HU184499B - Method for generating the carrier, pilot and local signals of carrier system and carrier network - Google Patents

Description

A találmány tárgya eljárás kétirányú forgalmat bonyolító sokcsatornás vivőfrekveneiás rendszer vivő-, pilot- és helyi jeleinek előállítására. A találmány tárgya továbbá kétirányú, jelúttal kialakított vivőfrekvenciás hálózat, mely a találmány szerinti ! eljárás foganatosítására alkalmasan van kialakítva.

A találmány szerinti eljárás és vivőfrekvenciás hálózat lehetővé teszik, hogy már kiépített és még hosszabb élettartammal üzemelő kábelhálózatok korlátozó feltételei mellett is gyakorlatilag zérus 1 frekvenciahibával biztosítsunk sokcsatornás hírátvitelt.

A világ számos országában kiterjedt szimmetrikus kábelhálózatok üzemelnek, melyek várható élettartama még mintegy 30 — 50 év. Korábban az ¹ ilyen hálózatok elsősorban ún. pupinozott hangfrekvenciás összeköttetések létesítésére szolgáltak, újabban 12, 24, 60, esetleg 120 csatornás vivőfrekvenciás hírátvitelre is alkalmazzák. Tapasztalat szerint egy kábelen egyidejűleg több 60 csatornás hír- ² összeköttetés is átvihető, ha megfelelő áthallás kiegyenlítést sikerül biztosítani. Szélesebb - pl. 12-552kHz-es — frekvenciatartományban az áthallás kiegyenlítés megvalósítása problematikus, ₂ speciális berendezéseket igényel, és időben nem elég stabil; ezért törekedtek az áthallás kiegyenlítés elhagyására: a mindenkori csatornát a két átviteli irányban más-más frekvenciatartományba teszik át, és igy adott frekvenciafekvésü több csatorna , visszairányban más frekvenciafekvésbe kerül, érthető áthallás nem léphet fei. Vannak így kialakított 120+ 120, 300'”300 és 480 + 480 csatornás vivőfrekvenciás hálózatok. Ha nagy a csatornaszám, az átviteli feltételeket már számottevően befolyásolja · az a tény, hogy a kábel amplitúdó-karakterisztikája frekvenciafüggő: az egyik irányban adott amplitúdó-karakterisztikájú kábelen átvitt jel a sáváttevés folytán a másik irányban eltérő amplitúdó-karakterisztikájú kábelen kerül átvitelre annak ellenére, , hogy maga a kábel ugyanaz. Ezért a kétirányú átvitel feltételeit úgy szokás összhangba hozni, hogy az átviteli útba egyes helyeken beiktatott ismétlő állomásokban (gyakorlatilag felügyeletien erősítő áramkörök) felcserélik a két irányban haladó jelek , frekvenciafekvését, ez az ún. frogging. A froggingot megvalósító ismétlő állomáson speciális moduláíorrendszert alkalmaznak erre a célra, melyet kvarcstabilizált oszcillátor jele vezérel, A frekvenciapontosság mégsem kielégítő, mert a távtáplálás energiakorlátai miatt a kvarcot nem lehet termosztátban elhelyezni; a kvarcstabilizált oszcillátorok frekvenciahibái a teljes átviteli út mentén összegeződnek. így a technika állása szerint ilyen vivőfrekvenciás hálózatokban a vonalhosszal többnyire arányosan növekvő, elkerülhetetlen frckvcnciahiba korlátozza az összeköttetés megengedhető hosszát és csökkenti a rendszer megbízhatóságát. Az ismert rendszerek egy részénél ilyen sokcsatornás átviteli lánc telepítésekor le kell állítani a kábelen addig üzemeltetett egyéb (pl. 60 csatornás) rendszer üzemét, így a kábel kihasználtsága a rendszer telepítésekor csak kisebb mértékben javul. Az említett feltételek optimális kielégítéséhez kialakított rend2 szer-modem fokozatok egyes ismert megoldásoknál bonyolultak és drágák.

A találmány alapja az a felismerés, hogy az ismert megoldások különböző hiányosságai a frek5 venciamultiplex rendszerű vivőfrekvenciás technika egyes rutinszerűen alkalmazott műveleteinek velejárói, nevezetesen, hogy a nemzetközi ajánlások szerinti beszédnyalábokat a vonali frekvenciasávokba áttevő vivőjeleket olyan jelforrások, pl.

szintézerek szolgáltatják, melyeknél elkerülhetetlen, hogy a vonali virtuális vivőfrekvenciák a 4 kHz egészszámú többszörösei legyenek, a pilotjeleket független oszcillátorok, a sáváttevő helyi jeíeket a felügyeletien ismétlő állomásokban szabadonfutó 5 oszcillátorok állítják elő. A rendszer frekvenciahibája a szabadonfutó oszcillátorok miatt jelentős lehet, a 4 kHz többszöröseiből álló vivőjel spektrum pedig az ismert megoldásoknál alkalmazott frekvencíakiosztás mellett érhető áthallásokat ⁰ eredményez.

A találmány szerinti eljárás viszont lehetővé teszi i rendszermodem egyszerű felépítését, és a találmány szerinti eljárással létesített sokcsatornás forgalom mellett a kábelen korábban átvitt (12, illetve ^b 60 csatornás) forgalom is megtartható oly módon, hogy tetszőleges számú frekvenciaváltás (frogging) mellett is gyakorlatilag zérus legyen a vivőfrekvencia hibája. A találmány szerinti hálózat a beszéd₍0 csatornákon kívül átviheti a nemzetközi ajánlások szerinti 300 kHz-es frekvencia-összehasonlító pilotjelet, a rendszer szabályozásához szükséges vonali pilotjeleket és adott esetben a vonali hiba helyének behatárolására szolgáló jeleket is.

Ezt úgy érjük el, hogy a jelserégek frekvenciakiosztásának alapjául az alsó frekvenciasáv alsó határa környezetében elhelyezkedő alacsonyabb alsó pilotjel frekvenciáját választjuk, melyet a továbbiakban f, alapfrekvenciának nevezünk és mely a 10 találmány szerint páratlan egész számú frekvencia, a felső frekvenciasáv alsó határa környezetébe eső magasabb alsó pilotjel frekvenciáját az f, alapfrekvencia páratlan egész számú többszörösére választjuk és a sáváttevő helyi jelét is az f, alapfrekvenciá45 nak - a felső frekvenciasáv feletti y páratlan egész számú többszörösére választjuk. így a két átviteli irány - alsó, illetve felső - frekvenciasávjai közötti frekvenciakülönbségek is a páratlan egész számú alacsonyabb alsó pilotjel fj alapfrekvenciá50 jának páratlanszámú többszörösei, ami eleve kizárja, hogy valamely sáv a 4kHz-nek többszöröse legyen és érthető áthallás jöjjön létre.

A kitűzött feladat megoldására olyan vivőfrekvenciás hálózatot is kialakítottunk N (például 300) ⁵⁵ beszédfrekvenciás,csatorna egyidejű kétirányú átvitelére, amelynek állomásaiban mindenkor az egyik átviteli irányban a beszédfrekvenciás jelforrásokkal csatolt modulátor áramkör és a vonali adóegység közötti láncban rendszermodulátor áramkört és a vonali adóegység piloljelbemenetéve! csatolt pilotjelforrást, a vonali vevőegység és a beszédfrekvenciás jelvevőkkel csatolt demodulátor áramkör közötti láncban rendszermodulátor áramkört és — szintszabályozó áramkörrel csatolt - pilotjelve-2184 499 vöt, továbbá nagyfrekvenciapontosságú oszcillátort és helyijei forrást tartalmaz, és a találmány szerint a pilotjelforrás — alapfrekvencia egyszeresét, 2N-szeresét, (2N + l)-szeresét és 4N-szeresét kitevő frekvenciájú - első, második, harmadik és negyedik kimenettel van kialakítva és annak alapjelbemenetére az oszcillátor kinfienete csatlakozik, s a pilotjelforrás első kimenete csatlakozik a helyijei forrás alapjelbemenetére. A találmányt a továbbiakban példakénti foganatositási mód és kiviteli alak kapcsán, a csatolt rajzra hivatkozással ismertetjük részletesen. A rajzon az

1. ábra a frekvenciakiosztás vázlata 300 csatornás átviteli rendszerben, a

2. ábra a technika állása szerinti vivőfrekvenciás hálózat elvi kialakítása, a

3. ábra ismert jelforrás rendszertechnikai felépítése, míg a

4. ábra a találmány szerinti vivőfrekvenciás hálózatban alkalmazott jelforrás rendszertechnikai felépítése.

Találmányunkat egy példakénti 300 csatornás rendszer frekvenciakiosztásának bemutatásával ismertetjük részletesebben, melynek vázlatát az 1. ábra mutatja, de az eljárás természetesen nem korlátozódik a példaként mutatott frekvenciakiosztásra és nem korlátozódik 300 csatornás rendszerekre; adott esetben a két átviteli irányhoz rendelt alsó, illetve felső frekvenciasávok közötti távolság is nagyobb lehet, mint a példa szerint (esetleg más rendszert közrefogóan), mely esetben szintén kimutatható lesz a találmány szerinti eljárás szükséges jellemzője, nevezetesen az, hogy a példakénti frekvenciakiosztáshoz képest eltérő távolságú elhelyezkedés mellett is; az alapfrekvencia páratlan egész számú, a magasabb alsó pilotjel az f, alapfrekvenciának páratlan egész számú többszöröse, a felső pilotjelek frekvenciái is az f, alapfrekvencia egész számú többszörösei és a sáváttevő FA helyi jel frekvenciája is az f, alapfrekvenciának - a magasabb felső pilotjel frekvenciájánál magasabb - páratlan egész számú többszöröse.

Az l. ábrán a következő jeleket alkalmazzuk:

PAa az alacsonyabb alsó pilotjel

PAf az alacsonyabb felső pilotjel

PFa a magasabb alsó pilotjel

PFf a magasabb felső pilotjel

FÁ a sáváttevő helyi jel

D a hibahely behatárolására szolgáló ellenőrző jel

Di az ellenőrző oszcillátort indító jel f_csa a 60 csatornás csoport alsó határfrekvenciája f_csf a 60 csatornás csoport felső határfrekvenciája f_rav a 60 csatornás csoport vivőjele f_nM az alsó frekvenciasáv alsó határfrekvenciája f„_sr az alsó frekvenciasáv felső határfrekvenciája f_rsa a felső frekvenciasáv alsó határfrekvenciája f_fsf a felső frekvenciasáv felső határfrekvenciája f_k a frekvencia összehasonlító pilotjel.

Az ábra szimbolikus jelölései mögé zárójelben beírt számok a példakénti 300 csatornás rendszerben a megfelelő jelhez rendelt tényleges frekvenciát jelölik kHz-ben.

Az alacsonyabb frekvenciafekvésü átviteli irányban tehát alacsonyabb alsó és alacsonyabb felső PAa és PAf pilotjeleket, a magasabb frekvenciafekvésű átviteli irányban magasabb alsó és magasabb felső PFa és PFf pilotjeleket alkalmazunk. A froggingot úgy valósítjuk meg, hogy az alsó frekvenciasávból a felsőbe, illetve a felső frekvenciasávból az alsóba sáváttevő FA helyi jel alkalmazásával teszszük át a csatornákat. Legyen a szorzó n természetes egész szám.

Legyen a frekvenciakiosztás kiindulási értékeként választott alacsonyabb alsó PAa pilotjel frekvenciája az f, alapfrekvencia, az alacsonyabb felső PAf pilotjelé a 2nxf, frekvencia és a magasabb felső PFf pilotjelé a 4nxf, frekvencia. Nyilvánvaló, hogy az alsó és a felső frekvenciasáv szokásos elhelyezkedése mellett a sáváttevő FÁ helyi jel frekvenciáját ebben az esetben (4n+ 1 )xf, értékűre választhatjuk, ilyen arányok mellett pl. n = 3 esetén az alsó és a felső frekvenciasáv csatornái közötti frekvenciakülönbség 11 xf, az egyidejűleg ellentétes irányban átvitt csoportok fordított frekvenciafekvésében. Ha a PAa pilotjel f, alapfrekvenciája páratlan egész számú, akkor annak 11-szerese is páratlan egész számú, így nem lehet a '4 kHz-nek többszöröse, érthető áthallás nem jön létre': a fordított frekvenciafekvés folytán az egyidejű kétirányú forgalom közben sem lehet érthető áthallás.

Az alacsonyabb alsó PAa pilotjel frekvenciájának, az f, alapfrekvenciának konkrét megválasztásánál a következő szempontokat vehetjük alapul:

A 300 csatornás vivőfrekvenciás rendszerrel egy kábelen átvitt, más szerkezetű rendszerek legnagyobb frekvenciái 248-252 kHz közöttiek. A 300 csatornás rendszernek át kell vinnie a 300 kHz-es frekvencia összehasonlító f_k pilotjelet. így a szűrők szempontjából legkedvezőbb ezen frekvenciák geometriai közepére választani az f, alapfrekvenciát, azaz 272,76 és 247,95 MHz közé. E határok környezetében páratlan egész számokként szóba jöhet: 263, 265, 267, 269, 271, 273, 275, 277 és 281 kHz. Célszerű közülük azt a legkisebb értéket választani, mely biztosítja a 300 csatorna, s a szükséges pilotjelek és egyéb felügyeleti jelek átvitelét is. Ilyen pl. a 267 kHz, melynek alkalmazása esetén a sáváttevő (frogging) modulátor FA helyijeiének frekvenciája 3471 kHz, az egyes PAa, PAf, PFa, PFf pilotjelek frekvenciái rendre 267, 1602, 1869 és 3204 kHz. E frekvenciák — harmonikusak lévén — egyetlen forrásjelből könnyen előállíthatok és a vonal felügyeletien ismétlő állomásán a sáváttevő FÁ helyi jel(ek) is könnyen elöállítható(k) bármely odaérkező PÁa, PAf, PFa vagy PFf pilotjelből. Az ábrán íz eddig említett frekvenciákon kívül feltüntetjük a 300 kHz értékű frekvencia összehasonlító f_k pilotjelet is, valamint a hibahely behatárolására szolgáló ellenőrző D jeleket. A felügyeletien ismétlő állomáson különböző frekvenciájú szabadonfutó oszcillá-31

184 499 torok vannak, melyek frekvenciái 1 kHz-es lépésekben 1811 — 1849 kHz közöttiek. Ezek az oszcillátorok nem rezegnek folyamatosan, indításukat az alsó sávban kiadott Di jellel lehet elvégezni, mely példánk szerint 1575 kHz frekvenciájú. Az indított oszcillátor jele az indító állomásra a felső sávban érkezik vissza, ahol ezek szintje mérhető, s így az. adott vonal üzemi állapota ellenőrizhető, illetve megállapítható, ha valamelyik erősítő nem működik.

Az így kialakított frekvenciakiosztás mellett szakember most már meg tudja határozni a szabványos Af csatornaköznek megfelelően a csatornavivőjelek frekvenciáit, a csoportvivőjelek frekvenciáit stb. Az ábrán feltüntettük a 3,4, 5,6 jelű 60 csatornás csoportok f_C5V csoport vivőjeleinek 1116, 1364, 1612 és 1860 kHz frekvenciáját. Az alacsonyabb frekvenciafekvésű átviteli irányban a legkisebb frekvenciájú 60 csatornás csoport a 312-552 kHz sávot foglalja el, az alacsonyabb frekvenciafekvésü átviteli irányban a beszédcsatornák a 312— 1548 kHz közötti tartományt foglalják le, míg a sáváttevéskor megfelelően az 1923-3159 kHz tartományt. Természetesen más arányú frekvenciaáttevés is képzelhető el, mely esetben az FÁ helyijei frekvenciája nem (4n+ 1 )xf, értékű, de akkor is igaz, hogy az fj alapfrekvencia páratlan egész szám értékű, és az FÁ helyi jel frekvenciáját az f, alapfrekvencia olyan m értékkel való szorzata adja, mely m érték páratlan szám és így m=#2n és m=#=4n.

A találmány szerinti eljárás megvalósítható úgy is, hogy egyébként ismert szerkezeti kialakítás mellett az 1. ábra szerinti frekvenciakiosztást valósítjuk meg, hiszen ebben az esetben elérhető a technika állása szerinti hálózatok egyikével sem elérhető optimum, a zérus frekvenciahiba, ugyanakkor kedvezőbb feltételek érhetők el a szerkezeti kialakításra is (jó kábelkiegyenlítés lehetősége, egyszerű frekvenciaszintetizáió PLL áramkörök alkalmazása, kisebb igény a szűrőkkel szemben, ami csökkenti a költséget stb.).

Még kedvezőbb feltételek érhetők el, ha változtatunk a vivőfrekvenciás hálózat szerkezeti felépítésén is. Az ilyen hálózatok — meglehetősen bonyolult, szerteágazó — felépítését a szakember ismeri, ezért annak mindenre kiterjedő taglalásába nem szükséges bonyolódni. A fent leírtak alapján nyilvánvaló, hogy a pilotfrekvenciákat a találmány szerinti frekvenciaosztás szerint választva, a pi’otjelforrást alkalmasan választott f, alapfrekvencia egyszeresét, 2N-szeresét, (2N + l)-szeresét és 4Nszeresét kitevő frekvenciájú jelkimenetekkel kell kialakítani. A találmány szerint erre a körülményre alapítjuk a felépítés megváltoztatását, mert a pilotjele.kkel, mint alapjelekkel indíthatjuk a rendszervivőjelek szintézisét is.

A technika állása szerinti vivőfrekvenciás hálózatoknak (az eddigiekben alapul vett típusoknak és a találmány szerinti hálózatnak is) közös ismérve, hogy adásirányban a beszédfrekvenciás jelforrásokra láncban egy vagy több modulátor fokozat csatlakozik, és e lánc végét a vonali adóegység alkotja, amely az N darab csatornajelet, továbbá alsó és felső pilotjelet hordozó modulált vivőfrekvenciás jelet (jelhalmazt) adja a vonalra, míg vételirányban a vivőfrekvenciás jelet fogadó vonali vevőegységhez kapcsolódó lánc a beszédfrekvenciás jelvevőkkel csatolt demodulátor fokozatban végződik. Az adásoldali lánc egyebek között tartalmazza a (rendszermodem egyik ágát alkotó) rendszer modulátor áramkört és a pilotjelforrást, a vevőoldali lánc a pilotjelvevőt, amely a lánc megfelelő pontján csatlakozik szintszabályozó bemenetre és a (rendszermodem másik ágát alkotó) rendszer demodulátor áramkört. A rendszermodem helyijei bemenetelre helyijei forrás megfelelő kimenetei csatlakoznak. A rendszermodem ágait könnyebb követhetőség kedvéért említjük külön modulátor, illetve demodulátor áramkörökként. Ugyancsak a jobb követhetőség kedvéért megjegyezzük, hogy mindazon segédjeleket, amelyek a modulált vivőjel felépítéséhez vagy lebontásához frekvenciakomponensként hasznosíthatók, olyan áramkörök szolgáltatják, amelyek jelutanként is jelforrásnak tekinthetők, s az összes ilyen jellegű áramkör a hálózat valamely állomásában jelforrás-komplexumnak is tekinthető, függetlenül attól, hogy az individuális jelforrások valóban kompakt egységként kialakított jelforráson belüli jelutak-e vagy pedig különböző egységeket (annak részeit) alkotják-e. így pl. valamely állomásban kiépíthető olyan egység, amelynek különböző kimeneteiről valamennyi helyijei és valamennyi pilotjel levehető, s építhetünk külön pilotjelforrást és külön helyijei forrást.

Egy-egy individuális jelforrás akkor is megkülönböztethető külön áramköri ágat képez, ha kompakt egység integráns része és ilyen értelemben beszélünk a továbbiakban helyijei forrásról és pilotjelforrásról.

A technika állása szerinti vivőfrekvenciás hálózatokban a pilotjeleket úgy állítják elő, hogy frekvenciastabil kimenőjelet szolgáltató, pl. kvarckristállyal kialakított oszcillátor kimenőjelét az oszcillátor frekvenciája és az előállítani kívánt segédfrekvencia közötti szintézisút szerint egymáshoz illesztett építőelemekből álló jelútra kapcsolják. A helyijeleket szintén úgy állítják elő, hogy az oszcillátor kimenőjelét az oszcillátor frekvenciája és a kívánt segédjelfrekvencia közötti szintézisút szerint egymáshoz illesztett építőelemekből álló jelútra kapcsolják.

A találmány szerinti frekvenciakiosztás esetén azonban nem csak a különböző szintézisutak szervezése egyszerűsödik és néhány — a különböző szintézisutaknál közös - közbenső frekvenciaértékre redukálódik (ami a találmány szerinti eljárásnak köszönhető), de a helyijelek előállításánál el is hagyhatjuk az oszcillátor és a pilotjeladó közötti szintézisutat, mert eleve a már szintetizált pilotjelet használjuk a helyijei szintézisének kiindulási jeleként, alapjelként.

Míg tehát a technika állása szerinti jelforráskomplexumban szerkezetileg megtalálható a külön jelút egyfelől az oszcillátortól a pilotjeladó kimenetéig, másfelől az oszcillátortól a helyijelforrás kime-41

184 499 netéig, addig a találmány szerinti jelforrás-komplexumban szerkezetileg található egy jelűt az oszcillátortól a pilotjelforrás kimenetéig és a további jelutak a pilotjelforrás kimenetétől a helyijei forrás megfelelő kimenetéig terjednek. Ezért a találmány tárgya az eljáráson túlmenően az N darab beszédfrekvenciás csatorna kétirányú egyidejű átvitelére szolgáló — egyébként ismert módon kialakított — olyan vivőfrekvenciás hálózat, amelynek állomásaiban mindenkor az egyik átviteli irányban a beszédfrekvenciás jelforrásokkal csatolt modulátor áramkör és a vonali adóegység közötti láncban rendszermodulátor áramkört és — a vonali adóegység pilotjelbemenetével csatolt — pilotjeltorrást, a vonali vevőegység és a beszédfrekvenciás jelvevőkkel csatolt demodulátor áramkör közötti láncban rendszerdemodulátor áramkört és — szintszabályozó áramkörrel csatolt — pilotvevőt, továbbá nagyfrekvenciapontosságú oszcillátort és helyijei forrást tartalmaznak.

A találmány szerint a pilotjelforrás — alapfrekvencia (f,) egyszeresét, 2N-szeresét, (2N+ l)-szeresét és 4N-szeresét kitevő frekvenciájú - első, második, harmadik és negyedik kimenettel van kialakítva, és annak alapjelbemenetére az oszcillátor csatlakozik, s a pilotjelforrás első kimenete csatlakozik a helyijei forrás alapjelbemenetére.

A 2. ábra mutatja a vivőfrekvenciás hálózat egyszerűsített vázlatát, amelyből a technika állása szerinti és a találmány szerinti kialakítás közös családjellemzői kivehetők. A 3. ábra mutatja a jelforrás-komplexum technika állása szerinti kialakítását, a 4. ábra a találmány szerinti kialakítást.

A 2. ábrán látható, hogy az A állomás beszéd- _3g frekvenciás jelforrásai modulátor 201 áramkörrel vannak csatolva, s a 201 áramkör és a vonali 203 adóegység közötti láncban van elrendezve a rendszermodulátor 202 áramkör. A vonali 203 adóegység az átviteli 230_ΛΒ vonalon át van a B állomás ₄₀ vonali 204 vevőegységével csatolva, s a 204 vevőegység és a B állomás beszéd frekvenciás jelvevőivel csatolt demodulátor 206 áramkör közötti láncban van elrendezve a rendszerdemodulátor 205 áramkör. Hasonló módon vannak láncba kapcsolva a 45 B állomás beszédfrekvenciás jelforrásaival csatolt modulátor 211 áramkör, a vonali 213 adóegység, a 230_BA vonal, a vonali 214 vevőegység és a beszédfrekvenciás jelvevőkkel csatolt demodulátor 216 egység; látható, hogy a BA-irányban (alsó frekven-50 ciasáv) a járulékos rendszermodulátor elmarad.

A helyijeleket és a pilotjeleket szolgáltató jelforrásokat a 220 jelforrás-komplexum szimbolizálja, amelynek megfelelő kimenetei a rendszermodem és a vonali 203,213 adóegységek helyijei, illetve pilot-55 jel bemenetelre csatlakoznak. A pilotjel kicsalolását a szabályozóbemenethez az ábrán nein mutatjuk.

A 3. ábrán látható, hogy a 220 jelforrás-komplexum nagyfrekvenciaponlosságú 31 oszcillátort tar-⁶® talmaz, amely mind a 32 pilotjelforrás, mind a helyijei 33 forrás alapjelbemeneteire csatlakozik.

A 4. ábrán látható a találmány szerinti kialakítás. A 42 pilotjelforrás alapjelbemenetére itt is a 41 oszcillátor csatlakozik. Á 42 pilotjelforrás belső felépítése olyan, hogy annak első 42a kimenete a 41 oszcillátor jeléből leszármaztatott alapfrekvenciás (fj jelet szolgáltat, míg a második, harmadik és negyedik 42b, c, d kimenetek az alapjelfrekvencia (f,) 2N-szeresét (2N+ l)-szeresét, illetve 4N-szeresét kitevő frekvenciájú jeleket szolgáltatnak. Az egyébként a technika állása szerint, de természetesen rövidebb szintézisúttal kialakítható helyijei 43 forrás alapjelbemenetére a 42 pilotjelforrás első 42a kimenete csatlakozik.

Az eljárással kapcsolatban már leírtakat figyelembe véve, a szakember fel· tudja mérni a találmány szerinti hálózat nyújtotta, az eljárás jellemzőiből folyó előnyöket, de azt is látja, hogy a találmány szerinti szerkezeti kialakítás további előnyöket nyújt, a szintézisutak egyszerűsítése és rövidülése, a zavarlehetőségek további csökkentése révén.

Claims (6)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Eljárás alsó, illetve felső frekvenciasávban kétirányú forgalmat bonyolító sokcsatornás vivőfrekvenciás rendszerhez pilotjelek, vivőjelek és adott esetben sáváttevő helyi jel(ek) előállítására, azzal jellemezve, hogy az alsó frekvenciasáv alsó határa környezetében választott páratlan egész számú alapfrekvencián (f₃) előállítjuk az alacsonyabb alsó pilotjelet (PAa), a felső frekvenciasáv alsó határa környezetébe eső, az alapfrekvencia (f,) páratlan egész számú sokszorosát kitevő frekvencián előállítjuk a magasabb alsó pilotjelet (PFa), aZ alsó, illetve felső frekvenciasáv felső határa környezetében fekvő, az alapfrekvencia (f,) egész számú sokszorosát kitevő frekvenciákon előállítjuk az alacsonyabb, illetve magasabb felső pilotjeleket (PAf, illetve PFf), az adott frekvenciasávokon belül ehhez igazodva, egyébként önmagában ismert módon, szabványos Af csatornaközöknek megfelelően előállítjuk a csatornavivőjeleket és — adott esetben - sáváttevő helyi jelet (FÁ) állítunk elő a magasabb felső pilotjel (PFf) feletti, az alapfrekvencia i.f,) páratlan egész számú sokszorosát kitevő frekvencián.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a jeleket az alapfrekvencia (f,) alábbi sokszorosait kitevő frekvenciákon állítjuk elő:

   az alacsonyabb felső pilotjelet (PAf) 2nxf, frekvencián a magasabb alsó pilotjelet (PFa) (2n+ l)xfj frekvencián a magasabb felső pilotjelet (PFf) 4nxf, frekvencián és a sáváttevő helyijelet (FÁ) (4n+ l)xf, frekvencián, ahol n természetes egész szám.
3. 3. A 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy 300 csatornás jelátvitelhez 60 csatornás csoportonként állítjuk elő a vivőjeleket és a 248 — 300 kHz tartományon belüli, e tartomány geometriai közepének környezetébe

   184 499 eső páratlan egész számú frekvenciát alkalmazunk alapfrekvenciaként (f,).
4. 4. N darab (N pl. 300) beszédfrekvenciás csatorna kétirányú egyidejű átvitelére - egyébként ismertmódon — kialakított vivőfrekvenciás hálózat, amelynek állomásaiban mindenkor az egyik átviteli irányban a beszédfrekvenciás jelforrásokkal csatolt modulátor áramkör és a vonali adóegység közötti láncban rendszermodulátor áramkört és - a vonali adóegység pilotjelbemenetével csatolt - pilotjelforrást, a vonali vevőegység és a beszédfrekvenciás jelvevőkkel csatolt demodulátor áramkör közötti láncban rendszermodulátor áramkört és — szintszabályozó áramkörrel csatolt — pilotjelvevőt, továbbá nagyfrekvenciapontosságú oszcillátort és helyijei forrást tartalmaz, azzal jellemezve, hogy a
5. 5 pilotjelforrás (42) - alapfrekvencia (f,) egyszeresét, 2N-szeresét, (2N + l)-szeresét és 4N-szeresét kitevő frekvenciájú - első, második, harmadik és negyedik kimenettel (42a, b, c, d) van kialakítva és annak alapjelbemenetére (42e) az oszcillátor (41)
6. 10 kimenete csatlakozik, s a pilotjelforrás (42) első kimenete (42a) csatlakozik a helyijei forrás (43) alapjelbemenetére (43a).