HU214956B

HU214956B - Szulfonil-karbamidokat tartalmazó herbicid készítmények és eljárás a szulfonil-karbamidok előállítására, valamint eljárás gyomok irtására

Info

Publication number: HU214956B
Application number: HU9400587A
Authority: HU
Inventors: Matthias Gerber; Gerhard Hamprecht; Uwe Kardorff; Horst Mayer; Helmut Walter; Karl-Otto Westphalen
Original assignee: Basf Ag
Priority date: 1991-08-28
Filing date: 1992-08-25
Publication date: 1998-08-28
Also published as: JP3135264B2; EP0600967B1; CA2116247A1; EP0600967A1; HUT66734A; DE4128441A1; HU9400587D0; US5591694A; DE59201986D1; WO1993005048A2; KR100221503B1; ATE121407T1; WO1993005048A3; JPH06510293A

Description

A találmány az I általános képletű szulfonil-karbamidszármazékokat és kömyezetvédelmileg elfogadható sóikat hatóanyagként tartalmazó herbicid készítményekre, az I általános képletű vegyületek előállítására szolgáló eljárásra és a készítményekkel végzett gyomirtási eljárásra vonatkozik.

Az I általános képletben n és m értéke 0 vagy 1;

R¹ jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport;

R² jelentése halogénatom vagy trifluor-metil-csoport, ha m értéke 0, vagy 1—4 szénatomos alkilcsoport, ha m értéke 1;

X jelentése oxigénatom, vagy -NR⁴ általános képletű I csoport, amelyben R⁴ jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport;

R³ jelentése hidrogén- vagy halogénatom vagy 1-4 szénatomos halogén-alkoxi-csoport;

A jelentése nitrocsoport, -S(O)₀R⁵, -SO₂NR⁶R⁷ vagy -ER⁷ általános képletű csoport, és az utóbbi képletben E oxigénatomot vagy -NR⁹ általános képletű

I csoportot jelent, adott esetben halogénatommal, metoxi- vagy etoxicsoporttal szubsztituált 1—4 szénatomos alkilcsoport, és a fenti csoportokban R⁵ jelentése 1-6 szénatomos alkilcsoport,

R⁶ jelentése 1-6 szénatomos alkilcsoport,

R⁷ jelentése adott esetben egy-négy halogénatommal vagy ciano- vagy 1-4 szénatomos alkoxicsoporttal szubsztituált 1-4 szénatomos alkilcsoport, és ha E jelentése NR⁹ általános képletű csoport, R⁷

I jelenthet metil-szulfonil- vagy etil-szulfonil-csoportot is, o értéke 0,1 vagy 2, és

R⁹ jelentése hidrogénatom, metil- vagy etilcsoport. Az US-A—4 547 215 számú leírás olyan szulfonilkarbamid-származékokat, mint herbicid hatóanyagokat ismertet, amelyekben egy pirimidingyűrű klóratommal szubsztituált. Az EP-A-0 72 347, EP-A-0 84 020 és EP-A-0 169 915 számú leírások olyan szulfonil-karbamid-származékokat írnak le, amelyekben egy pirimidingyűrű difluor-metoxi-, illetve bróm-difluor-metoxi-csoporttal szubszitutált. Ezek a hatóanyagok azonban kevésbé szelektívek. Különböző szubsztituenseket tartalmazó fenilcsoporttal helyettesített szulfonil-karbamid-származékok ismertek az EP-A-0 446 743 és EP-A-0 496 640 számú leírásokból.

A találmány célkitűzése olyan szulfonil-pirimidilkarbamid-származékok kidolgozása, amelyek jobb herbicid hatásúak, mint az ismert hatóanyagok.

Azt találtuk, hogy ennek a feladatnak a fentiekben definiált I általános képletű szulfonil-karbamid-származékok megfelelnek.

Azt találtuk továbbá, hogy a találmány szerinti I általános képletű vegyületek, valamint alkálifém- és alkálifoldfémsóik a gyomokkal szemben jó szelektivitást mutatnak a haszonnövények, így a gabona és a kukorica között.

Ezenkívül kémiailag sajátos eljárást találtunk az I általános képletű vegyületek előállítására. A technika jelenlegi állásával való összehasonlításban az I általános képletű szulfonil-karbamid-származékokat, az elvárhatósággal ellentétben regioszelektíven, nagyon jó kitermeléssel és nagy tisztaságban állíthatjuk elő, ha a szintézisük a III általános képletű pirimidinszármazékokból indul ki, a képletben m értéke 1, és n értéke 0 vagy 1 lehet,

R¹ jelentése hidrogénatom, 1-4 szénatomos alkilcsoport;

R² jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport;

X jelentése oxigénatom vagy -NR⁴ általános képletű

I csoport, a képletben R⁴ hidrogénatomot vagy

1-4 szénatomos alkilcsoportot jelent.

A pirimidinrészben halogénatommal szubsztituált vegyületek (R² = halogénatom m = 0) előállítására a megfelelően szubsztituált 2-amino-4-(fluor-alkoxi)-6halogén-pirimidinszármazékokból indulunk ki (lásd A reakcióvázlatot). A B reakcióvázlatnak megfelelően analóg módon nyerjük azokat a pirimidinszármazékokat, mint köztitermékeket, amelyek képletében m =0 és R² = trifluor-metil-csoport.

A találmány szerinti I általános képletű szulfonil-karbamid-származékok a következő módon állíthatók elő.

II általános képletű szulfonil-izocianátot önmagában ismert módon (lásd EP-A-162 723) közömbös szerves oldószerben körülbelül sztöchiometrikus mennyiségű III általános képletű 2-amino-pirimidinszármazékkal reagáltatunk, 0 °C-tól 120 °C-ig, előnyösen azonban 10 °C-tól 100 °C-ig terjedő hőmérsékleten. A reakciót légköri nyomáson vagy (50 bar-ig terjedő) nyomás alatt, előnyösen 1 bar-tól 5 bar-ig teijedő nyomáson, szakaszosan vagy folyamatosan hajthatjuk végre. Az ehhez a reakcióhoz az alkalmas oldószereket a fenti szakirodalmi források sorolják fel.

Oldószerként célszerűen a szakirodalomban megadott oldószereket és/vagy halogénezett szénhidrogéneket, így metilén-dikloridot és klór-benzolt, étereket, így dietil-étert, tetrahidrofuránt és dioxánt, acetonitrilt, dimetil-formamidot és/vagy etil-acetátot használunk, 100-4000, előnyösen 1000-2000 tömegszázalékos mennyiségben a II általános képletű kiindulási vegyületre vonatkoztatva.

A találmány szerinti I általános képletű vegyületek előállításának keretein belül a III általános képletű köztitermékek előállítására előnyös eljárást az A reakcióvázlat ismertet.

A B reakcióvázlat szerint ugyanúgy nyerjük a lile általános képletű 2-amino-6-(trifluor-metil)-pirimidinszármazékokat, ha a reakcióban a VII általános képletű

2,4,6-trihalogén-pirimidin-származék helyett 2,4dihalogén-6-(triklór-metil)-pirimidin-származékot használunk (lásd 9., 14. és 20. példát).

Az A reakcióvázlat XIV általános képletű köztitermékéből kiindulva és a 4-es helyzetű halogénatomot a B reakcióvázlat szerinti reakciósorozatban (1. metanol2

HU 214 956 Β lal, 2. klórral, 3. antimon(III)-fluoriddal való reakció) kicserélve, és végül az így kapott vegyületet R'NH₂általános képletű aminnal reagáltatva nyerjük a Ilid általános képletű köztiterméket.

Az A reakcióvázlatnak megfelelően például az ismert [lásd J. Med. Chem., 6, 688 (1963)] vagy a kereskedelemben kapható VII általános képletű 2,4,6trihalogén-pirimidin-származékot aprotikus, poláros oldószerben

a) bázis jelen- vagy távollétében VIII képletű metanollal vagy

b) VIII képletű metanolban Villa általános képletű metiláttal, -40 °C és 120 °C közötti hőmérsékleten IX általános képletű metoxi-pirimidin-származékká alakítjuk át. Ezt a reakciót légköri vagy túlnyomáson (1-10, előnyösen 1-5 bar), szakaszosan vagy folyamatosan hajthatjuk végre.

A VII általános képletben Hal jelentése fluor-, klórvagy brómatom.

A Villa általános képletben M¹ jelentése alkálifémkation, így lítium-, nátrium- vagy kálíumion vagy ekvivalensnyi alkáliföldfémkation, így magnézium-, kalcium- vagy báriumion.

A VII általános képletű trihalogén-pirimidin-származéknak VIII képletű metanollal való reakciójához alkalmas oldószerek a következők:

éterek, így metil-terc-butil-éter, dietil-éter, etilpropil-éter, butil-etil-éter, dibutil-éter, diizobutil-éter, diizoamil-éter, diizopropil-éter, ciklohexil-metil-éter, tetrahidrofurán, 1,2-dimetoxi-etán, dietilénglikoldimetil-éter és az anizol;

klórozott szénhidrogének, így 1,1,2,2-tetraklór-etán,

1,1-diklór-etilén, klór-benzol, o-diklór-benzol és 1klór-naftalin, valamint ezek elegyei.

A reakcióban az oldószert célszerűen 100-2000, előnyösen 500-1500 tömegszázalékos mennyiségben alkalmazzuk, a VII általános képletű kiindulási vegyületre vonatkoztatva.

A VII általános képletű kiindulási vegyületnek metanollal való reakcióját azonban célszerűen a metanol feleslegében, mint oldószerben hajtjuk végre. A VII általános képletű vegyületnek a VII általános képletű vegyületre vonatkoztatva 5-20-szoros tömegű metanollal, mint oldószerrel készült szuszpenziójához adott esetben Villa általános képletű alkálifém-metilátot adunk a VII általános képletű vegyületre vonatkoztatva ekvimoláris mennyiségben vagy legfeljebb 5 t%-os feleslegben vagy hiányban, egy órán belül, -20 °C-tól 80 °C-íg terjedő hőmérsékleten. A reakció befejeződése céljából a reakcióelegyet ezután még fél-nyolc órán át keverjük, 0 °C-tól 120 °C-ig, előnyösen 0 °C-tól 100 °C-ig terjedő hőmérsékleten.

Az így kapott metoxi-pirimidin-származékoknak a reakcióelegyből való elkülönítésére szolgálnak a kémiai szakirodalomban az erre a célra szokásosan használt feldolgozási módszerek, így a desztillációs vagy a kromatográfiás módszer.

IX általános képletű metoxi-pirimidin-származéknak X képletű elemi klórral XI általános képletű triklórmetoxi-pirimidin-származékká való klórozási reakcióját például 60 °C-tól 180 °C-ig teqedő hőmérsékleten hajtjuk végre.

Klórozószerként elemi klór vagy klórt leadó vegyületek, így szulfonil(VI)-klorid vagy foszfor-pentaklorid szolgálnak. Ennek során az elemi klórt in situ is előállíthatjuk a sósavnak például bamakővel vagy hidrogén-peroxiddal való oxidációjával vagy anódos klórozással.

A reakciót közömbös oldószerben hajtjuk végre, például klórozott szénhidrogénben, így kloroformban, széntetrakloridban, klór-benzolban, ο-, m- vagy p-diklór-benzolban, nitrilben, így acetonitrilben vagy propionitrilben, nitrovegyületben, így nitro-benzolban, karbonsavban, így ecetsavban vagy propionsavban, savanhidridben, így ecetsavanhidridben, savkloridban, így klór-acetil-kloridban, α-klór-propionil-kloridban, a,adiklór-propionil-kloridban, szervetlen savhalogenidben, így foszfor-trikloridban vagy foszforil(V)-kloridban vagy előnyösen oldószer nélkül, a IX általános képletű kiindulási vegyület olvadékában.

Adott esetben a reakciót gyökképzők hozzáadásával gyorsíthatjuk; a reakcióban alkalmas gyökképzők a fénnyel, előnyösen UV-fénnyel való besugárzás vagy a,a’-azo-bisz(izobutíronitril)-nek a reakcióelegyhez való hozzáadása, célszerűen 0,2-7 mólszázalékos mennyiségben, a IX általános képletű kiindulási vegyületre vonatkoztatva. A reakciót katalizátor hozzáadásával is gyorsíthatjuk; erre a célra alkalmas katalizátor a foszfor-pentaklorid, célszerűen 0,5-7 mólszázalékos mennyiségben a IX általános képletű kiindulási vegyületre vonatkoztatva. Ebben az esetben úgy járunk el, hogy a IX általános képletű kiindulási vegyület és a katalizátor elegyét kezdjük el klórozni. Foszforpentaklorid helyett a reakcióelegyhez adhatunk az ezek között a reakciókörülmények között foszfor-pentakloridot képző vegyületeket is, például foszfor-trikloridot vagy sárgafoszfort, és csak ezután kezdjük el a klórozást.

A IX általános képletű kiindulási vegyületet közel sztöchiometrikus vagy célszerűen feleslegben vett mennyiségű klórral reagáltathatjuk, előnyösen a IX általános képletű kiindulási vegyület egy mólekvivalensnyi metoxicsoportjára vonatkoztatva 3,1-11, főleg azonban

3,3-5 mólnyi mennyiségben. A reakciót 60 °C-tól 180 °C-ig, előnyösen 100 °C-tól 150 °C-ig terjedő hőmérsékleten, légköri vagy túlnyomáson, szakaszosan vagy folyamatosan hajthatjuk végre.

Ha a klórozási reakciót 1 bar nyomáson végezzük, úgy célszerűen 3,3-5 mól klórgázt használunk fel a IX általános képletű kiindulási vegyület egy mólekvivalensnyi metoxicsoportjára vonatkoztatva, ami 91-60%os klórátalakulásnak felel meg. Alkalmas reakciófeltételek között, például mérsékelt túlnyomás, célszerűen 1-10 bar nyomás használata esetén vagy a reakcióhoz buborékoltató oszlopot alkalmazva megnő a klórátalakulási reakció konverziófoka. Előnyösen úgy járunk el, hogy a klórgázt lehetőleg hosszan érintkeztetjük a szerves fázissal úgy, hogy a szerves fázist erősen keverjük, vagy úgy, hogy a klórgáznak a szerves fázis vastag rétegén kell áthaladnia.

A reakcióidő általában 0,5-12 óra.

HU 214 956 Β

A találmány szerinti eljárás egyik előnyös kivitelezési módjánál úgy járhatunk el, hogy intenzív keverés közben 0,5-12, előnyösen 1-10 óra alatt a IX általános képletű folyékony kiindulási vegyületbe bevezetjük a szükséges mennyiségű klórgázt, és ezt a klórozási reakciót 60-80 °C-on kezdjük el, majd - adott esetben kihasználva a reakció exoterm jellegét - a hőmérsékletet folyamatosan hagyjuk emelkedni úgy, hogy a reakció vége felé a hőmérséklet 100-150 °C legyen. A reakciót nagyobb méretekben megvalósítva az exoterm jelleg hatását külső hűtéssel, illetve a klór alkalmas adagolásával védjük ki; a reakció lefutása után a hűtőfurdőt eltávolítjuk, és adott esetben a reakcióelegyet ebben az utóreakcióban felmelegítjük.

A reakcióelegy feldolgozása és a végterméknek a reakcióelegyből való elkülönítése a szokásos módon történhet. Például a forró szerves fázisból közömbös gázzal kihajthatjuk a sósavgáz, klórgáz vagy a katalizátor maradékát; és így kitűnő kitermeléssel marad vissza a már nagyon tiszta nyers termék, amit desztillációval vagy kromatográfiásan továbbtisztíthatunk, vagy a következő reakciólépéshez közvetlenül felhasználhatunk.

A XI általános képletű triklór-metoxi-pirimidinszármazéknak halogénkicserélőszerrel való reakcióját például 0 °C-tól 170 °C-ig terjedő hőmérsékleten hajtjuk végre.

Alkalmas halogénkicserélószer az antimontrifluorid, katalitikus mennyiségű antimon(V)-sónak, például antimon(V)-kloridnak vagy hidrogén-fluoridnak a jelen- vagy távollétében.

A triklór-metil-csoport ekvivalensnyi mennyiségére vonatkoztatva az antimon-trifluoridot célszerűen 1-200, előnyösen 5-20 mólszázalékos feleslegben alkalmazzuk. Az antimon(V)-só katalizátor mennyisége 1-20, előnyösen 5-18 mól% a triklór-metil-csoport ekvivalensnyi mennyiségére vonatkoztatva. A reakció során célszerűen úgy járunk el, hogy a halogénkicserélőszer elegyébe 90-130 °C-on beadagoljuk a XI általános képletű kiindulási vegyületet, majd a reakcióelegyet 10-120 perc időtartamra 140-170 °C hőmérsékletűre melegítjük fel. Végül a reakcióelegyet desztillációval dolgozzuk fel.

A reakciót azonban folyamatosan is végrehajthatjuk úgy, hogy a XI általános képletű kiindulási vegyületet 140-170 °C hőmérsékleten 10-120 perc alatt beadagoljuk, és eközben redukált nyomáson a reakcióelegyből lehajtjuk a képződött, alacsonyabb forráspontú XIV általános képletű végterméket. A magával ragadott nyomnyi mennyiségű antimonsót tömény sósavas extrakcióval távolíthatjuk el.

Ha az antimon(V)-sót nem vagy csak csekély mennyiségben, például 0,2-1 mólszázalékos mennyiségben alkalmazzuk, és az antimon-trifluorid mennyiségét a triklór-metil-csoport mólekvivalenseként 60-90 mólszázalékra csökkentjük, úgy a halogénkicserélődési reakció megáll a klór-difluor-metoxi-szinten.

A halogénkicserélődési reakcióhoz antimon-trifluorid helyett 0-170 °C-on, előnyösen 40-120 °C-on hidrogénfluoridot is alkalmazhatunk. Ebből a célból a XI általános képletű kiindulási vegyülethez autoklávban a triklór-metil-csoport ekvivalensnyi mennyiségére vonatkoztatva 300-700, előnyösen 350-400 mólszázalékos feleslegben hidrogén-fluoridot adunk, és a reakcióeleglyet 10 perc-10 órán át keveqük. A túlnyomás megszüntetése és az illékony komponensek eltávolítása után a reakcióelegyet a fent leírtak szerint dolgozzuk fel.

A XIV általános képletű fluor-metoxi-pirimidinszármazéknak a XV általános képletű aminnal való reakcióját például -80 °C-tól 40 °C-ig teq’edő hőmérsékleten hajtjuk végre.

A XV általános képletben R¹ jelenthet például hidrogénatomot, 1-4 szénatomos alkilcsoportot, így metil-, etil-, propil-, izopropil-, butil-, szek-butil-, izobutil-, terc-butil-csoportot.

A reakciópartnerként használható aminok közül a következőket soroljuk fel: ammónia, metil-amin, etilamin, propil-amin, izopropil-amin, butil-amin, izobutilamin, szek-butil-amin, terc-butil-amin, allil-amin, 1propenil-amin, 2- és 3-butenil-amin, 1- és 2-metil-allilamin, 2-propinil-amin, 2- és 3-butinil-amin és 1-metil2-propinil-amin.

A XIV általános képletű 2,6-dihalogén-pirimidinszármazékokat aprotikus poláros oldószerben, -80 °Ctól 40 °C-ig terjedő hőmérsékleten reagáltatjuk a XV általános képletű aminokkal, és a reakcióban vagy feleslegben alkalmazzuk a XV általános képletű amint, vagy pedig szerves segédbázist is használunk.

A XIV általános képletű 2,6-dihalogén-pirimidinszármazékoknak a XV általános képletű aminokkal való reakciójához alkalmas oldószerek például a következők: éterek, így a metil-terc-butil-éter, dietil-éter, etilpropil-éter, butil-etil-éter, dibutil-éter, diizobutil-éter, diizoamil-éter, diizopropil-éter, ciklohexil-metil-éter, tetrahidrofurán, 1,2-dimetoxi-etán, dietilénglikoldimetil-éter és az anizol; észterek, így az etil-acetát, butil-acetát és az izobutil-acetát; a klórozott szénhidrogének, így a metilén-diklorid, 1,1,2,2-tetraklór-etán,

1,1-diklór-etilén, 1,2-diklór-etán, klór-benzol, 1,2-diklór-benzol és az 1-klór-naftalin, valamint az ezeknek az oldószereknek az elegyei.

Az oldószert a XIV általános képletű kiindulási vegyületre vonatkoztatva célszerűen 100-2000, előnyösen azonban 400-1200 tömegszázalékos mennyiségben alkalmazzuk.

A XIV általános képletű kiindulási vegyületnek és a fentiekben megnevezett oldószerek egyikének az elegyéhez -80 °C-tól 40 °C-ig, előnyösen -70 °C-tól 25 °C-ig terjedő hőmérsékleten, 0,5-2 óra alatt hozzáadunk a XIV általános képletű kiindulási vegyületre vonatkoztatva 1,8-2,5, főleg 1,95-2,2 mólekvivalensnyi XV általános képletű amint, majd ezt a reakcióelegyet a reakció teljessé tételére még 3 órán át keverjük, és végül a feldolgozása előtt hagyjuk 25 °C-ra felmelegedni.

Ha a reakcióban a XV általános képletű amint körülbelül szötchiometrikus arányban alkalmazzuk, úgy a reakcióban a XIV általános képletű kiindulási vegyületre vonatkoztatva célszerűen 0,9-1,1 mólekvivalensnyi szerves segédbázist használunk. Alkalmas szerves segédbázisok a következők: trimetil-amin, trietil-amin, N4

HU 214 956 Β etil-N,N-diizopropil-amin, triizopropil-amin, N,Ndimetil-anilin, N,N-dimetil-N-ciklohexil-amin, N-metil-pirrolidin, piridin, kinolin, α-, β- és γ-pikolin, 2,4- és

2,6-lutidin és a trietilén-diamin.

A reakciót légköri vagy túlnyomáson, szakaszosan vagy folyamatosan is végrehajthatjuk.

A reakcióelegy feldolgozása során a reakcióelegyet vízzel extraháljuk, a sók eltávolítása céljából, majd megszárítjuk, és a szerves fázist például kromatográfiásan megtisztítjuk.

Úgy is eljárhatunk azonban, hogy a szerves fázist bepároljuk, és a bepárlási maradékot oldószerrel kikeverjük.

A Illa általános képletű 2-amino-4-(fluor-alkoxi)pirimidin-származékokat előnyösen úgy állíthatjuk elő, hogy Illb általános képletű 2-amino-4-(fluor-alkoxi)-6halogén-pirimidin-származékokat - a képletben Hal fluor-, klór- vagy brómatomot jelent, és R¹, R⁸ jelentése és n értéke a fentiekben megadott - XVI általános képletű nukleofil vegyületekkel vagy sóikkal reagáltatunk, a képletben X és R² jelentése a fentiekben megadott.

A reakciót abban az esetben, ha 2-amino-4-fluor-6(trifluor-metoxi)-pirimidint és metil-amint reagáltatunk, a C reakcióvázlat szemlélteti.

A reakciót abban az esetben, ha 2-amino-4-fluor-6(klór-difluor-metoxi)-pirimidint és nátrium-metilátot reagáltatunk, a D reakcióvázlat szemlélteti.

A fenti eljárással egyszerűen, gazdaságosan, kitűnő kitermeléssel és nagy tisztaságban nyerjük az új 2amino-4-(fluor-alkoxi)-pirimidin-származékokat. Az elvárhatósággal ellentétben a fluor-alkoxi-csoportok a reakció során nem szubsztituálódnak. Sőt, az alkalikus reakciókörülmények dacára az oldalláncban lévő klóratom is megmarad. Ezek az előnyös tulajdonságok a technika jelenlegi állását (lásd például EP-A 70804) tekintve meglepőek.

Előnyös Illa általános képletű köztitermékek, és ennek megfelelően előnyös Illb általános képletű kiindulási vegyületek azok, amelyek képletében

R¹ és R² 1-4 szénatomos alkilcsoportot, így metil-, etil-, propil-, izopropil-, butil-, szek-butil-, izobutil-, terc-butil-csoportot, és ezeken kívül az R¹ még hidrogénatomot is jelenthet;

X jelentése oxigénatom vagy -NR⁴ általános képletű csoport, a képletben R⁴ hidrogénatomot, metil-, etil-, propil-, izopropil-, butil-, szek-butil-, izobutilvagy terc-butil-csoportot jelent; és n értéke 0 vagy 1 lehet.

A Illb általános képletű 2-amino-4-(fluor-alkoxi)pirimidin-származéknak a XVI általános képletű sóival való reakcióját például -80 °C-tól 80 °C-ig terjedő hőmérsékleten hajtjuk végre. A reakcióhoz alkalmas XVI általános képletű vegyületek az ammónia, az alifás aminok, alkoholok és a tiolok.

A reakcióban nukleofil vegyietekként használható aminok például a következők lehetnek: ammónia, metil-amin, etil-amin, propil-amin, izopropil-amin, butilamin, izobutil-amin, szek-butil-amin, terc-butil-amin, allil-amin, 1-propenil-amin, 2- és 3-butenil-amin, 1- és

2-metil-allil-amin, 2-propinil-amin, 2- és 3-butinilamin, l-metil-2-propinil-amin, dimetil-amin, dietilamin, dipropil-amin, dibutil-amin, N-metil-N-etil-amin, N-etil-N-propil-amin, N-metil-N-allil-amin és N-metilN-(2-propinil)-amin.

A reakcióban nukleofil vegyietekként használható alkoholok például a következők lehetnek: metanol, etanol, propanol, izopropanol, butanol, izohutanol, szekbutanol, terc-butanol, 2-propenol, 1-propenol, 2- és 3butenol, 1- és 2-metil-2-propenol, propinol, 2- és 3butinol és l-metil-2-propinol.

A reakcióban nukleofil vegyietekként használható tiolok például a következők lehetnek: metántiol, etántiol, propántiol, izopropántiol, butántiol, izobutántiol, szek-butántiol, terc-butántiol, 2-buténtiol, 1-propéntiol, 2- és 3-buténtiol, 1- és 2-metil-2-propéntiol, propintiol, 2- és 3-butintiol és l-metil-2-propintiol.

A Illb általános képletű 4-halogén-pirímídin-származékokat aprotikus, poláros oldószerben, -80 °C-tól 80 °C-ig, előnyösen -30 °C-tól 20 °C-ig terjedő hőmérsékleten reagáltathatjuk a XVI általános képletű aminokkal úgy, hogy a reakcióban a XVI általános képletű amint feleslegben alkalmazzuk, vagy pedig, hogy a reakcióhoz szerves segédbázist használunk.

A Illb általános képletű 4-halogén-pirimidin-származékoknak a XVI általános képletű aminokkal való reakciójához alkalmas oldószerek a következők: éterek, így metil-terc-butil-éter, dietil-éter, etil-propil-éter, butil-etil-éter, dibutil-éter, diizobutil-éter, diizoamil-éter, diizopropil-éter, ciklohexil-metil-éter, tetrahidrofurán,

1.2- dimetoxi-etán, dietilénglikol-dimetil-éter és az anizol; észterek, így etil-acetát, butil-acetát és az izobutilacetát; klórozott szénhidrogének, így metilén-diklorid,

1.1.2.2- tetraklór-etán, 1,1-diklór-etilén, 1,2-diklór-etán, klór-benzol, 1,2-diklór-benzol és az 1-klór-naftalin, valamint ezeknek az oldószereknek az elegyei.

Az oldószert célszerűen 100-2000, előnyösen azonban 400-1200 tömegszázalékos mennyiségben alkalmazzuk, a Illb általános képletű kiindulási vegyületre vonatkoztatva.

A Illb általános képletű kiindulási vegyületnek és a fentiekben megnevezett oldószerek egyikének az elegyéhez -80 °C-tól 80 °C-ig, előnyösen -30 °C-tól 25 °C-ig teq'edő hőmérsékleten, 0,5-2 óra alatt hozzáadunk a Illb általános képletű kiindulási vegyületre vonatkoztatva 1,8-2,5, főleg 1,95-2,2 mólekvivalensnyi XVI általános képletű amint, majd ezt a reakcióelegyet a reakció teljessé tételére még ~3 órán át keverjük, és végül a feldolgozása előtt hagyjuk 25 °Cra felmelegedni.

Ha a reakcióban a XVI általános képletű amint körülbelül sztöchiometrikus arányban alkalmazzuk, úgy a reakcióban a Illb általános képletű kiindulási vegyületre vonatkoztatva célszerűen 0,9-1,1 mólekvivalensnyi szerves segédbázist használunk. Alkalmas szerves segédbázisok a következők: trimetil-amin, trietil-amin, Netil-N,N-diizopropil-amin, triizopropil-amin, N,Ndimetil-anilin, N,N-dimetil-N-ciklohexil-amin, N-metil-pirrolidin, piridin, kinolin, α-, β- és γ-pikolin, 2,4- és

2,6-lutidin és a trietilén-diamin.

HU 214 956 Β

Ha a reakciót alkoholokkal vagy tiolokkal hajtjuk végre, úgy az aminokkal való reakciónál a fent leírtakkal analóg eljárást alkalmazunk. Előnyösen úgy járunk el, hogy a Illb általános képletű kiindulási vegyületnek és a fentiekben megnevezett oldószerek egyikének az elegyéhez -30 °C-tól 20 °C-ig terjedő hőmérsékleten, 0,5-2 óra alatt hozzáadunk a Illb általános képletű kiindulási vegyületre vonatkoztatva 0,9-1,3 mólekvivalensnyi nukleofil vegyületet, majd ezt a reakcióelegyet a reakció teljessé tételére még ~3 órán át keverjük, és végül a feldolgozása előtt hagyjuk 25 °C-ra felmelegedni.

A fentiekben megnevezett oldószereken kívül a reakcióhoz alkalmas oldószerek még a ketonok, például az aceton vagy a metil-etil-keton, a dipoláros aprotikus oldószerek, például az acetonitril, dimetil-formamid, dimetil-acetamid, dimetil-szulfoxid, N-metil-pirrolidon, 1,3-dimetil-imidazolin-2-on, az aromás vegyületek, például a benzol, toluol, xilol vagy ezek elegyei. Ha a reakcióhoz nukleofil vegyületként alkoholt használunk, úgy előnyös lehet a reakciót ebben az alkoholban mint oldószerben végrehajtani. Különösen előnyös a reakcióhoz az alkoholok vagy a tiolok sóit alkalmazni, amelyek feleslegessé teszik a szerves segédbázis használatát. Ezeket a sókat ismert módon állíthatjuk elő alkálifémek, alkáliföldfémek vagy fémhidridek, így például nátrium-hidrid, kálium-hidrid, kalcium-hidrid vagy lítium-hidrid alkalmazásával.

A reakciót légköri vagy túlnyomáson, szakaszosan vagy folyamatosan hajthatjuk végre.

A reakcióelegy feldolgozása során a reakcióelegyet vízzel extraháljuk, a sók eltávolítása céljából, majd megszárítjuk, és a szerves fázist például kromatográfiásan megtisztítjuk. A termék többnyire elég tiszta, így elegendő, ha a kivált sókat kiszűrjük, és a szerves fázist bepároljuk.

Előnyös Illa általános képletű köztitermékek például a következők:

2-amino-4-metoxi-6-(trifluor-metoxi)-pirimidin,

2-amino-4-(klór-difluor-metoxi)-6-metoxí-pirimidin,

2-amino-4-etoxi-6-(trifluor-metoxi)-pirimidin,

2-amino-4-(klór-difluor-metoxi)-6-etoxi-pirimidin,

2-amino-4-(allil-oxi)-6-(trifluor-metoxi)-pirimidin,

2-amino-4-(allil-oxi)-6-(klór-difluor-metoxi)-pirimidin,

2-amino-4-(metil-tio)-6-(trifluor-metoxi)-pirimidin,

2-amino-4-(klór-difluor-metoxi)-6-(metil-tio)-pirimidin,

2-amino-4-(etil-tio)-6-(trifluor-metoxi)-pirimidin,

2-amino-4-(klór-difluor-metoxi)-6-(etil-tio)-pirimidin,

2-amino-4-(metil-amino)-6-(trifluor-metoxi)-pirimidin,

2-amino-4-(klór-difluor-metoxi)-6-(metil-amino)-pirimidin,

2-amino-4-(etil-amino)-6-(trifluor-metoxi)-pirimidm,

2-amino-4-(klór-difluor-metoxi)-6-(etil-amino)-pirimidin,

2-amino-4-(dimetil-amino)-6-(trifluor-metoxi)-pirimidin,

2-amino-4-(klór-difluor-metoxi)-6-(dimetil-amino)pirimidin,

4-metoxi-2-(metil-amino)-6-(trifluor-metoxi)-pirimidin,

4-(klór-difluor-metoxi)-6-metoxi-2-(metil-amino)-pirimidin,

4-etoxi-2-(metil-amino)-6-(trifluor-metoxi)-pirimidin,

4-(klór-difluor-metoxi)-6-etoxi-2-(metil-amino)-pirimidin,

2,4-bisz(metil-amino)-6-(trifluor-metoxi)-pirimidin,

4-(klór-difluor-metoxi)-2,6-bisz(metil-amino)-pirimidin,

4-(etil-amino)-2-(metil-amino)-6-(trifluor-metoxi)-pirimidin,

4-(klór-diíluor-metoxi)-6-(etil-amino)-2-(metil-amino)pirimidin,

4-(dimetil-amino)-2-(metil-amino)-6-(trifluor-metoxi)pirimidin,

4-(klór-difluor-metoxi)-6-(dimetil-amino)-2-(metilamino)-pirimidin.

AII általános képletű szulfonil-izocianátokat önmagában ismert módon nyerjük, a megfelelő szulfonamid foszgénezésével [Houben-Weyl, 11/2 kötet (1985) 1106 és US 4379 769] vagy a szulfonamidnak klórszulfonil-izocianáttal való reakciójával (lásd DE-OS 3132 994).

II általános képletű szulfonil-izocianátokat V általános képletű szulfonamidokból nyerhetünk, a szulfonamidnak oxalil-dikloriddal vagy foszgénnel való reakciójával [analóg eljárást lásd Angew. Chem., 83 (1971), 407 és EP-A 388 873],

Biológiai hatásukat tekintve előnyösek azok az I általános képletű vegyületek vagy sóik, amelyek képletében a szubsztituensek a következő jelentésűek:

R¹ hidrogénatomot és metilcsoportot jelent,

R² jelentése fluor-, klór-, brómatom és trifluor-metilcsoport (m = 0), továbbá metil-, etil-, propil-, izopropilcsoport (m = 1),

R³ hidrogén-, fluor-, klór-, brómatomot és trifluor-metoxi-csoportot j elent,

X jelentése oxigénatom és -NR⁴ általános képletű csoport, a képletben |

R⁴ hidrogénatomot, metil- és etilcsoportot jelent,

A jelentése nitro-, étercsoport, így olyan metoxi- vagy etoxicsoport, amely metoxicsoportot még 1-3, illetve amely etoxicsoportot még 1-4 halogénatom, főleg fluor- vagy klóratom szubsztituálhat, vagy amelyeket még egy metoxicsoport szubsztituálhat, szulfid, szulfoxid, szulfon, szulfonamidocsoport, például alkilrészénként 1-4 szénatomos N,N-dialkilszulfonamido-csoport,

R⁵ jelentése 1-3 szénatomos alkilcsoport, így metil-, etil-, propil- és izopropilcsoport,

R⁶ jelentése alkilcsoport, így metil-, etil-, propil-, izopropil- és butilcsoport,

R⁷ jelentése alkilcsoport, így metil-, etil-, propil-, izopropilcsoport; halogén-alkil-csoport, így a fentiekben az R⁵-nél megnevezett csoportok, difluor-metil-, trifluor-metil-, klór-difluor-metil-, 1,1,2,2-tetrafluor-etil-, 2,2,2-trifluor-etil-, 2-klór-l,l,2-trifluoretil-csoport; alkoxi-alkil-csoport, így a fentiekben az R⁵-nél megnevezett csoportok, m, η, o értéke 0 vagy 1 lehet, vagy o értéke még 2 is lehet.

Különösen előnyösek azok az I általános képletű szulfonil-karbamid-származékok és a kömyezetvéde6

HU 214 956 Β lem szempontjából elfogadható sóik, amelyek képletében a szubsztituensek a következő jelentésűek:

R¹ hidrogénatomot vagy metilcsoportot jelent,

R² jelentése halogénatom vagy trifluor-metil-csoport, ha m = 0, és metilcsoport, ha m = 1,

X jelentése oxigénatom vagy iminocsoport,

R³ hidrogén-, halogénatomot jelent,

A jelentése nitro-, (N-metil)-metil-szulfonil-aminocsoport, -SO₂R⁵ általános képletű csoport, a képletben R⁵ 1-4 szénatomos alkilcsoportot jelent, -SO₂NR⁶R⁷ általános képletű csoport, a képletben R⁶ és R⁷ metilcsoportot jelent, -OR⁷ általános képletű csoport, a képletben R⁷ olyan metil- vagy etilcsoportot jelent, amelyeket egy-négy halogénatom vagy egy metoxicsoport szubsztituálhat.

Az I általános képletű vegyületek sóit önmagában ismert módon állíthatjuk elő (lásd például EP-A 304 282 és US-A 4 599412). Ezeket az adott I általános képletű szulfonil-karbamid-származéknak vízben vagy közömbös szerves oldószerben, bázis jelenlétében való deprotonálásával nyerjük, -80 °C-tól 120 °C-ig, előnyösen azonban 0 °C-tól 60 °C-ig teqedő hőmérsékleten.

A sóképzéshez alkalmas bázisok például az alkálifém- vagy alkáliföldfém-hidroxidok, -hidridek, -oxidok vagy -alkoholátok, így a nátrium-, kálium- és lítiumhidroxid, a nátrium-metilát, -etilát és -terc-butilát, a nátrium- és kalcium-hidrid és a kalcium-oxid. Az így kapott sókból kationcserével nyerhetjük az egyéb kationokkal, így az ammónium-, tetraalkil-ammónium-, benzil-trialkil-ammónium-, foszfónium- és a szulfóniumionnal képzett sókat.

A sóképzési reakcióban a vízen kívül oldószerként szerepelhetnek még például az alkoholok, így a metanol, etanol és a terc-butanol, az éterek, így a tetrahidrofürán és a dioxán, az acetonitril, a dimetil-formamid, a ketonok, így az aceton és a metil-etil-keton és a halogénezett szénhidrogének is.

A deprotonálást légköri vagy 50 bar-ig terjedő túlnyomáson, előnyösen azonban a légköri nyomástól az 5 bar-ig terjedő túlnyomáson hajthatjuk végre.

Az I általános képletű vegyületek sóiként szerepelhetnek a mezőgazdaságban alkalmazható sóik, például az alkálifémsók, így a kálium- vagy nátriumsók, az alkáliföldfémsók, így a kalcium-, magnézium- vagy báriumsók, a mangán-, réz-, cink- vagy vassók, valamint az ammónium-, foszfónium-, szulfónium- vagy szulfoxóniumsók, így például az ammónium-, tetraalkil-ammónium-, benzil-trialkil-ammónium-, trialkil-szulfónium- vagy a trialkil-szulfoxónium-sók.

Az I általános képletű vegyületeket, illetve az ezeket a vegyületeket hatóanyagként tartalmazó gyomirtó és növényi fejlődést szabályzó készítményeket felhasználhatjuk például közvetlenül permetezhető oldatok, porok, szuszpenziók, magas százalékos tartalmú vizes, olajos vagy más szuszpenziók vagy diszperziók, emulziók, olajdiszperziók, paszták, porozószerek, szórószerek vagy granulátumok alakjában, permetezéssel, porlasztással, porozással, szórással vagy locsolással. Az alkalmazási formák a felhasználás céljához igazodnak, ezeknek minden esetben a hatóanyagok lehető legegyenletesebb eloszlatását kell biztosítaniuk.

Az I általános képletű hatóanyagok általában alkalmasak közvetlenül permetezhető oldatok, emulziók, paszták vagy olajdiszperziók előállítására, A készítményekben közömbös adalékanyagokként szerepelhetnek a közepes-magas forrpontú ásványolaj-frakció^ így a kerozin vagy a dízelolaj, továbbá a szénkátrányolajok, valamint a növényi vagy állati eredetű olajok, az alifás, gyűrűs és aromás szénhidrogének, például a toluol, xilol, paraffin, tetrahidronaftalin, alkilezett naftalmok vagy ezek származékai, a metanol, etanol, propanol, butanol, ciklohexanol, ciklohexanon, klór-benzol, izoforon vagy erősen poláros oldószerek, így az Ν,Ν-dimetil-formamid, dimetil-szulfoxid, N-metil-pirrolidon vagy a víz.

Vizes készítményeket emulziókoncentrátumokból, diszperziókból, pasztákból, nedvesíthető porokból vagy vízzel diszpergálható granulátumokból víz hozzáadásával készíthetünk. Emulziók, paszták vagy olaj diszperziók előállítására a hatóanyagokat magukban vagy olajban vagy oldószerben oldva nedvesítő-, tapadást elősegítő-, diszpergáló vagy emulgeálószerekkel vízben homogenizálhatjuk. A hatóanyagokból, nedvesítő-, tapadást elősegítő-, diszpergáló vagy emulgeálószerekből és adott esetben oldószerből vagy olajból vízzel hígítható koncentrátumok is készíthetők.

A felületaktív adalékok közül megemlíthetjük az aromás szulfonsavak, például a lignin-, fenol-, naftalinés dibutil-naftalinszulfonsav, valamint a zsírsavak alkálifém-, alkáliföldfém- és ammóniumsóit, az alkil- és alkil-aril-szulfonátokat, a lauril-éter-szulfátot és a zsíralkohol-szulfátokat, a szulfátozott hexa-, hepta- és okradekanolok, valamint a zsíralkohol-poliglikol-éterek sóit, a szulfonált naftalinnak és származékainak formaldehiddel képzett kondenzációs termékeit, a naftalinnak, illetve a naftalinszulfonsavaknak fenollal és formaldehiddel képzett kondenzációs termékeit, a poli(oxi-etilén)-oktil-fenol-étert, az etoxilezett izooktil-, oktilvagy nonil-fenolt, az alkil-fenol-poliglikol-étereket, a tributil-fenil-poliglikol-étert, az alkil-aril-poliéter-alkoholokat, az izotridecil-alkoholt, a zsíralkoholoknak etilén-oxiddal képzett kondenzációs termékeit, az etoxilezett ricinusolajat, a poli(oxi-etilén)-alkil-étert vagy a poli(oxi-propilén)-alkil-étert, a lauril-alkohol-poliglikol-éter-acetátot, a szorbitésztert, a lignin-szulfitszennylúgokat vagy a metil-cellulózt.

Porokat, porozó- és szórószereket a hatóanyagoknak szilárd hordozóanyaggal való összekeverésével vagy összeőrlésével készíthetünk.

Granulátumokat, például bevont, impregnált és homogén granulátumokat a hatóanyagoknak szilárd hordozóanyagokon való megkötésével állíthatunk elő. Szilárd hordozóanyagok lehetnek például az ásványi termékek, így a szilikagél, kovasavak, kovasavgél, szilikátok, talkum, kaolin, mészkő, mész, kréta, bólusz, lösz, agyag, dolomit, diatomaföld, kalcium- és magnézium-szulfát, magnézium-oxid, őrölt műanyagok, műtrágyák, így az ammónium-szulfát, -foszfát és -nitrát, karbamid és növényi termékek, így gabonaliszt, fahéj-, fa- és csonthéjőrlemények, a cellulózpor és egyéb szilárd hordozóanyagok.

HU 214 956 Β

A készítmények hatóanyag-tartalma 0,1-95, előnyösen 0,5-90 tömegszázalék. A készítményekben a hatóanyagok tisztasága 90-100, előnyösen 95-100%-os (Ή-NMR-spektrumuk alapján).

Példák az I általános képletű vegyületeket hatóanyagként tartalmazó készítmények előállítására:

1. példa tömegrész 1.003 számú hatóanyagot elkeverünk 10 tömegrész N-metil-a-pirrolidonnal, és így olyan oldatot kapunk, amely a legfinomabb cseppekre eloszlatva alkalmazható.

2. példa tömegrész 1.005 számú hatóanyagot feloldunk 80 tömegrész xilolból, 8-10 mól etilén-oxidnak és 1 mól olajsav-N-monoetanol-amidnak 10 tömegrésznyi reakciótermékéből, 5 tömegrész dodecil-benzolszulfonsav-kalciumsóból és 40 mól etilén-oxidnak és 1 mól ricinusolajnak 5 tömegrésznyi reakciótermékéből álló elegyben. A kapott oldatot 100 000 tömegrész vízbe öntve és a vízben finoman eloszlatva 0,02 tömegszázalékos hatóanyag-tartalmú vizes diszperziót nyerünk.

3. példa tömegrész 2.005 számú hatóanyagot feloldunk 40 tömegrész ciklohexanonból, 30 tömegrész izobutanolból, 7 mól etilén-oxidnak és 1 mól izooktil-fenolnak 20 tömegrésznyi reakciótermékéből és 40 mól etilén-oxidnak és 1 mól ricinusolajnak 10 tömegrésznyi reakciótermékéből álló elegyben. A kapott oldatot 100000 tömegrész vízben öntve, és a vízben finoman eloszlatva 0,02 tömegszázalékos hatóanyag-tartalmú vizes diszperziót nyerünk.

4. példa tömegrész 5.001 számú hatóanyagot feloldunk 25 tömegrész ciklohexanonból, 65 tömegrész 210-280 °C forráspont-tartományú ásványolaj-frakcióból és 40 mól etilén-oxidnak és 1 mól ricinusolajnak 10 tömegrésznyi reakciótermékéből álló elegyben. A kapott oldatot 100 000 tömegrész vízbe öntve, és a vízben finoman eloszlatva 0,02 tömegszázalékos hatóanyag-tartalmú vizes diszperziót nyerünk.

5. példa tömegrész 5.003 számú hatóanyagot 3 tömegrész diizobutil-naftalin-a-szulfonsav-nátriumsóval, szulfitszennylúgból származó 17 tömegrész ligninszulfonsavnátriumsóval és 60 tömegrész porított kovasavgéllel jól összekeverünk, és kalapácsos malomban összeőrlünk. A kapott keveréket 20000 tömegrész vízben finoman eloszlatva 0,1 tömegszázalékos hatóanyag-tartalmú permedét nyerünk.

6. példa tömegrész 6.001 számú hatóanyagot elkeverünk 97 tömegrész finomszemcsés kaolinnal. így 3 tömegszázalékos hatóanyag-tartalmú porozószert nyerünk.

7. példa tömegrész 9.001 számú hatóanyagot jól elkeverünk 92 tömegrész porított kovasavgél felületére porlasztott 8 tömegrész paraffinolajjal. így a hatóanyagnak jó tapadási képességet biztosítunk.

8. példa tömegrész 9.011 számú hatóanyagot 2 tömegrész dodecil-benzolszulfonsav-kalciumsóval, 8 tömegrész zsíralkohol-poliglikol-éterrel, 2 tömegrész fenol/karbamid/formaldehid kondenzátum-nátriumsóval és 68 tömegrész paraffinos jellegű ásványolajjal alaposan elkeverve stabil olajos diszperziót nyerünk.

A készítmények alkalmazása történhet kikelés előtt vagy után. Ha bizonyos haszonnövények a hatóanyagokat csak kevéssé tűrik, úgy olyan kijuttatási technikát alkalmazhatunk, amelynél a herbicid készítményt a permetező készülékkel úgy permetezzük ki, hogy az az érzékeny haszonnövény leveleit lehetőleg ne érje, miközben a hatóanyagok az alul növekvő gyomnövények leveleire vagy a puszta talajra jutnak (post-directed, lay-by).

Az I általános képletű vegyületeknek mint herbicid hatóanyagoknak a felhasznált mennyisége a gyomirtás céljától, az évszaktól, a gyomnövények fajtájától és fejlődési stádiumától függően 0,001-5, előnyösen 0,01-2 kg hatóanyag/ha.

A találmány szerinti vegyületeknek, mint növényi fejlődést szabályzó hatóanyagoknak a növénytermesztésben, a mezőgazdaságban és a kertészetben való számos különböző alkalmazási lehetősége közül az alábbiakban felsorolunk néhányat:

A) A találmány szerinti hatóanyagokkal erősen gátolhatjuk a növények vegetatív fejlődését, ami főleg a növények magasságának csökkenésében nyilvánul meg. Ennek megfelelően az így kezelt növények alacsonyabbak, és ezenkívül a kezelt növényeken erősebb levélszínt lehet megfigyelni.

Gazdaságilag fontos a megdőlésre hajlamos haszonnövények, így a gabona, kukorica, napraforgó és a szója állásszilárdságának a fokozása is. A találmány szerinti hatóanyagok által okozott szárrövidülés és szárerősödés a termés betakarítása előtt csökkenti vagy kiküszöböli a haszonnövények megdőlésének (megtörésének) a veszélyét, kedvezőtlen időjárási viszonyok esetén.

B) A növényi fejlődést szabályzó hatóanyagokkal többlettermést érhetünk el, mind a növényi részek tömegét, mind pedig a növények értékes anyagainak koncentrációját tekintve. így például lehetséges nagyobb mennyiségű rügy, virág, levél, gyümölcs, mag, gyökér és gumó képződését indukálni, a cukorrépában, cukornádban és a citrusfélékben a cukortartalmat megnövelni, a gabonában vagy a szójában a proteintartalmat fokozni vagy a gumifákat fokozott latexfolyásra késztetni.

C) A növényi fejlődést szabályzó hatóanyagokkal továbbá elérhetjük a fejlődési stádiumok rövidítését, illetve meghosszabbítását, valamint betakarítás előtt vagy után a betakarítandó vagy betakarított növényi részek érésének gyorsítását, illetve lassítását.

HU 214 956 Β

D) Végül a növényi fejlődést szabályzó hatóanyagokkal a növények vízigényét is csökkenthetjük. Ez különösen fontos olyan mezőgazdaságilag hasznosított területeken, amelyeket nagy költségráfordítással mesterségesen öntözni kell, például a sivatagos vagy félsivatagos területeken. A találmány szerinti hatóanyagok alkalmazásával csökkenteni lehet az öntözés intenzitását, és ezáltal kedvezőbb költségráfordítású gazdálkodást lehet megvalósítani.

A találmány szerinti I általános képletű, növényi fejlődést szabályzó hatóanyagokat eljuttathatjuk a haszonnövényekhez a magvaikon keresztül (mint vetőmagcsávázó szerek), a talajon, azaz a gyökérzeten keresztül, valamint — különösen előnyösen - permetezéssel a levélzeten keresztül.

Tekintettel az alkalmazási módok sokféleségére, a találmány szerinti vegyületeket, illetve az ezeket hatóanyagként tartalmazó készítményeket számos haszonnövénynél fel lehet használni a gyomok eltávolítására. Ilyen haszonnövények például a következők:

Allium cepa (vöröshagyma), Ananas comosus (ananász), Arachis hypogaea (földimogyoró), Asparagus officinalis (spárga), Béta vulgáris spp. altissima (cukorrépa), Béta vulgáris spp. rapa (takarmányrépa), Brassica napus var. napus (repce), Brassica napus var. napobrassica (karórépa), Brassica rapa var. silvestris (répa), Camellia sinensis (teacserje), Carthamus tinctorius (kerti pórsáfrány, olaj özön), Carya illinoinensis (hikoridió), Citrus limion (citrom), Citrus sinensis (narancs), Coffea arabica, -canephora, -liberica (kávécseije), Cucumis sativus (uborka), Cynodon dactylon (bermudafű), Daucus carota (murok), Elaeis guineensis (olajpálma), Fragaria vesca (erdei szamóca), Glycine max (szója), Gossypium hirsutum, -arboreum, hrbaceum, -vitifolium (gyapot), Helianthus annuus (napraforgó), Hevea brasiliensis (kaucsukfa), Hordeum vulgare (árpa), Humulus lupulus (komló), Ipomoea batatas (édesburgonya), Juglans regia (dió), Lens culinaris (lencse), Linum usitatissimum (rostlen), Lycopersicon lycopersicum (paradicsom), Malus spp. (alma), Manihot esculenta (manióka), Medicago sativa (lucerna), Musa spp. (banán), Nicotiana tabacum, -rustica (dohány), Olea europaea (olajfa), Oryza sativa (rizs), Phaseoulus lunatus, -vulgáris (bab), Picea abies (lucfenyő), Pinus spp. (fenyő), Pisum sativum (vetési borsó), Prunus avium (cseresznye), Prunus persica (őszibarack), Pyrus communis (körte), Ribes sylvestre (vörös ribiszke), Ricinus communis (ricinus), Saccharum officinarum (cukornád), Secale cereale (rozs), Solanum tuberosum (burgonya), Sorghum bicolor (tarka cirok), Sorghum vulgare (cirok), Theobroma cacao (kakaó), Trifolium pratense (vöröshere), Triticum aestivum (búza), Triticum durum (durumbúza), Vicia faba (lóbab), Vitis vinifera (szőlő), Zea mays (kukorica).

A hatásspektrum szélesítése céljából és hatásfokozódás elérésére az I általános képletű vegyületeket más gyomirtó- vagy növényi fejlődést szabályozó hatóanyag-csoportok számos képviselőjével össze lehet keverni, és együtt kijuttatni. Keverékpartnerként szerepelhetnek például a diazinok, 4H-3,l-benzoxazin-származékok, benzotiadiazinonok, 2,6-dinitro-anilin-származékok, N-fenil-karbamátok, tiolkarbamátok, halogénkarbonsavak, triazinok, amidok, karbamidszármazékok, difenil-éter-származékok, triazinonok, uracilszármazékok, benzofüránszármazékok, ciklohexán-1,3-dionszármazékok, kinolinkarbonsav-származékok, aril-oxi-, illetve heteroaril-oxi-fenoxi-propionsavak, sóik, észtereik és amidjaik, valamint más hatóanyagok.

Ezenkívül hasznos lehet az I általános képletű vegyületeket magukban vagy más gyomirtó szerekkel való kombinációban még sok más növényvédő szerrel, például a kártevők vagy fitopatogén gombák, illetve -baktériumok leküzdésére szolgáló szerekkel keverve együtt kijuttatni. Érdekes továbbá az ásványi sóoldatokkal való keverhetőség, amiket a táp- és nyomelemek hiányának leküzdésére lehet bevezetni. A készítményekhez nem fitotoxikus olajokat vagy olajkoncentrátumokat is hozzáadhatunk.

Szintézispéldák

Az alábbi példákban megadott eljárásokat használjuk a kiindulási vegyületnek megfelelő átalakításával, további I általános képletű vegyületek előállítására; az így kapott vegyületeket fizikai jellemzőikkel együtt soroltuk fel a következő táblázatokban. A fizikai jellemzőik nélkül megadott vegyületeket analóg módon nyerjük a megfelelő kiindulási vegyületekből. Ezeknél a vegyületeknél, az előállított és megvizsgált vegyületekkel rokon kémiai szerkezetünk alapján, ugyanazokra a hatásokra lehet számítani.

Példák a kiindulási vegyületek előállítására:

9. példa

2-Klór-4-(triklór-metoxi)-6-(triklór-metil)-pirimidin

a) 434 g (1,692 mól) 2,6-diklór-4-(triklór-metil)pirimidinnek 1 liter 1,2-diklór-etánnal készült oldatához 0-5 °C-on, keverés közben, másfél órán belül hozzáadunk 293,1 g (1,692 mól) 30 t%-os nátriummetilát-oldatot. A reakcióelegyet 0-5 °C-on 1 órán át, majd 25 °C-on 12 órán át keverjük. A reakcióelegyet vízzel, majd telített konyhasóoldattal extraháljuk, magnézium-szulfáttal megszárítjuk és bepároljuk. így csaknem színtelen olajként nyerünk 423 g 2-klór-4metoxi-6-(triklór-metil)-pirimidint (kitermelés: 95%). Törésmutatója: nj, = 1,5552

Ή-NMR-spektruma (CDC1₃): δ (ppm) = OCH₃(s/3H)4,l;CH (s/lH) 7,25

b) Az a) pont szerint nyert termék 210 grammjának (0,802 mól) és 260 mg (0,0016 mól) α,α’-azobisz(izobutironitril)-nek az elegyébe UV-besugárzás és gázkromatográfiás kontroll közben előbb 110 °C-on klórgázt vezetünk be, majd a melegítő fürdő eltávolítása dacára a reakcióhőmérséklet 140 °C-ra emelkedik. A reakció lezajlása után a reakcióelegybe 120 °C-on, öt és fél óra alatt összesen 341 g (4,8 mól) klórgázt vezetünk be. A kicsapás céljából a lehűtendő reakcióelegybe 40 °C-tól bekeverünk 70 ml pentánt. A kivált csapadékot leszívatva, petroléterrel mosva és megszárítva 163 g cím szerinti vegyületet nyerünk (kitermelés: 55%). Olvadáspontja: 67-69 °C.

HU 214 956 Β

A 113,8 g tömegű szűrlet összetétele a gázkromatográfiás vizsgálat szerint: 83% cím szerinti vegyület, 4% 2-klór-4-(diklór-metoxi)-6-(triklór-metil)-pirimidin és 9% 2,4-diklór-6-(triklór-metil)-pirimidin. így a cím szerinti vegyület összkitermelése 87,6%.

10. példa

2.4- Difluor-6-(triklór-metoxi)-pirimidin

a) Az előállítás a P 3900 471 számú (Ο. Z.

0050/40474) régebbi német szabadalmi bejelentés szerinti eljárással történik.

1,4 1 metanolban 250 g (1,865 mól) 2,4,6-trifluorpirimidinhez -20 °C-on, 45 percen belül hozzáadunk 335,8 g (1,865 mól) 30 t%-os metanolos nátrium-metilát-oldatot, és a reakcióelegyet ezen a hőmérsékleten még fél óráig keverjük. Végül a reakcióelegyet hagyjuk 25 °C-ra felmelegedni, majd a reakcióelegyet térfogatának körülbelül ötödére pároljuk be.

Az így kapott reakcióelegyet dietil-éter és víz kétfázisú elegy ével felvesszük, majd a szerves fázist magnézium-szulfáttal megszárítva és bepárolva, desztillációs tisztítás után (1,1 m-es kolonna; 3 mmes V-kolonnatöltet) 141,6 g 2,4-difluor-6-metoxipirimidint nyerünk (kitermelés: 52%).

Olvadáspontja: 144-145 °C.

A desztillációs maradékból Normag-feltéten keresztül végzett desztillációval 114,4 g 4,6-difluor-2metoxi-pirimidint nyerünk (kitermelés: 42%). Olvadáspontja: 157-161 °C.

b) Az a) pont szerint nyert termék 123 grammjába (0,843 mól) UV-besugárzás és a reakciólefutás gázkromatográfiás kontrollja közben 130 °C-on, két és fél óra alatt bevezetünk 210 g (2,96 mól) klórgázt. A reakcióelegyet 10 cm hosszú Vigreux-kolonnán át, vákuumban desztillálva 190,2 g cím szerinti vegyületet nyerünk (kitermelés: 90,5%).

Forrpontja: 40^43 °C60,2 mbar.

11. példa

2.4- Diklór-6-(triklór-metoxi)-pirimidin

209 g (1,168 mól) 2,6-diklór-4-metoxi-pirimidin és g (0,012 mól) a,a’-azo-bisz(izobutironitril) elegyébe keverés, UV-besugárzás és a reakciólefutás gázkromatográfiás kontrollja közben 80 °C-on fél óráig, 100 °Con egy óráig, 120 °C-on 3 óráig és végül 150 °C-on óráig bevezetünk 303 g (4,27 mól) klórgázt. Végül a reakcióelegyet vákuumban, 4 mm-es V2-A Raschiggyűrűvel töltött 50 cm hosszú kolonnán át desztillálva

241,3 g cím szerinti vegyületet nyerünk (kitermelés: 73). Forrpontja: 87-88 °C/0,4 mbar

Olvadáspontja: 55-56 °C

12. példa

2.4- Difluor-6-(trifluor-metoxi)-pirimidin

39,3 g (0,22 mól) antimon-trifluorid és 9,38 g (0,031 mól) antimon-pentaklorid elegyéhez 100 °Con, keverés közben, negyedórán belül hozzáadunk

49,9 g (0,2 mól) 2,4-difluor-6-(triklór-metoxi)-pirimidint.

A melegítőfürdő hőmérsékletét 25 percen belül 100 °C-ról 150 °C-ra emeljük, a reakcióelegyet még fél óráig keveijük, és eközben a refluxhőmérséklet 120 °C és 125 °C közé áll be. Az ezt követő desztillációval 37,1 g cím szerinti vegyületet nyerünk (kitermelés: 92,7%). Forrpontja: 125-127 °C.

Törésmutatója: n§ = 1,3787.

13. példa

6-(Klór-difluor-metoxi)-2,4-difluor-pirimidin

44,5 g (0,249 mól) antimon-trifluorid és 0,94 g (0,0031 mól) antimon-pentaklorid elegyéhez 100 °Con, keverés közben 10 percen belül hozzáadunk 93 g (0,373 mól) 2,4-difluor-6-(triklór-metoxi)-pirimidint. A melegítőfürdő hőmérsékletét 25 percen belül 100 °Cról 175 °C-ra emeljük, mire a refluxhőmérséklet 145 °C-ra áll be. Másfél órás keverés után a terméket 146-150 °C-on ledesztilláljuk. A desztillátumot 200 ml metilén-dikloridban oldjuk, az oldatot 6 N sósavval kétszer extraháljuk, és magnézium-szulfáttal megszárítjuk. Az oldatot vákuumban bepárolva bepárlási maradékként nyerünk 63,7 g cím szerinti vegyületet (kitermelés: 78,8%).

Törésmutatója: njj = 1,4142.

14. példa

2-Fluor-4-(trifluor-metoxi)-6-(trifluor-metil)pirimidin

93,9 g (0,525 mól) antimon-trifluorid és 18,7 g (0,0627 mól) antimon-pentaklorid elegyéhez 100 °C-on, keverés közben, 5 percen belül hozzáadunk 80 g (0,219 mól) 2-klór-4-(triklór-metil)-6-(triklór-metoxi)pirimidint. A fürdő hőmérsékletét 10 percen belül 140 °C-ra emeljük, majd a reakcióelegyet erős reflux közben 1 órán át keveijük. A terméket a reakcióelegyből 135-140 °C-on, a desztilláció vége felé pedig 95 °C-on és 50 mbar nyomáson kidesztilláljuk. A desztillátumot metilén-dikloriddal felvesszük, és az oldatot 6 N sósavval extraháljuk, és magnézium-szulfáttal megszárítjuk. Az oldatot vákuumban bepárolva 35,9 g cím szerinti vegyületet nyerünk (kitermelés: 65,5%).

15. példa

2,4-Diklór-6-(trifluor-metoxi)-pirimidin g (0,447 mól) antimon-trifluorid és 18,77 g (0,0627 mól) antimon-pentaklorid elegyéhez 100 °Con, keverés közben, 5 percen belül hozzáadunk 115 g (0,407 mól) 2,4-diklór-6-(triklór-metoxi)-pirimidint, mire a reakcióelegy hőmérséklete 140 °C-ra emelkedik. Ezután a reakcióelegyet 150 °C-on még 45 percig keverjük. A reakcióelegy desztillációjához a nyomást 210 mbar-ra állítjuk be, és a termék 128 °C-on desztillál át ezen a nyomáson. Az utolsó párlatot 110 °C-on és 22 mbar nyomáson hajtjuk át. A desztillátumot metiléndikloridban oldjuk, és az oldatot 6 N sósavval háromszor extraháljuk, majd magnézium-szulfáttal megszárítjuk. A reakcióelegyet vákuumban bepárolva, színtelen olajként 80 g cím szerinti vegyületet nyerünk (kitermelés: 84,4%).

Törésmutatója: njf = 1,4604.

HU 214 956 Β

16. példa

2-Amino-4-(klór-difluor-metoxi)-6-fluor-pirimidin

62,5 g (0,289 mól) 2,4-difluor-6-(klór-difluormetoxi)-pirimidinnek és 300 ml tetrahidrofuránnak az elegyébe -75 °C-tól -70 °C-ig terjedő hőmérsékleten, keverés közben, egy órán belül bevezetünk 9,8 g (0,578 mól) ammóniagázt. A reakcióelegyet -70 °C-on egy órán át keverjük, majd szobahőmérsékletűre melegítjük. A kivált csapadékot leszívatjuk, etil-acetát és víz kétfázisú elegyével felvesszük, és a szerves fázist magnézium-szulfáttal megszárítjuk. A szűrletet bepároljuk, és a bepárlási maradékot a fenti etil-acetátos fázisban oldjuk, és az oldatot Kieselgel-tölteten, petroléter/éter = 5:1 térfogatarányú eleggyel kromatografáljuk. A frakciót bepárolva színtelen kristályokként nyerünk 46,5 g cím szerinti vegyületet (kitermelés: 75,3%). Olvadáspontja: 77-80 °C.

17. példa

2-Amino-4-fluor-6-(trifluor-metoxi)-pirimidin g (0,255 mól) 2,4-difluor-6-(trifluor-metoxi)pirimidinnek és 200 ml dietil-étemek az elegyébe -75 °C-tól -70 °C-ig teijedő hőmérsékleten, keverés közben, 1 órán belül bevezetünk 8,7 g (0,51 mól) ammóniagázt. Ezután a reakcióelegyet -70 °C-on másfél órán át, majd szobahőmérsékleten 1 órán át keveijük. A reakcióelegyet vákuumban bepároljuk, a bepárlási maradékot metilén-dikloriddal felvesszük, és az oldatot vízzel extraháljuk. A szerves fázist megszárítva, bepárolva és Kieselgel-tölteten petroléter/éter = 8:1 térfogatarányú eleggyel kromatografálva színtelen kristályokként 38,1 g cím szerinti vegyületet nyerünk (kitermelés: 75,6%). Olvadáspontja: 86-89 °C.

18. példa

2-Amino-4-klór-6-(trifluor-metoxi)-pirimidin

23.3 g (0,1 mól) 2,4-diklór-6-(trifluor-metoxi)pirimidinnek és 150 ml metil-terc-butil-étemek az elegyébe -50 °C-tól -45 °C-ig terjedő hőmérsékleten, keverés közben, 45 percen belül bevezetünk 4,3 g (0,25 mól) ammóniagázt. Ezután a reakcióelegyet -50 °C-on félóráig, -30 °C-on egy óráig, és végül 25 °C-on egy óráig keveijük. A kivált csapadékot leszívatjuk, vízzel mossuk, megszárítjuk, és melléktermékként 5,4 g 270-272 °C-os olvadáspontú 4-amino-2,4-diklór-pirimidint nyerünk (kitermelés: 33,1%). A szűrletet vízzel mossuk, megszárítjuk, vákuumban részlegesen bepároljuk, és a bepárlási maradékot petroléter/éter =5:1 térfogatarányú eleggyel frakcionálva kromatografáljuk. Az első frakcióban színtelen olajként 3 g kiindulási vegyületet nyerünk (kitermelés: 12,8%), az ezután következő eluátumban pedig színtelen kristályokként 9 g 55-56 °C-os olvadáspontú cím szerinti vegyületet (kitermelés: 42%).

A reakció konverziófoka: 48,3%.

19. példa

4-(Klór-difluor-metoxi)-6-fluor-2-(metil-amino)pirimidin

20.3 g (0,0938 mól) 4-(klór-difluor-metoxi)-2,6difluor-pirimidinnek és 150 ml tetrahidrofuránnak az elegyébe -70 °C-tól -60 °C-ig terjedő hőmérsékleten, keverés közben, fél órán belül bevezetünk 5,8 g (0,188 mól) metil-amin gázt. Ezután a reakcióelegyet -70 °C-on, 0 °C-on, majd 25 °C-on egy-egy órán át keverjük. A reakcióelegyet vákuumban bepároljuk, a bepárlási maradékot vízzel kikeverjük, etil-acetáttal kétszer extraháljuk, és az extraktumot magnézium-szulfáttal megszárítjuk. Az extraktumot vákuumban részlegesen bepároljuk, és a bepárlási maradékot Kieselgel-tölteten, éter/petroléter =1:5 térfogatarányú eleggyel ffakcionálva kromatografáljuk. Az első frakcióban 12,5 g cím szerinti vegyületet nyerünk (kitermelés: 58,5%). Olvadáspontja: 57-61 °C.

20. példa

2-Amino-4-(trifluor-metoxi)-6-(trifluor-metil)pirimidin

38,0 g (0,147 mól) 2-fluor(klór)-4-(trifluor-metoxi)6-(trifluor-metil)-pirimidinnek és 150 ml dietil-étemek az elegyébe -75 °C-tól -70 °C-ig terjedő hőmérsékleten, keverés közben, egy órán belül bevezetünk 4,7 g (0,278 mól) ammóniagázt. Ezután a reakcióelegyet két órán át -75 °C-on, majd két órán át 25 °C-on keveijük. A kivált csapadékot leszívatjuk, a szerves fázist vízzel extraháljuk, szárítjuk és részlegesen bepároljuk. A bepárlási maradékot Kieselgel-tölteten metil-terc-butiléterrel kromatografálva 20,4 g cím szerinti vegyületet nyerünk (kitermelés: 56,1%).

Olvadáspontja: 47-49 °C

Példák a Illa általános képletű köztitermékek előállítására:

21. példa

2-Amino-4-metoxi-6-(trifluor-metoxi)-pirimidin

2,95 g (0,015 mól) 2-amino-4-fluor-6-(trifluormetoxi)-pirimidinnek és 50 ml metanolnak az elegyéhez -5 °C-tól 0 °C-ig teijedő hőmérsékleten, keverés közben egy negyed órán belül hozzáadunk 2,7 g (0,015 mól) 30 t%-os nátrium-metilátot. A reakcióelegyet 0 °C-on egy órán át keverjük, 25 °C-osra felmelegítjük, majd vákuumban bepároljuk. A bepárlási maradékot vízzel kikeverjük, és metilén-dikloriddal extraháljuk. A szerves fázist megszárítva és vákuumban bepárolva 3,1 g cím szerinti vegyületet nyerünk (kitermelés: 98%).

Törésmutatója: nj) = 1,4770.

22. példa

2-Amino-4-(klór-difluor-metoxi)-6-metoxipirimidin

31,0 g (0,145 mól) 2-amino-4-(klór-difluormetoxi)-6-fluor-pirimidinnek és 300 ml metanolnak az elegyéhez -10 °C-tól 0 °C-ig teijedő hőmérsékleten, keverés közben, negyed órán belül hozzáadunk 26,1 g (0,145 mól) 30 t%-os nátrium-metilátot. A reakcióelegyet 0 °C-on fél órán át, majd 25 °C-on egy órán át keverjük. A reakcióelegyet vákuumban bepároljuk, és a fentiek szerint feldolgozzuk. így színtelen olajként nyerünk 31,6 g cím szerinti vegyületet (kitermelés: 96,6%). Törésmutatója: nj?= 1,5039.

HU 214 956 Β

23. példa

4-(Klór-difluor-metoxi)-2-(metil-amino)-6-metoxipirimidin

6,0 g (0,0263 mól) 4-(klór-difluor-metoxi)-6-fluor2-(metil-amino)-pirimidinnek és 100 ml metanolnak az elegyéhez 0 °C-on, keverés közben, 10 percen belül hozzáadunk 4,7 g (0,026 mól) 30 t%-os nátriummetilátot. A reakcióelegyet előbb 0 °C-on, majd 25 °Con egy-egy órán át keverjük. A reakcióelegyet a szokásos módon feldolgozva 6,3 g cím szerinti vegyületet nyerünk (kitermelés: 100%).

Olvadáspontja: 49-53 °C.

24. példa

4-(Klór-difluor-metoxi)-6-(dimetil-ammo)-2-(metilamino)-pirimidin

8,9 g (0,0417 mól) 2-amino-4-(klór-difluor-metoxi)-6-fluor-pirimidinnek és 100 ml tetrahidrofüránnak az elegyébe 0 °C-on, keverés közben, 10 percen belül bevezetünk 1,9 g (0,0417 mól) dimetil-amin gázt. A reakcióelegyet 0 °C-on egy órán át, majd 25 °C-on két órán át keverjük. A reakcióelegyet a szokásos módon feldolgozva 9,7 g cím szerinti vegyületet nyerünk (kitermelés: 97,5%).

Olvadáspontja: 127-130 °C.

Példák a II általános képletű kiindulási vegyületek előállítására:

25. példa

2-(Etil-szulfonil)-benzolszulfonil-izocianát

a) 65,9 g (1,0 mól) porított 85 t%-os kálium-hidroxid és 500 ml dimetil-formamid elegyéhez 25 °C-on, keverés köbén hozzáadunk 62 g (1,0 mól) etántiolt, és a reakcióelegyet még negyed órán át keverjük. Végül a reakcióelegyhez 90 °C-on, keverés közben, fél órán belül hozzáadunk 95,8 g (0,5 mól) 2-klór-benzolszulfonamid oldatát, és a reakcióelegyet 110 °C-on 8 órán át keveijük. A reakcióelegyet lehűtjük, vákuumban bepároljuk, és a bepárlási maradékot metilén-diklorid és víz kétfázisú elegyével felvesszük. A szerves fázist hígított konyhasóoldattal mossuk. A szerves fázist vákuumban bepárolva félig kristályos masszaként 88,4 g 2-(etil-tio)-benzolsuzlfonamidot nyerünk (kitermelés: 81,5%).

b) 200 ml jégecetben az a) pont szerint kapott nyers termék 88 grammjához (~0,4 mól) 60 °C-on, keverés közben, fél órán belül hozzáadunk 81,6 g (1,2 mól) 50 t%-os hidrogén-peroxidot, és a reakcióelegyet 25 °C-on egy éjjen át keverjük. Ezután a reakcióelegyet 60 °C-on még 4 órán át keverjük, lehűtjük, és 500 ml jeges vízbe öntjük. A kivált csapadékot leszívatva, vízzel mosva és 50 °C-on vákuumban megszárítva 72,3 g 2-(etilszulfonil)-benzolszulfonamidot nyerünk (kitermelés: 72,5%).

Olvadáspontja: 179-181 °C.

c) 500 ml 1,2-diklór-etánban a b) pont szerint kapott termék 71,8 grammjához (0,288 mól) 70 °C-tól 80 °C-ig terjedő hőmérsékleten, keverés közben, fél órán belül hozzáadunk 102,8 g (0,865 mól) tionil-kloridot, és a reakcióelegyet 2,5 órán át reflux közben keverjük. Ezután a reakcióelegyet 50 °C-ra lehűtjük, a reakcióelegyhez 2 ml piridint adunk, majd a reakcióelegybe reflux és keverés közben 5 órán át foszgén gázt vezetünk be. A reakcióelegy bepárlása után 84,1 g cím szerinti vegyületet nyerünk, amit 1,2-diklór-etánnal készült oldata formájában tárolunk.

26. példa

2-(Metil-szulfinil)-benzolszulfonil-izocianát

a) 26,5 g (0,13 mól) 2-(metil-tio)-benzolszulfonamidnak [a 2-(etil-tio)-benzolszulfonamiddal analóg módon előállítva] és 2,1 g nátrium-ftetraoxo-volframát(VI)]-dihidrátnak 88 ml jégecettel készült szuszpenziójába 25 °C és 30 °C közötti hőmérsékleten becsepegtetünk 14,8 g (0,13 mól) 30 t%-os vizes hidrogén-peroxidot. A szuszpenzióból homogén oldat lesz, majd ebből gyorsan csapadék válik ki. Ezután a reakcióelegyet 25 °C-on 45 percig keveijük, 400 ml vízbe öntjük, és a csapadékot leszívatjuk. A csapadékot vízzel mossuk, és vízsugárszivattyúval létesített vákuumban 40 °C-on megszárítjuk. így

24,3 g 2-(metil-szulfmil)-benzolszulfonamidot nyerünk (kitermelés: 85%).

¹ H-NMR-spektruma [250 MHz, (CD₃)₂SO, belső standard TMS): δ = 8,16 d(lH), 7,82-8,0 m(2H), 7,77 széles(2H), 7,63-7,85 m(2H), 2,76 s(3H).

b) Az a) pont szerint nyert termék 20,1 grammjának (0,09 mól) 250 ml acetonitrillel készült szuszpenziójába 25 °C-on becsepegtetünk 10,2 g (0,10 mól) butil-izocianátot. A reakcióelegyhez hozzáadunk

13,9 g (0,10 mól) kálium-karbonátot, és a reakcióelegyet reflux közben 4 órán át keveijük. A reakcióelegyet 0 °C-ra hűtjük, 400 ml jeges vízbe öntjük, és a reakcióelegy pH-ját koncentrált sósavval 1-re állítjuk be, és a reakcióelegyet 250-250 ml metiléndikloriddal kétszer extraháljuk. A szerves extraktumot vízzel semlegesre mossuk, nátrium-szulfáttal megszárítjuk. Az oldószer lehajtása után világos barna olajként 25,0 g N-(butil-amino-karbonil)-2(metil-szulfinil)-benzolszulfonamidot nyerünk (kitermelés: 85%).

'H-NMR-spektruma (250 MHz, CDC1₃, belső standard TMS): δ = 8,28 d(lH), 7,89 t(lH), 7,73 t(lH), 6,03 t(lH), 3,13 m(2H), 2,95 s(3H), 1,38 m(2H), 1,24 m(2H), 0,85 t(3H).

c) A b) pont szerint nyert termék 25,0 grammjának és 0,4 g l,4-diaza-biciklo[2.2.2]oktánnak 400 ml xilollal készült oldatába reflux közben (a visszafolyató hűtőt szárazjéggel hűtjük) lassan foszgén gázt vezetünk be, amíg a belső hőmérséklet a 100 °C-ot el nem éri. Ezután megszüntetjük a hűtést, és a reakcióelegyből vízsugárszivattyúval létesített vákuumban, 80 °C-on az illékony komponenseket lehajtjuk. A bepárlási maradékként nyert cím szerinti vegyületet a következő reakcióhoz minden további tisztítás nélkül felhasználhatjuk.

HU 214 956 Β

7. példa

2-(N,N-Dimetil-amino-szulfonil)-benzolszulfonilizocianát

a) 44,2 g (0,17 mól) 2-(N,N-dimetil-amino-szulfonil)benzolszulfonamidnak [US 4310346 szerint nyert 5 2-(N,N-dietil-amino-szulfonil)-benzolszulfonamiddal analóg módon előállítva] 450 ml acetonitrillel készült szuszpenziójába 25 °C-on becsepegtetünk

18,6 g (0,18 mól) butil-izocianátot. A reakcióelegyhez hozzáadunk 25,4 g (0,18 mól) kálium-karbonátot, és a reakcióelegyet reflux közben 3 órán át keverjük. A reakcióelegyet 0 °C-ra hűtjük, 400 ml jeges vízbe öntjük, és a reakcióelegy pH-ját koncentrált sósavval 1-re állítjuk be. A képződött csapadékot leszívatjuk, vízzel semleges kémhatásúra mos- 15 suk, és vízsugárszivattyúval létesített vákuumban 40 °C-on megszárítjuk. így halványsárga porként 60,0 g cím szerinti vegyületet nyerünk (kitermelés: 99%).

'H-NMR-spektruma (250 MHz, CDC1₃, belső standard TMS): δ = 8,55 széles(lH), 8,30 d(lH),

8,05 d(lH), 7,7-7,9 m(lH), 6,52 t(lH),

3,17 qua(2H), 2,94 s(6H), 1,43 qui(2H),

1,25 sext(2H), 0,85 t(3H).

b) Az a) pont szerint nyert szulfonil-karbamid-származékot a 2-(metil-szulfmil)-benzolszulfonil-izocianát előállításával analóg módon alakítjuk át a megfelelő szulfonil-izocianát-származékká.

Példák az I általános képletű vegyületek előállítására:

28. példa

N-{[4-Fluor-6-(trifluor-metoxi)-pirimidin-2-il]amino-karbonil}-2-(etil-szulfonil)-benzolszulfonamid (1.003 számú hatóanyag)

100 ml 1,2-diklór-etánban 2-amino-4-fluor-6(trifluor-metoxi)-pirimidinhez 25 °C-on, keverés közben, negyed órán belül hozáadunk 4,1 g (0,015 mól) 2-(etil-szulfonil)-benzolszulfonil-izocianátot 40 ml 1,2diklór-etánban, és a reakcióelegyet 12 órán át keverjük.

A reakcióelegyet vákuumban bepároljuk, és a bepárlási maradékot metil-terc-butil-éterrel kikeverve, leszívatva, mosva és megszárítva színtelen kristályokként 5,5 g cím szerinti vegyületet nyerünk (kitermelés: 78%). Olvadáspontja: 160 °C (bomlik).

29. példa

N-{[4-Fluor-6-(trifluor-metoxi)-pirimidin-2-il]amino-karbonil}-2- (etil-szulfonil)-benzolszulfonamid- nátriumsó (1.021 számú hatóanyag)

A 28. példa cím szerinti vegyületének 2,3 grammját (0,0049 mól) tartalmazó szuszpenzióhoz 0 °C-on, keverés közben hozzáadunk 0,88 g (0,0049 mól) 30 t%-os nátrium-metilát oldatot, és a reakcióelegyet 0 °C-on még fél óráig keveijük. A reakcióelegyet vákuumban bepá10 roljuk, a bepárlási maradékot metil-terc-butil-éterrel kikeverve, a csapadékot mosva és megszárítva színtelen kristályokként nyeljük a cím szerinti vegyületet. Olvadáspontja: 133° (bomlik).

30. példa

2-/{[4-Fluor-6-(trifluor-metoxi)-pirimidin-2-il]amino-karbonil}-amino-szulfonil/-benzolszulfonsav-(N,N-dimetil-amid) (13.001 számú hatóanyag) 4,0 g (20 mmol) 2-amino-4-fluor-6-(trifluor-metoxi)20 pirimidinnek 30 ml metilén-dikloriddal készült oldatához 25 °C-on hozzáadunk 5,9 g (20 mmol) 2-(dimetíl-aminoszulfonil)-benzolszulfonil-izocianátot. A reakcióelegyet 25 °C-on 16 órán át keverjük, a kivált csapadékot leszívatjuk, kevés éterrel mossuk, és 50 °C-on vízsugárszi25 vattyúval létesített vákuumban megszárítjuk. így 2,1 g cím szerinti vegyületet nyerünk (kitermelés: 22%). Olvadáspontja: 167-169 °C.

Az anyalúgból még további mennyiségű cím szerinti vegyületet különíthetünk el.

31. példa

N-{[4-Metoxi-6-(trifluor-metoxi)-pirimidin-2-il]amino-karboml)-2-(metil-szulfinil)-benzolszulfonamid (12.007 számú hatóanyag)

4,0 g (19 mmol) 2-amino-4-metoxi-6-(trifluormetoxij-pirimidinnek 30 ml metilén-dikloriddal készült oldatához 25 °C-on hozzáadunk 4,7 g (19 mmol) 2-(metil-szulfinil)-benzolszulfonil-izocianátot. A reakcióelegyet 25 °C-on 16 órán át keveijük, a kivált terméket leszivatjuk, kevés éterrel mossuk, és vízsugárszivattyúval létesített vákuumban 50 °C-on megszárítjuk. így 0,9 g cím szerinti vegyületet nyerünk (kitermelés: 10%). Olvadáspontja: 110-116 °C.

Az anyalúgból még további mennyiségű cím szerin45 ti vegyületet különíthetünk el.

1. táblázat

Olyan I általános képletű vegyületek, amelyek képletében m értéke 0, R² fluoratomot, R³ hidrogénatomot jelent, és A jelentése -SO₂R⁵ általános képletű csoport

Szám	R¹	R⁵	n	o.p. (°C)
1.001	H	ch₃	0
1.002	ch₃	ch₃	0
1.003	H	ch₂ch₃	0	160 bomlik
1.004	ch₃	ch₂ch₃	0
1.005	H	(CH₂)₂CH₃	0	164 bomlik
1.006	ch₃	(CH₂)₂CH₃	0
1.007	H	CH(CH₃)₂	0	198-199

HU 214 956 Β

1. táblázat (folytatás)

Szám	R¹	R⁵	n	o.p. (°C)
1.019	H	ch₃	0		Na-só
1.020	CH₃	ch₃	0		Na-só
1.021	H	ch₂ch₃	0	133 bomlik	Na-só
1.022	CH₃	ch₂ch₃	0		Na-só
1.023	H	(CH₂)₂CH₃	0	150 bomlik	Na-só
1.025	H	CH(CH₃)₂	0	169 bomlik	Na-só

2. táblázat

Szám	R¹	R⁵	n	o.p. (°C)
2.001	H	CH₃	1
2.002	ch₃	ch₃	1
2.003	H	ch₂ch₃	1
2.004	ch₃	ch₂ch₃	1
2.005	H	(CH₂)₂CH₃	1	169-172 bomlik
2.006	ch₃	(CH₂)₂CH₃	1
2.007	H	CH(CH₃)₂	1
2.019	H	ch₃	1		Na-só
2.020	ch₃	ch₃	1		Na-só
2.021	H	ch₂ch₃	1		Na-só
2.022	ch₃	ch₂ch₃	1		Na-só
2.023	H	(CH₂)₂CH₃	1	138 bomlik	Na-só

3. táblázat

Olyan I általános képletű vegyületek, amelyek képletében m értéke 0, R² klóratomot, R³ hidrogénatomot jelent, és A jelentése-SO₂R⁵ általános képletű csoport

Szám	R¹	R⁵	n	o.p. (°C)
3.001	H	ch₃	0
3.002	ch₃	ch₃	0
3.003	H	ch₂ch₃	0	173-178
3.004	ch₃	ch₂ch₃	0
3.005	H	(CH₂)₂CH₃	0
3.006	ch₃	(CH₂)₂CH₃	0
3.007	H	CH(CH₃)₂	0
3.019	H	ch₃	0		Na-só
3.020	ch₃	ch₃	0		Na-só
3.021	H	ch₂ch₃	0	130 bomlik	Na-só
3.022	ch₃	ch₂ch₃	0		Na-só
3.023	H	(CH₂)₂CH₃	0		Na-só

HU 214 956 Β

4. táblázat

Olyan I általános képletű vegyületek, amelyek képletében m értéke 0, R² klórratomot, R³ hidrogénatomot jelent, és A jelentése -SO₂R⁵ általános képletű csoport

Szám	R¹	R⁵	n	O.p. (°C)
4.001	H	ch₃	1
4.002	ch₃	ch₃	1
4.003	H	ch₂ch₃	1
4.004	ch₃	ch₂ch₃	1
4.005	H	(CH₂)₂CH₃	1
4.006	ch₃	(CH₂)₂CH₃	1
4.007	H	CH(CH₃)₂	1
4.019	H	ch₃	1		Na-só
4.020	ch₃	ch₃	1		Na-só
4.021	H	ch₂ch₃	1		Na-só
4.022	ch₃	CHjCHj	1		Na-só
4.023	H	(CH₂)₂CH₃	1		Na-só

5. táblázat

Olyan I általános képletű vegyületek, amelyek képletében R²-(X)m- általános képletű csoport jelentése metoxicsoport, R³ hidrogénatomot jelent, és A jelentése-SO2R⁵ általános képletű csoport

Szám	R¹	R⁵	n	O.p. (°C)
5.001	H	CH₃	0	193-196
5.002	ch₃	ch₃	0
5.003	H	ch₂ch₃	0	154-157
5.004	ch₃	ch₂ch₃	0
5.005	H	(CH₂)₂CH₃	0	189-192 bomlik
5.006	ch₃	(CH₂)₂CH₃	0
5.007	H	CH(CH₃)₂	0	138-143 bomlik
5.019	H	ch₃	0		Na-só
5.020	ch₃	ch₃	0		Na-só
5.021	H	ch₂ch₃	0	170 bomlik	Na-só
5.022	ch₃	ch₂ch₃	0		Na-só
5.023	H	(CH₂)₂CH₃	0	167 bomlik	Na-só

6. táblázat

Olyan I általános képletű vegyületek, amelyek képletében R²-(X)m- általános képletű csoport jelentése metoxicsoport, R³ hidrogénatomot jelent, és A jelentése -SO2R⁵ általános képletű csoport

Szám	R¹	R⁵	n	o.p. (°C)
6.001	H	ch₃	1	178-180
6.002	ch₃	ch₃	1
6.003	H	ch₂ch₃	1
6.004	ch₃	ch₂ch₃	1
6.005	H	(CH₂)₂CH₃	1	172-177 bomlik
6.006	ch₃	(CH₂)₂CH₃	1
6.007	H	CH(CH₃)₂	1

HU 214 956 Β

6. táblázat (folytatás)

Szám	R¹	R⁵	n	o.p. (°C)
6.019	H	ch₃	1		Na-só
6.020	CH₃	ch₃	1		Na-só
6.021	H	ch₂ch₃	1		Na-só
6.022	ch₃	ch₂ch₃	1		Na-só
6.023	H	(CH₂)₂CH₃	1	181 bomlik	Na-só

7. táblázat

Olyan I általános képletű vegyületek, amelyek képletében R²-(X)ln- általános képletű csoport jelentése metil-amino-csoport, R³ hidrogénatomot jelent, és A jelentése -SO2R⁵ általános képletű csoport

Szám	R>	R⁵	n	O.p. (°c)
7.001	H	ch₃	0
7.002	CH₃	ch₃	0
7.003	H	ch₂ch₃	0	127
7.004	ch₃	ch₂ch₃	0
7.005	H	(CH₂)₂CH₃	0	154
7.006	CH₃	(CH₂)₂CH₃	0
7.007	H	CH(CH₃)₂	0
7.019	H	ch₃	0		Na-só
7.020	CHj	ch₃	0		Na-só
7.021	H	ch₂ch₃	0	192 bomlik	Na-só
7.022	ch₃	ch₂ch₃	0		Na-só
7.023	H	(CH₂)₂CH₃	0	181 bomlik	Na-só

8. táblázat

Olyan I általános képletű vegyületek, amelyek képletében R²-(X)m- általános képletű csoport jelentése metil-amino-csoport, R³ hidrogénatomot jelent, és A jelentése -SO2R⁵ általános képletű csoport

Szám	R¹	R⁵	n	O.p. (°C)
8.001	H	ch₃	1
8.002	CH₃	ch₃	1
8.003	H	CH₂CH₃	1
8.004	ch₃	CH₂CH₃	1
8.005	H	(CH₂)₂CH₃	1
8.006	CH₃	(CH₂)₂CH₃	1
8.007	H	ch(ch₃)₂	1
8.019	H	ch₃	1		Na-só
8.020	ch₃	ch₃	1		Na-só
8.021	H	ch₂ch₃	1		Na-só
8.022	ch₃	CH₂CH₃	1		Na-só
8.023	H	(CH₂)₂CH₃	1		Na-só

HU 214 956 Β

9. táblázat

Olyan I általános képletű vegyületek, amelyek képletében R³ hidrogénatomot jelent, és A jelentése nitrocsoport

Szám	Rl	(X)_m	R2	n	O.p. (°C)
9.001	H	-	F	0	148-154
9.002	H	-	Cl	0
9.003	ch₃	-	F	0
9.004	ch₃	-	Cl	0
9.005	H	-	F	1	153-160 bomlik
9.006	H	-	Cl	1
9.007	CH₃	-	F	1
9.008	ch₃	-	Cl	1
9.009	H	-	F	0	140 bomlik	Na-só
9.010	H	-	Cl	0		Na-só
9.011	H	O	ch₃	0	189-191
9.012	H	0	ch₃	1	149-152
9.013	CH₃	0	ch₃	0	93-96
9.014	ch₃	0	ch₃	1
9.015	ch₃	0	ch₃	0	192 bomlik	Na-só
9.016	ch₃	0	ch₃	1		Na-só
9.017	Η	NH	ch₃	0	211 bomlik
9.018	H	NH	ch₃	1
9.019	H	NCH₃	ch₃	0	193-196 bomlik
9.020	H	nch₃	ch₃	1
9.021	CH₃	NH	ch₃	0
9.022	H	O	ch₃	0	155 bomlik	Na-só
9.023	H	-	F	1	130 bomlik	Na-só
9.024	H	NCH₃	ch₃	0
9.025	H	nch₃	ch₃	0	152-158	Na-só
9.026	H	NH	CH₃	0	165 bomlik	Na-só
9.027	H	O	ch₃	1	151 bomlik	Na-só

10. táblázat

Olyan I általános képletű vegyületek, amelyek képletében R³ hidrogénatomot jelent, és A jelentése 2-metoxi-etoxi-csoport

Szám	R¹	(X)_m	R²	n	O.p. (°C)
10.001	H	-	F	0	132-135
10.002	H	-	Cl	0
10.003	H	-	F	1	125-128
10.004	H	-	Cl	1
10.005	H	0	CH₃	0	131-135
10.006	H	o	ch₃	1	148-150
10.007	H	NH	ch₃	0
10.008	H	NH	ch₃	1
10.009	CH₃	NH	ch₃	0
10.010	ch₃	NH	ch₃	1

HU 214 956 Β

10. táblázat (folytatás)

Szám	Rí	(X)m	R²	n	o.p. (°C)
10.011	H	O	ch₃	0		Na-só
10.012	H	-	F	0	175-180 bomlik	Na-só
10.013	H	0	ch₃	1	255 bomlik	Na-só
10.014	H	0	c₂h₅	0	142-144
10.015	H	0	c₂h₅	1	121-123
10.016	H	NH	ch₃	0		Na-só
10.017	H	NH	ch₃	1		Na-só
10.018	H	nch₃	ch₃	0
10.019	H	nch₃	ch₃	0		Na-só
10.020	H	nch₃	ch₃	1
10.021	H	nch₃	ch₃	1		Na-só

11. táblázat

Olyan I általános képletű vegyületek, amelyek képletében R³ hidrogénatomot jelent, és A jelentése 2-klór-etoxi-csoport

Szám	R¹	(X)m	R²	n	O.p. (°C)
11.001	H	-	F	0
11.002	H	-	Cl	0
11.003	H	-	F	1
11.004	H	-	Cl	1
11.005	H	0	CH₃	0	147-150
11.006	H	0	CH₃	1	141-143
11.007	H	NH	ch₃	0
11.008	H	NH	ch₃	1
11.009	ch₃	NH	ch₃	0
11.010	ch₃	NH	ch₃	1
11.011	Η	O	ch₃	0		Na-só
11.012	H	-	F	0		Na-só
11.013	H	O	ch₃	1		Na-só
11.014	H	NH	ch₃	0		Na-só
11.015	H	NH	ch₃	1		Na-só
11.016	H	NCH₃	ch₃	0	203-205
11.017	H	nch₃	ch₃	0	135-140	Na-só
11.018	H	nch₃	ch₃	1
11.019	H	nch₃	ch₃	1		Na-só

12. táblázat

Olyan I általános képletű vegyületek, amelyek képletében R³ hidrogénatomot jelent, és A jelentése -S(O)_oR⁵ általános képletű csoport

Szám	R¹	R⁵	(X)_m	R2	n	0	O.p. (°C)
12.001	H	ch₃	-	F	0	1
12.002	H	ch₃	-	F	0	1		Na-só
12.003	H	c₂h₅	-	F	0	1

HU 214 956 Β

12. táblázat (folytatás)

Szám	R¹	R⁵	(X)m	R2	n	0	O.p. (°C)
12.004	H	C₂H₅	-	F	0	1		Na-só
12.005	H	n-C₃H₇	-	F	0	1
12.006	H	n-C₃H₇	-	F	0	1		Na-só
12.007	H	ch₃	o	ch₃	0	1	110-116
12.008	H	ch₃	0	ch₃	0	1	150-151 bomlik	Na-só
12.009	H	c₂h₅	0	ch₃	0	0
12.010	H	c₂h₅	0	ch₃	0	0		Na-só
12.011	H	n-C₃H₇	0	ch₃	0	1
12.012	H	n-C₃H₇	0	ch₃	0	1		Na-só
12.013	H	i-C₃H₇	0	ch₃	0	1
12.014	H	í-C₃H₇	o	ch₃	0	1		Na-só
12.015	H	C₂H₅	0	ch₃	0	1
12.016	H	c₂h₅	0	ch₃	0	1		Na-só
12.017	H	c₂h₅	0	ch₃	1	1
12.018	H	c₂h₅	o	ch₃	1	1		Na-só
12.019	H	n-C₃H₇	0	ch₃	1	1
12.020	H	n-C₃H₇	0	ch₃	1	1		Na-só
12.021	H	c₂h_s	0	ch₃	0	1
12.022	H	c₂h₅	NH	ch₃	0	1
12.023	H	c₂h₅	NH	ch₃	0	1		Na-só
12.024	H	c₂h₅	nch₃	ch₃	0	1
12.025	H	c₂h₅	nch₃	ch₃	0	2	198-202
12.026	H	c₂h₅	nch₃	ch₃	0	2	169 bomlik	Na-só
12.027	H	ch₃	0	ch₃	0	0	141-144

13. táblázat

Olyan I általános képletű vegyületek, amelyek képletében R³ hidrogénatomot jelent, és A jelentése N,N-dimetil-amino-szulfonil-csoport

Szám	R>	(X)m	R²	n	O.p. (°C)
13.001	H	-	F		167-169
13.002	H	-	Cl	0
13.003	H	-	F	1
13.004	H	-	Cl	l
13.005	H	O	ch₃	0	160-163
13.006	H	O	ch₃	1	145-150
13.007	H	NH	ch₃	0
13.008	H	NH	ch₃	1
13.009	ch₃	NH	ch₃	0
13.010	ch₃	NH	ch₃	1
13.011	H	O	ch₃	0	165-177 bomlik	Na-só
13.012	H	-	F	0	127-133 bomlik	Na-só
13.013	H	O	ch₃	1		Na-só

HU 214 956 Β

13. táblázat (folytatás)

Szám	R¹	(X)_m	R²	n	O.p.(’C)
13.014	H	NH	ch₃	0		Na-só
13.015	H	NH	ch₃	1		Na-só
13.016	H	NCH₃	ch₃	0
13.017	H	NCH₃	ch₃	0		Na-só
13.018	H	NCH₃	ch₃	1
13.019	H	nch₃	ch₃	1		Na-só
13.020	H	O	ch₃	0	178-186 bomlik	K-só

14. táblázat

Olyan I általános képletű vegyületek, amelyek képletében R³ hidrogénatomot jelent, és A jelentése difluor-metoxi-csoport

Szám	R>	(X)_m	R²	n	o.p.co
14.001	H	-	F	0	167-169
14.002	H	-	Cl	0
14.003	H	-	F	1
14.004	H	-	Cl	1
14.005	H	O	CH₃	0	99-100
14.006	H	O	ch₃	1
14.007	H	NH	ch₃	0
14.008	H	NH	ch₃	1
14.009	CH₃	NH	ch₃	0
14.010	ch₃	NH	ch₃	1		Na-só
14.011	H	O	ch₃	0	145-152	Na-só
14.012	H	-	F	0
14.013	H	O	CH₃	1		Na-só
14.014	H	NH	ch₃	0		Na-só
14.015	H	NH	ch₃	1		Na-só
14.016	H	NCH₃	ch₃	0
14.017	H	nch₃	ch₃	0		Na-só
14.018	H	nch₃	ch₃	1
14.019	H	nch₃	ch₃	1		Na-só

15. táblázat

I általános képletű vegyületek

Szám	A	R³	R¹	(X)_m	R²	n	O.p. (°C)
15.001	och₃	H	H	0	CH₃	0	125-129
15.002	och₃	H	H	0	ch₃	0	163 bomlik	Na-só
15.003	ch₂och₃	H	H	0	ch₃	0	135
15.004	N(CH₃)SO₂CH₃	H	H	0	ch₃	0	214-216
15.005	N(CH₃)SO₂CH₃	H	H	o	ch₃	0	171 bomlik	Na-só
15.006	och₃	5-C1	H	0	ch₃	0
15.007	so₂c₂h₅	5-C1	H	0	ch₃	0	152-156
15.008	so₂c₂h₅	5—Cl	H	0	ch₃	1	143-148

HU 214 956 Β

75. táblázat (folytatás)

Szám	A	R3	Rí	(X)_ro	R2	n	O.p.(°C)
15.011	OCH₂CF₃	5-OCH₂CF₃	H	O	ch₃	0	152-155
15.012	ocf₂cf₂h	H	H	O	ch₃	0	151-153
15.013	ocf₂cf₂h	H	H	O	ch₃	0	149 bomlik	Na-só
15.014	ocf₂cfhci	H	H	O	ch₃	0	145-147
15.015	OCF₂CFHC1	H	H	O	ch₃	0	155 bomlik	Na-só
15.016	OCF₂CF₂H	H	H	O	ch₃	1	128-130
15.017	ocf₂cf₂h	5—0	H	O	ch₃	0
15.018	OCHF₂	5-C1	H	O	ch₃	0
15.019	OCF₂CFHC1	5—Cl	H	O	ch₃	0	143-145 bomlik
15.020	OCF₂CFHC1	H	H	O	ch₃	1
15.021	so₂ch₃	5-C1	H	O	ch₃	0
15.022	so₂ch₃	5-C1	H	O	ch₃	0		Na-só
15.023	so₂ch₃	5-C1	H	0	ch₃	1
15.024	so₂ch₃	5-C1	H	o	ch₃	1		Na-só
15.025	so₂ch₃	6-C1	H	0	ch₃	0
15.026	so₂ch₃	6-C1	H	0	ch₃	0		Na-só
15.027	so₂ch₃	6-C1	H	0	ch₃	1
15.028	so₂ch₃	6-C1	H	0	ch₃	1		Na-só
15.076	CC1₃	H	H	0	ch₃	0
15.077	CC1₃	H	H	0	ch₃	0		Na-só
15.078	CC1₃	H	H	0	ch₃	1	195
15.079	CC1₃	H	H	0	ch₃	1	125-130 bomlik	Na-só
15.080	ocf₃	H	H	0	ch₃	0	127
15.081	ocf₃	H	H	0	ch₃	0	119 bomlik	Na-só
15.082	ocf₃	H	H	0	ch₃	1
15.083	ocf₃	H	H	0	ch₃	1		Na-só
15.120	ch₃	H	H	0	ch₃	0	161-162
15.121	ch₃	H	H	0	ch₃	0	168 bomlik	Na-só
15.122	och₂cf₃	5-OCH₂CF₃	H	0	ch₃	0	207-210 bomlik	Na-só
15.123	och₂cn	H	H	0	ch₃	0	128 bomlik
15.124	och₂cn	H	H	0	ch₃	1	135 bomlik

Példák az I általános képletű hatóanyagok alkalmazására:

Az I általános képletű szulfonil-karbamid-származékok gyomirtó hatását a következő üvegházi kísérletek mutatják:

A kísérleti növények tenyészedényeként műanyag virágcserepek szolgáltak, amelyekben szubsztrátumként ~3,0% humuszt tartalmazó agyagos homok volt. A vizsgált növények magvait fajtánként elválasztva vetettük el.

Kikelés előtti alkalmazásnál közvetlenül a vetés után juttattuk ki a vízben szuszpendált vagy emulgeált hatóanyagokat finoman porlasztó permetezőkészülékkel. A kísérleti tenyészedényeket enyhén megöntöztük, hogy a növények kicsírázását és fejlődését biztosítsuk, majd átlátszó műanyag búrával lefedtük őket, amíg a növények fel nem nőttek. Ez a lefedés a kísérleti növények egyenletes csírázását biztosította, amennyiben ezt a hatóanyagok nem befolyásolták.

Kikelés utáni alkalmazásnál a kísérleti növényeket fajtájuktól függően csak 3-15 cm-es magasságig termesztettük, és ezután kezeltük őket a vízben szuszpendált vagy emulgeált hatóanyagokkal. Kikelés utáni alkalmazásnál a felhasznált mennyiség 0,5 kg ható55 anyag/ha volt.

A kísérleti növényeket fajtájuktól függően 10-25 °C, illetve 20-35 °C hőmérsékleten tartottuk. A kísérlet időtartama 2—4 hét volt. Ezalatt az idő alatt a növényeket gondoztuk, és az egyedi kezelésekre adott reakcióikat kiértékeltük.

HU 214 956 Β

A kiértékelés 0-100% beosztású skála alapján történt. Ennél a 100% azt jelenti, hogy a növény nem kelt ki, illetve, hogy a növénynek legalább a talaj feletti részei teljesen elpusztultak; a 0% pedig azt jelenti, hogy a növény teljesen normálisan fejlődött ki, illetve, hogy a kísérleti növénynek semmiféle károsodása nem volt.

Az üvegházi kísérletekhez a következő növényfajtákat használtuk:

Rövidítés	Latin név	Magyar név
AMARE	Amaranthus retroflexus	Szőrös disznóparéj
CASTO	Cassia tora
CENCY	Centaurea cyanus	Kék búzavirág

A 13.005 és 9.011 számú hatóanyagokat 0,5 kg hatóanyag/ha mennyiségben, kikelés után alkalmazva, ezek a hatóanyagok nagyon jól leküzdik a széles levelű gyomnövényeket.

A találmány szerinti vegyületeket a technika jelenlegi állása szerint ismert (lásd például EP-A-169 815) rokon kémiai szerkezetű hatóanyagokkal összehasonlítva, a találmány szerinti vegyületek meglepően előnyös tulajdonságúak, mint ezt a következő 16. és 17. táblázatban összeállított eredmények mutatják. A és B összehasonlító hatóanyagként a következő szulfonilkarbamid-származékok szolgáltak:

Az A képletű összehasonlító vegyület:

N- {[4,5-bisz(difluor-metoxi)-pirimidin-2-il]-aminokarbonil} -2-(metoxi-karbonil)-benzolszulfonamid A B képletű összehasonlító vegyület:

N- {[4-(bróm-difluor-metoxi)-6-metoxi-pirimidin-2-il]amino-karbonil}-2-(metoxi-karbonil)-benzolszulfonamid

A vizsgálatokhoz a következő fajú kísérleti növényeket használtuk:

Rövidítés	Latin név	Magyar név
TRZAW	Triticum aestivum	Búza
ABUTH	Abutilon theophrasti	Selyemmályva
AMARE	Amaranthus retroflexus	Szőrös disznóparéj
CHEAL	Chenopodium album	Fehér libatop
POLPE	Polygonum persicaria	Baracklevelű keserű fű

Rövidítés	Latin név	Magyar név
SINAL	Sinapis alba	Fehér mustár

16. táblázat

Kikelés utáni alkalmazásban a C általános képletű vegyületek üvegházi kísérleti eredményeinek összehasonlítása

Hatóanyag	9.011	(A)
A	no₂	CO₂CH₃
(X)_mR²	och₃	ochf₂
R	F	H
Felhasznált mennyiség (kg hatóanyag/ha)	0,06	0,03	0,06	0,03
Vizsgált növények
Károsodásuk (%-ban)
TRZAW	20	10	70	70
ABUTH	100	100	100	100
AMARE	100	100	100	100
CHEAL	100	100	100	100
POLPE	90	90	100	100
SINAL	95	95	95	95

17. táblázat

Kikelés utáni alkalmazásban a D általános képletű vegyületek üvegházi kísérleti eredményeinek összehasonlítása

Hatóanyag	9.011	(B)
A	no₂	CO₂CH₃
R	F	Br
Felhasznált mennyiség (kg hatóanyag/ha)	0,015	0,0075	0,015	0,0075
Vizsgált növények
Károsodásuk (%-ban)
TRZAW	10	0	0	0
ABUTH	90	85	80	20
AMARE	100	100	50	50
CHEAL	90	90	50	30
POLPE	70	70	70	50
SINAL	95	90	80	80

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Herbicid készítmény, azzal jellemezve, hogy hatóanyagként 0,1-95 tömeg% (I) általános képletű szulfonil-karbamid-származékot - a képletben n és m értéke 0 vagy 1;

R¹ jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport;

R² jelentése halogénatom vagy trifluor-metil-csoport, ha m értéke 0, vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport, ha m értéke 1;

HU 214 956 Β

R⁶ jelentése 1-6 szénatomos alkilcsoport,

R⁷ jelentése adott esetben egy-négy halogénatommal vagy ciano- vagy 1—4 szénatomos alkoxicsoporttal szubsztituált 1-4 szénatomos alkilcsoport, és ha E jelentése -NR⁹ általános képletű csoport,

I

R⁷ jelenthet metil-szulfonil- vagy etil-szulfonilcsoportot is, o értéke 0, 1 vagy 2, és

R⁹ jelentése hidrogénatom, metil- vagy etilcsoport vagy kömyezetvédelmileg elfogadható sóját tartalmazza a szokásos segédanyagok mellett.

2. Az 1. igénypont szerinti herbicid készítmény, azzal jellemezve, hogy olyan (I) általános képletű hatóanyagot tartalmaz, amelynek képletében R¹ jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport,

R² jelentése halogénatom vagy trifluor-metil-csoport, ha m értéke 0, és metilcsoport, ha m értéke 1,

X jelentése oxigénatom vagy iminocsoport,

R³ jelentése hidrogén- vagy halogénatom, és A jelentése nitro-, (N-metil)-metil-szulfonil-aminocsoport, -SO2R⁵ általános képletű csoport, amelyben R⁵ 1-4 szénatomos alkilcsoportot jelent, -SO2NR⁶R⁷ általános képletű csoport, amelyben R⁶és R⁷ metilcsoportot jelent, -OR⁷ általános képletű csoport, amelyben R⁷ olyan metil- vagy etilcsoport, amelyet egy-négy halogénatom vagy egy metoxicsoport szubsztituálthat.

3. Eljárás (I) általános képletű szulfonil-karbamidszármazékok - a képletben n, m, Rl, R², R³, X és A az 1. igénypontban megadott jelentésűek - és kömyezetvédelmileg elfogadható sóik előállítására, azzal jellemezve, hogy (II) általános képletű szulfonil-izocianátot - a képletben A és R³ a fenti jelentésűek ismert módon, közömbös szerves oldószerben sztöchiometrikus mennyiségű (III) általános képletű 2-amino-4-(fluor-alkoxi)-pirimidin-származékkal - a képletben m, n, R¹, R² és X a fenti jelentésűek reagáltatunk, és kívánt esetben a kapott (I) általános képletű vegyületet kömyezetvédelmileg elfogadható sójává átalakítjuk.

4. Eljárás gyomok irtására, azzal jellemezve, hogy a gyomokat és/vagy életterüket 0,001-5 kg/ha (I) általános képletű hatóanyagnak megfelelő mennyiségű herbicid készítménnyel kezeljük.