HU214773B

HU214773B - Eljárás poliszacharidot tartalmazó termék előállítására, poliszacharid kompozíciók és poliszaharidot tartalmazó tárgy

Info

Publication number: HU214773B
Application number: HU9502189A
Authority: HU
Inventors: Ludwig Kaltenhauser; Markus Stauderer
Original assignee: K & S Bio-Pack-Entwicklungsgesellschaft für Verpackungen mbH.
Priority date: 1993-01-21
Filing date: 1994-01-14
Publication date: 1998-05-28
Also published as: DE4301587A1; EP0680490B1; AU5857094A; DE59400399D1; ATE140010T1; SK91595A3; JP3457315B2; CN1065877C; EP0680490A1; GR3021226T3; SK284843B6; HU9502189D0; WO1994017107A1; CA2154254C; HUT75947A; DK0680490T3; CZ188695A3; CN1116851A; US5916645A; PL176547B1

Abstract

A találmány tárgya eljárás amilózt tartalmazó termék előállításárabőrsóból őly módőn, hőgy a bőrsót megszárítják és megőrlik és adőttesetben szitálják és a kapőtt lisztet nátriűm-hidrőxid- ldattalfeltárják, ahől a) a feltárt anyagőt egy főlyékőny prőtein fázisra ésegy pőliszacharidőt tartalmazó szilárd fázisra bőntják; b) a szilárdfázist vízben szűszpendálják; c) a vizes pőliszacharid szűszpenziót anyersrőst és/vagy maradék prőtein elválasztása céljából legalább egyszitáló lépésnek vetik alá; d) a szitán átmenő anyagőt újrapőliszacharidőt tartalmazó szilárd fázisra és főlyadék fázisrabőntják; és e) az így már messzemenően prőteinmentes, lényegébenpőliszacharidőt tartalmazó szilárd fázist, adőtt esetben egy mősólépés űtán, megszárítják, ahől őlyan bőrsót alkalmaznak, amelynek azamilóztartalma 70–93 tömeg% a keményítő összmennyiségére számítva, azelső szitáló lépést íves szitával és a másődik szitáló lépéstfőlyadéksűgaras kimősóval hajtják végre, és egy 50 mm–90 mm lyűkbőségűszitával és/vagy szitakősárral ellátőtt főlyadéksűgaras kimősóthasználnak, ahől a szitakősár hajlásszöge 15–45ř. A találmány szerintipőliszacharid kőmpőzíciók fő alkőtórészként 50–90 tömeg%, a fentimódőn előállítható amilózt és legalább egy tővábbi növényi eredetűanyagőt, előnyösen lisztet tartalmaz ak, amelyet az alábbi csőpőrtbólválasztanak ki: füvek; gabőnafélék, ezek magja és/vagy kőrpája és/vagyszalmája; csilagfürt; keresztes virágúak; hüvelyesek; növényi rőstők;valamint ezek keverékei. A kapőtt amilóz anyagból a szőkásősműanyagfeldőlgőzó eljárásőkkal – példáűl fröccsöntéssel – tetszésszerinti őlyan tárgyakat álítanak elő, amelyek nedvességállóak,rűgalmasak és biől giai útőn lebőnthatók. ŕ

Description

A találmány lényegében poliszacharidból álló termék előállítási eljárására, poliszacharid termékre, poliszacharid kompozícióra, valamint poliszacharidot tartalmazó tárgyra vonatkozik.

Ismertek az amilóztartalmú növényekből és növényi részekből, esetleg burgonyából amilóz kivonására szolgáló eljárások.

így például a DE 2 922 247 számon közzétett szabadalmi bejelentésben eljárást írnak le proteinek és szénhidrátok borsóból történő kinyerésére. A borsót finomra őrlik, vizes közegben szuszpendálják és keverik. A kívánt pH-értéket alkálifém-hidroxiddal vagy savval állíthatják be. A proteinfázist a szénhidrátoktól szűréssel vagy centrifugálással választják el.

Az EP 0 376 201 számon közzétett szabadalmi bejelentés szerint keményítőt, egy, a természetben előforduló, 85% fölötti amilóztartalmú amilóz-amilopektin komplexet, tehát nem tiszta amilózt extruderben kezelnek. A BE 654 605 számon közzétett szabadalmi bejelentés szerint tiszta amilózból, vízből és lágyítóból álló kompozíciót extrudálnak.

Az ilyen amilózok azonban a műanyagfeldolgozóiparban műanyagok segédanyagaként nem alkalmazhatók.

Emellett az utólagosan duzzadó alapanyagoknál különösen fontos teljes biológiai lebonthatóságuk.

Az utólag duzzadó alapanyagok ipari alkalmazhatóságának fő nehézsége abban rejlik, hogy az ilyen növényi alapanyagok biopolimer tartalma egyrészt túl alacsony, másrészt ezek a biopolimerek nem dolgozhatók fel úgy, mint a műanyagfeldolgozó-iparban alkalmazott kémiai polimerek.

További problémát jelent az is, hogy az ez idáig ismert, különféle növényi és állati eredetű biopolimerek, így proteinek vagy polipeptidek, polinukleotidok és poliszacharidok nedvességgel szembeni ellenállása rendkívül csekély.

Ezért a találmány feladata olyan biopolimer előállítási eljárás kidolgozása, amelynek a terméke a gyakorlatban alkalmazható termékekké dolgozható fel.

Ezt a feladatot a találmány szerinti eljárással oldottuk meg, amelynek értelmében amilózt állítunk elő borsóból oly módon, hogy a borsót megszárítjuk és megőröljük és adott esetben szitáljuk; és a keletkező lisztet az oldható protein- és az oldhatatlan poliszacharid-alkotórészek elválasztása céljából 10-100 mM nátrium-hidroxid-oldattal mint feltárószerrel keveijük össze és a lisztet keverés közben feltárjuk, ahol

a) egy folyékony proteinfázisra és egy poliszacharidot tartalmazó szilárd fázisra bontjuk;

b) a szilárd fázist vízben szuszpendáljuk;

c) a vizes poliszacharid szuszpenziót a nyersrost és/vagy maradék protein elválasztása céljából legalább két szitáló lépésnek vetjük alá legalább egy, szitálási utasításban előírt lyukbőséggel;

d) a szitán átmenő anyagot újra poliszacharidot tartalmazó szilárd fázisra és folyadékfázisra bontjuk; és

e) az így már messzemenően proteinmentes, lényegében amilózt tartalmazó szilárd fázist, adott esetben egy mosó lépés után, megszárítjuk, ahol olyan borsót alkalmazunk, amelynek az amilóztartalma a keményítőre számítva 70-93 tömeg%, az első szitáló lépést íves szitával és a második szitáló lépést folyadéksugaras kimosóval hajtjuk végre, ahol egy 50 μιη-90 pm lyukbőségű, előnyösen pm lyukbőségű szitával és/vagy szitakosárral ellátott folyadéksugaras kimosót használunk, ahol a szitakosár hajlásszöge 15—45°, előnyösen 20°.

Az eljárásban előnyösen olyan borsót használunk, amelynek amilóztartalma a keményítőre számítva 70-90 tömeg%, különösen 70-85 tömeg%.

Feltárószerként előnyösen 20-80 mM, különösen 30 mM koncentrációjú nátrium-hidroxid-oldatot használunk.

A találmány szerinti eljárás egy előnyös foganatosítási módja szerint az a) és/vagy a d) lépést folyamatos átfolyású centrifugálással, előnyösen ülepítő segítségével valósítjuk meg.

A kiülepedett szilárd fázist célszerűen csiga segítségével hordjuk ki.

Az eljárásban előnyösen 90-140 pm, előnyösen 125 pm lyukbőségű íves szitát használunk.

Az eljárás egyik előnyös foganatosítási módja szerint az íves szitát és a folyadéksugaras átmosót a folyamat sorrendjében egymás után helyezzük el.

Az e) lépésben a kapott amilóztermék szárításához porlasztva szárítót alkalmazunk.

A találmány tárgyát képezi az eljárással előállítható borsóamilóz-termék is, amelyre az jellemző, hogy víz és lágyító hozzáadása nélkül hőre lágyulóan dolgozható fel, és amely előnyösen por vagy granulátum formájában van.

A találmány szerinti borsóamilóz-termék a szokásos műanyagfeldolgozó eljárásokkal formadarabokká dolgozható fel.

A találmány tárgyát képezi továbbá egy hőre lágyulóan feldolgozható poliszacharid kompozíció, amely fő alkotórészként 50-90 tömeg% fenti módon előállítható amilózt tartalmaz és legalább egy további növényi eredetű anyagot, előnyösen lisztet tartalmaz, amelyet az alábbi csoportból választunk ki:

füvek, különösen Viskantus (elefántfű); gabona, különösen búza, rozs, zab, ezek magja és/vagy korpája és/vagy szalmája; csillagfürt, különösen alkaloidákban szegény édes csillagfürt, előnyösen ezek magja; keresztesvirágúak, különösen vetési gomborka; hüvelyesek, különösen borsó, lencse, bab, előnyösen szójabab; növényi rostok, így kókusz-, szizál-, banánrost, különösen hosszú strukturált cellulózt tartalmazó növényrostok; valamint ezek keverékei.

A találmány szerinti kompozíció példaképpeni összetétele az alábbi:

amilóz: 50-90 tömeg%, előnyösen 60-80 tömeg%, különösen 75 tömeg%;

teljes őrlésű búzaliszt: 5-50 tömeg%, előnyösen 10-20 tömeg%, különösen 12,5 tömeg%; valamint édes csillagfürt mag teljes őrlésű lisztje: 5-50 tömeg%, előnyösen 10-20 tömeg%, különösen 12,5 tömeg%.

HU 214 773 Β

Végül a találmány tárgyát képezi a fenti poliszacharid kompozícióból előállított tárgy is, amelyre az jellemző, hogy biológiai úton lebontható és víznek szobahőmérsékleten legalább 5 órán át ellenáll.

A találmány szerinti tárgyak közé tartoznak a műanyagfeldolgozó ipari fóliák; használati tárgyak, különösen egyszer használatos tárgyak, így étkezési edények, evőeszközök, ivópoharak; csomagolóanyagok, így zacskók, tasakok, fóliák, hólyagcsomagolások (bliszterek), csövek, dobozok, amelyek előnyösen átlátszóak vagy legalább áttetszőek.

Előnyös találmány szerinti tárgy egy olyan ivópohár, amely szobahőmérsékleten savtartalmú üdítőitaloknak legalább 3 óra hosszat ellenáll.

A találmány szerinti eljárás segítségével első ízben sikerült növényi eredetű anyagból gyakorlatilag proteinmentes poliszacharid anyagot előállítani.

Ha növényi anyagként szemes borsót használunk, különleges poliszacharid terméket - nevezetesen amilózt - kapunk. Különösen előnyös az úgynevezett velőborsó használata, amely különösen magas amilóztartalmú.

Különleges poliszacharid terméket kapunk akkor is, ha például szemes kukoricát használunk, ekkor poliszacharid termékként lényegében kukoricakeményítő, különösen a Hylon 7 elnevezésű keményítő (gyártja National Starch and Chemical Company, Bridgewater, New Jersey, US) keletkezik.

A találmány szerinti eljárással előállított poliszacharid terméket rendszerint por alakban kapjuk, amelyet azonban szokásos eljárásokkal, például extrudálással granulátummá dolgozhatunk fel.

Ezen túlmenően a találmány szerinti eljárással előállított poliszacharid termék hőre lágyuló tulajdonságú. Ez különösen olyan amilózra nézve igaz, amelyet amilózban viszonylag gazdag szemes borsóból állítunk elő.

Az ilyen borsófajtákból kapott amilóz-poliszacharid-termékek előnye az, hogy hőre lágyuló tulajdonságúak és ennek következtében a műanyagfeldolgozó-iparban szokásos eljárással idomokká alakíthatók. Ez azt jelenti, hogy a jelenleg alkalmazott ipari műanyagfeldolgozó berendezéseknél nincs szükség utólag költséges gépi szerszám felszerelésére, úgyhogy ezek a termékek gazdaságossági szempontból költségkímélő módon állíthatók elő.

Ezenkívül az ilyen amilóz-poliszacharid-termékek különleges előnye abban rejlik, hogy kilónkénti áruk körülbelül a használatos hőre lágyuló műanyagokéval azonos nagyságrendű, ugyanakkor nem függ az „ásványolaj” alapanyagtól, hanem ellenkezőleg, a növekvő szükséglet az utólag duzzadó alapanyagokkal fedezhető, így éppen az Európai Közösségen belül a gazdálkodók fontos új feladatot kapnak. Ily módon például körülbelül 400 hektár vetésterületen annyi borsó termelhető, hogy a termésből körülbelül 1,2 tonna amilózt kapunk.

Az árat még erőteljesebben csökkenthetjük, ha olyan poliszacharid kompozíciót használunk, amelynél az amilóz-poliszacharid-termék csak fő összetevő és és a kompozíció legalább egy további növényi eredetű anyagot tartalmaz.

A kompozíciók előnye az, hogy a növényi anyagok széles választéka áll rendelkezésünkre, amelyeknek a megfelelő megválasztásával a poliszacharid kompozíció, illetve az ebből előállítandó termékek tulajdonságai javíthatók.

Emellett rendkívüli gazdasági jelentősége van annak, hogy a találmány szerinti termékek teljes mértékben természetes anyagúak és ezért lényegében biológiailag teljesen lebonthatók, így a jellegzetes műanyag termékekkel ellentétben a környezetet egyáltalán nem károsítják.

A találmány szerinti termékeket, különösen az amilóz-poliszacharid-termékeket, komposztálással, haszonállatokkal történő megetetéssel, földbe temetéssel nemcsak biológiailag ártalmatlaníthatjuk, hanem trágyaként, illetve takarmányként is hasznosíthatjuk, minthogy a természetben mindenhol jelen levő baktériumok, gombák és egyéb organizmusok a poliszacharidot táplálékként hasznosítják és ily módon ismét a növények által hasznosítható ásványi anyagokká alakulnak, az állatoknak pedig olyan enzimrendszerük van, amelynek segítségével a poliszacharidokból energiát nyernek.

Minthogy a találmány szerinti poliszacharid termékek kémiailag összetett cukroknak minősülnek, toxikológiai szempontból élelmiszerek területén történő felhasználásukhoz és/vagy ártalmatlanságukhoz nem fér kétség.

A találmány szerinti tárgyak előnye az, hogy a műanyagfeldolgozó-ipar számára szükséges fóliákként, például mélyhúzáshoz, préseléshez vagy hasonlókhoz alkalmazhatók és itt sem lép fel káros hatás miatti probléma, hanem a találmány szerinti fóliáknál is jelentkezik a műanyagfeldolgozás számos ismert előnye.

Ezen túlmenően a találmány jelentős szerepet játszik minden olyan biológiailag lebontható csomagolóanyagnál, amelyek a találmány szerinti poliszacharid termékekből állíthatók elő.

Különösen az egyszer használatos tárgyaknál, például mindenféle ivóedénynél észlelhető a találmány kiemelkedő jelentősége, minthogy a találmány szerinti tárgyak alkalmazásával több ezer tonna biológiailag le nem bontható műanyagot takaríthatunk meg.

A találmány további előnyeit és jellemzőit a következő kiviteli példákkal mutatjuk be.

1. példa

Az alábbi példában egy lényegében poliszacharidot - példánkban amilózt - tartalmazó termék velőborsóból történő előállítását írjuk le. A velőborsó - a fejteni való borsóval összehasonlítva - néhány olyan alapanyagspecifikus hátránnyal bír, amelyek az amilóz izolálását jelentős mértékben nehezítik. Ezek a hátrányok különösen egy problematikus amilóz-protein-komplex miatt léteznek.

A poliszacharid termék kinyerését a jelentős nyersrosttartalom is nehezíti, minthogy az amilóz nyersrost elválasztásnál az erősen megduzzadt rostok jelentős része az amilózhoz kötődik. Jóllehet ez az

HU 214 773 Β amilóz minőségét nem rontja, azonban növekvő kitermelés veszteségekhez vezet. Az amilózveszteségeket a rostfrakciók többszöri átmosásával jelentősen csökkenthetjük. Ezáltal a frissvíz-szükséglet természetesen jelentősen nő. Hatékonyabb egy, már a tulajdonképpeni nedves feldolgozó eljárás megkezdése előtt elvégzett fáziselválasztás. A velőborsó hengerszéken történő száraz őrlése után végzett szitálással a nyersrosttartalmat körülbelül 75 tömeg%-kal csökkenthetjük.

Ily módon körülbelül a szárazanyag 12 tömeg%-át iszapfrakcióként (durva és finom dara formájában), valamint 88 tömeg% velőborsólisztet kapunk. Minthogy az iszapfrakció nyersrosttartalma körülbelül 52 tömeg%, a velőborsó 8,0 tömeg% nyersrosttartalma a velőborsólisztben 2,0 tömeg%-ra csökken. Az iszapfrakcióban az 1,8 tömeg% amilózveszteség elhanyagolható.

A velőborsó további előnye, hogy magja ráncos. Ennek következtében - ellentétben a fejteni való borsóval - héját nem kell lehántani a száraz őrlés előtt, ami a velőborsóliszt nyersrosttartalmának további csökkenéséhez vezetne. A velőborsó-amilóz magas aprómag tartalma (Römpp Chemie Lexikon, Georg Thieme Verlag, 1989-1992., 2343. oldal) az amilózprotein-elválasztást jelentősen megnehezíti, mivel a szeparátor - különösen egy ülepítő - gravitációs terében a teljes szétváláshoz viszonylag hosszú tartózkodási időre van szükség. Ezáltal egyrészt az áteresztőképessége csökken, másrészt a nagyobb proteinrészecskék ülepedését kedvezőbbé tesszük. Ennek a ténynek az alapján az ülepítő alsó kifolyásánál összegyűlő amilóz a fejteni való borsó amilóz-protein-elválasztása során tapasztalt mértéknél nagyobb mértékben szennyezett proteinnel.

A magas aprómagtartalom természetesen könnyebbé teszi a síkszitával vagy vízsugárátmosással végzett nyersrost-elválasztást, mivel viszonylag sűrű szitát használhatunk. Számos előkísérlet szerint előnyös, ha a vízsugár-átmosó szita kosarának lyukbősége körülbelül 75 pm. Ennél a szitaméretnél az amilózveszteség a rostfrakcióban még viszonylag csekély, bár már jó rostelválasztást érünk el.

A velőborsó esetén az amilóz-protein-komplex különösen nagy gondot okoz. Ezt a proteinrészecskék és az amilózszemcsék között kialakuló szilárd kötést csak drasztikus beavatkozással tudjuk felbontani. Erre a célra szobahőmérsékleten, híg nátrium-hidroxid-oldatban történő duzzasztást, vagy fizikai dezintegrációs eljárásokat, például nagynyomású homogenizálást alkalmazhatunk.

A velőborsóliszt diszpergálószereként hígított (0,03 n) nátrium-hidroxid-oldatot és csapvizet használtunk. Bár hígított nátrium-hidroxid-oldat alkalmazásával megnövelhetjük a protein oldhatóságát, az azonban a megválasztott feldolgozási körülményeknek megfelelően részben denaturálódik, ami azonban nem hátrányos, ha a proteint nem akarjuk tovább értékesíteni.

Növekvő pH-értéknél a protein oldhatósága nő, úgy hogy pH =9,0-nél - a hüvelyes fajtájától függően - a protein 75-90%-a extrahálható. A protein oldhatósága, illetve diszpergálhatósága bázikus sók, így például nátrium-karbonát, nátrium-hidrogén-foszfát vagy nátriumcitrát adagolásával jelentősen megnövelhető. A vizes oldószer ionerősségének (sókoncentráció) hatása, amely 7,0 pH-érték alatt viszonylag nagy, magasabb pH-értéken jelentősen kisebb. A protein oldhatósága semleges sók, így nátrium-szulfát, kalcium-klorid vagy magnézium-klorid hatására alacsony sókoncentrációk esetén először csökken, majd magasabb koncentrációknál körülbelül a tiszta víz értékére nő.

A találmány szerinti eljárással 10 kg velőborsót 50 kg 0,03 n nátrium-hidroxid-oldatban 1 óra alatt intenzív keverés közben feltárunk és ezután egy szokványos centrifugálszeparátor - úgynevezett ülepítő - segítségével folyamatos átáramoltató eljárással elválasztjuk.

Az ülepítő alján mozgó fázist (amilóz-frakció) ezután ismét 50 kg 0,03 n nátrium-hidroxid-oldattal 1 óra hosszat keverjük és ismét szeparáljuk. Majd az ülepítő szilárd anyag fázisát rostelválasztás céljából 40 kg csapvízben szuszpendáljuk.

A protein körülbelül 90%-át tartalmazó 1. és 2. szeparálás felső áramát egyesítjük és szükség esetén további feldolgozásnak vetjük alá. Az amilózffakció durva szemcséinek az elválasztására először egy 125 pm lyukbőségű szitát használunk. Majd a finom fázist az eljárásban a szita után elhelyezett vízsugárátmosóval választjuk el (a szitakosár lyukbősége 75 pm). Az ezt követő mindkét ülepítő lépésben az amilózból eltávolítjuk a protein-maradékot és a kis mennyiségű ásványi anyagot. Az utolsó elválasztásnál a felülfolyó szárazanyag-tartalmát vízzel körülbelül 30%-ra állítjuk be, és kímélő körülmények között porlasztva szárítjuk, így porszerű terméket kapunk.

Alapjában véve az amilóz extrahálásához oldószerként vizet is használhatunk.

Egy további amilózkivonási lehetőség abban áll, hogy olyan kétlépcsős rostelválasztást alkalmazunk, amelyben mind a durva rostok, mind a finom rostok leválasztására szitát építünk be. Majd a 125 pm és az 50 pm méretű szitával elválasztott rostfrakciókat háromszor, 15-15 kg csapvízzel átmossuk. Ezáltal az amilózveszteség jelentősen csökken anélkül, hogy a fáziselválasztást említésre méltó módon befolyásolná.

Eközben a 10 kg borsólisztből és körülbelül 50 kg vízből készült szuszpenziót V = 870 l/óra térfogatárammal és 180 bar homogenizátor-nyomással 15 percig keringtetjük. A további amilózfeldolgozást az 1. példában leírtak szerint végezzük.

A homogenizátor beállításával a proteinelválasztást valamennyivel javíthatjuk. Ily módon a proteinoldat proteintartalma az ossz liszt-proteintartalomra számítva 87,4%-ról 93,8%-ra nő.

A találmány szerinti eljárással előállított amilózpoliszacharid-termék vizsgálata azt mutatja, hogy az 1. példa szerinti lúgos extrakcióval előállított amilóz a száraz porra számítva csak körülbelül 0,4 tömeg% nyersproteint tartalmaz. A nyershamu-, nyersrost- és nyerszsír-tartalom láthatóan 1 tömeg% alatt van, az amilóztartalom >90%.

HU 214 773 Β

2. példa

Tárgyak előállítása amilózból, illetve poliszacharid kompozíciókból

Az 1. példában előállított amilóz körülbelül 80 és 100 °C között meglágyul és így hőre lágyuló tulajdonságokat mutat. Az 1. példa szerint előállított, általában porszerű amilóz-poliszacharid-terméket először előextrudálással granuláljuk, majd a műanyagfeldolgozóiparban használatos fröccsöntőgépen poháralakú tárgyakká dolgozzuk fel.

Az amilóz emellett kedvező víztaszító tulajdonságú és a példában említett pohár alakú tárggyá alakítva, rugalmassága és törési szilárdsága nagy.

A szilárdságot adott esetben növényi rostokból előállított liszt hozzákeverésével növelhetjük.

Bár az ilyen, legalábbis nagyon tiszta amilózból készült poharak használati jellemzői kiemelkedőek (lásd az 1. táblázatot), egy ilyen pohár alakú tárgy előállítási költségeit tovább csökkenthetjük oly módon, hogy az amilóz helyett poliszacharid termékként egy körülbelül 75 tömeg% amilózból, 12,5 tömeg% teljes őrlési búzalisztből és 12,5% teljes őrlésű édes csillagfürt-mag lisztből álló poliszacharid összetételt használunk.

Ez a poliszacharid összetétel is hőre lágyuló és a szokásos fröccsöntési eljárásokkal különösebb probléma nélkül különféle tárgyakká - például poharakká dolgozható fel.

Egy ilyen pohár is ugyanolyan kedvező tulajdonságokkal, így vízállósággal, rugalmassággal és biológiai lebonthatósággal rendelkezik, mint az amilózpoliszacharid-termékből előálított tárgy.

A fröccsöntési eljárással előállított tárgyak, így a biológiailag lebonthaló ivópoharak gyakorlati próbáját az alábbi táblázatban ábrázolt folyadékállósági vizsgálattal mutatjuk be.

1. táblázat

Amilózból vagy poliszacharid kompozíciókból készült ivópoharak folyadékállósága

Pohár összetétel Behatás ideje (óra)

H₂O H₂O savtartalmú ital °C 50 °C 20 °C

Amilóz 7-9 tömeg% amilóz

12,5 tömeg% teljes őrlésű búzaliszt 6-8 6-8 3-5

12,5 tömeg% édes csillagfurt mag

Tehát a jelen találmány segítségével első ízben van lehetőség amilóz-poliszacharid-termékből, illetve poliszacharid kompozícióból használható tárgyak előállítására és ezzel a régóta fennálló műszaki szükséglet elégíthető ki.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Eljárás amilóz előállítására borsóból, azzal jellemezve, hogy a borsót megszárítjuk és megőröljük és adott esetben szitáljuk; és a keletkező lisztet az oldható protein- és az oldhatatlan poliszacharid-alkotórészek elválasztása céljából 10-100 mM nátrium-hidroxid-oldattal mint feltárószerrel keveijük össze és a lisztet keverés közben feltáljuk, ahol

a) egy folyékony proteinfázisra és egy poliszacharidot tartalmazó szilárd fázisra bontjuk;

b) a szilárd fázist vízben szuszpendáljuk;

c) a vizes poliszacharid szuszpenziót a nyersrost és/vagy maradék protein elválasztása céljából legalább két szitáló lépésnek vetjük alá legalább egy, szitálási utasításban előírt lyukbőséggel;

d) a szitán átmenő anyagot újra poliszacharidot tartalmazó szilárd fázisra és folyadékfázisra bontjuk; és

e) az így már messzemenően proteinmentes, lényegében amilózt tartalmazó szilárd fázist, adott esetben egy mosó lépés után, megszárítjuk, ahol olyan borsót alkalmazunk, amelynek az amilóztartalma 70-93 tömeg% a keményítő összmennyiségére számítva, az első szitáló lépést íves szitával és a második szitáló lépést folyadéksugaras kimosóval hajtjuk végre, és egy 50 pm-90 pm lyukbőségű, előnyösen 75 pm lyukbőségű szitával és/vagy szitakosárral ellátott folyadéksugaras kimosót használunk, ahol a szitakosár hajlásszöge 15-45° előnyösen 20°. (Elsőbbsége: 1994.01. 14.)
2. Az 1, igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan borsót használunk, amelynek amilóztartalma a keményítő összmennyiségére számítva 70-90 tömeg%, különösen 70-85 tömeg%. (Elsőbbsége: 1994. 01. 14.)
3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy feltárószerként 20-80 mM, előnyösen 30 mM koncentrációjú vizes nátrium-hidroxid-oldatot használunk. (Elsőbbsége: 1994. 01. 14.)
4. Az 1-3 igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az a) és/vagy a d) lépést folyamatos átfolyású centrifugálással, előnyösen ülepítő segítségével valósítjuk meg. (Elsőbbsége: 1994. 01. 14.)
5. A 4. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kiülepedett szilárd fázist csiga segítségével hordjuk ki. (Elsőbbsége: 1994. 01. 14.)
6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy 90—140 pm, előnyösen 125 pm lyukbőségű íves szitát használunk. (Elsőbbsége: 1994. 01. 14.)
7. A 6. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az íves szitát és a folyadéksugaras átmosót a folyamat sorrendjében egymás után helyezzük el. (Elsőbbsége: 1994. 01. 14.)
8. Az előző igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az e) lépésben a kapott amilóztermék szárításához porlasztva szárítót alkalmazunk. (Elsőbbsége: 1994. 01. 14.)
9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti eljárással előállítható borsóamilóz-termék, azzal jellemezve,

HU 214 773 Β hogy víz és lágyító hozzáadása nélkül szokásos módon, hőre lágyulóan dolgozható fel. (Elsőbbsége: 1994. 07.01.)
10. A 9. igénypont szerinti borsóamilóz-termék, azzal jellemezve, hogy por vagy granulátum formájában van. (Elsőbbsége: 1994. 07. 01.)
11. A 9. vagy 10. igénypont szerinti borsóamilóztermék, azzal jellemezve, hogy a szokásos műanyagfeldolgozó eljárásokkal formadarabokká dolgozható fel. (Elsőbbsége: 1994. 07. 01.)
12. Hőre lágyulóan feldolgozható poliszacharid kompozíció, azzal jellemezve, hogy fő alkotórészként 50-90 tömeg%, az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti eljárással előállítható amilózt és legalább egy további növényi eredetű anyagot, előnyösen lisztet tartalmaz, amelyet az alábbi csoportból választunk ki: füvek, különösen Viskantus (elefántfű); gabona, különösen búza, rozs, zab, ezek mag]'a és/vagy korpája és/vagy szalmája; csillagfürt, különösen alkaloidákban szegény édes csillagfürt, előnyösen ezek magja; keresztesvirágúak, különösen vetési gomborka; hüvelyesek, különösen borsó, lencse, bab, előnyösen szójabab; növényi rostok, így kókusz-, szizál-, banánrost, különösen hosszú strukturált cellulózt tartalmazó növényrostok; valamint ezek keverékei. (Elsőbbsége: 1994. 07.01.)
13. A 12. igénypont szerinti poliszacharid kompozíció, azzal jellemezve, hogy a poliszacharid kompozíció a szokásos műanyagfeldolgozási eljárásokkal, különösen fröccsöntéssel feldolgozható. (Elsőbbsége: 1994. 07. 01.)
14. A 12. vagy 13. igénypont szerinti poliszacharid kompozíció, azzal jellemezve, hogy mennyiségi összetétele az alábbi:

amilóz: 50-90 tömeg%, előnyösen 60-80 tömeg%, különösen 75 tömeg%;

teljes őrlésű búzaliszt: 5-50 tömeg%, előnyösen 10-20 tömeg%, különösen 12,5 tömeg%; valamint, édes csillagfürt mag teljes őrlésű lisztje: 5-50 tömeg% előnyösen 10-20 tömeg%, különösen 12,5 tömeg%. (Elsőbbsége: 1994. 07. 01.)
15. A 12-14. igénypontok bármelyike szerinti poliszacharid kompozícióból előállított tárgy, azzal jellemezve, hogy biológiai úton lebontható és víznek szobahőmérsékleten legalább 5 órán át ellenáll. (Elsőbbsége: 1994. 07.01.)
16. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti eljárással előállítható amilózt tartalmazó tárgy, azzal jellemezve, hogy biológiai úton lebontható és víznek szobahőmérsékleten legalább 5 órán át ellenáll. (Elsőbbsége: 1994.07.01.)
17. A 15. vagy 16. igénypont szerinti tárgy, azzal jellemezve, hogy az alábbi csoportból választjuk: műanyagfeldolgozó ipari fóliák; használati tárgyak, különösen egyszer használatos tárgyak, különösen étkezési edények, evőeszközök, ivópoharak; csomagolóanyagok, különösen zacskók, tasakok, fóliák, hólyagcsomagolások, csövek, dobozok. (Elsőbbsége: 1994. 07. 01.)
18. A 17. igénypont szerinti tárgy, azzal jellemezve, hogy műanyagipari továbbfeldolgozásra szolgáló fólia. (Elsőbbsége: 1994. 07. 01.)
19. A 16. vagy 17. igénypont szerinti tárgy, azzal jellemezve, hogy olyan ivópohár, amely szobahőmérsékleten savtartalmú üdítőitaloknak legalább 3 óra hosszat ellenáll. (Elsőbbsége: 1994. 07. 01.)
20. A 15-19. igénypontok bármelyike szerinti tárgy, azzal jellemezve, hogy átlátszó vagy legalább áttetsző.