HU198704B

HU198704B - Fungicide and acaricide composition and process for producing 2,2-difluoro-4-/2;4'-dinitro-6'-/trifluoro-methyl/-anilino/-1,3-benzodioxol as active component

Info

Publication number: HU198704B
Application number: HU861358A
Authority: HU
Inventors: Josef Ehrenfreund
Original assignee: Ciba Geigy Ag
Priority date: 1985-04-03
Filing date: 1986-04-02
Publication date: 1989-11-28
Also published as: ES8801645A1; GB2173793A; IL78320A; ES557639A0; CA1242735A; EP0198797B1; HU202220B; JPS61229876A; ATE49963T1; KR860008160A; GB2173793B; DE3668618D1; HUT41213A; AR240927A1; US4722935A; BR8601482A; ES553624A0; PT82308B; ES8800677A1; ZA862414B

Description

A találmány tárgya eljárás (I) képletű új anilino-benzodioxol-szarmazék előállítására. A találmány magában foglalja továbbá az ÍI) képletű vegyület hatóanyagként tartalmazó fungicid és akaricid készítményeket.

A találmány szerinti vegyület ÍI) képletű. A találmány szerint úgy állítjuk elő, nogy (II) képletű vegyületet (III) képletű vegyülettel reagáltatunk sávmegkötőszer jelenlétében, közömbös oldó- vagy hígítószerben.

Alkalmas oldó- vagy hígítószerek például az alifás és aromás szénhidrogének, mint benzol, toluol, xilolok, petroléter; halogénezett szénhidrogének, mint klór-benzol, metilén-klorid, etilén-klorid, kloroform, tetraklór-metán, tetraklór-etilén; éterek és éter-jellegű vegyületek, mint dialkil-éterek (dietil-éter, diizopropil-éter, terc-butil-metil-éter és hasonlók), dioxán, tetrahidrofurán; nitrilek, mint acetonitril, propionitril; Ν,Ν-dialkilezett amidok, mint dimetil-formamid; dimelil-szulfoidd; ketonok, mint aceton, dielil-keton, metil-etil-keton, és ilyen oldószerek egymással alkotott keverékei. Előnyben részesítjük a dimetil-formamidot, tetrahidrofuránt vagy dioxán. Egyes esetekben előnyös vizes szuszpenziókat alkalmazni.

Savmegkötő szerekként szervetlen bázisok,

CéIdául alkálifémek vagy alkáliföldfémek oxidjai, idroxidjai, karbonátjai vagy hidrogén-karbonátt'ai, valamint alkálifám acetátok, továbbá szerves lázisok, például tercier aminok, mint trialkil-aminok (trimetil-amin, trietil-amin és hasonlók), piridin, vagy piri dinbázisok (4-dimelil-amino-piridin, 4-pirrolidil-amino-piridin) használhatók. Előnyösek az alkálifém-nidroxidok, -hidrogén-karbonátok vagy -hidridek.

A reakcióhőmérséklgt a reakciókörülményektől függően változik. Általában -25° és 150 ’C, előnyösen +10° és 120 ’C közé esik.

A reakciópartnereket általában ekvimolekuláris mennyiségben alkalmazzuk.

A találmány szerinti (I) képletű vegyületek előállítására használatos (II) képletű vegyület új. Előállítása például Hofmann-féle lebontással történhet, azaz 2,2-difluor-4-karbamoil-l,3-benzodioxol brómmal való reagáltatása útján vizes alkálifém-hidroxid jelenlétében, az 1. reakcióvázlat szerint. Az eljárás Zagupolskii M.L. és munkatársai leírása szerint hajtjuk végre (Zuhr. Obshch. Khym. 31, 628 /1981/).

A (II) képletű vegyület előállítására szolgáló (li képletű Kiindulóanyagot több lépésben állítjuk elő 4-karboxi-l,3-benzodioxolból kiindulva, a

2. reakcióvázlatban feltüntetett reakciók szerint (Perkin W.H. és Trikojus V.M., J. Chem. Soc. 1926, 1925).

Diaril-aminokat már ajánlottak gomba-, rovar- és atkaölő szerekként való felhasználásra (28 12168 számú Német Szövetségi Köztársaságbeli szabadalmi leírás), de hatásosságuk nem volt kielégítő. Ilyen például a fenti szabadalmi leírásból ismert A képletű vegyület.

Meglepő módon azt találtuk, hogy a találmány szerinti eljárással előállított (I) képletű vegyület nagyon előnyös, a gyakorlati kívánalmaknak jól megfelelő funicid és akaricid hatásspektrummal rendelkezik gombák és az Acarin-rend képviselői - különösen fitopatogén (növényi kórokozó) gombák ellen. Nagyon előnyös gyógyhatású szisztemikus és különösen profilaktikus tulajdonságai vannak és számos kultúrnövény megvédésére alkalmazható. Az (1) képletű hatóanyaggal növényeken és különféle haszontenyészetek növényi részein (gyümölcs, virág, lombozat, szár, bimbó, gyökér) az előforduló kártevők leküzdhetők vagy megsemmisíthetők, sőt a később kinövő részek is védettek lesznek a gombákkal szemben. Ezenfelül atkák is hatásosan leküzdhetők az (I) képletű hatóanyaggal.

Fungicid szerként az (I) képletű hatóanyag

EéldáuT a következő fitopatogén gombák ellen atásos: Fungi imperfecti (például Botrytis, Heminthosporium, Fusarium, Septoria, Cercospora és Alternaria); Basidomycetes (például Hemileia, Rhizoctonia, Puccinia nemzetségek): a Phycomycetes osztályba tartozó Ocomyceles osztály (például Venturia, Podosphaera, Erysiphe, Momlinia, Uncinula).- Ezenfelül az (1) kepletű vegyület szisztematikusan is hat. Pacanyagként is használható vetőmag (termés,bimbó^zemj és növénydugványok kezelésére gombás fertőzések, valamint talajban előforduló fitopatogén gombák elleni védelem céljából.

Az (I) képletű vegyület továbbá az Acarina-rend képviselőinek, például az Ioxididae, Argasidae, Tctranychidae és Dermanyssidae családok leküzdésére alkalmasak. Az (I) képletű vegyület eredményesen használható fitopatogén atkák, például a Tctranychidae és Phytopptipaipidae család (takácsatkak), Tarsonemidae család (fonallábú atkák) és Eriophydiae család (gubacsatkák) ellen.

Az (I) képletű vegyület továbbá házi- és haszonállatok ektoparazita atkái ellen használható, például az állat, istálló vagy legelő kezelése útján.

A találmány szerinti készítmény hatása egyéb rovar- vagy atkaölő szerek hozzáadása által lényegesen kiszélesíthető és az adott körülményekhez alkalmazható.

A találmány szerinti készítmény előállítása során a hatóanyagot egy vagy több, az alábbiakban leírt anyagokkal, illetve anyagcsoportokkal keverjük össze. Megadunk egy a növények kezelésére szolgáló eljárást is, amely az (I) Képletű vegyületet tartalmazó új szer alkalmazásából áll.

A találmány szerinti készítménnyel célnövények közé például a következő növényfajták tartoznak: gabonafélék (búza, árpa, rozs, zab, rizs, cirok és rokon növények); répák (cukor- és takarmányrépa); magvas, csonthéjas és bogyós gyümölcsök (alma, körte, szilva, barack, mandula, csereszenye. málna, eper és földi szeder); hüvelyes növények (bab, lencse, borsó, szója); olajkultúrák (repce, mustár, mák, olíva, napraforgó, kókusz, ricinus, kakaó, földimogyoró); uborkafélék (tök, uborka, dinnye); rostos növények (gyapot, len, kender, juta); citrusfélék (narancs, citrom, grape-fruit, mandarin); zöldségfélék (spenót, fejessaláta, spárga, káposztafélék, murokré-21

HU 198704 Β

Ea, hagyma, paradicsom, burgonya, paprika); baérfélék (avokádó, fahéj, kámfor) és növények, mint kukorica, dohány, Kávé, cukornád, tea, szőlővessző, komló, banán és természetes kaucsukvalamint dísznövény-tenyészetek (fészkes növények).

Az (I) képletű hatóanyagot segédanyagok, mint hordozók és hígítók hozzáadásával készítmények formájában nasználjuk, és egyidejűleg vagy egymás után további hatóanyagok alkalmazhatók a kezelendő felületeken vagy növényeken. E további hatóanyagok trágyázószerek, nyomelemforrások vagy más, növényi növekedést befolyásoló készítmények, de szelektív gyomirtó, gombaölő, baktériumpusztító , nematóda, puhatestűölő szerek vagy több ilyen készítmény keverékei is lehetnek, adott esetben a formálást gyakorlatban szokásos hordozóanyagokkal, tenzidekkel vagy más, az alkalmazást elősegítő adalékokkal összekeverve.

Az alkalmas hordozók és adalékok szilárdak vagy folyékonyak lehetnek és a formálási technikában célirányos anyagoknak, mint például természetes vagy regenerált ásványi anyagoknak, oldó-, diszpergáló-, nedvesítő-, tapadást fokozó-, sűrítő-, kötő- és trágyázószereknek felelnek meg.

Az íl) képletű anyagot tartalmazó agrokémiai szer előnyös alkalmazását jelenti a lombozatra való felvitel (levél-alkalmazás). A kezelés gyakoriságát és a felhasználási mennyiséget a paraziták (például gombafajták) okozta betegség súlyossága szabja meg. Az (I) képletű hatóanyagot tartalmazó készítmény azonban a talajon alkalmazva a gyökérzeten át is bejut a növénybe (szisztemikus hatás), amikor is a talajt, ahol a növény él, folyékony készítménnyel itatjuk át, vagy az anyagot szilárd formában visszük be a talajba, például szemcsék formájában (talaj-alkalmazás). Az (I) képletű vegyületet tartalmazó készítmény azonban a magszemekre is felvihető (bevonás, csávázás), amikor is a magokat a hatóanyagot tartalmazó készítménnyel benedvesítjük, vagy a magokra szilárd készítményt rétegzünk. Következésképpen különleges esetekben további alkalmazási módok lehetségesek, például a növényszár vagy a rügyek célzott vagy a rügyek célzott kezelésére.

Az (I) képletű vegyületet a formáló technológiában szokásos segédanyagokkal együtt alkalmazzuk és ezért például emulziókoncentrátumokká, kenőképes emulziókká, szóróporokká, oldható porokká, porozószerekké, szemcsékké vagy kapszulákká — péládul polimer anyagokba bekapszulázva - ismert módon feldolgozzuk. Az alkalmazási módokat, mint permetezést, porlasztást, beporozást, szétszórást, bekenést vagy öntést a szer minőségétől és a kitűzött céltól, valamint az adott ki ülményektől és a kitűzött céltól, valamint az adott körülményektől függően választjuk meg. Az előnyös használati mennyiség általában 50 g - 5 kg hatóanyag per hektár, előnyösen 100 g — 2 kg, különösen 200 g — 600 g hatóanyag per hektár.

A készítmények, azaz az (I) képletű hatóanyagot szilárd vagy folyékony adalékanyaggal együtt tartalmazó szereket, késztítményeket ismert módon állítjuk elő, például a hatóanyagot szaporítóanyagokkal, mint oldószerekkel, szilárd hordozókkal és adott esetben felületaktív vegyülelekkel (tenzidek) alaposan összekeverve és/vagy megőrölve.

Oldószerként tekintetbejönnek aromás szénhidrogének, előnyösen a Cg-Cn-frakciók, mint például xilolkeverékek vagy szubsztituált naftalinok. ftálsavészterek, mint dibutil- vagy dioktil-ftalát, alifás szénhidrogének, mint ciklohexán vagy paraffinok, alkoholok és glikolok, valamint ezek éterei és észterei, mint etanol, etilénglikol, etilénglikol-monometil- vagy -etil-éter, ketonok, mint ciklohexanon, erősen poláros oldószerek, mint N-metil-2-pirrolidon, dimetil-szulfoxid vagy dimetil-formamid. valamint adott esetben epoxidált növényi olajok, mint epoxidált kókuszolaj vagy szójaolaj; vagy víz.

Szilárd hordozóanyagokként, például porozószerekként és diszpergálható porokként szokásosan kőzetliszteket, mint kalcitot, talkumot, kaolint, montmorillonitot vagy attapulgitot használunk. A fizikai tulajdonságok megjavítása céljából nagy diszperzitású kovasavak vagy felszívódásra képes polimerizátumok adhatók a készítményhez. Granulált adszorbeáló hordozókként porózus fajták, például habkő, téglapor, szepiolit vagy bentonit, nem-szorbeáló hordozóanyagokként például kakit vagy homok jön tekintetbe. Emiatt számos szervetlen vagy szerves előszemcsésített anyag, különösen dolomit vagy felaprózott növényi maradványok használhatók. A felhasználási mennyiség csökkentését lehető tevő előnyös, alkalmazást elősegítő adalékanyagok továbbá a kefalinok és lecitinek osztályásba tartozó természetes (állati vagy növényi) vagy szintetikus foszfolipidek, mint foszfatidil-etanoí-amin, foszfatidil-szerin, foszfatidil-kolin, szfingomieliu, foszfatidil-glicerin, lizolecitin, plazmalogének vagy kardiolipin, melyek például állati vagy növényi sejtekből különösen az agyból, szívből, máiból, tojássárgájából vagy szójababból nyerhetők ki. Használható kereskedelmi keverékek például a foszfatidil-kolin-keverékek. Szintetikus foszfolipid például a dioktanoil-foszfatidil-kolin és diDalmitoil-foszfatidil-kolin.

Az (I) képletű hatóanyag formálási módjától függően felületaktív vegy lilétekként jó emulgeáló, diszpergáló és nedvesítő tulajdonságokkal rendelkező nemionos, kation- és/vagy anionaktív tenzidek jönnek tekintetbe. Tenzidek alatt tenzidkeverékek is értendők.

Alkalmas anionos tenzidek lehetnek úgy az ún. vízoidható szappanok, mint a vízoidható szintetikus felületaktív vegyületek.

Szappanként magasabb szénatomszámú (C10-C22) zsírsavak alkáli-, alkáliföldfém- vagy adott esetben szubsztituált ammóniumsói. például olaj- vagy sztearinsav nátrium- vagy káliumsója, vagy például kókuszdió- vagy taggyúulajból nyerhető természetes zsírsavkeverékek sói jönnek tekintetbe. Megemlíthetők továbbá a zsírsavak metil-laurínsói is. .

HU 198704 Β

Gyakrabban alkalmazunk mégis ún. szintetikus tenzideket, különösen zsírszulfonátokat, zsírszulfátokat, szulfonált benzimidazolszármazékokat vagy aikilszulfonátokai.

A zsírszulfonátok vagy -szulfátok általában alkáli-, alkáliföldfém- vagy adott esetben szubsztituált ammóniumsó alakjában vannak és 8-22 szénatomos alkilrészt tartalmaznak, ahol az alkilrész az acilcsoportok alkilrészeit is magában foglalja; ilyen például a ligninszulfonsav, dodeciíkénsav-észter vagy természetes zsírsavakból előállított zsíralkoholszulfátkeverék Na- vagy Ca-sója. Ide tartoznak zsíralkohol-etilénoxidadduktomok kénsav-észtereinek és szulfonsavainak sói is. A szulfonált benzimidazolszármazékok előnyösen 2-szulfonsavcsoportokat és egy 8—22 szénatomos zsírsavrészt tartalmaznak. Az alkil-szulfonálok például dodecil-benzolszulfonsav, dibutil-naftalinszulfonsav, vagy naftalinszulfonsav-formaldehid kondenzációs termék nátrium-, kalcium- vagy trielanol-amin-sói.

Ezenfelül megfelelő foszfátok , mint például

f)-nitro-fenol-[4-14-etilén-oxid]-ádduktum foszorsav-észterének sói is tekintetbe jönnek.

Nemionos tenzidként elsősorban alifás va^y cikloalifás alkoholok, telített vagy telítetlen zsírsavak és alkil-fenolok poliglikoí-éter-származékai jönnek szóba, amelyek az (alifás) szénhidrogénrészben 3 — 30 glikoléter-csonortot és 8 — 20 szénatomot, és az alkil-fenol alkilrészében 6—18 szénatomot tartalmaznak.

További nemionos tenzidek a 20-250 etilénglikol-éter-csoportot és 10 — 100 propilénglikol-étercsoportot, és az alkiliáncban 1 - 10 szénatomot tartalmazó vízoldható propilénglikol-, etilén-diamino-propilénglikol es alkilpolipropilénglikol-polietilén-oxid-adduktumok. Az említett vegyületek propilénglikol-egységenként általában 1-5 etilénglikolegységet tartalmaznak.

Nemionos tenzidekre példaképpen megemlíthetők a nonil-fenol-polietoxi-etanolok, ncinusolaj-poliglikol-éterek, polipropilén-polietilén-oxio-adauktumok, tributil-fenoxvpolietilén-etanol, polietilénglikol és oktil-fenoxi-polietoxi-etanol.

Ezenfelül poli(oxi-etilén)-szorbitán zsírsavészterei, mint poh(oxi-etilén)-szorbitán-trioleát is tekintetbe jönnek.

A kationos tenzidek mindenekelőtt kvaterner ammóniumsók, amelyek N-szubsztituensekként legalább egy 8- 22 szénatomszámú alkilcsoportot, és további szubsztituensekként rövidszénláncú, adott esetben halogénezett alkil-, benzilvagy rövidszénláncú,hidroxi-alkil-csoportot tartalmaznak. A sók előnyösen halogenidek, mctil-szulfátok vagy etil-szulfátok, például sztearil-trimetil-ammónium-klorid vagy benzil-di(2klór-etil)-etil-ammönium-bromia.

A formálási gyakorlatban használatos tenzideket egybek mellett a következő közleményekben ismertetik:

Mc Cutcheon’s Detergents and Emulsifiers Annual Mc Publishing Corp., Ridgewood New Jersey, 1981; Sisley ana Wood, Encyclonedta of Surface Active Agents, Chemical Publishing Co., Ölne., New York, 1980;

Helmut Slache Tensid-Tasehenbuch Cári Hanser-Verlag München/Wien 1981.

A találmány szerinti készítmények 0,1 -95 tömeg% (1) képletű hatóanyagot, 99;9 - 5 tömeg% összmennyiségben szilárd vagy folyékony hordozóanyagot és tenzidet tartalmaznak.

Bár kereskedelmi termékekként inkább a koncentrál! szereket részesítjük előnyben, a végső felhasználó általában hígított készítményeket alkalmaz.

A szerekhez további adalékanyagok, mint stabilizáló, habzásgátló, viszkozitás-szabályozó szerek, kötőanyagok, tapadást fokozó szerek, valamint trágya vagy egyéb hatóanyagok keverhetők, speciális hatások elérése céljából.

Az ilyen fajta agrokémiai szerek a találmány részét képezik.

A következő példák közelebbről ismertetik a találmányt, anélkül, hogy oltalmi körét korlátoznánk.

1. Előállítási példái

1.1. példa

2.2- Difluor-4-J2’,4’-diitro-6’-)trifluor-metil)-anilino|- 1,3-benzodioxol előállítása

3. reakcióvázlat

24,5 g 2,2-difluor-4-amino-l,3-benzodioxol 70 ml dimetil-szulfoxiddal készült oldatához 0 ’Con 20,8 g LiOH.H₂O-t adunk, majd az elegyel 20 percig keverjük. Ezután 70 ml dimetil-szulfoxidban oldott 38,3 g 2,4-dinitro-6-(lrifluor-metil)klór-benzolt adunk hozzá, és az elegyel 0 ’C-on 20 percig keverjük, majd szobahőmérsékletre melegítjük fel. 5 óra múlva a keveréket 350 ml vízbe öntjük, híg sósavoldattal megsavanyítjuk és többször dietil-éterrel extraháljuk. Az egyesített éteres fázisokat háromszor tömeg%-os NaOHoldattal, majd háromszor 5 tömeg%-os sósavoldaltal mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk és az oldószert vákuumban lepároljuk. A maradék

51,6 g narancsosbarna kristályból áll, melyet toluolból átkristályosítunk. Kitermelés: 4,6 g; olvadáspont: 144— 146 ’C.

1.2. példa

2.2- Difluor-4-amino-1,3-benzodioxol előállítása

4. reakcióvázlat

120 g kálium-hidroxid 780 ml vízzel készült oldatába 0 ’C-on brómot csepegtetünk. Utána

50,8 g 2,2-difluor-4-karbamoil-1,3-benzodioxolt adunk hozzá és a reakcióelegyet szobahőmérsékleten 30 percig keverjük, majd 45 percig 80 ’Con melegítjük. Az oldatot 400 ml vízzel hígítjuk és vízgőzdesztillációt alkalmazva lepároljuk. A desztillátumot dietil-éterrel extraháljuk és nátrium-szulfát felett szárítjuk. Az oldószert lepárolva 38,1 g címben megadott vegyületet kapunk sárgás olaj alakjában, melynek törésmutatója c²²D = 1,4955.

1.3. példa

2.2- Diklór-4-(klór-karbonil)-l,3-benzodioxol előállítása

5. reakcióvázlat g 4-karboxi-1,3-benzodioxolt 150 g foszforpentakloriddal összekeverünk és 70 ’C-ra melegítünk. 3,5 óra múlva a hőmérsékletet 90 ’C-ig emeljük és 12 órán át ezen a hőmérsékleten tart4

HU 198704 Β juk a keveréket. Ezután az illékony komponenseket 110 ’C hőmérsékleten és 2000 Pa nyomáson lepároljuk és a maradékot nagyvákuumban desztilláljuk. 45 g címben megadott vegyületei kapunk sárgás szilárd anyag alakjában. 5 l,4.példa

2,2-Difluor-4-(fluor-karbonil)-l,3-benzodioxol előállítása

6. reakcióvázlat 10

59,4 g 2,2-diklór 4-(klór-karbonil)-l,3-benzodioxolhoz lepárlókészülékben 55,7 g antimontrifluoridot adunk, ekkor a reakció azonnal megindul. A reakció fenntartása céljából 1 a hőmérsékletet lassan emeljük, miközben a vákuumot 15 lassan, fokozatosan növeljük. 105 — 117 ’C-on és 6666 Pa nyomáson 59,6 g piros olaj desztillál át.

A párlatot 100 ml dietil-éterben felvesszük,

2x150 ml félig telített sósavoldatlal, majd vízzel mossuk. Az éteres oldat szárítása után az oldószert lepároljuk. 42,0 g címben megadott vegyületei kapunk.

1.5.példa

2,2-Difluor-4-karbamoil-l,3-benzodioxol előállítása

7. reakcióvázlat

63,6 g 2,2-difluor-4-(fluor-karbonil)-l,3-benzodioxolhoz jeges hűtés és keverés közben 120 ml tömény (25 tömeg%) ammóniaoldatot csepegtetünk. Néhány óra alatt kristálykép képződik, melyet leszűrünk, és egymás után híg ammóniaoldultal és vízzel mosunk. 51 g 2,2-difluor-4kurbamoil-l,3-benzodioxolt kapunk; olvadáspont 129,5-131 ’C.

2. Példák az (I) képetű hatóanyag formálására (% = tömegszázalék)

2.1. Emulzió-koncentárumok

Hatóanyag	a) b) 25% 40%	c) 50%
Ca-dodecil-benzol-
szulfonát	5^CÍ 40%	50%
Ricinusolaj-polietilénglikol-
-éter (36 mó letilén-oxid)	5‘i	-
tributil-fenoil-polietilénglikol-
-éter (30 mól etilén-oxid)	12%	4%
Ciklohexanon	15%	20%
Xilolkeverék	65%. 25%	20%
Az ilyen koncentrátumokból	vízzel hígíthva
bármilyen kívánt koncentrációjú	emulzió előál-
lítható.
	2.2. Oldatok
	a)	b)
Hatóanyag	80%	10%
Etilénglikol-monometil-éter	20%	-
Polietilénglikol MT 400	-	70%
N-Metil-2-pirrolidon	-	20%

Epoxidált (forráspont-határok

160-190’C) - - 94% (MT = molekulatömeg)

Az oldatok legkisebb cseppek formájában alkalmazhatók.

2.3, Granulátumok

a) b)

Hatóanyag	5%	10%
Kaolin	94%	-
Nagydiszperzitású kovasav	1%	-
Attapulgit	-	90%.

A hatóanyagot metilén-kloridban oldjuk, a hordozóra rápermetezzük, majd az oldószert vákuumban lepároljuk.

HU 198704 Β

2.4. Porozószer

a) b)

Hatóanyag	2%	5%
Nagydiszperzitású kovasav	1%	5%
Talkum	97%	-
Kaolin		90%

A hordozóanyagot a hatóanyaggal alaposan összekeverve használatra kész porozószer kapunk.

	2.5. Szórópor	c)
a)	b)
Hatóanyag	25%	50%	75%
Na-ligninszulfonát	5%	5%	- '
Na-lauril-szulfát	3%	-	5%
Na-diizobutil-naftalinszulfonát	-	5%	10%
Oktil-fenil-polielilénglikol-
-éter (7 — 8 mól etilén-dioxid)	-	2%	-
Nagydiszperzitású kovasav	5%	10%	10%
Kaolin	62%	27%	-

A hatóanyagot az adalékanyagokkal jól összekeverjük és alkalmas malomban jól megőröljük.

A kapott szörópor vízzel bármilyen kívánt koncentrációjú szuszpenzióvá hígítható.

2,6. Emulziokoncenlrátum

Hatóanyag	10%
Oktil-fenol-polietilénglikol-
-éter (4-5 mól etilén-oxid)	3%
Ca-dodecil-benzolszulfonát	3%
Ricinusolaj-poliglikol-éter
(35 mól etilén-oxid)	4%
Ciklohexanon	30%
Xilolkeverék	50%

E koncentrátumból vízzel való hígítás útján bármilyen kívánt koncentrációjú emulzió előállítható.

2.7, Porozószer a) b)

Hatóanyag 5% 8%

Talkum 95%

Kaolin - 92%

Használatra kész porozószert kapunk, miután a hatóanyagot a hordozóval eLevertük és alkalmas malomban megőröltük.

2.8. Extrudált granulátum

Hatóanyag	10%
Na-ligininszulfonát	2%
Karboxi-metil-cellulóz	1%
Kaolin	87%

A hatóanyagot az adalékokkal elkeverjük, E keveréket extrudáljuk, majd levegőáramban megőröljük és vízzel megnedvesítjük. megszárítjuk.

2.9. Bevonatos granulátum

Hatóanyag 3%

Polietilénglikol (MT 200) 3%

Kaolin 94%

Hí' 198704 Β (MT = molekulatömeg)

A finomra megőrölt hatóanyagot keverőkészülékben egyenletesen felvisszük a polietilénglikollal megnedvesített kaolinra. Ilyen módon pormentes bevonatos szemcséket kapunk.

Hatóanyag

Etilénglikol

Nonil-fenol-polietilénglikol-éler (15 mól etilén-oxid)

Na-liginszulfonát Karboxi-metil-cellulóz 37 tömeg⁴1 -os vizes formaldehidoldat Szilikonolaj, 75 tÖmeg%-os emulzió formájában Víz

A finomra őrölt hatóanyagot az adalékanyagokkal alaposan összekeverjük.

Szus ’penzió-koncentrátumot kapunk, melyből vízből való hígítás útján bármilyen kívánt 20 koncentrációjú szuszpenzió előállítható.

3. Biológiai vizsgálatok

A következő kísérletekben (3.1.-3.5. próba) összehasonlítjuk a találmány szerinti (1) képietű vegyület és a 28 23 268 számú Német Szövetségi Köztársaság-beli szabadalmi leírás 1. példa szerint előállított vegyület fungicid aktivitását.

3.1. példa

Plasmopara viticola elleni hatás szőlőn

Reziduális védőhatás

4-5 leveles stádiumban levő szőlőcsemetékel a hatóanyag szóróporából előállított permedével (0,006 tömeg% hatóanyag) bepermetezünk. 24 óra múlva a kezelt növényeket megfertőzzük a gomba sporangíum-szuszpenziójával. 6 napig 20 ’C-on és 95— 100% relatív levegő-páratartalomnál inkubáljuk őket, majd értékeljük a gomba okozta megbetegedéseket.

3.2. példa

Piricularia oryzae elleni hatás rizsnövényen

Reziduális védőhatás

Rizsnövényeket 2 heti termesztés után a hatóanyag szóróporából előállított permetlével (0,006 tömeg% hatóanyag) bepermetezünk. 48 óra múlva a kezelt növényeket a gomba konidiumszuszpenziójával megfertőzzük. 5 napig 24 ‘’Con, 95 — 100% relatív levegő-páratartalomnál inkubáljuk, majd a gombás fertőzést értékeljük.

2,10. Szuszpenzió-koncentrátum

40%

10%

6% 10%

1% 0,2% 0,8%

32%

3.3. példa

Cerospora arachidicola elleni hatás földimogyoró-növényeken

Reziduális védőhatás

10—15 cm magas földimogyoró-növényeket a hatóanyag szőróporából készült permetlével (0,006 lömeg% hatóanyag) bepermelezünk és 48 óra múlva a gomba konidium-szuszpenziójával megferlőzzük. A fertőzött növényeket 72 óráig körülbelül 21 ’C-on, magas relatív levegő-páratartalomnál inkubáljuk, végül a jellemző levélfollok megjelenéséig növényházban helyezzük le. A fungicid hatást a fertőzés után 12 nap múlva ér30 tékeljük a fellépő foltok száma és nagysága alapján.

.3.4, példa

Venturia inaequalis elleni hatás almarügyeken 35 Reziduális védőhatás

10—20 cm hosszú friss hajtással rendelkező almadugványokat a hatóanyag szóróporából előállított permetlével (0,006 tömeg% hatóanyag) bepermelezzük. A növényeket 5 napig 40 90 — 100% relatív levegő-páratartalomnál inkubáljuk és további 10 napig 20 — 24 ’C üvegházban tartjuk őket. A varrasodást a fertőzés után 15 nap múlva értékeljük.

3,5. példa

Botrytis cinerea elleni hatás almatermésen

Reziduális védőhatás

Mesterségesen megsebzett almákat kezelünk, a megsérült helyre a hatóanyag szóróporból ké50 szült permetlevet (0,006 tömeg% hatóanyag) csepegtetve. A kezelt gyümölcsöket azután a gomba spóra-szuszpenziójával beoltjuk és 1 hétig magas levegő-páratartalomnál, körülbelül 20 ’Con inkubáljuk. A kiértékelésnél leszámoljuk a 55 rothadásnak indult, megsebzett helyeket és ebből a teszt-anyag fungicid hatására következtetünk.

HU 198704 Β

Eredmény:

Vizsgált organizmusok (gombák)

Hatóanyag képlete	Plasmaspora viticola	Piricularia oryzae	Cercospora arachídicola	Venturia inaequalis	Botrytis cinerea
(1)	0	1	0	1	0
(A)	3	3	3	2	3

Értékelés:

A pontszámok a gombás megbetegedés %-os előfordulására vonatkoznak, összehasonlítva a fertőzött, de kezeletlen növényekkel.

Pontszám %-os megbetegedés

0-5

5-20

20-50

50 (hatástalan)

3.6. példa

OP-rezisztens lakácsatkákra (Tetranychus cinnabarinus) kifejtett hatás Rügylevél-stádiumban levő babnövényeket

Tetranychus kevert populációjával telepítünk be, majd a növényeket 200 ppm vizsgálandó vegyületet tartalmazó 2.2. példa szerinti teszt-oldattal kezeljük. Az egyes stádiumok moralitását 7 nap múlva értékeljük. A találmány szerinti vegyület e próbában teljes hatást fejt ki (nincs életben ma15 radt egyed).

Claims

Szabadalmi igénypontok

20 1. Eljárás (I) képletű 2,2-difluor-4-(2’,4’-dinitro-6’-trifluor-metil-anilino)-l,3-benzodioxol előállítására, azzal jellemezve, hogy (II) képletű 2,2difluor-4-amino-l,3-benzodioxolt (III) képletű
2,4-dinitro-6-trifluor-metil-klór-benzollal reagál25 tatunk savmegkötőszer jelenlétében, közömbös oldószerben.

2. Fungicid és akaricid készítmény, azzal jellemezve, hogy 0,1-95 tötnegszézalék (I) képletű hatóanyagot és 99,9-5 tömegszázalék összmeny30 nyíségben szilárd vagy folyékony hordozóanyagot — előnyösen ásványi őrleményt vagy szénhidrogén-oldószert vagy ásványolaj-származékot — és tenzidet — előnyösen polietilénglikolt vagy nonilfenol-poliglikol-étert — tartalmaz.