HU207020B - Method for immediate destination call distribution carrying out on the base of expenses of administration and variable bonus-, malus-factors at lift groups - Google Patents

Description

HU 207 020 Β

- a kezelési költésgek (K_NR) kiszámítására szolgáló költségképletben az elsó'dleges funkcionális követelményeket a kezelési részköltségekkel a másodlagos funkcionális követelményeket pedig egy-egy bonustényezővel (BFj...) vagy malustényezővel (MF,...) fejezzük ki,

- a bonustényezŐkkel (BF[...) és a malustényezőkkel (MFj..,) multiplikátorként összeadandók többrészes összegét képező kezelési részköltségekre hatunk, amikor is ezen összeadandók közül legalább egyet szorzással megváltoztatunk,

- a bonustényezők (BFj...) és a malustényezők (MFp..) numerikus értékei változtathatók, amikor is ezen értékeket felvonócsoportként a felvonócsoportnak egy üzemi paraméterétől függően és/vagy felvonónként a mindenkori felvonónak egy üzemi paraméterétől függően utólagos módosítási funkció segítségével BF_min<BF<l, ill. l<MF<MF_max tartományokban utólagosan módosítjuk.

- ahol a bonustényezők (BF,...) 0 < BF_min < 1 tartományba eső minimális értékeit és a malustényezők (MF,...) MF_max > 1 tartományba eső maximális értékeit szakember ismeretanyagán alapuló és táblázatként tárolt utólagos módosítási funkció segítségével határozzuk meg.

A találmány tárgya eljárás kezelési költségek és változtatható bonus-, malustényezők alapján történő azonnali célhíváskiosztásra felvonócsoportoknál. Az eljárás során emeleteken elrendezett hívásregisztráló berendezések segítségével kívánt célemeletekre irányuló célhívásokat viszünk be, amikor is ezen célhívásokat mikroprocesszorral támogatott, fölérendelt célhíváskiosztási algoritmus segítségével közvetlenül a hívás bevitele után a felvonócsoport egyes felvonóinak azonnal kiosztjuk és ezen kiosztásokat a hívásregisztráló berendezéseken azonnal kijelezzük, ahol minden egyes felvonó számára és minden egyes célhíváshoz felvonóspecifikus adatokból az utasok várakozási idejének és egyéb veszteségidejének megfelelő, kezelési részköltségek többrészes összegeként képzett kezelési költségeket számítunk ki, majd minden egyes célhívás esetén az összes felvonó kezelési költségeit egymással összehasonlítjuk és a célhívást azonnal a vonatkozó legkisebb kezelési költségekkel jellemezhető felvonónak kiosztjuk.

Ilyen jellegű eljárások során a célhívások kiosztása az egyes felvonóknak speciális, a felvonócsoporttól elvárt funkcionális viselkedés alapján történik. Ilyen módon történő kiosztás befolyásolható azzal, hogy a költségkalkuláció egyes vagy több, vagy összes összeadandóját módosítják, hogy ezáltal a forgalom lebonyolítását speciális kritériumok szerint javítsák.

A felvonócsoportokhoz alkalmazott korszerű vezérléseknél az emeleti és célhívásoknak az egyes felvonókhoz való hozzárendelése csoportspecifikus, a felvonócsoport üzemi állapotát jellemző tényezőktől függően történik.

A híváskiosztás időpontjában uralkodó üzemi állapotra való vonatkoztatás lehetővé teszi, hogy a híváskiosztás jobban alkalmazkodjék a változó forgalomhoz és ezenfelül a forgalom teljesítménye is növekszik.

A CH 03-275/88-5 lajstromszámú szabadalmi leírásból ismert olyan, célhívásokat azonnal kiosztó csoportvezérlés felvonókhoz, amelynek értelmében a célhívásokat azonnal kezelésre felvonóhoz hozzárendelik, éspedig a felvonó által elvégzett híváskezeléshez (hívásteljesítéshez) szükséges és a felvonócsoport pillanatnyi üzemi állapotától függő ráfordítás függvényében. Ráfordítás alatt a minden egyes felvonóhoz külön kiszámított, kezelési költségnek nevezett veszteségi időösszeget értik, amelyet az összes utazó összességében a mindenkori híváskezelés miatt elszenvedni kénytelen. Ezen kezelési K_NR költségeket ZZA célhívás kiosztási algoritmus keretén belül speciális költségegyenlet segítségével minden egyes felvonóhoz és minden egyes célhíváshoz külön-külön kiszámítják és hívásonként összehasonlító egységgel összehasonlítják, majd a hívást azon felvonóhoz rendelik hozzá, amelynek kezelési költsége a legkisebb. A K_NR kezelési költségek megállapításához azokat az utasok alapján akiknél ezen kezelési költségek felmerülnek - hívásköltséggé (Κ^ + K_K), utasköltségé (Kp_S; K_pz) és várakozási költség (K_ws; K_wz) felosztják és az alábbi Összeggel fejezik ki:

K-NR⁼ (Χπ*Ήιζ) + (Kps+Xpz) * (K-ws+K-wz)

A (Κ,,+Κ^) hívásköltségek a vonatkozó célhívást alkalmazó utasok veszteségi idejének, a (K_ps+Kp_Z) utasköltségek a vonatkozó célhívást nem alkalmazó, a fülkében lévő utasok veszteségi idejének, és a (K_ws+K_wz) várakozási költségek a vonatkozó célhívást nem alkalmazó, regisztrált és az emeleteken később beszálló utasok veszteségi idejének felelnek meg. Az egyes összeadandókat képező tényezők időtartamokra és utasszámokra vonatkoznak, és a felvonócsoport mindenkori üzemi állapotát jelzik. Az egyes összeadandók az alábbiak szerint vannak meghatározva:

K_rs=tsxF ahol

K_rs az új utasok várakozási ideje a hívás bevitelének emeletén, tj a fülke menetideje a hívás bevitele emeletének eléréséig (közbenső megállások okozta késleltetések figyelembevételével),

F az új utasok száma a hívás bevitelének emeletén, K_rz=tzxF ahol

K_rz az új utasok menetideje,

L a hívás bevitelének emeletétől a célemeletig tartó menetidő (a közbenső megállások okozta késleltetések figyelembevételével),

KpS — A^XP,;

ahol

K_ps a fülkében lévő utasok által a hívás bevitelének

HU 207 020 B emeletén való közbenső megállás miatt elszenvedett időveszteség,

A^az utasonkénti időveszteség, amely a közbenső megállás során eltelt állásidőtől (t_h) és azon menetidőkülönbségtől függ, amely menetidökülönbség közbenső megállásokkal jellemezhető menet és közbenső megállások nélküli menet között alakul ki,

P_s a hívás bevitelének emeletén lévő utasok száma, Κρ^Δ,,χΡ, ahol

Kp_Za fülkében lévő utasok által a célemeleten való közbenső megállás miatt elszenvedett időveszteség,

Atj hasonlóképpen van meghatározva mint aAtj, viszont a célemeletre vonatkoztatva,

P_z a célemeleten jelen lévő utasok száma,

K_ws= AtjXF’ ahol

K_ws a hívás bevitelének emelete és a célemelet közötti összes beszálló várakozási ideje,

F’ a már kiosztott hívásokhoz tartozó beszállók száma,

K_wz=(At_s+At_z)xF” ahol

K_wzaz összes beszálló várakozási ideje a célemelet mögött, és

F” a már kiosztott hívásokhoz tartozó beszállók száma.

Ezen viszonylagos állapottényezők következtében a célhíváskiosztás is viszonylagos, azaz a felvonócsoportnak a híváskiosztás időpontjában uralkodó pillanatnyi üzemi állapotától függ és ezen pillanatnyi üzemi állapotra van vonatkoztatva.

Bár ilyen jellegű, viszonylagos kiosztási kritériumok alapján megállapított célhíváskiosztás haladást jelent, bizonyos hátrányokkal mégis rendelkezik. Ezen hátrányok lényegében abból a körülményből fakadnak, hogy a fentiekben megadott költségegyenlet alapján foganatosított célhíváskiosztás a célhívásokat nem minden esetben a korszerű fevonócsoportoktól elvárt működés szerint osztja ki. Ilyen jellegű hátrány például, hogy a felvonót igénybe vevő személyek szokásos, elfogadott viselkedésére vonatkozó ergonómiai, funkcionális követelményeket a veszteségi idők minimalizálása révén nem lehet kellőképpen figyelembe venni, így például három, egyidejűleg bevitt, azonos célhívás három, azonos üzemi állapotú és azonos emeleten álló felvonóra kerül kiosztásra. Ez a veszteségi idő szempontjából helyes, amennyiben ugyanis mind a három személy ugyanazon fülkébe szállna be - egyetlenegy beszálló személyhez képest - háromszoros ajtónyitvatartási idővel kellene számolni, amelyet mind a három személynek el kellene viselni. Más oldalról ebben az esetben a felvonócsoportnak a veszteségi időt minimalizáló viselkedése az utasok számára érthetetlen, sőt irritálja őket, mivel ezen viselkedés az utascsoport szokásos viselkedésével ellentétes, amely utascsoportból általában csak egyetlenegy személy viszi be a célhívást. A kizárólagos költségalgoritmus nem felel meg az utascsoport azon kívánságának, hogy csoportonként kíván utazni. Ezenfelül a három felvonónak azon irányba való egyidejűleg történő lefoglalása a célemeletet az ellentétes irány számára lezárja.

További hátrány abból adódik, hogy a fentiekben megadott költségegyenlet alapján történt célhíváskiosztás esetén a célhívások kizárólagosan egyetlenegy kiosztási kritérium szerint kerülnek kiosztásra, éspedig az összes utas minimális veszteségi ideje szerint. A felvonócsoporttal szemben támasztott további funkcionális követelmények - amelyeket kiosztási kritériumként a célhíváskiosztásnál szintén figyelembe kellene venni - a híváskiosztásnál nem kapnak szerepet. Dyen jellegű célhíváskiosztás a követelt csoportfunkciók csupán egy részének tesz eleget, és ezért nem lehet optimális.

Hátrányként említhető továbbá, hogy a CH-03275/88-5 lsz. szabadalmi leírás szerinti célhíváskiosztás zárt költségegyenlet alapján történik, amely módosításokat, pl. további kiosztási kritériumok iránt nem tesz lehetővé.

Igény jelentkezett tehát olyan célhíváskiosztási algoritmusra, amely jellegben és számban automatikusan alkalmazkodó kiosztási kritériumokkal (üzemmódok, forgalomintenzitás), azaz minden lehetséges alkalmazási esetre optimalizálható célhíváskiosztással jellemezhető. Ezen igény kielégítését vállalja a találmány.

Ennek megfelelően a találmány révén megoldandó feladat abban van, hogy olyan eljárását hozzunk létre, amelynek segítségével felvonócsoportoknál a célhívások előírt funkcionális követelmények alapján a híváskezelésnek kioszthatók. Ezen újszerű célhíváskiosztás ezen funkcionális követelmények közül kiválasztott egyes követelményekhez is igazítható legyen, hogy azokat egyénileg előnyben részesítse, vagy pedig egyénileg háttérbe szorítsa.

Az eljárás továbbá képes legyen arra, hogy gyorsan és egyszerű módon nagyszámú funkcionális követelményt vegyen figyelembe és ennek során különböző forgalommódok és forgalomintenzitások vonatkozásában optimalizálható legyen.

A feladat megoldására kezelési költségek és változtatható bonus-, malustényezők alapján történő azonnali célhíváskiosztásra felvonócsoportoknál olyan eljárást hoztunk létre, amelynek során a találmány szerint

- a célhíváskiosztás alapját képező, a hívás kezelésével szemben támasztott funkcionális követelményeket hierarchikusan rendezzük, és ennek során legalább két csoportra - v indexszel elsődleges funkcionális követelményekre és n indexszel másodlagos funkcionális követelményekre osztjuk fel,

- a kezelési költségek kiszámítására szolgáló költségképletben az elsődleges funkcionális követelményeket a kezelési részköltségekkel, a másodlagos funkcionális követelményeket pedig egyegy bonustényezővel vagy malustényezővel fejezzük ki,

HU 207 020 B

- a bonustényezőkkel és a malustényezőkkel multiplikátorként összeadandók többrészes összegét képező kezelési részköltségekre hatunk, amikor is ezen összeadandók közül legalább egyet szorzással megváltoztatunk,

- a bunustényeők és a malustényezők numerikus értékei változtathatók, amikor is ezen értékeket felvonócsoportokként a felvonócsoportnak egy üzemi paraméterétől függően és/vagy felvonónként a mindenkori felvonónak egy üzemi paraméterétől függően utólagos módosítási funkció segítségével BF_min<BF<l, ill. l<MF<MF_max tartományokban utólagosan módosítjuk,

- ahol a bonustényezők 0 < BF_min < 1 tartományba eső minimális értékeit és a malustényezők MF_max > 1 tartományba eső maximális értékeit szakember ismeretanyagán alapuló és táblázatként tárolt utólagos módosítási funkció segítségével határozzuk meg.

Előnyös, ha az egy-egy felvonóra vonatkozó célhívás kezelési költségének kiszámításánál a pillanatnyi fülkepozíciótól számítva három félkör teljes tartományát vesszük figyelembe.

Célszerű, ha az egy-egy felvonóra vonatkozó kezelési költséget az összes utasnak a célhíváskezelés által előidézett veszteségidejét kifejező kezelési részköltségek összegeként az alábbi egyenlettel számítjuk ki:

^nrv=(tp®^xki)+(t®©xki)+(tA©Xk2)+(tA©^xk3)+(tA®xk4) +(t_&©xk₅) ahol tp® azon időtartam, amelyet a fülke igényel ahhoz, hogy a pillanatnyi fülkepozícióból újonnan kiosztandó beszállás! megállóhelyre jusson, magába foglalva a közbenső megállások okozta késleltetéseket, t@@ a fülke azon menetideje, amely alatt újonnan kiosztandó beszállás! megállóhelyről megfelelő újonnan kiosztandó kiszállási megállóhelyre jut, késleltetési idő (Δ-idő) újonnan kiosztandó beszállás! megállóhelyen, ί_ΔΘ késleltetési idő (Δ-idő) újonnan kiosztandó kiszállási megállóhelyen, kj új utasoknak a közlekedési viszonyok alapján megállapított valószínű száma, amely utasok egy-egy célhíváshoz lesznek hozzárendelve, azaz a beszállók a vonatkozó beszállási megállóhelyen, ill. a kiszállók a vonatkozó kiszállási megállóhelyen, k₂ azon utasoknak a közlekedési viszonyok alapján megállapított valószínű száma, amely utasok újonnan kiosztandó beszállási megállóhelyen - beszállók nélkül - a fülkében lesznek, k₃ azon utasoknak a közlekedési viszonyok alapján megállapított valószínű száma, amely utasok újonnan kiosztandó kiszállási megállóhelyen - a kiszállók nélkül - a fülkében lesznek, k₄ az összes beszálló száma a már kiosztott összes beszállási megállóhelyen, az újonnan kiosztandó beszállási megállóhely után, k₅ az összes beszálló száma a már kiosztott összes beszállási megállóhelyen az újonnan kiosztandó kiszállási megállóhely után.

Előnyös, ha a bonustényezőkkel és a malustényezőkkel exponenciálisan hatunk a kezelési költségek kezelési részköltségeire.

Az eljárás során oly módon is eljárhatunk, hogy a bonustényezők és malustényezők csoportotkénti változtatásához való üzemi paraméterként a felvonócsoport forgalmának alakulását alkalmazzuk, ahol a bonustényezők és malustényezők numerikus értékeit minimális forgalom esetén alkalmazott BF_min, ill, MF_max érték és minimális forgalom esetén alkalmazott „1” érték közötti tartományban utólag módosítjuk.

Előnyös továbbá, ha a bonustényezők és malustényezők felvonónkénti variációjához való üzemi paraméterként a pillanatnyi fülketerhelést alkalmazzuk, amikor is a bonustényezők és malustényezők numerikus értékeit minimális terhelésnél alkalmazott BF_min, ill. MF_max érték, és maximális terhelésnél alkalmazott „1” érték közötti tartományban utólag módosítjuk.

Célszerű, ha a felvonócsoport kívánt funkciójaként a beszállási és a kiszállási forgalom teljes mértékű szétválasztását változtatható beszálláskoincidencia-bonustényezóvel induláskor és változtatható kiszálláskoincidencia-bonustényezővel a célállomáson elősegítjük.

Előnyös, ha a felvonócsoport kívánt funkciójaként utascsoportok képzését változtatható csoportbonusszal elősegítjük.

Előnyös továbbá, ha harmadik félkörben megvalósuló elhozómenetet változtatható elhozómeneti malustényezóvel további híváskiosztások ellen védünk.

A találmány szerinti eljárás az alábbi előnyöket biztosítja:

Előnyt jelent, hogy a kezelési költségek kiszámításához alkalmazott algoritmus flexibilitásának köszönhetően a felvonócsoporttól elvárt működés megfelelő célhíváskiosztásokkal tág határokon belül elérhető.

Lehetőség van ugyanis arra, hogy a költségkiszámításhoz alkalmazott képlet egyes összeadandóit bonustényezőkkel és/vagy malustényezőkkel súlyozzuk és ezáltal az első működési profilt még jobban egy igényelt működési profilhoz igazítsuk. Ez például olyan funkciókra vonatkozik, amelyek a felvonót alkalmazó személyek személyes viselkedésével összefüggnek és a költségkiszámítási képlet összeadandói által nem vehetők figyelembe, vagy pedig olyan hatásfunkciók korrekciójáról vagy eliminációjáról van szó, amely hatásfunkciók csak ritkán lépnek fel, és amelyeket a felhasználók nem fogadnak el.

További előny a nagymértékben eltérő várakozási időkkel kapcsolatos, amelyeket a felhasználók különösen kellemetlennek tekintenek. A költségkiszámítási képlet egyes összeadandóinak a változtatható bonustényezőkkel, ill. malustényezőkkel történő megfelelő súlyozásával a várakozási idők csökkenthetők, vagy legalábbis egymás között kiegyenlíthetők. /

Előnyként említhető továbbá, hogy a tetszőleges emeleti megállások normál koincidenciáit a költség4

HU 207 020 B kiszámítási képlet implicit módon tartalmazza és nem szükséges azokat a változtatható bonustényezőkön, ill. malustényezőkön keresztül a célhíváskiosztásba bevinni.

A gyakorlat kimutatta, hogy a célhívással a lehetséges legkorábbi időpontban bevitt, ezen kezelési követelményt teljes mértékben meghatározó információ a hat összeadandós költségkiszámítási képlettel optimálisan hasznosítható és a változtatható bonustényezőkkel, ill. malustényezőkkel járulékos ergonómiai és forgalomtechnikaikövetelmények teljesíthetők. Ezmegkönynyíti a személyszállítás lebonyolítását és általában nagyobb szállítási teljesítményt biztosít.

A találmányt az alábbiakban három felvonót tartalmazó felvonócsoport működése alapján a mellékelt rajzra való hivatkozással részletesebben is ismertetjük.

A teljes rendszer üzem közbeni vezérlésének megvalósítására ipari számítógépet alkalmazunk a találmány szerint a felvonócsoport speciális üzem közbeni viselkedésének biztosítására. Tetszőleges típusú számítógép alkalmazása csoportvezérléshez általánosan ismert és számos szabadalmi leírásban szerepel. A találmány szerinti példát ismertető rajzon az

1. ábrán a találmány szerinti eljárást alkalmazó, három felvonót tartalmazó felvonócsoport elrendezése és elvi felépítése, a

2. ábrán az eljárásban részt vevő legfontosabb adatforrások és adatvevők vázlatos ábrája, a

3. ábrán a költségkiszámításhoz alkalmazott, alárendelt algoritmusokkal ellátott célkiosztási algoritmus (ZZA) műveleti ábrája, valamint a bonus-, malustényezők utólagos módosítása három felvonót tartalmazó felvonócsoport esetén, a

4. ábrán pedig az 1. ábra szerinti alkalmazás esetén a megállás kijelzése látható.

Az 1. ábrán három (A, B, C) felvonóval ellátott felvonócsoport látható, ahol minden egyes (A, B, C) felvonónál (1) aknában vezetett (2) fülke ismert módon (4) szállítókötélen keresztül (3) hajtással van kapcsolatban és a felvonőcsoport tizenhat (E]...E₁₆) emeletet szolgál ki. Mindegyik (3) hajtás pl. az EP 0026406 lajstromszámú szabadalom szerint kialakított hajtásvezérléssel van vezérelve, ahol az alapérték képzését, a szabályozási funkciót és a START-STOP indítását ipari (5) számítógép valósítja meg. Az (5) számítógép (7) felvonóbuszon és első (IFI) interfészen keresztül (6) mérő- és állítóelemekkel van kapcsolatban. Minden egyes (2) fülke (8) terhelésmérő berendezéssel, a (2) fülke mindenkori üzemállapotát jelző (9) berendezéssel, (10) megállásjelzővel és (11) kezelőpanellel van ellátva. A (8) terhelésmérő berendezés, a (9) berendezés, a (10) megállásjelző és a (11) kezelőpanel (12) fülkebuszon át az ipari (5) számítógéppel van összekötve. Mivel a (2) fülkékben hívógombok nincsenek, nem lehet fülkehívásokat bevinni, ily módon tehát a felvonócsoport fülkehívások nélkül kizárólagosan célhívásokkal üzemeltethető. Az (Ej...E₁₆) emeleten célhívásbeviteli egységek vannak elrendezve, amelyek pl. az EP 0246335 szabadalom szerint kialakított tízes (13) billentyűzetek. A (13) billentyűzetek segítségével az (Ei...Eiö) emeletek felé irányuló célhívások bevihetők. Ezen célhívások a találmány szerinti kiosztási eljárás szerint - amelyet az alábbiakban részletesebben is ismertetünk - kezelésre (kiszolgálásra) egy-egy (2) fülkének kerülnek kiosztásra. A célhívások bevitelére szolgáló tízes (13) billentyűzetek (14) emeletbuszon át az ipari (5) számítógépre vannak csatlakoztatva.

A 2. ábrán látható az ipari (5) számítógép az eljárásban részt vevő legfontosabb adatforrásokkal és adatvevőkkel, amelyek a (18) felvonóberendezésben vagy belső írható-olvasható (15) tárban vannak. Mindkét esetben az adatforrások és adatvevők kétirányú kapcsolatban vannak az ipari (5) számítógép (CP) központi egységével, a (18) felvonóberendezés felől háromszoros buszrendszeren - azaz a (7) felvonóbuszon, a (12) fülkebuszon és a (14) emeletbuszon - valamint I/O bemeneti-kimeneti egységeken keresztül, az írható-olvasható (15) tár felől pedig belső (16) buszon keresztül.

A (14) emeletbuszon keresztül az (Ei—E^) emeleteken regisztrált (R®@) célhívásokat rögzítjük - a 2. ábrán (ZRS) műveletként jelölve már elvégzett célhíváskiosztásokat a vonatkozó tízes (13) billentyűzeten kijelezzük - (RZA) műveletként jelölve - valamint a tízes (13) billentyűzet kezelésére szükséges további funkciót elvégezzük - (ZTH) műveletként jelölve.

A (7) felvonóbusz az egyes (A, B, C) felvonók (3) hajtásaival hozza létre a kapcsolatot. Ennek során elsősorban folyamatosan érzékeljük a költségkiszámításhoz a pillanatnyi fülkehelyzetet - a 2. ábrán (MKP) műveletként jelölve valamint az ábrán (AAS) műveletként jelölve a felvonó hajtásállapotát, valamint a (3) hajtások vezérlésére és szabályozására vonatkozó további adatokat. A (12) fülkebuszon keresztül érzékeljük a pillanatnyi fülketerhelést - a 2. ábrán (MLM) műveletként jelölve -, a fülke üzemi állapotát - a 2. ábrán (KBS) műveletként jelölve valamint további adatforrásokat és adatvevőket (11) kezelőpanel, ill. (10) megállásjelző kezelésével kapcsolatban - a 2. ábrán (COH), ill. (HAH) műveletként jelölve.

A találmány szerinti eljárás alapját képező célhíváskiosztási (ZZA) algoritmus megvalósítására a CP központi egység az írható-olvasható (15) tárban további adatforrásokkal és adatvevőkkel van ellátva. Itt elsősorban előre meghatározott állandókról vagy állapotváltozókról van szó, amelyeket a felvonórendszerben mérünk vagy részben folyamatosan módosítunk.

Ezen táblázatokban szervezett adatforrásokhoz és adatvevőkhöz tartoznak a bonustényezők minimális BF_min értékei, a malustényezők maximális MF_max értékei, a bonustényezők (BFN) módosításához és a malustényezők (MFN) módosításához való numerikus értékek, (TZT) ajtóidők, (FZT) menetidők, megállásonként várható beszállók k® száma, megállásonként várható kiszállók k_Q száma, valamint utasonként! (TZF) transzferidő.

A 3. ábrán látható a találmány szerinti eljárás alapját képező célhíváskiosztási ZZA algoritmus felépítése és szekvenciális lefutása, a bonustényezők és malusté5

HU 207 020 B nyezők utólagos módosítására és a költségkiszámításra szolgáló, két alárendelt (NFA, KBA) algoritmussal.

Az alábbiakban ismertetjük a találmány szerinti eljárás általános megoldását az eljárás leírásának bevezető részeként a jobb áttekintés érdekében.

Az (E,...E₁₆) emeleteken bevitt (R®©) célhívások érzékelését önmagában ismert módon az összes tízes (13) billentyűzet szekvenciális (soros) letapogatásával valósítjuk meg, amikor is a kiosztandó (R®©) célhívásokat beszállás! © megállóhelyről kiszállási Θ megállóhelyig történő utazásokként a (14) emeletbuszon keresztül az ipari (5) számítógépbe beolvassuk. Az ipari (5) számítógép a (7) felvonóbuszon keresztül a (3) hajtással és a (12) fülkebuszon keresztül a (2) fülkékkel van összekapcsolva. Ennek megfelelően az (5) számítógép minden időpontban ismeri az összes (A, B, C) felvonó esetén a (2) fülkék terhelését, helyzetét és üzemállapotát, a (3) hajtás üzemállapotát, a pillanatnyilag érvényes (BF,...) bonustényezőket és (MF,...) malustényezőket. Ezen információk alapján a találmány szerinti célhíváskiosztási (ZZA) algoritmus lehetővé teszi, hogy az újonnan bevitt (R®©) célhívásokat előre meghatározott kritériumok szerint az egyes (A, B, C) felvonóknak kiosszuk, tehát olyan célhíváskiosztást foganatosítunk, amely ezen kritériumok szerint optimális. Ezen kritériumok lényegében a híváskezeléssel szemben funkiconális követelmények. A célhíváskiosztás egyszer, az ipari (5) számítógép műveleti sebességének megfelelő sebességgel történik a megfelelő(R®©) célhívásnak az összes (E,...E,₆) emelet szekvenciális cél hívásfeldolgozásával való érzékelése után. Ezen célhíváskiosztás meghatározó és a vonatkozó (13) billentyűzeten azonnal kijelzésre kerül. A találmány szerinti célhíváskiosztás alapját (K_NR) kezelési költségek képezik, amelyeket az általános megoldás esetén az alábbi képlet szerint határozunk meg:

Knr = [(BF_b..)x(MFj...)]x[K,+BF₂xK₂+MF₂xK₃+ ~.+K„] (I) ahol

BF,... változtatható bonustényezők

MF,... változtatható malustényezők

Kf, K₂; K₃;... K_n kezelési részköltségek

A változtatható (BFi...) bonustényezőkkel, ill. (MF,...) malustényezőkkel multiplikátorként a (K,, K₂... K„) kezelési részköltségek egy-egy, összes vagy tetszőleges számú összeadandójára hatunk. Az ily módon kiszámított (K_NR) kezelési költségek egy-egy (R®©) célhívás kezelésére és a felvonócsoport előre meghatározott működésprofiljára vonatkozóan az egyes (A, B, C) felvonók kiszolgálási képességét jellemzik. Az (R®©) célhívást kezelésre annak az (A, B, C) felvonónak osztjuk ki, melynek kiszolgálási képessége a legnagyobb, ill. (K_NR) költsége a legkisebb.

A találmány szerinti eljárást előnyös példa kapcsán a 3. ábrára való hivatkozással a célhíváskiosztási (ZZA) algoritmus alapján az alábbiakban részletesebben is ismertetjük, amikor is az (R®©) célhívásokra jellemző lefutást feltételezzük. Ezen előnyös példára jellemző, hogy a (K,, K₂₎.,. K_n) kezelési lészköltségek az összes utasnak utasmásodpercben kifejezett veszteségidejére vannak korlátozva, csupán egy-egy (B) bonustényezőt, (M) malustényezőt veszünk figyelembe, éspedig (Βθ©) kiszálláskoincidencia-bonustényezőt, valamint elhozómeneti (M_F) malustényezőt, a vonatkozó (BF©©) bonustényezők és (MFp) malustényezők azonos multiplikatív módon az összes (K_b K₂, K₃,. .. K_n) kezelési részköltségre, azaz azok összegére hatnak.

A találmány szerinti eljárás ezen előnyös foganatosítási módja esetén a kezelési költségképlet az alábbi:

K_NR= [BF©©xMFp]_x{[tp®xki]+[t®©xkj]+[t_A®xk₂] +[t_A©xk₃]+[t_A®xk4]+[t_AQ Mxk₅]} (II)

A 3. ábra szerint a kiosztási eljárás SRI lépéssel indul, amikor egy regisztrált és még ki nem osztott (R®©) célhívást kiosztásra az ipari (5) számítógépbe beolvasunk. Ezen (R®©) célhívás kezelését olyan kritériumok szerint kívánjuk megvalósítani, amely kritériumok a híváskezeléssel szemben támasztott funkcionális követelményekként a célhíváskiosztás alapját képezik és amelyeket célhíváskiosztásnak előírunk. Ennek érdekében a híváskezeléssel szemben támasztott funkcionális követelményeket második (SR2) lépésben hierarchikusan rendezzük és ennek során két csoportra felosztjuk, elsődleges funkcionális követelményeket tartalmazó első csoportra, valamint másodlagos funkcionális követelményeket tartalmazó második csoportra. Ezen felosztás szükséges, mivel az alábbiakban negyedik (SR4) lépésben megadott költségkiszámítási képletben ezen két csoport között különbséget teszünk, amikor is az elsődleges funkcionális követelményeket (K_b K₂,... K_n) kezelési részköltségekkel, a másodlagos funkcionális költségeket pedig (BF_b..) bonustényezőkkel, (MF_b..) malustényezőkkel fejezzük ki. A második (SR2) lépést követően a célhíváskiosztási (ZZA) algoritmusnak alárendelt bonustényezők/malustényezők módosítási (NFA) algoritmusba lépünk, amely harmadik SR3 lépésként a (BF_b..) bonustényezőket, ill. az (MF,...) malustényezőket határozza meg, és egy tárolt értéktáblázat szerint a felvonócsoportnak egy-egy paraméterétől függően vagy pedig az egyes (A, B, C) felvonók egy-egy paraméterétől függően utólag módosítja. Mindkét esetben a lehetséges utólag módosított paraméterekből egy-egy előnyös példát alkalmazunk, éspedig a felvonócsoport esetén a forgalom kialakulása és az egyes felvonóknál a fülketerhelést.

Amennyiben például a pillanatnyi forgalom kicsi, a (B_b..) bonusokat, (M_b..) malusokat növeljük, azaz a vonatkozó (BF_b..) bonustényezőket csökkentjük, a vonatkozó (MF_b..) malustényezőket pedig növeljük. Amennyiben viszont a forgalom nagy, a telítési állapotot megközelíti, a (B,...) bonusokat, (M,...) malusokat csökkentjük, azaz a (BF_b..) bonustényezőket növeljük, az (MFj...) malustényezőket pedig csökkentjük. Amennyiben végül a pillanatnyi forgalom egy normál értéknek felel meg, nincs szükség a pillanatnyilag érvényes (BF,...) bonustényezők, ill. (MFj...) malustényezők módosítására. Azon értékek, amelyekkel a (BF]...) bonustényezőket, ill. (MF,...) malustényezőket csökkentjük, ill. növeljük, tapasztalati értékek, amelyek a forgalomintenzitás függvényeként táblázatban vannak tárolva. Hasonlóképpen módosítjuk a (BF,...) bonusté6

HU 207 020 B zőket, (MF,...) malustényezőket egyetlenegy (A, B, C) felvonóhoz, az (A, B, C) felvonó egyik paraméterétől, pl. pillanatnyi fülketerhelésétől függően. Az ezt követő, negyedik (SR4) lépésben kiszámítjuk a (K_NR) kezelési költségeket. Ezen költségkiszámítás költségkiszámítási (KBA) algoritmus segítségével az aktuális, azaz a módosított (BFj...) bonustényezők, (MF,) malustényezők és az elsődleges funkcionális követelmények alapján a H költségképlet szerint történik. Az előnyös példa szerint a Π költségképlet csupán egy-egy (BFqq) bonustényezőt, (MF_A) malustényezőt tartalmaz, éspedig a (Βθθ) kiszállás koincidencia-bonushoz a (BF@q) bonustényezőt és az elhozómeneti (M_A) malushoz az (MF_a) malustényezőt, amelyek multiplikátorként azonos módon az összes utas veszteségidejét kifejező kezelési részköltségek összegére hatnak. A költségszámítást csak egyszer, a vonatkozó (R$q) célhívás regisztrálása után végezzük, a költségkiszámítás meghatározó, és a pillanatnyi fülkehelyzettől kezdődően előremenetben „félkörökben” mért útszakaszra terjed ki. Egy teljes kör alatt olyan útszakaszt értünk, amelyet a fülkének meg kell tenni ahhoz, hogy egy tetszőleges emeletről elindulva egy meghatározott menetirányban ugyanazon emeletet ugyanazon menetirányban kiszolgálhassa. Ennek alapján tehát egy „félkör” alatt az előbbiekben meghatározott teljes kör fél útszakaszát értjük. A „félköröket” az áthaladás sorrendjében növekvőben számozzuk. Az (SR4) lépést követően ötödik (SR5) lépésben meghatározzuk azon (A, B, C) felvonót, amely a vonatkozó (R©q) célhívást kezeli, azaz kiszolgálja. Ez ismert módon az (SR4) lépésben kiszámított (K_NR) kezelési költségek alapján a technika állását ismertető részben megnevezett CH 03-275/88-5 lajstromszámú szabadalmi bejelentésben ismertetett megoldás szerint történik. Ennek során az (SR4) lépés alatt kiszámított (K_NR) kezelési költségeket hívásonként egymással hasonlítjuk össze és a legkisebb (K_NR) kezelési költségekkel jellemezhető (A, B, C) felvonót jelöljük ki az (R®@) célhívás kiszolgálására. Közvetlenül a célhíváskiosztás után a következő (SR6) lépésben kijelezzük a kiosztást. Ennek során a kezelésre kijelölt (A, B, C) felvonót azon tízes (13) billentyűzeten jelezzük ki, amelyen a vonatkozó (βθθ) célhívás be lett adva. Azonos módon történik a sorban következő (R©ö) célhívás kiosztása a célhíváskiosztási (ZZA) algoritmusban.

A jelen esetben tehát a célhíváskiosztás a célhíváskezeléssel szemben támasztott, három funkcionális követelmény figyelembevételével történik, éspedig a veszteségi időre vonatkozó költségek segítségével a „minimális veszteségidő”, a (Β_θθ) kiszálláskoincidencia-bonus segítségével a kiszálláskoincidencia és elhozómeneti (M_A) malus segítségével az „elhozómenetben nincs további híváskiosztás” figyelembevételével. Ezen három funkcionális követelmény jelentőségükben nem azonos értékűek, hanem hierarchikusan két fokozatra vannak felosztva, ahol a „minimális veszteségidő” az első prioritásfokozatban (elsődleges), a „kiszálláskoincidencia” és az „elhozómenetben nincs további híváskiosztás” pedig a második prioritásfokozatban (másodlagos) van. A beszálláskoincidencia-bonus csökkenti azon fülke költségeit, amelynek a beszállás! emelet vonatkozásában nincs kiszállója (nincs kabinhívás). A kiszálláskoincidencia-bonus azon fülke költségeit csökkenti, amelynek a kiszállási emelet vonatkozásában nincs beszállója (nincs emeleti hívás). A híváskezelés (kiszolgálás) érdekében tehát - csökkentett költségeken keresztül - olyan fülkét részesítünk előnyben, amelynél a beszállást emeleten kiszálló és a kiszállási emeleten beszálló nincs regisztrálva. Eszerint tehát ilyen jellegű fülke esetén a beszállási és kiszállási forgalom külön van választva, mivel olyan híváskiosztást alkalmazunk, amely egy-egy emeleten az egyidejűleg történő beszállást és kiszállást elkerüli. Az elhozómeneti malus csökkenti a várakozási időket elhozómenetek vonatkozásában a harmadik „félkörben”. A harmadik „félkörben” alkalmazott elhozómenetek esetén a várakozási idő normális felvonóüzem esetén elfogadhatatlanul nagy értékű lehet. Ezt azon hívások idézik elő, amelyek az elhozómenet megvalósítása előtt folyamatosan újra kiosztásra és kiszolgálásra kerülnek. Ahhoz, hogy ezt az időigényt elimináljuk, a harmadik „félkörben” megvalósítandó elhozómenettel jellemezhető fülkék esetén a költségeket elhozómeneti (Mp) malus segítségévei annyira megnöveljük, hogy ezen fülkék további hívásokhoz túl költségesek lesznek és így további célkiosztások ellen védve vannak. Ennek köszönhetően elhozómenetre vonatkozó hívás kiszolgálása gyorsabban történhet, azaz az elhozómeneti hívás várakozási ideje csökken. A felvonócsoport szállítási kapacitása úgy van kiképezve, hogy az elsődleges funkcionális követelmény, azaz a forgalom lebonyolítása során megfelelő időbeli viselkedés (K_v veszteségidő összege utasmásodpercben) normál forgalom esetén teljesül. Kisebb forgalom esetén eszerint ezen elsődleges funkcionális követelmény nagy tartalékkal teljesül, így annak terhére a másodlagos funkcionális követelményeket, azaz a „kiszálláskoincidencia” és az „elhozómenetben nincs további híváskiosztás” a vonatkozó (Βθθ) kiszálláskoincidencia-bonus és a vonatkozó (M_r malus növelésével elősegíthetők. Amíg ugyanis a (K_v) veszteségidő összege kisebb a követelt minimumnál, az (R®e) célhívástól elvárható, hogy „kiszálláskoincidencia” és „elhozómenetben nincs további híváskiosztás” követelményeket teljesítő fülkére várjon, azaz olyan fülkét fogadjon el, amely rosszabb időbeli viselkedéssel jellemezhető, viszont „kiszálláskoincidencia” és „elhozómenetben nincs további híváskiosztás ” funkciót teljesít. A telítést megközelítő nagy forgalom, és nagy bonusok/malusok estén a fentiekben megnevezett elsődleges funkcionális követelmény nem teljesül, így annak javára a „kiszálláskoincidencia” és az „elhozómenetben nincs további híváskiosztás” másodlagos követelményeket a vonatkozó (Βθθ) kiszálláskoincidencia-bonus, (Mp) malus csökkentésével vissza kell szorítani. Amíg ugyanis a (K_v) veszteségidő összege a megengedett maximális értéknél nagyobb, a célhívástól elvárható, hogy olyan fülkét fogadjon el, amely a „kiszálláskoincidencia” és az „elhozómenetben nincs további híváskiosztás” funkciókkal nem ren7

HU 207 020 B delkezik, viszont jobb időbeli viselkedést mutat. Normál forgalom esetén a meghatározás szerinti elsődleges funkcionális követelmény teljesül, míg a két másodlagos funkcionális követelmény a vonatkozó (BF₀q) bonustényezőn, (MF_f) malustényezőn keresztül megfelelően igazítva van. így tehát az elsődleges és másodlagos funkcionális követelmények kiegyensúlyozottan, optimálisan egymáshoz vannak igazítva, ennek megfelelően a vonatkozó (BF_e<5) bonustényezőket, (MF_f) malustényezőket nem szabad megváltoztatni, hanem azokat változatlanul a következő költségkiszámításba át kell venni. Természetesen további, a felvonó üzemét javító funkcionális követelmények is megvalósíthatók bonusok/malusok alkalmazása segítségével. Példaként említjük a (B_G) csoportbonust. A (B_G) csoportbonus a fülke költségeit olyan célhívások esetén csökkenti, amelyeknek célemeletei a már regisztrált fülkemegállásokkal egybeesnek. Azonos célemelettel jellemezhető célhívások tehát - csökkentett költségeken keresztül - olyan fülkére kerülnek kiosztásra, amelyre már egy, a közös célemelettel egybeeső megállást (fülkehívás) kiosztottunk. Ezáltal utascsoportok képzését segítjük elő.

A 4. ábra mutatja az utasoknak a célhívásvezérlésről való tájékoztatására szolgáló (10) megállásjelzőt. Minden egyes (2) fülkében lévő (19) fülkeajtókeret mindkét oldalán a szemmagasság fölött belülről és kívülről láthatóan egy-egy (10) megállásjelző van elrendezve, hogy a beszállási megállóhelyen vagy menet közben az ezen (A, B, C) felvonónak már kiosztott célemeleteket kijelezze.

A célkijelzés céljából a beszállási megállóhelyen a vonatkozó (Eí...E₁₆) emeleteken beszálló utasok (20) célállomásait a (10) megállásjelzőn villogó fényjelzéssel kijelezzük, amíg az ajtó be nem záródik, majd ezt követően folyamatos fényjelzéssel kijelezzük.

Menetközben! célkijelzés céljából a vonatkozó (20) célállomást a (10) megállásjelzőn villogó fényjelzéssel kezdjük kijelezni, amikor a szelektor a vonatkozó (Ep-.Eiő) emeletre ér és a fényjelzést megszüntetjük, amikor az ajtó nyílik.

Claims (9)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás kezelési költségek és változatatható bonus-, malustényezők alapján történő azonnali célhíváskiosztásra felvonócsoportoknál, amelynek során emeleteken elrendezett hívásregisztráló berendezések segítségével kívánt célemeletekre irányuló célhívásokat beviszünk, amikor is ezen céíhívásokat mikroproceszszorral támogatott, fölérendelt célhíváskiosztási algoritmus segítségével közvetlenül a hívás bevitele után a felvonócsoport egyes felvonóinak azonnal kiosztjuk és ezen kiosztásokat a hívásregisztráló berendezéseken azonnal kijelezzük, ahol minden egyes felvonó számára és minden egyes célhíváshoz felvonóspecifikus adatokból az utasok várakozási idejének és egyéb veszteségidejének megfelelő, kezelési részköltségek többrészes összegeként képzett kezelési költségkeret számí8 tünk ki, majd minden egyes célhívás esetén az összes felvonó kezelési költségeit egymással összehasonlítjuk és a célhívást azonnal a vonatkozó legkisebb kezelési költségekkel jellemezhető felvonónak kiosztjuk, azzal jellemezve, hogy

   - a célhíváskiosztás alapját képező, a hívás kezelésével szemben támasztott funkcionális követelményeket hierarchikusan rendezzük, és ennek során legalább két csoportra - elsődleges funkcionális követelményekre és másodlagos funkcionális követelményekre - osztjuk fel,

   - a kezelési költségek (K_NR) kiszámítására szolgáló költségképletben az elsődleges funkcionális követelményeket a kezelési részköltségekkel (K,...K„), a másodlagos funkcionális követelményeket pedig egy-egy bonustényezővel (BFj...) vagy malustényezővel (MF]...) fejezzük ki,

   - a bonustényezőkkel (BFj...) és a malustényezőkkel (MF,...) multiplikátorként összeadandók többrészes összegét képező kezelési részköltségekre (Kj...K_n) hatunk, amikor is ezen összeadandók közül legalább egyet szorzással megváltoztatunk,

   - a bonustényezók (BF,...) és a malustényezők (MF,) numerikus értékei változtathatók, amikor is ezen értékeket felvonócsoportonként a felvonócsoportnak egy üzemi paraméterétől függően és/vagy felvonónként a mindenkori felvonónak egy üzemi paraméterétől függően utólagos módosítási funkció segítségével BF_min< BF< 1, ill. l<MF<MF_max tartományban utólagosan módosítjuk,

   - ahol a bonustényezók (BF,...) 0<BF_min<BF<l tartományba eső minimális értékeit (BF_min) és a malustényezők (MF,...) MF_max>l tartományba eső maximális értékeit (MF_max) szakember ismeretanyagán alapuló és táblázatként tárolt utólagos módosítási funkció segítségével határozzuk meg.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az egy-egy felvonóra vonatkozó célhívás (R®₀) kezelési költségének (K_NR) kiszámításánál a pillanatnyi fülkepozíciótól számítva három félkör teljes tartományát vesszük figyelembe.
3. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az egy-egy felvonóra vonatkozó kezelési költséget (K_NRV) az összes utasnak a célhíváskezelés által előidézett veszteségidejét kifejező kezelési részköltségek (K,...K_n) összegeként az alábbi egyenlettel számítjuk ki:

   Κ-nrv ⁼ (^tp®®^xki)+(t®0XkI)+(tAffixk2)+(tA0xk3) +(^tA©^xk4)+(tÁ©xk5) ahol tp® azon időtartam, amelyet a fülke igényel ahhoz, hogy a pillanatnyi fülkepozícióból újonnan kiosztandó beszállási megállóhelyre (©) jusson, magába foglalva a közbenső megállások okozta késleltetéseket, t©_Q a fülke azon menetideje, amely alatt újonnan kiosztandó beszállási megállóhelyről (©)

   HU 207 020 Β megfelelő újonnan kiosztandó kiszállási megállóhelyre (Θ) jut, t_A® késleltetési idő (Δ-idő) kiosztandó beszállási megállóhelyen (©), t_AQ késleltetési idő (Δ-idő) újonnan kiosztandó kiszállási megállóhelyen (Θ), kj új utasoknak a közlekedési viszonyok alapján megállapított valószínű száma, amely utasok egy-egy célhíváshoz (R©q) lesznek hozzárendelve, azaz a beszállók a vonatkozó beszállási megállóhelyen (©), ill. a kiszállók a vonatkozó kiszállási megállóhelyen (Θ), k₂ azon utasoknak a közlekedési viszonyok alapján megállapított valószínű száma, amely utasok újonnan kiosztandó beszállási megállóhelyen (©) - beszállók nélkül - a fülkében lesznek, k₃ azon utasoknak a közlekedési viszonyok alapján megállapított valószínű száma, amely utasok újonnan kiosztandó kiszállási megállóhelyen (Θ) - a kiszállók nélkül - a fülkében lesznek, k₄ az összes beszálló száma a már kiosztott összes beszállási megállóhelyen (©’), az újonnan kiosztandó beszállási megállóhely (©) után, k₅ az összes beszálló száma a már kiosztott összes beszállási megállóhelyen (©’) az újonnan kiosztandó kiszállási megállóhely Θ) után.
4. 4. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a bonustényezőkkel (BFp..) és a malustényezőkkel (MFi·..) exponenciálisan hatunk a kezelési költségek (K_NR) kezelési részköltségeire (Kj-KJ.
5. 5. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a bonustényezők (BFi„.) és malustényezők (MFi·..) csoportotnkénti változtatásához való üzemi paraméterként a felvonócsoport forgalmának alakulását alkalmazzuk, ahol a bonustényezők (BFj...) és malustényezők (MFj...) numerikus értékeit minimális forgalom esetén alkalmazott BF^, ill. MF_max érték és maximális forgalom esetén alkalmazott „1” érték közötti tartományban utólag módosítjuk.
6. 6. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a bonustényezők (BF!·..) és malustényezők (MFp..) felvonónként! variációjához való üzemi paraméterként a pillanatnyi fülketerhelést alkalmazzuk, amikor is a bonustényezők (BFp..) és malustényezők (MFp..) numerikus értékeit minimális terhelésnél alkalmazott BF_min, ill. MF^x érték, és maximális terhelésnél alkalmazott „1” érték közötti tartományban utólag módosítjuk.
7. 7. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a felvonócsoport kívánt funkciójaként a beszállási és a kiszállási forgalom teljes mértékű szétválasztását változtatható beszálláskoincidencia-bonustényezővel (Βθθ) induláskor és változtatható kiszálláskoincidencia-bonustényezővel (Βθθ) a célállomáson elősegítjük.
8. 8. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a felvonócsoport kívánt funkciójaként utascsoportok képzését változtatható csoportbonusszal (B_G) elősegítjük.
9. 9. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezye, hogy harmadik félkörben megvalósuló elhozómenetet változtatható elhozómeneti malustényezővel (M_F) további híváskiosztások ellen védünk.

   HU 207 020 B Int. Cl.⁵: B 66 B 1/20