HU188714B - Disc brake for motor vehicles - Google Patents

Description

A találmány tárgya tárcsás fék gépjármüvekhez. Ismeretesek olyan tárcsás fékek gépjármüveknél, amelyeknek olyan rotorjuk vagy tárcsájuk van, amely a jármükerékkel együttforgóan van elrendezve. Ennél a rotort, ill. tárcsát kengyel veszi körül. A kengyel általában támlapon van elrendezve, mégpedig oly módon, hogy a kengyelnek a támiaphoz és a rotorhoz viszonyítva axiális irányú elmozdulást biztosítson, A kengyelen fékpofák vannak elhelyezve, ezek kétosdalról közrefogják a rotort, és működtető mechanizmus segítségéve! a rotor súrlódó fékfelületeire szoríthatók ezek. A működtető mechanizmust általában hidromotor hajtja. Az ilyen mozgó kengyeles tárcsás féknél mindkét fékpofa a rotor súrlódó felületével szomszédosán he lyezkedik el. A lékpofát támasztó egységnek az a rendeltetése, hogy a fékpofák számára axiális elmozdulást tegyen lehetővé. A fékpofák azonban a támasztószerkezeten vibrációnak lehetnek kitéve és „kotyoghatnak”, amikor a fékszerkezet nem működik. A működtető mechanizmus általában a kengyel egyik szárán van elrendezve, mégpedig úgy, hogy az egyik fékpofát axiálisan elmozdítva kapcsolatba hozza a rotorral, a kengyel másik szárán ébredő reakcióerő hozza azután a másik fékpofát a rotor másik működő felületével kapcsolatba.

Például a 4 194 597, 3 056 174, 3 972 393, 4 049 087 és a 3 027 751 számú USA-beli szabadalmi leírások ismertetnek különböző ilyen súrlódóbetéteket, amelyek kotyogást gátló szerkezettel vannak ellátva. Ezek legtöbbje szegecseket, nyílásoka’ és hornyokat igényel a fékpofákon acélból, hogy a kotyogástgátló szerkezetet a fékpofához rögzítsék. További olyan kotyogást gátló szerkezetek is ismeretesek, amelyek a fékpofa támlapszéie és a támasz tószerkezet között van elrendezve. Ezek hiányossága, hogy a kiszerelés és csere a nehéz hozzáférhetősége miatt rendkívül körülményes müvdeí

A találmánnyal célunk a fenti hiányosságok kiküszöbölése.

A találmánnyal megoldandó feladat ennek megfelelően olyan kotyogástgátló szerkezet létrehozása tárcsás fékekhez, amely könnyen hozzáférhető és nem igényel k ülön rögzítőszerkezetet a fékpofatámfapokon.

A kitűzött feladat megoldásához olyan tárcsás fékből indultunk ki, amelynek axiális súrlódófelületekkel ellátott rotorja, ill. tárcsája, valamint kengyelje van, a kengyel a féktárcsa súrlódó felületeit közrefogó oldalakból és ezeket összekötő és a féktárcsa kerületéhez illeszkedő összekötőrészből ál!, továbbá a kengyel egyik oldalán terhelőegységgel, valamint két fékpofával van ellátva, ahol az egyik fékpofa a kengyel egyik oldala és a féktárcsa egyik siniódófcltilcte közöli, a másik fékpofa viszont a terhelöegység és a féktárcsa másik súrlódófelülete között helyezkedik el, a fékpofáknak radiálisán külső széllel ellátott támlapjuk van, ezek egy részéhez fékbetét van rögzítve, továbbá az összekötőrészben kengyelnyílás van kialakítva, amelyet kétoldalt a kerület mentén axiálisan kinyúló, és radiálisán összetartó szél határol, továbbá ezeken a radiálisán összetartó széleken a fékpofákat vezető egy2 seggel van ellátva. Ezt a találmány szerint azzal fejlesztettük tovább, hogy olyan kotyogástgátló egysége van, amelynek a kengyelnyílásban a fékpofák támlapjának radiálisán külső szélein felfekvő szárai, valamint a radiálisán összetartó szélek alá íyúló és a szárakat terhelő, ezáltal a fékpofák támapjait a kengyelnyílás radiálisán összetartó széleivel kotyogásmentes kapcsolatba kényszerítő részei vannak.

A találmány szerint célszerű az olyan kivitel, amelynél a kotyogásgátló egység szorítórugóként van kialakítva, amelynek két egymástól távközzel elrendezett szára, ezekkel kapcsolódó összekötőrésze van, az összekötőrészhez kapcsolódó részen a szárak az első fékpofa támlapjának radiálisán külső szélét a kerület mentén távközzel támasztják, továbbá a szárak végei a másik fékpofa támlapjának külső szélét a kerület mentén ugyancsak távközzel támasztják, valamint a szárak az első és a második fékpofa támlapját támasztó részük között radiálisán befelé és a kengyeínyílás radiálisán őszszetartó szélei alá nyúlóan van kialakítva.

A találmányt részletesebben a rajz alapján ismertetjük, amelyen a találmány' szerinti megoldás példaként! kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon:

az 1. ábra a találmány szerinti tárcsás fék oldalnézete ;

a 2. ábra az 1. ábra szerinti megoldás elölnézete; a 3. ábrán a kotyogásgátló egység perspektivikus képe látható;

a 4. ábra a 2. ábrán 4-4 vonal mentén vett nézet részben metszve.

Amint az 1, és 2, ábrán látható, a tárcsás féket egészében 10 hivatkozási számmal jelöltük. A tárcsás 10 féknek 12 kengyele van, amely a kerület mentén elrendezett 14, 15, 16, 17 szemek 19 és 2ö csúszócsapjain elmozdithatóan van elrendezve A 19 és 20 csúszócsapokat 23 rögzítőelemek biztosítják a 21 és 22 szemek megfelelő furataiban. A 21 és 22 szemek 26 féktámasz vagy kerékagy radiálisán kifelé nyúló 24 és 25 karjain helyezkednek ei. A 26 fék támasz a jelen esetben kör mentén elhelyezkedő 28 nyílásokkal van ellátva, amelyek külön nem ábrázolt csavarok befogadására szolgálnak. Ezek rendeltetése, hogy a 26 féktámaszt a 29 járműtengelyhez rögzített karimához rögzítsék. A 26 féktámasz adott esetben közvetlenül a 29 jármütengclyre is hegeszthető. A tárcsás 10 féknek továbbá 30 rotorja (forgótárcsája) van, amelynek két homlokfelületén axiális 31 és 32 súrlódófelülete van, és a külön nem ábrázolt kerékaggyal együttforgathatóan van elrendezve, amelyet a 29 jármütengely hord.

Λ 12 kengyel a jelen esetben fémöntvény, amelynek a 30 rotor 32 súrlódófelületével együttműködésbe hozható 40 oldala, és a 30 rotor másik 31 súrlódófelületével szomszédosán elhelyezkedő 41 oldala, továbbá a 40 és 41 oldalt összekötő 42 összekötőrésze van. A 4! oldal hengeres 44 házban van kialakítva, ameiy 45 furattal van ellátva. A 45 furatban eltolhatóan 43 dugattyú van elrendezve, ameiy 47 terheiőlappal van összeépítve. A 47 terhelölap kontúrja azonos a 34 fékpofa 35 támlapjának

188 714 kontúrjával, és a 34 fékpofa axiálisan elmozdulva kerül kapcsolatba a rotor 31 súrlódófeíületévei a tárcsás 10 fék működtetésekor. A 43 dugattyú és a 47 terhelőlap meneszthető külön nem ábrázolt hidraulikus vagy mechanikus működtetőegység segítségével. A 12 kengyel 42 összekötőrésze 46 kengyelnyílással van ellátva, amelyet radiális 48 szél, a kerület mentén elrendezett, axiálisan kinyúló és radiálisán összetartó 50 és 51 szél határol. Az 50 és 51 szélek radiális irányban összetartanak, az összetartás szöge a jelen esetben 32’. Az 51 és 50 szélek 52, ill. 54 horonnyal vannak ellátva. Az 52 és 54 hornyok 56, ill. 58 feneke lényegében párhuzamos, és az 52 és 54 hornyok a 30 rotor kerületétől radiálisán kifelé helyezkednek el, mégpedig úgy, hogy legalább részben keresztülhaladnak a 30 rotor kerületén, amint ez jól látható a 2. ábrán.

A 34 és 37 fékpofák 35, ill. 38 támlappal és 36, ill. 39 súrlódóbetétte! vannak ellátva. A 38, ill. 35 támlapoknak 61, ill. 62 támfelületük van, amelyek szomszédosán helyezkednek el < radiálisán összetartó 65, ill. 66 szélekkel. A 71 és 72 támfelületek csupán kis radiális távközzel helyezkednek el a radiálisán összetartó 65 és 66 szélekhez képest. A 34 és 37 fékpofák a 12 kengyel 40 és 41 oldalai között helyezkednek el. Közelebbről, a 34 fékpofa a 47 terhelőlap és a 30 rotor 31 súrlódófelülete között, míg a 37 fékpofa a 30 rotor 32 súrlódófelülete és a kengyel 40 oldala között helyezkedik el. Az 1. és a

2. ábrán a 34 és 37 fékpofák működési helyzetükben láthatók, azaz. a 30 rotor 31, ill. 32 súrlódófelületeivel érintkezésben.

A 34 és 37 fékpofákat radiálisán kinyúló 64, ill. 67 nyelvek támasztják, Ezek a kerület mentén elhelyezkedő, radiálisán Összetartó 65, 66, 68 és 69 szélekkel kapcsolódnak, amelyek radiálisán összetartóan vannak kialakítva és a 46 kengyelnyílás 50 és 51 széleivel eltolhatóan vannak kialakítva. A 64 és 67 nyelvek radiálisán külső széleik 73, 74, ill. 75, 76 hornyokkal vannak ellátva. A 64 nyelv 65 és 66 szélei, valamint a 67 nyelv 68 és 69 szélei lényegében azonos szöggel összetartóan vannak kialakítva, mint a 46 kengyelnyílás összetartó 50 és 51 szélei, ezáltal lehetővé teszik, hogy a 64 és 67 nyelvek szabadon elcsúszhassanak az 50, 51 szélek mentén. A 35 támlap 61 és 62 támfelületei, valamint a 38 támlap 71 és 72 támfelületei a 12 kengyel belső 13 felületét támasztják az 50 és 51 széllel szomszédo sán, hogy biztosítsák a fékpofák viszonylagos helyzetét a 13 felülethez képest. A 46 kengyelnyílásnak a radiálisán összetartó 50 és 51 szélei - amelyek a 34 és 37 fékpofák 64, ill. 67 nyelvét támasztják működési helyzetükben a 30 rotor súrlódófelületeivel szomszédosán helyezkednek el.

Az 52 és 54 hornyok az 50 és 51 széleken át radiálisán befelé haladnak. Az 52 és 54 hornyok szélessége kissé nagyobb, mint a fékpofák 64 és 67 nyelvének vastagsága, továbbá radiálisán kifelé helyezkednek el a 30 rotor kerületéből. Ezáltal megakadályozzák, hogy a 64 és 67 nyelv véletlenül egyvonalba kerüljön az 52 és 54 hornyokkal, amikor a 34 és 37 fékpofák a 30 rotor 31 és 32 súrlódófelületeivel együttműködő, működési helyzetben vannak.

/ 46 kengyelnyilásban kotyogásgátló 80 ezer egy: ég van elrendezve, amelynek kialakítását részlete: 'bben a 3. ábra szemlélteti. A kotyogásgátló 80 egysig a jelen esetben egyetlen rugóacélhuzalból van kialakítva, ennek két, egymástól távközzel elhelyt :kedő 81 és 82 szára, valamint ezeket összekötő 84 összekötőrésze van. A 81 és 82 szárak közvetlenül a 84 összekölőrészhez való csatlakozásuknak U-alakú 85, ill. 86 hajlattal vannak ellátva, ezek í 67 nyelv radiálisán külső szélein támaszkodnak. A 81 és 82 szárak 87, ill. 88 végei megemelten, a 85, ill. 86 hajlattal azonos síkban helyezkednek el, ezek a 64 nyelv radiálisán külső szélét támasztják. A 87 és 88 végek tehát lényegében azonos síkban helyezkednek el a 85 és 86 hajlatok zárt végével. A 87 és 88 végek közelítőleg 5,5 cm-es távolságúak a jelen esetben, így lehetővé teszik, hogy a 34 fékpofa elmozduljon a 37 fékpofa irányába, miközben fenntartják a kapcsolatot a 87 és 88 végek és a 64 nyelv közölt.

A 81 és 82 szárak a 85 és 86 hajlat, valamint a és 88 végek között stabilizáló 91 és 92 egységgel vannak ellátva. A 91 és 92 egység a jelen esetben lényegében azonos síkban helyezkedik el radiálisán befelé a 85 és 86 hajlathoz, ill. a 87 és 88 végekhez képest (4. ábra). Amint a 2. és 4. ábrán jói látható, a stabilizáló 91 és 92 egységek az 50 és 51 szélek alá nyúlnak, és kapcsolódnak a 42 összekötőrész alsó fe'ületévei. Ez csavarásra terheli a kotyogásgátló 80 egységet és a 85, ill. 86 hajlatban, valamint a 87 és végben olyan erőt ébreszt, amely a 64 és 67 nyelveket radiálisán befelé kényszerít, ezáltal a nyelvek széleit kapcsolódásba hozza az 5! és 50 Szélekkel.

A rögzatőrugóként kialakított kotyogásgátló 80 egység könnyen beszerelhető, miközben a 85 és 86 hajlatokat a 67 nyelv radiálisán külső szélein átvetjük, amíg azok a 75 és 76 horonyba be nem ülnek. A stabilizáló 90 és 91 egység egyikét a megfelelő nyílásszél alá helyezzük és a szárak végeit egymás ftlé addig közelítjük, amíg a másik stabilizáló egység a megfelelő nyílásszélt el nem éri, és ekkor azt szabadon engedve a széifelület alá jut. A 87 és 88 végeket azután bevezetjük a 73 és 74 hornyokba, amelyek a 64 nyelv radiálisán külső szélein vannak kalakítva.

A találmány szerinti megoldás egyszerű és gazdaságos javaslat arra, hogy a fékpofákat felfekvésbe kényszerítsük a kengyelnyílás támasztószélein, és e'zel megakadályozzuk, hogy a fékpofák támlapjai v bráljanak, ill. kotyogjanak a támasztószéleken, amikor a fék nem működik. A kotyogásgátló 80 egység könnyen hozzáférhető a 46 kengyelnyíláson áí.

A találmány szerinti megoldás más változata is elképzelhető természetesen az igényelt oltalmi körön belül, azaz a találmány nein korlátozódik az ábrázolt példakénti kiviteli alakja.

Claims (8)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Tárcsásfék gépjármüvekhez, axiális súrlódófeITietekkel rendelkező rotorral, valamint kengyellel,

   183 7 Η a kengyelnek a rotor súrlódófelületeií kétoldalt közrefogó oldalai és ezeket összekötő, a rotor kerületéhez illeszkedő összekötőrésze van, továbbá a kengyel egyik oldalán terhelőegységgel, továbbá két fékpofával van ellátva, ahol az egyik fékpofa a kengyel egyik oldala és a rotor egyik súrlódófelülete között, a másik fékpofa viszont a terhelőegység és a rotor másik súrlódófeiülete között helyezkedik el, továbbá a fékpofáknak radiálisán külső széllel ellátott támlapjuk van, amelyek egy részéhez fékbetét van rögzítve, valamint a kengyel összekötőrészében kengyelnyílás van kialakítva, amelyet kétoldalt a kerület mentén axiálisan kinyúló, radiálisán pedig összetartó szél határol, továbbá a radiálisán összetartó széleken a fékpofákat vezető egysége van, azzal jellemezve, hogy kotyogásgátló egysége (80) van, ennek a kengyelnyílásban (46) a fékpofák (34, 37) támlapjának (35, ill. 38) radiálisán külső szélein (50, 51) felfekvő szárai (81, 82), valamint a radiálisán összetartó szélek (50, 51) alá nyúló és a szárakat (81, 82) terhelő, ezáltal a fékpofák (34, 37) támlapjait (35, 38) a kengyelnyílás (46) radiálisán összetartó széleivel (50, 51) kotyogásmentes kapcsolatba kényszerítő részei (87, 88) vannak,
2. 2. Az 1. igénypont szerinti tárcsás fék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a kotyogásgátló egység (80) szorítórugóként van kialakítva, amelynek egymástól távközzel elhelyezkedő két szára (81, 82) és ezekkel kapcsolódó összekötőrésze (84) van, az összekötőrészhez kapcsolódó részükön a szárak (81,82) az első fékpofa (37) támlapjának (38) radiálisán külső szélét támasztóan vannak kialakítva, továbbá a szárak (81,82) végei a másik fékpofa (34) támlapjának (35) külső szélét támasztóan vannak kiképezve, továbbá a szárak (81, 82) az első és a második fékpofa (37,34) támlapját (38, 35) támasztó részük között radiálisán befelé, és a kengyelnyílás (46) radiálisán összetartó szélei (50, 51) alá nyúlóan vannak kialakítva.
3. 3. A 2 igénypont szerinti tárcsás fék kiviteli alakja, az-.aljellemezve, hogy a szárak (81, 82) végei (87, 88) a második fékpofa (34) támlapjának (35) radiálisán külső szélét szélesen támasztóan, de a

   5 második fékpofának (34) az első fékpofa (37) felé örténő elmozdulását lehetővétevően vannak kialakítva. ~
4. 4. Az 1. igénypont szerinti tárcsás fék kiviteli Jakja, azzal jellemezve, hogy a fékpofák (34, 37) ¹θ ‘ámlapjainak (35, 38) nyelvei (64, 67) vannak, ezek -adiálisan kinyúló, a kerület mentén távközzel elheyezkedő összetartó szélekkel (65, 66, ill. 68, 69) cndelkcznek, amelyeket a kengyelnyílás (46) radiálisán összetartó szélei (50, 51) elcsúsztathatóan tartanak, valamint a kotyogásgátló egység (80) szárai _t81, 82) a nyelvek (64, 67) széleit (65, 66, ill. 68, 69) támasztják.
5. 5. Az I -4. igénypontok bármelyike szerinti tárcsásfék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a hosszúkás elemként kialakított kotyogásgátló egység (80) szárainak (81, 82) az első és a második fékpofát (37, 34) támasztó része között stabilizálóegység (91, ill. 92) van kiképezve.

   „₅
6. 6. Az 5. igénypont szerinti tárcsásfék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a kotyogásgátló egység (80) rugóhuzalból van kialakítva.
7. 7. Az. 5, igénypont szerinti tárcsásfék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a stabilizálóegységek ₃₀ (91,92) a szárak (81, 82) olyan hurokszerű nyúlványaként vannak kiképezve, amelyek lényegében azonos síkban egymástól kifelé tartóan vannak kialakítva.
8. 8. Az 5. igénypont szerinti tárcsásfék kiviteli

   35 alakja, azzal jellemezve, hogy a stabilizálóegységek (91, 92) a szárak (81, 82) olyan kifelé irányuló hurokjaként vannak kialakítva, amelyek a szárak (81, 82) hajlataihoz (85, 86) és végeihez (87, 88) képest más síkban helyezkednek el.