HU212411B - Sunshade, in particular sunshade with stand, parasol, and/or garden umbrella - Google Patents

Description

Az ernyőnek tartórúddal (1) rendelkező váza, tetőszerkezete és emyőhuzata (14) van, ahol a tartórúdhoz (1) teleszkópszerűen eltolhatóan csúszórúd (2) kapcsolódik, amelyen korona (3) van elrendezve, amelyhez csuklósán kifeszítőlécek (5) csatlakoznak, és a tartőrúdon (1) hosszirányban eltolhatóan csúszótag (4) van elrendezve, amelyhez csuklósán kitámasztópálcák (6) kapcsolódnak, amelyek másik végükkel csuklósán a kifeszítőlécekhez (5) csatlakoznak, továbbá a korona (3) és a csúszótag (4) egymással ellentétes irányú mozgáslehetőségeket meghatározó kényszerkapcsolatban vannak. A találmány lényege, hogy a csúszótag (4) fölött, a tartórúd (1) és legalább egy kifeszítőléc (5) között segédtámasz (8) van elrendezve, amely a tartórúdhoz (1) és a kifeszítőléchez (5) csuklósán kapcsolódik, és a csúszótag (4) reteszelőszervvel (12) van felszerelve, amelynek révén a csúszótag (4) feltolt helyzetben rögzíthető.

QQ

HU 212 411

A leírás terjedelme: 6 oldal (ezen belül 2 lap ábra)

HU 212411 Β

A találmány tárgya ernyő, különösen álló-, kerti és/vagy napernyő, amelynek váza, tetőszerkezete és emyőhuzata van, ahol a váz tartőrúdjához teleszkópszerűen csúszőrúd kapcsolódik, amelyen korona van elrendezve, amelyhez csuklósán kifeszítőlécek csatlakoznak, és a tartőrúdon hosszirányban eltolhatóan csúszótag van elrendezve, amelyhez csuklósán kitámasztópálcák kapcsolódnak, amelyek másik végükkel csuklósán a kifeszítőlécekhez csatlakoznak. A fenti szerkezetben a korona és a csúszótag úgy van elrendezve, hogy az ernyő felnyitása és lezárása során egymás felé mozdulnak el, illetve egymástól távolodnak, tehát mindkét esetben ellentétes irányú mozgást végeznek.

Ismertek olyan, hasonló emyőkonstrukciók, amelyeknél a csúszőrúd és a csúszótag viszonylagos mozgáslehetőségeit kényszerkapcsolattal, például menetes orsó, valamint a csúszótagot a csúszórúddal összekapcsoló, terelőgörgőn körülvezetett hajlítható húzótag segítségével valósítják meg.

Ismertek továbbá olyan kerti, és hasonló ernyők, amelyeknél a korona és a csúszótag viszonylagos elmozdulásai a kényszerkapcsolatnak köszönhetően ellentétes irányúak. Ez a konstrukció úgy van kialakítva, hogy az ellentétes irányú viszonylagos elmozdulások közben az emyőszerkezet és különösen a tetőszerkezet súlypontja közelítőleg azonos magasságban marad, így az ernyő felnyitásához és összezárásához csak kis erőhatást kell alkalmazni, tehát kézzel is könnyen működtethető. Ilyen megoldás ismerhető meg például a 167 059 sz. magyar szabadalmi leírásból.

Az ilyen emyőkonstrukció hátránya, hogy a csúszótag feltolása kézi úton történik, az emyőhuzat kifeszítése azonban viszonylag nagy erőt igényel, amely a felnyitáshoz szükséges erőhatás többszöröse. Az ilyen emyőszerkezetek további hátránya, hogy széllel és viharral szemben nem megfelelően ellenállóak.

A találmánnyal célunk olyan nagy állóemyő, kerti napernyő stb. kialakítása, amelynek felnyitása és az emyőhuzat megfelelő viharbiztos kifeszítése egyszerűen és könnyen végrehajtható.

A kitűzött feladat megoldására olyan ernyőt alakítottunk ki, amelyek tartórúddal rendelkező váza, tetőszerkezete és emyőhuzata van, ahol a tartórúdhoz teleszkópszerűen eltolhatóan csúszőrúd kapcsolódik, amelyen korona van elrendezve, amelyhez csuklósán kifeszítőlécek csatlakoznak, és a tartőrúdon hosszirányban eltolhatóan csúszótag van elrendezve, amelyhez csuklósán kitámasztópálcák kapcsolódnak, amelyek másik végükkel csuklósán a kifeszítőlécekhez csatlakoznak, továbbá a korona és a csúszótag egymással ellentétes irányú mozgáslehetőségeket meghatározó kényszerkapcsolatban vannak. A találmány lényege, hogy a csúszótag fölött, a tartórúd és legalább egy kifeszítőléc között segédtámasz van elrendezve, amely a tartórúdhoz és a kifeszítőléchez csuklósán kapcsolódik, és a csúszótag reteszelőszervvel van felszerelve, amelynek révén a csúszótag feltolt helyzetben rögzíthető, miáltal az emyőhuzat kifeszített állapotban tartható.

A találmány szerinti konstrukcióval olyan ernyőszerkezetet valósítottunk meg, amely a nagyméretű ernyők könnyű felnyitását biztosítja, és egyszersmind lehetővé teszi az ernyőhuzat olyan módon történő kifeszítését, hogy az emyőszerkezet viharos széllel szemben is ellenálló. Mindez egyszerű eszközök alkalmazásával valósul meg, kézi működtetés útján, anélkül, hogy bonyolultabb vagy költségesebb hajtószerveket vagy egyéb eszközöket kelljen alkalmazni. A találmány szerinti nagy ernyő viszonylag kis tömeggel rendelkezik, így egy ember is kényelmesen hordozhatja. Előnyös az, hogy a javasolt konstrukció reteszelőszerkezete kb. mellmagasságban található, ami egyrészt jó áttekinthetőséget és ellenőrizhetőséget, másrészt kényelmes kezelhetőséget biztosít. Maga a reteszelőszerkezet előnyös felépítésű, olcsó reteszelőszervet és kapcsolódó elemeket tartalmaz. A leglényegesebb szempont azonban, hogy a találmány szerinti ernyőnél az emyőszerkezet kézzel működtethető, egyszerű eszközök segítségével rendkívül hatékonyan kifeszíthető.

A találmány szerinti ernyő előnyös kiviteli alakjánál a reteszelőszerv feszítő-emelőzárként van kialakítva, amely rögzített helyzetű csatlakozótagot és azzal együttműködő feszítőeszközt foglal magában.

A csatlakozótag a tartőrúdon van rögzítve, merev tartókar segítségével.

A csúszótag előnyösen csőalakú rátétidommal van felszerelve, amelyen a reteszelőszerv van elrendezve. A csőalakú rátétidommal az ernyő felnyitási és összecsukási műveletei egyszerűbben elvégezhetők. Ez biztosítja továbbá annak lehetőségét is, hogy a felső helyzetben található csúszótag reteszelőszerkezete közelítőleg mellmagasságba kerüljön.

Az utóbbi változatoknál a csatlakozótag tartókarja a csúszótag mozgáspályája fölött van a tartőrúdon rögzítve, és nyitott átmenőnyíláson vagy hézagon van átvezetve.

A csatlakozótag és annak tartókarja előnyösen a tartórúd függőleges tengelyére szimmetrikusan van elrendezve.

A találmányt a továbbiakban a rajz alapján ismertetjük. Arajzon:

Az 1. ábrán a találmány szerinti ernyő példakénti kiviteli alakjának vázlatát tüntettük fel, felnyitott állapotban;

A 2. ábrán az 1. ábra szerinti ernyő összecsukott állapotban látható;

A 3. ábra a találmány szerinti ernyő csúszótagjának példakénti reteszelőszerkezetét mutatja, az előzőekhez képest nagyított léptékben.

Amint az 1-2, ábrákból kitűnik, a találmány szerint ernyő váza 1 tartórudat foglal magában, amely csőszerűén van kialakítva, és belsejében teleszkópszerűen eltolhatóan 2 csúszőrúd van megvezetve. A 2 csúszőrúd 3 koronával van felszerelve, amelyhez az ernyő 14 emyőhuzatának 5 kifeszítőlécei csuklósán csatlakoznak.

Az 1 tartórúd mentén hosszirányban csúsztathatóan 4 csúszótag van elrendezve, amelyhez csuklósán 6 kitámasztópálcák kapcsolódnak, amelyek másik végükkel 7 csuklópontokban egy-egy 5 kifeszítőléchez kapcsolódnak.

Az 1 tartórúdhoz továbbá 9 csuklópontokban 8 segédtámaszok csatlakoznak, amelyek 10 csuklópontok2 bán az 5 kifeszítőlécekhez kapcsolódnak. Több 8 segédtámasz alkalmazása esetén a 8 segédtámaszok célszerűen egyenletes kerületmenti eloszlásban helyezkednek el.

Amint az 1. és 3. ábrán is látható, a 4 csúszótag csőalakú 4a rátétidommal van ellátva, amely a 4 csúszótag mozgatásának egyszerűsítésére szolgál. A 4a rátétidomon 12 reteszelőszerv van elrendezve, amely 13 merev tartókaron rögzített 11 csatlakozótaggal van együttműködő kapcsolatban. A 13 merev tartókar a 4 csúszótag eltolási pályája fölött 15 kötőelem segítségével az 1 tartórúdon van rögzítve.

Az ernyő felnyitása, illetve a 14 emyóhuzat kifeszítése során a 3 korona és a 4 csúszótag a közöttük lévő, önmagában ismert kényszerkapcsolat miatt egymás felé mozog, míg az ernyő összecsukásakor egymástól távolodnak. A 3 korona és a 4 csúszótag közötti kényszerkapcsolatot példánk esetében a vázkonstrukció és a példánk esetében átmérősen elrendezett 8 segédtámaszok biztosítják, amelyek a 9 csuklópontban rögzített magasságban kapcsolódnak az 1 tartórúdhoz, a 10 csuklópontban pedig az 5 kifeszítőlécekkel vannak csuklós kapcsolatban.

Az ernyő összecsukásakor a 4 csúszótagot a 4a rátétidommal együtt lefelé toljuk, aminek hatására a 8 segédtámasz a 6 kitámasztópálcákat az 1 tartórúd irányába mozgatja. Ennek következtében a 2 csúszórúd a koronával felfelé tolódik, aminek nyomán az 5 ki feszítőlécek az 1 tartórúdra ráhajlanak.

A 4 csúszótag és a könnyebb kezeléshez szükséges rátétidom a 14 ernyőhuzat lecsukott állapotában felvett helyzetből egészen a teljes felnyitásig igen alacsony erőráfordítással tolható felfelé. Amint a feltolás során a 4a rátétidomon keresztül az első jelentősebb ellenállás érzékelhető - a 14 ernyőhuzat kifeszítési fázisának kezdete —, a művelet folytatása a kifeszítőszerkezetként is működő 12 reteszelőszerv segítségével történik. A 12 reteszelőszerv 16 feszítőrugó kengyellel rendelkezik, amely a 4 csúszótag és a 4a rátétidom elért felső helyzetében a 11 csatlakozótagba becsatlakoztatható, adott esetben 17 kézi emelőkar segítségével. Ekkor a 4 csúszótag, miután a 4a rátétidomot elengedtük, ideiglenesen lefelé mozdul el, amely lefelé elmozdulás azonban nagyon rövid, mivel a 11 csatlakozótag és a 16 feszítőrugó kengyel közötti kapcsolat blokkolja. Ezután a 17 kézi emelőkart egy megfelelő ellenerő leküzdésével a 3. ábrán szaggatott vonallal jelölt helyzetből a folytonos vonallal jelölt függőleges helyzetbe elfordítjuk. Ezzel a művelettel megvalósítjuk a csúszótag felső véghelyzetbe történő emelését és egyúttal a 14 emyőhuzat megfelelő kifeszítését.

Az ernyő nyitásának ezen utolsó mozzanata során az előzőeknél lényegesen nagyobb erőellenállást kell leküzdenünk, amely többek között a 14 ernyőhuzat méreteitől függően az ernyő felnyitásához szükséges erő tíz-harmincszorosa is lehet. A csúszótag, illetve a 4a rátétidom egyszerű feltolásával ilyen nagy erőhatás kézi úton nem biztosítható. A12 reteszelőszerv segítségével azonban a 17 kézi emelőkar alkalmazásával a szükséges erőhatás könnyedén biztosítható, a 14 ernyőhuzat minden nehézség nélkül megfelelően kifeszíthető.

A 12 reteszelőszerv működtetése egyúttal biztosíték arra is, hogy az ernyő kezelője meggyőződhet arról, hogy az ernyő megfelelően felnyitott és biztonságosan kifeszített állapotba került.

A 6 kitámasztópálcák hossza és a 7 csuklópontok helyzete az 5 kifeszítőlécek mentén, továbbá a 8 segédtámaszok hossza és 10 csuklópontjaik helyzete az 5 kifeszítőlécek mentén célszerűen úgy méretezendő, hogy az ernyő tetőszerkezetének tömegközéppontja az egyensúlyi magasságtól annyival lejjebb kerüljön, hogy a felnyitott ernyő a 12 reteszelőszerv oldása, tehát a feszítőhatás megszüntetése után magától záródjon. A fenti geometriai viszonyok továbbá úgy méretezendők, hogy a 2 csúszórúd maximális eredő függőleges elmozdulási szakasza minden esetben kisebb legyen, mint a 4 csúszótag és a 4a rátétidom eltolási pályája.

A 11 csatlakozótag és annak 13 merev tartókarja példánk esetében az 1 tartórúd függőleges középvonalához képest excentrikus helyzetben van felfüggesztve, illetve rögzítve. A 13 merev tartókar hossza, és az annak rögzítésére szolgáló 15 kötőelem helyzete, továbbá a 4 csúszótag maximális függőleges eltolási szakasza úgy méretezhető, hogy a 12 reteszelőszerv és a 11 csatlakozótag közötti maximális viszonylagos elmozdulás közel megegyezzen a 4 csúszótag maximális függőleges eltolási pályájával az 1 tartórúd mentén.

A 13 merev tartókar hosszát és felső rögzítési pontjának az 1 tartórúdhoz viszonyított rögzítési helyzetét célszerűen úgy határozzuk meg, hogy a 4 csúszótag illetve a 4a rátétidom kézzel történő feltolásakor a 12 reteszelőszerv 16 feszítőrugó kengyele minden nehézség nélkül csatlakoztatható a 13 merev tartókar alsó végéhez kapcsolódó 11 csatlakozótagba, mielőtt még a 4 csúszótag feltolása során az előzőekben már említett első érzékelhető mechanikai ellenállás jelentkezne.

Mivel a 11 csatlakozótag és a 13 merev tartókarja a 4 csúszótag térbeli elmozdulását korlátozza, a 4 csúszótag a 13 merev tartókar 15 kötőeleme és a 11 csatlakozótag között 18 átmenőnyílással vagy hézaggal van ellátva, amelyen a 13 merev tartókar át van vezetve, így a 4 csúszótag és a 13 merev tartókar között lényegében súrlódásmentes, szabad csúszókapcsolat valósul meg.

A fenti példától eltérően lehetőség van ana is, hogy a reteszelőszerv működéséhez szükséges csatlakozótag merev tartókar nélkül legyen az 1 tartórúdon rögzítve.

A 4 csúszótag megvezetése az 1 tartórúd mentén célszerűen például úgy valósítható meg, hogy a csőalakú 4a rátétidom külső falában hosszának túlnyomó részén függőleges hosszanti bemunkálás van kiképezve. Az ilyen hosszanti bemunkálás egy közvetlenül az 1 tartórúdon rögzített 11 csatlakozótag esetén lényegesen kisebb méretű lehet, ha a 11 csatlakozótag a rögzítőszerkezetében található nyomórugó ellenében oly mértékben az 1 tartórúdhoz préselhető, hogy az a méretválasztás és a kisebb méretű hosszanti bemunkálás helyzete következtében a 4a rátétidom falán a rugóerő révén csak akkor tolódik kifelé és lesz a 16 feszítőrugó kengyel által hozzáférhető helyzetű, ha a hosszanti bemunkálás a 4 csúszótag lefelé meghosszabbított részében az eltolás során eléri a rugóerő ellenében az 1

HU 212411 Β tartórúdra préselt 11 csatlakozótag helyzetét, és ezáltal lehetővé válik a 11 csatlakozótag kiugrása hosszanti bemunkál ás ból.

A találmány szerinti ernyő 14 emyőhuzata célszerűen olyan szövethuzat, amely az 5 kifeszítőlécekre felfektetve egyik oldalon az 5 kifeszítőlécek nyitott végződő profilkeresztmetszetébe, másik oldalon kampókkal van rögzítve, ahol egy radiális előfeszítést, például az 5 kifeszítőlécek alsó oldalán elhelyezkedő feszítőzár van hasonló eszköz segítségével biztosítunk. A feszítőzár adott esetben például a 12 reteszelőszervhez hasonló kialakítású lehet.

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

Claims (6)

1. Ernyő, különösen álló-, kerti és/vagy napernyő, amelynek tartórúddal rendelkező váza, tetőszerkezete és ernyőhuzata van, ahol a tartórúdhoz teleszkópszerűen eltolhatóan csúszórúd kapcsolódik, amelyen korona van elrendezve, amelyhez csuklósán kifeszítőlécek csatlakoznak, és a tartőrúdon hosszirányban eltolhatóan csúszótag van elrendezve, amelyhez csuklósán kitámasztópálcák kapcsolódnak, amelyek másik végükkel csuklósán a kifeszítőlécekhez csatlakoznak, továbbá a korona és a csúszótag egymással ellentétes irányú mozgáslehetőségeket meghatározó kényszerkapcso15 latban vannak, azzal jellemezve, hogy a csúszótag (4) fölött, a tartórúd (1) és legalább egy kifeszítőléc (5) között segédtámasz (8) van elrendezve, amely a tartórúdhoz (1) és a kifeszítőléchez (5) csuklósán kapcsolódik, és a csúszótag (4) reteszelőszervvel (12) van felszerelve.

2. Az 1. igénypont szerinti ernyő, azzal jellemezve, hogy a reteszelőszerv (12) feszítő-emelőzárként van kialakítva, amely rögzített helyzetű csatlakozótagot (11) és azzal együttműködő feszítőeszközt foglal magában.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti ernyő, azzal jellemezve, hogy a csatlakozótag (11) a tartórúdon (1) van rögzítve, merev tartókar (13) segítségével.

4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti ernyő, azzal jellemezve, hogy a csúszótag (4) csőalakú rátétidommal (4a) van felszerelve, amelyen a reteszelőszerv (12) van elrendezve.

5. A 3. vagy 4. igénypont szerinti ernyő, azzal jellemezve, hogy a csatlakozótag (11) tartókarja (13) a csúszótag (4) mozgáspályája fölött van a tartórúdon (1) rögzítve, és nyitott átmenőnyíláson vagy hézagon (18) van átvezetve.

6. A 3-5. igénypontok bármelyike szerinti ernyő, azzal jellemezve, hogy a csatlakozótag (11) és annak tartókarja (13) a tartórúd (1) függőleges tengelyére szimmetrikusan van elrendezve.

HU 212 411 Β Int. Cl.⁶: A 45 B 25/14

HU 212 411 B Int. Cl.⁶: A 45 B 25/14

2. ábra

3. ábra