HU185151B

HU185151B - Process for the preparation of 1-carboxy-alkanoyl-indolin-2-carboxylic acid derivatives and pharmaceutical compositions containing said compounds

Info

Publication number: HU185151B
Application number: HU813140A
Authority: HU
Inventors: Norbert Gruenfeld
Original assignee: Ciba Geigy Ag
Priority date: 1980-10-27
Filing date: 1981-10-26
Publication date: 1984-12-28
Also published as: IL64111A; DK154978B; ES8401027A1; DD201887A5; NO813615L; ES506571A0; KR890000662B1; NZ198750A; IL64111A0; US4374847A; NO156979C; NO156979B; EP0050850A1; DE3176125D1; ES8303334A1; CY1380A; FI813349L; ES516561A0; GB2085880A; ATE26705T1

Description

A találmány tárgya eljárás új, I általános képletű l-karboxi-(alkanoil vagy aralkanoil)-indoiin-2-karbonsavszármazékok - mely képletben

Ph jelentése helyettesítetlen 1,2-fenilén-esoport, vagy rövidszénláncú alkilcsoporttal, rövidszénláncú alkoxicsoporttal vagy halogénatonunal szubsztituált 1,2-fenilén-csoport,

Ro jelentése hidrogénatom vagy fenilcsoport,

Rí, R₂ és R₃ jelentése hidrogénatom és n jelentése 1,2, 3,4, 5, 6,7 vagy 8 ezek amidjai, rövidszénláncú alkií-észíerei és ezek sói, különösen gyógyászatilag alkalmazható sói, továbbá az ezeket a vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására.

l-AIkanoil-indoIin-2-karbonsavakat és ezek 5,6 dihidroxi-származékaít, nevezetesen az N-acilezett ciklodopa-származékokat a Nippon Kagaku Zasshi 57, 760 (1966), a 3 796 723 sz. amerikai szabadalmi leírás, illetve a Helv. Chim. Acta 53, 1701 (1970) ismertet, például az Oés/vagy N-aci!-származékok szintéziséhez. Ismertek az 1l-karboxi-aci!-(azetidin-, pirrolidin vagy piperidín)-2-karbonsavak és ezek funkcionális származékai is, pl. a 4 052 511 sz. amerikai szabadalmi leírásból, mint magas vérnyomás ellenes hatású vegyületek.

Meglepő módon azt találtuk, hogy az előbb említett indolinokba karboxilcsoportot bevezetve, vagy a lenti pirrolidineket indolin-gyűrűrendszerré bővítve, értékes magas vérnyomás ellenes szereket kaptunk.

Az I általános képletben a Ph 1,2-fenilén-csoport. előnyösen helyettesítetlen vagy monoszubsztituált. Ezek helyettesítőit a következők szemléltetik: rövidszénláncú alkilcsoport, például a metilcsoport, etilcsoport, n- vagy izopropil- vagy -butil-csoport; rövidszénláncú alkoxicsoport, például a metoxicsoport, etoxicsoport, n- vagy izopropoxi- vagy -butoxi-csoport; halogénatom, például a fluor-, klór- vagy brómatom.

A „rövidszénláncú” kifejezés az előzőekben és a továbbiakban legfeljebb 4, különösen 1 vagy 2 szénatomos szerves csoportokat vagy vegyületeket definiál.

A C_nH_2n_i-Ro alkiÍén- vagy fenií-alkilén-csoport egyenes láncú vagy előnyösen elágazó szénláncú és előnyösen legfeljebb 8 szénatomot tartalmaz. így jelentése, ha R_o hidrogénatom, például etiléncsoport, 1,2- vagy

1.3- propilén-csoport, 2-metil-1,2- vagy -1,3-propilén-csoport, 1,2-, 1,3-, 2,3- vagy vagy 1,4-butilén-csoport, 1,2-,

1.3- , 1,4-, 2,4- vagy 1,5-pentílén-csoport. Amennyiben R_o jelentése fenilcsoport, úgy a fentiekben említeti csoport <u-fenil-(l ,2-, 1,3- vagy 2,3-propilén-csoport, -butiién- vagy -pentilén-csoport, 1,3-, 2,3- vagy 2,4-butilén-csoport, -pentijén- vagy hexilén-csoport, vagy 3,5-heptilén- vagy -oktilén-csoport).

Az említett funkcionális származékok, amelyekben egy vagy mindkét karboxilcsoport észterezett vagy amídált, eló'nyösen mono- vagy bisz(rövidszénláncú alkií)-észterek, például metil-, etil-, n- vagy izopropil- vagy -bútil-észter; mono- vagy bisz_;amidok.

A sók előnyösen gyógyászatilag alkalmazható sók, például az említett savak fémsói vagy ammóniumsói, különösen alkálifém- vagy alkáli-földlem-sóí, például nátrium-, kálium-, magnézium- vagy kalcium-sói; elsősorban könnyen kristályosodó ammónium-sói. Ezek ammóniából vagy szerves aminokbóí, például mono-, di- vagy tri-rövidszénláncú-(alkii, cikloalkil vagy hidroxi-alkii)-aminokból, rövidszénláncú aikilén-diaminokból vagy (hidroxi-rövídszénláncú alkil vagy aril-rövidszénláncú alkil-(rövidszénláncú alkil-amtnónium bázisokból származtat hatók, és például a következők: metil-amin, diefil-amin, trietil-amin, diciklohexil-amin, trietanol-amin, etilén5 -diamin, trisz-íhidroxi-metil) amíno-metán vagy benzil -trimetil animónium-hidroxid.

A találmány szerinti vegyületek értékes farmakológiai tulajdonságokkal, elsősorban vérnyomáscsökkentő, magas vérnyomás ellenes és bradikardiás hatással rendel10 keznek, amelyet többek között az angiotenzint előállító enzimre gyakorolt gátló hatással idéznek elő. Ezek a farmakológiai tulajdonságok ín vivő vagy in vitro végzett állatkísérletekkel, előnyösen emlősállatokkal - így patkányokkal, macskákkal, kutyákkal -, vagy ezek elkülöníts tett szervein végzett kísérletekkel igazolhatók. Az állatok lehetnek normoíenzivek vagy hipertenzívek, például genetikusán hipertenzív patkányok, vagy renálisan hipertenzív patkányok vagy kutyák, vagy olyan kutyák, amelyektől a nátriumot megvonták.

Az említett állatoknak a találmány szerinti vegyületek enterálisan vagy parenterálisan, előnyösen orálisan vagy intravénásán, például zselatin kapszulákkal vagy keményítőt tartalmazó szuszpenziók, illetve vizes oldatok alakjában adhatók be. Az alkalmazott dózis körülbelül

0,01 és 50 mg/kg/nap közötti, előnyösen körülbelül 0,1 és 25 mg/kg/nap közötti, különösen körülbelül i és 10 mg/kg/nap közötti tartományban lehet.

Az. in vivő vérnyomáscsökkentő hatást közvetlenül katéterrel például egy kutya comb-artériájába bevezetett katéterrel, vagy közvetlenül a patkány farkán artériás vérnyomásmérővel határozzuk meg és egy átvivő szerkezettel regisztráljuk. A vérnyomást a hatóanyag beadása előtt és után Hgmm-ben mérjük. így például azok a találmány szerinti reprezentatív vegyületek, amelyeket a péi35 dákban ismertetünk, hipertenzív patkányoknál vagy kutyáknál már egy alacsony, 10 mg/kg/nap orális dózisban, vagy ennél kisebb mennyiségben beadva, igen hatékonyak.

Az új vegyületek gátló hatást fejtenek ki a normoten40 zív patkányok vérnyomásának angiotenzin 1 hatására történő reakciójára is. A renin-enzim normál körülmények között a cirkuláló renin-szubsztrát-proíein specifikus hidrolízisét idézi elő. Ez a hidrolízis az angioíenzin I-et eredményezi, amely az említett, az angiotenzint átala45 kító enzim hatására tovább hidrolizál 3Ζ erősen érszűkítő angiotenzin ll-vé. Az említett enzim gátlásával megakadályozható az angiotenzin II keletkezése az angiotenzin I-bŐl. Ez a gátlás tehát csillapítja a vérnyomás reakcióját angiotenzin-I-attak után.

A megfelelő in vivő tesztet normotenziv himpatkányokkal végez.zük, amelyeket 100 120 mg/kg, iritraperitoneálisan adagolt etíl-(l-metil-propil)-maionii- tiokarbamid-nátriumsóval narkotizálunk. A comb-artériába és a lábikrába egy-egy kanült vezetünk be a vérnyomás köz55 veden mérésére, valamint az angiotenzin I és a találmány szerinti vegyületek intravénás adagolására. Az alapvérnyomás stabilizálása után, háromszori, 5 perces időközökben 0,33 pg/kg angiotenzin I intravénás adagolásával végzett izgatás után meghatározzuk a nyomás változását, θθ A vérnyomás változását a vizsgálandó vegyület intravénás vagy peroráíis (gyomorszondával végzett) beadása után 5, 10, 15, 30 és 60 perccel is meghatározzuk. Az utóbb említett nyomásváltozásokat összehasonlítjuk a kezdeti értékekkel. A vérnyomás reakciójának megállapított

-2185 151 csökkenése utal az angiotenzint átalakító enzim gátlására. Ez a csökkenés 10 mg/kg i.v., vagy 50 mg/kg p.o. dózis után 80 %-ig terjedhet és 60 percig fenntartható.

Az angiotenzint átalakító enzim in vitro gátlása a találmányunk szerinti vegyületek esetében a Biochim. Biophys. Acta 293, 451 (1973) közleményében leírtakkal analóg módon igazolható. E módszer szerint az említett vegyületeket körülbelül 1 mmól koncentrációban, kívülről jéggel hűtött foszfát-pufferben oldjuk. Ezekhez az oldatokhoz először különböző μΙ-mennyiségű 1 mmólos hisztidil-leucint adunk foszfát-pufferben, majd 100 μΐ 5 mmólos hippuril-hisztidil-leucint foszfát-pufferben és 50 μΐ angiotenzint átalakító enzimet adagolunk. Ezt az enzimet frissen állítjuk elő felnőtt hím nyulak tüdejéből, kálium- vagy magnézium-kloridoí és szacharózt tartalmazó trisz-puffcrben. Az említett oldatokat 30 percig 37°-on inkubáljuk és a további reakciót 0,75 ml 0,6 n vizes nátrium-hidroxid-oldat hozzáadásával megállítjuk. Ezt követően szobahőmérsékleten 100 μΐ o- ftalaldehidet, majd 10 perc múlva 100 μΐ 6n hidrogén-kloríd-oldatot adunk hozzá. A mintákat spektrométerben 360 nm-nél vízzel összehasonlítjuk és meghatározzuk optikai sűrűségüket. Ezeket az értékeket konverziós faktorral standard görbéhez viszonyítjuk, ekkor az említett 30 perces inkubálás alatt képződött hisztidil-leucin mennyiségét nanomólokban kapjuk. Az eredményeket az IC₅₀-érték meghatározására — a hatóanyag-koncentrációk függvényében, grafikusan görbeként szemléltetjük. Ez az érték az a hatóanyag-koncentráció, amely hatóanyagot nem tartalmazó kontroil-minta aktivitásának felét adja. Az említett, találmányunk szerinti reprezentatív vegyületek ebben az in vitro vizsgálati rendszerben is, nanomól IC50 -értékig és ez alatt is, igen hatékonyak.

Ennek megfelelően a találmány szerinti vegyületek értékes antihipertenzív szerek, különösen magas vérnyomás csökkentésére (tekintet nélkül az etiológiára) és/vagy szívbetegségek, így szívelégtelenség és/vagy egyéb, ödémával vagy ascites-szel kapcsolatos állapotok, például máj zsugorodás esetében. A találmány szerinti vegyületek közbenső termékként is alkalmazhatók egyéb értékes termékek, különösen farmakológiailag hatásos készítmények előállítására.

Különösen kiemelendők a II általános képletű vegyületek, kiváltképpen ezek indolin-2S-királis epimerjei, ahol a képletben

R jelentése hidrogénatom, legfeljebb 4 szénatomos alkilcsoport vagy legfeljebb 4 szénatomos alkoxicsoport vagy halogénatom, m jelentése 0 vagy 1, p és q jelentése 0, 1 vagy 2 és

R' jelentése hidrogénatom vagy fenil-csoport;

ezek mono- vagy bisz-amidjai, mono- vagy bisz(rövidszénláncú alkil)-észterei és sói, különösen az említett savak gyógyászatilag alkalmazható alkálifém- vagy ammónium-sói.

Különösen előnyösek azok a II általános képletű vegyületek, amelyek képletében R jelentése hidrogénatom, metilcsoport, metoxicsoport, fluoratom vagy m és p jelentése 1, q jelentése 1 vagy 2 és κ jelentése hidrogénatom vagy fenilcsoport;

ezek mono- vagy bisz-amidjai, a mono- vagy bisz(rövidszénláncú alkil)-észterei és sói, különösen az említett savak gyógyászatilag alkalmazható alkálifém- vagy ammónium-sói.

.A találmány szerinti vegyületeket önmagukban ismert módszerekkel, előnyösen úgy állítjuk elő, hogy

a) valamely III általános képletű vegyületet, vagy ennek említett savszármazékát egy IV általános képletű vegyület valamely reakcióképes funkcionális származékával kondenzáljuk, vagy

b) valamely V általános képletű vegyületet — ahol az X és Y szubsztituens legalább egyikének jelentése cianocsoport és a másik az említett szabad, amidéit vagy észterezett karboxilcsoport - hidrolizálunk vagy alkoholizálunk, vagy

c) valamely VI általános képletű vegyületben vagy ennek említett savszármazékában az indol-részt indolinrésszé hidrogénezzük és kívánt esetben a kapott savakat vagy észtereket sókká, észterekké, illetve savakká vagy amidokká alakítjuk át.

A IV általános képletű vegyületek reakcióképes funkcionális származékai előnyösen észter-halogenidek, egyszerű vagy vegyes anhidridek, például az említett savkloridok rövidszénláncú alkil-félészterei, a ciklusos anhidrid, vagy vegyes ecetsav- vagy ciano-ecetsav-anhidridek. A III és IV általános képletű vegyületek említett kondenzációja vagy spontán, vagy kondenzálószerek, például szerves vagy szervetlen bázisok, így sóképző aminok vagy fém-karbonátok, vagy diszubsztituált karbodiimidek jelenlétében megy végbe.

Az V általános képletű nitrileket a megfelelő savakká vagy amidokká önmagában ismert módon, előnyösen szervetlen savakkal, így hidrogén-kloriddal vagy kénsavval hidrolizáljuk. Az említett alkoholízist analóg módon, az említett savak és a megfelelő helyettesitetlen vagy szubsztituált rövidszénláncú alkanolok jelenlétében végezzük.

Végül a VI általános képletű indolok I általános képletű indolinokká való, említett hidrogénezését is az 1-acil-indolok szokásos hidrogénezése szerint végezzük, például katalitikusán aktivált vagy naszcensz hidrogénnel, így hidrogénnel, platina-, palládium-, rádium- vagy nikkel-katalizátorok jelenlétében, vagy elektrolitikusan előállított hidrogénnel, vagy fémeknek savakra vagy alkoholokra történő behatásával. Alkalmazhatók redukálószerek is, például egyszerű vagy komplex könnyűfém-hidridek, így boránok, vagy előnyösen alkálifém-bór-hidridek vagy -ciano-bór-hidridek. Előnyös az indolin-2S-karbonsavakká vagy ezek említett származékaivá való asszimmetriás hidrogénezés. Ennek során királis katalizátorokat alkalmazunk, például olyanokat, amelyeket ródiumsóból (R)-l ,2-bisz(difenil-foszfino)-propánnal vagy (R)-l ,2-bisz(o-anizn-fenil-foszfino)-etánnaI és 1,5-ciklooktadiénnel állítottunk elő.

A találmány szerint előállított vegyületek önmagukban ismert módon átalakíthatok más találmány szerinti vegyületté. igy például a kapott amidok vagy észterek tovább hidrolizáihatók vagy alkoholizálhatok (átészterezhetők). Ez a b) eljárás szerint, vagy vizes alkáliákkal, például alkálifém-karbonátokkal, illetve -hidroxidokkal végezhető. Λ kapott szabad savak önmagában ismert módon észterezhetők az említett helyettesitetlen vagy szubsztituált rövidszénláncú alkanolokkal vagy diazo-akánokkal, vagy átalakíthatok az említett fém-, vagy ammóniumsókká, savaddíciós sókká.

Így például valamely kapott szabad sav megfelelő

-3fémsóvá vagy ainmöaiumsóvá alakítható a megfelelő bázis, bázisos só, egy sav, vagy ioncserélő ekvivalens mennyiségével reagáltatva. Ennek során az említeti savakat alkálifém- vagy ammónium-hidroxiddal vagy -karbonáttal kezeljük. Valamely kapott só szabad vegyületté is átalakítható, valamely erősebb savval végzett kezeléssel.

A szabad alakban és sóik alakjában levő új vegyületek közötti szoros összefüggés következtében az előzőekben és az alábbiakban szabad vegyületek (vagy közbenső termékek) és sók alatt értelem- és célszerűen adott esetben a megfelelő sókat, illetve szabad vegyületeket is értjük.

A Hl és IV általános képletű kiindulási anyagok ismertek, vagy amennyiben újak, önmagukban ismert módszerekkel, például a példákban leírtakkal analóg módon állíthatók elő.

Az V általános képletű kiindulási anyagok is előállíthatok konvencionális módszerekkel, például a III és/vagy IV általános képletnek megfelelő nitrileknek az a) eljárás szerinti kondenzálásával.

A VI általános képletű kiindulási anyagok ugyancsak ismert módszerekkel kaphatók, például a megfelelő acilcsoportnak egy indo)-2-karbonsav-rövidszénláncú alkil-észterbe való bevitelével.

A fenti, I VI általános képletű vegyületek előállított geometriai vagy optikai izornerkeverékei önmagukban ismert módszerekkel, például frakcionált desztillálással, kristályosítással és/vagy kromatografálással szétválaszthatok az egyes izomerekké. A racemátok optikai antipódokra választhatók szét, például diasztereonter sóik szétválasztásával, a J. Org. Chem. 43, 3803 (1978) szerint, a d- vagy l-(a-mett!-benzil-ammónium, kinkonidin, kinkonin, kinin, kinidin, efedrin, dehirdoabietil-amin, brucin vagy szírichnin)-sók frakcionált kristályosításával. Az előnyös 111 általános képletű kiindulási anyag a 2S-optikaí izomerje (epimerje).

A fentiekben említett reakciókat önmagukban ismert módszerekkel, hígítószerek — előnyösen a reagáló anyagokkal szemben iners és ezeket oldó hígítószerek - jelenlétében vagy ezek nélkül, katalizátorok, alkálikus vagy savas kondenzálószerek vagy egyéb, fentiekben említett szerek jelenlétében vagy ezek nélkül, és/vagy iners atmoszférában, hűtés közben, szobahőmérsékleten vagy magasabb hőmérsékleten, előnyösen az alkalmazott oldószer forráspontján, normál vagy magasabb nyomáson végezzük.

A találmány az eljárás azon változataira is kiterjed, amelynek során az eljárás bármely lépésében kapott közbenső terméket kiindulási anyagként alkalmazzuk és a többi műveleti lépést elvégezzük, vagy valamely kiindulási anyagot a reakciókörülmények között képezünk, vagy valamely kiindulási anyagot só alakjában vagy optikailag tiszta antipód alakjában alkalmazunk.

A találmány szerinti eljárás során előnyösen olyan kiindulási anyagokat alkalmazunk, amelyek az előzőekben különösen értékelésként ismertetett vegyületekhez, különösen a II általános képletűekhez vezetnek és amelyek a Ha általános képletű királis izomerek.

A találmány farmakológiailag alkalmazható vegyületei gyógyszerészeti készítmények előállítására használhatók, amelyek az aktív anyag hatásos mennyiségét olyan hordozóanyagokkal együtt vagy ezekkel összekeverve tartalmazzák, amelyek enterális vagy parenterális beadásra alkalmasak. Előnyösen tablettákat vagy zselatin-kapszulákat alkalmazunk, amelyek a hatóanyagot a hígítószerekkel - például laktózzal, dextrózzal, szacharózzal, mannittal, szc-rblttal, cellulózzal és/vagy glicinnel - és csúsztatószerekkel, például kovafölddel, talkummal, sztearinsavval vagy ezek sóival, így magnézium-sztearáttal vagy kalcíurn-szíearáttal és/vagy polietilén glikollal együtt tartalmazzák; a tabletták kötőanyagot is tartalmaznak, például magnézhim-alumínium-szilikátot, keményítő-pasztát, zselatint, tragantot, metil-cellulózt, nátrium-karboxi-rnetil-cellulózí és/vagy polivinil-pirrolidont és kívánt esetben, szétesést elősegítő anyagokat, például keményítőket, agar-agart, alginsavat vagy ennek sóját, így nátrium-alginátot, a kötőanyag enzimjeit és/vagy pezsgőkeverékeket vagy adszorbeáló szereket, színezékeket, ízesítő anyagokat és édesítőszereket tartalmaznak. Az injektálható készítmények előnyösen izotóniás vizes oldatok vagy szuszpenzíók és a kúpok elsősorban zsír-emulziók vagy -szuszpenziók. A farmakológiai készítmények sterilezettek lehetnek és/vagy segédanyagokat, például konzerváló-, stabilizáló-, nedvesítő- és/vagy emulgeálószereket, oldásközvetítőket, az ozmózisnyomás szabályozására sókat és/vagy puffereket tartalmazhatnak. A találmány szerinti gyógyszerészeti készítmények, amelyek kívánt esetben további, farmakológiailag értékes anyagokat tartalmazhatnak, önmagukban ismert módon, például szokásos keverő-, granuláló- vagy drazsírozó eljárással állíthatók elő és körülbelül 0,1 % és körülbelül 75 % közötti, különösen körülbelül 1 % és körülbelül 50 % közötti aktív anyagot tartalmaznak. Körülbelül 50- 70 kg-os emlősök részére szolgáló egyes adagok körülbelül 5 és 100 mg közötti aktív komponenst tartalmazhatnak.

Az alábbi példák a találmány szemléltetésére szolgálnak. A hőmérsékletet Celsius fokban adjuk meg és a részekre vonatkozó oldatok súlyrészek. Amennyiben nem definiáljuk másképpen, az oldószerek bepárlását csökkentett nyomáson, például körülbelül 15 és 100 Hgmm között végezzük.

1. példa

5,0 g indolin-2S-karbonsav-etil-észter-hídrokloridból,

9,1 g por alakú kálium-karbonátból és 45 ml metilén-kloridbó! készített szuszpenziót keverés közben, szobahőmérsékleten összekeverünk 3,61 g glutársav-metil-észter-kloríddal. A reakciókeveréket éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük, jéggel hűtjük, In hidrogén-klorid-oldatta! és vízzel mossuk, szárítjuk és bepároljuk. 1 -(4-met · oxi-karbonil-butanoil)-indolin-2S-karbonsav-eti]-észtert kapunk, amely 88-90 °-on olvad.

A kiindulási anyagot a következőképpen állítjuk elő:

120 g 1 -acetil-indolin-2-karbonsavat [Nippon Kagaku Zasshi 87, 760 (1966)] és 172 g í-kinkonidint 1200 g forró etanolban oldunk. Az oldatot éjszakán át szobahőmérsékleten, majd 4 napon át 0°-on állni hagyjuk. A fehér kristályos sót leszűrjük és eldobjuk. A szűrletet bepároljuk, 1000 ml vízzel elegyítjük és az oldat pH-értékét tömény hidrogén-klorid-oídattal 1 -re állítjuk be. 15 perc múlva a terméket szűréssel elkülönítjük, 250 ml 2n hidrogén-klorid-oidaí tál háromszor, 500 ml vízzel kétszer és 100 ml etanollal kétszer mossuk. l-acetil-indolin-2S-karbonsavat kapunk, amely 214-2I5°-on olvad. [ajo= = -133,3° (c— 1,165 etanolban).

185 151

Az utóbb említett vegyület 37,5 g mennyiségének 380 ml 2n vizes hidrogén-klorid-oldattal készített szuszpenzióját nitrogéngáz 5 percig tartó átbuborékoltatásával ox'génmentesítjük, majd 2 órán keresztül visszafolyató hűtő alkalmazásával forraljuk. A reakciókeveréket szobahőmérsékletre hűtjük, kovaföldön átszűrjük, a szűrletet bepároljuk és a maradékot dietil-éter és izopropanol elegyéből átkristályosítjuk. A kapott indolin-2S-karbonsav-hidroklorid bomlás közben 133°-on olvad, [ajo = = -70,4° (c = 1 etanolban).

Az utóbb említett vegyület 34 g mennyiségét 350 ml etanolban külső hűtés alkalmazása nélkül száraz hidrogén-klorid-gázzal telítjük. A reakciókeveréket két órán keresztül szobahőmérsékleten keverjük és az oldószert a kristályosodás megindulásáig elpárologtatjuk. A koncentrátumot 400 ml dietil-éterbe öntjük, 1 órán keresztül 0°-ra hűtjük és szűrjük. A kapott indolin-2S-karbonsav-etíl-észter-hidroklorid 179—181°-on olvad. [a]o = = -63° (c = 1,385 etanolban).

2. példa

5,0 g l-(4-metoxi-karobnil-butanoil)-indolin-2S-karbonsav-etil-észter 47 ml metanollal készített szuszpenzióját 47 ml In vizes nátrium-hidroxid-oldattal elegyítjük és a keveréket 4 órán keresztül szobahőmérsékleten keverjük, ezután szobahőmérsékleten és csökkentett nyomáson betöményítjük és a vizes oldatot hűtés, közben tömény hidrogén-klorid-oldattal megsavanyítjuk. A kapott csapadékot elkülönítjük, vízzel mossuk és szárítjuk. A kapott l-(4-karboxi-butanoil)-indolin-2S-karbonsav 175-177°-on olvad, [a]□ = -97,8° (c = 1,0 etanolban).

3. példa llg indoIin-2S-karbonsav-hidroklorid 75 ml piridinnel készített oldatát összekeverjük 8,25 g 4-metoxi-karbonil-2-metil-butanoil-kloriddal és a reakciókeveréket éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük. A piridint szobahőmérsékleten és csökkentett nyomáson ledesztilláljuk, a maradékot hűtjük, 3n hidrogén-klorid-oldattal megsavanyítjuk és metilén-kloriddal extraháljuk. Az extraktumot bepároljuk, a maradékot 125 ml dietil-éterben oldjuk és az oldatot 10 ml diciklohexil-amin 125 ml hexánnal készített oldatával elegyítjük. A csapadékot elkülönítjük, forró etil-acetáttal mossuk és éjszakán át acetonban szuszpendáljuk. Az l-(4-metoxi-karbonil-butanoil)-indolin-2S-karbonsav diciklonhexil-ammóniumsóját kapjuk, amely 203—205°-on olvad; a megfelelő szabad 2S-sav olvadáspontja 97—99°.

Az első kiindulási anyagot az 1. példában közbenső termékként ismertettük. A második a következőképpen állítható elő:

6,1 g 4-metoxi-karbonil-2-metil-butánsav (4 052 511 sz. amerikai szabadalmi leírás) 50 ml metilén-kloriddal készített oldatát összekeverjük 9,64 g oxalil-kloriddal. A keveréket 2 órán keresztül visszafolyató hűtő alkalmazásával forraljuk és bepároljuk. A kapott 4-metoxi-karbonil-2-metil-butanoil-klorid további tisztítás nélkül felhasználható.

4. példa

2,03 g indolin-2S-karbonsav-etil-észter és 2,5 g 2-(2-feu 1-etilj-glutársav-anhidrid 75 ml toluollal készített oldatát éjszakán át nitrogénatmoszférában 70 -on melegítjük. A reakciókeveréket bepároljuk, a maradékot dietil-éterben oldjuk, az oldatot In hidrogén-klorid-oldattal mossuk és telített vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldatta! extraháljuk. Az extraktumot hűtjük, hidrogén-kloriddal megsavanyítjuk és metilén-kloriddal ismét extraháljuk. A szerves extraktumot bepároljuk, a maradékot dietil-éterben oldjuk, és az oldatot 1,2 ml diciklohex 1-amin 25 ml hexánnal készített oldatával elegyítjük. A kapott csapadékot leszűrjük és hexánnal mossuk. Az l -[4-karboxi4-(2-fenil-etil)-butanolil]-indolin-2S-karbonsav-etil-észter diciklohexil-ammóniumsóját kapjuk, amely 132 134°-on olvad. Ez a vegyület In hidrogén-klorid-oldattál átalakítható a szabad savvá.

A kiindulási anyag a következőképpen állítható elő:

29,8 g indolin-2S-karbonsav-etil-észter-hidrokloridot megoszlatunk 300 m! telített vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldat és 100 ml metilén klorid között. A vizes réteget további 200 ml metilén-kloriddal kétszer extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk és bepároljuk. Az indolin-2S karbonsav-etil-észtert olaj alakjában kapjuk, amelynek az IR-spektrumában fő sáv mutatkozik 1730 cm *nél i2 g 2-(2-fenil-etil)-glutársav (J. Chem. Soc. 1950, 1683) 75 ml ecetsavanhidriddel készített oldatát 4 órán keresztül visszafolyató hűtő alkalmazásával forraljuk és bepároljuk. A maradékot dietil-éterből átkristályosítjuk. A megfelelő anhidridet kapjuk, amely 78-80°-on olvad.

5. példa

2,4 g l-[4-karboxi-4-(2-fenil-etil)-butanoil]-indolin-2S-karbonsav-etil-észter 17,6 ml metanollal készített oldatát és 17,6 ml In vizes nátrium-hidroxid-oldatot 2,5 órán keresztül szobahőmérsékleten keverünk. A rekaciókeveréket szobahőmérsékleten csökkentett nyomáson bepároljuk, a vizes oldatot szűrjük, hidrogén-kloriddal megsavanyítjuk és metilén-kloriddal extraháljuk. Az extraktumot bepároljuk és a maradékot petroléterből átkristályosítjuk. A kapott 1-[4-karboxí-4-(2-fenil-etil)-butanotl]-indo'in-2S-karbonsav 136-138°-on olvad.

6. példa

A megelőző példákban szemléltetett módszerek szerint állítjuk elő a következő I általános képletű 1-karboxi-(alkanoil vagy aralkanoil)-indolin-2S-karbonsavakat is, ahol

Ph - 1,2 fenilén-csoport és

R₍ =R₂ = R₃ = hidrogénatom, valamint ezek említett származékait is:

-5185 151

Jel	Cn^n-l^— Ro	C_nH_2n_i-Ro-COOH- -származék	Indolin-2-COOH- származék	Op. °C vagy NMR
] .	-CH-CH₂- 1 ch₃			122-124° 83-85° (hemíhidrát)
2.	-(CH₂)₂ -CH~ 1 CH₃		etil-észter	104-106°
3.	~(CH₂)₂-CH~ 1 CHa		—	172-174°
4.	-CH-(CH₂)₂- f CHa	metil-észíet	etil-észter	4,25, 3,65 1,30 ppm
5.	-C.H-(CH₂)₂~ 1 CHa		—	72-74°
6.	-CH₂-CH-CH₂- 1 ! ch₃		etil-észter	111-113°
7.	-CH₂-CH-CH₂- 1 ch₃	—		125-127°
8.	-ch-ch₂-ch! 1 CH₃ CH₃ . (eritro)		etil-észter-D	132-134°
.9.	-CH-CH₂-CH1 1 CHa CHa (eritro)			58-60°
10.	-CH-CH,-CHi 1 CHa CHa (treo)			70-72°
11.	-ch-ch₂-ch! 1 CH₃ (CH₂)₂ (eritro)	C₆H₅		1,17, 1,32 ppm
12. -CH-CH₂--CH~ 1 1 CHa (CH₂)₂ (treo) D = diciklohexil-ammóniumsó	~c₆h_s		1,15, 1,25 ppm

Az említett 1,2,4,6, 11 és 12 jelű vegyületek kiindulási anyagai a 3-meíoxi-karbonU-2-metil-propanoil-klorid, 2-metií-glutársav-anhidrid, 4-metoxi-karbonil-2-metil-butanoíl-kiorid, 3-metil-glutársav-anhidrid és az eritro-, illetve treo4-metQxi-karbonil-4-(2-fenii-etil)-2-metil-butanoii-klorid.

A 8 és 10 jelű vegyületek kiinduló anyaga a következőképpen állítható elő:

6,0 g mezo-2,4-dimetil-g!utársav-anhidrid [J. Am.

Chem. Soc. 77, 1862 (1955)] 4 ml metanollal készített oldatát 1 órán keresztül visszafolyató hűtő alkalmazásával forraljuk és bepároljuk. Az eritro-4-metoxi-karbonil-2,4-dimetil-butánsavat kapjuk. Ezt 10,9 g oxalil-klorid 50 ml metilén-kloriddal készített oldatával 2 órán keresztül visszafolyató hűtő alkalmazásával forraljuk és bepároljuk. A megfelelő savkloridot kapjuk.

A megfelelő treo-izomer analóg módon kapható a racém anhidridből.

-6185151

7. példa g l-(4-metoxi-karbonil-2-metil-butanoil)-indolin-2S-karbonsav (3. példa) 10 ml metanollal készített oldatát 0 -on ammóniával telítjük és nyomásálló edényben 4 napig szobahőmérsékleten tartjuk. Ezután bepároljuk, a maradékot vízben felvesszük, és a reakcióké veréket 2n lüdrogén-klorid-oldatt3l 0°-on megsavanyítjuk. A kristályosodást néhány csepp metilén-klorid hozzáadásával Indítjuk meg. A keveréket szűrjük és a maradékot dietil-éterrel trituráljuk. A kapott l-(4-karbamoil-2-metil-butanoil)-indolin-2S-karbonsav 192—194°-on olvad.

8. példa

a) 1,43 g indolin-2S-karbonsav-hidrok!orid 15 ml piridinnel készített oldatát 0°-on összekeverjük 1,35 g 4-etoxi-karbonil-2R, 4R-dimetil-butanoil-kloriddaI. A reakciókeveréket szobahőmérsékleten 3 órán át keverjük és csökkenteti nyomáson bepároljuk. A maradékot 20 ml 3n hidiogén-klorid-oldattal kezeljük és 10 ml metilénJcíoriddal háromszor extraháljuk. Az extraktumot szárazra pároljuk. A kapott 1 -(4-etoxi-karbonil-2R,4R-dimetil-butanoil)-indolin-2S-karbonsavat 75 ml éterben oldjuk és 2,3 ml diciklohexil-aminnal kezeljük.

A kristályos diciklohexil-ammóniumsőí kapjuk. Ezt 40 ml etil-acetát és 45 ml 5 %-os vizes kálium-hidrogén-szulfát-oldat keverékében 1 órán keresztül szuszpendáljuk. Az etil-acetátos fázist elkülönítjük, vízzel mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk és szárazra pároljuk. Hexánból végzett átkristályosítás után l-(4-etoxi-karboniI-2R,4R-dimetiI-butanoil)-indolin-2S-karbonsavat kapunk, amely 125-127°-on olvad [ajo = -159° (c = — 0,2 etanolban).

b) Ha a fenti eljárásban 4-etoxi-karbonil-2R,4R-dimetil-butanöil-klorid helyett 4-etoxi-karbonil-2R-metil-butanoil-kloridot alkalmazunk, úgy az l-(4-etoxi-karbonil-2R-metil-butanoil)-indolin-2S-karbonsavat kapjuk. Olvadáspont 133-135 °C. [oJd = —120,5° (c = 0,2 etanolban).

c) Hasonlóan állítjuk elő az 1-(4-etoxi-karbonil-2R-izopropil-butanoil)-indolin-2S-karbonsavat is.

d) Analóg módon állítjuk elő azokat az 1 -(4-etoxi-karbonÍl-2R,4R-dimetil-butanoil)-indolin-2S-karbonsavakat is, amelyekben az indolin-gyűrű 5-helyzetben metoxicsoporttal, klóratommal vagy metilcsoporttal helyettesített.

A kiindulási anyagokat a következőképpen állítjuk elő:

3,7 g 2R-metil-glutársavat [J. A. Chem. Soc. 77, 3383 (1955)] 10 ml acetii-kloriddal készített oldatát 50°-on 2 órán keresztül keverjük, A reakciókeveréket szárazra pároljuk. A kapott 2R-metil-glutársav-anhidrid 5052°-on olvad. [a]p = +43,8° (c = 1,0 kloroformban). A 2R,4R-dimetil-glutársav-anhidridet, olvadáspontja 4345 , [ö]d = +56,5 (c = 1,0 kloroformban), analóg módon állítjuk elő 2R,4R-dimetiI-glutársavból [Arkiv Kérni Mineral. Geol. B 14, 1(1940)], [a]_D = -35,5° (c = 2,0 etanolban) kiindulva.

Analóg módon állítjuk elő a 2R-izopropil-glutársav-anhidridet a megfelelő 2R-ízopropil-glutársavból [Arkiv Kérni Mineral. Geol. B 23, 1 (1946)] kiindulva.

’ ,7 g 2R,4R-dimetil-g!utársav-anhidrid 40 ml vízmentes etanollal készített oldatát éjszakán át visszafolyató hűtő alkalmazásával forraljuk és szárazra pároljuk. A 4-etoxi-karbonil-2.R,4R-dimetil-butánsavat olaj alakjában kapjuk, [ajo = —49,4° (c = 1,0 etanolban).

2,9 g 2R-metil-glutársav-anhidrid 10 ml etanollal készített oldalát 3 órán keresztül visszafolyató hűtő alkalmazásával forraljuk és szárazra pároljuk. A kapott olaj 25 ml éterrel készített oldatát 5,0 ml diciklohexil-arrin 25 ml hexánnal készített oldatával kezeljük. A 4-etoxi-karbonil-2R-metil-butánsavat diciklohexil-ammóníumsója alakjában kapjuk,olvadáspont 98—100°. In hidrogén-klorid oldattal a szabad savvá átalakítva és etil-acetáttal extrahálva olaj alakjában kapjuk a 4-etoxi-karbonil-2R-metil-butánsavat [ű]d = -20,9° (c =1,0 kloroformban).

1,27 g 4-etoxi-karbonil-2R,4R-dimetil-butánsav 15 ml metilén-kloriddal készített oldatát 1,7 g oxalil-kloriddal kezeljük, 3 órán keresztül visszafolyató hűtő alkalmazásával forraljuk és szárazra pároljuk. A 4-etoxi-karbonil -2F;,4R-din.etil-bulanoil-kloridot kapjuk, amelynek NMR spektrumában csúcsok mutatkoznak 1,8, 2,5, 2,8 és 4,1 ppm-nél. Analóg módon állítjuk elő a 4-etoxi-karbo iil-2R-metil-butanoil-kloridot (NMR-csúcsok 2,0,

2,4 és 4,3 ppm-nél) és a 4-etoxi-karbonil-2R-izopropil-biitanoil-kloridot is.

Az 5-metoxi-indolin-2-karbonsav, az 5-klór-indoIin-2-karbonsav és az 5-metil-indolin-2-karbonsav az I. példában ismertetett módszer szerint, a megfelelően szubsztituált indol-2-karbonsavból kiindulva állítható elő.

9. példa

a) 2,63 g indolín-2S-karbonsav-etil-észter 40 ml — 4,8 g vízmentes kálium-karbonátot tartalmazó - metilér.-kloriddal készített oldatát összekeverjük 2,39 g 4-etoxi - karbonil-2R, 4R-dinietil - butanoil-kloriddal. A reakciókeveréket éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük, majd 20 ml vízzel extraháljuk. A szerves fázist 15 ml In hidrogén-klorid-oldattal és 15 ml vízzel mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. Az 1 -(4-etoxí-karbonil-2R,4R-dimetil-butanoil)-indolin-2S-karbonsav-eíil-észtert olaj alakjában kapjuk [a]n — = -130,10° (c= 1,0 etanolban).

b) Amennyiben acilezőszerként 4-etoxi-karbonil-2R-metil-butanoil-kloridot alkalmazunk, úgy az l-(4-etoxi-karbonil-2R-metil-butanoil)-indolin-2S-karbonsav-etil-észtert kapjuk olaj alakjában, amelynek NMR-spektrumíban csúcsok mutatkoznak 1,2, 4,1 —4,3, 4,9, 6,7 és

7,2 ppm-nél.

10. példa

3,2 g indolin-2S-karbonsav-etil-észter-hidroklorid és 1,47 g trietil-amin 60 ml metilén-kloriddal készített oldatát először 2,34 g 4-etoxi-karbonil-2R-metil-butánsawal, majd 2,97 g l-(3-dimetil-amino-propil)-3-etil-karbodiimid-hidrokloriddal keverjük össze. A reakciókeveréket 3 napon keresztül szobahőmérsékleten keverjük és vízbe öntjük. A szerves fázist elkülönítjük és egymás után 30 ntl In hidrogcn-klorid-oldattal, 30 ml vízzel és 30 ml 10 %-os vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal mos7

-785 151

A szerves fázist aátrium-szu’fá· felett szárítjuk é: szárazra pároljuk. A kapott 1 -(4-eto?·..-karbooiI-2R-metil· -butaaoi,)-indolin-2S-karbonsav-etil-<szter azonos a 9/b példa termékével.

11. példa lndolin-2S-karbonsav-ctil-észler és 0,30 g 2R,4R-dimetil-glutársav-anhidrid 10 ml toluollal készített oldatát t 18 órán át 70°-on keverjük. A reakciókeverékei szobahőmérsékletre hűtjük, 5 ml In hidrogén-klorid-oldattal kétszer mossuk és 10 mi 5 %-os vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal kétszer extraháljuk. Az egyesített hidrogén-karbonátos extraktumokat 4,0 ml I2n hidrogén- 1 -kioiid-oldattal megsavanyítjuk és 10 ml metilén-kloriddal háromszor extraháljuk. Az egyesített metHén-kloridós extraktumokat nátrium-szulfát felett szárítjuk és betároljuk. Az 1 -(4-karboxi-2R,4R-dimetil-butanoil)-indoiin-2S-karbonsav-etil-észtert kapjuk olaj alakjában. NMR- Ϊ spektrumában csúcsok mutatkoznak, 1,0--1,3, 4,15,

5.10, 7,2 és 8,4 ppm-nél.

12. példa

a) 3.4 g 1-(4-etoxi-karbonil-2R,4R-dimctiI-butanoil)· -ondolin-2S-karbcnsav-etil-észter 30 mi etanollal készített oldatát 28,2 ml In vizes nátrium-hidroxid-oldattal elegyítjük. A reakciókeveréket 4 órán keresztül szobahő mérsékleten keverjük, (az etanol eltávolítására) bepároliuk és 3.5 ml tömény hidrogén-klorid-oldattal megsavanyítjuk. A keveréket 10 ml metilén-kloriddal négyszer extraháljuk. Az egyesített extraktumokat nátrium-szulfát teleit szárítjuk, szárazra pároljuk, majd éter és petroléter elegyéből átkristályosítjuk. A kapott l-(4-karboxi- í -2R4Rdime!.i!-butanoil)-indoIin-2S-karbonsav 132134°-on olvad. [oj_K = -144° (c 1,0 etanolban).

0,46 g 1 (4-karboxi-2R,4R-díinetii-butanoil)-indolÍn-2S-karbonsav-etil-észter (10, példa) hasonló módon végzett hidrolízisével és a tennék vízből való átkristályosításavai 1 (4 -karboxi-2R, 4R-dimet.ii-butanoil)-indolin-2Skaibonsav-hidrátoi kapunk, amely 93-95°-οη olvad, [olp -- -142,8° (e - 1,0 etanolban).

i) Az .1-(4 -etoxi-karbonil-2R-metil-butanoil)-indolin- ¹-2S-karbcnsav-etil-észter hidrolízisével az l-(4-karboxi-2R-metil-butanoii)-indolin-2S-karbonsavat kapjuk. Éterbő’ végzett átkristályosítás után a termék 147-149°-on olvad, [ajo = -125° (c - 0,2 etanolban).

Analóg módon eljárva az l-(4-e1oxi-karbonil-2R-mctil-butanoil)4ndolin 2S-karbonsav hidrolízisével a megfelelő di-savat kapjuk, amely a fentiekben elkülönített l-(4-karboxi-2R-nietil-butanoil)-Índolin-2S-karbonsavval azonos.

13. példa mg indo!in-2S-karbonsav-hidrokloríd oldalát a 8. példa szerint 92 mg 4-etoxi-karbonil-2R-metil-4R-fenit-etil-butanoil-klorid piridines oldatával kezeljük. Az 1 <4-ötoxi-karbonil-2R-metil 4R-fcniletil-butanoil)-indolin-2S-karbonsaval a diciklohexil-aminsója alakjában kapjuk. Olvadáspont 146 -149°. A sőt a szabad savvá alakítjuk át (például a 8. példában ismertetett általános 8 módszer szerint). A kapott l-(4-etoxi-karbonil-2R-metií-4R-feni!etil-but&noiI)4ndolin-2S-karbonsav 95—98°-on olvad. [ajp ~ -117,5° (e ~ 0,88 kloroformban).

A kiindulási enyagot részben a Tetrahedrom Letters

1980. 4233-6 közleményében ismertetett általános módszer szerint a következőképpen állítjuk elő:

2,0 g L-prolinol (3 935 280 sz. amerikai szabadalmi leírás) 50 ml metil én-oldat fal elegyítjük. A reakciókeveréket 0°-ra hűtjük, összekeverjük 4,0 g 4-fenil-vajsav kloí riddal, majd először 4 órán keresztül 0°-on, ezt követően 1 órán át szobahőmérsékleten erősen keveijük. A reakciókeveréket azonos térfogatú metilén-kloriddal hígítjuk és a rétegeket elkülönítjük. A szerves fázist 30 ml vízzel mossuk és nátrhim-szulfát/kálium-karbonát felett szárítE juk, majd az oldószert elpárologtatjuk. Az N-(4-fenil-butanoil)-L-proíinoh kapjuk, amelynek ÍR-spekrrumában 3280 és 1605 cm^! -nél csúcsok mutatkoznak. [a]p = -40,3 (c - 1,42 metanolban). 5,3 g R<-)-3-benziloxi-2-metil-propanol [Heiv. Chim. Acta őÖ, 925 (1977)] IC 200 ml vízmentes tetrahidrofuránnal készített oldatát nitrogénatmoszférában összekeverjük 20,5 g N-metil -N N'-dieíklohexíl-karbodiimidium-jodiddal [Angew Chem. Int. Ed. 11. 229 (1972)] és a reakciókeverékeí órán át keverjük. Az oldószert elpárologtatjuk és a maradékot összekeverjük 20 ml éterrel és 5 ml pentánnal. A kapott szilárd, sárga színű anyagot összegyűjtjük és az anya'úgokat 200 g szilikagélen pentánnal kromatografáljuk. Az S-(+)-3-benziloxi-2-metil-propil-jodidot kapjuk, amelynek Rf-éríéke 0,60 (pentán:éter 9:1, szilije kagélen). [ο]²,⁵ ~ +11,1° (c = 11,1 metanolban). 1,75 g

N-(4-fenil-butanoil)-L-prolinolt 2 ml vízmentes tetrahidrofuránban oldunk és az oldatot nitrogénatmoszférában, 0°-on, 15,6 mmól lítium-diizopropil-amid 50 ml tetrafuránnal készített oldatához csepegtetjük. A keveréket

30 perc múlva 0°-or. cseppenként elegyítjük 2,03 g

S-(+)-3-benziloxÍ-2-metil-propii-jodtd 2 mi vízmentes tetrahidrofuránnal készített oldatával. A reakciókeveréket 5 órán keresztül 0°-on és 15 órán keresztül -15°-on keverjük és 0°-on felesleges mennyiségű vizes annnóniumlö -klorid-oldatot adunk hozzá. A reakciókeveréket 30 ml éterrel rneghígitjuk és a rétegeket szétválasztjuk. A szerves fázist 16 ml In hidrogén-kloiid-oldaííal, 15 ml telített vizes nátrium-klorid-oldattal és 15 ml telített vizes nátrium-hídrcgén-karbonát-oídattal mossuk és nátrium*5 szulfát felett szárítjuk. Az oldószer elpárologtatósa után olajat kapunk, ezt etil-acetáttal 60 g szilikagélen átszűrve az N-(R,R-5-benzi!oxi4-metil-2-feniletil-pentanoil)-L·· -prolinolt kapjuk. Rf = 0,51 (etil-acetát/szilikagél)

2,0 g N-R,R-5-benziloxi4-metil-2-feniletíl-pentanoíl)C -L-prolinol 50 ml In etanolos hidrogén-klorid-oldattal készített oldatát nitrogénatmoszférában 15 órán keresztül visszafolyató hűtő alkalmazásával forraljuk. Az oldószert elpárologtatjuk és a maradékot 60 g szilikagélen pentán és éter elcgyével (2:1) kromatografáljuk. Az R,R'6 -5-benziloxi4-metil-2-feniletii-pentánsav-etil-észtert kapjuk. Rf = 0,37 (pentán:éter 9:1, szilikagélen), [a]p = = +2,85° (c= 1,10 etanolban).

0,6 g R,R-5-benziloxi4-metil-2-feniletiI-pentán-sav-etií-észter 50 ml vízmentes etanollal készített oldatát ‘θ szobahőmérsékleten és 2,7 atmoszféra nyomáson, 3 órán keresztül, 0,5 %-os palládiumozotí szén katalizátor alkalmazásával hidrogénezzük. Ezután a katalizátort leszűrjük és az oldószert elpárologtatjuk. Az R,R-5-hidroxi4-metil-2-íeniletil-pentánsav-etil-észteit kapjuk. Rf == 0,36 '5 (pentán és éter 1:1 arányú elegye).

185 15!

0,35 g R,R-5-hidroxi-4-mef.il 2 fenilelil-pentánsavretil-észtert 15 ml vízmentes dinre i -formamidban oldunk, szobahőmérsékleten és nitrogér r moszférában. Az oldatot összekeverjük 2,5 g piridinr j i-dikromáttal és a reakciókeveréket 15 órán keresztül zobahőmársékleten ke- 5 verjük. Ezután 150 ml vízbe ör, juk és az oldatot 40 ml éterrel négyszer extraháljuk. A.: éteres extraktumokat először 30 ml vízzel, majd 20 m) ' :1 nátrium-hidrogén-karbonát:káliuin-karbonát oldattt (pH = 10,5) háromszor mossuk. A bázisos mosóold nt tömény kénsavval 10 2-es pH-értékre állítjuk be, eközbo a hőmérsékletet 5 és 10° között tartjuk és 20—20 ml 1 írrel négyszer extraha'ljuk. Az egyesített éteres extraki 1 nokat 20 mi telített vizes nátrium-klorid-oldattal mosak, nátrium-szulfát/ /magnézium-szulfát felett szárítj 1; és bepároljuk. 15 A 4-etoxi-karbonii-2R-metil-4R-(.'iil-etil)-butánsavat kapjuk, Rf = 0,50 (éter, ecetsav és h ..án 99:1:100 arányú elegye), jal” = -4,91° (c = 1,24 etanolban).

A 4-eíóxi-karboni!-2R-metil-4R-(fei i'-etil)-butánsavat oxalil-kloriddal metilén-kloridban kezem, a 4-etoxi-kar- 20 bonil-2R-metü-4R-(feníl-etil)-butanoil-kízidot kapjuk, amely további tisztítás nélkül felhasznáthi ó.

14. példa

A 10. példában ismerteteti eljárás szerinf 79 mg indolin-2S-karbonsav-etil-észter-hidrokloridot 96,5 mg 4-etoxi-karbonil-2R-metii-4R-(fenil-etil)-butínsawal 30 (13, példa) reagáltatunk, 0,05 ml trietil-arrn és 66,5 mg l-(3-dimetil-amino-propil)-3-etil-karbodiin. d-hidroklorid jelenlétében. Az l-(4-etoxi-karboniI-2R iaetil-4R-feniletil-butanoil)-indo!in-2S-karbonsav-etíl-és; ért kapjuk,

Rf — 0,6 (kloroform és metanol 9:1 arányi elegye, kova- 35 savgél).

A fenti diészter 87 mg mennyiségének 4 ml metanollal készített oldatát szobahőmérséklet ;n 0,2 ml 2,2n vizes kálium-hidroxid-oldattal és 1,5 ml /ízzel elegyítjük és a reakciókeveréket 2 órán át szobahőmérsékleten 40 keveijük. A keveréket szokásos módoi (1., 12. példa) dolgozzuk fel. Az 1-(4-etoxi-karbonil-2R-metil-4R-feniletil-butanoil)-indolin-2S-karbonsavat kapjuk, melyet diciklohexil-aminsóként tisztítunk. Olvadáspont 145— 148’. A termék azonos a 13. példa szerint előállítottal. 45

0,28 g l-(4-etoxi-karbonii-2R-metil-4R-fenetil-butanoil)-indolin-2S-karbonsav 3 ml metanollal készített oldatát 2 ml In vizes lítium-hidroxid-oldattal elegyítjük.

A reakciókeveréket 55^c-on 6 órán át keveqük, majd bepároljuk. A maradékot 30 ml vízben felvesszük és 15 ml 50 dietil-éterrel mossuk. A vizes fázist In vizes hidrogén-klorid-oldattal 2-es pH-értékre állítjuk be és 25—25 ml metilén-kloriddal háromszor extraháljuk. Az egyesített szerves extraktumokat magnézium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A maradékot pentánból átkristályosít- 55 juk. A kapott l-(4-karboxi-2R-metil-4R-feniletil-butanoiI)-indolin-2S-karbonsav 137—139°-on olvad. [α]β = = -62° (c= 0,25 kloroformban).

75. példa

000 db, egyenként 5 mg aktív anyagot tartalmazó tabletta előállítása: 65

Komponensek:

l-[4-karfaoxi-4-(2-fenil-etil)-butano!l]-
-indo!in-2S-karbonsav	50 g
tejcukor	1157 g
kukoricakeményítő	75 g
pol etilén-glikol 6000	?5g
talk umpor	5 g
magnczium-sztearát	IS g
tisztított víz	q.s.

Eljárás:

Az összes por alakú komponenst 0,6 mm lyukbőségíí szitán átszitáljuk. Ezután a hatóanyagot a tejcukorral, a talkummal, a magnézium-sztearáttal és a keményítő mennyiségének felével megfelelő keverőberendezcsben összekeverjük. A keményítő mennyiségének másik felét 40 ml vízben szuszpendáljuk és a szuszpenziót a polietilén-giikol 150 ml vízzel készített, forrásban levő oldatához adjuk. A kapott pasztát a porkeverékhez adjuk és adott esetben további vizmenyiség hozzáadásával - granuláljuk. A granulátumot éjszakán át 35°-on szárítjuk,

1,2 ram lyukbőségíí szitán átnyomjuk és 6,4 mm-es átmérőjű, osztórovátkás tablettákká sajtoljuk.

16. példa

000 db, egyenként 10 mg aktív anyagot tartalmazó kapszula előállítása:

Komponensek:

-(4-etoxi -karbonil-2R,4R-dimetil-butanoil)-indolin-2S-karbonsav 100g tejcukor 1800 g talkumpor 100 g

Eljárás:

Az összes por alakú komponenst 0,6 mm lyukbőségíí szítán átszitáljuk. Ezután a hatóanyagot először a talkummal, majd a tejcukorral megfelelő keverőben homogenizáljuk. A keverék 200-200 mg mennyiségével 3-as jelű kapszulákat töltünk meg töltőgép segítségével.

Analóg módon állítunk elő tablettákat vagy kapszulákat más találmány szerinti vegyületek — például a következő példákban szemléltetettek - felhasználásával is.

7. példa

0,78 g indolin-2S-karbonsav-etil-észter-hidrok!orid, 0,90 g 4R-etoxi-karbonil-6-fenil-hexánsav és 0,48 ml trieíil-amin 40 ml metilén-kloriddal készített oldatát összekeverjük 0,72 g 1-<3-dimetíl-amino-propil)-3-etil-karbodíímid-hidrokloriddal. A reakctókeveréket 4 napon át szobahőmérsékleten keverjük, majd 30C ml dietil-éterrel elegyítjük. A keveréket 25 ml vízzel, 25 ml 2n vizes hidrogcn-klorid-oldattal és 25 ml telített vizes nátrium-hidrogcn-karbonáf-oldattal mossuk. A szerves fázist magné9

-9185 151 zium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. Az l-(4-etoxi-karbonil-4R feniletil-butanoiy-indoiin-2S-karbonsav-etil-észtert kapjuk. [ö]_d = -64,3° (c = 0,85 kloroformban).

A fenti eljárás kiindulási anyagát a következőképpen állítjuk elő: !

ml tetrahidrofuránban levő 8,10 g N-(4-fenil-butanoil)-L-prolinolt 270 ml tetrahidrofuránban levő 71 mmól lítium-diizopropil-amidhoz adunk, —20°-on. 1 óra múlva a keveréket 3,1 ml allil-bromiddal elegyítjük.

A reakciókeveréket 1 órán át -20°-on tartjuk, majd 1 250 ml dietil-éterrel hígítjuk. A rétegeket elkülönítjük és a szerves fázist 200 ml 0,5n vizes hidrogén-klorid-oldattal és 200 ml telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. Az N-{2R-allil-4-feni!-butanoil)-L-prolinolt kapjuk. [α]ρ = 1 = -23,5 (c = 1 metanolban).

7,65 g N-(2R-allil-4-fenii-butanoil)-L-prolinol 350 ml 10 %-os etanolos kénsavval készített oldatát 10 órán át visszafolyató hűtő alkalmazásával forraljuk. Az oldószert elpárologtatjuk és a maradékot kirázzuk 100 ml víz és 2 200 ml dietil-éter keverékével. A rétegeket szétválasztjuk és a szerves fázist 50 ml telített vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A 2R-allil-4-fenil-vajsav-etil-észtert kapjuk. R|- = 0,42 (hexán és éter 9:1 arányú elegye, szili- 2 kagélen).

22,2 ml 1 mólos tetrahidrofurános boránhoz 0°-on 3,1 g 2-metil-butént adunk. A keveréket 2 órán keresztül 0 -on tartjuk, majd összekeverjük 4,7 g 2R-allil-4-fenil-vajsav-etil-észterrel. Két óra múlva 7,3 ml 3n vizes nát- 1 rium-hídroxid-oldatot és 7,3 ml 30 %-os vizes hidrogén-peroxid-oldatot adunk hozzá. A reakciókeveréket 30 perc múlva 75 ml dietil-éterrel meghígítjuk. A rétegeket szétválasztjuk és a vizes fázist 25-25 ml dietil-éterrel kétszer extraháijuk. Az egyesített éteres extraktumokat í 25 ml 1 %-os vizes nátrium-karbonát-oldattal és 25 mi telített vizes nátrium-szulfit-oldattal mossuk. A szerves fázist magnézium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk.

Az 5-hidroxi-2R-feniletil-pentánsav-etil-észtert kapjuk, amelynek NMR-spektrumában maximumok mutatkoz- < nak 7,3, 4,25, 3,61, 1,55-2,78 és 1,27 ppm-nél.

4,97 g 5-hidroxi-2R-feniletil-pentánsav-etil-észterhez 100 ml dimetil-formamidban 37,4 g pirídíníum-dikromátot adunk. A reakcíókeveréket éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük, majd 300 ml jeges vízbe öntjük. A ke- ‘ veréket 100-100 ml dietil-éterrel ötször extraháljuk.

Az egyesített szerves extraktumokat 100 ml 5 %-os vizes nátrium-karbonát-oldattal mossuk. A vizes fázist tömény kénsawal 2-es pH-értékre állítjuk be és 100-100 ml dietil-éterrel háromszor extraháljuk. Az egyesített éteres 1 extraktumokat magnézium szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A 4R-etoxi-karbonil-6-fenil-hexánsavat kapjuk, [ajo ~ +4,32° (c = 1 metanolban).

75. példa

1,10 g l-(4-etoxi-karbonil-4R-feniletil-butanoil)-indolin-2S-karbonsav-etil-észter és 5 ml etanol keverékét öszszekeverjük 1,07 ml 2,21n vizes kálium-hidroxid-oldattal. A reakciókeverékei 1 órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd bepároljuk. A maradékot 20 ml telített vizes nátrium-hidrogén-oldatban felvesszük és 20 ml dietil-éterrel mossuk. A vizes fázis ρΗ-értékét 2n vizes hidrogén-klurid-oldattal 1 -re állítjuk be és 25—25 ml πιει G tilén-kloriddal kétszer extraháljuk. Az egyesített nietilén-kloridos extraktumokat magnézium-szulfát felett szárítjuk és bepároíjuk. A kapott 1-(4-etoxi-karbonil-4R-fenilttil-butanoil)-indolin-2S-karbonsav 100-102°-on olvad,

Md ⁼ -83,4° (c— 1,13 kloroformban).

9. példa

0,67 g l-(4-etoxi-karbonil-4R-feniletil-butanoil)-indo0 lin-2S-karbonsav 8 ml metanollal alkotott keverékét összekeverjük 4,9 ml In vizes lítium-hidroxid-oldattal. A reakciókeveréket 55°-on 8 órán át keveijük, majd bepároljuk. A maradékot 30 ml telített vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldatban felvesszük és 25 ml dietíl-éter5 rel mossuk. A vizes fázist 2n vizes hidrogén-klorid-oldattal megsavanyítjuk és 25-25 ml metilén-kloriddal kétszer extraháljuk. Az egyesített metilén-kloridos extraktumokat magnézium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A maradékot pentánból átkristályosítjuk. 0 A kapott l-(4-karboxi-4R-feniIetil-butanoil)-indolin-2S-karbonsav 132~135°-on olvadj aj p = —79,1° (c = 0,81 kloroformban).

20. példa

5,0 g indolin-2S-karbonsav-etil-észter-hidroklorid és

2,2 g trietil-amin 40 ml toluollal készített oldatát összekeverjük 3,1 g (2R,4R)-dimetil-glutársav-anhidriddel. A reakciókeveréket 80°-on 4 órán át keverjük, majd szobahőmérsékletre hűtjük és 10 ml In hidrogén-klorid-oldattal, ezt követően pedig 10 ml vízzel mossuk, A szerves fázist nátrium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A maradékot dietil-éter és hexán eíegyéből átkristályosítjuk. A kapott l-(4-karboxi-2R,4R-dimetil-butanoil)-indolin-2S-karbonsav-etil-észter 110-112°-on olvad. [a]p = -156,5° (c = 0,2 etanolban).

27. példa

6,5 g 1-(4-etoxi-karbonil-2-izopropil-butano!l)-indolin-2S-karbonsav-elil-cszter 50 ml metanollal készített oldatát 52 ml In vizes nátrium-hidroxid-oidattal elegyít5 jük. A reakciókeveréket 2 órán át szobahőmérsékleten keveijük, majd a metanolt elpárologtatjuk. A vizes maradékot 5 ml tömény hidrogén-klorid-oldattal megsavanyítjuk és 25-25 ml metilén-kloriddal háromszor extraháljuk. Az egyesített szerves extraktumokat nátrium0 szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A maradékot dietil-éterből kristályosítjuk. A kapott l-(4-karboxi-2-izopropil-butanoil)-indolin-2S-karbonsav 184—186°-on olvad.

[a]p = -81° (c = 0,2 etanolban).

A kiindulási anyagot a következőképpen állítjuk elő: 5 14,0 g 2-izopropil-glutársav 80 ml acetil-kloriddal készített oldatát 50°-on 2 órán át keverjük és bepároljuk. 2-Izopropil-glutársav-anhidridet kapunk, amelynek NMR-spektrumában maximumok mutatkoznak 0,98,

1,89,2,43 és 2,85 ppm-nél.

θ 4,0 g 2-izopropil-glutársav-anhidríd 20 ml etanollal készített oldatát 3 órán át visszafolyató hűtő alkalmazásával forraljuk és bepároljuk. 4-Etoxi-karbonil-2-izopropil-vajsavat kapunk, amelynek NMR-spektrumában maximumok mutatkoznak 4,76, 2,31, 1,84, 1,21 és 0,95 '5 ppm-nél.

-101

185 15 i

5,62 g indolin-2S-karbonsav-etiI-észter-hidroklorid, 5,0 g 4-etoxi-karboniÍ-2-izcpropÍl-vajsav és 2,5 g trietil-amin 80 ml metiién-kloriddal készíteti oldalát összekeveijük 5,21 g l-(3-dimetil-amino-propÍl)-3-etil-karbodiimid-hidrokloriddal. A reakciókeveréket éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük. Ezután 40 mi vízzel, 30 ml In hidrogén-kloiid-oídattal és 30 ml telített vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal mossuk, szárítjuk és bepároljuk, l-(4-Etoxi-karbonil-2-ízopropil-butanoil)-indolin-2S-karbonsav-etü-észtert kapunk, amelynek NMRspektrumában maximumok mutatkoznak 7,16, 6,78, 5,11, 4,22, 3,31, 2,31, 1,98, 1,22 és 0,95 ppm-nél.

22. példa

4,0 g indoiin-2S-karbonsav-hidroklorid és 2,0 g trietil-amin 40 ml toluollal készített oldatát összekeverjük 2,84 g 3,3-dimetiI-glutársav-anhidriddel. Á reakciókeverékeí 80°-on 4 órán át keverjük és bepároljuk. A maradékot 25 ml Ín hidrogén-klorid-oldat és 25 ml metilén-klorid között megoszlatjuk. A szerves fázist elkülönítjük, 20 ml vízzel mossuk és 20-20 mi telített vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal kétszer extraháljuk. Az egyesített hidrogén-karbonátos extraktumokat 5 ml tömény hidrogén-klorid-oldattal megsavanyítjuk és 25—25 ml metiién-kloriddal kétszer extraháljuk. A szerves fázist nátrium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A maradékot éter és hexán elegyéből átkristályosítjuk. A kapott i -(4-karboxi-3,3-dimetil-butanoil)-indolin-2S-karbonsav 132-133°-on olvad, [ajp = —151° (c = - 0,2 etanolban).

23. példa

1,0 g 5-kIór-indolin-2-karbonsav-hidroklorid és 0,43 g trietil-amin 15 mi toluollal készített oldatát összekeverjük 0,55 g 2R,4R-dimetil-glutársavanhidriddel. A reakciókeveréket 3,5 órán át 80°-on keveijük, majd bepároljuk. A maradékot 20 ml In hidrogén-klorid-oldat és 20 ml metilén-klorid között megoszlatjuk. A metilén-kloridos réteget 10 ml vízzel mossuk, majd 10-10 mi teh'tett vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal kétszer extraháljuk. Az egyesített hidrogén-karbonátos-extraktumokat 2,5 ml tömény hidrogén-klorid-oldattal megsavanyítjuk és 10-10 ml metiién-kloriddal háromszor extraháljuk. A szerves extraktumokat nátrium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A maradékot 7 ml dietil-éter és 0,4 g diciklohexil-amin keverékében oldjuk. A terméket leszűrjük és etil-acetátból átkristályosítjuk. Az l-(4-karboxi-2R,4R-dimetil-butanoil)-5-klór-indolin-2-karbonsav bisz-diciklohexil-ammóniumsóját kapjuk, amely 185— 187°-on olvad. ja]o = -26,50° (c = 0,2 etanolban).

Hasonlóan állítjuk elő az 1 (4-karboxi-2R,4R-dimetil-butanoíl)-5-metil-indolin-2-karbonsav bisz-diciklohexil-ammóníumsóját is, amelynek olvadáspontja 198-200°. Md ~ +0,9° (c = 0,2 etanolban).

Az l-(4-karboxi-2R,4R-d!nielí!-but3noií)-5-nietoxi-indolin-2S-karbonsavat is hasonlóan állítjuk elő; olvadáspontja 150—152°, [α]π = -130° (c = 0,2 etanolban).

A kiindulási anyagot a következőképpen állítjuk elő:

g 5-metoxi-indoi-2-karbonsav (J. Chem. Soc. 1970, 865) és 200 ml ecetsavanhidrid keverékét 2 órán át viszszafoiyató hűtő alkalmazásával forraljuk, majd szobahőmérsékletre hűtjük.. A reakciókeveréket. szüljük, a szűrletet bepároljuk és a maradékot összekeveijük 300 ml vízzel. Feleslegben nátrium-hídrogén-karbonátot adunk hozzá, a keveréket 3 órán át keverjük, majd dietil-éterrel mossuk. A vizes fázis pH-értékét tömény hidrogén-klorid oldattal 1 -re állítjuk be és szüljük. A kapott 1-acetil-5-metoxi-indo!-2-karbonsav 173-175°-on olvad.

Az utóbb említett vegyületet 16,5 g mennyiségét 250 ml etanolban oldjuk és 1 atmoszféránál 1 g platina-oxíd jelenlétében hidrogénezzük. 2 óra múlva a keverékei leszűrjük, a szűrletet 100 ml-re betöményítjük és éjszakán át 0°-on állni hagyjuk. Színtelen anyagként az l-acetil-5-metoxí-tndolin-2-karbonsavat kapjuk, amely I64-167°-on olvad.

Az utóbb említett vegyület 6,0 g mennyiségét 60 ml 2n vizes hidrogén-klorid-oldattal 2 órán át forraljuk viszszafolyató hűtő alkalmazásával és a keveréket bepároljuk. A maradékot 50 ml izopropanolban oldjuk és zavarosodásig dietil-éterrel elegyítjük. 0°-on végzett hűtés utána csapadékot leszűqük. A kapott 5-metoxi-indolin-24earbonsav-hidroklorid bomlás közben 90~92°-on olvad.

Egyéb szubsztituált índolin-2-karbonsavakat is analóg műdön állítunk elő: az 5-klór-indolin-2-karbonsav-hidroklorid 156-167°-on olvad, az 5-metil-indolin-2-kaibonsa '-hidroklórid olvadáspontja 171-173°.

24. példa

1.5 g 4-ciano-vajsav, 3,0 g indolin-2S-karbonsav-etil-észter-hidroklorid és 1,35 g trietil-amin 75 ml metilén-kloriddal készített oldatát összekeveijük 3,8 g l-(3-dimets!-arnino-propil)-3-etil-karbodiimid-hidrokloriddal.

A reakciókeveréket szobahőmérsékleten 3 napon át keverjük, majd 50 ml vízzel 50 ml 2n hidrogén-klorid-oldattal és 50 ml telített vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal mossuk. Á szerves fázist magnézium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. Az l-(4-ciano-butanoil)-indc !in-2S-karbonsav-etil-észtert kapjuk, amelynek IR-spektrumában fő-sávok mutatkoznak 2240, 1730 és 1660 cm’¹ -nél.

2,3 g i-(4-ciano-butanoil)-indolin-2S-karbonsav-etil-észter, 30 mi tetrahidrofurán és 10 ml víz keverékét öszszekeverjük 8,8 ml Ín vizes lítium-hidroxid-oldattal. A reakciókeveréket éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük, majd 50 ml vízzel meghígítjuk és 50 ml dietil-éterrel mossuk. A vizes fázist 10 ml 2n hidrogén-klorid-oldattal megsavanyítjuk és 50-50 ml dietil-éterrel kétszer extraliáljuk. Az egyesített extraktumokat magnézium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A kapott l-(4-ciano-butanoii)-indolin-2S-karbonsav 98-100°-on olvad. [c:]_D ⁼ -112,6° (c = 0,9 etanolban).

2.6 g 1 -(4-ciano-butanoil)-indo!in-2S-karbonsav 50 m!

etanollal és 50 ml éterrel készített oldatát 0°-on szárított hidrogén-klorid-gázzal telítjük. Ezután a reakciókeveréket 1 órán át szobahőmérsékleten keverjük, 0°-ra hűtjük és összekeveqük 50 ml vízzel. 10 perc múlva a keveréket csökkentett nyomáson bepároljuk, a maradékot 50 ml vízben felvesszük és 50-50 ml éterrel kétszer extraháljuk. Az egyesített éteres extraktumokat magnézium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A maradékot éter és hexán elegyéből átkristályosítjuk. A kapott l-(4-etoxi-karbonil-futanoil)-indolin-2-karbonsav-etil-észter 72—73°-on o-vad {o]_D = -81,7° (c = 0,35 etanolban).

II

-11185 151

A találmány szerinti vegyületek kardiovu.zkuláris farmakológiája

A találmány szerinti vegyületek hatását az angiotenzint átalakító enzim (angiotensin converting enzyme = = ACE) gátlásának kiértékelésére szolgáló módszerekkel vizsgáltuk. Az in vitro ACE-gátlás (ACE inhibition = ACEI) biokémiai megítélésénél a vegyület aktivitását nyúl-tüdőszövetben határoztuk meg.

Az in vivő vizsgálati módszer során először az angiotenzin I (Al) beadásával vérnyomás-növekedést idéztünk elő a kísérleti állatnál. Ezután mértük az egyes vegyületeknek erre a vérnyomásnövekedésre gyakorolt gátló hatását.

/. biokémiai tesztmódszer

Az ACE meghatározására nyúl-tüdőszövet-preparátumot. [Das and Saffer, J. Bioi. Chem. 250, 67 62 (1975)] alkalmaztunk Cheung és Cushman módszere szerint [Cheung and Cushman, Biochim. Biophys Acta 293, 451 (1973)]. Ez a módszer spektrofotometriásán határozza meg egy szintetikus szubsztrátumból 37°-on végzett 30 perces inkubálás alatt szabaddá vált hísztidil-leucin mennyiségét. Ezután az ACE-gátlás 1C_5O -értékeit grafikusan számítjuk ki. Az IC_s0-érték megvizsgált vegyületnek az a koncentrációja (mólokban), amely a hisztidil-leucinnak a vizsgált anyag távollétében keletkező mennyiségét 50 %-kal csökkenti.

II. Az angiotenzin I (Al) által előidézett vérnyomásnövekedésnek a teszt-vegyületek intravénás beadása által való gátlásának vizsgálati módszere (Al-gátlás %>}

Ezen vizsgálatok során, mint azt a fentiekben ismertettük, egy-egy katétert vezetünk be a patkány combartériájába és lábikravénájába. Az arteriális nyomást az. artéria-katéterből kiindulva regisztráljuk, mialatt angiotenzin I-et (Al) és az egyes teszt-vegyületeket a vénás katéteren keresztül injektáljuk. Az angiotenzin I által előidézett vérnyomásnövekedés gátlását a táblázatban átlagértékként szemléltetjük, 30 perccel a mindenkori vegyület megválasztott dózisának beadása után. Ennek során az adagokat úgy választottuk meg, hogy többek között az ID₅₀-érték (i.v.) is meghatározható legyen.

Eredmények:

Az alábbi példa szerinti vegyü- let	In vitro ACEI IC_S0 (mól):	Az angiotenzin 1 (Al) által előidézett vérnyomásnövekedés gátlása
i.v. dózis: (mg/kg)	Al % gátlás:
2	3X 10”	10	77
6/5	6X 10”	10	70
5	4X 10”	10	71
12/a	3X 10”	ID₅₀:0.23 mg/kg
8/a	6X 10”	ID₅₀ -.0.29 mg/kg
12/b	4X 10”	1.0	95
		0.1	37
8/b	1 X 10”	0.1	32
6/1	3 X 10”
13	1 X 10”	0.1	80
14/c	5 X 10”	0.1	61
21	5 X 10”	1.0	80
23/c	1 X 10'⁷
23/b	5 X 10”
23/a	4X 10”

25. példa

5,0 g (31 mmól) indol-2-karbonsav, 10,8 ml (77,5 mmól) trietil-amin és 400 mg 4-dimetil-amino-piridin 50 ml toluollal készített oldatához 6,1 g 4-metoxi-karbonil-butiril-kloridot adunk. A reakciókeveréket éjszakán át szobahőmérsékleten keveijük, 100 ml vízzel és 50 ml telített vizes nátrium-hidroxid-oldattal elegyítjük, majd 1 órán át tovább keverjük. A rétegeket szétválasztjuk, a vizes réteget 12n hidrogén-klorid oldattal 1-es pH-értékre állítjuk be és 50-50 ml metilén-kloriddal háromszor extraháljuk. Az egyesített szerves extraktumokat magnézium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A kapott l-[4-(metoxi-karbonil)-butiril]-indol-2-karbonsav NMR-spektruma (CDCIj); δ 2,08 (2 H, m), 2,38 (2 H, m), 2,96 (2H, t,I = 7 Hz) 3,60 (3 H, s)7,3 (4 H,m),7,92 (l h,d, J = = 10 Hz).

Az így előállított észter 7,4 g mennyiségét (26 mmól) 50 ml etanolban 1 atmoszféra nyomáson 0,5 g platina-oxid jelenlétében hidrogénezzük. A katalizátort leszűrjük, a szűrletet bepároljuk és a maradékot etil-acetátból átkristályosítjuk. A kapott l-[4-(metoxi-karbonil)-butiril]-indolin-2-karbonsav 141-142°-on olvad. NMR (CDCIj): δ 1,88 (2 H, m), 2,45 (4H, m), 3,27 (2 H. m), 3,65 (3 H, s), 5,17 (1 H, m), 7,78 (3 H, m), 8,22 (2 H, m. J - 9 Hz).

-121

A fenti észter 1,0 g-ját és 1,0 g 1-kinkonidint 10 ml etil-acetátban oldunk. A kapott csapadékot kiszűrjük és etil-acetátból háromszor átkristályosítjuk. A sót 25 rnl éíer és 20 ml 10 %-os vizes nátrium-hidrogén-karbonát -oldat között megosztjuk. A vizes réteget 12n hidrogén-klorid-oldattal 1-es pH-értékre állítjuk be és 25-25 ml metilén-kloriddal háromszor extraháljuk. Az egyesített metilén-kloridos extraktumokat nátrium-szulfát felett szárítjuk és bepáioljuk. Olajat kapunk; [g]d = -103° (c = 0,9 metanolban) Vékonyréíeg-kromatográfiásan vizsgálva, homogénnek mutatkozik (Rf = 0,5, ctil-acetát/ecetsav 9:1 arányú elegye).

A fenti észter 0,25 g-ját 5 ml metanolban összekeverjük 75 mg nátrium-hidroxid 2 ml vízzel készített oldatával. A reakciókeveréket szobahőmérsékleten 2 órán keresztül keverjük, majd a metanol eltávolítására bepáioljuk. A maradékot 5 ml vízben 12n hidrogén-klorid-oldattal 1-es pH-értékre állítjuk be és 25-25 ml metilén-kloriddal háromszor extraháljuk. Az egyesített szerves extraktumokat nátrium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A kapott l-(4-kaiboxi-butiril)-(2S)-indolin-2-karbonsav 175—177^c-on olvad, [ajo = 97,3 (c — 1,1, metanolban).

26. példa

1,0 g 2S-indolin karboxamid és 0,88 g 2R,4R-dimetil-glutársav-anhidrid 40 ml piridinnel készített oldatát éjszakán át 60°-on keveijük., majd bepároljuk. A maradékot 20 ml vízben 3 ml 12n hidrogén-kiorid-oldattal megsavanyítjuk. A terméket leszűrjük, 5 ml éterrel mossuk és szárítjuk. A kapott l-(4-karboxi-2,4-dimetil-2R,4R-butiril)-2S-indolin-2-karboxamid 184-186°-on olvad, Wd ⁼ -148° (c = 1,1, etanolban).

A kiindulási anyagot a következőképpen állítjuk elő:

4,0 g 2S-indoíin-2-karbonsav-etil-észtert 30 ml metanolban nyomásálló tartályban -78°-ra hűtünk és 5 percig ammónia-gázt vezetünk az oldatba. Az edényt lezárjuk, éjszakán át keverjük, ennek során a reakciókeverék szobahőmérsékletre melegedik. A terméket leszűrjük, 10-10 ml vízzel kétszer mossuk és szárítjuk. 2S-indolin-2-karboxamidot kapunk.

27. példa

1,0 g l-(4-ciano-2-metií-butanoil)-indolin-2S-karbonsavat 10 ml etanolban 3 ml 30 %-os vizes hidrogén-peroxidda! elegyítünk. A reakciókeverékhez 7,7 ml In nátriuin-hidroxid-oldatot adunk és 6 órán át 50°-on keverjük.

A reakciókeveréket az etanol eltávolításával betöményítjük, 12n hidrogén-klorid-oldatta! 1-es pH-értékre állítjuk be, és 25-25 ml metilén-kloriddal háromszor extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat nátrium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A kapott l-(4-karbamoil-2-metil-butanoií)-indolin-2S-karbonsav 192194°-on olvad.

Az előző példákban ismertetett előállítási eljárások során 22-95 %-os kitermelést értünk el.

Claims

1. Eljárás az I általános képletű új 1-karboxi-(alkspoi!

vagy aralkanoil)-índolín-2-karbonsav-származékok 5 mely képletben

Ph jelentése helyettesítetlen, 1,2-fenilén-csoport, vagy rövidszénláncú alkilcsoporttal, rövidszénláncú alkoxi-csoportíal, vagy halogénatommal szubsztituált 1,2-fenilén-csoport,

10 R_c jelentése hidrogénatom vagy fenilcsoport,

R., R₂ és R₃ jelentése hidrogénatom és n jelentése 1,2,3,4, 5, 6, 7 vagy 8 ezek amidjai, rövidszénláncú alkil-észterei, és ezek sói előállítására, azzal jellemezve, hogy ^5 a) valamely III általános képletű vegyületet, vagy ennek említett savszármazékát egy IV általános képletű vegyület valamely reakcióképes funkcionális származékával kondenzáljuk, vagy

b) valamely V általános képletű vegyületet - ahol az

20 X és Y szubsztituens legalább egyikének jelentése cianocsoport és a másik az említett szabad, amidéit vagy észtere tett karboxilcsoport-hidrolizálunk vagy alkoholizálunk, vagy

c) valamely VI általános képletű vegyületben vagy

25 ennek említett savszármazékában az indol-részt indolin

-résszé hidrogénezzük és kívánt esetben valamely kapott savat vagy észtert sóvá, észterré, illetve savvá vagy amiddá alakítunk át és/vagy kívánt esetben valamely kapott szabad vegyületet

30 sóvá, vagy valamely kapott sót a szabad vegyületté vagy valamely más sóvá alakítunk át és/vagy kívánt esetben valamely kapott izomer- vagy racemát-keveréket az egyes izomerekké vagy racemátokra szétválasztjuk és/vagy kívánt esetben a kapott racemátokat az optikai antipó

35 dókra bontjuk. (1980. október 27.)

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja a II általános képletű vegyületek — mely képletben R jelentése hidrogénatom, legfeljebb 4 szénatomos alkilcsoport vagy legfeljebb 4 szénatomos alkoxi40 csoport, vagy halogénatom, m jelentése 0 vagy 1, p és q jelentése 0, 1 vagy 2 és

R' jelentése hidrogénatom vagy fenil-csoport-, erek mono- vagy bisz-amidjai, mono- vagy bisz(rövid45 szénláncú alkil)-észterei és sói előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelően helyettesített kiindulási anyagokat alkalmazunk. (1980. október 27.)

3. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja a II általános képletű vegyületek 2S-karboxi-indolin

50 krális epímerjeík alakjában való előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelően helyettesített kiindulási anyagokat alkalmazunk. (1980. október 27.)

4. Az. I. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja az l-(4-etoxi-karbonil-2R,4R-dimetil-butanoil)-indo55 li t-2-S-karbonsav és sói előállítására, azzal jellemezve, hegy megfelelően helyettesített kiindulási anyagokat alkalmazunk. (1981. február 17.)

5. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja az l-(4-karboxi-2R,4R-dimetil-butanoil)-indoiin-2S60 -kaibonsav és sói előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelően helyettesített kiindulási anyagokat alkalmazunk. (1981. február 17.)

6. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja az I-(4-e1oxi-karboni!-2R-meti!-4R-feniletil-butanoil)35 -indolin-2S-karbonsav és sói előállítására, azzal jelle13

-131

185 mezve, hogy megfelelően helyettesített kiindulási anyagokat alkalmazunk. (1981. február 17.)

7. Eljárás vérnyomáscsökkentő, magas vérnyomás ellenes és bradikardiás hatású gyógyszerkészítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy valamely az 1—3. igénypont szerint előállított 1 általános képletű vegyületből - a képletben Ph, R_o, Rj, R2, R3 és n jelentése az 1. igénypontban megadott -, ennek amidjából, rövidszénláncú alkil-észteréből vagy gyógyászatilag alkalmazható sójából a gyógyszerek előállításánál szokásos hordozóanyagokkal, kötőanyagokkal, csúsztatószerekkei, ízesítő anyagokkal stb. kombinálva tablettákat, piiulákat, kapszulákat, kúpokat, injekciós oldatokat vagy egyéb gyógyszerkészítményeket készítünk. (1980. októ bér 27.)

8. Eljárás vérnyomáscsökkentő, magas vérnyomás ellenes és bradikardiás hatású gyógyszerkészítmények 5 előállítására, azzal jellemezve, hogy a 4—6. igénypont szerint előállított vegyületből vagy gyógyászatilag alkalmazható sójából a gyógyszerek előállításánál szokásos hordozóanyagokkal, kötőanyagokkal, csúsztatószerekkel, ízesítő anyagokkal stb. kombinálva, tablettákat, 10 piluíákat, kapszulákat, kúpokat injekciós oldatokat vagy egyéb gyógyszerkészítményeket készítünk. (1981. február 17.)