HU180804B - Arm rest for seats limiting the middle gangway of buses - Google Patents

Description

A találmány tárgya a használati állásból az ülésfelület alatt elhelyezhető és reteszelhető végállásába hozható kartámasz, az autóbusz középső közlekedőfolyosóját határoló és menetirányba néző ülések számára.

Ilyen fajtájú kartámaszt ismertet a 2 509 642. sz. NSZK közzétételi irat. A kartámasznak a háttámasz felé fordított végénél lehajlított szára van, amelynek hossza kb. fele a kartámasz használati állásának az ülésfelület alatt, attól oldalt fekvő helyzettől a háttámaszon mért távolságának.

A lehajlított szár szabad vége a háttámasz oldalsó keretében a kartámasz hosszirányában párhuzamosan futó tengely körül legalább 180°-kal forgattyúszerűen elforgatható és mindkét véghelyzetében automatikusan reteszelhetően van ágyazva. Ebből a célból a lehajlított szár szabad végén, ezzel mereven összekötött és a kartámasz hosszirányába nyúló csap van tengelyként felszerelve, amely egyrészt a háttámaszon vagy kereten és másrészt a csapon támaszkodó csavarrugó hatása ellenében az ülés elülső éle irányában tengelyirányban eltolhatóan és a kihúzott helyzetben forgathatóan van ágyazva. A csap a lehajlított szárba benyúló végének tartományában ékkel van ellátva, amely az oldalkeretben 180°-kal elforgathatóan van ágyazva. A kartámasz két véghelyzetének automatikus reteszelése érdekében a csapon egy, legalább egyik végével abból keresztirányban kinyúló, csapszeg van, amelyhez — a kartámasz minden véghelyzetében — a keret hátulsó ágyában egy horony tartozik, amelybe kapcsolódik. A csap kihúzott helyzetében a csapszeg a horonnyal nem kapcsolódik, úgyhogy a kartámasz 180°-kai a használati állásba vagy az alsó állásba forgatható el, amelyben a kartámasz oldalt és kissé az ülésfelület alatt helyezkedik el.

Ennek az ismert kartámasznak az állításához két fogantyúra van szükség. Először a kartámaszt a csavarrugó hatása ellenében az ülés elülső éle irányában ki kell húzni és ezután egy másik fogantyúval 180°-kai el kell fordítani. A kartámasznak a reteszelőhelyzetből való kihúzása azonban testi erőkifejtést cs a bizonyos irányban való elfordítása nagyobb karmozdulatokat igényel.

A találmány feladata, hogy a bevezetőben ismertetett fajtájú kartámaszt úgy fejlessze tovább, hogy egyszerű és gazdaságos módon keresztülvihető intézkedésekkel, mindennemű megerőltetés nélkül, a kartámasz egyetlen fogantyúval kényelmesen állítható és ugyanakkor automatikusan reteszelhető legyen.

Ennek a feladatnak a megoldásához a kartámasz paralelogramrudak segítségével a tartóállványnak az autóbusz középső közlekedőfolyosója felé mutató oldalkeretén elforgathatóan van vezetve és kb. hosszirányában futó és működtetőszerkezettel működtethető erőtároló által a két véghelyzetébe elforgathatóan és minden helyzetben reteszelhetően van kialakítva.

Az erőtároló működtetéséhez a kioldócsap lenyomásával, mint ismeretes, csak nagyon kis erő szükséges, amely a működtetőszerkezetre ujjnyomással fejthető ki. Ennek következtében a kartámasz felfelé vagy lefelé elfordul. A müködtetőszerkezet elengedésekor a dugattyúrúd mozgása megszakad, úgyhogy a kartámasz mindenkori helyzetében reteszelve van. Ehhez csupán egyetlen könnyű és kényelmes kézmoz

-1180804 dulatra van szükség. A paralelogramrudazat a kartámaszok számára pontos és megbízható vezetést biztosít.

Részleteiben a szerkezetet úgy alakítjuk ki, hogy az erőtároló kioldócsapjára ható működtetőszerkezet azerőtároló és paralelogramrudak elülső, illetve az ülés elülső éle felé fordított része a kartámasz belsejében van elhelyezve és a működtetőszerkezet és a paralelogramrudak elülső rcsze a kartámaszt alulról lezáró fenéklemezen van elhelyezve.

A kartámasz állítására szolgáló lényeges hajtáshelyek és csuklóhelyek így védetten vannak elhelyezve, úgyhogy különösen a csuklóhelyek nem tudnak elpiszkolódni. A kartámasz alsó oldalán elhelyezett, felcsavarozott fenéklemez leszerelésével az egyes hajtórészek gyorsan hozzáférhetővé tehetők. A hajtórészek nem igényelnek külön helyet.

A hajtórészeknek a kartámaszba való beépítése céljából az erőtároló dugattyúrúdjának a kartámasz elülső vége felé eső szabad vége egykarú emelőnek a toldatára van erősítve, amely távolabbi végével a fenéklemez toldatához van csuklósán csatlakoztatva és másik végéhez egyenlőtlenszárú működtetőemeltyű van csuklósán csatlakoztatva. Ennek hoszszabb szára a kartámasz elülső homlokfalából kiáll és rövid szára az erőtároló kioldócsapjának fejével dolgozik együtt.

A működtetőemeltyű rövid szárának nyugalmi helyzetét ütköző határolja.

A dugattyúrúd kinyúló kioldócsapot hordozó végének és a működtetőszerkezetnek a fenéklemez toldatához csuklósán csatlakoztatott egykarú emeltyűn való rögzítése következtében igen áttekinthető szerkezetet kapunk, amelynek helyigénye kicsi és amely adott esetben önmagában összeépíthető és összeépített egységként szerelhető fel a fenéklemezre.

A kartámasznak a mindenkori megfelelő ülésen való csuklós csatlakoztatása érdekében a paralelogramrudak a kartámasz felé eső végei a háttámaszpárna és üléspárna számára szolgáló tartóállvány oldalkeretei révén egymással csuklósán össze vannak kötve, míg másik végei egymástól kissé nagyobb távolságban a fenéklemez toldatához vannak csuklósán csatlakoztatva.

Ezenkívül a kartámasz elforgatható csatlakoztatása érdekében a mindenkor szóba jövő ülésen az alsó paralelogramrúd valamivel rövidebb, mint a felső paralelogramrúd és a fenéklemez toldata felé eső végénél a paralelogramrudakkal tompaszöget bezáró rövid emelőkarral van ellátva, amelyhez az erőtároló háza csuklópántszerűen van csatlakoztatva.

Ez az elrendezés a felső véghelyzetben a kartámasznak kissé előrefelé emelkedő helyzetet biztosít, amikor a hozzátartozó ülésfelülettel párhuzamos és ezért igen kényelmes. Az alsó paralelogramrúddal egy darabként összekötött emelőkar tompaszögét úgy választjuk meg, hogy a kartámasz elforgatásához kedvező forgatónyomatékot kapjunk.

Annak érdekében, hogy a kartámasznak pontosan behatárolt véghelyzetei legyenek, a paralelogramrudak minden véghelyzetéhez a tartóállvány oldalkeretén egy-egy ütköző tartozik. Az ülésfelület magasságában lefelé fordított kartámasz esetében az alsó paralelogramrúd az alsó ütközőnek és a felfelé fordított, használati helyzetben lévő kartámasznál a felső paralelogramrúd a felső ütközőnek ütközik neki.

A találmányt részletesebben a rajz alapján ismertetjük, amely a találmány szerinti kartámasz vázlatos oldalnézetét ábrázolja.

A rajzon teljes vonallal a kartámasz alsó, az ülésfelület alatti és pont-vonallal a magasan az ülésfelület fölötti, használati állásba forgatott kartámasz látható, amely a menetirányra keresztirányban elhelyezett egyik üléssor tartóállványa 2 oldalkeretéhez van csuklósán csatlakoztatva. Mind2 egyik — az 1 kartámasz csatlakoztatására szolgáló — 2 oldalkeret előnyösen az autóbusz két üléssora közötti kimélyitett középső közlekedőfolyosó felé van fordítva.

Mindegyik, a rajzon csak körvonalával ábrázolt 1 kartámasz keresztmetszete U alakú lehet, mégpedig úgy, hogy az U alak a kartámasz alsó oldalán nyitott. Ezt a nyitott oldalt egy 3 fenéklemez zárhatja le, amely a belső oldalon, mindegyik végtartományban, a 3 fenéklemezre merőlegesen álló, pl. hegesztéssel felerősített 4 és 5 toldattal van ellátva. A 6 háttámasz felé eső 5 toldaton mind a felső, mind az alsó tartományában 7, illetve 8 csatlakozóhely van kialakítva a 9, illetve 10 paralelogramrudak számára. Az 5 toldathoz a felső tartományban csatlakoztatott 9 paralelogramrúd valamivel hosszabb, mint az 5 toldat alsó tartományában csatlakoztatott alsó 10 paralelogramrúd, amelynek az 5 toldat felé fordított végén a paralelogramrúddal egy darabként kialakított, tompaszöget bezáró rövid 11 emelőkar van, amelynek jelentőségét később fogjuk ismertetni.

A 9 és 10 paralelogramrudaknak az 5 toldattal szemben fekvő végei a 12 és 13 csuklóhelyek révén a tartóállvány 2 oldalkeretével úgy vannak csuklósán összekötve, hogy amikor az 1 kartámasz az alsó, az ülésfelület-alatt fekvő véghelyzetében van, a 9 és 10 paralelogramrudak kb. 30—40°-os szög alatt ferdén felfelé állnak és a 12 és 13 csuklóhelyek közötti távolság kisebb, mint a 3 fenéklemez hátulsó 5 toldatán lévő 7 és 8 csatlakozóhelyek közötti távolság. A csatlakozóhelyek ilyen elrendezése és a paralelogramrudak ilyen kialakítása következtében a paralelogramrudazat kitérése a középvonalnak tekintett, 2 oldalkereten lévő 12 és 13 csuklóhelyekhez viszonyítva az ülésfelület alatt lévő kartámasz esetében ugyanakkora, mint a használati állásba elforgatott kartámasz esetében.

A 3 fenéklemez elülső végtartományában felerősített 4 toldat felső végéhez egykarú 14 emelő van csuklósán csatlakoztatva, amely az 1 kartámasz alsó véghelyzetében kb. 45°-os szöget zár be a 3 fenéklemezzel. A 14 emelő felső oldalán, ezzel egy darabként 15 toldat van kialakítva és ennek 16 lehajlítása van, amely a 15 toldat felső oldalával derékszöget zár be.

A 4 és 5 toldatok között 17 erőtároló, pl. gázrugó van elhelyezve, amelynek — szabad végén menettel ellátott —18 dugattyúrúdja az egykarú 14 emelőn kialakított 15 toldat 16 lehajlitásán megy át és két 19 csavaranya segítségével a 16 lehajlítással erözáróan van összekötve. A 18 dugattyúrúd szabad homlokfalából a 20 kioldócsap fejrésze áll ki, amelynek benyomásával az erőtároló működtethető.

A 17 erőtároló 21 házának a hátulsó 5 toldat felé fordított szabad vége csuklópántszerűen az alsó 10 paralelogramrúd rövid 11 emelőkarjának szabad végéhez van csuklósán csatlakoztatva úgy, hogy amikor az 1 kartámaszt a használati állásba felfelé elfordítjuk, a 17 erőtároló a rövid 11 emelőkaron levő 22 csuklóhcly és a 4 toldat felső végén lévő 23 csuklóhely körül ugyancsak elfordítható.

A 17 erőtároló 20 kioldócsapjának működtetéséhez működtetőszerkezetet alkalmazunk. Ezt egy lényegében egyenlőtlen szárú 24 működtetőemeltyű képezi, amely forgástengelye tartományában a 17 erőtároló 18 dugattyúrúdjával együttműködő egykarú 14 emelő alsó végéhez elforgathatóan, csuklósán van csatlakoztatva. A rövidebb, gyengébben kialakított 25 szár a 20 kioldócsap fejével dolgozik együtt, míg a hosszabb és erősebben kialakított 26 szár az 1 kartámasz elülső homlokoldalából kiáll és szabad végén 27 fogantyúval van ellátva. Ha a 27 fogantyút felemeljük, a 20 kioldócsap benyomódik és az 1 kartámasz a 17 erőtároló hatása

-2180804 alatt a teljes vonallal ábrázolt alsó véghelyzetből a pontvonallal ábrázolt használati állásba, illetve felső véghelyzetbe fordul el.

Annak érdekében, hogy a 24 működtetőemeltyü a 20 kioldócsap fején játék nélkül felfeküdjék, a rövid 25 szár hátoldalán az egykarú 14 emelőn 28 ütköző van elhelyezve, amely a 17 erőtároló nyugalmi helyzetében a 24 működtetőemeltyű rövid 25 szárán fekszik fel és ezt a 20 kioldócsap fejével érintkezésben tartja.

Végül az 1 kartámasz minden véghelyzetéhez a 2 oldalkereten egy alsó 29 ütköző és egy felső 30 ütköző van elhelyezve. Az alsó 29 ütközőn az alsó 10 paralelogramrúd fekszik fel, amikor az 1 kartámasz alsó véghelyzetében van. A felső 30 ütközőn a felső 9 paralelogramrúd fekszik fel, amikor a kartámaszt a felső véghelyzetbe, illetve pont-vonallal ábrázolt használati állásba forgatjuk.

Claims (7)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Kartámasz használati helyzetből az ülésfelület alá vihető és reteszelhető véghelyzettel, autóbuszok középső közlekedőfolyosóját határoló és menetirányba néző ülései számára, azzal jellemezve, hogy mindegyik kartámasz (1) paralelogramrudak (9, 10) segítségével a tartóállványnak az autóbusz középső közlekedőfolyosó felé mutató oldalkeretén (2) elforgathatóan van vezetve és kb. hossztengelyében futó és működtetőszerkezettel (24—27) működtethető erőtárolóval (17) a két véghelyzetbe forgathatóan és minden helyzetben automatikusan reteszelhetően van kialakítva.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti kartámasz kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az erő tároló (17) kioldócsapjára (20) ható működtetőszerkezet (24—27), az erőtároló (17) és a parale logramrudak (9, 10) elülső része a kartámasz (1) belsejében van elhelyezve és a működtetőszerkezet (24—27) és a paralelogramrudak (9, 10) elülső része a kartámaszt (1) alulról lezá ró fenéklemezen (3) van elhelyezve.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti kartámasz kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a dugattyúrúdnak (18) a kartámasz (1) elülső vége felé eső szabad vége egykarú emelőnek (14) a toldatára (15) van erősítve, amely távolabbi végével a fenéklemez (3) toldatához (4) van csuklósán csatlakoztatva és másik végéhez egyenlőtlenszárú működtetőemeltyü (24) van csukló san csatlakoztatva, amelynek hosszabb szára (26) a kartámasz (1) elülső homlokfalából kiáll és rövidebb szára (25) az erőtároló (17) kioldócsapjának (20) fejével van kapcsolatban.
4. 4. A 3. igénypont szerinti kartámasz kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a működtetőemeltyű (24) rövid szárának (25) nyugalmi helyzetét korlátozó ütközője (28) van.
5. 5. Az 1—4. igénypontok bármelyike szerinti kartámasz kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a paralelogramrudak nak (9, 10) a háttámasz (6) felé fordított végei a háttámaszpárna és az űléspáma számára való tartóállvány oldalkeretei (2) által egymással csuklósán össze vannak kötve és másik végei nagyobb egymástól való távolságban a fenéklemez (3) toldatához (5) vannak csuklósán csatlakoztatva.
6. 6. Az 5. igénypont szerinti kartámasz kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az alsó paralelogramrúd (10) rövidebb, mint a felső paralelogramrúd (9), és a fenéklemez (3) toldata (5) felé fordított végén a paralelogramrúddal (10) tompaszöget bezáró, rövid emelőkar (11) van, amelyhez az erőtároló (17) háza (21) csuklópántszerűen van csatlakoztatva.
7. 7. Az 5—7. igénypontok bármelyike szerinti kartámasz kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a paralelogramrudak (9, 10) véghelyzeteit határoló, a tartóállvány oldalkeretén (2) elhelyezett egy-egy ütközője (29 ill. 30) van.