HU214856B - Zsugorítási eljárás - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya eljárás gyűrű zsűgőrítására, amely flexibilis tömlőszabad végével van összekapcsőlva, amely tömlő maga merev cső alakúelemmel van összekapcsőlva, és a gyűrűnek legalább gy részétzsűgőrítani kell egy átmérőre, amely nagyőbb, mint a tömlő átmérője,az eljárás főlyamán egy zsűgőrítószerszámőt alkalmazűnk, amelybentengelyirányú üreg van és ennek bővülő szakasza van, a ely egy elsővégtől egy másődik vég felé bővül, és az üregnek nyitőtt vége van,ahől az üreg átmérője lényegében egyenlő a bővülő szakasz elsőátmérőjével. A találmány lényege, hőgy a zsűgőrítószerszám (16) úgyvan elhelyezve, hőgy az üregnek (18) legalább a széles vége (20) azsűgőrítandó rész (14) körül fekszik, és az üreg (18) bővülő sakaszának (18a) első vége a tömlőn (10) túl helyezkedik el a tömlő(10) szabad vége (10a) előtt, és hőgy a gyűrűből (14) és azsűgőrítószerszámból (16) álló két elem közül az egyikettengelyirányban ögzítjük, a két elemet tengelyirányban egymáshőzviszőnyítva elmőzdítjűk hátrafelé, a szabad végtől (10a) kiindűlva,amelyet tömlő (10) „elülső végének" nevezünk, a másik vég felé,amelyet „hátsó vég ek" nevezünk. ŕ

Description

Ismeretes, annak érdekében, hogy egy kapcsolószerkezetet hozzunk létre, egy merev, cső alakú végdarabhoz egy flexibilis tömlő szabad végét egy gyűrű és egy merev, cső alakú elem közé lehet beszorítani, amely a tömlőn kívül vagy a tömlőben van koaxiálisán elhelyezve.

Ebből a célból egy zsugorítást kell végezni, hogy a gyűrű átmérőjét csökkentsék.

Általánosságban a találmány tárgya eljárás egy gyűrű zsugorítására, amely gyűrű flexibilis tömlő szabad végére illeszkedik, amely tömlő egy merev, cső alakú elemre illeszkedik, a gyűrűnek pedig legalább egy része van, amelyet „ki kell kalapálni”, és amelynek átmérője kezdetben nagyobb, mint a tömlőé.

Az eljárás zsugorítószerszámot alkalmaz, amelyben tengelyirányú üreg van, és ennek kibővülő szakasza van, amely az egyik végétől a másik vége felé bővül, az üregnek az elején hengeres furat van, amelynek átmérője lényegében egyenlő a kibővülő szakasz első végénél lévő átmérővel.

A tengelyirányú zsugorítást általában a merev csövek rendelésre végzett munkáinál alkalmazzák.

Az US 2 314002 számú szabadalom eljárást ismertet tengelyirányú zsugorításra, amellyel egy flexibilis tömlő szabad végére illesztett gyűrűt lehet zsugorítani.

Ennél a megoldásnál a zsugorítószerszám először a szerszám köré van helyezve, majd ezután a gyűrűn a tömlő szabad vége felé van elmozdítva.

Mivel a zsugorítószerszámot a tömlő köré kell helyezni, a tengelyirányú üreg legkisebb átmérőjének legalább egyenlőnek kell lennie a tömlő külső átmérőjével. Mivel a gyűrű maga van a tömlő köré helyezve, belső átmérője ugyancsak nem lehet kisebb, mint a tömlő külső átmérője. Következésképpen a zsugorítás alatt létrejövő átmérőcsökkenés nem lehet nagyobb, mint a gyűrű vastagsága.

Ennek eredményeképpen fennáll annak a veszélye, hogy az átmérőcsökkenés nem elegendő ahhoz, hogy megbízhatóan összetartsa a tömlőből, gyűrűből és cső alakú elemből álló együttest.

Az egyetlen módja annak, hogy a zsugorítás mértékét, azaz az átmérőcsökkentést növeljék, az, hogy a gyűrű vastagságát növelik és ez elkerülhetetlenül az anyagköltségek növeléséhez és a zsugorításhoz szükséges teljesítmény növeléséhez vezet.

Ismeretes az is, hogy sugárirányú zsugorítást lehet végezni egy olyan zsugorítószerszámmal, amelynek több, szögben álló tartománya van, és ezek egymáshoz képest mozgathatók. Ez az eljárás azonban nem kielégítő, mivel a zsugorított rész külső megjelenését károsan befolyásolja, ami egészen odáig terjedhet, hogy hosszanti hajtások jelennek meg, a szögben álló tartományok közötti sugárirányú rések következtében. Ezek a hibák a tömlőn gyűrődések megjelenéséhez vezethetnek, ami a tömítést károsíthatja.

A találmány feladata ezeknek a hiányosságoknak a kiküszöbölése.

Ezt a feladatot a találmány értelmében azáltal oldjuk meg, hogy a zsugorítószerszám úgy van elhelyezve, hogy az üregnek legalább a széles vége a zsugorítandó rész körül feküdjön, és az üreg bővülő szakaszának első vége a tömlőn túl helyezkedjen el a tömlő szabad vége előtt, és hogy a gyűrűből és a zsugorítószerszámból álló két elem közül az egyiket tengelyirányban rögzítjük, a két elemet tengelyirányban egymáshoz viszonyítva elmozdítjuk hátrafelé, a szabad végtől kiindulva, amelyet a tömlő „elülső végének” nevezünk, a másik vég felé, amelyet „hátsó végnek” nevezünk.

Ezekkel az intézkedésekkel a zsugorítás nincs a gyűrű vastagságára korlátozva. Azonkívül a hátrafelé való elmozdítás következtében mód van arra, hogy a tömlőből, gyűrűből és cső alakú elemből álló együttes mechanikai szilárdságát jelentősen növeljük annak következtében, ahogyan a tömlő anyaga, amely általában gumiból van, a zsugorítás művelete folyamán viselkedik.

A tömlő anyagának egy része a zsugorítás alatt tömörítődik, azaz alakváltozást szenved, és a zsugorítószerszámnak a tömlőhöz viszonyított elmozdulásának irányában tömörítődik. Ha ez az elmozdulás a tömlő szabad vége felé történik, akkor a tömörített anyag e felé a szabad vég felé igyekszik összegyűlni. Ha a gyűrű belsejében nincs üres szakasz, akkor az anyagfelesleg alakváltozása az ellentétes irányban jön létre úgy, hogy az alakváltozás egy hátrafelé irányuló alakváltozás, azaz a zsugorítószerszám gyűrűhöz viszonyított elmozdulásával ellentétes irányban történik.

Előfordul, hogy a gumi típusú anyagból készült flexibilis tömlő vastagsága jelentősen változik a gyártási paraméterek függvényében úgy, hogy a tűréstartomány mértéke 1 mm is lehet. A vastagság helyi változásai következtében az anyagfelesleg térfogata, azaz az anyagtérfogat, amit az alakváltozás igyekszik helyileg eltolni, nagyon változó. Következésképpen a tömlőt képező anyag nyomása a gyűrűn belül nagy helyi változásoknak van kitéve. Annak érdekében, hogy lehetővé tegyük, hogy a gyűrű ezeknek a változásoknak ellen tudjon állni anélkül, hogy deformálódna, és hogy biztosítani tudja a húzószilárdságot a tömlő, a gyűrű és a cső alakú elem közötti kapcsolatban, a gyűrűnek viszonylag vastagnak kell lennie.

Továbbá, ha az elmozdulás a tömlő szabad vége felé történik, a tömlőt képező anyag is egyidejűleg alakváltozásnak és intenzív nyomásváltozásnak van kitéve, ami mechanikai tulajdonságait károsan befolyásolja.

Ha zsugorítást végzünk hátrafelé való elmozdulással a találmány értelmében, akkor a tömlő szabad végére ható nyomóerők egyenletesen oszlanak el annak teljes kerületén úgy, hogy a tömlőnek egyetlen szakasza sincs hirtelen összenyomva vagy összeszorítva. Azonkívül, mivel a zsugorítás fokozatosan történik, tengelyirányban, a tömlő szabad végétől kiindulva, a tömlőt képező anyag fokozatos alakváltozásnak van kitéve, ami nem károsítja a tömlőt és segít fenntartani annak elért tulajdonságait, ami az együttes tömítését illeti.

A zsugorítás így egyenletesen és fokozatosan megy végbe úgy, hogy a gyűrű és a tömlő biztonságosan és megbízhatóan van egyesítve, a tömlőn nem képződnek gyűrődések vagy anyagfelhalmozódások a gyűrű és a merev cső alakú elem között beszorított végénél, és nem

HU 214 856 Β képződnek gyengített szakaszok a gyűrű azon végének a tartományában, amely a cső szabad végétől távol van. A megbízható kapcsolat akkor is biztosítva van, ha viszonylag kis vastagságú gyűrűket alkalmazunk.

Előnyösen a gyűrű és a zsugorítószerszám egymáshoz viszonyított tengelyirányú elmozdulását leállítjuk, mielőtt a kibővülő szakasz első vége eléri a zsugorítandó rész azon végét, amely a tömlő szabad végétől a legtávolabb van.

Ily módon a gyűrű hátsó vége kissé kibővülhet és így nem áll fenn annak a veszélye, hogy a tömlő megsérülhet. Annak érdekében, hogy a kapcsolószerkezet megbízhatóságát és tartósságát biztosítsuk, tartóssági vizsgálatoknak van alávetve, amelyek egyre szigorúbbakká válnak. Az egyik ilyen vizsgálat abból áll, hogy a tömlőt a gyűrűhöz képest oszcilláló mozgásba hozzák. Az a tény, hogy a gyűrűnek a hátsó része kibővül, megakadályozza, hogy a tömlő megsérüljön vagy elszakadjon, amikor ezt a vizsgálatot végzik.

Előnyösen a gyűrűt tengelyirányban rögzítjük és a zsugorítószerszámot a zsugorítandó részen tengelyirányban elmozdítjuk.

Célszerűen az alkalmazott zsugorítószerszám két héjból áll, és ahhoz, hogy a zsugorítószerszámot a gyűrű közé helyezzük, a héjakat egymástól eltávolítjuk, hogy a gyűrű áthaladása számára elegendő nagy teret képezzünk, majd a héjakat egymás felé mozdítjuk el a gyűrű köré, amíg a teret megszüntetjük.

Előnyösen, miközben a héjakat egymás felé mozgatjuk a gyűrű köré, előzetes, sugárirányú zsugorítást hozunk létre a zsugorítandó rész azon végszakaszában, amely a tömlő szabad végéhez a legközelebb van, ennek a résznek egy kis hossza mentén.

A találmányt részletesebben a rajzok alapján ismertetjük, amelyek a találmány szerinti zsugorító eljárás vázlatos sémáját mutatják.

Az 1. ábrán hosszmetszetben a flexibilis tömlő szabad végére illesztett gyűrű látható, amely tömlő maga egy merev, cső alakú elemre van illesztve, valamint a zsugorítószerszám, amellyel a találmány szerinti eljárás első megvalósítását lehet végrehajtani.

A 2. ábra az eljárás kezdő lépését mutatja.

A 3. ábra az eljárás végső lépését mutatja.

A 4. ábra az 1. ábrához hasonló nézet, egy más változat esetében.

Az 5. ábra az eljárás alkalmazását mutatja.

Az 1. ábra a flexibilis 10 tömlőt mutatja, amelynek szabad 10a vége merev cső alakú 12 elemre van illesztve, míg egy hengeres 14 gyűrű van a szabad 10a végre illesztve.

A leírás egyszerűsítése érdekében tételezzük fel, hogy a 10a vég a flexibilis 10 tömlő elülső vége. Mivel az ábrák csonka ábrák, a másik, azaz a hátsó vége nincs ábrázolva.

Az 1. ábrán a 14 gyűrűt a zsugorítás előtt ábrázoltuk és D átmérője nagyobb, mint a 10 tömlő átmérője.

Az 1. ábrán a 16 zsugorítószerszám is látható, amelyben tengelyirányú 18 üreg van. A 18 üregnek bővülő 18a szakasza van, amely egy első 19a végtől, amelynek átmérője d’, egy második 19b végig bővül, amelynek átmérője d. A d átmérő nagyobb, mint a D átmérő, amely viszont nagyobb, mint a d’ átmérő. A bővülő 18a szakasz első 19a végénél a 18 üregnek hengeres 18b szakasza van, amelynek d’ átmérője van, és amely egy keskeny, nyitott 17 végbe torkollik. A 18 üreg másik végénél egy széles nyitott 20 vég van, amely az ábrázolt kivitelnél a bővülő 18b szakasz második 19b végével egybeesik.

Az 1. ábra ezeket a különböző elemeket közvetlenül a zsugorító eljárás megkezdése előtt mutatja, egy olyan helyzetben, amelyben a 18 üreg tengelye a flexibilis 10 tömlő hosszanti A tengelyével egy vonalba esik, és a széles nyitott 20 vég hátrafelé néz.

Az 1. ábrán azonkívül egy 22 szerszám látható, amely a 14 gyűrűt tengelyirányban tartja úgy, hogy a 14 gyűrű hátsó 14b vége ennek a 22 szerszámnak ütközik. A 22 szerszámot az 1. ábrán csak vázlatosan ábrázoltuk. Ez tartalmazhat két pofát, amelyek a tömlő köré helyezhetők oly módon, hogy a 14 gyűrű szabad 14b végével együttműködjenek, hogy azt a zsugorítás folyamán a helyén tartsák.

A zsugorítás megkezdéséhez a 16 zsugorítószerszámot oly módon helyezzük el, hogy legalább a 18 üregnek a széles nyitott 20 vége a zsugorításra szánt 14 gyűrű körül helyezkedjen el, míg az első 19a vég elöl helyezkedik el a 10 tömlő 10a végén túl. Más szavakkal, a 16 zsugorítószerszámot a 14 gyűrűhöz képest az F nyíl irányában elmozdítjuk, azaz a 10 tömlő elülső 10a végétől kiindulva annak hátsó vége felé, legalább addig, amíg a 18 üreg 20 vége a 14 gyűrű első végének szintjére ér.

A zsugorítás maga akkor indul meg, amikor a 18 üreg fala a 14 gyűrű külső kerületével kezd együttműködni.

Ahhoz, hogy a zsugorítást elvégezzük, amint az a 2. és 3. ábrákon látható, a 16 zsugorítószerszámot a 14 gyűrűn az F nyíl irányában, azaz hátrafelé tengelyirányban elmozdítjuk.

Magától értetődik, hogy ennek az elmozdulásnak a folyamán, mivel a 14 gyűrűt a 22 szerszám a helyén tartja, annak külső átmérője fokozatosan lecsökken a 18 üreg kisebb d’ átmérőjére. Miközben ez végbemegy, a flexibilis 10 tömlő 10a vége fokozatosan alakváltozást szenved.

A zsugorítás végén a 3. ábra szerinti alakot kapjuk, amikor is a 14 gyűrű a 10 tömlő 10a végére van rázsugorodva, a tömlő pedig a merev cső alakú 12 elem és a 14 gyűrű közé van beszorítva.

Amint ebből az ábrából látható, amely a zsugorítás végét mutatja, aló zsugorítószerszám tengelyirányú elmozdulását a 14 gyűrűhöz képest leállítjuk, mielőtt a 18 üreg kibővülő 18a szakaszának kisebb d’ átmérőjű vége eléri a 14 gyűrűnek azon hátsó 14b végét, amely a 10 tömlő szabad 10a végétől távol van. A 14 gyűrűnek a 14b vége így kissé kibővül és nem áll fenn annak a veszélye, hogy a tömlőt megsértse.

Azonkívül az ábrából látható, hogy a cső alakú 12 elemben, hátsó végének szomszédságában, sugárirá3

HU 214 856 Β nyú 13 kihasasodás van. A zsugorítást előnyösen leállítjuk, mielőtt a 14 gyűrű teljesen rázsugorodna a 13 kihasasodásra. Ezáltal megbízható kapcsolat jön létre a kapcsolószerkezet elemei között, ugyanakkor megakadályozzuk, hogy a tömlő a kihasasodáson összezúzódjon, ami károsan befolyásolná a tömlő mechanikai tulajdonságait.

Ha a zsugorítás befejeződött, elegendő, ha a 14 gyűrűt eltávolítjuk a 16 zsugorítószerszámtól azáltal, hogy a szerszámot az F nyíllal ellenkező irányban elmozdítjuk és a 22 szerszámot eltávolítjuk.

Az 1-3. ábrákon a hengeres 14 gyűrűt lényegében teljes hossza mentén zsugorításnak vetettük alá.

Előfordulhat azonban, mint ahogy a 4. és 5. ábrákon látható, hogy a 14 gyűrűnek csak egy részét kell zsugorításnak alávetni. A 4-5. ábrákon az 1-3. ábrákkal azonos elemeket azonos hivatkozási számmal, de 100-zal növelve ábrázoltuk.

A 114 gyűrűnek van egy első 115a része, amelyet nem kell zsugorítani. Az ábrázolt példánál ez a 115a rész a flexibilis 110 tömlő elülső 110a végén túlnyúlik előrefelé és egy 117 tömítőgyűrű befogadására szolgálhat, vagy egy rögzítőelemmel látható el, amellyel egy merev cső alakú végdarabhoz lehet rögzíteni, amelyhez a 110 tömlőt csatlakoztatni kívánjuk.

így tehát a 114 gyűrűnek csak a hátsó 115b részét kell zsugorítani. A 115a rész egy tengelyirányú akadályt képez, amely lehetetlenné teszi, hogy egy egy darabból álló 16 zsugorítószerszámot alkalmazzunk az 1-3. ábrákkal kapcsolatban leírt feltételek mellett. A 116 zsugorítószerszám tehát két 116a és 116b héjból áll.

Annak érdekében, hogy ezt a 116 zsugorítószerszámot a 114 gyűrű köré tudjuk helyezni, először a 116a és 116b héjakat egymástól eltávolítjuk úgy, hogy azok között elegendő nagy tér maradjon ahhoz, hogy a 114 gyűrű át tudjon azon haladni, vagy még pontosabban, hogy annak 115a elülső része át tudjon azon haladni. A tengelyirányú zsugorítás maga, amely alatt a szerszám az F nyíl irányában elmozdul, akkor kezdődik, amikor a két 116a, 116b héjat a 114 gyűrű körül összezártuk úgy, hogy a közöttük lévő tér megszűnt.

Ha egyszer a 116a, 116b héjakat egyesítettük a fent leírt módon, akkor egy 118 üreg jön létre, amelynek egy kibővülő 118a szakasza és egy kisebb átmérőjű, hengeres 118b szakasza van.

A 118 üreg kisebbik 121 vége, amely annak nagyobbik 120 végével szemben van, nyitott. Ez lehetővé teszi, hogy amint az 5. ábrán látható, a 116 zsugorítószerszámot a 115b rész köré helyezzük, amelyet zsugorításnak kell alávetni, míg a 114 gyűrű első 115a része a szerszámon túl előrefelé kinyúlik.

A 115b részt oly módon zsugorítjuk, hogy a 116 zsugorító szerszámot az F nyíl irányában elmozdítjuk, és ezáltal kényszerítjük, hogy zsugorítási kiinduló helyzetéből, amelyet pontvonallal ábrázoltunk, a végső helyzetébe kerüljön, amelyet teljes vonallal ábrázoltunk az 5. ábrán. A 116 zsugorítószerszám teljes tengelyirányú elmozdulása folyamán a 114 gyűrűt a 122 szerszám tengelyirányban a helyén tartja. A 4. és 5. ábrákon látható megoldásnál a 122 szerszám pofákat tartalmaz, amelyek a 114 gyűrű elülső részével működnek együtt. Pontosabban a 122 szerszám pofáit a 114 gyűrű köré helyezzük, közvetlenül az első 115a rész mögött és a pofák a 114’ vállnak ütköznek úgy, hogy a 114 gyűrűt helybentartsák, és megakadályozzák azt, hogy az a zsugorítás folyamán hátrafelé elmozduljon.

A 4. ábrán látható, hogy a 114 gyűrűnek az első 115a rész mögött elhelyezkedő második 115b részének az átmérője a zsugorítás előtt nagyobb, mint az az átmérő, amelyre a zsugorítás eredményeképpen le kívánjuk csökkenteni. Ez különösen vonatkozik a 115b rész elülső 115c végszakaszára, amely közvetlenül az első 115a rész mögött van. Ennek eredményeképpen, amikor a 116a, 116b héjakat egymás felé elmozdítjuk a 114 gyűrű körül, mielőtt a 116 szerszám tengelyirányban elmozdulna, a 115c végszakaszban egy előzetes sugárirányú zsugorítást hozunk létre, a zsugorítandó rész hosszának egy kis szakaszán.

Amint a 4., 5. ábrákból látható, előnyösen a 115c végszakasz, amelyben az előzetes sugárirányú zsugorítás létrejön, a flexibilis 110 tömlő elülső 110a végén túlnyúlik előrefelé úgy, hogy minden olyan hátrány, amely ezzel a sugárirányú zsugorító művelettel összefügg, nem befolyásolja a 110 tömlőt magát.

Lehetőség van arra is, hogy a 115c végszakasz átmérője már kezdetben is kisebb vagy egyenlő legyen a zsugorítási átmérővel, ebben az esetben nincs szükség az előzetes zsugorítási lépésre.

Bár az ábrázolt kiviteleknél a 114 gyűrűt tengelyirányban rögzítettük és a 116 szerszámot mozdítjuk el az F nyíl irányában, megemlítjük, hogy ugyanilyen módon lehetőség van arra is, hogy a zsugorítást úgy végezzük, hogy a szerszámot rögzítjük tengelyirányban, és a gyűrűt mozdítjuk el az F nyíllal ellentétes irányban. A fontos az, hogy a két elemet, azaz a gyűrűt és a szerszámot egymáshoz képest elmozdítsuk oly módon, hogy a szerszám az F nyíl irányában, azaz hátrafelé mozogjon a zsugorításra szánt rész mentén.

Claims (5)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Zsugorítási eljárás gyűrű zsugorítására, amely flexibilis tömlő szabad végével van összekapcsolva, amely tömlő maga merev cső alakú elemmel van összekapcsolva, és a gyűrűnek legalább egy részét zsugorítani kell egy átmérőre, amely nagyobb, mint a tömlő átmérője, az eljárás folyamán egy zsugorítószerszámot alkalmazunk, amelyben tengelyirányú üreg van és ennek bővülő szakasza van, amely egy első végtől egy második vég felé bővül, és az üregnek nyitott vége van, ahol az üreg átmérője lényegében egyenlő a bővülő szakasz első átmérőjével, azzal jellemezve, hogy a zsugorítószerszám (16, 116) úgy van elhelyezve, hogy az üregnek (18,118) legalább a széles vége (20,120) a zsugorítandó rész (14, 115b) körül fekszik, és az üreg (18, 118) bővülő szakaszának (18a, 118a) első vége a tömlőn (10, 110) túl helyezkedik el a tömlő (10, 110) szabad vége (10a, 110a) előtt, és hogy a gyűrűből (14, 114) és a zsugorítószerszámból (16, 116) álló két elem közül az

   HU 214 856 Β egyiket tengelyirányban rögzítjük, a két elemet tengelyirányban egymáshoz viszonyítva elmozdítjuk hátrafelé (F), a szabad végtől (10a, 110a) kiindulva, amelyet tömlő (10, 110) „elülső végének” nevezünk, a másik vég felé, amelyet „hátsó végnek” nevezünk
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a gyűrű (14, 114) és a zsugorítószerszám (16,116) egymáshoz viszonyított tengelyirányú elmozdulását leállítjuk, mielőtt a kibővülő szakasz (18a, 118a) első vége (19a) eléri a zsugorítandó rész (14, 115b) azon végé (14b, 114b), amely a tömlő (10,110) szabad végétől (10a, 110a) a legtávolabb van.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a gyűrűt (14, 114) tengelyirányban rögzítjük és a zsugorítószerszámot (16, 116) a zsugorítandó részen (14, 115b) tengelyirányban elmozdítjuk.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az alkalmazott zsugorítószerszám (116) két héjból (116a, 116b) áll, a zsugorítószerszámot (116) a gyűrű (114) köré helyezzük, a héjakat (116a, 116b) egymástól eltávolítjuk, a gyűrű (114) áthaladása számára elengedő nagy teret képezünk, majd a héjakat (116a, 116b) egymás felé mozdítjuk el a gyűrű (114) köré, amíg a teret megszüntetjük.
5. 5. A 4. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy miközben a héjakat (116a, 116b) egymás felé mozgatjuk a gyűrű (114) köré, előzetes, sugárirányú zsugorítást hozunk létre a zsugorítandó rész (115) azon végszakaszában (115c), amely a tömlő (110) szabad végéhez (110a) a legközelebb van, ennek a résznek (115) egy kis hossza mentén.