HUT69765A - Process for producing o,o`-diacyltartaric anhydride and o,o`-diacyltartaric acid - Google Patents

Description

A találmány tárgya eljárás Ο,Ο'-diacil-borkősavanhidrid előállítására, és eljárás Ο,Ο'-diacil-borkősav előállítására a fenti anhidridből.

Az optikailag aktív 0,0'-diacil-borkősavanhidridek számos alkalmazásra hasznos vegyületek. Például az optikailag aktív monoamidok, amelyek kromatográfiás töltőanyagokként hasznosak, optikailag aktív Ο,Ο'-diacil-borkősavanhidrideknek aminokkal való reagáltatásával nyerhetők [lásd a 4 318 819 és 4 318 820 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokban]. Az optikailag aktív Ο,Ο'-diacil-borkősavanhidridnek racém aminnal, racém aminosawal, racém hidroxi-sawal, racém amino-alkohollal és racém alkohollal való reagáltatásakor diasztereomerek képződnek, és ezek a diasztereomerek kromatográfiás eljárással vagy frakcionált kristályosítással optikailag rezolválhatók. Leírták például, hogy egy amino-alkohol β-gátló optikailag rezolválható kromatográfiás eljárással [J. Chromatogr. 316. 605616 (1984) ] és hogy a timolol, ami ugyancsak egy β-gátló optikailag rezolválható frakcionált kristályosítással (lásd a 8 500 939 számú holland szabadalmi leírásban).

Az Ο,Ο'-diacetil-borkősavanhidrid és az 0,0'-dibenzoilborkősavanhidrid ismert 0,0'-diacil-borkősavanhidridek. Ezeknek az Ο,Ο'-diacil-borkősavanhidrideknek az előállítására ismeretes eljárások (1) egy olyan eljárás, amelyben 1 mól L-borkősavat reagáltatnak 4,9 mól ecetsavanhidriddel tömény kénsav jelenlétében, így 0,0'-diacetil-L-borkősavanhidridet nyernek [Organic Syntheses Coll. IV. kötet, 242. (1963)]; (2) egy olyan eljárás, amelyben 1 mól L-borkősavat 3,2 mól benzoil-kloriddal reagáltatva 0,0'-dibenzoil-L-borkősavanhidridet nyernek [J.

Am. Chem. Soc. 55. 2605 (1933)]; és (3) egy olyan eljárás, amelyben 1 mól borkősavat reagáltatunk 2 mól benzoil-kloriddal oldószerben, majd a reakcióelegyhez tionil-kloridot adnak, és a reagáltatást katalizátorként vas(III)-klorid, cink-klorid vagy alumínium-klorid jelenlétében hajtják végre [lásd a 34 720 számú magyar szabadalmi leírásban].

A fenti (1) és (2) eljárásokban 1 mól borkősav előállítására legalább 3 mól savanhidridet vagy sav-kloridot használnak fel. így szükséges a melléktermékként képződött karbonsav eltávolítása, és nehéz nagy tisztaságú optikailag aktív Ο,Ο'-diacil-borkősavanhidridet nyerni. A (3) eljárásban költséges sav-halogenid alkalmazására van szükség. Továbbá, ha a vas(III)kloridot alkalmaznak katalizátorként, bár a hozam magas, a reakciótermék nemkívánt módon elszíneződik. Másrészt, ha cink-kloridot vagy alumínium-kloridot alkalmaznak katalizátorként, a hozam alacsonyabb, mint vas(III)-klorid alkalmazásakor.

Másrészt, az 0,0'-diacil-borkősavanhidridekből képződött optikailag aktív 0,0'-diacil-borkősavak hasznosak racém aminok rezolválására. Az Ο,Ο'-dibenzoil-borkősavat, amely az 0,0'-diacil-borkősavak egy képviselője, szokásosan a következő eljárásokkal állítják elő: (i) egy olyan eljárással, amelyben 0,0'dibenzoil-borkősavanhidridet vízben melegítve hidrolizálnak, és a kapott elegyet lehűtve nyerik a kristályos 0,0'-dibenzoil-borkősavat [J. Am. Chem. Soc. 55, 2605 (1933)]; és (ii) egy olyan eljárásai, amelyben O,0'-dibenzoil-borkősavanhidridet diklór-metán és kis mennyiségű víz elegyében (1,47-4,9) · 10⁵ Pa nyomáson hidrolizálnak, és a kapott elegyet lehűtve kristályosítják az Ο,Ο'-dibenzoil-borkősavat (lásd a 22147 számú magyar szabadalmi leírásban).

Az előzőekben leírt (i) eljárásban az 0,0'-dibenzoil-borkősavanhidrid hidrolízisekor kapott Ο,Ο'-dibenzoil-borkősav olajként különül el. Ha ezt az olajat kristályosítják, kristály agglomerátumok képződnek, és a kristályok a berendezés falához és keverőjéhez olyan mértékben tapadnak, hogy nem távolíthatók el a reaktorból. így az eljárás működőképessége olyan gyenge, hogy ipari termelésre nem használható. Másrészt, az előzőekben leírt (ii) eljárás, bár működőképessége jó, káros, mivel a diklór-metánt nagy mennyiségben alkalmazzák benne, és a tételenkénti hozam alacsony.

A fentieknek megfelelően a találmány célja O,O'-diacil-borkősavanhidrid jó hozammal és nagy tisztasággal való előállítására szolgáló eljárás biztosítása, amely eljárásban nem szükséges sav-halogenid alkalmazása, így kevés költséggel kivitelezhető.

A találmány célja továbbá olyan eljárás biztosítása 0,0'-diacil-borkősavanhidrid előállítására sav-halogenidből, amelylyel az Ο,Ο'-diacil-borkősavanhidrid nagy hozammal és nagy tisztasággal nyerhető, és amely eljárás során a termékben nemkívánt elszíneződés nem jelentkezik.

A találmány további célja olyan eljárás biztosítása 0,0'-diacil-borkősav előállítására, amely nagy hozamú, és jó működőképességű a termék agglomerátumainak képződése nélkül.

A találmány eljárást nyújt Ο,Ο'-diacil-borkősavanhidrid előállítására, amely eljárás abban áll, hogy egy (I) általános képletű karbonsavat - a képletben R¹ jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport, fenilcsoport vagy egy vagy két 1-4 szénatomos alkilcsoporttal vagy egy vagy két halogénatómmal helyettesített fenilcsoport - borkősavval reagáltatunk klórozószer jelenlétében.

A találmány tárgyát képezi egy olyan eljárás is, amelyben Ο,Ο'-diacil-borkősavanhidridet állítunk elő egy (II) általános képletű karbonsav-klorid - a képletben R¹ jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport, fenilcsoport vagy egy vagy két 1-4 szénatomos alkilcsoporttal vagy egy vagy két halogénatommal helyettesített fenilcsoport - borkősavval egy klórozószer jelenlétében katalizátor nélkül végzett reagáltatásával.

A találmány tárgyát képezi továbbá egy olyan eljárás 0,0'-diacil-borkősavanhidrid előállítására, amelyben egy (III) általános képletű karbonsavanhidridet - ahol R¹ jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport, fenilcsoport vagy egy vagy két 1-4 szénatomos alkilcsoporttal vagy egy vagy két halogénatommal helyettesített fenilcsoport - borkősavval reagáltatunk klórozószer jelenlétében.

A találmány tárgyát képezi egy eljárás a (IV) általános képletű Ο,Ο'-diacil-borkősavanhidrid előállítására is - a képletben R² és R³ azonos vagy különböző, jelentésük hidrogénatom, halogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport -, amely eljárás abban áll, hogy egy (VI) általános képletű aromás karbonsavkloridot - a képletben R² és R³ jelentése azonos vagy különböző, jelentésük hidrogénatom, halogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport - borkősavval reagáltatunk bór-trifluorid katalizátor jelenlétében.

A találmány tárgyát képezi továbbá egy eljárás a (IV) általános képletű Ο,Ο'-diacil-borkősavanhidrid előállítására a képletben R² és R³ azonos vagy különböző, jelentésük hidrogénatom, halogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport -, amely eljárás abban áll, hogy egy (VII) általános képletű aromás karbonsavanhidridet - a képletben R² és R³ azonos vagy különböző, jelentésük hidrogénatom, halogénatom, vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport - borkősawal reagáltatunk bór-trifluorid katalizátor jelenlétében.

A találmány tárgyát képezi továbbá egy eljárás a (VIII) általános képletű Ο,Ο'-diacil-borkősav előállítására - a képletben R² és R³ azonos vagy különböző, jelentésük hidrogénatom, halogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport -, amely eljárás abban áll, hogy egy (IV) általános képletű aromás karbonsavanhidridet - a képletben R² és R³ azonos vagy különböző, jelentésük hidrogénatom, halogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport - vízzel nem elegyedő szerves oldószer jelenlétében hidrolizálunk.

A találmány szerinti eljárással az Ο,Ο'-diacil-borkősavanhidrid olcsón, és ipari méretekben állítható elő magas hozammal és nagy tisztasággal. Továbbá, a találmány szerinti eljárással az Ο,Ο'-diacil-borkősav nagy hozammal állítható elő jó működőképességű eljárással anélkül, hogy a termékből agglomerátumok képződnének.

Az alábbiakban a találmány előnyös megvalósítási módját ismertetjük. Amint azt az előzőekben említettük, a találmány egyik szempontja szerint 0,0'-diacil-borkősavanhidrid előállítására szolgáló olyan eljárásra vonatkozik, amelyben egy (I) általános képletű vegyületet - ahol

R¹ jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport, fenilcsoport vagy egy vagy két 1-4 szénatomos alkilcsoporttal vagy egy vagy két halogénatommal helyettesített fenilcsoport - borkősavval reagáltatunk klórozószer jelenlétében. Az (I) általános képlettel jelölt karbonsav [a továbbiakban a rövidség kedvéért (I) karbonsav] példáiként említjük a rövid szénláncú karbonsavakat, például ecetsavat, propionsavat és vajsavat; a benzoesavat; a monoszubsztituált aromás karbonsavakat, például az o-tolusavat, az m-tolusavat, a p-tolusavat, az o-klór-benzoesavat, az m-klór-benzoesavat és a p-klór-benzoesavat, valamint a diszubsztituált aromás karbonsavakat, például a 3,4-dimetil-benzoesavat.

Az 0,0'-diacil-borkősavanhidrid (I) karbonsavból és borkősavból való előállítására szolgáló eljárás három reakciót magában foglaló eljárásnak tekinthető, azaz a (I) karbonsav klórozószer hatására sav-kloriddá való alakulásának reakcióját; azt a reakciót, amelyben a borkősav hidroxilesöpörtjai a sav-klorid által O-acileződnek; és azt a reakciót, amelyben borkősavszármazék vagy borkősav a karbonsav-kloridokkal reagálva hetero-savanhidridekké, majd ezt követően borkősavanhidridekké és származékaivá alakul (ezt az utóbbi folyamatot a továbbiakban dehidratálásként jelöljük). Az (I) karbonsav klórozásának reakciója és a borkősav O-acilezési reakciója azonos vagy különböző hőmérsékleten hajtható végre. Általában, azokban az esetekben, amikor az (I) karbonsav egy rövid szénláncú alifás karbonsav, ezeket a reakciókat azonos hőmérsékleten hajtjuk végre, azokban az esetekben, amikor az (I) karbonsav egy aromás karbonsav, az O-acilezési reakciót általában magasabb hőmérsékleten hajtjuk végre, mint az aromás karbonsav klórozásának reakcióját. Ennek folytán, azokban az esetekben, amikor (I) karbonsavként egy rövid szénláncú alifás karbonsavat alkalmazunk, a klórozási reakciót, az O-acilezési reakciót és a dehidratálási reakciót egyidejűleg hajthatjuk végre a klórozószer adagolásával, míg azokban az esetekben, amikor (I) karbonsavként egy aromás karbonsavat alkalmazunk, előnyös, ha az aromás karbonsavat először a klórozószerrel sav-kloriddá alakítjuk, és ezt követően hajtjuk végre az O-acilezési és a dehidratálási reakciókat.

Azokban az esetekben, amikor a borkősav O-acilező reagenseként karbonsav-kloridot alkalmazunk, mint a szokásos eljárásokban, 2 mól karbonsav-klorid fogy a borkősav 1 móljának 2 hidroxilcsoportja O-acilezésére, és ezzel egyidejűleg 1 mól karbonsav-klorid fogy a borkősav vagy borkősavszármazék két karboxilcsoportjának dehidratálására, és 1 mól karbonsav képződik melléktermékként. Hasonló módon, azokban az esetekben, ha O-acilező reagensként savanhidridet alkalmazunk, 2 mól savanhidrid fogy a borkősav 1 mólja két hidroxilcsoportjának 0-acilezésére, és ezzel egyidejűleg 1 mól savanhidrid fogy a borkősavszármazék vagy borkősav két karboxilcsoportjának dehidratálására, és 4 mól karbonsav keletkezik melléktermékként. Mivel az O-acilezési és a dehidratálási reakció reakciósebességeinek különbsége kicsi, nehéz a két reakció külön történő kivitelezése. Ezért, a szokásos eljárásokban legalább 3 mól karbonsav-klorid vagy karbonsavanhidrid szükséges 1 mól borkősavra számítva.

A szokásos eljárások mindegyikében sav-kloridot vagy savanhidridet alkalmaznak O-acilező reagensként, a borkősav O-aci • « · « • · « « · ♦ ♦ * · · · · • ·>·*(« · ·« « ·

- 9 lezésére szolgáló más reagens nem ismert. Azaz, karbonsav kiindulási anyagul való alkalmazása 0,0'-diacil-borkősavanhidrid előállítására nem ismert. Ez annak következménye, hogy szakemberek úgy hiszik, hogy ha a karbonsavat klórozzák, a klórozószer a borkősav szekunder hidroxilcsoportjait is klórozza.

Nem várt módon arra a felismerésre jutottunk, hogy a karbonsav klórozásának reakciója végrehajtható a borkősav hidroxilcsoport jainak klórozására nézve kedvezően úgy, hogy a karbonsav a reakciórendszerben sav-kloriddá alakítható anélkül, hogy ezt a borkősav hidroxilcsoportjainak klórozása kísérné. Továbbá, a melléktermékként képződött karbonsav a klórozószerrel ismét sav-kloriddá alakítható. így kiindulási anyagként a sav-kloridoknál és savanhidrideknél olcsóbb karbonsavak alkalmazhatók. Továbbá, a karbonsav mennyisége 2 mólra csökkenthető a sav-klorid vagy savanhidrid szokásos eljárásokban alkalmazott 3 mólnyi mennyiségével szemben, és szükségtelenné válik a karbonsav melléktermék eltávolítása, így az 0,0’-diacil-borkősavanhidrid nagy tisztasággal és jó hozammal állítható elő. A karbonsav klórozási reakciója kedvezően játszódik le a borkősav szekunder hidroxilcsoportjainak klórozási reakciója tekintetében, feltehetően azért, mert a borkősavnak a szerves oldószerekben való oldhatósága alacsonyabb, mint a karbonsavé, így a karbonsav, amely nagyobb mennyiségben van jelen a szerves oldószerben, klórozása előnyben részesül a borkősav karboxilcsoportjainak és hidroxilcsoportjainak klórozásával szemben.

így az (I) általános képletű karbonsav sztöchiometrikus mennyisége 2 mól 1 mól borkősavra számítva. Ennek megfelelően az (I) általános képletű karbonsav mennyisége 1 mól borkősavra • · « ··· • ’ · 4 a «« a ··»·«»··««· • 4 4 4 <·

- 10 vonatkoztatva általában 2,0 - 2,8 mól, előnyösen 2,0 - 2,4 mól. 2,8 mól feletti mennyiségű (I) általános képletű karbonsav alkalmazása nem előnyös, mivel a melléktermékként képződött karbonsav, vagy a feleslegben lévő sav-klorid eltávolítása így több gondot okoz.

Mivel 1 mól karbonsav klórozására 1 mól klórozószer szükséges, 1 mól borkősavra számítva legalább 3 mól klórozószerre van szükség. Ennek megfelelően az alkalmazott klórozószer mennyisége általában 3,0 - 6,0 mól, előnyösen 3,0 - 4,5 mól 1 mól borkősavra vonatkoztatva. Ha a klórozószer mennyisége nem éri el a 3,0 mól/1 mól borkősav értéket, az (I) általános képletű karbonsav nem alakul kvantitatíven sav-kloriddá, és az 0,0'-diacil-borkősavanhidrid hozama csökken, ha a klórozószer mennyisége meghaladja a 6,0 mól értéket, a reagens költsége válik magassá, így ez nem előnyös.

Az (I) általános képletű karbonsav klórozására ismert klórozószereket alkalmazhatunk, például foszfor-pentakloridőt, foszfor-trikloridot és tionil-kloridot. Ezek közül előnyösek azok, amelyek nem játszanak közre az 0-acilezési reakcióban, és amelyek nem szennyezik az O-acilezési reakció lejátszódása után kapott 0,0'-diacil-borkősavanhidrid kristályokat. így előnyös a tionil-klorid, amely hidrogén-klorid gázzá és kén-dioxid gázzá való alakítás után kiűzhető a reakciórendszerből.

Az eljárásban oldószerként bármely olyan oldószer alkalmazható, amely nem módosítja a kapott 0,0'-diacil-borkősavanhidridet, és amely nem hat közre az O-acilezési reakcióban. Az ilyen oldószerek körébe tartoznak az aromás oldószerek, például a benzol, toluol, xilol és klór-benzol; éterek, például a di*4 4 -··· 4 • · 4 · · » · · · · 4 * 4 · » 44 * 4 ·*·· oxán, és alifás szénhidrogének, például a hexán és a ciklohexán.

A klórozási reakciót általában szobahőmérséklet és 110 °C közötti hőmérséklet között hajtjuk végre, azonban előnyösek az ettől eltérő hőmérsékletek is az alkalmazott karbonsavtól és klórozószertől függően. Azokban az esetekben, amikor karbonsavként alifás savat alkalmazunk, a borkősav O-acilezési reakcióját általában 30 és 160 °C közötti, előnyösen 40 és 140 °C közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. Azokban az esetekben, amikor a borkősav O-acilezési reakcióját karbonsavként aromás savval végezzük, általában 100 és 200 °C közötti, előnyösen 110 és 170 °C közötti hőmérsékletet alkalmazunk. A reakció-időt az alkalmazott reakció-hőmérséklettől és más reakciókörülményektől függően választjuk meg, általában a reakció-idő 1 és 40 óra közötti .

Az alábbiakban a borkősav és az (I) általános képletű karbonsav reagáltatásának módját ismertetjük. A borkősavat, az (I) általános képletű karbonsavat, és, ha alkalmazunk, az oldószert reaktorba visszük, és az elegyet melegítjük. A kapott oldathoz vagy szuszpenzióhoz hozzáadjuk a klórozószert. Más megoldás szerint a borkősavat, az (I) általános képletű karbonsavat, a klórozószert, és, amennyiben alkalmazunk, az oldószert egyidejűleg adagoljuk be. Ezek az eljárások akkor alkalmasak, ha az (I) általános képletű karbonsav egy rövid szénláncú alifás karbonsav, és ennek folytán az O-acilezési reakció viszonylag alacsony hőmérsékleten megy végbe. Azokban az esetekben, amikor (I) általános képletű karbonsavként egy aromás karbonsavat alkalmazunk, és az O-acilezési reakció magasabb hőmérsékleten *9 · »·*· 9 « · · ·

4« · · · * « • 9 €·.»·« · · ·*·» •6 t ·· · játszódik le, mint az (I) általános képletű karbonsav klórozása, először az (I) általános képletű karbonsavat alakítjuk sav-kloriddá a klórozószerrel, például a tionil-kloriddal, majd beadagoljuk a borkősavat, és a hőmérsékletet az O-acilezési reakciónak megfelelő mértékben emeljük. Ebben az esetben a borkősav beadható a reaktorba az eljárás elején az (I) általános képletű karbonsavval együtt. A melléktermékként kapott karbonsavnak sav-kloriddá alakításakor a hőmérsékletet lecsökkentjük, és a klórozószert beadagoljuk.

A reakciók lejátszódása után a kívánt 0,0-diacil-borkősavanhidrid könnyen elkülöníthető ismert eljárásokkal, például szűréssel, mosással vagy besűrítést követő szűréssel. Az elkülönített Ο,Ο-diacil-borkősavanhidrid nagy tisztaságú, és amennyiben optikailag aktív borkősavat alkalmaztunk, annak optikai aktivitását megőrzi. Ha O-acilezőszerként olyan szilárd (I) általános képletű karbonsavat alkalmazunk, amely kedvezőtlen módon szennyezett, a karbonsav eltávolílthatő a terméknek szerves oldószerből, például toluolból, acetonitrilből vagy acetonból történő átkristályosításával, vagy a terméknek klórozószerrel, például tionil-kloriddal való kezelésével, hogy a karbonsavat folyékony sav-kloriddá alakítsuk.

A találmány egy előnyös megvalósítási módja szerint egy aromás karbonsavat alkalmazunk (I) általános képletű karbonsavként, és emellett egy katalizátort alkalmazunk. A katalizátor hozzáadása révén a reakció enyhe körülmények között hajtható végre. Azaz, az eljárás ezen megvalósítása a (IV) általános képletű 0,0’-diacil-borkősavanhidrid előállítására vonatkozik - a képletben R² és R³ azonos vagy különböző, jelentésük hidrogén13 atom, halogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport amely eljárás során egy (V) általános képletű aromás karbonsavat ahol R² és R³ jelentése a (IV) általános képletre megadott borkősavval reagáltatunk klórozószer és katalizátor jelenlétében.

Ebben az eljárásban az (V) általános képletű aromás karbonsavat [a továbbiakban a rövidség kedvéért (V) aromás karbonsav] általában 1,8 - 4 mól, előnyösen 2,0 - 2,4 mól mennyiségben alkalmazzuk 1 mól borkősavra vonatkoztatva. Ha az (V) aromás karbonsav mennyisége a fenti tartomány alsó határánál alacsonyabb, a termék reagálatlan borkősavval szennyezett, ezért ilyen mennyiség alkalmazása nem előnyös. Ha az (V) aromás karbonsavat a fenti tartomány felső határértékénél nagyobb mennyiségben alkalmazzuk, ez a költségek szempontjából nem előnyös.

Ebben az eljárásban a klórozószer egyidejűleg van jelen a reakciórendszerben. A klórozószerek példáiként az előzőekben említetteket hozhatjuk fel, ebben az eljárásban ugyancsak a tionil-klorid előnyös. A klórozószer mennyisége általában 1,4 3 mól, előnyösen 1,5 - 2,0 mól 1 mól (V) aromás karbonsavra vonatkoztatva.

Ebben az eljárásban egy katalizátor egyidejűleg van jelen a reakciórendszerben. A katalizátorok példáiként említhetjük a Lewis-savakat, például a vas(III)-kloridot, alumínium-kloridot, cink-kloridot és bór-trifluoridőt. Az alkalmazott katalizátor mennyisége általában 0,001 - 0,2 mól, előnyösen 0,002 - 0,10 mól 1 mól borkősavra számítva. A katalizátor össz-mennyisége beadható a reakcióedénybe az eljárás megkezdését megelőzően. Más megoldás szerint, a katalizátor egy részét adjuk be a reakcióedénybe az eljárás megkezdése előtt, a katalizátor további mennyiségét a reakció során adagoljuk.

Bár nem szükséges, előnyös, ha az eljárást egy szerves oldószer jelenlétében hajtjuk végre, mivel a képződött O,O’-diacil-borkősavanhidrid nem szilárdul meg a reakcióedényben, így az eljárás jó működtethetőséggel megy végbe. Az alkalmazható szerves oldószerek példáiként említjük az alifás szénhidrogéneket, például a heptánt, oktánt és nonánt; valamint az aromás szénhidrogéneket, például a benzolt, toluolt és xilolt. Ezek közül előnyösek a benzol, a toluol és a xilol. Használhatjuk két vagy több szerves oldószer kombinációját is. Az oldószert általában az alkalmazott borkősav mennyiségére vonatkoztatott 0,5 - 10 tömegrész, előnyösen 1-5 tömegrész mennyiségben alkalmazzuk. Ha az oldószer mennyisége a fenti tartomány alsó határértékénél alacsonyabb, a képződött Ο,O'-diacil-borkősavanhidrid koncentrációja a szuszpenzióban olyan nagy, hogy a szuszpenzió keverése nehézzé válik, ezért ilyen mennyiség alkalmazása nem előnyös. Másrészt, ha az oldószer mennyisége a megjelölt felső határértéknél nagyobb, igen nagy térfogatú reakcióedény szükséges, így a termelékenység csökken, ez ugyancsak nem előnyös. A szerves oldószert adagolhatjuk a reakció megkezdése előtt vagy a reakció során, az előbbi megoldás az előnyös.

Az (V) aromás karbonsav és a borkősav reagáltatható például a következő módon: borkősav, (V) aromás karbonsav és - ha ilyet alkalmazunk - szerves oldószer elegyét a megfelelő hőmérsékletre melegítjük (ezt a következőkben ismertetjük), majd lassan hozzáadjuk az elegyhez a klórozószert, például a tionil-kloridot, majd a katalizátort, és a kapott elegyet tovább melegítjük (öregítjük) a reakció végrehajtására. Más megoldás szerint a borkősav, az (V) aromás karbonsav, egy katalizátor és a szerves oldószer - ha ilyet használunk - elegyét a megfelelő hőmérsékletre melegítjük, majd lassan hozzáadjuk az elegyhez a klórozószert, például tionil-kloridot, és a kapott elegyet tovább öregítjük. Egy további lehetőség a borkősav, (V) aromás karbonsav, egy katalizátor, egy klórozószer, például tionil-klorid és egy szerves oldószer - ha ilyet alkalmazunk - elegyének lassú felmelegítése a megfelelő hőmérsékletre, majd az elegy további öregítése a reakció lejátszódására. így a katalizátor beadagolható a reakcióelegybe a reakció megkezdése előtt vagy a reakció során. Más megoldás szerint a katalizátor beadagolható a reakcióelegybe a reakció megkezdése előtt és a reakció során.

Ezt az eljárást általában 40 és 170 °C közötti, előnyösen 60 és 150 °C közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. Ha a reakció-hőmérséklet alacsony, a reakció időtartama hosszú, ha a reakció-hőmérséklet magas, a reakció gyorsan lejátszódik. Azaz, ha a reakció-hőmérséklet a fenti tartomány alsó határértékéhez közeli, a reakció-idő 20-50 óra, ha a reakció-hőmérséklet a fenti tartomány felső határértékéhez közeli, a reakció-idő 1 3 óra lehet. Ha a reakció-hőmérséklet magas, bomlási reakció következhet be. Ha a reakció-hőmérséklet a fenti tartomány középértékének megfelelő, a reakció-idő az előzőekben említett reakció-idők köztes értékének felel meg.

A kívánt Ο,Ο’-diacil-borkősavanhidrid kigyűjthető a kris16 tályoknak a reakciótermékből való kiszűrésével közvetlenül vagy oldószernek a reakciótermékhez való adagolásával, és az elegy hűtésével, majd a kicsapódott kristályok szűréssel való kigyűjtésével. Az elkülönített 0,0'-diacil-borkősavanhidrid nagy tisztaságú, és amennyiben optikailag aktív borkősav kiindulási anyagot alkalmaztunk, megőrzi annak optikai aktivitását.

A találmány egy további megvalósítási módja szerint egy olyan eljárásra vonatkozik, amelyben 0,0'-diacil-borkősavanhidridet állítunk elő sav-klorid és savanhidrid kiindulási anyagok alkalmazásával. Azaz, O,0'-diacil-borkősavanhidridet állítunk elő egy (II) általános képletű karbonsav-kloridot - a képletben RÍ jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport, fenilcsoport vagy egy vagy két 1-4 szénatomos alkilcsoporttal vagy egy vagy két halogénatommal helyettesített fenilcsoport - borkősavval reagáltatunk klórozószer jelenlétében katalizátor alkalmazása nélkül. A találmány tárgyát képezi egy olyan eljárás is 0,0'-diacil-borkősavanhidrid előállítására, amelyben egy (III) általános képletű karbonsavanhidridet - ahol RÍ jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport, fenilcsoport vagy egy vagy két 1-4 szénatomos alkilcsoporttal vagy egy vagy két halogénatommal helyettesített fenilcsoport - borkősavval reagáltatunk klórozószer jelenlétében.

A (II) általános képletű karbonsav-klorid [amelyet a továbbiakban a rövidség kedvéért (II) karbonsav-kloridként említünk] példáiként említjük a rövid szénláncú alifás karbonsav-kloridokat, például acetil-kloridot, propionil-kloridot és butiril-kloridot; a benzoil-kloridot; a monoszubsztituált aromás karbonsavak kloridjait, például az o-toluoil-kloridot, m-to17 luoil-kloridot, p-toluoil-kloridot, o-klór-benzoil-kloridot, m-klór-benzoil-kloridot és p-klór-benzoil-kloridot; és diszubsztituált aromás karbonsavak kloridjait, például 3,4-dimetil-benzoil-kloridot. A (III) általános képletű karbonsavanhidridek [a továbbiakban a rövidség kedvéért (III) karbonsavanhidrid] példáiként említhetjük azokat, amelyek az előzőekben említett karbonsav-kloridoknak megfelelnek.

Hasonlóan az Ο,Ο'-diacil-borkősav előzőekben leírt előállítási eljárásához, amelyben kiindulási anyagként karbonsavat alkalmazunk, a borkősav O-acilezésekor melléktermékként képződő karbonsav sav-kloriddá alakítható klórozószerrel anélkül, hogy a borkősav szekunder hidroxilesöpörtjait klóroznánk.

Ezért a (II) karbonsav-klorid vagy (III) karbonsavanhidrid sztöchiometrikus mennyisége 2 mól 1 mól borkősavra vonatkoztatva. Ennek megfelelően a (II) karbonsav-kloridot vagy (III) karbonsavanhidridet általában 2,0 - 2,8 mól, előnyösen 2,0 - 2,4 mól mennyiségben alkalmazzuk 1 mól borkősavra vonatkoztatva. Ha 1 mól borkősavra több mint 2,8 mól karbonsav-kloridot vagy karbonsavanhidridet alkalmazunk, a melléktermékként képződött karbonsav és a (II) karbonsav-klorid vagy (III) karbonsavanhidrid eltávolítása több nehézséget okoz.

Mivel 1 mól melléktermékként képződött karbonsav klórozására 1 mól klórozószer szükséges, legalább 1 mól klórozószert kell alkalmaznunk 1 mól borkősavra, ha O-acilezőszerként (II) karbonsav-kloridot alkalmazunk. így a klórozószert általában 1,0 - 2,0 mól, előnyösen 1,0 - 1,5 mól mennyiségben alkalmazzuk 1 mól borkősavra számítva. Ha a klórozószer mennyisége 1,0 mól alatti, a melléktermékként képződött karbonsav nem alakul kvan18 titatíven sav-kloriddá, így az O,0'-diacil-borkősavanhidrid hozama csökken. Másrészt, ha a klórozószer mennyisége meghaladja a 2,0 mól mennyiséget 1 mól borkősavra vonatkoztatva, a reagens költségessé válik, így ez nem előnyös. Azokban az esetekben, ha O-acilezőszerként (III) karbonsavanhidridet alkalmazunk, ha 1 mól borkősavra számítva 2 mól (III) karbonsavanhidridet használunk, és a klórozószer mennyisége 1 mól, akkor 1 mól melléktermékként képződött karbonsav reagálatlan marad. Ha azonban a melléktermékként képződött karbonsav folyékony, a reagálatlan karbonsav egyáltalán nem befolyásolja a képződött O,O'-diacil-borkősavanhidrid tisztaságát. Azokban az esetekben, amikor a melléktermékként képződött karbonsav szilárd, a melléktermék szennyezheti a képződött O,0'-diacil-borkősavanhidridet. így ilyen esetben a klórozószer mennyisége általában 1 mól borkősavra számítva 1,0 - 4,0 mól, előnyösen 1,0 - 3,0 mól. így, a klórozószert a melléktermékként képződött karbonsavval ekvimoláris mennyiségben alkalmazva a szilárd karbonsav folyékony sav-kloridként elkülöníthető a kívánt terméktől, és a kapott sav-klorid hatékonyan alkalmazható O-acilezőszerként, így az 0,0'-diacil-borkősavanhidrid hozama tovább javítható.

Klórozószerként az előzőekben az (I) karbonsavat hasznosító eljárásnál leírt klórozószerek alkalmazhatók, előnyös közülük a tionil-klorid.

Oldószerként alkalmazhatjuk az előzőekben az (I) karbonsavat alkalmazó eljárásnál leírtakat.

A melléktermékként képződött karbonsav klórozását általában szobahőmérséklet és 110 °C közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. Abban az esetben, ha a karbonsav egy alifás karbonsav, a borkősav O-acilezési reakcióját általában 30 - 160 °C, előnyösen 40 - 140 °C hőmérsékleten hajtjuk végre, azokban az esetekben, amikor karbonsavként aromás karbonsavat alkalmazunk, a borkősav O-acilezési reakcióját általában 100 és 200 °C közötti, előnyösen 110 és 170 °C közötti hőmérsékleten hajtjuk végre, bár az előnyös hőmérséklet a melléktermékként képződött karbonsavtól és a klórozószertől függően változó. A reakció-időt a reakció-hőmérséklettől és más reakciókörülményektől függően megfelelően választjuk meg, a reakció-idő általában 1-40 óra.

A borkősav és a (II) karbonsav-klorid vagy (III) karbonsavanhidrid közötti reakciót például a következő módon hajthatjuk végre: a reakcióedénybe borkősavat, (II) karbonsav-kloridot vagy (III) karbonsavanhidridet, és - amennyiben alkalmazunk - szerves oldószert adunk, és végrehajtjuk az 0-acilezési és dehidratálási reakciókat. Ezután egy klórozószert adagolunk az elegybe a melléktermékként képződött karbonsav klórozására, és ezzel egyidejűleg az O-acilezési és dehidratálási reakció lejátszatására. Más megoldás szerint a reakcióedénybe egyidejűleg bevisszük a borkősavat, a (II) karbonsav-kloridot vagy (III) karbonsavanhidridet, a klórozószert, és a szerves oldószert - ha ilyet használunk. Ezek az eljárások azokban az esetekben alkalmasak, amikor rövid szénláncú alifás karbonsav-kloridot vagy rövid szénláncú alifás karbonsavanhidridet alkalmazunk, így az (O)-acilezési reakció viszonylag alacsony hőmérsékleten játszódik le. Azokban az esetekben, amikor aromás karbonsav-kloridot vagy aromás karbonsavanhidridet alkalmazunk, és így a borkősav O-acilezése magasabb hőmérsékleten játszódik le, mint a melléktermékként képződött karbonsav klórozása, a borkősavat először O-acilezzük és dehidratáljuk a karbonsav-kloriddal vagy karbonsavanhidriddel, majd a melléktermékként képződött karbonsavat sav-kloriddá alakítjuk a reakciórendszer hőmérsékletének lecsökkentése után klórozőszerrel végzett reagáltatással, ezt követően a reakciórendszer hőmérsékletét ismét emeljük, hogy az O-acilezési és dehidratálási reakciókat végrehajtsuk.

Az előzőekben leírt eljárás végrehajtható katalizátor nélkül. Amint azt a példákban bemutatjuk még katalizátor nélkül is kielégítően nagy tisztaságú termék nyerhető nagy hozammal, és a termék nem mutat nemkívánt elszíneződést.

A reagáltatást követően a kívánt 0,0'-diacil-borkősavanhidrid ismert eljárásokkal, például szűréssel, mosással vagy besűrítést követő szűréssel könnyen elkülöníthető. Az elkülönített 0,0'-diacil-borkősavanhidrid nagy tisztaságú, és ha optikailag aktív borkősav kiindulási anyagot alkalmaztunk, a termék megőrzi ennek optikai aktivitását. Ha egy melléktermékként képződött szilárd karbonsav kedvezőtlenül szennyezett, ez a karbonsav a terméknek szerves oldószerből, például toluolból, acetonitrilből vagy acetonból való átkristályosításával eltávolítható, vagy a terméknek klórozószerrel, például tionil-kloriddal való reagáltatásával folyékony sav-kloriddá alakítható.

A találmány tárgyát képezi továbbá egy eljárás 0,0'-diacil-borkősavanhidrid előállítására egy aromás karbonsav-kloridból vagy egy aromás karbonsavanhidridből, a terméket ezzel az eljárással nagy tisztasággal és magas hozammal nyerjük. Azaz, a találmány tárgyát képezi a (IV) általános képletű

Ο,Ο'-diacil-borkősavanhidrid előállítása - a képletben R² és R³ azonos vagy különböző, jelentésük hidrogénatom, halogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport -, az eljárás abban áll, hogy egy (VI) általános képletű aromás karbonsav-kloridot - a képletben R² és R³ azonos vagy különböző, jelentésük hidrogénatom, halogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport - vagy egy (VII) általános képletű aromás karbonsavanhidridet - a képletben R² és R³ azonos vagy különböző, jelentésük hidrogénatom, halogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport - borkősavval reagáltatunk bór-trifluorid katalizátor jelenlétében.

Az ebben az eljárásban alkalmazott specifikus katalizátor bór-trifluorid. A borkősavnak aromás karbonsav-klóriddal vagy aromás karbonsavahidriddel való reagáltatása terén szokásos eljárásban katalizátorként olyan anyagokat alkalmaznak, mint a vas(III)-klorid, cink-klorid vagy alumínium-klorid. Ha azonban vas(III)-kloridot alkalmazunk, a termék nemkívánt módon elszíneződik, cink-klorid vagy alumínium-klorid alkalmazásakor a hozam alacsony. Ezzel ellentétben, ha bór-trifluoridot alkalmazunk, a hozam magasabb, mint a szokásos katalizátorok alkalmazása mellett, és a termék nem színeződik el, így igen előnyös ipari termelésre.

A bór-trifluorid jól ismert, kereskedelmi forgalomban beszerezhető vegyület, szokásos módszerekkel elő is állítható. Például a találmány szerinti eljárásban használható bór-trifluorid nyerhető nátrium-bór-fluorid, bór-trioxid és tömény kénsav elegyének melegítésével. Más megoldás szerint, kereskedelmi forgalomban kapható bór-trifluoridot abszorbeálhatunk éterben vagy hasonló oldószerben, és a kapott terméket alkalmazhatjuk az eljárásban. Azokban az esetekben, amikor nátrium-bór-fluorid, bór-trioxid és tömény kénsav elegyének melegítésével nyert bórtrifluoridot alkalmazunk, az így fejlesztett bőr-trifluoridot elnyelethetjíik a borkősavat, az oldószert és a (VI) általános képletű aromás karbonsav-kloridot [a továbbiakban a rövidség kedvéért (VI) aromás karbonsav-klorid] vagy a (VII) általános képletű aromás karbonsavanhidridet [a továbbiakban a rövidség kedvéért (VII) aromás karbonsavanhidrid], ha ilyent alkalmazunk, tartalmazó reakcióelegyben a reakció megkezdése előtt, vagy elnyelethetjük a reakcióelegyben az eljárás alatt. Abban az esetben, ha éterben vagy hasonló oldószerben abszorbeált kereskedelmi forgalomban kapható bór-trifluoridot alkalmazunk, ez a reakcióelegyhez hozzáadható az eljárás megkezdése előtt, vagy az eljárás során.

A katalizátort általában a borkősav 1 móljára számított 0,001 - 0,2 mól, előnyösen 0,002 - 0,10 mól mennyiségben alkalmazzuk. A katalizátor teljes mennyiségét beadagolhatjuk a reakcióélegybe a reakció megkezdése előtt, vagy egy részét beadagoljuk a reakció megkezdése előtt, a maradékot a reakció során.

Bár nem szükséges, előnyös, ha az eljárást egy szerves oldószer jelenlétében hajtjuk végre, mivel a képződött 0,0'-diacil-borkősavanhidrid ilyen módon nem szilárdul a reakcióedénybe, és az eljárás jó működtethetőséggel hajtható végre. Szerves oldószerként alkalmazhatunk például alifás szénhidrogéneket, például heptánt, oktánt és nonánt, valamint aromás szénhidrogéneket, például benzolt, toluolt és xilolt. Ezek közül előnyösek a benzol, a toluol és a xilol. Használhatjuk két vagy több szerves oldószer kombinációját is. Az alkalmazott oldószer mennyisége általában az alkalmazott borkősav tömegének 0,5-10-szerese, előnyösen 1-5-szöröse. Ha az oldószer mennyisége kisebb a fenti tartomány alsó határértékénél, a képződött diacil-borkősavanhidrid koncentrációja olyan magas az elegyben, hogy az elegy keverése nehézzé válik, így ez nem előnyös. Másrészt, ha az oldószer mennyisége nagyobb, mint a fenti tartomány felső határértéke, nagy térfogatú reakcióedény alkalmazása szükséges, a termelékenység csökken, így ez sem előnyös.

A (VI) aromás karbonsav-kloridot általában a borkősav 1 móljára számított 2,6-5 mól előnyösen 3,0-3,5 ml mennyiségben alkalmazzuk. Abban az esetben, ha tionil-klorid is van egyidejűleg jelen a reakciórendszerben (erre a későbbiekben térünk ki), a (VI) aromás karbonsav-kloridot általában 1,8 - 4 mól, előnyösen 2,0 - 2,4 mól mennyiségben alkalmazzuk 1 mól borkősavra számítva. Amint azt az előzőekben említettük, a (VI) aromás karbonsav-klorid helyett alkalmazhatjuk a (VII) aromás karbonsavanhidridet is az eljárásban. Ebben az esetben a (VII) aromás karbonsavanhidridet általában 2,6-5 mól, előnyösen 3,0 - 3,5 mól mennyiségben alkalmazzuk 1 mól borkősavra számítva. Abban az esetben, ha a reakciórendszerben egyidejűleg tionil-klorid is van jelen (ezt az alábbiakban írjuk le), az (VII) aromás karbonsavanhidridet általában 0,9-2 mól, előnyösen 1,0 -1,2 mól mennyiségben alkalmazzuk 1 mól borkősavra számítva. Ha a (VI) aromás karbonsav-klorid vagy a (VII) aromás karbonsavanhidrid mennyisége kisebb, mint az előzőekben megadott tartomány alsó határértéke, a borkősav egy része reagálatlan marad, így a hozam csökken. Másrészt, ha a (VI) aromás karbonsav24 klorid vagy a (VII) aromás-karbonsavanhidrid mennyisége nagyobb, mint a fenti tartomány felső határértéke, a reagens költsége magas, így ez nem előnyös.

Mindkét esetben, akár (VI) aromás karbonsav-kloriddal, akár (VII) aromás karbonsavanhidriddel reagáltatjuk a borkősavat, ha egyidejűleg a reakciórendszerben olcsó tionil-klorid van jelen, a költséges (VI) aromás karbonsav-klorid vagy (VII) aromás karbonsavanhidrid megtakarítható, és a termék igen nagy tisztasággal nyerhető, így ez a megoldás előnyös. Abban az esetben, ha a borkősavat (VI) aromás karbonsav-kloriddal reagáltatjuk, általában 0,3 - 1,5 mól, előnyösen 0,5-1 mól tionil-kloridot alkalmazunk 1 mól (VI) aromás karbonsav-kloridra számítva. Abban az esetben, ha a borkősavat (VII) aromás karbonsavanhidriddel reagáltatjuk, az alkalmazott tionil-klorid mennyisége általában 0,9 - 2,5 mól, előnyösen 1,0 - 2,0 mól 1 mól (VII) aromás karbonsavanhidridre számítva. Ha az alkalmazott tionil-klorid mennyisége kisebb, mint a fenti tartomány alsó határértéke, aromás karbonsav szennyezheti a terméket, így ez nem előnyös. Másrészt, ha a tionil-klorid mennyisége meghaladja a fenti tartomány felső határértékét, a reagens költségessé válik, így ez sem előnyös.

A (VI) aromás karbonsav-kloridot és a borkősavat például a következő módon reagáltathatjuk: a borkősav, a katalizátor és az oldószer elegyét a megfelelő hőmérsékletre melegítjük (erre a későbbiekben térünk ki) , majd az elegyhez hozzáadjuk a (VI) aromás karbonsav-kloridot, és a kapott elegyet hagyjuk tovább reagálni. Más megoldás szerint, borkősav, a katalizátor, a (VI) aromás karbonsav-klorid és egy oldószer - amennyiben oldószert alkalmazunk - elegyét lassan az előírt hőmérsékletre melegítjük. Abban az esetben, ha a reakciórendszerben tionil-klorid van egyidejűleg jelen, az eljárást például a következő módon végezhetjük: a borkősav, a katalizátor és az oldószer elegyét a megfelelő hőmérsékletre melegítjük, (VI) aromás karbonsav-kloridot adunk hozzá, és a kapott elegyet előírt időn át reagálni hagyjuk, majd tionil-kloridot adunk hozzá. Más megoldás szerint a borkősav, a katalizátor, a (VI) aromás karbonsav-klorid, a tionil-klorid és egy oldószer - ha jelen van - elegyét lassan az előírt hőmérsékletre melegítjük. Egy még további változat szerint a borkősav, a katalizátor, és egy oldószer elegyét a megfelelő hőmérsékletre melegítjük, majd az elegyhez hozzáadjuk a (VI) aromás karbonsav-klorid és a tionil-klorid elegyét.

A (VII) aromás karbonsavanhidrid és a borkősav például a következő módon reagáltatható: a borkősav, a katalizátor és egy oldószer elegyét a megfelelő hőmérsékletre melegítjük (erre a későbbiekben térünk ki), majd a (VII) aromás karbonsavanhidridet hozzáadjuk az elegyhez, és az így kapott elegyet hagyjuk tovább reagálni. Más módon, a borkősav, a katalizátor, a (VII) aromás karbonsavanhidrid és egy oldószer, ha jelen van, elegyét lassan az előírt hőmérsékletre melegítjük. Abban az esetben, ha a reakciórendszerben egyidejűleg tionil-klorid is jelen van, az eljárást végrehajthatjuk például úgy, hogy a borkősav, a katalizátor és az oldószer elegyét a megfelelő hőmérsékletre melegítjük, hozzáadjuk a (VII) aromás karbonsavanhidridet, a kapott elegyet előírt időn át reagálni hagyjuk, majd hozzáadjuk a tionil-kloridot. Más megoldás szerint a borkősav, a katalizátor, a (VII) aromás karbonsavanhidrid, a tionil-klorid és egy oldószer, ha ilyet alkalmazunk, elegyét lassan az előírt hőmérsékletre melegítjük. Egy még további változat szerint a borkősav, a katalizátor és az oldószer elegyét az előírt hőmérsékletre melegítjük, majd az elegyhez hozzáadjuk a (VII) aromás karbonsavanhidrid és a tionil-klorid elegyét.

Ezt az eljárást általában 40 - 170 °C, előnyösen 60 - 150 °C hőmérsékleten hajtjuk végre. Ha a reakció-hőmérséklet alacsony, a reakció-idő hosszú, ha a reakció-hőmérséklet magas, a reakció-idő rövid. Ha a hőmérséklet magas, bomlási reakció következhet be. Ha a reakció hőmérséklete az előzőekben említett tartomány alsó határértékéhez közeli, a reakció-idő 20 - 50 óra lehet, ha a reakció-hőmérséklet a fenti tartomány felső határértékéhez közeli, a reakció-idő 1-3 óra lehet. Ha a reakció-hőmérséklet a fenti tartomány középértékének megfelelő, a reakció-idő a fent említett reakció-idő középértékének megfelelő.

A kívánt Ο,Ο'-diacil-borkősavanhidridet elkülöníthetjük közvetlenül a reakciótermékből a kristályokat szűréssel kigyűjtve, vagy a reakciótermékhez adhatunk oldószert, majd lehűtés után szűréssel gyűjthetjük a kicsapódott kristályokat. Az elkülönített Ο,Ο'-diacil-borkősavanhidrid nagy tisztaságú, és ha kiindulási anyagul optikailag aktív borkősavat alkalmaztunk, a termék megőrzi ennek optikai aktivitását.

A találmány tárgyát képezi továbbá a (VIII) általános képletű Ο,Ο'-diacil-borkősav előállítására szolgáló eljárás - a képletben R² és R³ azonos vagy különböző, jelentésük hidrogénatom, halogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport -, az eljárás abban áll, hogy egy (IV) általános képletű aromás karbonsavanhidridet - a képletben R² és R³ azonos vagy különböző, je·*· · ***** 4 • · » · 4 · « » «····· ·····

- 27 lentésük hidrogénatom, halogénatom, vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport - vízzel nem elegyedő szerves oldószer jelenlétében hidrolizálunk.

A találmány szerinti eljárás kiindulási anyagául szolgáló 0,0'-diacil-borkősavanhidridet ismert eljárásokkal, valamint az előzőekben leírt találmány szerinti eljárásokkal állíthatjuk elő.

Ebben az eljárásban a vízzel nem elegyedő szerves oldószer megjelölésen olyan szerves oldószert értünk, amelynek oldhatósága vízben 20 és 90 °C közötti bármely hőmérsékleten nem haladja meg a 2 tömeg %-ot. Ilyen vízzel nem elegyedő oldószerek, amelyek a találmány szerinti eljárásban alkalmazhatók, például az aromás szénhidrogének, például a benzol, toluol és xilol; az alifás szénhidrogének, például a hexán és oktán; valamint a klórozott szénhidrogének, például az 1,2-diklór-etán, az 1,1,2-triklór-etán és a klór-benzol. Ezek közül előnyösek a benzol, a toluol, a xilol és a klór-benzol. Alkalmazhatjuk két vagy több oldószer kombinációját is.

Az alkalmazott szerves oldószer mennyisége általában az 0,0'-diacil-borkősavanhidrid tömegének 0,01 - 0,5-szöröse, előnyösen 0,03 - 0,2-szerese. Ha a szerves oldószer mennyisége kisebb a fenti tartomány alsó határértékénél, nem akadályozza meg kielégítően az agglomerátumok képződését, így nem előnyös. Ha a szerves oldószert a fenti tartomány felső határértékénél nagyobb mennyiségben alkalmazzuk, ez gazdaságossági szempontból és a műveletek könnyű kivitelezhetősége szempontjából nem előnyös.

A hidrolízis során alkalmazott víz mennyisége legalább a

-··:;

* 9 · · · · • ·»«·«« · · * »· •· · *· ·

- 28 hidrolizálandó Ο,Ο’-diacil-borkősavanhidrid mennyiségével ekvimoláris. A jó működtethetőség érdekében ha az olaj formájú hidrolizált Ο,Ο'-diacil-borkősavat kristályosítjuk, általában az Ο,Ο'-diacil-borkősavanhidrid tömegének 0,5 - 10-szeresét, előnyösen 1,5 - 5-szörösét kitevő tömegű vizet adunk hozzá. Ha a víz mennyisége a fenti tartomány alsó határértékénél kisebb, a termék koncentrációja az olaj kristályosítását követően olyan magas az elegyben, hogy a keverés nehézzé válik, így ez nem előnyös.

A hidrolizálást végezhetjük például az 0,0’-diacil-borkősavanhidrid és víz elegyének 70-100 °C hőmérsékleten való melegítésével. A reakció-idő általában 0,5-5 óra, bár ez függ a hidrolizálandó vegyülettől. A nyomás lehet légköri vagy légkörinél magasabb. A vízzel nem elegyedő szerves oldószer hozzáadása a reakcióelegyhez történhet a hidrolízis reakció megkezdése előtt vagy azt követően, amikor a képződött 0,0’-diacil-borkősav olaj formájú.

A hidrolízist követően az 0,0'-diacil-borkősav kristályai kinyerhetők az olaj formájú Ο,Ο'-diacil-borkősavból a reakcióelegy lassú hűtésével. Az eljárás hatékony kivitelezése érdekében előnyös, ha az elegyhez oltókristályt adunk. A hidrolízist követően az olaj formájú Ο,Ο’-diacil-borkősavat elkülönítjük a reakcióelegyből. Az a hőmérséklet azonban, amelyen az olaj kristályosodik, némiként változó a hozzáadott szerves oldószer mennyiségétől és a vegyület típusától függően. A jó működtethetőség, és az egyenletes kristály méret érdekében például 0,0'-di(p-toluoil)-borkősav előállításánál a reakcióelegybe mintegy 63 °C hőmérsékleten 0,0’-di-(p-toluoil)-borkősav

I ·· « * * · n · « oltókristályokat adunk, és a reakcióelegyet lassan hűtjük. Ha a kristályosodás már megindult, a keverést folytatjuk a hőmérséklet tartása mellett, hogy az olaj teljesen kristályosodjon. Ο,Ο'-dibenzoil-borkősav előállítása esetén a reakcióelegybe mintegy 55 °C hőmérsékleten Ο,Ο'-dibenzoil-borkősav oltókristályokat adunk, és a reakcióelegyet lassan hűtjük. Ha a kristályosodás már megindult, a keverést a hőmérséklet tartása mellett folytatjuk, hogy az olaj teljesen kristályosodjon. Ha a hozzáadott oltókristályok a kristályosodás megindulása előtt olajjá alakulnának, további oltókristályokat adunk az elegybe, megvárjuk a kristályosodás megindulását, így a fentivel azonos hatást érünk el.

A kívánt terméket az így kapott reakcióelegy szobahőmérsékletre történő hűtésével és szűrésével nyerhetjük ki.

Ezzel az eljárással az 0,0'-diacil-borkősav jó hozammal nyerhető jól működtethető eljárásban anélkül a gond nélkül, hogy a képződött 0,0'-diacil-borkősav-hidrát a reaktor falaihoz vagy keverőihez tapadna, és ezáltal eltávolíthatatlanná válna.

A következőkben a találmányt példákban mutatjuk be a korlátozás szándéka nélkül.

A reakciótermék szűrletében levő 0,0'-diacil-borkősavanhidrid mennyiségét az Ο,Ο'-diacil-borkősavanhidridnek izopropil-aminnal való reagáltatásával határozzuk meg oly módon, hogy a reakció során képződött 0,0'-diacil-borkősavanhidrid-monoamidot nagynyomású folyadékkromatográfiás eljárással határozzuk meg. Az optikai tisztaság meghatározására az 0,0'-diacil-borkősavanhidridet 0,0'-diacil-borkősawá hidrolizáljuk, és a kapott 0,0'-diacil-borkősavat nagynyomású folyadékkromatográ30 fiás eljárással CHIRACEL OJ (DAICEL CHEMICAL INDUSTRIES LTD., Osaka, Japán) alkalmazásával analizáljuk.

1. Példa

200 ml-es, négynyakú, hőmérővel, csepegtetőtölcsérrel, hűtővel és keverővei ellátott lombikba 15,0 g, 0,100 mól L-borkősavat, 18,0 g toluolt és 30,0 g, 0,220 mól p-tolusavat mérünk. A reakcióelegy hőmérsékletét 80-90 °C értéken tartva csepegtetőtölcsérből 1 óra alatt, keverés mellett 29,8 g, 0,250 mól tionil-kloridot csöpögtetünk hozzá. A csöpögtetés befejezése után az elegyet további 1 órán át azonos hőmérsékleten keverjük, majd 2 órán át keverés mellett 120 °C hőmérsékleten tartjuk, miközben a toluolt visszafolyatjuk, és a képződött kén-dioxid és hidrogén-klorid gázt a hűtő felső részén a nyomás enyhe csökkentésével elengedjük. Ennek a műveletnek a során kristályok csapódnak ki. Az olajfürdő hőmérsékletét, amelybe a lombikot helyeztük, 80 °C-ra csökkentjük, ezáltal a reakcióelegy hőmérsékletét 75-85 °C értéken tartjuk. Ilyen körülmények mellett az elegybe 1 óra alatt becsöpögtetünk 15,0 g, 0,126 mól tionil-kloridot. Az elegyet még 1 órán át ilyen körülmények mellett öregítjük, majd a fürdő hőmérsékletét 130 °C-ra emeljük. Az elegyet ezen a hőmérsékleten visszafolyató hűtő alatt 6 órán át reagáltatjuk. Ennek a lépésnek a során az elegy hőmérsékletét 115 °C értéken tartjuk. A kapott elegyhez 40,1 g toluolt adunk, majd az elegyet szobahőmérsékletre hűtjük. Az elegyet szűrjük, és a kapott kristályokat 23,0 g toluollal mossuk. A kristályokat vákuumban 60 ’C hőmérsékleten szárítjuk, így 33,2 g, 0,090 mól Ο,O·-di(p-toluoil)-L-borkősavanhidridet nyerünk fehér kristályok formájában. A hozam 90,1 %. A kris31 tályok p-tolusav-tartalma 0,3 tömeg %, a kristályok olvadáspontja 204-205 °C, optikai tisztasága 99,5 %.

IR: 2974, 2954, 1883, 1809, 1732, 1707, 1610, 1267, 1058, 1019 cm-1.

NMR: 2,42 ppm (6H), 6,64 ppm (2H), 7,35 - 8,02 ppm (8H).

2. Példa

300 ml-es, négynyakú, hőmérővel, csepegtetőtölcsérrel, hűtővel és keverővei ellátott lombikba 30,0 g, 0,200 mól L-borkősavat, 36,1 g toluolt és 53,7 g, 0,440 mól benzoesavat adagolunk. A reakcióelegy hőmérsékletét 80-90 °C értéken tartva

59,6 g, 0,500 mól tionil-kloridot csöpögtetünk hozzá keverés mellett csepegtetőtölcsérből 1 óra alatt. A csöpögtetés befejezése után az elegyet további 1 órán át keverjük ezen a hőmérsékleten, majd 110 °C hőmérsékleten tartjuk keverés mellett 3 órán át, miközben a képződött kén-dioxid és hidrogén-klorid gázt a hűtő felső részén a nyomás enyhe csökkentésével elengedjük. Ennek a műveletnek a során kristályok csapódnak ki. Az olajfürdő hőmérsékletét, amelybe a lombikot helyeztük, 80 °C alá csökkentjük, ezáltal a reakcióelegy hőmérsékletét 75-85 °C értéken tartjuk. Ilyen körülmények mellett az elegybe 1 óra alatt 28,6 g, 0,240 mól tionil-kloridot csöpögtetünk. Az elegyet további 1 órán át a fentivel azonos körülmények mellett öregítjük, majd az elegyet 6 órán át 110 °C hőmérsékleten keverjük. A kapott elegyhez 68,1 g toluolt adunk, majd szobahőmérsékletre hűtjük. A reakcióelegyet szűrjük, a kapott kristályokat 40,0 g toluollal mossuk. A kristályokat ezután vákuumban 50 °C hőmérsékleten szárítjuk. így 80,6 %-os hozammal 54,8 g, 0,161 mól Ο,Ο’-dibenzoil-L-borkősavanhidridet nyerünk fehér ·· · · * » 4 * · ···» 4 · ···· «· · ·· · kristályok formájában. A kristályok benzoesavtartalma 0,2 tömeg %, olvadáspontja 194 - 196 ’C, optikai tisztasága 99,5 %.

IR: 2968, 2950, 1880, 1823, 1738, 1706, 1568, 1266, 1058, 1027, 709 cm-1.

NMR: 6,75 ppm (2H), 7,45 - 8,20 ppm (10H).

3. Példa ml-es, kétnyakú, hűtővel és csepegtetőtölcsérrel felszerelt lombikba 3,0 g, 0,020 mól DL-borkősavat, 4,0 g toluolt, 6,3 g, 0,046 mól p-tolusavat és 6,5 g, 0,055 mól tionil-kloridot adunk, és az elegyet 90 ’C hőmérsékletű olajfürdőben 3 órán át keverjük. Ezután a fürdő hőmérsékletét 130 ’C-ra emeljük, és az elegyet ilyen körülmények mellett 4 órán át keverjük, miközben a képződött kén-dioxidot és hidrogén-klorid gázt a hűtő felső részén a nyomás enyhe csökkentésével elengedjük. A fürdő hőmérsékletét ezután 90 ’C-ra csökkentjük, és az elegyhez 3,6 g, 0,030 mól tionil-kloridot adunk, majd 1 órán át ezen a hőmérsékleten keverjük. A fürdő hőmérsékletét ezután 130 °C-ra emeljük, és az elegyet ezen a hőmérsékleten további 3 órán át keverjük. Ezután 30 g toluolt adunk az elegybe, hogy a szilárd anyagot oldjuk, és a kapott elegyet fokozatosan szobahőmérsékletre hűtjük. A reakcióterméket kiszűrjük, a kapott kristályokat mossuk, és vákuumban 60 ’C hőmérsékleten szárítjuk. így 80 %-os hozammal 5,90 g, 0,016 mól Ο,O'-di(p-toluoil)-DL-borkősavanhidridet nyerünk fehér kristályok formájában.

4. Példa ml-es, kétnyakú, hűtővel és csepegtetőtölcsérrel ellátott lombikba 4,3 g, 0,072 mól ecetsavat és 4,5 g, 0,030 mól L-borkősavat adunk. Az elegyhez keverés mellett, 67 °C hőmér33 sékletű olajfürdőben 4 óra alatt 14,2 g, 0,119 mól tionil-kloridot csöpögtetünk. A kapott elegyet további 2 órán át a fenti körülmények mellett keverjük. Ezután az elegyet szobahőmérsékletre hűtjük, 3,5 g toluolt adunk hozzá, és keverjük. A kicsapódott kristályokat kiszűrjük, mossuk, és vákuumban 50 °C hőmérsékleten szárítjuk. így 5,6 g fehér nyers kristályt nyerünk. A kapott nyers kristályokat ecetsav és toluol elegyéből átkristályosítjuk, 63 %-os hozammal 4,2 g, 0,019 mól 0,0’-diacetil-L-borkősavanhidridet nyerünk, amelynek olvadáspontja 132 - 134 °C.

5. Példa ml-es, kétnyakú, hűtővel és csepegtetőtölcsérrel ellátott lombikba 6,0 g xilolt, 10,3 g, 0,066 mól o-klór-benzoesavat, 4,5 g, 0,030 mól L-borkősavat és 9,4 g, 0,079 mól tionil-kloridot adunk, és az elegyet 90 °C hőmérsékletű olajfürdőben 3 órán át keverjük. Ezután a fürdő hőmérsékletét 130 °C hőmérsékletre emeljük, és ilyen körülmények mellett az elegyet 4,5 órán át keverjük, miközben a képződött kén-dioxid és hidrogén-klorid gázt a hűtő felső részén a nyomás enyhe csökkentésével elengedjük. A fürdő hőmérsékletét ezután 90 ’C-ra csökkentjük, és az elegyhez 5,1 g, 0,043 mól tionil-kloridot adunk, majd a fenti körülmények mellett 1,5 órán át keverjük. A fürdő hőmérsékletét ezután 130 °C-ra emeljük, és az elegyet ilyen körülmények mellett 2,5 órán át keverjük, majd 30 g toluolt adunk hozzá, és a kapott elegyet fokozatosan, keverés mellett szobahőmérsékletre hűtjük. A kicsapódott kristályokat kiszűrjük, mossuk, majd vákuumban 50 °C hőmérsékleten szárítjuk. így 54 %-os hozammal 6,6 g, 0,016 mól 0,0'-bisz(o-klór34

-benzoil)-L-borkősavanhidridet nyerünk fehér kristályok formájában. A termék olvadáspontja 165 - 169 °C.

IR: 2936, 1888, 1805, 1735, 1590, 1249, 1142, 1131, 1057, 1047, 952, 738 cm-1.

NMR: 6,80 ppm (2H), 7,40 - 8,15 ppm (8H).

6. Példa ml-es, kétnyakú, hűtővel és csepegtetőtölcsérrel ellátott lombikba 6,0 g xilolt, 8,9 g, 0,066 mól m-tolusavat, 4,5 g, 0,030 mól L-borkősavat és 9,4 g, 0,079 mól tionil-kloridot adunk, és az elegyet 85 °C hőmérsékletű olajfürdőben 3 órán át keverjük. A fürdő hőmérsékletét 130 °C-ra emeljük, és az elegyet ilyen körülmények mellett 3,5 órán át keverjük, miközben a képződött kén-dioxid és hidrogén-klorid gázt a hűtő felső részén a nyomás enyhe csökkentésével elengedjük. A fürdő hőmérsékletét ezután 85 °C-ra csökkentjük, és 5,8 g, 0,049 mól tionil-kloridot adunk az elegybe, majd további 1,5 órán át a fenti körülmények mellett keverjük. Ezután a fürdő hőmérsékletét 130 °C-ra emeljük, és az elegyet további 5 órán át ilyen körülmények mellett keverjük. Ezt követően 30 g xilolt adunk hozzá, és a kapott elegyet fokozatosan, keverés mellett szobahőmérsékletre hűtjük. A kicsapódott kristályokat kiszűrjük, mossuk, és 50 °C hőmérsékleten vákuumban szárítjuk. így 8,4 g, 0,023 mól 0,0'-di(m-toluoil)-L-borkősavanhidridet nyerünk fehér kristályok formájában. A termék analitikai adatait az alábbiakban ismertetjük. A reakció hozama, beleértve a reakció szűrlétében található, nagynyomású folyadékkromatográfiás elemzéssel kimutatott 0,0'-di(m-toluoil)-L-borkősavanhidridet 82 %, az izolálás hozama 76 %. A termék olvadáspontja 142 - 147 °C.

IR: 2962, 1881, 1820, 1734, 1704, 1590, 1333, 1276, 1196, 1060, 1016, 740 cm-1.

NMR: 2,40 ppm (6H), 6,68 ppm (2H), 7,35 - 8,00 ppm (8H) .

7. Példa

300 ml-es, hőmérővel, csepegtetőtölcsérrel, hűtővel és keverővei ellátott reakciótartályba 30,0 g, 0,200 mól D-borkősavat, 66,0 g, 0,440 mól 3,4-dimetil-benzoesavat és 40 g toluolt adunk. A reakcióelegybe, hőmérsékletét 80 - 90 °C értéken tartva, csepegtetőtölcsérből 1 óra alatt, keverés mellett 59,6 g, 0,500 ml tionil-kloridot csöpögtetünk. A csöpögtetés befejezése után az elegyet további 1 órán át keverjük a fentivel azonos hőmérsékleten, majd az elegyet két órán át keverés mellett 120 °C hőmérsékleten tartjuk, miközben a képződött kéndioxid és hidrogén-klorid gázt a hűtő felső részéből a nyomás enyhe csökkentésével elengedjük. Ennek a műveletnek a során kristályok csapódnak ki. Az olajfürdő hőmérsékletét, amelybe a lombikot elhelyeztük, 80 °C hőmérsékletre csökkentjük, ezzel a reakcióelegy hőmérsékletét 75 - 85 °C értéken tartjuk. Ilyen körülmények mellett 1 óra alatt 28,6 g, 0,240 mól tionil-kloridot csöpögtetünk az elegybe. Ezután az elegyet a fentivel azonos körülmények mellett még 1 órán át öregítjük, majd a fürdő hőmérsékletét 120 °C-ra emeljük. Az elegyet ezen a hőmérsékleten 6 órán át keverjük, majd 68,0 g toluolt adunk hozzá, és szobahőmérsékletre hűtjük. A reakcióelegyet szűrjük, a kapott kristályokat 40,0 g toluollal mossuk. A kapott anyagot vákuumban 40 °C hőmérsékleten szárítjuk. így 90,1 %-os hozammal 71,4 g, 0,180 mól 0,0'-bisz(3,4-dimetil-benzoil)-D-borkősavanhidridet nyerünk fehér kristályok formájában. A termék olvadáspontja

180 - 182 °C.

8. Példa

300 ml-es, keverővei, hőmérővel, hűtővel és csepegtetőtölcsérrel ellátott reakcióedénybe 30 g D-borkősavat, 70 g toluolt, 0,12 g vas(III)-klóridőt és 53,7 g benzoesavat adunk, és az elegyet 90 ’C hőmérsékletre melegítjük. Ezen a hőmérsékleten tartva az elegyhez csepegtetőtölcsérből 6 óra alatt 83,7 g tionil-kloridot adunk, és az elegyet 105 - 110 °C hőmérsékleten tartjuk 1 órán át a reakció lejátszatására. Az elegyet ezután szobahőmérsékletre hűtjük, a kicsapódott kristályokat kiszűrjük, majd szárítjuk. így 90,9 %-os hozammal 61,8 g Ο,Ο’-dibenzoil-D-borkősavanhidridet nyerünk halványsárga kristályok formájában. Nagynyomású folyadékkromatográfiás elemzés szerint a termék tisztasága 100 %.

9. Példa

300 ml-es, keverővei, hőmérővel, hűtővel és csepegtetőtölcsérrel ellátott reakcióedénybe 30 g D-borkősavat, 70 g toluolt, 0,12 g vas(III)-kloridot és 59,9 g p-tolusavat adunk, és az elegyet 90 °C hőmérsékletre melegítjük. Ezt a hőmérsékletet tartva az elegyhez csepegtetőtölcsérből 6 óra alatt hozzáadunk

83,7 g tionil-kloridot, és a kapott elegyet további 1 órán át 105 - 110 °C hőmérsékleten tartjuk a reakció lejátszatására. Az elegyet ezután szobahőmérsékletre hűtjük, és a kicsapódott kristályokat kiszűrjük, majd szárítjuk. így 91,3 %-os hozammal 67,2 g 0,0¹-di(p-toluoil)-D-borkősavanhidridet nyerünk halványsárga kristályok formájában. A termék tisztasága 100 %.

10. Példa

300 ml-es, keverővei, hőmérővel, hűtővel és csepegtető37 tölcsérrel ellátott reakcióedénybe 30 g D-borkősavat, 70 g toluolt, 0,12 g vas(III)-klóridőt, 83,7 g tionil-kloridot és 53,7 g benzoesavat adunk, és az elegyet 3 órán át 90 °C hőmérsékleten keverjük. Ezt a hőmérsékletet tartva az elegyet még 4 órán át öregítjük, majd a kapott elegyet 105 - 110 °C hőmérsékleten tartjuk további 1 órán át. Ezután az elegyet szobahőmérsékletre hűtjük, és a kicsapódott kristályokat kiszűrjük, majd szárítjuk. így 91,6 %-os hozammal 62,3 g 0,0'-dibenzoil-D-borkősavanhidridet nyerünk halványsárga kristályok formájában. A termék tisztasága 100 %.

11. Példa

300 ml-es, keverővei, hőmérővel, hűtővel és csepegtetőtölcsérrel ellátott reakcióedénybe 30 g D-borkősavat, 70 g toluolt, 0,12 g vas(III)-kloridot, 83,7 g tionil-kloridot és 59,9 g p-tolusavat adunk, és az elegyet 3 órán át 90 °C hőmérsékleten keverjük. Ezt a hőmérsékletet tartva az elegyet további 4 órán át öregítjük, majd újabb 1 órán át 105 - 110 °C hőmérsékleten tartjuk. A reakcióelegyet ezután szobahőmérsékletre hűtjük, és a kicsapódott kristályokat kiszűrjük, majd szárítjuk, így 92,0 %-os hozammal 67,7 g 0,0'-di (p-toluoil) -D-borkősavanhidridet nyerünk halványsárga kristályok formájában. A termék tisztasága 100 %.

12. Példa

300 ml-es, keverővei, hőmérővel, hűtővel és csepegtetőtölcsérrel ellátott reakcióedénybe 30 g D-borkősavat, 70 g toluolt, 0,10 g cink-kloridot és 53,7 g benzoesavat adunk, és az elegyet 90 °C hőmérsékletre melegítjük. Az elegyet ezen a hőmérsékleten tartva csepegtetőtölcsérből 6 óra alatt 83,7 g tionil-kloridot adunk hozzá, és a kapott elegyet 105 - 110 °C hőmérsékleten további 1 órán át öregítjük a reakció lejátszódására. A reakcióelegyet ezután szobahőmérsékletre hűtjük, a kicsapódott kristályokat kiszűrjük, majd szárítjuk. így 85,4 %os hozammal 58,1 g Ο,Ο’-dibenzoil-D-borkősavanhidridet nyerünk fehér kristályok formájában. A termék tisztasága 100 %.

13. Példa

300 ml-es, keverővei, hőmérővel, hűtővel és csepegtetőtölcsérrel ellátott reakcióedénybe 30 g D-borkősavat, 70 g toluolt, dietil-éterben lévő 1,4 g bór-trifluorid-éterátot és 53,7 g benzoesavat adunk, és az elegyet 90 °C hőmérsékletre melegítjük. Az elegyet ezen a hőmérsékleten tartva 6 óra alatt csepegtetőtölcsérből hozzáadunk 83,7 g tionil-kloridot, és a kapott elegyet további 1 órán át 105 - 110 °C hőmérsékleten tartjuk a reakció lejátszatására. Az elegyet ezután szobahőmérsékletre hűtjük, és a kicsapódott kristályokat kiszűrjük, majd szárítjuk. így 91,2 %-os hozammal 62,0 g 0,0'-dibenzoil-D-borkősavanhidridet nyerünk fehér kristályok formájában. A termék tisztasága 100 %.

14. Példa

300 ml-es, keverővei, hőmérővel, hűtővel és csepegtetőtölcsérrel ellátott reakcióedénybe 30 g D-borkősavat, 70 g toluolt, 0,12 g vas(III)-kloridot és 66,0 g 3,4-dimetil-benzoesavat adunk, és az elegyet 90 °C hőmérsékletre melegítjük. Az elegyet ezen a hőmérsékleten tartva 6 óra alatt csepegtetőtölcsérből hozzáadunk 83,7 g tionil-kloridot, majd további 1 órán át 105 - 110 ’C hőmérsékleten tartjuk a reakció lejátszatására. Az elegyet ezután szobahőmérsékletre hűtjük, a kicsapódott kristályokat kiszűrjük belőle, majd szárítjuk. így 90,1 %-os hozammal 71,4 g 0,0'-bisz(3,4-dimetil-benzoil)-D-borkősavanhidridet nyerünk halványsárga kristályok formájában. A termék tisztasága 100 %.

15. Példa

300 ml-es, keverővei, hőmérővel, hűtővel és csepegtetőtölcsérrel ellátott reakcióedénybe 30 g D-borkősavat, 70 g toluolt, 0,12 g vas(III)-kloridot és 68,8 g o-klór-benzoesavat adunk, és az elegyet 90 °C hőmérsékletre melegítjük. Az elegyet ezen a hőmérsékleten tartva csepegtetőtölcsérből 6 óra alatt hozzáadunk 83,7 g tionil-kloridot, és a kapott elegyet további 1 órán át 105 - 110 °C hőmérsékleten tartjuk a reakció lejátszatására. A reakcióelegyet ezután szobahőmérsékletre hűtjük, és a kicsapódott kristályokat kiszűrjük, majd szárítjuk. így

90,8 %-os hozammal 74,3 g 0,0'-bisz(o-klór-benzoil)-D-borkősavanhidridet nyerünk halványsárga kristályok formájában. A termék tisztasága 100 %.

16. Példa

300 ml-es, keverővei, hőmérővel, hűtővel és csepegtetőtölcsérrel ellátott reakcióedénybe 30 g D-borkősavat, 70 g toluolt, 0,10 g alumínium-kloridot és 53,7 g benzoesavat adunk, és az elegyet 90 °C hőmérsékletre melegítjük. Ezt a hőmérsékletet tartva az elegyhez 6 óra alatt csepegtetőtölcsérből 83,7 g tionil-kloridot adunk, majd az elegyet 1 órán át 105 - 110 °C hőmérsékleten tartjuk a reakció lejátszatására. Az elegyet ezután szobahőmérsékletre hűtjük, és a kicsapódott kristályokat kiszűrjük, majd szárítjuk. így 86,6 %-os hozammal 58,9 g 0,0'-dibenzoil-D-borkősavanhidridet nyerünk fehér kristályok forrná40 jában. A termék tisztasága 100 %.

17. Példa

300 ml-es, négynyakú, hőmérővel, csepegtetőtölcsérrel, hűtővel és keverővei ellátott lombikba 30,0 g, 0,200 mól L-borkősavat és 36,1 g toluolt adunk. Az elegyhez megfelelő keverés mellett 2 óra alatt hozzácsöpögtetünk 68,0 g, 0,440 mól p-tolusav-kloridot, miközben a toluolt visszafolyatjuk, és a képződött kén-dioxid és hidrogén-klorid gázt a hűtő felső részéből a nyomás enyhe csökkentésével eltávolítjuk. A p-tolusav-klorid csöpögtetése közben a fürdő hőmérsékletét, amelyben a lombikot tartjuk, 13 - 15 °C hőmérséklettel az elegy hőmérséklete fölé emeljük. Amikor a p-tolusav-klorid fele lecsepegett, a kristályosodás megindul. A p-tolusav-klorid beadagolása után az elegyet 1 órán át visszafolyató hűtő alatt forralva öregítjük. A fürdő hőmérsékletét ezután 80 °C-ra csökkentjük, ezzel a reakcióelegy hőmérsékletét 75 - 85 °C értéken tartjuk. Ilyen körülmények mellett az elegyhez 1 óra alatt hozzácsöpögtetünk 28,6 g, 0,240 mól tionil-kloridot. A tionil-klorid beadagolása után az elegyet 1 órán át öregítjük, majd a fürdő hőmérsékletét 130 °C-ra emeljük. Az elegyet ilyen körülmények mellett 6 órán át keverjük, ez idő alatt az elegy hőmérséklete mintegy 115 °C. Ezután az elegyhez 68,1 g toluolt adunk, és szobahőmérsékletre hűtjük. Az elegyet ezután szűrjük, a kapott kristályokat 43,0 g toluollal mossuk, majd 60 ’C hőmérsékleten vákuumban szárítjuk, így 91,5 %-os hozammal 67,5 g, 0,183 mól 0,0’-di(p-toluoil)-L-borkősavanhidridet nyerünk fehér kristályok formájában. A termék analitikai adatai az alábbiakban szerepelnek. A kapott kristályok p-tolusav-tartalma 0,1 tömeg %, optikai tisztasága

99,5 %.

18. Példa

300 ml-es, négynyakú, hőmérővel, csepegtetőtölcsérrel, hűtővel és keverővei ellátott lombikba 30,0 g, 0,200 mól L-borkősavat és 36,1 g toluolt adunk. Csepegtetőtölcsérből 3 óra alatt, megfelelő keverés mellett, 110 °C hőmérsékleten 61,9 g, 0,440 mól benzoil-kloridot csöpögtetünk az elegybe, miközben a képződött kén-dioxid és hidrogén-klorid gázt a hűtő felső részéből a nyomás enyhe csökkentésével eltávolítjuk. A benzoil-klorid felének becsöpögtetése után a kristályosodás megindul. A csöpögtetés során a fürdő hőmérsékletét 122 - 124 °C értéken tartjuk. Az elegyet 110 °C elegyhőmérséklet mellett 2 órán át öregítjük, majd a fürdő hőmérsékletét 80 °C-ra csökkentjük, ezáltal az elegy hőmérsékletét 75 - 85 °C-on tartjuk. Ilyen körülmények mellett 1 óra alatt 28,6 g, 0,240 mól tionil-kloridot csöpögtetünk az elegyhez. Az adagolás befejezése után az elegyet ezen a hőmérsékleten 1 órán át öregítjük, majd a kapott elegyet 110 °C hőmérsékleten 6 órán át keverjük. Ezután 68,5 g toluolt adunk hozzá, és szobahőmérsékletre hűtjük. Az elegyet ezután szűrjük, a kapott kristályokat 40,0 g toluollal mossuk, majd 50 °C hőmérsékleten vákuumban szárítjuk. 80,5 %-os hozammal 54,8 g, 0,161 mól 0,0'-dibenzoil-L-borkősavanhidridet nyerünk fehér kristályok formájában. A kapott kristályok benzoesavtartalma 0,2 tömeg %, optikai tisztasága 99,5 %.

19. Példa ml-es, kétnyakú, hűtővel és csepegtetőtölcsérrel felszerelt lombikba 3,0 g, 0,020 mól DL-borkősavat, 4,0 g toluolt és 8,5 g, 0,055 mól toluoil-kloridot adunk. Az elegyet 4 órán át 130 ’C fürdőhőmérséklet mellett keverjük, miközben a képződött kén-dioxid és hidrogén-klorid gázt a hűtő felső részéből a nyomás enyhe csökkentésével elvezetjük. A fürdő hőmérsékletének 90 °C-ra való csökkentése után 3,0 g, 0,025 mól tionil-kloridot adunk az elegybe, és ilyen körülmények mellett 1 órán át keverjük. A fürdő hőmérsékletét ezután 130 °C-ra emeljük, és az elegyet négy órán át keverjük. Ezután az elegybe 30 g toluolt adunk, hogy minden szilárd anyagot feloldjunk, és a kapott elegyet lassan szobahőmérsékletre hűtjük. A képződött kristályokat kiszűrjük, mossuk, és 60 °C hőmérsékleten vákuumban szárítjuk, így 5,9 g, 0,016 mól 0,0·-di(p-toluoil)-DL-borkősavanhidridet nyerünk fehér kristályok formájában.

20. Példa ml-es, kétnyakú, hűtővel és csepegtetőtölcsérrel felszerelt lombikba 7,3 g, 0,072 mól ecetsavanhidridet és 4,5 g, 0,030 mól L-borkősavat adunk. Az elegyet 4 órán át 67 °C fürdőhőmérséklet mellett keverjük, majd 9,5 g, 0,080 mól tionil-kloridot csöpögtetünk hozzá keverés közben, 4 óra alatt, a fenti körülmények mellett. A kapott elegyet ezután változatlan körülmények mellett még 2 órán át keverjük, majd szobahőmérsékletre hűtjük, és 3,5 g toluolt adunk hozzá. A kapott elegyet keverjük, a képződött csapadékot kiszűrjük, mossuk, és 50 °C hőmérsékleten vákuumban szárítjuk. így 86 %-os hozammal 5,6 g, 0,026 mól fehér Ο,Ο'-diacetil-L-borkősavanhidridet nyerünk. A termék olvadáspontja 132 - 134 °C.

21. Példa ml-es, kétnyakú, hűtővel és csepegtetőtölcsérrel felszerelt lombikba 6,0 g xilolt, 11,6 g, 0,066 mól o-klór-ben43 zoeav-kloridot és 4,5 g, 0,030 mól L-borkősavat adunk. Az elegyet 4,5 órán át keverjük 130 °C fürdőhőmérséklet mellett, miközben a képződött kén-dioxid és hidrogén-klorid gázt a hűtő felső részéből a nyomás enyhe csökkentésével elengedjük. A fürdő hőmérsékletét ezután 90 °C-ra csökkentjük, az elegyhez 5,1 g, 0,043 mól tionil-kloridot adunk, és 1,5 órán át változatlan körülmények mellett keverjük. A fürdő hőmérsékletét ezután 130 °C-ra emeljük, és az elegyet 2,5 órán át keverjük. Ezután 30 g toluolt adunk hozzá, és a kapott elegyet lassan, keverés mellett szobahőmérsékletre hűtjük. A képződött kristályokat kiszűrjük, mossuk, és 50 °C hőmérsékleten vákuumban szárítjuk. így 54 %-os hozammal 6,6 g, 0,016 mól 0,0'-bisz(o-klór-benzoil)-L-borkősavanhidridet nyerünk fehér kristályok formájában.

22. Példa ml-es, kétnyakú, hűtővel és csepegtetőtölcsérrel felszerelt lombikba 6,0 g xilolt, 10,2 g, 0,066 mól m-toluoil-kloridot és 4,5 g, 0,030 mól L-borkősavat adunk. Az elegyet 3,5 órán át 130 °C fürdőhőmérséklet mellett keverjük, miközben a képződött kén-dioxid és hidrogén-klorid gázt a hűtő felső részéből a nyomás enyhe csökkentése mellett elengedjük. A fürdő hőmérsékletét ezután 90 °C-ra csökkentjük, az elegyhez 5,8 g, 0,049 mól tionil-kloridot adunk, és a fentivel azonos körülmények mellett 1,5 órán át keverjük. A fürdő hőmérsékletét ezután 130 °C-ra emeljük, és az elegyet 5 órán át keverjük. Ezután az elegyhez 30 g xilolt adunk, a kapott elegyet lassan, keverés mellett szobahőmérsékletre hűtjük. A képződött kristályokat kiszűrjük, mossuk, és 60 ’C hőmérsékleten vákuumban szá44 rítjuk. 76 %-os hozammal 8,4 g, 0,023 mól 0,0'-di-(m-toluoil)-L-borkősavanhidridet nyerünk fehér kristályok formájában.

23. Példa

Hőmérővel, csepegtetőtölcsérrel, hűtővel és keverővei ellátott 300 ml-es reakcióedénybe 30,0 g, 0,200 mól D-borkősavat és 40 g toluolt adunk. A csepegtetőtölcsérből 3 óra alatt 74,2 g, 0,440 mól 3,4-dimetil-benzoil-kloridot csöpögtetünk az elegybe megfelelő keverés mellett, miközben a toluolt visszafolyatjuk, és a hűtő felső részéből a képződött kén-dioxid és hidrogén-klorid gázt a nyomás enyhe csökkentésével elengedjük. A 3,4-dimetil-benzoil-klorid beadagolásának befejeztével a reakcióelegyet 2 órán át visszafolyató hűtő alatt forraljuk. A fürdő hőmérsékletét ezután 80 °C-ra csökkentjük, ezzel a reakcióelegy hőmérsékletét 75 - 85 °C értéken tartjuk. Ilyen körülmények mellett 1 óra alatt 28,6 g, 0,240 mól tionil-kloridot csöpögtetünk az elegyhez. A tionil-klorid beadagolás befejeztével az elegyet ezen a hőmérsékleten 1 órán át öregítjük, majd 6 órán át visszafolyató hűtő alatt forraljuk a toluol visszafolyatásával. Ezután az elegyhez 68,0 g toluolt adunk, szobahőmérsékletre hűtjük, majd kiszűrjük belőle a kapott kristályokat, és a kristályokat 40,0 g toluollal mossuk, majd 40 °C hőmérsékleten vákuumban szárítjuk. így 90,1 %-os hozammal 71,4 g, 0,180 mól 0,0'-bisz(3,4-dimetil-benzoil)-D-borkősavanhidridet nyerünk. A termék olvadáspontja 180 - 182 ’C.

1. Összehasonlító példa

300 ml-es, keverővei, hőmérővel, hűtővel és csepegtetőtölcsérrel ellátott reakcióedénybe 30 g, 0,20 mól L-borkősavat és 70 g toluolt adunk. Az elegyhez csepegtetőtölcsérből 3 óra alatt, 90 - 95 °C hőmérsékleten, keverés mellett hozzáadunk

89,9 g, 0,64 mól benzoil-kloridot. A kapott elegyet 1 órán át 105 - 110 °C hőmérsékleten tartjuk, majd szobahőmérsékletre hűtjük, és a kicsapódott kristályokat kiszűrjük belőle, majd szárítjuk. így 76,6 %-os hozammal 68,1 g fehér kristályt nyerünk. Nagynyomású folyadékkromatográfiás vizsgálat szerint a kapott Ο,Ο’-dibenzoil-L-borkősavanhidrid tisztasága 76,5 %.

2. Összehasonlító példa

300 ml-es, keverővei, hőmérővel és csepegtetőtölcsérrel ellátott reakcióedénybe 30 g L-borkősavat, 70 g toluolt és 0,12 g vas(III)-klóridőt adunk. Az elegyhez csepegtetőtölcsérből 3 óra alatt, 90 - 95 °C hőmérsékleten, keverés mellett hozzáadunk 62 g benzoil-kloridot. Ezután az elegyhez csepegtetőtölcsérből 3 óra alatt a fentivel azonos hőmérsékleten, keverés mellett hozzáadunk 28,5 g tionil-kloridot, és a kapott elegyet 1 órán át 105 - 110 °C hőmérsékleten tartjuk. Az elegyet szobahőmérsékletre hűtjük, a kicsapódott kristályokat kiszűrjük belőle, majd a kristályokat szárítjuk. így 91,3 %-os hozammal 62,1 g 0,0¹-dibenzoil-L-borkősavanhidridet nyerünk halványsárga kristályok formájában. A termék tisztasága 100 %.

3. Összehasonlító példa

300 ml-es, keverővei, hőmérővel, hűtővel és csepegtetőtölcsérrel ellátott reakcióedénybe 30 g L-borkősavat, 70 g toluolt és 0,10 g cink-kloridot adunk. Az elegyhez 62 g benzoil-kloridot adunk csepegtetőtölcsérből 3 óra alatt, 90 - 95 °C hőmérsékleten, keverés mellett. Ezután csepegtetőtölcsérből 3 óra alatt a fentivel azonos hőmérsékleten, keverés mellett 28,5 g tionil-kloridot adunk az elegyhez, és a kapott elegyet 1 órán át 105 - 110 °C hőmérsékleten tartjuk. Az elegyet ezután szobahőmérsékletre hűtjük, a kicsapódott kristályokat kiszűrjük, majd szárítjuk. így 85,4 %-os hozammal 58,1 g Ο,Ο'-dibenzoil-L-borkősavanhidridet nyerünk fehér kristályok formájában. A termék tisztasága 100 %.

4. Összehasonlító példa

300 ml-es, keverővei, hőmérővel, hűtővel és csepegtetőtölcsérrel ellátott reakcióedénybe 30 g L-borkősavat, 70 g toluolt és 0,12 g vas(III)-klóridőt adunk. Az elegyhez csepegtetőtölcsérből 3 óra alatt, 90 - 95 °C hőmérsékleten, keverés mellett 68 g p-toluoil-kloridot adunk. Ezután csepegtetőtölcsérből 3 óra alatt, a fentivel azonos hőmérsékleten, keverés mellett 28,5 g tionil-kloridot csöpögtetünk az elegybe, és a kapott elegyet 1 órán át 105 - 110 °C hőmérsékleten tartjuk. Az elegyet ezután szobahőmérsékletre hűtjük, és a kicsapódott kristályokat kiszűrjük, majd szárítjuk. így 92,0 %-os hozammal 67,7 g 0,0'-di(p-toluoil)-L-borkősavanhidridet nyerünk halványsárga kristályok formájában. A termék tisztasága 100 %.

24. Példa

300 ml-es, keverővei, hőmérővel, hűtővel és csepegtetőtölcsérrel ellátott reakcióedénybe 30 g L-borkősavat, 70 g toluolt és 1,4 g bór-trifluorid-éterát dietil-éteres oldatát adjuk. Ehhez az elegyhez 89,9 g benzoil-kloridot adunk csepegtetőtölcsérből 3 óra alatt, 90 - 95 °C hőmérsékleten, keverés mellett. A kapott elegyet 1 órán át 105 - 110 °C hőmérsékleten öregítjük. Az elegyet ezután szobahőmérsékletre hűtjük, és a kicsapódott kristályokat kiszűrjük, majd szárítjuk. 90,5 %-os hozammal 71,1 g fehér, kristályos anyagot nyerünk. Nagynyomású folyadékkroma • ♦ »· * · « · · • *·«««« ·«>·· «· · »4 ·

- 47 tográfiás elemzéssel megállapítottuk, hogy a kapott Ο,Ο'-dibenzoil-L-borkősavanhidrid tisztasága 86,6 %.

25. Példa

300 ml-es, keverővei, hőmérővel, hűtővel és csepegtetőtölcsérrel ellátott reakcióedénybe 30 g D-borkősavat, 70 g toluolt és 1,4 g bór-trifluorid-éterát dietil-éteres oldatát adjuk. Ehhez az elegyhez csepegtetőtölcsérből 3 óra alatt, 90 - 95 °C hőmérsékleten, keverés mellett hozzáadunk 62 g benzoil-kloridot. Ezt követően az elegyhez csepegtetőtölcsérből 3 óra alatt, a fentivel azonos körülmények mellett 28,5 g tionil-kloridot adunk, majd az elegyet 105 - 110 °C hőmérsékleten 1 órán át öregítjük, ezután szobahőmérsékletre hűtjük. A kicsapódott kristályokat kiszűrjük, és szárítjuk. így 91,0 %-os hozammal 61,9 g 0,0'-dibenzoil-L-borkősavanhidridet nyerünk fehér, kristályos anyag formájában. A termék tisztasága 100 %.

26. Példa

300 ml-es, keverővei, hőmérővel, hűtővel és csepegtetőtölcsérrel ellátott reakcióedénybe 30 g L-borkősavat, 70 g toluolt és 1,4 g bór-trifluorid-éterát dietil-éteres oldatát adjuk. Ehhez az elegyhez csepegtetőtölcsérből 3 óra alatt, 90 - 95 °C hőmérsékleten, keverés mellett 68 g p-toluoil-kloridot adunk. Ezután az elegyhez csepegtetőtölcsérből 3 óra alatt, a fentivel azonos körülmények mellett 28,5 g tionil-kloridot adunk, majd az elegyet 1 órán át 105 - 110 °C hőmérsékleten öregítjük. Az elegyet ezután szobahőmérsékletre hűtjük, és a képződött kristályokat kiszűrjük, majd szárítjuk. így 92,0 %-os hozammal 67,7 g 0,0'-di(p-toluoil)-L-borkősavanhidridet nyerünk fehér kristályok formájában. A termék tisztasága 100 %.

«·♦ Η

27. Példa

300 ml-es, keverővei, hőmérővel, hűtővel és csepegtetőtölcsérrel ellátott reakcióedénybe 30 g L-borkősavat, 70 g toluolt és 0,2 g bór-trifluorid-éterát dietil-éteres oldatát adjuk. Az elegyhez csepegtetőtölcsérből 3 óra alatt, 90 - 95 ’C hőmérsékleten, keverés közben hozzáadunk 68 g p-toluoil-kloridot. A fentivel azonos körülmények között az elegyhez 1,2 g bór-trifluorid-éterát dietil-éteres oldatát adjuk, majd csepegtetőtölcsérből 3 óra alatt, a fentivel azonos körülmények között 28,5 g tionil-kloridot adunk hozzá. A kapott elegyet 1 órán át 105 110 °C hőmérsékleten öregítjük, majd szobahőmérsékletre hűtjük, A kicsapódott kristályokat kiszűrjük, és szárítjuk. így 91,6 %os hozammal 67,4 g 0,0'-di(p-toluoil)-L-borkősavanhidridet nyerünk fehér kristályok formájában. A termék tisztasága 100 %.

28. Példa

300 ml-es, keverővei, hőmérővel, hűtővel és csepegtetőtölcsérrel ellátott reakcióedénybe 30 g L-borkósavat, 70 g toluolt, 49,7 g benzoesavanhidridet, 88,9 g tionil-kloridot és 1,4 g bórtrif luorid-éterát dietil-éteres oldatát adjuk. Az elegyet ezután 6 órán át keverés mellett 90 - 95 °C hőmérsékleten tartjuk, majd 1 órán át 105 - 110 ’C hőmérsékleten öregítjük. Ezután az elegyet szobahőmérsékletre hűtjük, és a kicsapódott kristályokat kiszűrjük, majd szárítjuk. így 92,9 %-os hozammal 63,2 g 0,0'-dibenzoil-L-borkősavanhidridet nyerünk fehér kristályok formájában. A termék tisztasága 100 %.

29. Példa

300 ml-es, keverővei, hőmérővel, hűtővel és csepegtetőtölcsérrel ellátott reakcióedénybe 30 g D-borkősavat, 70 g toluolt .·*.: —::

·· * ♦ 9 · · és 1,4 g bór-trifluorid-éterát dietil-éteres oldatát adjuk. Ehhez az elegyhez csepegtetőtölcsérből 3 óra alatt, 90 - 95 °C hőmérsékleten, keverés mellett 77 g o-klór-benzoil-kloridot adunk, majd csepegtetőtölcsérből 3 óra alatt, a fentivel azonos körülmények mellett 28,5 g tionil-kloridot adunk hozzá. A kapott elegyet 1 órán át 105 - 110 °C hőmérsékleten öregítjük, majd szobahőmérsékletre hűtjük, a kicsapódott kristályokat kiszűrjük, majd szárítjuk. így 90,8 %-os hozammal 74,3 g 0,0'-bisz(o-klór-benzoil)-D-borkősavanhidridet nyerünk fehér kristályok formájában.

5. Összehasonlító példa

300 ml-es, keverővei, hőmérővel és csepegtetőtölcsérrel ellátott reakcióedénybe 50 g 0,0'-di(p-toluoil)-L-borkősavanhidridet és 150 g vizet adunk, és az elegyet 90 - 95 ’C hőmérsékleten 1 órán át keverve hidrolizáljuk. Ezután az elegyet 75 ’C hőmérsékletre hűtjük, 0,1 g 0,0'-di(p-toluoil)-L-borkősav oltókristályt adunk hozzá, és az elegyet lassan lehűtjük. Mivel az olajos termék 73 °C hőmérsékleten kristályosodni kezd, az elegyet 1 órán át ezen a hőmérsékleten keverjük. A kristályosodás befejeződése után a reakcióelegyet szobahőmérsékletre hűtjük, és a kristályokat kiszűrjük. Az így kapott szűrőpogácsát szárítjuk. 58,6 %-os hozammal 32,3 g 0,0'-di(p-toluoil)-L-borkősav-hidrátot nyerünk fehér kristályok formájában. A kristályok víztartalma Kari Fischer módszerrel mérve 4,9 %. A kristályokat 20 mesh szitaszámú szitán szitáljuk, a kristályok 48 tömeg %-a megy át ezen a szitán. A kristályoknak a berendezés falához vagy a keverőhöz oly mértékben tapadt mennyisége, hogy onnan nem távolítható el,

20,9 g, ez az összes kristályos termék 39,3 tömeg %-a.

6. Összehasonlító példa

Az 5. összehasonlító példa szerint használt reakcióedénybe g Ο,Ο'-dibenzoil-D-borkősavanhidridet és 150 g vizet adunk, és az elegyet 90 - 95 °C hőmérsékleten 1 órán át keverve hidrolizáljuk. Ezután az elegyet 55 °C hőmérsékletre hűtjük, és 0,1 g Ο,Ο'-dibenzoil-D-borkősav oltókristályt adunk hozzá, majd az elegyet lassan hűtjük. Mivel az olajos termék 53 ’C hőmérsékleten kezd kristályosodni, az elegyet ezen a hőmérsékleten keverjük 1 órán át. A kristályosodás befejeződése után a reakcióelegyet szobahőmérsékletre hűtjük, és a kristályokat kiszűrjük. A kapott szűrőpogácsát szárítjuk. így 51,4 %-os hozammal 28,4 g 0,0'-dibenzoil-D-borkősav-hidrátot nyerünk fehér kristályok formájában. A kristályok víztartalma Kari Fischer módszerrel mérve 4,7 %. A kristályokat 20 mesh szitaszámú szitán szitálva azok 41 tömeg %-a megy át ilyen szitán. A reakcióedény falán, vagy a keverőn olyan mértékben megtapadt kristályok mennyisége, hogy onnan azok nem távolíthatók el, 23,5 g, ami az összes kristályos termék 45,3 tömeg %-a.

30. Példa

300 ml-es, keverővei, hőmérővel és hűtővel ellátott reakcióedénybe 50 g 0,0'-di(p-toluoil)-L-borkősavanhidridet és 150 g vizet mérünk, és az elegyet 90 - 95 °C hőmérsékleten 1 órán át keverve hidrolizáljuk. Ezután az elegyet 63 ’C hőmérsékletre hűtjük, 5 g toluolt és 0,1 g 0,0'-di(p-toluoil)-L-borkősav oltókristályt adunk hozzá, és az elegyet lassan hűtjük. Mivel az olajos termék 61 ’C hőmérsékleten kezd kristályosodni, az elegyet ezen a hőmérsékleten keverjük 1 órán át. A kristályosodás befejeződése után a reakcióelegyet szobahőmérsékletre hűtjük, és a kristályokat kiszűrjük. A kapót szűrőpogácsát szárítjuk. így 96,2 %-os hozammal 52,7 g 0,0'-di(p-toluoil)-L-borkősav-hidrátot nyerünk fehér kristályok formájában. A kristályok víztartalma Kari Fischer módszerrel mérve 4,3 %. A kristályok 98 tömeg %-a megy át a 20 mesh szitaszámú szitán. A kristályoknak azon mennyisége, amely a reakcióberendezés falához vagy a keverőhöz oly mértékben tapad, hogy onnan nem távolíthaTó el, 0,8 g, ami az összes kristályos termék 1,5 tömeg %-át teszi ki.

31. Példa

A 30. példában alkalmazott reakcióedénybe 50 g O,O'-dibenzoil-D-borkősavanhidridet és 150 g vizet adunk, és az elegyet 90 - 95 °C hőmérsékleten 1 órán át keverve hidrolizáljuk. Ezután az elegyet 50 °C hőmérsékletre hűtjük, 5 g toluolt és 0,1 g 0,0'-dibenzoil-D-borkősav oltókristályt adunk hozzá, és az elegyet lassan hűtjük. Mivel az olajos termék 48 °C hőmérsékleten kezd kristályosodni, az elegyet ezen a hőmérsékleten 1 órán át keverjük. A kristályosodás befejeződése után a reakcióelegyet szobahőmérséklete hűtjük, és a kristályokat kiszűrjük. A kapott szűrőpogácsát szárítjuk. így 92,8 %-os hozammal 51,2 g 0,0'-dibenzoil-D-borkősav-hidrátot nyerünk fehér kristályok formájában. A kristályok víztartalma Karl-Fischer eljárással mérve 4,6 %. A kristályoknak 96 tömeg %-a megy át 20 mesh szitaszámú szitán. A kristályoknak azon mennyisége, amely a reakcióberendezés falához vagy keverőjéhez oly mértékben tapad, hogy onnan nem távolítható el, 1,5 g, ami az összes kristályos termék 2,8 tömeg %-ának felel meg.

32. Példa

A 30. példában alkalmazott reakcióedénybe 50 g O,O'-di(p52

-toluoil)-L-borkősavanhidridet, 150 g vizet és 5 g toluolt adunk, és az elegyet 90 - 95 ®C hőmérsékleten 1 órán át keverve hidrolizáljuk. Az elegyet ezután 63 °c hőmérsékletre hűtjük, 0,1 g 0,0'-di(p-toluoil)-L-borkősav oltókristályt adunk hozzá, és lassan hűtjük. Mivel az olajos termék 61 °C hőmérsékleten kezd kristályosodni, az elegyet ezen a hőmérsékleten keverjük 1 órán át. A kristályosodás befejeződése után a reakcióelegyet szobahőmérsékletre hűtjük, és a kristályokat kiszűrjük. A kapott szűrőpogácsát szárítjuk. így 96,1 %-os hozammal 52,8 g O,O'-di(p-toluoil)-L-borkősav-hidrátot nyerünk fehér kristályok formájában. A kristályok víztartalma Karl-Fischer módszerrel mérve 4,5 %. A kristályoknak 98 tömeg %-a megy át a 20 mesh szitaszámú szitán. A kristályoknak azon mennyisége, amely a reakcióedény falára vagy keverőjére oly mértékben tapad, hogy onnan nem távolítható el, 1,1 g, ami az összes kristályos termék 2,0 tömeg %-ának felel meg.

33. Példa

A 30. példában alkalmazott reakcióedénybe 50 g 0,O'-bisz(3,4-dimetil-benzoil)-L-borkősavanhidridet és 150 g vizet adunk, és az elegyet 90 - 95 °C hőmérsékleten 1 órán át keverve hidrolizáljuk. Az elegyet ezután 63 °C hőmérsékletre hűtjük, 5 g toluolt és 0,1 g 0,0'-bisz(3,4-dimetil-benzoil)-L-borkősav oltókristályt adunk hozzá, és az elegyet lassan lehűtjük. Mivel az olajos termék 60 °C hőmérsékleten kezd kristályosodni, az elegyet 1 órán át ezen a hőmérsékleten keverjük. A kristályosodás befejeződése után az elegyet szobahőmérsékletre hűtjük, és a kristályokat kiszűrjük. A kapott szűrőpogácsát szárítjuk. így

95,9 %-os hozammal 52,1 g 0,O'-bisz(3,4-dimetil-benzoil)-D-bor • · kősav-hidrátot nyerünk fehér kristályok formájában. A kristályok víztartalma Karl-Fischer módszerrel mérve 3,8 %. A kristályoknak 96 tömeg %-a megy át 20 mesh szitaszámú szitán. Azon kristályok mennyisége, amelyek a reakcióberendezés falához vagy keverőjéhez oly mértékben tapadnak, hogy onnan nem távolíthatók el, 1,3 g, ez az összes kristályos termék 2,4 tömeg %-ának megfelelő.

34. Példa

A 30. példában alkalmazott reakciótartályba 50 g O,O’-bisz(o-klór-benzoil)-L-borkősavanhidridet és 150 g vizet adunk, és az elegyet 90 - 95 °C hőmérsékleten 1 órán át keverés mellett hidrolizáljuk. Az elegyet ezután 43 °C-ra hűtjük, 5 g toluolt és 1 g Ο,Ο'-bisz(o-klór-benzoil)-L-borkősav oltókristályt adunk hozzá, és az elegyet lassan hűtjük. Mivel az olajos termék 39 °C hőmérsékleten kezd kristályosodni, az elegyet ezen a hőmérsékleten 1 órán át keverjük. A kristályosodás befejeződése után a reakcióelegyet szobahőmérsékletre hűtjük, és a kristályokat kiszűrjük. Az így kapott szűrőpogácsát szárítjuk. 94,3 %-os hozammal 51,7 g Ο,Ο’-bisz(o-klór-benzoil)-L-borkősav-hidrátot nyerünk fehér kristályok formájában. A termék víztartalma KarlFischer módszerével mérve 4,8 %. A kristályok 95 tömeg %-a megy át 20 mesh szitaszámú szitán. A kristályok azon mennyisége, amelyek a reakcióberendezés falához vagy keverőjéhez oly mértékben tapadnak, hogy onnan nem távolíthatók el, 1,9 g, ez az összes kristályos termék 3,5 tömeg %-ának megfelelő.

Claims (31)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Eljárás Ο,Ο'-diacil-borkősavanhidrid előállítására, azzal jellemezve, hogy egy (I) általános képletű vegyületet - a képletben R¹ jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport, fenilcsoport vagy egy vagy két 1-4 szénatomos alkilcsoporttal vagy egy vagy két halogénatommal helyettesített fenilcsoport - borkősavval reagáltatunk klórozószer jelenlétében.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy R¹ helyettesítőként fenilcsoportot vagy egy vagy két 1-4 szénatomos alkilcsoporttal vagy egy vagy két halogénatommal helyettesített fenilcsoportot tartalmazó reagenst alkalmazunk.
3. 3. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a reagáltatást 100 - 200 °C hőmérsékleten végezzük.
4. 4. Eljárás a (IV) általános képletű 0,0'-diacil-borkősavanhidrid előállítására - a képletben R² és R³ azonos vagy különböző, jelentésük hidrogénatom, halogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport - azzal jellemezve, hogy egy (V) általános képletű aromás karbonsavat - a képletben R² és R³ jelentése a tárgyi körben megadott - borkősavval reagáltatunk klórozószer és egy katalizátor jelenlétében.
5. 5. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy klórozószerként tionil-kloridot alkalmazunk.
6. 6. A 4. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy katalizátorként egy Lewis-savat alkalmazunk.
7. 7. A 6. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy Lewis-savként FeC13~t, ZnC12“t, AlC13-t vagy BF3~t alkalmazunk.
8. 8. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a reagáltatást 40 - 200 °C hőmérsékleten végezzük.
9. 9. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a karbonsavat 2,0 - 2,8 mól mennyiségben alkalmazzuk 1 mól borkősavra számítva.
10. 10. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a klórozószert 3,0 - 6,0 mól mennyiségben alkalmazzuk 1 mól borkősavra számítva.
11. 11. Az 1. igénypont szerinti eljárás 0,0'-diacil-L-borkősavanhidrid vagy 0,0'-diacil-D-borkősavanhidrid előállítására, azzal jellemezve, hogy kiindulási anyagként a kívánt terméknek megfelelő kiralitású borkősavat, azaz L- vagy D-borkősavat alkalmazunk.
12. 12. Eljárás 0,0'-diacil-borkősavanhidrid előállítására, azzal jellemezve, hogy egy (II) általános képletü karbonsav-kloridot - a képletben R³- jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport, fenilcsoport vagy egy vagy két 1-4 szénatomos alkilcsoporttal vagy egy vagy két halogénatommal helyettesített fenilcsoport borkősavval reagáltatunk klórozószer jelenlétében katalizátor nélkül.
13. 13. A 12. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy R¹ helyettesítőként fenilcsoportot vagy egy vagy két 1-4 szénatomos alkilcsoporttal vagy egy vagy két halogénatommal helyettesített fenilcsoportot tartalmazó (II) általános képletü kiindulási reagenst alkalmazunk.
14. 14. Eljárás a (IV) általános képletü 0,0'-diacil-borkősavanhidridek előállítására - a képletben R² és R³ azonos vagy különböző, jelentésük hidrogénatom, halogénatom, vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport -, azzal jellemezve, hogy egy (VI) általá- nos képletű aromás karbonsav-kloridot - a képletben R² és R³ azonos vagy különböző, jelentésük hidrogénatom, halogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport - borkősavval reagáltatunk bór-trifluorid katalizátor jelenlétében.
15. 15. A 12. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy klórozószerként tionil-kloridot alkalmazunk.
16. 16. A 12. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a reagáltatást 40 - 200 °C hőmérsékleten végezzük.
17. 17. A 12. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a karbonsav-kloridot 2,0 - 2,8 mól mennyiségben alkalmazzuk 1 mól borkősavra számítva.
18. 18. A 12. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a klórozószert 1,0 - 2,0 mól mennyiségben alkalmazzuk 1 mól borkősavra számítva.
19. 19. A 12. igénypont szerinti eljárás Ο,Ο’-diacil-L-borkősavanhidrid vagy Ο,Ο'-diacil-D-borkősavanhidrid előállítására, azzal jellemezve, hogy kiindulási anyagként a megfelelő kiralitású, azaz L- vagy D-borkősavat alkalmazunk.
20. 20. Eljárás 0,0'-diacil-borkősavanhidrid előállítására, azzal jellemezve, hogy egy (III) általános képletű karbonsavanhidridet - a képletben RÍ jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport, fenilcsoport, vagy egy vagy két 1-4 szénatomos alkilcsoporttal vagy egy vagy két halogénatommal helyettesített fenilcsoport - borkősavval reagáltatunk klórozószer jelenlétében.
21. 21. A 20. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy R¹ helyettesítőként fenilcsoportot vagy egy vagy két 1-4 szénatomos alkilcsoporttal vagy egy vagy két halogénatommal helyettesített fenilcsoportot tartalmazó (III) általános képletű • · · * · • · ♦ · · » • ······ 9 · · · · • · · · · « reagenst alkalmazunk.
22. 22. Eljárás a (IV) általános képletű Ο,Ο'-diacil-borkősavanhidrid előállítására - a képletben R² és R³ azonos vagy különböző, jelentésük hidrogénatom, halogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport -, azzal jellemezve, hogy egy (VII) általános képletű aromás karbonsavanhidridet - a képletben R² és R³ azonos vagy különböző, jelentésük hidrogénatom, halogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport - borkősawal reagáltatunk bór-trifluorid katalizátor jelenlétében.
23. 23. A 20. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a reagáltatást tionil-klorid jelenlétében végezzük.
24. 24. A 20. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a reagáltatást 40 - 200 °C hőmérsékleten végezzük.
25. 25. A 20. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a karbonsav-kloridot 0,9 - 2,0 mól mennyiségben alkalmazzuk 1 mól borkősavra számítva.
26. 26. A 20. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a klórozószert 0,9 - 2,5 mól mennyiségben alkalmazzuk 1 mól borkősavra számítva.
27. 27. A 20. igénypont szerinti eljárás 0,0'-diacil-L-borkősavanhidrid vagy Ο,Ο'-diacil-D-borkősavanhidrid előállítására, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiralitású borkősavat, azaz L- vagy D-borkősav kiindulási anyagot alkalmazunk.
28. 28. Eljárás a (VIII) általános képletű 0,0'-diacil-borkősav előállítására - a képletben R² és R³ azonos vagy különböző, jelentésük hidrogénatom, halogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport -, azzal jellemezve, hogy egy (IV) általános képletű aromás karbonsavanhidridet - a képletben R² és R³ azonos vagy « V ·· ·· különböző, jelentésük hidrogénatom, halogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport - vízzel nem elegyedő szerves oldószer jelenlétében hidrolizálunk.
29. 29. A 28. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szerves oldószert a (IV) általános képletű aromás karbonsavanhidrid tömegére vonatkoztatott 0,01 - 0,5-szörös mennyiségben alkalmazzuk.
30. 30. A 28. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy szerves oldószerként benzolt, toluolt, xilolt vagy klór-benzolt alkalmazunk.
31. 31. A 28. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a hidrolízist 70 - 100 °C hőmérsékleten hajtjuk végre.