HU207437B - Blade-element stretcher for transporting injured person - Google Patents

Description

A találmány tárgya lapátelemes hordágy sérült személy szállítására.

Alapjában véve kétféle hordágy ismeretes, nevezetesen az osztatlan, adott esetben összecsukható hordágy, amelynél a sérült személyt fel kell emelni, hogy az ágyra fektethessék, illetve a másik típus, a hosszirányban kettéosztott ún. lapátelemes hordágy, amelynél hosszanti főtartókhoz több hordelem van erősítve. Ezek a hordelemek egy sor lapátként a sérült személy alá tolhatok anélkül, hogy fel kellene őt emelni. Ezek a lapátelemes hordágyak igen előnyösek az olyan sérült személyeknél, akiknek a hátgerincük sérült meg. Ezeknél ugyanis egy ügyetlen felemelés is igen veszélyes lehet. Ez nemcsak a baleset helyéről a kórházba való szállításra érvényes, hanem magára a kórházban történő kezelésre is.

A kórházban ugyanis a sérülés mibenlétének meghatározása céljából először röntgenvizsgálatot végeznek. Az első vizsgálatot legtöbbször úgy végzik el, hogy a sérült személy még azon a hordágyon fekszik, amelyen beszállították a kórházba. Az ismert lapátelemes hordágy aknái ez csak feltételesen végezhető el, mivel felvételeket csak a hordágy hordfelületére merőleges irányban lehet készíteni. Oldalirányú röntgenfelvételek nem lehetségesek, mert a hordágy fémből készült részei, különösen a főtartók, árnyékot vetnek.

Az FR-A-481 154 jelű publikációból ismert egy olyan hordágy, amelynek hosszanti irányban osztható csőkerete van. A hordelemeket a két hosszanti főtartó között kifeszített szalagok alkotják.

A ma ismert lapátelemes hordágyak egyik előfutárát ismerteti az US-A-2391928 jelű publikáció. Jóllehet, ennél a megoldásnál merev, nem osztható csőkeretet alkalmaznak, a J alakú hordelemek, amelyek egyoldalt egy-egy hosszanti főtartóban vannak rögzítve, és abban eltolható módon vannak ágyazva, lehetővé teszik a beteg felvételét anélkül, hogy fel kellene őt emelni a talajról. A hordelemek, amelyek a főtartókhoz hasonlóan műanyagból vagy fából készülhetnek, áthaladnak a főtartókon, és így terhelés alkalmával erős szétfeszítő igénybevételt gyakorolnak a főtartókra.

A WO 88/00461 jelű publikáció egy ma szokásos lapátelemes hordágyat ismertet. Ennek hosszanti irányban osztható kerete van, amelyhez csuklós, egyoldalt a hosszanti főtartókhoz erősített hordelemek vannak kapcsolva. A hordelemek adott esetben műanyagból is készülhetnek, ami lehetővé teszi a röntgensugarak átengedését. Ezt említi az FR-A-1319338 jelű publikáció is, amely hosszanti irányban osztható, fémcsövekből és ezekre rögzíthető hordelemkből álló hordágyat ismertet.

Valamennyi ismert megoldás tehát olyan csőkeretből indul ki, amelyél a főtartókhoz kapcsolt hordelemek mint egységes egészek fordíthatók el. Adott esetben ezek lehetővé tehetik az oldalirányú röntgenfelvételeket, de az ilyen konstrukciók nem elég erősek ahhoz, hogy elviseljék a használat során fellépő erőhatásokat.

Hogy szükség van hordágyon fekvő személyről készített röntgenfelvételekre, az nem vitás. Ezért például az EU-A-0110851 jelű publikáció szerinti megoldásnál e célból utólag felszerelhetők műanyagból készült hordelemek is. Ez a konstrukció ennek ellenére sem felel meg a fenti követelményeknek, mert nem teszi lehetővé, hogy a hordágyon fekvő betegről oldalirányú röntgenfelvételek készüljenek.

A találmány feladata olyan lapátelemes hordágy létrehozása, amely mind a használati helyzetre merőleges, mind oldalsó irányból lehetővé teszi röntgenfelvételek készítését, és amelynél a hordelemekre ható erők törésveszély nélkül tevődnek át a hosszanti főtartókra. Ez a beteg, a személyzet és a röntgenorvos számára nagy könnyebbséget jelent, és csökkenti a beteg kezelésével együttjáró veszélyeket.

A feladat megoldása olyan hordágy sérült személy szállítására, négyszögletes, hosszanti irányban osztható csőkerettel, amelynek hossza és szélessége körülbelül az emberi testméreteknek megfelelő, mimellett a csőkeret nemfémes, röntgensugarakat átengedő anyagból készült hosszanti főtartókkal rendelkezik, amelyeknek középső szakaszára egyoldalt rögzített, ugyancsak nemfémes, röntgensugarakat átengedő anyagból készült hordelemek vannak felerősítve, és amelynél a találmány értelmében a hordelemek egy-egy, a hoszszanti főtartóhoz rögzített tuskóhoz vannak a hosszanti főtartóhoz képest elfordíthatóan és oldható módon kapcsolva, és a tuskó a vele összekapcsolt hordelem rögzített helyzet szerinti hosszirányában kiterjedőleg van elrendezve.

Előnyös, ha a hosszanti főtartók olyan műanyagcsőből vannak, amely keresztben tekercselt szálakkal van megerősítve. Előnyös továbbá, ha a láb, illetve fej felőli végek fémből vannak, és csappal ellátott szorítóhüvelyek útján vannak a hosszanti főtartókkal összekötve.

A hordelemek célszerűen fából vagy műanyagból vannak.

A találmányt a következőkben a csatolt rajzokon vázolt kiviteli példa kapcsán ismertetem. Az

1. ábra lapátelemes hordágy felülnézete, a

2. ábra egy elfordítható hordelemnek az 1. ábrán jelölt II-II síkban vett metszete kinagyítva, és a

3. ábra a 2. ábra szerinti hordelem felülnézete.

Az 1. ábrán bemutatott, hosszirányban kettéválasztható, lapátelemes hordágy X szakasza nem tartalmaz fémet, tehát a rajta fekvő betegről oldalirányú röntgenfelvételek készíthetők. Csupán a fej, illetve láb felőli végek vannak fémből. A hordágy hosszanti (1) főtartói szálerősítésű műanyagcsövekből készülnek. Fontos, hogy a szálerősítés keresztben tekercselt rétegekből álljon, mert a csöveknek nagy hajlítómerevséggel kell bírniuk, és csavaróerőket kell átvinniük a végdarabokra.

A hosszanti (1) főtartók fémből készült (2) szorítóhüvelyek útján vannak a végdarabokhoz kapcsolva. A (2) szorítóhüvelyek biztonsági okokból csappal vannak ellátva. A végdarabok derékszögben meghajlított (3) könnyűfémcsövekből állnak, amelyek egyik végükkel a (2) szorítóhüvelyek útján az (1) főtartókhoz vannak kapcsolva, másik végükön pedig (31, 32) összekötőelemekkel vannak ellátva. Ezek az összekötőelemek

HU 207 437 Β teszik lehetővé a lapátelemes hordágy működésmódja szempontjából fontos hosszanti kettéválasztást, illetve azt, hogy könnyen kezelhető, de a terhelés irányában szilárd kapcsolat legyen a hordágy két fele között. A (31) összekötőelemnek furattal ellátott lapított (33) része van, a (32) összekötőelem pedig mély (34) horonnyal van ellátva, amelynek határolóelemei ugyancsak át vannak fúrva. A hordágy két felének egyesítésekor a (31, 32) összekötőelemek könnyen egymásba tolhatók, miközben a lapított (33) rész becsúszik a (34) horonyba. A furatokon átvezetett, (35) fejjel ellátott csap összetartja a hordágy két felét, és a terhelés irányában (a rajz síkjára merőlegesen) megfelelő hajlítómerevséget biztosít.

A (4, 40) hordelemek elfordítási lehetővé tevő módon vannak az (1) főtartókhoz kapcsolva. így a hordágyon fekvő beteg egyes (4, 40) hordelemek lefelé fordítása után alul (hátán és ülepén) is megmosdatható, fertőtleníthető, sőt akár meg is műthető anélkül, hogy fel kellene őt emelni a hordágyról.

Az 1. ábra szerinti hordágynál a fej felőli végen két szélesebb (40) hordelemet alkalmazunk a beteg feje számára. A (4,40) hordelemek műanyagból vagy fából (pl. kőrisfából) készülhetnek. A 2-3. ábrák szerinti (4) hordelem lefelé elfordítható az (1) főtartó körül. Ebből a célból (42) tuskó van az (1) főtartóhoz erősítve, amely három (45) csappal van rögzítve. A (4) hordelemet két, rugóval megtámasztott (5) reteszelőcsap tartja alaphelyzetben. Az (5) reteszelőcsapok (51) működtetőrúdjainak átmérője kisebb a reteszelőlapokénál, hogy minél kisebb mértékben gyengüljön a főtartó. A (42) tuskó külső oldalán (52) fogantyú van elrendezve, amelynek segítségével a két (5) reteszelőcsap az (53) rugók erejével szemben kihúzható a (4) hordelemből, hogy a (4) hordelem lefordítható legyen. Maga a (4) hordelem(43) kivágással van ellátva, és az ezt határoló szélső (44) elemek közrefogják a (42) tuskót. így a (4) hordelem csuklóspánthoz hasonlóan elfordítható az (1) főtartó körül. Ez a különleges kivitel azért előnyös, mert az (5) reteszelőcsapok így távol kerülnek az elfordulás tengelyétől (az 1 főtartó középvonalától), miáltal az (5) reteszelőcsapokra ható nyíróerő kisebb lesz. A nyíróerő ugyanis egyes esetekben igen nagy lehet, nevezetesen akkor például, ha a hordágyon fekvő beteg felül, és teljes testsúlya csak két egymással szemközt elhelyezkedő (4) hordelemen nyugszik.

Ebben az esetben nemcsak az (5) reteszelőcsapokra ható nyíróerő, hanem a (42) tuskó és a (4) hordelem anyagának igénybevétele is nagymértékben megnő. Mivel ezek az alkatrészek nem fémből, hanem műanyagból vagy fából készülnek, egynél több csap szükséges a kielégítő biztonság eléréséhez.

Claims (5)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Lapátelemes hordágy sérült személy szállítására, négyszögletes, hosszanti irányban osztható csőkerettel, amelynek hossza és szélessége körülbelül az emberi testméreteknek megfelelő, mimellett a csőkeret nemfémes, röntgensugarakat átengedő anyagból készült hosszanti főtartókkal rendelkezik, amelyeknek középső szakaszára egyoldali rögzített, ugyancsak nemfémes, röntgensugarakat átengedő anyagból készült hordelemek vannak felerősítve, azzal jellemezve, hogy a hordelemek (4, 40), egy-egy a hosszanti főtartóhoz (1) rögzített tuskóhoz (42) vannak a hosszanti főtartóhoz (1) képest elfordíthatóan és oldható módon kapcsolva, és a tuskó (42) a vele összekapcsolt hordelem (4, 40) rögzített helyzet szerinti hosszirányában kiterjedőleg van elrendezve.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti hordágy, azzal jellemezve, hogy a hosszanti főtartók (1) olyan műanyagcsőből vannak, amely keresztben tekercselt szálakkal van megerősítve.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti hordágy, azzal jellemezve, hogy a láb, illetve fej felőli végek fémből vannak, és csappal ellátotti szorítóhüvelyek (2) útján vannak a hosszanti főtartókkal (1) összekötve.
4. 4. Az 1. igénypont szerinti hordágy, azzal jellemezve, hogy ahordelemek (4,40) fából vannak.
5. 5. Az 1. igénypont szerinti hordágy, azzal jellemezve, hogy a hordelemek (4, 40) műanyagból vannak.