HU190811B - Method for decomposing hard metal wastes by anodic oxidation and dissolving - Google Patents

Method for decomposing hard metal wastes by anodic oxidation and dissolving Download PDF

Info

Publication number
HU190811B
HU190811B HU279682A HU279682A HU190811B HU 190811 B HU190811 B HU 190811B HU 279682 A HU279682 A HU 279682A HU 279682 A HU279682 A HU 279682A HU 190811 B HU190811 B HU 190811B
Authority
HU
Hungary
Prior art keywords
carbide
electrolyte
waste
composition
scrap
Prior art date
Application number
HU279682A
Other languages
English (en)
Inventor
Karoly Vadasdi
Laszlo Bartha
Gyoergy Miketa
Ildiko Szilassy
Endrene Tekula
Original Assignee
Mta Mueszaki Fizikai Kutato Intezet,Hu
Priority date (The priority date is an assumption and is not a legal conclusion. Google has not performed a legal analysis and makes no representation as to the accuracy of the date listed.)
Filing date
Publication date
Application filed by Mta Mueszaki Fizikai Kutato Intezet,Hu filed Critical Mta Mueszaki Fizikai Kutato Intezet,Hu
Priority to HU279682A priority Critical patent/HU190811B/hu
Priority to AT0299983A priority patent/AT380495B/de
Publication of HU190811B publication Critical patent/HU190811B/hu

Links

Landscapes

  • Manufacture And Refinement Of Metals (AREA)
  • Processing Of Solid Wastes (AREA)

Abstract

A találmány szerint 7-13 pH-jú nátrium-, kálium- vagy ammónium-karbonátot vagy -hidrogénkarbonátot vagy ezek elegyét legalább 10 g/1 koncentrációban és adott esetben klorid vagy borát ionokat az alkalmazott alkáli vagy ammónium sójukra vonatkoztatott 5-50 g/1 koncentrációban tartalmazó elektrolitot, valamint a keményfémhulladék össztömegére vonatkoztatott 3-40 A/kg erősségű áramot alkalmazunk. -1-

Description

A találmány tárgya eljárás keményfémhulladékok, előnyösen volfrám-, vanádium- és/vagy molibdénkarbid alapú és kobalt kötőanyagú, valamint adott esetben tantál-, niobium- és/vagy titánkarbidot is tartalmazó váltólapkák, húzókövek és egyéb megmunkáló és kőzetfúró szerszámok keményfémbetéteinek anódos oxidálására és részleges oldására.
Sokféle összetételű cementált karbidot tartalmazó szerszámot használnak a mindennapi életben. Ezek a szerszámok egy vagy több magas olvadáspontú fém karbidjából állnak, amelyet egy vascsoportbeli fémmel, rendszerint kobalttal, kötnek össze folyadékfázisú színtereléssel. A cementált karbidok (keményfémszerszámok) jelentős része volfrám-, titán- és tantálkarbidot, valamint kobalt kötőanyagot tartalmaz különböző arányokban.
Más fémkarbidok, mint niobium-, vanádium-, króm- és molibdén-karbid is használatosak alkotókként, továbbá a nikkel és vas kötőanyagként. Mivel a cementált karbidok fémtartalma általában jelentős értéket képvisel, igen sok eljárás ismeretes a keményfémhulladékok értékes összetevőinek különböző formában történő kinyerésére és újrahasznosítására.
Az ismert eljárások két nagy csoportra oszthatók a kinyerendő termék tekintetében.
a) A karbid alapanyagok közvetlen visszanyerésére irányuló eljárások.
Ebbe a csoportba számos olyan eljárás sorolható, amelyek közös vonása, hogy a kötőanyagot (pl. Co) vagy annak egy részét különféle szelektív oldószerekkel kioldják (cinkolvadék, valamint egyéb kémiai és elektrokémiai módszerek), vagy a hulladékot mechanikus módszerekkel porítják (coldstream).
Mivel ezen eljárások alkalmazása során a karbidszemcsék összetétele megváltozik (pl. oxigénnel szennyeződik), ez a módszer rendszerint csak akkor alkalmazható, ha a kapott karbidpor összetételének újrabeállításáról is gondoskodni lehet (oxigéntartalom, szabad-kötött C-tartalom, szemcseméret).
b) A karbidalapanyagok megbontásával járó eljárások.
Az ebbe a csoportba sorolt eljárások közös vonása, hogy a keményfémhulladék értékes alkotóit különféle fémsók, fémoxidok formájában nyerik ki, amelyek vagy karbidgyártásra vagy egyéb célokra alapanyagként használhatók.
Ezek az eljárások általában két alapvető lépésből állnak, nevezetesen a szilárd keményfémhulladék kémiai megbontásából (oxidációja, klórozása, kémiai vagy elektrokémiai oldása) és a megbontás után kapott anyagok szeparálásából és tisztításából.
Az ismert eljárások részben a keményfémhulladék megbontására, feloldására vonatkoznak, részben a teljes szeparálást és tisztítási lépéseket is magukba foglalják.
A keményfémhulladék magas hőmérsékletű oxidációján alapulnak a 3 887 680., 4 255 397. és 4 256 708. sz. amerikai, a 143 887. sz. csehszlovák és a 142 770. sz. szovjet szabadalmi leírásokban olvasható eljárások.
Nátrium-nitrít/nitrát olvadékos feltáráson alapulnak a 46 005, és 48 426. sz. lengyel szabadalmi leírásokban olvasható eljárások. Ezek az eljárások veszélyesek és a keletkező nitrózus gázok miatt erősen kömyezetszennyezőek.
Magas hőmérsékletű klórozáson alapszanak a 6 601 504, sz. dél-afrikai köztársaságbeli, a 4052/63. sz. japán, a 179 930. sz. szovjet, valamint a 77 120 203. sz. japán (kokai) szabadalmi leírásban olvasható megoldások. Ezek azeljárások költséges, bonyolult berendezést igényelnek és az elemi klór alkalmazása igen veszélyes.
A keményfémhulladék jól oldható HF—HN03 elegyben (107 839. sz. csehszlovák szabadalmi leírás), azonban ez az eljárás gazdaságtalannak tűnik és erősen környezetszennyező.
Nátrium-hipokloritban lassan feloldható a keményfémhulladék (177 614. sz. szovjet szabadalmi leírás). Tömör testek esetén ez az eljárás rendkívül lassú.
Több módszer ismeretes keményfémhulladék elektrolkémiai (anódos oxidációval) oldására.
Az anódos oxidáción alapuló módszerek egyszerű, igénytelen berendezésekben valósíthatók meg. Az oldás során általában nem alkalmaznak extrém hőmérsékletet, nyomást és koncentrációt, ami a berendezések hosszú élettartamát és üzembiztos működését eredményezi.
Sósav alapú elektrolitban, forgó anódokban oldják fel a kemény fémhulladékot a 782 623. sz. délafrikai köztársaság-beli szabadalmi leírás szerinti eljárás során. Hátránya, hogy a forgó titándobot valószínűleg erősen koptatja a feloldandó hulladék.
Salétromsav és egyéb adalékok elegyében oldják a keményfémhulladékot 429 112. sz. szovjet, valamint a 77 127 403. sz. és 7 895 804. sz. japán (kokai) szabadalmi leírás, valamint az 5877. sz. közzétett európai szabadalmi bejelentés szerinti eljárásban.
Kénsav, foszforsav, ecetsav, borkősav stb. elegye is használható elektrolitként (4 234 333. sz. USAbeli szabadalmi leírás). Az eljárás hátránya, hogy a sokféle szerves komplexképző megnehezíti az oldatba került alkotók kinyerését, a foszforsav miatt pedig foszforszennyezés kerülhet a kapott termékekbe.
A savas elektrolitok alkalmazásának legnagyobb hátránya, hogy a keményfémhulladék főtömegét kitevő volfrám, tantál és titán oxidjai savakban csak csekély mértékben oldódnak, ezért a savanyú elektrolitokhoz különféle adalékanyagokat, ill. a fenti vegyűleteket oldani képes komplexképzőket kell hozzáadni. Ezek az adalékanyagok viszont vagy költségessé teszik a feloldást (pl. hidrogénperoxid), vagy nehézkessé teszik a komponensek későbbi szeparálását, tisztítását (pl. foszforsav, szerves komplexképzők).
Ismeretesek lúgos elektrolitok is keményfémhulladék elektrokémiai oldására. Javasoltak ammónium-, nátrium- és kálium-hidroxidot a 848 462. sz. és a 857 969. sz. angol szabadalmak szerinti eljárásokban tiszta volfrám-karbidból és kobaltból álló keményfémhulladék oldására. Ezekben az alkálilúgokban a többféle anyagú keményfémhulladék túlnyomó részét kitevő W-oxid jól, a Ti- és Ta-oxid kevésbé oldható, a Co-oxid viszont nem oldódik.
190 811 .2
A W és Co vegyületeket oldani képes ammóniumhidroxidban viszont a Ti- és Ta-oxid alig oldódik, így az ismertetett lúgos elektrolitok a hulladékfeldolgozási célokra kielégítő sebességgel csak a karbidhulladékok egyes fajtáinak megbontására, ill. oldására alkalmasak.
A 2 183 037 sz. francia szabadalmi leírásban tiszta fémvolfrámból álló nyomtatott áramköri mintázat szelektív marására olyan anódos oxidálást és oldást írnak le, amelynél a lúgos elektrolit karbonát, borát vagy foszfát tartalmú. Ennél a megoldásnál szilícium-oxid hordozóra felvitt pm-nél vékonyabb W réteget kell egy rávitt maszknak megfelelően eltávolítani. Az alkáli- vagy ammóniumkarbonát, -borát vagy -foszfát tartalmú elektrolit választása annak tulajdonítható, hogy az - mint az alkálihidroxidot tartalmazónál kevésbé lúgos, tehát kevésbé maró elektrolit - nem támadja meg a szilícium-oxid hordozót, ill. a maszkot. Mivel ennél az eljárásnál feltehetően közömbös az oldás energiaigénye, a francia leírás erre nézve nem tartalmaz adatot.
A találmány megalkotásakor az volt a célkitűzésünk, hogy keményfémhulladék anódos oxidálására és részleges oldására az ismertnél nagyobb sebességű és hatásfokú, többféle nehézfémkarbidot tartalmazó hulladék esetén is gazdaságosan alkalmazhaztó megoldást dolgozzunk ki.
Kísérleteink során meglepődve tapasztaltuk, hogy ha a keményfémhulladék anódos oxidálására karbonát tartalmú elektrolitot alkalmazunk, akkor az oldási sebesség megnőtt, az oldás fajlagos energiaigénye pedig lecsökkent az alkálihidroxidot tartalmazó elektrolittal végzett ismert oxidálási művelethez képest. Ezt példaképpen szemléltetik az alább ismertetendő 1. táblázat adatai. A kapott igen jó eredményeket az alábbiak miatt tartjuk meglepőnek.
Mint említettük a 848 462 és 857 969 sz. angol szabadalmi leírásból ismeretes, hogy alkáli- és ammóniumhidroxid elektrolitokban WC-ból és Coból álló keményfémhulladék anódosan oxidálható és részben vagy egészben feloldható az alábbi reakcióegyenletnek megfelelően:
W(s) + 8 HO“ -> WOj’ + 4 HjO + + 6e~ (—1,05V)
A reakcióegyenletből látható, hogy a W komponens anódos oldási reakciója egy adott áramsűrűség esetén a hidroxilion koncentrációtól függ, tehát annak növelése az oldási reakciót elősegíti, csökkenése hátráltatja. Ugyanez látható a volfrám Pourbaix diagramjából is, miszerint alacsonyabb pHkon az OH-ion koncentráció csökkenésével a W korróziója passzivitásba megy át. Az egyéb keményfémhulladék alkotók közül a kobalt Pourbaix diagramja - amit az 1. ábra mutat - is az erősen lúgos, 13 feletti pH tartomány alkalmazását sugallja, míg a Nb és Ta esetében e diagramok semmi útmutatást sem adnak tekintve, hogy e fémek a teljes pH tartományban passzivitást mutatnak. (M. Pourbaix, Atlas d’Equilibres Electrochimiques, Gauthier-Villars, Paris, 1963. 326., 249., 254. oldalak).
A hulladékfeldolgozásnál - ahol egy üzemben évi
100-10001 hulladékot feldolgoznak - alapvető gazdaságossági követelmény, hogy az anódos oldást a lehető legkisebb energiafelhasználással végezzük, ami magas áramhatásfokkal és alacsony cellafeszültséggel realizálható. Ez egyértelműen a jól diszszociáló, nagy szabad hidroxil-ion tartalmú, jól vezető alkálihidroxid-eletrolit használatát sugallja a szakember számára. A hasonló töménységű alkálihidroxid-oldatokhoz képest nagyságrendileg kisebb OH-ion tartalmú, valamint rosszabb vezetőképességű más lúgos elektrolit használatánál az áramhatásfok csökkenése, a cellafeszültség növekedése, és ezáltal a fajlagos energiafelhasználás emelkedése lenne várható. Mi azonban ennek ellenkezőjét tapasztaltuk.
A találmány tehát eljárás keményfémhulladékok, előnyösen W-, V-, Cr- és/vagy Mo-karbidot továbbá adott esetben Ti-, Ta- és/vagy Nb-karbidot - és Co kötőanyagot tartalmazó színtereit fémtestek anódos oxidálására és részleges oldatba vitelére, amelynek során a keményfémhulladékot nátrium-, kálium- vagy ammóniumionokat tartalmazó lúgos vizes elektrolitban anódosan oxidáljuk. A találmányt az jellemzi, hogy 7-13pH-jú nátrium-, kálium- vagy ammónium-karbonátot vagy -hidrogénkarbonátot vagy ezek elegyét legalább 10 g/1 koncentrációban és adott esetben klorid vagy borát ionokat az alkalmazott alkáli vagy ammónium sójukra vonatkoztatott 5-50 g/1 koncentrációban tartalmazó elektrolitot, valamint a keményfémhulladék össztömegére vonatkoztatott 3—40 A/kg erősségű áramot alkalmazunk.
Jelen találmány lényeges eleme az a felismerés, hogy karbonát-ionokat tartalmazó lúgos elektrolitokban nemcsak a WC/Co-ból álló keményfémhulladék oldási sebessége fokozható, hanem V-, Crés/vagy Mo-karbidot, adott esetben még Ti-, Taés/vagy Nb-karbidot is tartalmazó keményfémhulladék is gyakorlati célokra kielégítő sebességgel anódosan oxidálható és részlegesen oldható.
Az oxidációs, ill. oldási sebesség NaOH, KOH, NH4OH elektrolitokban tapasztalthoz képest növekszik, és ennek az a valószínű oka, hogy a karbonát-ionok az anódtérben erősen oxidáló, valamint komplexképző hatású perkarbonát ionokká alakulnak, amelyek
2COj-2e-C2O*’
COj- + 2 H2O - 2 HCO, + H2O2 a Ti-, Ta- és Nb-karbidokat is oxidálni, sőt átmenetileg ezen fémek egyébként nem oldódó oxidjait oldatban tartani is képesek.
Ez utóbbi feltételezést alátámasztja az a megfigyelés, hogy ha a keményfémhulladékot ammónium-karbonát elektrolitban anódként kapcsoljuk, akkor a kezdetben homogén oldat képződik, amelyből néhány órás állás után Ti- és Ta-oxidokat tartalmazó csapadék válik ki.
Egy előnyös foganatosítási lehetősége az eljárásnak, ha elektrolitként ammónium-karbonátot és/vagy hidrogén-karbonátot alkalmazunk, amikor a volfrám ammónium-paravolframát formájában oldódik, míg a Ti, Ta és Co túlnyomó része oxidhidrátok, vegyes oxidok formájában oldhatatlanul kiválik.
190 811
Különös előnye az eljárásnak, hogy igen tömény, mintegy 50-100 g W/l oldatok állíthatók elő, ami a továbbfeldolgozás, a megfelelő tisztaságú volfrámvegyületek jó hatásfokú kinyerése szempontjából igen előnyös. További előnyt jelent, hogy ilyen módon 1 kg keményfémhulladék mintegy 0,5-1 kg ammónium-karbonát felhasználásával vihető oldatba, ami az elektrolitikus oldás fajlagos anyagigényét igen csekéllyé teszi, és így a továbbfeldolgozás során csak csekély mennyiségű hulladékanyagképződéssel kell számolni.
Tapasztalataink szerint a keményfémhulladékot anódosan egyszerű konstrukciójú berendezésben, kedvező áramfelhasználással oxidálhatjuk. Jelentősen egyszerűsíti a berendezés konstrukcióját, hogy a katód- és anódteret nem szükséges diafragmával elválasztani, mivel az anódon az oxidáció során képződő termékek a katódon nem redukálhatok.
Megfigyelésünk szerint igen kedvező gyakorlati oxidációs körülmények érhetők el többek között akkor, ha az oldatok (elektrolitok) ammónium- és karbonátion koncentrációját ammónium-hidroxidot (ill. ammóniagáz), valamint CO2-gázt különkülön adagolva 7-13 pH értékre állítjuk be és így az ammónium- és karbonátionok koncentrációját egymástól függetlenül szabályozzuk. Fokozható a találmány szerinti eljárás előnye, ha az anódos oxidációt kloridionok (pl. NH4C1) jelenlétében végezzük, amely a Co ionokkal stabilis komplex vegyületet képez.
A jelen találmányban ismertetett eljárás további előnye, hogy a szokásos keményfémhulladék legnagyobb részét kitevő és legnagyobb értéket képviselő volfrámot nagytisztaságú oxidok vagy sók formájában nyerjük ki, ha a találmány szerinti oldás oldás után kapott oldat, feldolgozására, amelyek a volframitércek feltárásakor előállított oldatok feldolgozása során szokásos eljárásokat alkalmazzuk.
Eljárásunkat az alábbi kiviteli példákon mutatjuk be.
A példákban és a táblázatban a %-ok mindig tömeg %-ot jelentenek.
A keményfémhulladék feloldására két, csupán méreteiben különböző berendezést építettünk, amelyek elvi felépítése a 2. ábrán látható. A berendezés hengeralakú műanyag szitaszövetből készített anódterébe 1-4 cm darabméretű keményfémhulladékot helyeztünk, melynek tömege a kisebbik berendezés esetén mintegy 0,3 kg, míg a nagyobbik berendezés esetén kb. 5 kg volt. Az edénybe betöltöttük a megfelelő elektrolitot, majd egyenáramú tápegység bekapcsolásával megindítottuk az elektrolízist. A tápegységet amperosztatikus üzemmódban üzemeltettük, és az elektrolizáló cellán átfolyó áram a kisebbik berendezés esetén 10 A, míg a nagyobb esetén 30 A volt. Az elektrolitból időnként mintát vettünk, és ennek analízise alapján állapítottuk meg az oldási sebességét. A fenti berendezésekben az alábbi eljárási változatokat valósítottuk meg:
I. példa
Az elektrolit összetétele: 60 g/1 (NH4)2CO3. Az elektrolit pH-ja: 8,9.
A cellafeszültség, ill. áram: 21 V (10 A).
Az oldási sebesség: 0,61 g/Ah.
A fajlagos energiafelhasználás: 29,2g/kWh.
2. példa
A keményfémhulladék összetétele: 70% WC, 10% TaC, 8% TiC, 12% Co.
Az elektrolit összetétele: 60 g/1 (NH4)2C03.
Az elektrolit pH-ja: 8,9.
A cellafeszültség, ill áram: 20 V (10 A).
Az oldási sebesség: 0,54g/Ah.
A fajlagos energiafelhasználás: 27,0 g/kWh.
3. példa
A keményfémhulladék összetétele: 85% WC, 3% TaC, 4% TiC, 8% Co.
Az elektrolit összetétele: 120 g/1 (NH4)2C03.
Az elektrolit pH-ja: 9,2.
25 A cellafeszültség, ill. áram: 10 V (30 A).
Az oldási sebesség: 0,50 g/Ah.
A fajlagos energiafelhasználás: 50 g/kWh.
4. példa
A keményfémhulladék összetétele: 90% WC, 10% Co.
Az elektrolit összetétele:
162 g/1 Na2CO3 · 10 H2O.
Az elektrolit pH-ja: 10,5.
A cellafeszültség, ill. áram: 15,5 V (10 A).
Az oldási sebesség: 0,8 g/Ah.
A fajlagos energiafelhasználás: 51,6 g/kWh.
5. példa
A keményfémhulladék összetétele: 70% WC, 45 10% TaC, 8% TiC, 12% Co.
Az elektrolit összetétele:
162 g/1 Na2CO3 · 10 H2O.
Az elektrolit pH-ja: 10,5.
A cellafeszültség, ill. áram: 22 V (10 A).
Az oldási sebesség: 0,26g/Ah.
A fajlagos energiafelhasználás: 11,8 g/kWh.
6. példa
A kemény fémhulladék összetétele: 85% WC, 3% TaC, 4% TiC, 8% Co.
Az elektrolit összetétele: 120 g/1 Na2CO3.
Az elektrolit pH-ja: 10,7.
A cellafeszültség, ill. áram: 14 V (30 A).
Az oldási sebesség: 0,51 g/Ah.
A fajlagos energiafelhasználás: 36,3 g/kWh.
A keményfémhulladék összetétele: 91 % WC, 9%
Co. 65
190 811
7. példa
A keményfémhulladék összetétele: 85% WC, 3% TaC, 4% TiC, 8% Co.
Az elektrolit összetétele:
g/1 NH40H, 120 g/1 (NH4)2CO3.
Az elektrolit pH-ja: 10,5.
A cellafeszültség, ill. áram: 9,5 V (30 A).
Az oldási sebesség: 0,56 g/Ah.
A fajlagos energiafelhasználás: 59,4 g/kWh.
8. példa
A keményfémhulladék összetétele: 70% WC, 10% TaC, 8% TiC, 12% Co.
Az elektrolit összetétele:
g/1 (NH4)2CO3, 20 g/I NH4C1.
Az elektrolit pH-ja: 8,5.
A cellafeszültség, ill. áram: 14 V (10 A).
Az oldási sebesség: 0,46 g/Ah.
A fajlagos energiafelhasználás: 32,9 g/kWh.
9. példa
A keményfémhulladék összetétele: 85% WC, 3% TaC, 4% TiC, 8% Co.
Az elektrolit összetétele:
120 g/1 (NH4)2C03, 20 g/1 bórax.
Az elektrolit pH-ja: 9,5.
A cellafeszültség, ill. áram: 9,5 V (10 A).
Az oldási sebesség: 0,62 g/Ah.
A fajlagos energiafelhasználás: 65,3 g/kWh.
10. példa
Ennél a példánál - az előzőektől eltérően - kb. 8 cm vastagságú téglatest alakú anódkosárba helyezett 36 kg vegyes összetételű keményfémhulladékot oxidáltunk, ill. oldottunk.
15 A keményfémhulladék összetétele az alábbi határokon belül volt: 90% WC, 10% Co... 70% WC, 10% TaC, 8% TiC, 12% Co.
Az elektrolit összetétele: 100 g/1 Na2CO3.
Az elektrolit pH-ja: 10,4.
20 A cellafeszültség, ill. áram: 13 V (150 A), 56 h-án keresztül
Az átlagos oldási sebesség: 0,77 g/Ah.
A fajlagos energiafelhasználás: 59,5 g/kWh.
Az 1. táblázatban kétféle keményfémhulladéknál megadjuk az összehasonlító adatokat az ismert NaOH, ill. NH4OH tartalmú elektrolittel és a találmány szerinti NA2CO3, ill. (NH4)2CO3 tartalmú elektrolittal oldva a hulladékot.
1. táblázat
Keményfémhulladékok oldási paraméterei különféle elektrolitokban
A keményfémhulladék összetétele: 90% WC,
10% Co,
70% WC,
12% TaC,
8% TiC,
10% Co.
Az elektrolit összetétele (1,3 N alkáli, ill. ammónia tartalom) Oldási sebesség (g/Ah) Fajlagos energia- felhasználás (g/kWh) Oldási sebesség (g/Ah) Fajlagos energia- felhasználás (g/kWh)
NaOH 0,22 24,4 0,06 5,0
Na2CO3 0,80 51,6 0,26 11,8
NH40H 0,22 7,3 0,27 9,0
(NH4)2CO3 0,54 27,0 0,54 27,0
Szabadalmi igénypont

Claims (1)

  1. Eljárás keményfémhulladékok, előnyösen W-, 55 V-, Cr- és/vagy Mo-karbidot - továbbá adott esetben Ti-, Ta- és/vagy Nb-karbidot - és Co kötőanyagot tartalmazó színtereit fémtestek oxidálására és részleges oldatba vitelére, amelynek során a keményfémhulladékot nátrium-, kálium- vagy ammóniumionokat tartalmazó lúgos vizes elektrolitban anódosan oxidáljuk, azzal jellemezve, hogy 7-13pH-jú nátrium-, kálium- vagy ammóniumkarbonátot vagy -hidrogénkarbonátot vagy ezek elegyét legalább 10 g/1 koncentrációban és adott esetben klorid- vagy borátionokat az alkalmazott alkáli vagy ammónium sójukra vonatkoztatott 5-50 g/1 koncentrációban tartalmazó elektrolitot, valamint a keményfémhulladék össztömegére vonatkoztatott 3—40 A/kg erősségű áramot alkalmazunk.
HU279682A 1982-09-01 1982-09-01 Method for decomposing hard metal wastes by anodic oxidation and dissolving HU190811B (en)

Priority Applications (2)

Application Number Priority Date Filing Date Title
HU279682A HU190811B (en) 1982-09-01 1982-09-01 Method for decomposing hard metal wastes by anodic oxidation and dissolving
AT0299983A AT380495B (de) 1982-09-01 1983-08-23 Verfahren zur zersetzung und loesung von hartmetallschrott durch anodische oxydation

Applications Claiming Priority (1)

Application Number Priority Date Filing Date Title
HU279682A HU190811B (en) 1982-09-01 1982-09-01 Method for decomposing hard metal wastes by anodic oxidation and dissolving

Publications (1)

Publication Number Publication Date
HU190811B true HU190811B (en) 1986-11-28

Family

ID=10961133

Family Applications (1)

Application Number Title Priority Date Filing Date
HU279682A HU190811B (en) 1982-09-01 1982-09-01 Method for decomposing hard metal wastes by anodic oxidation and dissolving

Country Status (2)

Country Link
AT (1) AT380495B (hu)
HU (1) HU190811B (hu)

Cited By (1)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
US20230265574A1 (en) * 2022-02-18 2023-08-24 National Tsing Hua University Method for recovering metals from tungsten-containing metallic material

Families Citing this family (1)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
DE19521333C1 (de) * 1995-06-12 1996-12-05 Starck H C Gmbh Co Kg Verfahren zur Herstellung von Natriumwolframat

Family Cites Families (4)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
US3785945A (en) * 1972-05-04 1974-01-15 Bell Telephone Labor Inc Technique for electrolytically etching tungsten
FR2381594A1 (fr) * 1977-02-24 1978-09-22 Centre Techn Ind Mecanique Procede d'usinage electrochimique d'alliages polyphasiques
DE2815226A1 (de) * 1978-04-08 1979-10-11 Centre Techn Ind Mecanique Elektrochemisches bearbeitungsverfahren fuer mehrphasige legierungen
NL7805669A (nl) * 1978-05-25 1979-11-27 Skf Ind Trading & Dev Werkwijze om afval van hardmetaal te ontleden.

Cited By (1)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
US20230265574A1 (en) * 2022-02-18 2023-08-24 National Tsing Hua University Method for recovering metals from tungsten-containing metallic material

Also Published As

Publication number Publication date
AT380495B (de) 1986-05-26
ATA299983A (de) 1985-10-15

Similar Documents

Publication Publication Date Title
JPH09217133A (ja) 希土類−ニッケル系合金からの有用元素の回収方法
CN104032136B (zh) 一种从废料中回收铜铟镓硒的方法
CN106544701B (zh) 用氟化物电解回收碳化钨废料中的金属的方法
EP0336542B1 (en) Process for the regeneration of a permanganate etchant bath
US5776329A (en) Method for the decomposition and recovery of metallic constituents from superalloys
US4992149A (en) Process for the simultaneous recovery of manganese dioxide and zinc
CN106006572B (zh) 一种从碲阳极泥回收回用碲的方法
US4256557A (en) Copper electrowinning and Cr+6 reduction in spent etchants using porous fixed bed coke electrodes
JPS61110788A (ja) 電解二酸化マンガンの製造用懸濁液浴及び製造方法
US20170218478A1 (en) Gold recovery
US4033838A (en) Recovery of copper from waste nitrate liquors by electrolysis
HU190811B (en) Method for decomposing hard metal wastes by anodic oxidation and dissolving
JP3431280B2 (ja) 重金属電気精練法
US4895626A (en) Process for refining and purifying gold
EP0267704A1 (en) Electrochemical removal of chromium from chlorate solutions
KR102872479B1 (ko) 리튬 용융염전해로부터 발생하는 염소가스 재사용 방법
JP2585325B2 (ja) 金の溶解方法
KR0146392B1 (ko) 중금속 전해채취 공정
KR100753587B1 (ko) 전해생성된 염소 또는 염소화합물을 이용한 전해침출장치
Engmann et al. Aqueous Electrochemical Processing Of Rare Earth Elements: A Review
JP7624962B2 (ja) パラジウム抽出方法
GB2103245A (en) Process for the electrolytic production of ozone
US3585115A (en) Process for electrowinning selenium
JP2001262206A (ja) 酸化銀の製造方法および銀粉末の製造方法
Dziewinski et al. Electrochemical reduction of nitrate in the presence of an amide

Legal Events

Date Code Title Description
HU90 Patent valid on 900628
HMM4 Cancellation of final prot. due to non-payment of fee