HU208144B

HU208144B - Process for producing 2-formyl-benzyl-phosphonic acid derivatives and antiviral pharmaceutical compositions comprising such compounds

Info

Publication number: HU208144B
Application number: HU908412A
Authority: HU
Inventors: Anuschiwan Peyman; Eugen Uhlmann; Irvin Winkler; Matthias Helsberg; Christoph Meichsner
Original assignee: Hoechst Ag
Priority date: 1989-12-21
Filing date: 1990-12-21
Publication date: 1993-08-30
Also published as: HUT56111A; NO905521D0; NO179614C; AU640723B2; NZ236554A; EP0433928B1; PT96287A; JPH0616685A; DE3942318A1; RU2039063C1; FI102280B; FI906268A; DE59008715D1; IE67439B1; NO905521L; FI102280B1; JP2997552B2; EP0433928A1; CA2032772A1; ZA9010269B

Description

A találmány tárgya eljárás új 2-formil-benzil-foszfonsav-származékok és a vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények, közelebbről vírusellenes készítmények előállítására.

A vírusok által okozott betegségek kezelésére eddig különböző készítményeket alkalmaztak, például nukleozid analógokat, amantadint, pirofoszfát analógokat vagy immunmodulátorokat (M. J. Wood, A. M. Geddes, The Láncét, 1987, 1189). Ismeretesek bizonyos foszfonsav-származékok, melyek antivirális hatást mutatnak. Ide tartoznak az olyan vegyületek, mint a foszfono hangyasav (PFA), foszfono-ecetsav (PAA) és a metiléndifoszfonsav (MDP), valamint tetrazol foszfonsavak (S. M. Roberts, NATO ASI Ser., Ser. A 143, 1988, 37; D. W. Hutchinson, M. Nylor, Nucleic Acids Rés., 13,1985, 8519). A PFA széles vírusellenes spektrummal rendelkezik, okoz azonban néhány toxikus mellékhatást, melyek akadályozzák azt, hogy jelentős vírusellenes gyógyszerré alakítsák (M. J. Wood, A. M. Geddes, The Láncét, 1987, 1189). Az ortofoszfoniloxiacetofenon származékokról ismeretes, hogy különösen pikoma-vírusok ellen hatnak (21000 számú európai szabadalmi leírás).

Diana és társai (J. Med. Chem. 27, 1984, 691; valamint a 2922054 számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási iratban) egy

A-----------C

B típusú vegyületcsaládról számolnak be, ahol A jelentése aromás gyűrű és C jelentése foszfonát vagy βketo-foszfonát, ahol A és C egy 3-8 metiléncsoportos híddal (B) van egymástól elválasztva. Ebből a vegyületcsoportból a több mint 5 szénatomos metilén-hidat tartalmazó aril-alkil-foszfonsavak mutatnak vírusellenes hatást herpeszvírusok ellen.

Az 5 szénatomnál kevesebbet tartalmazó metilénhíddal rendelkező aril-alkil-foszfonsavak azonban nem mutatnak vírusellenes hatást. Ezen vegyületek aromás csoportjának szubsztitúciója Diana és társai szerint lényegében egy 2-klór-, 4-metoxi- vagy 4-karbetoxi-fenoxi-csoport.

A benzil-foszfonsavakat eddig nem írták le, mint hatásos vírusellenes vegyületeket [J. C. H. Mao és tsai., Antimicrob. Agents Chemother. 27, 1985, 197).

Meglepő módon azt találtuk, hogy a 2-formil-benzolfoszfonsav-származékok vírusellenes hatást mutatnak.

A találmány szerint tehát (I) általános képletű vegyületeket állítunk elő, ahol

R jelentése aldehidcsoport vagy aldehiddé alakítható (le) vagy (Id) képletű csoport,

R!2_R¹⁶ azonos vagy különböző és 1-6 szénatomos alkil vagy 6-10 szénatomos arilcsoport lehet,

M (le) képletű csoport - ahol R¹⁷ amino- vagy piridilcsoport és

V oxigén- vagy kénatom,

R¹ és R² azonos vagy különböző, és jelentésük egyenes vagy elágazó láncú 1-6 szénatomos alkilcsoport, hidrogénatom, nátrium-, kálium-, kalcium-, magnézium-, lítium-, ammónium- vagy trietilammónium vagy

X, Y és Z azonos vagy különböző lehet, és jelentésük oxigénatom, az (I) általános képletű vegyület prodrug formája.

Az (I) általános képletű vegyület prodrug formája olyan vegyületeket takar, melyek R helyén aldehidcsoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületekké alakulnak, miközben a hatás helyszínére kerülnek. Az alábbi cikkben található a prodrug forma definíciója és a példákban közelebbről megvilágítjuk: H. Bundgaard (Design of Prodrugs, 1985, 1-92. o., Elsevier-Verlag).

Az 1-6 szénatomos alkilcsoport jelenthet például metil-, etil-, propil-, izopropil-, η-butil-, szek-butil-, terc-butil-, 2,2-dimetil-l-propil-, n-pentil-, η-hexil-, ncsoportot.

A találmány szerint tehát R helyén aldehidcsoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületeket állíthatunk elő oly módon, hogy egy (II) általános képletű vegyületet, ahol

T jelentése klór-, bróm- vagy jódatom, metil-szulfonát, fenil-szulfonát vagy tozil-szulfonát (III) általános képletű vegyülettel - ahol

R¹ és R² jelentése azonos vagy különböző, egyenes vagy elágazó láncú 1-6 szénatomos alkilcsoport, hidrogénatom, nátrium, kálium, kalcium, magnézium, lítium, ammónium vagy trietilammónium csoport vagy

R⁹ jelentése egyenes vagy elágazó láncú 1-4 szénatomos alkilcsoport, és

X, Y és Z azonos vagy különböző és lehet oxigén reagáltatunk.

A találmány kiterjed továbbá az olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására is, amelyben R jelentése aldehiddé alakítható csoport, ez úgy történik, hogy egy (I) általános képletű vegyületet, ahol R jelentése aldehid, úgy reagáltatunk, hogy egy aldehiddé alakítható csoport keletkezik.

Aldehiddé alakítható csoport olyan csoport lehet, amely aldehiddé alakul, amíg a hatás helyszínére kerül (H. Bundgaard, Design of Prodrugs, 1985, 1-92. oldal, Elsevier-Verlag).

Különösen úgy lehet az aldehid-csoportot tovább alakítani, hogy olyan (I) általános képletű vegyület keletkezzen, amelyben R jelentése (Ic) vagy (Id) képletű aldehiddé alakítható csoport, ahol

R¹²-R¹⁶ azonos vagy különböző és lehet egyenes vagy elágazó láncú 1-6 szénatomos alkilcsoport vagy 6 vagy 10 szénatomos arilcsoport.

M jelentése (le) képletű csoport, ahol R¹⁷ aminovagy piridil-csoport és

V jelentése oxigén- vagy kénatom.

Az R helyén aldehidcsoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyület szintézise úgy történik, hogy egy (II) és (III) általános képletű vegyületet célszerűen 100-250 °C között, előnyösen 120-180 °C közötti hőmérsékleten reagáltatunk (4299615 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás, HoubenWeyl, Methoden dér Org. Chemie, XII/1. kötet, 423. oldal, Thieme-Verlag, Stuttgart; Houben-Weyl, Me2

HU 208 144 B thoden dér Org. Chemie, Vol. E2, 300. old). A reakciót megfelelő oldószerben végezhetjük, például hexametil-foszforsav-amidban (HMPA), dimetil- formamidban (DMF), dimetil-szulfoxidban (DMSO), N,N’dimetil-N,N’-propilén-karbamidban (DMPU) vagy N,N’-dimetil-N,N’-etilén-karbamidban (DMEU). Oldószer nélkül is végrehajthatjuk a reakciót. A tisztítás ismert módszerrel, előnyösen kovasavgélen végzett kromatografálással megfelelő oldószerrel, desztillációval vagy megfelelő oldószerből történő átkristályosítással történik.

A (II) és (III) általános képletű vegyületeket ismert módon állíthatjuk elő. Afoszfonsav-diésztert monoészterré, valamint a megfelelő szabad savvá vagy sóvá, például híg sósavval történő forralással történik (Houben-Weyl Methoden dér Organischen Chemie, XII/1. kötet, 1963), vagy pedig trimetil-brómszilánnal történő reagáltatással (C. E. McKeenna, J. Schmidhauser, J. C.

S. Chem, Commun., 1979, 739). A tisztítás megfelelő oldószerből átkristályosítással vagy kromatográfiás módszerrel előnyösen ioncserélő kromatográfiával történik megfelelő futtatószerek alkalmazásával. Ioncserélő kromatográfiával a kívánt só-formákat is előállíthatjuk.

Az (I) általános képletű vegyület prodrug formájának szintézisét például úgy végezhetjük, hogy az (I) általános képletű vegyületben lévő aldehid csoportot oximmal, tioszemi-karbonsav-hidrazonná, Schiff-bázissá, oxazolidinné, tiazolidinné vagy acetállá alakítjuk. Ehhez az (I) általános képletű vegyületet - ahol R jelentése aldehid csoport, és/vagy (IVd), vagy (IVe) általános képletű vegyülettel reagáltatjuk, ahol R^l2-R¹⁶, M és V jelentése a fenti és n jelentése 1 vagy 2.

További prodrug formát kapunk analóg módon a Bundgaard-féle módszerekkel. Az aldehid csoporton tovább alakított (I) általános képletű vegyületeket in vitro és in vivő alakíthatjuk aktív vírusellenes hatásos formává, azaz az aldehid formává (H. Bundgaard, Design of Prodrugs, 1985, 1-92, Elsevier-Verlag). Az aktív formává történő átalakulás például vizes oldatban, hidrolízissel vagy enzimatikus katalízissel megy végbe a hatás helyszínén vagy az odavezető úton.

A HIV-fertőzésre végzett hatásteszt embernél nehézségeket okoz, mert még nem létezik fertőzési modell laboratóriumi állaton. A gyógyhatás vizsgálatát ezért más retrovírusokkal fertőzött esetekre kell visszavezetni. Ebben az esetben az egér Friend-leukémia-vírussal történt fertőzését választottuk. Ehhez normális NMRI-laboratórumi egereket (NMRI = Naval Medical Research Institut) fertőzünk meg intravénás injekcióval Friend-leukémia vírust tartalmazó egérszérummal. A kezeletlen kontrollállatoknál kialakult a fertőzési tünet 2 héten belül, azaz lényegesen megnőtt a lép és a máj. A kezelés 10 napig tartott, a fertőzés utáni 48 órával kezdődően. A 14. kísérleti napon leöltük az állatokat és felnyitottuk. A lépet eltávolítottuk és megmértük. A gyógyhatás mértékeként a kezelt állatok lépsúlya szolgált, összevetve a kezeletlen fertőzött kontrollal. A be nem oltott felnőtt laboratóriumi egerek esetében (testtömeg: 20-24 g) a lép a testsúly körülbelül 1%-a vagy ennél kevesebb, míg a fertőzött állatoknál a kísérlet végén a lép súlya elérte a testsúly körülbelül 10%-át.

Az (I) általános képletű vegyület, ahol R jelentése aldehid csoport, értékes farmakológiai tulajdonságokkal rendelkezik, különösen vírusellenes hatást mutat, mégpedig mind a DNS, mind az RNS vírusok által okozott betegségek esetében, különösen olyan betegségeknél, melyeket Herpes simplex Vírus (HSV-1), Mixovírus, Friend-leukémia vírus (FLV) vagy humán immunhiányos vírus (HÍV) idéz elő. A találmány szerint előállított vegyületek tehát különböző vírusok által okozott betegségek ellen alkalmasak, ilyenek a légutak megbetegedései, a bőr megbetegedései, a szembetegségek, a központi idegrendszer betegségei, az AIDS és az AIDS-szerű állapotok, mint az AIDS-szel rokon komplexusok (ARC), általánosított limfadenopátia (PGL), AIDS-szel rokon neuralgikus állapotok, mint a gyengeelméjűség vagy tropikus paraperézis, anti-HIV-antitestpozitív állapotok, Kaposi-szarkóma vagy trombopénikus purpura.

Az (I) általános képletű vegyületet és/vagy prodrugformáját önmagában vagy fiziológiásán elfogadható segédanyagokkal vagy hordozókkal elkeverjük hatásos mennyiségben, és így alkalmazzuk gyógyszerként. így például orálisan 1-500 mg/kg/nap, előnyösen 5-50 mg/kg/nap dózis adagolható. Az adagolás parenterális, rektális vagy topikális alkalmazásnál aeroszolként történhet, például 0,5-500 mg/kg/nap, előnyösen 2-100 mg/kg/nap dózisban. Az (I) általános képletű vegyületet és/vagy prodrug formáját célszerűen dózisegységekben adagoljuk, melyek legalább a találmány szerint előállított vegyület hatásos mennyiségét tartalmazzák előnyösen 25-6000 mg, különösen 100-1000 mg mennyiségben. Ezek az értékek egy 75 kg-os testtömegű felnőtt emberre vonatkoznak. A dózisegységeket naponta többször is adagolhatjuk. A dózist súlyos esetekben növelhetjük. Sok esetben kisebb mennyiség is elegendő. Az RNS vagy DNS vírusok által okozott betegségek ellen különösen alkalmasak a következő vegyületek:

2-formil-benzil-foszfonsav-dietiI-észter,

2-formil-benzil-foszfonsav-ditrietil-ammóniumsó,

2-formil-benzil-foszfonsav-monoetil-észter-tretil-ammóniumsó,

2-formil-benzil-foszfonsav-dietil-észter-tioszemikarbazon,

2-formil-benzil-foszfonsav-dietil-észter-nikotinsavhidrazon, vagy

2-(3,4-dimetil-5-fenil-oxazolidin-2-il)-benzil-foszfonsavdietil-észter.

A találmány szerint előállított (I) általános képletű vegyületet és/vagy prodrug-formáját más anyagokkal, különösen vírusellenes szerekkel és immunstimulátorokkal, például interferonnal együtt is adagolhatjuk. Az (I) általános képletű vegyületet és/vagy prodrug formáját a továbbiakban hatóanyagnak nevezzük.

A találmány felöleli a hatóanyag gyógyászati készítményben történő felhasználását, amely gyógyászati

HU 208 144 B készítmény a fent megnevezett betegségek kezelésére és megelőzésére alkalmazható. A találmány további tárgya tehát gyógyászati készítmény, amely egy vagy több hatóanyagot tartalmazhat.

A gyógyászati készítményt önmagában ismert módon, a szakember számára szokásos eljárással állíthatjuk elő. Gyógyszerként a hatóanyagot előnyösen megfelelő gyógyászati segédanyagokkal vagy hordozókkal alkalmazzuk, tabletta, drazsé, kapszula, kúp, emulzió, szuszpenzió vagy oldat formájában. A hatóanyag-tartalom körülbelül 95%-ig terjedhet, előnyösen 10 és 75%.

Hordozó-, illetve segédanyagként a gyógyszerkészítmény kiszereléséhez például oldószert, gélképzőt, kúpalapanyagot, tabletta-segédanyagot és más hatóanyag-hordozót alkalmazunk, továbbá antioxidánst, diszpergálószert, emulgeálószert, habzásgátlót, ízesítőszert, konzerválószert, oldást elősegítő szert vagy színezéket.

A hatóanyagot adagolhatjuk orálisan, parenterálisan, intravénásán vagy rektálisan, és az orális alkalmazás mellett különösen az intranazális alkalmazás előnyös aeroszol formájában.

Orális adagoláshoz a hatóanyagot a megfelelő adalékokkal, például hordozókkal, stabilizátorokkal vagy inért hígítókkal elkeverjük és ismert módon alakítjuk a megfelelő adagolási formává, például tablettává, drazsévá, kapszulává, vizes vagy olajos oldattá. Inért hordozóként alkalmazhatunk például gumiarábikumot, magnéziumot, magnézium-karbonátot, kálium-foszfátot, tejcukrot, glükózt vagy keményítőt, különösen kukorica-keményítőt. Az előállítás történhet száraz vagy nedves granulátum formájában is. Olajos hordozóként vagy oldószerként különösen növényi vagy állati olajok jönnek szóba, ilyen például a napraforgóolaj vagy a csukamájolaj.

Szubkután vagy intravénás alkalmazáshoz a hatóanyagot a megfelelő anyagokkal, például oldást elősegítő szerrel, emulgeálószerrel vagy további segédanyaggal együtt oldattá, szuszpenzióvá vagy emulzióvá alakítjuk. Oldószerként használhatunk például fiziológiai konyhasóoldatot, alkoholokat, például etanolt, propánok, glicerint, cukoroldatokat, például glükóz vagy mannit oldatot vagy ezen oldószerek elegyét. A találmány további részleteit a következő példákban szemléltetjük.

1. példa

2-Formil-benzil-foszfonsav-dietil-észter előállítása (A)

47,9 g, 0,31 mól 2-formil-metil-benzaldehidet 51,5 g, 0,31 mól trietil-foszfittal 160 °C hőmérsékletre melegítünk. Eközben az etil-klorid ledesztillál. A terméket frakcionált desztillálással tisztítjuk.

Kitermelés: 64,5 g (81%)

Fp.: 130 °C/0,3 Hgmm ‘H-NMR (270 MHz, CDC1₃/TMS): δ = 1,23 (t, 6H,

P-O-CH₂-CH₃), 3,78 (d, 2H, CH₂-P), JP-H = 24

Hz, 4,04 (dq, 4H, P-O-CH₂-CH₃), 7,19-7,97 (m,

4H, Ar-H)

2. példa

-Formil-benzil-foszfonsav-bisz( trietil-ammónium)só (B) és 2-Fomil-benzil-foszfonsav-monoetil-észter-trietilammóniumsó (C) előállítása 5,0 g, 20 mmól 2-formÍl-benzil-foszfonsav-dietilésztert 100 ml 6 mólos sósavval elegyítjük és 6 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alatt. A vizet és a sósavat vákuumban ledesztilláljuk és háromszor bepároljuk toluollal. A visszamaradó barna tömeget kovasavgélen kromatografáljuk (CH₂Cl₂/metanol/trietilamin 75:24:1).

A B és C vegyületeket olajos termékként kapjuk.

Elválasztásuk dietil-amino-etil Sephadex A25-ön történő kromatografálással történik (Et₃NH+ forma, Pharmacia cég, Freiburg, NSZK). A futtatáskor különböznek egymástól az Rf-értékben. 0,3-1 mól trietilammónium-hidrogén-karbonát gradiensekkel történik az eluálás.

(B) :Rf=0,l

Kitermelés: 2,4 g (30%) ‘H-NMR (270 MHz, DMSO/TMS): δ = 1,07 (t, 18H,

N-CH₂-CH₃), 2,86 (g, 12H, N-CH₂-CH₃), 3,23 (d,

2H, CH₂-P) JP-H = 23 Hz, 7,24-7,78 (m, 4H,

Ar-H), 10,31 (s, 1H, CHO).

(C) : Rf-0,3

Kitermelés: 1,4 g (21%) ‘H-NMR (270 MHz, DMSO/TMS): δ = 1,01-1,17 (m,

12H, N-CH₂-CH₃ & P-O-CH₂-CH₃), 2,88 (g, 6H,

N-CH₂-CH₃), 3,27 (d, 2H, CH₂-P) JP-H 23 Hz,

3,68 (dq, 2H, P-O-CH₂-CH₃), 7,18-7,78 (m, 4H,

Ar-H), 10,31 (s, 1H, CHO).

3. példa

-Formil-benzil-foszfonsav-bisz( trietil-ammónium)só (B) előállítása

2,0 g, 8 mmól (A) vegyület 10 ml abszolút dioxánnal készített oldatához 3,2 g, 21 mmól trimetil-szilil-bromidot csepegtetünk, a reakcióelegyet 50 °C-ra melegítjük, és 6 óra hosszat keverjük ezen a hőfokon. Bepároljuk, vízzel többször elegyítjük és liofilizáljuk. A nyersterméket a 2. példa szerint kromatográfiásan tisztítjuk.

Kitermelés: 1,98 g (62%).

4. példa

2-Formil-benzil-foszfonsav-dietil-észter-tioszemikarbazon (D) előállítása g, 8 mmól A vegyületet és 0,73 g tioszemikarbazidot 200 ml vízmentes etanolban feloldunk, illetve szuszpendálunk. 2 ml ecetsavat adunk hozzá és 3 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alatt. A lassú lehűlés közben a D termék kristályosodik ki.

Kitermelés: 1,8 g (68%)

Op.: 195-197 °C.

'H-NMR (270 MHz, CDC1₃/TMS): δ - 1,16 (t, 6H,

CH₂-CH₃), 3,38 (d, 2H, CH₂-P, Jp__H - 23 Hz), 3,94 (dq, 4H, CH₂-CH₃), 7,23-7,39 (m, 3H, Ar-H), 8,40 (s, 1H, AR-H), 11,37 (s, 1H, Ar-CH=N).

HU 208 144 B

5. példa

2-Formil-benzil-foszfonsav-dietil-észter-nikotinsavhidrazon (E) előállítása

2,0 g, 8 mmól A vegyületet és 1,07 g, 8 mmól nikotinsav-hidrazidot 30 ml vízmentes metanolban oldunk. 1 ml ecetsav hozzáadása után 8 óra hosszat forraljuk az elegyet visszafolyató hűtő alatt. Az oldószert rotációs bepárlóval bepároljuk, a maradékot kovasavgélen kromatografáljuk (futtatószer CH₂Cl₂/EtOH 9,5/0,5; Rf = 0,45). Az E terméket kristályos állapotban kapjuk.

Kitermelés: 2,2 g (73%)

Op.: 136-140 ’C ‘H-NMR (270 MHz, CDC1₃/TMS): δ = 1,14-1,37 (m,

6H, CH₃), 3,61-3,79 (d, 2H, CH₂-P), J^_H = 24 Hz,

3,87-4,16 (m, 4H, CH₂-CH₃₎, 7,11-7,49 (m, 4H,

Ar-H), 7,70-9,23 (m, 5H, Py-H), 10,17 & 11,25 (mind s, Vh, 1 : 3, IH, NH).

6. példa

2-(3,4-Dimetil-5-fenil-oxazolidin-2-il)-benzil-foszfonsav-dietil-észter (F) előállítása 2 g, 8 mmól A vegyületet és 1,32 g (8 mmól) (-)-Efedrint 100 ml benzolban oldunk és 24 óra hosszat forraljuk vízelválasztón visszafolyató hűtő alatt. Ezután az oldószert rotációs bepárlóval lepároljuk, a maradékot kovasavgélen kromatografáljuk (futtatószer: CH₂Cl₂/etanol 9,5:0,5; Rf = 0,55). Az F terméket olajként kapjuk. Kitermelés: 2,4 g (75%) 'H-NMR (270 MHz, CDC1/TMS): δ = 0,80 (d, 3H,

CH-CH₃), 1,25 (m, 6H, O-CH₂-CH₃), 2,27 (s, 3H,

N-CH₃), 3,18 (dq, IH, CH-CH₃), 3,20 & 3,28 (dd,

IH, Ph-CH-CH), 3,59-3,76 (m, 2H, CH₂-P); 4,01 (m, 4H, O-CH₂CH₃), 5,19 (s, IH, Ar-CH(O-)(N-),

7,16-7,45 (m, 8H, Ar-H), 7,89-7,98 (m, IH, Ar-H).

7. példa

Patogénmentes NMRI-egereket, melyeknek súlya 15 g, intraperitoneálisan beoltunk Herpes simplex 1 típussal, és ezt követően az egereket az 1. táblázatban felsorolt vegyületekkel kezeljük intraperitoneálisan, orálisan vagy szubkután. A kezelés naponta kétszer történik 2,5 napon keresztül, a fertőzéssel kezdődően. A kezelés sikerét a betegség lefolyása és a túlélési arány meghatározásával állapítottuk meg a kezeletlen infekciós kontrolihoz képest. A kontrollállatok a tesztvegyületek helyett vízoldékony metil-hidroxi-etil-cellulózt kaptak (viszkozitás 300 Pa x s 2%-os oldatban). A kísérleteket készítményenként 5 egérből álló csoportokkal végeztük.

Az A vegyület kemoterápiás hatása az 1. táblázatból tűnik ki.

I. táblázat Herpes simplex J

Készítmény	Dózis (mg/kg)	Túlélők	Közepes túlélési idő (napokban)
Kontroll	se 0	1	6,7
A	se 2,5	2	9,0
A	se 25	0	7,2

Készítmény	Dózis (mg/kg)	Túlélők	Közepes túlélési idő (napokban)
A	se 250	0	8,4
Kontroll	poO	1	8,0
A	po2,5	4	8,0
A	po 25	5	-
A	po 250	4	8,0
Kontroll	se 0	1	8,3
C	se 3	1	8,5
C	se 10	3	8,0
C	se 30	4	10,0
Kontroll	po 0	1	7,8
C	po 3	4	9,0
C	po 10	3	8,0
C	po 30	1	8,3
Kontroll	se 0	1	8,3
B	se 3	2	7,8
B	se 10	3	7,0
B	se 30	3	6,5
Kontroll	poO	1	7,8
B	po 3	3	7,0
B	po 10	2	8,3
B	po 30	3	6,0
Kontroll	ip 0	1	8,3
A	ip3	0	8,0
A	ip 10	4	9,0
A	ip 30	3	8,5

po - orális se - szubkután ip - intraperitoneális

8. példa

Hela és Vero-sejtek sejttenyészeteit mikrotiterű lemezeken átoltunk és A2 influenza mixovírussal megfertőzünk. A fertőzés után 2 órával B és C vegyületeket adunk a fertőzött sejttenyészetekben különböző hígításokban. A fertőzés után 48-72 órával meghatároztuk a terápia sikerét a fitopatogén hatás alapján mikroszkopikusan és semleges vörös felvételekkel fotometriásan (Finter-féle szín teszt, Finter, N. B. Interferons, 1966). A fertőzött sejtek felénél citopatogén hatást nem mutató minimális koncentráció a minimális gátló koncentráció (MHK). Az eredményeket a 2. táblázatban foglaljuk össze.

2. táblázat A2 influenza

Anyag	MHK (pg/ml)	DTM (pg/ml)
C	44,4	>400
B	4,94	>400

MHK - minimális gátló koncentráció DTM - dózis tolerata maxima

HU 208 144 Β

9. példa

Körülbelül 16 g súlyú patogénmentes NMRI egereket intranazálisan beoltunk A2 influenza vírussal, majd ezt követően szubkután és orálisan kezeljük az egereket a 3. táblázatban megnevezett vegyületekkel. A vegyületeket az állatoknak enyhe éter narkózis alatt adagoljuk 1-1 csepp vírus szuszpenzió formájában az orrlukakon keresztül. A kezelés 2,5 napig tart naponta kétszer, a fertőzést követően. Összehasonlításul mindig Amantadint használunk. A kezelés sikerét a betegség lefolyása és a túlélési arány kapcsán határozzuk meg a kezeletlen fertőzött kontrollal összevetve. A kontrollállatok a tesztvegyületek helyett vízoldékony metil-hidroxi-etil-cellulózt kapnak (viszkozitás: 300 Pa x s, 2%os oldatban). A kísérleteket 5 egérből álló csoportokkal végezzük készítményenként.

A kemoterápiás hatás a 3. táblázatból tűnik ki.

3. táblázat A2 Influenza

Készítmény	Dózis (mg/kg)	Túlélők	Közepes túlélési idő (napokban)
Kontroll	po 0	2	7,5
Amantadin	po 80	5	-
A	po 2,5	4	9,0
A	po 3	4	8,0
A	po 10	4	7,0
A	po 25	2	6,3
A	po 30	2	7,3
Kontroll	se 0	0	6,6
Amantadin	se 80	5	-
A	se 2,5	2	6,7
A	se 25	3	7,0
Kontroll	se 0	2	6,7
Amantadin	se 80	5	- '
B	se 1,5	1	8,5
B	se 15	4	8,0
Kontroll	poO	1	6,5
Amantadin	po 80	4	8,0
B	po 1,5	3	8,5
B	po 15	5	- .
B	po 150	3	7,0
Kontroll	se 0	0	6,8
C	se 0,25	5	-
C	se 2,5	5	-
c	25	3	7,5
Kontroll	po 0	0	7,2
C	po 0,25	5	-
C	po2,5	2	6,0
C	po 25	5	-
Kontroll	po 0	0	6,6

Készítmény	Dózis (mg/kg)	Túlélők	Közepes túlélési idő (napokban)
D	po 0,25	4	8,0
D	po 2,5	1	7,0
D	po 25	2	7,3
Kontroll	po 0	0	6,6
E	po 0,25	4	8,0
E	po 2,5	3	6,7
E	po 25	3	6,0
Kontroll	poO	1	7,0
F	po 0,25	3	6,5
F	po 2,5	3	6,5
F	po 25	2	7,0

se - szubkután po - orális

10. példa

20-24 g testsúlyú nőstény NMRI laboratóriumi egereket beoltunk intravénásán Friend-leukémia vírust (FLV) tartalmazó egérszérummal. A fertőzés után 48 órával kezdjük a kezelést. 10 napon keresztül kezeljük az egereket a 4. táblázatban megadott anyagokkal. Napi egy alkalommal adagoljuk a megadott anyagokat orálisan vagy intraperitoneálisan. A fertőzés után 14 nappal az egereket luxációval leöljük és a lépet kivesszük. A lépek súlyát meghatározzuk. A gyógy hatás mértékéül az A és D anyaggal kezelt állatok lépsúlyát tekintjük összevetve a kezeletlen fertőzött kontrollal.

Összehasonlító anyagként szuramint és azido-timidint (AZT) használunk. A készítmények hatása a 4. táblázatban látható.

4. táblázat

Friend-leukémia vírus

Készítmény	Dózis	Túlélési arány (%)	Relatív lépsúly testtömeg (%)
Kontroll	po 0	100	12,36
AZT	po 15,5	100	3,26
A	po 17,5	100	7,74
A	po 81	100	5,67
Kontroll	ip 0	100	10,64
AZT	ip 50,0	100	7,60
D	ip 50,0	100	7,60
Kontroll	ip 0	100	12,36
Suramin	ip 50	70	6,06
A	ip 25	90	6,27
A	ip 50	100	6,52

ip - intraperitoneális po - orális

HU 208 144 Β

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Eljárás (I) általános képletű vegyületek - ahol

R jelentése aldehidcsoport vagy aldehiddé alakítható (Ic) vagy (Id) képletű csoport,

R^l2-R¹⁶ azonos vagy különböző és 1-6 szénatomos alkil- vagy 6-10 szénatomos arilcsoport lehet,

M (le) képletű csoport - ahol R¹⁷ amino- vagy piridilcsoport és

V oxigén- vagy kénatom,

R¹ és R² azonos vagy különböző, és jelentésük 1-6 szénatomos alkilcsoport, hidrogénatom, nátrium, kálium, kalcium, magnézium, lítium, ammónium vagy trietil-ammónium,

X, Y és Z jelentése oxigénatom - előállítására, azzal jellemezve, hogy egy (II) általános képletű vegyületet - ahol

T jelentése klór-, bróm- vagy jódatom, metil-szulfonát, fenil-szulfonát vagy tozil-szulfonát - (III) általános képletű vegyülettel - ahol R¹, R², X, Y, Z jelentése a fenti és

R⁹ jelentése egyenes vagy elágazó láncú 1-4 szénatomos alkilcsoport 5 reagáltatunk, vagy kívánt esetben egy (I) általános képletű vegyületet, ahol R jelentése aldehidcsoport, (IVd) vagy (IVe) képletű vegyülettel reagáltatunk, ahol R^,2-R¹⁶ azonos vagy különböző, egyenes vagy elágazó láncú 1-6 szénatomos alkilcsoport vagy 6

10 vagy 10 szénatomos arilcsoport,

M jelentése (le) képletű csoport, ahol

R¹⁷ jelentése amino- vagy piridilcsoport, és V jelentése oxigén- vagy szénatom.
2. Eljárás gyógyászati készítmények előállítására,

15 azzal jellemezve, hogy legalább egy 1. igénypont szerint előállított (I) általános képletű vegyületet - ahol R, R¹, R², X, Y, Z jelentése az 1. igénypontban megadottgyógyászatilag elfogadható hordozókkal összekeverünk és gyógyszerkészítménnyé alakítunk.