HU205369B

HU205369B - Process for producing enzyme inhibiting amino acid and dipeptide derivatives and pharmaceutical compositions comprising such compounds as active ingredient

Info

Publication number: HU205369B
Application number: HU896606A
Authority: HU
Inventors: Wolfgang Rueger; Hansjoerg Urbach; Dieter Ruppert; Bernward Schoelkens
Original assignee: Hoechst Ag
Priority date: 1988-12-14
Filing date: 1989-12-14
Publication date: 1992-04-28
Also published as: DE3842067A1; AU4611589A; AU632519B2; PT92558B; DK629889A; DK629889D0; EP0373549B1; DE58905462D1; CA2005422A1; KR900009691A; ATE93863T1; PT92558A; HU896606D0; US5185324A; ES2059688T3; FI895921A0; JPH02204475A; IL92660A0; NO895002D0; NO895002L

Description

A találmány tárgya eljárás enzimgátló, új aminosav- és dipeptidszármazékok és ilyen vegyületeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására.

A találmány szerint előállított új aminosavszármazékokra jellemző, hogy a „Pi-Pf-helyzetben” egy nitronszerkezeti elemet tartalmaznak.

Számos olyan aminosavszármazék, dipeptid és oligopeptid ismeretes, amely az aszpartil-proteázok, például a reninenzim inhibitora. Jő áttekintés található erről például a W. Greenlee: Pharmac. Rés. 4 (1987) 364 irodalmi helyen. Ezek közül a vegyületek közül a leghatékonyabbak az átmenőállapot analógiája elvén hatnak, és a megfelelő helyzetben (amelyet a Schechter und Bergen Biochem. Biophys. Rés. Commun. 27 (1967) 157. irodalmi helyen közölt elnevezéssel PiPi’-nek jelölünk, egy hidroxi-izosztert például egy sztatin- vagy norsztatinszármazék formájában, vagy egy dihidroxi-izosztert, például amino-diol-származék formájában tartalmaznak.

A találmány célja olyan új vegyületek felkutatása, amelyek az ismert szerkezetúektől eltérőek, vagyis nem az ismert átmenőállapot analógjánál lényegesnek tekintett hidroxil-csoporttal rendelkeznek, és mégis nagy hatású inhibitoraik az aszpartil-proteázoknak, például a reninnek és a retrovirális proteázoknak, például a HIV-proteáznak, in vitro és in vivő.

Ezt a célt a találmány szerint előállított új (I) általános képletű vegyületekkel megoldottuk,

R³ 0 R² 0R¹-A-D-CH-C-B-NH-CH-CH=N⁺-R⁴ (I) aképletben

R¹ jelentése 1-6 szénatomos alkil-, 1-6 szénatomos alkoxi-, 1-6 szénatomos alkil-amino-csoport, mórfolinocsoport,

A jelentése -CO- vagy -CS-csoport, és

D jelentése -NH-csoport, vagy

A jelentése -SO2-csoport, és akkor

D jelentése -CH2-csoport,

R³ jelentése fenil-metil-csoport vagy tienil-(l—4 szénatomos)-alkil-csoport lehet,

B jelentése egy L-norvalinból vagy L-hisztidinből származó kétértékű csoport, amely N-terminálisan az R¹-A-D-CHR³-CO-molekularészlettel és C terminálisán az o-NH-CHR²-CH=Ü⁺-R⁴ molekularészlettel kapcsolódik,

R² jelentése 5-7 szénatomos cikloalkil-(l-2 szénatomos)-alkil-, feniI-(l-2 szénatomos)-alkil-, 1-6 szénatomos alkilcsoport,

R⁴ jelentése 1-6 szénatomos alkilcsoport, 5-7 szénatomos cikloalkil-Cl—4 szénatomos)-alkil-csoport, 1-4 szénatomos alkoxi-karbonil-(l-6 szénatomos)-alkilcsoport, vagy piridil-(l-4 szénatomos)-alkil-csoport, és az aszimmetriás centrumok (C-R² és C-R³) S-konfxgurációjúak.

A feladatot az (I) általános képletű vegyületek fiziológiailag alkalmas sóival is meg lehet oldani.

Alkilcsoporton egyenes vagy elágazó szénláncú alkilcsoportot értünk. Ugyanez érvényes az alkilcsoportból levezethető csoportokra, például az alkoxi- vagy alkil-amino-csoportokra.

az (I) általános képletű vegyületek sóin elsősorban gyógyászati célra alkalmazható és nem toxikus sókat értünk.

Ilyen sókat kapunk például, ha olyan (I) általános képletű vegyületeket, amelyek savas csoportokat, például karboxicsoportot tartalmaznak, alkáli- vagy alkáliföldfémmel, például nátriummal, káliummal, magnéziummal vagy kalciummal vagy fiziológiailag alkalmazható szerves aminokkal, például trietil-aminnal vagy trí-(2-hidroxi-etil)-aminnal reagáltatunk.

Az olyan (Ί) általános képletű vegyületeket, amelyek bázikus csoportokat, például aminocsoportot tartalmaznak, szervetlen savakkal, például sósavval, kénsavval vagy foszforsavval, valamint szerves karbon- vagy szulfonsavakkal, például ecetsavval, citromsavval, benzoesawal, maleínsavval, fumársavval, borkősavval vagy paratoluolszulfonsavval reagáltatva ezek sóit állítjuk elő.

A találmány szerint előállított (I) általános képletű vegyületek közül előnyösek azok, amelyek képletében R^l jelentése metil-, etil-, izopropil-, terc-butil-, izobutil-, metoxi-, etoxi- vagy n-butoxicsoport;

R³ jelentése fenil-(l-2 szénatomos)-alkil-, 2-tienil-(l-4 szénatomos)-alkil-csoport;

B, A, D és R² jelentése ugyanaz, mint a korábban megadott, és

R⁴ jelentése metil-, etil-, propil-, izopropil-, butil-, izobutil-, szek-butil-, terc-butil-, pentil-, izopentil-, neopentil-, szek-pentil-, terc-pentil-, hexil-, ciklopentil-metil-, ciklohexil-metil-, cikloheptil-metil-, (2-, 3- vagy 4-piridil)-metil-csoport.

Előnyösek ezen vegyületek fiziológiailag alkalmazható sói is.

Különösen előnyösek azok az (I) általános képletű vegyületek, amelyekképletében R¹ jelentése metil-, etil-, izopropil-, terc-butil-, izobutil-, metoxi-, etoxi- vagy n-butoxi-csoport, vagy metil-amino-, etil-amino-, propil-amino-, butil-amino-, izobutil-amino-, szek-butil-amino-, terc-butil-amino- vagy morfolinocsoport,

A jelentése a fenti,

D jelentése a fenti,

R³ jelentése fenil-metil- vagy 2-tienil-metil-csoport,

B jelentése a fenti,

R²jelentése izobutilcsoport vagy ciklohexil-metil-csoport,

R⁴ jelentése metil-, etil-, propil-, izopropil-, butil-, izobutil-, szek-butil-, terc-butil-, pentil-, izopentil-, neopentil-, szek-pentil-, terc-pentil-, hexil- vagy ciklohexil-metil-csoport.

Különösen előnyösek az ilyen (I) általános képletű vegyületek fiziológiailag alkalmas sói is.

A találmány szerinti eljárást (I) általános képletű vegyületek előállítására úgy végezzük, hogy egy (Π) általános képletű vegyületet

R³ 0 R²

R'-A-D-CH-C-B-NH-CH-CH-O (Π)

HU 205 369 Β ahol

R¹, R², R³, A, B és D jelentése az (I) általános képletnél megadott, egy (ΠΙ) általános képletű hidroxil-amin-származékkal vagy savaddíciós sójával

HO-NH-R⁴ (III) ahol

R⁴ jelentése az (I) általános képletnél megadott, reagáltatunk, és adott esetben a funkciós csoportok védelmére időlegesen bevitt védőcsoportokat lehasítjuk, vagy

b) egy karboxilcsoportra végződő fragmenst, vagy reakciőképes származékát egy megfeleő, szabad aminocsoporttal rendelkező fragmenssel kondenzálunk, adott esetben a reakcióképes csoportok védelmére időlegesen bevitt védőcsoportokat lehasítjuk, és kívánt esetben az olyan © általános képletu vegyületet, amely tiocsoportot tartalmaz, szulfinil- vagy szulfonilcsoportot tartalmazű vegyűletté, és az olyan © általános képletu vegyületet, amely szulfinilcsoportot tartalmaz, szulfonilcsoportot tartalmazó vegyűletté oxidálhatjuk, és kívánt esetben a bármely fenti eljárással kapott (I) általános képletű vegyületet fiziológiailag alkalmas sójává alakítjuk.

. Az a) eljárást előnyösen úgy végezzük, hogy egy (II) általános képletű vegyületet,

R³ 0 R²

R'-A-D-ÓH-Ó-B-NH-CH-CH'O ©) ahol

HO-NH-R⁴ (IH) ahol

R⁴ jelentése az © általános képletnél megadott, szerves oldószerben, előnyösen dietil-éterben, etanolban, benzolban, toluolban vagy vízben vagy oldószer nélkül -20 °C és az oldószer forráspontja közötti hőmérsékleten, előnyösen -20 °C és +60 °C közötti hőmérsékleten, adott esetben sav, előnyösen hidrogénklorid vagy ecetsav jelenlétében, amely például a (Hl) általános képletű hidroxil-amin-vegyület sója formájában is bevihető, és adott esetben segédbázis, előnyösen nátrium-hidrogén-karbonát, nátrium-acetát, nátriumkarbonát, nátrium-etanolát vagy kálium-hidroxid jelenlétében, és adott esetben vízelvonószer, előnyösen kalcium-klorid vagy molekulaszita jelenlétében reagáltatunk, és adott esetben a funkciós csoportok védelmére időlegesen bevitt védőcsoportokat lehasítjuk.

A (Π) általános képletű vegyületeket előállíthatjuk például (IV) általános képletű amino-alkoholokból,

R³ Q R²

RUA-D-ÖH-C-B-NH-CH-CHíOH (IV) ahol

R¹, R², R³, A, B és D jelentése ugyanaz, mint az (I) általános képletben, oxidáció révén olyan körülmények között, amelyek az irodalomból ismertek N-védett 2amino- alkoholok N-védett 2-amino-aldehidekké történő alakítására, vagy előállíthatjuk ezeket a vegyületeket (V) általános képletű aminosavszármazékokból is,

R³ 0 R²

R'-A-D-CH-Ö-B-NH-CH-COOH (V) ahol

R¹, R², R³, A, B és D jelentése ugyanaz, mint az © általános képletben, egy- vagy többlépéses redukció segítségével olyan körülmények között, amelyek N-védett aminosavak Nvédett 2-amino-aldehidekké történő alakítása esetén az irodalomból ismeretesek.

Különösen előnyösen állíthatjuk elő a (Π) általános képletű aldehideket (V) általános képletű karbonsavakból úgy, hogy az (V) általános képletű vegyületet N,Odimetil-hidroxil-aminnal reagáltatjuk, majd a kapott Ν,Ο-dimetil-hidroxil-amidot lítium-alumínium-hidriddel vagy nátrium-bisz(2-metoxi-etoxi)-dihidro-aluxnináttal redukáljuk az irodalomból ismert módon (lásd Castro és munkatársai: Synthesis, 1983,676).

Az (V) általános képletű karbonsavakat előnyösen állíthatjuk elő, ha egy (Via) vagy egy (VIb) általános képletű karboxilcsoporttal végződő fragmenst kapcsolunk, ahol

R'-A-D-CH-C-OH (Via)

R³ 0

R'-A-D-CH-C-B-OH (VIb)

R¹, R³, A, B és D jelentése ugyanaz, mint az © általános képletben, vagy ezeknek a fragmenseknek valamely reakcióképes származékát kapcsoljuk a megfelelő szabad aminocsoporttal rendelkező (VHa) vagy (VHb) általános képletű fragmenssel,

H-B-NH-CH-C-OH (VHa)

R² 0

H2N-CH-C-OH (VHb) ahol

R² és B jelentése ugyanaz, mint az © általános képletben.

Az eljárás során adott esetben a (VHa) vagy (VHb) általános képletű fragmens karboxilcsoportja védelmére egy védőcsoportot bevihetünk, amelyet a kapcsolás után újra lehasítunk analóg módon, mint ahogy a b) eljárásváltozatnál végzett fragmenskapcsolásoknál ezt a későbbiekben kifejtjük.

A b) eljárásban említett (I) általános képletű vegyületből származó karboxilcsoporttal végződő fragmens a (Via) és (VIb) általános képlettel jellemezhető. Az © általános képletű vegyületből képzett olyan fragmensek, amelyek aminocsoporttal végződnek, az alábbi (VHIa) és (VHIb) általános képletekkel jellemezhetők.

R² 0H-B-NH-CH-CH=N-R⁴ (VHIa) +

R² θ’

H²N-ÓH-CH=N-R⁴ (VHIb)

HU 205 369 Β

Az amidkötés kialakítására alkalmas eljárások számos irodalmi helyről ismeretesek. Lásd például Houben-Weyl: Methoden dér organischen Chemie, 15/2. kötet, Bodanszky és munkatársai: Peptide Synthesis, 2. kiadás (Wiiey and Sons, New York, 1976) vagy Gross, Meienhofer: The Peptides. Analysis, Synthesis, Biology (Academic Press, New York, 1979) irodalmi helyeket.

Előnyösen alkalmazzuk a kővetkező módszereket: aktív észtermődszer N-hidroxi-szukcinimiddel mint észterkomponenssel, kapcsolás karbodiimiddel, például diciklohexil-karbodiimiddel vagy propán-foszfonsavanhidriddel, valamint a vegyes anhidrid eljárás pivaloil-kloriddal.

A (VHIa) és (VBIb) általános képletű fragmenseket védett amino-aldehidekből állíthatjuk elő (IH) általános képletű hidroxil-aminokkal való reakcióban analóg körülmények között, mint amelyeket az a) eljárásváltozatban ismertettünk, és a reakció végén a védőcsoportot lehasítjuk.

A (IH) általános képletű hidroxil-amin-származékok nagyrészt ismeretesek, illetve analóg eljárásokkal állíthatók elő, mint az ismert vegyületek, például a megfelelő oximszármazékok bőr-hidrogénnel tetrahidrofuránban végzett redukciójával. Azok a (IH) általános képletű hidroxil-amin-származékok, amelyek képletében az R⁴ szubsztituens alfa-helyzetben egy karboxi(1-4 szénatomos)-alkoxi-karbonil-csoportot vagy egy -CONR⁵R⁶ általános képletű csoportot tartalmaznak, olyan N-hidroxi-aminosav-származékok, amelyek előállítása szintén ismeretes az irodalomból [HJC Ottenheijm és munkatársai: Chem. Rév. 86, 697 (1986)], illetve, amelyek ezzel analóg módon előállíthatók.

Az (I) általános képletű vegyültek előállításához szükséges elő-, illetve utóműveletek például a védőcsoportok bevitele és lehasítása, az irodalomból jól ismert műveletek, és többek között megtalálhatók a T. W. Green: „Protective Groups in Organic Synthesis” irodalmi helyen.

Az (I) általános képletű vegyületek sóit sóképző csoportokkal ismert módon állítjuk elő úgy, hogy például egy bázikus csoporttal rendelkező (I) általános képletű vegyületet sztöchiometrikus mennyiségű megfelelő savval reagáltatunk. Az (Ί) általános képletű vegyület sztereoizomer keverékeit, különösen a diasztereomer keverékeit ismert módon frakcionált kristályosítással vagy kromatográfiás eljárással választhatjuk el.

Az olyan (I) általános képletű vegyületet, amely tiocsoportot tartalmaz, szulfinil- vagy szulfonilcsoportot tartalmazó vegyületté, és az olyan (I) általános képletű vegyületet, amely szulfinilcsoportot tartalmaz, szulfonilcsoportot tartalmazó vegyületté oxidálhatjuk.

A szulfonilcsoporttá való oxidációt a legtöbb szokásós oxidálószerrel elvégezhetjük. Előnyösen olyan oxidálőszereket alkalmazunk, amelyek a tiocsoportot vagy a szulfinilcsoportot más funkcionális csoportok jelenlétében, például az (I) általános képletű vegyületben lévő amidcsoportok vagy hidroxilcsoportok jelenlétében, szelektív módon képesek oxidálni. Ilyenek például aromás vagy alifás peroxi-karbonsavak, például a perbenzoesav, a monoperftálsav, az N-klőr-perbenzoesav, a perecetsav, a perhangyasav vagy trifluor-perecetsav.

A találmány szerint előállított (I) általános képletű vegyületeknek enzimgátlő tulajdonságaik vannak. Különösen a természetes reninenzim hatását és a retrovirális proteázok, például a HlV-proteáz hatását gátolják. A renin egy proteolitikus enzim az aszpartil-proteázok osztályából, amely különböző stimuláló hatásokra (volumen-depléció, nátriumhiány, béta- receptor-stimuláció) a vese juxtaglomeruáris sejtjeiből a vérkeringésbe választódik ki. Ott a májból kiváló angiotenzinogénból az angiotenzin I dekapeptidet hasítja le. Ezt az „angiotensin converting enzyme” (ACE) angiotenzin H-vé alakítja át. Az angiotenzin Π fontos szerepet játszik a vérnyomás-szabályozásban, mivel ez a vérnyomást közvetlen érkontrakció révén növeli. Ezenkívül stimulálja az aldoszteron szekréciót a mellékveséből, és ilyen módon nátriumkiválás gátlása révén növeli az extracelluláris folyadéktérfogatot, amely viszont hozzájárul a vérnyomás növekedéséhez. A renin enzimaktivitásának gátlói hatására kisebb lesz az angiotenzin I képződés, ami azzal jár, hogy kevesebb angiotenzin Π is keletkezik. Ennek az aktív peptidhormonnak a koncentráció csökkenése a közvetlen okozója a reningátlók vérnyomáscsökkentő hatásának.

A reningátlók hatékonyságát in vitro tesztekben vizsgálhatjuk. Ekkor mérjük az angiotenzin I keletkezésének csökkenését különböző rendszerekben (humán plazma, tisztított humán renin).

1. A vizsgálat elve

A humán plazmát, amely mind renint, mind angiotenzinogént tartalmaz, 37 °C-on a vizsgálandó vegyülettel együtt inkubáljuk. Ekkor az angiotenzinogénból a renin hatására angiotenzin I válik szabaddá, amelyet végül szokásos radioimmuno-assay vizsgálattal mérni tudunk. Ezt az angiotenzin felszabadítást tudjuk a renin inhibitorokkal gátolni.

2. A plazma kinyerése

A vért önkéntes véradókból vesszük (kb. 05 litert fejenként, az ASID Bonz und Sohn, Unterschleissheim cég Bluko-vérvevő berendezésével), és azt részben evakuált palackokba fogjuk fel jéghűtés mellett Az alvadást EDTA hozzáadásával akadályozzuk meg (végkoncentráció 10 mmől). Centrifugálás után (Rotor HS 4, Sorvall, 3500 Upm, 0-4 °C, 15 perc, amennyiben szükséges, ismételjük), a plazmát óvatosan lepipettázzuk, és alkalmas adagokban -30 °C-on lefagyasztjuk. A vizsgálathoz csak olyan plazmát használunk, amelynek megfelelően magas a reninaktivitása. Az olyan plazmákat, amelyek alacsonyabb reninaktivitással rendelkeznek, hidegkezeléssel (-4 °C-on 3 napig) aktiváljuk (Prorenin-renin).

3. A vizsgálat kivitelezése

Az angiotenzin I-et a Renin-Maia-Kit segítségével határozzuk meg (Serono Diagnostics S. A., Coinsins, Schweiz). Aplazma inkubálását az ott megadott módon végezzük:

HU 205 369 B inkubációs kiindulási anyagkeverék:

1000 mikroliter plazma (0-4 °C között felengedve) 100 mikroliter foszfátpuffer (pH 7,4)

10'⁴ mól Ramiprilát hozzáadása mikroliter PMSF-oldat mikroliter 0,1 tömeg%-os Genapol PFIC mikroliter DMSO, illetve tesztpreparátum.

A tesztpreparátumokat általában 10’² mólra oldjuk 100%-os dimetil-szulfoxidban (DMSO), és DMSO-val megfelelően hígítjuk, az inkubációs kiindulási anyagkeverék maximum 1% DMSO-t tartalmaz.

Az anyagkeveréket jégben összekeveqük, és egy órán keresztül ínkubáljuk 37 °C-os vízfürdőn. Egy további keverékből inhibitor nélkül további inkubálás nélkül összesen hat próbát veszünk ki, egyenként 100 mikrolitert a felhasznált plazma kiindulási angiotenzin I tartalma meghatározására.

A tesztpreparátumok koncentrációját úgy választjuk meg, hogy az enzimgátlás 10—90%-át fogjuk át (legalább öt koncentráció). Az inkubációs idő végén minden keverékből három 100 mikroliteres próbát előre hűtött Eppendorf-edényben szárazjégen lefagyasztunk, és -25 °C-os hőmérsékleten tartjuk az angiotenzin I meghatározásáig (három próba középértékét vesszük).

Angiotenzin I radioimmuno-assay (RIA)

Pontosan követjük a RIA-Kit (Renin-Maia-Kit, Serono Diagnostics S. A., Coinsins, Schweiz) használati utasítását.

A kalibrációs görbe a 0,2-25,0 ng angiotenzin Fml 30 tartományt fogja át. A plazma alap angiotenzin I tartalmát valamennyi mért értékből levonjuk. A plazma-renin-aktivitást (PRA) ng Ang I/mhóra egységben fejezzük ki. A vizsgálandó anyag jelenlétében kapott PRAértékeket egy inhibitor nélküli keverékre vonatkoztat- 35 juk (amely 100%), és %-os maradékaktivitásként adjuk meg. Diagramon ábrázoljuk a %-os maradékaktivitást a tesztpreparátum koncentrációjával (M, logaritmikus skála) szemben, és leolvassuk az ICjo-értékeket.

A találmány szerint előállított (I) általános képletű 40 vegyületek in vitro tesztben mintegy 10‘⁵-10'¹⁰mól/l koncentrációnál mutatnak gátló hatást.

A reningátlók sószegény állatokban vérnyomáscsökkentést okoznak. Mivel azonban az emberi renin a többi állatfaj reninjétől különbözik, a reningátlók in 45 vivő vizsgálatához főemlősöket (Marmoset, Rhesusmajmok) vizsgálunk.'A főemlősök reninje és a humán renin szekvenciája nagymértékben homológ. Intravénás furoszemid injekcióval endogén reninürítést váltunk ki. Ezután a vizsgálandó vegyületeket folyamatos 50 infúzióval adagoljuk, és mérjük hatásukat a vérnyomásra és a szív frekvenciájára. A találmány szerint előállított vegyületek itt 0,1-5 mg/kg i.v. dózistartományban hatékonyak, intraduodenális alkalmazásnál gasztroszkóppal pedig 1-50 mg/kg dózistartományban. 55 Tehát a találmány szerint előállított (I) általános képletű vegyületek magas vérnyomáscsökkentőként, valamint szívelégtelenség kezelésére használhatók.

Az (I) általános képletű vegyületek a renin inhibitor hatásukon kívül más aszpartil-proteázok hatását is gá- 60 tolják, például a retrovirális proteázokét, különösen a HIV-proteázét.

A HIV-proteáz autokatalitikus módon választódik ki a GAG-POL-polipeptidből, és végül a p55 előfutárpeptidet Core-antigén pl7, p24 és pl4-re hasítja. Ezáltal ez egy eszenciális enzim, amelynek inhibíciója a vírus életciklusát megszakítja, és szaporodását megakadályozza.

A HIV-proteáz gátló hatásának különös jelentősége van, ezáltal a találmány szerint előállított vegyületek alkalmasak a HIV-infekcióval kapcsolatos megbetegedések gyógyítására és megelőzésére. A találmány szerint előállított (I) általános képletű vegyületek az alkalmazott in vitro vizsgálatoknál 10⁴ és 10'⁸ mól/1 koncentrációtartományban mutatnak gátló hatást.

A találmány szerint előállított (I) általános képletű vegyületeket magas vérnyomás gyógyítására és szívelégtelenség kezelésére, valamint vírusos megbetegedések, különösen olyan betegségek, amelyeket a HÍV okoz, kezelésére és gyógyítására lehet használni. A találmány szerint előállított vegyűletekből ezért gyógyszerkészítményeket lehet előállítani, az ezek előállítására szolgáló eljárás is találmányunk tárgyát képezi.

A gyógyászati készítmények hatékony mennyiségű (I) általános képletű hatóanyagot, valamint szervetlen vagy szerves, gyógyászatilag alkalmazható hordozóanyagot tartalmaznak. Alkalmazhatjuk ezeket a készítményeket intranazálisan, intravénásán, szubkután vagy perorálisan. A hatóanyagok adagolása a melegvérű fajtól, a testtömegtől, az életkortól és az alkalmazás módjától függ.

A találmány szerint előállított gyógyászati készítményeket ismert oldószeres keverék granuláló vagy drazsírozó eljárásokkal állítjuk elő.

Orális adagolási forma előállításához a hatóanyagokat a szokásos adalékokkal, így például hordozóanyagokkal, stabilizátorokkal vagy inért hígítószerekkel összekeverjük és szokásos eljárással megfelelő adagolási formájúvá szereljük ki. Ilyen adagolási formák például a tabletták, a drazsék, a kétrészes kapszulák, a vizes, az alkoholos vagy az olajos szuszpenziók, a vizes, az alkoholos vagy olajos oldatok. Inért hordozóanyagként alkalmazhatunk például gumiarábikumot, magnézium-oxidot, magnézium-karbonátot, káliumfoszfátot, tejcukrot, glükózt, magnézium-sztearil-fumarátot vagy keményítőt, különösen előnyösen kukoricakeményítőt. A készítményt mind száraz, mind nedves granuláló eljárással előállíthatjuk. Olajos hordozóanyagként vagy oldószerként alkalmazhatunk növényi vagy állati olajokat, például napraforgóolajat vagy csukamájolajat.

Szubkután vagy intravénás alkalmazáshoz a hatóanyagokat vagy fiziológiailag alkalmas sóikat kívánt esetben a szokásos segédanyagokkal, például oldódásközvetítőkkel, emulgeátorokkal vagy további segédanyagokkal oldatba, szuszpenzióba vagy emulzióba visszük. Oldószerként alkalmazhatunk például vizet, fiziológiás konyhasóoldatot vagy alkoholt, például etanolt, propándiolt vagy glicerint, ezenkívül alkalmazhatunk cukoroldatokat, például glükóz- vagy mannitoldatokat, vagy az említett oldószerek keverékét is.

HU 205 369 Β

A leírásunkban alkalmazott rövidítések magyaré·

zata:
Boc	terc-butoxi-karbonil-csoport
Cha	L-ciklohexil-alanin
DC	vékonyréteg-kromatográfia
DCC	diciklohexil-karbodiimid
DCI	desorption Chemical ionisation
DME	1,2-dimetoxi-etán
DMF	dimetil-formamid
DNP	2,4-dinitro-fenil
EE	etil-acetát
El	eleetron impact
EtOH	etanol
FAB	fást atombombardment
HOBt	1-hidroxi-benzotriazol
Iva	izovalerilcsoport
LAH	lítium-alumínium-hidrid
M	molekularpeak
MCPBA	3-kIór-perbenzoesav
MeOH	metanol
MS	tömegspektrum
NEM	N-etil-morfolin
R.T.	szobahőmérséklet
SC	oszlopkromatográfia
Schmp.	olvadáspont
Thi	béta-2-tienil-alanin
THF	tetrahídrofurán.

Az egyéb aminosavakra alkalmazott rövidítések megfelelnek a peptidkémiában szokásos hárombetűs kódnak, amely például a Eur. J. Biochem. 138, 9-37 (1984) irodalmi helyen megtalálható. Amennyiben másként nem jelöljük, mindig az L-konfigurációjú aminosavakat jelölik ezek a kódok.

A továbbiakban a találmányunkat példákkal illusztráljuk, azonban nem korlátozzuk ezekre. A példákban a vékonyréteg-kromatográfiás’ vizsgálatot szilikagélen végeztük.

2. példa

N-{3-Cikloh£xil-2S-[N-(izovaleril-L-feml-alanil-L-norvalilj-amino] -propilidén}-N-(1 S-eíoxi-karbonil-2-metil-l-propil)-amin-N-oxid

a) Boc-Cha-(N,O-dimelil-hidroxil-amid)

100 g (0,37 mól) Boc-Cha-OH-t és 38 g (0,39 mól) N,O-dimetil-hidroxil-amint 500 ml abszolút metilén-kloridban oldunk, és enyhe hűtés közben cseppenként hozzáadunk 232 ml (1,78 mól) trietil-amint Ezután 0 °C-on 90 percen belül cseppenként hozzáadunk 240 ml 50%-os propán-foszfonsavanhidrid metilén-kloriddal készített oldatot. A reakcióelegyet ezután 4 órán keresztül szobahőmérsékleten keveqük, majd hozzáadunk 500 ml vizet, a szerves fázist elválasztjuk, majd háromszor mossuk telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal és telített nátrium-klorid-oldattal. Ezután megszántjuk és bepároljuk.

95,9 g cím szerinti vegyületet kapunk, amely sáiga olaj.

[a]2F= -11,8° (c-1, metanol).

lb)H-Cha-(N-O-dimetil-hidroxil-amid)

5,5 g (17,5 mmól) Boc-Cha-(N,O-dimetil-hidroxilámid) 50 ml DME-vel készített oldatához hozzáadunk ml sósavval telített DME-t, és a reakcióelegyet 90 percig szobahőmérsékleten keverjük. Ezután az oldószert ledesztilláljuk, és a maradékot háromszor mossuk toluollal. 4,35 g cím szerinti vegyületet kapunk hidroklorid formában.

Olvadáspont: 145-152 ’C.

lc) Iva-Phe-Nva-Cha-(N,O-dimetil-hidroxil-amid)

5.9 g (17 mmól) Iva-Phe-Nva-OH, 4,25 g (17 mmól) H-Cha-(N,O-dimetil-hidroxil-amid)-hidroklorid, 2,75 g (20,4 mmól) HOBt és 4,2 mg (20,4 mmól) DCC 40 ml abszolút DMF-fel készített oldatához hozzáadunk

6,48 ml (51 mmól) NEM-t, és az elegyet 2 napig keveqük szobahőmérsékleten. Akiváló csapadékot azután leszűrjük, a szűrletet bepároljuk, amaradékot etil-acetáttal felvesszük, 10 tömeg%-os citromsavoldattal, telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal és telített nátrium-kloridoldattal mossuk, majd szárítjuk, az oldószert ledesztilláljuk, és a kapott nyersteiméket (10,9 g) oszlopkromatográfiás eljárással szilikagélen tisztítjuk. Eluálószerként metilén-klorid/etil-acetát 1:1 arányú keverékét használjuk. 7,0 g cím szerinti, vegyületet kapunk.

MS (FAB)=545 (M+l).

ld) Iva-Phe-Nva-Cha-H

60,8 mg (1,59 mmól) LAH 1,6 ml abszolút tetrahidrofuránnal készített szuszpenziójához -5 °C-on cseppenként hozzáadjuk 640 mg (1,18 mmól) Iva-Phe-Nva-Cha(Ν,Ο-dimetil-hidroxil-aniid) 3,2 ml abszolútTHF-fel készített oldatát. A reakcióelegyet 0 °C-on tartjuk, és a 2,5 óra elteltével újra hozzáadunk 30,5 mg (0,8 mmól) LAH-t, majd az elegyet újabb 30 percig keveq'űk 0 ’Con, és ezután -10 ’C-ra hűtjük, és lassan, cseppenként hozzáadunk 1,08 ml telített Seignette-sóoldatot. Az elegyet újabb 30 percig keverjük, végül hozzácsepegtetünk 2,46 ml 2 n kénsavat. A reakcióelegyre ezután etil-acetátot töltünk, majd 30 percig keverjük, a csapadékról dekantálással elválasztjuk, és a maradékot kétszer extraháljuk etil-acetáttal. A szerves fázisokat egyesítjük, vízzel, telített náfrium-hidrogén-karbonát-oldattal, majd telített nátrium-klorid-oldattal mossuk, szárítjuk, és szobahőmérsékleten bepároljuk. 470 mg cím szerinti vegyületet kapunk, amelyet gyorsan tovább feldolgozunk.

MS (FAB)=486 (M+l).

le) N-(4-Metoxi-benzilidén)-Val-OEt

6,51 g (30 mmól) H-Val-OEt-hidroklorid és 4,08 g (30 mmól) 4-metoxi-benzaldehid 30 ml abszolút metilén-kloriddal készített oldatához hozzáadunk 4,2 ml (30 mmól) trietil-amint és az elegyet egy éjszakán keresztül keverjük szobahőmérsékleten. A reakcióelegyet kétszer vízzel kirázzuk, szárítjuk, és bepároljuk. 7,0 g cím szerinti vegyületet kapunk, amely még mintegy 15 tömeg% aldehidszennyezést tartalmaz.

MS (EI)-263 (M⁺).

lf) 2-(lS-Etoxi-karbonil-2-metil-propil)-3-(4-metoxi-benzil)-oxaziridin

6.9 g (33,8 mmól) MCPBA (85%-os) 40 ml abszolút metilén-kloriddal készített oldatához 0 ’C-on lassan hoz6

HU 205 369 Β záadunk 8,9 g (33,8 mmól) N-(4-metoxi-benzilidén)-ValOEt és a reakcióelegyet 2 órán keresztül 0 °C-on keverjük. A csapadékot ezután leszűrjük, kétszer mossuk telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, majd egyszer vízzel, végül megszárítjuk és az oldószert ledesztilláljuk.

8,9 g cím szerinti vegyületet kapunk.

MS (EI)=279 (M⁺).

lg) HO-Val-OEt

8,9 g (32 mmól) 2-(lS-etoxi-karhonil-2-metil-propil)-3-(4-metoxi-benz-il)-oxaziridin 32 ml etanollal készített oldatához jeges hűtés közben hozzáadunk 2,93 g (43 mmól) hidroxil-amin-hidrokloridot, és a reakcióelegyet egy éjszakán keresztül szobahőmérsékleten keverjük. Az oldószert ezután desztilláljuk, a maradékot 40 ml metilén-kloridban oldjuk, és a visszamaradó csapadékot leszűrjük. A szúrletet bepároljuk, a maradékot dietil-éterrel felvesszük, majd a kis idő múlva kicsapódó csapadékot leszűrjük és szárítjuk. A 4-metoxibenzaldoxim eltávolításához a csapadékot újra 15 ml etil-acetáttal 2 órán keresztül szobahőmérsékleten keverjük, majd leszűrjük. 2,45 g cím szerinti vegyületet kapunk hidroklorid formában, amely a következő reakcióhoz elegendő tisztaságú.

Olvadáspont: 127-129 °C.

h) N-[3-Ciklohexil-2S-(Iva-Phe-Nva-amino)-propiliáén]-N-( 1S- etoxi-karbonil-2-metil-l-propil)-amin-N-oxid

500 mg (1,03 mmól) Iva-Phe-Nva-Cha-H-t 5 ml abszolút dimetil-formamidban feloldunk, hozzáadunk 222 mg (1,11 mmól) HO-Val-EOt-hidrokloridot, és az elegyet 20 órán keresztül keverjük szobahőmérsékleten. Az oldószert ezután ledesztilláljuk, a maradékot etil-acetáttal felvesszük, telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, vízzel, majd telített nátrium-klorid-oldattal mossuk, szárítjuk és besűrítjük. 402 mg nyersterméket kapunk, amelyet oszlopkromatográfiás eljárással szilikagélen tisztítunk. Eluálószerként metilén-klorid/metil-alkohol 98/2 térfogatarányú keverékét használjuk. 39 mg cím szerinti vegyületet kapunk.

MS (FAB)=629 (M+l).

2. példa

N-{3-Ciklohexil-2S-[N-(izovaleril-L-fenil-alanil-L-norvalil)-ammo]-propilidén}-ciklohexil-metil-amin-N-oxid

2a) Ciklohexán-karbaldoxim

11,2 g (0,1 mól) frissen desztillált ciklohexán-karbaldehidet 25 ml metil-alkoholban oldunk, és szobahőmérsékleten hozzáadunk 13,8 g (0,2 mól) hidroxilamin-hidrokloridot és 14,35 g (0,175 mól) nátriumacetátot, amelyet előzetesen együtt 40 ml vízzel feloldottunk. A reakcióelegyből 4,5 óra elteltével szobahőmérsékleten elváló olajat elválasztjuk, a vizes fázist kétszer extraháljuk dietil-éterrel, majd a szerves fázisokat egyesítjük, vízzel, majd telített nátrium-klorid-oldattal mossuk, szárítjuk és besűrítjük. 12,3 g cím szerinti vegyületet kapunk.

MS (DCI)-128 (M+l).

2b) N-( Ciklohexil-metil)-hldroxll-amm

7,15 g (56,5 mmól) ciklohexán-karbaldoximhoz 0 °Con 30 perc alatt cseppenként hozzáadunk 96 ml (96 mmól) boránoldatot (1 mólos tetrahidrofuránban), majd az elegyet 4 órán keresztül szobahőmérsékleten keverjük. A tetrahidrofuránt rotációs desztillálóval eltávolítjuk, a maradékot 0 °C-ra hűtjük, és lassan hozzácsepegtetünk 40 ml 2 n nátrium-hidroxidot. Az elegyet végül 1 órán keresztül visszáfolyató hűtő alatt forrásig melegítjük, a vizes fázist 3 napon keresztül folyamatosan extraháljuk npentánnal, az extraktumot besűrítjük, és a kapott 6,1 g nyersterméket oszlopkromatográfiás eljárással szilikagélen tisztítjuk. Eluálószerként toluol/etil-alkohol 95/5 térfogatarányú keverékét használjuk. 3,1 g cím szerinti vegyületet kapunk.

Olvadáspont: 61-63 °C.

c) N-[(3-Ciklohexil-2S-Iva-Phe-Nva)-amino-propilidénJ-ciklohexil-metil-amin-N-oxid

460 mg (0,95 mmól) Iva-Phe-Nva-Cha-H 5 ml abszolút dimetil-formamiddal készített oldatához hozzáadunk 200 mg molekulaszitát és 122 mg (0,95 mmól) N-(ciklohexil-metil)-hidroxil-amint, és a reakcióelegyet 20 órán keresztül szobahőmérsékleten keverjük. Az elegyet ezután leszűrjük, az oldószert ledesztilláljuk, és a maradékot etil-acetáttal felvesszük, miközben csapadék válik ki. Ezt a csapadékot leszűrjük (103 mg), és oszlopkromatográfiás eljárással szilikagélen tisztítjuk. Eluálószerként metilén- klorid/metil-alkohol 9/1 arányú keverékét használjuk. 94 mg cím szerinti vegyületet kapunk.

MS (FAB)=597 (M+l).

3. példa

N-{3-Ciklohexil-2S-[N-(izovaleril-L-fenil-alanil-L-norvalil)-ammo]-propilidén}-metil-amin-N-oxid

460 mg (0,95 mmól) Iva-Phe-Nva-Cha-H 10 ml dietil-éterrel és 1 ml abszolút dimetil-formamiddal készített oldatához hozzáadunk 89 mg (1,9 mmól) N-metil-hidroxil-amint és 300 mg vízmentes kalcium-kloridot. Ezután a reakcióelegyet 20 órán keresztül szobahőmérsékleten keverjük, majd leszűrjük, az oldószert ledesztilláljuk, és a nyersterméket, amely 265 mg, oszlopkromatográfiás eljárással szilikagélen tisztítjuk. Eluálószerként toluol/etil-alkohol 95/5 térfogatarányú keverékét alkalmazzuk. 113 mg cím szerinti vegyületet kapunk.

MS (FAB>515 (M+l).

4. példa

N-{3-Ciklohexil-2S-[N-(izovaleril-L-fenil-alanil-L-norvalil)-amino]-propilidén}-izopropil-amin-N-oxid

438 mg (0,9 mmól) Iva-Phe-Nva-Cha-H 20 ml abszolút etil-alkohollal készített oldatához 200 mg (1,8 mmól) N-izopropil-hidroxil-amin-hidrokloridot adunk, és az elegyet 18 órán keresztül szobahőmérsékleten keverjük. Az oldószert ezután ledesztilláljuk, a maradékot telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal és etil-acetáttal felvesszük, a fázisokat elválasztjuk. A vi7

HU 205 369 Β zes fázist még egyszer extraháljuk etil-acetáttal, és a szerves fázisokat egyesítjük, majd vízzel mossuk, szárítjuk, bepároljuk, és a 420 mg nyersterméket szilikagélen kromatografálva tisztítjuk. Eluálószerként először metilén-klorid/etil-acetát 7/3 térfogatarányú keverékét, majd toluol/etil-alkohol 9/1 térfogatarányú keverékét használjuk. 223 mg cím szerinti vegyületet kapunk.

MS (FAB)=543 04+1).

5. példa

N-{3-Ciklohexil-2S-[N-(izovaleril-L-fenil-alanll-L-norvalil)-amlnoJ-propilidén}-N-( 1 S-etoxi-karbonil-2-metil-1-propU)-amin-N-oxid

5a) Boc-Cha-H

3,42 g (0,09 mól) LAH 60 ml abszolút tetrahidrofuránnal készített szuszpenziójához -5 °C-on cseppenként hozzáadjuk 21,0 g (0,067 mól) Boc-Cha-(N,0-dimetil-hidroxil-amid) [amelyet az la) példa szerint állítunk elő] 42 ml abszolút tetrahidrofuránnal készített oldatát, és 90 percig 0 ’C-on keverjük a reakcióelegyet. Ezen a hőmérsékleten ezután lassan hozzácsepegtetünk 270 ml félkoncentrált nátrium-hidrogén-szulfát-oldatot, és háromszor extraháljuk metilén-kloriddal. A szerves fázisokat egyesítjük, vízzel mossuk, szárítjuk, és szobahőmérsékleten besűrítjük. 16,9 g cím szerinti vegyületet kapunk, amelyet gyorsan tovább feldolgozunk.

MS (DC3)-254 04+1).

5b)N-(2S-Boc-amino-3-ciklohexil-propilidén)-N-(lS-etoxi-karbonil-2-metil-l-propÍl)-amin-N-oxid

2,0 g HO-Val-OEt-hidrokloridból [amelyet az lg) példa szerint állítunk elő] 1,6 g HO-Val-OEt-t állítunk elő oly módon, hogy 10 ml vízben oldjuk, szilárd nátrium-hidrogén-karbonáttal elitjük, háromszor extraháljuk dietil-éterrel, az oldatot szárítjuk, és bepároljuk az egyesített éteres fázisokat.

2,52 g (10 mmól) Boc-Cha-H 50 ml abszolút dietiléterrel készített oldatához 0 °C-on egymás után hozzáadunk 1,5 g vízmentes, por alakú kalcium-kloridot, és 1,6 g (10 mmól) HO-Val-OEt 50 ml abszolút dietiléterrel készített oldatát. A reakcióelegyet 35 órán keresztül keverjük szobahőmérsékleten. Ezután a szilárd alkotórészeket leszűrjük, a szűrletet bepároljuk, és a maradékot 50 ml petroléterrel eldörzsöljük. A nyersterméket leszűrjük, 20 ml dietil-éterben I órán keresztül keverjük, majd hozzáadunk 20 ml petrolétert, újra feszüljük, és kevés hideg dietil-éterrel mossuk a csapadékot. 2,55 g cím szerinti vegyületet kapunk.

MS (DCI)«399 04+1).

5c)N-(2S-Amino-3-ciklohexiipropilidén)-N-(lS-etoxi-karbonil-2- metil-1 -propil)-amin-N-oxid

100 mg (0,25 mmól) N-(2S-Boc-amino-3-ciklohexil-propilidén)-N-(lS-etoxi-karbonil-2-metil-l-propil)amín-N-oxid és 58,2 mikroliter (0,5 mmól) 2,6-lutidint 1 ml abszolút metilén-kloridban oldunk, és hozzáadunk 68 mikroliter (0,375 mmól) trimetil-szilil-triflátot. Az elegyet 100 percig keverjük szobahőmérsékleten, majd további 68 mikroliter trimetil-szilil-triflátot adunk hozzá, és újabb 10 percig keverjük. Ekkor vékonyrétegkromatográfiás vizsgálattal megállapítható, hogy a teljes kiindulási anyag elhasználódott (eluálószerként toluol/etil-alkohol 8/2 térfogatarányú keverékét használjuk). Ekkor az elegyhez hozzáadunk 140 mikroliter metil-alkoholt, 10 percig keverjük, és metilén-kloriddal hígítjuk, majd jeges vízzel mossuk, szárítjuk, 3 ml térfogatra besűrítjük, és azonnal tovább felhasználjuk.

5d)N-[3-Ciklohexil-2S-(Iva-Phe-Nva-amino)-propilidén]-N-(lS-etoxi-karbonil-2-metil-l-propil)-amin-N-oxid

174 mg (0,5 mmól) Iva-Phe-Nva-OH-t, 40,3 mikroliter (0,5 mmól) piridint és 69,4 mikroliter (0,5 mmól) Netil-piperidint 14 ml abszolút metilén-kloridban oldunk, és 15 ’C-on 5 percen belül hozzáadunk 63,4 mikroliter (0,5 mmól) pivaloil-kloridot. Az elegyet ezután még 10 percig keveqük szobahőmérsékleten, és 0 ’C-on hozzáadunk 150 mg (0,5 mmól) N-(2S-amino-3-cikIohexilpropilidén)-N-(lS-etoxi-karbonil-2-metil-l-propil)amín-N-oxid 10 ml metilén-kloriddal frissen készített oldatát. A reakcióelegyet egy éjszakán át szobahőmérsékleten keveqük, az oldószert ledesztilláljuk, a maradékot etil-acetáttal felvesszük, kétszer mossuk 5 tömeg%-os nátrium-hidrogén-szulfát-oldattal, ugyancsak kétszer mossuk telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, majd telített nátrium-klorid-oldattal. Ezután szárítjuk, besűrítjük, és a nyersterméket (167 mg) szilikagélen kromatografálva tisztítjuk. Eluálószerként metilén-klorid/etil-acetát 9/1 térfogatarányű keverékét használjuk. 14 mg cím szerinti vegyületet kapunk, amely azonos az lh) példa szerint előállított vegyülettel.

6. példa

N-{3-CiklohexiT2S-[N-(t&rc-butiíoxikarbonU-L-fenil-alanil-L-hisztidil)-amino]-propilidén}-N-(lS-etoxi-karbonil-2-metU-l-propil)-amin-N-oxid

6a)H-His(DNP)-OH

0,42 g (1 mmól) Boc-His(DNP)-OH 5 ml dimetoxietánnal készített oldatához 0-5 ’C közötti hőmérsékleten cseppenként hozzáadunk 4 ml sósavval telített dimetoxi-etánt, és az elegyet 1 órán keresztül 0-5 ’C között, majd 3 órán keresztül szobahőmérsékleten keverjük. A reakcióelegyet ezután vákuumban ledesztilláljuk, és kétszer toluollal átgőzöljük.

Kitermelés: 0,5 g cím szerinti vegyület hidroklorid formájában

Rf=0,6 (eluálószer metilén-klorid/metil-alkohol/ /ecetsav/víz 70:30:1:1 térfogatarányú keveréke).

6b) Boc-Phe-His(DNP)-OH

0,5 g (1 mmól) H-His(DNP)-OH-hldroklorid 12,5 ml 025 n nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal készített oldatához szobahőmérsékleten hozzáadunk 0,362 g (1 mmól) Boc-Phe-hidroxi-szukcinimid-észtert, amelyet 5 ml etanolban és 5 ml tetrahidrofuránban feloldottunk. A reakcióelegyet 3 napig keveqük szobahőmérsékleten, majd hozzáadunk 0,83 g citromsavat, amelynek hatására a cím szerinti vegyület olajosán kiválik. A terméket metilén8

HU 205 369 Β kloriddal extraháljuk, a szerves fázist nátrium-szulfát felett szárítjuk, majd az egészet ledesztilláljuk, és a maradékot kevés etil-acetáttal elvegyítjük. A cím szerinti vegyület diizopropil-éter hozzáadására kiválik, és azt leszűrjük.

Kitermelés 0,47 g (83%).

Rj=0,43 (eluálószer metilén-klorid/metil-alkohol 7:3 térfogatarányú keveréke).

MS (FAB)=569 (M+l).

6c)N-{3-Ciklohexil-2S-[Boc-Phe-His(DNP)-amino]-propilidén}-N-( 1 S-etoxi-karbonil-2-metil-1 -propil)~amin-N-oxid

Boc-Phe-His(DNP)-OH-ból és N-(2S-amino-3-ciklohexil-propilidén)-N-(lS-etoxi-karbonil-2-metil-lpropil)-amin-N-oxid-ból kiindulva az 5d) példa szerinti eljárással analóg módon kapjuk a cím szerinti vegyületet.

MS (FAB)=849 (M+l).

6d) N-[3-Ciklohexil-2S-(Boc-Phe-His-amino)-propilidén]-N-(lS- etoxi-karbonil-2-metil-2-propil)-amin-N-oxid mg (0,062 mmól) DNP-vel védett 6c) példában előállított vegyületet 5 ml acetonitrilben oldunk, és hozzáadunk 0,1 ml (1 mmól) tiofenolt, majd az elegyet 5 órán keresztül szobahőmérsékleten keverjük. A reakcióelegyet ezután vákuumban besűrítjük, és a nyersterméket oszlopkromatográfíás eljárással szilikagélen tisztítjuk. Eluálószerként metilén-klorid/metil-alkohol 98:2, 95:5, 9:1 térfogatarányú keverékét használjuk. 12 mg cím szerinti vegyületet kapunk.

MS (FAB)-683 (M+l).

7. példa

N-{3‘CÍklohexil-2S-[N-(etil-amino-karbonil-L-feml-alanil-L-norvalil)-amino]-propilidén}-ciklohexil-metil-amin-N-oxid

7a) N-(Etil-amino-karbonil)-Phe-OH

3,37 g (10 mmól) Phe-p-toluol-szulfonátot 10 ml abszolút tetrahidrofuránban oldunk, és hozzáadunk szobahőmérsékleten 2,4 ml (12 mmól) frissen desztillált hexametil-diszilazant, majd az elegyet 2 órán keresztül keverjük. A szuszpenzióhoz ezután 0,97 ml (12 mmól) etil-izocianátot adunk, és egy éjszakán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk. A kivált csapadékot leszűrjük, a szűrietet jégfürdőn lehűtjük, újra leszűrjük, az oldószert ledesztilláljuk, és a maradékot vízzel elkeverjük. A csapadékot leszűrjük és foszfor-pentoxid felett szárítjuk. 1,7 g círa szerinti vegyületet kapunk.

Kitermelés: 72%.

Rí-0,68 (metilén-klorid/metanol/víz/jégecet 70:30:1:1 térfogatarányú keverékét használjuk.

MS (DCI)=237 (M+l).

7b) N-(Etil-aminc-karbonil)-Phe-Nva-OMe

1,2 g (5,08 mmól) N-(etil-amino-karbonil)-Phe-OH és 0,85 g (5,08 mmól) L-Nva-OMe-hidroklorid 30 ml abszolút metilén-kloriddal készített oldatához jéghűtés közben egymás után hozzáadunk 3,51 ml (25,4 mmól) abszolút trietil-amint és 3,30 ml propán- foszfonsavanhidridet (50%-os metilén-kloridos oldat formájában). A reakcióelegyet 6 órán keresztül szobahőmérsékleten keverjük, és egy éjszakán át állni hagyjuk, majd jeges vízzel hidrolizáljuk, majd a szerves fázist elválasztjuk, és háromszor mossuk 100 ml 10%-os citromsavoldattal, telített nátrium-hidrogén-karbonát- oldattal, majd vízzel. Az oldatot ezután nátrium-szulfát felett szárítjuk és az oldószert ledesztilláljuk. A maradékot kevés hideg diizopropil-éterrel elkeverjük, a csapadékot leszűrjük, és vákuumban szárítjuk. 1,5 g kívánt vegyületet kapunk.

Kitermelés: 84%.

Rf=0,49 (eluálószer metilén-klorid/metanol 9:1 térfogatarányú keveréke).

7c) N-(Etil-amiiw-karbonil)~Phe-Nva-OH

1,5 g (4,29 mmól) lb) példa szerint előállított N(etil-amino-karbonil)-Phe-Nva-OMe 8 ml vízzel és 8 ml dioxánnal készített oldatához szobahőmérsékleten hozzáadunk 0,2 g lítiurn-hidroxidot, és az elegyet 2 órán keresztül keveqük. A reakcióelegyet ezután 10 tömeg%-os nátrium-hidrogén-szulfát-oldattal savanyítjuk, a csapadékot leszűrjük, diizopropil-éterrel elkeverjük, és szárítjuk. 1,3 g terméket kapunk.

Rf=0,02 (eluálószer toluol/etanol 8:2 térfogatarányú keveréke).

MS (DCI)=336 (M+l).

7d)N-(Etil-amino-karbonil)-Phe-Nva-Cha-(N,O-dimeti-hidroxil-amid)

N-etil-amino-karbonil-Phe-Nva-OH-ból és H-Cha(N,O-dimetil-hidroxil-araid)-ból kiindulva az le) példában leírt eljárás szerint kapjuk a cím szerinti vegyületet.

MS (FAB)=566 (M+l).

7e)N-Etil-amino-karbonil-Ph&-Nva-Cha-H.

N-etil-amino-karbonil-Phe-Nva-Cha-(N,O-dimetilhidroxil-amid) lítium-alumínium-hidriddel történő redukciójával az ld) példában leírtak szerint kapjuk a cím szerinti vegyületeket.

MS (FAB)=507 (M+l).

7f) N-{3-Ciklohexil-2S-[N-( etil-amino-karbonil-Phe-Nva)-aminoJ - propilidénj-ciklohexil-metil-amin-N-oxid

N-etil-amino-karbonil-Phe-Nva-Cha-H-ból és N-ciklohexil-metil-hidroxil-aminból a 2c) példában leírt eljárással analóg módon kapjuk a cím szerinti vegyületet.

MS (FAB)=6Í8 (M+l).

A megfelelően helyettesített kiindulási anyagokból a fenti példákban ismertetett eljárásokkal még a további vegyületeket állítjuk elő:

8. példa

N-(3-Ciklohexil-2S-{N-[N-(2S-benzil-3-terc-butil-szulfonil- propionil)-L-hisztidil]-amino}-propilidén)-ciklohexil-metil-amÍn-N-oxid

MS (FAB)-670 (M+l).

HU 205 369 Β

9. példa

N-{3-Ciklohexil-2S-[N-(morfolino-karbonil-L-fenil-alanil-L-hisztidíl)-aminoJ-propilidén}-ciklohexil-metil-amin-N-oxid

MS (FAB)=664 (M+l).

10. példa

N-{3-Ciklohexil-2S-[N-(terc-butil-amino-tio-karboniíL-fenil-alanil-L-norvalil)-amino]-propilidén}-ciklahexil-metil-amin-N-oxid MS (FAB)=628 (M+l).

11. példa

N-{2S-[N-(Izovaleril-L-fenit-alaml-L-norvalil)-amÍno]-4-metil-pentilidén}-ciklohexil-metil-amin-N-oxid

MS (FAB)=557 (M+l).

12. példa

N-{2S-[N-(Izovaleril-L-fenil-alanil-L-norvalil')-amino]-3-fenll-propilidén}-ciklohexil-metil-amin-N-oxid

MS (FAB)=59l ¢4+1).

13. példa

N-{3-Ciklohexil-2S-[N-(izovaleril-L-feml-alariil-L-norvalil)-amino]-propilidén}-izobutil-amin-N-oxid MS (FAB)-557 (M+l).

14. példa

N-[3-Ciklohexil-2S-(N-{N-[2S-(2-tienil-metil)-3-terc-butil-szulfonll-propinilj -L-norvalil}-amino )-propilidén]-ciklohexil-metil-amin-N-oxid MS (FAB)=638 (M+l).

15. példa

N-{3-Ciklohexil-2RS-[N-(izovalerÍl-L-fenil-alanil-L-norvalil)-amino]-propilidén}-N-(lS-etoxi-karbonil-2-metil-l-propll)-amin-N-oxid

MS (FAB)=629 (M+l).

16. példa

N-{3-Ciklohexil-2RS-[N-(Ízovaleril-L-fenil-alanil-L-norvalil)-amino]-propilidén}-N-ciklohexil-metil-amin-N-oxid

MS (FAB)=597 (M+l).

17. példa

N-{3-Ciklohexil-2RS-[N-(izovaleril-L-fenil-alanil-L-norvalil)-amino]-propilidén}-metil-amin-N-oxid MS (FAB)-515 (M+l).

18. példa

N-{3-Ciklohexil-2RS-[N-(izovaleril-L-fenll-alaml-L-norvalil)-amino]-propilidén}-izopropil-amln-N-oxid

MS (FAB)-543 (M+l).

19. példa

N-{3-Cik.lohexil-2S-[N-(izovaleril-L-feml-alanil-L-hisztidil)-amino]-propilidén}-izobutil-amin-N-oxid MS (FAB)=595 (M+l).

20. példa

N-(3-Ciklohexil-2S-{N-[N-(2S-benzil-3-terc-butil-szulfotiil-propÍonil)-L-hisztldil]-amlno}-propilidén)-izobutil-amin-N-oxid MS (FAB)=630 (M+l).

21. példa

N-{3-Ciklohexil-2S-[N-(izovalerll-L-fenil-alanil-L-hisztidil)-amino]-porpilidén}-N-[2-(2-pÍridil)-etil]-amin-N-oxid

MS (FAB)=644 (M+l).

Claims

1. Eljárás (I) általános képletű vegyületek R³ 9 R² 0'

R^I-A-D-CH-C-B-NH-CH=N⁺-R⁴ (I) és fiziológiailag alkalmas sóik előállítására, ahol

R¹ jelentése 1-6 szénatomos alkil-, 1-6 szénatomos alkoxi-, 1-6 szénatomos alkil-amino-csoport, morfolinocsoport,

A jelentése -CO- vagy -CS-csoport, és

D jelentése -NH-csoport, vagy

A jelentése -SO2-csoport, és akkor

D jelentése -CH2-csoport,

R³ jelentése fenil-metil-csoport vagy tienil-(l-4 szénatomos)-alkil-csoport lehet,

B jelentése egy L-norvalinből vagy L-hisztidinból származó kétértékű csoport, amely N-terminálisan az R^I-A-D-CHR³-CO-molekularészlettel és C-terminálisan az o-NH-CHR²-CH=lk⁺-R⁴ molekularészlettel kapcsolódik,

R² jelentése 5-7 szénatomos cikIoalkil-(l-2 szénatomos)-alkil-, fenil-(l-2 szénatomos)-alkil-, 1-6 szénatomos alkilcsoport,

R⁴ jelentése 1-6 szénatomos alkilcsoport, 5-7 szénatomos cikloalkil-(l-4 szénatomos)-alkil-csoport, 1-4 szénatomos alkoxi-karbonil-(l-6 szénatomos)-alkilcsoport, vagy piridil-(l-4 szénatomos)-alkil-csoport, és az aszimmetriás centrumok (C-R² és C-R³) Skonfigurációjúak, azzaljellemezve, hogy

a) egy (H) általános képletű vegyületet,

R³ 0

RLA-D-CH-Ó-B-NH-CH-CH-O (Π) ahol R^l, R², R³, A, B és D jelentése az (I) általános képletnél megadott, egy (IH) általános képletű hídroxil-amin-származékkal vagy savaddíciós sójával

HO-NH-R⁴ (ΙΠ)

- ahol R⁴ jelentése az (I) általános képletnél megadott

- reagáltatunk és adott esetben a funkciós csoportok

HU 205 369 Β védelmére időlegesen bevitt védőcsoportokat lehasítjuk, vagy

b) egy az (I) általános képletnek megfelelő karboxilcsoportra végződő ffagmenst vagy reakcióképes származékát egy megfelelő, szabad aminocsoporttal rendelkező fragmenssel kondenzálunk, adott esetben a további reakcióképes csoportok védelmére időlegesen bevitt védőcsoportokat lehasítjuk, és kívánt esetben a bármely fenti eljárással kapott (I) általános képletú vegyületet fiziológiailag alkalmas sójává alakítjuk.

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan (I) általános képletú vegyületek és fiziológiailag alkalmas sóik előállítására, ahol

R¹ jelentése terc-butil-, izobutil- vagy terc-butoxi- csoport,

R³ jelentése-fenil-metil-, 2-tienil-metil-csoport;

B, A, D és R² jelentése azonos az 1. igénypontban megadottal és

R⁴jelentése metil-, izopropil-, izobutil-, ciklohexilmetil- vagy 2-piridil-metil-csoport, azzal jellemezve, hogy megfelelően helyettesített kiindulási vegyületeket alkalmazunk.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás olyan (I) általános képletű vegyületek és fiziológiailag alkalmas sóik előállítására, ahol

R¹ jelentése terc-butil-, izobutil- vagy terc-butoxi-csoport, etil-amino- vagy terc-butil-amino- vagy morfolinocsoport,

A jelentése azonos az 1. igénypontban megadottal,

D jelentése azonos az 1. igénypontban megadottal,

R³ jelentése fenil-metil- vagy 2-tienil-metil-csoport,

B jelentése azonos az 1. igénypontban megadottal,

R² jelentése izobutilcsoport vagy ciklohexil-metil-csoport,

R⁴ jelentése metil-, izopropil-, izobutil- vagy ciklohexil-metil-csoport, azzal jellemezve, hogy megfelelően helyettesített kiindulási vegyületeket alkalmazunk.

4. Eljárás gyógyszerkészítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy egy vagy több, az 1. igénypont szerint előállított (I) általános képletű vegyületet vagy fiziológiailag alkalmas sóját, ahol R¹, R², R³, R⁴, A, D és B jelentése az 1. igénypontban megadott, egy vagy több, fiziológiailag alkalmas hordozóanyaggal és adott esetben egyéb gyógyszerészeti segédanyaggal összekeverünk és gyógyszerkészítménnyé kiszerelünk.