HUT67881A - Miniature coax jack module - Google Patents

Description

A találmány elsősorban a telekommunikáció területére, ezen belül telekommunikációs célokra használt miniatűr koaxiális csatlakozómodulra vonatkozik.

A telekommunikáció területén nagy sebességű jelátviteli célokra koaxiális kábeleket használnak. Az úgynevezett DS-3 jeltovábbítás során a jeleket 44 736 MB/s sebességgel továbbítják ezeken a kábeleken át.

Átkötések, vonalfigyelés (monitorozás) és vonalhozzáférés céljára a telekommunikációs iparban az úgynevezett DSX-3 koaxiális csatlakozómodulokat használják. Ilyen modulokat mutat be az US 4 815 104 számú szabadalmi leírás. A leírásból megismerhető modulnak olyan belső kapcsolószerelvényei vannak (ezeket az említett szabadalmi leírásban 90 illetve 92 hivatkozási számok alatt találjuk), amelyek a modul homlokoldalán kiképzett nyílá • · «

-2nyek koaxiális kábeleken keresztül (az említett szabadalmi leírásban 82, 84, 86, 88 hivatkozási számú elemek) a modul hátoldalán kiképzett koaxiális csatlakozó aljzatokhoz (a szabadalmi leírás 74, 76, 78, 80 hivatkozási jelű elemei) vannak vezetve. A találmányunk szempontjából kiindulási alapként tekinthető ismert megoldás áramköri vázlatát a nevezett szabadalmi leírás 6. ábrája mutatja be. Az előnyösnek ítélt kiviteli alaknál a modul homlokoldalán valamint hátulsó oldalán átkapcsolási csatlakozások vannak kialakítva. Mint a leírás 1. és 2. ábráján látható, az elvi megoldásba azok a csatlakozómodulok is beleszámítanak, amelyeknek elülső oldalán nincsenek ilyen átkapcsolási csatlakozási lehetőségek. Az átkapcsolási lehetőségek mellett az ismert modul belső átviteli vonalaihoz ellenállásokon át kapcsolódó monitorcsatlakozókat is tartalmaz.

A távközlési iparban az átkapcsolási rendszerek szabványosan 75 ohmos impedanciával dolgoznak. Ennek megfelelően a technika állásához tartozó és találmányunk szempontjából kiindulási alapként tekintett ismert megoldások is 75 ohm impedanciára vannak tervezve és kivitelezve.

A távközlési iparban egy központi iroda vagy más központi helyiség számos ilyen átkötő modult tartalmaz. A modulok és a modulokból összeállított egységek igen nagy helyet foglalnak el, ezért egyre sürgetőbbé vált az az igény, hogy ezeket a DSX modulokat a lehető legkisebb méretben állítsák elő. Ennek a miniatürizálásnak azonban továbbra is lehetővé kell tenni az átkapcsolást valamint a hozzáférési és felügyeleti funkciókat úgy, hogy biztosítsák a kívánt impedanciaszinteket.

Ezért találmányunk fo célja a bevezetőben említett hátrányoktól mentes miniatűr méretű DSX-3 típusú koaxiális csatlakozómodul létrehozása.

A kitűzött feladat megoldása olyan koaxiális csatlakozómodult vettünk alapul, amelynek a találmány értelmében első és második koaxiális központi érintkezője, azzal villamos kapcsolatba előfeszített és azzal közösen első illetve második kapacitanciát képező első illetve második rugalmas érintkezője van, továbbá az első és a második koaxiális központi érintkezőket villamosán összekötő, az első és a második kapacitanciát kiegyensúlyozó induktanciájú átkötővezetéket tartalmaz, továbbá elektromosan vezető burkolata van, amely házat és fedelet tartalmaz, ahol a ház belső teret meghatározó oldalfalakkal van ellátva és a fedél az oldalfalakkal meghatározott belső tér lezárására szolgál, továbbá a koaxiális központi érintkezőket, a rugalmas érintkezőket és átkötővezetékeket a burkolat belsejében

-3tartó dielektromos tartóelemei vannak, és a ház és a fedél belső felületei a koaxiális központi érintkezőket földeken árnyékoló alakúak, és a ház és a fedél lényegében egymással párhuzamosan húzódó, távközzel elválasztott külső felületekkel határolt.

A találmány szerinti koaxiális csatlakozómodul egy előnyös kiviteli alakja értelmében a földelt, elektromosan vezető ház legalább részben zárt belső térrel rendelkezik, és a koaxiális központi érintkezőket és vezetőket a ház belsejében, attól elszigetelten tartó és azokkal együttműködve áramkört alkotó tartóelemei vannak, továbbá a háznak a koaxiális központi érintkezőket azok számára kívánt impedancia biztosítására koaxiális árnyékolást képező belső felületei vannak.

A találmány szerinti koaxiális csatlakozómodul egy további előnyös kiviteli alakja értelmében a tartóelemek dielektromos anyagú tartóbetétet tartalmaznak, amely a ház belsejében elhelyezhetően van méretezve és a koaxiális központi érintkezőket és vezetőket rögzítő elemei vannak.

Ugyancsak előnyös a találmány értelmében, ha a tartóelemek a csatlakozómodul kívánt impedanciáját biztosító geometriájú koaxiális központi érintkezőket tartó elemek.

Előnyös a találmány értelmében továbbá, ha a koaxiális központi érintkezők induktív jellegű elemmel összekötött elülső központi érintkezőkből és hátulsó központi érintkezőkből állnak.

A találmány szerinti koaxiális csatlakozómodul egy további előnyös kiviteli alakja értelmében az elülső és a hátulsó központi érintkezők a vezetőkkel lényegében párhuzamosan vannak elrendezve és azokkal kapacitanciát létrehozó módon működnek együtt, továbbá legalább az első és a második központi érintkezőt villamosán összekötő átkötővezeték induktanciája az áramkör kapacitanciáját kiegyensúlyozóan van megválasztva.

Ugyancsak előnyös a találmány értelmében, ha a ház külső falában legalább egy, csatlakozódugó befogadására alkalmas méretű aljzat van kiképezve, továbbá a házban az aljzatokba helyezett csatlakozódugók által elmozgatott és ezzel legalább egy központi érintkezőt a vele addig érintkezésben álló vezetőtől elválasztó működtetőelemek vannak elrendezve.

Továbbá előnyös a találmány értelmében, ha az aljzatba helyezett csatlakozódugóval és a házzal mechanikai és villamos kapcsolatban álló, elektromosan vezető földelőrugót tartal maz.

• · · • · · « • · · · ♦ « ·

-4Előnyös továbbá, ha a burkolat házat és fedelet tartalmaz, ahol a ház és a fedél a házra helyezett fedél helyzetében a közöttük húzódó központi érintkezők és a vezetők számára földelt árnyékolást képező homorú belső felületekkel van ellátva.

A kitűzött feladatot továbbá olyan koaxiális csatlakozómodullal olduttuk meg, amelynek a találmány értelmében belső teret meghatározó, egymással szemben húzódó belső felületekkel rendelkező burkolata, első és második koaxiális központi érintkezője valamint azokat a belső térben rögzítő tartóelemei vannak, továbbá a burkolatban legalább egy, bedugaszolandó csatlakozódugót befogadó aljzat van kiképezve, ahol a bedugaszolt csatlakozódugó központi érintkezőcsapja az első vagy a második koaxiális központi érintkezővel kapcsolódik, továbbá az első koaxiális központi érintkezővel villamos kapcsolatba előfeszített, azzal közösen első kapacitanciát képező első rugalmas érintkezője van, továbbá a második koaxiális központi érintkezővel villamos kapcsolatba előfeszített, azzal közösen második kapacitanciát képező második rugalmas érintkezője van, továbbá az első rugalmas érintkezőt a csatlakozódugónak az első aljzatba való bedugaszolása során az első koaxiális központi érintkezőtől eltávolító, a burkolaton belül elhelyezett működtetőeleme, továbbá az első rugalmas érintkezőt a második rugalmas érintkezővel összekötő, az első koaxiális központi érintkezőből, a második koaxiális központi érintkezőből, az első rugalmas érintkezőből, a második rugalmas érintkezőből és saját magából álló áramkört kívánt impedanciára beállító átkötővezetéke, a burkolat hátsó oldalából kinyúló, első és második hátsó koaxiális központi érintkezőt és azokat koncentrikusan körülvevő hüvelyeket tartalmazó első és második csatlakozóelemei vannak, ahol az első hátsó koaxiális központi érintkező az első elülső koaxiális központi érintkezővel, a második hátsó koaxiális központi érintkező a második koaxiális központi érintkezővel áll összeköttetésben, továbbá belső teret meghatározó, egymással szemben húzódó belső felületekkel rendelkező burkolatú hátsó csatlakozóegysége van, amelynek első és második átkötő koaxiális központi érintkezője, azokat a belső térben a belső felületektől villamosán elszigetelten rögzítő tartóelemei vannak, továbbá a burkolatban az első és második csatlakozóelemeket a csatlakozómodulnak a hátsó csatlakozóegységhez való csatlakoztatása során befogadó aljzatok vannak kiképezve, ahol az első hátsó koaxiális központi érintkező az első átkötő koaxiális központi érintkezővel, a második hátsó koaxiális központi érintkező a második átkötő koaxiális központi érintkezővel áll összeköttetésben, továbbá az első illetve a második átkötő koaxiális központi érintkezővel villamos kapcsolatba előfeszített, első és második hátsó rugalmas érintkezői vannak, továbbá az első és a második rugalmas érintkezőt az első és második csatlakozóele-5 meknek a hátsó csatlakozóegység aljzataiba való bedugaszolása során az első illetve második átkötő koaxiális központi érintkezőtől eltávolító, a burkolaton belül elhelyezett első és második működtetőeleme van, valamint az első hátsó rugalmas érintkezőt a második hátsó rugalmas érintkezővel összekötő átkötővezetéke van.

A találmány értelmében előnyös ha, az átkötővezetékek a rugalmas érintkezők kapacitanciáját ki egyensúlyozó értékű induktanciájú átkötővezetékek.

Ugyancsak előnyös a találmány értelmében, ha a hátsó csatlakozóegység házának belső felületei villamosán vezető anyagúak és villamos földdel összekapcsolva a hátsó csatlakozóegység részére kívánt impedanciát biztosító alakúak.

A találmány szerinti koaxiális csatlakozómodul egy további előnyös kiviteli alakja értelmében az első és a második hátsó koaxiális központi érintkezők egy első és egy második vezetőn keresztül az első és második koaxiális központi érintkezőkhöz vannak csatlakoztatva.

A kitűzött feladatot fentieken túlmenően olyan koaxiális csatlakozómodullal oldottuk meg, amelynek a találmány értelmében első és második koaxiális központi érintkezője, az első illetve a második koaxiális központi érintkezővel villamos kapcsolatba előfeszített, azzal lényegében párhuzamosan húzódó és azzal közösen első illetve második kapacitanciát képező első illetve második rugalmas érintkezője van, továbbá az első és a második koaxiális központi érintkezőket villamosán összekötő, az első és a második kapacitanciát kiegyensúlyozó induktanciájú átkötővezetéket tartalmaz.

A találmányt az alábbiakban a csatolt rajz segítségével ismertetjük részletesebben, amelyen a javasolt miniatűr koaxiális csatlakozómodul példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon az

1. ábra a találmány szerinti miniatűr koaxiális csatlakozómodul egy lehet- séges kiviteli alakja, valamint ilyen modulok befogadására alkalmas váz egy részletének robbantott jellegű rajza, a

2. ábrán egy találmány szerinti csatlakozómodul perspektivikus képe látha- tó, a modul belsejének megmutatása érdekében eltávolított fedéllel,

3. ábra	a javasolt csatlakozómodul egy lehetséges kiviteli alakjának oldalnézete, ugyancsak eltávolított fedél mellett, a
4. ábrán	a találmány szerinti csatlakozómodul egy alszerelvényének perspektivikus rajza látható, az
5. ábrán	a 4. ábrán bemutatott alszerelvény robbantott rajza, a
6. ábra	a bemutatott csatlakozómodulnak a fedél és a 4. ábra szerinti alszerelvény nélküli perspektivikus robbantott rajza, a
7. ábrán	a bemutatott csatlakozómodulnak a fedelét tüntettük fel, a fedél belső oldali elemeivel, a
8. ábrán	a 7. ábra szerinti fedél külső oldala látható, a fedelet a csatlakozómodulhoz rögzítő csavarokkal, a
9. ábra	a bemutatott csatlakozómodul házának, pontosabban háza belső terének perspektivikus rajza, a
10.ábra	a bemutatott, összeszerelt csatlakozómodul oldalnézete, a
11. ábra	a 10. ábra 11-11 vonal mentén vett metszete, a
12. ábra	a 10. ábra 12-12 vonal mentén vett metszete, a
13. ábra	a 10. ábra 13-13 vonal mentén vett metszete, a
14. ábra	a 10. ábra 14-14 vonal mentén vett metszete, a
15. ábra	a 10. ábra 15-15 vonal mentén vett metszete, a
16. ábrán	a bemutatott csatlakozómodul elülső központi érintkezöhüvelyének oldalnézete látható, a
17. ábra	aló. ábrán bemutatott elülső központi érintkezőhüvely 17-17 vonal mentén vett hosszmetszete, a
17a. ábrán	a 17. ábrán látható elülső központi érintkezőhüvely baloldali végrészlete látható kinagyítva, a

• · ·· * 4 · ·

	- 7 -
17b. ábrán	a 17. ábrán látható elülső központi érintkezőhüvely középső részlete látható kinagyítva, a
17c. ábrán	a 17. ábrán bemutatott elülső központi érintkezőhüvely jobboldali végrészlete látható kinagyítva, a
18. ábra	a bemutatott csatlakozómodul hátulsó központi érintkezőhüvelyének felülnézete, a
19. ábra	a 18. ábrán bemutatott hátulsó központi érintkezőhüvely 19-19 vonal mentén vett metszete, a
19a. ábrán	a 19. ábrán látható hátulsó központi érintkezőhüvely baloldali végrészlete látható kinagyítva, a
19b. ábrán	a 19. ábra szerinti hátulsó központi érintkezőhüvely középrészlete látható kinagyítva, a
19c. ábrán	a 19. ábrán bemutatott hátulsó központi érintkezöhiively jobboldali végrészlete látható kinagyítva, a
20. ábra	a bemutatott csatlakozómodulban alkalmazott működtetőelem perspektivikus nézete balról, alulról és hátulról, a
20a. ábrán	a 20. ábra szerinti működtetőelem perspektivikus nézete látható hátulról, baloldalról és felülről, a
21. ábra	a 20. ábra szerinti működtetőelem bal oldalnézete, a
22. ábrán	a 20. ábra szerinti működtetőelem jobboldalról, alulról és elölről vett perspektivikus nézete látható, a
23. ábra	a 20. ábra szerinti működtetőelem jobboldalról, felülről és elölről vett perspektivikus nézete, a
24. ábrán	a dielektromos anyagú szigetelő elölnézete látható, a
25. ábrán	a 24. ábra szerinti szigetelő perspektivikus nézetét tüntettük fel, a

• · • · · · ♦ · • · · · · · ·

	-8-
26. ábra	a bemutatott csatlakozómodulban alkalmazott földelőrugó perspektivikus nézete, a
27. ábra	a bemutatott csatlakozómodulban alkalmazott reteszelem perspektivikus nézete, a
28. ábrán	egy érintkezőcsap felülnézete látható, a
29. ábra	a 28. ábra szerinti érintkezőcsap 29-29 vonal mentén vett hosszmetszete, a
30. ábrán	a találmány szerinti csatlakozómodul oldalnézete látható, levett fedél mellett, egy első, már bedugaszolt koaxiális csatlakozódugóval, valamint egy második, bedugaszolás előtti helyzetben lévő koaxiális csatlakozódugóval, a
30a. ábra	egy koaxiális csatlakozódugó vázlatos hosszmetszete, a
31. ábrán	a találmány szerinti miniatűr koaxiális csatlakozómodul hátsó csatlakozóegységének elölről, felülről, jobboldalról vett perspektivikus nézete látható, a
31a. ábra	a 31. ábra szerinti hátsó csatlakozóegység oldalnézete, a belső elemek megmutatása érdekében eltávolított fedéllel, a
32. ábrán	a 31. ábra szerinti hátsó csatlakozóegység robbantott rajza látható, a
33. ábrán	a 31. ábra szerinti hátsó csatlakozóegység dielektromos anyagú tartóelemének nagyobb léptékű perspektivikus nézetét tüntettük fel, a
34. ábra	a 31. ábra szerinti hátsó csatlakozóegység fedelének belső oldalát megmutató perspektivikus nézet, a
35. ábra	a 31. ábra szerinti hátsó csatlakozóegység háza belsejének perspektivikus nézete, a

·♦·

	-9-
36. ábrán	a 31. ábra szerinti hátsó csatlakozóegységben használt, vezetőcsap befogadására szolgáló csatlakozó hüvely perspektivikus nézete látható, a
37. ábrán	a 31. ábra szerinti hátsó csatlakozóegységben használt, egy központi érintkezőcsap befogadására szolgáló központi érintkezőhüvely perspektivikus nézete látható, a
38. ábra	a 31. ábra szerinti hátsó csatlakozóegységben használt központi érintkezőcsap perspektivikus nézete, a
39. ábra	a 31. ábra szerinti hátsó csatlakozóegységben használt wrappolótüske perspektivikus nézete, a
40. ábra	a 31. ábra szerinti hátsó csatlakozóegységben használt földelőrugó perspektivikus nézete, a
41. ábrán	a 31. ábra szerinti hátsó csatlakozóegységben használt adapterdugó perspektivikus nézete látható, a
42. ábrán	a 41. ábra szerinti adapterdugó oldalnézetét tüntettük fel, a
43. ábra	a 41. ábra szerinti adapterdugó robbantott rajza, a
44. ábrán	a 41. ábra szerinti, szerelt adapterdugó keresztmetszete, a
45. ábra	a találmány szerinti csatlakozómodul és a hátsó csatlakozóegység villamos kapcsolási vázlata látható, és a
46-56. ábrákon	a találmány szerinti csatlakozómodulnak az előirt impedanciára hangolásának magyarázatához szükséges magyarázó vázlatok láthatók.

Az ábrákon a találmány szerinti miniatűr koaxiális csatlakozómodulnak csupán egy általunk előnyösnek tartott kiviteli alakját mutatjuk be a találmány lényegének megértéséhez szükséges mértékben.

Az 1. ábrán egy találmány szerinti 10 csatlakozómodul látható, még 12 szekrénybe való behelyezése előtt. A rajzon 14 csatlakozódugót is feltüntettük még a 10 csatlakozómodulba

- 10• ♦ · ♦ · · · • · · · • · · · · · való becsatlakoztatása előtt, de már a becsatlakoztatáshoz szükséges helyzetben. A 12 szekrény belsejében 400 hátsó csatlakozóegység helyezkedik el, amelynek szomszédságában becsatlakoztatás előtti helyzetben 520 adapterdugó látható.

Az 1. ábrán bemutatott kialakításnál a 12 szekrénynek fémlemezből készült 16 tetőlemeze és 18 fenéklemeze van, amelyek szokásos módon oldalfalakkal vannak összekötve. Az ábrán látható egy ilyen 20 oldalfal is. A 16 tetőlemezt és a 18 fenéklemezt ezen kívül belső, fémlemezből készített 22 válaszfalak is egymáshoz kapcsolják. A 12 szekrényhez jelen esetben lehajthatóan 24 előlap van erősítve, amelyet az 1. ábrán látható módon a 10 csatlakozómodulok behelyezése vagy eltávolítása idejére lenyithatunk, de normális esetben felhajtva, függőleges állásban gondoskodnak a 12 szekrény elülső lezárásáról.

A 12 szekrény belsejében dielektromos anyagú alsó 26 csúszósínegység és felső 28 csúszósínegység található, amelyek a 16 tetőlemezben és a 18 fenéklemezben kiképzett 29 nyílásokba illeszkedő 27 rögzítőnyúlványokat tartalmaznak. Ezek gondoskodnak a 26, 28 csúszósínegységek elmozdulásmentességéről a 12 szekrényben.

A 26, 28 csúszósínegységek függőleges síkban egybevágóan elhelyezkedő 30 csatornákat tartalmaznak, amelyek olyan méretűek, hogy képesek a 10 csatlakozómodulokon kiképzett vagy elhelyezett 32 vezetőbordák befogadására. A 32 vezetőbordák teszik lehetővé, hogy a 10 csatlakozómodulokat egyszerű módon helyükre csúsztassuk a 12 szekrény belsejében, az 1. ábrán látható módon.

A 26, 28 csúszósínegységek olyan kialakításúak, hogy a bemutatott esetben négy, egy-egy 10 csatlakozómodul befogadására és rögzítésére alkalmas 30 csatornát tartalmaznak. A 10 csatlakozómodulokat a 26, 28 csúszósínegységekben 34 rögzítőnyúlványok biztosítják, tartják helyükön. Bár nem szükséges, azért kihangsúlyozzuk, hogy a 10 csatlakozómodulok becsúsztatására, helyben tartására szolgáló csúszószerelvény nem képezi találmányunk tárgyát, hanem a technika állásához tartozik. Ilyen jellegű szerelvények felépítésére, használatára ad kitanítást például az US 4 840 568 számú szabadalmi leírás.

Az 5. és 6. ábrán részleteiben, robbantott rajzon is megfigyelhetjük a 2. ábrán csupán fedél nélkül bemutatott 10 csatlakozómodult. A 10 csatlakozómodulnak 36 házat és 38 fedelet tartalmazó burkolata van (ezeket részletesebben a 7. és 8. ábrán nézhetjük meg). A későbbiekben érthetővé váló okokból célszerű, ha a 36 házat és a 38 fedelet fémöntvényből készítjük.

« · · ·

- 11 A 36 házban dielektromos anyagból készült 40 tartóbetét helyezkedik el. Mint később részletesebben is leírjuk, a 40 tartóbetét előre meghatározott elrendezésben számos elektromos alkatrészt hordoz, és azokkal együtt a 4. ábrán látható 39 alszerelvényt képez.

A 10 csatlakozómodul belső alkotóelemei között elülső koaxiális 41, 42, 43 központi érintkezőhüvelyek valamint hátulsó koaxiális 44, 45 központi érintkezőhüvelyek találhatók. A 42 és 44 illetve a 43 és 45 központi érintkezőhüvelyeket 46, 47 vezetők kötik össze. A hátulsó koaxiális 44, 45 központi érintkezöhüvelyeket 48, 49 szigetelők tartják. A 10 csatlakozómodulnak a 400 hátsó csatlakozóegységhez való kapcsolását elősegítendő, a 10 csatlakozómodulon 50, 51 hüvelyek vannak kialakítva.

A 39 alszerelvény tápfeszültség 52, 53 érintkezőcsapokat (ezek legjobban az 5., 28. és a 29. ábrán figyelhetők meg), KI 54 rugalmas érintkezőt, BE 56 rugalmas érintkezőt és 58 átkötővezetéket tartalmaz.

Az elektromos alkotóelemek ezen túl 60, 61 rugalmas érintkezőket tartalmaznak. Az 52, 53 érintkezőcsapok azonos kialakításúak. Ezek közül az 52 érintkezőcsapot a 28., 29. ábrákon részletesebben is feltüntettük. Látható, hogy az 52 érintkezőcsapnak 52a ütközője, valamint gyűrűalakú 52b bordája van. Az 52a ütközőből 52c érintkezőhegy nyúlik ki. Az 52 érintkezőcsap másik végén 52d kivágás van kialakítva. Ebbe az 5. ábrán látható módon a 60 rugalmas érintkező 60a kivezetése van behelyezve és beforrasztva, és hasonló módon a 61 rugalmas érintkező 61a kivezetése az 53 érintkezőcsap hasonló kiképzésű kivágásába van beforrasztva.

A felügyelő (a leírásban “MON” elnevezéssel ellátott) koaxiális 41 központi érintkezőhüvelynek a koaxiális KI 42 központi érintkezőhüvellyel való összekötésére első 62 ellenállás szolgál, amelynek szerepét a későbbiekben részletezzük. A 10 csatlakozómodul tartalmaz egy második 64 ellenállást is, amely a MON koaxiális 41 központi érintkezőhüvelyt a 36 ház 68 hornyába rögzített 66 földelőszemmel összekötve leföldeli.

A legjobban a 6. és 26. ábrán látható fö 70 földelőrugónak 72 behajlított végei a 36 házban kiképzett 74 hornyokba illeszkednek. Azáltal, hogy a 70 földelőrugó 72 behajlított végei a 74 hornyokban vannak rögzítve, biztosítottuk a 70 földelőrugónak a 36 házzal való mechanikus és villamos kapcsolatát, azaz leföldeltük, hiszen a 36 ház a földelt 400 hátsó csatlakozóegységgel való kapcsolódása miatt villamosán ugyancsak földelt. A 70 földelőrugónak 76, 77, 78 rugós érintkezővégei vannak, amelyek a 36 ház MON 80 aljzatában, illetve • · · • · · · · · · ·· · ·· ·· ··

- 12ΚΙ 81 aljzatában illetve BE 82 aljzatában lévő csatlakozódugóval, például az 1. ábrán bemutatott 14 csatlakozódugóval állnak villamos, csúszó érintkezésben.

Az 5. ábrán látható módon a dielektromos anyagú 40 tartóbetéten rögzített villamos elemek közé KI 84 rugalmas érintkező és BE 86 rugalmas érintkező tartozik. A KI 84 rugalmas érintkezőt a 70 földelőrugóval a 6. ábrán látható 88 ellenállás köti össze elektromosan. Ehhez hasonló módon a BE 86 rugalmas érintkezőt egy negyedik 90 ellenállás köt össze elektromosan a 70 földelőrugóval.

A 10 csatlakozómodul villamos alkotóelemei közé soroljuk még MON 92 működtetőelemet, KI 94 működtetőelemet és BE 96 múködtetőelemet, melyek mindegyike dielektromos anyagból készül. A MON 92 működtetőelem egy első 98 forgáscsapon át elforgathatóan kapcsolódik a 36 házhoz. A KI 94 működtetőelem és a BE 96 működtetőelem ugyancsak elforgathatóan kapcsolódik a 36 házhoz, annak a 9. ábrán látható 102 furatába helyezett második 100 forgáscsapon ágyazva. Ez a 102 furat, a 98 forgáscsapot befogadó 101 furattal együtt a 6. ábrán is megfigyelhető. A 8. ábrán bemutatott 104 csavarok 38 fedél 36 házhoz rögzítésére szolgálnak, és a 38 fedélben kiképzett 106 nyílásokon keresztül a 36 házban a 106 nyílásokkal egybeesőén kiképzett menetes 108 furatokba illeszkednek.

A 27. ábrán részletesebben is látható műanyag 110 reteszelemek a 36 ház 112 nyílásaiban vannak elhelyezve. Ezek a 110 reteszelemek tartalmazzák a 10 csatlakozómodulokat a 12 szekrényben csúsztathatóan felvevő 32 vezetőbordákat, valamint a 10 csatlakozómodulokat betolt véghelyzetükben rögzítő 34 rögzítőnyúlványokat.

A 4. ábrán olyan 39 alszerelvény látható, amely tartalmazza a 40 tartóbetétet, a MON 41 központi érintkezőhüvelyt, az elülső KI 42 központi érintkezőhüvelyt és az elülső BE 43 központi érintkezőhüvelyt. Az ábrán megfigyelhetjük, hogy a 40 tartóbetét hogyan tartja és rögzíti a nevezett 41, 42, 43 központi érintkezőhüvelyeket. Ugyancsak a 40 tartóbetét tartja az 52, 53 érintkezőcsapokat, a KI 84 rugalmas érintkezőt, a BE 86 rugalmas érintkezőt, a KI 54 rugalmas érintkezőt és az BE 56 rugalmas érintkezőt. A KI 54 rugalmas érintkező, az BE 56 rugalmas érintkező, a KI 84 rugalmas érintkező és a BE 86 rugalmas érintkező a 40 tartóbetétben kiképzett 55, 57, 85, 87 hasítékokban vannak rögzítve. A 60 és 61 rugalmas érintkezők ugyancsak a 40 tartóbetétben kiképzett hasítékokban vannak elhelyezve. A 60, 61 rugalmas érintkezők például forrasztás útján villamos kapcsolatban állnak az 52, 53 érintkezőcsapokkal. A bemutatott 39 alszerelvény a 3. ábrán látható módon a 36 házban • · · · ··♦ « ··* • ♦ · · kerül elrendezésre. A 3. ábrán a könnyebb érthetőség kedvéért a 36 házról eltávolítottuk a 38 fedelet. Mindegyik elülső 41, 42, 43 központi érintkezőhüvely azonos kialakítású. A rajzon, a 16 - 17c ábrákon ezért csupán a 41 központi érintkezőhüvelyt mutatjuk be részletesebben, a 42 és 43 központi érintkezőhüvelyek kiképzése ezzel teljesen azonos.

A 41 központi érintkezőhüvely lényegében félkemény foszforbronzból készült varratmentes cső, 0,1 - 0,15 mm körüli névleges falvastagsággal. A 41 központi érintkezőhüvely egy rugós érintkezővel való jobb villamos kapcsolat érdekében bevonatolt.

A 41 központi érintkezőhüvelynek enyhén tölcsérszerű 116 vége van, amely 117 szűkülő szakaszba megy át. Egy 14 csatlakozódugó 120 központi érintkezőcsapja a 41 központi érintkezőhüvelynek ebbe a tölcsérszerű 116 végébe kerül bele, majd a 14 csatlakozódugó további benyomása során bejut a 117 szűkülő szakaszba. A 117 szűkülő szakasz tengelyirányú 119 hasítékokkal rendelkezik, amelyek lehetővé teszik, hogy a 41 központi érintkezőhüvelynek a 117 szűkülő szakasza kitáguljon, és befogadja a 14 csatlakozódugónak a 30a ábrán látható 120 központi érintkezőcsapját. A 41 központi érintkezőhüvelynek ez a rugalmas 117 szűkülő szakasza oldható, biztonságos, villamosán is megfelelő mechanikus és elektromos kapcsolatot biztosít a 41 központi érintkezőhüvely és a 14 csatlakozódugó 120 központi érintkezőcsapja között.

A 41 központi érintkezőhüvelyen kiképzett gyűrűalakú 122 bordák rögzítik a 41 központi érintkezőhüvelyt a 40 tartóbetétben. A 41 központi érintkezőhüvely hátsó vége 124 kivágást tartalmaz, amely lehetővé teszi egy vezető, például a 46, 47 vezető behelyezését a 41 központi érintkezőhüvelybe. Egy így, a 124 kivágásba helyezett vezető egyszerűen ráforrasztható a 41 központi érintkezőhüvelyre. A 41 központi érintkezőhüvelynek hátulsó vége tartományában olyan gyűrűalakú 126 szűkület található, amely megakadályozza, hogy a forrasztás során a megolvadt forraszanyag a 124 kivágásból befolyjon a csőalakú 41 központi érintkezőhüvely belsejébe.

A 18-19c. ábrákon egy hátulsó 44 központi érintkezőhüvelyt mutatunk be. A 44 központi érintkezőhüvely felépítésében megegyezik a 45 központi érintkezőhüvely felépítésével, így a 44 központi érintkezőhüvely leírása a másikra is igaz.

A 44 központi érintkezőhüvely a 41 központi érintkezőhüvellyel azonos anyagból, azonos falvastagsággal, bevonatolással készül. A 44 központi érintkezőhüvelynek tölcsérszerű 128 vége van, amely tengelyirányú 131 hasítékokkal rendelkező 130 szűkülő szakaszba megy ··<

- 14át. Hasonlóan a 41 központi vezetőnek a 16. és 17. ábrán látható 117 szűkülő szakaszához, a 130 szűkülő szakasz az ábrán nem látható 14 csatlakozódugó központi érintkezőjének befogadására és csúszó mechanikus és villamos kapcsolat létrehozására szolgál. A 44 központi érintkezőhüvelynek a másik végén szintén található egy 132 kivágás, amelybe például a 46 vagy 47 vezető helyezhető és forrasztható. A 44 központi érintkezőhüvelynek ebben a tartományában ugyancsak gyűrűalakú 134 szűkülete van, amely meggátolja, hogy a 46 vagy 47 vezető 132 kivágásba való beforrasztása során a megolvadt forraszanyag befolyjon a 44 központi érintkezőhüvely üreges belsejébe. A 44 központi érintkezőhüvely középső tartományában gyűrűalakú 136 bordát tartalmaz, attól a 130 szűkülő szakasz irányában, távközzel elválasztva pedig 138 ütközőfelülettel rendelkezik, amelyek együttesen egy szigetelő, például 48, 49 szigetelő megfogását biztosítják.

Míg a 41 központi érintkezőhüvely 116 végét, gyűrűalakú 122 bordáját 124 kivágását és 126 szűkületét részletesebben a 17a., 17b. és 17c. ábrán is feltüntettük, a 44 központi érintkezőhüvely 128 végét, gyűrűalakú 136 bordáját és ugyancsak gyűrűalakú 134 szűkületét a 19a., 19b. illetve 19c. ábrák részletei mutatják be.

Mint az legjobban all. ábrán látható, az elülső BE 43 központi érintkezőhüvely villamosán 47 vezetőn keresztül kapcsolódik a hátulsó BE 45 központi érintkezőhüvellyel. Hasonló módon az elülső KI 42 központi érintkezőhüvely össze van kötve a hátulsó KI 44 központi érintkezőhüveilyel a 46 vezetőn át. Az első 62 ellenállás villamosán a KI 42 központi érintkezőhüvelyhez és az elülső KI 41 központi érintkezőhüvelyhez kapcsolódik.

A 20-23. ábrák segítségével részletesebben is bemutatjuk a MON 92 müködtetöelemet. A MON 92 működtetőelem felépítésében, kialakításában azonos a KI 94 működtetöelemmel és a BE 96 működtetőelemmel. Ezért a MON 92 működtetőelem bemutatása kellő kitanítást ad a KI 94 működtetőelem és a BE 96 működtetőelem felépítését, működését illetően.

A MON 92 működtetőelemnek 92e testén keresztülvezető 92c központi furata van. Ez a 92c központi furat úgy van méretezve, hogy képes legyen a 98 forgáscsap (vagy a KI 94 működtetőelem és a BE 96 működtetőelem esetében a 100 forgáscsap befogadására. A MON 92 működtetőelemnek a 92c központi furat egyik oldalán 92a működtetőfelülete van, míg a 92c központi furat másik oldalán 92b működtetőcsappal rendelkezik.

A 3. ábrán különösen jól látható, hogy a MON 92 működtetőelem 92a működtetőfelülete egy a MON 80 aljzatba behelyezett dugóval, például az 1. ábrán látható 14 csatlakozódu- lógóval érintkezik. A behelyezett 14 csatlakozódugó, felütközve a MON 92 müködtetőelem 92a működtetőfelületén, a MON 92 működtetőelemet a 98 forgáscsap körül elbillenti (vagy a KI 94 működtetőelem és a BE 96 működtetőelem esetében a 100 forgáscsap körül), és ennek eredményeképpen a MON 92 működtetőelem 92b működtetőcsapja a 60, 61 rugalmas érintkezőket egymáshoz nyomva villamos kapcsolatot létesít, és zár egy olyan áramkört, amely jelzi, hogy a MON 80 aljzatba 14 csatlakozódugót helyeztünk.

A KI 94 működtetőelem 94a ütköző felületével a KI 81 aljzatba helyezett 14 csatlakozódugóval érintkezik és a 94a működtetőfelületre felütköző 14 csatlakozódugó a KI 94 működtetőelem 94b működtetőcsapját elmozgatva, azzal a KI 84 rugalmas érintkezőt nekinyomja a KI 54 rugalmas érintkezőnek.

A BE 96 működtetőelem 96a működtetőfelülete a BE 82 aljzatba behelyezett 14 csatlakozódugóval fog érintkezni, és a 14 csatlakozódugó a BE 96 működtetőelemet a 100 forgáscsap körül elfordítva a 96b működtetőcsappal a BE 86 rugalmas érintkezőt nekinyomja az BE 56 rugalmas érintkezőnek.

A 92b működtetőcsap 92b bevágással van ellátva, ami lehetővé teszi a 92b működtetőcsap mozgását anélkül, hogy az érintkezésbe kerülne a 41 központi érintkezőhüvellyel. Hasonló módon a KI 94 működtetőelem 94b működtetőcsapja és a BE 96 működtetőelem 96b működtetőcsapja is tartalmaz egy-egy hasonló feladatot ellátó 94d, 96d bevágást, így mozgása során nem lép érintkezésbe a 42 központi érintkezőhüvellyel illetve a 43 központi érintkezőhüvellyel.

Mint a 3. ábrán látható, ha a MON 80 aljzatban a KI 81 aljzatban illetve a BE 82 aljzatban nincs 14 csatlakozódugó, a MON 92 működtetőelem, a KI 94 működtetőelem és a BE 96 működtetőelem a vele kapcsolatban álló 61 rugalmas érintkező illetve KI 84 rugalmas érintkező illetve BE 86 rugalmas érintkező révén a 3. ábrán látható helyzetben áll, amelyben a 60, 61 rugalmas érintkezők illetve a KI 84 rugalmas érintkező és a KI 54 rugalmas érintkező, illetve a BE 86 rugalmas érintkező és az BE 56 rugalmas érintkező nem érintkezik egymással.

A KI 54 rugalmas érintkező és az BE 56 rugalmas érintkező a 4. ábrán látható 54a, illetve 56a érintkezőcsúccsal van ellátva, amelyek a 42 illetve 43 központi érintkezőhüvelyekkel való villamos kapcsolat létrehozására szolgálnak. A 3. ábrán látható 58 átkötővezeték az BE 56 rugalmas érintkezőt és a KI 54 rugalmas érintkezőt köti össze. Ha sem a KI 81 alj

- 16zatba, sem a BE 82 aljzatba nem dugaszolunk 14 csatlakozódugót, a 42 és 43 központi érintkezőhüvelyek elektromosan össze vannak kötve egymással.

Ha a BE 82 aljzatba 14 csatlakozódugót helyezünk, akkor a 42 és 43 központi érintkezőhüvelyek között eddig fennállt elektromos összeköttetés megszakad, és a 42 központi érintkezőhüvely a 90 ellenálláson keresztül földre kapcsolódik. A 43 központi érintkezőhüvelyen beérkező jel így közvetlenül rájut a BE 82 aljzatba helyezett, a rajzon nem látható 14 csatlakozódugóra. Hasonló módon, ha 14 csatlakozódugót helyezünk a KI 81 aljzatba, akkor a 43 központi érintkezőhüvely a 88 ellenálláson keresztül földre kötődik, és a 42 központi érintkezőhüvely közvetlen kapcsolatba kerül a KI 81 aljzatba helyezett 14 csatlakozódugóval. A MON 80 aljzatba helyezett 14 csatlakozódugó zárja a 60, 61 rugalmas érintkezőket. Szakember számára a leírtakból kiderül, hogy az itt vázlatosan ismertetett működés megegyezik a DSX modulok működésével. A kapcsolási elrendezést az ismeretanyag felelevenítése céljából a 45. ábrán mutatjuk be.

Ismeretes, hogy a koaxiális kábeleknél és vezetőknél egy központi vezetőt földelt árnyékolás vesz körül. A találmány szerinti miniatürizált koaxiális csatlakozómodul a fémöntvényből készült 36 ház és az azonos anyagú 38 fedél geometriáját használja fel arra, hogy impedancia szempontjából is megfelelő földelt árnyékolást hozzon létre. Ez hozzájárul a 10 csatlakozómodul minimalizált méreteihez.

Ha a 7., 9., és 12-15. ábrákat megnézzük, látható, hogy a 36 háznak homorú ívelt 150 felületei vannak. Ugyanígy a 38 fedélnek is homorú ívelt 152 felületei vannak. Ezek a homorú ívelt 150, 152 felületek úgy helyezkednek el, hogy ha a 38 fedelet felhelyezzük a 36 házra, akkor a 150 ,152 felületek legalább részben teljesen körbeveszik a 41, 42, 43, 44, 45 központi érintkezőhüvelyeket. Ennek eredményeképpen a 150, 152 felületek aktívan részt vesznek a 41, 42, 43, 44, 45 központi érintkezőhüvelyek földet árnyékolásában.

Mivel ezek a földelt árnyékolást megvalósító ívelt 150, 152 felületek a 36 ház illetve a 38 fedél előállítása, öntése során keletkeznek a rendszer impedanciáját a 40 tartóbetéten lévő 200 távtartók mértani kialakításával befolyásoljuk.

A 200 távtartókat a 4. és 5. ábrán figyelhetjük meg. Látható, hogy a bemutatott 200 távtartók lényegében négyszögletes alakúak, és 201 keresztmerevitőkön át a 40 tartóbetét 204 tartólemezeihez csatlakoznak. Két 204 tartólemezt 200a összekötőidom tart össze. Ha ősz- 17

«... ....

* * · ·♦ ·♦* ♦< ¹ szehasonlítjuk a 4. és 14. ábrát láthatjuk, hogy a 204 tartólemezek olyan alakúak és méretűek, hogy beleillenek a 36 házban kiképzett 210 tartólemez mélyedésekbe.

A 40 tartóbetétnek a 36 házban történő elhelyezését legjobban a 11-15. ábrákon követhetjük nyomon. A 150 és 152 felületek úgy működnek együtt, hogy részben hengeres kamrákat képeznek, amelyeken keresztülnyúlnak a 41-43 központi érintkezőhüvelyek. A dielektromos anyagú 200 távtartók ennek a részben hengeres kamrának egy szakaszán helyezkednek el.

A 200 távtartók és a 200a összekötőidom, mint korábban jeleztük, a 201 keresztmerevítőkön keresztül csatlakoznak a 204 tartólemezekhez. Szakember számára könnyen felismerhető, hogy a 200 távtartó illetve a 200a összekötőidom alakjának változtatásával a rendszer impedanciáját egy kívánt értékre tudjuk beállítani.

Azon túlmenően, hogy a 200 távtartók és a 200a összekötőidom az elülső koaxiális 40-43 központi érintkezőhüvelyek rögzítésére szolgálnak, a hátulsó 44, 45 központi érintkezőhüvelyeket all. ábrán látható módon dielektromos anyagú 48, 49 szigetelők fogják. Ezek a 48, 49 szigetelők az 50 és51 hüvelyek hengeres szakaszában vannak elhelyezve. A bemutatott kialakítású dielektromos 48, 49 szigetelőket ismertet még például az US 4 749 968 számú szabadalmi leírás, jobban mondva annak rajzán a 250 hivatkozási jelű elemek, amelyből láthatjuk, hogy a szigetelők is felhasználhatók arra, hogy a rendszer impedanciáját a kívánt vagy névleges értékre hangoljuk be.

A dielektromos anyagú 48 és 49 szigetelők azonos felépítésűek. A 48 szigetelőt a 24 és 25 ábrán mutatjuk be. Látható, hogy a 48 szigetelőnek a 44 központi érintkezőhüvelyt befogadó 48a furata valamint sugárirányú 48b bordái vannak.

A 42, 43, 44 és 45 központi érintkezőhüvelyek a 46, 47 vezetőkkel és a 48, 49 szigetelőkkel valamint a 200 távtartóval és a 200a összekötőidomokkal együttműködve hozzák létre a kívánt impedanciát. Ezt a hangolást figyelmen kívül hagyva a BE 56 rugalmas érintkező és a KI 54 rugalmas érintkező jelenléte a 10 csatlakozómodul kiegyensúlyozatlan vagy nemkívánatos értékű impedanciáját okozhatja. A 3. ábrára hivatkozva megjegyezzük, hogy a KI 54 rugalmas érintkező és az 56 BE rugalmas érintkező lényegében párhuzamosan húzódik a 42, 43 központi érintkezőhüvelyekkel valamint a 46, 47 vezetőkkel. Ennek a párhuzamos geometriának az eredményeképpen egy első kapacitancia jön létre az BE 56 rugalmas érintkező és a 43 központi érintkezőhüvely között, míg egy második kapacitancia ···: ···: .·*. ···; ·.*· **! » '· ’··: ·· · ·· .. .«

- 18jön létre a KI 54 rugalmas érintkező és a 42 központi érintkezőhüvely között. Ezeknek a kapacitanciáknak a kiegyensúlyozása érdekében az 58 átkötővezeték révén induktanciát hozunk létre. Az 58 átkötővezeték geometriáját úgy választjuk meg, hogy kiegyensúlyozza az BE 56 rugalmas érintkező, a 47 vezető, a 42 központi érintkezöhüvely és a KI 54 rugalmas érintkező, a 42 központi érintkezőhüvely és a 46 vezető térbeli elhelyezkedéséből adódó kapacitanciát. A 46 és 47 vezetők és az 58 átkötővezeték induktanciáját impedancia illesztés céljából összehangoljuk a KI 54 rugalmas érintkező és az BE 56 rugalmas érintkező kapacitanciájával.

Az eddigiekben elsősorban a 10 csatlakozómodul felépítését és részben működését ismertettük. A javasolt 10 csatlakozómodullal együtt használható 14 csatlakozódugó egy lehetséges kiviteli alakját a 30a. ábrán mutatjuk be. Látható, hogy a 14 csatlakozódugónak 120 központi érintkezőhüvelyben végződő 300 központi vezetője van. A 300 központi vezetőnek 306 koaxiális kábel 304 központi vezetőjét befogadó 302 központi nyitott hasítéka van. A 14 csatlakozódugó 308 krimpelhető szakasszal rendelkezik, amelyet szokásos módon, lecsupaszítás után rá krimpelhetünk a 306 koaxiális kábel külső árnyékoló rétegére és azt összekötjük a 14 csatlakozódugó 310 külső árnyékoló hüvelyével. Ez a 310 külső árnyékoló hüvely 312 csatlakozódugó véggé szűkül össze, amely ismert módon távközzel körülveszi a 14 csatlakozódugó 120 központi érintkezőcsapját. A 30a. ábrán látható, hogy a 310 külső árnyékoló hüvely egy része el van távolítva, így abban 320 nyílás jön létre, amelyen keresztül szabadon hozzáférhetünk a 14 csatlakozódugó belsejébe, pontosabban lehetővé válik, hogy a 304 központi vezetőt behelyezzük a 300 központi vezető 302 központi nyitott hasítékába, és ott alkalmas módon, például forrasztással rögzítsük.

A 30. ábrán a 10 csatlakozómodul eltávolított 38 fedél mellett látható olyan esetben, amikor a 14 csatlakozódugó már teljesen be van helyezve a KI 81 aljzatba, és egy további 14’ csatlakozódugó még a BE 82 aljzatba való behelyezése előtti helyzetben található. A KI 81 aljzatba teljesen bedugaszolt 14 csatlakozódugó következtében a KI 94 működtetőelem elmozdul, és a KI 54 rugalmas érintkezőt elválasztja a 42 központi érintkezőhüvelytől. Mivel a 14’ csatlakozódugó még nincs teljesen bedugaszolva a BE 82 aljzatba, a BE 96 működtetőelem még nem mozdult el, így az BE 56 rugalmas érintkező sem távolodott még el a 43 központi érintkezőhüvelytől.

Egyes alkalmazások esetében szükség lehet arra, hogy azokat a jeleket, amelyeket egyébként a 42, 43 központi érintkezőhüvelyekre vezetnénk, villamosán összekössük, ha a 36

- 19házba vagy a 12 szekrénybe nincs megfelelő 10 csatlakozómodul behelyezve. Ennek biztosítására szolgál a megoldás részletes ismertetésének elején csupán megemlített 400 hátsó csatlakozóegység.

Ha megnézzük a 31. és 32. ábrát, a 400 hátsó csatlakozóegységnek 404 házból és 406 fedélből álló 402 burkolata van. A 404 ház alul és felül egy-egy 408 bordát tartalmaz, amely úgy van méretezve, hogy beleilleszkedik a 26 alsó csúszósínegység és 28 felső csúszósínegység 30 csatornáiba. Ezért a 400 hátsó csatlakozóegységet a 30 csatornákba egészen a 26 alsó csúszósínegység és a 28 felső csúszósínegység hátulsó végéig betolhatjuk és ott elfoglalt helyén rögzíthetjük. A 402 burkolat hozzávetőlegesen azonos szélességű, mint a 10 csatlakozómodul.

A 404 ház és a 406 fedél egymással szemben húzódó felületei együttesen olyan 400 hátsó csatlakozóegység belsőt határoznak meg, amely számos alkatrészt tartalmaz. Ezeket az alkatrészeket robbantott rajzon a 32. ábrán tüntettük fel, és többek között dielektromos anyagú 410 tartóbetétet, 412 földelőrugót és KI 414 központi érintkezőcsapot és BE 416 központi érintkezőcsapot foglalnak magukban. A dielektromos anyagú 410 tartóbetétet a 33. ábrán látható külön, a 412 földelőrugót a 40. ábrán tüntettük fel, és a KI 414 központi érintkezőcsapot a 38. ábrán láthatjuk. A 402 burkolatban lévő alkotóelemek tartalmaznak továbbá a 37. ábrán részletesebben is bemutatott KI 418 érintkezőhüvelyt, BE 420 érintkezőhüvelyt, a 36. ábrán részletesebben látható első 14 csatlakozódugót befogadó 422 csatlakozóhüvelyt, valamint egy második 14 csatlakozódugót befogadó 404 csatlakozóhüvelyt. Az alkotóelemek közé tartozik továbbá KI 426 rugalmas érintkező, BE 428 rugalmas érintkező, valamint azokat összekötő 430 átkötővezeték. Ugyancsak az alkotóelemek közé tartozik még négy 432, 434, 436, 438 érintkezőhüvely, két 440, 442 wrappolótüske (melyek közül az egyiket a 39. ábrán részletesebben is feltüntettük), egy KI 444 működtetöelem és BE 446 működtetőelem, a két utóbbi természetesen dielektromos anyagból készítve.

A 406 fedél 450 nyílásain 448 csavarok vannak átbújtatva, amelyek a 450 nyílásokkal egybeesőén a 404 házban kiképzett menetes 450 nyílásaiba becsavarva gondoskodnak a 402 burkolat lezárásáról. A későbbiekben világossá váló okokból a 404 házat és a 406 fedelet villamosán vezető anyagból készítjük, célszerűen cinköntvényből.

-20Α 412 földelőrugónak 451 lehajlított végei vannak, amelyek a 404 házban kialakított 452 hornyokba illeszkednek. Azáltal, hogy a 412 földelőrugó 451 lehajlított végei a 452 hornyokban helyezkednek el, megfelelő mechanikus és villamos kapcsolat jön létre a 412 földelőrugó és a 404 ház között, amely a belecsatlakoztatott 14 csatlakozódugó révén maga is villamosán földelt. A 412 földelőrugó 454, 455 rugós érintkezővégei csúszó villamos kapcsolatban állnak az 50 illetve 51 hüvellyel, amint azokat a 400 hátsó csatlakozóegység 404 házában lévő első KI 458 aljzatába illetve első BE 460 aljzatába helyezzük.

A dielektromos anyagú 410 tartóbetétben kiképzett 462, 464 furatokban vannak a KI 414 központi érintkezőcsap és a BE 416 központi érintkezőcsap rögzítve. A KI 414 központi érintkezőcsapot nagyobb léptékben a 38. ábrán mutatjuk be. Mivel a KI 414 központi érintkezőcsap felépítését tekintve azonos a BE 416 központi érintkezőcsappal, az egyik, jelen esetben a KI 414 központi érintkezőcsap ismertetése elegendő és a másikra is érvényes.

A KI 414 központi érintkezőcsapnak hosszúkás 466 érintkezőtüskéje van. A KI 414 központi érintkezőcsap másik végén 468 kivágás van kialakítva. Ez a 468 kivágás lehetővé teszi, hogy belehelyezzünk illetve például forrasztással beleerősítsünk egy vezetőt, azonos módon, mint azt a 10 csatlakozó modul esetében leírtuk. A KI 414 központi érintkezőcsapon a 468 kivágás szomszédságában egy első gyűrűalakú 470 borda van kiképezve. A 470 borda és a 466 érintkezőtüske között a 466 érintkezőtüskén körbefutó 472 gallér van kiképezve. A KI 414 központi érintkezőcsap a 462 furatban olyan helyzetet foglal el, hogy a 472 gallér biztosítja a KI 414 központi érintkezőcsap előre meghatározott, pontos elhelyezkedését, míg a 470 borda megakadályozza, hogy a KI 414 központi érintkezőcsap kiessen a 462 furatból. A KI 414 központi érintkezőcsap és a BE 416 központi érintkezőcsap úgy van méretezve és elrendezve, hogy a 10 csatlakozómodul 44, 45 központi érintkezőhüvelyei befogadják, ahogy az 50, 51 hüvelyek besüllyednek a KI 458 aljzatba és BE 460 aljzatba. Ennek során a KI 414 központi érintkezőcsap és a BE 416 központi érintkezőcsap villamosán összekapcsolódik a 44, 45 központi érintkezőhüvelyekkel.

A KI 418 érintkezőhüvely és a BE 420 érintkezőhüvely a 410 tartóbetét 476, 478 furatában van rögzítve. A KI 418 érintkezőhüvelyt példaképpen növelt léptékben a 37. ábrán tüntettük fel. Látható, hogy ha a KI 418 érintkezőhüvely felépítését tekintve azonos a BE 420 érintkezőhüvellyel, úgy a KI 418 érintkezőhüvely részletes ismertetése mindkettőre érvényes és megfelelő.

-21 A KI 418 érintkezőhüvely lényegében hengeres, üreges elem, amelynek érintkezőcsapot befogadó 482 szűkülő szakasza van. A KI 418 érintkezőhüvelynek a 482 szűkülő szakaszszal ellentétes végén 484 kivágás található, amely lehetővé teszi egy vezető behelyezését és a 484 kivágásba való beforrasztását a már korábban ismertetett módon. A 484 kivágás szomszédságában gyűrűalakú 486 borda van kiképezve. A gyűrűalakú 486 borda és a 482 szűkülő szakasz között körbefutó 488 gallér van kialakítva, amely a 486 bordával együtt azonos feladatot lát el, mint a KI 414 központi érintkezőcsap 470 bordája és 472 gallérja. A 476 és 478 furatokba helyezett KI 418 érintkezőhüvelyt és BE 420 érintkezőhüvelyt 477, 479 vezetők tartják meg és kötik össze a KI 414 központi érintkezőcsappal illetve a BE 416 központi érintkezőcsappal. A KI 418 érintkezőhüvely és a BE 420 érintkezőhüvely a második KI 459 aljzatban és a második BE 461 aljzatban koaxiálisán helyezkedik el.

A 36. ábrán az egyik 422 csatlakozóhüvelyt tüntettük fel nagyobb léptékben. A 422 csatlakozóhüvely lényegében hengeres alakú, és 14 csatlakozódugót befogadó 490 szűkülő szakasza van. Ez úgy van méretezve, hogy képes legyen bármely szabványos méretű 14 csatlakozódugó befogadására. A 422 csatlakozóhüvelynek a 490 szűkülő szakasszal ellentétes végén 492 kivágás van kiképezve, amely egy belehelyezett vezető rögzítését, például beforrasztását teszi lehetővé. A 422 csatlakozóhüvely a 492 kivágással szomszédosán 494 hüvelyt tartalmaz, amely lehetővé teszi, hogy a 422 csatlakozóhüvelyt belesajtoljuk a 410 tartóbetét 496 furatába. Hasonló módon a 424 csatlakozóhüvely is a 410 tartóbetét 498 furatába van beerősítve.

A 440, 442 wrappolótüskék azonos kialakításúak. A 39. ábrán látható, hogy a 440 wrappolótüskének 440a csatlakozószára valamint 440b rögzítőszára van. Ez utóbbi a dielektromos anyagú 410 tartóbetét 500 hornyában van rögzítve, míg a 442 wrappolótüske hasonló módon a 410 tartóbetétben kiképzett 502 horonyban van beleerősitve.

A 432, 434, 436 és 438 érintkezőhüvelyek, amelyek a földelő érintkezők befogadására alkalmasak, azonos felépítésűek, mint a KI 418 érintkezőhüvely és a BE 420 érintkezőhüvely, és alakzáróan illeszkednek a dielektromos 410 tartóbetét megfelelő 432a, 434a, 436a és 438a furataiba. A 432, 434 érintkezőhüvelyek úgy vannak elhelyezve, hogy képesek az 52, 53 érintkezőcsapok befogadására, ha az 50, 51 hüvelyeket betoljuk a KI 458 aljzatba és a BE 460 aljzatba. A 436 és 438 érintkezőhüvelyek úgy helyezkednek el, hogy kapcsolatba lépnek az 53 és 52 érintkezőcsapokkal abban az esetben, ha a 10 csatlakozómodult 180°kal megfordítjuk, és az 50 hüvely a BE 460 aljzatba, az 51 hüvely pedig a KI 458 aljzatba süllyed bele. A 432, 434, 436 és 438 érintkezőhüvelyeknek a 400 hátsó csatlakozóegység X-X irányú központi tengelyére szimmetrikus elrendezése lehetővé teszi, hogy a 10 csatlakozómodult két helyzetben is helyére csúsztathassuk, és így kívánság szerint vagy a beérkező, vagy a kimenő jelek monitorozását végezhessük.

A 432 és 438 érintkezőhüvelyeket 433, 439 vezetők kötik össze a 440 wrappolótüskével. A 434 és 436 érintkezőhüvelyeket további 435 és 437 vezetők kötik össze a 442 wrappolótüskével. Hasonló módon a 422, 424 csatlakozóhüvelyek 423 illetve 425 vezetőkön keresztül kapcsolódnak a 442 wrappolótüskéhez.

A KI 426 rugalmas érintkező a dielektromos anyagú 410 tartóbetét 504 hornyában van rögzítve. A BE 428 rugalmas érintkező hasonló módon a 410 tartóbetét 506 hornyában van rögzítve. A KI 426 rugalmas érintkező és a BE 428 rugalmas érintkező úgy van méretezve és elhelyezve, hogy nekifeszül a KI 414 központi érintkezőcsapnak illetve a BE 416 központi érintkezőcsapnak. A KI 444 működtetőelem elfordíthatóan van rögzítve és a KI 458 aljzatba bedugott hüvely, például az 50 vagy 51 hüvely által elfordítva a KI 426 rugalmas érintkezőt eltávolítja a KI 414 központi érintkezőcsaptól, és ezzel megszakítja a villamos kapcsolatot a KI 426 rugalmas érintkező és a 414 központi érintkezőcsap között Hasonló módon az elfordíthatóan ágyazott 446 BE működtetőelemet a BE 460 aljzatba bedugott hüvely, például 50 vagy 51 hüvely elfordítja, és a 446 BE működtetőelem a BE 428 rugalmas érintkezőt elválasztja a BE 416 központi érintkezőcsaptól és ezzel megszünteti a két elem közötti villamos kapcsolatot. A 430 átkötővezeték villamos kapcsolatot biztosít a KI 426 rugalmas érintkező és a BE 428 rugalmas érintkező között.

Mint a 33. ábrán megfigyelhető, a dielektromos anyagú 410 tartóbetét egy lényegében sík alsó 510 tartólapot tartalmaz. Az alsó 510 tartólap olyan méretű, hogy behelyezhető a 404 házba és annak 512 külső falának támaszkodik. A 404 házba behelyezett 410 tartóbetét esetében az egyes alkotóelemek megfelelő helyzetűek, így a KI 414 központi érintkezőcsap és a BE 416 központi érintkezőcsap a KI 458 aljzat és a BE 460 aljzat tengelyében húzódik. A KI 458 aljzatban és a BE 460 aljzatban húzódó 454, 455 rugós érintkező végek villamos kapcsolatban állnak a KI 458 aljzatba illetve BE 460 aljzatba helyezett hüvellyel, például az 50 vagy 51 hüvellyel. A 432, 434, 436, 438 érintkezőhüvelyek is megfelelő helyzetűek ahhoz, hogy kapcsolatba lépjenek a 10 csatlakozómodulnak az előbb említett helyzetétől függően az 52 vagy 53 érintkezőcsappal.

-23Α 35. és 34. ábrákon látható, hogy a 404 ház és a 406 fedél számos ívelt 514 felületet tartalmaz. Ezek az ívelt 514 felületek úgy helyezkednek el, hogy legalább részben körülveszik a KI 418 érintkezőhüvelyt, a BE 420 érintkezőhüvelyt a KI 414 központi érintkezőcsapot és a BE 416 központi érintkezőcsapot. Pontosítva, a KI 414 központi érintkezőcsap, a BE 416 központi érintkezőcsap a KI 418 érintkezőhüvely és a BE 420 érintkezőhüvely ezáltal központi vezetővé válik, amelyet az ívelt 514 felületek árnyékolásként vesznek körül. A 10 csatlakozómodulhoz hasonlóan a 400 hátsó csatlakozóegység a cinköntvényből készült 404 ház és a 406 fedél alakját és geometriáját használja fel arra, hogy a koaxiális érintkezők számára megfelelő impedanciájú árnyékolást hozzon létre.

Éppúgy, mint a 10 csatlakozómodul esetében, a KI 426 rugalmas érintkező és a BE 428 rugalmas érintkező lényegében párhuzamosan húzódik a KI 414 központi érintkezőcsappal és a BE 416 központi érintkezőcsappal, és jelenlétük a 400 hátsó csatlakozóegység számára kiegyensúlyozatlan vagy nem kívánt impedanciát eredményezhet. Nevezetesen, a párhuzamos elrendezés következtében egy harmadik kapacitancia alakul ki a KI 426 rugalmas érintkező és a KI 414 központi érintkezőcsap között, míg a BE 428 rugalmas érintkező és a BE 416 központi érintkezőcsap között egy negyedik kapacitancia jön létre. A 430 átkötővezeték méretét úgy választjuk meg, hogy ezeket a keletkező kapacitanciákat a 430 átkötővezetékkel egyensúlyozzuk ki. Ez nevezetesen olyan ioduktanciaként szolgál, ami képes a kapacitanciák kiegyensúlyozására. A 430 átkötővezeték átmérőjének megválasztásával tudjuk például a KI 426 rugalmas érintkező, a BE 428 rugalmas érintkező és KI 414 központi érintkezőcsap és BE 416 központi érintkezőcsap térbeli relatív helyzetéből eredő kapacitanciát kiegyensúlyozni.

A távközlési iparban szokásos módon a jeleket koaxiális kábeleken keresztül vezetjük be az átkötő csatlakozómodulokba. A 41-44. ábrákon egy nem ábrázolt 600 koaxiális kábelt a 400 hátsó csatlakozóegység hátuljával a KI 418 érintkezőhüvelyhez és BE 420 érintkezőhüvelyhez való csatlakozás révén villamosán összekötő 520 adapterdugót tüntettünk fel.

Az 520 adapterdugónak lényegében hengeres 522 külső köpenye van. Az 522 külső köpeny belsejében lépcsőzetesen csökkenő átmérőjű 524 betét helyezkedik el. Az 520 adapterdugó ezenkívül központi koaxiális 526 érintkezőcsapot, dielektromos anyagból készült 528 távtartókat, 530 szigetelőhüvelyt, azzal együttműködő 532 krimpelőhüvelyt valamint hátsó 534 rögzítősapkát tartalmaz. Az 520 adapterdugóhoz 602 központi vezetőt és azt szí-24 getelésen keresztül körülvevő földelt 604 árnyékolást tartalmazó 600 koaxiális kábel van csatlakoztatva.

Mint az legjobban a 43. és 44. ábrán megfigyelhető, a lépcsőzetesen csökkenő átmérőjű 524 betét az 522 külső köpenybe be van csúsztatva. Az 524 betét elején egymással szemben, átmérősen elrendezett ívelt 536 retesznyúlványok vannak kiképezve. Ezekből az 536 retesznyúlványokból egy-egy sugárirányban kinyúló ferde homlokfelületű 538 retesz emelkedik ki. Az 538 reteszek az 522 külső köpeny 521 kis átmérőjű szakaszában kialakított 540 nyílásokon nyúlnak keresztül. Az 522 külső köpeny 521 kis átmérőjű szakasza úgy van méretezve, hogy be tudjuk csúsztatni a 404 házban kiképzett hátsó KI 459 aljzatba illetve BE 461 aljzatba, (lásd a 32. ábrát).

Amint a 34. és 35. ábrán látható, a 404 ház és a 406 fedél gyűrűalakú 517 hornyokkal vannak ellátva. Az 538 reteszek úgy helyezkednek el, hogy az 517 hornyokba besüllyedve meggátolják az 520 adapterdugónak a tengelyirányú mozgását a 404 házhoz képest, míg a forgó mozgást semmiben nem gátolják. Az így felfogott 520 adapterdugó 526 érintkezőcsapjának 527 érintkezőtüskéje behatol a KI 418 érintkezőhüvelybe vagy a BE 420 érintkezőhüvelybe. Az 528 távtartók az 526 érintkezőcsapot az 524 betéthez és a vezetőanyagú 522 külső köpenyhez képest koncentrikusan, központosán tartják. Az 526 érintkezőcsapnak olyan 552 furata van, amely a kereskedelmi forgalomban kapható 600 koaxiális kábel 602 központi vezetőnek befogadására és rögzítésére szolgál.

A 600 koaxiális kábel 604 árnyékolását behelyezzük az 530 szigetelőhüvely és az 532 krimpelőhüvely szomszédos felületei közé, majd az 532 krimpelőhüvelyt rá krimpeljük az 530 szigetelőhüvelyre, ezzel biztonságosan csatlakoztatva a 600 koaxiális kábel 604 árnyékolását az 520 adapterdugó 524 betétjéhez. Az 534 rögzítősapkát összeköthetjük a 600 koaxiális kábel 604 árnyékolásával oly módon, hogy az 534 rögzítösapka külső felületén és az 524 betét belső felületén megfelelő meneteket képezünk ki.

Az 520 adapterdugó bedugása során az 520 adapterdugót tengelyirányban egyszerűen előrenyomjuk, és az 527 érintkezőtüske elektromosan és mechanikusan kapcsolatba kerül a KI 418 érintkezőhüvely és a BE 420 érintkezőhüvely egyikével. Az 536 retesznyúlványok rugalmassága lehetővé teszi, hogy az 520 adapterdugó bedugása során az 538 reteszek besüllyedjenek az 524 betét 521 kis átmérőjű szakaszának belsejébe. Az 538 reteszek az 520 adapterdugó bedugása során aztán újból kiugranak, és bemélyednek a gyűrűalakú 517 ho-25 ronyba. Az 520 adapterdugó eltávolításához a kezelőnek egyszerűen meg kell húznia az 522 külső köpenyt. Ennek hatására az 521 kis átmérőjű szakaszon kiképzett 541 perem nekinyomódik az 538 reteszek ferde felületének, és az 538 reteszeket benyomja az 521 kis átmérőjű szakasz belsejébe, azaz eltávolítja azokat az 517 horonyból. Ezt követően már semmi nem akadályozza az 520 adapterdugó kihúzását.

Mivel az 520 adapterdugó a 600 koaxiális kábel 104 árnyékolásával való kapcsolata következtében földelt, a 404 ház és a 406 fedél is hasonlóképpen földelt. Hasonló módon földelt a 10 csatlakozómodul 36 háza és 38 fedele is.

Az ismertetett felépítésű 400 hátsó csatlakozóegységet a 12 szekrény 30 csatornáiban hátratoljuk a 26 alsó csúszósínegység és a 28 felső csúszósínegység hátsó tartományába. Az ábrán nem látható koaxiális kábeleket ezt megelőzően összekötöttük a megfelelő adapterdugókkal, például az 520 adapterdugókkal, majd azokat összekötjük a 400 hátsó csatlakozóegységgel oly módon, hogy egy KI koaxiális kábelt becsatlakoztatunk a KI 459 aljzatba, és egy 600 koaxiális kábelt becsatlakoztatunk a BE 461 aljzatba. Ha a 400 hátsó csatlakozóegységhez nem kapcsolódik 10 csatlakozómodul, a koaxiális kábelek egymással a KI 414 központi érintkezőcsap, a KI 426 rugalmas érintkező, a BE 428 rugalmas érintkező, a 430 átkötővezeték és a BE 416 központi érintkezőcsap által meghatározott áramkörön át elektromos kapcsolatban állnak egymással (lásd 31a. ábrát).

Ha a 400 hátsó csatlakozóegységbe 10 csatlakozómodult helyezünk, a KI 426 rugalmas érintkező és a BE 428 rugalmas érintkező elválik a KI 414 központi érintkezőcsaptól és a BE 416 központi érintkezőcsaptól. Ha a 10 csatlakozómodult az 1. ábrán látható módon helyezzük be, akkor a 42 központi érintkezőhüvely a KI 414 központi érintkezőcsappal, a 43 központi érintkezöhüvely pedig a BE 416 központi érintkezőcsappal kerül összeköttetésbe. Ha a KI 81 aljzatban vagy a BE 82 aljzatban nincs 14 csatlakozódugó akkor a 42, 43 központi érintkezőhüvelyek villamosán összekapcsolódnak egymással a KI 54 érintkező, az BE 56 érintkező és az 58 átkötővezeték segítségével. Ha a KI 81 aljzatba vagy a BE 82 aljzatba 14 csatlakozódugót helyezünk, a villamos kapcsolat megszakad a 42, 43 központi érintkezőhüvelyek között, mert a KI 54 rugalmas érintkező vagy az BE 56 rugalmas érintkező a 14 csatlakozódugó betolása hatására elválik a 42, 43 központi érintkezőhüvelyek valamelyikétől.

• ·

-26Α 422 vagy 424 csatlakozóhüvelybe jelzőlámpa egységek dugaszolhatók. Ezek táplálását a 440, 442 wrappolótüskékhez vezetett tápfeszültség biztosíthatja.

Mint korábban említettük, a 10 csatlakozómodul és a 400 hátsó csatlakozóegység belső ívelt 150, 152, 514 felületei olyan árnyékolást alkotnak, amelyek egy földelt kábelnek a 400 hátsó csatlakozóegységbe való csatlakoztatása során körülveszik a középső koaxiális vezetőt. A vezetőkkel együttműködő felületek biztosítják a szükséges impedancia illesztést az előírt 75 ohmos impedancia eléréséhez. Ezen túlmenően az 58 átkötővezeték és a 430 átkötővezeték úgy van megválasztva, hogy induktanciájával kiegyenlíti a koaxiális vezetőkkel párhuzamosan elhelyezkedő KI 54 rugalmas érintkező, BE 56 rugalmas érintkező, KI 426 rugalmas érintkező és BE 428 rugalmas érintkező kapacitív hatását. Az 58 átkötővezeték, a 430 átkötővezeték mérete és a 150, 152, 514 felületek pontos geometriája tapasztalati úton határozható meg. Néhány, az előírt impedancia illesztéshez szükséges paraméter azonban könnyen meghatározható. A találmány lényegének teljes megértése érdekében erre adunk részletesebb magyarázatot.

A definíció értelmében az impedancia egy áramkörnek az áramkörben folyó váltakozó árammal szemben tanúsított teljes passzív ellenállása. A lehető legnagyobb teljesítmény átvitel érdekében a forrás, a terhelés, a jelátviteli kábelek és csatlakozók impedanciájának azonosnak kell lennie. Minél nagyobb az említett elemek impedanciái közötti eltérés, annál kisebb hatékonyságú az energiaátvitel. Amint egy impulzus vagy egy hullám végighalad az átviteli útvonalon, addig általában nem jelentkezik probléma, amíg az átviteli útvonal impedanciája konstans marad. Ha azonban a jel eltérő impedanciájú szakaszra kerül, például egy rosszminőségű csatlakozóhoz vagy kábelhez, a hullám egy része visszaverődik a forrás felé, ezzel jelveszteséges és/vagy jeltorzulást okozva.

Az impedancia az ohmos ellenállás (R), az induktív reaktancia (X_L) és a kapacitív reaktancia (Xc) összessége. Számszerűleg az impedancia az ohmos ellenállás és a reaktancia vektoriális eredője (R+jX), vagy más módon kifejezve egy vektor θ szög esetén (tan *(X/R)) nagysága Z=(R²+X²)^y’, ahol X=X_L-X_C (lásd a 46. ábrát).

Ha egy áramkörben csupán egy ellenállás van, az áramkör impedanciája megegyezik az ellenállással (Z=R). Ha az áramkörben induktivitás is jelen van, az olyan ellentétes előjelű elektromotoros erőt hoz létre, amely az ellenállás mellett tovább gátolja az áram folyását. Ha egy áramkörben kizárólag egy induktivitás található, úgy az áramkörben folyó áram a • · · · ··♦

feszültséghez képest 90°-os fázisszöggel késni fog (lásd a 47A-47C ábrákat). Az áramkör impedanciája ebben az esetben nagyobb, mintha kizárólag ellenállást tartalmazna. Az impedancia növekedésének mértéke megegyezik az induktív reaktanciával. Az induktív reaktanciát az alábbi összefüggéssel fejezzük ki:

X_L = 2%fL [Ω ] ahol f = frekvencia [Hz], és

L = az induktivitás [H].

Egy áramkörben lévő kapacitás szintén elektromotoros erőt kelt, amely az áramkörben folyó áram ellen hat. Ha az áramkörben kizárólag kapacitás található, akkor az áram a feszültséghez képest 90°-os fázisszöggel siet (lásd a 48A-48C ábrákat). Az induktivitáshoz hasonlóan a kapacitás megváltoztatja az áramkör impedanciáját, de az induktivitástól eltérően a kapacitás a kapacitív reaktancia összegével csökkenti az áramkör impedanciáját. A kapacitív reaktanciát az alábbi összefüggéssel határozzuk meg.

Xc = 1/(2πίΌ), [Ω ] ahol f = frekvencia [Hz], és

C = a kapacitás [F],

Az impedancia meghatározására három, egymással kapcsolatban álló összefüggést használunk, nevezetesen az illesztési veszteség, a feszültség-állóhullám arány (a továbbiakban VSWR), és a reflexiós tényező (a továbbiakban r). Ezek mindegyike arra vonatkozik, hogy az előre haladó hullám milyen mértékben verődik vissza a forrás felé. Ha a három összefüggés valamelyikét ismerjük, a másik kettőt kiszámíthatjuk, például az alábbi módon:

VSWR=(1 + r)/(l-r) r=(VSWR-l)/(VSWR+ 1) Illesztési veszteség=20 lóg r

Az impedancia mérési módszerek közé tartozik például az illesztési veszteség mérése, amelyhez irányhidas spektrumanalizátort használunk, vagy időtartomány-reflektometriás módszert. A spektrumanalizátor a kiválasztott frekvencia tartományban decibelekben méri az illesztési veszteséget. Az időtartomány-reflektométer méri az impedanciát és jelzi az in• *

-28duktív és kapacitív reaktanciákat. Ha egy csatlakozó tervezésénél az impedanciára összpontosítunk, a csatlakozó mechanikai és elektromos hossza megegyezik, és ha az impedancia eltérés kisebb, mint az üzemi frekvencia negyed hullámhosszának 1%-a, akkor az a gyakorlatban nem befolyásolja károsan a jelátviteli útvonalat vagy a jelkarakterisztikát.

Ha egy áramkörben induktancia és kapacitancia is jelen van, hangolt áramkör alakul ki. Ellenállás nélküli soros kör látható a 49a. - 49c. és 50a. - 50c. ábrákon. Mivel a feszültség az induktivitáson 90°-kal megelőzi az induktivitáson átfolyó áramot és a kapacitáson pedig 90°-kal az áram mögött halad, az induktivitás és a kapacitás feszültsége 180°-os fáziseltérésben van egymáshoz képest. Mivel az induktivitás és a kapacitás sorba van kötve, a rajtuk átfolyó áram azonos. Ezért az Ohm törvényéből következő összefüggések (E_L=I*X_L és E_c=I*Xc) alapján az induktív reaktancia és a kapacitív reaktancia egymáshoz képest ugyancsak 180°-os fáziseltérésben van. Az áramkör teljes feszültsége és teljes impedanciája (Z=X_L-X_C) a feszültség és a reaktancia induktív és kapacitív összetevőinek vektoriális összegzésével határozható meg. A 49a. ábrán bemutatott áramkör induktív jellegű (azaz a E_l és X_L hangsúlyos), míg az 50a. ábrán látható áramkör kapacitív jellegű (E_c és X^ hangsúlyos). Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a kapacitancia csökkenti, míg az induktancia növeli az áramkör teljes impedanciáját.

A hangolás az áramkör kapacitanciájának vagy induktanciájának változtatását jelenti, azaz a kapacitív reaktancia vagy az induktív reaktancia megváltoztatását annak érdekében, hogy egy előre meghatározott összimpedanciát és fázisszöget kapjunk.

Az alábbiakban következő összefüggések, képletek a szakterületen működő szakember számára ismertek, és itt csupán példaképpen néhány különböző geometriájú jelátviteli vonalra állítottuk fel őket. Ezek az összefüggések egy koaxiális átviteli vonal jellemző impedanciáját mutatják, de csatlakozók méretezéséhez is hasonlóképpen eredményesen használhatók. Eltérő geometriák impedanciájának számítását az alábbi módszer szerint, az eltérések figyelembevételével kell elvégezni.

A dielektromos anyag az a szigetelőanyag, amely a villamosságot csupán tárolja, de nem vezeti. A dielektromos anyag elektrosztatikus energia tárolási képessége, összehasonlítva a levegőnek ezzel a képességével az illető anyag dielektromos tényezőjét adja. A levegő dielektromos tényezője értelemszerűen 1.

-29Αζ 51. ábrán hengeres külső vezetőben koaxiálisán elhelyezkedő vezetőt, az 52. ábrán négyzetalakú külső vezető középpontjában elhelyezkedő vezetőt, az 53. ábrán hengeres külső vezetőben, annak tengelyén kívül esően elhelyezkedő belső vezetőt, az 54. ábrán nyitott hengerpalást alakú külső vezetőben koaxiálisán elhelyezkedő belső vezetőt, az 55. ábrán pedig négyszögletes - nem négyzetes! - külső vezető középpontjában húzódó belső vezetőt tüntettünk fel. Az 51. ábra szerinti elrendezés impedanciáját az alábbi összefüggés szerint határozzuk meg:

ahol:

Z_o = a hullámimpedancia [Ω ],

D = a külső vezető belső átmérője [mm], d = a belső vezető külső átmérője [mm], ε = a szigetelő anyag dielektromos állandója.

Az 52. ábrán látható elrendezés hullámimpedanciáját az alábbi összefüggéssel határozzuk

meg:	138 Zo = logO) + 6.48 - 2.34/4 - 0.48£ - 0.12C de
ahol: p = D/d	1+.405// 1-.405// β 1+.163^ 1-.163// c 1+.067//2 1-067//2

Az 53. ábrán bemutatott elrendezés hullámimpedanciáját az alábbi összefüggéssel határoz-

zuk meg:

2o=-^10gM(l-(2C/Z))2 vf L« J

ahol:

C = a központi vezető sugárirányú távolsága a külső vezető középpontjától, [mm].

-30Ha a külső és belső vezető közötti üreg csupán részben van dielektromos anyaggal kitöltve, a fenti Összefüggések 1/V (ε) tényezője az alábbira módosul:

1/V (l+(e-l)r) ahol:

r = a dielektromos anyaggal töltött terület és a teljes terület aránya.

Az 54. ábrán bemutatott elrendezésnél a koaxiális vonalban, azaz a külső vezető palástfelületében nyílás található, így a hagyományos, zárt hengeres külső vezetőjű elrendezéshez (51. ábra) képest a hullámimpedancia növekedése kisebb lesz, mint δΖ=0.03 β² ahol:

β = a levegővel töltött nyílás szöge, radiánban.

Az 55. ábrán bemutatott esetben, ahol az üreg részben dielektromos anyaggal van kitöltve, az alábbi összefüggés adja a hullámimpedancia értékét:

138 + (f- l)r

ahol:

Z_o = a hullámimpedancia [Ω ], ε = a szigetelőanyag dielektromos állandója, r = a dielektromos anyaggal töltött terület és a teljes terület aránya, b = a keresztmetszeti terület magassága [mm], a = a keresztmetszeti terület szélessége [mm], d = a belső vezető átmérője [mm].

Ezt az összefüggést egy excentrikus vagy kétszeresen excentrikus középső vezető kompenzálása céljából még tovább módosíthatjuk.

Az előző összefüggéseket kombinálhatjuk, hogy matematikai úton kiszámítsuk a 10 csatlakozómodul és a 400 hátsó csatlakozóegység induktanciáját. Például a 11-15. ábrákra hivatkozva figyeljük meg, hogy a 41, 42, 43 központi érintkezőhüvelyek külső vezetőn haladnak keresztül (azaz a 36 ház és a 38 fedél egymással szomszédos és egymást kiegészítő felületei között, ami változó geometriát jelent. Ugyanígy a 41, 42 és 43 központi érintkezőhüvelyek és az azokat körülvevő vezetőfelületek közötti tér is részben ki van töltve • ·

-31 dielektromos anyaggal, például a 200 távtartóval, 200a összekötőidommal. Az előbbi öszszefuggéseket az egyes geometriai szegmensekre alkalmazva lehetőségünk nyílik arra, hogy a geometriákat addig módosítsuk, amíg elérjük a kívánt impedanciát. A mindenkori geometriákat ezen túlmenően úgy is módosíthatjuk, hogy a mért impedancia függvényében addig változtatjuk a méreteket, amíg a kívánt impedanciához jutunk.

Egy kapacitás dielektromos anyaggal elválasztott két párhuzamos vezetőből áll. Mindegyik előrenyúló rugalmas érintkező és az azzal párhuzamosan húzódó vezető kapacitásként hat, ahol a rugalmas érintkező egyik vége pontszerű érintkezést biztosítóan van kiképezve (lásd az 56. ábrát).

A két kapacitás villamosán sorba van kötve egy olyan átkötővezetékkel, amelynek induktanciáját az impedanciák kiegyensúlyozására illetve hangolására módosíthatjuk. Ezt az áramkört arra használhatjuk, hogy hangolásával impedancia illesztést hozzunk létre egy 75 ohm impedanciájú vonal és a 10 csatlakozómodul és a 400 hátsó csatlakozóegység vezetői között, amely biztosítaná a lehető legkisebb fázistorzítást és az egyéb áramköri veszteségeket. A fenti áramköri elemekkel további impedanciát is sorba kapcsolhatunk, amelyet aztán hangolás céljából módosíthatunk. Az induktancia változtatása alatt az induktív reaktancia (X_L=2nfL) módosítását értjük. Mivel az impedancia függ az induktív reaktanciától (Z=R+(X_l-XcU)), az induktancia növelésével vagy csökkentésével egyensúly helyzetet hozhatunk létre a reaktanciák között. Ideális esetben olyan induktancia értéket választunk vagy állítunk be, amely az induktív reaktanciát azonos értékűre állítaná be a kapacitív reaktanciával egy megválasztott üzemi frekvencián. Ilyen körülmények között minimális fázistorzítást és veszteséget érnénk el.

A 45. ábrán látható elvi kapcsolási rajzon vázlatosan feltüntettük a KI 54 rugalmas érintkező, az BE 56 rugalmas érintkező, a KI 426 rugalmas érintkező, a BE 428 rugalmas érintkező, valamint az ezekkel szomszédosán húzódó 42, 43 központi érintkezőhüvelyek, a 46, 47 vezetők, a KI 414 központi érintkezőcsap, a BE 416 központi érintkezőcsap és a 477, 479 vezetők geometriai elrendezését. Az előbbi egyenleteket alkalmazva kiszámítható az 58 átkötővezeték és a 430 átkötővezeték szükséges induktanciája. Az 58 átkötővezeték és a 430 átkötővezeték végleges méretét még módosíthatjuk a mért impedancia függvényében, hogy a kívánt végső impedancia értéket kapjuk.

-32Az eddig leírtakból az olvasó számára nyilvánvaló, hogy a DSX típusú modulok méretét nagymértékben csökkenthetjük a találmány kitanítása alapján. Csökkentett mérettel nagyobb mennyiségű DSX rendszerű modult installálhatunk egy adott rendszerben. Ezen túlmenően egy közös áramkörben különálló 10 csatlakozómodulokat helyezhetünk el párosával annak érdekében, hogy az egység elülső végén megtöbbszörözzük a csatlakozási lehetőségeket.

A bemutatott 10 csatlakozómodul azonban önmagában nem képvisel egy teljes DSX áramkört. Ehelyett a 10 csatlakozómodult párba kapcsolhatjuk egy másik csatlakozómodullal, hogy komplett áramkört kapjunk. Az általános esetben zárt hátsó csatlakozóegység használata lehetővé teszi a modulok használatát olyan digitális elosztó rendszerben, amelyet például az 1990 november 15-én US 07/614 143 számon benyújtott, “Digitális elosztóberendezés” című szabadalmi bejelentésünk ir le.

Jóllehet az előzőekben a találmány szerinti miniatűr koaxiális csatlakozómodul csupán egy előnyös, lehetséges kiviteli alakját ismertettük, szakember számára egyértelmű, hogy a találmány kitanításán belül a bemutatott rendszer számos helyen módosítható és bővíthető. Ugyanígy egyértelmű, hogy a bemutatott kiviteli alak érintkezőhüvelyei és érintkezőcsapjai tetszés szerint felcserélhetők és kombinálhatok, csupán a megfelelő csatlakozó ellendarabról kell gondoskodni. Ezért a szabadalmi igénypontokban megfogalmazott oltalmi igényünkben a hüvelyeket és csapokat általánosan, érintkezőként nevezzük.

Claims (14)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Koaxiális csatlakozómodul azzal jellemezve, hogy első és második koaxiális központi érintkezője (42, 43), azzal villamos kapcsolatba előfeszített és azzal közösen első illetve második kapacitanciát képező első illetve második rugalmas érintkezője (54, 56) van, továbbá az első és a második koaxiális központi érintkezőket (42, 43) villamosán összekötő, az első és a második kapacitanciát kiegyensúlyozó induktanciájú átkötővezetéket (58) tartalmaz, továbbá elektromosan vezető burkolata van, amely házat (36) és fedelet (38) tartalmaz, ahol a ház (36) belső teret meghatározó oldalfalakkal (20) van ellátva és a fedél (38) az oldalfalakkal (20) meghatározott belső tér lezárására szolgál, továbbá a koaxiális központi érintkezőket (42, 43), a rugalmas érintkezőket (54,56) és átkötővezetékeket (58) a burkolat belsejében tartó dielektromos tartóelemei (40, 48, 49) vannak, és a ház (36) és a fedél (38) belső felületei a koaxiális központi érintkezőket (42, 43) földeken árnyékoló alakúak, és a ház (36) és a fedél (38) lényegében egymással párhuzamosan húzódó, távközzel elválasztott külső felületekkel határolt.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti koaxiális csatlakozómodul azzal jellemezve, hogy a földelt, elektromosan vezető ház (36) legalább részben zárt belső térrel rendelkezik, és a koaxiális központi érintkezőket (41, 42, 43, 44, 45) és vezetőket (46, 47) a ház (36) belsejében, attól elszigetelten tartó és azokkal együttműködve áramkört alkotó tartóelemei vannak, továbbá a háznak (36) a koaxiális központi érintkezőket (42, 43) azok számára kívánt impedancia biztosítására koaxiális árnyékolást képező belső felületei vannak.
3. 3. A 2. igénypont szerinti koaxiális csatlakozómodul azzal jellemezve, hogy a tartóelemek dielektromos anyagú tartóbetétet (40) tartalmaznak, amely a ház (36) belsejében elhelyezhetően van méretezve és a koaxiális központi érintkezőket (41, 42, 43, 44, 45) és vezetőket (46, 47) rögzítő elemei vannak.
4. 4. A 2. igénypont szerinti koaxiális csatlakozómodul azzal jellemezve, hogy a tartóelemek a csatlakozómodul (10) kívánt impedanciáját biztosító geometriájú koaxiális központi érintkezőket (41, 42, 43, 44, 45) tartó elemek.
5. 5. A 2. igénypont szerinti koaxiális csatlakozómodul azzal jellemezve, hogy a koaxiális központi érintkezők (41, 42, 43, 44, 45) induktív jellegű elemmel összekötött elülső központi érintkezőkből (41,42, 43) és hátulsó központi érintkezőkből (44, 45) állnak.
6. 6. A 3. igénypont szerinti koaxiális csatlakozómodul azzal jellemezve, hogy az elülső és a hátulsó központi érintkezők (41, 42, 43, 44, 45) a vezetőkkel (46, 47) lényegében párhuzamosan vannak elrendezve és azokkal kapacitanciát létrehozó módon működnek együtt, továbbá legalább az első és a második központi érintkezőt (42, 43) villamosán összekötő átkötővezeték (58) induktanciája az áramkör kapacitanciáját kiegyensúlyozóan van megválasztva.
7. 7. A 2. igénypont szerinti koaxiális csatlakozómodul azzal jellemezve, hogy a ház (36) külső falában legalább egy, csatlakozódugó (14) befogadására alkalmas méretű aljzat (80, 81, 82) van kiképezve, továbbá a házban (36) az aljzatokba (80, 81, 82) helyezett csatlakozódugók (14) által elmozgatott és ezzel legalább egy központi érintkezőt (41, 42, 43) a vele addig érintkezésben álló vezetőtől (46, 47) elválasztó működtetőelemek (92, 94, 96) vannak elrendezve.
8. 8. A 7. igénypont szerinti koaxiális csatlakozómodul azzal jellemezve, hogy az aljzatba (80, 81, 82) helyezett csatlakozódugóval (14) és a házzal (36) mechanikai és villamos kapcsolatban álló, elektromosan vezető földelőrugót (70) tartalmaz.
9. 9. A 2. igénypont szerinti koaxiális csatlakozómodul azzal jellemezve, hogy a burkolat házat (36) és fedelet (38) tartalmaz, ahol a ház (36) és a fedél (38) a házra (36) helyezett fedél (38) helyzetében a közöttük húzódó központi érintkezők (41, 42, 43, 44, 45) és a vezetők (46, 47) számára földelt árnyékolást képező homorú belső felületekkel van ellátva.
10. 10. Koaxiális csatlakozómodul azzal jellemezve, hogy belső teret meghatározó, egymással szemben húzódó belső felületekkel rendelkező burkolata, első és második koaxiális központi érintkezője (42, 43) valamint azokat a belső térben rögzítő tartóelemei (40) vannak, továbbá a burkolatban legalább egy, bedugaszolandó csatlakozódugót (14) befogadó aljzat (81, 82) van kiképezve, ahol a bedugaszolt csatlakozódugó (14) központi érintkezőcsapja (120) az első vagy a második koaxiális központi érintkezővel (42, 43) kapcsolódik, továbbá az első koaxiális központi érintkezővel (42) villamos kapcsolatba előfeszített, azzal közösen első kapacitanciát képező első rugalmas érintkezője (54) van, továbbá a második koaxiális központi érintkezővel (43) villamos kapcsolatba előfeszített, azzal közösen második kapacitanciát képező második rugalmas érintkezője (56) van, továbbá az első rugalmas érintkezőt (54) a csatlakozódugónak (14) az első aljzatba (81) való bedugaszolása során az első koaxiális központi érintkezőtől (42) eltávolító, a burkolaton belül elhelyezett működ···

    -35tetőeleme (94), továbbá az első rugalmas érintkezőt (54) a második rugalmas érintkezővel (56) összekötő, az első koaxiális központi érintkezőből (42), a második koaxiális központi érintkezőből (43), az első rugalmas érintkezőből (54), a második rugalmas érintkezőből (56) és saját magából álló áramkört kívánt impedanciára beállító átkötővezetéke (58), a burkolat hátsó oldalából kinyúló, első és második hátsó koaxiális központi érintkezőt (44, 45) és azokat koncentrikusan körülvevő hüvelyeket (50, 51) tartalmazó első és második csatlakozóelemei vannak, ahol az első hátsó koaxiális központi érintkező (44) az első elülső koaxiális központi érintkezővel (42), a második hátsó koaxiális központi érintkező (45) a második koaxiális központi érintkezővel (43) áll összeköttetésben, továbbá belső teret meghatározó, egymással szemben húzódó belső felületekkel rendelkező burkolatú hátsó csatlakozóegysége (400) van, amelynek első és második átkötő koaxiális központi érintkezője (414, 416), azokat a belső térben a belső felületektől villamosán elszigetelten rögzítő tartóelemei (410) vannak, továbbá a burkolatban az első és második csatlakozóelemeket a csatlakozómodulnak (10) a hátsó csatlakozóegységhez (400) való csatlakoztatása során befogadó aljzatok (458, 460) vannak kiképezve, ahol az első hátsó koaxiális központi érintkező (44) az első átkötő koaxiális központi érintkezővel (414), a második hátsó koaxiális központi érintkező (45) a második átkötő koaxiális központi érintkezővel (416) áll összeköttetésben, továbbá az első illetve a második átkötő koaxiális központi érintkezővel (414, 416) villamos kapcsolatba előfeszített, első és második hátsó rugalmas érintkezői (414, 416) vannak, továbbá az első és a második rugalmas érintkezőt (426, 428) az első és második csatlakozóelemeknek a hátsó csatlakozóegység (400) aljzataiba (458, 460) való bedugaszolása során az első illetve második átkötő koaxiális központi érintkezőtől (414, 416) eltávolító, a burkolaton belül elhelyezett első és második működtetőeleme (444, 446) van, valamint az első hátsó rugalmas érintkezőt (426) a második hátsó rugalmas érintkezővel (428) összekötő átkötővezetéke (430) van.
11. 11. A 10. igénypont szerinti koaxiális csatlakozómodul azzal jellemezve, hogy az átkötővezetékek (58, 430) a rugalmas érintkezők (54, 56 illetve 426, 428) kapacitanciáját kiegyensúlyozó értékű induktanciájú átkötővezetékek (58, 430).
12. 12. A 10. igénypont szerinti koaxiális csatlakozómodul azzal jellemezve, hogy a hátsó csatlakozóegység (400) házának (404) belső felületei villamosán vezető anyagúak és villamos földdel összekapcsolva a hátsó csatlakozóegység (400) részére kívánt impedanciát biztosító alakúak.

    ···· ·· • · · ;· ♦ »· ···
13. 13. A 10. igénypont szerinti koaxiális csatlakozómodul azzal jellemezve, hogy az első és a második hátsó koaxiális központi érintkezők (44, 45) egy első és egy második vezetőn (46, 47) keresztül az első és második koaxiális központi érintkezőkhöz (42, 43) vannak csatlakoztatva.
14. 14. Koaxiális csatlakozómodul azzal jellemezve, hogy első és második koaxiális központi érintkezője (42, 43), az első illetve a második koaxiális központi érintkezővel (42, 43) villamos kapcsolatba előfeszített, azzal lényegében párhuzamosan húzódó és azzal közösen első illetve második kapacitanciát képező első illetve második rugalmas érintkezője (54, 56) van, továbbá az első és a második koaxiális központi érintkezőket (42, 43) villamosán összekötő, az első és a második kapacitanciát kiegyensúlyozó induktanciájú átkötővezeté- ket (58) tartalmaz.