy darabban kihajlítva, hosszabb élük mentén fogakból kialakított rovátkasor van kiképezve, az áttöréseken pedig kívánt számban beakasztó tartókapcsok vannak átbújtatva, továbbá az épületfal és a burkolóelemek között a tartósínt szorosan körülvevő kitöltőanyag, előnyösen habszivacs betét van elhelyezve.

Egy előnyös kialakítás során a beakasztó tartókapocsnak a tartósín mögé nyúló, azon átbújtatott, a hossznyílások rovátkasorának egyikébe beakadó hátsó része és nyaktagot magában foglaló középső része, továbbá a tartósín előtt kiálló, a burkolóelemet pozicionáló és annak peremére felfekvő rögzítőrésze van.

Gazdaságos az a kialakítás, amikor a beakasztó tartókapocs középső része kivágásokkal van kialakítva, a kivágások közötti távolság a nyaktag szélességét képezi, amely nagyobb, mint a tartósín fogazása közötti legkisebb méret, a hátsó rész szélessége és a nyaktagot követő középső és rögzítőrészek szélessége nagyobb, mint a hossznyílás legnagyobb szélessége.

Célszerű, ha a beakasztó tartókapocs rögzítőrésze a burkolóelem hornyának oldal- és zárófelületéhez illeszkedő kapaszkodó- és megtámasztószárral van kialakítva, a középső rész szára és a rögzítőrész kapaszkodószára közötti szög a 91°-nál kisebb, és a rögzítőrész az a szög rugalmas változtatásával a horony oldalfelületére felcsúsztatható módon van kialakítva, továbbá a horony és az ereszték csatlakoztatására a megtámasztószárban a beakasztó tartókapocs anyagából kihajlított karmok vannak a burkolóelem anyagába besüllyesztve.

Újszerű az a kialakítás, ahol a beakasztó tartókapocs síklemezből, előnyösen fémlemezből vagy meggörbített lemezcsíkból van kialakítva.

A találmány szerinti megoldás előnye, hogy a rögzítószerkezet alkalmazásával szöget vagy más rögzítőelemet nem használnak a szerelés során, miközben a mindenkori burkolóelem a kialakított kapocs által olyan szilárd módon van rögzítve, hogy semmiféle fuga vagy más, hasonló hézag nem jön létre.

A találmányt kiviteli példák alapján, rajzok kapcsán részletesen ismertetjük, ahol az

1. ábra a találmány szerinti rögzítőszerkezet tartósínje elölnézetben, miközben a sín által rögzített burkolóelemet eredményvonallal ábrázoltuk; a

2. ábra az 1. ábra szerinti elrendezés axonometrikus ábrázolása, amelyen a felfüggesztés részletesen van bemutatva; a

3. ábra a 2. ábrán bemutatott elrendezésen III—III.

irányú metszete; a

4. ábra a rögzítő tartókapocs 3. ábra szerinti IV-IV metszete; és az

HU 215 472 Β

5. ábra a rögzítő tartókapocs axonometrikusan ábrázolva.

Amint az az 1. ábrán látható, a 2 burkolóelemeknek az 1 homlokzati falra történő felerősítésére az 5 tartósínekre és a 6 tartókapcsokra van szükség. Az 5 tartósínek csak részlegesen vannak bemutatva, de azok tetszőleges hosszban, hosszirányban toldhatóak vagy leszabhatóak. Ennek megfelelően ezek az 5 tartósínek a 2 burkolóelemek 3, 4 oldalperemeire merőlegesen az 1 épületfalra vannak rögzítve. Ezt szögek vagy csavarok segítségével végzik az 5 tartósínekben lévő 7 szeglyukak vagy a 8 csavarlyukak segítségével, amelyek a kiviteli példa esetében szabályos távolságban vannak elrendezve, miközben ezekből több párhuzamos sor van az tartósínekben. Az ilyen módon felerősített 5 tartósínekre a 6 tartókapcsok segítségével függesztik fel a 2 burkolóelemeket.

A 2. ábra szemlélteti, hogy az 1 épületfal burkolatát lényegében négyszögletű, a 2 burkolóelemek, például lemezek, kazettás elemek vagy hőszigetelő anyagú vagy hőszigetelő maggal rendelkező panelok alkotják. A 2 burkolóelemek - amelyek közül itt most csak egyet ábrázoltunk - úgy vannak az 1 épületfalra rögzítve, hogy azok oldalaik mentén illeszkednek egymáshoz. A 2 burkolóelem mindegyike ennek megfelelően két ellentétes, egymással párhuzamos oldallal bír, amelynek egyike a 3 oldalperemként képező módon horonnyal, a másika pedig a 4 oldalperemként eresztékkel van kialakítva.

A 3. ábra szerint az 5 tartósínben a 6 tartókapocs állíthatóan kapaszkodik be, és eközben a 2 burkolóelemet az odaeső illeszkedő 3 vagy 4 peremével a terv szerinti helyén az 5 tartósínhez rögzíti. A 6 tartókapcsot a 3, 4 perem és az 5 tartósín közötti távolságtartással a 9 nyíl szerint a 2 burkolóelem irányában elmozdítjuk mindaddig, amíg az rákapcsolódik. Azáltal, hogy a tartókapcsot a 2 burkolóelem odaesó 3 oldalpereméhez toljuk, a 2 burkolóelemet a már beszerelt másik 2 burkolóelemhez szorítjuk, és egyidejűleg az 5 tartósínen is tartjuk.

A 2. ábra mutatja, hogy a 6 tartókapcsok az 5 tartósínen beakaszthatók, és mivel az 5 tartósín recésen van kiképezve, így a 6 tartókapocs a mindenkori 5 tartósínnek legalább egyik 11, 12 rovátkasorával szomszédos helyzetbe kerül. Célszerűen két 11, 12 rovátkasor van a 13 és 14 fogakkal kialakítva. Ennek következtében egy olyan elrendezés jön létre, amely szerint a beakasztott 6 tartókapocs 10 nyaktagjával, all, 12 rovátkasorban a 2 burkolóelem 3 oldalpereme mentén eltolható, így a 13, 14 fogak segítségével a 2 burkolóelem a kívánt helyzetben rögzíthető.

Az 1. és 2. ábra szerint all, 12 rovátkasor egy-egy, az 5 tartósín hosszirányában kialakított téglalap alakú 17 áttörés hosszabb 15, 16 éleivel van kialakítva. Elvileg elegendő volna a hosszirányú 17 áttörésnek csak az egyik élén a 11,12 rovátkasort kialakítani, de az egyenletes erőátadódás érdekében az az előnyös, hogy mindkét 15, él mentén egy-egy 11,12 rovátkasor van.

Mivel a 6 tartókapocsnak az 5 tartósín mentén a 2 burkolóelemhez tolhatónak kell lennie, így all, 12 rovátkasorok az 5 tartósín teljes hosszában kerülnek kialakításra. Amennyiben ez folyamatosan az egész 5 tartósínen hosszában végigfutna, stabilitási problémát okozna. Ezért célszerűen két 18, 19 párhuzamos sorban a nyíl irányában szakaszosan vannak kialakítva a 17 áttörések (az 1. ábrán az áttekinthetőség érdekében ezek közül csak néhány van feltüntetve 17 hivatkozási számmal), és a hosszirányú méretkülönbségek kiegyenlítése érdekében a két 18,19 sorban elrendezett 17 áttörések egymáshoz képest el vannak tolva. A 17 áttörések hosszabb 15, 16 élük mentén a 13, 14 fogakkal kialakított 11, 12 rovátkasort képezik, és így a 6 tartókapocs minden pozícióban beakasztható. Az egyes 17 áttörések között és mellett a 8 csavamyílások és a 7 szeglyukak vannak elhelyezve úgy, amint az az 1. ábrán látható. Magától értetődik, hogy a 18, 19 nyíl irányában lévő két 18, 19 sor helyett akár több sorban is elhelyezhetők a 17 áttörések.

Mindegyik 11, 12 rovátkasor a 13, 14 fogakból van kialakítva, amelyeket a mindenkori 5 tartósínből egy darabban kialakított 17 áttörésekben hoznak létre. Az ismertetett kiviteli alakban egy fogasléchez hasonló rovátkasorról van szó. Az egyes 11, 12 rovátkasorok 13, 14 fogai között a távolság valamivel nagyobb, mint a 6 tartókapocs (4-5. ábrán látható) 10 nyaktagja, azért, hogy az a 13, 14 fogak között mozogni tudjon.

Az 5 tartósín fémlemezből stancolással alakítható ki úgy, hogy ezzel egyidejűleg a 17 áttörések hosszabb 15, 16 élei mentén all, 12 rovátkasor létrejöjjön. A 17 áttörések kisajtolása során az anyag csak a hosszabb 15, 16 él mentén kerül kivágásra úgy, hogy az anyag a 17 áttörés végén az alapanyaggal egy darabban marad. A 17 áttörés úgy alakul ki, hogy a kivágott részt az alapanyag síkjából hajlítják ki úgy, hogy hosszirányban a mindenkori 17 áttörés a 20 gerinclemezt képezze, amely növeli az 5 tartósín stabilitását, és az 5 tartósínből az 1 épületfal felé van kihajlítva, amely egyben megakadályozza, hogy az 5 tartósínt körülvevő 23 kitöltőanyag kihabosítása esetén a 17 áttörések elduguljanak.

A 2. ábra szerint az 5 tartósín lényegében trapéz keresztmetszetű, amely a beépítési állapotban 21, 22 száraival az 1 épületfal felé néz. Ez növeli az 5 tartósín stabilitását, és ezzel egyúttal a 17 áttörések mögött elegendő hely marad a beakasztó 6 rögzítőkapcsok elhelyezésére. Ennek az elhelyezési módnak további előnye az, hogy az eredményvonallal jelölt tér a 23 kitöltőanyaggal lezárható, és ezzel az 5 tartósín az 1 épületfalnak nekifekszik. A 23 kitöltőanyag előnyösen hőszigetelő habosított anyag. Emellett a 23 kitöltő habanyag célszerűen rugalmas lágy anyag, amely az 1 épületfal egyenetlenségeit kitölti, és így nem keletkeznek olyan üregek, amelyek a hőszigetelést károsan befolyásolják.

Amennyiben az 5 tartósín keresztmetszete az említett előnyös kiviteli alaknak megfelelően trapéz keresztmetszetű, akkor a 23 kitöltőanyag azt teljesen lezájja. Kihabosítás esetén a kihajtott 20 gerinclemezek megakadályozzák a 17 áttörések eltömődését.

A 4. ábra szemlélteti, hogy a beakasztó 6 rögzítőkapocs 10 nyaktagja a 17 áttörések 11, 12 rovátkasorába illeszkedik. A beakasztó 6 rögzítőkapocs középső 10 nyaktagjához hátul a 24 hátsó rész csatlakozik,

HU 215 472 Β amely az 5 tartósín 17 áttöréseibe ferde helyzetű átvezetéssel van behelyezve, majd egyenes állásban, az 5 tartósínnel párhuzamos helyzetbe visszafordítva, az 5 tartósín mögé nyúlik. Ez a 24 hátsó része „a” szélességű, amelynek mérete nagyobb, mint az 5 tartósín 17 áttöréseinek legnagyobb „b” szélessége, és így az a mindenkor 17 áttörés hosszabb 15, 16 éleire felfekszik (ahogy az a 2. és 4. ábrákon látható). Ezzel a 6 rögzítő tartókapocs az 5 tartósínben mereven van rögzítve.

Az 5. ábrán kerül bemutatásra, hogy a 6 tartókapocs középső 10 nyaktagjának másik oldalán egy, az 5 tartósín előtt elhelyezkedő 25 rögzítőrész van kialakítva, amelyik a 2 burkolóelemet helyzetében megtartja. A beépítés állapotában a 17 áttörés irányába eső „b” szélesség nagyobb, mint a 17 áttörés szélessége a 13,14 rovátkasor csúcsain mérve. A 10 nyaktag rész mindkét oldalán a beakasztó 6 rögzítőkapocs szélesebb, mint a „c” méret, és így beakasztott állapotban a 6 rögzítőkapocs sem az 1 épületfal felé, sem ellenkező irányban a megengedettnél nagyobb mértékben nem mozdulhat el.

Mint említettük, a 24 hátsó rész ferde helyzetben a 17 áttörésen van átbújtatva. Ez a rögzítendő 2 burkolóelemhez képest bizonyos távolságban következik be. Ezután az 5 rögzítő tartókapcsot a 2 burkolóelem irányában eltoljuk, akkor a 10 nyaktag a két 10, 11 rovátkasoron (ugrálva) végighalad addig, amíg a 2 burkolóelemet el nem éri, miközben a 6 rögzítőkapocs ferde helyzetbe kerül. Amint a 6 rögzítőkapocs 25 rögzítőrésze eléri a 2 burkolóelem 3 oldalperemét, azt még egyszer meg kell nyomni, hogy a 10 nyaktag finoman beakadjon, és hogy a 25 rögzítőrész 3 oldalperemre laposan felfeküdjön. A végállapotban ez a nyomás rugalmas vagy plasztikus alakváltozás mellett következik be, amely alakváltozás az érintett 13,14 fogaknál éppúgy bekövetkezhet, mint a 10 nyaktagnál. Egy esetleges plasztikus alakváltozás nem okoz gondot, minthogy a kapcsolatos későbbi oldására nincs szükség.

A rögzítő 6 tartókapocs 29 középső részén széleiről kiinduló 26, 27 kivágásokkal van ellátva. A 17 áttörések hosszabb 15, 16 élei ezekbe a 26, 27 kivágásokba illeszkednek. A két 26, 27 kivágás közötti távolság képezi a 10 nyaktag „c” szélességét.

Az 5. ábrán eredményvonallal még egy további 10’ nyaktag van ábrázolva a 10 nyaktag mellett, amely ennek megfelelő 26’ és 27’ kivágásokkal van határolva, melynek c’ szélessége nagyobb, mint a 27 beakasztós rész „c” szélessége. Ez a kialakítás akkor kerül alkalmazásra, amikor a 2 burkolóelem 3 oldalpereme csak megközelítően merőleges az 5 tartósín hossztengelyére, és így a 10’ nyaktag a 3 oldalperem illeszkedése szerint a 17 áttörésekben némileg ferdén helyezkedik el.

A 6 rögzítő tartókapocs igen olcsón állítható elő síklemezből, előnyösen fémlemezből. A gyártás közben a lemez helyzete olyan, hogy a beakasztó 10 nyaktagrész „c” szélessége a lemez síkjában fekszik. Emellett a 6 rögzítő tartókapocs egy hajlított lemezcsíkból kerül kialakításra.

Egy előnyös kiviteli alak esetében a hátranyúló 24 hátsó rész beépített állapotban az 5 tartósín hossztengelyével párhuzamos 28 pereme a 29 középső résszel L alakot képez, és ez utóbbiban van a 10 nyaktag. A kiviteli példában a hátranyúló 24 hátsó rész 28 végpereme a 10 nyaktag felől tekintve a 2 burkolóelem 3 oldalperemétől távolabb esik. Ahogy az a 2. és 3. ábrákon is látható, a 29 középső rész felfekszik a 2 burkolóelem 3 peremének oldalfelületére.

Az 1. és 3. ábrán látható, hogy a 2 burkolóelemek a 3 és 4 oldalperemeiken úgy vannak kiképezve, hogy azok egymással horonyeresztékes kapcsolatot hoznak létre. Ennek megfelelően a 3 oldalperemet a 30 horony és a 4 oldalperemet pedig az ebbe illeszkedő 31 ereszték képezi. Ebben az esetben a 6 tartókapocs a mindenkori beépítésre kerülő 2 burkolóelem odaeső illeszkedő 30 hornyának az 1 épületfal felé eső 32 oldalfelületére benyúlóan azt az 5 tartósínhez feszíti.

Az 5. ábra mutatja, hogy a 6 tartókapocs 25 rögzítőrésze a 2 burkolóelem 30 hornyának 32, 34 oldal- és zárófelületéhez illeszkedő 33, 35 kapaszkodó és megtámasztószárral van kialakítva. A 29 középső rész szára és a 25 rögzítőrész 39 kapaszkodószára közötti a szög a rugalmas változásával a 25 rögzítőrész a 30 horony 32 oldalfelületére felcsúsztatható módon van kialakítva.

A 3. ábra szerint a 2 burkolóelem 30 hornya „L” alakú hajlítással van kialakítva, amely a 30 horony 34 zárófelületét követi.

Egy további változat van feltüntetve még ezen az ábrán, amikor a 30 horony és a 31 ereszték csatlakoztatására a 35 megtámasztószárban, a beakasztó 6 tartókapocs anyagából kihajlított 36 karmok vannak a 2 burkolóelem anyagába besüllyesztve.

A 25 rögzítőrész alakja és vékony anyaga nem akadályozza a 2 burkolóelemek szoros egymásba illesztését. Ezt még a 3,4 oldalperemek megfelelő, célszerű kialakításával is fokozni lehet.

A 2 burkolóelemek, ahogy már említést nyert, hőszigetelő anyagból, például kemény poliuretán habból készülnek. Az 1 épületfal és a 2 burkolóelem közötti légrés kiküszöbölésére, a 2. ábrán eredményvonallal jelölt 37 lágy habszivacs betét alkalmazható, amelyik az 5 tartósínbe benyomódik, ezt körülveszi, és egyidejűleg az 1 épületfal és a 2 burkolóelem közötti hézagot, valamint annak egyenetlenségeit is kompenzálja úgy, hogy az 5 tartósín a 23 kitöltőanyaggal együtt összefüggő hőszigetelést alkot.

A találmány természetesen nem csupán a bemutatott kiviteli alak szerint valósítható meg, hanem az oltalmi igény definíciója szerint bármilyen formában kialakítható.

Claims (5)

1. Rögzítőszerkezet - épületfalak, előnyösen homlokzati falak burkolóelemeinek felerősítéséhez -, amelynek az épületfalhoz erősített tartósínei és a burkolóelemet a tartósínekhez rögzítő beakasztóelemei vannak, azzal jellemezve, hogy a tartósín (5) trapézszelvény, amely nyitott száraival (21, 22) a fal felé van fordítva, és azon szegezett vagy csavaros kapcsolattal (7, 8) van felerősítve, a tartósín (5) fallal párhuzamos lapján hosszirányban legalább két sorban (18, 19) tégla4

HU 215 472 Β lap alakú áttörések (17) vannak, a tartósín (5) anyagából egy darabban kihajlítva, hosszabb élük (15, 16) mentén fogakból (13, 14) kialakított rovátkasor (11, 12) van kiképezve, az áttöréseken (17) pedig kívánt számban beakasztó tartókapcsok (6) vannak átbújtatva, továbbá az épületfal (1) és a burkolóelemek (2) között a tartósínt (5) szorosan körülvevő kitöltőanyag (23), előnyösen habszivacs betét (37) van elhelyezve.

2. Az 1. igénypont szerinti rögzítőszerkezet, azzal jellemezve, hogy a beakasztó tartókapocsnak (6) a tartósín (5) mögé nyúló, azon átbújtatott, a hossznyílások (17) rovátkasorának (11, 12) egyikébe beakadó hátsó része (24), és nyaktagot (10) magában foglaló középső része (29), továbbá a tartósín (5) előtt kiálló, a burkolóelemet (2) pozicionáló és annak peremére (3, 4) felfekvő rögzítőrésze (25) van.

3. Az 1. vagy 2. igénypontok bármelyike szerinti rögzítőszerkezet, azzal jellemezve, hogy a beakasztó tartókapocs (6) középső része (29) kivágásokkal (26, 27) van kialakítva, a kivágások (26, 27) közötti távolság (c) a nyaktag (10) szélességét képezi, amely nagyobb, mint a tartósín (5) fogazása (13,14) közötti legkisebb méret, a hátsó rész (24) szélessége (a), és a nyaktagot (10) követő középső és rögzítőrészek (29, 25) szélessége nagyobb, mint a hossznyílás (17) legnagyobb szélessége.

4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti rögzítőszerkezet, azzal jellemezve, hogy a beakasztó tartókapocs (6) rögzítőrésze (25) a burkolóelem (2) hornyának (30) oldal- és zárófelületéhez (32, 34) illeszkedő kapaszkodó, és megtámasztószárral (33, 35) van kialakítva, a középső rész (29) szára és a rögzítőrész (25) kapaszkodószára (33) közötti szög (a), amely 90°-nál kisebb, és a rögzítőrész (25) az a szög rugalmas változtatásával a horony (30) oldalfelületére (32) felcsúsztatható módon van kialakítva, továbbá a horony (30) és az ereszték (31) csatlakoztatására a megtámasztószárban (35) a beakasztó tartókapocs (6) anyagából kihajlított karmok (36) vannak a burkolóelem (2) anyagába besüllyesztve.

5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti rögzítőszerkezet, azzal jellemezve, hogy a beakasztó tartókapocs (6) síklemezből, előnyösen fémlemezből vagy meggörbített lemezcsíkból van kialakítva.