HU177390B - Method for producing double c-shaped spring buckle for fixing iron rail to base - Google Patents

Description

A találmány tárgya eljárás kettős C-alákú rugózó szorítókapocs előállítására vasúti sínnek talpazathoz való rögzítésére, ahol a szorítókapocs egyrészt a talpazathoz erősített tartóba van beakasztva, másrészt pedig a sín talpához nyomódik, amelynek során rúdanyagot U-alakban meghajlítunk, majd az U szárainak szabad végeit és kereszttagját az U-síkjára merőleges irányban egymás felé visszahajlítjuk, majd az így kialakított szorítókapcsot megkeményítjük és hőkezelésnek vetjük alá. Szorítókapcsoknak a fenti módon történő előállításánál hátrányosnak bizonyul, hogy a szorítókapcsok rugózási karakterisztikáiban nagy szórás tapasztalható. Ehhez jön még az is, hogy a kész szorítókapcsok végleges méreteinek tűrése - különösen egyszeri megterhelés után - viszonylag nagyra adódik. Ennek következtében az üzem közben fellépő szorítóerő nagyságát nem lehet pontosan előre meghatározni, mivel bizonytalanság mindig felléphet, és ezt a bizonytalanságot csak többletdarabok felhasználásával lehet megszüntetni.

A találmány feladata eljárás létrehozása olyan szorítókapcsok előállítására, amelyeknél az említett hátrányos tulajdonságok nem lépnek fel.

A találmány szerint a keményítős és hőkezelés előtt a talpazattal és a síntalppal együttműködő végeket az üzem közben fellépő szorítóerő irányában - vagy azzal ellentétes irányban - addig hajlítjuk vissza egymás felé, ameddig ezen végek a terheletlen kész szorítókapocsban felvett helyzetük2 höz képest adott mértékben eltoltan helyezkednek el, majd a hőkezelés után a szorítókapcsot az üzemi terhelés irányában — vagy ezzel ellentétes irányban — gyorsan és folyamatosan ütés- vagy lökésszerűen kétszer vagy többször olyan alakváltozás eléréséig mozgatjuk, hogy egy rákövetkező hasonló alakváltozásnál a terhelése csak kismértékben tudjon növekedni, és a szorítókapcsot minden alakváltoztatás után terhementesítjük. Az ilyen módon végzett tartós alakváltoztatásnál a szorítókapocs rugalmassági tartományán belül a megengedett terhelés lényeges mértékben megnövekszik. Az eljárással nagyon pontos végleges méret érhető el, amely üzem közben, valamint néhányszori össze- és szétszerelés után is közel állandó értékű marad. A szorítóerő szórása lényegesen lecsökken, és ez lehetőséget biztosít az üzemi rögzítőerők előzetes megállapítására és tartására. A fentieken kívül azt a lényeges előnyt is tapasztalhatjuk, hogy a szorítókapocsnak az a része hosszabbá válik, amely a rugalmas tartományon belül lényegesen megnövelt megengedett terheléssel rendelkezik.

A találmány szerint nagyon előnyösnek bizonyul, ha a szorítókapocsnak olyan mértékű tartós alakváltozást adunk, amelynél az említett végeknek egy további egymás felé történő mozdítása során az ezen végekre ható erő növekedésének nagyságrendje kisebb, mint annak az erőnövekedésnek az egyhatoda, amely az alakváltoztatás kezdetekor volt tapasztalható.

A találmány szerint a szorítókapocs végeit a keményítős és a hőkezelés előtt a terheletlen kész állapotukban felvett helyzetükhöz képest egymástól olyan távolságra eltoltan képezzük ki, amely azon távolság nagyságrendjébe esik, amelyen belül a hőkezelt szorítókapocs még rugalmasan deformálható. A távolságok ilyen megválasztása esetében a gyártás során a szorítókapocs rendkívül tartós alakváltozást szenved.

Végül pedig a szorítókapcsot a találmány szerint adott számú említett alakváltoztatás után még egy alakításnak vetjük alá, amely annak az alakváltozásnak felel meg, amely a szorítókapocsnak a talpazathoz való szerelésekor fellép. Ekkor garantáltan biztosak lehetünk abban, hogy szereléskor a szorítókapocs a megengedett terhelést és alakváltozást nem fogja túllépni.

A találmány vonatkozik a fenti eljárással előállított olyan szorítókapocsra is, amely vasúti sínnek talpazathoz való erősítésére használható.

A találmányt a továbbiakban egy kiviteli példa kapcsán ismertetjük részletesebben, amelyen egy találmány szerinti szorítókapocs előállítási módját írjuk le. A rajzon az

1. ábra a találmány szerinti szorítókapocs az első gyártási fázisban elöl- és oldalnézeti ábrázolásban, a

2. ábra az 1. ábra szerinti szorítókapocs rajza egy következő gyártási fázisban, a

3. ábra a szorítókapocs a végleges alakra történő alakítás alatt, és a

4. ábra az elkészült szorítókapocs.

A szorítókapocs előállításához rúdanyagból indulunk ki, amelyet először U-alakban meghajlítunk. Az 1. ábrán a szorítókapcsot az U síkjára meró'leges és azzal megegyező nézetben tüntettük fel. Az 1. ábrán jól látható a szorítókapocs 1 kereszttagja, valamint 2 és 3 szárai. Miután a darabot már U-alakban meghajlítottuk, a 2 és 3 szárak szabad 4, 5 végeit és az 1 kereszttagot magában foglaló másik véget egymás felé úgy hajlítjuk vissza, hogy a 2. ábrán vázolt alakot vegye fel. A szorítókapcsot ezt követően hőkezelésnek vetjük alá. Először kikeményítjük, majd melegen lágyítjuk. A 4 és 5 végek ekkor az 1 kereszttaghoz képest hj távolságban eltoltan helyezkednek el. Az eltolt kiképzés jelentőségét a későbbiekben fogjuk kifejteni.

A 3. ábrán a 2. ábrán vázolt szorítókapcsot a 6 tartóba feszített állapotban tüntettük fel. A szorítókapocsnak az 1 kereszttaggal szomszédos része éppúgy feszül a 6 tartóhoz, mint üzemi helyzetben a talpazat hasonló tartójához. A 2 és 3 szárak 4 és 5 szabad végeire 7 bélyeggel erőhatást fejtünk ki. A szorítókapocsnak kezdetben a 2. ábrán vázolt alakja van. A 7 bélyeg felhasználásával a szorítókapcsot a pontozott vonallal ábrázolt helyzetből a teljes vonallal ábrázolt helyzetbe nyomjuk. A szorítókapocs ekkor maradó alakváltozást szenved. A terhelést ekkor megszüntetjük, és a szorítckapocs a pontvonallal jelölt helyzetbe mozdul. Ezt követően a 7 bélyeget ismét lefelé mozgatjuk, és a szorítókapcsot a teljes vonallal jelzett helyzetnél lejjebb nyomjuk. Ekkor ismét maradó alakváltozás kelet kezik, és amikor a 7 bélyeg újból visszamegy, a szorítókapocs a 4. ábrán vázolt alakot veszi fel. Ennél az alaknál az 1 kereszttag és a szorítókapocs 4 és 5 végei között mérhető távolságot h₂ -vei jelöltük. A 2. ábrán vázolt szorítókapocs hidegalakítása két fokozatban következett be. A szorítókapcsot minden maradó alakváltoztatás után tehermentesítettük. A szorítókapcsot azonban kettőnél több fokozatban is alakíthatjuk, amikor is minden fokozatban csak kismérvű tartós alakváltozást hozunk létre. Arra azonban szükség van, hogy a szorítókapcsot minden maradó alakváltozás létrehozása után újból tehermentesítsük, és a következő alakváltoztatást csak előzőleg tehermentesített szorítókapcson kezdhetjük meg.

A vázolt alakítási eljárással a szorítókapocs végleges méreteinek tűrése nagyon kicsire adódik, az üzemi szorítóerő pedig előre meghatározható és állandó érték lesz.

Claims (4)

1. Szabadalmi igénypontok:

   1. Eljárás kettős C-alakú rugózó szorítókapocs előállítására vasúti sínnek talpazathoz való rögzítésére, ahol a szorítókapocs egyrészt a talpazathoz erősített tartóba van beakasztva, másrészt pedig a sín talpához nyomódik, amelynek során rúdanyagot U-alakban meghajlítunk, majd az U szárainak szabad végeit és kereszttagját az U-síkjára merőleges irányban egymás felé visszahajlítjuk, majd az így kialakított szorítókapcsot megkeményítjük és hőkezelésnek vetjük alá, azzal jellemezve, hogy a keményítés és hőkezelés előtt a talpazattal és a síntalppal együttműködő végeket (1 és 4, 5) az üzem közben fellépő szorítóerő irányában — vagy azzal ellentétes irányban - addig hajlítjuk vissza egymás felé, ameddig ezen végek a terheletlen kész szorítókapocsban felvett helyzetükhöz képest adott mértékben eltoltan helyezkednek el, majd a hőkezelés után a szorítókapcsot az üzemi terhelés irányában — vagy ezzel ellentétes irányban — gyorsan és folyamatosan ütés- vagy lökésszerűen kétszer vagy többször olyan maradó alakváltozás eléréséig mozgatjuk, hogy egy rákövetkező hasonló alakváltoztatásnál a terhelése csak kismértékben tudjon növekedni, és a szorítókapcsot minden alakváltoztatás után tehermentesítjük.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a szorítókapocsnak olyan mértékű tartós alakváltozást adunk, amelynél az említett végeknek egy további egymás felé történő mozdítása során az ezen végekre ható erő növekedésének nagyságrendje kisebb, mint annak az erőnövekedésnek az egyhatoda, amely az alakváltoztatás kezdetekor volt tapasztalható.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jeUemezve, hogy a szorítókapocs végeit a keményítés és a hőkezelés előtt a terheletlen kész állapotukban felvett helyzetükhöz képest egymástól olyan távolságra eltoltan képezzük ki, amely azon távolság nagyságrendjébe esik, amelyen belül a hőkezelt szorítókapocs még rugalmasan deformálható.

   alá, amely annak az alakváltozásnak felel meg, amely a szorítókapocsnak a talpazathoz való szerelésekor lép fel.
4. 4. Az 1-3. igénypont bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a szorítókapcsot adott számú említett maradó alakváltoztatás után még egy további alakításnak vetjük