HU209490B - Apparatus system for the agricultural working of soil - Google Patents

Description

A leírás terjedelme: 32 oldal (ezen belül 17 lap ábra)

HU 209 490 B

d) - a vetőcsövek (10) egymás mögött legalább két sorban vannak olyképpen elhelyezve, hogy keresztirányban az egymást követő vetőcsövek (10) váltakozva az egyik és a másik sorhoz tartoznak

e) - a vetőcsövek (10) tnögött keresztirányban elhelyezett, a feldobott talajáramlást a földre leterítő gyékényszerű függöny (16) van, és

f) a lazítószerszám (19) a járószerkezet keretén elhelyezhetően van kialakítva.

A találmány mezőgazdasági talajmegmunkáláshoz alkalmas berendezésegyüttesre vonatkozik. A találmány szerinti berendezésegyüttes vontatójárművei, például traktorral vontatható és vontató, illetve hárompontos rudazattal függőleges irányban mozgathatóan csatlakoztatott különböző kombinálható talajmegmunkáló berendezések részére szolgáló keretrendszere van. A kombinálható talajmegmunkáló berendezések a tengelycsonkról meghajtott fogasrotor és a fogasrotor után elhelyezett, a talajáramlást a talajra visszavezető eszköz, a fogasrotor által feldobott, talajáramlásba benyúló, állítható magasságú vetőcsővel ellátott vetőgép, talaj-, illetve morzsolóhenger és a fogasrotor keretén a fogasrotor előtt magasságállítási lehetőséggel elhelyezett lazítószerszámok lehetnek. A fogasrotor keretén a vontató, illetve a hárompontos rudazatra csatlakoztatható bakszerű keretrész van mereven elhelyezve, és a talaj-, illetve morzsolóhengernek elkülönített, egy kereszttengely körül himbaszerűen billentve beállíthatóan a fogasrotor keretének különálló csatlakoztatási pontjaira csatlakoztatható kerete van.

A mezőgazdasági talajmegmunkáláshoz ismertek alapvetően azok a kombinált eszközök, amelyek egyetlen járattal a megmunkálandó, illetve a megművelendő talajon egyidejűleg több munkafolyamatot végeznek el.

A0 201 785 számú EP szabadalmi leírásban például a bevezetőben ismertetett jellegű kombinált mezőgazdasági berendezés szerepel.

Ennél az ismert eszköznél a vetó'gépet váltakozva lehet ellátni a morzsolóhenger után alkalmazott vetősorral vagy a morzsolóhenger előtt, a fogasrotorral feldobott talajáramláson belül dolgozó vetőmagadagoló csövekkel. Megakadályozandó, hogy a vetőmagadagoló csövek közötti közöket a feltapadó föld- vagy a növényi maradványok eldugaszolják, a vetőmagadagoló csövek közvetlenül úgy vannak a morzsolóhenger előtt elhelyezve, hogy a morzsolóhengeren lévő fogsorok a vetőmagadagoló csövek közötti közökbe belenyúljanak. így a morzsolóhengernek a gép járása közben mozgó fogai megtisztítják a közöket az eldugulástól. Ehhez a morzsolóhengeren elegendően hosszú fogak szükségesek, azaz nem lehet tetszés szerinti morzsolóhengert használni.

. A 0201785 számú EP szabadalmi leírásban a vetősor egymás után két sorban helyezkedik el olyképpen, hogy a gépre vonatkozó keresztirányban az egymást követő vetőcsövek váltakozva az egyik, illetve a másik sorban vannak. Az ilyen elrendezés azért szükséges, hogy a vetősorral a gépre keresztirányban viszonylag csekély sortávolságot lehessen elérni. Mivel a vetősorok a talajba belemélyednek, ez azzal a hátránnyal jár, hogy a talajban maradt növényi maradványok a vetősorokon fennakadhatnak. így ennek a vetősornak a használata hátrányos, ha a talajon vagy a talajban még nagyobb mennyiségű növényi maradvány található.

A 0201785 számú EP szabadalmi leírásban ismertetett kombinált gépnél a morzsolóhengernek az is a feladata, hogy a fogasrotor által hátraszórt talajáramot a talajra terítse. Ez a megoldás azonban nem kielégítő, mert a nedves talaj a morzsolóhengereken megtapadhat.

A 0211967 számú EP szabadalmi leírás egy további kombinált gépet mutat be. Itt olyan előtétberendezés van, amelyen kaparószerszámok vannak, és amely saját kerekeivel támaszkodik a megmunkálandó talajra, a vontatójárműhöz pedig hárompontos rudazattal csatlakoztatható. Az előtétberendezéshez olyan második berendezés csatlakoztatható magasság szerint mozgathatóan, hárompontos rudazattal, amely körtárcsás boronaként van kiképezve. Ez a második berendezés munka közben utánfutó hengerrel támaszkodik a talajra. A második berendezés után egy további hárompontos rudazattal lehet csatlakoztatni a külön kerekeken guruló kordét, ami mögött ekkor, ismét hárompontos rudazat segítségével, a saját kerekein haladó utánfutó berendezés következik, magasság tekintetében mozgathatóan, például vetőgép formájában.

A kordé arra szolgál, hogy a vontatott berendezések szállításánál azokat felemelt helyzetben tartsa. Ilyenkor az egész berendezéskombináció első végét a vontatójárműnél a vontató járműn elhelyezett hárompontos rudazat segítségével emeljük fel. A továbbiakban a kordé előtt és után a hárompontos rudazatokat hidraulikusan oly módon állítjuk, hogy a második berendezés és az utánfutó berendezés felemelkedjen.

A fenti berendezések közös hátránya, hogy túl sok egymáshoz kapcsolt részből állnak, ennélfogva összeszerelésük körülményes, valamint drágák is. Különösen bonyolult az egymáshoz kapcsolódó hárompontos rudazatok rendszere.

A találmány feladata tehát olyan berendezésegyüttes létrehozása, amely kedvező áron állítható elő, és amely adott esetben különállóan is alkalmazható rendszerelemekből áll, és amelyek egyszerűen és sokoldalúan kombinálhatóak egymással.

Ez a feladat a bevezetésben említett jellegű berendezésegyüttesnél a találmány szerint oly módon oldható meg, hogy a berendezésegyüttesnek

a) - egy támasztókerekekkel felszerelt, elkülönített járószerkezete van, amely járószerkezet keretén a vontató, illetve hárompontos rudazathoz csatlakoztatható, szilárdan felszerelt, bakszerű keretrész van,

b) - a fogasrotor és a járószerkezet bakszerű keretrészének a vontató, illetve hárompontos rudazattal ellentétes hátoldalán - bakszerű keretrész részeként

HU 209 490 B vagy vele szilárdan összekötve - olyan támasztókeret van, amely a vetőgép keretének illeszkedő felfogórészeivel kapcsolható össze, amennyiben a támasztókeret alulról beleilleszthető a felfogórészekbe, illetve a vetőgép kerete felülről a támasztókeretre leereszthetően és a támasztókerethez viszonyítva minden irányban játékmentes rögzítéssel csatlakoztathatóan van kialakítva,

c) - a vetőgép keretén a talaj-, illetve morzsolóhenger külön kerete részére olyan azonos jellegű, különálló csatlakozási pontok - például csatlakozódarab és csatlakozási pont - vannak, mint a fogasrotor keretén,

d) - a vetőcsövek egymás mögött legalább két sorban vannak olyképpen elhelyezve, hogy keresztirányban az egymást követő vetőcsövek váltakozva az egyik és a másik sorhoz tartoznak,

e) - a vetőcsövek mögött - adott esetben a csatlakoztatott talaj-, illetve morzsolóhenger előtt keresztirányban elhelyezett, a feldobott talajáramlást a földre leterítő gyékényszerű függöny van, és

f) - a lazítószerszám a járószerkezet keretén elhelyezhetően van kialakítva.

A berendezésegyüttes egy célszerű kiviteli alakjánál a talaj-, illetve morzsolóhenger - a fogasrotornak azt a keretét, amelyre a vetőgép van ráhelyezve, vagy amire ráhelyezhető - hátrafelé rakfelületszerűen meghoszszabbítja. Egy másik példaképpeni kiviteli alaknál a talaj-, illetve morzsolóhenger is csatlakoztatható a járószerkezet keretére, legalább a támasztókerék tengelyszerkezetének helyére.

A találmány tovább javítható, ha a járószerkezet kerekeit tengelyrendszer, különösen tengely hosszanti vezető és kar tartja, amely a járószerkezet keretére egy kereszttengely körül billenthetően hosszanti himba módjára van felszerelve és olyan támasztóelemmel, például menetes orsóval van feltámasztva magasság szerint állíthatóan, amely a tengelyrendszer és a járószerkezet kerete között a kereszttengelytől külön van elhelyezve.

A találmány egy további példaképpeni kiviteli alakjánál a talaj-, illetve morzsolóhenger hosszanti himba módjára kialakított kerete a tengelyrendszer, különösen tengely hosszanti vezető és kar részére szolgál csatlakozórészekre van szerelve a járószerkezet keretén azonos kereszttengely körül billenthetően és azonos menetes orsóval van feltámasztva. Célszerű, ha a járószerkezeten csapostengely segítségével hajtható ékszíjtárcsa van a járószerkezetre ráhelyezhető vetőgép meghajtásához.

A találmány szerinti berendezésegyüttes úgy is kialakítható, hogy a talaj-, illetve morzsolóhenger kerete olyan kereszttartón van elhelyezve egy kereszttengely körül billenthetően, amely kereszttartó a maga részéről egy összekötőkereten vagy az előtte lévő gép, előnyösen fogasrotor vagy vetőgép keretén egy kereszttengely körül elbillenthetően van elhelyezve, a kereszttartó a hozzá tartozó mozgató, illetve dugattyú-henger rendszer segítségével a munkahelyzetbe lebillentett henger végállása és a szállítási helyzetbe felbillentett henger végállása között mozgathatóan van kiképezve, és a talaj-, illetve morzsolóhenger a kereszttartóhoz képest különálló támasztórendszer segítségével beállíthatóan van kialakítva.

A találmány úgy is megvalósítható, hogy a fogasrotor fogai a fogasrotor tengelyén lévő olyan tartókaron, valamint az ezen cserélhetően rögzített olyan fogvégződésen helyezkednek el, amely a tartókarral a körforgás irányába néző tompa szöget zár be úgy, hogy a fogvégződések hossztengelye a rotor tengelyéhez képest érintőleges és ettől bizonyos távolságban halad, mindegyik fogvégződés csapszerű bevezetőrészével a tartókar megfelelő furatába van hosszirányban megfeszítve behelyezve, a fogvégződés a fogvégződésnek a bevezető részhez csatlakozó részénél a forgásiránnyal ellentétes oldalán a tartókaron kiképzett dudorral van megtámasztva és a dudor valamint a közdarab egymásra fekvő felületei - a fogvégződés megszorításakor járulékosan egymásba ékelődő - ékszerű, illetve ferde felületként vannak kiképezve.

A találmány úgy is megvalósítható, hogy valamennyi fogvégződés szabad végén a felkapott földet a rotortengely felé dobóan (felhasító hatás) van egy kaparóvas felszerelve, a kaparóvas forgásirányba néző első éle a fogvégződés, illetve a rotortengellyel párhuzamos, az említett első élet tartalmazó sík felé nyúlik és a kaparóvas forgásirány szerint hátrafelé irányuló pereme olyan sík előtt, illetve síkban van, amely a rotortengellyel párhuzamos és a fogvégződésnek a forgásiránnyal ellentétes oldalára érintőlegesen illeszkedik.

Egy további kiviteli alaknál a fogasrotor mögött a fogasrotor felső borításához csatlakozó, egy kereszttengely körül elforgatva beállítható olyan fedél van, amely felülről határolja a fogasrotor által hátrafelé szórt föld részére a szabad teret. Ezzel együtt az is megvalósítható, hogy a fedél szabad peremén ennek folytatásaként olyan rugalmas gyékény van rögzítve, amelynek előnyös módon nagyságrendileg körülbelül ugyanakkora a mérete, mint a fedélnek.

Egy másik példaképpeni kivitelnél a fogasrotor előtt lévő lazítószerszámnak tartónyelén, az alsó végének az első oldalán oldalnézetben háromszög alakú nyúlványa van előre néző csúccsal, illetve sarokkal, amelyen a lazítószerszám cipő módjára cserélhetően van elhelyezve olyképpen, hogy a lazítószerszámnak a háromszög alakú nyúlvány alsó pereme mentén lévő véső alakú része, valamint a nyúlvány első éle előtt lévő, az első élre illeszkedő léc alakú része van előre nyúló ékprofillal, továbbá a nyúlvány mindkét oldalán háromszög alakú lapok vannak alsó és első peremüknél a véső alakú, valamint a léc alakú részekkel összekötve, a lazítószerszám tartására pedig olyan excenter szolgál, amely a háromszög alakú lapok valamint a tartónyél, illetve az ezzel összekötött rész egymással fedésben lévő keresztfurataiba helyezhető bele.

A találmány szerinti berendezésegyüttes egy további összeállításánál a tartónyél a mögötte dolgozó fogasrotor irányában van meghajlítva olyképpen, hogy a lazítószerszám közvetlenül a fogasrotor előtt dolgozzon.

HU 209 490 Β

További előnyös hatás érhető el, ha a lazítószerszám a tartónyelével magasság szerint állíthatóan van befogva a tartónyelet gyűrűalakban körülfogó, oldalt nyitható tartószerkezetbe, oly módon, hogy a tartónyél tengelyére keresztirányban a tartószerkezetből kivehető.

Ugyancsak tovább javítható a találmány szerinti berendezésegyüttes, ha a vetőcsövek teleszkópszerű kiképzésűek, olyképpen, hogy az alsó csodarab a mindenkori vetőcső felső csodarabjára vagy felső csodarabján különbözőképpen eltolt helyzetben rögzíthető.

Egy más kivitel szerint a vetőcsövek a gép hosszirányában billenthetően vannak kialakítva, valamint a keresztbakon rögzíthetőek keresztirányban állítható olyan gyors rögzítőszerkezettel, előnyösen U alakú kengyellel és szorítóelemmel, amely a keresztbakot az U alakú kengyellel fogja körbe, továbbá a keresztbaknak az U alakú kengyel középső darabjával ellentétes oldalán, az U alakú kengyel szárai között van a szorítóelem, amely ferde felületekkel olyképpen illeszkedik, hogy az U szárak egymáshoz szorításakor a szorítóelem a keresztbaknak nyomódik neki.

Egy további megvalósítás szerint a vetőcsövek egymás mögött együttesen, függőlegesen és/vagy a gép hosszirányában és/vagy a tengelye körül billenthetően állíthatóan kiképzett kereten, vagy - előnyös módon keresztbakon vannak elhelyezve.

Végül a találmány úgy is megvalósítható, hogy a fogasrotomak a csapostengellyel összeköthető meghajtása további meghajtási lehetőséggel rendelkezik egy ékszíj tárcsa szerkezet részére a fogasrotorra helyezhető vetőgép vagy más szerkezet részére.

A berendezésegyüttes kialakítása folytán a járószerkezet és a fogasrotor is összeköthető a hárompontos rudazat segítségével a traktorral vagy más vontatójárművei. Ezenkívül a vetőgép a járószerkezethez és a fogasrotorhoz is csatlakoztatható a tartókeret segítségével. Ugyanígy a talaj- és morzsolóhenger is hozzárendelhető akár a vetőgép keretéhez, akár a fogasrotor keretéhez.

A találmány szerinti berendezésegyüttessel nagyon egyszerű módon lehet a különböző berendezések kombinációit összeállítani. Lehetőség van például olyan egyszerű vetőgép összeállítására, amelyben a vetőszerkezet a tartókeretével az alvázkereten van elhelyezve. Adott esetben az alvázkereten kaparószerű szerszámok lehetnek azért, hogy a talaj felszínét fellazítsák, illetve elsimítsák és ezzel a vetőmag bejutását jobban előkészítsék.

Adott esetben ez a vetőgép kombinálható talajhengerrel, illetve morzsolóhengerrel, ha a vetőgép tartókeretén megfelelő csatlakozási pontok vannak a henger kerete részére.

A fogasrotort mindenkor egyedül vagy a keretére erősített olyan kaparószerszámmal kombinálva lehet alkalmazni, amely a fogasrotor előtt dolgozik.

A kombináció a talajhengerrel, illetve a morzsolóhengerrel mindenkor lehetséges, mert alkalmas csatlakozási pontok állnak rendelkezésre.

A fogasrotorból és a talajhengerből álló kombinációval, amely adott esetben még a fogasrotor előtt, ennek keretén elhelyezett kaparószerszámmal vagy hasonló eszközzel lehet kiegészítve, különösen jól előkészített magágyat lehet készíteni. Ekkor a vetőmagot a mezőgazdasági üzemben már meglévő vetőgéppel lehet elvetni.

A fogasrotort ezenfelül mindenkor a vetőgéppel lehet kombinálni, amelyhez szükség esetén a talajhenger csatlakoztatható. Ebben az esetben egyetlen menetben lehetséges a talaj intenzív előkészítése a fogasrotorral vagy hasonló berendezéssel, valamint az adott esetben előtte elhelyezett kaparószerszámmal. Lehetséges továbbá a vetőmag bejuttatása a talajba, valamint a felszíni tömörítés a talajhenger, illetve a morzsolóhenger segítségével, a vetőmag jobb beágyazása, illetve a vetőmagnak a talajjal történő jobb betakarása érdekében.

A rendszer alkotórészeinek az egymással való kombinálása különösen egyszerű.

Példaképpen az alvázkeret, illetve a fogasrotor vetőgéppel való kombinációjánál csupán az szükséges, hogy a vontatójármű vontató, illetve hárompontos rudazata függőlegesen mozgatható legyen azért, hogy a vetőgép tartókeretének befogórészeibe a támasztó keretet bevezethessük. Előzőleg csak a vontatójárművet kell a csatlakoztatott alvázkerettel, illetve a csatolt fogasrotorral alkalmas helyzetbe tolatni a leállított vetőgép felkapcsolásához.

Hasonlóan egyszerű módon lehet a talajhengert, illetve a morzsolóhenger a fogasrotorhoz vagy a vetőgép tartókeretéhez csatlakoztatni. Miután a vontatójármű az alvázkerettel és a csatlakozó vetőgéppel, illetve a fogasrotorral és a vetőgéppel a megfelelő helyzetbe tolatott, a vontató, illetve hárompontos rudazattal már csatlakoztatott készüléket csupán csak függőlegesen kell mozgatni addig, amíg a fogasrotor, illetve a vetőgép tartókerete a henger keretének csatlakoztatásához alkalmas helyzetbe vagy magasságba nem kerül. Ilyenkor a hengerkeret csatlakoztatását megkönnyíti az, hogy az a fogasrotor keretére vagy a vetőgép tartókeretére csatlakoztatandó himbát képez, azaz a hengerkeret csatlakoztatása a himba különböző döntésénél lehetséges.

A vetőmagadagoló csöveknek a fent említett különleges elrendezése következtében ezek között nagy közök maradnak szabadon, amelyeken át a hosszú szárú növényi maradványok vagy hasonlók is át tudnak jutni. A vetőmagadagoló csövek közötti közök eldugulásától ezért sem a vetőgép fogasrotor nélküli használatánál, sem a vetőgépnek a fogasrotorral kombinált alkalmazásánál nem kell tartani.

A vetőmagadagoló csövek mögött elhelyezhető gyékényszerű függöny különösen a vetőgép fogasrotorral történő kombinációjánál előnyös a vetőmagok betakarásához, mivel ez a függöny a fogasrotor után, a vetőmagadagoló csövek között feldobott talajáramlást a föld felszínére teríti.

Ezáltal egyidejűleg árnyékolva van az adott esetben a vetőmagadagoló csövek mögött dolgozó talajhenger, illetve morzsolóhenger, azaz a nedves talajon végzett munka közben is a henger csak viszonylag kevéssé

HU 209 490 Β piszkolódik be. A függöny rugalmassága következtében a nedves vagy az agyagos tapadós föld is csak rövid ideig marad a függönyön feltapadva. A függöny állandóan váltakozó mozgása következtében a feltapadt föld rövid időn belül leválik és a talaj felszínére térítődik, azaz a függöny öntisztító. Egyebekben a találmány előnyös jellemzőit az igénypontok tartalmazzák és egy előnyös kiviteli alakot a mellékelt rajzok alapján a következő leírás ismertet.

A rajzok a következők

1. ábra a járószerkezet oldalnézete a támasztókeretekkel, a

2. ábra a fogasrotor oldalnézete, a

3. ábra a vetőgép oldalnézete, a

4. ábra a talaj-, illetve morzsolóhenger oldalnézete, az

5. ábra a járószerkezeten, illetve a fogasrotor keretén lévő támasztókeret nézete az 1. és a 2. ábrán a Z nyílnak megfelelően, a

6. ábra egy gépkombináció oldalnézete egyebek között fogasrotorral, vetőgéppel, talaj-, illetve morzsolóhengeirel, valamint a fogasrotor előtt elhelyezett kaparószerszámmal, a

7. ábra a 6. ábrán ábrázolt berendezés olyan részbeni oldalnézete, amelynél a talaj-, illetve porítóhenger egyszer munkahelyzetben van (7A. ábra), egyszer pedig felemelt szállítási helyzetben látható (7B. ábra) a

8. ábra a fogasrotor előtt működő kaparószerszám nyele részére a fogasrotor keretére helyezhető tartó oldalnézete, a

9. ábra a 8. ábra IX. jelű nyilának irányában a tartó homloknézete, a

10. ábra a fogasrotor előtt lévő, a talaj lazítására szolgáló kaparószerszám oldalnézete, a

11. ábra a 10. ábra XI-XI metszésvonala szerint a kaparószerszám metszete, a

12. ábra a rotorfog nézete, a

13. ábra a rotorfog nézete a 12. ábra XIII nyilának megfelelően, a

14. ábra a fogasrotor fogának lapátfogként kiképzett végződésének oldalnézete a fogasrotor tengelyirányába tekintve,

15. ábra a lapátfog metszeti képe a 14. ábra XV-XV metszésvonalának megfelelően, a

16. ábra a fogasrotor köztescsapágyának nézete, a

17. ábra a köztescsapágy nézete a 16. ábra XVII jelű nyilának megfelelő irányban, a

18. ábra a köztescsapágy tengelymetszete, a

19. ábra a vetőgép hátulnézete, a

20. ábra a vetőmagadagoló csövek oldalnézete, valamint a hozzájuk tartozó tartó- és állítószerkezet, a

21. ábra az egyik, a menetirányban elöl elhelyezett olyan vetőmagadagoló cső, amely a keresztbakon rugóerő ellenében billenthetően van felfogva, a

22. ábra 21. ábrának megfelelő ábrázolásban az egyik, a menetirányban hátul elhelyezkedő vetőmagadagoló cső, a

23. ábra a járószerkezet oldalnézete a támasztókeretekkel és az alvázkereten elhelyezett vetőgéppel, végül a

24. ábra az alvázkeretre helyezett vetőgépnek a 23.

ábrának megfelelő ábrázolása, ahol azonban az alvázkereten támasztókerék helyett talajhenger van.

A találmány szerinti berendezésegyüttes az 1. ábrán ábrázolt 101 járószerkezetből, a 2. ábrán bemutatott

102 fogasrotorból, a 3. ábrán látható 103 vetőgépből, valamint a 4. ábrán ábrázolt 104 talaj-, illetve morzsolóhengerből tevődik össze. A keretrendszert a 101 járószerkezet 256 kerete, a 102 fogasrotor 249 kerete, a

103 vetőgép 254 kerete és a 104 talaj-, illetve morzsolóhenger 250 kerete alkotja, a rajtuk elhelyezett 105 támasztókeretekkel, valamint a 107 csatlakozódarabokkal és 109 csatlakozási pontokkal.

A 103 vetőgépet a továbbiakban később bemutatott módon lehet nagyobb munkaráfordítás nélkül akár a 101 járószerkezetre, akár a 102 fogasrotorra úgy ráhelyezni, hogy a 103 vetőgépet a 101 zárószerkezet vagy a 102 fogasrotor hordozza. Ilyenkor a 103 vetőgép a 101 járószerkezet 105 támasztókeretére (lásd az 5. ábrán is), illetve a 102 fogasrotor 105 támasztókeretére van erősítve játékmentesen.

A 104 talaj-, illetve morzsolóhenger váltakozva közvetlenül a 102 fogasrotorhoz vagy a 103 vetőgéphez csatlakozhat. A103 vetőgéphez való csatlakoztatás attól függetlenül lehetséges, hogy a 103 vetőgép a 10 járószerkezeten vagy a 102 fogasrotoron van elhelyezve.

Adott esetben a 104 talaj-, illetve morzsolóhenger a 101 járószerkezet 256 keretéhez is csatlakozhat, ha ennek kerekét, illetve a kereket tartó 251 tengelyrendszert (részletesen lásd a 23. ábrán) eltávolítjuk.

A 104 talaj-, illetve morzsolóhengert himba módjára csatlakoztatjuk úgy, hogy a 104 talaj-, illetve morzsolóhenger 250 keretére szerelt csuklószemjellegű 106 fül egy csap segítségével van bútorpántszerűen rögzítve a 103 vetőgépen, illetve a 102 fogasrotor 249 keretén lévő 107 csatlakozódarabon. A104 talaj-, illetve morzsolóhenger magasságának beállítása az előtte alkalmazott géphez képest a 108 támasztószerkezettel történik, amely egyik oldalon a 104 talaj-, illetve morzsolóhenger keretének felfelé irányuló karjára, másfelől pedig a 103 vetőgép, illetve a 102 fogasrotor 105 támasztókeretén lévő 109 csatlakozási pontra rögzíthető csuklósán.

A 101 járószerkezet 256 keretének és a 102 fogasrotor 249 keretének olyan bakszerű 110 keretrésze van, amely a 102 fogasrotor esetében a berendezés nagy súlyára és ennek a talajmegmunkálásnál jelentkező nagy igénybevételére való tekintettel különösen stabil kiképzésű. A bakszerű 110 keretrészen a vontatójárművön, előnyösen traktoron lévő 111 pontvonallal jelölt hárompontos rudazatot alkotó két alsó (nem ábrázolt) vezetőrúdnak alsó csatlakozópontok és a felső (nem ábrázolt) vezetőrúdnak felső csatlakozópont van kiképezve, hogy a 101 járószerkezet, illetve a 102 fogasrotor közvetlenül a vontatójárműhöz, előnyösen traktor5

HU 209 490 Β hoz legyen kapcsolható. Alii pontvonallal jelölt hárompontos rudazat segítségével a csatlakoztatott gépet a vontatójárműhöz, például traktorhoz képest magasság szerint mozgathatóan, önmagában ismert módon lehet rögzíteni, ahogy az rendszerint a talajműveléshez szükséges. Ezenfelül a 111 hárompontos rudazat azt a lehetőséget is biztosítja, hogy a csatlakoztatott gépet felemeljük, illetve a vontatójárműhöz, illetve traktorhoz képest az előre megadott magasságban tartsuk.

Azt a lehetőséget, hogy a csatlakoztatott gépet felemeljük, azaz a vontatójánnűhöz, illetve traktorhoz képest függőlegesen mozgassuk, a 103 vetőgépnek a

101 járószerkezetre, illetve a 102 fogasrotorra való rákapcsolásánál használjuk ki. Használaton kívül a 103 vetőgépet olyan 33 tárnok segítségével lehet leállítani, amelyek a 103 vetőgép keretére helyezhetők és a kerettel együtt egy állványt képeznek, amint ez a 19. ábrán is látható. A 101 járószerkezet, illetve a 102 fogasrotor a 111 hárompontos rudazat csatlakoztatása után ily módon olyan helyzetbe tolható, amelyben a 105 támasztókeret 112 ferde oldalai a vetőgép keretén lévő, megfelelően ferde 113 felfogórészekhez illeszkedjenek. A 113 felfogórészek például olyan U-profilból lehetnek, amelyekbe a 105 támasztókeret 112 ferde oldalai beletolhatók a 101 járószerkezetnek, illetve a

102 fogasrotornak a 111 hárompontos rudazat segítségével történő megemelésekor. A betolási mozgás azáltal könnyíthető meg, hogy a 33 tárnok, amint a 3. ábrán látható, a dőlése állítható. Ezenfelül a 105 támasztókeretnek felfelé irányuló olyan 114 vezetŐrúdja lehet, amelyek a szabad felső vége az 1. és 2. ábrán ábrázolt oldalnézetben tetőszerűen van kiképezve és amely a vetőgép keretén a 113 felfogórészei között lévő vezetőlemezzel lép kapcsolatba azért, hogy a 105 támasztókeret betolását a felfogórészbe megkönnyítse. Amikor a 113 felfogórész a 105 támasztókeret 112 ferde oldalaira szilárdan ráilleszkedik, a vetőgép keretének helyzete a

105 támasztókereten mozgásmentesen biztosított. Erre szolgál például a 2. ábra szerint a 105 támasztókereten billenthetően rögzített 115 menetes rész, amelyet a 105 támasztókeretre helyezett vetőgépkeret esetében a vetőgépkeret 116 nyúlványán lévő előre nyitott U alakú résbe lehet beleakasztani. Ekkor a 115 menetes részre csavarható 117 anyát az említett 116 nyúlvány felső részére szorítjuk abból a célból, hogy a vetőgép keretét, illetve ennek 113 felfogórészét a 105 támasztókeret 112 ferde oldalaira játékmentesen rászorítsuk.

A 104 talaj-, illetve morzsolóhenger csatlakoztatását is a 102 fogasrotorhoz, illetve 103 vetőgéphez lényegesen megkönnyíti a 111 pontvonallal jelölt hárompontos rudazat emelhetősége. A vonójármű, illetve a traktor megfelelő tolatásával, valamint a csatolt gép emelésével a 107 csatlakozódarab olyan helyzetbe állítható, amelyben azt nehézség nélkül össze lehet kapcsolni a 104 talaj-, illetve morzsolóhenger keretén lévő

106 füllel.

Az 1. ábrán ábrázolt 101 járószerkezetnek ezenkívül az a különlegessége van, hogy a járószerkezet keretén olyan 118 ékszíjtárcsa vagy hasonló van forgathatóan csapágyazva, amely a vonójánnűről, illetve traktorról azzal a 119 csapostengellyel hajtható, amely a maga részéről a fogazott 120 végződésével kapcsolható össze az ékszíjtárcsa tengelyével. Ilyen módon egyszerű lehetőség adódik arra, hogy szükség esetén a 101 járószerkezethez csatolt vetőgépet a 119 csapostengelyen keresztül meghajtsuk. Ennek különösen akkor van jelentősége, ha úgynevezett pneumatikus vetőgépet kell használni, amelynél a vetőmagot a 119 csapostengellyel hajtott fúvószerkezet segítségével kell a vetőgép vetőmagadagoló csöveibe vagy hasonlókba juttatni.

A 101 járószerkezeten a továbbiakban olyan kaparószerszám jellegű rugós 121 fogak lehetnek elhelyezve, amelyek a talajt előkészítik a vetőmag kijuttatásához a 101 járószerkezetre helyezett 103 vetőgép segítségével.

A rugós 121 fogak alapjában véve azonban a 103 vetőgép keretén is el lehetnek helyezve.

A 23. és 24. ábra szerint a 101 járószerkezet 204 és 205 keresztbakjai különösen nagy távolságban helyezkednek el a talajtól. Emellett az első 204 keresztbak a gép homloknézetében olyan portált alkot, amelyben a 204 keresztbak oldalsó végeinél lefelé irányuló 204’ végződések lehetnek. A 204’ végződések között lehet a 214 kerekek részére a 251 tengelyrendszert elhelyezni.

A 251 tengelyrendszer példaképpen a merev csőből készített 241 tengelyből áll, amely a 214 kereket tartja és a rá szilárdan szerelt 242 hosszanti vezetővel a 245 kereszttengely körül elbillenthetően csatlakozik az első 204 keresztbak 204’ végződéseihez. A 204’ végződések és a 242 hosszanti vezetők közötti csuklós kapcsolat biztosítását szolgálják a csapszerűen kialakított 245 kereszttengelyek, amelyek a 204’ végződésekben valamint a 242 hosszanti vezetőkben lévő furatokon haladnak át. Ezenkívül a 241 tengelyen, ennek körülbelül a középső részénél, egy ferdén felfelé és hátrafelé irányuló 243 kar van szilárdan rögzítve. A 243 kar csuklósán van a 244 menetes orsónak az egyik végével összekötve. A 244 menetes orsó másik vége csuklósán csatlakozik a 101 járószerkezet 256 keretének egyik részéhez, például a hátsó 205 keresztbakhoz. A 244 menetes orsó hosszának változtatásával lehet a 241 tengely helyzetét függőleges irányban változtatni.

A 24. ábra szerint a 104 talaj-, illetve morzsolóhengert a 101 járószerkezet 256 keretével elvileg azonos módon lehet összekapcsolni, mint a 251 tengelyrendszert.

Az elöl haladó géphez való csatlakoztatás céljára a 104 talaj-, illetve morzsolóhenger 250 keretének hosszanti vezetőként működő 106 fülei vannak, amelyek csuklósán hasonló módon köthetők össze, mint a 251 tengelyrendszer 242 hosszanti vezetője (lásd a 23. ábrát) az előző 204 keresztbak 204’ végződésével. így a 104 talaj-, illetve morzsolóhenger kerete a 245 ke-. reszttengely körül el tud billenni a 101 járószerkezet 256 keretéhez képest. A talaj-, illetve morzsolóhenger keretén lévő 248 kar és a 101 járószerkezet 256 keretének valamelyik része, például a bakszerű 110 keretrész között ismét olyan 244 menetes orsó van, amelynek a hosszmérete határozza meg a henger helyzetét függőleges irányban a 101 járószerkezet keretéhez képest.

HU 209 490 Β

A 2. ábrán feltüntetett 102 fogasrotor esetében éppen úgy, mint a 6. ábrán látható 102 fogasrotornál a bakszerű 110 keretrész a 249 keretnek olyan részét képezi, amely a 102 fogasrotort tartja. A 249 keretnek a gép első részénél merev 3 kereszttartója és rövid 4 hossztartója van. Emellett a rotorháznak a rotortengely végeit tartó oldalrészei a 3 kereszttartón valamint a gép keresztirányában elhelyezkedő, nem ábrázolt csövön vannak megtámasztva, amely cső a 4 hossztartóval van összekötve és a két oldalon a 4 hossztartó és a bakszerű 110 keretrész közötti térben elhelyezett, a 102 fogasrotor meghajtását tartalmazó 5 ház együtthordó részeként van elkészítve. A102 fogasrotor meghajtására szolgál a vontatójármű, előnyösen a traktor meghajtócsonkjával összekapcsolható 119 csapostengely, amely az 5 házban lévő meghajtóművet működteti. Ez a maga részéről az előzőleg említett csőben lévő tengelyen keresztül a 102 fogasrotor egyik oldalán lévő meghajtóelemekkel és ezeken keresztül a rotortengellyel hajtott kapcsolatban van.

Az 5 házban lévő meghajtásnak egyébként még van egy további meghajtókimenete az ott elhelyezett 118 ékszíjtárcsa vagy hasonló ismert hajtásátadó szerkezet meghajtásához, amely például lehetővé teszi azt, hogy a 102 fogasrotorra ráhelyezett pneumatikus vetőgépet vagy hasonlót úgy hajtsunk meg, amint azt a 101 járószerkezettel kapcsolatban fentebb leírtuk.

A rotorháznak a rotortengely végeit tartó oldalrészein a 2. ábra szerint olyan 122 szántalpak vannak felszerelve, amelyek meggátolják az oldalrészek közvetlen érintkezését a talajjal. Annak megakadályozására, hogy a 122 szántalpakon hosszú szárú növényi maradványok vagy hasonlók akadjanak fenn, a 122 szántalpak előtt forgathatóan 123 terelőtárcsák vannak elhelyezve, amely 123 terelőtárcsák a 102 fogasrotor felülnézetében a menetirányba nyíló tölcsért alkotnak és ennek megfelelően a talajmunkánál a földet és a talaj felszínén heverő maradványokat a 122 szántalpak előtti térből a 102 fogasrotor hatásvonalába továbbítják. A 123 terelőtárcsákat tartó 124 nyelek a 3 kereszttartón vannak magasság szerint állíthatóan rögzítve. Abból a célból, hogy a 123 terelőtárcsák közvetlenül a 122 szántalpak előtt dolgozzanak és ezzel a növényi szárakat és hasonlókat különösen hatásosan tartsák távol a szántalpaktól, a 124 nyelek a 2. ábrán látható módon ferdén vannak felszerelve.

A 102 fogasrotor hajtása a gép haladási irányának megfelelő forgásirányú, azaz a 2. és a 6. ábrákon az óramutató járásával ellentétes.

A 102 fogasrotor felső része házszerűen fedett. A borítás hátrafelé egy kereszttengely körül elfordítható 15 fedélben folytatódik (lásd a 6. ábrán), melynek helyzete a 40 kánál vagy hasonló szerkezettel állítható. Ezáltal lehet a 102 fogasrotorral keltett és hátrafelé feldobott földáramot felülről korlátozni.

A földáram felfelé szóródását tovább csökkentendő, a 15 fedél szabad pereménél rugalmas 80 gyékény helyezhető el, amelynek a méretei nagyságrendileg a 15 fedél méreteinek felelnek meg. Emellett a 80 gyékény merevsége közelítőleg úgy van méretezve, hogy a gyékényt a földáramlás, amelyet a 102 fogasrotor hátrafelé szór, közel vízszintes helyzetbe állítsa. A 80 gyékény elhelyezése következtében olyan földáramlás jön létre, amelyet felül kis keresztmetszetű határréteggel határol. A gyékény hajlékonysága következtében ez folyamatosan több-kevesebb lobogó és csapkodó mozgást végez, amely megakadályozza azt, hogy a 80 gyékényen a föld megtapadjon. A 80 gyékény elhelyezése következtében a 102 fogasrotor által létrehozott földáram különösen egyenletesen teríti be a vetőmagokat, melyeket a 102 fogasrotor mögött elhelyezett 103 vetőgép 10 vetőmagadagoló csövei juttathatnak a 102 fogasrotor által keltett földáramba, illetve földáram alá.

A 2-4. ábrákon látható gépektől eltérően, amelyeknél a 104 talaj-, illetve morzsolóhenger a 102 fogasrotornak a 103 vetőgéppel történt kombinálása mellett a 103 vetőgép keretén helyezkedik el, a 6. és 7. ábra szerinti kiviteli alak esetében lehetséges, hogy a 104 talaj-, illetve morzsolóhenger a 102 fogasrotor 249 keretével legyen összekötve.

Ehhez a 102 fogasrotort tartó keret 4 hossztartójára csatlakozik az a 7 összekötőkeret, amely a maga részéről a 104 talaj-, illetve morzsolóhenger 250 keretével van összekötve.

A 7 összekötőkeret olyan rácsból vagy hasonlóból képzett állóhelyet tarthat, amely a készülék alkalmazója részére állóhelyül szolgálhat akkor, ha a 102 fogasrotorra helyezett 103 vetőgép 35 vetőmagtartályát meg kell vizsgálni vagy meg kell tölteni.

Az állóhely, illetve a 7 összekötőkeret hengeroldali szélén 16 függöny van elhelyezve, amely megakadályozza, hogy a 102 fogasrotor által feldobott föld közvetlenül a 17 hengerre jusson. A 16 függönynek a henger felé néző hátoldalán élénk színezése van, például fehér-piros csíkos mintázattal. Ez a hátoldal a készüléknél hátulról jól látható akkor, ha a 104 talaj-, illetve morzsolóhenger a 6. ábrán feltüntetett munkahelyzetből a 7 Összekötő keret fölé szállítási helyzetbe van felbillentve (lásd a 7A-7B ábrát). Ez a gép szállításánál a követő forgalom részére fokozott figyelmeztetést ad.

Ilyen nagy munkaszélességű gépeknél rendszerint stabilitási okokból nem elegendő az, ha a 104 talaj-, illetve morzsolóhenger keretét csupán a 4 hossztartón lévő meghosszabbított 7 összekötőkeret tartja. Ebben az esetben a rotorház felső oldalán további, a 4 hossztartótól távolabb elhelyezett hossztartó van elhelyezve a gép külső oldalának közelében. Ezenkívül ezeknek a további hossztartónak az első végét össze lehet kötni a 3 kereszttartóval. Egyébként a rotorház külső oldala, illetve a további hossztartók nem ábrázolt rudakkal is megtámaszthatok a bakszerű 110 keretrész felső részén.

A 104 talaj-, illetve morzsolóhenger felbillenthető tartására a 7 összekötőkeretnek a 4 hossztartót meghosszabbító tartójának hátsó végén, illetve a további hossztartóknak a hátsó végén, a 91 kereszttartó van a gép kereszttengelye közül felbillenthetően felszerelve. A 91 kereszttartó billentésére szolgál a vízszintes elhelyezésű 92 dugattyú-henger rendszer, amely a 7 összekötőkeret, illetve a további hossztartók felett a 7 össze7

HU 209 490 Β kötőkerethez rögzített 90 tartókarhoz, a másik végén pedig a 91 kereszttartóhoz elfordulásmentesen rögzített 93 forgatókarhoz van csuklósán hozzákapcsolva. A 92 dugattyú-henger rendszer megfelelő működtetésével lehet a 91 kereszttartót a 7. ábrán ábrázolt végállások között billenteni.

A 91 kereszttartón a 104 talaj-, illetve morzsolóhenger kerete egy további 8 kereszttengely körül billenthetően van felszerelve. A 91 kereszttartóhoz képest a 104 talaj-, illetve morzsolóhenger keretének a megtámasztására a 30 támasztórendszer szolgál, amely a 91 kereszttartón körülbelül középen lévő 94 tartókar és egy megfelelő, a 104 talaj-, illetve morzsolóhenger keretén lévő 95 tartókar között helyezkedik el. A 30 támasztórendszer általában nyomási igénybevételnek van kitéve, mert a 17 henger talajmunka közben a gépet feltámasztja. A 30 támasztószerkezetnek azonban bizonyos játéka van, amely lehetővé teszi, hogy a henger előtt lévő alkatrészek a talajon lévő akadályok vagy hasonlók esetén felfelé ki tudjanak térni anélkül, hogy egyidejűleg a 17 hengernek is fel kellene emelkedni. Ilyen esetben a 30 támasztószerkezet a játék által meghatározott mértékben meghosszabbodhat.

A 30 támasztószerkezet teleszkópszerűen van kiképezve, így az előnyös módon állítható mozgástartomány lehetővé teszi a teleszkópszerű alkatrészek relatív elmozdulását egymáshoz képest. A 30 támasztószerkezeten belül lehet egy olyan további dugattyúhenger rendszert elhelyezni, amely arra szolgál, hogy a 30 támasztószerkezet a lehetőségekhez mérten megrövidítse, amikor a 91 kereszttartó a 104 talaj-, illetve morzsolóhenger felemeléséhez felfelé van billentve. Ebben a helyzetben a 30 támasztószerkezet elemei egymáshoz képest játékmentesen össze vannak szorítva és egyidejűleg a 17 henger felemelt helyzetben a lehetőségekhez mérten előre kerül. Ennek megfelelően az egész gép súlypontja előre tolódik. Ez akkor lényeges, ha az egész szerkezet a 111 pontvonallal jelölt hárompontos rudazat segítségével egy viszonylag könnyű vontatójárműhöz van kapcsolva és munkahelyzetből a felemelt, elsősorban szállítási helyzetbe kell felemelni. Mivel az egész szerkezet súlypontja felemelt. E henger esetében a jármű felé helyeződik át, a gép teljes súlya a járműre viszonylag rövid emelőkarral hat. Ennek megfelelően a vontatójármű, előnyösen traktor első tengelyén kevésbé csökken a súly.

A rotor 60 fogai a 12. és a 13. ábrának megfelelően a 61 rotortengelyre hegesztett 62 tartókaron helyezkednek el, amely kovácsolt alkatrészként formatechnikailag úgy van kiképezve, hogy a 62 tartókar 62’ középbordájának talajaprító hatása legyen és a 62 tartókaron cserélhetően rögzített 63 fogvégződés 70 ékélét. a 61 rotortengelyig folytassa. A 63 fogvégződés és a 62 tartókar a forgásirányban nyíló tompaszöget zár be, így a 63 fogvégződés hossztengelye a 61 rotortengely tengelyétől bizonyos sugárirányú távolságban, ehhez érintőlegesen halad. A 63 fogvégződés rögzítésére a 62 tartókaron az ezen lévő 64 furat szolgál, amelybe a 63 fogvégződés a csapszerű 65 bevezetőrészével helyezhető be. A 65 bevezetőrésznek menetes végződése van, amelyre a 66 anya van rácsavarva. így a 65 bevezetőrész a 12. ábrán látható módon a 64 furatban, illetve a 62 tartókaron rögzítve van.

Adott esetben a 66 anya helyett a 65 bevezetőrészben kiképzett menetes furatba becsavarható csavar is alkalmazható.

A 66 anya megfelelő meghúzásával a 67 és 68 ferde felületek egymással ékszerűen összeszorulnak. A 67 ferde felületek a 63 fogvégződésen, ennek a forgásiránnyal ellentétes oldalán a 65 bevezetőrész csatlakozásánál egymáshoz képest prizmaszerűen helyezkednek el. A megfelelő ellentétes 68 ferde felületek olyan 69 dudorban vannak kiképezve, amely 69 dudor a 63 fogvégződés megtámasztására, a 63 fogvégződésnek a forgásiránnyal ellentétes oldalánál a 62 tartókaron van megformálva. Az említett 67 és 68 ferde felületek következtében a gyártási tűrésből adódó méretkülönbségek ellenére minden további nélkül elérhető, hogy a 63 fogvégződések a 69 dudorral szilárdan érintkezzenek és ennek megfelelően jól legyenek megtámasztva. Ehhez csupán csak a 66 anyát kell megfelelő erősséggel meghúzni. A 63 fogvégződés egyébként a talajban fellépő ellenállás következtében igyekszik a 64 furatba benyomódni, így a 67 és 68 ferde felületek ennek megfelelően még erősebben nyomódnak egymáshoz.

A 63 fogvégződés talajba benyomuló szakaszának lényegében rombusz alakú négyzetes keresztmetszete van, a forgásirányba néző ütő-, illetve 70 ékéllel. Ezáltal a 60 fogak a megragadott földet a szilárd földrögök és növényi maradékok vagy hasonlók aprítása és morzsolása közben hátrafelé és oldalra tudják dobni. Ilyenkor a 102 fogasrotor viszonylag nagy fordulatszámmal dolgozik. A nagy forgási sebesség következtében egyidejűleg az az előny adódik, hogy a rotorkereket viszonylag kevés foggal kell felszerelni. Rendszerint elegendő, ha a fogasrotor mindegyik kaparósíkjában csak egy 60 fog van. Ezzel jó munkateljesítmény mellett egyidejűleg azt az előnyt nyeljük, hogy a fogasrotor nem tud eltömődni.

A14. és 15. ábra szerint a 63 fogvégződések szabad végén 71 kaparóvasak lehetnek felszerelve a fogak vájóhatásának további javítása érdekében. Emellett mindegyik 71 kaparóvas olyan irányú, hogy a fogasrotor tengelyirányába nézve a 61 rotortengelytől a 63 fogvégződés és az 71 kaparóvas közötti összekötőrészhez vezető sugárral a körülfordulás irányába néző tompaszöget képez. Ennek megfelelően a 71 kaparóvas a talajba történő behatolása közben a megragadott földet a 61 rotortengely felé igyekszik felemelni (úgynevezett kihasítási hatás) úgy, hogy semmilyen elkent nyomot ne hagyjon a talajon.

A 71 kaparóvas különlegessége az, hogy mindegyik 71 kaparóvasnak a forgásirányba néző élezett első pereme viszonylag nagy távolságban van a 63 fogvégződés ütő-, illetve 70 ékélétől, míg a 71 kaparóvasnak a forgásiránnyal ellentétes pereme, mely a hátsó irányban enyhén le van gömbölyítve, körülbelül azonos síkban van a 63 fogvégződésnek a forgásiránnyal ellentétes oldalával, amint ez a 15. ábrán látható. A 71 kaparóvas ilyen alakja és elhelyezése azért előnyös, mert a 71

HU 209 490 B kaparóvas a talajmunkánál a kopás következtében a 71 ’ és 71” szaggatott vonalaknak megfelelően viszonylag egyenletesen csökken, anélkül, hogy a 63 fogvégződésből oldalra vagy hátrafelé kiálló tüskeszerű, kis keresztmetszetű részek képződnének. Ellenkező esetben az ilyen tüskeszerű részek egyébként a további kopás következtében letörnek és a földön maradnak. A következő talajmunkánál ekkor fennáll annak veszélye, hogy ezeket a fémrészeket valamilyen talajmegmunkáló gép felveti és adott esetben személyi sérülést okozhatnak.

A 71 kaparóvasat a találmány szerint elhelyezve és kialakítva ez a veszély tehát nem áll fenn, hanem a fokozódó kopás következtében legfeljebb a 63 fogvégződés keresztmetszete csökken.

A 14. és 15. ábrán látható 63 fogvégződések alkalmazása esetén is a 102 fogasrotornak előnyös módon csak kevés foga van, szintén különösen előnyös módon kaparósíkonként csak egy. így viszonylag nagy sebességgel lehet forgatni. Ezáltal a talaj növényzete teljesen szabaddá válik. Egyidejűleg a talaj kaparó nyomok létrejötte nélkül lazul fel, mégpedig alapos átkeveréssel. A nagy ütősebesség következtében másfelől különösen eredményes aprító, illetve morzsoló hatás érhető el. Ez azt eredményezi, hogy a fellazított talaj viszonylag „átlátszó” és nagyon apró részecskékből álló talajáramlás létrejötte mellett nagy sebességgel hátradobódik.

A nagyon széles gépeknél célszerűen a 102 fogasrotor több, egymással tengelyirányban összeköthető szakaszra van bontva és a szakaszok között mindig egy közbenső csapágy van. Ilyenkor kívánatos egyfelől a csapágyak nagy teherbírása, másfelől pedig ezeknek a kis tengelyirányú mérete mert másképpen csapágysérülések lépnek fel, illetve a közbenső csapágyak két oldalán a rotorfogak között viszonylag nagy tengelyirányú távolságot kellene számításba venni. A 1618. ábrákon nagy teherbírású, különösen keskeny közbenső csapágy van feltüntetve.

A rotortengely egyes szakaszainak a végeire gyűrűtárcsa alakú 25 peremek vannak felhegesztve. Előnyös módon két 46 hegesztési varrat készül, egyik a 25 peremnek a rotortengelyt körülvevő gyűrűs nyílásán belül, a másik pedig az említett gyűrűs nyílásnak a tengely felőli homlokának pereménél.

A peremeken belül közös tengellyel két egymással összekötött 26 körtárcsa van. A 26 körtárcsák egyfelől a központi 47 csavarral, másfelől pedig 48 csapokkal vannak összekötve, amely 48 csapok a 47 csavar körül gyűrű alakban elhelyezett furatokban helyezkednek el. Adott esetben a 48 csapokat oly módon lehet a körtárcsák részükre szolgáló furataiban rögzíteni, hogy a 26 körtárcsákat a 48 csapok behelyezése előtt felmelegítjük, illetve felhevítjük, így a 48 csapokat befogadó furatok kismértékben kitágulnak. Ezután a kitágult furatokba behelyezzük a beléjük illeszkedő 48 csapokat, amiket a 26 körtárcsák a bekövetkező lehűlésnél nagy erővel összeszorítanak.

A 26 körtárcsákat, a külső kerületükön közösen, sugárirányban kifelé lépcsőzetesen szélesedő keresztmetszetű kerületi horony veszi körül. Ennek a horonynak a mély középső részén belül van a 27 radiális csapágy, a 18. ábra szerinti példa esetében egy golyóscsapágy, a külső és belső csapágyhéjával együtt elhelyezve. A golyóscsapágy helyett adott estben előnyösen alkalmazható görgőscsapágy is. A 27 radiális csapágy elhelyezése természetesen a 26 körtárcsák egymással való egyesítése előtt történik. A függőleges 49 hossztartón, amely a 102 fogasrotor házában van elhelyezve, illetve a 102 fogasrotor keresztszerkezetének részét képezi, osztott, a 27 radiális csapágy külső csapágyhéját gyűrűszerűén körülvevő 28 tartórész van, amelynek az egyik fele a 49 hossztartóhoz van hegesztve, a másik fele pedig a 16. ábrán látható módon a 49 hossztartóhoz, illetve a 28 tartórésznek az azzal összehegesztett feléhez csavarokkal rögzíthető. A 28 tartórésznek a 27 radiális csapágy 26 körtárcsájában körben haladó horonyhoz két oldalon illeszkedő keresztmetszete van. így a 28 tartórész és a 26 körtárcsa pereme között labirintus-szerűen lépcsőzetes gyűrűs rés marad szabadon.

A 27 radiális csapágynak folyamatos kenése lehet kenőzsírtöltés formájában. Adott esetben a kenőanyagot a fogasrotor szakaszok megfelelő szétszedésénél is meg lehet újítani. Az vázlatosan jelölt 50 összekötőcsavarokat, amelyekkel a rotorszakaszok 25 peremei vannak a 26 körtárcsára rögzítve, a 26 körtárcsán lévő menetes furatokba lehet belehajtani. A furatok a 26 körtárcsák között lévő, a körbefutó horonynak a 27 radiális csapágyat körülvevő részéig nyúlnak be. Ily módon ezek a menetes furatok is szolgálhatnak a kenőanyag utántöltésére, ha a megfelelő 50 összekötőcsavart kicsavarjuk belőlük.

A vontatójármű, előnyösen traktor hátrahagyott keréknyomában összetömörödött föld fellazítása céljából a 102 fogasrotor keresztbakján 19 lazítószerszámok lehetnek, a 20 tartónyelük segítségével magasság szerint állítható módon felszerelve. A gép rövid mérete miatt, valamint a 19 lazítószerszámoknak közvetlenül a vontatójármű, előnyösen traktor utáni elhelyezése érdekében a 20 tartónyelek hátrafelé, a 102 fogasrotor irányában úgy vannak meghajlítva, hogy a 19 lazítószerszám gyakorlatilag közvetlenül a 102 fogasrotor működési tartománya előtt dolgozzon, és a 19 lazítószerszám segítségével fellazított föld a talajfelszínre való előzetes leterítése nélkül a működő 102 fogasrotorra kerüljön.

A 19 lazítószerszám előnyös módon cserélhető. Ehhez a 10. és 11. ábra szerint mindegyik 20 tartónyélen, ezeknek az alsó végénél a menetirányba néző olyan háromszög alakú 21 nyúlvány van felszerelve, amelyre a 19 lazítószerszám mintegy cipőszerűen húzható fel. Ilyenkor a 19 lazítószerszámnak olyan, alsó 22 véső alakú része van, amely a 23 léc alakú részével van összekötve, a 21 nyúlvány alsó és első részét körülvevő ék alakú rész segítségével. A véső alakú rész első vége kissé túlnyúlik azon a 23 léc alakú részen, amely a maga részéről a menetirányban előre néző peremnél a 23’ éket képezi. A 21 nyúlvány mindkét oldalán a 19 lazítószerszámnál olyan háromszög alakú 29 lapok

HU 209 490 Β vannak, amelyeknek az első és az alsó pereme a 23 léc alakú résszel, illetve a 22 véső alakú résszel van összehegesztve. A 19 lazítószerszám a hozzá tartozó 20 tartónyélen való nem elveszthető rögzítésére a 85 excenter szolgál, amelynek az egymást átfedő furatai átmennek a háromszög alakú 29 lapokon, valamint a 20 tartónyélen. A 85 excenter forgatása a háromszög alakú 29 lapokat és ezzel a 19 lazítószerszámot a 20 tartónyél hátoldala felé szorítja. Ennek megfelelően az esetleges gyártási eltérések esetén is biztosítani lehet a lazítószerszám nagyon szilárd és biztos ülését a 20 tartónyélen. A 85 excenter biztosítására a 85 excenter menetes részére felcsavarható 86 anya szolgál, amely lehetővé teszi, hogy a háromszög alakú 29 lapokat a 86 anya és a 85 excenter 87 feje között a 20 tartónyélhez szorítsuk.

A 19 lazítószerszám 20 tartónyelének a befogására a 8. és 9. ábrákon bemutatott megoldást lehet előnyösen alkalmazni.

A befogásra szolgáló keresztbakot két 130 szögidom fogja körbe, amelyek egymással szorítóbilincs módjára csavarozhatóak össze. A csavarok a 130 szögidomoknak a befogandó 20 tartónyél két oldalán lévő lapszerű nyúlványon haladnak át. A 20 tartónyél két oldalán'a 130 szögidomokra alsó és felső 131 és 132 vezetőlécek vannak rákapcsolva, amelyeknek a távolsága a gépre keresztirányban a 20 tartónyelek megfelelő keresztirányú méreteinek felel meg. A 130 szögidomok, 131 és 132 vezetőlécek együtt alkotják a 252 tartószerkezetet.

A 20 tartónyeleknek a keresztbakkal, illetve a 130 szögidommal ellentétes oldalán, a 131 és 132 vezetőlécek között a 133 rúd alakú elem van oldhatóan rögzítve, például a 134 csavarok segítségével. A 131 és 132 vezetőlécek, a 133 rúd alakú elem és a 130 szögidom által közrefogott keresztbak a 20 tartónyelet csőszerűén úgy zárja körbe, hogy ez csak függőlegesen tolható el. A mindenkori függőleges helyzet csavarokkal vagy hasonlókkal biztosítható, amelyek egymással fedésben lévő nyílásokon keresztül tolhatok bele a felső 132 vezetőlécbe és a 20 tartónyélbe. A talajmunka során a tartónyél jobb megtámasztása érdekében az alsó 130 szögidomra még egy orrszerű 135 nyúlvány hegeszthető, amely a 20 tartónyelet a géphez képest hátrafelé néző oldalán függőlegesen hosszabban támasztja meg.

A 20 tartónyél, illetve a rajta lévő 19 lazítószerszám cserélése azáltal egyszerűsíthető lényegesen, hogy a 133 rúd alakú elem a 134 csavarok oldásával eltávolítható, így a 20 tartónyél a 131 és 132 vezetőlécek között a 8. ábra szerint balra kiemelhető. Ehhez a 102 fogasrotort nem kell függőleges irányban mozgatni.

Adott esetben a 20 tartónyél kiszereléséhez elegendő csupán az alsó 134 csavart oldani. Ezután a kiszereléshez a 20 tartónyelet a gép kereszttengelye körül úgy forgatjuk el, hogy a 20 tartónyélnek a 8. ábra szerinti alsó része balra mozduljon el. Ezután a 20 tartónyelet ferdén balra lefelé ki lehet húzni anélkül, hogy a 102 fogasrotort fel kellene emelni.

A 3. ábrán látható 103 vetőgépnek egyebek között az a különlegessége, hogy a hozzá tartozó 254 keret elegendően merev ahhoz, hogy a 103 vetőgépet, amint fentebb ismertettük, a 102 fogasrotor és a 104 talaj-, illetve morzsolóhenger közé be lehessen iktatni. E tekintetben a 103 vetőgép 254 keretének a merevsége azért lényeges, mert a berendezésegyüttes, amely a 102 fogasrotorból, valamint a 104 talaj-, illetve morzsolóhengerből áll, a talajmunkánál rendszerint kizárólag a hengereken keresztül támaszkodik a talajra. Ennek megfelelően a 102 fogasrotort a 104 talaj-, illetve morzsolóhengerrel összekötő 103 vetőgép 254 keretének tetemes terhelést kell elviselnie.

Abban az esetben, ha nem áll rendelkezésre eléggé stabil tartókeretű vetőgép, akkor a 102 fogasrotorból, a 104 talaj-, illetve morzsolóhengerből, valamint a 103 vetőgépből álló összeállítást a 6. ábra szerinti módon alkalmazzuk. Ekkor a 104 talaj-, illetve morzsolóhenger a 102 fogasrotor keretével van a már előbb leírt módon összekapcsolva.

Ha a 103 vetőgépnek kielégítően merev 254 kerete van, akkor a vetőgép 254 keretén a 104 talaj-, illetve morzsolóhengert is felbillenthetően lehet felfüggeszteni, mégpedig elvileg azonos módon, mint ezt fent a 104 talaj-, illetve morzsolóhenger felbillenthető felfüggesztéséről elmondtuk. Ebben az esetben, amint a 6. és 7. ábrák szerint látszik, a 102 fogasrotor és a 104 talaj-, illetve morzsolóhenger között 7 összekötőkeret van elhelyezve.

Függetlenül attól, hogy a 103 vetőgép 254 keretén a 104 talaj-, illetve morzsolóhenger felbillenthető-e vagy sem, a 103 vetőgép 254 keretén, előnyösen az ezt követő henger előtt, 16 függöny van elhelyezve, amelyet a 6. és 7. ábra szerint előrébb leírtunk.

A vetőgép egy további különlegessége az, hogy a talaj rendelkezésre álló, a 10 vetőcsövek közötti átjutási keresztmetszet növelése érdekében a készülék oldalnézetében a 10 vetőcsövek egymás mögött eltolva legalább két sorban helyezkednek el. A gépre keresztirányban az egymás után következő 10 vetőcsövek váltakozva az egyik vagy a másik sorban vannak elhelyezve. Ekkor a találmány azt a felismerést használja fel, hogy a vetőcsövek közötti elegendően nagy átlépési keresztmetszet a gép keresztirányában a 10 vetőcsövek kis sortávolsága esetében is kialakítható, mégpedig azáltal, hogy a keresztirányban szorosan szomszédos vetőcsövek a gép hosszirányában nagyobb távolságban vannak elhelyezve.

A 10 vetőcsöveket előnyös módon a 103 vetőgép 254 kerete tartja, azonban lehetséges a 10 vetőcsöveket a berendezésegyüttes más alkatrészeire is felszerelni, például a 102 fogasrotor és a 104 talaj-, illetve morzsolóhenger közötti 7 összekötőkeretre.

A 10 vetőcsövek kiképzése valamint ezek felszerelése a 20-22. ábrákon világosan látszik.

A 231 keresztbakon 233 U alakú kengyel van, amely a 231 keresztbakot három oldalról körülfogja. A 231 keresztbaknak a 233 U alakú kengyel középső részével ellentétes oldalán, a 233 U alakú kengyel szárain egymással szemben lévő 234 szorítóelemek vannak, amelyek a 234’ ferde felülettel találkoznak és

HU 209 490 B felfekszenek a 231 keresztbakra. A 233 U alakú kengyelt, valamint a 234 szorítóelemet a 235 csavarokkal lehet egymáshoz szorítani, így az egyik 234 szorítóelem. (a 21. és 22. ábrán mindig a felső 234 szorítóelem) a másik 234 szorítóelem ellenében a 231 keresztbaknak nyomódik. Ez abból adódik, hogy a 234’ ferde felület a gép hosszirányában a vízszintes síkhoz képest lenyomódik, ennek megfelelően az egymásnak szorított 234 szorítóelemek a 234’ ferde felületen egymáshoz képest elcsúszva, a gép hosszirányában előre, illetve hátrafelé eltolódnak. Az összeszorítás következtében az egyik (a felső) 234 szorítóelem a 231 keresztbakhoz nyomódik és a 233 U alakú kengyel ezáltal a 231 keresztbakon különösen biztosan van rögzítve.

A 233 U alakú kengyelnek a 234 szorítóelemmel ellentétes oldalán a 10 vetőcsövek vannak rögzítve csuklósán, pántszerű 236 csuklókkal, amelyeket a gép keresztirányába mutató csuklótengelyek tartanak. A 10 vetőcsövekhez tartozó csuklórészen lefelé kiálló fülszerű 236’ nyúlvány van, amely a 237 csavarrugó mozgó ellentartójaként szolgál. A 237 csavarrugó másik vége a 233 U alakú kengyel lefelé hajtott 237 csavarrugó feszítését a 238 állítócsavarral lehet változtatni.

A 3. ábrán, valamint a 6., a 23. és a 24. ábrákon is feltüntetett módon a 10 vetőcsöveknek a 231 keresztbakon egymás mögött két sorban történő elhelyezéséhez, a menetirányban hátsó 232 vetőcsövek a vetőcsövek felőli oldalon elhelyezett 239 tartókarokon vannak felszerelve. Adott esetben a 239 tartókarok teleszkópszerűen állíthatóra képezhetőek ki, hogy a menetirányban az első és a hátsó 232 vetőcső közötti lépéstávolságot változtatni lehessen. A már említett, állítható 237 csavarrugó feszítésével lehetséges a menetirányban első és a hátsó 232 vetőcsövek alsó végére ható erőket hasonló nagyságúra beállítani. Ekkor a 21. és 22. ábrán a 232 vetőcső a 237 rugó ereje ellen az óramutató járásával egyező irányban elfordulva kitérhet.

A 10 vetőcsöveket tartó 231 keresztbak előnyös módon a 20. ábrán látható módon a 103 vetőgép 254 keretének egyik keresztbakjára vagy a berendezésegyüttes más részére van felszerelve. A 150 keresztbakon, illetve a rajta lévő, a gép hosszirányába, rendszerint hátrafelé irányuló 151 karon a 152 menetorsós szerkezet vagy hasonló van a 153 kereszttengely körül elbillenthetően felerősítve. A152 menetorsós szerkezet mindenkori dőlési szögét rögzíteni lehet, amennyiben csapokat vagy hasonlókat helyezünk a 154 lyuktárcsa egymásnak megfelelő nyílásaiba, amelyek egyfelől az illető 152 menetorsós szerkezethez vagy hasonlóhoz, másfelől pedig a megfelelő 151 karhoz, illetve a 150 keresztbakhoz van mereven rögzítve.

A 155 forgatókar működtetésével mindegyik 152 menetorsós szerkezet alsó végét teleszkópszerűen ki lehet tolni a kívánt hosszúságban. A 152 menetorsós szerkezet alsó végén van a 231 keresztbak a 156 kereszttengely körül elbillenthetően felszerelve, például egy pántszerű, lapos elemekből készített csuklós elrendezés segítségével. A mindenkori dőlési szög beállításához megfelelő állítószerkezet áll rendelkezésre.

A 20. ábra szerinti példa esetében ehhez a 231 keresztbakon lévő lapos szalagszerű 157 kar és a 152 menetorsós szerkezet alsó, állítható magasságú része között 158 nyomó csavarrugó van megfeszítve, amely a lapos szalagszerű 157 kart a fogantyúval ellátott 159 anyához szorítja. A159 anya a 152 menetorsós szerkezet alsó részéhez csuklósán csatlakozó, a lapos szalagszerű 157 karban kiképzett nyíláson áthaladó menetre van felcsavarva. így a meneten a 159 anya csavarással eltolható.

A 152 menetorsós szerkezet elfordításával lehet a 231 keresztbakot és ezzel a 10 vetőcsöveket a gép hosszirányában hátrafelé vagy előre eltolni. A152 menetorsós szerkezet 155 forgatókarjával a 232 vetőcsövek magasságát lehet gyorsan változtatni. A 159 anyák állításával lehetséges a menetirány szerinti hátsó 232 vetőcsövek (a 20. ábrán a bal oldali vetőcsövek) magasságát beállítani az első 232 vetőcsövekhez képest. Ilyen módon minden esetben biztosítható, hogy az első és a hátsó 232 vetőcsövekből kijutó vetőmagvakat a talaj egyenletesen fedje be, különösen akkor, ha a 232 vetőcsövek előtt dolgozik a 102 fogasrotor. A 102 fogasrotor által hátravetett, a 232 vetőcsövek között átjutó földáramláshoz való illesztés tehát minden szempontból lehetséges.

Amennyiben a vontatójármű, előnyösen traktor hátrameneténél a 10 vetőcsövek hozzáérnek a talajhoz, akkor a 158 nyomó csavarrugó nagyobb elhajlást tesz lehetővé, azaz a sérüléseket rendszerint el lehet kerülni.

A 231 keresztbaknak a gép hosszirányában és a függőleges irányban történő állításához alapvetően más szerkezeteket is lehet alkalmazni. A 20. ábra szerinti megoldás azonban különösen egyszerű kezelhetőségével tűnik ki.

A 10 vetőcsövek két részből állnak. A 10’ felső csodarabot elbillenthetően tartja a 233 U alakú kengyel. A 10” alsó csodarab a 10’ felső csodarabon teleszkópszerűen eltolható és a 240 rögzítőcsavar segítségével rögzíthető a 10’ felső csodarabon. Ezáltal lehetséges egyfelől a 10 vetőcsövek alsó vége magasságának beállítása, másfelől pedig adott esetben különféle alakú 10” alsó csodarabot, illetve a 10’ felső csodarabra illeszkedő vetőcsoroszlyát lehet felszerelni.

Az ábrázolt kiviteli alakok esetében a 10 vetőcsövek mindig egyszeresek. Alapjában véve lehetséges kettős csőből álló rendszerek alkalmazása is, amelyeknél az egyik cső a vetőmag kijuttatására, a másik cső pedig műtrágya vagy hasonló anyag kiszórására szolgálhat. Annak elkerülésére, hogy a kettős kiképzésű vetőcsöveken a széles növényi anyagok vagy hasonlók fennakadhassanak, a kettős cső egyik csöve menetirányban a másik cső mögött helyezkedik el.

Claims (21)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Mezőgazdasági talajmegmunkáló berendezésegyüttes vontatójárműhöz, például traktorhoz vontató, illetve hárompontos rudazattal függőleges irányban mozgathatóan csatlakoztatott, különböző kombinálható talajmegmunkáló berendezések részére szolgáló keret11

   HU 209 490 B rendszerrel, amely kombinálható talajmegmunkáló berendezések a tengelycsonkról meghajtott fogasrotor (102) és a fogasrotor (102) után elhelyezett, a talajáramlást a talajra visszavezető eszköz, a fogasrotor (102) által feldobott talajáramlásba benyúló, állítható magasságú vetőcsővel (10) ellátott vetőgép (103), talaj-, illetve morzsolóhenger (104) és a fogasrotor (102) keretén (249) a fogasrotor (102) előtt, magsságállítási lehetőséggel elhelyezett lazítószerszámok (19) lehetnek; ahol a fogasrotor (102) keretén a vontató, illetve a hárompontos rudazatra csatlakoztatható bakszerű keretrész (110) van mereven elhelyezve;

   és a talaj- illetve morzsolóhengernek (104) elkülönített, egy kereszttengely körül himbaszerűen billentve beállíthatóan a fogasrotor (102) keretének (249) különálló csatlakoztatási pontjaira csatlakoztatható kerete (250) van; azzal jellemezve, hogy

   a) - egy támasztókerekekkel felszerelt, elkülönített járószerkezete (101) van, amely járószerkezet (101) keretén (256) a vontató, illetve hárompontos rudazathoz csatlakoztatható, szilárdan felszerelt, bakszerű keretrész (110) van,

   b) - a fogasrotor (102) és a járószerkezet (101) bakszerű keretrészének (110) a vontató, illetve hárompontos rudazattal ellentétes hátoldalán - a bakszerű keretrész (110) részeként vagy vele szilárdan összekötve - olyan támasztókeret (105) van, amely a vetőgép (103) keretének (254) illeszkedő felfogórészeivel (113) kapcsolható össze, amennyiben a támasztókeret (105) alulról beleilleszthető a felfogórészekbe (113), illetve a vetőgép (103) kerete (254) felülről a támasztókeretre (105) leereszthetően és a támasztókerethez (105) viszonyítva minden irányban játékmentes rögzítéssel csatlakoztathatóan van kialakítva

   c) - a vetőgép (103) keretén (254) a talaj-, illetve morzsolóhenger (104) külön kerete (250) részére olyan azonos jellegű, különálló csatlakozási pontok - például csatlakozódarab (107) és csatlakozási pont (109) - vannak, mint, a fogasrotor (102) keretén (249),

   d) - a vetőcsövek (10) egymás mögött legalább két sorban vannak olyképpen elhelyezve, hogy keresztirányban az egymást követő vetőcsövek (10) váltakozva az egyik és a másik sorhoz tartoznak

   e) - a vetőcsövek (10) mögött - adott esetben a csatlakoztatott talaj-, illetve morzsolóhenger (104) előtt — keresztirányban elhelyezett, a feldobott talajáramlást a földre leterítő gyékényszerű függöny (16) van, és

   f) - a lazítószerszám (19) a járószerkezet (101) keretén (256) elhelyezhetően van kialakítva. (Elsőbbsége: 1988. 03. 03)
2. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezésegyüttes, azzal jellemezve, hogy a talaj-, illetve morzsolóhenger (104) - a fogasrotomak (102) azt a keretét (249), amelyre a vetőgép (103) van ráhelyezve, vagy amire ráhelyezhető - hátrafelé rakfelületszerűen meghoszszabbító összekötőkereten (14) van elhelyezve.

   (Elsőbbsége: 1987.03.06)
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti berendezésegyüttes, azzal jellemezve, hogy a talaj-, illetve morzsolóhenger (104) is a járószerkezet (101) keretére 256) - legalább a támasztókerék tengelyrendszerének (251) helyére - csatlakoztathatóan van kiképezve.

   (Elsőbbsége: 1987.11.19.)
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti berendezésegyüttes, azzal jellemezve, hogy a járószerkezet (101) kerekeit tengelyrendszer (251), különösen tengely (241), hosszanti vezető (242) és kar (243) tartja, amely a járószerkezet (101) keretére (256) egy kereszttengely (245) körül billenthetően hosszanti himba módjára van felszerelve és olyan támasztóelemmel, például menetes orsóval (244) van feltámasztva magasság szerint állíthatóan, amely a tengelyrendszer (251) és a járószerkezet (101) kerete (256) között a kereszttengelytől (245) külön van elhelyezve.

   (Elsőbbsége: 1987.11. 19)
5. 5. A 4. igénypont szerinti berendezésegyüttes, azzal jellemezve, hogy a talaj-, illetve morzsolóhenger (104) hosszanti himba módjára kialakított kerete (250) a tengelyrendszer (251), különösen tengely (241), hosszanti vezető (242) és kar (243) részére szolgáló csatlakozórészekre van szerelve a járószerkezet (101) keretén (256) azonos kereszttengely (245) körül billenthetően és azonos menetes orsóval (244) van feltámasztva.

   (Elsőbbsége: 1987. 11. 19)
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti berendezésegyüttes, azzal jellemezve, hogy a járószerkezeten (101) csapostengely (119) segítségével hajtható ékszíjtárcsa (118) van a járószerkezetre (101) ráhelyezhető vetőgép (103) (118) meghajtásához.

   (Elsőbbsége: 1988. 03. 03.)
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti berendezésegyüttes, azzal jellemezve, hogy a talaj-, illetve morzsolóhenger (104) kerete (250) olyan kereszttartón (91) van elhelyezve egy kereszttengely (8) körül billenthetően, amely kereszttartó (91) a maga részéről egy összekötőkereten (7) vagy az előtte lévő gép, előnyösen fogasrotor (102) vagy vetőgép (103) keretén (249,254) egy kereszttengely körül elbillenthetően van elhelyezve, a kereszttartó (91) a hozzá tartozó mozgató, illetve dugattyú-henger rendszer (92) segítségével a munkahelyzetbe lebillentett henger (17) végállása és a szállítási helyzetbe felbillentett henger (17) végállása között mozgathatóan van, kiképezve, és a talaj-, illetve morzsolóhenger (104) a kereszttartóhoz (91) képest különálló támasztórendszer (30) segítségével beállíthatóan van kialakítva.

   (Elsőbbsége: 1987.09. 03)
8. 8. A 7. igénypont szerinti berendezésegyüttes, azzal jellemezve, hogy a különálló támasztórendszemek (30) játéka van és/vagy további, a talaj-, illetve morzsolóhenger (104) keretét (250) a kereszttartóhoz (91) képest két véghelyzet között átbillentő dugattyú-henger rendszerként (92) van kiképezve.

   (Elsőbbsége: 1987. 09. 03.)
9. 9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti berendezésegyüttes, azzal jellemezve, hogy a fogasrotomak

   HU 209 490 B (102) fogai (60) vannak, a fogak (60) a fogasrotor (102) tengelyén (61) lévő olyan tartókaron (62), valamint az ezen cserélhetően rögzített olyan fogvégződésen (63) helyezkednek el, amely a tartókarral (62) a körforgás irányába néző tompa szöget zár be úgy, hogy a fogvégződések (63) hossztengelye a rotor tengelyéhez képest érintőleges és ettől bizonyos távolságban halad, mindegyik fogvégződés (63) csapszerű bevezetőrészével (65) a tartókar (62) megfelelő furatába van hosszirányban megfeszítve behelyezve, a fogvégződés (63) a fogvégződésnek (63) a bevezetőrészhez (65) csatlakozó részénél, a forgásiránnyal ellentétes oldalán a tartókaron (62) kiképzett dudorral (69) van megtámasztva és a dudor (69) valamint a közdarab egymásra fekvő felületei - a fogvégződés (63) megszorításakor járulékosan egymásba ékelődő - ékszerű, illetve ferde felületként (67,68) vannak kiképezve.

   (Elsőbbsége: 1987. 09. 03.)
10. 10. A 9. igénypont szerinti berendezésegyüttes, azzal jellemezve, hogy a ferde felületek (67, 68) prizmaszerűen vannak elrendezve.

    (Elsőbbsége: 1987.09. 03.)
11. 11. Az 9. vagy 10. igénypontok bármelyike szerinti berendezésegyüttes, azzal jellemezve, hogy valamenynyi fogvégződés (63) szabad végén a felkapott földet a rotortengely (61) felé dobóan (felhasító hatás) van egy kaparóvas (71) felszerelve, a kaparóvas (71) forgásirányba néző első éle a fog végződés (63), illetve a rotortengellyel párhuzamos, az említett első élt tartalmazó sík felé nyúlik és a kaparóvas (71) forgásirány szerint hátrafelé irányuló pereme olyan sík előtt, illetve síkban van, amely a rotortengellyel párhuzamos és a fogvégződésnek (63) a forgásiránnyal ellentétes oldalára érintőlegesen illeszkedik.

    (Elsőbbsége: 1987. 09.03.)
12. 12. Az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti berendezésegyüttes, azzal jellemezve, hogy a fogasrotor (102) több, tengely irányban egymáshoz csatlakozó szakaszból áll a közöttük lévő közbenső csapágyakkal olyképpen, hogy a szakaszok végén lévő peremek (25) között két, a peremhez csatlakoztatható és egymással összekötött olyan körtárcsa (26) van, amelyek egymás között olyan kerületi rést határolnak, amelyben olyan csapágy helyezkedik el, amelynek a külső csapágyhéja osztható tartórész (28) belsejében rögzíthető a gép keretén.

    (Elsőbbsége: 1987. 03. 06.)
13. 13. Az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti berendezésegyüttes, azzal jellemezve, hogy a talajáramlást létrehozó eszköz, előnyösen fogasrotor (102) mögött a talajáramlást létrehozó eszköz, előnyösen fogasrotor (102) felső borításához csatlakozó, egy kereszttengely körül elforgatva beállítható olyan fedél (15) van, amely felülről határolja a talajáramlást létrehozó eszköz, előnyösen fogasrotor (102) által hátrafelé szórt föld részére a szabad teret.

    (Elsőbbsége: 1987.03. 06.)
14. 14. A 13. igénypont szerinti berendezésegyüttes, azzal jellemezve, hogy a fedél (15) szabad peremén ennek folytatásaként olyan rugalmas gyékény (80) van rögzítve, amelynek előnyös módon nagyságrendileg körülbelül ugyanakkora a mérete, mint a fedélnek (15).

    (Elsőbbsége: 1987. 09. 03.)
15. 15. Az 1-14. igénypontok bármelyike szerinti berendezésegyüttes, azzal jellemezve, hogy a talajáramlást létrehozó eszköz, előnyösen fogasrotor (102) előtt lévő lazítószerszámnak (19) tartónyele (20) van, a tartónyél (20) alsó végének az első oldalán oldalnézetben háromszög alakú olyan nyúlványa (21) van előre néző csúccsal, illetve sarokkal, amelyen a lazítószerszám (19) cipő módjára cserélhetően van elhelyezve olyképpen, hogy a lazítószerszámnak (19) a háromszög alakú nyúlvány (21) alsó pereme mentén lévő véső alakú része (22), valamint a nyúlvány (21) első éle előtt lévő, az első élre illeszkedő léc alakú része (23) van előre nyúló ékprofillal, továbbá a nyúlvány (21) mindkét oldalán háromszög alakú lapok (29) vannak alsó és első peremüknél a véső alakú, valamint a léc alakú részekkel (22, 23) összekötve, a lazítószerszám (19) tartására pedig olyan excenter (85) szolgál, amely a háromszög alakú lapok (29), valamint a tartónyél (20), illetve az ezzel összekötött rész egymással fedésben lévő keresztfurataiba helyezhető bele.

    (Elsőbbsége: 1987.09. 03.)
16. 16. A 15. igénypont szerinti berendezésegyüttes, azzal jellemezve, hogy a tartónyél (20) a mögötte dolgozó talajáramlást létrehozó eszköz, előnyösen fogasrotor (102) irányában van meghajlítva olyképpen, hogy a lazítószerszám (19) közvetlenül a talajáramlást létrehozó eszköz, előnyösen fogasrotor (102) előtt dolgozzon.

    (Elsőbbsége: 1987.03. 06.)
17. 17. A 15 vagy 16. igénypontok bármelyike szerinti berendezésegyüttes, azzal jellemezve, hogy a lazítószerszám (19) a tartónyelével (20) magasság szerint állíthatóan van befogva a tartónyelet (20) gyűrű alakban körülfogó, oldalt nyitható tartószerkezetbe (252) oly módon, hogy a tartónyél (20) tengelyére keresztirányban a tartószerkezetből (252) kivehető.

    (Elsőbbsége: 1988. 03. 03.)
18. 18. Az 1-17. igénypontok bármelyike szerinti berendezésegyüttes, azzal jellemezve, hagy a vetőcsövek (10) teleszkópszerű kiképzésűek olyképpen, hogy az alsó csodarab (10”) mindenkori vetőcső (10) felső csodarabjára (10’) vagy felső csodarabján (10’) különbözőképpen eltolt helyzetben rögzíthető.

    (Elsőbbsége: 1987. 11. 19.)
19. 19. Az 1-18. igénypontok bármelyike szerinti berendezésegyüttes, azzal jellemezve, hogy a vetőcsövek (10) a gép hosszirányában billenthetően vannak kialakítva, valamint a keresztbakon (231) rögzíthetőek keresztirányban állítható olyan gyors rögzítőszerkezettel (253), előnyösen U alakú kengyellel (233) és szorítóelemmel (234), amely a keresztbakot az U alakú kengyellel (233) fogja körbe, továbbá a keresztbaknak (231) az U alakú kengyel (233) középső darabjával ellentétes oldalán, az U alakú kengyel (233) szárai között van a szorítóelem (234), amely ferde felületekkel (234’) olyképpen illeszkedik, hogy az U szá13

    HU 209 490 B rak egymáshoz szorításakor a szorítóelem a keresztbaknak (231) nyomódik neki.

    (Elsőbbsége: 1987. 11. 19.)
20. 20. Az 1-19. igénypontok bármelyike szerinti berendezésegyüttes, azzal jellemezve, hogy a vetőcsövek (10) egymás mögött együttesen, függőlegesen és/vagy a gép hosszirányában és/vagy a tengelye körül billenthetően állíthatóan kiképzett kereten, vagy - előnyös módon - keresztbakon (231) vannak elhelyezve.

    (Elsőbbsége: 1988. 03. 03.)
21. 21. Az 1-20. igénypontok bármelyike szerinti berendezésegyüttes, azzal jellemezve, hogy a talajáramlást létrehozó eszköznek, előnyösen fogasrotornak (102) a csapostengellyel (119) összeköthető meghajtása további meghajtási lehetőséggel rendelkezik egy ékszíjtárcsa (118) szerkezet részére a talajáramlást létrehozó eszközre, előnyösen fogasrotorra (102) helyezhető vetőgép (103) vagy más szerkezet részére.