HU213150B - Sedentary furniture convertible into bed - Google Patents

Description

A találmány tárgya ággyá alakítható ülőbútor, melynek ülőpámázata és hátpámázata egy vasalás útján össze van kötve egymással, miáltal az ülőpámázat felbillenthető, úgyhogy az alatta található ágyneműtartó-láda hozzáférhetővé válik, továbbá lehetségessé válik az ülő- és hátpámázatnak közös fekvősíkba való mozgatása.

Az ismert ilyen típusú bútoroknál az ülőhelyzetből kiindulva, az egymással összereteszelt ülő- és hátpárnázatot kb. 90”-kal elfordítják, úgyhogy a hátpámázat vízszintes helyzetbe jut, míg az ülőpámázat felfelé álló helyzetet vesz fel. Ebben a helyzetben lehetségessé válik az alatta elhelyezkedő ágyneműtartó-ládához való hozzáférés. Ezt követően az ülőpámázatot kireteszelik, ugyancsak vízszintesen elbillentik és így az alatta lévő ágyneműtartó ládán helyezkedik el. Ez az elrendezés úgy van összehangolva, hogy a hátpámázat fekvőhelyzetben nem, illetve csak kismértékben nyúlik túl az ágyneműtartó-láda hátoldalán, s ezért átalakításkor nem szükséges a térfal elmozdítása.

Ilyen kialakítású ággyá alakítható ülőbútor ismerhető meg a HU 208 394 a lajstromszámú szabadalmi leírásból. Az ismert megoldás esetén az ülőpáma, mindpedig a kiegészítőpáma legalább két-két karra van billenthetően ágyazva, amikor is az ülőpáma karjai a bútorállványon, a kiegészítő párna karjai pedig a kocsin vannak elrendezve.

A kempingjárművekben - lakókocsikban - alkalmazott, ággyá átalakítható üléseknél már alkalmaztak olyan vasalásokat, melyeknél az ülőpámázat a kiegyenesítve álló hátpámázatnál felbillenthető, úgyhogy lehetségessé válik az alatta található ágyneműtartó-ládához való hozzáférés.

Az utóbbi időben nagy számban készítenek ún. magastámlákat, melyeknél különösen magas hátpámázat van alkalmazva. Az ilyen bútorok ülőhelyzetből fekvőhelyzetbe való átalakításakor megmutatkozik, hogy a magas hátpárnázat révén a hozzá csatlakoztatott ülőpárnázat fekvőhelyzetben messze túlnyúlik az ágyneműtartó-ládán. Ezért az ülőpámázatnak a széle közelében történő terhelésekor a bútor fekvőhelyzetében az lebillenhet, mivel az ülőpámázat nincs kellően alátámasztva.

Ezen túlmenően a hátpámázat az ágyneműtartó-láda nagyrészét már lefedi, s ezért megnehezedik az ágyneműtartó-ládához való hozzáférés.

A találmány célja, feladata a bevezetőben leírt típusú olyan bútor létrehozása, amelynél az említett hátrányok nem lépnek fel, azaz amelynél lehetséges az ülőpárnázat biztos alátámasztásának elérése, ahol ezen túlmenően azt is lehetővé kell tenni, hogy az ülőpámázatot felbillenthessük felfelé álló hátpámázat esetében.

A találmány szerinti célkitűzést olyan, ággyá alakítható fekvőbútorral valósítjuk meg, amelynek ülőpámázata és hátpámázata egy vasalás útján össze van kötve egymással, miáltal az ülőpámázat felbillenthető, úgyhogy az alatta található ágyneműtartó-láda hozzáférhetővé válik, továbbá lehetségessé válik az ülő- és hátpárnázat közös fekvősíkba való mozgatása, amelynek jellemzője, hogy egy vízszintesen állíthatóan ágyazott és legalább egyik oldalon egy összekötőkar útján az ágygyá alakításkor mozgatható bútorrésszel, főként a vasalással összekötött, valamint az ülőpámázat a bútor fekvőhelyzetében megtámasztó támasztékként kialakított homloklemeze van.

A találmány szerint így kialakított bútornál az ágyneműtartó-láda homloklemeze a hátpámázatnak a vízszintes fekvőhelyzetbe való elbillentésekor automatikusan előrefelé tolódik, úgyhogy az ülőpámázat számára a bútor fekvőhelyzetében biztos felfekvés biztosított.

A találmány szerinti bútor egyik előnyös kiviteli alakjánál, a vasalás egy önmagában ismert csuklósnégyszögként van kialakítva és az összekötőkar a csuklósnégyszög egyik lengőkarjával van összekötve.

Annak érdekében, hogy az ülőpámázat felemelt állásában megtartható legyen, a találmány értelmében azt javasoljuk, az ülőpámázaton, illetve az ülőpámázattal összekötött vasalásrészen legalább az egyik oldalon egy, az ülőpámázatot a felemelt helyzetben tartó csappal együttműködő retesszel és egy kilinccsel ellátott reteszelőkar legyen elrendezve, és ezen kiviteli alak előnye, ha az ülőpámázatot a felemelt helyzetében tartó csap az összekötőkaron van elrendezve.

Annak érdekében, hogy a bútor átalakításakor a reteszelőkamak a vasaláson való véletlen felütközését megakadályozhassuk, az ülőpámázaton, illetve az ülőpárnázattal összekötött vasalásrészen a reteszelőkamak a hátpámázathoz való billenőmozgását behatároló ütközőcsap van elrendezve.

A találmány szerinti ággyá alakítható ülőbútort a továbbiakban annak példaképpeni kiviteli alakja kapcsán a csatolt ábrák alapján ismertetjük részletesebben - anélkül, hogy az oltalmi igényt ezen kiviteli alakra korlátoznánk - ahol az

1. ábra a találmány szerinti bútor ülőhelyzete, az oldalfal, illetve kartámasz nélkül, a

2. ábrán az 1. ábra szerinti bútor szintén ülőhelyzetben, de már felemelt ülőpámázattal, a

3. ábra az 1. ábra szerinti bútor egy közbenső helyzete kb. vízszintesen elhelyezkedő hátpámázattal és a vele összereteszelt ülőpámázattal, előretolt homloklemezzel, a

4. ábra az 1. ábra szerinti bútor fekvőhelyzete, és végül az

5. ábra az 1. ábra szerinti bútor ülőpámázatát és hátpámázatát összekötő reteszelésének kinagyított képe.

Az 1-5. ábrák szerinti bútor 1 lábakkal van ellátva, amely 1 lábak a talajon álló 2 ágyneműtartó-ládán helyezkednek el; a 2 ágyneműtartó ládán, annak mindkét oldalán egy-egy 3 vasaláslemez - veret - van felcsavarozva. A továbbiakban csak a bútor egyik oldalát ismertetjük, de a másik oldalon tükörképszerűen szimmetrikus elrendezéssel ugyanolyan veretrészek vannak elrendezve.

Egy csuklósnégyszög alapját képező 3 vasaláslemezre két 4 és 5 lengőkar van erősítve, amelyek közül a 4 lengőkar a 7 hátpámázat 6 lemezéhez, míg az 5 lengőkar a 9 ülőpámázat 8 lemezéhez van csuklósán

HU 213 150 Β csatlakoztatva. Az 5 lengókar 10 tengelye egyúttal a két 6 és 8 lemez, s ezzel együtt a két 7 és 9 párnázat billenőtengelyét alkotja.

Az 5 lengőkarra 11 összekötőkar csatlakozik csuklósán, melynek az 5 lengőkartól távolabbi vége 12 homloklemezzel van összekötve, amely a 2 ágyneműtartó-ládát elöl lefedi. Ez a 12 homloklemez 13 görgők útján támaszkodik a talajra és emiatt vízszintesen állítható.

A 8 lemezre egy 14 reteszelőkar csatlakozik csuklósán, amely 14 reteszelőkar egy 15 retesszel van ellátva, és ez a 11 összekötőkaron elhelyezkedő 16 csappal működik együtt, a 9 hátpámázat felemelt helyzetében (lásd 2. ábra). A 14 reteszelőkar ezenkívül egy 17 reteszelőkilinccsel is el van látva, amely a 9 ülőpámázatnak a 2. ábrán látható helyzetéből való felemelésekor egy 16 csap fölé csúszik. Egy 18 toldat megakadályozza a 14 reteszelőkamak a 16 csapról oldalirányban való lecsúszását.

Az 5. ábrán láthatjuk, hogy a 7 hátpámázat és a 9 ülőpárnázat reteszelése egy 19 reteszelőkilincs és egy 20 csap segítségével történik, amikor is egy 21 tengely körül elfordulható 19 reteszelőkilincset egy 22 rugó kényszeríti a 20 csap felé. A 4 lengőkarra erősített 23 csap a derékszög alakú 19 reteszelőkilincs egyik karján fekszik fel és megakadályozza annak kireteszelődését. A 23 csap csupán a 4 lengőkarnak a rajzok vonatkozásában az óramutató járásával egyező irányú elfordításakor engedi a 19 reteszelőkilincset szabadon, úgyhogy a 9 ülőpámázat megemelésekor a 20 csap szabaddá teszi a 19 reteszelőkilincset és a 22 rugó azt el tudja fordítani. Ezután mindkét 7 és 9 párnázat ki van reteszelve.

A bútornak az 1. ábrán látható ülőhelyzetből a 2. ábra szerinti helyzetbe történő átalakításánál a 9 ülőpárnázatot felemeljük, úgyhogy a hozzáférés a 2 ágyneműtartó-ládához lehetővé válik. Eközben aló csap bereteszelődik a 14 reteszelőkar 15 reteszébe és a 9 ülőpámázatot felemelt helyzetben tartja. A 9 ülőpárnázat további emelésekor a 17 reteszelőkilincs tovább csúszik a 16 csap felett, elfordul (a rajzon bemutatott esetben) az óramutató járásával egyező irányban és a 14 reteszelőkart átvezeti a 16 csap felett anélkül, hogy ez benyúlhatna a 15 reteszbe.

A 4 és 5 lengőkamak - rajz szerinti - az óramutató járásával egyező irányba való elfordításakor egyrészt a 7 hátpámázat fekvőhelyzetbe kerül, másrészt a 12 homloklemezt all összekötőkar eltolja (lásd 3. ábra), ezután a 9 ülőpámázat a 13 homloklemezre süllyed le (lásd 4. ábra).

Főképpen a 3. ábrán látható, hogy a 8 lemezen elhelyezett 24 csap a 9 ülőpámázat felfordításakor a 14 reteszelőkart megakadályozza a 7 hátpámázathoz való elfordulásában, úgyhogy elkerülhetjük a vasalási alkatrészekkel való összeütközést.

A 3 vasaláslemezen elrendezett 25 ütköző behatárolja az 5 lengőkar elforduló mozgását, miáltal megakadályozzuk a 4 és 5 lengőkar véletlen elfordulását, s ezáltal a 7 hátpámázat helyzetének megváltozását felemelt 9 ülőpámázat mellett.

A találmány keretében számos változtatás lehetséges. így például a 11 összekötőkart elhelyezhetjük egy másik mozgatható bútoralkatrészen is, például a 4 lengőkaron, vagy a 7 hátpámázaton. A 12 homloklemez amennyiben szükséges, hogy a 13 görgő ne legyen látható -, a 2 ágyneműtartón ágyazott vezeték útján állítható. A 16 csap elrendezhető a 2 ágyneműtartó-ládán, illetve a karfák belső oldalán.

Claims (5)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Ággyá alakítható ülőbútor, amelynek ülőpámázata (9) és hátpámázata (7) egy vasalás útján össze van kötve egymással, miáltal az ülőpámázat (9) felbillenthető úgy, hogy az alatta található ágyneműtartó-láda (2) hozzáférhetővé válik, továbbá lehetségessé válik az ülő- és hátpárnázat közös fekvősíkba való mozgatása, azzal jellemezve, hogy egy vízszintesen álb'thatóan ágyazott és legalább egyik oldalon egy összekötőkar (11) útján az ággyá alakításkor mozgatható bútorrésszel, főként a vasalással összekötött, valamint az ülőpámázatot (9) a bútor fekvőhelyzetében megtámasztó támasztékként (12) kialakított homloklemeze van.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti ággyá alakítható ülőbútor, azzal jellemezve, hogy a vasalás csuklósnégyszögként van kialakítva, és az összekötőkar (11) a csuklósnégyszög egyik lengőkarjával (5) van összekötve.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti ággyá alakítható ülőbútor, azzal jellemezve, hogy az ülőpámázaton (9), illetve az ülőpámázattal (9) összekötött vasalásrészen legalább az egyik oldalon egy, az ülőpámázatot (9) a felemelt helyzetben tartó csappal (16) együttműködő retesszel (15) és egy kilinccsel (17) ellátott reteszelőkar (14) van elrendezve.
4. 4. A 3. igénypont szerinti ággyá alakítható ülőbútor, azzal jellemezve, hogy az ülőpámázatot (9) felemelt helyzetben tartó csap (16) az összekötőkaron (11) van elhelyezve.
5. 5. A 3. vagy 4. igénypont szerinti ággyá alakítható ülőbútor, azzal jellemezve, hogy az ülőpámázaton (9), illetve az ülőpámázattal (9) összekötött vasalásrészen a reteszelőkamak (14) a hátpámázathoz (7) való billenőmozgását behatároló ütközőcsap (24) van elrendezve.