HU190616B - Process for the production of fodders of l-lysine-content and of industrially made fodder mixtures - Google Patents

Description

A találmány tárgya eljárás L-lizin-tartalmú takarmányok és iparilag előállított takarmánykeverékek előállítására, vizes, 30-80 tömeg% L-lizin-tartalmú oldatok alkalmazásával.

Az iparilag előállított takarmánykeverékek különösen a különféle mezőgazdasági haszonállatoknak — így szárnyasoknak, sertéseknek és marháknak - de háziállatoknak a táplálására is szolgálnak. A mindenkori takarmány rendszerint az illető állatfajta számára szükséges összes tápanyagot tartalmazza, kimért és kielégítő mennyiségben. Rendszerint különböző, egyedi takarmányokból - például szójadarából, kukoricából, egyéb gabonafajtákból, őrlési melléktermékekből, így kukoricaákérből vagy kukrocasikér-lisztből, hallisztből, húslisztből, takarmányzsírból, melaszból, takarmánymészből, marhasóból —, valamint további, növényi, állati vagy ásványi eredetű komponensekből áll. A takarmánykeverékek járulékosan még olyan anyagokat is tartalmaznak, amelyeket az adagok táplálkozás-fiziológiai hatékonyságának javítására adnak hozzá. Ide tartoznak az aminosavak is, mint az L-lizin, valamint az ásványi anyagok, nyomelemek és a konzerválószerek.

A takarmánykeverékek összetétele a komponensek kínálatától és árától függően változásoknak van kitéve. A receptúrát azonban mindig úgy kell kialakítani, hogy a tápanyagtartalom megfeleljen az állatok mindenkori szükségletének.

A különböző egyedi takarmányok és adalékanyagok először egyedi komponensek alakjában állnak rendelkezésre, amelyeket minőségüktől függően például tisztítással, szárítással, őrléssel, darálással elő kell készíteni. Amennyiben az egyes komponensek már rendelkeznek a szükséges minőséggel, úgy — egy erre megfelelő keverőberendezésben — elvégzik a keverési műveletet. Ennek során a keverék egyes részei a berendezés nagyságától függően eltérő összetételűek. Homogén keverék eléréséhez elegendő keverési pontosság szükséges. Olyan komponensek számára, amelyek a kész takarmánykeverékben csak csekély koncentrációban vannak jelen, bizonyos körülmények között elkerülhetetlen egy megfelelő, nagyobb koncentrációjú előkeverék készítése. A kész takarmánykeverékek liszt alakjában vagy pelletekként is alkalmazhatók.

Az életfontosságú L-lizin aminosvat adalékanyagként már régóta jelentős mértékben alkalmazzák iparilag előállított, szárnyasok, sertések és egyéb állatok számára szolgáló takarmánykeverékekben. Ennek során azonban nem a kristályos L-lizin aminosavat alkalmazzák tiszta alakban, mivel az L-lizin szabad alakban nehezen kristályosítható, erősen higroszkópikus tulajdonságú, a levegőből szén-dioxidot abszorbeál, rendkívül kellemetlen szagú és bomlásra hajlamos.

Inkább koncentrátumokat használnak, amelyek a fermentációval képezett L-lizin mellett még a fermentációs művelet alatt keletkezett összes biomasszát is, vagy ennek legalább egy részét tartalmazzák (2 357 119 sz. Német Szövetségi Köztársaság-beli, vagy 139 205 sz. Német Demokratikus Köztársaság-beli szabadalmi leírás). Az ilyen koncentrátumok adott esetben ezenkívül még ásványi adalékokat — így metszet, magnézium-karbonátot, szilícium-dioxidot vagy szilikátokat (3 032 618 sz. Német Szövetségi Köztársaság-beli nyilvánosságrahozatali irat) — is tartalmaznak. Ennek megfelelően az ilyen koncentrátumok ténylegesen L-lizin-tartalma viszonylag csekély.

Ezért általában az iparilag előállított, L-lizint tartalmazó takarmánykeverékek kiegészítésére az L-lizin-monohidrokloridot alkalmazzák. Ez a monohidroklorid egy stabil, könnyen kristályosodó vegyület, amely nem hidroszkópos és kellemetlen szaga nincs. Az L-lizin-monohidroklorid bomlásra sem hajlamos. Előállítása természetesen járulékos anyag- és eljárásköltségeket jelent.

Az L-lizin-monohidrokloridnak L-lizint tartalmazó takarmányok és takarmánykeverékek kiegészítésére való alkalmazása azonban azzal a hátránnyal rendelkezik, hogy az L-lizin-tartalom növelésével a klorid-tartalom is nő a takarmánykeverékben, ami általában nem kívánatos. A „National Research Council” például szárnyasok takarmányában 0,08% klorid-tartalmat javasol 0,15% nátrium-tartalom és 0,1-0,2% kálium-tartalom mellett („Nutrient Requirements of Poultry”, Washington, D. C., 1977). A nátrium-, kálium- és klorid-tartalom nemcsak a savbázis egyensúlyt befolyásolja; a megnövelt klorid-tartalom által előidézett metabolikus acidozis a növekedési hányadnak a takarmányfelvételnek a csökkenéséhez vezet [Poultry Sci. 60, 1468 (1981)] és ezen túlmenően a D-vitamin metabolizmusát, valamint a csontok növekedését is befolyásolja.

A 4 267 195 sz. amerikai szabadalmi leírásból az is ismert, hogy kutyaeledelhez, az ízletesség javítása érdekében, olyan vizes húslevest adnak, amely L-lizint tartalmaz 0,1—500 mmól/liter koncentrációban.

Különleges szerepet játszik a lizinnek a kloridhoz való aránya is. A Poultry Sci. 60, 1468 (1981) szerint például a lizin-arginin-antagonizmus, amely különösen argininban szegény adagoknál lép fel, megnövelt kloridtartalom által fokozódik. Ez a takarmányfelvétel csökkenéséhez és a növekedés redukálódásához vezet. Sőt, kristályos aminosavdiétával végzett etetési kísérletekben az aminosav hozzáadásának pozitív hatása teljesen elveszhet, ha az aminosavakat hidrokloridok alakjában alkalmazzák és kloridfelesleg keletkezik [Proc. Nutr. Soc., 40, 285 (1981)]. Ezen okok miatt igen kívánatos, hogy takarmányok és takarmánykeverékek kiegészítésére az. L-lizint kloridmentes alakban alkalmazzák.

Azt tapasztaltuk, hogy a takarmányok és takarmánykeverékek a szabad alakban instabil L-lizinnel is kiegészíthetek, amennyiben a kiegészítésre L-lizin vizes oldatait alkalmazzuk. Ezek a vizes oldatok meglepő módon hosszabb tárolás esetén és még magasabb hőmérsékleten is stabilak, összehasonlító kísérletek azt mutatták, hogy 70%-os, vizes L-lizin-oldat 50 °C-on végzett 6 hetes tárolási időtartam után sem mutat semmiféle színeződést. Az esetleg képződött melléktermékekre vonatkozó vizsgálat negatív eredményt szolgáltatott. Ezzel szemben a kristályos L-lizin, az oldott tennék viselkedésével ellentétben, ilyen tárolásnál jelentősen elszínező dik. Analitikai vizsgálatok megerősítették melléktermékek képződését. Ez a jelenség azért teljesen meglepő, mivel általános tapasztalat szerint a bomlásra hajlamos termékek oldott alakban sokkal érzékenyebbek, mint kristályos állapotban. Az L-lizin vizes oldatainak a kristályos L-lizin-monohidrokloridhoz képest még az az előnyük is megvan, hogy könnyebben állíthatók elő, a takarmánykeverék klorid-tartalmát nem növelik és kis mennyiségben is exakt módon adagolhatok. Mint folyékony készítmények, nem igénylik a takarmánykeverékek L-lizinnel való kiegészítésénél a különben többnyire elkerülhetetlen, a lizint megfelelő nagyobb koncentrációban tartalmazó előkeverék elkészítését és tervezett koncentrációban közvetlenül, például egy keverőtartályba való bepermetezéssel homogénen összekeverhetők a takarmánykeveréknek már kívánt koncentrációban jelenlevő többi komponensével.

Bár az L-lizin általában nemcsak önmagában, hanem takarmányokban és takarmánykeverékekben is az olyan aminosavak közé tartozik, amelyek hőkezelésénél leghamarabb károsodnak. [Prog. Food Nutr., Sci. 5, 159 (1981)], a szabad L-Iizin, vizes oldatok alakjában bevíve, meglepő módon takarmányokban és takarmánykeverékekben is stabil. Bomlás és/vagy reakciók a takarmány egyéb komponenseivel nem jelentkeznek. Etetési kísérletekben megmutatkozott, hogy a vizes L-lizin-oldatok ugyanolyan hatékonyak, mint az L-lizin-mono-hidroklorid., amennyiben ezeket ekvimoláris mennyiségben alkalmazzuk.

Hogy a súlynövekedést és a takarmányértékesítést illető célul kitűzött javításokat elérhessük, a takarmányproteinek természetes L-lizin-tartalmának kiegészítésére a mindenkori takarmánykeverékhez eltérő mennyiségű Llizint kell hozzáadni. A takarmányok kiegészítésére vonatkozó, találmány szerinti eljárásnál az L-lizin alkalmazott vizes oldatának mennyisége, az L-lizinnek az oldatban levő koncentrációjától függően, általában 0,01 és 5 tömeg% közötti, a kész takarmánykeverék súlyára vonatkoztatva. Ennek során különösen alkalmasak azok az oldatok, amelyek L-lizin-tartalma 30 és 80 tömeg% közötti, előnyösen 50 és 70 tömeg% közötti. Ilyen oldatok a legegyszerűbb esetben az L-lizinnek megfelelő mennyiségű vízben való feloldásával állíthatók elő. Még egyszerűbb és célszerűbb természetesen, az L-lizint az ipari előállítása során rögtön olyan vizes oldattá feldolgozni, amely az L-lizint a kívánt töménységben tartalmazza. Ez természetesen egyszerűsíti az előállítást és — különösen az Llizin-monohidroklorid előállításához viszonyítva — költségeket takarít meg.

A találmányt az alábbi példák kapcsán ismertetjük közelebbről:

1. példa

Hízószárnyasokkal végzett etetési kísérletben a gyakorlatban alkalmazott körülményekhez hasonlóan, talajon tartva, 3 csoportban összesen 900, a Shaver Starbro fajtába tartozó állatot etettünk. A csirkéket a csoportokba 1 napos korukban osztottuk szét, minden válogatás nélkül. A kísérleti időtartam 28 nap volt. Az L-lizin-aminosav hatásának vizsgálatára a kontroli-csoport csak a következő alapdagot kapta:

Komponens	- Hányad a takar- mányban (tömegszázalék)
kukorica	40,60
szójadara	32,80

kukoricakeményítő	17,00
takarmányzsír	5,30
kalcium-foszfát	2,10
kalcium-karbonát	0,35
konyhasó	0,25
metionin -előkeverék	1,00
kolin-klorid	0,10
nyomelemek	0,10
Coccidiostaticum	0,10
vitamin-előkeverék	0,10
antioxidáns	0,02
konzerválószer	0.05

Az 1. jelű kísérleti csoport számára ehhez az alapadaghoz még 0,095 súlyrész L-lizint adtunk 0,12 súlyrész L-lizin-monohidroklorid alakjában, a 2. jelű kísérleti csoport számára 0,095 súlyrész L-lizint adtunk az alapadaghoz, 0,136 súlyrész, 70 tömeg%-os vizes L-lizin-oldat alakjában.

Az etetési kísérleti eredményeit az alábbi 1. Táblázatban foglaljuk össze, a testsúly és takarmányértékesítés kritériumok figyelembevételével.

1. táblázat

Kritérium	Kontroll- csoport (L-lizin hozzá- adása nélkül)	1. kísérleti csoport (L-lizin- monohidro- kloriddal	2. kísérleti csoport (L-lizinnel vizes oldatban)
Az állatok átlagos testsúlya [g]	971	1023	1027
Átlagos takarmányértékesítés
[g takarmány/gtestsúlynövekedés]		1,45	1,44

2. példa

Hízósertésekkel végzett etetési kísérletek során 23— 45 kg élősúlyú, „Landrasse” fajtájú állatokból 24-24-et 3 csoportban egyénileg etettünk. Annak érdekében, hogy az L-lizin-aminosav hatását vizsgálhassuk, a kontrollcsoport csak a következő alapadagot kapta:

Komponens	Hányad a takarmányban (tömegszázalék)
kukroca	84,00
szójadara	12,00
húscsontliszt	2,00
kalcium-foszfát	0,60
kalcium-karbonát	0,60
nyomelemek	0,50
vitamin-előkeverék	0,10

Az 1. jelű kísérleti csoport számára ehhez az alapadaghoz még 0,14 súlyrész L-lizint adtunk 0,18 súlyrész L-lizin-monohidroklorid alakjában, a 2. jelű kísérleti cso-36 port számára pedig ugyancsak 0,14 súlyrész L-lizint adtunk az alapadaghoz, 0,28 súlyrész, 50 tömeg%-os vizes L-lizin-oldat alakjában.

Az alábbi 2. Táblázatban foglaljuk össze az etetési kísérletek eredményeit, a testsúlynövekedési és a takarmányértékesítési kritériumok figyelembevételével.

Az etetési kísérletek alátámasztják, hogy az iparilag előállított takarmányokhoz és takarmánykeverékekhez vizes L-lizin-oldatok alakjában hozzáadott, ekvimoláris bázisú L-lizin ugyanolyan L-lizin hatékonyságú, mint az 5 L-lizin-monohidroklorid. összességében tekintve azonban, a vizes L-lizin-oldatok alkalmazása előnyöket nyújt.

2. táblázat

Kritérium	Kontroll- csoport (L-lizin hozzá- adása nélkül	1. kísérleti csoport (L-lizin- monohidro- kloriddal)	2. kísérleti csoport (L-lizinvizes oldatban)
Átlagos testsúlynövekedés, állatonként [g/nap]	628	765	763
Átlagos takarmányértékesítés [g/takarmány/g testsúlynövekedés]	2,62	2,38	2,38

Claims (1)

10 Szabadalmi igénypont

Eljárás L-lizin-tartalmú takarmányok és iparilag előállított takarmánykeverékek előállítására, azzal jellemez15 ve, hogy az L-lizint 30 és 80 tömegszázalék közötti vizes oldata alakjában adagoljuk.