HU212929B - Method of preraring ribonuclease dimers - Google Patents

Method of preraring ribonuclease dimers Download PDF

Info

Publication number
HU212929B
HU212929B HU9202251A HU225192A HU212929B HU 212929 B HU212929 B HU 212929B HU 9202251 A HU9202251 A HU 9202251A HU 225192 A HU225192 A HU 225192A HU 212929 B HU212929 B HU 212929B
Authority
HU
Hungary
Prior art keywords
ribonuclease
solution
dimer
liquid chromatography
buffer
Prior art date
Application number
HU9202251A
Other languages
English (en)
Other versions
HUT65395A (en
Inventor
Peter Herrmann
Peter Klein
Original Assignee
Nika Health Products Ltd
Priority date (The priority date is an assumption and is not a legal conclusion. Google has not performed a legal analysis and makes no representation as to the accuracy of the date listed.)
Filing date
Publication date
Priority to EP90907615A priority Critical patent/EP0509989B1/en
Priority to ES90907615T priority patent/ES2086403T3/es
Application filed by Nika Health Products Ltd filed Critical Nika Health Products Ltd
Priority to AU56401/90A priority patent/AU645252B2/en
Priority to JP2507450A priority patent/JP2732515B2/ja
Priority to BR909007970A priority patent/BR9007970A/pt
Priority to HU9202251A priority patent/HU212929B/hu
Priority to SU905052835A priority patent/RU2060274C1/ru
Priority to SG1996003125A priority patent/SG47607A1/en
Priority to DK90907615.0T priority patent/DK0509989T3/da
Priority to SU905052819A priority patent/RU2067617C1/ru
Priority to RO92-0932A priority patent/RO112641B1/ro
Priority to DE69026275T priority patent/DE69026275T2/de
Priority to AT90907615T priority patent/ATE136056T1/de
Priority to PCT/US1990/000141 priority patent/WO1991010730A1/en
Priority to CA002073350A priority patent/CA2073350C/en
Priority to KR1019920701567A priority patent/KR0142172B1/ko
Priority to PL90288268A priority patent/PL165863B1/pl
Priority to NO1992922625A priority patent/NO922625D0/no
Priority to OA60243A priority patent/OA09707A/en
Priority to FI923124A priority patent/FI100724B/fi
Priority to BG96579A priority patent/BG60685B1/bg
Priority to LVP-92-507A priority patent/LV10118B/en
Priority to LTIP595A priority patent/LT3424B/lt
Publication of HUT65395A publication Critical patent/HUT65395A/hu
Priority to HK166796A priority patent/HK166796A/xx
Publication of HU212929B publication Critical patent/HU212929B/hu

Links

Classifications

    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C12BIOCHEMISTRY; BEER; SPIRITS; WINE; VINEGAR; MICROBIOLOGY; ENZYMOLOGY; MUTATION OR GENETIC ENGINEERING
    • C12NMICROORGANISMS OR ENZYMES; COMPOSITIONS THEREOF; PROPAGATING, PRESERVING, OR MAINTAINING MICROORGANISMS; MUTATION OR GENETIC ENGINEERING; CULTURE MEDIA
    • C12N9/00Enzymes; Proenzymes; Compositions thereof; Processes for preparing, activating, inhibiting, separating or purifying enzymes
    • C12N9/14Hydrolases (3)
    • C12N9/16Hydrolases (3) acting on ester bonds (3.1)
    • C12N9/22Ribonucleases RNAses, DNAses
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61PSPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P31/00Antiinfectives, i.e. antibiotics, antiseptics, chemotherapeutics
    • A61P31/04Antibacterial agents
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61PSPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P31/00Antiinfectives, i.e. antibiotics, antiseptics, chemotherapeutics
    • A61P31/12Antivirals
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61KPREPARATIONS FOR MEDICAL, DENTAL OR TOILETRY PURPOSES
    • A61K38/00Medicinal preparations containing peptides

Landscapes

  • Health & Medical Sciences (AREA)
  • Life Sciences & Earth Sciences (AREA)
  • Chemical & Material Sciences (AREA)
  • Organic Chemistry (AREA)
  • Engineering & Computer Science (AREA)
  • Zoology (AREA)
  • Medicinal Chemistry (AREA)
  • Wood Science & Technology (AREA)
  • Genetics & Genomics (AREA)
  • Bioinformatics & Cheminformatics (AREA)
  • Molecular Biology (AREA)
  • General Health & Medical Sciences (AREA)
  • Nuclear Medicine, Radiotherapy & Molecular Imaging (AREA)
  • General Engineering & Computer Science (AREA)
  • Veterinary Medicine (AREA)
  • Oncology (AREA)
  • Communicable Diseases (AREA)
  • Pharmacology & Pharmacy (AREA)
  • Biomedical Technology (AREA)
  • Animal Behavior & Ethology (AREA)
  • Chemical Kinetics & Catalysis (AREA)
  • Microbiology (AREA)
  • Biotechnology (AREA)
  • General Chemical & Material Sciences (AREA)
  • Biochemistry (AREA)
  • Public Health (AREA)
  • Virology (AREA)
  • Enzymes And Modification Thereof (AREA)
  • Compounds Of Unknown Constitution (AREA)
  • Medicines That Contain Protein Lipid Enzymes And Other Medicines (AREA)
  • Micro-Organisms Or Cultivation Processes Thereof (AREA)
  • Medicines Containing Plant Substances (AREA)

Description

Jelen találmány tárgyát ribonukleáz dimerek előállítására szolgáló eljárás képezi.
Az eddig ismert antibiotikumokra rezisztens baktérium törzsek és vírusos megbetegedések egyre növekvő száma teszi szükségessé azt, hogy új gyógyszereket próbáljunk ki emberek és állatok kezelésében. A jelenleg alkalmazott számos kezelési mód és gyógyszer között ismertek olyanok, amelyben enzimek monomer formáját juttatják be különböző betegségekben szenvedő betegek kezelése során. Néhány esetben erre azért van szükség, mert bizonyos betegségek során bizonyos enzimek aktivitásában (működőképességében) csökkenés tapasztalható. Az enzimek katalitikusán aktív fehérjék, amelyek az élő szervezetekben szinte az összes fő életfolyamatban részt vesznek. így számos enzimet akár egyedileg, akár bizonyos kombinációkban különböztettek meg fizikokémiai, fiziológiai vagy biológiai hatásai által.
A ribonukleázok az egyik olyan enzimcsalád a különböző enzimek közül, amelyekről ismert, hogy terápiás hatással bírnak illetve különböző betegségek során aktivitásuk csökken. A ribonukleázok a nukleáris (sejtmagban található) enzimek egyik csoportja, amelyek számos állatban és növényi organizmusban általánosan megtalálhatók. A ribonukleázok izolálására szolgáló eljárások vizsgálatát Schmidt és McDonalds indította el az 1950-es évek közepén. Ezzel az enzimmel kapcsolatos számos felfedezés közül az egyik megállapítás az volt, hogy rákos szövetekben nagymértékben csökkent ezen ribonukleázok aktivitása. Egy esetben kimutatták, hogy leukémiás egerekben a savas ribonukleáz aktivitás jelentős csökkenést mutat, mely különösen ezen állatok lépszöveteiből nyert mitokondrium és mikroszóma frakciókban volt megfigyelhető. Ehhez hasonló tanulmányok azt jelezték, hogy ribonukleáz adagolással lehetséges a vírusos leukémiával együtt járó tünetek megelőzése vagy kezelése.
Sajnos a ribonukleáz alkalmazásával elérhető lehetséges előnyös hatásai nem valósíthatók meg elsősorban ezen enzim monomer formájának erősen toxikus tulajdonságának köszönhetően. Például tenyésztett fibroblasztokkal végzett vizsgálatokban citotoxikus hatás figyelhető meg monomer formában lévő ribonukleáz esetén még akkor is, ha igen alacsony dózisokat alkalmazunk. Nyilvánvaló, hogy olyan eljárás kifejlesztése szükséges, mely a ribonukleázzal elérhető lehetséges előnyös hatásokat maximalizálja, míg az enzim monomer formájával együttjáró káros citotoxikus hatásokat minimalizálja.
Újabban felfedezték, hogy ribonukleázból olyan antivirális és antibakteriális készítményeket lehet alkotni, melyek nem fejtenek ki citotoxikus hatásokat, ha az enzim dimer formáin alapuló készítményt állítunk elő. Dimer formában lévő ribonukleáz készítmények alkalmazása hatásosnak bizonyult számos fertőző betegség kezelésében, és ugyanakkor nem okoz a monomer formával általánosan együttjáró erősen citotoxikus hatásokat. Ribonukleáz dimerek különböző terápiás kezelésekben történő alkalmazását ismertetik a WO 89/11 294 számon közrebocsátott nemzetközi (PCT) bejelentésben.
A ribonukleáz dimerek előállítására több eljárás is ismert, melyeket az alábbiakban ismertetünk röviden.
Wang és társai [Biochemistry 15 (3), 660-665. oldalak, (1976)] a dimerek előállítása során többféle pHértéken dolgoztak, optimális intervallumnak a 7,58,0 pH-tartományt jelölték meg, és a maximális kitermelést 20% körül jelezték. A dimerizációs reakciót ammónium-acetát adagolásával állították le, azonban az el nem reagált ammónium-acetát a kapcsolószerrel reagál, azt további felhasználásra alkalmatlanná téve. A terméket egy lépésben tisztították oszlopkromatográfiásan.
Hartman és társai [Biochemistry 6, 2439-2448. oldalak, (1967)] 10,5-ös pH-értéken végezték a dimerizációt, kapcsolószerként dimetil-adipimátot alkalmazva.
Bartholeyns és társai a Wang-féle eljárás olyan változatát ismertették [Science 186, 444-445. oldalak, (1974)], melyben dimetil-parafaimidátot alkalmaznak kapcsolószerként. A dimerizáció elállítását és a tisztítást ugyanúgy hajtották végre, mint a Wang-féle módszernél.
A Koostra és társai által leírt módszer [Biochim. et Biophys. Acta 631 (3), 439-450 (1980)] lényeges elemeiben megegyezik a fent ismertetett Wang-féle módszerrel, és az apró változások nem hozhatók kapcsolatba a jelen találmány szerinti megoldással.
Bár a ribonukleáz dimerek monomer formájukból történő előállítására a fenti eljárások ismertek, változatlanul nagy fontossággal bír, hogy képesek legyünk a dimer forma nagy mennyiségének olcsó és hatékony úton való előállítására. így nagyon kívánatos egy olyan rendszer kidolgozása ribonukleáz dimerek előállítására, melynek segítségével szennyezőket - mint pl. monomereket, multimereket és más szennyező anyagokat - minimális mennyiségben tartalmazó terméket lehet előállítani.
A jelen találmány tárgya a fentiekkel összhangban egy hatékony eljárás tisztított ribonukleáz dimer előállítására, melynek során
a) ribonukleáz oldatot állítunk elő úgy, hogy ribonukleáz monomereket adagolunk egy legalább 9-es pH-értékű puffer oldathoz,
b) egy parafaimidát kapcsolóreagenst adagolunk a ribonukleáz oldathoz, és a ribonukleáz monomereket dimerizáljuk, miközben a reakcióelegy pH-értékét nem engedjük 9 alá csökkenni,
c) a dimerizációs reakciót egy adott ponton leállítjuk,
d) a kapott dimerizált ribonukleázt folyadékkromatográfiásán tisztítjuk, oly módon, hogy a c) lépésben a dimerizációs reakciót úgy állítjuk le, hogy sav adagolásával az oldat pH-értékét 7+0,2-re csökkentjük, a kapott oldatot töményítjük, majd a d) tisztítási lépésben két folyadékkromatográfiás tisztítási lépést alkalmazunk, ahol az első tisztítási lépésben kapott, fő tömegében ribonukleáz dimert tartalmazó frakciót töményítés után vezetjük a második tisztítási lépésbe; és kívánt esetben a kapott ribonukleáz dimert sómentesítjük a második kromatográfiás tisztítási lépés előtt vagy után, és
HU 212 929 Β kívánt esetben a kapott ribonukleáz dimerből eltávolítjuk az endotoxinokat, és kívánt esetben a tisztítás során kapott ribonukleáz monomereket tartalmazó frakciókat visszavezetjük a b) lépésbe.
A fenti eljárást alkalmazva nagy mennyiségű tisztított ribonukleáz dimer terméket állíthatunk elő, és e termék különösen alkalmas számos vírusos és bakteriális betegség kezelésében.
A jelen találmány tárgyát képező eljárás újdonsága és haladó jellege alapvetően azon a felismerésen alapszik, hogy a dimerizációs reakciót egyszerűen le lehet állítani a pH-érték 7-re történő csökkentésével, és így nincs szükség ammónium-acetáttal végzett lefojtásra, ezáltal lehetőség nyílik arra, hogy az el nem reagált monomereket tartalmazó oldatot visszavezessük egy újabb kapcsolási reakcióba, ami nyilvánvalóan jelentős megtakarítással jár, különös tekintettel az alkalmazott reagensek magas árára.
További előnye a találmány szerinti eljárásnak, hogy a két lépésben alkalmazott folyadékkromatográfiás tisztítás ipari méretű termelésre is kiválóan alkalmas.
Az 1. és 2. ábra a jelen találmánynak megfelelően végrehajtott ioncserélő kromatográfiával nyert elúciós kép grafikus megjelenítését mutatja.
A jelen találmány szerint ribonukleáz dimer formáinak előállításában bármely jelenleg hozzáférhető ribonukleáz monomert alkalmazhatunk kiindulási anyagként. Jelen találmányban olyan ribonukleáz monomereket alkalmazunk, amelyeket a Serva Feine BioChemica. GmbH. Heidelberg cégtől vásároltunk, katalógus szám: 28 260. Az alkalmazott monomerek tartalmazhatnak Ribonukleáz A-t vagy bármely más, a kereskedelemben hozzáférhető különböző ribonukleázt. A kapcsolási reakcióhoz a ribonukleáz monomereket úgy készítjük elő, hogy a ribonukleáz monomereket egy foszfát pufferben szobahőmérsékleten oldjuk fel egy ribonukleáz monomer oldat-készítése céljából. Az alkalmazott puffer előnyösen egy 0,1 mól/1 dinátrium-hidrogén-foszfát dihidrát puffer, és a monomert az oldat legalább kb. 2 órán keresztül történő folyamatos keverésével oldjuk fel. Egy megfelelő puffer oldatot kb. 70 g dinátrium-hidrogén-foszfát dihidrát kb. 1000 ml vízben való oldásával készítünk. Bár az alkalmazott reagensek és oldatok aktuális mennyisége a jelen találmányban változhat, a találmány szerinti dimerizációs reakciót kb. 40-60 g ribonukleáz monomernek egy kb. 5 liter dinátrium-hidrogén-foszfát dihidrát puffért tartalmazó főzőpohárban való feloldásával valósítjuk meg. Az is előnyös, hogy a monomer oldatot legalább 9 körüli, legelőnyösebben 10 körüli pH értékre állítsuk. A pH állítást 0,1 mól/1 NaOH-dal végezhetjük.
A dimerizációs reakciót a ribonukleáz monomer oldathoz egy parafaimidát kapcsoló reagens részletekben történő adagolásával engedjük végbemenni, mialatt a pH-t legalább 9 körüli értéken vagy e fölött tartjuk, előnyösen 10 körüli értéken (10=0,2) tartjuk. A jelen találmányban előnyös egy dimetil-parafaimidát kapcsoló reagens alkalmazása, de más ismert parafaimidát kapcsoló reagens is használható. A fent ismertetett módon készített monomer oldathoz előnyösen 46 g dimetil-parafaimidátot adunk, és a kapcsoló reagens kb. 1 percen belül oldódni fog. Mágneses keverőn vagy más eszközzel történő folyamatos keveréssel, a dimerizációs reakciót kb. 30-60 percig kb. 25 °C szobahőmérsékleten (25+5 °C) hagyjuk végbemenni. A reakciót pH 7 körüli (7+0,2) értékre való csökkentésével állítjuk le, és ez 1 mól/1 HC1 oldat adagolásával végezhető el. Ezen a ponton előnyös, ha a kapott keveréket bekoncentráljuk egy tangenciális áramlási rendszert alkalmazva, ahogy ezt alább részletesebben ismertetni fogjuk.
Hasznos, ha a kapcsolási reakció elindításától számított különböző időpontokban az oldatból vizsgálati mintákat veszünk és ezeket gélelektoroforézis analízis alá vetjük. A gélelektroforézis vizsgálatok azt mutatják, hogy bár az enzim monomer formája szinte az összes vizsgált frakcióban tisztán látható, a ribonukleáz dimer formájának megfelelő csík világosan látható kb. 15 perc után, és ez a csík a reakció előrehaladásával egyre kifejezettebbé válik. Az enzim oligomer formái szintén megfigyelhetők a kapcsoló reagens hozzáadását követően kb. 30 perc múlva. A ribonukleáz monomer formájának relatív molekulatömege kb. 15 000, és a dimer formája kb. kétszer ekkora méretű.
Annak érdekében, hogy nagy mennyiségű terméket állítsunk elő, mely elsősorban tisztított ribonukleáz diniért tartalmaz, előnyös, hogy a dimerizált ribonukleáz oldatot legalább két szűrési lépésen vezessük keresztül azért, hogy izoláljuk a ribonukleáz dimert és eltávolítsuk a monomer vagy multimer formában lévő ribonukleázt. Az eltávolított nem dimerizálódott ribonukleáz monomereket ily módon összegyűjtjük és a jelen találmány szerint előnyösen visszavezetjük, ezzel tovább maximalizáljuk az enzim dimer formájának előállításának hatékonyságát.
A dimerizált ribonukleáz oldatból az oligomerek elválasztásának céljából előnyös, ha az oldatot egy folyadékkromatográfiás oszlopon szűrjük át. Az előnyös megvalósítás szerint a szűrést egy Sephadex gélszűrő oszlop alkalmazásával végezzük. Egy 25 cm átmérőjű és kb. 120 cm hosszú Sephadex oszlopot készítünk, amit kb. 60 liter 50 mmól/1 ammónium-hidroaénkarbonát, kb. 8,6 körüli pH-jú oldattal mosunk. Ezt a karbonát puffért kb. 4 g ammónium-hidrogén-karbonát 1000 ml vízben való oldásával készítjük. A fent kapott ribonukleáz oldat teljes mennyiségét az oszlopra viszszük és egy egyensúlyi pufferrel eluáljuk. Egy frakciószedő, mint pl. LKB 2211 Suprec, felhasználásával frakció oldatokat gyűjtünk, és az oldat áramlási sebessége durván 80 ml percenként. Az elúciós képet egy regisztráló berendezés, mint pl. LKB 2210, segítségével kirajzoltatjuk 0,5 mm/perc sebességet használva, és az adszorbciót 280 nm hullámhosszon egy LKB 2238 UNICOR Síi fotométerrel mérjük.
Az így végzett szűrési lépéssel nyert elúciós kép általában három fehérjecsúcsot mutat: az első fehérjecsúcs a ribonukleáz multimereket jelzi, a második fehérjecsúcs a dimer formáknak felel meg, és az utolsó fehéijecsúcs az enzim monomer formában maradó
HU 212 929 Β mennyiségének felel meg. Ezen a ponton tanácsos az egyedileg gyűjtött frakciók vizsgálatát elvégezni gélelektroforézis analízist alkalmazva. Ilyen vizsgálat SDS-poliakrilamid gélelektroforézis (SDS-PAGE) segítségével végezhető amint ezt Thomas és munkatársai, PNAS 72,2626 (1975) cikkben közölték. Ezen elektroforetikus vizsgálat során mindegyik gyűjtött frakcióból előnyösen kb. 50 μΐ-t összekeverünk 50 μΐ fedő pufferrel és kb. 10 percig kb. 95 ’C-on forraljuk. Ezt követően ebből a keverékből 25 μΐ-t töltünk be a gélzsebbe. Végül, az elektroforézist kb. 4 órán keresztül 20-35 mA áramerősséggel hajtjuk végre azért, hogy a ribonukleáz enzimek különböző formáit egymástól elválasszuk. A fehérjecsíkokat festékkel, mint pl. Coomassie Blue R250 (Merck), történő festéssel tesszük láthatóvá.
A fenti SDS-PAGE elektroforézis rendszert alkalmazva a ribonukleáz monomer, dimer vagy oligomer formáit, vagy ezek keverékét tartalmazó frakciók azonosíthatók és egymástól elválaszthatók. A frakciók összetételének azonosítása után a főként dimer formát tartalmazó frakciókat izoláljuk és összegyűjtjük. Az összegyűjtött dimer frakciókat előnyösen 800 ml-re koncentráljuk be egy tangenciális áramlási rendszerben. A tangenciális áramlási rendszer membrán diafragmáját egy megfelelő oldattal újra mossuk úgy, hogy nagyobb mennyiségű dimert tartsunk vissza. Előnyösen ezt az oldatot liofilizáljuk és a további lépések elvégzéséig 4 °C-on tárolhatjuk. Ideális esetben a liofilizálást úgy végezzük, hogy az oldatot kb. 200 ml-es adagokra osztjuk szét 500 ml-es gömblombikba és folyékony nitrogén atmoszférában egy rotációs evaporátorba helyezzük. A gömblombikot tömítéssel szorosan lezárjuk és 30 percig -30 ’C-on tartjuk, ezáltal az anyag liofilizálódik.
Mivel a kiindulási anyagok gyakran drágák lehetnek, különösen előnyös, ha az előző szűrési lépésben kiszűrt monomereket -visszavezetjük a jelen találmány szerinti dimerizációs folyamatba. Ez úgy végezhető, hogy összegyűjtjük azokat a frakciókat, melyekben jelentős mennyiségű ribonukleáz monomereket azonosítottunk, ezeket egy tangenciális áramlási rendszert alkalmazva koncentráljuk, és a fenti kapcsoló reagenst adjuk hozzá. A kapcsolási reakció a fent ismertetett módon megy végbe, és előnyösen a fenti szűrési lépést is elvégezzük. A visszavezetett ribonukleáz liofilizálása után az újonnan kapott dimereket alaposan összekeverjük az első dimerizációs lépésben kapott dimerizált termékekkel. Ezzel a reciklizáló eljárással a dimer termék kitermelésének 30%-os növekedését érhetjük el.
A fent kapott elsődleges dimerizációs oldatot tovább tisztítjuk egy második szűrési lépést végezve abból a célból, hogy a dimereket még jobban elválasszuk a monomerektől és oligomerektől továbbá, hogy a végtermék tisztaságát tovább növeljük. Ebben az esetben előnyös, hogyha a fent kapott liofilizált enzimkeveréket egy gélszűrésre alkalmas anyagon, mint pl. Sephadex G 50 F oszlopon eluáljuk. Ebben a lépésben az is előnyös, ha az oszlopot 5 körüli pH értékre állítjuk, és ezt egy 0,2 mól/1 nátrium-acetát puffer alkalmazásával érhetjük el. A nátrium-acetát pH = 5 puffért kb. 27 g nátrium-acetát trihidrát 1000 ml vízben való oldásával készítjük.
A második fehérjecsúcsnak megfelelő összegyűjtött frakciókat, amint azt első szűrési lépésben végzett mérésekkel meghatároztunk, a Sephadex oszlopra viszszük. Előnyösen az első szűrési lépésben ismertetett körülményeket és anyagokat alkalmazhatjuk újra a frakciók második szűrési lépésénél is. Az elúciós képet ismét felvesszük és ezt használjuk a második szűrési lépést követően gyűjtött kívánt frakciók azonosításában és izolálásában. Ebben az esetben az elúciós kép egy nagymennyiségű dimert tartalmazó fő fehéijecsúcsot és csak két gyenge másodlagos fehérjecsúcsot mutat.
Újra előnyös, ha az összegyűjtött frakciókból elvégezzük a ribonukleáz enzimek SDS-PAGE analízisét, amint ezt fent jeleztük. E vizsgálatok szerint az elúciós kép fő fehérjecsúcsának megfelelő frakciók alaposan tisztított ribonukleáz dimer terméket tartalmaznak. Ezen a ponton a fő fehérjecsúcsának megfelelő frakciókat összegyűjtjük és előnyösen egy tangenciális áramlási rendszer segítségével koncentráljuk. Az is előnyös, ha ennél a pontnál egy sótalanítási lépést is végrehajtunk a frakciók Sephadex G25 oszlopon keresztül történő szűrésével. A sótalanítási lépést kivitelezhetjük egy 25 cm átmérőjű és 65 cm hosszú és 32 liter alaptérfogatú oszlopon 15 liter/óra áramlási sebességgel működtetve. Továbbá, egy 50 mmól/1 ammőnium-hidrogén-karbonát puffért használunk.
Ennél a pontnál lévő termék alaposan tisztított ribonukleáz dimer terméket fog tartalmazni. Ahhoz azonban, hogy a liofilizált, ribonukleáz dimereket tartalmazó termékből egy gyógyászatilag alkalmazható formát kapjunk, ajánlott, hogy a dimereket endotoxin eltávolítási folyamaton vezessük keresztül. Ezért előnyös, ha a fent kapott tisztított dimer terméket egy további kromatográfiás eljárásnak vetjük alá, mint pl. egy nagy endotoxin megkötő képességű Detoxigel oszlopon (Pierce Chemical Company, USA) keresztül eluáljuk. A detoxigel endotoxin megkötő képessége kb. 2 mg/ml. Mivel más komponensek, pl. fehéije dimerek, nemspecifikus kötődése is lehetséges, a dimerizált anyag maximális visszanyerése a pufferek fiziológiád pH tartományban való alkalmazásával érhető el. Egy maximális dimer kitermelés elérés érdekében 0,ΙΟ,5 mól/1 sóoldatot (pl. NaCl) adunk a szükséges pH tartományban. Általában 1500 endotoxin egység/ml (E. U./ml) endotoxin tartalmú oldatot detoxifikáló oszlopon való kromatográfiával 1,0 E. U./ml ének alá csökkenthető.
A ribonukleáz dimer oldat endotoxinoktól való megszabadítása után az oldatot összegyűjtjük, sterilre szűrjük, és Iiofilizáláshoz steril gömblombikokba osztjuk szét. A végtermék endotoxin tartalmát egy diagnosztizáló rendszer segítségével, mint pl. „Coatest (R)” (Kabi-Vitrum, München) határozhatjuk meg. Ez a vizsgálat a Limulus-AmoeboCyten-Lysat (LAL) endotoxinnal való aktiválásán alapszik. Az aktivált LAL p-nitroanalint. egy
HU 212 929 Β sárga színű festéket hasít le a kromogén szubsztrátból (S2423), melynek extinkcióját, mint az endotoxin tartalmat 405 nm-en spektrofotométeren mérjük. Ha az endotoxin tartalom 0,1 ng/mg alatti, a dimer oldatot gömblombikokba rakjuk és liofilizáljuk.
A fenti folyamatot annyiszor ismételjük, ahányszor szükséges a kívánt mennyiségű ribonukleáz dimer végtermék eléréséhez. Az egyedi dimer termékeket tisztítás után sterilizálhatjuk vagy szükség szerint tovább liofilizáljuk, és homogén ribonukleáz dimert fogunk kapni, amely igen hatékony számos virális és bakteriális betegség kezelésében, mint azt a WO 89/11 294 számon közrebocsátott nemzetközi (PCT) szabadalmi bejelentésben ismertetik. Az anti-virális és anti-bakteriális hatás mellett a ribonukleáz dimerek más terápiás előnyökkel is bírnak, pl. gyulladásgátlóként és antihisztamin reagensként is ismertek az enzim monomer formájánál tapasztalt lehetséges citotoxikus hatás jelentkezése nélkül. A jelen eljárás különösen hasznos tisztított ribonukleáz dimer termékek nagy mennyiségben történő hatékony előállítására. A jelen találmány szerinti eljárását alkalmazva a kapott ribonukleáz dimer termékek enzimaktivitását ribonukleinsav oldatokon vizsgálhatjuk és a ribonukleáz dimer hozzáadása után egy spektrofotométeren követhetjük. Ezt az eljárást alkalmazva lehetőség nyílik alaposan tisztított dimer formában lévő enzim előállítására és az aktivitásának vizsgálatára is.
A következő példákkal a jelen találmány tárgyának bemutatását kívánjuk szolgálni anélkül, hogy bármely értelemben ezekre korlátozódnánk.
1. példa
Ribonukleáz dimerek előállítása g ribonukleáz monomert egy 5 liter 0,1 mól/1 dinátrium-hidrogén-foszfát dihidrát oldatot tartalmazó edényben oldunk fel, és a pH-t 0,1 mól/1 NaOH oldattal 10-re állítjuk. A dinátrium-hidrogén-foszfát dihidrát puffért 70,98 g dinátrium-hidrogén-foszfát dihidrát 1000 ml vízben való oldásával készítjük. Ezután 5 g dimetil-parafaimidát (Sigma, No. 29F3687) kapcsoló reagenst adunk 25 °C-on (szobahőmérséklet), és a dimetil-parafaimidát 1 perc alatt feloldódik. Az oldat pHját folyamatosan ellenőrizzük és 10-re állítjuk 0,1 mól/1 NaOH-dal. Mágneses keverővei az oldatot folyamatosan keverjük és a reakciót 45 percig végezzük kb. 25 °C-on. A reakciót a pH 7 körüli értékre való csökkentésével állítjuk le 1 mól/1 HC1 hozzáadásával.
A kapcsolási reakció elindítását követően különböző időpontokban vizsgálati mintákat veszünk, melyeket gélelektroforézissel analizálunk. A ribonukleáz monomereket, dimereket és multimereket SDS gélen választjuk el. Az alkalmazott ribonukleáz monomer relatív molekulatömege 15 000, a dimer formáé ennek kb. kétszerese. Az elektroforézissel végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy a dimereknek megfelelő fehérjecsík tisztán látható 15 perccel a kapcsoló reagens hozzáadása után, és ez a fehérjecsík egyre kifejezettebbé válik a reakció előrehaladtával. Továbbá, a ribonukleáz oligomer formái 30 perc elteltével képződnek.
A dimerizált ribonukleáz oldatot 800 ml-re koncentráljuk be egy tangenciális áramlási rendszerben (Millipore). A Millipore rendszer egy Filtron Ausschluss 10 000 d szűrőt, egy 7 bar szakítószilárdságú olefin membránt és egy Verder 80W 20-30 # 60 079 típusú pumpát tartalmaz. A bemeneti nyomás 2 bar, a kimeneti nyomás minimálisan kisebb, mint 0,2 bar. A munkakapacitás kb. 1 liter óránként. A berendezés holttere kb. 400 ml, ezért a koncentrálási folyamat befejezésekor a berendezést 400 ml-re átöblítjük. így a végtérfogat 1200 ml lesz.
A koncentrált ribonukleáz oldatot ezután Sephadex G 50 F (Pharmacia) oszlopon való szűrési folyamatnak vetjük alá a dimerizációs folyamat alatt képződött különböző oligomer formák elválasztása érdekében. E szűréshez egy 25,2 cm átmérőjű és 120 cm hosszú oszlopot 60 liter 50 mmól/1 ammónium-hidrogén-karbonát pufferrel pH = 8,6 mossuk. Az 50 mmól/1 ammóniumhidrogén-karbonát puffért 3,95 g ammónium-hidrogénkarbonát 1000 ml vízben való oldásával készítjük. Ezt követően az 1200 ml térfogatú fehéqeoldat teljes mennyiségét a gélágyra visszük és egyensúlyi pufferrel eluáljuk. Kb. 1000 ml-es frakciókat gyűjtjük egy frakciószedő segítségével (LKB 2211) 15 percig, amely 80 ml/perc áramlási sebességnek felel meg. Az elúciós képet egy LKB 2210 regisztráló berendezéssel vesszük fel 0,5 mm/perc sebességet használva, és az abszorpciót 280 nm-en egy LKB 2238 UNICOR Síi fotométeren mérjük. Az 2. ábrán látható elúciós kép három fehérjecsúcsot mutat, az első fehérjecsúcs a ribonukleáz multimereket jelzi, a második fehérjecsúcs a dimer formáknak, és az utolsó fehérjecsúcs az enzim monomer formáinak felel meg. Az 1. ábrán a vastag vonal a ribonukleáz oldat adszorpciós profilját jelzi nagyobb érzékenységgel mérve, míg az alacsonyabban futó vékony vonal egy kisebb érzékenységgel való mérést jelenti.
Ezután a ribonukleáz keveréket az egyedileg gyűjtött frakciókban SDS-poliakrilamid gélelektroforézissel (SDS-PAGE) analizáljuk Thomas és munkatársai, PNAS, 72,2626 (1975) cikkében közölt eljárásnak megfelelően. Ebben az eljárásban mindegyik frakcióból 50 μΙ-t 50 μΐ fedő pufferrel keverünk össze, és a keveréket 10 percig 95 °C-on forraljuk. Ezt követően a keverékből 25 μΙ-t a gélzsebekbe juttatunk. A vizsgálat során a standard IV (Merck) fehérjekeveréket alkalmazzuk referenciaként, mely 12, 300, 30 000, 45 000, 66 200 és 76 000 molekulatömegű tartományt fedi. Az alkalmazott fedő puffer az alábbi összetevőkből áll:
- 0,72 g Tris HC1 (0,06 mól/1),
- 0,136 g EDTA (III) (5 mmól/1),
- 0,18 g glicerin (10%),
- 5 g SDS, a pH-t 7,2-re állítjuk (90 ml vizet adunk),
- 10 ml beta-merkaptoetanol (10%).
A gélelektroforézishez 18%-os elválasztógélt készítünk, amelyre egy 3,9%-os gyűjtőgélt fektetünk. A 18% akrilamid tartalmú elválasztógél oldat az alábbi összetevőkből áll:
- 9 g akrilamid,
- 0,045 g bisz-akrilamid,
HU 212 929 Β
- 0,136 g Tris HCl pH = 8,8,
- 10 mg SDS,
- 100 μΐ 10%-os ammónium-perszulfát oldat, és
- 10 μΐ TEMED.
Az SDS-poliakrilamid gélt úgy készítjük, hogy két 20 cmx20 cm nagyságú üveglemezt alaposan megtisztítunk és etanollal leöblítünk, majd ezeket egymásra helyezzük. A két lemez közötti rést, ahová a gélt fogjuk önteni, két, 1 mm vastagságú (20 cm hosszú, 1 cm széles) távtartó csík biztosítja. A távtartó csíkokat az üveglemezek bal és jobb szélére helyezzük. Az alsó szélt egy textil tapadócsíkkal zárjuk le, és mind a három szélt csipeszekkel erősítjük meg. A széleket ezenkívül még 1%-os agaróz oldattal is lezárjuk. Az agaróz megszilárdulása után a fenti elválasztógél oldatot függőleges helyzetben a hézagba töltjük az üveglemez tetejétől kb. 3 cm-rel lejjebb, és egy Pasteur-pipetta segítségével vizet rétegzünk a tetejére. A gél kb. 30 perc után polimerizálódik. A fedő vízréteget leöntjük, és a gél szélét egyszer fentebb ismertetett gyűjtőgél oldattal öblítjük.
Ezután a gyűjtőgél oldatot a felső szél tetejéig töltjük, és egy Teflon mintagyűjtő fésűt helyezünk be úgy, hogy a minta zsebek alja kb 1 cm-rel magasabban legyenek az elválasztógél tetejétől. Kb. 15 perc múlva a gyűjtőgél polimerizálódik, és a fésű eltávolítható. Ezután a textil tapadócsíkot távolítjuk el és a gélt függőleges helyzetben az elektroforézis készülékbe helyezzük. A puffer tartályokat elektroforézis pufferrel töltjük fel [6 g Tris bázis, (0,05 mól/1); 28,5 g glicin (0,38 mól/1); 1 g SDS (0,1%); és 1000 ml H2O] és a gél zsebeket egyszer a pufferrel átmossuk. A ribonukleáz dimer mintákat fedőpufferben 10 percig 95 ’C-on forraljuk és gélzsebeknek megfelelő vizsgálati mintazsebek területébe töltjük.
Az elektroforézist kb. 40 mA-en kb. 4 órán át végezzük. Ha azonban egy éjszakán keresztül való futtatás kívánatos, az áramerősséget kb. 6-8 mA-re csökkentve végezzük. A fehérjefront mozgását láthatóvá tehetjük, ha a fedő pufferbe 0,02% brómfenol-kék festéket keverünk. Az elektroforézist akkor fejezzük be, amikor a folyamat alatt mozgó fehérjefront a gél alját eléri. Az elválasztógélt levágjuk, kb. 30 percig egy fixáló oldatban festjük, majd 2 órán át egy 400 ml metanolt, 140 ml ecetsavat és 2000 ml vizet tartalmazó színtelenítő oldatban színtelenítjük. A fixáló oldatot 500 ml színtelenítő oldat és 12 ml festék oldat keverékéből állítjuk elő, mely festék oldatot 1 g Coomassiekék (R250, Merck), 50 ml H2O és 50 ml metanol keverékéből készítjük. A fehérjecsíkok láthatóvá tehetők a festék oldattal való festéssel, amint ezt fent jeleztük. Az SDS-PAGE technikát alkalmazva az eredmények azt jelzik, hogy a mintákban a ribonukleáz dimerek mennyisége fokozatosan növekszik, és végül multimereket tartalmazó frakciók is megjelennek.
Az összes olyan frakciót, melyek nagyrészt dimer formát tartalmaznak, összegyűjtjük és 800 ml-re koncentráljuk egy tangenciális áramlási rendszerben (Millipore). A membrán diafragmát újra 400 ml szűrlettel öblítjük, így a dimereket tartalmazó oldat teljes térfogata 1200 ml lesz. Ezután ezt az oldatot liofilizáljuk és a következő lépésig 4 ’C-on tároljuk. A liofilizálást úgy végezzük, hogy az oldatot kb. 200 ml-es részletekben 500 ml-es gömblombikokba osztjuk. A gömblombikokat folyékony nitrogén atmoszférába helyezzük és egy rotációs evaporátorban (Heidolph VV60) megfagvasztjuk. A gömblombikokat tömítéssel szorosan lezáijuk és 30 percig -30 ’C-on tartjuk. Végül ezt az anyagot a standard eljárással liofilizáljuk.
A folyamat további lépése előtt az első szűrési lépésben kiszűrt ribonukleáz monomereket összegyűjtjük és a dimerizációs folyamatba vezetjük vissza. Ez esetben az első szűrési lépés azon frakcióit, melyek főleg ribonukleáz monomereket tartalmaznak, összegyűjtjük és 4 literre konvertáljuk be a fentiekben ismertetett tangenciális áramlási rendszert alkalmazva. Ezután a monomer frakciókat dimerizáljuk a fenti kapcsoló reagenst használva. A reciklizált monomereket felhasználó kapcsoló lépést követően a fent jelzett szűrési lépést végezzük el, és ezzel a reciklizált monomereket most dimer formában kapjuk meg. Az első dimerizációs eljárásból kapott liofilizátumokat a reciklizált monomerekből nyert dimer liofilizátummal összekeverjük.
A fenti lépésekből nyert liofilizátum keveréket újra Sephadex G50F oszlopon keresztül kromatografáljuk azért, hogy a dimerek a monomerektől és oligomerektől történő jobb elválasztását érjük el. A kromatográfiás eljárást egy Sephadex G50F (Pharmacia) oszlopon 0,2 mól/1 nátrium-acetát pH = 5 pufferben hajtjuk végre. A 0,2 mól/1 nátrium-acetát puffért 27,22 g nátrium-acetát trihidrát 1000 ml vízben való oldásával készítjük. A kromatográfiás eljárást az első szűrési lépésben ismertetett körülmények között és berendezésben végezzük.
Ez esetben újra egy elúciós képet kapunk, mely a 2. ábrán látható. Ezen az ábrán a vastag vonal a ribonukleáz oldatok abszorpciós profilját jelenti nagyobb érzékenységen detektálva, mint a vékony vonallal jelzett profil. A nagyobb érzékenységgel felvett elúciós profil közepén egy nagy dimertartalmú fő fehérjecsúcsot, és csak két gyenge másodlagos fehérjecsúcsot láthatunk. A fehérjecsúcsokból vett enzimminták SDS-PAGE analízise a dimerek nagyobb felhalmozódását mutatja a fő fehérjecsúcsban az első szűrési lépésből származó elúciós profilhoz képest.
A fő fehérjecsúcs frakciót összegyűjtjük és a fenti tangenciális áramlási rendszerrel bekoncentráljuk. A sótalanításhoz ezen összegyűjtött frakciókat egy Sephadex G25 oszlopon engedjük keresztül. Az oszlop 25,2 cm átmérőjű és 65 cm hosszú, az alaptérfogan 32 liter, és 15 liter/óra áramlási sebességgel működtetjük. A második elúciós profil fő fehérjecsúcsából származó összesen maximálisan 5 liter ribonukleáz oldatot a Sephadex oszlopra visszük. A sótalanítást 50 mmól/1 ammónium-hidrogén-karbonát pufferben végezzük. A sótalanítási lépés 90 percig tart, ami alatt 5 liter szűrletet gyűjtünk. A fennmaradó részt elöntjük. Felrajzoljuk az elúciós profilt és a kapott egyetlen fehérjecsúcsot egy 5 literes Schott-flaskába gyűjtjük. A tisztított vég6
HU 212 929 Β termékből vett mintákat beta-merkaptoetanollal redukálva és nem redukált körülmények között vizsgáljuk. A tisztított végtermék SDS-PAGE analízise azt mutatja, hogy csak ribonukleáz dimerek vannak jelen.
Annak érdekében, hogy a liofilizált fehérjét gyógyászatilag hatékony formává alakítsuk, a ribonukleáz dimereket meg kell szabadítani az endotoxinoktól. E célból a tisztított dimereket egy Detoxigel oszlopon kromatografáljuk. A kívánt ribonukleáz dimer termék maximális visszanyerése szempontjából szükséges, hogy az alkalmazott pufferek fiziológiai pH tartományban legyenek. Ez sóoldat hozzáadásával valósítható meg. Az enzim oldatot a Detoxigel oszlopra visszük fel, és az endotoxinok kb. 1500 E. U./ml mennyiségben távolítjuk el. E lépés előtt a Detoxigel oszlopot 1% dezoxikoláttal regeneráljuk, ezt követően vízzel alaposan addig mossuk, míg az elfolyóban endotoxint tudunk kimutatni. Az oszlop térfogata 750 ml (9,5 cm átmérőjű és 14 cm hosszú), az oszlopot 0,1 mól/1 ammónium-bikarbonáttal hozzuk egyensúlyba. Az endotoxin-mentes puffért steril vízzel keverjük. A ribonukleáz oldatot 2 liter térfogatban a gélágyra helyezzük és hagyjuk, hogy beszívódjon a gélbe. A fehérjét ezután az egyensúlyi pufferrel eluáljuk és egy steril főzőpohárba gyűjtjük. Az oldatot egy steril gömblombikba visszük át liofilizálás céljából.
A készítmény endotoxin tartalmát egy „Coatest (R)” (Kabi-Vitrum, München) diagnosztikai rendszer segítségével határozzuk meg. Ez a vizsgálat a Limulus-AmoeboCyten-Lysat (LAL) endotoxinnal való aktiválásán alapszik. Az aktivált LAL p-nitroanalint, egy sárga színű festéket hasít le a kromogén szubsztrátból (S-2423), és a színintezitás csökkenését, mint az endotoxin tartalmat 405 nm-en spektrofotométeren mérjük. A 0,1 ng/mg alatti endotoxi tartalmú tisztított ribonukleáz dimer terméket gömblombikokba rakjuk és liofilizáljuk. A kapott tennék (15 g, 30%-os kitermelés) egy liofilizált, alaposan tisztított ribonukleáz dimer oldat, mely további felhasználásig tárolható.
2. példa
Enzimaktivitás vizsgálat
A jelen találmány szerint előállított dimer ribonukleáz enzimaktivitását a Kunitz, J. Gén. Physiol., 24, 15 (1940) cikkben közölt aktivitás vizsgálattal lehet mérni. Ez a vizsgálat azon alapszik, hogy a ribonukleáz ribonukleinsavra való hatása következtében ennek abszorpciós spektruma az UV sávban a rövidebb hullámhosszúságú tartomány felé mozdul el. A 290-305 nm tartományban a nukleinsav koncentráció csökken a ribonukleázzal való emésztés eredményeképpen. A reakció kezdeti szakaszában a csökkenés lineáris és ez felhasználható az enzimaktivitás mérésére. Ebben a vizsgálatban a nukleinsav mennyiségének csökkenését 300 nm-en mérjük.
A vizsgálatot 25 °C-os állandó hőmérsékleten végezzük, és egy termosztálható küvettát használunk, így az összes oldat használat előtt 25 ’C-on 5 percig kezelhető. A méréseket 300 nm-en egy spektrofotométerben végezzük. A reakcióelegy térfogata 3 ml, a reakciót 3 ml-es küvettában végezzük, mely 1 cm vastagságú.
A reakciókeveréket 1,5 ml ribonukleinsav oldatból és 0,05-0,5 ml ribonukleáz frakciókat magukba foglaló vizsgálandó mintából készítjük, és vízzel 10 ml-re egészítjük ki. A ribonukleinsav oldatot 80 mg ribonukleinsav és nátrium-só (Boehringer) 50 ml acetát pufferben való oldásával készítjük. Az acetát puffer 0,1 mól/1 acetát puffer pH = 5, amit 0,57 ml ecetsav és kb. 80 ml desztillált víz keverésével készítünk, a pH-t 1 mól/1 NaOH-dal 5-re állítjuk, desztillált vízzel 100 ml-re egészítjük ki és sterilre szűrjük. A ribonukleáz dimer frakciókat is magukba foglaló vizsgálandó mintákat 5 mg ribonukleáz dimer 5 ml vízben való oldásával készítjük és úgy hígítjuk, hogy a mért érték a megfelelő tartományon belül legyen.
A ribonukleinsav és a vizsgálandó minta oldatokat egy küvettában összekeverjük és a ribonukleinsav csökkenést kb. 20 percig Spectronic 1001 (Bausch & Lomb) spektrofotométeren mérjük. Az abszorpciós profilt kirajzoljuk és a lineáris tartományt kb. 8 percig észleljük. A reakciót 25 ’C-on addig folytatjuk, míg teljesen végbe nem megy, ami kb. 3 óra múlva következik be. Az oldatokat újra mérjük a végső érték megállapítása miatt, és a méréseket kétszer ismételjük átlagérték meghatározásához.
Az enzimaktivitás számításához a nukleinsav extinkcióját meg kell határozni a reakció elején (Eo) és a ΔΕ/perc kezdeti lineáris szakaszon a reakció végén (Ee). A ribonukleáz dimer vizsgálandó minták hígítását úgy kell választani, hogy a ΔΕ/perc 0,007-nél ne legyen nagyobb. A reakcióhoz használt vak értékét, amelyet ribonukleázból és vízből készítünk, a mért értékekből ki kell vonni. Az enzim egységeként azt az enzim mennyiséget tekintjük, amely a vizsgálati körülmények között a szubsztrát E-Ee értékének percenként 100% csökkenését okozza 25 ’C-on. A 300 nm-en megfigyelhető extinkció legnagyobb lehetséges értéke Eo-Ee. Az enzim specifikus aktivitását a következő összefüggésből számítjuk:
(3xAE/perc) hígítási faktor (Eo-Ee)xminta oldat térfogata (ml)
A jelen találmány szerint dimer ribonukleáz enzimek a szakirodalomban ismertetett [lásd pl. Sorrentino és társai: Eur. J. Biochem, 124, 183-189 (1982)] enzimaktivitást mutatják.

Claims (17)

  1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK
    1. Eljárás ribonukleáz dimer előállítására, melynek során
    a) ribonukleáz oldatot állítunk elő úgy, hogy ribonukleáz monomereket adagolunk egy legalább 9-es pH-értékű puffer oldathoz,
    b) egy parafaimidát kapcsolóreagenst adagolunk a ribonukleáz oldathoz, és a ribonukleáz monomereket dimerizáljuk, miközben a reakcióelegy pH-értékét nem engedjük 9 alá csökkenni,
    c) a dimerizációs reakciót egy adott ponton leállítjuk,
    d) a kapott dimerizált ribonukleázt folyadékkroma7
    HU 212 929 Β tográfiásan tisztítjuk, azzal jellemezve, hogy a c) lépésben a dimerizáciős reakciót úgy állítjuk le, hogy sav adagolásával az oldat pH-értékét 7±0,2-re csökkentjük, a kapott oldatot töményítjük, majd a d) tisztítási lépésben két folyadékkromatográfiás tisztítási lépést alkalmazunk, ahol az első tisztítási lépésben kapott, fő tömegében ribonukleáz dimert tartalmazó frakciót töményítés után vezetjük a második tisztítási lépésbe; és kívánt esetben a kapott ribonukleáz dimert sómentesítjük és második kromatográfiás tisztítási lépés előtt vagy után, és kívánt esetben a kapott ribonukleáz dimerből eltávolítjuk az endotoxinokat, és kívánt esetben a tisztítás során kapott ribonukleáz monomereket tartalmazó frakciókat visszavezetjük a b) lépésbe.
  2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a monomer ribonukleáz oldat pH-értékét 10+0,2 értékre állítjuk.
  3. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az a) lépésben nátrium-hidrogén-foszfát-dihidrát oldatot alkalmazunk puffer oldatként.
  4. 4. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kapcsoló reagensek a monomer ribonukleáz oldathoz való adagolása közben az oldat pH-ját 10+0,2 értéken tartjuk.
  5. 5. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy parafaimidát kapcsoló reagensként dimetilparafaimidátot alkalmazunk.
  6. 6. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a b) dimerizáciős lépést szobahőmérsékleten hajtjuk végre, előnyösen az oldat keverése mellett.
  7. 7. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a dimerizáciős reakciót HC1 adagolásával állítjuk le.
  8. 8. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a ribonukleáz dimert tartalmazó oldatot tangencionális áramlási rendszerben töményítjük az első folyadékkromatográfiás lépés előtt és/vagy után.
  9. 9. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy legalább egy folyadékkromatográfiás lépést egy olyan keresztkötött dextrán mátrix alkalmazásával végzünk, melynek peptidekre és globuláris fehérjékre vonatkozó molekulatömeg-frakciótartománya 150030 000.
  10. 10. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a ribonukleáz monomer oldat 10 tömegrész ribonukleáz monomert tartalmaz 1000 tömegrész puffer oldatra vonatkoztatva, amelyhez 1 tömegrész mennyiségben adagoljuk a kapcsolószert.
  11. 11. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a folyadékkromatográfiás lépés után kapott frakciót liofilizáljuk.
  12. 12. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy első szűrési lépés után kapott, fő tömegükben monomer ribonukleázt tartalmazó frakciókat visszavezetjük a b) dimerizáciős lépésbe.
  13. 13. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a legalább egy folyadékkromatográfiás lépést egy megfelelő ioncserélő gyanta alkalmazásával hajtjuk végre.
  14. 14. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a második kromatográfiás lépést 5-ös pH-értéken hajtjuk végre, ahol a pH-értéket előnyösen nátrium-acetát pufferrel állítjuk be.
  15. 15. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az első és/vagy második folyadékkromatográfiás lépések során összegyűjtött frakciókat gélelektroforézissel analizáljuk.
  16. 16. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a második folyadékkromatográfiás lépést követően sómentesítési lépést hajtunk végre olyan keresztkötött dextrán mátrix alkalmazásával, melynek peptidekre és globuláris fehérjékre vonatkozó molekulatömeg-frakciótartománya 1500-30 000.
  17. 17. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az endotoxinokat gélkromatográfiás módszerrel távolítjuk el endotoxint megkötő mátrixot alkalmazva.
HU9202251A 1990-01-08 1990-01-08 Method of preraring ribonuclease dimers HU212929B (en)

Priority Applications (24)

Application Number Priority Date Filing Date Title
DK90907615.0T DK0509989T3 (da) 1990-01-08 1990-01-08 Fremgangsmåde til fremstilling af ribonucleasedimere
DE69026275T DE69026275T2 (de) 1990-01-08 1990-01-08 Verfahren zur herstellung von ribonuklease-dimeren
AU56401/90A AU645252B2 (en) 1990-01-08 1990-01-08 Method of producing ribonuclease dimers
JP2507450A JP2732515B2 (ja) 1990-01-08 1990-01-08 リボヌクレアーゼ二量体の製造方法
BR909007970A BR9007970A (pt) 1990-01-08 1990-01-08 Processo para preparacao de dimeros de ribonuclease
HU9202251A HU212929B (en) 1990-01-08 1990-01-08 Method of preraring ribonuclease dimers
SU905052835A RU2060274C1 (ru) 1990-01-08 1990-01-08 Способ получения очищенного димера рибонуклеазы
SG1996003125A SG47607A1 (en) 1990-01-08 1990-01-08 Method of preparing ribonuclease dimers
ES90907615T ES2086403T3 (es) 1990-01-08 1990-01-08 Procedimiento para la elaboracion de dimeros de ribonucleasa.
SU905052819A RU2067617C1 (ru) 1990-01-08 1990-01-08 Способ получения димера лизоцима
RO92-0932A RO112641B1 (ro) 1990-01-08 1990-01-08 Procedeu de preparare a unui produs dimeric de ribonuclează
EP90907615A EP0509989B1 (en) 1990-01-08 1990-01-08 Method of preparing ribonuclease dimers
AT90907615T ATE136056T1 (de) 1990-01-08 1990-01-08 Verfahren zur herstellung von ribonuklease- dimeren
PCT/US1990/000141 WO1991010730A1 (en) 1990-01-08 1990-01-08 Method of preparing ribonuclease dimers
CA002073350A CA2073350C (en) 1990-01-08 1990-01-08 Ribonuclease dimers and method of preparing them
KR1019920701567A KR0142172B1 (ko) 1990-01-08 1990-01-08 리보뉴클레아제 이량체를 만드는 개량된 방법
PL90288268A PL165863B1 (pl) 1990-01-08 1990-12-14 Sposób wytwarzania dimeru rybonukleazy PL PL
NO1992922625A NO922625D0 (no) 1990-01-08 1992-07-03 Fremgangsmaate til fremstilling av ribonuklease-dimerer
OA60243A OA09707A (en) 1990-01-08 1992-07-07 Method of preparing ribonuclease dimers
FI923124A FI100724B (fi) 1990-01-08 1992-07-07 Ribonukleaasidimeerien valmistusmenetelmä
BG96579A BG60685B1 (bg) 1990-01-08 1992-07-07 Метод за получаване на рибонуклеазни димери
LVP-92-507A LV10118B (en) 1990-01-08 1992-12-28 Method of preparing ribonuclease dimers
LTIP595A LT3424B (en) 1990-01-08 1993-06-02 Method of preparing ribonuclease dimers
HK166796A HK166796A (en) 1990-01-08 1996-09-05 Method of preparing ribonuclease dimers

Applications Claiming Priority (5)

Application Number Priority Date Filing Date Title
SU905052819A RU2067617C1 (ru) 1990-01-08 1990-01-08 Способ получения димера лизоцима
HU9202251A HU212929B (en) 1990-01-08 1990-01-08 Method of preraring ribonuclease dimers
PCT/US1990/000141 WO1991010730A1 (en) 1990-01-08 1990-01-08 Method of preparing ribonuclease dimers
SG1996003125A SG47607A1 (en) 1990-01-08 1990-01-08 Method of preparing ribonuclease dimers
OA60243A OA09707A (en) 1990-01-08 1992-07-07 Method of preparing ribonuclease dimers

Publications (2)

Publication Number Publication Date
HUT65395A HUT65395A (en) 1994-06-28
HU212929B true HU212929B (en) 1996-12-30

Family

ID=33136228

Family Applications (1)

Application Number Title Priority Date Filing Date
HU9202251A HU212929B (en) 1990-01-08 1990-01-08 Method of preraring ribonuclease dimers

Country Status (21)

Country Link
EP (1) EP0509989B1 (hu)
JP (1) JP2732515B2 (hu)
KR (1) KR0142172B1 (hu)
AT (1) ATE136056T1 (hu)
AU (1) AU645252B2 (hu)
BG (1) BG60685B1 (hu)
BR (1) BR9007970A (hu)
DE (1) DE69026275T2 (hu)
DK (1) DK0509989T3 (hu)
ES (1) ES2086403T3 (hu)
FI (1) FI100724B (hu)
HK (1) HK166796A (hu)
HU (1) HU212929B (hu)
LT (1) LT3424B (hu)
LV (1) LV10118B (hu)
NO (1) NO922625D0 (hu)
OA (1) OA09707A (hu)
PL (1) PL165863B1 (hu)
RU (2) RU2060274C1 (hu)
SG (1) SG47607A1 (hu)
WO (1) WO1991010730A1 (hu)

Families Citing this family (2)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
DZ1964A1 (fr) * 1995-01-13 2002-10-15 Nika Health Products Ltd Nouvelle applications d'un dimère de lysozyme.
FR3115037A1 (fr) * 2020-10-12 2022-04-15 Compagnie Laitiere Europeenne Procédé de purification de fraction de protéines cationiques et fraction ainsi obtenue

Family Cites Families (2)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
AU624331B2 (en) * 1988-05-26 1992-06-11 Nika Health Products Ltd. A composition having as its active ingredient lysozyme or ribonuclease dimer in a pharmaceutically acceptable carrier
US7850731B2 (en) 2006-10-04 2010-12-14 Seaspine, Inc. Articulating spinal implant

Also Published As

Publication number Publication date
PL165863B1 (pl) 1995-02-28
BG60685B1 (bg) 1995-12-29
EP0509989B1 (en) 1996-03-27
FI923124A (fi) 1992-07-07
PL288268A1 (en) 1991-09-09
LT3424B (en) 1995-09-25
LTIP595A (en) 1994-12-27
HUT65395A (en) 1994-06-28
RU2060274C1 (ru) 1996-05-20
BR9007970A (pt) 1992-11-17
KR0142172B1 (ko) 1998-07-01
SG47607A1 (en) 1998-04-17
LV10118B (en) 1995-02-20
DK0509989T3 (da) 1996-07-08
AU5640190A (en) 1991-08-05
DE69026275D1 (de) 1996-05-02
HK166796A (en) 1996-09-13
DE69026275T2 (de) 1996-10-02
EP0509989A1 (en) 1992-10-28
JPH05505094A (ja) 1993-08-05
FI100724B (fi) 1998-02-13
OA09707A (en) 1993-08-30
FI923124A0 (fi) 1992-07-07
LV10118A (lv) 1994-05-10
BG96579A (bg) 1993-12-24
WO1991010730A1 (en) 1991-07-25
ES2086403T3 (es) 1996-07-01
KR920703802A (ko) 1992-12-18
RU2067617C1 (ru) 1996-10-10
JP2732515B2 (ja) 1998-03-30
AU645252B2 (en) 1994-01-13
ATE136056T1 (de) 1996-04-15
NO922625D0 (no) 1992-07-03

Similar Documents

Publication Publication Date Title
Banda et al. Alpha 1-proteinase inhibitor is a neutrophil chemoattractant after proteolytic inactivation by macrophage elastase.
De Renzo et al. Preparation and certain properties of highly purified streptokinase
JPH02504468A (ja) 繊維芽細胞成長因子のアナログ
DE69032025T2 (de) Menschlicher elastase-inhibitor
Mahieu Biochemical structure of glomerular basement membrane in chronic glomerulonephritis. I. Lobular and membrano-proliferative glomerulonephritis
HU212929B (en) Method of preraring ribonuclease dimers
HU214509B (hu) Eljárás tisztított lizozim dimerek előállítására
Shiozawa et al. Isolation and Characterization of the Polypeptide Components from Light‐Harvesting Pigment‐Protein Complex B800–850 of Rhodopseudomonas capsulata
US5314816A (en) Method of preparing lysozyme dimers
EP0616642B1 (de) Neue thrombininhibitorische proteine aus landblutegeln
CA2073350C (en) Ribonuclease dimers and method of preparing them
US6316236B1 (en) Lysozyme dimer
Rhodes et al. The elastinolytic proteinase of Aspergillus flavus is not glycosylated
JPH01261332A (ja) プレカリクレイン賦活物質の不活化のためのキモトリプシンの用途
JP2729484B2 (ja) アンチトロンビン−▲iii▼の精製方法
JPH03287600A (ja) ヒト炎症局所由来ホスホリパーゼa↓2阻害蛋白、その製造方法およびその遺伝子
JPH06511383A (ja) ウイルス不活性化法およびそのための医薬組成物
JPS6169730A (ja) 可溶性蛋白質fbp及びその製造方法
JPH02100696A (ja) ヒト由来分化誘導物質
JPH0196197A (ja) 新規生理活性ポリペプチド、その製造法およびその用途