HU214687B - Tömítés két cső csatlakoztatásához és eljárás a tömítés karmantyúba való beöntéséhez - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya tömítés két cső, előnyösen betőnból készített csővégső szakaszai közötti gyűrűs tér tömítésére, ahől az egyik cső végsőszakasza lényegében véve hengeres belső felülett l kiképzettkarmantyút képez, és a másik cső végső szakasza lényegében vévehengeres külső felülettel kiképzett végződésként van kialakítva,tővábbá a tömítés rűgalmas anyagból, előnyösen gűmiból kia akítőtttömítőgyűrűt (52) tartalmaz, amelynek a gyűrűs tér tömítésérekialakítőtt tömítőrésze (56) van, és a tömítés a karmantyúba, annakhengeres belső felületéhez beönthetően van kialakítva és a tö ítést akarmantyúba beöntött helyzetben megtartó rögzítőszerkezettel vanellátva. A tömítés a tömítőgyűrűvel (52) összekapcsőlt és atömítőgyűrűvel (52) együttesen a karmantyúba beönthető öntőgyűrűt 54)tartalmaz, amely a karmantyú szabad vége felé elhelyezkedőtömítőgyűrűhöz (52) képest tengelyirányban belül helyezkedik el. Azöntőgyűrű (54) legalább a tömítőgyűrű (52) tömítőrészéhez (56) képeskönnyen összenyőmható, és ezáltal alkalmas a karmantyúba helyezettvégződés által a tömítőrészben (56) őkőzőtt tömítő defőrmációfelvételére. A találmány szerinti cső egyik végén ilyen beöntött tömíést tartalmazó karmantyú van. A találmány szerinti eljárás sőrán öntéselőtt a tömítést őldhatóan alapgyűrűhöz rögzítik. ŕ

Description

A találmány tárgya tömítés két cső csatlakoztatásához, előnyösen betonból készített cső végső szakaszai közötti gyűrűs tér tömítésére, ahol az egyik cső végső szakasza lényegében véve hengeres belső felülettel kiképzett karmantyút képez, és a másik cső végső szakasza a karmantyúba bevezethető dugaszolható és lényegében véve hengeres külső felülettel kiképzett végződésként van kialakítva. A találmány tárgya továbbá eljárás a tömítés karmantyúba való beöntéséhez, amelynek segítségével előnyösen betonból készített csőhöz karmantyú gyártható, amely lényegében véve hengeres belső felületén elhelyezett tömítéssel van ellátva.

A találmány szerinti tömítés rugalmas anyagból, előnyösen gumiból kialakított tömítőgyűrűként van kiképezve, amelynek tömítőrésze a gyűrűs tér tömítésére van kialakítva, továbbá kapcsolórésze, valamint a tömítőgyűrűvel összekapcsolt öntőgyűrű van, amely tömítés a karmantyúba önthetően, annak hengeres belső felületébe beönthetően van kialakítva, amely tömítőgyűrű a karmantyú szabad végének szomszédságában helyezkedik el, és az öntőgyűrű a tömítőgyűrűhöz képest tengelyirányban belül helyezkedik el. Ezáltal előnyös, ha az öntőgyűrű legalább kapcsolatban van a tömítőgyűrű tömítőrészével, és itt könnyen összenyomható annak érdekében, hogy fel tudja venni a tömítőrész deformációját, és a karmantyúba dugott végződés helyzetének beállítását, mikor a végződést behelyezik a karmantyúba, és ilymódon az öntőgyűrű benne hagyható a karmantyúban, mikor a végződésnek a karmantyúba való bevezetésekor gyűrűs tér képződik. A tömítés azonban olymódon is elrendezhető, hogy az öntőgyűrű még a gyűrűs tér létrehozása előtt eltávolítható.

A technika állásából számos ilyen jellegű tömítés ismert. Az ismert megoldások azonban különböző hiányosságokkal rendelkeznek. Ilyen például a tömítőgyűrű és a tömítőgyűrű belső oldalához képest tengelyirányban belül elhelyezkedő öntőgyűrű közötti kapcsolat alakja. Ez a kapcsolat vagy bonyolult és költséges, vagy pedig a kapcsolat elégtelen abban a tekintetben, hogy feladata a tömítőgyűrű rögzítése az öntőgyűrűhöz képest az öntési művelet közben. Az ismert tömítések további hiányossága, hogy a tömítőgyűrű és az öntőgyűrű közötti kapcsolat megakadályozza vagy elrontja a tömítőgyűrű helyes működését abban a tekintetben, hogy az milyen módon deformálódik, és zavarja a tömítőgyűrű tömítőrészének ajaktömítésként való működését stb., ami akkor történik meg, ha az öntőgyűrűt a gyűrűstér kialakításakor benne hagyják a karmantyúban.

A DE 29 35 392 jelű szabadalmi iratból ismert tömítésnél a tömítőgyűrű csatlakozó része hengeres alakú és a beton csőkarmantyú belső felületére merőleges sugárirányú zárófelületben végződik. A csatlakozórész és a tömítőrész belső felületénél öntőgyűrű van elhelyezve. Az öntőgyűrű előnyösen polisztirolból van kialakítva és szokásosan a betoncsövek összekapcsolása előtt eltávolítják. A tömítőgyűrű homlokoldalán (a beleilleszkedő végződés behelyezésének irányába tekintve) sugárirányban fekvő visszatartó rész van kialakítva, amelyen felvastagított zárórész van kiképezve és ez bele van öntve a betonba, és célja a tömítőgyűrű rögzítése. A betoncső gyártása során a tömítőgyűrűt és az öntőgyűrűt magában foglaló tömítést az öntőelem tartja meg (az úgynevezett alapgyűrű). Az öntőforma továbbá külső öntőelemet és magot tartalmaz, amelyek közé beöntik a betont és tömörítik. A tömörítést szokásosan a mag rezgetésével valósítják meg, és az előállított rezgés adódik át az alapgyűrűnek és a betonnak. A rezgések következtében a folyékony összetevők hajlamosak arra, hogy összegyűljenek ezek csatlakozásainál, és ezeken a helyeken légbuborékok alakulhatnak ki, amelyek az ilyen csatlakozásoknál visszamaradhatnak. Ez a veszély különösen azon a részen jelentkezik, amely a sugárirányban álló rögzítőrész alatt helyezkedik el, ahol a levegő, víz vagy olaj (amely formaelválasztóként juttatható a formába) összegyűlhet, és a cső betonjában buborék képződéséhez vezethet. A buborékképződés veszélye, még ha kisebb mértékben is, fennáll a beton azon részeiben is, amelyek a csatlakozórész külső felületénél vannak. Végül a rezgetési művelet magával vonhatja, hogy az öntőgyűrű elválik az alapgyűrűtől, és úszva felfelé mozdul el a betonban, ami a betongyűrűk tönkremenetelét okozza.

A DE 3340569 jelű szabadalmi iratból ismert további megoldásnál öntőgyűrűt a tömítőgyűrűből kiálló gallérként alakítják ki, amely gallér a tömítőgyűrű tömítőrészének ajkával közvetlenül össze van kapcsolva. A tömítőgyűrűnek rögzítőrésze van, amely a másik csővégződés behelyezésének irányából tekintve a tömítőgyűrű nyomó- vagy ajkasan tömítőrésze előtt helyezkedik el és fecskefarok alakú. Ez jó rögzítést valósít meg a betonban, ha nem gyűlnek össze légbuborékok, víz vagy olaj a visszatartó rész alsó oldalán, ami buborékképződéshez vezet. Ezen ismert tömítés kiálló gallérja ugyanolyan anyagból van kialakítva, mint a tömítőgyűrű és olyan tartóelemeket foglal magában, amelyek szilárdsága ugyanakkora, mint a tömítőgyűrűé. Ennélfogva a tömítőrész deformációja, valamint a beillesztett csővégződés helyzetének állítási lehetősége lényeges mértékben lecsökken.

A DE 41 08 851 jelű szabadalmi iratból ismert további megoldásnál az öntőgyűrű a tömítésen kialakított kiálló gallérként van kiképezve, és az öntőgyűrű több sorban elrendezett csatornákat foglal magában. A tömítőgyűrűn fecskefarok keresztmetszetű, sugárirányban álló rögzítőelemek helyezkednek el, és ezek a betonban jó rögzítést valósítanak meg, ha alsó oldalán nem gyűlik össze buborék, víz vagy formaelválasztó olaj.

Az SE-B-412797 irat karmantyúval ellátott csövet ismertet, amelynek karmantyújában tömítőgyűrű és gyűrű alakú öntőelem helyezkedik el. Ez a gyűrű alakú öntőelem expandált polisztirolból van kialakítva, amely elegendő összenyomhatóság híján nem képes felvenni a tömítőrész deformációját, amelyet a karmantyúba behelyezett csővég okoz. Emiatt a gyűrű alakú öntőelem nem hagyható a karmantyúban, hanem a karmantyú és a csővég összekapcsolása előtt el kell távolítani. Ennek érdekében az ismert megoldás esetében a gyűrű alakú öntőelemet úgy alakítják ki, hogy a felhasználás helyszínén könnyen eltávolítható legyen.

HU 214 687 Β

Az SE-B-44357 irat csővég karmantyú előállítására irányuló eljárást ismertet, amely karmantyú belső felületénél tömítőgyűrű helyezkedik el. A karmantyút gyűrű alakú öntőelem és a tömítőgyűrű rögzítőrésze köré öntik. A kialakítás során a tömítőgyűrű a karmantyún kívül helyezkedik el, majd a kialakítás után a gyűrű alakú öntőelemet eltávolítják és a tömítőgyűrűt behajlítják a karmantyúba. Nyilvánvaló, hogy a gyűrű alakú öntőelem nem hagyható a karmantyúban, hanem el kell távolítani, mielőtt még a tömítőgyűrű tömítőrészét behajlítják a karmantyúba és a karmantyút összekapcsolják egy csővéggel.

Az SE-B-463664 irat hőre lágyuló anyagból kialakított öntő- és tömítőgyűrűt ismertet, amelyek cső végén elhelyezett karmantyú gyártásakor öntőelemet képeznek. Ennek az öntő- és tömítőgyűrűnek rugalmasan nyújtható anyagból képzett első gyűrűs tömítőrésze és az öntő- és tömítőgyűrűt megerősítő, az első gyűrűs tömítőrész rugalmasan nyújtható anyagához képest merev anyagból képzett, lényegében gyűrű alakú második része van. Ez a második rész tehát viszonylag merev hőre lágyuló anyagból van, amely nem nyomható könnyen össze és ezért nem képes felvenni a tömítőrésznek azt a deformációját, amelynek a tömítés létrejöttéhez szükségszerűen ki kell alakulnia, mikor egy másik csővéget helyeznek a karmantyúba.

A találmánnyal célunk az ismert tömítés olyan értelmű továbbfejlesztése, amely mentes a felsorolt hiányosságoktól, a korábbi megoldásokhoz képest könnyebben gyártható és használható.

A kitűzött cél elérésére a találmány értelmében olyan tömítést fejlesztettünk ki, amelynek tömítőgyűrűje és öntőgyűrűje egymáshoz két, egymással egytengelyű gyűrűs csatlakozórésszel van megvalósítva, amelyek egymásba kapcsolódnak, és a kapcsolórészek egyike a tömítőgyűrű belső szélén, a másik az öntőgyűrű külső szélén van kialakítva.

A találmány szerinti megoldás kidolgozása során olyan tömítést fejlesztettünk tovább, amely alkalmas két cső csatlakoztatásához, előnyösen betonból készített cső végső szakaszai közötti gyűrűs tér tömítésére, ahol az egyik cső végső szakasza lényegében véve hengeres belső felülettel kiképzett karmantyút képez, és a másik cső végső szakasza lényegében véve hengeres külső felülettel kiképzett végződésként van kialakítva, továbbá a tömítés rugalmas anyagból, előnyösen gumiból kialakított tömítőgyűrűt tartalmaz, amelynek a gyűrűs tér tömítésére kialakított tömítőrésze van, és a tömítés a karmantyúba, annak hengeres belső felületéhez beönthetően van kialakítva és a tömítést a karmantyúba beöntött helyzetben megtartó rögzítőszerkezettel van ellátva, továbbá a tömítés a tömítőgyűrűvel összekapcsolt és a tömítőgyűrűvel együttesen a karmantyúba beönthető öntőgyűrűt tartalmaz, amely a karmantyú szabad vége felé elhelyezkedő tömítőgyűrűhöz képest tengelyiranyban belül helyezkedik el. A találmány szerinti továbbfejlesztés értelmében az öntőgyűrű a karmantyúba helyezett végződés által a tömítőrészben okozott tömítő deformáció felvételére alkalmasan, legalább a tömítőgyűrű tömitőrészéhez képest könnyen összenyomhatóan van kialakítva.

A találmány értelmében a tömítőgyűrű és az öntőgyűrű közötti kapcsolat igen egyszerűen és hatékonyan van kialakítva, figyelembe véve azon szerepét, hogy rögzítenie kell egymáshoz a tömítőgyűrűt és az öntőgyűrűt az öntési művelet közben, és ugyanakkor lehetővé teszi azt, hogy a tömítőgyűrű megfelelően teljesítse azt a feladatát, hogy az általa megvalósított tömítés fennmaradjon a karmantyúban azután, mikor a másik csővég behelyezése után kialakul a gyűrűs tér.

A találmány értelmében előnyös, ha az öntőgyűrű habosított gumi vagy más habosított és rugalmas műanyag. A habosított rugalmas műanyag lehet poliuretán vagy poliészter.

A találmány szerinti tömítés egyik kiviteli alakjánál a tömítőrészen sugárirányban befelé álló tömítő kiemelkedés van, amelynek felülete a tömítőgyűrű csatlakozórészének végfelületével szemben áll, amely felület lényegében véve sugárirányban ugyanakkora, mint az öntőgyűrű vele szemben fekvő végfelülete. Ennélfogva lehetővé válik, hogy az öntőgyűrű csatlakozórészének végfelülete és a tömítő kiemelkedés megfelelő felülete a tömítés sugárirányban nézve belső felületénél kapcsolódjon egymáshoz, és a fennmaradó rész olyan teret alkot, amely vagy egyenletes, vagy sugárirányban kifelé szélesedik.

Előnyösen a tömítőgyűrű és az öntőgyűrű kapcsolórészei egymáshoz olyan felületekkel kapcsolódnak, amelyek megakadályozzák a tömítőgyűrű és az öntőgyűrű egymáshoz képesti tengelyirányú elmozdulását. Ez megvalósítható például olymódon, hogy az öntőgyűrű csatlakozórészén sugárirányban kifelé irányuló gyűrűs kiemelkedés van, amely a tömítőgyűrű csatlakozórészében kialakított megfelelő alakú horonyba kapcsolódik. Ezáltal a megfelelő vagy kiegészítő alakú horony a tömítőgyűrű kapcsolórészében nem csupán azt a feladatot valósítja meg, hogy megakadályozza a tömítőgyűrű és az öntőgyűrű egymáshoz képesti tengelyirányú elmozdulását, de egyúttal egy olyan teret is létrehoz, amely be tudja fogadni a tömítőgyűrű anyagát annak deformációja során, mikor a csatlakozó csővéget behelyezik abba a karmantyúba, amelyben beöntött helyzetben helyezkedik el a találmány szerinti tömítés.

Abban az esetben, ha a tömítőgyűrű sugárirányban kifelé álló tömítő kiemelkedéssel van ellátva, akkor célszerűen az öntőgyűrűnek legalább a tömítőgyűrűvel kapcsolódó részén sugárirányú külső felülete lényegében ugyanazon axiális síkban helyezkedik el, mint a tömítő kiemelkedés alapja, és a tömítőgyűrű a tömítő nyúlvány kivételével belesüllyed a karmantyúba azután, hogy a tömítést beöntik a karmantyúba. Ezáltal fő részét tekintve a tömítőgyűrű belezáródik a karmantyúba, és jól meghatározott tömítő hatást biztosít a tömítőgyűrűnek.

Azon részénél, amely a karmantyúba való beöntésre van kialakítva, a tömítőgyűrű formája úgy van kiképezve, hogy javítsa a karmantyúhoz való csatlakozást. Ez visszatartó részek és/vagy felületek, hornyok és hasonló alakzatok megfelelő módon való kialakításával érhető el.

A találmány szerinti megoldás előnyös kiviteli alakjánál a tömítőgyűrűt azon kialakítás révén lehet rögzíte3

HU 214 687 Β ni a betonba, hogy ék alakú, pontosabban a kapcsolórész hátulsó gyűrű alakú kiemelkedő felülete alámetszett rögzítő felületként van kialakítva, amely a betoncsövek gyártásakor felfelé irányul, aminek következtében a légbuborékok, víz vagy olaj a rögzítőfelület ezen tartományából könnyen eltávozik, mivel a nehezebb beton kihajtja innen. Az alámetszett rögzítő felület hegyesszöget zár be a karmantyú beton anyagának palástfelületével és ezáltal a tömítőgyűrű biztonságosan rögzítve van sugárirányú elmozdulással szemben.

Különösen könnyű öntőgyűrű használatakor fontos, hogy úszás miatt az öntőgyűrű ne emelkedjen fel. Ez a veszély különösen akkor áll fenn, amikor a betongyűrű gyártása során a betoniszap egy esetleges résen át eléri az öntőgyűrű alsó oldalát. Ennek megakadályozása érdekében tömítőperem van kialakítva azon a helyen, ahol a rögzítő felület áthalad a betonkarmantyú belső felületén, és a tömítőperem anyaga megegyezik a tömítőgyűrű anyagával, és ennélfogva igen alkalmas a tömítő hatás megvalósítására. A tömítőperemet meghosszabbítva egy kiálló gallér hozható létre, amely felfelé a karmantyú sugárirányban fekvő fenékfelületéig tart, és részben vagy egészben lefedheti ezt a felületet. A korábbról ismert megoldásokban alkalmazott kiemelkedő galléroktól eltérően a találmány szerint ékalakban kiképzett kiemelkedés van a betonban, amely összekapcsolódik az alámetszett rögzítófelülettel, és biztonságosan rögzíti a karmantyúban a tömítést.

Annak érdekében, hogy elegendő befogadó tér álljon rendelkezésre a tömítőrész számára és a beillesztett végződés elmozdulásainak felvételére, előnyös, ha a kiemelkedő gallérnak elegendő vastagságú tartórétege van. Ez a tartóréteg kialakítható akár habosított anyagból, akár sugárirányú és/vagy ferdén álló kiemelkedésekkel. Nagyobb csövek esetében fellépő nagyobb nyomások elviselése érdekében, a kiemelkedő gallér ívelt külső felülettel képezhető ki. Ezáltal a folyékony betonból származó nyomást kedvező módon veszik fel, és a későbbiek során a betoncsövek összeerősítésekor a beillesztett csővég mozgásához szükséges teret nem határolja le túlságosan, mivel belülről tekintve a kiemelkedő gallér lágy.

A tömítés különböző részeit más-más anyagból és más más anyagvastagsággal kialakítva, lehetséges azok rugalmasságának beállítása, és ilymódon a beillesztett csővég jó mozgékonyságához a kiemelkedő gallér elegendő megtámasztása társul a betoncsövek gyártása közben. Ez különösen lehetővé teszi, hogy a rugalmasság a lehető legnagyobb legyen a tömítőgyűrű és az öntőgyűrű kapcsolódási tartományában.

Annak érdekében, hogy elég nagy, alámetszett rögzítőfelületet lehessen kialakítani, a tömítőgyűrű fő részét lényegében véve kúpos gyűrűként kell kialakítani. A betoncsövek gyártása során a külső kúpfelület ferde irányú és némi alámetszést képez, és ezáltal a nehéz, folyékony beton elhajtja a légbuborékokat, vizet és olajat a betonnak az öntőformába való beöntése során, és ezáltal a tömítés alsó oldalán elkerülhető a buborékok képződése. A tömítés külső felületének mérete tovább növelhető, ha ezen a felületen kiemelkedések és hornyok vannak kiképezve. Ha a kiemelkedések és hornyok ferdén felfelé állnak, akkor a betoncsövek gyártása közben a kis légbuborékok elegendő mértékben elmozdulnak felfelé a vízzel és olajjal együtt, különösen abban az esetben, ha a hornyok mérete felfelé és sugárirányban növekszik. A kiemelkedések és hornyok hozzájárulnak a tömítés külső felülete és a beton közötti kötés javításához, mikor a tömítést a karmantyúba beöntik.

A tömítőgyűrű nyomási vagy ajakas tömítési szakaszán alámetszés alakítható ki. Ez az alámetszett tér felhasználható az öntőgyűrű rögzítésére, amely ezen cél érdekében rögzítő nyúlvánnyal van ellátva. Az alámetszett tér kialakítható olymódon, hogy tekintélyes mértékű kitérítés közben a tömítőajak alá legyen támasztva, aminek révén elkerülhető az a veszély, hogy a tömítőajak visszahúzódjon és leszakadjon.

A találmány szerinti tömítés olymódon van kialakítva, hogy egy öntőelemre helyezve beleönthető a karmantyúba, amely öntőelemet egy úgynevezett alapgyűrű alkotja, és a karmantyút úgy öntik az alapgyűrű köré, hogy közben a tömítés rá van helyezve. Ennek érdekében fontos, hogy a tömítésnek jól meghatározott helyzete legyen ezen az alapgyűrűn, és ezt a helyzetet öntés közben meg kell tartani. Ennek megvalósításához a tömítőgyűrű és/vagy az alapgyűrű olyan szerkezettel van kialakítva, amely oldhatóan rögzíti a tömítést az alapgyűrűhöz. Ezt a szerkezetet egymással együttműködő hornyok és kiemelkedések, recézés stb. képezheti, de lehetséges ennél bonyolultabb szerkezeti kialakítás is, amilyen lehet például bemetszésekkel ellátott acélgyűrűk alkalmazása, amelyek ferdén belemerülnek a tömítésbe, amelynek eredményeként a tömítés a bemetszésekkel ellátott gyűrűkhöz képest rögzül és a gyűrűket az alapgyűrűhöz a betoncsövek öntése közben például csavarokkal rögzítik. Természetesen csavarok helyett más, oldható kapcsolóelemek is használhatók.

A tömítésnek a karmantyú kialakításához történő és az öntőelemhez való biztos rögzítésének további lehetőségét jelenti gyűrűszegmensek vagy a karmantyú fenékfelülete fölött elhelyezhető deformálható lapok alkalmazása, mikoris a tömítés gyűrűkben vagy gyűrűalakú peremes elemekben rendezhető el, amelyek megtartják a tömítést a szükséges ideig. Ez a lap eldobhatóan is kialakítható.

A tömítésnek öntés közben az öntőelemhez való rögzítésének jobb módját nyújtja az a megoldás, ha a tömítésben valamilyen fajtájú erősítő betétet, például erősítő szálakat helyezünk el, mégpedig a tömítőgyűrűben és/vagy az öntőgyűrűben.

A találmány ezzel összhangban egyúttal eljárás a tömítést tartalmazó karmantyú előállítására, pontosabban a tömítésnek csőszakasz végén levő karmantyúba való beöntéséhez, amelynek során a tömítést öntőszerszámra, úgynevezett alapgyűrűre ráhelyezve a karmantyút az alapgyűrű és a ráhelyezett tömítés köré öntjük. A találmány értelmében öntés előtt a tömítést oldhatóan az alapgyűrűhöz rögzítjük.

A találmány szerinti tömítést az alapgyűrűt magában foglaló öntőelemet és csövet a továbbiakban a mel4

HU 214 687 Β lékelt rajzon bemutatott példakénti kiviteli alakok kapcsán ismertetjük részletesebben. A rajzon: az 1. ábra a találmány szerinti tömítés egyik kiviteli alakjának tengelymetszete betongyűrű öntéséhez való öntőforma karmantyút kialakító részébe helyezve, a 2-8. ábrák a találmány szerinti tömítés különböző kiviteli alakjainak tengelymetszetei, a 9. ábra csőkarmantyú tengelymetszete a karmantyúba beleöntött és a 8. ábra szerinti tömítéssel, a 10-13. ábrák a találmány szerinti tömítés további kiviteli alakjainak tengelymetszetei, a 14-20. ábrák úgynevezett alapgyűrűk alakjában kiképzett öntőelemek kiviteli alakjainak tengelymetszetei rájuk helyezett tömítésekkel, valamint a tömítések helyzetét meghatározó és oldhatóan az alapgyűrűre rögzítő szerkezetekkel, a 21-27. ábrák a találmány szerinti tömítés további kiviteli alakjainak tengelymetszetei, a 28. ábra az úgynevezett alapgyűrűt képező öntőelem és szálas erősítőbetéttel ellátott tömítőelem a 14-20. ábráknak megfelelő tengelymetszete.

A találmány szerinti tömítés 1. ábra szerinti kiviteli alakja két részt foglal magába, egy tulajdonképpeni 1 tömítőgyűrűt és habosított gumiból vagy más cellás, költség szempontjából előnyös anyagból, például hullámpapírból kialakított, kioldható 10 öntőgyűrűt tartalmaz. Olyan esetben, ha a betoncsövek összekötésekor nincs szükség arra, hogy a behelyezett vég nagyobb mértékben mozgékony legyen, akkor a 10 öntőgyűrű a karmantyúban a helyén maradhat. A 10 öntőgyűrűnek külső 11 felülete, belső 12 felülete, belső 13 homlokfelülete és külső 14 homlokfelülete van.

A tömítőgyűrű nyomórészként vagy ajakként kialakított 2 tömítőrész és gyűrű alakú 3 kapcsolórész van, amelynek belső 4 felülete, külső 5 felülete, valamint (a másik cső végződésének behelyezési irányát tekintve) belső 6 homlokfelülete van. A tömítőgyűrű külső 5 felülete kúpos, és átmérője a behelyezett cső végződésének behelyezési irányában vagy tengelyirányban befelé egyre növekszik. Ezáltal a gyűrűs 3 kapcsolórész vastagsága is elegendő lesz ahhoz, hogy a belső 6 homlokfelület szélessége elegendő legyen. Ezen túlmenően a belső 6 homlokfelület alámetszéssel van kialakítva, vagyis a belső 6 homlokfelület részben lefedi a 10 öntőgyűrűt. Az 5 felület és a 6 homlokfelület egymással hegyesszöget zár be, és így ezek együttesen gyűrűs 7 éket képeznek. Az ajakként kialakított 2 tömítőrész és a gyűrűs 3 kapcsolórész között 8 mélyedés által képzett alámetszett tér van. A tömítés belső elülső 9 oldala ferdén áll a 2 tömítőrész által képzett ajakhoz képest.

A 20 karmantyúnak belső 21 felülete van, és a tömítés ebbe van belefoglalva. A 20 karmantyúnak továbbá belső 22 fenékfelülete és külső 23 felülete van. A belső 21 felület és az alámetszett belső 6 homlokfelület között ék alakú és beton anyagú 24 rész képződik, amely biztosítja, hogy az 1 tömítőgyűrűt sugárirányban befelé ne lehessen kihúzni. Ilymódon az alámetszett belső 6 homlokfelület alkotja az 1 tömítőgyűrű rögzítő felületét.

Az 1. ábrán továbbá fel van tüntetve a karmantyú készítésére szolgáló öntőforma. Az öntőforma úgynevezett 30 alapgyűrűt, cső alakú 31 magot és külső 32 öntősablont foglal magában. A betoncső gyártását úgy hajtják végre, hogy felállított helyzetben az öntőformát betonkeverékkel töltik meg, és töltés közben a 25 térből a beöntött betonkeverék a levegőt kiszorítja. Amint az a rajzon is belátható, az öntőforma nem tartalmaz olyan zsákszerű részeket, amelyekbe a levegő beszorulhatna. A 31 mag vibráltatásával a betontömeg is rezgésbe hozható, és ezzel elősegítheti, hogy a buborékok felfelé mozogva elhagyják a betonkeveréket. Az ilyen emelkedő légbuborékok nem akadnak el seholsem és ezáltal a végtermékben a buborékok képződésének veszélye nagymértékben csökken.

A 2. ábra a találmány szerinti tömítés 1 tömítőgyűrűjének módosított változatát mutatja. Az 1 tömítőgyűrű külső 5 felületén 40 kiemelkedések és 41 hornyok vannak, amelyek nagymértékben megnövelik az 5 felület nagyságát.

A 40 kiemelkedések és 41 hornyok ferde helyzetben állnak, vagyis sugárirányban kifelé és tengelyirányban befelé irányulnak, és ez teszi lehetővé, hogy a vibráció alatt a beton tömegében levő buborékok szabadon felemelkedhessenek. Ennek érdekében a 41 hornyok sugárirányban kifelé egyre szélesedhetnek. A sugárirányú külső 5 felület továbbá 42 mélyedéssel alakítható ki, amely ugyancsak ferdén áll és kifelé szélesedik annak érdekében, hogy ne akadályozza a buborékok felfelé történő mozgását. A sugárirányban külső 5 felületen továbbá (nem ábrázolt) rögzítőelemek alakíthatók ki, amelyek az 5 felület síkján kívül belenyúlnak a beton anyagába, és a korábbi elveknek megfelelően ferde helyzetben vannak annak érdekében, hogy elősegítsék a légbuborékok kihajtását.

Annak érdekében, hogy a 30 alapgyűrű és az 1 tömítőgyűrű közötti tér tömíthető legyen, az 1 tömítőgyűrűn egy kicsi 43 ajak van kiképezve, amely ráfeszíthető a 30 alapgyűrűre és ez tömíti a teret.

Az 1 tömítőgyűrű 2 tömítőrésze kialakítható a 2. ábrának megfelelő nyomott részként, vagyis hegyes ajak nélkül. A 3. ábra a tömítés olyan kiviteli alakját mutatja, ahol a 2 tömítőrészt 44 perem hosszabbítja meg, és ezáltal mögötte elegendően nagy alámetszett 8 mélyedés képződik, amelybe a 10 öntőgyűrű kiemelkedő 15 tartórésze belekapcsolódhat. A 3. ábra egy további 46 tömítőperemet mutat, amely a 6 homlokfelülethez kapcsolódik a belső 21 felülettel való érintkezésnél (lásd 1. ábra), ami által a 20 karmantyú betonból való öntése során és a tömítés beöntésekor a 46 tömítőperem megakadályozza, hogy a betoniszap az 1 tömítőgyűrű és a 10 öntőgyűrű közé jusson.

A 4. ábra meghosszabbított és kiemelkedő 47 gallérként kialakított tömítőperemet mutat. Ez a kiemelkedő gallér továbbá 40 kiemelkedésekkel és 41 hornyokkal látható el. Kialakítható rajta továbbá egy 47a és 47b kapcsolórészeket tartalmazó kapcsolószerkezet, amely5

HU 214 687 Β nek segítségével a 47 gallér hozzákapcsolható a 10 öntőgyűrűhöz, amely öntés közben összekapcsolja egymással a 47 gallért és a 10 öntőgyűrűt.

Az 5. ábra a 8 mélyedés jellegzetes kialakítását mutatja, nevezetesen itt a 8 mélyedés ék alakú és hullámos határoló falakkal kiképzett tér. Amikor a 44 peremet elhajlítjuk, akkor a 48 hullámhegyek összekapcsolódnak a 49 hullámvölgyekkel és ezáltal a 44 perem bizonyos mértékű védelmet kap a kitépéssel szemben. Ehhez hasonlóan a 10 öntőgyűrű belső felülete is hullámos alakú lehet, ami megkönnyíti a csővégződés beillesztését.

A 6. ábra szerinti kiviteli alaknál a tömítés gumiból készített 52 tömítőgyűrűt és habosított gumiból vagy az 52 tömítőgyűrű gumianyagához képest lágy anyagból készített 54 öntőgyűrűt tartalmaz. Az 54 öntőgyűrű készíthető rugalmas habosított műanyagból, például poliuretánból vagy poliészterből.

Az 52 tömítőgyűrűnek 56 tömítőrésze és 58 kapcsolórésze van. Az 56 tömítőrész sugárirányban befelé álló gyűrű alakú tömítő 60 kiemelkedéssel van ellátva, amelynek kúpos 62 homlokfelülete, belső hengeres 64 felülete és hátulsó gyűrű alakú sugárirányú 79 felülete van.

Az 56 tömítőrész elülső oldalán gyűrű alakú éles 68 kiemelkedés van, amely a tömítés elülső oldalán szoros kapcsolódást hoz létre a tömítés és az alapgyűrű között, amelyre a tömítést az előkészítés során ráhelyezik, mielőtt még a tömítést a cső karmantyújába beleöntenék.

Az 52 tömítőgyűrű 58 kapcsolórészének sugárirányban belső 70 felületén gyűrű alakú 72 horony van. Ez a 72 horony az 54 öntőgyűrű 77 kapcsolórészének sugárirányban külső 76 felületén kiképzett kiegészítő 74 nyúlványt fogadja be. A 72 horony és a 74 nyúlvány az 58 és 77 kapcsolórészeken az 52 tömítőgyűrűt tengelyirányban rögzíti, illetve helyezi az 54 öntőgyűrűhöz képest.

Az 54 öntőgyűrű külső homlokoldali 78 felületének nagyobb része kis távköznyire van a tömítő 60 kiemelkedés 79 felületétől és a 78 és 79 felületek között egy kis tér képződik. Sugárirányban belső szélénél, az elülső 78 felületén 66 él van, amely összekapcsolódik a tömítő 60 kiemelkedés 79 felületéhez. A 6. ábrán bemutatott helyzetben a közrezárt tér le van zárva sugárirányban tekintve mind belső, mind külső szélénél.

Az 52 tömítőgyűrű sugárirányban külső felületét lényegében véve kúpos 80 felületrész képezi, amely az 52 tömítőgyűrű tengelyirányban tekintve külső oldala felől nézve egyre szélesedik. A kúpos 80 felületrész és a tömítő 60 kiemelkedés kúpos 62 felülete egymáshoz képest olyan viszonyban van, hogy az 56 tömítőrész vastagsága tengelyirányban külső oldaláról nézve növekszik.

Az 52 tömítőgyűrű tengelyirányban belső részén 84 homlokfelület van kiképezve, amely a tömítés középvonalához képest ferde, és egészében véve kúpos felületet képez. Ennek következtében a 84 homlokfelület, továbbá az 1-5. ábrák szerinti kiviteli alakok belső 6 homlokfelülete alámetszéssel van kialakítva, és ennek következtében részben lefedi az 54 öntőgyűrűt. így akárcsak az 1-5. ábrák szerinti kiviteli alak esetében, ez az intézkedés megakadályozza az 52 tömítőgyűrű befelé irányuló kihúzását. így ez az alámetszett belső 84 homlokfelület képezi az 54 öntőgyűrű fő rögzítő felületét.

Az 52 tömítőgyűrű sugárirányban külső felületén kiképzett kúpos 80 felületrész néhány egymással párhuzamos és a palástfelületen végigfutó 94 peremmel van ellátva. Ezek a 94 peremek javítják a tömítésnek a karmantyú öntése közben a beton anyagához való kapcsolódását azáltal, hogy megakadályozzák a légbuborékok felhalmozódását és más rendellenességek kialakulását a beton és a tömítés határoló felületénél.

Az 54 öntőgyűrű tengelyirányt tekintve belső végén hegyesedé 96 nyúlvány van kiképezve, amely hasonló a 68 kiemelkedéshez, és ehhez hasonlóan célja annak megakadályozása, hogy a beton behatoljon a tömítés és az alapgyűrű közé, amelyre a tömítésnek a karmantyúba való beöntésekor a tömítést ráhelyezik.

Amint említettük, a tömítést a karmantyúba való beöntéskor hagyományos módon ráfeszítik az öntősablon részét képező alapgyűrűre, amely öntősablon szolgál a betoncső karmantyújának öntésére. A ráfeszítés után öntik a betont az öntősablonba, és ekkor a tömítést beleöntik a betoncső karmantyújának belső hengeres felületébe. Azon veszély csökkentése érdekében, hogy a tömítés 52 tömítőgyűrűje az alapgyűrűn felvett helyes helyzetéből a betonnak öntősablonba való beöntésekor elmozduljon azon erők hatására, amelyek a beton öntésekor ébrednek a betonkeveréknek az 52 tömítőgyűrű tengelyirányban belső 84 homlokfelületére csapódása következtében, lecsökkenthetők azáltal, hogy az 54 öntőgyűrű belső felületén gyűrű alakú kifelé irányuló 98 kiemelkedés van. A 98 kiemelkedés le van gömbölyítve, és a betont az öntőformába való beöntetés során az 52 tömítőgyűrű 84 homlokfelületén kívülre irányítja, és ez csökkenti annak veszélyét, hogy az 52 tömítőgyűrű kimozduljon helyes helyzetéből.

Az anyagvastagság csökkentése, továbbá a merevség csökkentése érdekében az 54 öntőgyűrű a 98 kiemelkedéssel azonos magasságban gyűrű alakú 100 kikönnyítéssel van ellátva.

A 7. ábra szerinti kiviteli alak esetében a találmány szerinti tömítés a 6. ábrához hasonlóan 52a tömítőgyűrűt és 54a öntőgyűrűt tartalmaz. A 7. ábra szerinti kiviteli alak annyiban különbözik a 6. ábra szerinti kiviteli alaktól, hogy az 54a öntőgyűrű úgy kapcsolódik az 52a tömítőgyűrűhöz, hogy az 52a tömítőgyűrűn kialakított és 58a kapcsolórész, 60a tömítőrész és a 60a tömítőrészhez kapcsolódó és felvastagított 88 végződéssel ellátott 86 nyúlvány által határolt mélyedésbe illeszkedik. A 88 végződés ugyanazon rugalmas anyagból van kiképezve, mint az 52a tömítőgyűrű, és a tömítésnek a karmantyúba való beöntése után ütést elnyelő szerkezetet képez a karmantyúba beillesztett végződés és a karmantyú fenékfelülete között.

Azáltal, hogy az 54a öntőgyűrű az 52 tömítőgyűrű mélyedésébe illeszkedik, a 7. ábra szerinti kiviteli alak esetében nincs szükség a 72 horonyra és a 74 kiemelkedésre a tömítőgyűrű és az öntőgyűrű közötti kapcsolat létesítéséhez.

A találmány szerinti tömítőgyűrű 8. ábra szerinti kiviteli alakja is tartalmaz gumiból kialakított 102 tömítőgyűrűt és hozzá kapcsolódó 104 öntőgyűrűt, amely habosított gumiból vagy más anyagból van kiképezve,

HU 214 687 Β amelynek anyaga lágyabb, mint a 102 tömítőgyűrűt alkotó gumi anyaga. így a 104 öntőgyűrű kialakítható rugalmas habosított műanyagból, például poliuretánból vagy poliészterből.

A 102 tömítőgyűrűnek 106 tömítőrésze és 108 kapcsolórésze van. A 106 tömítórészen sugárirányban befelé álló gyűrűs tömítő 110 kiemelkedés van, amely hasonló a 6. ábrán bemutatott tömítő 60 kiemelkedéshez és elülső kúpos 112 felülete, belső hengeres 114 felülete és hátulsó gyűrű alakú sugárirányú homlokoldali 116 felülete van. A 106 tömítőrésznek ebben az esetben is gyűrűs és éles 118 kiemelkedése van, amely az alapgyűrűvel szoros kapcsolatot valósít meg. A 102 tömítőgyűrű és a 104 öntőgyűrű egymáshoz gyűrűs 122 horonnyal és ennek kiegészítő részét képező 124 nyúlvánnyal kapcsolódik egymáshoz.

A 102 tömítőgyűrű sugárirányt tekintve külső felületén lényegében kúpos 130 felületrész van, amely a 102 tömítőgyűrű külső oldala felől nézve egyre vastagodik. A kúpos 130 felületrészhez hengeres 132 felületrész kapcsolódik, és ez képezi a 102 tömítőgyűrű 108 kapcsolórészének külső felületét.

A 102 tömítőgyűrűnek tengelyirányt tekintve belső 134 homlokfelülete van, amely lényegében merőleges a tömítés tengelyvonalára.

A 102 tömítőgyűrűn sugárirányban kívül két 136 és 138 rögzítőrész van, amelyek a 102 tömítőgyűrű szemben fekvő végein helyezkednek el. A 136 rögzítőrész sugárirányban áll, és a 102 tömítőgyűrű tengelyirányban külső végénél helyezkedik el, és 140 hídrészt és külső szabad végén elrendezett 142 elvastagítást foglal magában. A 138 rögzítőrész a 102 tömítőgyűrű hátulsó 134 homlokfelületénél helyezkedik el, és egy gyűrű alakú tengelyirányban álló nyúlvány alkotja. A 136 és 138 rögzítőrészek hozzájárulnak ahhoz, hogy a tömítőgyűrű a tömítésnek a karmantyúba való beöntése után biztos rögzítést kapjon a karmantyúban, amire különösen akkor van szükség, mikor egy másik végződést behelyeznek a karmantyúba, és ez a végződés erőt gyakorol a tömítőgyűrűre.

A 6. ábra szerinti kiviteli alakhoz hasonlóan a 102 tömítőgyűrű 8. ábra szerinti kiviteli alakjának kúpos 130 felületrésze néhány és egymással párhuzamos gyűrűs 144 peremmel van ellátva.

A 104 tömítőgyűrű tengelyirányban vett belső végén éles gyűrű alakú 146 kiemelkedés van, amely megakadályozza, hogy beton juthasson a tömítés és az alapgyűrű közé, amelyre a tömítést a karmantyúba való beöntéskor ráhelyezik.

Az öntőformából való kiemelés után a találmány szerinti tömítés a 148 karmantyúban a 9. ábra szerinti beöntött helyzetben van.

A karmantyúnak a szomszédos cső végződésével való összekapcsolásakor a végződést behelyezik a 148 karmantyúba, és ekkor a 148 karmantyú hengeres külső felülete kapcsolatba lép a tömítőgyűrű tömítő 110 kiemelkedésével, és összenyomja a 106 tömítőrészt. A 110 kiemelkedés behajlik a 148 karmantyúba, és félrenyomja a 104 öntőgyűrű vele szomszédos 126 kapcsolórészét. Egyúttal a 102 tömítőgyűrű 108 kapcsolórészén kialakított 122 horony is elősegíti a 106 tömítőrészből elmozdított gumi anyagának befogadását, amely elmozdulás annak a következménye, hogy a 148 karmantyú és a belehelyezett végződés hengeres felületei közötti térben levő 106 tömítőrész nyomás alá kerül.

Mikor a találmány szerinti tömítéssel ellátott csővezetékben a nyomás felépül, akkor ez a nyomás a 110 kiemelkedést tömítőajakként működteti azáltal, hogy a folyadék nyomása kifelé nyomja a viszonylag gyenge és rugalmas anyagú 104 öntőgyűrűt.

A 104 öntőgyűrű és a 102 tömítőgyűrű közötti kapcsolat találmány szerinti kialakítása megvalósítja az öntőgyűrű és a tömítőgyűrű egymáshoz képesti biztonságos és hatásos helyezését, mind a tömítés beöntéssel történő befoglalása, mind a csőszakaszok összeillesztése, mind a későbbi működés során, és fenntartja a csőillesztés záróképességét. Az öntőgyűrű és a tömítőgyűrű közötti kapcsolat további szerkezeti részletei hozzájárulnak a találmány szerinti tömítés megfelelő tömítőképességének kialakításához azáltal, hogy hozzájárulnak a tömítőgyűrű anyagát képező gumi helyes elmozdulásához és ahhoz, hogy a tömítőgyűrű mind nyomás, mind tömítőajakként való viselkedés következtében hatékony tömítést valósítson meg.

A találmány szerinti tömítés 10. ábrán bemutatott kiviteli alakja abban különbözik a 8. és 9. ábrán bemutatott kiviteli alakoktól, hogy a 122 horony és hengeres 132 felületrésze között a 108 kapcsolórészben gyűrűs zárt 150 tér van kialakítva. A 150 tér javítja a tömítő 110 kiemelkedés ajakként való működését azáltal, hogy megkönnyíti a 126 és 108 kapcsolórész sugárirányban kifelé irányuló összenyomását. Ezáltal a tömítő 110 kiemelkedésre nagyobb hatást gyakorol a csővezetékben levő nagyobb nyomás.

A találmány szerinti tömítés 11. ábrán bemutatott kiviteli alakja főleg abban különbözik a 8., 9. és 10. ábrán bemutatott kiviteli alaktól, ahogyan a 102 tömítőgyűrű sugárirányban vett külső része ki van alakítva. Ennek megfelelően all. ábra szerinti 102 tömítőgyűrűnek folyamatos és kúpos külső 152 felülete van, amely ebben az esetben is a palástfelületen végigfutó 154 bordákkal van ellátva, amelyeknek célja azonos a 8., 9. és

10. ábrák szerinti kiviteli alakon látható 144 peremekével. A kúpos 152 felületnek a 106 tömítőrészre eső szakaszán gyűrűalakban fecskefarok alakú 156 horony van kiképezve, amelybe a beton a tömítőeszköznek a betoncső karmantyújába való beöntése során behatol, és ennek révén egy másféle rögzítőszerkezetet képez, amely a tömítést rögzíti a karmantyúban. így a 156 horony úgy tekinthető, hogy helyettesíti a 8., 9. és 10. ábrák esetében alkalmazott rögzítőrészt.

A 8., 9. és 10. ábrák szerinti kiviteli alak esetében alkalmazott 138 rögzítőrészt all. ábra szerinti kiviteli alak esetében a 102 tömítőgyűrű 158 homlokfelületének kúpos kialakítása helyettesíti, ami megakadályozza, hogy a tömítésnek a beton csőkarmantyúba való beöntése után a tömítést sugárirányban ki lehessen húzni a karmantyúból.

A 12. ábra szerinti kiviteli alaknak megfelelő találmány szerinti tömítés abban különbözik all. ábra sze7

HU 214 687 Β rinti kiviteli alaktól, hogy 108 kapcsolórésze a 10. ábra szerinti kiviteli alakhoz hasonlóan gyűrű alakú zárt 160 kikönnyítéssel van ellátva, amelynek szerepe ugyanaz, mint a 10. ábra szerinti kiviteli alaknál kialakított 150 téré.

A 13. ábra szerinti kiviteli alak esetében a találmány szerinti tömítést 102a tömítőgyűrű és 140a öntőgyűrű alkotja. A 102a tömítőgyűrűnek 106a tömítőrésze van, amely 108a kapcsolórészt és tömítő 110a kiemelkedést foglal magába.

A 104a öntőgyűrűnek 126a kapcsolórésze van, amely henger alakú kapcsoló felület mentén érintkezik a 102a tömítőgyűrű 108a kapcsolórészével. A tömítő 110a kiemelkedés homlokoldali 116a és 128a felületei, valamint a 104a öntőgyűrű 126 kapcsolórésze a tömítés sugárirányban vett belső felülete mentén kapcsolódnak egymáshoz, és olyan kúpos jellegű kialakítással vannak kiképezve, hogy ezen homlokoldali 116a és 128a felületek közé zárt tér sugárirányban kifelé viszonylag erősen szélesedik.

A tömítés sugárirányban vett külső felülete lényegében hengeres palástfelületet alkot, és ebben helyezkedik el a 102a tömítőgyűrű sugárirányban vett külső 130a, valamint a 104a öntőgyűrű sugárirányban vett külső 162 felülete.

A tömítés sugárirányban vett külső 130a felületén 164 és 166 hornyok vannak kiképezve. A tömítésnek a betonkarmantyúba való beöntése során a beton be tud hatolni ezekbe a hornyokba, és ezáltal rögzíti a tömítést a karmantyúban. A 164 horony a 102a tömítőgyűrűben a 106a tőmítőrész és a 108a kapcsolórész között van kialakítva, továbbá a 166 horony a 102a tömítőgyűrű és a 104a öntőgyűrű egymással szemközti felületei között alakul ki.

A 14., 15., 16. és 17. ábrák a találmány szerinti tömítések és öntőgyűrűk különböző kiviteli alakjait szemléltetik, amelyekkel javítható a tömítésnek az öntőgyűrűhöz képesti helyezése és rögzítése.

A 14. ábra esetében a 170 alapgyűrűben gyűrű alakú 172 horony van kialakítva, és a tömítés tömítő 110 kiemelkedésének belső része ebben helyezkedik el. Ez valósítja meg a tömítésnek a 170 alapgyűrűn való pontos helyezését, és egyúttal ezt a helyzetet a tömítésnek a beöntési művelet során meg is tartja kielégítő mértékben.

A 15. ábra esetében a 174 alapgyűrű 176 fogakkal van kiképezve, amelyek a tömítés tömítő 110 kiemelkedésének kúpos 112 felületével kapcsolódva rögzítik a tömítést függőleges irányban történő elcsúszással szemben.

A 16. ábra szerinti kiviteli alak esetében a 178 alapgyűrűn gyűrű alakú 180 kiemelkedés van kiképezve, amely a tömítés tömítő 110 kiemelkedésének kiegészítő alakú 182 hornyába kapaszkodik.

A 17. ábra a találmány szerinti 184 alapgyűrű olyan kiviteli alakját mutatja, amely gyűrűs 186 horonnyal van kiképezve, amelybe a 102 tömítőgyűrű 118 kiemelkedése kapcsolódik bele, és ezáltal rögzíti a tömítésnek a 184 alapgyűrűhöz képesti helyzetét.

A 18. ábra 230 alapgyűrűre helyezett tömítés további kiviteli alakját mutatja. A 230 alapgyűrű ferde

209 felületén lényegében véve sugárirányú 209a váll van kiképezve, amely meghatározza a tömítésnek a gyártandó csőhöz képesti tengelyirányú helyzetét. A 209 felület és a 209a váll ezáltal megakadályozza, hogy a tömítés még a vastagfalú betoncsövek gyártásához elengedhetetlenül szükséges erőteljes vibráció hatására történő elcsúszását.

Erőteljes vibráló erő kifejtése esetén magát a 210 öntőgyűrűt is külön rögzíteni kell. Ebből a célból a karmantyú fenékfelületének tartományában három 250 gyűrűszegmens helyezkedik el, amelyek a rajtuk levő peremnél fogva belekapcsolódnak a 210 öntőgyűrűn kialakított horonyba, és ezáltal a 210 öntőgyűrűt a 230 alapgyűrűhöz rögzítik. A 250 gyűrűszegmensek oldhatóan kapcsolhatók össze a 230 alapgyűrűvel, például 252 csavarok segítségével, azonban más, gyorsan oldható kötés is elképzelhető, amellyel a 250 gyűrűszegmensek a betoncső gyártása közben hozzáerősíthetők a 230 alapgyűrűhöz, majd gyártás után ez a rögzítés kioldható. A három 250 gyűrűszegmens helyett lehetséges alakítható lap vagy eldobható fajtájú más elem alkalmazása is.

A 19. ábra a 210 öntőgyűrűhöz társított oldható rögzítőelemek további kiviteli alakját szemléltetik, amelyeket jelen esetben például acélból kialakított szilárd gyűrűk vagy 255 tartóelemek alkotnak, amelyek a palást mentén el vannak osztva, és a 210 öntőgyűrűben ferdén kialakított kapcsolórésekbe illeszkednek. A gyűrűknek vagy 255 tartóelemeknek ék alakú keresztmetszete van, amely éles élben végződik, és ezek belenyomhatok a 210 öntőgyűrű cellás anyagába, és ezáltal alakíthatók ki a kapcsolórések. A szerkezet továbbá 252 csavarokat vagy más oldható kötőelemeket tartalmaz, amelyekkel átmenetileg rögzíthetők a gyűrűk vagy 255 tartóelemek.

A 20. ábra a 230 alapgyűrű olyan kiviteli alakját mutatja, amely 236 hornyokkal van kiképezve, továbbá mind a 260 öntőgyűrű, mind a 201 tömítőgyűrű ehhez illeszkedő kiegészítő alakú 237 kiemelkedésekkel van ellátva, amelyek megakadályozzák az öntőgyűrűnek a 230 alapgyűrűről való nemkívánatos kioldódását. Elképzelhető olyan megoldás is, amely szerint a 237 kiemelkedések a 230 alapgyűrűn, míg a 236 hornyok a 260 öntőgyűrűn és a 201 tömítőgyűrűn helyezkednek el. A 236 hornyok és a 237 kiemelkedések közötti kapcsolódás úgy van méretezve, hogy a 230 alapgyűrűt előre meghatározott erővel lehessen kihúzni a tömítésből. A 20. ábra mutatja a 201 tömítőgyűrűhöz szilárdan hozzákapcsolt és kiemelkedő gallért képező 260 öntőgyűrűt, amelynek külső 261 fala, belső 262 fala és hátulsó sugárirányú 263 fala van. A 261, 262 és 263 falak között 264 tartóréteg van elrendezve, amely összekötő részekből kiképzett és a falakhoz és egymáshoz képest ferdén elrendezett rácsként képezhető ki, amely a 260 öntőgyűrűnek elegendő stabilitást ad betoncső gyártása közben. Amint az ábráról látható, a külső 261 fal ferdén alakítható ki, és ezáltal a 260 öntőgyűrű felső része vastagabb, annak érdekében, hogy ellenálljon a betoncső gyártásakor képződő nyomásnak, és elegendően rugalmas ahhoz, hogy középső részénél elegendő mozgásteret adjon a behelyezett végződés számára.

HU 214 687 Β

A 21. ábra további kiviteli alakot szemléltet, amelynél az 201 tömítőgyűrűből kiemelkedő gallér 260 öntőgyűrűt képez. Ebben az esetben a 264 tartóréteget sejtes vagy habos anyag képezi, amelynek Shore keménysége például 20. Ez esetben is alkalmazható olcsó helyettesítő anyag, például több réteg hullámpapír. Hangsúlyozandó azonban, hogy a 201 tömítőgyűrű, a 264 tartóréteg, valamint a 261, 262 és 263 falak rugalmassága különböző, és ez határozza meg a különböző funkcionális tartományokon belül a tömítés rugalmasságát. A legnagyobb a rugalmasság a 201 tömítőgyűrű és a 260 öntőgyűrű közötti átmeneti 265 tartománynál, és ezen a helyen van kialakítva elegendő nagyságú befogadó tér a csövek csatlakoztatásához, és a szomszédos csőszakasz végződésének befogadására.

A bemutatott kiviteli alak esetében a 261 fal 242 mélyedéssel, továbbá 240 kiemelkedéssel és 241 horonnyal van ellátva, amely tovább csökkenti a buborékképződés veszélyét. Kialakítható továbbá egy 271 horoggal ellátott nyúlvány, amely a betonhoz való járulékos rögzítést valósít meg. A tömítés továbbá egy további 272 bemetszéssel van ellátva, amely 273 ajkat képez, és ez akkor lép működésbe, mikor a csővezeték belsejében nyomás van.

A 22. ábra a találmány szerinti tömítés további kiviteli alakját mutatja, amelynél a 261 fal görbült alakú annak érdekében, hogy ellent tudjon állni a betoncső gyártása közben a betonkeverék által ránehezedő nyomásnak. A 264 tartóréteg méhsejt jellegű üreges szerkezetet tartalmaz, amely üregeket áthidalások keresztezik. A behelyezett végződés által kifejtett terhelés hatására sugárirányban a legnagyobb rugalmasságot a 265 tartomány adja. Ez a kiviteli alak befelé szélesedő 242 mélyedéssel van ellátva, amelynek segítségével a palást menti ékalakzat igen jól rögzíthető a betonban. Ugyancsak ék alakban képezhető ki a végső 274 rész, amely ennélfogva jobban rögzül a betonban.

A találmány szerinti tömítés 23. ábra szerinti kiviteli alakja különleges szerkezetű 261 és 262 falakkal van kiképezve, amelyek a 264 tartóréteg kialakításához át vannak hidalva. Látható, hogy egymáshoz kapcsolódó háromszög keresztmetszetű 266 falrészek vannak egymás után, és a sugárirányban elrendezett 267 áthidalások ugyancsak háromszög alakú keresztmetszettel vannak kiképezve annak érdekében, hogy bizonyos 268 gyengítéseket képezzenek, ahol a 266 falrészek és a 267 áthidalások nem merevek, és meghajlíthatok, mikor a beillesztett végződés számára mozgástérre van szükség. A tömítés rugalmassága beállítható különböző keménységű anyagok használatával is, és ezáltal lehetségessé válik a fal egyes részeinek eltávolítása. így például a tömítőgyűrű környezetében a szilárdság 45° Shore értékű és a 266 falrészek tartományában 80° Shore keménységű lehet. Ezenfelül a tömítés csúsztató 270 bőrrel társítható, amely rész visszahajtása vagy rögzítése (lásd 24. ábra) útján valósítható meg, és kenőanyaggal tölthető fel, de megvalósítható zárt tömlőként, amelyben kenőanyag van.

A 24. ábra a tömítés további kiviteli alakját mutatja, amelyen különböző hasítékok vannak. Ilyen például a

275 hasíték az előrekent 270 bőr csatlakoztatására, továbbá a 272 bemetszés, amely 273 ajkat alkot, továbbá egy 256 horony, amely 257 horgot képez, amelynek segítségével a tömítés egy megfelelő peremmel együttműködve a cső öntése közben alapgyűrűn rögzíthető.

A 25. ábra a találmány szerinti tömítés egy további kiviteli alakját mutatja a tömítéshez társított rögzítőszerkezettel és 230 alapgyűrűvel. Amint az ábra mutatja, a tömítés ívelt sugárirányban kívül elhelyezkedő 281 hátsó oldallal és hasított 282 elülső oldallal, a karmantyú fenékfelületéhez érintkező 283 fallal és 284 üreggel van kiképezve. A 282 elülső oldalon 285 ajkak vannak kialakítva, amelyek rögzítőgyűrű vagy rögzítő 290 gyűrűszegmens és a 230 alapgyűrű közötti 291 hasítékba kapcsolódnak. A rögzítőgyűrű vagy rögzítő 290 gyűrűszegmens rugalmas anyagból van kiképezve és beleilleszkedik a 280 üregbe és alakja lekerekített végű csonkakúp. 292 szorítócsavar vagy más kötőelem segítségével a 285 ajkak beszoríthatok a 230 alapgyűrű és a rögzítőgyűrű vagy 290 gyűrűszegmens közötti 291 hasítékba. A korábban ismertetett 256 horony és 257 horog járulékos rögzítőszerkezetet alkot. A formából való kiemeléskor a 292 szorítócsavart meglazítják és a 230 alapgyűrűt lefelé kiemelik. Ezután a rögzítő 290 gyűrűszegmenset sugárirányban kihúzzák a 284 üregből.

A 25. ábra szerinti kiviteli alak különösen nagyméretű csövekhez és ovális csövekhez alkalmazható, amelyeknél a gyűrű feszítése a tömítés mérete következtében lecsökken, és ezáltal a betoncső öntése során a tömítőgyűrűt saját feszítettsége kevésbé jól tartja meg a kívánt helyen.

A 25a ábra a tömítést beöntött helyzetben mutatja. A tömítésbe illesztett 226 végződés a 282 elülső oldallal együttműködve másodlagos tömítést alkot és ezáltal a 284 üreget elszennyeződéssel szemben lezárja.

A 26. ábra kettős 300 tömítést mutat, amely két 301 és 302 tömítőgyűrűt, valamint 303 öntőgyűrűt tartalmaz, amelyek egymással össze vannak kapcsolva. A 301 és 302 tömítőgyűrűk között 304 vizsgálóüreg van kiképezve, amely a lefektetett csővezetékben levő tömítés tömörségének vizsgálatához hozzáférhető. Annak érdekében, hogy öntés közben a 300 tömítés helyzete megmaradjon, a 330 alapgyűrűhöz oldhatóan 305 tartógyűrűt illesztenek, ami lehetővé teszi, hogy a betonba beleöntött 300 tömítés károsodás nélkül leoldható legyen a 330 alapgyűrűről.

A 27. ábra a 300 tömítést beöntött állapotban mutatja. A 28. ábra a 6. ábrának megfelelő metszeti kép, amely a találmány szerinti tömítés 310 alapgyűrűre van helyezve. A tömítésnek a betongyűrű karmantyújába való beöntése közbeni és a 310 alapgyűrűn való biztonságos rögzítéséhez a tömítés szálas erősítő betéttel van ellátva. A szálas erősítés a tömítés körül elhelyezett egy vagy több 312 szálat tartalmaz. A szálas erősítés a 28. ábrán jelzett egy vagy több helyre helyezhető el az 52 tömítőgyűrűn és/vagy az 54 öntőgyűrűn vagy a tömítés egy vagy több kívánt helyén. A 28. ábrán jelzett szálas vagy fonalas erősítés révén az öntéshez a tömítés biztonságosan az alapgyűrűhöz, és nincs szükség az alapgyűrű különleges kialakítására.

HU 214 687 Β

A fenti leírás alapján a találmány szerinti megoldás a mindenkori körülményeknek megfelelően módosítható. Ez különösen igaz a tömítés tömítőgyűrűjének és öntőgyűrűjének összekapcsolási módjára, és ezáltal a kívánalmaknak megfelelően a tömítőgyűrű és az öntőgyűrű kiképezhető egymással összekapcsolt vagy elkülönített alkatrészként valamennyi bemutatott kiviteli alak esetén.

Claims (45)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Tömítés két cső csatlakoztatásához, előnyösen betonból készített cső végső szakaszai közötti gyűrűs tér tömítésére, ahol az egyik cső végső szakasza lényegében véve hengeres belső felülettel kiképzett karmantyút képez, és a másik cső végső szakasza lényegében véve hengeres külső felülettel kiképzett végződésként van kialakítva, továbbá a tömítés rugalmas anyagból, előnyösen gumiból kialakított tömítőgyűrűt tartalmaz, amelynek a gyűrűs tér tömítésére kialakított tömítőrésze van, és a tömítés a karmantyúba, annak hengeres belső felületéhez beönthetően van kialakítva, és a tömítést a karmantyúba beöntött helyzetben megtartó rögzítőszerkezettel van ellátva, továbbá a tömítés a tömítőgyűrűvel összekapcsolt és a tömítőgyűrűvel együttesen a karmantyúba beönthető öntőgyűrűt tartalmaz, amely a karmantyú szabad vége felé elhelyezkedő tömítőgyűrűhöz képest tengelyirányban belül helyezkedik el, azzal jellemezve, hogy az öntőgyűrű (10, 54,54a, 104, 104a, 140a, 210, 260, 303) a karmantyúba (20, 148) helyezett végződés (226) által a tömítőrészben (2, 56, 60a, 106, 106a) okozott tömítő deformáció felvételére alkalmasan, legalább a tömítőgyűrű (1, 52, 52a, 102, 102a, 201, 302) tömítőrészéhez (2, 56, 60a, 106, 106a) képest könnyen összenyomhatóan van kialakítva.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti tömítés, azzal jellemezve, hogy a tömítőgyűrű (1, 52, 52a, 102, 102a, 201, 302) és az öntőgyűrű (10, 54, 54a, 104, 104d, 140a, 210, 260, 303) egymáshoz két koncentrikus gyűrűs és egymásba kapcsolódó kapcsolórésszel (3, 47a, 47b, 58, 58a, 77, 108, 108a, 126, 126a) kapcsolódik egymáshoz, és az egyik kapcsolórész (3, 47a, 47b, 58, 58a, 77, 108,108a, 126, 126a) a tömítőgyűrű (1, 52, 52a, 102, 102a, 201, 302) belső szélén, a másik az öntőgyűrű (10, 54, 54a, 104, 104a, 140a, 210, 260, 303) külső szélén van kialakítva.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti tömítés, azzal jellemezve, hogy az öntőgyűrű (10, 54, 54a, 104, 104a, 140a, 210, 260, 303) anyaga habosított gumi.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti tömítés, azzal jellemezve, hogy az öntőgyűrű (10, 54, 54a, 104, 104a, 140a, 210, 260, 303) rugalmas műanyag, például poliuretán vagy poliészter.
5. 5. A 2. igénypont szerinti tömítés, azzal jellemezve, hogy a tömítőrésznek (2,56,60a, 106,106a) sugárirányban befelé irányuló tömítő kiemelkedése (60,110,110a) van, amelyen az öntőgyűrű (10, 54, 54a, 104, 104a, 140a, 210, 260, 303) kapcsolórészének (3, 47a, 47b, 58, 58a, 77, 108, 108a, 126, 126a) homlokoldali felületével (78, 116, 116a) szemben fekvő felülete (79, 128a) van, és sugárirányú mérete lényegében azonos az öntőgyűrű (10, 54, 54a, 104, 104a, 140a, 210, 260, 303) szemben fekvő homlokoldali felületével (78,116, 116a).
6. 6. A 5. igénypont szerinti tömítés, azzal jellemezve, hogy az öntőgyűrű (10, 54, 54a, 104, 104a, 140a, 210, 260, 303) kapcsolórészének (3, 47a, 47b, 58, 58a, 77, 108, 108a, 126, 126a) homlokoldali felülete (78, 116, 116a) és a tömítő kiemelkedés (60, 110, 110a) vele szemben fekvő felülete (79, 128a) egymáshoz a tömítés sugárirányban belső felülete mentén kapcsolódnak és a többi részen rést képeznek.
7. 7. A 6. igénypont szerinti tömítés, azzal jellemezve, hogy a rés sugárirányban kifelé szélesedik.
8. 8. Az 2. igénypont szerinti tömítés, azzal jellemezve, hogy a kapcsolórészek (3, 47a, 47b, 58, 58a, 77, 108, 108a, 126, 126a) egymáshoz a tömítőgyűrű (1, 52, 52a, 102, 102a, 201, 302) és az öntőgyűrű (10, 54, 54a, 104, 104a, 140a, 210, 260, 303) egymáshoz képesti axiális irányú elmozdulását megakadályozó szerkezettel kapcsolódnak.
9. 9. A 8. igénypont szerinti tömítés, azzal jellemezve, hogy az öntőgyűrű (10, 54, 54a, 104, 104a, 140a, 210, 260, 303) kapcsolórésze (3, 47a, 47b, 58, 58a, 77, 108, 108a, 126, 126a) sugárirányban kifelé álló és a tömítőgyűrű (1, 52, 52a, 102, 102a, 201, 302) kapcsolórészében (3, 47a, 47b, 58, 58a, 77, 108, 108a, 126, 126a) kiképzett kiegészítő alakú horonyba (72, 122) kapcsolódó gyűrű alakú nyúlvánnyal (74, 124) van ellátva.
10. 10. A 9. igénypont szerinti tömítés, azzal jellemezve, hogy az öntőgyűrűnek (10, 54,54a, 104,104a, 140a, 210, 260, 303) legalább a tömítőgyűrűvel (1, 52, 52a, 102, 102a, 201, 302) kapcsolatban lévő, sugárirányban vett külső felülete lényegében ugyanabban az axiális síkban helyezkedik el, mint a tömítő kiemelkedés (60, 110, 110a) alapja és a tömítő kiemelkedés (60, 110, 110a) kivételével a tömítőgyűrű (1, 52, 52a, 102, 102a, 201, 302) a tömítésnek a karmantyúba (20, 148) való beöntése után nyomott és befoglalt állapotban van.
11. 11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti tömítés, azzal jellemezve, hogy a tömítőgyűrű (1, 52, 52a, 102, 102a, 201, 302) sugárirányban vett külső felülete (5, 152) vagy felületrésze (80, 130) a tömítőgyűrűnek (1, 52, 52a, 102, 102a, 201, 302) beöntött helyzetben a karmantyú (20, 148) szabad vége felé közelebbi oldalától kúposán növekszik.
12. 12. Az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti tömítés, azzal jellemezve, hogy a karmantyúhoz (20, 148) való kötés javításához a tömítőgyűrű (1, 52, 52a, 102, 102a, 201, 302) sugárirányban vett külső része a karmantyúba (20,148) beönthetően van kialakítva.
13. 13. A 12. igénypont szerinti tömítés, azzal jellemezve, hogy a tömítőgyűrűnek (1, 52, 52a, 102, 102a, 201, 302) sugárirányban kifelé álló gyűrűs rögzítőrésze (136) van, amelynek vége a tömítésnek (102) a karmantyúba (20, 148) beöntött helyzetében a karmantyú (20, 148) szabad végének közelében helyezkedik el.
14. 14. A 12. vagy 13. igénypont szerinti tömítés, azzal jellemezve, hogy a tömítőgyűrű (1, 52, 52a, 102, 102a, 201, 302) sugárirányban vett külső felületén 152,

    HU 214 687 Β

    130 gyűrűs horony (156, 164) van, amelynek legalább az egyik felülete a sugárirányhoz képest ferdén van kiképezve.
15. 15. A 14. igénypont szerinti tömítés, azzal jellemezve, hogy a horony (156) alámetszéssel, előnyösen fecskefarok profillal van kiképezve.
16. 16. Az 12-15. igénypontok bármelyike szerinti tömítés, azzal jellemezve, hogy a tömítőgyűrűnek (1, 52, 52a, 102, 102a, 201, 302) tengelyirányú és/vagy sugárirányú gyűrűs rögzítőrésze (138) van, amelynek vége a tömítésnek a karmantyúba (20, 148) való beöntött helyzetében a karmantyú (20, 148) szabad végéhez képest a legnagyobb távolságra helyezkedik el.
17. 17. A 16. igénypont szerinti tömítés, azzal jellemezve, hogy a tömítőgyűrűnek (1, 52, 52a, 102, 102a, 201, 302) tengelyirányban belső homlokfelületén tengelyirányban álló gyűrűs kiemelkedése van, amely rögzítőrészt képez (138).
18. 18. A 12-17. igénypontok bármelyike szerinti tömítés, azzal jellemezve, hogy a karmantyú (20, 148) beöntött helyzetben a tömítésnek a karmantyú (20, 148) szabad végéhez képesti legtávolabbi végén a tömítésnek a karmantyúból (20, 148) való sugárirányú kimozdulását megakadályozó és sugárirányhoz képest ferde homlokfelülete (6, 84, 158) van, amely részben lefedi az öntőgyűrűt (10, 54, 54a, 104, 104a, 140a, 210, 260, 303).
19. 19. Az 1-18. igénypontok bármelyike szerinti tömítés, azzal jellemezve, hogy a tömítőgyűrű (1,52,52a, 102, 102a, 201, 302) sugárirányban vett külső felületén (5, 152) vagy felületrészén (80, 130) kiemelkedések vannak kialakítva.
20. 20. A 19. igénypont szerinti tömítés, azzal jellemezve, hogy a kiemelkedéseket gyűrűs peremek (94, 144) alkotják.
21. 21. Az 1-20. igénypontok bármelyike szerinti tömítés, azzal jellemezve, hogy karmantyúba (20, 148) való beöntéshez kialakított alapgyűrűre (30, 170, 174, 178, 184, 230, 310, 330) helyezhetően van kialakítva, és a tömítést az alapgyűrűhöz (30, 170, 174, 178, 184, 230, 310, 330) képest oldhatóan rögzítő szerkezettel van társítva.
22. 22. A 21. igénypont szerinti tömítés, azzal jellemezve, hogy a rögzítő szerkezet az alapgyűrűn (30, 170, 174, 178, 184, 230, 310, 330) kialakított hornyokkal együttműködni képes egy vagy több kiemelkedést tartalmaz.
23. 23. A 21. vagy 22. igénypont szerinti tömítés, azzal jellemezve, hogy a rögzítő szerkezet az alapgyűrűn (30, 170,174,178, 184, 230, 310, 330) kialakított kiemelkedésekkel együttműködni képes egy vagy több hornyot tartalmaz.
24. 24. A 21-23. igénypontok bármelyike szerinti tömítés, azzal jellemezve, hogy a tömítésnek a betonból képzett karmantyú (20, 148) belső felületén való szándékolt áthaladási tartományában tömítésnek a karmantyúba (20, 148) való beöntése során betoniszapnak a tömítés és az alapgyűrű (30,170,174,178,184,230,310,330) közötti behatolását megakadályozó tömítőszalag van kialakítva.
25. 25. Az 1-24. igénypontok bármelyike szerinti tömítés, azzal jellemezve, hogy az öntőgyűrű (10, 54, 54a,

    104,104a, 140a, 210, 260, 303) belső vége a karmantyú (20, 148) fenékfelületénél van, és részben lefedi ezt a fenékfelületet.
26. 26. A 25. igénypont szerinti tömítés, azzal jellemezve, hogy az öntőgyűrűnek (10, 54, 54a, 104,104a, 140a, 210, 260, 303) a karmantyú (20, 148) belseje felé eső részén tartóréteg van.
27. 27. A 26. igénypont szerinti tömítés, azzal jellemezve, hogy a tartóréteget sugárirányú vagy ferde állású áthidalások alkotják.
28. 28. A 26. vagy 27. igénypont szerinti tömítés, azzal jellemezve, hogy a tartórétegnek a karmantyú (20, 148) belseje felé eső határrétege van.
29. 29. A 26-28. igénypontok bármelyike szerinti tömítés, azzal jellemezve, hogy a tömítőgyűrűnek (1,52, 52a, 102, 102a, 201, 302), a tartórétegnek és a határrétegnek eltérő anyagvastagságok és/vagy anyagfajták miatti eltérő rugalmassága van.
30. 30. A 29. igénypont szerinti tömítés, azzal jellemezve, hogy a rugalmasság a tömítőgyűrű (1, 52, 52a, 102, 102a, 201, 302) és az öntőgyűrű (10, 54, 54a, 104, 104a, 140a, 210, 260, 303) közötti átmenet tartományában a legnagyobb.
31. 31. Az 1-30. igénypontok bármelyike szerinti tömítés, azzal jellemezve, hogy a tömítés különböző részeinek anyagai Shore keménysége különböző.
32. 32. Az 1-31. igénypontok bármelyike szerinti tömítés, azzal jellemezve, hogy a tömítés különböző részeiben eltérő rugalmasságokat létrehozó eltérő méretű üregek vannak.
33. 33. Az 1-32. igénypontok bármelyike szerinti tömítés, azzal jellemezve, hogy az öntőgyűrűnek (10, 54, 54a, 104, 104a, 140a, 210, 260, 303) sugárirányban kiemelkedő része van, amelynek külső átmérője lényegében azonos a tömítőgyűrű (1, 52, 52a, 102, 102a, 201, 302) azon végének külső átmérőjével, amely a tömítőgyűrűnek (1, 52, 52a, 102, 102a, 201, 302) a karmantyúba (20, 148) való beöntését követően a legtávolabb helyezkedik el a karmantyú (20, 148) szabad végétől.
34. 34. A 33. igénypont szerinti tömítés, azzal jellemezve, hogy az öntőgyűrű (10, 54, 54a, 104, 104a, 140a, 210, 260, 303) külső oldala ívelt.
35. 35. Az 1-34. igénypontok bármelyike szerinti tömítés, azzal jellemezve, hogy a tömítőgyűrű (1, 52, 52a, 102,102a, 201, 302) és/vagy az öntőgyűrű (10,54, 54a, 104, 104a, 140a, 210,260, 303) sugárirányban vett külső felületén kiemelkedések és hornyok vannak
36. 36. Az 1-34. igénypontok bármelyike szerinti tömítés, azzal jellemezve, csövön lévő karmantyú (20, 148) lényegében hengeres belső felülettel kiképzett felületénél van elrendezve.
37. 37. Eljárás az 1-16. igénypontok bármelyike szerinti tömítésnek csőszakasz végén levő karmantyúba (20, 148) való beöntéséhez, amelynek során a tömítést öntőszerszámra, úgynevezett alapgyűrűre ráhelyezve a karmantyút (20, 148) az alapgyűrű és a ráhelyezett tömítés köré öntjük, azzal jellemezve, hogy az öntés előtt a tömítést az alapgyűrűhöz (30, 170, 174, 178, 184, 230, 310, 330) oldhatóan rögzítjük.

    HU 214 687 Β
38. 38. A 37. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az alapgyűrű (30, 170, 174, 178, 184, 230, 310, 330) társított rögzítő szerkezetét úgy alakítjuk ki, hogy az alapgyűrűn (30, 170, 174, 178, 184, 230, 310, 330) a tömítésen kialakított kiemelkedésekkel együttműködni képes hornyokat alakítunk ki.
39. 39. A 37. vagy 38. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az alapgyűrű (30, 170, 174, 178, 184, 230, 310, 330) társított rögzítő szerkezetét úgy alakítjuk ki, hogy az alapgyűrűn (30, 170, 174, 178, 184, 230, 310, 330) a tömítésen kialakított hornyokkal együttműködni képes kiemelkedéseket alakítunk ki.
40. 40. A 37-39. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az alapgyűrű (30, 170, 174, 178, 184, 230, 310, 330) rögzítő szerkezetét úgy alakítjuk ki, hogy a tömítés anyagába belekapcsolódni képes fogakat alakítunk ki.
41. 41. A 37. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a tömítésnek a karmantyúba (20, 148) való beöntése közben a tömítést azt az alapgyűrűhöz (30, 170, 174, 178, 184, 230, 310, 330) visszatartó szerkezettel oldhatóan rögzítjük.
42. 42. A 41. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a visszatartó szerkezetben az öntőgyűrűben (10, 54, 54a, 104, 104a, 140a, 210,260, 303) kialakított kapcsolóréseket (3, 47a, 47b, 58, 58a, 77, 108, 108a, 126, 126a) és ezen kapcsolórésekben (3, 47a, 47b, 58, 58a, 77,108,108a, 126,126a) levő visszatartó elemeket és a visszatartó elemeket az alapgyűrűhöz (30, 170, 174, 178, 184, 230, 310, 330) képest oldhatóan rögzítő szorítószerkezetet alakítunk ki.
43. 43. A 42. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kapcsolóréseket (3, 47a, 47b, 58, 58a, 77, 108, 108a, 126, 126a) az öntőgyűrűben (10, 54, 54a, 104, 104a, 140a, 210, 260, 303) ferdén és ék alakúan képezzük ki, továbbá a visszatartó elemeket acélból, ék alakú keresztmetszettel alakítjuk ki.
44. 44. A 41. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az oldható visszatartó szerkezet gyűrűszegmenseket vagy lapokat tartalmaz, amelyek a karmantyú (20, 148) fenékfelületének tartományában helyezkednek el és a gyűrűszegmenseket vagy lapokat a karmantyú (20, 148) gyártása közben az alapgyűrűhöz (30, 170, 174, 178, 184,230, 310, 330) oldhatón rögzítjük.
45. 45. A 37. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az alapgyűrűhöz (30, 170, 174, 178, 184, 230, 310, 330) oldhatóan rögzített visszatartó gyűrűt vagy visszatartó gyűrűszegmenseket a tömítés öntőgyűrűjében (10, 54, 54a, 104, 104a, 140a, 210, 260, 303) kialakított üregekbe kapcsoljuk bele.