HU195447B - Protective cover for large, heavy objects particularly military equipments - Google Patents

Description

A találmány védőburkolatra vonatkozik, terjedelmes, nehéz tárgyak, különösen katonai felszerelések, tankok, jármüvek és hasonlók műanyagból vagy műgumiból készült, oldható kapcsolóelemekkel ellátott burkolatban történő tartós tárolásához.

Ismeretes (pl. a 2 038 776. számú GB, valamint a 2 206 819. számú DE szabadalmi leírásból), hogy jármüveket, például harci eszközöket, katonai felszereléseket, tankokat használaton kívüli állapotukban fóliával csomagolnak be annak érdekében, hogy hosszabb időn át korróziós károsodások nélkül legyenek tárolhatók. E célból a járművet egy keretbe foglalt alapfóliára állítják, majd a járművet egy másik fóliával vagy ponyvával borítják be, amelyet az alapfólia keretével összekapcsolnak. E megoldással azonban aligha lehet tartósan biztos hermetikus lezárást biztosítani. Ennek következtében viszont nedvesség hatolhat be a burkolat alá, úgy hogy a korróziós károk nem küszöbölhetők ki. Nehézséget okoz az is, hogy a ponyvát úgy terítsék rá az alapfóliára felállított járműre, hogy közben a ponyva ne sérüljön meg, vagy helyenként ne nyúljék meg túlságosan, illetve ne táruljon ki.

Egy másik ilyen jellegű, ugyancsak ismert védőburkolatnál (23 44 034. számú DE szabadalmi leírás) előbb különálló szalagdarabokból burkolatot állítanak össze úgy, hogy a szalagokat a széleik mentén összehegesztik. Aztán a védendő tárgyat, pl. járművet a burkolat egy részére juttatják, a burkolattal a tárgyat teljesen befedik, és a burkolatot hermetikusan lezárják. E megoldásnál is jelentkeznek azonban a burkolat kezelésével kapcsolatos, fent részletezett problémák.

Valamennyi ismert burkolási módszernél mindenekelőtt az jelent hátrányt, hogy a hermetikusan lezárandó tartomány hosszúsága viszonylag nagy, úgy hogy nagy annak a valószínűsége, hogy az idő múlásával a lezárás tökéletes légmentessége megszűnik. E vonatkozásban azt is meg kell említenünk, hogy síkfelületű fóliákkal kell szabálytalan felületű tárgyakat beburkolni, ami elkerülhetetlenül a fólia behajtásával, ráncolásával jár, ami a hermetikus lezárást ugyancsak problematikussá teszi.

A találmány feladata, hogy olyan védőburkolatot szolgáltasson terjedelmes, nehéz tárgyak, például katonai járművek tárolásához, amely könnyen kezelhető, amelynél a fólia károsodását és helyi megnyúlásait maga a burkolás módja zárja ki, és a hermetikus lezárás semmiféle problémát nem okoz.

A kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan terjedelmes, nehéz tárgyak, különösen katonai felszerelések, tankok, járművek és hasonlók műanyagból vagy műgumiból készült, oldható kapcsolóelemekkel ellátott burkolatban történő hosszú időtartamú tárolására szolgáló védőburkolattal oldottuk meg, amelynek lényege, hogy a burkolat tömlőként van kialakítva, amelynek homlokoldali nyitott végei legalább egy-egy egyenes kapcsolóelem révén légmentesen vannak lezárva.

Egy előnyös találmányi ismérv szerint a tömlő felső felületén erőátadásra alkalmas szervek, pl. fülek, szemek vág)' hasonlóak vannak rögzítve.

Egy másik kiviteli példára az is jellemző, hogy a tömlő nyitott végei tartományában kinyúló és behajtható, szárnyszerű laprészekkel van ellátva. Célszerű továbbá, ha a tömlő helyileg eltérő vastagságú részekkel van kialakítva.

n

A találmány tehát lényegében egy fóliatömlő alkalmazásán alapszik. A tömlő szalagokból hosszirányú, vagy spirál vonalban vezetett hegesztési varratokkal állítható elő.

A tömlőt hosszirányban laposan leterítjük, majd a külső oldalán levő, eröátadásra alkalmas szerveknél fogva, megfelelő szerkezet segítségével megemeljük és a tényleges tömlő alakra hozzuk. E célra például daru használható, de alkalmazhatunk olyan speciális berendezést is, amellyel a daru megfogóelemeivel létesített kapcsolat kialakítását követően lengömozgás fejthető ki és így húzható a tömlő a tulajdonképpeni nyitott tömlőformába.. A tömlő e helyzetében annak belső terébe pl. egy jármű juttatható. Ezt követően már csupán a tömlő végeit kell egymással hermetikusan öszszekapcsolni úgy, hogy a belső terében levő tárgy a környezettől biztonságosan el legyen zárva. A hermetikus kapcsolat hosszúsága a találmány szerinti védőburkolat esetében - az ismert megoldásokkal összehasonlítva — viszonylag kicsi.

A tömlő alakú védőburkolat végeinek az összekapcsolásához önmagában ismert szerkezetek is alkalmazhatók. Elsősorban olyan szerkezetek jöhetnek számításba, amelyek lényegében olyan réssel rendelkeznek, amelybe a tömlő végei beilleszthetők. A rést azután megfelelő eszköz segítségével addig szűkítjük, míg szilárd, de oldható szorítókapcsolat jön létre. A jelen találmány esetében előnyösen olyan kapcsolatot alakítunk ki, amely egyenesvonalú. Lehetséges azonban olyan megoldás is, amelynél a tömlővégeket úgy szabjuk le, hogy például a hajtogatott papír·, vagy karton dobozoknál szokásos kapcsolatot hozhassunk létre.

A tömlővégek kezelése azáltal is megkönnyíthető, ha a tömlő szélein tapadó-kapcsolóelemeket, pl. mágneses- vagy tépőzáras szalagokat alkalmazunk. Az ilyen járulékos kapcsolóelemek segítségével a tömlővégek egymással egyvonalba, ill. fedésbe hozhatók és ideiglenesen rögzíthetők, úgy hogy a tulajdonképpeni összeszorítási művelet anélkül végrehajtható, hogy a szorítókapcsolat létesítése közben, a kapcsolóelem meghúzásakor magát a fóliát a kívánt helyzetben kellene tartani.

A védőburkolat anyagaként elsősorban PVC jöhet szóba, amely olcsó és szilárd szerkezeti anyag és amelyből viszonylag vékony fólia gyártható. Az ilyen fóliának azonban a permeabilitása nagy, ezért kissé vastagabb fóliát kell alkalmazni.

Butilgumi is alkalmazásra kerülhet, amelynek azonban - csekélyebb szilárdsága miatt - lényegesen nagyobb vastagságúnak kell lennie. Bár a butilgumi-fólia lényegében kisebb vízáteresztő képességű, mint a PVCfólia, nagyobb vastagsága miatt nehezebben kezelhető.

A találmányt a továbbiakban a csatolt rajzok alapján ismertetjük részletesen, amelyek a védőburkolat néhány kiviteli példáját és szerkezeti részletét tartalmazzák. A rajzokon az 1-3. ábrákon a védőburkolat egy előnyös kiviteli alakjánál alkalmazott tömlő leterítve, elöl nézetben, illetve perspektivikus nézetben látható;

a 4-6. ábrákon a találmány szerinti védőburkolat egy másik előnyös kiviteli példájánál alkalmazott tömlőt hasonló nézetben tüntettünk fel; a 7. ábrán egy tömlő leterítve előlnézetben látliató; a 8. ábra a találmány szerinti védőburkolat perspektivikus nézete;

195 447 a 9. ábrán a találmány szerinti védőburkolat példakénti kiviteli alakjának egyik végét tüntettük fel perspektivikus nézetben;

a 10—12. ábrákon a tömlővégek lezárásához előirányzott szorító-kapcsolóelemek láthatók;

a 13—15. ábrákon a találmány szerinti védőburkolat egy további kiviteli alakját ábrázoltuk;

a 16. ábrán a 15. ábra szerintihez hasonló nézetben mutat egy védőburkolatot, amelynél eltérő kapcsolóelemet alkalmaztunk;

a 17. ábrán a 16. ábra szerinti kapcsolóelem nagyobb méretarányú keresztmetszetben látható.

Az ábrákon a találmány szerinti védőburkolathoz alkalmazott tömlőt 10 hivatkozási számmal, azokat a lezárási helyeket pedig, ahol kapcsolóelemek kerülnek elhelyezésre, 11 hivatkozási számmal jelöltük.

Az 1. ábrán felülnézetben, a 2. ábrán pedig elölnézetben látható egy kiterített, de még térelemmé nem formált 10 tömlő. A 3. ábrán a 10 tömlő már abban az állapotában látható, amelyben a csomagolandó testet már körülveszi, és itt feltüntettük a 11 lezárási helyeket is. Az 1-3. ábrák szerinti 10 tömlő végei úgy vannak leszabva, hogy a leterített 10 tömlőből kétoldalt két-két négyzet alakú részt kivágtunk; a kivágásokkal csökkentett hosszúság megfelel a kész védőburkolat szélességének, a szárny hossza pedig lényegében a védőburkolat magassága felének. Ha tehát a tömlőt a kész magasságra felhúzzuk, majd a szárnyakat alulról és fölülről behajtjuk, a védendő tárgyat minden oldalról teljesen beborító védőburkolatot kapnak.

A 4. ábrán egy laposan leterített 10 tömlő egy másik kiviteli alakja látható; e tömlő végei az 1. ábra szerintitől eltérő módon vannak leszabva mégpedig úgy, hogy a tömlő végeiből két-két egyenlőszárú háromszög alakú részt vágnak ki. Az 5. ábra a 4. ábra szerinti 10 tömlő előlnözete. A perspektivikus 6. ábrán jól látható, hogyan illeszkednek egymáshoz a 4. ábra szerinti tömlő leszabott végei; a kivágásokkal kialakított háromszög alakú szárnyakat mind a négy oldalról behajtjuk, így a 11 lezárási helyek a homlokoldalon átlósan helyezkednek el.

A 7. ábrán egy, a talajon egyoldali redőzéssel leterített 10 tömlő elölnézetben-látható. A 10 tömlőnek a kész védőburkolat fölső felületét alkotó részének szélein 12 fülek vannak rögzítve, amelyeken 13 csapok vannak átvezetve. Mindegyik 13 csap egy-egy 14 merevítőléc egyik végéhez van csatlakoztatva. A 14 merevítőlécek a másik végükkel a 15 csuklópontoknál vannak a talajhoz rögzítve, és a csuklócsapok körül elfordíthatok. A 15 csuklópontok — önmagában ismert eszközök segítségével — a talajhoz képest rögzítve vannak.

A 8. ábrán a 7. ábra szerinti tömlőből kialakított védőburkolatot tüntettünk fel, amelyet úgy állítunk elő, hogy a kiterített tömlőt a 14 merevítőléceknek a 15 csuklópontok körüli elfordításával a tárgy befogadására alkalmas — zárt szelvényű - formára hozzuk. A 8. ábrán az is jól látható, hogy a védőburkolat mindkét oldalán 12 fülek vannak felerősítve, és hogy a 7. ábrán nyíllal szemléltetett elfordítási műveletet tükörképszerűen a 10 tömlő jobboldalán is megismételtük. A felállítási művelet eredményeként olyan, a 8. ábrán bemutatott védőburkolatot kapunk, amely lényegében doboz alakú, két homlokoldalán nyitott, azonban a két végén all lezárási helyek mentén kapcsolóelemek segítségével lezárható.

Nincs feltétlenül szükség arra, hogy a 14 merevítőlécek a 10 tömlőhöz csatlakoztatva maradjanak; ezeket eltávolíthatjuk, amikor a 10 tömlő a burkolandó tárgyat már körülveszi.

A 9. ábrán azt szemléltetjük, hogyan zárható le a 6. ábra szerinti 10 tömlő a 11 lezárási helyek mentén elhelyezett kapcsolóelemek segítségével. Ebben az esetben négy egyenesvonalú kapcsolóelemre van szükség, amelyek a kereszteződési pontjukban egy speciális kapcsolótaggal vannak egymással összekötve. Az egyenesvonalú kapcsoló elemeket a 10-12. és a 17. ábrákon keresztmetszetben mutatjuk be és 20 hivatkozási számmal jelöljük.

A 10. és 11. ábrákon a 20 kapcsolóelem egy kiviteli alakja látható, mégpedig a 10. ábrán zárási művelet végrehajtását megelőző, all. ábrán pedig zárási helyzetében. A 20 kapcsolóelem lényegében egyenesvonalú, hosszúkás test, amelynek két hosszanti: oldalában rések húzódnak végig. Ezekben a résekben összenyomható 21 tömítőlécek helyezkednek el, amint ez ponyvák rögzítésénél egyébként önmagában ismert. A 10 tömlő szélein 24 rögzítési helyeken 23 fülek vannak a 10 tömlőhöz csatlakoztatva. E 23 fülke segítségével a 10 tömlő széleit a 20 kapcsolóelem egy csapjára, vagy hasonló elemére fűzzük (11. ábra), és a 21 tömítőlécek vastagságának - önmagában ismert módon történő - megnövelésével szilárd, és hermetikus zárást biztosító kapcsolatot hozunk létre.

A 20 kapcsolóelem egy másik kiviteli alakja nagyobb méretarányú keresztmetszetben a 12. ábrán látható. Ebben az esetben a 20 kapcsolóelem réseiben rugalmas 21 tömítőlécek helyezkednek el. A 21 tömítőlécekkel szemben itt egy egyenes, lécszerű 25 szorítótag húzódik, és a 20 kapcsolóelem talpából — a 25 szorítótagon is átvezetett - 26 menetes csapok nyúlnak forgatható 28 gombok 27 furataiba. Miután a tömlő széleit a résekbe vezettük, a 28 gombok elforgatásával szilárd és hermetikus zárást biztosító kapcsolatot hozunk létre.

A 13. ábrán felülnézetben, a 14. ábrán pedig elölnézetben mutatjuk be a laposan létesített 10 tömlő egy további kiviteli· alakját, amelyből - felhúzás után - a 15. ábrán perspektivikus nézetben látható védőburkolatot állítjuk elő; ebben az esetben a tömlő szélei végenként egyetlen egyenes 11 lezárási hely mentén vannak — külön nem ábrázolt kapcsolóelemek segítségével — hermetikusan összekapcsolva.

A tömlő széleinek lezárásához pl. a 16. és 17. ábrán látható 20 kapcsolóelem alkalmazható, amely 30 csuklópántokkal (16. ábra) részelemekre van megosztva, ami a 20 kapcsolóelem kezelését megkönnyíti. A 17. ábra szerinti nagyobb méretarányú keresztmetszetben látható 20 kapcsolóelemnek az egyik oldalán hosszirányban húzódó rése van, amelybe a 10 tömlő széleit be kell vezetni. E 16. és 17. ábra szerinti 20 kapcsolóelemnek is van a 10. és 11. ábra szerinti 20 kapcsolóeleméhez hasonló 21 tömítőléce, amely zárási helyzetében a tömlővégek szilárd és hermetikusan záró kapcsolatát biztosítja.

Az alkalmazott tömlőanyag helyileg változó vastagságú is lehet anélkül, hogy ezzel az igénypontok által definiált oltalmi kört túllépnénk. A tömlőnek például a talajra kerülő tartománya lehet a többi részénél vastagabb.

Claims (4)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Védőburkolat terjedelmes, nehéz tárgyak, főként katonai felszerelések, tankok, járművek és hasonlók műanyagból vagy műgumiból készült, oldható kapcsolóelemekkel ellátott burkolatban történő tartós tárolásához, azzal jellemezve, hogy a burkolat tömlőként (10) van kialakítva, amelynek homlokoldali nyitott végei lezárási helyek (11) mentén legalább egy-egy egyenes kapcsolóelem (20) révén hermetikusan vannak lezárva.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti védőburkolat, azzal jellemezve, hogy a tömlő (10) felső felületén erőátadásra alkalmas szervek, pl. fülek (12), szemek vagy hasonlók vannak rögzítve.

   5
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti védőburkolat, azzal jellemezve, hogy a tömlő (10) nyitott vegei tartományában kinyúló és behajtható szárnyszerű laprészekkel van ellátva.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti védő10 burkolat, azzal jellemezve, hogy a tömlő (10) helyileg eltérő vastagságú részekkel van kialakítva.