HU181530B - Current inlet and electrode, as well as, gas discharge lamp, and method for making this latter - Google Patents

Description

A találmány tárgya árambevezető és elektróda, valamint gázkisüléses lámpa és eljárás gázkisüléses lámpa előállítására. A találmány elsősorban miniatűr fémgőz gázkisülésű lámpák gyártása során alkalmazható, ahol az elektródák közötti rés mérete és pontos elhelyezkedése rendkívül fontos.

A fényforrások elektródáinak árambevezetése rendszerint hőálló fémből, például wolframból vagy molibdénből készített vékony lelapított részt tartalmaz, amelyet az égő kvarc anyagból lévő burájába építenek be hermetikusan. Az ilyen fémek jól ellenállnak a magas hőmérsékletű igénybevételnek, amely a kvarcban történő rögzítéskor jelentkezik. Ha az árambevezetések fólia, illetve szalag részei eléggé vékonyak, azokban csak a bura lehűlésekor lép fel feszültség, ez azonban nem okoz repedéseket vagy a tömítettség károsodását. Maga az árambevezetés különböző módokon lehet kialakítva: egy fóliaszakaszhoz két oldalán huzalt lehet hozzáhegeszteni vagy készülhet egyetlen fémhuzalból, amelynek középső részét hengerléssel lelapítják (lásd például a 2 667 595 sz. amerikai szabadalmi leírást).

A nagynyomású gázkisülésű lámpákban alkalmazott elektróda bevezetések általában a fent ismertetett elektróda bevezetésekkel vannak ellátva, amelyekhez maga az elektróda csatlakozik valamelyik végükön. Az elektróda kialakítható például wolfram huzalnak szárrész köré történő tekercselésével. Egy gázkisülésű cső lényegében két ilyen elektródát 25 tartalmaz, a kvarc cső két végébe hermetikusan beépítve. A beépítés általános módja az, hogy az elektródát a bevezetéssel együtt függőlegesen befogják és a kvarc cső egyik végét ráhelyezik, majd a kvarcot a lágyulási hőmérsékletére melegítik és a meglágyult anyagot rásajtolják az elektródára, általában valamilyen két pofából álló szerkezettel. Ilyen eljárást ismertet részletesen a 2 965 698 sz. amerikai szabadalmi leírás.

Az eletróda bevezetések lelapított része rendkívül vékony, 5 fóliaszerü kialakítású kell legyen annak érdekében, hogy elkerülhető legyen az anyag pikkelyes leválása és a kvarchoz történő hermetikus kapcsolódás biztosítva legyen. Ha a lelapított rész vastagsága a 0,038 mm értéket meghaladja, már szivárgás jelentkezhet, ezért általában a lelapított rész maxi10 malis vastagsága körülbelül 0,023 mm körül van. Ez azonban egyúttal azt is jelenti, hogy az árambevezető merevsége rendkívül csekély és vízszintesen tartva azonnal lehajlik. Ezért nem megoldható a vízszintes behelyezés a kvarc csőbe. Mint korábban már említettük, a kvarc csőbe történő besaj15 tolás általában függőleges helyzetben történik. Ha viszont az ilyen elektróda bevezetéseket a beépítéshez történő előkészítés során a hivatkozott 2 965 698 sz. amerikai szabadalom 2. ábrájának megfelelően befogjuk, azok többnyire nem maradnak függőleges helyzetben, hanem egyik vagy másik ol20 dalra kihajlanak. Ez szerencsére a függőleges irányban történő beépítés során nem okoz különösebb nehézséget, minthogy az elektródák kihajlása vagy dőlése esetén is a meglágyított kvarc anyagot préselő pofák az elektródát a rögzítéskor lényegében a megfelelő helyzetbe szorítják. Ezen túlmenően a hagyományos nagynyomású fémgőz lámpák legalább 100 Watt teljesítményre készültek, így az elektródák közötti rés néhány centiméter nagyságrendű volt. Ilyen méretek mellett az elektródák milliméter nagyságrendű helyzeti szórása nem befolyásolta lényegesen a lámpa villamos jellemzőit és 30 teljesítményét.

-1181530

A lámpagyártás során fontos paraméterként kell figyelembe venni az ívben fellépő feszültségesést. Ezt állandó értéken kell tartani, nagysága azonban arányosan változik az elektródák közötti rés nagyságával. Ennek megfelelően, ha a lámpa és ezzel az elektródák közötti rés mérete csökken, fokozott jelentőséggel bír a rés méretének pontos betartása. További fontos tényező, hogy az ilyen lámpákban a bura végeinek melegedését alapvetően befolyásolja az elektródák mérete, illetve az ívkamrába történő benyúlásuk mértéke. Minthogy a bura melegedése meghatározza a többlet elgőzölgésének mértékét, ez főként a fémhalogenidekkel töltött lámpákban fontos, minthogy ezek a lámpa hűvösebb részein hajlamosak a kicsapódásra. Ezért rendkívül fontos az ilyen lámpák elektródái közötti távolság pontos betartása és az elektródák pontos tájolása. A pontosság szerepe annál nagyobb, minél kisebb méretű maga a lámpa.

A 868 764 sz. belga szabadalmi leírás olyan új lámpa konstrukciókat ismertet, amelyek speciálisan formált burákat tartalmaznak. Ebben kis méretű átvezetések vannak kialakítva, hogy a lámpavégeknél fellépő veszteségeket csökkentsék. Az ilyen jellegű új lámpakonstrukcióknál, valamint a kis méretű ívkamrákkal rendelkező lámpáknál, ahol az ívkamra térfogata kisebb, mint 1 cm³, alapvető fontosságú mind az elektródák közötti rés nagyságának, mind elhelyezkedésének pontos betartása.

A jelen találmánnyal olyan elektróda bevezető kialakítása a célunk, amely jól beépíthető és hermetikusan rögzíthető a meglágyított üvegszerü anyagba, elsősorban kvarc üvegbe és amely a korábbi elektróda bevezetőknél nagyobb merevséggel rendelkezik, ugyanakkor önközpontosító módon megkönnyíti az elektróda pontos elhelyezését az ívkamrában. Ugyancsak célunk a találmánnyal olyan eljárás kidolgozása lámpa előállítására, amely lehetővé teszi az elektródák behelyezését és rögzítését vízszintes helyzetben lévő burákba. A találmány szerint az elektródákat olyan nyakrészekbe illesztjük be, amelyek átmérője egyenletes és elég nagy ahhoz, hogy bármelyik elektróda bevezetést átvezessük rajta. Miután az elektróda bevezetőket beillesztettük és pontosan tájoltuk, a bevezetéseknek ezeket megfelelő pontossággal kell az adott helyzetben tartaniok, amíg a biztonságos rögzítés meg nem történik.

A kitűzött feladatot a találmány szerint úgy oldottuk meg, hogy a lelapított résszel ellátott elektróda bevezetésen a lapított rész szélesebb, mint a nyakrész belső átmérője, ahol az árambevezetőt rögzíteni kell. A lapított rész szélei vissza vannak hajlítva, azaz a szimmetria síkból ellenkező irányba nyúlnak ki, az egyik felfelé, a másik lefelé, aminek következtében a lapított rész a hagyományosnál merevebb lesz. A lapított rész keresztmetszete lényegében Z alakú, amikor az árambevezetőt a nyakrészbe betoljuk. Ennek következtében az árambevezető önmagát központosítja a nyakrészben, ahol a peremek tengelyirányban fekszenek föl a nyakrész belső palástjára. Ugyanakkor a kihajlított részek súrlódása biztosítja, hogy az elektródák abban a helyzetben maradnak, ahogyan behelyeztük őket, és nem mozdulnak el a kvarc cső hevítése és zsugorítása, illetve préselése során. így az elektródák a kvarc cső anyagának meglágyulása és a lapított részre történő sajtolása után is a megfelelő helyzetben maradnak.

A találmány további részleteit kiviteli példákon, rajz segítségével ismertetjük. A rajzon az

1. ábra egy elektródával egybeépített és lapított résszel ellátott árambevezető elölnézete, az la. ábra az 1. ábrán bemutatott árambevezető oldalnézete, a

2. ábra az 1. ábrán bemutatott árambevezető 2—2 metszete, a

3. ábra egy kvarc cső nyakrészének elölnézete a behelyezett elektróda bevezetővel, a

4. ábra fóliából és huzalrészekből összeállított elektródaárambevezető egység elölnézete, az

5. ábra egy lámpabura nagyított képe metszetben, amikor az egyik árambevezetőt a jobb oldali nyakrészen át a bal oldali nyakrészben elhelyezzük, a

6. ábra az 5. ábrához hasonló lámpa metszete, amikor a fémhalogenid gömböcskéket bevezetjük a burába a jobb oldali nyakrészen át, a

7. ábra ugyancsak az 5. ábrához hasonló lámpa metszete, ahol a jobb oldali nyakrészbe illesztjük be az árambevezetőt, a

8. ábra olyan lámpatestet mutat, amelybe a találmány szerinti árambevezetőket éppen hermetikusan befoglalják és a

9. ábra a kész lámpatestet mutatja, amelyet az üvegeszterga fejrészébe és szánjába befogott munkadarabról leszúrunk.

Az 1-, la és 2. ábrákon látható a találmány szerinti 1 áratnbevezető egy jellegzetes kiviteli alakja. Az 1 árambevezető egyetlen darab molibdén huzalból van kialakítva. A megmunkálás után az 1 árambevezetö két 2 és 3 molibdén huzalszakaszból áll, amelyek között helyezkedik el a lelapított 4 középső szakasz. A molibdén huzal átmérője mintegy 0,4 milliméter, a lelapitott 4 középső szakasz vastagsága a közepén körülbelül 0,023 mm. A 4 középső szakaszt hosszirányú hengerléssel állítottuk elő. A huzal méretét úgy választottuk meg, hogy figyelembe vettük a kvarc cső nyakrészének méreteit, tekintettel arra, hogy a 4 középső szakasz szélessége nagyobb kell legyen, mint a nyakrész belső átmérője. A 4 középső szakasz szélei egymással ellenkező irányban vannak visszahajlítva. Ez azt jelenti, hogy az 5 perem felfelé, a 6 perem pedig lefelé van kihajlítva a szimmetria síkból, mintegy 75°-os szögben. Az 5 és 6 peremek kihajlítása az 1 áram bevezető 7a kúpos részének Ί pontjában kezdődik, ahol a fólia vastagsága még nem éri el a minimális értéket. Ez azt jelenti, hogy a kihajlitás által előidézett merevítő hatás már a fólia legvékonyabb szakasza előtt érvényesül. Az 1 árambevezető 7a kúpos részének 7 pontjain kívül már az anyag elég merev ahhoz, hogy az elektróda súlyát kihajlás nélkül megtartsa. Az 1 árambevezetőknek a találmány szerint történő kialakítása jelentős mértékben fokozza az alkatrész merevségét, így az 1 árambevezető nem hajlik le abban az esetben sem az elektróda súlya alatt, ha csak az ellenkező végén van vízszintesen befogva.

Miután az 1 árambevezető 4 középső szakaszán az 5 és 6 peremek hajlítása megtörtént, az alkatrésznek a 2. ábrán látható d átmérője valamivel nagyobb, mint a kvarc cső nyakrészének belső átmérője. Ez jól látható a 3. ábrán, ahol a találmány szerinti 1 árambevezető a 23 nyakrészbe van beillesztve. Itt a 4 középső szakasz 5 és 6 peremei a 23 nyakrész 23a belső palástjára szorulva láthatók. Példaként megemlítjük, hogy ha például az 1 árambevezető 4 középső szakaszának szélessége 1,78 mm, az 5 és 6 peremek kihajlitása után a d átmérő körülbelül 1,63 mm lesz, és az 1 árambevezetöt célszerűen 1,3—1,4 mm belső átmérőjű 23 nyakrészbe illesztjük be. Az ismertetett méretezés következtében az 5 és 6 peremek a 23 nyakrészbe betolva jobban behajlanak és illeszkednek a 23 nyakrész 23a belső palástjára, miközben a 4 középső szakasz alakja Z alakúra hajlik. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az 1 árambevezető központosán fog elhelyezkedni a 23 nyakrészben és az elektróda a bura geometriai tengelyében fog benyúlni az ivkamrába. Ha történetesen a

-2181530 középső szakaszon a peremeket nem ellenkező irányba hajlítanók ki, az alkatrész ugyan merev lenne, de a központosítást nem tudná biztosítani. Ezen túlmenően az 5 és 6 peremeknek a találmány szerint történő kihajtása súrlódásos kapcsolatot hoz létre a 4 középső szakasz és a 23 nyakrész 23a belső palástja között, aminek eredményeképpen a beillesztett 1 árambevezető a meghatározott helyen marad a behelyezés és a hermetikus rögzítés időpontja között. Ez különösen nagy jelentőségű a lámpák automatikus sorokon történő gyártásánál, ahol a munkadarab meglehetősen nagy sebességgel kerül az egyik munkahelyről a másikra, miközben különböző műveletek elvégzése megtörténik.

Az I. ábrán látható 1 árambevezető és az ehhez csatlakozó elektróda az égő anódjaként szolgál. Az anód tulajdonképpen egy 8 wolfram csap, amely 9 varrattal kapcsolódik a 2 molibdén huzalszakaszhoz és másik végén 10 gömb van kialakítva. A 2 molibdén huzalszakasz és a 8 wolfram csap közötti 9 varratot, illetve a kötést előnyösen lézeres tompahegesztéssel lehet előállítani. Ez lehetővé teszi, hogy az alkatrészek egymással egytengelyűek maradjanak és teljesen szimmetrikus szerkezetet alakítsunk ki. Ennek részletes technológiáját ismerteti a 4 136 298 sz. amerikai szabadalmi leírás.

A 10 gömböt lényegében a 8 wolfram csapot alkotó huzalból lehet kialakítani oly módon, hogy plazmasugárral megolvasztjuk a végét, miközben a huzalt függőleges irányban tartjuk. Az így előállított anód jól használható a miniatűr fémhalogenid égőkben, amelyek egyenárammal működnek és teljesítményük például 35 watt. Az egyenáramú lámpákban az anód egyszerűen elektron kollektorként van kialakítva, de elegendő hőátadó kapacitással kell rendelkezzék, hogy elkerülhető legyen a csúcs gyors eróziója a működés során. A 10 gömb ennek a feladatnak jól megfelel és jellegzetes mérete körülbelül 0,64 mm.

A találmány szerinti 1 árambevezető Z keresztmetszetű 4 középső szakasza — mint mondottuk — központosán helyezkedik el a 23 nyakrészben és a viszonylag nehéz anódgömböt, illetve katódtekercset biztonságosan megtartja a tengely vonalában még akkor is, ha a lámpa előállítása során vízszintes helyzetben végezzük a műveleteket.

Az 1. ábrán bemutatott 1 árambevezető 4 középső szakaszát a molibdén huzal hosszirányú hengerlésével állítottuk elő. Kialakítható azonban a 4 középső szakasz keresztirányú hengerléssel vagy kovácsolással is. Készíthető 1 árambevezető a 4. ábrán látható módon több elemből összeállítva is. Itt a 11 molibdén fóliát egyik oldalán 12 molibdén huzalhoz, másik oldalán 13 wolfram huzalhoz hegesztettük. A 12 molibdén huzal végét 14 lapított résszel láttuk el, hogy könnyebben elvégezhető legyen az összehegesztés. A másik oldalon a 11 molibdén fólia és a 13 wolfram huzal közé 15 platina lapkát helyeztünk hasonló céllal. Emellett a 15 platina lapka némileg merevíti a 11 molibdén fóliát, miközben a hegesztést vagy forrasztást elvégezzük. A bemutatott megoldásnál a 11 molibdén fólia 5' és 6' peremeit a korábbiakban ismertetett módon kihajlitottuk, azaz az 5' perem fölfelé, a 6' perem lefelé van hajlítva.

Az 1. ábrán bemutatott 1 árambevezető 2 és 3 molibdén huzalszakaszai, valamint a 4 középső szakasz között — mint már korábban leírtuk — 7a kúpos rész van kialakítva. Ez a 7a kúpos rész, amely a lelapított 4 középső szakaszt és a 2, illetve 3 molibdén huzalszakaszokat kapcsolja össze, a hosszirányú hengerlés során egyszerűen előállítható. Ha a 4 középső szakaszt keresztirányú hengerléssel képezzük ki, a 7a kúpos részt a hengerek megfelelő kialakításával lehet előállítani. Mindkét esetben azonban fontos, hogy az 5 és 6 peremek kihajlítása elkezdődjék, mielőtt a 4 középső szakasz minimális vastagsagat eléri. Ez biztosítja ugyanis az átfedést a vékony 4 középső szakasz és a már önhordó huzalrész között.

A 4. ábrán bemutatott megoldásnál az 5' és 6' peremek 5 szintén olyan hosszban vannak kialakítva, hogy átfedjék a hegesztett vagy forrasztott részeket, amelyek már megfelelő merevséggel rendelkeznek. így a 12 molibdén huzal 14 lapított része és a 13 wolfram huzalhoz csatlakozó 15 platina > lapka egy része átfedésben van az 5' és 6' peremekkel.

A 4. ábrán bemutatott, részekből összeállított elektróda bevezető egy másik kiviteli alakjánál a külső 12 molibdén huzal végén hengerléssel van a lelapított középső szakasz kialakítva és ehhez csatlakozik hegesztéssel vagy forrasztással a 4. ábrán látható módon a 13 wolfram huzal. Ebben az 15 esetben az 5' és 6' peremek egyik oldalon az 1. ábrán látható módon a kúpos résszel, másik oldalon pedig a 4. ábrán látható módon a hegesztett vagy forrasztott kötéssel vannak átfedésben.

Bizonyos esetekben elképzelhető, hogy nem szükséges a 20 teijes árambevezetö merevítése, hanem elegendő a peremeket csak a teljesen lelapított részen kialakítani. Ekkor a peremek és a kúpos részek, illetve kötések átfedése nem szükséges. A találmány szerinti árambevezetö kialakítás tehát univerzálisan alkalmazható és segítségével biztonságosan végezhető 25 el az ismert technológiával történő hermetikus rögzítés. Ha a találmány szerint kialakított árambevezetőt befogjuk, az mind függőlegesen, mind vízszintesen kihajlás nélkül a beállított helyzetben marad, ami lehetővé teszi, hogy a korábbinál pontosabban tájolt elektródákat építsünk be a lám30 púkba.

A megoldás által biztosított előnyök különösen jól kihasználhatók a vízszintes helyzetben történő automatizált lámpagyártás technológiájában. Ennek bizonyos lépéseit mutatjuk be az 5—9. ábrákon. A munkadarab ekkor a 21 lámpa35 test, amely szilícium vagy kvarcüveg csőből van kialakítva oly módon, hogy közepén gömb alakú 22 bura van. Ennek belsejében van az ívkamra, amelyben a gázkisülés lejátszódik. A bemutatott megoldásnál az ívkamra lényegében gömb alakú és térfogata kisebb, mint 1 cm³. Megjegyezzük azon40 bán, hogy a találmány alkalmazhatóságát illetően teljesen mindegy, hogy a bura a bemutatott gömb alakkal vagy egyéb, például ellipszis vagy henger alakkal rendelkezik, illetve mérete eltérő. A 22 burához kétoldalt egymással ellenkező irányban csatlakozik a 23 és 24 nyakrész. A 23 és 24 45 nyakrészek hengeresek és átmérőjük teljes hosszuk mentén azonos. Ez az átmérő természetesen kisebb, mint a 22 bura átmérője. A gyártás során a 21 lámpatestet a 8. és 9. ábrákon látható üvegesztergába fogjuk be vízszintes helyzetben. Az üvegeszterga 25 fejrészt és 26 szánt tartalmaz, amelyek 27 50 tokmánnyal és 28 befogó patronnal vannak ellátva. A 23 és 24 nyakrészek a 28 befogó patronban vannak rögzítve. A 29 vezérorsó, amelynek csak egy része látható a rajzon, a 25 fejrész és a 26 szánt köti össze az ismert módon és biztosítja szinkronban történő forgásukat. A 21 lámpatest a technoló55 giai műveletek során forog a rajzon látható 20 nyíl irányában.

A gyártás során a 30 katódot a jobb oldali 24 nyakrészen át vezetjük be és előre tolva juttatjuk 23 nyakrészben. Ezt a 31 helyező cső és 32 ütközőrúd segítségével végezzük, ahol 60 az utóbbi tartja az elektródát a megfelelő helyzetben, amíg a 31 helyező csövet visszahúzzuk. Ez látható az 5. ábrán. A katód a korábbiakban ismertetett 4 középső szakasszal van ellátva, fejrésze pedig 34 gömbcsúcsból és 33 wolfram spirálból áll.

Az automatizált lámpagyártás során az üvegesztergát az

-3181530 ismertetett művelet elvégzése után a 6. ábrán látható művelet elvégzésére a következő munkahelyre léptetjük. Itt 35 fémhalogenid gömböcskéket viszünk be a 22 bura belsejébe. A bevitel úgy történik, hogy 36 bevezetőcsövet tolunk be a 24 nyakrészen át egészen addig, amíg 37 csúcsa a 22 bura közepét el nem éri. A 36 bevezetőcső kisnyomású gáztartálylyal van összekapcsolva, amelyből száraz inért gáz áramlik a cső belsejébe. Ez a gáz a 35 fémhalogenid gömböcskéket keresztülhajtja a 36 bevezetőcső belsején és így azok a 36 bevezetőcső 37 csúcsának közelében kialakított 38 nyíláson át behullanak a 21 lámpatest középső részén lévő 22 bura belsejébe. Miután a 35 fémhalogenid gömböcskéket bevezettük a 21 lámpatestbe, a 36 bevezetőcsövet visszahúzzuk és az üvegesztergát a következő munkahelyre léptetjük. Itt 39 higanycseppet vezetünk be a 21 lámpatestbe hasonló módon, mint ahogy a fémhalogenid gömböcskéket bejuttattuk.

Az üvegesztergát ezután ismét újabb munkahelyre léptetjük. Az itt végzett műveletet a 7. ábra mutatja. A művelet során az 1. ábrán bemutatott 1 árambevezetőt helyezzük el a 24 nyakrészben. Ehhez 41 helyezőcsövet használunk fel, valamint az 5. ábrán bemutatott 32 ütközőrúdhoz hasonló másik ütközőrudat. Ezalatt száraz argonnal öblítjük át a 21 lámpatestet oly módon, hogy a 23 és 24 nyakrészeket használjuk fel a gáz bevezetésére és kivezetésére. Miután az elektródák elhelyezése megtörtént, a 26 szánt hátrahúzzuk és a jobb oldali 24 nyakrészt felmelegítjük, hogy a 40 zárófalat kialakítsuk.

Ezután az üvegesztergát ismét a következő munkahelyre léptetjük, ahol a 24 nyakrészt ismét befogjuk a 26 szán 28 befogó patronjába. Itt, miközben a 21 lámpatest az üvegesztergában forog, a 30 katódot hermetikusan rögzítjük a 23 nyakrészben a kvarc cső anyagának hevítésével és a bura belsejében lévő nyomás csökkentésével. így a kvarc az 1 árambevezető 4 középső szakaszára rátapad és hermetikusan zár. A hevítést többféle módon végezhetjük, például lézersugár segítségével, amelyet a 8. ábrán a 42 nyíllal szimbolikusan ábrázoltunk. A lézersugár a 23 nyakrész adott szakasza mentén alternáló mozgást végez és a kvarc cső anyagának megolvasztásával lehetővé teszi az 1 árambevezető rögzítését. Ugyanakkor a 22 burát 43 árnyékoló ernyővel hűtjük. A 43 árnyékoló ernyő részben lefedi a 22 burát és annak felületére nedves szivacsot szorítva végzi a hűtést. A szivacshoz 44 csővezetéken át vezetünk vizet, a fölösleges vizet pedig a 45 elszívó csövön át vezetjük el. Ezután az anódhoz tartozó 1 árambevezetöt építjük be a 24 nyakrészbe teljesen hasonló módon. Végül az üvegesztergát a 9. ábrán bemutatott helyzetbe léptetjük, ahol 46 leszúró fej segítségével alakítjuk ki a lámpatest végleges formáját. A 46 leszúró fej 47 késekkel van ellátva, és ezek úgy vannak elhelyezve, hogy a művelet alatt végzett előtolás során a 23 és 24 nyakrészeket az 1 árambevezetők 4 középső szakaszát hermetikusan záró rész mögött vágják le. így az 1 árambevezetők külső huzalrésze a levágott csőrészek eltávolítása után szabaddá válik.

Az elektróda bevezetők középső szakaszának a találmány szerint történő peremezése lehetővé teszi, hogy az áramvezetőket a nyakrészeken át vezessük be a lámpatestbe, és az elhelyezés után azok szilárdan álljanak a meghatározott helyükön. Emellett az árambevezetők önmagukat központosítják, ami ugyancsak a pontos elhelyezést segíti elő. Az így kialakított és pontosan elhelyezett rés a lámpagyártás műveletei során végig fenntartható, miközben a munkadarab az üvegesztergával a különböző munkahelyekre lép. Az árambevezetők és az üvegcső belső palástja közötti súrlódásos kapcsolat elég erős ahhoz, hogy a darabok ne mozduljanak el az üvegcső forgatása során sem és változatlan helyzetben maradjanak, mind a hevítés, mind a nyakrészek zsugorítása során. A találmánnyal így megoldható a miniatűr íemgőz lámpák nagy sebességű tömeggyártása oly módon, hogy az elektródák közötti rés mérete és elhelyezkedése az ilyen lámpák üzemeléséhez szükséges pontossággal elvégezhető le- gyen.

Claims (13)

1. Szabadalmi igénypontok <

   1. Árambevezető és elektróda üvegből vagy kvarcból készített burába történő hermetikus beépítésre, azzal jellemezve, hogy az elektródát tartó villamosán vezető huzal végéhez csatlakoztatott, hőálló fémfóliaként kialakított középső szakasz (4) úgy van merevítve, hogy peremei (5, 6) ellenkező irányban vannak kihajtva és a kihajtás benyúlik a huzal és a középső szakasz (4) közötti átmeneti tartományba.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti árambevezető kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a lelapított középső szakasz (4) kúpos részen (7a) keresztül csatlakozik a bevezető huzalhoz, a peremek (5, 6) pedig ezzel a kúpos résszel (7a) átfedésben vannak.
3. 3. Az 1. igénypont szerinti árambevezető kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a lelapított középső szakasz (4) a huzalhoz hegesztéssel van csatlakoztatva és az átmeneti tartományban a lelapított középső szakasz (4), valamint a huzal között fémbetét van elhelyezve a peremek (5, 6) pedig átfedésben vannak az átmeneti tartománnyal.
4. 4. Az 1. igénypont szerinti árambevezető kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a középső szakasz (4) mindkét végén huzalszakaszhoz van kapcsolva és peremei (5,6) átfedésben vannak a középső szakasz (4) két végén lévő merevebb átmeneti tartománnyal.
5. 5. Az 1. igénypont szerinti árambevezető kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy egyetlen hőálló fémhuzalból van kialakítva és a hengerléssel kialakított vékony középső szakaszon (4) lévő peremek (5,6) végeiben az önhordóan kialakított átmeneti tartományba nyúlnak.
6. 6. Gázkisüléses lámpa üvegből vagy kvarcból készített burával, amelynek gömb alakú része és nyakrésze van és ionizálható töltetet tartalmaz, azzal jellemezve, hogy a gömb ’ alakú részbe a burában (22) hermetikusan rögzített elektródák nyúlnak be, az elektródák legalább egyik árambevezetője (1) vékony hőálló fémfóliából készített középső szakaszt (4) tartalmaz, amely külső végénél az elektródához csatlakozó huzalhoz van erősítve és a középső szakasz (4) peremeinek (5,6) egymással ellenkező irányban történő behajtásával oly módon van merevítve, hogy a peremek (5,6) átfedésben vannak a középső szakasznak (4) a huzal által merevített részével, a bura (22) pedig a nyakrésznél (23, 24) a középső szakaszra (4) van ráolvasztva és hermetikusan lezárva.
7. 7. A 6. igénypont szerinti lámpa kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a bura (22) két olyan csőszerű nyakrésszel (23, 24) van ellátva, amelyek egy átmérő mentén egymással szemben vannak elhelyezve és amelyekbe a peremekkel (5, 6) merevített középső szakaszt (4) tartalmazó árambevezetők (1) hermetikusan vannak beépítve.
8. 8- A 6. igénypont szerinti lámpa kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az árambevezetők (1) és elektródák egy darab huzalból vannak kialakítva oly módon, hogy a huzalok kúpos résszel vannak a középső szakaszhoz (4) csatlakoztatva és a peremek (5, 6) átfedésben vannak a középső szakasz (4) két végén a kúpos részekkel (7a).

   -4181530
9. 9. A 6. igénypont szerinti lámpa kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az árambevezető (1) több részből van összeállítva oly módon, hogy a középső szakasz (4) két végén huzalhoz van hegesztve és a hegesztési, tartományban merevítő fémbetéttel van ellátva és a középső szakasz (4) peremei (5,6) átfedésben vannak a merevített hegesztési tartománynyal.
10. 10. Eljárás gázkisüléses lámpa előállítására, amelynek soTán elektródákat lámpaburában központosán helyezzünk el, azzal jellemezve, hogy üvegből vagy kvarcból nyakrésszel (23, 24) ellátott burát (22) készítünk, olyan elektróda és árambevezető (1) együttest alakítunk ki, ahol az elektródához csatlakozó árambevezető (1) fóliából készült középső szakasszal látjuk el, amely peremeinek (5,6) ellenkező irányban történő kihajtásával kimerevítjük, és a peremezett fólia szélessége nagyobb, mint a nyakrész (23,24) belső átmérője, az elektróda árambevezető (1) együttest a nyakrészbe (23, 24) illesztjük és a peremek (5, 6), valamint a nyakrész (23, 24) belső palástja között központosán rögzítjük és a nyakrészt (23, 24) felmelegítjük és ráolvasztjuk a középső szakaszra (4).
11. 11. A 10. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a bura (22) két nyakrésszel (23, 24) van ellátva, ahol a nyakrészek (23,24) a bura (22) átmérője menten egymással szemben vannak elhelyezve és az árambevezetők (1) a nyakrészbe (23, 24) hermetikusan vannak be építve.
12. 12. Eljárás gázkisüléses lámpa előállítására, azzal jellemezve, hogy üvegből vagy kvarcból olyan lámpatestet készítünk, amelynek gömb alakú középső része és abból kinyúló nyakrészei (23,24) vannak, ahol a nyakrészek (23,24) egyenlő átmérővel vannak kialakítva, elektródákat és árambevezetőket (1) illesztünk be, ahol az árambevezetők (1) olyan lelapított fóliaszerű középső szakasszal (4) vannak ellátva, amelyek ellenkező irányba kifelé hajlított peremei (5, 6) közötti átmérő (d) nagyobb, mint a nyakrésziek (23,24) belső átmérője, behelyezzük az elektródákat és beállítjuk az elektródák csúcsai (37) közötti rést, ebben a helyzetben a peremek (5,6) és a nyakrészek (23, 24) belső palástja között központosán tartjuk őket, majd felmelegítéssel ráolvasztjuk a nyakrészek (23,24) anyagát a középső szakaszokra (4) és ezzel az elektródákat, illetve az árambevezetőket (1) hermetikusan rögzítjük-
13. 13. A 12. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy az egyik elektródát az árambevezetővel (1) csúcsával (37) hátrafelé keresztülvezetjük az egyik nyakrészből (23), a másik elektródát és árambevezetőt (1) pedig az elektródával előre vezetjük be a szemközti nyakrészbe (24). _: