HU206987B

HU206987B - Process for producing oral pharmaceutical compositions comprising alpha- or beta-interferon, suitable for reducing side effects of cancer therapy

Info

Publication number: HU206987B
Application number: HU89950A
Authority: HU
Inventors: Joseph M Cummins
Original assignee: Amarillo Cell Culture Co
Priority date: 1988-01-06
Filing date: 1989-01-03
Publication date: 1993-03-01
Also published as: HK24595A; HUT56720A; JP2813017B2; DK160690D0; AU630598B2; CA1336398C; ATE104152T1; WO1989006139A1; DE68914644D1; JPH03504375A; DK160690A; US5017371A; AU2941489A; EP0396616B1; DE68914644T2; EP0396616A4; HU890950D0; EP0396616A1

Description

A találmány tárgya eljárás új, a rák-terápia toxikus mellékhatásainak csökkentésére alkalmas orális gyógyászati készítmény előállítására.

Az elmúlt húsz évben a rák kezelése a kutató és fejlesztő munkák középpontjába került. A rák-terápiát sokféle megközelítésben vizsgálták. A gyakorlatban a rák-terápia összetett kezelési eljárásokat tartalmazhat, beleértve a sebészeti eltávolítást, a sugárzásos terápiát (radioterápia), a kemoterápiát, a csontvelő átültetést (a malignus hematológia kezelésére, például az akut mieloid leukémiánál), A rosszindulatú daganatok kezelésére alkalmas eljárásokat a daganatos betegség természete, elhelyezkedése és típusa határozza meg. A közvetlenül körülhatárolt tumorok esetében legelőnyösebb a sebészeti eltávolítás. A sebészeti beavatkozást gyakran kombinálják rádió- és/vagy kemoterápiás kezeléssel. Amennyiben a rosszindulatú daganat nem lokalizálható, vagy elhelyezkedése csökkenti a sikeres sebészeti eltávolítás, vagy az amputálás lehetőségét, inkább a radioterápia vagy a kemoterápia kombinációját alkalmazzuk.

A kemoterápia a rákos betegségek egyes típusainál, például a Hodgkin-betegség, az akut limfocitás és mielogéniás leukémia, a here-rák, és a non-Hodgkin limfóma. A rákos betegségek más típusainál a kemoterápiás kezelést alkalmazzák sikeresen a sebészeti beavatkozásokkal szemben. A kemoterápia a kemoterápiás szerek kombinált alkalmazásából állhat. Az orvosi kutatócsoportok állandóan fejlesztik, és vizsgálják az új eljárások leírásait.

A tumor ellen alkalmazható vegyületek megölik a tumor-sejteket, de eközben a normál szövetekben is okozhatnak károsodást. A dózis szintekkel és a gyógyszerkezeléssel foglalkozó széles körű kutatások ellenére a hatóanyag toxieitása következtében a kemoterápia gyakran jár kellemetlen és veszélyes mellékhatásokkal. A legtöbb problémát a radioterápia okozza. A leggyakoribb az említett mellékhatások közül az émelygés, a hányinger, az alopecia (hajhullás), és a csontvelő ritkulás. Egyes esetekben, de nem mindig, ezek a mellékhatások reverzibilisek. Néhány, a rák ellen alkalmazható gyógyszer folyamatosan károsíthatja az idegrendszert, szívet, tüdőt, májat, vesét, ivaimirigyeket, és más szerveket. Ezért a rádió- és kemoterápiás eljárásokkal kezelt betegek esetében óvintézkedéseket kell tenni az életüket is fenyegető fertőzési lehetőségek elkerülésére, melyek a terápia során, az immunrendszer legyengülése miatt léphetnek fel.

A kezelések fejlesztése a rákos betegségek rádió- és kemoterápiás kezelések során fellépő mellékhatások elhárítására irányult. így például a hányinger enyhítésére gyógyszereket, a fertőzések elkerülésére antibiotikumokat adnak, míg a vérsejtek és a vérlemezekék számának növelésére vérátömlesztést alkalmaznak.

Úgy találtuk, hogy a rák-terápia összekötése az interferonnal történő orális kezeléssel hatásos eljárás a rák-terápia kellemetlen mellékhatásainak enyhítésére. A kezelés leghatásosabb módja viszonylag kis mennyiségű interferonnak a beteg száji és garati nyálkahártyájával való érintkezése során kialakuló kapcsolat. Lé2 >

nyeges, hogy az interferon alkalmazása során kapcsolatba lépjen a beteg szájának és a garatnak nyálkahártyájával, mégpedig olyan mennyiségben, mely alkalmas a rák-terápia, elsősorban a rádió- és a kemoterápia toxikus mellékhatásainak csökkentésére.

Az „interferon” a gerincesek egyes csoportjainak glikoproteinjeiben és fehérjéiben előforduló anyag, mely legalább azoknál a fajoknál, amelyekből származik, különböző biológiai hatások kifejtésére képes, például vírus elleni, sejtburjánzás elleni, és immunrendszer szabályozó hatás. Egy nemzetközi bizottság, melyet az interferonok szabályos nómenklatúrájának megalkotására hívtak össze, az „interferon” alábbi definícióját fogadta el: „Az interferon nem vírus specifikus, antiviráiis aktivitással rendelkező fehérje faktor, mely hatását legalább a homológ sejtektől a sejt anyagcsere folyamatokig fejti ki, beleértve a DNS és a fehérje szintézist is.” Journal of Interferon Research, 1, pp. vi (1980). Találmányunkban elfogadtuk az „interferon” fenti definícióját, valamint azt, hogy fehérjékből áll, beleértve a glikoproteineket is, tekintet nélkül eredetükre, előállításukra vagy izolálásukra.

Az interferonok elnevezése az azokat előállító állatfajok (például humán-, patkány-, szarvasmarhastb.), az azokat tartalmazó sejtek típusa (például leukocita, limfoblaszt, fibroblaszt stb.), és az azok előállításáért felelős indukáló anyagok (például vírus-, immun- stb.) alapján történik. Egyes kutatók meglehetősen határozatlanul, az indukciós mód alapján I. és Π. típusra bontva osztályozták az interferonokat, ahol az első osztály a virális és nukleinsav indukált interferonokra vonatkozik, míg az utóbbi az antigének és mitogének által termelt anyagokat, a limfokineket tartalmazza. Az előbb említett nemzetközi bizottság egy általános nómenklatúra rendszert tervezett az interferonok osztályozására, azok antigén tulajdonságainak alapján. Ebben az újabb osztályozási rendszerben az alfa, béta és gamma megjelölés a leukociták, fibroblasztok, és a II. típusú (immun) interferonok előbbi meghatározásához alkalmazkodik. Az alfa és béta interferonok általában sav-stabilak és megegyeznek a fent bemutatott I. típusú interferonokkal. A nemzetközi bizottság által előterjesztett nómenklatúra csak humán és szarvasmarha interferonokra vonatkozik. Journal of Interferon Research, 1, pp. vi (1980). Napjainkban az iparban és a tudományos kutatóintézetekben folyamatos kísérletek folynak az interferon alkalmazására mind az emberek, mind az állatok rákos betegségeinek gyógyítása során. Néhány, az interferon hatásának vizsgálatára irányuló korábbi kutatás anti-virális tulajdonságokról számol be, míg eddig a klinikai terápiák során a vírusos betegségek kezelése esetén alkalmazták a legnagyobb sikerrel. Megfigyelték, hogy az exogén interferon alkalmas a metasztatikus betegségek esetében azok átmeneti enyhítésére vagy megszüntetésére. Az interferon anti-virális és antiproliferatív szerként való alkalmazásáról végzett klinikai kísérletekről számol be az alábbi cikk: Interferon; In Vivő and Clinical Studies, vol. 4, eds. N. B. Finter, and R. K. Oldham, Academic Press, New York, 1985. Az említett irodalom az inter1

HU 206 987 B férőn aktivitásával és hatásos terápiás alkalmazásával foglalkozó beszámolókat tartalmaz. A beszámolók legtöbbje az interferon aktivitását in vitro, hatását parenterális, intramuszkuláris vagy intradermális kezelés után in vivő vizsgálja. Egyes beszámolók sikeres intranazális alkalmazásról számolnak be. Az intravénás alkalmazás a nyers és a tisztított termékben található „szennyeződések” miatt ritka. A rekombináns DNS technológia megjelenése ugyan kedvezett a tiszta interferon fajták előállításának, de ezeknek a tisztított termékeknek az intravénás alkalmazása során is előfordulhatnak káros mellékhatások. A „Drug and Food Administration” (FDA) az alfa-interferon nagy adagokban való, parenterális alkalmazását engedélyezte a humán hairy cell leukémia kezelésére.

Nemrégen bejegyzett, az interferon orális alkalmazásával foglalkozó, 4462985 számú amerikai szabadalmi leírásunk megjelenése előtt még nem volt ismert az interferon orális alkalmazásának módja. Az általános elképzelések szerint az interferon nem viseli el az emésztő-csatomában, és az emésztő-szervekben levő körülményeket. Első, az interferon orális alkalmazásának immunoterápiás előnyeivel foglalkozó beszámolónk óta folyamatosan vizsgáljuk annak hatásosságát. 4497 795 számú amerikai szabadalmi leírásunk szerint az orálisan vagy intravénásán adagolt interferon serkenti az állatok étvágyát és az elfogyasztott takarmány hatásosságát. Tapasztalataink szerint a vakcinák hatásosságának fokozására adott, 5 IU/0,45 kg testtömeg alatti mennyiség növeli az elfogyasztott takarmány hasznosulását és a táplálék-hasznosítást a melegvérű gerinceseknél. Ugyancsak felismertük, hogy az orálisan alkalmazott interferon hatása csak akkor érvényesül, ha az interferon kapcsolatba lép a száj és a garat nyálkahártyájával (makrofág és limfatikus sejtek). Ez a felismerés szolgált az 1986. 11. 06-án bejelentett, 1991. 05. 28-án engedélyezett 5019382 számú amerikai szabadalmi leírásunk alapjául, melynek címe: „Eljárás immun-rezisztens betegségek kezelésére”.

A humán alfa-interferon állatgyógyászati célra Agriferon^R néven, az Immunomodulator Laboratories, Inc. („IML”), Stafford, Texas termékeként 1985 februárja óta kapható Texasban. A gyógyszert szarvasmarhák orális kezelésére alkalmazzák, a növekedés és a takarmány-hasznosítás meggyorsítására és a vírusos légzőszervi betegségek megakadályozására. 1986-ban lovak számára is elkezdte az IML az alfa-interferon árusítását. Mindkét terméket a 4462985 számú amerikai szabadalmi leírás ismerteti. Kutyák és macskák számára az Amarillo Cell Culture Company, Inc. of Amarillo, Texas értékesít humán alfa-interferont. Interferon előállítását ismerteti például a 4276282 számú amerikai szabadalmi leírás is.

Találmányunkban a humán leukocita interferon (humán alfa-interferon) széles körű alkalmazási lehetőségét mutatjuk be, a termék előállítását bemutató eljárás tartalmazza a humán leukociták gyűjtését, tisztítását, a vírus interferon termelésének indukálását, és a végtermék elválasztását a táptalajból. (Lásd alább: „Humán alfa-interferon előállítása”.) A rekombináns DNS technológiával előállított humán alfa-interferon alkalmazása elfogadott, a tennék a Schering-Plough-tól (lntron^R néven) és a Hoffinann-LaRoche-tól (Roferon^R néven) szerezhető be, humán célra történő alkalmazását az FDA engedélyezte, a hairy cell leukémia parenterálisan történő kezelésére. Gamma-interferonhoz is rekombináns technológiával juthatunk, vizsgálatára a Genentech, Inc. és más cégek jelenleg végzik a klinikai kísérleteket. Afíbroplaszt interferon (béta-interferon) a 4462985 számú amerikai szabadalmi leírás (bejegyezve 1984. július 31.) 1. példájához hasonlóan állítható elő.

A humán és a szarvasmarha eredetű interferon mennyiségivé tétele Nemzetközi Egységekben történik (International Units; „IU”). A humán és a szarvasmarha interferontól eltérő eredetű fajták alkalmazása a találmányunkban bemutatotthoz hasonló módon történik, mennyiségüket az előbbiekhez hasonlóan határozhatjuk meg (International Units), mivel a nemhumán eredetű interferonoknak ugyanolyan hatóereje lehet, mint a humán eredetiteknek („IU”), amint ezt a jelen találmányban meghatároztuk.

Mint ezt már említettük, a kemoterápiás rák-kezelés toxikus mellékhatásai csökkenthetők megfelelő mennyiségben alkalmazott interferonnal, amennyiben az kapcsolatba tud lépni a beteg orrának és a garatnak a nyálkahártyájával.

A rák kemoterápiás kezelése során alkalmazott, káros mellékhatású gyógyszerek az adrimicin, bleomicin, karmusztin, ciszplatín, ciklo-foszfamid, citarabin (ARA-C), dakarbozin, daktinomicin, etopozid. 5-fluoruracil, hidroxi-urea, lumusztin, merkapto-purin, metotrexát, mitomicin, prednizon, prokarbazin-hidroklorid, vinblasztin és vinkrisztín. Ezeket az onkolitikus szereket gyakran használják egymással, vagy más, ismert szerekkel elegyítve daganatos betegségek kezelésére, de alkalmazásuk heveny, vagy késleltetett mérgező hatásuk miatt sok esetben ellenjavallt. A heveny mérgező hatás tünetei az émelygés, láz, meghűlés, hasfájás, hiperglikémia, agyvérzés, hasmenés, alacsony vérnyomás, vertikuláris aritmia, anafílaxia és visszérgyulladás. A késleltetett mérgezés csontvelő ritkulás, immunszupresszió, vese betegség, trombózis, aloképia (hajhullás), szürke hályog, máj károsodás, terméktelenség, vérzéses hólyaghurut, tüdő ödéma, kötőhártya gyulladás, impotencia, sztomatitísz, bőrgyulladás, idegrendszeri zavarok, hipokalémia és hipokalcémia formájában jelentkezhet. Nem hormonális rák-terápiás szerek alkalmazása esetén számoltak be a bőr károsodásáról, hiperpigmentációról és a szem betegségeiről.

Az interferon alkalmazásával a kemoterápiás kezelések mellékhatásainak csökkenését figyelték meg. Az interferon humán és állati sejtekből származhat, vagy mikroorganizmusok termelik, rekombináns technológiával, egy vagy több működő humán, vagy állati gén segítségével. Találmányunkkal összhangban a természetes interferonokhoz hasonló hatású, de eltérő aminosav szekvenciájú interferonok (szemi-szintetikus interferonok) alkalmazása is megfontolható.

Az interferonnal történő kezelések során olyan dózisformát kell keresni, mely alkalmas arra, hogy az

HU 206 987 B interferon a beteg szájának és a garatnak a nyálkahártyájával kapcsolatot alakítson ki. Ezért előnyösek az interferon tartalmú oldatok és szirupok, melyek az előbb leírt követelményt kielégítik. Lehetőség van a szilárd halmazállapotú interferonnal való kezelésre is, ami - miközben a beteg a szájában tartja - feloldódik a nyálban, és ezáltal felszabadul az interferon hatásos mennyisége, és kapcsolatba lép a száj és a garat nyálkahártyájával. Erre a fontos feladatra más, szilárd vagy folyékony hordozóanyagok is alkalmazhatók.

A rák egyes fajtáinak kezelése során használt alfainterferon mennyiségénél találmányunk szerint kisebb mennyiség is megfelel. így a hairy cell leukémia alfainterferonnal történő parenterális kezelése során dózisonként használt 10⁶ IU mennyiség találmányunk szerint túl sok, szerintünk a hatásos interferon mennyiség általában dózisonként 1500 IU alatt van. Találmányunk szerint előnyös a 10 IU/0,45 kg testtömeg/nap alatti mennyiségű, vagy méginkább a 0,1-0,5 IU/0,45 kg testtömeg/nap mennyiségű dózis szint alkalmazása. A leginkább előnyös mennyiség 1-1,5 IU humán alfa-interferon/0,45 kg testtömeg/nap. A béta-interferon és a nem humán eredetű alfa- (vagy béta-) interferon hasonló mennyiségben alkalmazható.

A betegek interferonnal történő kezelése előnyös, de nem feltétlenül szükséges a kemoterápia vagy a radioterápia megkezdése előtt. Előnyös az interferonnal való kezelést legalább egy nappal, de méginkább egy héttel a rák-terápia megkezdése előtt elkezdeni, majd közben folyamatosan adagolni azt.

Az interferont adagolhatjuk napi egyszeri alkalommal, vagy több, elosztott mennyiségben. A folyamatos adagolásnál lehetőség van a heti 1-3 alkalommal történő kezelésre is.

A találmány tárgya tehát a fenti kezelésre alkalmas gyógyászati készítmények előállítása.

A találmány szerint az ismert módon előállított alfa- vagy béta-interferont gyógyászatilag elfogadható hordozóanyagokkal összekeverjük, és a rák kemoterápiás vagy radioterápiás kezelésénél fellépő mellékhatások csökkentésére alkalmas gyógyszerkészítménnyé dolgozzuk fel.

Az interferon fenti körébe tartozik bármely a fentiekben megadott vagy más, ismert eljárással előállított alfa- vagy béta-interferon.

Az interferont találmányunk szerint célszerűen oldat vagy szilárd anyag formájában alkalmazhatjuk. Adagolhatjuk pufferolt vizes oldatban, mely általában stabilizálóanyagot, albumint, vagy vérszérumot is tartalmaz (1-5%/testtömeg). Az interferon hordozójaként alkalmazott pufferolt vizes oldat foszfáttal pufferolt sóoldat lehet, melyet az alábbiak szerint készítünk el:

Tömény (20x) foszfáttal pufferolt fiziológiás sóoldatot (PBS) készítünk, melyben az alábbi anyagokat oldjuk fel, majd 1000 ml-re hígítjuk: nátrium-klorid, 160 g; káliumklorid, 4,0 g; nátrium-hidrogén-foszfát 23 g; nátrium-dihidrogén-foszfát 4,0 g; és fenol (vörös por), 0,4 g. Az oldatot autoklávban 0,66 MPa nyomáson 15 percig sterilezzük, majd a felhasználáshoz szükséges mértékben vízzel hígítjuk.

Találmányunk szerint az interferon formálható ízesített, vagy ízesítés nélküli oldatokban vagy szirupokban, például interferon alapú, pufferolt, vizes, kalóriát tartalmazó, vagy energiamentes édesítőszerrel édesített, ízesített oldatban, mely gyógyszerészetileg elfogadott hordozóanyagot is tartalmazhat.

Szilárd anyag, például tabletták alkalmazása esetén a legelőnyösebb, ha a szájban feloldódva, rágás segítségével, vagy anélkül, a nyállal lép kapcsolatba a gyógyszer. A tablettákból 1-1500 IU mennyiségű interferon szabadul fel, ami a szájban feloldódik, és kapcsolatba lép a száj és a garat nyálkahártyájával. Egységes adagokat tudományosan ismert eljárásokkal kaphatunk meg, például az összesajtolt tabletták formájában (ilyenek a rágható vitaminok). Hasonlóképpen keményítő alapú gélbe is belekeverhetjük az interferont, mely a szájban feloldódik, és így az aktív hatóanyag kapcsolatba léphet a száj és a garat nyálkahártyájával. Egységes, szilárd interferon készítményeket a már ismert eljárásokkal állíthatunk elő. Ezeknek a készítményeknek a pH-ja 4—8,5 között változhat.

Eljárás humán alfa-interferon előállítására

A humán alfa-interferont az alábbi, Cantell-módszer néven ismert eljárással állíthatjuk elő. A folyamat humán leukocita pakkokból indul ki; megfigyelték: Gulf Coast Régiónál Blood Center, Houston, Texas. A pakkok álhártyás réteghüvelyét centrifuga csövekbe tesszük, és 0,83%-os ammónium-kloriddal felhígítjuk. Az elegyet 15 percig közepes rázás mellett inkubáljuk, majd 20 percig 2000 rpm fordulatszámmal lecentrifugáljuk azokat. A felülúszót félretesszük, és a sejttömeget kis mennyiségű steril PBS-sel felszuszpendáljuk. Ezután ammónium-kloriddal felhígítjuk az elegyet, és centrifugáljuk. A felülúszót ismét félretesszük, és a megmaradt sejttömeget kis mennyiségű szövettenyészeti táptalajjal, például minimál táptalajjal (Minimál Essential Médium, MÉM; beszerezhető: KC Biological) felszuszpendáljuk. A sejtkoncentrációt Counterszámlálással határozhatjuk meg.

Az interferon indukció üveg vagy műanyag lombikokban történik. Az alkalmazott táptalaj az alábbiakból áll: MÉM, 75 mM hepes (beszerezhető: Calbiochem), 75 mM tricin (beszerezhető: Sigma Chemical Co.), humán agamma szérum (18 mg/ml), és gentamicin szulfát (beszerezhető: M. A. Bioproducts; 50 mcg/ml). A sejteket 5-10 millió sejt/ml végső koncentrációban visszük a reakció-edénybe, és indukálószerként humán alfa-interferont adunk az elegyhez.

Két óra múlva az oldathoz Sendai-vírust adunk. Ennek hatására a leukocitákat tartalmazó elegy felülúszójában alfa-interferon termelés indul meg. 1218 órás inkubálási idő után az elegyet lecentrifugáljuk. A sejttömeget kidobjuk, és a felülúszót megtisztítjuk.

A tiszta interferont jégfürdővel 10 °C-ra, vagy az alá hűtjük. Olyan mennyiségű 5 M kálium-tiocianátot adunk az elegyhez, hogy a végső koncentráció 0,5 M legyen. Az oldatot 15 percig keverjük, majd sósavval pH=3,3-ra savanyítjuk. Az elegyet 30 percig 2800 rpm fordulatszámon centrifugáljuk és á felülúszót elöntjük. A kapott sejttömeget 95%-os etanollal felszuszpendál4

HU 206987 Β juk, és 15 percig keverjük. Ezt a szuszpenziót 20 percig 2800 rpm fordulatszám mellett centrifugáljuk, és a sejttömeget kidobjuk. A felülúszó pH-ját nátrium-hidroxiddal 5,8-ra állítjuk be. Az elegyet 10 percig keverjük, majd 20 percig 2800 rpm fordulatszámon centrifugáljuk. A sejttömeget kidobjuk. A felülúszó pH-ját nátrium-hidroxiddal 8-ra állítjuk be. Ezt az oldatot 10 percig keverjük, majd 10 percig 2800 rpm fordulatszámon centrifugáljuk. A felülúszót elöntjük, és a sejttömeget 0,5 M-os kálium-tiocianát és 0,1 M-os nátrium-foszfát elegyében felszuszpendáljuk. A kapott szuszpenziót 4 °C-on keverjük.

Ezután a szuszpenziót 20 percig 2800 rpm fordulatszámon lecentrifugáljuk, és a sejttömeget elöntjük. A felülúszó pH-ját sósavval 5,3-ra állítjuk. 10 perces keverés és centrifugálás után a felülúszó pH-ját sósavval 2,8-ra állítjuk, majd az elegyet újabb 10 percig keverjük. Az oldatot 2800 rpm fordulatszámon lecentrifugáljuk, és az így kapott sejttömeg a tiszta humán alfa-interferon.

A sejttömeget 0,1 M-os, 8,0 pH-jú nátrium-foszfát pufferben feloldott 0,5 M-os kálium-tiocianát oldatban felszuszpendáljuk. 4 °C-on PBS-en, a PBS-t kétszer kicserélve dializáljuk az elegyet. Ezután lecentrifugáljuk, és a csapadékot kidobjuk. A megmaradt tiszta alfa-interferont 2 μ-os szűrön, szűréssel sterilezzük. Ezzel az eljárással állítják elő a humán alfa-interferont az Immuno Modulators Laboratories, Inc., Stafford, Texas cégnél, szarvasmarhák részére Agriferon^R néven, míg lovak részére Equiferon^R néven forgalmazzák.

Humán alfa-interferon és humán gamma-interferon előállítására más, tudományosan ismert, és elfogadott eljárások is vannak. Ilyenek találhatók például a humán gamma-interferon előállítását bemutató 4376821 és 4460680 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokban. Szarvasmarha fibroplaszt (béta) interferon előállítását közli a 4462985 számú amerikai szabadalmi leírás.

1. példa

Egy 40 éves, 68 kg súlyú, adenokarcinomában szenvedő férfi betegnek (R-l) sebészeti úton a proximális nyirokmirigyeit és a tüdejének jelentős részét eltávolították. A beteg a műtét után kobalt-60-as radioterápiás kezelést kapott, a megengedett legnagyobb mennyiségben. 5 hónappal a műtét után a fluroszkopikus rutin vizsgálat során a tüdőszövetben újabb tumor növekedését fedezték fel. A beteg, miután kezelőorvosai közölték vele a kellemetlen hírt, más terápiás eljárást kért rákos betegségének kezelésére.

Ezért R-l betegnél egy rendkívül óvatosan fenntartott diétás kezelésbe kezdtünk, mely elsősorban vitaminokkal és gyógyfüvekkel kiegészített, alacsony zsírtartalmú táplálékokból állt. Az étrend ezenkívül naponta 150 IU humán alfa-interferont (Cantell) tartalmazott, foszfát pufferes fiziológiás sóoldatban (150 IU/ml), mely a beteg szájába kerülve kapcsolatba lépett a száj és a garat nyálkahártyájával. Az oldatot egy 3 ml-es fecskendővel azonnal a száj nyálkahártyájába juttattuk.

A beteg a nyelve mozgatásával segítette az interferon tartalmú oldatnak a száji és a garati nyálkahártyájával való minél jobb elkeveredését. A kis mennyiségű iniciálé interferon adag beadását követő egy héten belül a beteg a radioterápiás kezelés alatt állandóan, folyamatosan fájdalmat okozó légzési állapotának jelentős javulásáról számolt be.

A beteg addig folytatta a naponkénti interferonoldattal való kezelést, amíg egy nagyobb közép-nyugati kutatóközpontnak egy új, kísérleti stádiumban levő onkológiás szert vizsgáló tanulmányában részt nem vett. Ez a betegeknek egy eddig még nem azonosított, kísérleti vegyülettel, valamint egyéb, már ismert onkológiás szerekkel való kezeléséből áll. R-l beteget a kísérleti vegyület mellett 5-fluor-uracillal kezelték. R-l feltűnően kevesebb toxikus hatást tapasztalt (hányinger és bél-zavarok), mint a többi, ugyanilyen kezelésben részesült beteg. Hányingere például mindössze egy alkalommal, egy órán keresztül volt, az intravénás kezelés után. A kezelést járóbetegként viselte el, és saját elmondása szerint a naponkénti kemoterápiás kezelésen való megjelenés mellett képes volt otthon még dolgozni is. Kezelőorvosai megjegyezték, hogy a többi beteghez képest jobban viselte el a kísérleti kezelést, és vérmintájának eredménye is jobb volt. R-l fehérvérsejt-száma, ami a kemoterápiás kezelés alatt erősen lecsökkent, a többi, hasonlóan kezelt beteghez képest jóval hamarabb ugrott vissza eredeti értékére.

R-l az interferonnal való kezelést addig folytatta, míg az előző tanulmány folytatásában részt nem vett. Később egy másik tanulmányban is részt vett, ahol olyan anyag hatékonyságát próbálták ki, mely monoklonális antitesttel kapcsolt vegyületet tartalmazott. ΚΙ kezelőorvosai ismét arról számoltak be, hogy R-lnél jóval kevesebb, a kemoterápiás mérgezésnek tulajdonítható probléma jelentkezett, fájdalmai enyhébbek voltak, hányingere és láza szintén ritkábban fordult elő, mint a többi, hasonló módszerrel kezelt betegnek.

2. példa

Egy 6 éves, mielogén leukémiában szenvedő fiú (N-l) kemoterápiás kezelése során citozin-arabinozidot (Ara-C), daunomicint, VP-16-ot (etopozid), 6-tioguanidint és dexametazont alkalmaztak, így betegségében 3-4 hónapos átmeneti enyhülést értek el. A kezelés kezdeti szakaszában N-l-nél a kemoterápiás kezelés minden jellemző mellékhatása jelentkezett, beleértve a hányingert, émelygést, hajhullást és a csontvelőritkulást Egy alkalommal, amikor N-l leukémiájában éppen átmeneti enyhülés mutatkozott, a beteg egy új, naponta pontosan meghatározott mennyiségű Cvitamint (1000 mg), E-vitamint (400 IU), és szeléniumtartalmú kiegészítőt (500 meg) tartalmazó diétába kezdett. N-l súlya 23 kg körül volt.

A következő szakasz a kezelésben a megerősítő szakasz, a kemoterápia megkezdése volt. Ez a leukémiának a központi idegrendszerhez való eljutásának megakadályozására periódikusan ismétlődő, intratekális kezeléssel kiegészített kemoterápiából állt. A megerősítő szakasz első részében a beteg két kezelést

HU 206 987 B kapott, 7 nap eltéréssel; ezekben nagy mennyiségű Ara-C-t kapott, majd 12 óra múlva L-aszparginózt. N1-nél a kezelés minden előre várt toxikus hatása jelentkezett, beleértve a hányingert, émelygést és a csontvelő ritkulást. A megerősítő szakasz második fele egy hónapig tartott, ekkor a beteg 28 napig orális úton 6-tioguanidint, 1 napig intravénásán vinkrisztin-szulfátot, és négy napig intravénásán Ara-C-t, 5-azacitidint és ciklo-foszfamidot kapott. Az egy hónapos kezelés utolsó négy napján N-l nagyon beteg volt; az intravénás kezelés napjain nagyon erős hányingerről és émelygésről számolt be.

Ekkor, a megerősítő szakasz második fele után a beteg napi 100 IU humán alfa-interferon (Cantell) steril foszfát puffer tartalmú fiziológiás sóoldattal készült elegyét kapta, mely kapcsolatba lépett a száj és a garat nyálkahártyájával. Az oldatot N-l egy fecskendő segítségével önmagának be tudta adni, így a gyógyszer a száj belsejébe került, ahol a beteg nyelvének mozgatásával még intenzívebbé tette a hatóanyag kapcsoltát a 20 száj és a garat nyálkahártyájával, A megerősítő fázis második, újabb egy hónapos intravénás szakasza alatt N-l csak az intravénás/intratekális kezelés első napján számolt be hányingerről és émelygésről. A beteg rendszeresen tudott enni, és az intravénás kezeléseket köve- 25 tő napokon otthon játszott.

N-l kezelőorvosai, a többi beteggel összehasonlítva, N-l hajhullásának megszűnéséről, hányingerének csökkenéséről, fehérvérsejt számának gyors visszaállásáról és a beteg energikus viselkedéséről számoltak be. 30

3. példa

Egy 38 éves, 72 kg súlyú férfi betegnél (F-l) 1986 októberében pozitív Kaposi-féle szarkómát (KS) diagnosztizáltak. Kezdetben vinkrisztinnel, vinblasztinnal 35 és etopiziddal kezelték a beteget, majd ezután vinkrisztinnel (0,5 mg), vinblasztinnal (2 mg) és bleomicinnel (5 egység). A terápia mellékhatásaként fájdalmas szájfekély, étvágytalanság, hányinger és fáradtság jelentkezett a betegnél. Ekkor F-l két hétig napi 40 150 IU humán alfa-interferon (Cantell) steril foszfát puffer tartalmú fiziológiás sóoldattal készült elegyét kapta (150 IU/ml), mely a beteg szájába kerülve kapcsolatba lépett a száj és a garat nyálkahártyájával. Az oldatot egy 3 ml-es fecskendő segítségével juttattuk a beteg szájába. Egy hét után a kis kezdeti mennyiségű interferon hatására F-l a szájában kialakult fekély jelentős enyhüléséről, étvágyának javulásáról, súlyának gyarapodásáról, és megnövekedett energiájáról számolt be.

F-l tovább folytatta a megszakított humán interferonos kezelést, az interferon-oldat saját magának történő beadásával, majd ezt szarvasmarha alfa-interferonnal egészítette ki (a szarvasmarha orrának váladékából nyerhető). A szarvasmarha alfa-interferon hatására a hetenkénti kemoterápiás kezelésből származó mellékhatások tovább enyhültek. Az interferon és a kemoterápia együttes alkalmazásának hatására F-l Kaposi-féle szarkómája jelentősen megenyhült.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Eljárás hatóanyagként alfa- vagy béta-interferont tartalmazó, a száj és torok nyálkahártyáján keresztül felszívódó gyógyszerkészítmény előállítására, azzal jellemezve, hogy az ismert módon előállított alfa- vagy béta-interferont gyógyászatilag elfogadható hordozóanyagokkal összekeverjük, és a rák kemoterápiás vagy radioterápiás kezelésénél fellépő mellékhatások csökkentésére alkalmas orális gyógyszerkészítménnyé dolgozzuk fel.
2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy interferonként alfa-interferont alkalmazunk.
3. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy interferonként humán alfa-interferont alkalmazunk.
4. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az interferont oldat alakra dolgozzuk fel.
5. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az interferont tabletta alakra dolgozzuk fel.

Kiadja az Országos Találmányi Hivatal, Budapest A kiadásért felel: dr. Szvoboda Gabriella osztályvezető