HU212856B - A device and method for dosing liquid product - Google Patents

Description

A találmány folyékony termékek adagolására (adagonkénti tárolására) alkalmas eszközre és eljárásra, különösen parenterális injekciók céljára szolgáló folyékony gyógyszerkészítmények adagolására alkalmas eszközre és eljárásra vonatkozik.

Számos készüléket, ill. eszközt fejlesztettek ki parenterális injekciózáshoz, amelyek több adag gyógyszerhatóanyagot tartalmaztak, ahol az adagokat megfelelő időközönként, egymást követően kell beadni. Az ilyen eszközök igen jól használhatónak bizonyultak olyan esetekben, amikor a beteg maga adta be az adagokat saját magának, mint például a diabétesz inzulinos kezelésénél.

Az ilyen típusú injekciós eszközöknél gyakran injekciós ampullát használnak, amely lehet egykamrás vagy kétkamrás típusú. Az eszköz injekciózáshoz való előkészítésekor az eszköz használója behelyezi az ampullát az eszközbe és kétkamrás ampulla esetén elvégzi a két kamra tartalmának szükséges összekeverését. Ezután az ampullát egy injekciós tűhöz csatlakoztatja és beadagol egy adagot a gyógyszerkészítményből. Az adag (dózis) mennyiségét alkalmas mechanizmus határozza meg, gyakran azáltal, hogy szabályozza az injekciós ampullában a dugattyú löketét. Ha a megfelelő számú dózis beadása megtörtént, az injekciós ampullát eltávolítják és eldobják, majd új ampullát lehet az eszközbe helyezni.

Mivel a különböző betegek különböző dózist igényelnek a gyógyszerhatóanyagból, így szükség van többféle dózist adagoló eszközökre, ahol az adagolás változtatható és a gyógyszerhatóanyagot a lehető legkisebb veszteség mellett lehet felhasználni. Ez különösen fontos akkor, ha igen költséges hatóanyagok beadásáról van szó, mint például bizonyos hormonok és proteinek. Ha csak egyetlen dózist lehetne beadni egy-egy injekciós ampullában és a maradék anyag veszendőbe menne, akkor a kezelés költsége megengedhetetlenül magas lenne.

Számos probléma áll fenn azonban a többdózisú injekciós eszközök használatánál. Mivel az injekciós ampulla tartalma kissé érintkezésbejut a külső környezettel, amint az ampulla leforrasztását letörik az első beadáskor, fennáll bizonyos kockázat az ampulla tartalmának mikroorganizmusokkal és vírusokkal való szennyeződésére. Ezt a problémát súlyosbítja az a körülmény, hogy rendszerint új injekciós tűt csatlakoztatnak az eszközhöz minden egyes új beadáshoz.

Természetesen szükséges a sterilitás fenntartása a gyógyszerkészítményben az egész időszak során, amíg az jelen van az eszközben és amíg a beadandó gyógyszerdózisokat kiszívják. Ezt a célt általában azáltal érik el, hogy a gyógyszerkészítményekhez tartósító-védőszereket adalékolnak az injekciós ampullába, így a metil- vagy propil-parabént, vagy hasonlókat. Az ilyen tartósítószerek hozzáadása azonban nem mindig fogadható el, mivel azok leronthatják az alkalmazott gyógyszerkészítmény hatását. Ez különösen akkor igen lényeges, ha nagyon érzékeny szereket alkalmazunk, mint amilyeneket kétkamrájú ampullákban kell kiszerelni, éppen az ártalmas befolyásokkal szembeni érzékenységük miatt. Ezért az ilyen gyógyszerkészítményekhez tartósítószerek alkalmazása rendszerint nem fogadható el.

A tartósítószerek jelenlétére nem volna szükség, ha a gyógyszerkészítmények minden egyes dózisát egyegy olyan kamra tartalmazná, amely el van különítve a többi dózistól és nem kerülhet érintkezésbe a külső környezettel egészen addig, amíg a készítmény kiadagolására nem kerül sor. Ugyanakkor ezen kamráknak úgy kell elrendezve lenniük, hogy mindegyik kamra a szükséges dózismennyiséget tartalmazza. Az SE 8405385-9 svéd szabadalmi leírás olyan kamrás adagolószerkezetet ismertet hatóanyagok parenterális adagolására, amellyel két vagy több dózis ismételten kiadagolható. A hatóanyagot az adagolószerkezet belső terében oldják fel folyadékban, amit külön adagolószerkezettel juttatnak a hatóanyagoldási térbe. Az elkészített dózist egy folyadékmennyiség-szabályozón keresztül, injekciós tűvel juttatják az emberi szervezetbe, a parenterális infúzióval végzett kezelés során. Mivel a megoldás szerinti adagolószerkezet egykamrás és a dózisokat egyenként készítik el a készülékben, az adagolószerkezet egyszerre csak egy dózisadagot képes tárolni.

A találmány tárgya továbbá olyan kialakítás, ahol a gyógyszerkészítmény két vagy több alkotója, komponense kezdetben szeparáltan tartandó és azokat a kamrák kialakítását megelőzően keverjük össze. A találmány ezen feladatokat megoldja.

A találmány értelmében a folyékony termék adagolására szolgáló eszközre az jellemző, hogy van egy rugalmas anyagból készült csőalakú tartálya, amely több dózisnak megfelelő mennyiségben tartalmazza a folyékony terméket, továbbá vannak az ezen tartályt helyenként összecsípő-összeszorító eszközei, amelyek útján a tartály több elkülönült, szeparált folyadékkamrára van felosztva és ezek mindegyikébe a kívánt dózist tartalmazza.

A találmány egy előnyös kiviteli alakjánál a tartályt összecsípő eszköz egy lap, amely számos, távközökkel elrendezett nyúlvánnyal rendelkezik és ezeket a tartályhoz nyomjuk, miközben az egy szilárd tartólapon fekszik fel és így a tartály helyenként összecsípődik. Lehetséges olyan kiviteli alak is, ahol mind a lap, mind a tartólap el van látva egymáshoz illeszkedő, távközökkel elhelyezett kiemelkedésekkel és ezek csípik össze a tartályt a megfelelő helyeken, amikor a lap nekinyomódik a tartólapnak.

Egy másik kiviteli alaknál a csőalakú tartály már kezdetben két vagy több térre van felosztva, amelyeknek mindegyike egy-egy terméket, szert tartalmaz és ezen terek tartalmát kombináljuk és összekeverjük, mielőtt a tartály összecsípésére sor kerülne, hogy elkülönítsük a folyadékkamrákat.

A találmány tárgyát képezi továbbá egy eljárás folyékony termék adagolására, amely eljárás jellemzője, hogy egy utánengedő, hajlékony anyagból levő hengeralakú tartályba a termék több dózisának megfelelő mennyiséget juttatunk, majd ezt a tartályt helyenként összecsípjük, összeszorítjuk és ezáltal szeparált folyadékkamrákat alakítunk ki, ahol mindegyik kamra a

HU 212 856 Β termék egy-egy dózisát tartalmazza, végül a terméket vagy készítményt kívánság szerint kivonjuk, kiszívjuk ezen folyadékkamrákból.

Egy kedvező kiviteli alaknál az eljárást úgy foganatosítjuk, hogy a csőalakú tartályt egy szilárd tartólap és egy távközökkel elhelyezett nyúlványokkal rendelkező lap között összecsípjük, miáltal a tartály helyenként összeszorítódik. A szilárd lap is ellátható távközökkel elhelyezett kiemelkedésekkel, amelyek illeszkednek a lapon lévő nyúlványokhoz.

A találmány egy további előnyös kiviteli alakjánál úgy járunk el, hogy a csőalakú tartályt kezdetben két vagy több térre osztjuk, ezen terekbe terméket juttatunk, majd a tereket egyesítjük és tartalmukat összekeverjük, mielőtt a tartályt helyenként összecsípve kialakítjuk a szeparált folyadékkamrákat.

A találmányt a továbbiakban a következő részletes leírás és a csatolt rajzok alapján ismertetjük részletesebben, amely rajzok semmiképpen sem korlátozzák a találmány oltalmi körét ezen kiviteli alakra. Az ábrákon az egyenértékű elemeket azonos hivatkozási jelekkel láttuk el. Az ábrák közül: az

1. ábra egy csőalakú tartályt mutat hosszmetszetben, mielőtt felosztanánk elkülönített adagokra; a

2. a és 2.b ábrán a csőalakú tartály különböző adagokra történt felosztása látható, hosszmetszetben; a

3. ábra az elkülönített folyadékkamrákból a folyadék kivonására szolgál elrendezést mutatja, keresztmetszetben; végül a

4. ábra azt szemlélteti hosszmetszetben, ahogyan a csőalakú tartályt kezdetben két különálló belső térre osztjuk.

A leírásban és az igénypontokban a „folyadék” megnevezés magában foglalja a tiszta folyadékokat, valamint az oldatokat, emulziókat és szuszpenziókat is. Az ilyen folyadékok viszkozitása széles határok között változhat.

Az 1. ábra vázlatos hosszmetszetben szemlélteti a találmányhoz használt csőalakú tartályt. Az 1 tartály valamilyen utánengedő, hajlékony anyagból készül, pl. megfelelő műanyagból vagy gumiból. Az 1 tartály 2 és 3 végeinél az 1 tartály le van zárva, például melegforrasztással, vagy ragasztással. Az 1 tartályban 4 folyadék van. Ha a 4 folyadékot parenterális injekcióként kívánjuk beadni, akkor nagyon fontos, hogy az 1 tartály belsejében sem levegő, sem egyéb gázok ne legyenek jelen. Természetesen az is nagyon fontos, hogy a 4 folyadékot steril körülmények között zárjuk be az 1 tartályba, és hogy maga a 4 folyadék is steril legyen azért, hogy ne legyen lehetőség baktérium- vagy vírusos szennyeződésre. A szakember számára nem okoz nehézséget, hogy eleget tegyen ezen elemi, alapvető feltételeknek.

A 2.a és 2.b ábrák ugyancsak metszetben mutatják be, hogy miként osztjuk fel az 1 tartályt elkülönített kamrákra. A csőalakú 1 tartály itt egy 5 tartólapon, valamint a 6 lapon fekszik fel, amely utóbbi több, távközökkel elhelyezkedő 7 nyúlvánnyal van ellátva és nekinyomódik az 1 tartálynak, úgyhogy az összecsípődik az 5 tartólap és a 7 nyúlványok között. Ezen összecsípődés eredményeként az 1 tartályt több, egymástól elkülönített 8 folyadékkamrára osztottuk fel. Alapvető az, hogy az összecsípés olyan erővel történjen, hogy a csőalakú 1 tartály teljesen lezáródjon a 8 folyadékkamrák között, és így sem folyadék, sem más anyag nem tud átjutni az egyik 8 folyadékkamrából a vele szomszédos másik 8 folyadékkamrába. Ezt úgy valósítjuk meg, hogy valamilyen alkalmas sajtolókészüléket használunk, mint amilyen egy csavaros vagy más szorítószerkezet (ezt nem ábrázoltuk).

Az elkülönített 8 folyadékkamrákban lévő adagok - dózisok - mennyiségét a 6 lapon lévő 7 nyúlványok távközeivel határozzuk meg. így például látható, hogy a 2.a ábrán a 6a lap három darab, nagyobb távközzel elhelyezett 7a nyúlványt tartalmaz, amelyek az 1 tartályt négy darab 8a folyadékkamrára osztják. A 2.b ábrán viszont a 6b lapnak öt darab, egymáshoz közelebb elhelyezett 7b nyúlványa van, amelyek az 1 tartályt hat darab 8b folyadékkamrára osztják fel. Nyilvánvaló, hogy a 8a folyadékkamrában lévő folyadékadag nagyobb, mint a 8b folyadékkamrában található adag. így ugyanazt az 1 tartályt használhatjuk különféle dózisokhoz attól függően, mekkora a 7 nyúlványok közötti távköz. Ha már most a kiadagolandó dózis mennyiségét a tartály teljes kiürülése után meg akarjuk változtatni, csupán egy másik 6 lapot kell használnunk, amelyen a 7 nyúlványok egymás közti távolsága az új dózisnak felel meg. Ebben a tekintetben a 6 lapot a 7 nyúlványaival „információhordozóként” lehet tekinteni.

Az is lehetséges még, hogy a 6 lap 7 nyúlványai közötti távköz nem állandó, például ha a beadandó dózist progresszíven növelni kell.

Egy előnyös kiviteli alaknál a 7 nyúlványok a 6 lapon egymástól távközökkel elhelyezett párhuzamos gerincekként vannak kialakítva.

Előnyös, ha a 6 lap el van látva 9 kivezető csatlakozásokkal, amelyeket akkor kell használni, amikor a folyadékot ki kell vonni a 8 folyadékkamrából. A 9 kivezető csatlakozások száma annyi, mint ahány 8 folyadékkamrát alakítottunk ki a 7 nyúlványok által, így mindegyik 8 folyadékkamra megfelelően elhelyezett kivezető csatlakozással bírt. Ezeket a 9 kivezető csatlakozásokat részletesebben a 3. ábrára hivatkozva ismertetjük. Változatként az is lehetséges, hogy csak egyetlen kivezető csatlakozást használjunk, ami mozgatható a 6 lap hosszában és ezen 6 laphoz rögzíthető egy olyan alkalmas helyen, ahol az egyik folyadékkamrából vonjuk ki a folyadékot. A lap például ellátható ezeken a helyeken nyílásokkal, úgyhogy lehetővé válik az összeköttetés a szóban forgó folyadékkamrával.

A 3. ábra a találmány szerinti eszköz vázlatos keresztmetszetét mutatja be. A csőalakú 1 tartály az 5 tartólapra fekszik fel, melynek L-keresztmetszete van azért, hogy biztonságosan rögzítse az 1 tartályt. A 7 nyúlványokkal rendelkező 6 lap neki van szorítva az 1 tartálynak, így az I tartályt a 7 nyúlványok összecsípik, összeszorítják, éspedig az 5 tartólap ellenében. Ezt az

HU 212 856 Β összeszorítást valamilyen - nem ábrázolt - alkalmas szorítókészülék segítségével valósítjuk meg.

A 9 kivezető csatlakozás a 6 laphoz van erősítve. Ezt a 9 kivezető csatlakozást külső menettel lehet ellátni, hogy befogadja az injekcióstű-szerelvényt. Ez a szerelvény tartalmaz egy üreges 10 tűt, melynek mindkét vége 11 heggyel rendelkezik, ahol a 10 tű egy része úgy van elrendezve, hogy átszúija a csőalakú 1 tartály falát a kiválasztott 8 folyadékkamránál, míg a másik, 11 heggyel ellátott tűvéget parenterális injekcióhoz lehet használni. Ez a kéthegyű 10 tű egy 12 sapkába van beszerelve, amit rá lehet csavarni a 9 kivezető csatlakozásra, ugyanakkor a 10 tű vége átszúrja a 8 folyadékkamra falát. A 8 kamrában lévő folyadékot ezután a 10 tűn keresztül ki lehet venni és beadni a betegnek.

Egyszerűbb kiviteli alaknál a 9 kivezető csatlakozást csak a 6 lapon átmenő nyílás biztosítja. Egy hagyományos injekciós fecskendő tűjét be lehet helyezni ebbe a nyílásba, hogy átszúrjuk vele az 1 tartály falát és így a folyadékkamrában lévő folyadékot ki lehet szívni a fecskendő segítségével egy ezt követő injekció beadásához.

A 3. ábrán a 9 kivezető csatlakozást a központtól eltolt helyzetben láthatjuk úgy, hogy a folyadék-kiszíváshoz szolgáló 10 tű a tartály falát a központtól eltolt, az oldal közelében lévő helyen szúrja át. Ez egy előnyös kiviteli alak, mivel könnyebbé teszi a folyadékkamra tartalmának teljes kinyomását, így csak minimális mennyiségű folyadék marad vissza a kamrában.

A találmány szerinti eszköz előnyös módon rendelkezik egy 13 nyomólappal. Amikor a folyadékot ki kell vonni a folyadékkamrából, akkor azt a 13 nyomólapot befelé kényszerítjük, azaz az 1 tartály felé, úgy hogy a szóban forgó folyadékkamra nekipréselődjön az 5 tartólapnak. Ez lehetővé teszi a folyadékkamra lényegileg teljes kiürítését, így az egész folyadékot be lehet adni. A 13 nyomólap olyan méretű, hogy beilleszkedjen a 6 lapon lévő 7 nyúlványok közé és több különálló nyomólapból áll, melyekből egy-egy tartozik az egyes 8 folyadékkamrákhoz. De állhat egyetlen lapból is, amely elmozgatható a 6 lap hosszában, amint az egyes 8 folyadékkamrák sorra kiürülnek.

A 4. ábrán a találmány szerinti eszköz olyan kiviteli alakját láthatjuk, ahol a folyadéktartály két elkülönített 14 és 18 térre van osztva, amelyeknek mindegyike a beadandó termék - gyógyszer - egy-egy összetevőjét, komponensét tartalmazza. A tartály kezdetben ugyanolyan, mint az 1. ábrán bemutatott 1 tartály, de mielőtt megtöltenénk, egy megfelelő 15 csiptető-szorítóeszköz útján két szeparált térre osztjuk fel. Ezután a 14 teret a megfelelő 16 folyékony komponenssel töltjük meg, míg a 18 térbe a 17 száraz komponens töltjük, por alakjában. A tartály 2 és 3 végét azután ugyanolyan módon zárjuk le, amint azt már ismertettük. Természetesen az is lehetséges, hogy két folyadékkomponensünk legyen az egy-egy szeparált térben elhelyezve, sőt, ha kettőnél több térre van szükség, úgy azok is elválaszthatók egy-egy 15 csiptető-szorítóeszköz segítségével.

A 4. ábrán látható kiviteli alak olyan kompozíciókhoz alkalmazható, ahol a hatóanyag oldott állapotban nem rendelkezik kielégítő stabilitással. Ez a helyzet például néhány érzékeny hormon- és proteinkészítménynél. Amikor a készítményt a beadásra kész állapotba kell hozni, akkor a 15 csíptető-szorítóeszközt oldjuk, így a két szeparált 18 és 14 tér egyesül és így a 16 és 17 komponens összekeverhető. Egy 17 száraz komponensnek egy 16 folyékony komponensben való feloldását megoldhatjuk úgy is, hogy kellő gondossággal megakadályozzuk az érzékeny anyagok denaturálódását vagy más módon való lebomlását.

Amikor már elkészítettük a komplett oldatot, akkor a folyadéktartályt, ami most már ugyanolyan alakú, mint az 1. ábrán látható, elhelyezzük az 5 tartólapon és a 6 lap 7 nyúlványaival összeszorítjuk, ahogy ezt már az előzőekben ismertettük. A folyékony termék beadását ezután ugyanúgy végezhetjük, mint ahogyan ezt már ismertettük.

Nyilvánvalóan az is lehetséges, hogy a két 16 és 17 összetevő nem képez oldatot összekeveréskor, hanem ehelyett emulzió vagy szuszpenzió jön létre. Sőt, maga a 16 folyékony összetevő is lehet már eredetileg is emulzió vagy szuszpenzió.

Amikor a folyékony terméket, készítményt kiadagoltuk az egyik folyadékkamrából, akkor a kéthegyű 10 tűt eltávolítjuk és eldobjuk, a következő folyadékkamrából való kiadagoláshoz pedig egy új, steril tűszerelvényt csatlakoztatunk a megfelelő helyzetben. Amikor már mindegyik folyadékkamra kiürült, akkor a 7 nyúlványokkal rendelkező 6 lapot eltávolítjuk az 5 tartólaptól és az üres 1 tartályt eldobjuk. Ezután egy új 1 tartályt helyezünk el az 5 tartólapon és összeszorítjuk a 6 lapon lévő 7 nyúlványok segítségével, amint ezt már ismertettük.

A csőalakú 1 tartályt előnyösen valamilyen alkalmas műanyagból készítjük, amely rendelkezik a szükséges rugalmassággal, és amely előnyösen hővel forrasztható vagy ragasztható. A szakterületet ismerő szakember számos ilyen anyagot ismer, ilyenek például a poliolefinek, halogénezett poliolefmek, poliészterek, poliamidok és más olyan anyagok, amelyek filmekké és csövekké dolgozhatók fel. A műanyagok tartalmazhatnak hagyományos adalékokat, így lágyítószereket, stabilizátorokat, pigmenteket és hasonlókat, de természetesen lényeges az, hogy sem maguk az alkalmazott műanyagok, sem az adalékok nem lehetnek káros befolyással a beadandó készítményre. Ugyancsak lehetséges két vagy több műanyag laminált alkalmazása, ami sok esetben előnyös, minthogy megfelelően kombináljuk az óhajtott tulajdonságokat, mint például az áthatol hatatlanságot és a hővel forraszthatóságot. A műanyagnak előnyösen ellenállónak kell lennie a magas hőmérsékleten történő sterilizálással vagy az ionizáló sugárzással szemben.

Az 5 tartólap és az információhordozó 6 lap. amelyen a 7 nyúlványok találhatók, valamilyen alkalmas fémből vagy merev műanyagból készülhet. Ezek az alkatrészek nem jutnak érintkezésbe a beadandó folyékony készítménnyel és ezért újból felhasználhatók annyiszor, ahányszor kívánatos. A megfelelő anyag

HU 212 856 Β megválasztása a szakmában járatos szakember köteles tudásához tartozik.

A találmány szerinti eszköz és eljárás útján számos fontos előny érhető el. Még akkor is, ha az eredetileg egyetlen tartályból számos elkülönített dózis kell kivenni, felesleges tartósítószerek alkalmazása. Miután a csőalakú 1 tartályt összecsípés útján számos elkülönített, szeparált 8 folyadékkamrára osztottuk, amelyeknek mindegyike meghatározott dózist tartalmaz, az egyik kamra tartalma nem szennyezheti a vele szomszédos kamrát, mivel a kamrák tömítetten vannak elzárva egymástól.

Ugyanakkor lehetséges ugyanazon méretű csőalakú 1 tartályokból különböző dózisok beadása azáltal, hogy olyan információhordozó 6 lapokat használunk, amelyeknél a 7 nyúlványok közötti távolság különböző, viszont minden dózisnál ugyanazt a tartólapot alkalmazhatjuk. Az 5 tartólap és az információhordozó 6 lap tetszés szerinti alkalommal újból használható és csak a csőalakú 1 tartályokat, valamint az injekciós tűket kell a használat után eldobni.

Ugyancsak könnyű a használó részére az injekciós preparátum előkészítése két vagy több érzékeny összetevőből, amelyeket gondosan össze kell keverni használat előtt, egy többkamrás 1 tartály segítségével. Ez a körülmény a találmány szerinti eszközt igen alkalmassá teszi a használatra abban az esetben, ha a páciensnek kell egy gyógyszerkészítményt rendszeresen saját magának beadnia, mint amilyen a diabétesz kezelésére szolgáló inzulinadagolás esete, vagy a növekedési hormonnal való kezelése.

További előny, hogy a csőalakú 1 tartályban a készítményt a levegő vagy más gázok teljes kizárásával lehet elhelyezni. Ez kiküszöböli annak a kockázatát, hogy az injekció beadásakor levegő vagy más gázok kerüljenek a szervezetbe.

Végezetül mind a csőalakú 1 tartály, mind az információhordozó 6 lap és az 5 tartólap egyszerű kialakítású és így egyszerű eljárásokkal állítható elő. Ebből adódóan az eszköz ára is alacsony szinten tartható.

Az eddigiekben a találmány szerinti eszközt és eljárást elsősorban gyógyszerkészítmények beadásával kapcsolatosan ismertettük. Ez egy előnyös kiviteli alak, azonban a találmány nincsen erre korlátozva. A találmány előnyei másféle alkalmazásnál is jelentkeznek, így például laboratóriumi reagensek, diagnosztikai szerek és mikrobiológiai preparátumok adagolásánál.

A szakmában járatos személy számára érthető az is, hogy a találmány nincs korlátozva a rajzokon és a leírásban ismertetett kiviteli alakokra. Számos változtatás és módosítás lehetséges ugyanis az igénypontok oltalmi körén belül, amint ez a szakember előtt nyilvánvaló.

Claims (15)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eszköz folyékony termék adagolására, azzal jellemezve, hogy van egy rugalmas anyagból készült csőalakú tartálya (1), amely több adag folyékony terméket tartalmaz, van továbbá a tartályt (1) helyenként összecsípő, összeszorító eszköze, amellyel egyidejűleg a tartály két vagy több elkülönített folyadékkamrára (8) van felosztva, ahol az egyes kamrák (8) a kívánt adagot tartalmazzák.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eszköz, azzal jellemezve, hogy a tartályt összecsípő, összeszorító eszköz egy lap (6), amely több, egymástól távközzel elhelyezett nyúlvánnyal (7) rendelkezik, és ezek a tartályhoz (1) vannak nyomva, amely egy szilárd tartólapra (5) támaszkodik.
3. 3. A 2. igénypont szerinti eszköz, azzal jellemezve, hogy a szilárd tartólap (5) el van látva távközökkel elrendezett kiemelkedésekkel, amelyek összeillenek a lap (6) nyúlványaival (7).
4. 4. a 2. vagy 3. igénypont szerinti eszköz, azzal jellemezve, hogy a nyúlványok (7) a lapon (6) párhuzamos gerincekként vannak kialakítva.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti eszköz, azzal jellemezve, hogy a tartályt (1) összecsípő, összeszorító eszköz el van látva egy vagy több csatlakozással (9), amelyek úgy vannak elrendezve, hogy egy hegyes cső vagy tű (10) vezethető be valamennyi folyadékkamrába (8) az azokban levő folyadék kiszívásához.
6. 6. Az 5. igénypont szerinti eszköz, azzal jellemezve, hogy a csatlakozások (9) úgy vannak kialakítva, hogy egy injekciós tűhöz csatlakoztathatók a hegyes tűn (10) keresztül folyadékösszekötő módon.
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti eszköz, azzal jellemezve, hogy el van látva az egyes folyadékkamrákból (8) a bennük levő folyadék kiszorítására alkalmas eszközzel.
8. 8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti eszköz, azzal jellemezve, hogy a kezdetben csőalakú tartály (1) két vagy több térre van felosztva, amelyek mindegyike tartalmaz egy készítményt, és az ezen terek tartalma kombinálható és összekeverhető egymással, mielőtt a tartály összecsípéssel szeparált folyadékkamrákra (8) való felosztása megtörténik.
9. 9. Eljárás folyékony készítmény adagolására, azzal jellemezve, hogy a készítmény több dózisnak megfelelő mennyiségét egy rugalmas anyagból készített csőalakú tartályba (1) juttatjuk, majd a tartályt (1) egyes helyeken összecsípve, összeszorítva számos szeparált folyadékkamrát (8) alakítunk ki, amelyek mindegyike egy-egy adagot tartalmaz a készítményből, végül a készítményt egy-egy folyadékkamrából (8) szükség szerint kiszívjuk.
10. 10. A 8. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a csőalakú tartályt (1) egy szilárd tartólap (5) és egy térközökkel elrendezett nyúlványokkal (7) rendelkező lap (6) közé szorítva csípjük össze, így létrehozva a tartály (1) helyi összecsípését.
11. 11. A 10. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szilárd tartólapot (5) is ellátjuk távközökkel elhelyezkedő kiemelkedésekkel, amelyek illeszkednek a lap (6) nyúlványaihoz (7).
12. 12. A 9-11. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a csőalakú tartályt (1) először két vagy több térre osztjuk, amelyek egy-egy

    HU 212 856 Β készítményt tartalmaznak, majd ezen tereket egyesítjük és tartalmukat összekeverjük, mielőtt elvégezzük a tartály (1) helyi összecsípését és így a folyadékkamrák (8) kialakítását.
13. 13. A 9-12. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, 5 azzal jellemezve, hogy a folyadékkamrából (8) a folyadékot egy hegyes csőnek vagy tűnek (10) a folyadékkamra (8) falán keresztül történő bevezetésével szívjuk ki.
14. 14. A 13. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a hegyes csövet vagy tűt (10) folyadékkapcsolatba hozzuk egy injekciós tűvel úgy, hogy az adagolás injekcióként foganatosítható.
15. 15. A 9-14. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a folyadékkamrát (8), amelyből a folyadékot kiszívjuk, összeszorítjuk és így kipréseljük a folyadékot ebből a folyadékkamrából (8).