HUT77371A - Mérő eljárás és az eljárás során alkalmazható mérő és kiértékelő eszközök - Google Patents

Description

MÉRŐ ELJÁRÁS ÉS AZ ELJÁRÁS SORÁN ALKALMAZHATÓ MÉRŐ ÉS KIÉRTÉKELŐ ESZKÖZÖK

A találmány tárgya tesztkészlet, amely nőivarú emlős, elsősorban ember ovulációs ciklusát ellenőrzi és méri és magában foglalja a testnedvek - pl. vizelet - adagolására és vizsgálatára szolgáló egyszerhasználatos eszközkészletek sokaságát és a testfolyadékból kimutatott legalább két anyag koncentrációjától függő leolvasható jelet hoz létre, azzal jellemezve, hogy a kimutatott anyagok szignifikánsan összefüggnek az ovulációs ciklus termékenységi állapotával.

A tesztkészlet lényege, hogy magában foglal egy elektronikus leolvasó/monitort az említett olvasható jelek leolvasására és interpretálására és a felhasználó számára a termékenységi állapotról ad jelzést.

A találmány tárgya továbbá eljárás az emberi ovulációs ciklus mérésére és figyelésére tesztkészlettel.

Az eljárás lényege, hogy a vizsgálatot legalább egyszer elvégzik a menstruáció kezdetének első napjától számított 1 .-7 közbenső napokat magában foglaló intervallumban, ebből meghatározunk egy referencia koncentráció értéket vagy jelet a második analízishez a folyamatban lévő ciklusban, majd a vizsgálatot ideiglenesen szüneteltetjük, és aztán a vizsgálatot legalább még egyszer elvégezzük (lehetőleg naponta) azon napok időszakában, amelyek legalább 5, de inkább 6 nappal azon naphoz - amelyen az aktuális ovuláció bekövetkezett ugyanannál a személynél az előző vagy több megelőző ciklusban - viszonyítva kezdődik, a második analízisből származó koncentráció értéket vagy jelet összehasonlítjuk a referencia koncentrációval vagy jellel és ebből állapítjuk meg, hogy a közelgő ovulációra következetni engedő koncentrációváltozás bekövetkezik vagy bekövetkezett az előző mérés óta.

.ábra

KÖZZÉTÉTELI PÉLDÁNY • ·· · ·

MÉRŐ ELJÁRÁS ÉS AZ ELJÁRÁS SORÁN ALKALMAZHATÓ MÉRŐ ÉS KIÉRTÉKELŐ ESZKÖZÖK

A találmány tárgya olyan eljárás, eszköz és tesztcsomag, amelyek alkalmasak nőnemű emlősök, különösen pedig nők ovulációs ciklusának jelzésére.

A találmány főleg, de nem kizárólag olyan egyszerű eljárásokat tartalmaz, amelyet gyakorlatlan személyek, otthonukban is könnyen alkalmazhatnak, mint a fogamzásgátlás segédeszközét, azáltal, hogy ezek az eljárások megbízható információt nyújtanak a termékenységi állapotról. A találmánynak fontos célja, hogy elkerülhetővé tegye a gyakori, azaz naponta végzett vizsgálatokat minden ovulációs ciklus során. Számos korábban kidolgozott, az ovulációs ciklus jelzésére szolgáló eljárásra jellemző, hogy az egész ciklus során szükséges a vizsgálatokat rendszeresen, azaz naponta végezni.

A találmányt alkalmazhatják azok is, akik a termékenyülés valószínűségét fokozni kívánják, mert a találmány jelzi az ovulációs ciklusnak azon időszakát, amikor a termékenyülés a legnagyobb valószínűséggel bekövetkezik.

Ahhoz, hogy a termékenységi státuszról megbízható információt kaphasson a felhasználó, megfelelő figyelmeztető jelzést kell kapjon a ciklusból a termékenységi fázis meglétéről. Sokféle ismert megoldás létezik ebben a tekintetben, néhány ezek közül egy vagy több paraméter figyelésén alapul, amelyek a peteérési ciklus alatt változnak. Tipikus paraméterként tekinthető a valamilyen testfolyadék koncentráció figyelése, például az estradiol és ennek az anyagcsere termékei, pl. az estron-3-glukuronid (E3G). Egyéb figyelt paraméterek lehetnek például a testhőmérséklet, amely azonban a következő ciklus számára tud előrejelző információt adni, és egyéb fiziológiai változások, mint pl. a vaginális nyálka jellemzőinek alakulása.

85440-2227B KK • · · · · • ·

Számos tudományos munka készült ezen paraméterek felhasználásával. ezek a tanulmányok megállapították, hogy ezen paraméterek változása hogyan függ össze egy nagy populáció átlagos egyedének termékenységi státuszával. Erre példa Collins és társai termékenységről és sterilizálásról publikált tanulmánya az 1981-es Proc. X.th Internationa, congress on Fertility and Sterility, (Pub, MTP Ltd, p. 19-33). Ezen tanulmány másik célja, hogy a korábban terméketlennek talált személyek esetében elősegítsék a fogamzást.

Azonban amikor olyan gyakorlati jelző eljárást kell kifejleszteni, amely alkalmas egyedi ovulációs ciklusok jelzésére, azt tapasztaljuk, hogy számos vizsgált személynél az átlagostól eltérő az ovulációs ciklus, illetve a termékeny időszak hossza, illetve a termékeny időszak kezdete a cikluson belül. Az egyes személyek ciklusainak adatai, illetve egyazon személy egyes ciklusainak adatai közti eltérések miatt gyakorlati alkalmazásra a átlagos populációs nem elég megbízhatóak.

Érthető, hogy ha a termékeny időszak bekövetkeztének jelzése pontatlan, ennek következmény nem kívánt terhesség lehet, ezért a különböző eljárások kidolgozásánál különös körültekintéssel járnak e, és megkívánják egy adott paraméter vagy paraméterek folyamatos vizsgálatát az egész cikluson keresztül, különösen pedig a ciklus kezdetétől (a menstruáció kezdetétől). A felhasználó szempontjából előnyös volna, ha elkerülhető lenne a vizsgálatok folyamatos végzése, illetve, ha a ciklusnak egy viszonylag rövidebb időszakában kellene csak rendszeresen vizsgálatokat végezni. Ez nem csak a felhasználó kényelmét szolgálná, hanem az eljárás költségei is csökkennének, mert amennyiben az eljáráshoz egyszer használatos eszközöket alkalmazunk, egy hónapra csak néhány vizsgáló eszköz szükséges.

Az ovuláció bekövetkeztét jelző rendszerre, amely nedvesség hatására megduzzadó polimer pelletet alkalmaz a vaginális nyálka víz• · · · · · · • · · tartalmának mérésére, amely az ovuláció időpontjában jelentősen megemelkedik az US 4151833 sz. szabadalmi leírásban írtak le például. Megállapították, hogy a pelletek méretében a cervikális nyálka víztartalmának felszívása eredményeképpen bekövetkező legnagyobb eltérés, szoros összefüggésben van az LH csúccsal és az alap testhőmérséklet változásával. Az US 4151833 sz. szabadalmi leírásban közölt kísérleti adatokból (8. ábra) kitűnik, hogy a pelletátmérő változása nagyon szoros kapcsolatban áll az LH csúcs időpontjával, ezért a leírt eljárás a gyakorlatban nem képes megbízhatóan jelezni az ovuláció bekövetkezését előbb, mint az az LH csúcs ismeretében megállapítható.

Az EP-A-385621 közzétételi Iratban (Coley és társai / Unilever) leírták az ovuláció időpontjának meghatározására elsősorban az alap testhőmérséklet változásának mérését alkalmazó eljárások hibáit, emellett javasoltak egy eljárást, amely rendszeres alap testhőmérséklet mérést alkalmaz más paraméterek, főleg bizonyos hormonok vizeletbeli szintjének vizsgálata mellett. Az ott javasolt eljárás szerint az alap testhőmérséklet méréseket egy ciklus során naponta kell végezni és a mért értékeket a következő ciklus termékeny időszakának megállapítására használják fel. Ezen következő, azaz előrejelzett ciklus során a vizeletben hormonszinteket néhány alkalommal ellenőrizni kell, hogy megbizonyosodhassanak arról, hogy a ciklus lefolyása előző ciklusban mért alap testhőmérsékletek alapján meghatározottal megegyezik.

A kiválasztott hormonok az E3G, a P3G és az LH.

Javasolják, hogy a vizeletbeli E3G szintet az előrejelzett ciklus 5. és

7. napja közötti időszakban legalább egyszer és a 10. és 15. nap közötti időszakban legalább egyszer végezzék el.

Az EP385621 közzétételi iratban bemutatott példa szerint elegendő annak megállapítása, hogy a hormonszint a küszöbértékhez képest magas vagy alacsony. Az EP 385621 hangsúlyozza, hogy az al• · · • · kalmankénti hormonszint mérést az alap testhőmérséklet mérésen alapuló jelző rendszer kiegészítésére alkalmazza. Nem állítja, hogy kizárólag a hormonszint mérésekre alapozható egy egyedi felhasználó által alkalmazható megbízható termékenységjelző rendszer.

A találmány egyik tárgya, hogy olyan egyedi felhasználó által alkalmazható, az egyén termékenységi státuszát kizárólag testfolyadék összetevők mérésére alapuló jelző rendszert biztosítson, amely a termékeny időszak bekövetkezése előtt megfelelő jelzést ad, hogy a fogamzásgátlási módszerek valamelyike alkalmazható legyen. A más mérő eljárások (mint pl. az alap testhőmérséklet mérés) megbízhatatlansága, illetve korlátozott alkalmazhatósága így kiküszöbölhető. A találmánynak tárgya továbbá, hogy elkerülje az átlagos, populációs vizsgálatok során szerzett adatok alkalmazását, aminek kockázata, hogy az egyedi felhasználó vizsgált paraméterei eltérhetnek a populációs átlagtól.

A találmány tárgya még, hogy biztonságos jelzőrendszert hozzon létre abban az értelemben, hogy a termékeny időszak kezdetét jelzi a felhasználónak anélkül, hogy egy egyszerű eljárás alkalmazásának és a vizsgálati peridus korlátozott időtartamának előnyeitől megfosztaná a felhasználót.

A találmány további tárgya, hogy biztosítson egy kizárólag, de legalábbis elsősorban egy egyszerű testfolyadék összetevő, mint pl. az ösztradiol vagy annak metabolitja mérésén alapuló hatékony jelzőrendszert. A találmány további előnyei az alábbi leírásból kitűnnek.

A találmány célul tűzte ki, hogy egyensúlyt teremtsen a felhasználó azon kívánságai között, hogy az eljárás a lehető legkevesebb vizsgálatot igényelje, ugyanakkor megbízható információt adjon a termékenységi státuszról.

A találmány célja az is, hogy egy eljárást és eszközöket biztosítson, amelyekkel egy folyadékmintából két vagy több összetevő jelenléte • · · és/vagy koncentrációja meghatározható úgy, hogy az összetevők közül legalább egy multivalens, így két különböző kötőanyag segítségével szendvics reakcióban egyszerűen meghatározható és a meghatározandó összetevők között van monovalens is, mint pl. egy haptén, amely szendvics reakcióval nem határozható meg.

A találmány tárgya olyan kettős összetevő mérő eljárás és eszköz, amelyben közvetlenül jelző részecskék által válik láthatóvá mindkét teszt eredménye.

A közvetlenül jelző részecskék alkalmazása már Ismert az egyszerűbb vizsgáló rendszerekben. A közvetlenül jelző részecskék alkalmazása lehetővé teszi, hogy a teszt eredmények szemmel könnyen leolvashatóak legyenek. Ez alkalmazható lehet a találmányunkkal összefüggő tesztek esetében is, ugyanakkor szem előtt kell tartani azt, hogy általában a tesztek eredményei kényelmesebben és hatékonyabban értékelhetőek műszerek segítségével.

A találmánynak további célja az is, hogy olyan vizsgáló eljárást és eszközt biztosítson, amelynek segítségével egy egyszerű tesztcsík formájú vizsgáló eszközzel egy folyadékmintából több összetevőt meg lehet határozni és az eredmény mérőeszközzel, a tesztcsíkon átbocsátott elektromágneses sugárzás (fény) segítségével leolvasható. A tesztcsík anyaga áttetsző vagy átlátszó lehet. Az, hogy a jelző zónában a különböző mennyiségben kötődnek meg a közvetlenül jelző részecskék, mennyiségi eredményt is adhat, mivel a részecskék elnyelhetik a fényt vagy más sugárzást, így csökkentve a tesztcsík sugárzás áteresztő képességét.

A találmánynak tárgya, hogy a tesztleolvasó eszközök jobb kombinációját és jobb tesztelő eszközöket biztosítson, amelyek segítségével gyors és egyszerű módon pontos mennyiségi információt kaphatunk a vizsgált mintáról.

Pusztán szemléltetési célból a találmányt vizeletbeli koncentrációk, mégpedig E3G (ösztron-3-glükuronid)és az “LH” (luteinizáló hormon) koncentrációjának mérésével kapcsolatban írjuk le.

A már említett ösztron-3-glükuronid mellett a találmány céljaira alkalmas vizsgálható ösztradíol metabolitok közé tartozik az ösztradlol-3-glükuronid, az ösztradiol-17-glükuronid, az ösztríol-3glükuronid, az ösztriol-16-glükuronid és (főképpen nem emberi alanyok esetében) az ösztron-3-szulfát. Mint az az alábbi leírásból kitűnik majd, a találmány könnyen alkalmazható bármely olyan testfolyadék koncentrációk, illetve más összetevők méréséből származó adatok feldolgozására, amely az ovulációs státusszal szignifikáns összefüggésben van. Általánosságban elmondhatjuk a vizsgálatra legmegfelelőbb anyagok a hormonok és azok metabolitjai. Erre példa a follikulus stimuláló hormon (FSH). Más, viszonylag könnyen hozzáférhető testfolyadékok a nyál, cervikuláris váladék, verejték, faggyú, könny és vaginális váladék. Elméletileg a belső testfolyadékok, mint pl. a vér is használhatóak lennének, azonban általában nem szívesen alkalmazzák őket, mert csak invazív eljárásokkal lehet belőlük mintát venni.

A területen jártas szakember könnyen beláthatja, hogy a vizsgált anyag testfolyadék koncentrációját nem kell abszolút értékben mérni, amellett, hogy ez természetesen megoldható, amennyiben igény van rá. Általában elegendő, az adott anyagot olyan eljárással vizsgálni, amely egy számszerűvé konvertálható, az aktuális koncentrációval összefüggésben álló jelzést ad úgy, hogy az a hasonló, a ciklus más időpontjaiban szerzett számszerű adatokkal öszszehasonlítható legyen. A leírásban és az igénypontokban a koncentráció kifejezés tehát tág értelemben értendő.

A találmány tárgya olyan tesztcsomag is, amely alkalmas nőnemű emlősök és különösen az ember ovulációs ciklusának jelzésére. A tesztcsomag tartalmaz több egyszer használatos vizsgáló eszközt

Ί

a amely a vizsgált testfolyadékból, pl. vizeletből való mintavételre alkalmas és az adott testfolyadékban lévő legalább két összetevő koncentrációját jelző leolvasható jelzést ad. A tesztcsomag olyan testfolyadék összetevők koncentrációját vizsgálja, amely az ovulációs ciklus fertilitási státuszával szignifikáns összefüggésben van. A találmány tartalmaz még egy elektromos leolvasót (monitort), amely leolvassa és bemutatja a fent leírt leolvasható jelzéseket, így tájékoztatja a felhasználót a termékenységi státuszról. A találmány lényege:

a) a fent említett leolvasható jelek akkor olvashatók le, ha a vizsgáló eszközök egyikét a fenti leolvasó/monitor jelzéseket felvevő részébe helyezzük;

b) A fent említett leolvasható jeleket az első vizsgálandó anyag, leginkább egy jelölt reagenst egy porózus vivőanyag, mint pl. egy tesztcsík az első vizsgálati zónájában gyűjtik össze a fent említett vizsgáló eszközben, míg a második vizsgált anyagot, leginkább egy jelölt reagenst az említett porózus vivőanyag második teszt zónájában gyűjtik össze., mialatt a vizsgált testfolyadék folyik. A vizsgált anyagok összegyűjtése történhet pl. a kapillaritás segítségével úgy, hogy az említett porózus hordozón keresztül az említett második tesztzónája a leolvasó/monitornak a jelzéseket felvevő részéhez képest, amelyre a vizsgált testfolyadék a teszt megkezdésekor érintkezik, lejjebb található, mint az első vizsgálati zóna;

c) az első vizsgálati zóna az első anyag testfolyadék koncentrációjának jelzésre szolgál. Az első vizsgált anyag leginkább a luteinizáió hormon (LH), amely szignifikáns koncentráció változást mutat az aktuális ovulációval szoros összefüggésben; és

d) a második vizsgálati zóna a második vizsgált testfolyadék koncentrációjának jelzésére szolgál, ez a második vizsgált anyag leggyakrabban az ösztradiol vagy annak egy metabolitja, mint pl. az ösztron-3-glükuronid (E3G), amely szignifikáns koncentrációváltozást mutat az adott ovulácíós ciklus termékeny szakaszának bekövetkezése előtt.

Előnyös, ha az említett leolvasható jeleket a vizsgáló eszközön való fényáteresztés értékelésével olvassák le. Legjobb, ha ennek elérésére a leolvasó/monitor tartalmaz:

a) egy szórt fényforrást, amely által kibocsátott fény hullámhossz olyan, amelyet a vizsgálandó anyag erősen abszorbeál.

b) érzékelő eszközt, amely a fényforrás által kibocsátott fényt érzékeli

c) olyan eszközt, a mely befogadja és tartja az említett vizsgálati eszközt úgy, hogy mindkét vizsgálati zóna egy-egy fénysugár útjába kerüljön az említett fényforrás és az említett érzékelő között; és

d) elektromos eszközöket, amelyek az említett érzékelő eszközhöz csatlakoznak és arra vannak kialakítva, hogy az érzékelt fény erősségéből a két vizsgálati zónában összegyűlt vizsgált anyagok mennyiségét meghatározzák.

Előnyös, ha a leolvasható jeleket a részecske-jelölt reagenseknek a vizsgálati zónában való koncentrálásával hozzák létre.

Előnyös továbbá, ha a tesztcsomag olyan mennyiségű egyszer használatos vizsgálati eszközt tartalmaz, hogy ha a felhasználó minden egyes ciklusban naponta egyszer végez vizsgálatot, úgy maximum 16 napra elegendő legyen. A találmánynak egy fontos kiviteli alakja az az utántöltő csomag, amely több, de előnyösen 12-nél nem több, még előnyösebben 7-10 egyszer használatos vizsgálati eszközt tartalmaz a tesztcsomag újra feltöltéséhez és használati utasítást, amelyben felkéri a felhasználót, hogy az említett vizsgálati eszközöket egy ovulácíós ciklus alatt használja fel.

A találmány tárgya továbbá olyan vizsgálati eléjárás, amely alkalmas az emberi ovulációs ciklus jelzésére a fent leírt tesztcsomag segítségével . A tesztcsomag segítségével a vizsgálatokat az adott ciklusban a menzesz jelentkezésétől számított 1. és 7. nap közötti időszakban legalább egyszer el kell végezni, hogy az említett második vizsgált anyagnak az adott ciklusra jellemző referencia koncentrációértékét megállapíthassuk. Ezután az említett vizsgálatokban szünet következik, majd újrakezdődik, legalább egy (de inkább több, naponta elvégzett) vizsgálattal, amely vizsgálatsorozat legalább 5, de inkább 6 nappal azelőtt kezdődik, hogy az adott személy egy vagy több előző ciklusában elvégzett vizsgálatok alapján megállapított aktuális ovulációs napokból számított átlagos ovulációs nap bekövetkezne. A második vizsgált anyagnak az említett vizsgálati periódusban mért koncentráció értékeit ill. jeleit összehasonlítjuk a referencia koncentráció értékkel, és megállapítjuk, hogy a referencia koncentrációértékhez képest bekövetkezett-e olyan koncentráció változás, amely az ovuláció közeledtét illetve azt jelzi, hogy a legutóbbi vizsgálat óta az ovuláció már bekövetkezett.

Az eljárást biztonságossá teszi, hogy a termékeny szakasz kezdetét akkor állapítjuk meg, amikor a második vizsgált anyag koncentrációjának várt változása még nem következett be legalább 2, de inkább legalább három nappal az ovulációs várható napja előtt, ovuláció várható napját az adott ciklust megelőző egy vagy több ciklus során az első vizsgált anyag koncentrációjának méréséből származó adatok alapján jelzi előre az eljárás.

Még általánosabban a találmány egy olyan, egy testfolyadék összetevő, különösen az ösztradiol vagy annak egy metabolitja koncentrációjának mérésén alapuló, egy nőnemű emlős termékenységi státuszának jelzésére alkalmas eljárás, amelyben a vizsgálatokat az adott ciklusra jellemző referencia koncentráció érték vagy jel megállapítására az adott ciklus 1. és 7. napja között legalább egyszer el kell végezni, majd az adott ciklusban egy vizsgálat nélküli időszak után újra tesztelni kell és az ekkor kapott koncentráció értékeket kell a referencia koncentráció értékkel összehasonlítani.

A találmány egyik előnyös foganatosítási módja egy olyan eljárás, amellyel jelezni lehet egy nő individuális termékenységi státuszát. Az eljárás magában foglalja az ösztradiol vagy annak egy metabolitjának testfolyadék koncentráció mérését és az így kapott eredményt egy referencia értékkel összehasonlítva meggyőződhetünk arról, hogy a közelgő ovulációt jelző koncentráció emelkedés bekövetkezett-e. Az adott ovulációs ciklusra vonatkozó referencia koncentráció értéket vagy jelet ugyanannál a személynél az adott ovulációs ciklus 1. és 7. napja közötti időszakban legalább egyszer elvégzett testfolyadék koncentrációméréssel állapítjuk meg.

Egy előnyös foganatosítási mód szerint a találmány egy olyan eljárást biztosít, amely alkalmas egy egyedi nőnemű emlős aktuális termékenységi státuszának jelzésére és magában foglalja egy olyan paraméter változásának kimutatását, amely jelzi a termékeny szakasz bekövetkezését és ahol a termékeny szakaszt bekövetkezettnek nyilvánítjuk amikor a vizsgált paraméter várt változásának bekövetkezése előtt, legalább 2, de inkább legalább 3 nappal az ovuláció előrejelzett napja előtt. Az ovuláció várható napját az adott egyén előző ciklusa során gyűjtött adatok alapján állapítjuk meg. Az ovuláció napjának előrejelzésére a következőkben leírt átlagos ovulációs nap eljárás alkalmazható. A termékeny szakasz kezdetének ez a biztonságos megállapítása az alább leírt bármely ciklus jelző eljárással előnyösen kombinálható.

általánosságban elmondhatjuk, hogy a találmány egy olyan eljárás, amellyel jelezni lehet egy nő individuális termékenységi státuszát. Az eljárás magában foglalja az ösztradiol vagy annak egy metabolitjának testfolyadék koncentráció mérését és az így kapott eredményt egy referencia értékkel összehasonlítva meggyőződhetünk arról, hogy a közelgő ovulációt jelző koncentráció emelkedés bekövetkezett-e. Az adott ovulációs ciklusra vonatkozó referencia koncentráció értéket vagy jelet ugyanannál a személynél az adott ···· «· ···; * • · · · ♦ « · k · k · ovulációs ciklus 4. és 7. napja közötti időszakban, leginkább az 5 és/vagy 6. napon legalább egyszer elvégzett testfolyadék koncentrácíóméréssel állapítjuk meg. A vizsgálatok ezután a ciklus 9. napján újra kezdődnek és a legalább naponta egyszer végzett vizsgálatokat addig kell folytatni, amíg szignifikánsan emelkedett koncentráció értéket nem jelez a teszt. Ezután az adott ciklust termékenynek kell nyilvánítani a szignifikánsan emelkedett koncentráció érték mérésének napjától az azt közvetlenül követő 12 napon, illetve a ciklus végének bekövetkezéséig ( azaz a menstruáció kezdetéig), attól függően, hogy melyik következik be előbb. Az eljárás alkalmazható úgy is, hogy amennyiben a szignifikánsan emelkedett koncentráció érték nem mérhető a 15. napon vagy az előtt, a ciklust a 15. napot követő 14, de inkább 15 napra, illetve a ciklus végének bekövetkeztéig , amelyik előbb bekövetkezik, termékenynek kell nyilvánítani.

Az eljárásnak egy másik előnyös foganatosítási módja olyan emberi fogamzásgátlási eljárás, amelynek lényege abban van, hogy:

a) az ösztradiol vagy annak egy metabolitja vizeletbeli koncentrációját mérjük a nőnél az adott ciklus 4. és 7. napja közötti időszakban legalább egyszer, hogy az adott ciklusra vonatkozó referencia értéket vagy jelet megállapítsuk;

b) vizeletbeli koncentrációt legalább naponta egyszer mérjük a ciklus 9. napjától kezdve folyamatosan az adott ciklus 15. (még inkább a 14.) napjáig; és

c) a védekezés nélküli közösülést legalább 12 napig el kell kerülni attól a naptól számítva, amikor a vizsgálatok szignifikánsan emelkedett koncentráció értéket jeleztek, illetve, amennyiben a vizsgálatok a ciklus 15. (de inkább 14.) napjáig nem jeleztek szignifikánsan emelkedett koncentráció értéket, el kell kerülni e védekezés nélküli közösülést a 15, (még inkább a 14.) naptól számított 14, de inkább 15 napon keresztül. Mindkét esetben korábban is véget érhet ez az • · időszak amennyiben a ciklus vége (azaz a menstruáció kezdete) hamarabb bekövetkezik.

Az első foganatosítási módjánál a találmány olyan eljárást biztosít, amely egy nőnemű emlős individuális termékenységi státuszának jelzésére alkalmas. Az eljárás magában foglalja egy olyan anyag testfolyadék koncentrációjának mérését, amely a preovulációs szakaszban az ovulációs ciklussal szignifikáns összefüggésben áll. A vizsgálatokat az adott ciklusban a menzesz jelentkezésétől számított 1. és 7. nap közötti időszakban (ahol az első nap az amelyik napon a menzesz jelentkezését először megfigyelték) legalább egyszer el kell végezni, hogy az adott anyagnak az adott ciklusra jellemző referencia koncentrációértékét megállapíthassuk. Ezután a vizsgálatokat legalább egyszer ( de általában ismételten, azaz naponta) el kell végezni egy nappal az előtt a nap előtt, amikor az adott ciklusban az ovuláció valószínűleg be fog következni, majd az anyag koncentráció értékét illetve jeleit, amelyet (amelyeket) az utóbbi illetve ismételt vizsgálatok során kaptunk, össze kell hasonlítani a referencia koncentráció értékkel vagy jellel, amiből megállapítható, hogy a közelgő ovulációt jelző koncentráció emelkedés bekövetkezett-e a legutolsó vizsgálat óta.

Egyik előnyös változatban a találmány olyan eljárást biztosít, amely nőnemű emlősök individuális termékenységi státuszának jelzésére alkalmas. Az eljárás magában foglalja egy olyan anyag testfolyadék koncentrációjának mérését, amely a preovulációs szakaszban az ovulációs ciklussal szignifikáns összefüggésben áll. A vizsgálatokat az adott ciklusban a menzesz jelentkezésétől számított 1. és 7. nap közötti időszakban (ahol az első nap az amelyik napon a menzesz jelentkezését először megfigyelték) legalább egyszer el kell végezni, hogy az adott anyagnak az adott ciklusra jellemző referencia koncentrációértékét megállapíthassuk. Ezután a vizsgálatokat legalább egyszer (de általában ismételten, azaz naponta) el kell • · · ·

végezni abban az időszakban, amely legalább 5, de még inkább 6 számszerű nappal az ugyanezen személy egy vagy több ezt megelőző ovulációs ciklusában megállapított ovulációs nap alapján számított átlagos ovulációs nap bekövetkezte előtt kezdődik. Az ebben az időszakban mért koncentráció értékeket vagy jeleket kell összehasonlítani a referencia koncentráció értékkel, hogy megállapítsuk, hogy a közelgő ovulációt jelző koncentráció változás bekövetkezett-e az utolsó vizsgálat óta. Általában az ismételt vizsgálatokat nem kell az átlagos ovulációs nap előtt 9-nél több nappal elkezdeni.

Előnyös, ha a referencia koncentráció értéket a 4. és 7. nap közötti időszakban, még inkább az 5 és/vagy 6. napon, a legjobb pedig az, ha a 6. napon elvégzett egyetlen teszt(ek) alapján állapítjuk meg.

Az anyag koncentrációjának a közelgő ovulációt jelző változása akkor szignifikáns, ha az ösztradiol, illetve annak egy metabolitja a vizsgált anyag, ha a referencia koncentráció érték (r) és a teszt koncentrációérték (i) egymáshoz viszonyított aránya megfelel az alábbi összfüggésnek:

1,5 < (i)/(r) < 2,5

Amennyiben a vizsgált anyag az E3G és a referencia értéket a 6. napon állapították meg:

(i)/(r) < 2

A vizsgálati eljárás , amellyel a koncentráció adatokat nyerjük az aktuális koncentrációval fordítottan arányos jelzést ad, mint például a komppetíciós tesztek esetében, a gyakorlott olvasó számára nyilvánvaló, hogy a fenti összefüggés fordítottan értelmezendő. Általában az eljárás során van egy, még gyakrabban több nap eltelik a referencia érték megállapítására végzett vizsgálat és az ismételt vizsgálatok kezdete között, amely napon (napokon) nem kell teszteket végezni. így Ideális esetben a felhasználó elvégez egy vizsgálatot a 6. napon és néhány nappal később megkezd egy vi14 szonylag rövid szakaszt, amelyben ismételten, pl. naponta vizsgálatokat végez. Ez a szakasz akkor ér véget, amikor a felhasználó megfelelő információt szerzett a termékeny szakasz bekövetkezéséről, előnyös, ha a termékeny szakasz végét is jelzi az adott ciklusban. Általában vizsgálatok vége az LH csúcs napjára esik vagy azután néhány nappal, így a ciklus hátralévő részében már nem kell vizsgálatokat végezni.

A legkényelmesebb megoldás, ha a vizsgált a testfolyadék a vizelet. Ezért a vizsgálat céljaira megfelelő anyag az ösztradiol vagy annak egy metabolitja, mint pl. az ösztron-3-glükuronid.

A találmány egyik előnyös változatában az átlagos ovulációs napot az adott ciklust megelőző legalább 3, de inkább 5 egymást követő ciklus adataiból számítjuk.

Ideális esetben az adott ciklusban az idő intervallumok számításához alkalmazott átlagos ovulációs napot legalább az adott ciklust közvetlenül megelőző ciklus adataiból számítjuk.

A találmány egy különösen előnyös foganatosítási módjánál az átlagos ovulációs napot egy az adott ciklust közvetlenül megelőző meghatározott számú egymást követő ciklusból álló folyamatos referencia bázis adatai alapján számítjuk. Ez a folyamatos referencia bázis az adott ciklust közvetlenül megelőző legalább 3-12 ciklusból, még inkább az adott ciklust közvetlenül megelőző 5 vagy 6 ciklusból áll. Egy ilyen folyamatos referencia bázis segítségével az adott személyné bármilyen, az ovuláció bekövetkeztében előforduló csúszás megfigyelhető és a következő ciklusban az ismételt tesztek kezdetének megállapításakor beszámítható.

A találmány tárgya még egy vagy több vizsgálati eszköz a fent leírt legalább egyik anyagnak az említett testfolyadékban mérhető koncentrációjának (abszolút vagy relatív értékben) történő meghatározására, amelyhez tartozik egy a használati utasítás, amely alapján • · a felhasználó a fent leírt idő intervallumban elvégezheti a fent leírt vizsgálatokat, emellett tartalmazza azokat az eszközöket, amelyek segítségével a felhasználó megállapíthatja az említett időintervallumot és/vagy a pontos napot - abból a számszerű napból, amikor a felhasználónak legalább egy az adott ciklust megelőző ciklusában az ovuláció bekövetkezett - amikor a vizsgálatokat el kell kezdeni.

A találmánynak tárgya továbbá, amely bármelyik fenti eljárással előnyösen kombinálható:

a) ellátja a felhasználót több egyszerhasználatos testfolyadék vizsgáló eszközzel, ezek száma legalább 7, de 12-nél nem több;

b) használati utasítás, a mely felhívja a felhasználó figyelmét, hogy használja fel az csomagban található összes vizsgálati eszközt egy ovulációs ciklusban az előre meghatározott tesztséma szerint, függetlenül attól, hogy a közelgő ovuláció jelzése megtörtént-e mielőtt az összes vizsgálati eszközt felhasználta volna.

Előnyös, ha a felhasználót arra utasítja a használati utasítás, hogy végezzen el egy vizsgálatot a 6. napon, majd az ismételt vizsgálatok időszakában használja fel az összes fennmaradó vizsgálati eszközt.

A találmány tárgya még egy tesztcsomag, amely a fent leírt bármely eljárás során alkalmazható és amely tartalmaz több egyszerhasználatos testfolyadék vizsgálati eszközt és az említett eszközök által elvégzett vizsgálatok eredményeinek leolvasására és értelmezésére alkalmas eszközöket.

A találmány magában foglal egy utántöltő csomagot is, amelyben a fent leírt eljárások bármelyikében felhasználható egyszerhasználatos vizsgálati eszközök találhatóak használati utasítással együtt, amely felhívja a felhasználó figyelmét, hogy egy ovulációs ciklus alatt használja fel összes, a fent említett csomag16 bán található egyszerhasználatos vizsgálati eszközt. Legjobb, ha a csomag 12-nél nem több, de még inkább 7-10 vizsgálati eszközt tartalmaz.

Az, hogy felkérjük a felhasználót, hogy az adott ciklusban használja fel egy csomagban található nem túl nagyszámú egyszerhasználatos vizsgálati eszközt, előnyös mind a felhasználó, mind pedig az eszközöket előállító számára. A felhasználó számára azért előnyös, mert a havi tesztséma egyszerűbb - nincs szükség arra, hogy megállapítsa, mikor kell abbahagyni az ismételt vizsgálatokat, vagy arra, hogy felhasználja a korábbi ciklusokból megmaradt vizsgálati eszközöket. A gyártó számára azért hasznos, mert így biztosítva van, hogy a felhasználó egy ciklus során egy csomagból származó eszközökkel végzi a vizsgálatokat, így kiküszöbölődik a másként felmerülő standardizálás problémája, és a vizsgálatok adatainak értelmezését végző monitor összetettsége is csökkenthető. A felhasználónak semmit sem kell tennie azért, hogy a vizsgálatok kalibrációjáról meggyőződjön. Az egyszerhasználatos vizsgálati eszközök standard havi” utántöltő csomagban szerezhetők be, egyszerűsítve ezzel a csomagolási eljárást. Mivel a fennmaradó vizsgálati eszközök problémája kiküszöbölődik, egy lehetséges fogyasztót kérdéssel is kevesebb lesz.

A találmány egyik előnye, hogy, hogy az ovulációs ciklus hatékony jelzése egy testfolyadék összetevő koncentrációjának méréséből származó adatok alapján történik. Nem szükséges ezeket az adatokat más paraméterekkel kombinálni, pontosabban nincs szükség arra, hogy ezeket az adatokat rendszeres alap testhőmérséklet mérésekkel egészítsük ki.

Azzal, hogy a referencia koncentráció értéket az adott ciklus korai szakaszában mért adatokból állapítjuk meg, a találmány szerinti eljárás során nincs szükség kalibrációra és nem kell meggyőződni arról sem, hogy az alap referencia megfelelő-e a vizsgált személy

Μ esetében. Emiatt a szignifikáns preovulációs koncentráció változás jelzése tisztább, mint a korábban javasolt, nap mint nap végzett vizsgálatokon alapuló eljárások esetében.

Az, hogy a közelgő ovuláció jelzésére melyik anyagot választjuk, a találmány szempontjából nem kritikus, feltéve, hogy az adott anyag a vizsgálatok kezdete (az itt leírtak szerint) és az adott ciklusban az ovulációt megelőző biztonságos időpont között mérhető koncentrációváltozást mutat.

A találmány bármilyen eljárásban alkalmazható, amelynek célja egy nő egyedi ovulációs ciklusának jelzése, és amely olyan testfolyadék összetevő mérésén alapul, amely szignifikáns összefüggésben van az ovulációs ciklus állapotával és mérhető változást mutat a preovulációs szakaszban, amely változás az aktuális ovuláció előtt legalább 2, de inkább legalább 3 nappal alakul ki.

Az alábbi leírásban, csupán példaként szerepelnek a vizeletben kimutatható hormonok, az E3G, a luteinizáló hormon (LH), és a pregnándiol-glükuronid (P3G), azonban könnyen megérthető, hogy az eljárás elmélete más biokémiai markerek esetében is alkalmazható, mint pl. az ösztradiol és a progeszteron hormonok, amelyek megtalálhatók pl. a vérben és a nyálban. A találmány szerinti eljárás alkalmazható a nő termékenységének más, olyan fiziológiai jeleinek megfigyelésével kombinálva, amelyek a vizsgált személy által érzékelhetők, illetve könnyen érzékelhetővé tehetők, mint pl. más testfolyadékokban található markerek.

Az ovuláció napja megállapítható bármely ismert kémiai vagy fiziológiai paraméter meghatározásával, azonban a legkedveltebb eljárás az LH szint mérése. Az LH csúcs érzékelésekor ki lehet jelenteni, hogy az ovuláció közeleg. Ugyanígy feljegyezhető mint későbbi referencia az ovulációs ciklusnak az a napja, amikor az ovuláció bekövetkezett. Amikor az LH csúcsot észlelték és később az ovuláció napját is pontosan megállapították, a felhasználót nagy biztonsággal tájékoztathatjuk arról, hogy a vizsgált személy négy nap múlva (az ovuláció után 3 nap) már nem lesz termékeny. Gyakorlatilag a vizeletbeli LH koncentráció 20mlU/ml értéke általánosan LH csúcsot jelző küszöbértéknek tekinthető, látszólag minden körülmények között.

Az LH csúcs kifejezés itt azt a drámai LH koncentráció emelkedést jelenti, amely az ovuláció eseményét megelőzi. A tudományos munkákban referenciaként szerepel még az LH-max és az LH koncentráció csúcs. A legtöbb személynél a gyakorlati felhasználás szempontjából ezek szimultán következnek be, amikor a ciklust nap mint nap végzett tesztekkel vizsgálják. Azonban néhány embernél, talán a populáció 20%-ánál is az LH koncentráció csúcs nem figyelhető meg, csak egy nappal a fő koncentráció emelkedés után. Másként vagy emellett a termékeny szakasz végét az adott ciklusban az ösztradiol (vagy egy metabolitja) koncentrációjának ismeretében határozhatjuk meg. Kényelmesen ezt a csúcskoncentráció után következő meghatározott napban állapíthatjuk meg. Mivel a vizeletbeli E3G csúcs koncentrációja nem határozható meg olyan könnyen, mint az LH csúcs, az E3G csúcsot egy a következő öszszefüggés alapján egy referencia küszöbértékhez képest határozzuk meg:

(i)/(r) > 2,5 előnyösen pedig 3

A csúcsot akkor tekintjük bekövetkezettnek, amelyik napon az adott ciklus során végzett tesztsorozatban először teljesül a fenti összefüggés. Az összefüggés fordítottan áll fent, ha az E3G jelzés fordítottan arányos az aktuális koncentrációval. Néhány esetben előfordul, hogy ez ugyanazon a napon következik be, amikor a közelgő ovulációt jelző szignifikáns E3G koncentráció emelkedés észlelhető. Ha az E3G csúcs bekövetkezett, a termékeny szakasz vége az (««« «« • ·

azt követő hatodik, még biztonságosabba a hetedik napban állapítható meg. Ebben a formájában a találmány biztosítja annak a lehetőségét, hogy az adott ciklusban a termékenység jelzését kizárólag az ösztradiol/metabolitja mérési adatai alapján végezzük. Az E3G csúcs alkalmas egy biztonságos eljárás céljaira az előző ciklusok alapján megállapított ovulációs nap ismeretében, mert tipikusan 1 nappal az aktuális ovuláció előtt jelentkezik.

Egy másik eljárás a termékeny szakasz végének jelzésére (tehát nem pontosan az ovuláció napjának jelzésére) a P3G hormon vizeletbeli szintjének mérése. A vizeletben a P3G szintje viszonylag alacsony a luteális fázis kezdetéig, amikor a szintje elég élesen emelkedik. Ezért, amikor az emelkedett P3G szint mérhető, ez azt jelzi a felhasználónak, hogy a ciklus luteális fázisa - azaz az utolsó terméketlen szakasza megkezdődött. Az P3G szint emelkedése megállapítható az adott vagy az egy vagy több megelőző ciklusban mért P3G szintek alapján. Emelkedett P3G szint mérhető pl. amikor a mért P3G szint magasabb, mint az adott ciklusban korábban négy alkalommal mért P3G szint összege vagy magasabb 3500 ng/ml-nél attól függően, hogy a két érték közül melyik az alacsonyabb, illetve melyik következik be előbb. Az emelkedett P3G szint mérésekor a felhasználót tájékoztathatjuk arról, hogy a ciklus további szakaszában már terméketlen lesz.

Igény szerint mind az LH, mind pedig a P3G alkalmazható annak jelzésére, hogy a vizsgált személy az adott ciklus végéig már terméketlen lesz, mivel az egyik hormon a másikat támogatja. Azonban annak jelzésére, hogy az ovuláció bekövetkezett, ill. közeleg, az LH jelzését tartják kedvezőbbnek, mert az LH szint mérése az ovuláció napjának pontosabb meghatározását teszi lehetővé, mint a P3G alkalmazása.

Azok a testfolyadék összetevőket, mint pl. a vizeletben található hormon-metabolitokat kimutató eljárások, amelyek ezen eljárás »·· 9« céljaira alkalmasak a területen jártas szakember által jól ismertek. Egy előnyös formában az anyagot a GB2204398 sz. szabadalomban, Európában pedig az EP-A-383619 sz. közzétételi iratban leírt vizsgálati módszerrel és eszközökkel határozzák meg.

Ahol a találmány eljárása vizelet összetevő mérésén alapul, a mérést vizeletmintán kell végrehajtani. Számos olyan immunoassay technika létezik, amely lehetővé teszi a vizelet összetevők mérését. Igen sokféle szilárd fázisú vizsgálati eszközt írnak le a szakirodalomban, mint pl. a mérőpálcák és kromatográfiás csíkok, és ezek jól adaptálhatók vizelet összetevők meghatározásához. Az eszköznek képesnek kell lennie legalább arra, hogy küszöbértékek között a vizsgált anyag pl. az E3G relatív szintjét meghatározza. Az otthon is végezhető vizsgálatokhoz könnyen adaptálható egyszerű vizsgálati eljárásokat írnak le pl. az EP-A-225054, az EP-A-183442, az EP-A-186799 és az EP-A-291194. sz. munkákban. Jól alkalmazhatóak azok az egyszer használatos tesztcsíkok, mint amilyeneket az EP-A-291194 sz. munkában írnak le és amelyeket egyszerűen a vizeletbe kell mártani és az eredményeket sem quantitatív formában adják meg, pl. úgy, hogy a tesztcsíkon tesztzóna sorozatok találhatók, amelyek fokozatosan válnak pozitívvá a vizsgált anyag vizeletbeli szintjének emelkedésének megfelelően. Az összetett tesztcsíkok, amelyek a vizsgált anyag szintjéről különböző küszöbértékeken adnak pozitív jelzést, jobban alkalmazhatók, mint az egyszerű tesztcsíkok. Másképpen, pl egy enzim-labelled-assay alkalmazásakor, egy vizuálisan leolvasható quantitatív vizsgálat alapozható egy látható, pl. színes zóna vagy vonal előrehaladásával egy felszínen (pl. radiális diffúzió).

A találmánynak további előnyös formájában egy leolvasó eszközt biztosítunk, amely a vizelet vizsgálat eredményének leolvasására, pl. a tesztcsík abszorbanciáját vagy fluoreszenciát mérve alkalmas.

Ezáltal lehetővé válik a vizsgált anyag szintjének sokkal pontosabb számszerű jelzése és így tovább fokozható az eljárás pontossága. A találmánynak abban a változatában, amelyben két vagy több anyagot vizsgál egyszerre, ezeket a méréseket, ha igény van rá, végre lehet hajtani egyetlen testfolyadék vizsgálati eszközzel, pl. egy olyan eszközzel, amely összetett tesztcsíkokat tartalmaz vagy olyan egyszerű tesztcsíkkal, amely képes a különböző anyagok szintjeit egymástól függetlenül mérni.

A találmány egy példaként! kiviteli alakja tesztcsíkokkal történő vizsgálatra vonatkozik a monovalens anyagok, mint pl. haptének meghatározására.

Egy másik példaként! kiviteli alaknál a találmány javított vizsgálatokra vonatkozik, amelyekkel két vagy több anyag szintje határozható meg egyidejűleg, azonos mintából.

Amikor egy vizsgálat célja az, hogy egy folyadékmintában egy adott anyag jelenlétét és/vagy mennyiségét jelezze, viszonylag könnyű a vizsgálati körülményeket úgy alakítani, hogy ez az eredményt elérjük és kiküszöböljük a többi összetevőt, ami szintén jelen lehet az adott mintában. Azonban amikor egy vizsgálati eszköz segítségével egynél több különböző anyagot kívánunk meghatározni ugyanabból a folyadékmintából sokkal nehezebb feladat úgy kiegyensúlyozni a feltételeket, hogy az egyes vizsgálatok reakció folyamatai eredményesen és hatékonyan működjenek, különösen a tesztcsíkok esetében.

Egy másik változatban a találmány egy monovalens összetevő kimutatására alkalmas tesztcsík, amely direkt jelölő részecskét alkalmazásával jeleníti meg a vizsgálat eredményét úgy, hogy a jelölő részecske a kimutatni kívánt monovalens összetevőre specifikus antitestet hordoz és a tesztcsík a tesztzónában az immobilizált öszszetevőt vagy annak egy analógját tartalmazza. Minden jelölő részecske több azonos antitest molekulát hordoz. Az antitestet hor22 * »··· ν· ···· · dozó molekulák reagensként standardizálhatóak a gyártás során (azaz amikor a részecskékhez az antitesteket rögzítik), hogy biztosítsák, hogy az egy csomagban lévő tesztcsíkokon az aktív antitestek száma állandó. A tesztzónában a vizsgált összetevőnek, illetve annak analógjának a részecskékhez kötött antitestek effektív koncentrációjához (moláris koncentrációjához) képest feleslegben kell lennie. Nem szükséges az egyes részecskéken kötött antitestek számának állandónak lennie, mert a részecskék száma változó lehet. A részecskékhez kötött antitestek mennyiségének nagyobbnak kell lennie, mint a vizsgált anyag várható mennyiségének a mintában. Ezek a mennyiségek kísérletekkel beállíthatóak, mert a folyadékmintában előforduló szabad összetevők a részecskéken lévő antitestekhez kötődve meggátolják, hogy a részecskék a tesztzónában lévő immobilizált össztevőhöz/analógjához kötődjenek. A teszt elve az, hogy a részecskéken elegendő antitest van kötve ahhoz, hogy a részecske megkötődjön a tesztzónában, de ha a minta tartalmazza a vizsgált össztevőt, ez szignifikánsan korlátozza részecskék megkötődését a tesztzónában. Ezért a tesztzónában megkötődött részecskék mennyisége fordítottan arányos a folyadékmintában lévő anyag koncentrációjával. A tesztcsíkon a részecskékhez kötött antitestek a tesztzóna előtt találhatóak, így a felvitt folyadékminta találkozik a részecskékhez kötött antitestekkel és viszi azokat a tesztzónához viszi. Ebben a vizsgálati formában mindenképpen biztosítani kell azt, hogy az esetleges szabad öszszetevő és a részecskékhez kötött antitestek közti reakció legalább lényegében befejeződjön, mielőtt ezek a reagensek elérik a tesztzónát. Az, hogy a részecskéknek mekkora hányada kötődik meg a tesztzóna anyagán/analógján, attól függ tehát, hogy mennyi kötetlen antitest maradt a részecskéken, fontos, hogy a tesztzónában nagy mennyiségű immobilizált anyag/analóg legyen, hogy biztosítsuk, hogy a zónán áthaladó részecskéket hatékonyan meg tudják »· tefr·· · « I te • ·· te ύ 9 • · ···· • te · kötni. Azért, hogy a folyadékmintában lévő szabad összetevő és részecskékhez kötött antitestek kötődését javítsuk, nagyon kívánatos, hogy a részecskékhez kötött antitestek igen erős affinitással rendelkezzenek a szabad összetevővel szemben. Ennek az affinitásnak legalább 10⁹, de még inkább legalább 1O¹⁰ liter/molnak kell lennie. Az ilyen erős affinitás biztosítja, a szabad össztevők és a részecskék hatékony kötődését és azt, hogy a vizsgálat körülményei között az egyszer már egy részecskéhez kötött összetevő molekula elszabaduljon, vagy lecserélődjön egy immobilizált összetevő/analóg molekulára, mialatt a részecske áthalad a tesztzónán.

A találmány fent leírt általános elvei érvényesek olyan vizsgálatokra is, amelyekben kettő vagy több anyag meghatározása a cél, amelyek közül legalább egy monovalens.

A találmány egy változatában egy olyan eljárást biztosít, amellyel egyetlen folyadékmintából, mint pl. vizeletmintából meghatározható két vagy több össztevő jelenléte és/vagy koncentrációja. Az eljárással meghatározandó anyagok közül legalább egy meghatározható sandwich-bindlng reakcióval, amelyben az említett anyag két különböző epltópjára specifikus kötő reagens szerepel. A fent említett meghatározandó össztevők közül legalább egy másik pedig egy haptén (így egyszerűen nem határozható meg a sandwichbinding reakció segítségével. Az eljárás a következő lépésekből áll:

a) biztosítani kell egy eszközt, amely tartalmaz egy porózus anyagból készült csíkot, amelyben az említett minta vándorolhat és amely csík két vagy több egymástól térbelileg elhatárolt tesztzónát tartalmaz (meghatározandó vizsgálati anyagként legalább egy), amely tesztzónák a minta felviteli helyétől a folyadék áramlásának irányában találhatóak. Ezen tesztzónák közül:

··*· ·· ···· · • · · · · • ··· · · · • · · ««··

i)legalább egy tesztzóna immobilizált kötő ágenst tartalmaz, amely az említett első vizsgálandó anyagra specifikus kötő ágens, vagy olyan speciális kötő ágenst tartalmaz, a mely az említett első vizsgálandó anyagot tartalmazó sandwich komplexet képes megkötni, és ii) legalább egy olyan másik zónát, amely olyan immobilizált kötő ágenst tartalmaz amely vagy a haptén vagy annak analóg molekulája;

Biztosítani kell két vagy több olyan részecske populációt, amely az említett folyadékmintával képes a csíkon átvándorolni és amely részecske-populációk közül

i) legalább az egyik az említett első vizsgálandó anyagra specifikus kötő ágenst hordoz, vagy egy másik specifikus kötő ágenst hordoz, amely sandwich reakcióban szerepelhet az említett első vizsgálandó anyaggal, és ii) legalább egy olyan másik részecske populációt, amely az említett hapténre specifikus kötő ágenst hordoz; és

c) az említett részecske populációkat fel kell oldani az említett folyadék mintában és az említett folyadék mintával együtt végig kell vándoroltatni az említett tesztcsíkon; amennyiben az említett folyadékmintában jelen van az említett első vizsgált anyag, ez a részecskék megkötődéséhez vezet az említett legalább egy tesztzónában az első vizsgált anyag mintabeli koncentrációjával egyenes arányban álló mennyiségben és a haptén jelenléte a folyadékmintában a másik tesztzónáéban legalább egy másik részecskepopuláció megkötődését a haptén mintabeli koncentrációjával egyenes arányban csökkenti a másik tesztzónában, az immobilizált haptént illetve immobilizált haptén analógot tartalmazó tesztzónát legcél• · · · · szerűbb az első vizsgált anyag jelzésére alkalmas tesztzónához képest a minta felviteli pontjától távolabb elhelyezni.

Az első vizsgált anyag lehet pl. a luteinizáló hormon (LH). A második vizsgált anyag lehet pl. az ösztradiol vagy annak egy metabolitja, mint pl. az ösztron-3glükuronid (E3G).

A részecskék leginkább latex részecskék, amelyek színezhetőek. Legjobb, ha az anti-haptén specifikus kötő ágens affinitása legalább kb. 10⁹, de még inkább legalább kb. 1O¹⁰ liter/mol Jó, ha a minden említett tesztzónában a részecskekötődés mértékét a tesztcsíkon átbocsátóit elektromágneses sugárzás, mint pl. a fény áteresztésének mérésével állapítjuk meg.

A találmány tárgya olyan vizsgálati eszköz, amellyel egyetlen folyadékmintából meghatározható két vagy több össztevő. Az eszközzel meghatározandó anyagok közül legalább egy meghatározható sandwich-binding reakcióval, amelyben az említett anyag két különböző epitópjára specifikus kötő reagens szerepel. A fent említett meghatározandó össztevők közül legalább egy másik pedig egy haptén (így egyszerűen nem határozható meg a sandwichbinding reakció segítségével. Az eszköz, lehetőleg biztonságos burkolatban a következőket tartalmazza:

a) egy porózus anyagból készült csíkot, amelyen a folyadékminta végig vándorolhat;

b) az említett csíkon két vagy több tesztzónát (meghatározandó anyagonként legalább egyet), amely tesztzónák a minta felvételi helyétől a folyadékáramlás irányában helyezkednek el és amelyek közül:

i) legalább egy zóna tartalmaz az említett első vizsgálandó anyagra specifikus kötő ágenst vagy egy olyan kötő ágenst, amely képes megkötni az említett első vizsgált anyagot magában foglaló sandwich komplexet, és ii) legalább egy másik tesztzónát, amely immobilizált kötő ágensként vagy a haptént vagy annak egy analóg molekuláját tartalmazza;

c)két vagy több részecske populációt, amelyek az említett tesztzónákhoz képest a folyadék áramlási irányával ellentétesen helyezkednek el és képesek az említett folyadékmintával együtt átvándorolni a csíkon, és amely populációk közül:

i) legalább egy populáció az említett első vizsgált anyagra specifikus kötő ágenst hordoz, vagy egy, az eszközben szintén jelen levő másik, olyan specifikus kötő ágensre specifikus kötő ágenst, amely az említett első vizsgált anyaggal sandwich reakcióba képes lépni, és ii) legalább egy, az említett hapténre specifikus kötő ágenst hordozó populációt;

amennyiben az említett folyadékmintában jelen van az első vizsgált anyag, ez a részecskék megkötődéséhez vezet legalább egy tesztzónában az említett első vizsgált anyag mintabeli koncentrációjával egyenes arányban álló mennyiségben, és a haptén jelenléte az említett folyadékmintában a másik tesztzónában legalább egy másik részecskepopuláció megkötődését a haptén mintabeli koncentrációjával egyenes arányban csökkenti a másik tesztzónában, az immobilizált haptént illetve immobilizált haptén analógot tartalmazó tesztzónát legcélszerűbb az első vizsgált anyag jelzésére alkalmas tesztzónához képest a minta felviteli pontjától távolabb elhelyezni. Előnyös, ha a csík anyaga teljes vastagságában legalább áttetsző. A tesztcsík ideális anyaga a nitrocellulóz.

Mivel a haptén kimutatási reakció nem komppetíciós reakció, amelyben fennáll a mintában lévő vizsgált anyag és reagensként jelen lévő anyag (ebben az esetben a tesztcsíkon immobilizált anyag/analóg) közötti szabad kicserélődés lehetősége, nélkülözhe• · · · · · · tetten, hogy a vizsgálat során a mintában jelen lévő anyag számára biztosítva legyen a megfelelő lehetőség az antitestet hordozó részecskékhez való kötődésre, mielőtt ezek a részecskék a tesztcsík megfelelő tesztzónájához érnek. Ennek biztosítására előnyös, ha a minta és a reagens részecskék között viszonylag hosszú kontakt idő áll rendelkezésre. A vizsgálati eszköz fizikai felépítésének határain belül az immobilizált anyagot/analógot tartalmazó tesztzónának a folyadék áramlásának irányában a lehető legtávolabb kell elhelyezkednie a jelölt részecskék helyétől. Pontosabban, a vizsgálati eszköz célja, hogy egy adott folyadék mintából két vagy több anyagot határozzon meg úgy, hogy a többi meghatározandó anyag közül legalább egy meghatározható sandwich reakcióval, ideális esetben a haptén meghatározására alkalmas tesztzóna a sandwich reakciót alkalmazó tesztzónához vagy zónákhoz képest a folyadék áramlási irányával egyezően a minta felviteli helyétől távolabb helyezkedik el.

A találmánynak egy előnyös változata tehát egy két anyag kimutatására alkalmas tesztcsík, az LH és az E3G vizeletmintából történő kimutatására, ahol a két vizsgálat eredménye a csíkon térben elkülönített tesztzónán jelenik meg, és az E3G zóna a folyadékminta felviteli pontjától a folyadék áramlás irányában távolabb helyezkedik el.

Olyan vizsgálati eszközöket, amelyek porózus anyagból készült csíkot tartalmaznak, amelyen hosszában folyadék vándorolhat végig, felvitt minta formájában a diffúzió vagy a kapillaritás segítségével, hogy egy vagy több reagenst vigyen magával a csíkon található kis tesztzónához mostanában már széles körben alkalmaznak szilárd fázisú sandwich-assay vizsgálattal kimutatható anyagok qualitatív vagy semi-quantitatív analízisére. Amennyiben direkt jelölést alkalmaznak, mint pl. az arany kolloid vagy színezett latex részecskék, a vizsgálatok eredménye az emberi szem által könnyen érzékelhető • · formában jelenhet meg. Az eredményt az érzékelhető anyagnak a porózus vivőanyag viszonylag kis területén való koncentrálódása adja.

A találmány egyik változata egy quantitatív tesztcsík vizsgálatra alkalmas tesztcsík, amelyen a teszt eredményét a tesztzónában megkötött több aktív kötőhellyel rendelkező jelölt reagens biztosítja, amely képes megkötni a vizsgált anyagot. A jelölő anyag rendszerint egy érzékelhető mikrorészecske, mint pl. (színezett)latex részecske, fém (pl. arany) kolloid, festék kolloid vagy nem fémes elemi (pl. szén, szelén) részecske, amelynek a mérete elég kicsi ahhoz, hogy lehetővé tegye a porózus anyagban történő vándorlást, elég nagy ahhoz, hogy kimutatható végeredmény alakuljon ki, amikor a jelölt anyag összegyűlik a tesztzónában. A sandwichassay vizsgálatoknál már alkalmazott típusú jelölt részecskék ideálisak.

A találmány szerint végzett tipikus vizsgálatnál a többspeciflkus kötőhellyel rendelkező jelölt reagenst úgy állítják elő, hogy a jelölt részecskéhez több azonos antitestet, legjobb, ha monospecifikusat kapcsolnak.

A várakozással ellentétben azt tapasztaltuk, hogy főleg a haptén vizsgálatoknál a több azonos aktív anyagspecifikus kötőhellyel rendelkező jelölt részecskék alkalmazása esetén a vizsgálat érzékenysége növekszik. Azt hisszük, hogy a jelölt részecskék nagy számú kötőhelye a részecskék hatékony megkötődését eredményezi a tesztzónában. Azonban talán a rendszer geometriája miatt, amely úgy képzelhető el, mint egy sík tesztzóna felszín és egy többé kevésbé gömbölyű jelölt részecske, amikor a mintából származó haptén viszonylag kis részecskéi először megkötődnek a jelölt részecske ívelt felszínén, ez bizonyos fokban gátolhatja a jelölt részecske megkötődését a tesztzónában, ami elegendő ahhoz, hogy befolyásolja a kötődést és kimutatható hatású legyen.

Azt hisszük, hogy nagyon előnyös, hogy amennyiben egy vizsgált anyag molekula specifikusan megkötődött a jelölt részecskén, maradjon így megkötve a vizsgálat során mindaddig, amíg a kimutatható vizsgálati eredmény ki nem alakul. Ez elérhető a jelölt részecskéhez kötött olyan specifikus kötő ágens alkalmazásával, amelynek igen erős az affinitása a vizsgált anyaggal szemben. Mostanában szokásos olyan monoklonális antitesteket alkalmazni, amelyek affinitása a vizsgált anyaghoz 10⁸. Úgy találtuk, hogy előnyös, ha a tesztcsíkon végzett haptén vizsgálat során a jelölt specifikus kötő ágensek affinitása legalább 10⁹, még jobb, ha legalább 10^1p liter/mol. Az affinitás oldatban való mérésére jó módszert írnak le Friguet és társai, J.Immunoi Methods; Vol 77 (1985) 305-319. old. Az ilyen erős affinitású monoklonális antitesteket a szokásos módon elő lehet állítani és a normál szelekciós eljárásokkal azonosítani lehet. Bár kívánatos az erős affinitású antitestek oldatban való alkalmazása, a találmánynak ezt az aspektusát nem csak ezen az úton lehet elérni. Esetenként megfigyelhető, hogy az oldatban viszonylag gyenge affinitást mutató antitesteknek a hatékony sajátságai megváltoztathatóak, amennyiben szilárd fázisban immobilizálják őket.

A találmánynak egy előnyös változata egy quantitatív tesztcsík vizsgálat emberi testfolyadék összetevő, különösen haptének kimutatására. Ilyen vizsgálatra speciális példa az ösztradiol vagy annak egy metabo,ltjának, mint pl. az ösztron-3-glükuronid (E3G) kimutatására szolgáló teszt. A találmánynak egy különösen lényeges változata a tesztcsík vizsgálata vizeletbeli E3G kimutatására, amely képes az E3G quantitatív meghatározására 5-60ng/ml vizeletbeli koncentráció fölött. Egy ilyen vizsgálat különösen alkalmas egy olyan eljárásban való alkalmazásra, amely tájékoztatja a felhasználót az ovulációs ciklus termékenységi státuszáról, mivel az ösztradiol illetve annak metabolitja jól ismert indikátora a termékenységi státusznak.

Ha igény van rá, a találmány szerinti fent leírt vizsgálati eszköz alkalmas lehet még egyazon mintából további összetevő kimutatására Is, ha lehet, a szokásos sandwlch-assay eljárással. A találmánynak egyik kiviteli alakja egy olyan vizsgálati eszköz, amely képes a vizeletbeli E3G szint quantitatív meghatározására és ezzel egyidőben a vizeletbeli luteinizáló hormon (LH) quantitatív meghatározására sandwlch-assay eljárással úgy, hogy az E3G és az LH eredmények két különálló tesztzónában jelennek meg.

Az egyszerűség kedvéért az ilyen összetett vizsgálatban a jelölő anyag mindkét tesztben azonos lehet, azzal együtt, hogy a szakember számára nyilvánvaló, hogy két jelölt részecske populációra van szükség, amelyek közül egyik az E3G számára több kötőhelyet hordoz, míg a másik a specifikus LH-kötő anyagot hordozza. Az E3G tesztzónája immobilizált E3G-t vagy annak egy analógját tartalmazza, míg az LH tesztzónája specifikus kötőanyagot, mint pl. egy anti-LH antitestet tartalmaz.

A vizsgálati eredményt leolvasó rendszer olyan a vizsgálatok eredményeinek leolvasására alkalmas eszközöket, illetve olyan vizsgálati eszközöket jelent, amelyek a leolvasó eszközökkel alkalmazhatóak.

Az otthon alkalmazott vizsgálati eszközök, mint pl. a terhességi tesztek, manapság már elterjedtek. A terhességi tesztek esetében, ahol elegendő a felhasználónak egy igen/nem eredményt biztosítani, a ma elérhető technológia segítségével az eredmény könnyen, szemmel leolvasható anélkül, hogy járulékos eszközöket kellene igénybe venni.

Az otthon alkalmazott vizsgálatok fő célja, hogy az emberi test élettani változásait jelezze az egyén egészségének biztosítása, az általános jólétének vagy az életstílusának megőrzése érdekében. A fogyasztók egyre többet foglalkoznak egészségük megőrzésével és növekszik az igény arra, hogy a fogyasztó tájékozódjon a saját testi folyamatairól. Egyes esetekben ez megkönnyítheti az együttműködést az egyéni fogyasztó és az orvosi szakma között (GP).

Sok olyan vizsgálat van, amely az emberi test élettani változásait jelzi, és ma csak kifinomult laboratóriumi eszközök segítségével végezhető el. Azért, hogy a vizsgált személy számára hasznos információkat nyújtson, az ilyen vizsgálatok eredményeit általában szükséges pontos számszerű adatokban kifejezni, pl. egy speciális testfolyadék összetevő koncentrációját.

Ezért van szükség olyan vizsgálati rendszerre, amely alkalmas otthoni vizsgálatok elvégzésére és ötvözi a kényelmes minta vizsgálatot az eredmények egyszerű és költségkímélő számszerű meghatározásával.

Sok vizsgálati eszközt írtak le a technikai állásában azzal a javaslattal, hogy a vizsgálati eredményeket optikai eszköz segítségével lehet leolvasni. Gyakran javasolják a fluoreszencia emissziót és a fényvisszaverődés alkalmazását. Ezek a technikák főleg a jól felszerelt laboratóriumokban alkalmazhatóak. Az EP-A2-212599 sz. leírás olyan többzónás analitikai elemet ír le, amely rendelkezik egy kimutatható jelkoncentráló zónával, és a kimutatható jelet, amely a teszt eredményét jelzi a zónában mérhetjük elektromágneses sugárzásnak, pl. fénynek a zónán történő átbocsátásával. Az EP-A2212599. sz. leírás szerint a vizsgálati eszköz legyen porózus, fibrózus anyagból, mint pl. a nitrocellulóz és a papír. Pontos részleteket azonban nem közölnek arra vonatkozóan, hogy hogyan kell a mérést elvégezni fény átbocsátásával.

Azt találtuk, hogy quantitatív információ szerezhető egy tesztcsík vagy hasonló eszköz transzmissziós leolvasásával, ha egységes ··· ·· ···«· • · · · · • · · · · · · • · · · · · · • · · · beeső elektromágneses sugárzást bocsátunk át a tesztcsíknak a tesztzónát körülvevő és azon túlnyúló területén.

A találmány egyik kiviteli alakja leolvasó eljárást biztosít egy tesztcsík, lap vagy lemez formátumú hordozó viszonylag kis területén kimutatható anyag által képzett teszteredmények leolvasására, úgy, hogy elektromágneses sugárzást, mint pl. fényt bocsát keresztül az említett vizsgálati eszközökön. Az eljárás során az említett vizsgálati eszköz egyik oldalának legalább egy része ki van téve az elektromágneses sugárzásnak, amely az adott területen alapjában véve egységes, az említett terület magában foglalja az említett zónát, és a vizsgálati eszköz túloldalán kilépő elektromágneses sugárzást mérve határozza meg a vizsgálat eredményét.

Előnyös, ha a beeső elektromágneses sugárzás alapjában véve egységes intenzitású.

Ez az egységesség pl. columated elektromágneses sugárzó forrással érhető el, hagyományos fókuszáló eszközök, mint pl. lencsék és fényvezetők alkalmazásával úgy, hogy párhuzamosan beeső elektromágneses sugárzást biztosítsunk, amely természetéből adódóan normálisan áthalad a hordozóanyag sugárzásnak kitett területén.

A találmánynak egy további kiviteli alakjánál a beeső elektromágneses sugárzás diffúz és a hordozóanyag sugárzásnak kitett területét, véletlenszerűen szóródva egyenletesen borítja be.

A találmány egy másik változata olyan vizsgálati eszköz, amely tartalmaz egy porózus, folyadék áteresztő hordozó csíkot vagy lapot, amelyen keresztül diffúz elektromágneses sugárzás bocsátható. Az említett hordozó egy burkolatban van, és magába foglal legalább egy tesztzónát, amelyben a teszteredmény az említett tesztzónában immobilizált kötő ágenshez direkt vagy indirekt módon kimutatható anyag specifikus megkötésével válik értékelhetővé. Az említett anyagot az említett elektromágneses sugárzásra adott vá33 lasza segítségével mutatjuk ki. A burkolaton vannak olyan területek, amelyek átengedik az eszközön a külső forrásból érkező elektromágneses sugárzást, a vizsgálati eszköz tesztzónája pedig az elektromágneses sugárzást áteresztő területek között az elektromágneses sugárzás útjában helyezkedik el.

A legjobb, ha a porózus csík vagy lap, amely papírból, nitrocellulózból vagy hasonlóból készült nem vastagabb, mint 1 mm.

A találmány egy további kiviteli alakja egy vizsgáló eszköz és egy vele kombinált vizsgálati eredményt leolvasókészülék, amely:

a) magában foglal egy porózus, folyadék áteresztő hordozó csíkot vagy lapot, amelyen keresztül diffúz elektromágneses sugárzás bocsátható. Előnyös, ha a hordozó egy burkolatban vagy tokban van, és magába foglal legalább egy tesztzónát, amelyben teszteredmény az említett tesztzónában immobilizált kötő ágenshez direkt vagy indírekt módon kimutatható anyag specifikus megkötésével válik értékelhetővé. Az anyagot az elektromágneses sugárzásra adott válasz jele segítségével mutatjuk ki;

b) a burkolaton, ha van, vannak olyan területek, amelyek átengedik az eszközön a külső forrásból érkező elektromágneses sugárzást, a vizsgálati eszköz tesztzónája pedig az elektromágneses sugárzást áteresztő területek között az elektromágneses sugárzás útjában helyezkedik el;

c) az vizsgálati eredményt leolvasó eszköz rendelkezik egy befogadó eszközzel, amely az vizsgálati eszköz legalább egy részét képes befogadni, ez a rész tartalmazza a tesztzónát úgy, hogy a tesztzónát a leolvasó eszközök érzékelni tudják. A leolvasó eszköz rendelkezik egy egyenletes elektromágneses sugárzást biztosító sugárzás forrással és egy vagy több érzékelővel, amelyek úgy helyezkednek el, hogy amennyiben az említett vizsgálati eszközt be34 helyezik az befogadó eszközbe, az elektromágneses sugárzás át tudjon haladni az eszközön és az eszközből kilépő elektromágneses sugárzás intenzitását az érzékelővel (érzékelőkkel) mérni lehessen.

Előnyös, ha a befogadó eszköz egy olyan kapcsoló részt is magába foglal, amely képes összekapcsolódni az említett vizsgálati eszközzel, hogy az alatt az idő alatt, amíg az említett vizsgálati eszköz a leolvasóban van, a tesztzónát(kat) előre meghatározott, speciális kapcsolatban tartsa a leolvasó eszközzel.

Előnyös, ha az említett befogadó eszköz tartalmaz egy indító szerkezetet, amelynek működését a vizsgálati eszköz behelyezése indítja el, és amely kiváltja a tesztzóna(ák) leolvasását.

Amennyiben a vizsgálati eszköz burkolattal rendelkezik, előnyös, ha az említett burkolat magában foglal egy belső regisztráló részt, amely a hordozón található megfelelő regisztráló résszel kapcsolódik, így a burkolatban a vizsgálati eszköz meghatározott térbeli helyzetben helyezkedik el a burkolaton belüli regisztrációs részhez képest. Előnyös, ha a belső regisztrációs rész egy csapot vagy hasonlót tartalmaz, amely beleillik a hordozón található lyukba vagy bemélyedésbe úgy, hogy a tesztzóna a lyukhoz vagy mélyedéshez képest előre meghatározott helyen van.

Az előállítás során a megfelelő regisztrációs rész alkalmazható arra, hogy megkönnyítsék illetve ellenőrizzék a forma pontosságát, pl. a vizsgálati eszközön a tesztzóna kialakításakor a reagenst nyomtatási technikával viszik fel. Emellett vagy ehelyett a hordozónak a burkolatba való pontos behelyezése is megkönnyíthető illetve ellenőrizhető az említett regisztrációs rész segítségével.

A találmány egy további kiviteli alakja vizsgálati eredmény leolvasó, amely olyan vizsgálati eszközzel együtt alkalmazható, amely porózus, folyadék-áteresztő csíkot vagy lapot foglal magában és amelyen keresztül elektromágneses sugárzás bocsátható. Az említett vizsgálati eszköz olyan tesztzónát tartalmaz, amelyben a vizsgálat eredménye egy specifikus, kimutatható anyagnak a tesztzónában immobilizált kötő ágenshez való direkt vagy indirekt kötődése segítségével jelenik meg. Az anyag kimutatása az elektromágneses sugárzásra adott válaszjel segítségével történik. Az említett vizsgálati eredmény leolvasó magába foglal:

a) egy befogadó eszközt, amely képes befogadni a vizsgálati eszköznek legalább azt a részét, amely az említett tesztzónát tartalmazza;

b) leolvasó eszközt, amely a befogadó eszközzel van kapcsolaotban, és amely tartalmaz:

i) legalább egy egységes diffúz (leginkább elektromágneses) sugárzást kibocsátó forrást; és ii) egy vagy több olyan érzékelőt, amelyek képesek az említett sugárzás intenzitását érzékelni;

A jelforrás és érzékelő(k) úgy helyezkednek el, hogy amikor a vizsgálati eszköz adott része a befogadó eszközben van, a tesztzóna az jelforrás és az érzékelő közötti területre kerüljön.

A vizsgálati eszköz/leolvasó kombináció, mint egyszerű tesztcsomag kerülhet a felhasználóhoz. Általában azonban míg a leolvasó egy viszonylag állandó egység, amelyet a fogyasztó újra és újra alkalmazhat (és amelyet elektronikus memória/adatfeldolgozó egységgel is fel lehet szerelni, amely lehetővé teszi számos egymást követő teszt értékelését is) a vizsgálati eszközök egyszeri használatra alkalmasak, utána eldobják őket. Ezért a vizsgálati eszközöket a leolvasótól függetlenül biztosítjuk a fogyasztó számára, pl. többszörös csomagokban.

Mivel biztosítjuk a pontos kapcsolatot a vizsgálati eszköz és a leolvasó között és mivel magán a vizsgálati eszközön biztosítjuk a tesztzóna helyének pontos regisztrációját a tesztzóna minden alkalommal, amikor a vizsgálati eszközt a leolvasóba helyezik egy ál··· landó, előre meghatározott helyre kerül. így a leolvasóban található optikai rendszer ( a fényforrás és az érzékelők) a lehető legegyszerűbbek lehetnek, mivel nincs szükség arra, hogy az érzékelők tartalmazzanak egy letapogató készüléket, amelyre akkor lenne szükség, ha a tesztzóna pontos helye nem lenne ismert. Azáltal, hogy nem szükséges nagypontosságú optikai rendszert alkalmazni, a leolvasó/monitor ára csökkenthető. Az optikai leolvasó rendszer egyszerűsítése lehetővé teszi, hogy a leolvasó/monitor kis méretű legyen és így az otthonokban is kényelmesen alkalmazható. A letapogató készüléket természetesen be lehet építeni a leolvasóba, ha igény van rá.

A belső regisztrációs rendszer, amely biztosítja a tesztzóna pontos elhelyezkedését a vizsgálati eszközön a fentiek mellett megkönnyíti a vizsgálati eszközök automatizált gyártását és minőség ellenőrzését. Például az ovulációs ciklus jelzése esetén, amikor a felhasználónak minden hónapban több tesztre van szüksége, a vizsgálati eszközöket nagy számban és alacsony áron kell előállítani. A belső regisztráció megkönnyíti az automatizált gyártást és a nagy teljesítményt.

Elméletileg bármilyen elektromágneses sugárzás alkalmas a találmánynál szükséges mérések elvégzésére. Előnyös, ha az elektromágneses sugárzás diffúzzá alakítható. Előnyös, ha az elektromágneses sugárzás a látható vagy közeli-látható tartományban van. Ide tartozik az infravörös és az ultra-ibolya sugárzás. Általában az a cél, hogy a vizsgálat során jelölőként alkalmazott anyag reakcióba tépjen a látható vagy közeli-látható tartományba tartozó fénynyel, pl. abszorpció útján. Az elektromágneses sugárzás kiválasztott hullámhossza akkor a legmegfelelőbb, ha az alkalmazott jelölő erősen befolyásolja, pl, abszorbeálja. Ha a választott jelölő anyag például erősen színes, azaz nagy koncentrációban szabad szemmel is látható, az ideális elektromágneses sugárzás a komplemen··· tér hullámhosszú fény. A jelölő részecskék, mint pl. a fémes (pl. arany) kolloidok, nemfémes elemi (pl. szelén, szén) kolloidok, festékkolloidok és színezett latex (polisztírén) részecskék ideális példák. Kékre festett latex részecskék esetén például az ideális elektromágneses sugárzás a látható vörös fény, amelyet a kék részecskék erősen abszorbeálnak.

A találmány egy előnyös formájában az érzékelő(ke)t elérő elektromágneses sugárzásnak diffúznak kell lennie. A sugárzás diffúz sugárzás, amely létrejöhet akkor, amikor a sugárzás áthalad a hordozó csíkon vagy lapon, de még jobb, ha a jelforrás az, amely az elektromágneses sugárzást erősen diffúz formában bocsátja ki. A találmánynak egy előnyös változatában a jelforrás erősen diffúz sugárzást bocsát ki és a hordozó csík vagy lap, amin a sugárzás később keresztülhalad a jelforráshoz képest gyenge diffuzor. Jelentős előnye a találmány alkalmazása során a diffúz fény vagy más sugárzás használatának az, hogy így a teszt eredmény leolvasását jóval kevésbé akadályozzák a vizsgálati eszközön található szennyeződések vagy kontamináló anyagok. Amennyiben például fókuszált fényt alkalmazunk, a vizsgálati eszköznek azon területén található piszok vagy karcolás, ahol a sugárzásnak át kell haladnia sokkal erősebben befolyásolja az eredmény pontosságát, mint ha diffúz fényt használunk. Amennyiben a találmány alkalmazásakor diffúz fényt előállító forrást használunk, biztosíthatunk olyan leolvasót, amely képes pontosan értékelni egy anyagában átlátszó vizsgálati eszközön végzett teszt eredményét is anélkül, hogy a teszt eredményt hátrányosan befolyásolná a vizsgálati eszköz kisebb kontaminációja vagy sérülése (pl, felületes karcolások).

A találmánynak egy előnyös változatában a jelforrásból kiinduló elektromágneses sugárzás pulzáló. A detektorok (érzékelők) szinkronizálásával, azaz hogy csak abban a fázisban működjenek, amikor a jelforrás sugároz, kiküszöbölhető a külső sugárzás (pl. a kör38 nyezeti fény) által okozott háttér Interferencia. A vizsgálatokat legtöbbször természetes nappali fényviszonyok között vagy még gyakrabban mesterséges világításnál fogják elvégezni. A mesterséges fény általában pulzáló (tipikusan 50-100Hz), amit a váltakozó elektromos áram okoz. A vizsgálati eszköznek a leolvasóban való megvilágítására alkalmazott pulzáló jelforrás alkalmazásával kiküszöbölhető a természetes fény zavaró hatása. Amennyiben olyan frekvenciát választunk a jelforrás működéséhez, amely alapvetően eltér a mesterséges fény általában szokásos frekvenciájától, a mesterséges fény okozta interferencia is kiküszöbölhető. Legjobb, ha az energia frekvenciája legalább 1kHz. Ideális frekvencia például a kb.16 kHz. A szinkronizált pulzáló érzékeléshez szükséges elektronikus berendezések jól ismertek a területen járatos szakember számára.

A pulzáló fény alkalmazása nagyon előnyös, mert így nem szükséges a monitornak fényzárónak lennie. Ez nem csak a monitor előállítását egyszerűsíti le, hanem lehetővé teszi a vizsgálati eredmény leolvasását akkor is, ha a monitor nyitva van, ezzel leegyszerűsítve az alkalmazást a felhasználó számára.

A fény vagy más elektromágneses sugárzás forrása ismert komponensekből alakítható ki. Ideális példák erre a kereskedelemben elérhető LED-ek, olyanokat kiválasztva, amelyeknél a kibocsátott fény hullámhossza olyan, hogy azt a tesztzóná(k)ban koncentrálódó kimutatandó anyag erősen abszorbeálja. A LED-ek által kibocsátott fénynek egy erős diffúzoron keresztül kell haladnia mielőtt elén a vizsgálati eszközt. Ha igény van rá, alkalmazhatunk egy sor felváltva működő LED-et is.

Megfelelő diffúzorok készülhetnek például műanyagokból, ilyenek a kereskedelemben kaphatóak. Ha szükséges, a diffúzor anyag fényszóró tulajdonságát részecskékből álló anyagok, pl. titánium dioxid és báriumszulfát beépítésével fokozni lehet. Ideális diffúzor anyag • «· · · titánium dioxidot tartalmazó poliészterből vagy polikarbonátból áll. A részecske arány legalább kb. 1 tömeg%, de Inkább 2%. Diffúzor alkalmazásával a vizsgálati eszköznek minden lényeges területét egyszerre lehet mérni és a forrásból kibocsátott fény eltérései Is kiküszöbölhetők.

A kilépő jel mérésére alkalmazott érzékelő(k) lehetnek hagyományos Ismert eszközök, úgy mint a fotodiódák, pl. szilícium fotodiódák.

Célszerű, ha az érzékelő előtt egy második fénydiffúzort helyezünk el, amely ugyanolyan anyagból készülhet, mint az első diffúzor. Ez biztosítja azt, hogy az érzékelő által látott képet nem befolyásolja az, hogy a leolvasóban van-e tesztcsík vagy nincs. Ennek következtében a monitor kalibrálható tesztcsík nélkül, majd el lehet végezni a teszteredmény mérését a tesztcsík jelenlétében.

A találmány alkalmazásakor egyenletes fényt kibocsátó fényforrás alkalmazásával tesztcsíkok és hasonlók leolvasására alkalmas leolvasó rendszer biztosítható, amely viszonylag jól tűri az egyes tesztcsíkok között a tesztzóna(ák) elhelyezkedésében előforduló eltéréseket, pásztázó érzékelő alkalmazása nélkül. További előnyei vannak, ha a tesztzóna elhelyezkedése ellenőrzött, amint azt itt leírtuk.

A fogamzás valószínűségének növelésére régebben is forgalmaztak már vizsgálati eszközöket, amelyek lehetővé tették, hogy a felhasználó megvizsgálhassa a luteinizáló hormon (LH) vizeletbeli koncentrációját, amely hirtelen megemelkedik kb. egy nappal az ovuláció előtt. Naponta végzett vizsgálatokat alkalmaznak, mérőpálca eljárással, ahol a teszt eredmény egy színes területen jelenik meg és a szín intenzitása arányos az LH koncentrációval. A felhasználót ellátják egy színtáblázattal, amelynek segítségével a napi eredményt a standarddal összehasonlítva szabad szemmel megfigyelhető az LH-csúcs. Sajnos az LH koncentráció jelzése *· · • · · · · * · • · · ♦ · · ·· nagyon ritka példája az olyan semi-quantitativ vizsgálatoknak, amelyek ilyen egyszerű eljárással elvégezhetőek, ez pedig ebben az esetben is csak azért lehetséges, mert a relatív koncentráció értékekben az LH-csúcs drámai változást jelent. A legtöbb más potenciálisan alkalmazható vizsgálatnál a vizsgált anyag koncentrációjának változása a testfolyadékokban sokkal kisebb változást jelent, amelyet pontosan csak műszerek segítségével lehet kimutatni.

Szükség van ezért arra, hogy a jelenleg hozzáférhető, otthon használható qualitativ teszt eljárásokat továbbfejlesztve pontos quantitativ vizsgálatok elvégzése is lehetséges legyen. Kézenfekvő példa erre az otthon végezhető terhességi tesztek és ovuláció előrejelző tesztek iránt mutatkozó fogyasztói érdeklődés logikai kiterjesztése, azaz a vizsgálat kiterjesztése az ovulációs ciklus pontos jelzésére, amely nem csak a fogamzás valószínűségének növelésére alkalmas, hanem megbízható információkat biztosíthat a fogamzásgátlás céljaira is.

Javaslatokat tettünk a testfolyadékok elemzésére ezzel a céllal. Közös bennük a különböző hormon metabolitok vizeletbeli szintje periodikus változásának mérése.

A találmány alkalmazható bármely testfolyadék összetevő meghatározásra, különösen humán ovulációs ciklus jelzésére, egy vagy több hormon vagy annak metabolitja, pl. LH és/vagy ösztron-3glüluronid (E3G) meghatározásával egy testfolyadékban, mint pl. a vizeletben.

A találmány értelmében a cél egy otthon alkalmazható folyadékminta vizsgáló eszköz, amely tartalmaz egy porózus hordozó anyagot, mint pl. egy csíkot amelyen a fölvitt folyadékminta pl. a vizelet átáramlik. A hordozó anyagon a vizsgálati eredmény egy a hordozón pontosan meghatározott területen (tesztzónában) pl. keskeny vona41

Ion vagy ponton a kimutatható anyag specifikus kötődése segítségével alakul ki, a tesztzónában immobilizált specifikus kötő reagens segítségével. A találmány ezért olyan eljárásokra vonatkozik, amelyekkel a kimutatható anyagnak az ilyen tesztzónákban való elhelyezkedése pontosan , egyszerű és olcsó módon meghatározható. Otthon alkalmazható vizelet vizsgálati eszközök, pl. a terhességi tesztek és ovuláció előrejelző tesztek ma széles körben elterjedtek a kereskedelemben. Számos ilyen eszköz az immunkromatográfia elvein alapul és általában tartalmaznak egy üreges, műanyagból készült burkolatot, amelyben egy előre adagolt reagenseket hordozó porózus tesztcsík található. Az eszközben a reagensek közül egy vagy több direkt jelölővel - mint pl. festék kolloid, fémes (pl arany) kolloid vagy színezett latex (pl. polisztirén) részecske - jelölt reagens is lehet, amelyek a csíknak egy viszonylag ki területén koncentrálódva szabad szemmel is láthatóak. A felhasználónak a vizsgálat megkezdéséhez a vizeletmintát a burkolat egyik részére kell helyeznie. A vizsgálat eredménye néhány perc múlva szemmel láthatóvá válik anélkül, hogy a felhasználónak bármit tennie kellene a továbbiakban. Ilyen eszközökre írnak le példát az EP-A-291194. sz és az EP-A-383619. sz. leírásokban. A vizeletminta gyűjtése kényelmesen megoldható egy szivacsos szerkezetű anyag segítségével, amely az eszköz részét képezi és képes arra, hogy könnyen felszívja a folyadékmintát pl. a vizelet folyamból. Az is lehetséges, hogy a szivacsos anyag az eszköz burkolatából emelkedik ki, így megkönnyítve a minta felvitelét.

A találmány egy további változata egy elektronikus eszköz a humán ovulációs ciklus jelzésére és a termékenységi státusz jelzésére az említett készülék felhasználója számára. Ez az eszköz tartalmaz:

a) egy leolvasó eszközt egy itt leírt kettős vizsgálati eszköz leolvasására;

• » · ·· ·*♦ · · • « · «4 • «·· · · · · · · · · « · · ·

b) egy információ-feldolgozó eszközt az említett legalább két anyag testfolyadék koncentrációjának meghatározására az említett vizsgálati eszköz leolvasásából;

c) információ feldolgozó eszközt és memória egységet, az említett meghatározott koncentráció értékek és a korábban meghatározott koncentráció értékek értékelése alapján a vizsgált személy aktuális termékenységi státuszának jelzésre; és

d) kijelző eszközt, amely közli az aktuális termékenységi státuszt az elektronikus eszköz felhasználójával. Előnyös, ha az eszköz emellett tartalmaz egy befogadó eszközt a vizsgálati eszköz befogadására úgy, hogy a leolvasó eszköz a befogadó eszközön belül helyezkedik el. A leolvasás legjobban úgy oldható meg, ha a befogadó eszközben elhelyezkedő vizsgálati eszközön fényt bocsátunk keresztül. A legjobb, ha a kijelző eszköz egy vagy több fényforrást tartalmaz, amely színes jelzést ad a felhasználónak, úgy, hogy a termékenységi státusz változását színváltozás jelzi.

A találmány változatai, amelyek az alábbi részletes leírásból kitűnnek, a leolvasó/vizsgálati eszköz kombinációban alkalmazható vizsgálati eszközöket, az ilyen vizsgálati eszközök előállítási eljárásait és az ilyen vizsgálati eszközök és leolvasók alkalmazásának módjait tartalmazzák.

A találmányt a továbbiakban kiviteli alakjai segítségével ábrákon mutatjuk be, azaz bemutatjuk a vizsgálati eszközöket és leolvasókat. Az • ·υ·· • ··»· ·

1. ábra a porózus anyagból (pl. papír) készült lap általános képét szemlélteti a reagens felviteli pontok sorával és a mérőcsíkokra való osztással együtt, a

2. ábra a találmány szerinti vizsgáló eszköz perspektivikusan bontott képét mutalja be az 1. ábrán bemutatott mérőcsíkkal együtt, a

3. ábra a 2. ábrán bemutatott vizsgáló eszköz vázlatos keresztmetszetét szemlélteti a találmány szerint, a monitor belehelyezett leolvasó fejével együtt, amely a mérőcsíkon keresztülbocsátott fénynyalábbal működik. Az Y tengely torzított a komponensek elrendeződésének szemléltetése miatt, a

4a, 4b és 4c ábrák a találmányhoz kapcsolódó komplett monitor elemeit mutatják be vázlatosan, éspedig a

4a ábra a fedél és a ház felső része, a

4b ábra az áramköri lemez a leolvasó fejjel, a

4c. ábra a burkolat alsó része és a hozzá tartozó elemtartó, az

5. ábra a 4b. ábrán bemutatott leolvasó fejet mutatja felnagyítva, a

6. ábra az 5. ábrán bemutatott leolvasó fejnek a vizsgáló eszközt befoglaló részét mutatja felülnézetben, a

7. ábra a vizsgáló készülék azon végének keresztmetszetét szemlélteti, amely a leolvasó fejnek befogadó résbe való behelyezésére szolgál, a

8. ábra vázlatosan szemlélteti azokat az alapvető funkciókat, amelyek a találmány szerinti elektronikus monitor megvalósít a humán ovulációs ciklus meghatározásánál, a

9a. ábra két párhuzamos vizsgálat végzésére szolgáló tesztcsíkot mutat be, a

9b. ábrán a vizsgáló eszköz hosszanti metszete látható a tesztcsíkkal.

A 9a. és 9b ábrák leírása az 5. sz. példában kerül ismertetésre.

Az 1. ábrán látható egy porózus 100 lap (pl. nitrocellulóz), amely több egyforma 101 mérőcsíkra van felosztva a központi A-A tengely és az arra merőleges B-B tengelyek mentén való szétvágással.

A vizsgáló reagensek 102-107 párhuzamos sorait a 100 lapra az előzetes felosztásnak megfelelően viszik fel. Példaként tételezzük fel, hogy a reagensek az első megkötött antitestek reagensei a 102 és 107 sorban helyezkednek el, míg a második, az elsőtől eltérő megkötött antitestek a 103 és 106 sorokban. A reagens felvitele történhet a 108 “tollal** vagy a hasonlóan működő, számítógéppel vezérelt **x-y** rekorder (nem szerepel az ábrán) segítségével a 109 flexibilis mérőcsövön át megfelelő puffer-reagens oldat adagolásával. Amennyiben a 100 lap anyaga nitrocellulóz a reagensek, mint az antitestek és antigének megköthetők egyszerűen a nitrocellulózra való felvitellel, amelyet a lap blokkolása követ pl. albuminnal vagy polivinil alkohollal. A következő reagens felvitel és blokkolás a mobil jelzett reagens - pl. antigén (E3G) vagy egyéb antitest (pl. anti-LH) például szemcsés direkt jelző anyaggal (mint pl. színezett latex) jelölt -104 és 105 soraiba történhet. Ez a felvitel történhet pl. egy másik tollal (az ábrán nem szerepel). Alternatív megoldásként a jelzett reagens(ek) tárolhatók egy külön porózus lapocskán vagy hasonlón, mintsem közvetlenül a tesztcsíkok anyagára alkalmazva.

Annak érdekében, hogy a reagenst tartalmazó sorok pontos elhelyezkedése biztosított legyen, a 100 lap minden 110, 111 hosszanti szélébe több azonos méretű apró 112 üreget fúrunk, amelyek mindegyike a 113 megjelölt csík szélességében helyezkedik el. A 112 üregeket a 100 lapon minden reagens felvitelét megelőzően készítik el. A kezeletlen lapot egy keretre (az ábrán nem szerepel) vagy egyéb munkafelületre helyezik és a 114 rúd segítségével úgy, hogy a lap keresztirányú széleit leszorítják. Az ábrán csak egy ilyen rúd kerül (részben) bemutatásra. Minden rúdnak több 115 lefelé irányuló csapocskája van, ezek mindegyike pontosan illeszkedik a 112 üregek valamelyikébe. A 108 reagens-felvivő toll pályáját a lapot rögzítő rudak helyzete pontosan mutatja és ennek megfelelően a reagens felvitel az előre meghatározott pontos vonalon történik a lapon lévő perforációnak megfelelően.

Az összes szükséges reagens felvitele és az egyéb kezelések elvégzése után a 100 lapot egy vágóeszközzel (nincs szemléltetve) különálló azonos méretű 101 mérőcsíkokra darabolják. Minden egyes 101 mérőcsíkon Nymodon egy-egy 112 üreg helyezkedik el két reagenst tartalmazó (pl. 102 és 103) sorral vagy reakciózónával, amelyek a 112 üreghez viszonyítva előre pontosan meghatározott helyzetben helyezkednek el az egyes tesztcsíkok teljes szélességére kiterjedően. A 112 üregtől távol eső helyen van a 104 csík azon része, amely a mobil jelzett reagenst hordozza. A jelzett reagens pontos helyzete az üreghez viszonyítva nem szükségszerűen olyan mértékben kritikus mint a reakció-zónák elhelyezkedése.

A 2. ábrának megfelelően a találmány szerinti vizsgáló eszközt egy műanyag ház foglalja be amelynek 200 felső és 201 alsó félrésze úgy van kialakítva, hogy alkalmas legyen a 101 mérőcsík és egy abszorbens 202 porózus mintafelvevő elem befogadására, amely utóbbi túlnyúlik a ház egyik 203 végén. Az összeállított eszközben a 202 porózus mintafelvevő elem fedi a mérőcsík 204 végét a felvitt jelzett reagens mellett. A ház 200 felső félrésze magában foglal egy

205 ablakot vagy rést, amelyen keresztül mindkét 102 és 103 detektáló zóna megfigyelhető kívülről. A ház 200 felső félrésze annak

206 külső felületén magában foglal egy kör alakú 207 mélyedést a ház hosszanti tengelye mentén kis távolságra a megfigyelő ablak mögött a ház mintafelvevő elemet befogadó 203 végéhez viszonyítva. A 200 felső félrész belső részében egy lefelé irányuló tű • · · · ···· ·· ···· vagy 208 csapocska helyezkedik el pontosan a 207 mélyedés alatt. A 208 lefelé irányuló csapocska vagy tű átmérője megfelel a 101 mérőcsíkon lévő 112 öreg átmérőjének olymódon, hogy a csík bizonyosan elhelyezhető legyen az összeállított eszköz belsejében a csapocskán.

A ház 201 alsó része szintén tartalmaz egy 209 fényáteresztő ablakot vagy rést, amely az összeállított eszközben pontosan a ház felső félrészében lévő 205 mérőablakkal szemben helyezkedik el. A ház alsó félrészében szintén van egy 210 kör alakú mélyedés, amely be tudja fogadni a 208 tű vagy csapocska alsó végét amikor a ház alsó és felső része összeállításra kerül.

Az összeszerelt eszközben a mérőcsík és a porózus elem befogásának során a ház 200 felső és 201 alsó félrésze között létrehozza a mérőcsík 204 végének és a porózus elem 211 átfedési tartományának fedésbe kerülését olymódon hogy azok összenyomódjanak a megfelelő nedvesség-vezetőképesség biztosítása érdekében.

A ház anyaga célszerűen átlátszatlan, pl. fehér vagy színes műanyagból készül, de kívánság szerint lehet áttetsző, sőt átlátszó is. A 3.. ábra a 300 vizsgáló eszközt mutatja be ahogyan a 302 monitor 301 résében van elhelyezve. A 300 vizsgáló eszköz ezen része magában foglalja a két egymással szemben elhelyezkedő 205 és 209 ablakot.

A monitorházon rés található, amely a vizsgáló eszköz azon részének befogadására szolgál, amely az eredményleolvasó ablakot tartalmazza. A rés két oldalán a 303 fényforrás, illetőleg a 304 leolvasófej helyezkedik el.

A résben helyezkedik el a 305 gomb vagy kiemelkedés, amely a 207 mélyedésbe illeszkedik a vizsgáló eszköz házának külső felületén. így érhető el a háznak a résbe való biztos és pontos elhelyezkedése. Miután a 207 mélyedés helyzete a 208 belső tűhöz vagy csapocskához viszonyítva a vizsgáló eszköz belsejében egyértel• · · · · mű, a 101 mérőcsíkon lévő 112 üreg és a 102 és 103 detektáló zónák a 101 mérőcsíkon pontosan megfelelő helyzetbe kerülnek a leolvasó fejhez viszonyítva. A 101 mérőcsíkon lévő üreg megvezető elemként működik a vizsgáló eszköz előállítása során és biztosítja, hogy az eszköz alkalmazása után a monitoron a mérőcsíkon lévő detektáló zónák minden esetben ugyanabban a helyzetbe kerüljenek a leolvasó fejhez viszonyítva. Ennek megfelelően nincs szükség arra, hogy a leolvasó fej külön letapogató berendezéssel rendelkezzen, amely a detektáló zónák helyzetét határozza meg minden egyes eszköznél.

A 303 fényforrás vagy megvilágító eszköz a 306 LED-ek sokaságát foglalja magába ami biztosítja a megvilágítást, ami a mérőcsíkra a 307 diffuzoron és a ház alsó félrészében elhelyezkedő 209 megfigyelőablakon keresztül jut el. A fény áthatol a vékony nítrocellulóz 101 mérőcsíkon és a ház felső félrészében elhelyezkedő 205 mérőablakon át hagyja el a vizsgáló eszközt. Rögtön a 205 ablak felett kívül helyezkedik el a második 308 diffuzor. A második 308 diffuzoron átjutott fény a 309 lemezre jut, amely több 310-314 nyílással van ellátva, összesen öt ilyen nyílás van, amelyből kettő (311, 313) a detektáló zónáknál míg a többi (310, 312 és a 314) ezen detektáló zónák réseinek valamelyik oldalán helyezkedik el. A nyílások résformájúak és a 101 mérőcsík detektáló vonalainak megfelelően helyezkednek el. A detektáló zónáknak megfelelően elhelyezkedő 311 és 313 nyílások mindegyikének szélessége kétszerese a többi nyílásokénak, amelyek ellenőrző funkciót töltenek be.

A fény áthaladva ezeken a 311-314 nyílásokon eljut a 315-319 résekkel ellátott a 320 terelőlemezre. A 315-319 rések mindegykének túlsó végén egy-egy 321 fényérzékelő helyezkedik el. A 321 fényérzékelők mérete és specifikációja megegyezik. A 320 terelőlemez 322 elülső oldalán lévő minden rés ugyanolyan méretű, mint a megfelelő 311-314 nyílás. A 320 terelőlemez hátsó oldalán a 321 fényérzékelőkhöz csatlakozó minden rés mérete megegyezik a fényérzékelő megfelelő felszínének méretével. Ennek megfelelően a 316 és 318 rése, amelyek a detektáló zóna nyílásaihoz kapcsolódnak, párhuzamosak. A 315,317 és 319 rések, amelyek az ellenőrző nyílásokhoz kapcsolódnak, nagyobb méretűek a fényérzékelőhöz való távolságuk függvényében.

A leolvasó/monitor rése is be tud fogadni befogó vagy terelő elemeket, pl. egy vagy több rugós lemezt vagy tűt (nincs szemléltetve) a vizsgáló eszköznek a résben való pontos elhelyezkedésének biztosítására.

Ideális esetben ugyanaz az optikai jel lép ki minden nyílásból, függetlenül a nyílással szembeni vonal pontos helyzetétől. A nyílások különböző méretűek lehetnek. A referencia zónák méreteit úgy kell megválasztani, hogy azok méretei a lehetőségekhez mérten megközelítsék a mérőcsíkon lévő detektáló zóna aktuális területének méretét.

A nyílások közötti kereszthatás lehetőségének csökkentése érdekében a mérőcsík a lehető legközelebb kell, hogy elhelyezkedjen a nyíláshoz, amikor a vizsgáló eszközt a leolvasó/monitor résébe helyezik.

A példaként! kiviteli alaknál öt optikai mérőcsatorna van a leolvasóban. Ezen kívül lehetséges még egy hatodik referencia csatorna is, amely biztosítja az elektronikus erősítők kalibrálásának lehetőségét a detektor áramkörében.

Egy tipikus tesztcsíknál láthatók a detektálható koncentrációszintek a csík mentén, amelyhez viszonyítva a kimutatandó szintet a reakció zónában mérni. Ezeket a méréseket összevetni a tesztcsík reakció zónájának egyik oldalán lehet. A reakció zónáról származó jel a tesztcsík két szomszédos referencia területéről származó totális jel hányadosaként fejezhető ki.

• · · ·

Az öt mérőcsatoma két reakciózónára és három referencia zónára van osztva. Két reakciózóna között elhelyezkedő egy referenciazóna biztosítja az optikai referencia adatokat két reakció zóna számára.

A reflexiós mérési rendszer teljes egészében a tesztcsík egyik oldalán kell, hogy elhelyezkedjen. Ahhoz, hogy a leolvasó berendezés mind az öt csatornájával ugyanolyan szintű tömörítés legyen biztosítható, viszonylag drága kereskedelemben kapható elemeket kell használni. A transzmissziós elrendezés teljes egészében kereskedelemben beszerezhető, nagyteljesítményű optoelektronikus elemekből állítható össze, amelyek lehetővé teszik kompakt és viszonylag olcsó leolvasó berendezés kialakítását.

Az öt 321 detektor a terelőlemez hátsóoldalára van felszerelve. Minden 321 fényérzékelő a 320 terelőlemez nyílásán keresztül “figyeli a 101 mérőcsíkot. A 320 terelőlemez biztosítja, hogy az egyik nyíláson átjutó fény ne jusson el a szomszédos 321 fényérzékelőre és emellett befogadást biztosít a vonalak elhelyezkedésében lévő tűréshatáron belőli eltéréseknek. A tesztzóna helyzete a detektor látóterén belül változhat a nyílás egyik szélétől a másikig az x-tengely mentén. Minden eltérés a jel nagyságában, ami ezt a szintet meghaladja, a mérő detektor központtól való szögben való elmozdulásának tudható be. A terelőlemez mélysége megválasztható úgy, hogy ellenőrizni lehessen a lehetséges szögbeni elmozdulás mértékét a detektorhoz viszonyítva és ezzel fenntartani a leolvasás pontosságát.

A 305 kiemelkedés (gomb) pontosan a 207 mélyedés fölött a 310314 nyílásoktól adott pontos távolságra helyezkedik el. Ez a 207 mélyedés szintén pontosan annak megfelelően helyezkedik el, hogy a 208 csapocska - amelyre a 101 mérőcsík van felerősítve saját rögzítő 112 nyílásai segítségével, amelyeken a 208 csapocska áthatol - legyen rögzítve. A reakciózónák pontosan vannak a • · * nyílásokhoz képest elhelyezve. ílymódon a gyártási tűrési határokon belül, a reakciózónák pontosan meghatározott helyzetben tarthatók annak megfelelően, ahogy a 321 fényérzékelők a megfelelő

310-314 nyílásokon keresztül érzékelik a 101 mérőcsíkot.

A megvilágítóberendezés LED-ek sorából állhat, amelyeket egy diffúz szóró közegbe építettek be, vagy mögé helyeztek el. A diffúz közeg biztosítja a referencia- és jelzónákat takaró mérőcsík egyenletes szórt fényű megvilágítását

A diffuzomak a nyílások és a mérőcsík közé iktatása kedvező a kalibrálás szempontjából. Ahhoz, hogy minden optikai csatornát kalibrálni lehessen a tesztcsík jelenléte nélkül feltétlenül kívánatos, hogy minden detektor a megvilágító-berendezés ugyanazon területéről gyűjtse össze a fényt, mint a vizsgálóberendezés jelenlétében. A diffuzor kiválasztható domináns diffuzorként, amely a fényútba úgy van elhelyezve, hogy a tesztcsík bevezetése nem változtatja meg számottevően a detektor által észlelt megvilágítás eloszlását. Ezenkívül a diffuzor elem képessé teheti az optikai berendezést egy “tisztára törölt** felület befogadására, ami az optikai berendezés hosszan tartó ismétlődő igénybevételénél előnyös. A megvilágító eszköz intenzitásának állításával az optikai csatornák mozgó részek segítsége nélkül “észrevétlenül kalibrálhatok a felhasználó számára a vizsgáló berendezés beillesztése előtt.

A tesztcsík állhat egy optikailag diffúz nitrocellulóz vagy hasonló jellegű rétegből, lehetőleg két optikailag tiszta filmréteg, pl. “ Mylar poliészter-réteg közé szendvicsszerűen befogva. A tiszta film megvédi a nitrocellulózt, amelyben a vizsgálati reakció végbemegy. A vékony transzparens filmen keresztül a reflexiós mérések végzése nehézkes a tükrös reflexió fellépése miatt. A transzmissziós mérés lehetővé teszi, hogy az optikai elemek a mért felületre merőlegesen helyezkedjenek el és ez minimálisra csökkenti a reflexió kedvezőtlen hatását.

A találmány alkalmas a nitrocellulózból vagy hasonló diffúz membránból készült tesztcsíkok leolvasására, amelyeknek vastagsága lehetőség szerint nem haladhatja meg az 1 mm vastagságot.

A 4.a ábrára térve a leolvasó berendezés/monitor egy pl. műanyagból készült öntött, általában oválisán gömbölyített házból áll. A ház egy 400 felső és egy alsó félrészből tevődik össze, amelyből a 4a ábrán csak a felső rész látható. A 400 ház jobb oldalán egy 401 mélyedés van, amelyen egy 402 hátrafelé lejtő hátsó oldala van. A 402 hátsó rész magába foglal egy 403 nyílást a nyomógomb számára (nincs szemléltetve), a 404 ablakot a kijelző panel (nincs szemléltetve) megjelenítésére és két (405, 406) ablakot a színes kijelzők és egyéb indikátorok (nincs szemléltetve) megjelenítésére és az információknak a fel használóhoz történő továbbítására. A 401 mélyedés baloldali végétől terjedően egy 407 hosszúkás rés van a leolvasó fejhez (nincs szemléltetve) való hozzáférés biztosítására. A 401 mélyedés és a 407 rés lezárható a 408 fedél segítségével, amely a 409 és 410 csuklópontokon van a ház hátsó részéhez erősítve. A 400 ház 411 felső felülete kissé süllyesztett, hogy befogadhassa a lezárt 408 fedelet úgy, hogy a lezárt eszköz külseje viszonylag sima folyamatos felületet képezzen a felhasználó számára. A 408 fedél felemelhető annak érdekében, hogy megjeleníthetők legyenek a monitor felhasználó által hozzáférhető információi. A fedél egy rugós kapocscsal (nincs szemléltetve a 4a ábrán) zárható le, amely átnyúlik felfelé a 412 nyíláson keresztül a ház 413 elülső peremébe. A ház 413 elülső pereme egy további 414 nyílást foglal magába, amelyen keresztül egy további indikátor lámpa (nincs szemléltetve) válhat láthatóvá.

A 4b ábra a 430 áramköri lemezt szemlélteti, amely lekerekített négyszögletes alakú és követi a ház belsejének alakját és magában foglalja a monitor működtető elemeit, tehát egy 431 nyomó52 gombot, amit a felhasználó megnyomhat, hogy kezdeményezze az ovulációs ciklus kijelzését. Amikor az áramköri lemez a házba be van építve és le van fedve ennek a felső részével, a nyomógomb a 403 nyíláson keresztül érhető el. A 431 nyomógombtól jobbra helyezkedik el a 432 kijelző panel, amely egy folyadékkristályos kijelző, amit a felhasználó a 404 nyíláson keresztül figyelhet meg. A 432 kijelző paneltől jobbra van két, 433 és 434 fényvető, amelyek pl. továbbítják a vörös és zöld fényt két LED-ből vagy hasonló lámpából (nincs szemléltetve). A megfelelő “chipek és a 435, 436 memória áramkörök a 430 áramköri lemezbe vannak beépítve. Egy további 437 fényvezető, amely a 430 áramköri lemez 438 elülső peremébe van beépítve, egy másik LED-ből (nincs szemléltetve) származó fényt tud továbbítani a 414 nyíláshoz. Ez a fény jelezheti pl. a felhasználó számára, hogy vizsgálatra van szükség. Ez a fény a 432 kijelző panelen alkalmazott színektől eltérő színű lehet, pl. sárga. A 439 telep csatlakozó a 432 áramköri lemez aljából vezet ki hogy a ház alsó részében elhelyezett (Id. 4c. ábra) telepekhez csatlakoztatható legyen. A 432 áramköri lemez elülső oldalán a 440 kapcsoló helyezkedik el, amely a 408 fedél rugós kapoccsal működtethető.

A 432 áramköri lemez bal kéz felőli oldalán a 441 leolvasó fej került beépítésre, amely magában foglalja a 442 központi befogadó nyílást, amely a vizsgáló eszköz egyik végének behelyezésére szolgál. A 442 befogadó nyílás első részén egy 443 megvilágító egység helyezkedik el és pontosan azzal szemben, a nyílás hátsó részén van a 444 optikai érzékelő rendszer úgy, hogy a fényátereszt nyíláson (és a vizsgáló eszközön, amikor az behelyezésre kerül) áthatol és ezután mérhető.

A 4c. ábrán a ház ovális formájú 460 alsó része látható. Ez a forma biztosítja, hogy a 460 alsó rész illeszkedjen a 400 felső házrészhez. Az alsó házrész a 430 áramköri lemez befogadását szolgálja.

A 460 házrész 461 elülső pereme biztosítja a 462 rugós rögzítőelem befogadását, hogy a 408 fedél lezárt állapotban rögzíthető legyen. A 462 rögzítőelem a 463 elülső perem pl. ujjbeggyel történő lenyomásával szabadítható fel. A ház 464 alja magában foglalja az elemtartót (alulról) és egy kis 465 befogadó nyílást, amely a ház jobboldali vége irányában van kiképezve annak érdekében, hogy e nyíláson keresztül a 439 telepcsatlakozó átvezethető és 466 telepekhez kapcsolható legyen. Az telepeket a 467 fedél tartja, amely a ház 468 alsó oldalához kapcsolható.

A ház alkatrészei ütésálló vagy hasonló műanyagból, mint pl. polisztirol vagy polikarbonát, önthetők és összeállíthatók pl. benyomható illeszkedő csapokkal vagy süllyesztett csavarokkal, vagy megfelelő módon.

A 441 leolvasó fej felnagyított képén, ahogy azt az 5. ábrán szemléltetésre kerül. A 442 nyílás, amely a vizsgálóeszközt fogadja be, oldalai párhuzamosak, de szélessége a jobb oldali végén lépcsőzetesen megnagyobbodik olymódon, hogy egy pár 501, 502 vállrészt vagy támaszt képez, amellyel szemben a vizsgáló berendezés megfelelően megnagyobbított részei feltámaszthatok. Ez megkönynyíti a vizsgáló berendezésnek a megfelelő behelyezését a 441 leolvasó fejbe. A 442 nyílás keskenyebb 503 munkafelületének belsejében van egy 504 gomb, amely a 442 nyílás 505 hátsófalára van szerelve. Az 504 gombot teljesen be kell nyomni a leolvasó berendezés aktiválása érdekében. A vizsgáló eszköz pontos beillesztése megfelelő nyomást gyakorol az 504 gombra.

Ugyancsak a 442 nyílás 505 hátsó falán van egy rögzített 506 helyező csap, amelynek be kell illeszkednie a vizsgáló berendezés megfelelő mélyedésébe. Ugyancsak az 505 hátsó falon van az 507 fényáteresztő panel, amely fedi az optikai érzékelőket. Az 507 fényáteresztő panel kinyúlik a 442 nyílás 505 hátsó falának síkja elé és jellegzetes formájú 508, 509 ferde síkban végződik. A 442 nyílás 510 elülső falának ellentétes végein van két csapocska (az

5. ábrán nincsenek feltüntetve), amelyek ferdén befelé állnak a nyílásba és a két 511, 512 házrésznek rugós szerkezettel való belső összekapcsolását segítik.

Ugyanezen részek vannak szemléltetve a 6. ábrán, amely a befogadó nyílás belsejét mutatja felülnézetben. Itt a két előfeszített 600 és 601 csapocska látható. E két 600 és 601 csapocska célja, hogy biztosítsa a behelyezett vizsgáló berendezés keresztirányú rögzítését a 442 nyílás 505 hátsó falához. Ha a vizsgáló berendezés befogadó része megfelelő formájú réssel vagy bemélyedéssel rendelkezik az 506 rögzített helyezőcsap és az 507 fényáteresztő panel befogadására, a vizsgáló eszköz megfelelően szorosan illeszthető a nyílás hátsó falához annak érdekében, hogy benyomja az 504 gombot és ezzel működésbe hozza az optikai érzékelést.

A 7. ábra keresztmetszetben szemlélteti a 700 vizsgáló eszköz azon részét, amely a 6. ábrán szemléltetett egységekhez illeszthető. A 700 vizsgáló eszköz szélesebb 701 központi részével a 442 nyílásba helyezhető, illeszkedve a 501, 502 vállrészekhez. A 700 vizsgáló eszköz 702 elülső pereme egy kissé ívelt 703 széllel van ellátva, ami megkönnyíti a behelyezést a nyílásba a 600 csapocska mellett. A 700 vizsgáló eszköz tartalmaz egy üreges házat, amelyben a porózus 704 mérőcsík van elhelyezve szendvicsszerűen két 705, 706 átlátszó lap közé fogva. Ahogyan azt az előbbiekben ismertettük, a 704 mérőcsík pontosan van rögzítve a 700 vizsgáló eszköz belsejében a 707 csapocska segítségével, amely a 708 résen át van a 714 mérőcsíkon keresztül vezetve. A 700 vizsgáló eszköz házának külső részén a 707 helyező csapocskának megfelelő ponton van egy 709 kónuszos alakú mélyedés, amely be tudja fogadni az 506 rögzített helyező csapocskát a leolvasó nyílásban. A mérőeszköz házának két oldalán 710, 711 nyílások helyezkednek el, amelyek helyzete, ha a 700 vizsgáló eszköz jól van behe55 lyezve a nyílásba, pontosan meg fog felelni a 443 fényforrás és a 444 fényérzékelő helyzetének. E két nyílás profilja eltérő, mégpedig a 711 nyílás profilja, amely azon az oldalon helyezkedik el, ahol a 709 kónuszos alakú mélyedés, úgy van kialakítva, hogy illeszkedjen az 507 fényáteresztő panel profiljához, amely a fényérzékelőket fedi. Ez biztosítja, hogy a leolvasó fej csak abban az esetben fog működni, amikor a vizsgáló eszköz jó helyzetben van behelyezve, hogy biztosítva legyen az 504 gomb benyomása.

Érthető, hogy a monitor általános elhelyezkedése és formája jelentős változtatásoknak vethető alá, anélkül, hogy a találmány oltalmi körétől eltérnének. A leolvasó fej általános elhelyezkedését és formáját a vizsgáló eszközzel való célravezető együttműködés követelménye határozza meg, de ez a forma is jelentős mértékben változtatható. A felhasználó számára hozzáférhető eellenőrző és információs kijelző megjelenítések is hasonlóképpen sokféle módon változtathatók az esztétikai szempontoknak megfelelően.

Az leolvasó egység elektronikai elemei alkalmasak a mért koncentrációértékek elemzésére, tárolására és kezelésére, ezenkívül az itt ismertetett berendezés előnyös az elektronikai jellemző biztosítására, a várható jövőbeni eredmény kiszámítására, mint pl. a terhes állapot egy ovulációs cikluson belül. Az adatok alapján az elektronikában jártas szakember meg tudja valósítani, ha megfelelő információt kap a figyelni kívánt paraméterről. Csak példaként említve, azokat az alapfunkciókat, amelyeket egy ilyen berendezéstől megkövetelünk , a 8. ábrán és a következő rövid leírásban mutatjuk be. Az egyedi jellemzők teljesen megszokottak és az elektronikában jártas szakember az elrendezést egyéb kombinációban is alkalmazhatja a találmány céljának az eléréséhez. Például, az un. “ vezetékes rendszerek és “neural network“-k is használhatók a megszokott mikroprocesszoros “chip“ technológia mellett.

Ahogyan a 8. ábrán látható, a szerkezet lényegében magában foglalja 800 leolvasó egységet, amely a vizsgáló eszközből - pl. tesztcsíkról - nyer információt, a leolvasó egység a 801 megvilágító egységet és a 802 leolvasót (itt fotodióda) tartalmazza. A 800 leolvasó egység a 803 jelátalakító egységhez csatlakozik, amely az optikai jelet a 804 mikroprocesszor által feldolgozható formára alakítja. Igény szerinti elem a 805 kalibrációs rendszer, amely biztosítja a 801 leolvasó fejről származó jel konvertálását pl. egy abszolút koncentráció értéknek megfelelő adattá.

Egy időmérő, mint pl. a 806 órajelgenerátor szükséges lehet, hogy a cikluson belül a méréseket szabályozni lehessen. A 804 mikroprocesszor kezeli, tárolja és feldolgozza az előző ciklusok során különkülön regisztrált eredményeket a megelőző események figyelembevételével. A 807 felhasználói interfész rendszerint tartalmazza legalább azokat az eszközöket (pl. nyomógomb), amelyeket a felhasználó alkalmazni tud a ciklus kezdetén, hogy a vizsgáló eszközt a maga egészében működésbe hozza. A 808 áramforrásnak tartalmaznia kell olyan eszközöket, mint pl. a 809 tároló kapacitás, amely biztosítja, hogy ne veszhessenek el régebbi adatok abban az esetben sem, ha telepet kell cserélni.

Az információ a felhasználóhoz pl. egy folyadékkristályos vagy LEDes kijelző segítségével van továbbítva. Ha kívánatos, az információ közvetíthető egyszerű vizuális érzékeléssel is, pl. színek kombinálásával, mint: a zöld jelenti a nem termékenyt, a piros a termékenyt. Különösen abban az esetben, ha az eszközt elsősorban fogamzásgátlásra használják, annak feltétlenül biztonságosnak kell lennie a “ termékeny státusz jelzésekor.

Ahogy a fentiekben ismertetésre került, a 803 jelátalakító és 806 órajelgenerátor együttesen megfelelnek a 435 memóriának (Id. 4b ábra), a 804 elem pedig a 436 memóriának (4b ábra).

• *· · »· · a · • · · • ··· a • · ·

A transzmissziós spektrofotometria széles körben alkalmazott eljárás festékek koncentrációjának meghatározására áttetsző folyadékoldatban. A kereskedelemben kapható spektrofotométereknél általában jelentős változtatásra van szükség annak érdekében, hogy alkalmassá válhassanak arra, hogy segítségükkel diffúz (szóró) oldatokat is mérni lehessen. A transzmissziós spektrofotometria általános vélemény szerint nem megfelelő módszer az erősen diffúz minták mérésére, ezért ezt a módszert általában csak akkor alkalmazzák, ha másik megoldás nem lehetséges. A találmány céljára a transzmissziós mérés kifejezetten előnyös az általánosan alkalmazott reflexiós megközelítéssel szemben, amit korábban alkalmaztak a tesztcsíkoknál.

Egyes hagyományos tesztcsíkkal dogozó berendezések reflexiós mérést alkalmaznak a tesztcsík felületén lévő festékanyag koncentráció megállapítására (pl. a glükóz-monitorok). Ezen eszközökben a kémiai reakció rendkívül vékony rétegben zajlik le a tesztcsík felületén. ezzel ellentétben a kémiai folyamat a találmányban előnyben részesített tesztcsík-eszközöknél a tesztcsík teljes keresztmetszetében zajlik le. Az áramlás és a reagens elhelyezkedésének variációja miatt a reakció-zónában mért koncentráció érték változhat a mélység függvényében.

A görbület, a felületi anyagok, a kidolgozás, az oldószer hatása megváltoztathatja az arányt a visszavert és a diffúz reflexió között. A reflexiós mérések szempontjából a csík felületéről diffúzán reflektált fény hordozza az információs jelet (u.i. ez a fény van kölcsönhatásban a kimutatandó szinttel), míg tükrösen reflektált fény nem tartalmaz információt ( ez utóbbi fény ugyanis az a komponens, amely éppen csak visszaverődik a felületről, anélkül, hogy kapcsolatba lépne a kimutatandó értékkel a diffúz csíkban. Anélkül, hogy viszonylag terjedelmes és drága rendszerekhez folyamodnánk, nehéz kialakítani olyan reflexiós mérőrendszert amely minimálisra csökkenti a tükrös reflexiót, bizonyos mértékig lehetséges transzmissziós méréssel, főleg diffúz fény alkalmazásával a találmánynak megfelelően.

A reflexiós rendszer tesztfelület használatát követeli meg, amelyet el kell távolítani az optikai útból a kalibrálás céljából. Ez a referencia felület nem károsíthat, ha az optikai berendezés részét képezi. Ezen kívül, mechanikai mozgásra van szükség az ilyen referencia anyag kicserélésénél, amikor a mérőcsíkot kell mérni. Ezt a problémát a találmány megoldja.

Az eddigiekben már említett mérendő anyagok speciális példáin kívül, a találmány jelzőanyagként olyan anyagokat is használni tud, amelyek inkább blokkolják vagy visszaverik az elektromágneses sugárzást, mint elnyelik azt, pl a “fehér részecskék, mint a latex részecskék a maguk természetes, színezetlen állapotában. Vagylagosan, a jelző lehet reagens vagy katalizátor, amely résztvesz a sugárzást elnyelő vagy sugárzást blokkoló anyag létrehozásában, pl. lehet egy enzim, amely reakcióba lép az alapanyaggal hogy a kimutatandó anyag keletkezzen, vagyis egy színes anyag a detektáló zónában.

PÉLDÁK

A találmány jellegét a következő példákon keresztül mutatjuk be. A példák az emberi ovulációs ciklusra vonatkoznak.

1.sz. PÉLDA.

Ez a példa olyan algoritmust mutat be, amelyre a találmány szerinti figyelési eljárás alapozható. A felhasználó számára biztosított kit több kettős-analizáló egyszer használatos vizelet vizsgáló eszközt tartalmaz, amely képes a vizelet E3G és LH mérésére a monitoron leolvasható formában, amely utóbbi szintén biztosított. Az egyszer használatos mérő eszközöket és a monitort a fentiekben ismertettük. A leolvasó/monitor alkalmas minden használt mérő- eszköz befogadására és minden analízis során a vizeletben koncentráció meghatározására. Ezt az információt a monitor eltárolja és összehasonlítja az ugyanazon ciklus megfelelő napjain mért hasonló adatokkal. A monitornak van egy menstruációs gombja, amelyet a felhasználó megnyom a ciklus kezdetén, és egy kijelző panelje vagy egyéb eszköze, amely a ciklus állapotának rögzítésére és annak jelzésére szolgál a felhasználó számára, hogy megmutassa, mikor kell a mérést lefolytatni.

a) Az algoritmus működési felépítése

A célok a következők:

i) meghatározni az LH csúcs helyzetét az egyedi cikluson belül;

ii) meghatározni a E3G koncentráció szignifikáns emelkedését az egyedi cikluson belül az e ciklus 6. napján mért E3G koncentrációhoz viszonyítva;

iii) lehetőség szerint, tartalmazzon egy esetleges hiba esetére üzembiztos folyamatot, hogy meghatározza az E3G koncentráció szignifikáns emelkedését a várható intervallumban.

A végezhető mérések száma rutin hónapokban maximum 8 és egy teszt stratégia kerül alkalmazásra, amely maximálisan felfokozza az i) és ii) elérésének lehetőségét.

» ·-. · ·* ·« «· «44 • « ·» 4 • · « · ·»« 4 «·

b) Kezdő ciklusok

Annak érdekében, hogy egy megfelelő kiinduló adatbázis jöjjön létre, az első ciklusban, amikor a monitort alkalmazzák, 16 mérésre van szükség. Ez azért szükséges, hogy meghatározhatók legyenek az egyén alapadatai. A felhasználó megnyomja a menstruációs gombot a monitoron a menstruáció kezdetét követő reggelen. Ezt a napot a monitor 1. napként tartja nyilván. A mérés a 8. napon kezdődik és naponta végzendő a 23. napig. Ez a mérés-sorozat az LH csúcs megfigyelési valószínűségének maximális felfokozását célozza.

A 2. ciklus és az összes további ciklusok kezdetén a menstruációs gombot a fent leírtak szerint kell megnyomni. A 2. ciklustól kezdve minden ciklusban csak 8 mérést kell végezni. Mind a nyolc mérésnek ugyanabból a csomagból kell származni és mindnek hiánytalannak kell lenni. Minden ciklusban a másodiktól kezdve a méréseket a 6. napon kell elkezdeni. A 2. és 3. ciklusban a méréseket a második méréstől a nyolcadikig egymást követő napokon kell végezni úgy, hogy a mérést a tipikus LH csúcs napját megelőző negyedik napon kell kezdeni. A 4. ciklustól kezdve, amelyet az első rutin ciklusként kell venni, a méréseket a másodiktól a nyolcadikig a tipikus LH csúcs előtti ötödik naptól induló szakaszban kell végezni. A tipikus LH csúcs napját az előző hat hónap LH csúcs napjainak átlagaként definiálják.

c) A termékenységi fázis kezdete

Az első ciklusban a monitor a termékenységi ciklust a 6. naptól állapítja meg, mivel semmilyen információ nem gyűlt még össze a ciklus jellemzőiről. A 2. és 3. ciklusban a monitor fel tudja használni az LH csúcs tipikus helyzetét az előző ciklus(ok)ban, hogy megái61 • ·· ··· lapítsa a termékenységi szakasz kezdetét. Miután azonban korlátozott mennyiségű adat érhető el a ciklusra vonatkozóan, a monitor még mindig a 6. napot jelöli a 2. és 3. ciklusban a női termékenység kezdetének, vagy az LH csúcs napja mínusz 7 nap, azt, amelyik a későbbi.

A későbbi rutin ciklusokban a termékenységi fázis kezdetét a 6 naphoz viszonyított, az E3G jelben bekövetkező szignifikáns változás kimutatásához állítják. Ha az adott napi E3G jel (SJ és a 6. nap jel (S₆) aránya eléri a beállított küszöböt, amit előre beállítottak, a nő biztosan termékeny. Az üzembiztosság miatt a monitor a női termékenységet a tipikus LH csúcs mínusz 2 napban határozza meg, ha nincs korábbi kimutatott szignifikáns változás az E3G jelben.

d) A termékeny szakasz vége

Normál körülmények között a termékenységi szakasz végét az LH csúcs kimutatása utáni negyedik reggelben definiálják. Amennyiben nincs kimutatható LH csúcs a teszt időszakban, a rendszer a termékenységi szakasz végét az utolsó tesztet követő 6. napban határozza meg. E számítási mód racionalitása a következőkben keresendő. A teszt rendje szerint az átforgja a tipikus LH csúcsot és még egy napot. A WHO által megjelentetett adatok szerint az egyes nőknél az LH csúcs helyzete átlagosan 1.8 nap eltérést mutat. 5 napot hozzáadása a megállapított termékenységi szakaszhoz a végrehajtott tesztelés után két standard deviációs biztonsággal engedi meg, hogy az LH csúcs a jelzett termékenységi szakaszon belül esik.

Nem a normális rend szerinti mérésnél (1. ciklus) ahol a monitor nem rendelkezik információval a tipikus LH csúcs helyzetéről, ha ez a paraméter nem mutatható ki, a termékenységi szakasz vége a ciklus 28. napjában állapítandó meg.

2. sz. PÉLDA

Ebben a példában két nő jellegzetes E3G keresztmetszetét használja fel, ahol az egyiknél ismerten alacsony a vizeletben lévő E3G koncentráció, míg a másik esetében ismerten viszonylag magas. A táblázatok első két oszlopában a ciklusok 30 napja van feltüntetve a termékenységi szakaszokkal. Az első szakasz terméketlennek van minősítve és a tüszőrepedési fázisnak abból a részéből áll, amely alatt nem várható, hogy a védekezés nélküli nemi érintkezés fogamzást eredményez, ezt követi az átmeneti fázis, amely alatt változás következik be, amely a termékeny szakaszhoz vezet és amely alatt a termékenységi szakasz kezdetét jelző pozitív jelzésnek kell mutatkozni. A termékeny szakasz az a fázis az ovuláció előtt és után, amely alatt a védekezés nélküli nemi érintkezés után legvalószínűbb a fogamzás. Az ovuláció előtt ennek az időtartamát teljes egészében a sperma valóságos élettartama szabja meg, amit viszont a női hormonok által ellenőrzött tényezők befolyásolnak, elsősorban a nyálka. A termékenységi szakaszt követő luteális fázis az az Időszak, amely után a pete elhagyta a méhet és a fogamzás az adott ciklusban már nem lehetséges.

Az E3G értékeket a harmadik oszlop tartalmazza. Ezeket a naponta levett első reggeli vizeletminta immunvizsgálatának eredményéből származtatják. Az immunvizsgálat egy általános enzim jelzett antigén összehasonlító vizsgálat. A nyert értékeket ng/ml-ben adjuk meg.

Az aktuális ovuláció időpontja az LH csúcsot követő 24 óra. Ezeket az LH értékeket általános enzim jelzett szendvics immunvizsgálattal határoztuk meg ugyanazokból a mintákból, de az értékek nem

kerültek be a táblázatba, mert az ovuláció időpontja a leglényegesebb eredmény.

Az 1. sz. példa algoritmusát alkalmaztuk minden ciklushoz, amely szerint az E3G kiinduló pontja:

[i] / [6.nap] >= 2

A. SZEMÉLY A 1. CIKLUS: kezdő ciklus

Nap	Teszt	Fázis	E3G érték	Vörös” állapot	Megjegyzés
1.		terméketlen
2.		<1
3.		if
4.		<1
5.	•	<1
6.		IV		***
7.		1»		*«*
8.	*	1»	1.9	***
9.	*	u	3.1	***
10.	*	<1	5.4	***
11.	*	<1	2.1	***
12.	«	II	5.3	***
13.	*	<1	10.5	★★★
14.	*	<1	7.7	***
15.	*	termékeny	5.2	***
16.	*	II	8.3	***
17.	*	<1	6.8	***
18.	*	II	4.3	***	LHcs+1
19.	*	II	4.9	***
20.	*	<1	5.3
21.	♦	term.után	3.3
22.	*	<1	4.9
23.	*	II	6.2
24.		II
25.		II
26.		II
27.		II
28.		II
29.		II
30.		II

Az LH csúcs a 17 nap, ezért az ismételt mérést a következő ciklusban a 13. napon kell elkezdeni.

·· · ·

A 2. CIKLUS
Nap	Teszt	Fázis	E3G	Vörös”	Megjegyzés
1.			érték	állapot
	terméketlen
2.		ff
3.		<1
4.		<1
5.		If
6.	*	If	3.5
7.		<1
8.		If
9.		ff		***
10.		If		***
11.		ff		***
12.		If		***
13.	*	ff	8.9	*»*
14.	*	termékeny	14.6	***
15.	*	ff	12.6	***
16.	*	«1	8.8
17.	*		15.8		LHcs.+1
18.	*	ff	6.9	*★*
19.	*	If	6.5	***
20.		term.után
21.		ff
22.		it
23.		ff
24.		ff
25.		ff
26.		ff
27.		ff
28.		ff
29.		ff
30.		ff

Az A1 és A2 ciklusok átlagos LH csúcsa a 16.5 nap, ezért az ismételt mérést a következő ciklusban a 12. napon kell elkezdeni.

A 3. CIKLUS

Nap	Teszt	Fázis	E3G érték	Vörös állapot	Megjegyzés
1.		terméketlen
2.		«1
3.		tf
4.		11
5.		If
6.	*	o	1.6
7.		If
8.		ff		***
9.		ff		***
10.		ff		**«
11.		ff		***
12.	*	termékeny	6.2	★#*
13.	*	ff	23.6	***
14.	*	ff	21.3	***
15.	*	ff	8.3	***	LHcs.+1
16.	*	ff	4.5	***
17.	*	ff	3.7	***
18.	*	term.után	3.4
19.		ff
20.		ff
21.		ff
22.		ff
23.		ff
24.		ff
25.		ff
26.		ff
27.		ff
28.		ff
29.		ff
30.		ff

Az A1 - A3 ciklusok átlagos LH csúcsa a 15.7 nap. Az ismételt mérést az első rutin ciklusban a 10. napon kell elkezdeni. Az első rutin ciklus üzembiztos” napja a 13.

-	67	• · · · · · · • · ··· · » ··· · ·* * ··
	A 4. CIKLUS
	Első rutin ciklus
Nap	Teszt	Fázis	E3G	‘Vörös”	Megjegyzés
			érték	állapot
1.		terméketlen
2.		<9
3.		<9
4.		19
5.		19
6.	*	99	3.1
7.		19
8.		19
9.		19
10.	*	19	6.1
11.		termékeny	16.7	***
12.	*	<9	10.8	***
13.	*	<9	22.8
14.	*	19	21.3		LHcs+1
15.	★	19	9.4	***
16.	*	<9	12.2
17.		term. után
18.		<9
19.		II
20.		99
21.		II
22.		II
23.		II
24.		II
25.		II
26.		II
27.		II
28.		II
29.		II
30.		II

te aktuális ovuláció napjai: 3 te A1 - A4 ciklusok átlagos LH csúcsa a 15.3 nap. Az ismételt mérést az első rutin ciklusban a 10. napon kell elkezdeni. A következő ciklus üzembiztos” napja a 13.

• ·· · • · · · · · · • · · · · · · • · · · · ··· · ··

	68
-	A 5. CIKLUS
	Második rutin ciklus
Nap	Teszt	Fázis	E3G	‘Vörös”	Megjegyzés
			érték	állapot
1.		terméketlen
2.		19
3.		• 9
4.		<9
5.		<9
6.	*	<9	4.8
7.		<9
8.		<9
9.		<9
10.	*	<9	8.5
11.	*	<9	7.3
12.	*	<1	6.3
13.	*	«9	7.0	***
14.	*	termékeny	11.8
15.	*	<9	19.3
16.	*	<9	18.5	***
17.		19			LHcs+1
18.		(9		***
19.		<9		**★
20.		term.után
21.		<1
22.		«9
23.		«9
24.		19
25.		<9
26.		<9
27.		19
28.		19
29.		<9
30.		(9

Az aktuális ovuláció napjai: 4 (az üzembiztonság

Az A1 - A5 ciklusok átlagos LH csúcsa a 15.4 nap. Az ismételt mérést a következő ciklusban a 10. napon kell elkezdeni. A következő ciklus üzembiztos” napja a 13.

• · · · · • ··· · · ·

B. SZEMÉLY

Β 1. CIKLUS: kezdő ciklus

Nap	Teszt	Fázis	E3G érték	Vörös” állapot
1.		terméketlen
2.		It
3.		1»
4.		lf
5.		It
6.		It		***
7.		It		***
8.	*	It	25.1
9.	*	It	10.1	***
10.	«	It	16.8	***
11.	*	It	28.2	***
12.	*	It	24.6	***
13.	*	It	28.7	***
14.	*	It	27.7	***
15.	*	lf	62.2	***
16.	*	II	68.5
17.	*	termékeny	61.9
18.	*	lf	103.4	***
19.	♦	It	85.4
20.	*	lf	45.4	***
21	*	It	14.9	★★★
22.	*	II	46.6
23	*	term.után	49.3
24.		lf
25.		It
26.		It
27.		II
28.		II
29.		lf
30.		It

LHcs+1

Megjegyzés

Az LH csúcs a 19 nap, ezért az ismételt mérést a következő ciklusban a 15. napon kell elkezdeni.

-	B 2. CIKLUS
Nap	Teszt	Fázis	E3G	‘Vörös”	Megjegyzés
			érték	állapot
1.		terméketlen
2.		<9
3.		II
4.		II
5.		II
6.	*	II	28.9
7.		II
8.		II
9.		II
10.		II
11.		II
12.		<1
13.		II
14.		<1		***
15.	*	termékeny	62.0	***
16.	★	II	94.6	***
17.	*	II	58.4	★**	LHcs.+1
18.	*	II	42.4	***
19.	*	<1	60.4	***
20.		II	56.0
21.		term.után	35.0
22.		II
23.		II
24.		II
25.		II
26.		II
27.		ll
28.		I»
29.		II
30.		II

Az B1 és B2 ciklusok átlagos LH csúcsa a 17.5 nap, ezért az ismételt mérést a következő ciklusban a 13. napon kell elkezdeni.

Β 4. CIKLUS

Első rutin ciklus

Nap	Teszt	Fázis	E3G érték	Vörös” állapot	Megjegyzés
1.		terméketlen
2.		II
3.		II
4.		II
5.		II
6.	*	II	12.9
7.		II
8.		II
9.		II
10.		II
11.		II
12.	*	II	38.3	***
13.	*	termékeny	70.6	***
14.	*	II	74.6	***
15.	*	II	70.6	★★★
16.	*	II	49.7	***	LHcs+1
17.	*	<1	23.5	***
18.	*	II	29.8
19.		term. után
20.		II
21.		II
22.		II
23.		II
24.		II
25.		II
26.		<1
27.		II
28.		<1
29. ΟΛ		II II

Az aktuális ovuláció napjai: 4

Az B1 - B4 ciklusok átlagos LH csúcsa a 16.5 nap. Az ismételt mérést a következő ciklusban a 11. napon kell elkezdeni. A következő ciklus üzembiztos napja a 1

Nap

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10. 11. 12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20. 21. 22.

23.

24.

25.

26.

27.

28.

29.

30.

Β 5. CIKLUS

Második rutin ciklus	Megjegyzés
Teszt	Fázis terméketlen <1 «1	E3G érték	Vörös állapot
*	1» <1 II (1	7.2
*	<1 II 1»	14.1
*	II	17.4
*	<1	41.3	***
*	II	57.5	***
*	termékeny	42.0	★★★
*	II	55.4	*★*
*	II	60.1	***
	II		***	LHcs+1
	II		***
	II
	term.után

Az aktuális ovuláció napjai: 5

Az LH csúcsot a mérés utolsó napján detektálták. A B1 - B5 ciklusok átlagos LH csúcsa a 16.6 nap. Az ismételt mérést a következő ciklusban a 11. napon kell elkezdeni. A következő ciklus üzembiztos” napja a 14.

3. PÉLDA

Ez a példa egy nagyon egyszerű, de megfelelő humán fogamzásgátló rendszert mutat be kizárólag egy ciklusra vonatkozóan a vizelet E3G vizsgálatával korlátozott számú mérés végzésével.

A felhasználó kap egy havi” egyszer használatos 8 darabból álló eszközcsomagot, amelynek mindegyike tartalmaz egy mérőcsíkot amire a vizeletmintát kell rávinni, a mérőcsík magában foglalja az összes szükséges reagenseket, amelyek lehetővé teszik az E3G koncentrációt mutató jel biztosítását, pl. egy reakcióval egy speciális jelző kötő reagens bevonásával, amely megköti a mérőcsík reakciózónájában olyan mennyiségben, amely egyenesen vagy fordítottan arányos az E3G koncentrációval a vizeletmintában. A elektrooptikai leolvasó szintén adott, ez a használt mérőcsíkról származó információs jelet számadatokként jeleníti meg és kezeli azokat, hogy a felhasználó számára biztosítva legyen a helyes információ a ciklus állapotára vonatkozóan.

A kiinduló vizeletvizsgálatot a folyó ciklus 6. napján kell elvégezni (az első nap az, amelyiken a menstruáció jelentkezik), hogy bázis referenciához jussunk a E3G koncentrációról az adott ciklusban.

A második vizeletvizsgálatot a 9. napon kell elvégezni, és ezután minden nap, amíg az összes tesztet el nem használjuk, vagy addig, amíg az emelkedett E3G koncentráció jelzése, amely a bekövetkező ovulációt jelzi, nem mutatkozik. Az elégségesen megemelkedett E3G koncentráció az, amikor a referencia-koncentráció [r] és a teszt-koncentráció [i] aránya először éri el a [i]/[r] >= 2 értéket a tesztjei és az E3G koncentráció között egyenes arányosság esetén, vagy [r]/[ij >= 2 fordított arányosság esetén.

Védekezés nélküli nemi érintkezés elkerülendő azon a napon, amikor eléggé emelkedett E3G koncentrációt mérnek, és az ezt közvetlenül követő 12 napon.

Amennyiben eléggé emelkedett E3G koncentrációt nem mérnek azalatt, mialatt az összes mérőcsík felhasználásra kerül, a védekezés nélküli nemi érintkezés elkerülendő a teszt befejezését közvetlenül követő 15 napon.

Egy további üzembiztonsági szempont az előző ciklusokban detektált E3G csúcs (ahogy az az előbbiekben meghatározásra került), ezért a felhasználónak tanácsoljuk a termékeny fázis kezdetét - ha a megfelelően megemelkedett E3G koncentrációt nem mérte - a fő ovulációs napot megelőző 3 naptól számítani.

Fogamzás nem következik be.

Ez a példa azt az előnyt biztosítja a felhasználó számára, hogy havonta csak kevés mérést kell végeznie. A végrehajtás egyszerűsége is biztosított, ugyanis csak egy mérés (E3G) elvégzésére van szükség.

Amennyiben kívánatos, a vizsgálat bonyolultabb módszerrel is végezhető, pl. olymódon, hogy az ovuláció bekövetkezését a vizeletbeli LH koncentráció adatainak alkalmazásával mutatják ki, és az előző ciklus adatainak összegyűjtésével, ílymódon a megtartóztatás időszaka tovább csökkenthető a fogamzás valószínűségének emelkedése nélkül, ahogy azt a fentiekben általánosan ismertettük.

5. PÉLDA

Ez a példa egy kombinált LH/E3G vizsgálatot mutat be a találmány szerint. A megfelelő eszközök fizikai konstrukciója és a kivitelezés »· ·*·· · menete a reagensek előállításának módját is beleértve részletesen a EP-A 291194 és EP-A-383619-ben kerültek leírásra.

Az E3G latexet kékszínű latex szemcséknek (átlagos átmérő 380 nm) anti-E3G monodon antitestjeivel való vegyítésével 1O¹⁰ mol/liter koncentrációs oldatban készítik. Az antitestet (170 pg/ml) keverik a latex részecskékkel (0.5% szilárd anyag) 8.5 pH-jú nátriumborát pufferben. A latex felületén lévő üres kötési helyeket BSAval [25 mg/ml] blokkolják. Ezt követően a latexet átmossák, hogy a meg nem kötött anyagokat eltávolítsák.

Az LH latexet kékszínű latex részecskéken (380 nm) adszorbeált anti-béta LH monoklon antitestekből készítik. Ennél a folyamatnál a antitestnek a latexhez viszonyított aránya 100 pg/ml 0.5% szilárd anyaghoz alkohol tartalmú (6:1 arányú) nátriumborát pufferben (pH 8.5), ezt követően a latex felületén lévő üres kötési helyeket BSAval [25 mg/ml] blokkolják. Majd a latexet átmossák, hogy a meg nem kötött anyagokat eltávolítsák.

Egy, a kereskedelemben kapható 1.4 mm vastagságú, detergenssel előkezelt makroporózus (pórusméret 100 mikron) polietilén lapot telítünk a fentiekben ismertetett módon előállított mindkétfajta latex részecske vizes szuszpenziójával, ahol 0.008 % a szilárd anyag,

8.5 pH-jú Tris pufferben, amelyben 3% BSA és 1% cukor van. A lapot llofilizálják majd 6x12 mm-s darabokra vágják, a darabok mindegyikének folyadék-kapacitása 50 pL.

A szilárd fázis csík, amelyen az E3G és LH kimutatásra kerül, egy poliészter hátlapra kötött nitrocellulóz, amelynek nominális pórusmérete 8 μ. Egy konjugált E3G fehérje (ovalbumin) és egy anti-alfa LH antitest csíkban kerülnek felhordásra a nitrocellulózra egymástól szeparáltan (ld. 9. ábra) a megfelelő reagens 2 mg/ml koncentrációjú foszfátpuffer (pH 7.4) oldata formájában. A nitrocellulózt PVA-val blokkolják, mielőtt mérőcsíkokra darabolnák.

A fenti reagenseket egy vizsgáló eszközben együtt alkalmazzák, ahogyan azt általánosságban Ismertettük és szemléltettük az EP-A383619 1. leírásban.

A mellékelt rajzokból a 9a és 9b ábrák szemléltetik az eszközt.

A 9a ábrán egy nitrocellulóz 901 csík látható egy transzparens poliészter 902 hátlapon. A 901 csík 40 mm hosszú és 6 mm széles. A 903 vonal a 901 csíkon rögzített anti-LH antitest helyzetét jelzi. Ez a vonal mintegy 1 mm széles és a 901 csík 904 végétől 10 mm-re helyezkedik el. A 905 vonal a rögzített E3G helyzetét mutatja. Ez is mintegy 1 mm széles vonal és a 901 csík baloldali végétőí 16 mmre helyezkedik el.

A 9b ábra az összeállított eszközt szemlélteti keresztmetszetben. Az eszközhöz tartozik egy 910 felső házrész és egy 911 alsó házrész. A porózus 912 mintabefogadó elem (szívóvég) a ház baloldali 913 végéből nyúlik ki. A kétféle latex részecskét hordozó 914 makroporózus elem a szívóvéggel a ház belsejében kerül kontaktusba. Ugyancsak a házban helyezkedik el a 901 mérőcsík az őt hordozó 902 hátlappal. A 912 mintabefogadóra felvitt folyadékminta a 914 makroporózus elemen keresztül vándorol a 901 mérőcsíkban. A házon van egy 914 felső nyílás és egy 916 alsó nyílás vagy ablak, amelyek egymással szemben helyezkednek el úgy, hogy a fény átjut a házon az egyik oldalról a másikra és eközben áthatol a 901 mérőcsík egy szakaszán. A 901 mérőcsíknak e szakasza mindkét 903 és 905 reagensvonalat magában foglalja. A ház végében igény szerint elhelyezhető egy elvezető (lefolyó) vagy szárítószer.

Amikor a az LH-t és E3G-t tartalmazó vizeletmintát az eszközbe juttatják, az áthatol a 914 felső nyíláson keresztül a csíkba. A kétféle latex részecske felszabadul és a minta magával viszi. A két kimutatandó anyag koncentrációjának függvényében a mintában a megfelelő kötőanyagot hordozó latex részecskék a csík 903 és ··· ·

905 vonalaihoz kötődnek. A részecskék megkötődési foka ezeken a vonalakon meghatározható a csíkon áthaladó transzparens fénynyel, ahogy ezt a fentiekben már részletesen leírtuk.

Az E3G és LH csíkok relatív helyzete, ahogy a fentiekben ismertettük, számottevően fokozza azt az eredményességet, amellyel a két kimutatandó anyag saját koncentrációja kimutatható.

Claims (42)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Tesztkészlet, amely nőivarú emlős, elsősorban ember ovulációs ciklusát ellenőrzi és méri és magában foglalja a testnedvek - pl. vizelet - adagolására és vizsgálatára szolgáló egyszerhasználatos eszközkészletek sokaságát és a testfolyadékból kimutatott legalább két anyag koncentrációjától függő leolvasható jelet hoz létre, a kimutatott anyagok szignifikánsan összefüggnek az ovulációs ciklus termékenységi állapotával, maga a tesztkészlet magában foglal egy elektronikus leolvasót/monitort az említett olvasható jelek leolvasására és interpretálására, és a felhasználó számára a termékenységi állapotról ad jelzést, azzal jellemezve, hogy:

   a) a leolvasható jelek abban az esetben olvashatók le, ha a mérőeszközök közül egy a leolvasó/monitorba van helyezve a befogadó eszköz segítségével;

   b) az első leolvasható jeleket úgy hozzuk létre, hogy az első kijelezhető anyagot, előnyösen egy jelzett reagenst a porózus hordozóelem, például mérőcsík első mérőtartományába koncentráljuk, a második kijelezhető anyagot, előnyösen egy jelzett reagenst a porózus hordozóanyag második mérőtartományában koncentráljuk, miközben az említett testfolyadék minták áthatolnak például hajszálcsövesség következtében az említett porózus hordozóanyagon olymódon, hogy az említett második mérőtartomány előnyösen az áramlás irányában lefelé helyezkedjen el az első mérőtartományhoz képest és a vizsgáló eszköz befogadó eleméhez viszonyítva, amely utóbbi érintkezik az említett testfolyadék mintával a vizsgálat megkezdéséhez;

   c) az említett első detektáló zóna jele az első kimutatandó anyagnak - a luteinizáló hormonnak [LH] - a testfolyadékban lévő koncentrációját jelzi, amely szignifikáns koncentráció változást mutat, ami szorosan kapcsolódik a az aktuális ovuláció időpontjához; és

   d) az említett második detektáló zóna jele a második kimutatandó anyagnak - elsősorban ösztradiolnak, vagy metabolitjának, ezek közül pl. az ösztron-3-glukoronidnak (E3G) a testfolyadékban lévő koncentrációját jelzi, amely szignifikáns koncentráció változást mutat a kérdéses ovulációs ciklusban a termékeny szakasz kezdetének közeledésekor.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti tesztkészlet, azzal jellemezve, hogy az említett második mérőtartomány az első mérőtartományhoz viszonyítva az áramlási irány szerint lefelé helyezkedik el.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti tesztkészlet azzal jellemezve, hogy az említett első mérőtartomány kötött anti-LH antitestet, míg a második mérőtartomány kötött E3G-t vagy annak kötött analógját tartalmazza.
4. 4. Az 1.-3. igénypontok bármelyike szerinti tesztkészlet, azzal jellemezve, hogy a leolvasható jeleket a tesztkészleten átvezetett optikai jelek segítségével olvassuk le.
5. 5. A 4. igénypontnak szerinti tesztkészlet azzal jellemezve, hogy a leolvasó/monitor tartalmaz:

   a) egy diffúz fényt kibocsátó fényforrást, melynek hullámhossza erősen elnyelődik a kimutatandó anyagok által;

   b) olyan érzékelőket, amelyek a fényforrás által kibocsátott fényt érzékelik;

   c) olyan eszközöket, amelyek alkalmasak az említett vizsgáló (teszt) készlet befogadására és rögzítésére, olymódon, hogy annak minden mérőtartománya a fényforrás és a fényérzékelő közötti fény útban helyezkedjen el; és

   d) az érzékelőhöz kapcsolódó elektronikus eszközöket, amelyek úgy vannak kialakítva, hogy az érzékelt beeső fényből meghatározzák minden egyes mérőtartományban a koncentrált kimutatható anyag mennyiségét.
6. 6. Az 5. igénypont szerinti tesztkészlet azzal Jellemezve, hogy diffúz fényrezgéssel működik és az elektronikai berendezése úgy van kialakítva, hogy ellenőrizni tudja az érzékelő eszközöket olymódon, hogy az említett érzékelő eszközök a beeső fényt csak a fény rezgés fázisában érzékelik és a fényhullámok rezgésének frekvenciája legalább 1 kHz.
7. 7. Az 5. igénypont szerinti tesztkészlet azzal jellemezve, hogy a befogadó eszközök magukba foglalnak olyan összekötő elemeket, amelyek a vizsgáló eszköz megfelelő összekötő elemeivel kapcsolhatók össze, hogy biztosítsák a vizsgáló eszköz befogadását a leolvasó/monitorba olymódon, hogy a mérőtartományok az előre megadott helyzetben legyenek elhelyezve és tartva az érzékelőkhöz képest.
8. 8. A 7. igénypont szerinti tesztkészlet, azzal jellemezve, hogy a befogadó eszköz olyan működtető eszközt tartalmaz, amely kioldódik a mérőeszköz befogadásakor, és a működtető eszközök mérőtartományok leolvasását indítják el.
9. 9. A 7. vagy 8. igénypont szerinti tesztkészlet azzal jellemezve, hogy a vizsgáló eszköz házzal vagy burkolattal van ellátva, amely magában foglalja a porózus hordozóelemmel összekapcsolt regisztráló eszközöket olymódon, hogy a mérőtartományok a vizsgáló eszköz házának vagy burkolatának belsejében előre meghatározott helyzetben vannak megfogva a vizsgáló eszköz házán vagy burkolatán elhelyezett összekötő elemekkel.
10. 10. A 8. igénypont szerinti tesztkészlet, azzal jellemezve, hogy a regisztráló eszközök olyan tűt vagy hasonlót tartalmaznak, amelyek a porózus hordozó elemen kialakított bemélyedéshez vagy réshez van csatlakoztatva és a porózus hordozón lévő mérőtartományok elhelyezése előre megadott helyzetben van a résekhez vagy bemélyedésekhez képest.
11. 11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti tesztkészlet azzal jellemezve, hogy a leolvasható jeleket a jelzett részecske reagensek koncentrálódása hozza létre a megfelelő mérőtartományokban.
12. 12. Az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti tesztkészlet azzal jellemezve, hogy a megfelelő mennyiségű egyszer használatos teszt eszközt tartalmaz a mérés elvégzésére az egy mérés/nap alapelv szerint egy ovulációs ciklusban maximum 16 napon keresztül.
13. 13. Cserélhető csomag azzal jellemezve, hogy nagyszámú, előnyösen nem több, mint 12, ideálisan 7-10 közötti számú egyszer használatos teszteszközt tartalmaz az 1-12. igénypontok szerinti tesztkészlet újra feltöltéséhez, és további instrukciókat a felhasználó számára, hogy az összes teszteszköz felhasználásra kerüljön egy ovulációs ciklus időszaka alatt.
14. 14. Eljárás az emberi ovulációs ciklus mérésére és figyelésére az 112. igénypontok bármelyike szerinti tesztkészlettel azzal jellemezve, hogy a vizsgálatot legalább egyszer elvégzik a menstruáció kezdetének első napjától számított 1.-7 közbenső napokat magában foglaló intervallumban, ebből meghatározunk egy referencia koncentráció értéket vagy jelet a második analízishez a folyamatban lévő ciklusban, majd a vizsgálatot ideiglenesen szüneteltetjük, és aztán a vizsgálatot legalább még egyszer elvégezzük (lehetőleg naponta) azon napok időszakában, amelyek legalább 5, de inkább 6 nappal azon naphoz - amelyen az aktuális ovuláció bekövetkezett ugyanannál a személynél az előző vagy több megelőző ciklusban viszonyítva kezdődik, a második analízisből származó koncentráció értéket vagy jelet összehasonlítjuk a referencia koncentrációval vagy jellel és ebből állapítjuk meg, hogy a közelgő ovulációra következet™ engedő koncentrációváltozás bekövetkezik vagy bekövetkezett az előző mérés óta.
15. 15. A 14. igénypontnak szerinti eljárás azzal Jellemezve, hogy a referencia koncentráció-értéket a közbenső 4-7 napokat magába foglaló Intervallumban elvégzett teszt(ek) alapján állapítjuk meg.
16. 16. A 15. igénypont szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy az említett referencia koncentráció-értéket a 5. és/vagy 6. napon, lehetőleg kizárólag egyedül a 6. napon elvégzett teszt(ek) alapján állapítjuk meg.
17. 17. A 14-16. igénypontok bármelyike szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy a vizsgált testfolyadék vizelet és a második kimutatásra kerülő anyag ösztradíol, vagy annak metabolltja, pl. E3G.
18. 18. A 17. igénypont szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy a második analízisben mért szignifikáns különbség a referencia koncentráció-érték [r] és a teszt érték [i] - amely a közelgő ovulációt mutatja - között

    1.5 <=[i]/[r]<= 2,5 abban az esetben, ha egyenes arányosság áll fenn a teszt jel és a mért koncentráció között, vagy ennek a reciprok értéke, amennyiben a tesztjei és a mért koncentráció között fordított arányosság áll fenn.
19. 19. A 18. igénypont szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy a kimutatandó anyag E3G és a bekövetkező ovulációt jelző E3G koncentráció [i] szignifikáns különbsége [I] / [r] >= 2 abban az esetben, ha egyenes arányosság áll fenn a tesztjei és az E3G koncentráció között és annak reciprok értéke, ha fordított az arányosság a tesztjei és az E3G koncentráció között.
20. 20. A 14.-19. igénypontok bármelyike szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy a testfolyadékban lévő LH koncentráció azért kerül megállapításra, hogy meghatározható legyen az aktuális ciklusban az ovuláció napja.
21. 21. A 14.-19. igénypontok bármelyike szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy az átlagos ovulációs napot legalább megelőző 3, de lehetőleg legalább a megelőző egymást követő 5 aktusban összegyűjtött adatokból állapítjuk meg.
22. 22. A 14.-21. igénypontok bármelyike szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy az átlagos ovulációs napot legalább a közvetlenül megelőző ciklusban nyert adatok alapján állapítjuk meg.
23. 23. A 22. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az átlagos ovulációs napot egy gördülő referencia-adatbázisból vezetjük le, amely az aktuális ciklust közvetlenül megelőző meghatározott számú egymást követő ciklus adataiból áll.
24. 24. A 23. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a gördülő adatbázis a közvetlenül megelőző 3-12 ciklus adataiból, lehetőleg a közvetlenül megelőző 5-6 ciklus adataiból állítjuk össze.
25. 25. A 14-24. igénypontok bármelyike szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy a termékeny időszak végét az adott ciklusban megismert LH csúcs alapján állapítjuk meg.
26. 26. A 25. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a termékeny időszak végét az LH csúcs kimutatását követő negyedik napban határozzuk meg.
27. 27. A 14-26. igénypontok bármelyike szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy a termékeny időszak kezdetét - ha az elvárt szignifikáns változás a második vizsgált anyag koncentrációjában nem volt kimutatható - legalább 2, de lehetőleg legalább 3 nappal megelőzően az azon számú nap előtt állapítják meg, amelyen az aktuális ovulációnak be kell következni az adott ciklusban, mely utóbbi az első vizsgált anyag koncentrációjának az előző vagy több megelőző ciklusban végzett mérései alapján ismert.
28. 28. Vizsgálati eszköz két vagy több vizsgálandó anyag kimutatásárat egy folyadékmintából, ahol vizsgálandó anyagok szendvicsjel,egű kötési reakció segítségével határozhatók meg olymódon, hogy a két különböző, a kimutatandó anyagokra specifikus kötő reagenst használunk és legalább az egyik vizsgálati anyag haptén (és emiatt nem határozható meg direkt módon a szendvics jellegű kötési reakcióval), - ez az eszköz előnyösen védő házban van elhelyezve, azzal jellemezve, hogy tartalmaz

    a) egy porózus anyagból készült mérőcsíkot, amely mentén a folyadékminta áramlani tud;

    b) a mérőcsíkon elrendezett két vagy több mérőtartományt (legalább egyet minden kimutatandó anyaghoz), a mérőtartományok a mérőcsíkon lévő minta befogadó részhez képest az áramlás irányában lefelé helyezkednek el, amely zónák közül:

    i) legalább az egyik mérőtartomány kötött befogó közeget tartalmaz, amely az első kimutatandó anyagra specifikus megkötő közeg vagy olyan specifikus megkötő közeg, amely be tudja fogni az első kimutatandó anyagot tartalmazó szendvics-jellegű komplexet és ii) legalább még egy másik mérőtartományt, amely megkötött befogó közegként haptént, vagy annak analógját tartalmazza;

    c) két vagy több részecske populációt, amelyek a mérőtartományokhoz viszonyítva felfelé helyezkednek el és képesek az említett folyadékmintával együtt áramlani a mérőcsíkon, amely populációk közül:

    i) legalább egy populáció hordozza az első kimutatandó anyagra, vagy az eszközben jelenlévő egy másik specifikus megkötő közegre specifikus megkötő közeget, amely résztvesz egy szendvicsjellegű reakcióban az említett első kimutatandó anyaggal, és ii) legalább még egy populációt, amely megkötő közeget hordoz a haptén számára;

    az első kimutatandó anyag jelenléte az említett folyadék-mintában, ami legalább egy mérőtartományban a részecskék megkötéséhez vezet az első kimutatandó anyagnak a folyadékmintában lévő koncentrációjával egyenesen arányos mennyiségben, és a haptén je86 ··· lenléte az említett folyadékmintában, ami az említett legalább egy másik populáció megkötésének redukálásához vezet a másik mérőtartományban a hapténnek a folyadékmintában lévő koncentrációjával egyenesen arányos mértékben, olymódon, hogy a megkötött haptént vagy a megkötött haptén analógját tartalmazó mérőtartomány előnyösen az első kimutatandó anyaghoz kapcsolódó mérőtartományhoz viszonyítva az áramlás irányában lefelé helyezkedjen el.
29. 29. A 28. igénypont szerinti eszköz azzal jellemezve, hogy a második mérőtartomány az elsőhöz viszonyítva az áramlás irányában lefelé helyezkedik el.
30. 30. A 28. vagy 29. igénypontok szerinti eszköz azzal jellemezve, hogy az első kimutatandó anyag a luteinizáló hormon (LH).
31. 31. A 28-30. igénypontok bármelyike szerinti eszköz azzal jellemezve, hogy a második kimutatandó anyag az ösztradiol vagy annak metabolitja, pl. az E3G.
32. 32. A 28-31. igénypontok bármelyike szerinti eszköz azzal jellemezve, hogy a vizsgált folyadékminta vizelet.
33. 33. A 28-32. igénypontok bármelyike szerinti eszköz azzal jellemezve, hogy a részecskék latex részecskék, lehetőleg színezettek.
34. 34. A 28-33. igénypontok bármelyike szerinti eszköz azzal jellemezve, hogy az anti-haptén specifikus megkötő közeg affinitása legalább 10⁹, de lehetőleg 10¹° mol/liter.
35. 35. A 28-34. igénypontok bármelyike szerinti eszköz azzal jellemezve, hogy a mérőcsík anyaga teljes vastagságában átlátszó.
36. 36. Eljárás két vagy több kimutatandó anyag jelenlétének és/vagy koncentrációjának a meghatározására folyadékmintából, olymódon, hogy legalább az egyik anyag meghatározható szendvics-jellegű megkötő reakcióval két kötő reagens bevonásával, amelyek az említett anyagok különböző epitopjaira specifikusak és a további anyagok közül legalább egy haptén (és ezért nem határozható meg il közvetlenül szendvics-jellegű kötési reakcióval), azzal jellemezve, hogy az eljárás a következő lépésekből áll:

    a) porózus anyagból lévő mérőcsíkot tartalmazó eszközt hozunk létre, amelynek mentén a folyadékminta áramlik, a mérőcsíkot pedig, amelynek két vagy több egymástól térben elválasztott mérőtartománya van (legalább egy meghatározandó anyagonként) úgy helyezzük el, hogy a mérőtartományok a folyadékmintának a mérőcsíkon lévő felvételi helyétől áramlási irány szerint lefelé helyezkednek el és a mérőtartományok közül:

    i) legalább egy specifikus megkötött befogó közeget tartalmaz az első kimutatandó anyag számára vagy olyan specifikus kötőanyagot amely be tudja fogni a szendvics-jellegű komplexet, amely az első kimutatandó anyagot tartalmazza, továbbá ii) legalább egy másik mérőtartománya van, amely megkötött befogó közeget foglal magába, amely vagy haptén, vagy annak egy analógja;

    b) biztosítunk két vagy több részecske-populációt, amelyek a folyadékmintával a mérőcsíkon áramolnak, amely populációk közül:

    i) legalább egy populáció az első kimutatandó anyagra specifikus kötőanyagot hordoz, vagy egy másik specifikus megkötő közegre specifikus megkötő közeget, amely képes résztvenni egy szendvics-jellegű reakcióban vesz részt az első kimutatandó anyaggal, és ii) legalább egy másik populáció a hapténre specifikus kötőanyagot hordoz; és

    c) az eljárás során a részecske populációk szuszpendálódnak a folyadékmintában és a folyadékmintával együtt áramolnak a mérőcsíkon keresztül; az első kimutatandó anyag jelenléte hatására a folyadékmintában a részecskék megkötődnek legalább az egyik mérőtartományban, mégpedig az első kimutatandó anyagnak a folyadékmintában lévő koncentrációjával egyenesen arányos meny88 nyiségben és a haptén jelenléte a folyadékmintában, és legalább egy másik populáció részecskéinek a megkötődése a másik mérőtartományban olyan mértékben csökken, ami egyenesen arányos az említett haptén koncentrációjával az említett folyadékmintában, a mérőtartomány, amely a megkötött haptént vagy a megkötött haptén analógot tartalmazza, lehetőleg az áramlási irány szerint az első kimutatandó anyag mérőtartományához képest lefelé helyezkedik el.
37. 37. A 36. Igénypont szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy a második mérőtartomány az áramlási irány szerint az első mérőtartományhoz képest lefelé helyezkedik el.
38. 38. A 33. igénypont szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy az említett mérőtartományban megkötött részecskék mennyiségét a mérőcsíkon átvezetett elektromágneses sugárzás - pl. fény extinciójának mérésével határozzuk meg.
39. 39. Elektronikus eszköz a humán ovulációs ciklus termékeny időszakának a figyelésére, amely egyben biztosítja a felhasználónak a termékeny időszak jelzését azzal jellemezve, hogy

    a) leolvasó eszközt a 28. igénypont szerinti vizsgáló eszköz leolvasására;

    b) információ feldolgozó eszközt az említett vizsgáló eszközből leolvasott adatokból a folyadékminták koncentráció értékeinek meghatározására legalább két kimutatandó anyag vonatkozásában;

    c) információ feldolgozó és tároló eszközt, hogy a koncentráció értékekből és az előzőleg feldolgozott koncentráció értékekből levezethető legyen a vizsgált humán szubjektum termékenységi állapota; és

    d) kijelző eszközöket, amelyek eljuttatják a felhasználóhoz az aktuális termékenységi állapot az említett elektronikai eszközből.
40. 40. A 39. igénypont szerinti elektronikai eszköz azzal jellemezve, hogy tartalmaz még befogadó egységet az említett vizsgáló eszköz

    *.· · • » befogadására és a leolvasó eszköz az említett befogadó egységben helyezkedik el.
41. 41. A 40. igénypont szerinti elektronikus eszköz azzal Jellemezve, hogy leolvasó eszköz akkor lép működésbe, amikor a vizsgáló eszközön áthaladt fény eljut a befogó eszközbe.
42. 42. A 39.-41. igénypontok bármelyike szerinti elektronikus eszköz azzal jellemezve, hogy a kijelzők tartalmaznak egy vagy több fényforrást, amelyek színes kijelzést biztosítanak a felhasználó számára olymódon, hogy a termékenységi szakaszban bekövetkező változásokat színváltozással jelzik.

    A meghatalmazott:

    ....... ’ DANUBIA '

    Szabadalmi és Védjegy Iroda Kft.

    < ···«····· /93W ':'U 1 ·

    KÖZZÉTÉTELI PÉLDÁNY

    2/8

    303

    KÖZZÉTÉTELI PÉLDÁNY ·· · ·

    3/8

    4a. ábra

    402

    414

    401 ···· mw.

    4/8

    KÖZZÉTÉTELI PÉLDÁNY ’sr •439 ·*··