HU209626B - Method and device for the spatial diversity radiotelephone networks - Google Patents

Description

A leírás terjedelme: 12 oldal (ezen belül 6 lap ábra)

HU 209 626 B vannak összekötve, a processzorok (32, 34) tárolóáramkörökön (36, 38) át egymással is össze vannak kapcsolva, továbbá az első processzor (32) egy vezérlő kimenettel is rendelkezik, amely egy vezetéken (46) át a multiplexerre (40) van kapcsolva.

Az ismertetett berendezés előfizetői egységekben alkalmazható, és a rádiójelből kinyert adatok szintézise után választja ki a jobb minőségadattal rendelkező jelet.

A berendezés egy további - előfizetői egységekben alkalmazható - változata a kiválasztást a szintézis előtt végzi el.

A berendezés további két változata több csatornás kialakítású, és bázisállomásokban alkalmazható.

A találmány tárgya eljárás és berendezés helydiverziti rendszerű rádiótelefon hálózatokhoz, kétirányú telefonösszeköttetés létesítésére legalább két állomás között rádiójelek adásával és vételével az állomásokon a rádiójeleket két külön antenával vesszük, és a két vételhez tartozó minőségadatok alapján a jobb minőségű jelet választjuk ki és abból nyerjük az átvitt információt hordozó adatokat.

A cellás rádiótelefon rendszerek egyre nagyobb jelentőségűek a távközlésben, és - amint technikailag hatékonyabbá válnak - helyettesíthetik a vezetékes távbeszélő hálózatok egy jelentős részét.

A cellás rádiótelefon rendszerek rádiófrekvenciás (RF) átvitelen alapulnak, ami sok olyan nehézséggel jár, amely a vezetékes hálózatban nem fordul elő.

A mobil cellás rendszerekben eddig túlnyomórészt alkalmazott analóg technikának számos korlátja van, pl. a bonyolultság, a frekvenciaspektrum hatékony kihasználása, a titkosság és költségek vonatkozásában. Ennek következtében a vezetékes telefonhálózatokban már eddig is alkalmazott digitális technika ezen a téren is egyre inkább felváltja az analóg technikát.

A mobil rendszerek magukban foglalják a hordozható vagy kézi telefontípusokat és a járművekbe szerelt telefonokat. A jelen találmány, bár előreláthatóan a hordozható típusokhoz is felhasználható, elsősorban a járművekbe szerelt típusokhoz alkalmazható.

A rádiófrekvenciás összeköttetést használó rendszerek egyik nehézsége, különösen mozgó állomások esetén az, hogy érzékenyek a fadingre és az árnyékolásra. Ez egy általános jelenség, amely gyakran fellép a járművekbe szerelt rádióknál. Ilyenkor a vétel egy helyen hirtelen elromlik, majd - ahogy a jármű továbbhalad - ismét helyreáll.

A fading és az árnyékolás leküzdésének jól ismert módszere a diverziti. A diverziti különböző fajtái közül az idődiverzitinél ugyanazt az üzenetet egynél többször adják és veszik, a frekvenciadiverzitinél pedig az üzenet adására és vételére egynél több vivőfrekvenciát használnak fel. Mindkét módszernek az a hátránya, hogy növeli a sávszélességet.

Nem növeli meg a sávszéleséget a diverziti harmadik típusa, a helydiverziti. Helydiverziti eljárást megvalósító vevőkapcsolást ismertet a DE 3324959 Al sz. közzétételi irat. A kapcsolási elrendezés két antennaegységet tartalmaz, amelyek külön-külön antennával ellátott vevőegységekkel rendelkeznek. Az elrendezés tartalmaz még a két vevőegység vételi térerősségét összehasonlító eszközt, továbbá az összehasonlítás alapján a jobb minőségű jelet a további feldolgozásra kiválasztó eszközt. A HU 189870 lajstromszámú szabadalmi leírásból egy olyan, szintén csak vételre alkalmas berendezés ismerhető meg, amely külön-külön antennával felszerelt két vevőt tartalmaz. A pillanatnyi fadingtől függő bemenőszintnek megfelelő AGC jeleket egy diverziti kapcsoló értékeli ki, és ez kapcsolja a kimenetre a diverziti nyereséges KF jelet. Mivel a különálló antennák fading jellemzői statisztikusan függenek egymástól, ha az egyiken fadinges a vétel, a másik általában teljes - fadingmentes - jelet tud szolgáltatni. A különböző antennák által vett jelek azonban kettőződést és interferenciát okozhatnak, ha nem megfelelő a vezérlés.

Célunk a találmánnyal olyan eljárás és berendezés létrehozása helydiverziti rendszerű rádiótelefon hálózatokhoz, amely lehetővé teszi a különböző antennák jeleinek egyetlen jóminőségű, fading- és árnyékolásmentes jellé kombinálását; kiküszöböli a kettőződést és az interferenciát az egyes jelek között, de fenntartja a helydiverziti előnyét, azaz nem növeli meg a sávszélességet, mint az idődiverziti és a frekvenciadiverziti: továbbá vételre és adásra egyaránt alkalmazható.

A találmány szerinti eljárás során a két antennával vett rádiójelekből digitális jelfeldolgozó áramkörök segítségével háromkomponensű minőségadatot határozunk meg, amely tartalmazza az AGC szintet, az összeköttetés minőségét jellemző fázishibát és a vett rádiójel paritáshibáit (a „paritáshiba” kifejezés egy bithibát jelent, amely torzítást vagy fadinget okoz; egy magas AGC szint a jelek romlását jelzi fading vagy interferencia következtében; és az összeköttetés minősége a fázishiba mértékétől függ - minél nagyobb az öszeköttetés minőségét jellemző szám, annál kisebb a fázishiba). A két antennával vett rádiójelek minőségadatainak mindhárom komponensét összehasonlítjuk és a jobb minőségű rádiójelből (amelynél kevesebb a paritáshiba, alacsonyabb az AGC szint és kisebb a fázishiba) kinyert adatokat dekódoljuk. A telefonállomásról folytatott adásnál az átvitelre kerülő információt átviteli adatokká kódoljuk, ezeket digitális jelfeldolgozó áramkörök segítségével rádiójellé alakítjuk át, amelyet arról az antennáról sugárzunk ki, amely a vételnél jobb minőségadattal rendelkezik.

A találmány szerinti berendezésben az antennákkal ellátott rádiók egy-egy MODEM egységen és DMA interfészen át egy-egy processzorra vannak kapcsolva,

HU 209 626 B a processzorok az egyes csatornák számára két kapcsolási úttal rendelkező multiplexeren át egy DODEC egységgel vannak összekötve, a processzorok tárolóáramkörökön át egymással is össze vannak kapcsolva, továbbá az első processzor egy vezérlő kimenettel is rendelkezik, amely egy vezetéken át a multiplexerre van kapcsolva.

A berendezés egy másik változatánál az antennákkal ellátott rádiók egy-egy MODEM egységen és DMA interfészen át egy-egy processzorra vannak kapcsolva, az első antena, az első rádió, az első MODEM egység, az első DMA interfész és az első processzor egy első adatáramkört, a második antenna, a második rádió, a második MODEM egység, a második DMA interfész és a második processzor egy második adatáramkört alkot, továbbá az első processzor egy CODEC egységgel, valamint egy tárolóáramkörön át a második processzorral van összekötve.

A berendezés egy további változatánál az antennákkal ellátott rádiók egy-egy MODEM egységen és csatornánként egy-egy DMA interfészen át egy-egy proceszszorra vannak kapcsolva, a processzorok egy diverziti kombinációs egységgel vannak összekötve, amely minden csatorna számára egy kapcsolót tartalmaz, az első processzor a kapcsolón és egy első kapcsolási utat képező vezetéken át egy multiplexerrel, a második processzor pedig a kapcsolón és egy második kapcsolási utat képező vezetéken át szintén a multiplexerrel van összekötve, a multiplexer egy CODEC egységre csatlakozik, továbbá egy komparátor a kapcsoló vezérlő bemenetével, valamint csatornánként egy-egy interfész egységen át az első és a második processzorral van összekötve.

A berendezés egy következő változatánál az antennákkal ellátott rádiók egy-egy MODEM egységen és csatornánként egy-egy DMA interfészen át egy-egy processzorra vannak kapcsolva, az első antenna, az első rádió, az első MODEM egység, valamint az ehhez csatlakozó DMA interfészek és processzorok egy első adatáramkört, a második antenna, a második rádió, a második MODEM egység, valamint az ehhez csatlakozó DMA interfészek és processzorok egy második adatáramkört alkotnak, az első adatáramkor processzorai egy CODEC egységgel, valamint csatornánként egy-egy tárolóáramkörön át a második adatáramkor processzoraival vannak összekötve.

A találmány tárgyát a továbbiakban megvalósítási példák és rajzok alapján részletesebben ismertetjük. A rajzokon az

1. ábra: a találmány szerinti berendezés szintézis utáni kiválasztást alkalmazó változatának tömbvázlata előfizetői egységben történő vételhez, a

2. ábra: egy szintézis előtti kiválasztást alkalmazó változat tömbvázlata előfizetői egységhez, a

3A. és

3B. ábra: egy szintézis utáni kiválazstást alkalmazó változat tömbvázlata bázisállomásokhoz, a

4. ábra a 3A. és 3B. ábrák szerinti rendszerben használt diverziti kombinációs egység tömbvázlata, és az

5. ábra egy szintézis előtti kiválasztást alkalmazó változat tömbvázlata bázisállomásokhoz.

Az 1. ábra a találmány szerinti rendszer egy 10 előfizetői egységhez alkalmazott változatát mutatja, amely egy 12 elsődleges (vagy master) egységet és egy 14 diverziti (vagy slave) egységet tartalmaz. Mindegyik egység egy 16, ill. 18 antennával rendelkezik, amelyek egy 20, ill. 22 rádióval vannak összekötve. Mindegyik rádió kétirányú kapcsolatban (Rx: vétel, Tx: adás) van egy 24, ill. 26 MODEM egységgel, amelyek kétirányú kapcsolatban vannak egy 28, ill. 30 DMA (közvetlen tárhozzáférés) interfészen át egy alapsávi 32, ill. 34 processzorral.

A 32, ill. 34 processzor összeköttetésben áll egy 36, ill. 38 tárolóáramkörrel (latch), továbbá egy 42, ill. 44 vezetéken át egy 40 multiplexerrel, aminek következtében az egyes processzorokról származó impulzuskódmodulált (PCM) jelek a multiplexerre kerülnek. A 40 multiplexer egy kapcsolót tartalmaz, amelyet a 46 vezetéken át a 32 processzor vezérel. A 40 multiplexer PCM kimenete egy 48 vezetéken át egy 50 CODEC (kódoló-dekódoló) egységgel van összekötve, amely kétirányú kapcsolatban áll az 52 kézibeszélővel.

Működés közben, amikor hangjelek érkeznek a bázisállomásról, ezeket mind a 12 elsődleges egység, mind a 14 diverziti egység veszi. A vett jelek, amelyek pl. RELP (Residual Exited Linear Prediction) analízissel vannak komprimálva és kódolva, a 16, ill. 18 antennáktól a 20, ill. 22 rádiókra kerülnek, amelyek ezeket RF jelekként a 24, ill. 26 MODEM egységekre továbbítják. A MODEM egységek demodulálják a jeleket, és a 28, ill. 30 DMA interfészekbe továbbítják, ahonnan azok a 32, ill. 34 processzorokba kerülnek.

A 32, 34 processzorok a beérkező komprimált adatokon RELP szintézist hajtanak végre, és ezáltal expanzióval megszüntetik az adatkompressziót. A kompressziómentes adatok (PCM) szelektíven a 42 vezetéken át a 32 processzorból, vagy a 44 vezetéken át a 34 processzorból - a multiplexer-kapcsoló állásától függően - a 40 multiplexerbe kerülnek.

A két processzor a paritáshibák detektálását is elvégzi hibakódolás segítségével. A hibakódolásnak számos ismert formája van, pl. a Hamming-kód, vagy a Reed-Solomon-kód. Az ismertetett kiviteli alaknál a Hamming-kódot használjuk.

A beszédadatok a 24 MODEM egységről a 28 DMA interfészen keresztül a 32 processzorra kerülnek, amely végrehajtja az RELP szintézist, és detektálja az összeköttetés minőségét, az AGC szintet és a paritáshibákat.

Hasonlóképpen, a 26 MODEM egységről érkező beszédadat a 30 DMA interfészen keresztül a 34 processzorra kerül, amely végrehajtja az RELP szintézist, és detektálja a minőségadatot, amely tartalmazza az összeköttetés minőségét, az AGC szintet és a paritáshibákat. A minőségadat a 34 processzorról a pufferként működő 38 és 36 tárolóáramkörön át a 32 processzorra kerül.

A 32 processzor úgy van programozva, hogy összehasonlítja saját áramkörének - a paritáshibákat, az

HU 209 626 B összeköttetés minőségét és az AGC szintet tartalmazó - minőségadatát a 34 processzorról kapott minőségadattal. Kiválasztja a jobb minőségű beszédadatot, amelynél jobb az összeköttetés minősége, kevesebb a paritáshiba, és alacsonyabb az AGC szint. Ezután a 46 vezetéken át a kiválasztott minőségadattal működteti a 40 multiplexer kapcsolóját, és ezáltal a 40 multiplexert vagy a 42 vezetéken át a 12 elsődleges egységgel, vagy a 44 vezetéken át a 14 diverziti egységgel köti össze, és így a kiválasztott áramkörről érkező beszédadat kerül felhasználásra. A 40 multiplexerről az eredő expandált PCM jel a 48 vezetéken át az 50 CODEC egységre kerül, amely azt analóg jellé alakítja át, és az 52 kézibeszélő vevőoldalára továbbítja.

A 2. ábrán látható rendszer hasonlít az 1. ábra szerintihez azzal a különbséggel, hogy a kiválasztott beszédjel az expandálás előtt kerül az elsődleges processzorra, amely elvégzi az expandálást, és a kiválasztott beszédjelet a CODEC egységre továbbítja.

A 100 előfizetői egység egy 102 elsődleges egységet és egy 104 diverziti egységet tartalmaz. Az 1. ábrához hasonlóan mindegyik egység rendelkezik egy 106, ill. 108 antennával, egy 110, ill. 112 rádióval, egy 114, ill. 116 MODEM egységgel, amelyek mindegyike kétirányú összeköttetésben áll a neki megfelelő rádióval. Egy 118, ill. 120 DMA interfész a MODEM egységeket a megfelelő 122, ill. 124 processzorokkal köti össze.

Ennél a kiviteli alaknál a 124 processzor a FIFO (elsőként be, elsőként ki) egységként kialakított 126 tárolóáramkörön át összeköttetésben áll a 122 processzorral, de csak a 122 processzor hajtja végre a komprimált jelek expanzióját célzó RELP szintézist. A beszédadatok a 124 processzorról a 126 tárolóáramkörön át a 122 processzorra kerülnek. Ez utóbbi összehasonlítja a 124 processzorról érkező beszédadatnál az összeköttetés minőségét, a paritáshibát és az AGC szintet tartalmazó minőségadatot a saját hasonló adatával, és azután kiválasztja a jobbik komprimált beszédadatot, végrehajtja rajta az RELP szintézist, és ezzel a komprimált beszédadatot egy PCM jellé expandálja. A keletkező PCM jel a 128 CODEC egységre kerül, amely azt egy analóg jellé alakítja át, amely azután a 130 kézibeszélő vevőrészébe kerül.

A diverziti kombinációs rendszert a fentiekben egy előfizetői állomás esetére írtuk le, de bázisállomásokon szintén használható. Egy szintézis utáni kiválasztást alkalmazó 200 bázisállomás látható a 3A. és 3B. ábrán. A 200 bázisállomás egy 202 elsődleges csatornamodult és egy 204 diverziti csatornamodult tartalmaz.

A 202 elsődleges csatomamodul egy 206 antenával van ellátva, amely egy SUD (szintetizáló fel/le konverter) egységként kialakított 208 rádióhoz csatlakozik, amely a 212 vevővezetéken át a 210 MODEM egységgel van összekötve. A 210 MODEM egység az adáshoz a 214 adó vezetéken át szintén össze van kötve a 208 rádióval. A 210 MODEM egység egy 216 csatornavezérlő egységre csatlakozik, amely a 210 MODEM egységből származó adatokat a megfelelő időrésekbe helyezi.

A 208 rádió szintézere olyan oszcillátorfrekvenciákat állít elő, amelyeket a 206 antennáról érkező frekvenciákkal kombinálunk és lefelé konvertálunk; ezek azután a 212 vevővezetéken át a 210 MODEM egységre kerülnek. Adáskor a középfrekvenciák a 210 MODEM egységről a 214 adóvezetéken át a 208 rádióra jutnak, ahol azokat a szintézer oszcillátorfrekvenciáival kombináljuk, és felfelé konvertáljuk az antenna számára. Mivel az oszcillátorfrekvenciák viszonylag hibamentesek, bármilyen hiba jelenik meg, erről feltételezhető, hogy az antenna vagy a MODEM egység kimenőjeléből származik.

A 210 MODEM egység összeköttetésben áll a VCP1, VCP2, VCP3, VCP4 hangkódoló processzoregységeket tartalmazó hangkódoló-dekódoló 218 processzorral.

A 210 MODEM egység a 220,222,224, ill. 226 DMA interfészeken keresztül kapcsolatban van a 218 processzor valamennyi hangkódoló processzoregységével, ahol a DMA interfészek a beszédadatokat a megfelelő időrésekben a 210 MODEM egységről a 218 processzor egyes hangkódoló processzoregységeire továbbítják. A beszédadatokat a megfelelő elsődleges hangkódoló processzoregységek analizálják, amelyek úgy vannak programozva, hogy meghatározzák a paritáshibákból, az AGC szintekből és az összeköttetés minőségéből álló minőségadatot, és ezt a PCM jelekkel együtt a 228 diverziti kombinációs egységre továbbítják.

Ugyanilyen típusú adat kerül a 228 diverziti kombinációs egységre a hangkódoló-dekódoló 230 proceszszorról is. A 218 processzorral megegyező 230 processzor a VCP1, VCP2, VCP3, VCP4 hangkódoló processzoregységeket tartalmazza, és a 204 diverziti csatornamodul részét képezi. A 210 MODEM egységhez hasonló 232 MODEM egység a 234 csatomavezérlő egységgel rendelkezik, és a 208 rádióhoz hasonló 236 rádióval van összekötve a 238 vevővezetéken és a 240 adóvezetéken át.

A 232 MODEM egység a 230 processzorral van összekötve a 242,244,246, ill. 248 DMA interfészeken keresztül, amelyek az adatokat a 232 MODEM egységről a megfelelő időrésekben a 230 processzorra továbbítják.

A 218 és a 230 processzorok PCM időzítésüket a 252 multiplexerről a 254 órajelvezetéken és a 256 kapuzóvezetéken át kapják. A 252 multiplexer viszont a PCM jeleket a 228 diverziti kombinációs egységről kapja a 258,260,262, ill. 264 vezetékeken át.

A 228 diverziti kombinációs egység, amely több hangkódoló processzoros interfész áramkört tartalmaz, a 4. ábrán látható. A 4,. ábra csak az egyik interfész áramkört részletezi, a többi hármat vázlatosan mutatja, mivel mind a négy interfész áramkör egyforma.

Az első interfész áramkör a tárolóáramkörökként kialakított 302,304,306, ill. 308 interfész egységeket tartalmazza. A 302 interfész egység az összeköttetés minőségét és a paritáshibákat jellemző adatokat veszi az elsődleges 218 processzor VCP1 hangkódoló processzoregységéről, míg a 304 interfész egység az ösz4

HU 209 626 B szeköttetés minőségét és a paritáshibákat jellemző adatokat a 230 processzor VCP1 hangkódoló processzoregységéről kapja. A 306 interfész egység az AGC adatokat veszi az elsődleges 218 processzor VCP1 hangkódoló processzoregységéről, míg a 308 interfész egység az AGC adatokat a 230 processzor VCP1 hangkódoló processzoregységéről kapja. A négy interfész egység összes adata a közös 310 adatsínen keresztül a mikroprocesszorral megvalósított 312 komparátorba kerül, amely összehasonlítja az elsődleges és a diverziti minőségadatot, és megállapítja, hogy melyik jobb. Ennél a kiviteli alaknál mikroprocesszorként használható pl. az INTEL Corp. (Santa Clara, California) „Intel 8031” típusú 8 bites mikroprocesszora.

A kiválasztott minőségadatot egy vezérlő jel előállításához használjuk fel, amely a 314 kapcsolót két lehetséges pozíció egyikébe állítja. Az egyik pozíció a PCM jelet veszi az elsődleges VCP1 hangkódoló processzoregységről a 316 vezetéken keresztül, a másik pozíció pedig a PCM jelet a 318 vezetéken keresztül a diverziti VCP1 hangkódoló processzoregységről. A kiválasztott PCM jel a 314 kapcsolóról a 258 vezetéken keresztül (ez a 3A. és 3B. ábrán is fel van tüntetve) a 252 multiplexerre kerül. A 252 multiplexer a bázisállomás része. A bázisállomás célszerűen olyan típusú, mint amit az US 4,777,633 és 4,779,262 lajstromszámú szabadalmi leírások ismertetnek.

A 228 diverziti kombinációs egység többi, a részletesen ábrázolt elsővel azonos interfész áramkörei szintén a 310 adatsínre vannak kapcsolva, és PCM kimenő jeleket szolgáltatnak a 260,262, ill. 264 vezetékeken (ezek a 3A. és 3B. ábrákon is fel vannak tüntetve).

A rendszert a fentiekben adatok vételével kapcsolatban írtuk le; a rendszer hasonló, de fordított módon működik adáskor is. Ilyenkor ha az antennák egyike jobb vételt biztosít, mint a másik, adóantennaként is jobban használható, mivel a másik antenna ugyanannak a csillapításnak van kitéve mind vételnél, mind adásnál.

Az 5. ábra egy szintézis előtti kiválasztást alkalmazó 400 bázisállomás rendszert mutat, amely a 402 elsődleges csatornamodult és a 404 diverziti csatornamodult tartalmazza. Ezek a 406, ill. 408 anntenával rendelkeznek. Az antennák a 410, ill. 412 rádióhoz vannak kapcsolva, a rádiók pedig a 414, ill. 416 MODEM egységekkel vannak összekötve.

Mindegyik MODEM egység több 418, 420, 422, 424, ill. 426, 428, 430, 432 DMA interfésszel van összekötve a 402 elsődleges csatomamodulban, ill. a 404 diverziti csatomamodulban. Mindegyik DMA interfész össze van kötve a 3A. és 3B. ábra szerintiekkel megegyező típusú 434, 436, 438 és 440 processzorokkal a 402 elsődleges csatomamodulban, és a 442, 444, 446 és 448 processzorokkal a 404 diverziti csatornamodulban.

A 402 elsődleges csatornamodul 434,436,438,440 processzorai, ill. a 404 diverziti csatornamodul 442, 444, 446, 448 processzorai összeköttetésben állnak a FIFO egységekként kialakított 450, 452, 454 és 456 tárolóáramkörökkel.

A 402 elsődleges csatornamodul hangkódoló processzorai úgy vannak programozva, hogy kiegészítő összehasonlító funkcióként veszik mind a saját minőségadatukat - amely tartalmazza az összeköttetés minőségét, a paritáshibákat és az AGC szintet -, mind a 404 diverziti csatornamodul hangkódoló processzorainak adatait, a két minőségadatot összehasonlítják és végrehajtják az RELP szintézist (expanziót) az előnyben részesített komprimált beszédadatokon. Az eredő PCM adatok a 460, 462, 464, ill. 466 vezetékeken át a multiplexerre (nincs feltüntetve) kerülnek.

A fenti funkciókon kívül ennek a rendszernek még az az előnye, hogy ha az egyik antenna működésképtelenné válik, pl. villámcsapás következtében vagy más okból megsérül, automatikusan megtörténik az átkapcsolás a másik antennára.

Bár a rendszert a fentiekben két antenna esetére írtuk le, kettőnél több antennát is alkalmazhatunk, ahol az egyes antennák legjobb minőségjelét az elsődleges egység választja ki a PCM adatok előállításához. Ez a kiviteli alak egy elsődleges antennaegységet és több diverziti antennaegységet tartalmaz, és célszerűen bázisállomásokhoz használható.

Lehetséges továbbá több antennarendszer alkalmazása is, amelyek mindegyike egy elsődleges és egy vagy több diverziti egységet tartalmaz, ahol az egyik rendszer elsődleges egysége az egész hálózat fő (master) egységeként működik és kiválasztja a felhasználandó jeleket. Ez a megoldás is elsősorban bázisállomásokon célszerű.

A találmány további előnye az, hogy a háromkomponensű minőségadat lehetővé teszi a valóban legjobb minőségű jel kiválasztását, anélkül hogy a korábban ismert megoldásokhoz képest számottevően növelné a költségeket, továbbá a felhasználó (kezelő) a proceszszorok segítségével a célnak leginkább megfelelő módon súlyozhatja a minőségadat komponenseit. A rádiótelefon összeköttetést tovább javítja az, hogy adáskor is a jobb minőségű átvitelt biztosító antennát használjuk.

Claims (5)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás helydiverziti rendszerű rádiótelefon hálózatokhoz kétirányú telefonösszeköttetés létesítésére legalább két telefonállomás között rádiójelek adásával és vételével, amely telefonállomásokon a rádiójeleket két külön antennával vesszük, és a két vételhez tartozó minőségadat folyamatos Figyelembevételével mindig a jobb minőségű jelet választjuk ki, amelyből kinyerjük az összeköttetésben átvitt információt hordozó adatokat, azzal jellemezve, hogy a két antennával (16, 18) vett rádiójelekből digitális jelfeldolgozó áramkörök segítségével háromkomponensű minőségadatot határozunk meg, amely tartalmazza az AGC szintet, az összeköttetés minőségét jellemző fázishibát és a vett rádiójel paritáshibáit, a két antennával (16, 18) vett rádiójelek minőségadatainak mindhárom komponensét összehasonlítjuk és a jobb minőségű rádiójelből kinyert adatokat dekódoljuk, a telefonállomásról folytatott adásnál

   HU 209 626 Β pedig az átvitelre kerülő információt átviteli adatokká kódoljuk, ezeket digitális jelfeldolgozó áramkörök segítségével rádiójellé alakítjuk át, amelyet arról az antennáról (16, 18) sugárzunk ki, amely a vételnél a jobb minőségadattal rendelkezik.
2. 2. Berendezés helydiverziti rendszerű rádiótelefon hálózatokhoz kétirányú telefonösszeköttetés létesítésére legalább két telefonállomás között legalább egy csatornán át, amely berendezés külön-külön antennával ellátott legalább két rádiót tartalmaz, amelyek a vett jelek közül a jobb minőségű jelet kiválasztó és ebből az összeköttetésben átvitt információt hordozó adatokat előállító áramkörökkel vannak összekötve, azzal jellemezve, hogy az antennákkal (16,18) ellátott rádiók (20, 22) egy-egy MODEM egységen (24, 26) és DMA interfészen (28, 30) át egy-egy processzorra (32, 34) vannak kapcsolva, a processzorok (32, 34) az egyes csatornák számára két kapcsolási úttal rendelkező multiplexeren (40) át egy CODEC egységgel (50) vannak összekötve, a processzorok (32,34) tárolóáramkörökön (36, 38) át egymással is össze vannak kapcsolva, továbbá az első processzor (32) egy vezérlő kimenettel is rendelkezik, amely egy vezetéken (46) át a multiplexerre (40) van kapcsolva.
3. 3. Berendezés helydiverziti rendszerű rádiótelefon hálózatokhoz kétiányú telefonösszeköttetés létesítésére legalább két telefonállomás között legalább egy csatornán át, amely berendezés külön-külön antennával ellátott legalább két rádiót tartalmaz, amelyek a vett jelek közül a jobb minőségű jelet kiválasztó és ebből az összeköttetésben átvitt információt hordozó adatokat előállító áramkörökkel vannak összekötve, azzal jellemezve, hogy az antennákkal (106, 108) ellátott rádiók (110, 112) egy-egy MODEM egységen (114, 116) és DMA interfészen (118, 120) át egy-egy processzorra (122, 124) vannak kapcsolva, az első antenna (106), az első rádió (110), az első MODEM egység (114), az első DMA interfész (118) és az első processzor (122) egy első adatáramkört, a második antenna (108), a második rádió (112), a második MODEM egység (116), a második DMA interfész (120) és a második processzor (124) egy második adatáramkört alkot, továbbá az első processzor (122) egy CODEC egységgel (128), valamint egy tárolóáramkörön (126) át a második processzorral (124) van összekötve.
4. 4. Berendezés helydiverziti rendszerű rádiótelefon hálózatokhoz kétirányú telefonösszeköttetés létesítésére legalább két telefonállomás között legalább egy csatornán át, amely berendezés külön-külön antennával ellátott legalább két rádiót tartalmaz, amelyek a vett jelek közül a jobb minőségű jelet kiválasztó és ebből az összeköttetésben átvitt információt hordozó adatokat előállító áramkörökkel vannak összekötve, azzal jellemezve, hogy az antennákkal (206, 250) ellátott rádiók (208, 236) egy-egy MODEM egységen (210, 232) és csatornánként egy-egy DMA interfészen (220, 222, 224, 226, 242, 244, 246, 248) át egy-egy processzorra (218, 230) vannak kapcsolva, a processzorok (218, 230) egy diverziti kombinációs egységgel (228) vannak összekötve, amely minden csatorna számára egy kapcsolót (314) tartalmaz, az első processzor (218) a kapcsolón (314) és egy első kapcsolási utat képező vezetéken (316) át egy multiplexerrel (252), a második processzor (230) pedig a kapcsolón (314) és egy második kapcsolási utat képező vezetéken (318) át szintén a multiplexerrel (252) van összekötve, a multiplexer (252) egy CODEC egységre (50) csatlakozik, továbbá egy komparátor (312) a kapcsoló (314) vezérlő bemenetével, valamint csatornánként egy-egy interfész egységen (302, 304, 306, 308) át az első és a második processzorral (218, 230) van összekötve.
5. 5. Berendezés helydiverziti rendszerű rádiótelefon hálózatokhoz kétirányú telefonösszeköttetés létesítésére legalább két telefonállomás között legalább egy csatornán át, amely berendezés külön-külön antennával ellátott legalább két rádiót tartalmaz, amelyek a vett jelek közül a jobb minőségű jelet kiválasztó és ebből az összeköttetésben átvitt információt hordozó adatokat előállító áramkörökkel vannak összekötve, azzal jellemezve, hogy az antennákkal' (406, 408) ellátott rádiók (410, 412) egy-egy MODEM egységen (414, 416) és csatornánként egy-egy DMA interfészen (418, 420, 422, 424, 426, 428, 430, 432) át egy-egy processzorra (434, 436, 438, 440, 442, 444, 446, 448) vannak kapcsolva, az első antenna (406), az első rádió (410), az első MODEM egység (414), valamint az ehhez csatlakozó DMA interfészek (418, 420, 422, 424) és processzorok (434, 436, 438, 440) egy első adatáramkört, a második antenna (408), a második rádió (412), a második MODEM egység (416), valamint az ehhez csatlakozó DMA interfészek (426, 428, 430, 432) és processzorok (442, 444, 446, 448) egy második adatáramkört alkotnak, az első adatáramkor processzorai (434,436, 438, 440) egy CODEC egységgel (50), valamint csatornánként egy-egy tárolóáramkörön (450, 452, 454, 456) át a második adatáramkor processzoraival (442, 444,446, 448) vannak összekötve.