HU213435B - Apparatus for the external setting of parts of broken bones - Google Patents

Description

A jelen találmány tárgya készülék törött csontrészek külső rögzítésére, olyan tengelyirányú külső feszítőszerkezettel együtt történő alkalmazásra, amely feszítő szerkezet csontcsavarok rögzítésére alkalmas befogó pofákkal és gömbcsuklós csatlakozásokkal van ellátva, ahol a készüléknek állítható hosszúságú központi hüvelye van, és olyan végdarabokkal van ellátva, amelyekhez oldhatóan csatlakoztathatók a külső feszítőszerkezet csontcsavar befogó pofái, továbbá a végdarabok a központi hüvelyhez olyan csuklókkal vannak csatlakoztatva, amelyek csapjai párhuzamosak egymással és merőlegesek a központi hüvelyre.

Törött csontrészek gipszelés nélkül történő rögzítésére ismert megoldás az un. külső rögzítő. Az ilyen készülékek csontcsavarokat tartalmaznak, általában páronként elrendezve és ezek a csontcsavarok vezethetők be a törött csontrészekbe oly módon, hogy végeik kinyúlnak a beteg bőrén keresztül és állítható, majd merevvé tehető rendszer segítségével rögzíthetők.

A helyreállítás során a sebész megfúrja a törött csontrészeket, bevezeti a csontcsavarokat és a készülékben rögzíti őket. Ezután az elmozdult csontvégeket röntgen képernyőn figyelve összeilleszti és a beállított helyzetben rögzíti a külső rögzítő segítségével, amely ily módon a csontrészeket meghatározott helyzetben tartja és lehetővé teszi, hogy a törött csontrészek összehegedjenek, a szövetek pedig megfelelően regenerálódjanak.

A törött csontrészek összeillesztése során azonban kétféle nehézség is felmerül.

Az első nehézség a külső rögzítő működtetése és a csontcsavarokkal történő összekapcsolása, minthogy a szerkezet meglehetősen bonyolult felépítésű és terjedelmes. Ezen hátrány kiküszöbölésére azt a megoldást találták, hogy a reponálást nem a készülék központi elemének segítségével, hanem egy egyszerű betét behelyezésével végezték és a megfelelő helyzet beállítása után a készülék központi elemét visszaillesztették, a helyettesítő elemet pedig eltávolították.

Ez az eljárás azonban eléggé bonyolult és munkaigényesjelentős sebészeti idő felhasználást igényel és azzal a kockázattal is jár, hogy a csontcsavarok kilazulnak a befogó elemekben. Ugyanezek a problémák jelentkeznek ismét, amikor az operáció után még korrekciókat kell végrehajtani a gyógyulási folyamat során.

A másik nehézség az, hogy a hossszabb csontokat legalább két fő síkban kell megfelelő helyzetbe állítani, azaz a csontok megfelelő egymáshoz illesztését egy frontális és egy oldalsíkban is el kell végezni. Tekintettel azonban arra, hogy a röntgen képernyőn kétdimenziós kép jelentkezik, a két síkban történő állítást egyidejűleg nem lehet elvégezni. Az egyik síkban történő beállítást viszont befolyásolhatja a másik síkban történő beállítás, így adott esetben az egyes síkokban a reponálást többször is el kell végezni.

Az US 4 628 922 számú szabadalom olyan reponáló készüléket ír le törött csontrészek rögzítésére, amely a körött csontrészekbe ültethető csontcsavarokat vagy rögzítőelemeket tartalmaz és ezek egy állítható hosszúságú rúd két végén, kapcsolóelemekben vannak elhelyezve. Mindegyik kapcsoló elem elforgatható a rúdhoz képest három egymásra merőleges geometriai tengely körül. Ezek a tengelyek egymást a csonton belül lévő pontban metszik, a különböző kapcsolóelemekhez tartozó két metszéspont pedig a csont tengelyén egymáshoz képes eltoltan van elhelyezve.

A használat során a reponáló készüléket felhelyezik a rögzítőelemekre, elvégzik a beállítást és csak azután távolítják el, miután a külső rögzítő minden elemét felhelyezték.

Az US 4 488 542 számú szabadalom olyan készüléket mutat be, amelyben a befogó elemek sokszög keresztmetszetű, állítható hosszúságú rúd végein olyan tartók segítségével vannak rögzítve, amelyek két egymásra merőleges síkban állíthatók. Mindkét tartó egyik része a rúdhoz mereven kapcsolódik, másik része pedig ugyancsak mereven kapcsolódik a csatlakozó elemekhez. Az első rész vezérgörbével van ellátva, amelynek sugara lényegében megfelel a befogó elem és a csont tengelye közötti távolságnak és külső oldalán fogazott szakasszal van ellátva. A második részen végtelenített csiga van, amely az első részen kialakított, fogazott szakasszal illeszkedik és elfordítható egy olyan tengely körül, amely merőleges a vezérgörbe síkjára. A befogóelemek néhány fokot forgathatók el a megfelelő támasztóelemekhez képest egy olyan hossztengely körül, amely párhuzamos a rúd tengelyével, annak érdekében, hogy lehetővé váljék a tört részek torziós hibáinak korrekciója is.

A fenti készülék lehetővé teszi a törött csontrészek három egymásra merőleges síkban történő beállítását, ugyankkor azonban felépítése meglehetősen bonyolult, használata nehézkes és igen drága. Az egész rendszer nagy mérete gyakorlatilag kizáija a készüléknek kisebb csontok rögzítésére történő alkalmazását és egyáltalán nem alkalmas olyan külső rögzítőkkel együtt történő alkalmazásra, amelyek gömbcsuklókkal vagy univerzális csuklókkal vannak ellátva. Az ilyen készülékek egyszerű felépítésük és jó állíthatóságuk következtében a befogó elemeken maradhatnak a reponálás során is, minthogy a sebészi beavatkozást alig zavarják, ami különösen akkor rendkívül előnyös, amikor az operáció után is korrekciókat kell végrehajtani a csontrészek helyzetében.

A törött csontrészek reponálásának a fent leírt készülékkel ugyancsak vannak hátrányai. Miután a törött csontrészeket egy síkban megfelelő helyzetbe hoztuk a röntgen képernyő segítségével, a készüléket ki kell oldani és a törött végtagot 90°-kal el kell forgatni, hogy a képernyőn a megfelelő síkban jelenj ék meg ismét a törés. A befogókat ekkor kioldják és a csontrészeket ebben a második síkban is beállítják. Igen gyakran azonban a befogók kioldása azzal jár, hogy az első síkban fáradságosan beállított helyzetből a csontrészek elmozdulnak és a reponálást elölről kell kezdeni és folytatni mindaddig, amíg mindkét síkban a csontrészek megfelelő helyzetben nem maradnak. Ez megint csak jelentős sebészeti időt, a beteg és az orvosi személyzet röntgen sugárral történő hosszabb érintkezését eredményezi, anélkül, hogy a végeredmény mindig optimális lenne.

Azt lehet mondani a fentiek alapján, hogy a gömbcsuklót tartalmazó ismertetett készülékek hiányossága

HU 213 435 Β elsősorban az, hogy nem rendelkeznek a kezdeti helyzetet memorizáló képességgel és ennek megfelelően felhasználásuk a több síkban történő beállítás során nehézkes.

A jelen találmánnyal ezért olyan készülék kialakítása a célunk, amellyel a fenti hátrányok kiküszöbölhetők és amely olyan tengelyirányú külső feszítőszerkezettel együtt alkalmazható, csontcsavarok rögzítésére alkalmas befogópofákkal és gömbcsuklós csatlakozásokkal van ellátva, továbbá mind a törött csontrészek reponálása, mind pedig az esetleges későbbi ambuláns korrekkciók végrehajtására alkalmas.

Olyan készüléket kívántunk kialakítani, amely különösen jól használható két egymásra merőleges síkban, gömbcsuklós szerkezetek segítségével történő reponálásra oly módon, hogy reprodukálható legyen minden síkban a beállított helyzet, vagyis mind az operációs idő, mind pedig a röntgen sugár alkalmazásának ideje jelentősen lerövidíthető.

Célunk volt még a jelen találmánnyal olyan készülék kialakítása, amely rendkívül egyszerű felépítésű, jól kezelhető és a használat során széleskörűen alkalmazható.

A kitűzött feladatot olyan készülékkel oldottuk meg, amelynek állítható hosszúságú központi hüvelye van és olyan végdarabokkal van ellátva, amelyek meghatározott helyzetben egyetlen síkban fordíthatók el.

Az így kialakított jól beállítható csuklók segítségével a találmány szerinti készülék alkalmas a gömbcsuklókkal ellátott külső feszítőszerkezettel együtt történő alkalmazásra anélkül, hogy a már beállított helyzetben lévő csontrészek elmozdulnának az első síkban történő beállítás után, amikor is a teljes törött végtagot el kell fordítani és a csontrészek beállítása egy teljesen más síkban folytatódik.

A csuklók villákkal vannak ellátva és ezek csatlakozó elemen vannak ágyazva olyan csapok segítségével, amelyek a központi hüvelyre merőlegesek.

A villák a központi hüvelyhez teleszkóposán vannak csatlakoztatva tengelyirányban elmozdítható elemek segítségével oly módon, hogy a központi hüvely változtatható hosszúságú.

A hosszirányú elemek legalább egy pár, a központi hüvely tengelyiámyú furatába illeszkedő rúdból állnak.

A csuklók csatlakozó elemei gömbcsuklókon keresztül vannak szorítóbilincsekhez csatlakoztatva és rögzítő elemekkel vannak ellátva.

A szorítóbilincsek U-alakúak és szorítócsavarral vannak ellátva a manipulátorok befogadására és rögzítésére, a manipulátorok pedig a külső feszítőszerkezet befogó pofáihoz csatlakoztathatók.

Ily módon a törött csontrészek reponálhatók anélkül, hogy a befogó elemeket a gömbcsuklókkal ellátott központi hüvelyről le kéne választani.

A gömbcsuklók a szorítóbilincsekhez kapcsolódó gömbfejeket tartalmaznak, amelyek a szomszédos csatlakozó elemhez kapcsolódó csatlakozó hüvelyek központi mélyedéseibe vannak beillesztve,

A csatlakozó elemek és a csatlakozó hüvelyek közé a gömcsuklók gömbfejeihez támaszkodó gömbsüvek alakú bemélyedéssel ellátott perselye van.

A csuklók elmozdulását megakadályozó elemek a csatlakozó elemekben kialakított keresztirányú hengeres nyílásba illeszkedő excentrikus csapok, amelyekkel a gömbcsuklók gömb fejei a perselyhez vannak szorítva.

A csuklók külső felületükön a csapok helyzetét jelző jelekkel vannak ellátva.

A találmány szerinti készülék segítségével tehát az ortopéd sebész a törött csontrészek reponálást el tudja végezni a külső feszítő szerkezet manipulálásával anélkül, hogy azt le kéne választani a befogó pofákról, illetve a csontcsavarokról, aminek következtében az egész reponálási művelet leegyszerűsödik és csökken a röntgen sugárzás alkalmazásának ideje is.

A jelen találmány további részleteit kiviteli példákon, rajz segítségével ismertetjük. A rajzon az

1. ábra a találmány szerinti készülék elölnézete részben metszetben, a

2. ábra az 1. ábrán bemutatott készülék fölülnézete ugyancsak részben metszetben, a

3. ábra az 1. ábrán bemutatott készülék egyik végének robbantott képe, a

4. ábra a találmány szerinti készülék felülnézetben, tengelyirányú feszítőszerkezettel és a törött csontrészekkel összekapcsolva, az

5. ábra a 4. ábrán bemutatott együttes perspektivikus rajza az operáció első fázisában és a

6. ábra a 4. ábrán bemutatott együttes perspektivikus képe az operáció második szakaszában.

Az 1. és 2. ábrán látható 1 készülék 2 központi hüvelyt és ehhez két oldalról csatlakozó 3, illetve 3' végdarabokat tartalmaz. A 2 központi hüvely célszerűen henger alakú merev fém test (egy célszerű kiviteli alaknál alumínium ötvözet), amelyhez hosszirányban állíthatóan vannak a 3,3' végdarabok csatlakoztatva.

A csatlakozás a 2 központi hüvelyben páronként kialakított 4 és 6 furatok, valamint a 8 és 9 rudak segítségével történik. A 4 és 6 furatok egyik vége 5, illetve 7 peremmel van ellátva és ugyanilyen méretű 10,11 peremek vannak a 8 és 9 rudak végein is kialakítva. A 4 és 6 füratok egyébként állandó átmérőjüek és egymással párhuzamos kialakításúak. A 4 füratok és a 6 furatok tengelyei által alkotott síkok egymásra merőlegesek.

A 4 és 6 füratok, valamint a 8 és 9 rudak végein kialakított 5 és 7, illetve 10 és 11 peremek biztosítják egyrészt a 8 és 9 rudak megvezetését, másrészt megakadályozzák azok kihúzását a 4 és 6 furatokból.

A 8 és 9 rudak célszerűen rozsdamentes acél rudak és külső végeiknél a 3, 3' végdarabokhoz vannak erősítve billenthető 12 csuklókhoz csatlakozó 13 villák segítségével. így a 8 és 9 rudak a 3 és 3’ végdarabokhoz csuklósán kapcsolódnak. A csuklós elmozdulást lehetővé tevő 12 csuklók geometriai tengelyei a 2 központi hüvely geometriai tengelyére merőlegesek. Mind a 3 és 3' végdarabok, mind a 12 és 12' csuklók a 2 központi hüvely két oldalán azonos kialakításúak és tükörszimmetrikus elrendezésűek. Ennek megfelelően a továbbiakban a 3. ábrán csak a baloldali 3 végdarab részletes ismertetésével foglalkozunk.

A 8 rudakhoz kapcsolt 13 villa 14 és 15 ágai (lásd a

2. ábrát) 16 csapokkal vannak ellátva a 8 rudak rögzíté3

HU 213 435 Β sere és közöttük 20 csap segítségével 17 billenőelem van ágyazva. A 20 csap geometriai tengelye ugyancsak merőleges a 2 központi hüvely geometriai tengelyére.

A 17 billenőelem a 13 villa 14 és 15 ágai közé illeszkedő 18 és 19 síkfelületekkel határolt, másik oldalán pedig 21 váll van kialakítva. Ezen a 21 vállon egymással szembenfekvő 22 és 23 lelapolások vannak.

A 17 billenőelemhez 24 gömbcsukló csatlakozik. Ennek egyik része 25 fészek, amelynek belső átmérője kisebb, mint a 17 billenőelem 21 vállának átmérője és befelé nyúló 26, 27 peremekkel van ellátva szemközti oldalain. A 26 és 27 peremek széle sík és a 17 billenőelem 21 vállán lévő 22 és 23 lelapolásokhoz illeszkednek. A 17 billenőelem és a 25 fészek ily módon bajonettzáras csatlakozással kapcsolódik egymáshoz. Összeillesztésük után az elemeket egymáshoz képest elfordítva a 17 billenőelem és a 25 fészek össze van kapcsolva.

A 25 fészek 28 fenéklapján 29 központi nyílás van kialakítva, ezen keresztül nyúlik a 24 gömbcsukló 30 gömbfejéhez kapcsolt 31 bilincs. Ez általában U-alakú és 32 szorítócsavarral van ellátva. A 31 bilincsben rögzíthető egy szokásos 33 manipulátor vége (4. ábra). Ugyanilyen 33' manipulátor illeszthető természetesen a másik 3' végdarabhoz is, 31’ bilincs és 32' szorítócsavar segítségével, amint az a 4., 5. és 6. ábrákon jól látható.

A 17 billenöelemben 34 üreg van, amely 35 fészek ágyazására szolgál. A 35 fészek fenéklapja sík és keresztirányú 36 horonnyal van ellátva. Szemközti oldalán gömbfelületü 37 bemélyedés van kialakítva, a 24 gömbcsukló 30 gömbfejének megfelelően.

A 17 billenőelemben keresztirányú 38 furat is van egy 39 excenter csap befogadására. A 39 excenter csap 40 belső kulcsnyílással van ellátva és forgatásával a 35 fészek helyzete változtatható, minthogy hátlapjának 36 hornya a 39 csap palástjára illeszkedik. Ha a 39 csapot úgy forgatjuk, hogy a 35 fészek rászoruljon a 30 gömbfejre, a 31 bilincs helyzetét rögzítjük. Ellenkező értelmű forgatással a 24 gömbcsukló kilazítható.

A találmány egy célszerű kiviteli alakjánál a 25 fészek palástján 41 jelzés van, amely tulajdonképpen a 12 csukló geometriai tengelyének állását jelzi a készülék rögzítése után. Ugyanilyen 41' j elzés van a másik oldalon lévő 24' gömbcsukló 25' fészkének palástján annak érdekében, hogy ezen az oldalon is azonosítani lehessen az elemek helyzetét. Azért, hogy a 17 billenőelemeknek a 25 és 25' fészekből történő kiesését megakadályozzuk, 42 rögzítőcsavarokat alkalmazunk, amelyeket a 17 és 17' billenőelemek 21 vállain lévő 23 lelapolásoknál rögzítik az elemeket.

A 4., 5. és 6. ábrán a találmány szerinti 1 készülék egy olyan 43 tájoló szerkezettel együtt látható, amelyet például a VR 92 000 070 sz. olasz szabadalmi leírás ismertet részletesen. A 43 tájoló szerkezet 44 és 44' befogóegységekkel van ellátva a 45 és 45' csontcsavarok befogására. A 45, 45' csontcsavarokat a 46 és 47 törött csontrészekbe vezetik be. A 44 befogó egységek 49 gömbcsuklón keresztül 48 állító egységhez vannak csatlakoztatva. A 48 állító egységet 50 csavarral lehet a kívánt helyzetben rögzíteni.

A már korábban hivatkozott 33 manipulátorok végein 52 és 52' befogópofák vannak, amelyek segítségével a 43 tájolószerkezet az 1 készüléket a 3 és 3' végdarabokon keresztül összeköti a 46 és 47 törött csontrészekkel.

A használat során, amikor a 45 és 45' csontcsavarokat elhelyeztük a 46 és 47 törött csontrészekben, a sebész rögzíti végeiken a 43 tájolószerkezet 44 és 44' befogóegységeit. A törött csontokat ezután a tájolóegység által vezetett módon a találmány szerinti készülékkel lehet reponálni.

A repozíció során a 48 állító egység hosszát az 50 és 50' csavarokkal lehet beállítani, a 44 és 44' befogóegységek pedig szabadon elforgathatok a 49 és 49' gömbcsuklóknak az 51 és 51' excenter csapokkal történt oldása után.

A 44 és 44' befogóegységekhez kapcsolt 33 és 33' manipulátorok az 52 és 52’ befogópofákon keresztül lehetővé teszik a pontos beállítást. A 33 és 33' manipulátorok 31 és 31' bilincsekkel mereven kapcsolódnak a találmány szerinti 1 készülékhez.

A fent említett módon a sebész el tudja végezni a reponálást egy adott síkban, például a 4. ábrán a papír síkjában. Ezt a továbbiakban vízszintes síknak fogjuk nevezni. A beállítás során 39 és 39' excenter csapokat elforgatjuk egy imbusz kulcs segítségével, amelyet a 35, 35' fészkek 40 és 40' belső kulcsnyílásába illesztettünk. Ily módon oldhatók a 35, 35' fészkek és szabaddá válik a 30, 30' gömbfejek mozgása. Ekkor a 12 és 12' csuklók teljesen szabadon mozgathatók minden irányba. Miután a 12 és 12' csuklókat addig forgattuk, amíg mindegyik 20 csap és a megfelelő 41, 41' jelzések a 4. és 5. ábrán látható függőleges helyzetbe kerültek, a 39 és 39' excenter csapokat ismét elforgatjuk, hogy a rendszert rögzítsük. Ettők kezdve a fészkek, manipulátorok és befogópofák csak vízszintes síkban forgathatók, ahogy azt az 5. ábrán az FI és F2 nyilak mutatják. Röntgen képernyő segítségével a sebész be tudja állítani a 46 és 47 törött csontvégek optimális helyzetét az adott síkban, majd az 50 csavar és az 51, 51' excenter csapok segítségével rögzíti a 43 tájolószerkezetet is az első síkban.

Ahhoz, hogy a reponálást egy második síkban el tudjuk végezni az első síkra merőleges irányban a sebésznek oldania kell a 39 és 39' excenter csapokat és el kell forgassa a csuklókat 90 °-nyira, hogy a 20 és 20' csapok vízszintes helyzetbe kerüljenek, ahogy az a 6. ábrán látható. Miután a 46 és 47 törött csontrészek helyzetét ebben a síkban is röntgen képernyő segítségével beállította, a sebész ismét ellenőrizheti a csontok helyzetét az előző síkban, majd rögzítheti az állító egységet a beállított helyzetben.

Az operáció végén a találmány szerinti készülék levehető a 48 állító egységről és egy további beteg törött csontrészeinek reponálásánál használható.

A fentiekből nyilvánvaló, hogy a találmány szerinti készülékkel a hagyományos megoldások problémái kiküszöbölhetők: a készülék lehetővé teszi a törött csontrészek könnyű és gyors reponálását, mégpedig oly módon, hogy az állító egység végig kapcsolatban van a törött csontrészekkel. A találmány azt is lehetővé teszi, hogy a készüléken reprodukálható legyen az előző sík4

HU 213 435 Β bán beállított helyzet, ami a reponálás idejét és a röntgen sugárzás alatt történő tartózkodást jelentős mértékben lerövidíti. A találmány szerinti berendezés lehetővé teszi továbbá azt is, hogy egy, már beállított törést korrigáljunk, anélkül, hogy a már rögzített állító egységet el kellene mozdítani. Ez a korrekciók lefolytatását is jelentős mértékben megkönnyíti, ha a csontrészek a beállítás után elmozdulnának.

Természetesen a bemutatott kiviteli példák csupán a találmány szemléltetésére szolgálnak és semmilyen értelemben nem korlátozzák a csatolt igénypontok által meghatározott oltalmi kört.

Claims (10)

1. Készülék törött csontrészek külső rögzítésére, olyan tengelyirányú külső tájolószerkezettel együtt történő alkalmazásra, amely tájolószerkezet csontcsavarok rögzítésére alkalmas befogó pofákkal és gömbcsuklós csatlakozásokkal van ellátva, ahol a készüléknek állítható hosszúságú központi hüvelye van, és olyan végdarabokkal van ellátva, amelyekhez oldhatóan csatlakoztathatók a külső tájolószerkezet csontcsavar befogó pofái, továbbá a végdarabok a központi hüvelyhez olyan csuklókkal vannak csatlakoztatva, amelyek csapjai párhuzamosak egymással és merőlegesek a központi hüvelyre, azzal jellemezve, hogy olyan excenter csapjai (39, 39') vannak, amelyek a csuklók (12, 12') csapjaival (20,20') vannak összekapcsolva oly módon, hogy a végdarabok (3, 3') meghatározott helyzetben egyetlen síkban fordíthatók el.

2. Az 1. igénypont szerinti készülék, azzaljellemezve, hogy a csuklók (12,12') villákkal (13,13') vannak ellátva és ezek billenő elemen (17, 17') vannak ágyazva olyan csapok (20, 20') segítségével, amelyek a központi hüvelyre (2) merőlegesek.

3. A 2. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a villák (13, 13') a központi hüvelyhez (2) teleszkóposán vannak csatlakoztatva tengelyirányban elmozdítható elemek segítségével oly módon, hogy a központi hüvely (2) változtatható hosszúságú.

4. A 3. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy az elmozdítható elemek legalább egy pár, a központi hüvely (2) tengelyirányú furataiba (4,6) illeszkedő rúdból (8, 9) állnak.

5. A 2. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a csuklók (12, 12') billenő elemei (17, 17') gömbcsuklókon (24,24') keresztül vannak szorítóbilincsekhez (31, 31') csatlakoztatva és rögzítő elemekkel vannak ellátva.

6. Az 5. igénypont szerinti készülék, azzaljellemezve, hogy a bilincsek (31, 3 T) U-alakúak és szorítócsavarral (32, 32') vannak ellátva manipulátorok (33,33') befogadására és rögzítésére, a manipulátorok (33, 33') pedig külső feszítőszerkezet (43) befogópofáihoz (44, 44') csatlakoztathatók.

7. Az 5. igénypont szerinti készülék, azzaljellemezve, hogy a gömbcsuklók (24, 24') a bilincsekhez (32, 31') kapcsolódó gömbfejeket (30,30') tartalmaznak, amelyek a szomszédos billenő elemhez (17,17') kapcsolódó csatlakozó hüvelyek (25, 25') központi mélyedéseibe (29, 29') vannak beillesztve.

8. Az 5. igénypont szerinti készülék, azzaljellemezve, hogy a billenő elemek (17, 17') és a csatlakozó hüvelyek (25,25') közé a gömbcsuklók (24,24') gömbfejeihez (30, 30') támaszkodó gömbsüveg alakú bemélyedéssel (37, 37') ellátott persely (35) van illesztve.

9. A 7. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a billenőelemekben (17,17') keresztirányú furatok (38) és ezekben a gömbcsuklók (24,24') gömbfejeit (30, 30') a perselyekkel (35) rögzítő excentrikus csapok (39, 39') vannak.

10. A 6. igénypont szerinti készülék, azzaljellemezve, hogy a csuklók (12, 12') külső felületükön az excenter csapok (39, 39') helyzetét jelző jelzésekkel (41, 4Γ) vannak ellátva.