HU215347B - Lap alakú szendvicselem - Google Patents

Description

A találmány tárgya lap alakú szendvicselem nehéz, törékeny anyagból, főként kő- vagy üveglapból készült vékony homloklappal, ahol a vékony homloklapnak a látszódó felületével átellenes felületén egy sejt-, illetve méhsejtszerkezetű merevítőréteg van elrendezve, amely legalább a vékony homloklaptól távolabb eső oldalán egy fedőlappal van összekötve.

Az ilyen jellegű szendvicslapok már jól ismertek a technika állásából. így például az US 3 723 233 szabadalmi leírás olyan szendvicslapokat ismertet, amelyek látszódó felülete 2-5 mm vastag márvány homloklapon van kiképezve. A méhsejtszerkezetű merevítőréteg egy kereskedelmi forgalomban kapható termék, mégpedig 1-2 cm vastag terpesztett alumíniumrács, míg a fedőlapot egy mintegy 0,5 mm vastag üvegszálréteg, illetve -lemez képezi. Ezek az alkotórészek össze vannak ragasztva egymással; ragasztóanyagként alkalmazható például epoxigyanta vagy poliésztergyanta, melyek közül főként az epoxigyantás ragasztás ajánlott. A vékony márvány homloklap és a merevítőréteg közé járulékosan egy körülbelül 0,5 mm vastag üvegszálréteg illetve -lemez is beragasztható. Ezt a szendvicslapot úgy állítják elő, hogy először a fedőlapot (fedőlapokat) és a merevítőréteget ragasztják össze egymással, azután az így kapott támasztótestet laposan lefektetik, ráhelyezik a vékony márvány homloklapot és azzal összeragasztják. Az ilyen csekély vastagságú kőlapok azonban rendkívül törékenyek, és ezért az US 3 723 233 szabadalmi leírás szerint célszerűbb a támasztótestet egy vastag márványlap vagy egy márványtömb felületével összeragasztani, és ezt követően vágást végezni a kőben, hogy leválasszuk a kívánt vékony réteget, amely számára a vágás során a támasztótest már felület menti alátámasztást biztosít, így az már aligha törhet el.

Az US 3 963 846 szabadalmi leírás is hasonlójellegű szendvicslapokat ismertet, ahol a merevítőréteg fémből, papírból vagy műanyagból állhat. Ha a merevítőréteg fémből van, úgy annak sejtszerű üregei viaszból vagy műanyaggal lehetnek kitöltve. A fenti leírás szerint különösen előnyös a gyantával impregnált papír merevítőrétegként való alkalmazása, amely 25 súlyszázalékot is elérő gyantatartalommal rendelkezhet, amely gyanta célszerűen fenolgyanta, epoxigyanta vagy poliésztergyanta. A fedőlap anyagaként üvegszálerősítésű műanyag, alumíniumlemez és gyantával impregnált keményfa rostlemez van megemlítve.

Az US 4063 982 szabadalmi leírás szerint ezen szendvicslapok előállítása úgy történik, hogy először mintegy 20-25 mm vastag kőtáblákat vágnak le, majd ezek két széles felületére egy-egy támasztótestet ragasztanak. Ezt követően az így kialakított támasztótest/kőtábla/támasztótest felépítésű szendvicstestet a kőtábla közepén kettévágják, így egy vágással két szendvicslapot kapnak. Ennek során feltételezhető, hogy ezen központi vágással fűrésztípustól függően 12-17 mm vastag kőréteg kerül kihordásra, így a két nyers szendvicslap mindegyikén a vékony homloklap vastagsága mintegy 4 mm lesz. Kiszámítható, hogy a látszódó felület síkköszörülésekor és polírozásakor még egyszer 1 mm-nyi kőanyag kerül lemunkálásra, így az US 4063 982 szabadalom szerinti kész szendvicslap általában mintegy 3 mm vastagságú homloklappal rendelkezik.

Egy az US 4 063 982 szabadalmi leírás szerinti, támasztótest/kőtábla/támasztótest felépítésű szendvicstest vágására alkalmas berendezést ismertet az EP 0019419 európai szabadalmi leírás. Itt a szendvicstestek úgy vannak megfogva, hogy a kőtábla függőlegesen álljon, és a kőtáblában végzett vágás tárcsás fűrésszel történik.

Végül az EP 0254 872 európai szabadalmi leírás olyan szendvicslapokat ismertet, amelyeknél a fedőlapok két- vagy többrétegűén fenolgyantával kötött rostágyakból vannak kialakítva. A rostágyakban valamennyi rostszál egymással párhuzamosan húzódik, és a rostágyak úgy vannak elrendezve, hogy a szomszédos rétegek rostszálirányai szöget zárjanak be egymással. Célszerű módon a fedőlapok kialakításához a rostágyrétegeket egymás fölött rendezik el, és ezeket együttesen itatják át gyantával, amely azután kikeményedik.

A rostágyak szóba jöhető rostszálaiként az üvegszálak mellett szénszálak és aramidszálak is meg vannak említve. Homlokzatburkoló lapok céljára a nyerskőből levő homloklap ajánlott vastagsága mintegy 5-8 mm.

Az ismertetett szendvicslapok belső és külső fal-, illetve födémburkoló elemként kerülnek felhasználásra, főként homlokzatburkoló elemként. Ezen szendvicslapok legfőbb előnye a tömör kőlapokhoz képesti könnyű súlyuk, így felhelyezéskor ezeket nem kell átfúrni vagy keretben függeszteni, hanem egyszerűen össze lehet ezeket ragasztani a hordozófelülettel.

Amint azt már említettük, a homloklapo(ka)t képező törékeny anyag belsejében végzett vágás során annak viszonylag jelentős vastagsága veszendőbe megy. Ennek különösen akkor van nagyobb jelentősége, ha például súlyokokból kifolyólag minél vékonyabb homloklapok kialakítására törekszenek. Gyakran nincs lehetőség ugyanis a kívánt pontosságú vágásra; különösen gyakran lép fel az úgynevezett ékhatás, aminek az az eredménye, hogy a homloklapok nem rendelkeznek teljes kiterjedésükben egyenletes vastagsággal. Másszóval olyan szendvicslapok jönnek létre, amelyeknél a homloklap látszódó felülete nem párhuzamos síkú a fedőlap látszódó külső, vagyis beépítetlen állapotban látszódó felületével. Az egyenletes vastagságú szendvicslapok gyártása ezért igen nehéz, és a homloklap látszódó felületének utólagos megmunkálása gyakran nem lehetséges a kívánt mértékben.

Egy ilyen szendvicslapokból álló borítás, például falburkolat felhelyezésekor a fentieken felül nagyon gondosan kell eljárni, mivel a kész szendvicslap borítás felületét nemigen ajánlatos utólag megmunkálni, akkor pedig különösen nem, ha polírozott látszódó felületeket kívánunk készíteni. Mindeddig azonban az ilyen típusú szendvicslap borítások gyakran szükségessé tették és teszik a felület utólagos megmunkálását a látszódó felületről történő anyaglemunkálás mellett és egy szakember számára nyilvánvaló, hogy egy 2-5 mm vastagságú homloklap esetében, amint az az US 3 723 233 szabadalmi leírásban is ismertetésre került, és/vagy olyan

HU 215 347 B esetben, amikor az már a szendvicslap előállítása során végzett utólagos megmunkálás következtében le lett vékonyítva, sokszor nem is lehetséges egy valóban sík látszódó felület kialakítása a szendvicslap burkolaton, mivel túlságosan kevés lemunkálható (lecsiszolható) homloklap-anyag áll rendelkezésre.

A találmány által megoldandó feladat a fenti hátrányok kiküszöbölése a bevezetőben vázolt felépítésű szendvicslapoknál.

A kitűzött feladatot a találmány értelmében azáltal oldjuk meg, hogy olyan szendvicslapot hozunk létre, amelynek hátoldaláról anyag munkálható le egyenletes lapvastagságok elérésére és/vagy a burkolandó felület kialakításához, illetve a szomszédos felhelyezett szendvicslapok helyzetéhez való igazodás céljából, anélkül, hogy károsodna a szendvicslap szerkezete. így azután a szendvicslapok hátoldala egyrészt előállításuk, másrészt pedig felhelyezésük során megfelelően megmunkálható; ily módon gyakorlatilag teljesen elmaradhat a látszódó felület utólagos megmunkálása a már felhelyezett szendvicslap borításon, és egyenletes vastagságú szendvicslapok jönnek létre.

Ennek megfelelően a bevezetőben említett típusú lap alakú szendvicselemre a találmány értelmében elsősorban az jellemző, hogy a merevítőréteg vékony homloklaptól távolabb eső oldalán húzódó fedőlap legalább a merevítőrétegtől távolabb eső oldalán egy könnyen lemunkálható anyagból álló kiegyenlítő zónával rendelkezik, amely a homloklap anyagához képest könnyebben lemunkálható. Ez a kiegyenlítő zóna adott esetben egy, a fedőlappal összekötött kiegyenlítő rétegként lehet kialakítva.

A kiegyenlítő zóna vagy a kiegyenlítő réteg számára olyan anyagok jöhetnek szóba, amelyek ragaszthatok és rendelkeznek a szükséges szilárdsággal és tartóssággal ahhoz, hogy tartósan megtartsák a szendvicslapot. Korlátozást nem jelentő példaként megemlíthetjük erre a célra a merev és félmerev habosított műanyagokat, a szerves vagy szervetlen anyagokkal töltött műanyagokat, vagy a faforgácslemez-anyagokat. A legegyszerűbb esetben a lap alakú szendvicselem látszódó felületével átellenes külső oldalon húzódó fedőlap kialakítható például megfelelő vastagságú faforgácslemez-anyagból. A kiegyenlítő zóna vagy réteg vastagságát általában a felhasználás céljával kell összhangba hozni; ez a vastagság többnyire nagyjából a homloklap vastagságának tartományába esik.

A találmány szerinti lap alakú szendvicselem egy további jellemzője szerint a kiegyenlítő zóna túlnyúlik a szendvicselem oldalfelületein. így azután a szendvicselemek felhelyezésekor a szomszédos homloklapok közötti fúgák egyszerűen ütköztetéssel beállíthatók a kívánt helyzetbe.

Ha egy további találmány szerinti változat értelmében a kiegyenlítő zóna a szendvicselemnek oldalfelületeire is kiteljed, előnyösen a homloklapnak a látszódó felületével átellenes felületéig, akkor az egymás mellé felhelyezett szendvicselemek nem csak a hordozófelülettel, hanem egymással is láthatatlanul összeragaszthatok, ami nagyobb védelmet biztosít az időjárási befolyások ellen és egyben jobb hőszigetelést is biztosít a szendvicslap burkolaton keresztül.

A találmányt részletesebben kiviteli példák kapcsán, a csatolt rajz alapján ismertetjük, amelynek 1-3. ábrái a találmány szerinti szendvicslapok különböző kiviteli változatait tüntetik fel keresztmetszetben.

Az 1. ábra szerint a szendvicslap nehéz, törékeny anyagból, például gránit, márvány vagy műkő anyagú kőlapból készült 1 homloklappal rendelkezik, amely terpesztett alumínium sejtszerkezetként kialakított merevítőréteggel van összeragasztva. A 2 merevítőréteg másik oldalán üvegszálerősítésű műanyagból levő fedőlap található, amelyhez a kereskedelmi forgalomban is kapható, kvarcliszttel töltött műanyagból készült kiegyenlítő réteg csatlakozik. Az 1,2, 3,4 jelű alkotórészek összeragasztása poliésztergyanta alapú ragasztóanyaggal történik.

A 2. ábra szerinti szendvicslapnál a 2 merevítőréteg fenolgyantával átitatott, sejtszerkezetű papírból áll, külön 3 fedőlapja és 4 kiegyenlítő rétege nincs, hanem a 3 fedőlap egyúttal a kiegyenlítő zóna is. Ennek a 3 fedőlapnak az anyaga kereskedelmi forgalomban is kapható keményfa rostlemez, amely túlnyúlik a szendvicslap oldalfelületein.

A 3. ábra szerinti szendvicslapnál a 2 merevítőréteg terpesztett alumínium sejtszerkezetből áll, amely alumíniumlemezből készült 3 fedőlapok között van elrendezve, ugyanakkor a kiegyenlítő zóna a kereskedelmi forgalomban is kapható műanyag alapú keményhabból áll. A kiegyenlítő zóna a szendvicslap oldalfelületein körben az 1 homloklapig terjedően fel van húzva, aholis ez a 3. ábra szerinti kiegyenlítő zóna nem egy darabból van előállítva, hanem a 4 kiegyenlítő rétegen kívül járulékos oldalfalszerű 4a kiegyenlítő rétegekből is áll, amelyek utolsó lépésként kerülnek felragasztásra. Keményhabként például polisztirol vagy poliuretánhabok kerülhetnek felhasználásra.

Felismerhető, hogy az 1-3. ábrákon csupán a szendvicslapok peremtartománya van feltüntetve; egyébként az 1-3. ábrák 1:1 arányú ábrázolások, és az egyes rétegek vastagságai a technika állásából már ismert tartományokon belül mozognak. A találmány azonban nincs ezen kiviteli példákra korlátozva, jóllehet a technika bevezetőben ismertetett állásának ezzel kapcsolatos kitanítását vonatkoztatási alapként bevettük leírásunkba.

Claims (4)

1. Lap alakú szendvicselem nehéz, törékeny anyagból, főként kő- vagy üveglapból készült vékony homloklappal, ahol a vékony homloklapnak a látszódó felületével átellenes felületén egy sejt-, illetve méhsejtszerkezetű merevítőréteg van elrendezve, amely legalább a vékony homloklaptól távolabb eső oldalán egy fedőlappal van összekötve, azzal jellemezve, hogy a merevítőréteg (2) vékony homloklaptól (1) távolabb eső oldalán húzódó fedőlap (3) legalább a merevítőrétegtől (2) távolabb eső oldalán egyenletes lapvastagságot és/vagy a szendvicselem felhelyezési alapjának felületi

HU 215 347 Β kialakításához való illeszkedést biztosító módon, a homloklaphoz (1) képest könnyen lemunkálható anyagi ok)ból, például merev vagy félmerev habosított műanyag(ok)ból, vagy szerves vagy szervetlen anyagokkal töltött műanyag(ok)ból vagy faforgácslemezanyag(ok)ból álló kiegyenlítő zónával rendelkezik.

2. Az 1. igénypont szerinti szendvicselem, azzal jellemezve, hogy a kiegyenlítő zóna egy, a fedőlappal (3) összekötött kiegyenlítő rétegként (4) van kialakítva.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti szendvicselem, azzal jellemezve, hogy a kiegyenlítő zóna túlnyúlik a szendvicselem oldalfelületein.

4. Az 1-3. igénypont bármelyike szerinti szendvics5 elem, azzal jellemezve, hogy a kiegyenlítő zóna egy-egy járulékos, oldalfalszerű kiegyenlítő réteg (4a) formájában a szendvicselem oldalfelületeire is kiterjed, előnyösen a homloklapnak (1) a látszódó felületével átellenes felületéig.