HU184502B

HU184502B - Method for fractionating cereal flour

Info

Publication number: HU184502B
Application number: HU82246A
Authority: HU
Inventors: Marja-Leena Sarkki; Martti Soederstroem; Hannu Maunula; Annika Korhonen
Original assignee: Vehnae Ab Oy
Priority date: 1981-01-28
Filing date: 1982-01-27
Publication date: 1984-09-28
Also published as: US4448790A; DE3267727D1; EP0058133A3; CA1187733A; EP0058133B1; EP0058133A2; AU547008B2; AU7958382A; FI61988C; JPS57145000A; FI61988B

Description

A találmány tárgya eljárás a gabonalisztnek legalább 3 frakcióra való bontására. Az eljárás segítségével a gabonaliszt szárazanyagának az a 15-40 súly%-át kitevő frakció, amely a gabonaliszt fő összetevőjét alkotó keményítő és - az esetleg jelenlévő - endosperm tartalékfehérjék eltávolítása után visszamarad, két étkezési célra alkalmastermékre választható szét.

E termékek egyike, amely a frakció szárazanyagának 20-35 %-át teszi ki, főként a gabonaféleség albumin-globulin típusú vízoldható fehérjéiből áll, a másik frakció — egy szirupszerű termék — főként a liszt kis szemcseméretű keményítőjének hidrolízisekor felszabaduló cukoranyagait tartalmazza.

A találmányban ismertetett eljárás segítségével a gabonaliszt 3, illetve bizonyos lisztféleségek esetében 4, iparilag felhasználható termékre bontható, ezek a következők: a közönséges gabonakeményítő és bizonyos lisztféleségek esetében az endosperm tartalékfehérje (sikér) továbbá a kis szemcseméretű keményítőből nyert szirup és az oldható fehérjék frakciója. Az eljárás során semmiféle hulladék vagy szennyvíz nem keletkezik.

Gabonaliszten olyan élelmezési célra szánt gabonaféleségek lisztje értendő, amelyet a gabonából ismert őrlési eljárással állítottak elő és amelyből az eljárás során a héjat eltávolították; így pl. a búza-, a rozs- és az árpaliszt. Közönséges gabonakeményítőn a keményítőnek azt a nagyszemcséjű frakcióját kell érteni, amely az egyes gabonaféleségekre jellemző szemcsékből áll és amely viszonylag jól szeparálható.

A leírásban közölt % értékeken minden esetben súlyszázalék értendő.

Amikor a közönséges keményítőt és a síkért a gabonalisztből elkülönítik, visszamarad egy frakció, amely a liszt kisszemcséjű keményítőanyagát tartalmazza — ennek szemcsemérete 2 és 10 μιη között van —, ezenkívül tartalmazza a vízoldható albumin-globulin típusú fehérjéket, a hemicellulóz és a pentozánok nagy részét, valamint az ásványi anyagok fő részét. Ennek a frakciónak a mennyisége a liszt szárazanyagtartalmára számítva 15-40 % között mozog, a gabonaféleségtől függően. Ezideig nem sikerült a kisszemcseméretű keményítőt a frakció egyéb komponenseitől gazdaságos eljárással különválasztani, mert a keményítőszemcsék felszínén egy vékony fehéijebevonat van, amely igen hatásosan megvédi azokat, pl. a keményítőhidrolizáló enzimek behatásától. A keményítő elválasztása és mosása után a szokványos gabonakeményítő frakció, amelyben a részecskék mérete 15-35 μηι között van, 0,05-0,2 % fehérjetartalommal rendelkezik, ugyanakkor a kisszemcséjű keményítő frakció 1,5-1,7 % fehéqét tartalmaz, amely a részecskék felszínén halmozódik fel. Az oldható és oldhatatlan pentozánok is — az utóbbiakat gyakran hemicellulóznak nevezik - részben a kis keményítőszemcsékhez, részben a fehérjékhez kötötten fordulnak elő. Akisszemcséjű keményítő abban is különbözik a szokványos gabonakeményítőktől, hogy jól megkülönböztethetően magasabb az elcsirizesedési vagy gélesedési hőmérséklete , mint a megfelelő közönséges gabonakeményítőnek.

A technika állása szerint ismeretesek olyan módszerek, amelyek savas vagy enzimatikus hidrolízissel nyerik ki ezt a fehérjetartalmú keményítőt és nedvesőrlési eljárások segítségével megfelelő szemcse méretűvé aprítják, így például a 1.495.220 számú nagy-britanniai szabadalmi leírás szerint a rostanyagokat és az oldhatatlan fehérjéket szitálással vagy centrifugálással távolítják el; az old2 ható fehérjét ultraszűréssel különítik el; a keményítő hidrolízisével nyert glukózt tisztítják és szárítják. A másik megoldás szerint a glukózt részlegesen fruktózzá izomerizálják. Az enzimes hidrolízist a-amilázzal 70-80 °C hőmérsékleten pH = 7,0 mellett végzik. A reakció 1-2 óra alatt végbemegy és az így nyert folyékony cukrot amiloglükozidáz enzim segítségével a szokásos eljárás (50-60 °C; pH = 3,54,0, reakcióidő 10-72 óra) szerint glukózzá alakítják át.

A 4.154.623 számú Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírásból ismeretes egy nedvesőrlési eljárás, amely a pentozánanyagot is eltávolítja a rendszerből a maghéjjal együtt; a pentozánok a maghéjhoz kapcsolódnak. A pentozán eltávolítása azért fontos, mert ezen anyagok jelenléte a keményítő enzimes hidrolízisét akadályozza. Az eljárás során kapott keményítőszuszpenziót — amelyet a rost, a maghéj,az oldhatatlan pentozánok, a búzacsíra és a sikér eltávolítása révén nyertek —, 80-120 °C-on hőkezelik és a keményítőt α-amiláz segítségével 85 °C-on elfolyósítják. A folyékony cukrot 60 °C-on, pH = 4,8 beállításával, mintegy 72 óra alatt enzimesen bontják el. Ezután az oldhatatlan síkért centrifugálással, az oldható fehérjét pedig ultraszűréssel távolítják el.

A 27 48 750 számú Német Szövetségi Köztársaságbeli közrebocsátási iratból ismeretes az az eljárás, amelynek során a búzalisztet vízben szuszpendálják, majd a közönséges búzakeményítőt centrifugálással választják el; a fehéijefrakáóban levő keményítőtől a búzasikért úgy különítik el, hogy annak elválasztása előtt a frakciót bakteriális eredetű a-amilázzal 45-60 °C-on, pH 5-7 között, 6 óránál nem hosszabb ideig kezelik.

A 27 16 326 számú Német Szövetségi Köztársaságbeli közrebocsátási irat szerint az említett frakciót 60-80 °C-on kevesebb, mint 30 percig kezelik, mialatt a frakcióban előforduló keményítő legalább 50 %-a feloldódik anélkül, hogy elcsirizesedne, ily módon a búza sikérfehérje natív, denaturálatlan állapotban különíthető el. E folyamatban, a szokványos keményítőn kívül, csak a sikérfrakció nyerhető ki a búzalisztből és az is többnyire nem tiszta állapotban (66 % a fehérjetartalom); ezzel szemben a búza albumin-globulin típusú oldható fehérjéi oldatbaji maradnak.

Köztudott, hogy a magasabb hőmérséklet és a hoszszabb időtartamú kezelés a sikér denaturálódásához és oldhatóságának jelentékeny növekedéséhez vezet; emiatt az elcukrosított keményítő jelentős mennyiségű oldott sikérfehérjét tartalmazhat.

Az 52 033353 sz. japán szabadalmi leírásból ismeretes egy eljárás keményítőtartalmú szennyvizek hordozóhoz rögzített glukoaműáz enzimmel végzett kezelésére, amelyet azt megelőzően alkalmaznak, hogy a szennyvizet egy szennyvíztisztító üzemben a szokásos aktíviszapos kezelési eljárásnak vetnék alá.

Az 1.244.288 számú nagy-britanniai szabadalmi leírás egy módszert ismertet, amelynek segítségével a kukoricaavagy cirokszemekből nedvesőrléssel nyert keményítőt tartalmazó nyers sikérfrakcióból élelmiszerminőségű fehérjekeveréket lehet előállítani. Az eljárás során a keményítőtartalmú nyers síkért vizes szuszpenzióban a-amilázzal kezelik. Ekkor megindul a keményítő hidrolízise, majd a szuszpenziót legalább 95 QC-ra felhevítik és ezen a hőmérsékleten legalább 15 percig hőkezelik, azután 100-150 °C-on tartják mintegy 1 órán keresztül az enzim hatástalanítása céljából. Az eljárás célja a korábbról

184 502 ismert nedvesőrlési eljárással elválasztott nyers siker tisztítása oly módon, hogy ezáltal növekedjék a frakció fehérjetartalma és megszűnjön a nyers sikér kellemetlen szaga és íze.

A 0.001.470 számú európai szabadalmi leírás egy eljárást közöl búzakeményítőt előállító üzem szennyvizeinek tisztítására. Az ismertetett találmány célja a szennyvíz besűrítésének megkönnyítése. Kezelés nélkül ugyanis a vákuummal végzett besűrítés folyamán a szennyvíziszap viszkozitása nagymértékben megnövekedne, habzás lépne fel és fehérje-keményítő rögök képződnének a bepárlóberendezésben. Ennek megakadályozására a szennyvizet az alábbi kezelésnek vetik alá: (a felsorolt lépések tetszőleges sorrendben alkalmazhatók).

1) Hőkezelés 60-110 °C közötti hőmérsékleten, amelynek során a szilárd anyag kiválik; 2) enzimes kezelés a következő enzimek felhasználásával :a-amiláz és/vagy cellulóz és/vagy hemicelluláz és — tetszés szerint — glukoamiláz és/vagy 0-glukanáz.

A kezelésre kerülő szennyvíz 1,5-4,0% szárazanyagot tartalmaz és 8-10 % szárazanyagtartalomig sűríthető be. Az α-amilázzal és cellulázzal vagy hemicellulázzal történő kezelést egyidejűleg lehet végrehajtani 60-80 °C-on,

5-6 pH-érték között. Azokban az esetekben, amikor a fehérjetartalmú szilárd anyagot elválasztják, olyan oldatot nyernek, amely cukrok mellett jelentékeny mennyiségű fehérjét (a szárazanyagnak mintegy 19 %-a) is tartalmaz, Ez természetes is, mivel nem törekednek az eljárás során az oldható búzafehérjéknek a keményítőhidrohzátum anyagaitól való teljes elválasztására.

összefoglalva: az ismertetett korábbi eljárások egy bizonyos gabonafajta vagy hasonló tulajdonságokkal rendelkező szemestermények feldolgozására vonatkoznak. Az eljárásokban a hangsúly rendszerint egy frakció maximális tisztaságban történő kinyerésén van; így maximális tisztaságú sikér vagy maximális tisztaságú keményítő illetve keményítőhidrolizátum előállítására törekednek. A leghatékonyabb eljárásokkal három frakciót nyernek ki: a keményítőt, a síkért és a keményítőhidrolizátumot; ezek közül az első kettőt viszonylag tisztán, a hidrolizátumot viszont mindig különféle szennyezéseket tartalmazó formában kapják. Amennyiben megkísérlik a gabonafélék oldható fehérjéinek - mint egy külön frakciónak — az elválasztását, akkor ezt ultraszűréssel vagy más, költséges és bonyolult művelet segítségével érik el.

A találmány szerinti eljárás kidolgozásával olyan megoldást sikerült létrehozni, amely az alábbi előnyöket biztosítja:

— Az eljárás valamennyi étkezési célra felhasználható gabonafajta esetén alkalmazható;

— az oldható fehéije egységes frakció formájában és gazdaságos módon különíthető el;

— az eljárással nyerhető egyik frakció, amely a kis szemcseméretű keményítő hidrolízisének terméke, csak kevés fehéijeszennyezést tartalmaz;

— a sikértartalmú gabonafélék feldolgozásánál két fehéijefrakdó nyerhető ki, nevezetesen az oldhatatlan sikér, amely nagyon tiszta, denaturálatlan formában kapható meg (búza esetében ez a frakció szárazanyagtartalmára vonatkoztatva legalább 80 %-os fehéijetartalmat jelent) valamint az oldható albumin-globulin típusú fehéijék;

— az eljárás során semmiféle szennyvíz nem keletkezik.

A kidolgozott eljárást az alábbiakban a mellékelt folyamatábra segítségével ismertetjük.

A folyamatábra magyarázata:

1'. keverés

2: frakcionálás

3: keményítő tisztítás

4: keverés, elválasztás

5: gőzölés

6: elfolyósítás

7’. fehérjék elkülönítése

8: elcukrosítás

9: bepárlás

A gabonakeményítő és a sikér — különösen a búza de a rozs esetében is — olyan agglomerátum formájában választható el, amely megjelenésében a tésztára hasonlít. A gabonaőrlemény (1) vizes szuszpenziójából ezek a frakciók tetszőlegesen nyerhetők ki úgy, hogy a liszt szuszpenziót (2) frakcionáljuk, például centrifugálással egy nagyobb fajsúlyú keményítőfrakciót és egy könynyebb, a fehérjéket tartalmazó frakciót választunk el. Ez utóbbi frakció tartalmazza a liszt egyéb összetevőit, míg a nehezebb frakció, a — gabonafajtától függően a 15-35 μιη szemcseméretű — közönséges, szokványos keményítőt tartalmazza. A keményítőfrakciót mossuk (3) és megszárítjuk. A könnyebb frakcióból - bizonyos gabonaféléknél, pl. búzánál és rozsnál — a folyamat alatt képződött tésztaszerű sikércsomókat víz hozzáadása, keverés és centrifugálás (4) segítségével választjuk el. Más gabonaféleségek rendszerint nem képeznek ehhez hasonló sikér-agglomerátumokat. A visszamaradó homogén szuszpenzió, amely a gabonaféleségtől függően a liszt szárazanyagtartalmának 15-40 %-át tartalmazza, olyan kisszemcseméretű keményítőből áll, amelyeknek mérete 2-10 μιη között van. A szemcséket vékony fehéijefilm borítja; a fehéijék mennyisége a keményítőszemcsék szárazanyagtartalmának 1,5-1,7 %-át teszi ki. Ezenfelül a szuszpenzió tartalmazza mindazokat a gabonafehéijéket, amelyek oldhatók vagy könnyen diszpergálhatók vízben, továbbá az oldható vagy a diszpergált fehérjékhez részlegesen kötött oldható és oldhatatlan pentozánokat és az ásványi anyagok nagy részét.

A találmány szerinti eljárással előállított homogén szuszpenzió könnyen és gazdaságosan két, étkezési célra felhasználható frakcióra bontható úgy, hogy az egész frakciót hasznosíthatjuk, és sem szennyvíz, sem más hulladék nem képződik. Az így nyert egyik termék, amely a feldolgozásra kerülő frakció szárazanyagának 20-35 %-át tartalmazza, a frakció fehéqetartalmát hordozza. E termék összes szárazanyagának legalább 40 %-a fehéije. Jellemző erre a fehéqetermékre, hogy súlyának 300-450 %-át kitevő vízmennyiséget képes megkötni, más szóval egy súlyrész száraztermék legalább 3 súlyrész vizet tud megkötni. A másik kinyert termék akisszemcséjű keményítő fő tömegét és a pentozánok nagy részét tartalmazza szirupszerű folyékony cukorban szétoszlatott formában. Ez a frakció a szirup szárazanyagára számítva 4%-nál több fehérjét nem tartalmaz.

A találmány szerinti eljárásnak megfelelően a gabonalisztből előállított vizes szuszpenziót (1), amelyet a közönséges keményítőfrakció és — amennyiben szükséges — a sikérfrakdó elkülönítése után homogenizálunk és például egy gőzölő berendezésben, direkt gőzbevezetés (5) segítségével felmelegítjük. A 120-160 °C hőmérsékletű gőzzel végzett művelet 1-10 másodper dg tart. Ennek során a részecskék felszínén lévő fehérjefilm felreped és a keményítő zselatinálódik. Ezzel egyidejűleg a szuszpen3

184 502 zióban jelenlévő oldott, ill. finoman eloszlatott fehérje denaturálódik és könnyen elválasztható csapadékot képez. A szuszpenziót ekkor 70-90 °C hőmérsékletre lehűtjük, majd 0,1-0,5 % α-amilázt és 0,1-1,0 % /3-glukonázt adunk hozzá a szuszpenzió szárazanyagtartalmára számítva. Az enzimek együttesen fejtik ki hatásukat 05-2 órán keresztül, ezalatt a keményítő és a pentozánok elhidrolizálnak és jól oldható oligoszacharidokat képeznek (6). Ugyanakkor a szuszpenzió szárazanyagának mintegy 20-35 %-a fehérjetartalmú csapadék formájában kiválik. Ennek a csapadéknak a fehérjetartalma 40-60 % a szárazanyagtartalomra számítva.

A fehérje-csapadékot centrifugálással (7) választhatjuk el az oldott anyagoktól, rövid ideig mossuk és megszárítjuk. A visszamaradó tiszta, szirupszerű folyadékot 50-55 °COn, 2040 óra időtartamú elcukrosításnak (8) vetjük alá. Ehhez a művelethez amiloglukozidázt vagy gombaeredetű amilázt használhatunk. Ezeket az enzimeket 0,1 -0,5 %-os mennyiségben alkalmazzuk a szárazanyagra számítva, majd a reakciót addig folytatjuk, amíg a dextrózekvivalens (DE), (amely a cukortartalmat jelzi) 20 és 80 közötti értéket el nem ér. Ha szükséges, az így nyert cukoroldatot bepárlással szirupsűrűségűre betöményítjük. (9.) A kapott szirup szárazanyagtartalma így 55-75 % között van. A szirup glukózt, maltózt,pentózokat és kis molekulasúlyú oligoszacharidokat, valamint legfeljebb 4 % fehéqeanyagot tartalmaz a szirup szárazanyagára számítva.

Az előállított fehéijetermékhez hasonlóan a kapott szirup is felhasználható segédanyagként tápanyagok és/vagy élelmiszerek gyártásához.

A találmányt az alább következő példákkal illusztráljuk.

1. példa

A szokásos úton, száraz őrléssel előállított búzalisztet másfélszeres mennyiségű vízzel kevertük össze. Homogén szuszpenziót készítettünk, amelyet centrifugálással egy nagyobb és egy kisebb fajsúlyú frakcióra választottunk szét. Az előbbit — amely a közönséges, 25-35 am közötti szemcseméretű búzakeményítőt tartalmazta — egy rövid ideig tartó mosás után a szokásos módon megszárítottuk. A felülúszó frakciót 45 °C-on lassan addig kevertük, ameddig a sikérből jól észlelhető micéliumok nem kezdtek képződni (kb. fél óráig) Ekkor vizet adtunk az elegyhez, majd erőteljesen keverni kezdtük. Az elválasztott sikérrögöket rövid ideig mostuk majd ismert módon szárítottuk. A sikérfrakció a szárazanyagra számítva 80,5 % fehérjét tartalmazott.

A siker elválasztása után visszamaradó frakció 15 % szárazanyagot tartalmazott. Ezt a frakciót egy gőzölő berendezésben 2 mp-ig 160 °C hőmérsékletű gőz hatásának tettük ki, azután 85 °C-ra hűtöttük. A szuszpenzióhoz ennek szárazanyag tartalmára vonatkoztatva 0,2 % „Thermamyl 60 L amylase”-t (Novo gyártmányú, 60 KNU/g aktivitású készítmény) és 0,1 % 0-glukanázt (ABM gyártmányú, 750 D/g aktivitású készítmény) adtunk. Az enzimek 1 órán keresztül fejtették ki hatásukat, ezalatt egy tiszta fe hélje csapadék képződött. A csapadékot egy folyamatos üzemű centrifuga segítségével eltávolítottuk, majd szárítottuk. A csapadék a frakció szárazanyagtartalmának 24 %-át képezi, és - a szárazanyagra számítva — 58 % fehérjét tartalmaz.

A visszamaradt tiszta keményítőhidrolizátumot 36 4 órán keresztül 50 °C-on 0,2 % amiloglukozidázzal (Novo gyártmányú, 150 AGU/ml aktivitású készítmény) kezeltük. Az így nyert szirup dextrózekvivalense (DE) 75 volt.

A szirupot bepárlással 75 % szárazanyagtartalomig besűrítettük.

2. példa

Az 1. példában leírt módszerrel kapott frakciót a siker eltávolítása után gőzölő berendezésben, különböző hőmérsékleteken, 4 mp-ig hőkezeltük, majd az 1. példában leírt módszer szerint α-amilázzal és /3-gjukanázzál kezeltük. A fehéijecsapadékot centrifugálással elkülönítettük majd szárítottuk. A kapott hozam- és fehérjetartalom-értékek az alábbiak:

Hőkezelés hőmérséklete °C	A termék
hozama %-ban (a frakció száraz- anyag tartalmára vonatkoztatva)	fehéqetartalma %bán (a termék szárazanyag tartalmára vonatkoztatva)
100	48	23
115	44	25
135	31	45
140	24	50
170	18	60

3. példa

A sikércsomók elválasztása után, az 1. példában leírtak szerint kapott felülúszó frakció 15,7 % szárazanyagot tartalmazott; a keményítő részecskék mérete 2-10pm között volt. E frakciót az 1. példában ismertetett módszenei összhangban 160 °C-ra melegítettük, majd 90 °Cra lehűtöttük. Ezen a hőmérsékleten a szuszpenziót 0,4 % „Thermamyl” enzimmel egy órán keresztül kezeltük. A szuszpenzióból kivált fehérjetermék a frakció szárazanyagának 45 %-át képviselte, fehérjetartalma pedig 25 % volt - szárazanyagra számítva. Az így nyert szuszpenziót ezután α-amilázos kezelésnek vetettük alá, majd 0,7 % 0-glukanázzal 70 °C-on egy órán át kezeltük. Akapott termék fehérje tartalma 52 % volt és a frakció eredeti szárazanyag mennyisége 30 %-át tartalmazta.

A fehéijetermék elválasztása után nyert szirupot a szirup szárazanyagtartalmára számítva 0,5 % amiloglukozidáz felhasználásával 50 °C hőmérsékleten elcukrosítottuk. Az alábbi táblázat a kezelési időt és a kapott dextrózekvivalens értékeket tünteti fel:

Reakcióidő (óra) 0 8 12 30 40

DE 18 60 66 71 75

4. példa

Rozslisztnek az 1. példában leírt módon történő frakcionálásakor először a közönséges rozskeményítőt választottuk el; ennek szemcsemérete 25 és 30 pm között volt. A folyamat során keletkezett fehéijecsapadék eltávolítása után visszamaradó homogén szuszpenzió a kis szemcseméretű (3-10 pm) keményítőt, azonkívül az oldható és a diszperz állapotú fehérjéket valamint a homicellulózt tartalmazta. A frakció szárazanyagtartalma

184 502 % volt. A frakciót a gőzölő berendezésben, különböző hőmérsékleteken, 5 másodpercig gőzzel kezeltük, majd a hőkezelés után 80 °C-on hűtöttük és 2 órán át a frakció szárazanyagtartalmára számítva 0,3 % „Thermamyl” amiláz és 05 % β-glukanáz elegyével kezeltük. A 5 fehérje csapadékot centrifugálással eltávolítottuk. A különböző hőmérsékleteken kapott termékek fehérjetartalmát az alábbi táblázat foglalja össze:

Hőkezelés A termék fehérjetartalma %-ban a 10 hőmérséklete szárazanyagra vonatkoztatva

100 oc	21
120 OC	40
140 OC	45	15
160 oc	56

A fehérjetermékek elválasztásával nyert szirupot 0,22 % amiloglukozidáz enzimmel 50 °C-on elcukrosí- 20 tottuk. Az elcukrosítási fok az idő függvényében a következőképpen alakult:

idő (óra) 0 8 12 30 40

DE 19 40 65 70 75

5. példa

Az árpa frakcionálását a találmány szerinti eljárással a 30 következőképpen végeztük: a szokásos módon, nedvesőrléssel előkészített anyagból a héjat szitálással eltávolítottuk majd a 15-30 pm szemcseméretű keményítőt centrifugálással elkülönítettük. A visszamaradó frakció a kisszemcséjű keményítőt (ennek átlagos szemcsemérete 35 2 pm-nél kisebb volt), valamint az oldott és a diszpergált fehérjéket, a hemicellulózt és az ásványi anyagokat tartalmazta.

Ezután 05 % „Thermamyl” enzimet adtunk a frakcióhoz, majd a 10 % szárazanyagtartalmú frakciót 8 mp-ig 40 120 °C-ra melegítettük fel egy gőzölő berendezésben. Ezután 80 °C-ra lehűtöttük, és további 1,0 % β-glukanázt adtunk hozzá. 2 óra hosszat tartó enzimes kezelés után a szuszpenziót 50 °C-ra lehűtöttük, és 0,5 % „Fungamyl 800 L” elnevezésű (Novo gyártmányú, 800 FAU/g akti- 45 vitású) gombaeredetű amiláz készítményt adtunk az elegyhez. Az elcukrosrtás időtartama 36 óra volt, ezalatt a fehérje hődenaturációra érzékeny része kicsapódott, ezt centrifugálással elkülönítettük. A kapott termék a szárazanyagra számítva 42 % fehérjét tartalmazott. A 50 visszamaradt keményítőszirup főleg maltózt tartalmazott, a mért dextrózekvivalens 40 volt.

6. példa

Árpalisztet frakcionáltunk az 1. példában leírt módon; a kisszemcséjű keményítőfrakciót — amelynek szárazanyagtartalma 25 %, és szárazanyagtartalmának 19 %-a fehérje volt —, 160 °C-on 10 mp-ig hőkezeltük, azután 80 °C-ra lehűtöttük. E frakciót 0,4% „Thermamyl” amiláz és 0,8 % 0-glukonáz hozzáadása után egy órán keresztül inkubáltuk. A kicsapódott oldhatatlan fehérjét centrifugálással választottuk el. A kitermelés 32 % volt a frakció szárazanyagtartalmára vonatkoztatva; a csapadék 60 % fehérjét tartalmazott a szárazanyagra számítva. A visszamaradt szirupot 0,2 % amiloglukozidáz hozzáadásával 40 órán keresztül 50 °C-on elcukrosítottuk. Az oldatot 60 % szárazanyagtartalomig besűrítettük. A szirup dextrózekvivalense (DE) a folyamat végén 77 lett.

Claims

Szabadalmi igénypontok

1. Eljárás gabonalisztnek legalább három, étkezési célra alkalmas frakcióra — így. keményítő-, fehérje-, cukorés — adott esetben — sikérfrakcióra — való bontására a vízben szuszpendált gabonalisztnek egy alsó fázist képező keményítőfrakcióra és egy a liszt többi összetevőjét tartalmazó felülúszó fázist képező frakcióra centrifugálással való szétválasztásával, majd a keményítőfrakcióból — mosás és szárítás után — a közönséges gabonakeményítő kinyerésével, a felülúszóból a sikérfrakciónak víz hozzáadásával, keveréssel és szűréssel vagy centrifugálással való eltávolításával azzal jellemezve, hogy sikérmentesített felülúszó frakciót legalább 120 °C hőmérsékleten, 1-10 másodpercig hőkezeljük, majd 90 °C hőmérsékletre vagy ez alá hűtjük, s ezen a hőfokon α-amiláz és (3-glukanáz enzimek egyidejű hozzáadásával inkubáljuk, végül a nyert fehérje csapadék elválasztása, mosása és szárítása után a visszamaradó, nem zavaros frakciót amiloglukozidázzal vagy gombaeredetű amilázzal legfeljebb 55 °C-on, mindaddig kezeljük amíg a dextrózekvivalens értéke legalább 20 nem lesz, ezután kívánt esetben a kapott szirupszerű cukorfrakciót a víz elpárologtatásával betöményítjük.
2. Az 1. igénypontban közölt eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a gyártási folyamatban felhasznált vizet teljesen zárt rendszerben re cirkuláltatjuk.
3. Az 1. vagy 2. igénypontban közölt eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a homogén felülúszó frakciót 120-160 °C-ra hevítjük.
4. A megelőző igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy az enzimes kezelést 70-90 °C-on 05-2 órán keresztül a frakció szárazanyagtartalmára számítva 0,1 -0,5 % α-amiláz (Novo, 60 KNU/g) és 0,1-1,0 % β-glukonáz (ABH, 750 D/g) hozzáadásával végezzük.
5. A 4. igénypontban megjelölt eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a fehéije csapadék elválasztása után visszamaradó tiszta felülúszó frakciót 50-55 °C hőmérsékleten, a frakció szárazanyagára számított 0,1-05 % amiloglukozidáz (Novo, 150 AGU/ml) vagy gombaeredetű amiláz (Novo, 800 FAU/g) enzim alkalmazásával elcukrosítjuk.